Élet egy nárcisztikussal

Ne bántsd szegényt!

2017/05/19. - írta: Nárciszkertész

57ff1d1819a2ad010990b15f870af9fb.jpg

Állandóan mentegeted valamiért a nárcidat. Mint egy szófogadatlan és/vagy ügyetlen kisgyereket, aki bajt okozott, de nem tehet róla, mert… Hát mert nem tehet róla. És már gyártod is neki a kifogásokat. Hamar profi leszel ebben, bármennyit legyártasz egységnyi idő alatt. Észre sem veszed, hogy szinte hivatásoddá válik az ő mentegetése. Mert persze neked is végtelenül ciki és kínos, amit művel: a halogatása, az idővel való extrém idegesítő viszonya, az ígéretei be nem tartása, a borzalmas szociális működése, a döntések másra hárítása, a mellébeszélés, a ködösítés, a soha-jelen-nem-levés, a szarul elvégzett munka, a sehogysem elvégzett munka, vagy éppen a citromarca amikor rajta kívül mindenki más örül.

Olyanokat mondasz naponta negyvenszer az őt kritizálóknak, hogy:

Ti ezt nem értitek, mert

- neki tényleg annyira nehéz;

- neki tényleg súlyos problémái vannak;

- ő tényleg mindig beteg;

- neki tényleg nagyon sok dolga van;

- ő tényleg nagyon igyekszik.

Nemcsak hogy mentegeted folyton, de- szintén mint egy önmagára vigyázni képtelen kisgyereket - állandóan meg is mented mindentől: bekötözöd a lábikóját, amikor ráesik az Értelmező kéziszótár (oké, 99x bekötözöd, századszorra feladod); megvéded a gyerekeitől, akik állandóan rettenetesen elfárasztják; megvéded a családodtól és a saját családjától, akik időnként szóvá teszik neked, hogy ezzel az emberrel így kívülről nézve valószínűleg nem lehet együttélni; megvéded a barátaitól, amikor szívességet akarnak kérni tőle, és elmondod nekik, hogy sajnos nagyon fáradt/beteg/nagyon nehéz neki, de mindenesetre most nem ér rá; és megvéded saját magadtól is, tőled, aki állandóan akarsz tőle valamit, hisztizel és bántod.

Állandóan úgy érzed, mintha tojásokon lépkednél, és már a legelejétől (tehát már a cukrostakony időszakban) érzékeled, hogy a nárcid egy mérhetetlen méretű mimóza. Aztán persze szépen lassan meggyőz róla, hogy neki tényleg mindenkinél mindig nehezebb, és teljesen jogos, hogy mindenért mindig őt kell sajnálni, és neki kell segíteni emiatt persze. Amikor már magabiztosan hozod a fősajnálómester szerepét, és tévedésből sem esel ki belőle egyetlen pillanatra sem, akkor jön el a pillanat, amelytől kezdve 0-24-ben azt fogod hallgatni, hogy te ezt nem értheted, és amúgy mindenről te tehetsz. Az eső elered, és ettől kedve folyton esni fog.

Mivel a pálmalegyezővel való legyezgetés, valamint a napi mókuskerék miatt (azokkal a dolgokkal megfejelve, amiket helyette végzel el, mivel ő nagyon fáradt/beteg/nem ér rá/szomorú/rosszkedvű…stb.) annyira le vagy szedálva, hogy egy idő után magad sem fogod tudni megítélni, hogy az állandó problémahalmaz, ami a nárciból úgy dől, mint lyukas ugrálóvárból a levegő, vajon tényleg jogos-e (és ő egész nap ugrál a várban, minél több levegő jöjjön belőle. Te meg pumpálod vissza buzgón, hogy mindig puhára essen szegény. Sziszifuszi a dolog kicsit, de neked fel sem tűnik.). Néha fel fog benned merülni, hogy vajon mégis hogyan lehetséges, hogy te még így - leszedálva - is nagyjából tizenötször annyi dolgot végzel el egyetlen nap alatt, mint ő egy hét alatt. Aztán megszokod, ha ugyanis egyetlen pillanatra megállítod a mókuskereket, pláne ha kiszállsz belőle, amíg megpróbálsz inni egy pohár vizet, rögtön kitör a botrány, és három napra beáll a sértődött csend.

 

Tisztázzunk valami nagyon fontosat: Azzal, hogy kifogásokat gyártasz a nárcinak, nem segítesz rajta. Saját magad előtt is felmented a nyilvánvaló szemétségei és felelőtlenségei miatt. Minden nyilvánvaló idiótaságra találsz magyarázatot, csak az az egyetlen dolog nem lesz elfogadható magyarázat, hogy azért csinálta, mert egy illogikus szürrealista, akit mélységesen hidegen hagynak mások érzései vagy érdekei. Minden egyes alkalommal, amikor a nárcidat mentegeted, és helyette csinálod meg azt, ami az ő dolga volna, magad alatt vágod a fát, és a saját fejed nyomod még jobban a víz alá. Nem lesz érte hálás, mert soha nem tudsz neki eleget adni. Amit adsz, az szerinte természetes, nem jár érte viszonzás. De ha ő ad (ami többnyire legfeljebb annyit jelent, hogy legalább nem vesz el semmit), az neked drága lesz, de nagyon.

Ne védd meg, ne csinálj meg helyette semmit, ne mentegesd, ne fogadd el a kifogásait. Nem segítesz ezzel sem rajta, sem magadon. De legalább beletolod magadat - az ő hathatós közreműködésével és asszisztenciájával persze - egy olyan mocsárba, amiből egyre kevésbé fogsz tudni szabadulni.

89 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr4112519717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Crimson Thunder 2017.05.19. 12:21:18

Talált, süllyedt.

A bántalmazó exemet is mindig sajnálni kellett. Rendszerint azután, hogy vérig sértett, vagy kiprovokálta, hogy agresszívan viselkedjek. Ezt követően mindig átment szánalmasba, olyan meggyőzően játszotta a szerencsétlen idegroncsot, hogy még én szántam meg - akibe éppen néhány perccel azelőtt rúgott bele a szó szoros, vagy átvitt értelmében. Ő viszont gátlás nélkül taposott belém éppen akkor, amikor éppen egyébként is a padlón voltam, majd utána magas lóról, tudálékosan kioktatott.

Mostanában meg a szadista anyámat is sajnálni kell. Mert büntetve érzi magát, és nem érti, miért vagyok vele olyan ellenséges. Amikor ő már belátta, hogy hibát követett el. És ilyen álságos hangon siránkozik, hogy "Olyan jó volna beszélgetni! De nem _így_!" Még neki áll feljebb, amiért nem vagyok hajlandó bájologni vele, miután szisztematikusan kicsinált.

Nem tudom, @narciszkertesz, Te tapasztaltál olyat, hogy a legrafináltabb rosszindulatú narcisztikusok elérik, hogy MINDENKI az ő verziójukat higgye el? Nem vagyok biztos abban, hogy a saját élményeim alapján érdemes volna általánosítani, ezért kérdezem.

Exemről ugyan sokan látták, hogy nagyon bunkó - a legtöbben nem is értették, miért jöttem vele össze -, de a szadista anyámat minden, de minden ismerős meg családtag csak mentegeti. Előttük annyira a legjobb arcát mutatta mindig, előttük tetszelgett a mintaszülő szerepében, és most még azért is engem vonnak felelősségre, amiért pszichésen enyhén szólva nem vagyok rendben. Mert szerintük "ezzel anyádat is bünteted".

Mit gondolsz?
Az olvasók véleménye is éppen így érdekel!

croc 2017.05.19. 13:58:41

Ha anyád sérteget ("te kis vérszívó!") és te kikéred magadnak, akkor "ugyan már, ne lovagolj a szavakon, te mindig minden semmiséget úúúgy felfújsz!"
Ha te mondasz valami -teljesen jogos-kritikát anyádról ("nem bírja ki, hogy ne sértegessen, leglalább kérjen bocsánatot"), akkor
"Ne merészelj így beszélni anyádról, mert agyoncsaplak. Anyád mindent megtett érted!
anya közbeszól: Igenigen, én mindent megtettem érted, folyton dolgoztam, mindent én adtam neked, csak nem képzeled hogy ezek után majd én letérdelek neked?" -és blablabla további 45 percen át.

croc 2017.05.19. 14:05:07

@Crimson Thunder: bocs az lemaradt, hogy és ekkor veszik elő a "nincs neked semmi szíved, hogy szegény öreg, súlyos beteg anyáddal ilyen ridegen viselkedsz? mikor ő a lelkét kiteszi érted!
anya beleszól: nekem te vagy az éééletemmmm!
apa-natesssék, látod, ennyire szeret, te meg így hálálod meg, hogy itt követelőzöl?!?!?

és akkor ez a vége a műsornak

Crimson Thunder 2017.05.19. 18:35:23

@croc ó igen! Az anyaszerep rendkívül hálás terep (na tessék, még rímel is) az ilyen személyiségkárosodott példányoknak. Egy előregyártott, kész szerep, amelyben kiélhetik magukat, és amely gyakorlatilag minden piszokságukat legitimizálja.

Igen, ha Neked esik rosszul egy bántó megjegyzés, akkor az mindig a Te bajod. Te vagy a rossz. Mert minden semmiséget felfújsz. Mert nincs humorod. Mert lovagolsz a szavakon.
Igen, ha merészelsz kiállni a teljesen jogos sérelmedért, akkor is Te vagy a rossz. Mert anyád annyi mindent megtett érted. Mert ő annyira szeret. És ő szeretetből. És ő jót akart.

Tudod, azt találom a legszomorúbbnak, hogy egy bizonyos formában a Te anyád is igazat mondott, amikor a megfelelő drámai hatáskeltéssel kijelentette, hogy "Nekem te vagy az éééletemmmm!" Ugyanis sajnos igenis szüksége van arra, hogy valakit megtaposhasson, szeretetnek álcázva. A saját lelki egyensúlyát csak így képes fenntartani, hogy porig aláz másokat. Akár a saját gyerekét is. Sőt: elsősorban a saját gyerekét.

Az ilyen helyzetekben szerintem az a legdühítőbb, hogy a kívülállók rendszerint nem veszik észre: az ilyen egyedek valójában NEM a gyereküket szeretik, hanem az anyaszerepet és az azzal járó előjogokat meg megbecsülést. A gyerek nem önmagáért kell ehhez, hanem színpadi kellékként, illetve tulajdonként, amellyel (és nem "akivel") azt tesz, amit csak jónak lát.

Almandin 2017.05.19. 21:13:16

@Crimson Thunder: Valóban, a profi nárcisztikusok megtévesztik az egész környezetüket. Többnyire akkor bántalmazzák az áldozatukat, amikor ennek nincs tanúja, vagy a legközelebbi családtagot annyira beidomítják, hogy az őket fogja védeni az áldozattal szemben-pl. croc apja ilyen.
A nárcisztikusok tökéletesen tudják manipulálni a környzetüket-legalábbis az intelligensebb fajta.

Almandin 2017.05.19. 21:17:15

@Crimson Thunder: Ennek sajnos részben az is az oka, hogy a társadalom az elmúlt pár száz évben leöntötte az anyaságot cukormázzal. A közvélekedés szerint minden anya szereti a gyerekét, el se tudják képzelni, hogy lehet másképpen is. Pedig sok anya nem szereti a gyerekét, hanem elutasítja, vagy tulajdonként kezeli-a nárcisztikusok az utóbbit teszik, szerintem a gyerekükre rátelepedő anyák túlnyomó többsége nárcisztikus.

croc 2017.05.19. 21:48:37

@Crimson Thunder: igen.
Még ahhoz is volt képe, hogy a verésekről (nem kézzel, merőkanállal!) azt mondja, hogy
1) nem volt ilyen, csak lóbálta, de sose ütött meg és különben is
2) neki jobban fájt és csak az én érdekben csinálta (éveken át).
(addig nem jutott el, hogy ami nem történt meg azt nem kéne megindokolni)

Tényleg nagyon szeret-kínozni.

Közben meg be nem áll a szája, hogy ő milyen szerencsétlen, mennyire depressziós, milyen beteg, milyen fáradt, milyen elfoglalt, milyen szörnyű, sötét, reménytelen gödör az élet és lám, még az unokatestvérének a húgának a sógorával is milyen szörnyűség történt és mi is éhen fogunk halni.
Ha valakinek jókedve van, arról kezd el beszélni, hogy 'na, rajtad már látszik, hogy reumás leszel'-nehogy túl jó kedve legyen.

Persze felelősséget soha, semmiért nem vállal, ő 'mindent megtett értem' (sajnos, tényleg, mindent megtett azért, hogy mindenestül birtokoljon)

Én már nem gyártok kifogásokat neki, nem is táplálom, időnként még bepróbálkozott nálam a "válás" után, hosszú felsorolásokat tartott, hogy miket adott nekem, és utána parancsolgatni próbál, vagy siránkozni, hogy a világ milyen borzasztó, sőt többször azt is felajánlotta, hogy megbocsát nekem!
Annyit ért el vele, hogy már nem veszem fel a telefont se -nincs értelme.
Nem könnyű, de meg kellett győznöm magat, hogy nem tartozom neki abszolúte semmivel.
Ha felveszem a telefont, úgyis csak újabb abúzus a vége.

Almandin 2017.05.19. 22:28:57

@croc: Feltűnő, hogy milyen sok nárcisztikus egyben súlyosan szadista is.

Crimson Thunder 2017.05.19. 22:29:57

@Almandin: ez így van. Ha nincs tanú, akkor a dolog "nem is történt meg", vagy esetleg másként történt meg, mint ahogyan az áldozat arra emlékszik. A közvetlen környezet pedig remekül beidomítható arra, hogy bármilyen esetben a "szerencsétlen, hányattatott életű, ám emberileg fantasztikus" narcisztikust igazolják.

Igen, ez a kettő nagyon szorosan összefügg! Egyrészt a Szent Anyaság, ohhh. Másrészt éppen ez teszi veszélyessé: a Szent És Sérthetetlen Anyaszerep ideális alkalmakat kínál azoknak a nőknek, akik a saját narcisztikus sérelmeiket nem tudták feldolgozni, arra, hogy a gyerekükön kompenzáljanak. Az erről szóló sajátélmény-anyagom szerintem kitenné egy főiskolai jegyzet anyagát, és kínomban vigyorgok most.

@croc: narcisztikus logika befigyel!
Először letagadja, hogy megvert - egyébként ezen el vagyok képedve, merőkanállal verni egy gyereket?! A környezetemben csak egyetlenegy hasonló esetről tudok, egy osztálytársamat a faterja főzőkanállal verte (és még azzal is megalázta, hogy ilyen esetekben csak ráparancsolt: "Hozd be a fakanalat!"), ez nagyon durva. Merőkanállal még ennél is durvább.
Tudod, rendszeresen gondoltam régen azt, hogy anyám inkább verne meg, csak ne félemlítene meg és ne gúnyolna egyfolytában, de most, ahogyan a soraidat olvasom, azt gondolom, hogy a kettő nem egymással kicserélve jelenik meg. A verést éppen így kíséri a pszichés bántalmazás.

Aztán meg a "meg sem történt" veréseket ideologizálja, hogy az érdekedben tette? Úgy mégis, mennyiben lett Neked jobb attól, hogy a merőkanál volt a fegyelmezési eszköz? (Holott ez szerinte meg sem történt, cseppet sem átlátszó.)
Jaj, jaj, szegény édesanyád. (Remélem, érezhető az irónia!) De fájt neki, hogy megvert! Ezért is őt kell sajnálni. Ismerős...

Ha pedig nem történik semmi, akkor talál valamit, amiért mégis sajnálni kell őt. Kész.
Ez a kedvrontás egyébként a nagymuteromtól ismerős! Anyámnak volt honnan örökölnie meg eltanulnia ezt a hozzáállást, a vészmadárkodás nagymutertól rendszeres volt.

Hmmm az kiderült, mit akart megbocsátani Neked?

Nagyon helyes, hogy nem veszed fel a telefont. (Az én anyám a címemet és a telefonszámomat sem tudja.) Az is helyes, hogy belátod, hogy nem tartozol neki semmivel! Nem gyakorolt kegyet azzal, hogy a világra hozott, hanem ő döntött úgy, hogy kell neki egy gyerek, korlátlan tulajdonnak.

croc 2017.05.20. 07:30:27

@Crimson Thunder:
fából volt a kanál, és a nyelével ütögette a kezemet, tisztán pedagógiai céllal, mert "nem tanultam meg a leckét", és máshogy sajnos nem lehetett ezen segíteni. Azóta sem érti miért nem vagyok hálás, hiszen a nagylelkű önfeláldozó segítségével megmentett a bukástól.
Ezt akarta megbocsátani, hogy ilyen hálátlan vagyok, mikor pedig ő egy szent és nem ezt érdemelné, de annyira nagyvonalú, hogy elnézte volna nekem a kis botlásomat (hogy nem beszélek vele), persze csak akkor ha mostantól rendesen viselkedek.

Sokat panaszkodott hogy a terápiám előtt nem voltam ilyen, régen jobb voltam, és mondjam meg miről beszélgetek én ott a terápiába :)

croc 2017.05.20. 07:55:53

Az is tipikus nárcisz viselkedés, hogy amikor az első gyerekemet vártuk, bejelentette, hogy talált egy gyönyörű keresztnevet, ugye jó lesz.
Mondtuk, hogy nem, erre hetekig követelte, hogy magyarázzuk meg, miért nem jó...

Aztán mikor a gyerek megszületett, úgy döntött, hogy ő bizony úgy fogja hívni, ahogy ő kitalálta, és be akart hozzám költözni, hogy "segítsen, mert egyedül nem tudjuk ellátni a gyereket".

Hát ilyen egy igazi, feketeöves nárcisz :(

croc 2017.05.20. 08:22:39

utolsó: minden nap ígérgette, hogy majd meglátogatja a kórhábam a babát, de valahogy végül arra nem került sor- aztán amikor már mindenki otthon volt, akkor megjelent, hogy hát miért nem készítettük neki elő a hálószobát, pedig előre szólt, hogy jön segíteni :)))

bocs, mostmár abbahagyom

croc 2017.05.20. 11:21:37

(Nem akarok igazságtalan lenni, egyvalamiben elismerte, hogy hibázott: abban, hogy engem olyan nagyon elkényeztetett.
Ezért lettem lusta, és ezért kellett belőlem olyan nagy áldozatok árán kihozni 'a teljesítményt', mert nélküle soha nem lett volna belőlem semmi, a lustaságom miatt.
Egyes vélemények szerint valójában hiperaktív és figyelemzavaros voltam a születéskor elszenvedett oxigénhiány következtében, de azok mind kóklerek, akik a lustaságot mentegetik.
Indok: "ha buta lettél volna, azt észrevettem volna, de okos voltál és mégis rosszak voltak a jegyeid", ennek pedig más oka nem lehet, mint a lustaság, és az mindig az elkényeztetés eredménye.)

annamanna 2017.05.20. 11:45:45

"Miközben a Fehér Háznak komoly gondjai vannak azzal, hogy szinte minden nap kimentse az elnököt valamilyen kínos ügyéből"
www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/kozeleg_az_osszeomlas_uveges_szemmel_bamul_az_eu.638035.html

annamanna 2017.05.20. 12:20:16

De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”

annamanna 2017.05.20. 12:22:18

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
Madách Imre: Az ember tragédiája

Almandin 2017.05.20. 12:39:41

@croc: Nekem nem úgy tűnik, hogy elismerte volna, hogy hibázott. Ez megint egy bűntudatkeltési technika: "én mennyit megtettem érted, de te egy lusta disznó vagy, te tehetsz arról, hogy nem tanultál elég jól". Tehát ezzel az önértékelésed akarja rombolni. Nem semmi, hogy annak ellenére, hogy rendszeresen vert Téged, még van pofája azt állítani, hogy ő elkényeztetett. Még a múltat is próbálja átírni. Meg a nárcisztikus önértékeléséhez az kell, hogy tökéletes szülőnek lássa és láttassa magát.

croc 2017.05.20. 13:15:44

@Almandin: Olyan ez, mint az egyszeri politikus, aki beismerte, hogy egyszer tényleg tévedett-akkor, amikor azt hitte, hogy nincs igaza :)

Érdekes, hogy a nárciszok egyfelől azt mondogatják (folyton), hogy ők mindent jól csinálnak és igazuk van, másfelőleg viszont vég nélkül sorolják, hogy milyen sérelmeik, panaszaik, nehézségeik, problémáik vannak- pedig nem nehéz kilogikázni, hogy ha valaki mindent jól csinál, akkor nem lehet az élete állandóan válságban.

Meg kéne egyszer kérdezni egyet, hogy hogyan látja (magyarázza ki) ezt kis oxymoront :) Biztos vagyok benne, hogy csodálatosan nyakatekert választ adna :)))

annamanna 2017.05.20. 18:14:38

@croc: Panaszkodási alapon nem lehet különbséget tenni nárcisztikus és normális ember között. Egyetlen tulajdonság az, amire szerintem tényleg oda kell figyelni, mert nagyon erős és biztos jelzést ad arról, hogy ki nárci és ki nem az: az empátia megléte vagy annak hiánya. Cselekszik-e önzetlenül jót vagy sem. Észreveszi-e, hogy más segítségre szorul, vagy sem; segít-e másnak, akinek szüksége van a segítségre vagy sem.
Ennek mértékét a nevelés valamennyire befolyásolja, eltorzíthatja, például Indiában a karma tanítása közönyössé teszi az embereket a szenvedés iránt, míg a nyugat-európai emberek a keresztény hatások miatt általában jóval segítőkészebbek, együttérzőbbek.
Az empátia, együttérzés, segítőkészség hiánya adja a nárcisztikus emberrel való kapcsolat mély keserűségét; és ez az a jel, amit nagyon meg kell figyelni, ha valaki igyekszik elkerülni a csapdájukat. Más alapon nehéz dönteni, mert "Oscar-díjas színészek".

croc 2017.05.20. 19:46:44

@annamanna: Ki írt olyat, hogy a panaszkodási alapon lehet felismerni egy nárciszt?
Én azt írtam, hogy ha az állandó panaszkodás _együtt_ jár a 'nekem mindig igazam van' 'én mindig mindent jól csinálok' hozzáállással, _és_ az alanynak nem tűnik fel, hogy ez a kettő egyszerre nem lehetséges, akkor ebből látszik, hogy baj van az önismeretével. Ami minden nárciszra jellemző. Már hogy baj van az önismeretével.
Persze, hogy végül az empátia léte vagy nem léte "teszi" a nárciszt, csak az meg olyan, mint az unikornis, sokan beszélnek róla, de a szemével még senki se látta- nem lehet csak úgy egyszerűen megmérni. Sok nárcisz teljesen meggyőzően tudja színlelni, nemcsak szavakban, tettekben is.

Az, hogy az indiaiak közönyösek a szenvedés iránt, nem úgy, mint az európaiak, az elég merész általánosítás - indiában élt és alkotott például egy Buddha nevű bölcs, aki az együttérzést tekinti a legfontosabb értéknek, és ha jól tudom, viszonylag sokan egyetértenek vele Indiában is.

Crimson Thunder 2017.05.20. 20:28:48

@croc: tehát a saját (vélt) nevelési kudarcát használta ürügyként arra, hogy veréssel korrigálja a saját mulasztását? Csodás. Igazi díszpéldány.

S megint nagykönyv-élményem támadt!
Engem a nagyfaterom szólított mindig azon a néven, amelyre ő szerette volna, ha anyakönyveznek.
A nagymuter meg pontosan ezt művelte le, amit Veled a drága édesanyád. Nagybátyámnak is kellett terápiára járnia (igen, azért, mert nagymuter olyan tökéletes szülő volt és ilyen harmonikusan funkcionáló felnőtt lett belőle is), és minden egyes terápiás ülés után, a vén hárpia felhívta a doktornőt, és kifaggatta arról, hogy miről beszélgettek az ő drága kicsi fiával.

Különben pedig: de rendes! Milyen jó fej, hogy hajlandó megbocsájtani Neked, ha továbbra is hagyod magadat megtaposni! (Na jó, abbahagyom, mielőtt a klavimat szétmarja az ujjaimról csöpögő vitriol.)
Szarkazmus nélkül: az ő baja, ha fáj neki, hogy nem tárgyalsz vele.
Egészen biztos vagyok abban, hogy Neked is van egy csomó emléked arról, hogy a személyiségzavaros anyád ilyen nulla empátiával, diadalmaskodva jelentette ki, hogy "úgy kell neked! Megérdemelted. A te bajod." Vagy tévedek?

Crimson Thunder 2017.05.20. 20:34:28

@mildi: Hmmm pontosan mire gondolsz? :) Egy másik bejegyzés kommentjeiben már beszélgettünk arról, hogy ezeknek a remek emberpéldányoknak valahol biztosan van egy nagykönyvük, amelyet egymás között szabadon terjesztenek és sokszorosítanak, illetve egy, csak általuk ismert szerverről letölthetnek, és onnan veszik az idomítási meg manipulálási receptjeiket. Kezdek azon gondolkozni, hogy ez nemcsak egy "röhögünk kínunkban" jellegű vicc.

croc 2017.05.20. 20:55:20

@Crimson Thunder: Nem, nem tévedsz. Azt mondogatta nekem mindig, hogy én másban a szálkát is észreveszem, magamban a gerendát sem, aki másnak vermet ás, maga esik bele (ez a 'megérdemelted' súlyosabb változata volt), meg hogy "aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli".
Mikor pár nagyobb fiú megvert az utcán és eltörték az esernyőmet, és otthon elmondtam, mi volt, nemcsak mélyen helyeselte a verést (_ha_ megtörtént és nem csak hazudozok) hanem még meg is büntetett, mert 'nem tudok vigyázni a dolgaimra'. (9 éves voltam)
Ha összepiszkoltam a ruhámat, ordibált, hogy ezért nincs egy normális ruhám, mert mindet tönkreteszem, nem érdemlem meg, hogy új ruhát kapjak (óvodás voltam).

De amikor a másfél éves gyerekem rendetlenséget csinált (értsd: szétszórta a papírzsepit és-hihetetlen, de nem rakott rendet maga után) akkor is követelte, hogy verjem meg, mert rossz volt, megérdemli, és különben sose tanul rendet.

croc 2017.05.20. 21:08:16

@Crimson Thunder: nekem is az a tapasztalatom, hogy a nárciszok mind ugyanabból a forgatókönyvből dolgoznak, kísértetiesen hasonló módszerekkel.

A Bánki könyv nagyon jó, mindenkinek ajánlom -a Susan Forward mellé :)
Fontos túlélési útmutatók :)

Almandin 2017.05.20. 21:27:46

@Crimson Thunder: Pont az jutott nekem is az eszembe, hogy ha egy ilyen anya meg is engedi, hogy a gyereke pszichoterápiára járjon, kifaggatja a pszichológust, mit beszéltek. Ugyanis retteg attól, hogy a gyerek panaszkodni mert. De a gyereket is kifaggatja, mit mondott, utána meg jaj neki, ha hazudni mert-puszta önvédelemből. De az a pszichológus is hülye, aki ilyenkor tájékoztatja az anyát arról, mit mondott a fia. Egyrészt át kellene látnia, mi van a háttérben, másrészt a diszkréció is fontos.

Crimson Thunder 2017.05.20. 21:41:54

@croc: ezekre az alakításokra vagy nem mondok semmit, vagy csak nagyon csúnyákat tudnék. Éppen azért, mert hasonlóakat én is átéltem - bár testi fenyítéssel inkább csak fenyegetőzött a nő, ma már gyávának tartom ezért: élvezte, hogy elég volt a veréssel fenyegetőznie ahhoz, hogy megfélemlítsen -, és pontosan tudom, milyen érzés.
És érted, felnőtt ésszel már belátható, hogy ezek kisszerű, piszkos játszmák, de egy gyerek, aki teljesen függő helyzetben van és elfogadja, amit a felnőttek mondanak, egy életre sérült lesz az ilyen élményektől.

Milyen eredeti! Ilyen közhelyekkel nevelt?

Az esernyős sztorin hasonlóképpen kiakadtam. Éppen azért, mert néhányszor rólam is eldöntötték, hogy hazudok. Sőt a szélesebb körben vett családban is hazudósnak bélyegeztek, csak mert a szadista "anyám" nem hitt nekem. Persze leellenőrizni az állításaim valós vagy valótlan mivoltát - hiába könyörögtem neki -, ezt nem tette meg. Nehogy már kiderüljön, hogy nem hazudtam.

Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de véleményem szerint szülőanyád nem egyszerűen rosszindulatú narcisztikus lehet, hanem egy szívtelen, aberrált szadista. Ennyire szereti, ha valaki más meg van verve? Teljes mértékben kiverte nálam a biztosítékot ez a sztori, hogy követelte, hogy verd meg a másfél éves gyerekedet!
(Nem véletlenül Michael és Debi Pearl gyermekbántalmazó kézikönyve volt a kedvence?)

Nagyon sok szeretet szorulhatott belé, ha ennyire nem bírta elfogadni: a gyerek, az gyerek, és bizony összekoszolja a ruháját.

Köszi, a Mérgező szülőket olvastam egyébként, a Bánki-könyvnek csak az ismertetőjét olvastam.

Crimson Thunder 2017.05.20. 21:50:35

@Almandin: nem tudom, hogy a dokinő végül hogyan kezelte az ilyen helyzeteket - mivel engem a családban úgy kezeltek még nagyobb koromban is, mintha egy értelmi fogyatékos, aranyos kis bárgyú idióta gyogyós lennék, ezért nekem közvetlenül nem mondtak el dolgokat. Viszont, éppen ezért, mert hülyének néztek szeretetből, gondolkodás nélkül tárgyaltak meg a jelenlétemben különféle dolgokat.
De igen, én is erre gondolok, amit Te írtál most, más okát nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy narcisztikus szülőnek miért volna fontos, hogy ennyire teljes kontrollt gyakoroljon még a gyereke terápiája felett is.

Egyébként engem kamaszkoromban nem engedett anyám terápiára járni. Voltak pedig problémáim, szép számmal, és amilyen naiv voltam, ezekről beszéltem is otthon.
Ez a csodálatos mintaédesanya (és mintapedagógus, ez a sztorimnak a legnagyobb pikantériája!) azonban úgy döntött, hogy nekem "semmi bajom nincs, csak bebeszélem magamnak". A tényt, hogy jó jegyeim voltak, kényelmes volt annak egyértelmű jeleként tekintenie, hogy nincs semmi komoly baj.

Később meg a szokott ártatlan, kerek szemek meresztése ment, amikor egyértelművé vált: nem hülyéskedtem, tényleg komoly baj volt, tényleg szükségem lett volna segítségre: "Jaj, hát nekem ez eszembe se jutott! Én azt hittem, hogy ez csak a kamaszkorral jár és ez az egészséges!"

Ez a másik dolog, amit rendszeresen tapasztaltam. Ti hogy vagytok vele?
Korábban nem értettem, de ma már látom, hogy ha a rosszindulatú narcisztikus látványosan adja az ártatlant és nagy, kerek szemeket mereszt - ez annak a biztos jele, hogy pontosan érti, mekkora szemétséget követett el, de beismerni akkor sem volna hajlandó, ha az élete múlna rajta.

@narciszkertesz elnézést, hogy kicsit eloffoltuk a bejegyzést az eredeti témához képest!

croc 2017.05.20. 21:52:55

@Almandin: suerintem a terapeuta nem mondott neki soha semmit, csak a nárcisz nem adta fel, minden héten újra próbálkozott, mert hátha most... :)

Almandin 2017.05.20. 22:30:20

@Crimson Thunder: A tagadás nagyon jellemző rájuk. Pont a megtévesztés a fő stratégiájuk. Pl. előadják, hogy nem szólnak bele a másik életébe. De közben minden második mondatuk arra utal (nem nyíltan), hogy mit kellene csinálnod a vagyonoddal, hová kellene költöznöd, milyen pályamódosítást kellene tenned, és ha ellenérveket mondasz, győzködni kezdenek. Az se használ, ha kerek perec megmondod nekik, hogy ne szóljanak bele, nem az ő életük, stb. Természetesen tagadnak. Ezek után is kimondják, hogy ők nem szólnak bele (pedig mást se tesznek). Egy nem nárcisztikus partner, szülő, stb. egyrészt nem is nagyon ad kéretlen tanácsokat (mert érzi, hol a határ), de ha néha mégis, és a másik elmondja, hogy ő másképp szeretné, stb., akkor nem kezdi el akár 20-30 percen keresztül győzködni a másikat, mert nem cél az akarata mindenáron való érvényre juttatása. A nárcik gyakran csomagolják a basáskodást jóindulatúnak látszó tanácsadásba, vagy féltésbe.
Amúgy ez nem eloffolás, mert a nárci működésmód csak így érthető meg.
Olyan, mintha a nárci a győzködéshadjárattal kifárasztásra is törekedne. Ugyanis sokan feladják egy idő után a harcot, mert ezek képtelenek befogni a szájukat, és inkább beadják a derekukat, csak hogy nyugalom legyen. Az a nárcit cseppet sem érdekli, hogy te boldogtalan vagy, mert pl. ráerőszakolt egy olyan pályára, amitől viszolyogsz, a lényeg, hogy elérte az akaratát. Másrészt a nárciknak bizonytalanok az énhatáraik, így lehet, hogy tényleg azt hiszik, a másiknak az a jó, amit ők kiagyaltak neki.

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:40:55

@annamanna: Hát ezt erősen pontosítanám, mert EGY IDEIG, főképpen kiszámíthatóan előálló szociális helyzetekben képes az empátiát is eljátszani. Akkor tudod biztosan eldönteni, hogy nárci vagy nem, ha váratlan, de empátiát és/vagy önzetlenséget igénylő helyzetben látod funkcionálni. Illetve ilyen helyzetben nem képes funkcionálni, szóval innen derül ki, hogy nárci vagy nem.

Almandin 2017.05.20. 22:45:23

@Nárciszkertész: Sok nárci kifejezetten szeret jótékonykodni, mert ezzel saját magukat jó fényben tudják feltüntetni mások előtt. Ezért nem ritka körükben az ilyen irányú pályaválasztás sem. Vagy látványos jótékonykodás (hollywoodi sztárok pl.).

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:50:58

@Crimson Thunder: "@narciszkertesz elnézést, hogy kicsit eloffoltuk a bejegyzést az eredeti témához képest!"

Csak nyugodtan! :) Nem érzékelem offolásnak, kezdünk átmenni blogból fórumba, de nem hiszem, hogy ez baj volna.

A Bánki könyv viszont kötelező olvasmány minden kedves törzskommentelőnek, és nemcsak a fülszövege. ;) Sírvaröhögősen kemény.

Crimson Thunder 2017.05.20. 22:51:06

@Almandin: igen, mert megrekedtek egy 2...3 éves kisgyerek mágikus világképének szintjén. Tehát ha valamit megátalkodottan tagadnak, akkor az nyilván nem is történt meg. Ilyen egyszerű - szerintük. A megtévesztést pedig azért művelik ilyen profi szinten, hogy a valóságnak az a verziója tűnjön validnak, amely őket igazolja.

Jajj ezt ismerem! "Nem akarok beleszólni, DE..." - és akkor nemcsak hallgatni kell egy órán át a bölcs tanácsokat, hanem érezned is kell, hogy "jaj neked, ha nem azt teszed, amit én mondok".
Rafináltabb egyedek nem is direktben okoskodnak, hanem indirekt úton rávesznek arra, hogy rájöjj, mi az, amit szeretnének. Tehát - ismét egy primitív, infantilis módon - arra törekszenek, hogy mágikus módon kitaláld, mit KELL tenned.
Ez a "jót akarok" meg "féltelek" egyébként egy tök kényelmes kibúvó a felelősség elől.

Hát szerintem inkább várjuk meg, mit mond a blogtulajdonos - a poszt eredetileg a "szegény kicsi narcisztikus, de rossz neki, hogy már megint kicsellózott másokkal" kérdésről szólt, aztán elkezdtük taglalni az élményanyagunkat :)

Ismerem ezt a kifárasztósdit. Túl jól. Nem egyszer, nem kétszer történt meg, hogy inkább beadtam a derekamat, csak hogy ne nyúzzanak végre. Az, hogy az "önállóan hozott" döntésem következményeként mekkora arcra esésben volt részem? Az már az én bajom (lásd fentebb)!

A narcisztikus éppen attól narcisztikus, hogy nem észleli a határokat "én" és "nem én" között. Szakszerűbben: nem tud differenciálni Selbst és Selbst-objektum között, az objektumot saját kiterjesztett részeként éli meg (ismét a kora gyerekkori fixáció, megrekedt a pelenkás korban, amikor még elég volt üvöltenie, hogy tejcsit akar, és egyszer csak mágikusan kielégül az igénye.)
Ezért elképzelhetetlen a számára, hogy bárki is mást akarjon, mint amit ő kitalált. Csakis az lehet a jó, nemcsak neki, hanem mindenki másnak, amit a Mindenható Narcisztikus szeretne.

Crimson Thunder 2017.05.20. 22:52:21

@Nárciszkertész: esetleg nyithatnánk egy fórumot ? Önsegélyező egylet narcisztikusok túlélői számára, vagy ilyesmi :)

annamanna 2017.05.20. 22:52:52

@croc: Jézus is sokat panaszkodott, pedig mindent jól csinált. A Biblia tele van Isten panaszával az ember ellen. Pedig mindent jól csinál. Ez a blog tele van panaszkodással, miközben a szerzője mindent jól csinált. Tehát lehetséges a kettő együtt, ebből mégsem következik a nárcizmus.

A pimasz gúnyolódásból, kombinálva az érzéketlenséggel, annál inkább.

"empátia léte vagy nem léte "teszi" a nárciszt, csak az meg olyan, mint az unikornis, sokan beszélnek róla, de a szemével még senki se látta- nem lehet csak úgy egyszerűen megmérni."

Szóval te még nem láttad a szemeddel az empátiát. Ez is egy vélemény.
Az empátia remekül mérhető. CSAK ez mérhető.
Mivel ez a legalapvetőbb különbség a nárcisztikus és a normális ember között.
A nárcisztikus emberből az empátia hiányzik, mivel számára az egész világ őróla szól, nem másokról.
Ha szerinted nem mérhető, meg csak beszélnek róla, de nem látszik, az máris egy mérési eredmény.

"Sok nárcisz teljesen meggyőzően tudja színlelni, nemcsak szavakban, tettekben is."

Az empátiát, az együttérzést nem lehet színlelni. Vagy van, vagy nincs.
A blog egyik bejegyzése az álcselekedetekről, áljelenlétről, álsegítségről szól. Ezt csinálja a nárcisztikus. Remekül megkülönböztethető az álsegítség a valódi segítségtől, a blogger sok példát hozott rá.

"az együttérzést tekinti a legfontosabb értéknek, és ha jól tudom, viszonylag sokan egyetértenek vele Indiában is."

Idézz tőle valamit, nem hallottam a buddhisták empátiájáról; azt az európaiak hozták divatba, például sok állatmenhelyet fenntartanak fehérek, ahol fehér orvosok és indiai munkások dolgoznak együtt; vagy most már (nyugati mintára) tüntetnek a nők megerőszakolása és meggyilkolása ellen; ez egészen idáig rendben levő volt, az özvegyeket legyilkolták a férjük halála után, most is több millió lánybabát ölnek meg a születése után. Mert annyira empatikus buddhisták! Így fejezik ki az együttérzésüket.
Amúgy, bár erről bizonyára nem tudsz, Buddha tanait az eretneksége miatt kitiltották Indiából, leginkább Kínában terjedt el.
A karma tanítását Buddha is megtartotta.
Most elolvastam, mit ír a wikipédia Milarepáról, mert ez az egyetlen név, ami nekem buddhhista "szentként" beugrik. Egy szó sincs empatikus jó cselekedetek gyakorlásáról, csak meditációról, megvilágosodásról, pszichikai erőről, hőtermelő gyakorlatokról, testhelyzetekről, mágiáról: hu.wikipedia.org/wiki/Milarepa

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:53:07

@Almandin: Persze, azért mondom, hogy a VÁRATLAN helyzetekben kell megnézni, hogy hogy muzsikál. Nem fog muzsikálni, csak állni és bámulni a falat. Mentőt kell hívni? Ja, nem vette észre, hogy baj van.

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:58:51

@annamanna: "Jézus is sokat panaszkodott, pedig mindent jól csinált. A Biblia tele van Isten panaszával az ember ellen. Pedig mindent jól csinál. Ez a blog tele van panaszkodással, miközben a szerzője mindent jól csinált. Tehát lehetséges a kettő együtt, ebből mégsem következik a nárcizmus."

Nem, én nem csináltam mindent jól, pont mert nem vagyok Jézus. :) De az tény, hogy a nárci által rám projektált "hibáim" azok pont nem az én hibáim, hanem az ő nyomora. Ami nem jelenti azt, hogy nincsenek nekem saját alanyi jogomon hibáim, mert vannak, számosan. :)

croc 2017.05.20. 22:59:57

@Crimson Thunder: nagy erőkkel adja az ártatlant _és_ utal arra, hogy amit én mondok az teljesen logikátlan, bizarr, hisztérikus, torz kép, amit én találtam ki (aztán közösen elénekeljük a 'szép kicsi gázlángom, világíts ide rám' című dalt :)

Almandin@: te ismered anyámat?!? :)

nárciszkertész@: némelyik egészen sokáig tudja színlelni az igazi empátiát/érzelmeket, (sokszor olyan hivatást is választ, pl. sok az orvos, terapeuta (!), ez is része a hipnotizációs trükknek, csak nagyon hosszú idő alatt, meglehetős rutinnal lehet kiszűrni őket.

annamanna 2017.05.20. 23:15:38

@Almandin: Igaz, Madonna például úgy fogadott örökbe fekete kislányokat, hogy közben a saját fia sem bír vele élni, hanem lekurvázza, Madonna pedig részegen szédeleg a koncerteken. A kislányokról olyan képet láttam, ahol az a lényeg, hogy milyen ruhákba öltözteti őket; csak a lányok voltak a képen, ő nem ölelte, babusgatta őket.
Nála elég egyértelmű, hogy megpróbálja lemásolni, a maga számára lenyúlni azt, amit másoknál népszerűséget hozó sikerreceptnek lát.
Angelina Jolie képes volt inkább elválni két férjétől is, mert egyikük sem állt támogatóan az örökbefogadott gyerekekhez, se Thornton, se Pitt. Az is egyértelmű nála, hogy nem a karrierjét támogatta meg gyerekekkel, sőt, a karrierje rovására ment a hat gyerek.

@Nárciszkertész: Valós együttérzést nem láttam nárcisztikusnál.
Ez a LÉNYEG. Ez az egészből a legeslegfontosabb.
Például dolgozhat egészségügyben (ott viszonylag kevés a nárci), de azonnal kiugrik a kíméletlensége, ami ordító szakmai hibákat is eredményezhet.
Vagy dolgozhat segélyszervezetnél, de vezető pozícióba törekszik, hogy a konkrét munkát ne neki kelljen elvégeznie, viszont az elismerést ő zsebelje be. Egy nárcisztikus ilyen esetben hajlamos túlterhelni a munkatársait, nem tudja, hol a határ, pont azért, mert ő maga ténylegesen nem végzi a segítő munkát.
Ezekre érdemes odafigyelni, mert viszonylag hamar kibuknak, nagyon komoly figyelmeztető jelként.
Vagy például lehet, hogy valakin "segít", de valójában zsákmányként kihasználja az illetőt, csicskáztatja, megalázza.

Ez az egyetlen figyelmeztető jel, amire tényleg nagyon fontos odafigyelni.

Egy élettársi közösségben pláne rendkívül fontos szerepe van az együttérzésnek, úgyhogy a kapcsolat elején ez az, amire nagyon oda kell figyelni. Sherry Argov azt tanácsolja, arra kell figyelni, hogy egy férfi beleadja-e a kapcsolatba a maga ötven százalékát.
Ha nem, ha a kapcsolat fenntartásának oroszlánrésze a nőt terheli, ha mindig a nő alkalmazkodik, akkor hülyeség bármiben is reménykedni, akármilyen fantasztikus is az illető úriember.
Lehet mentegetni, de minek. Minden hibája visszavezethető a nárcisztikus énközpontúságra, a másik semmibevételére. Vagyis az empátia hiányára.

Madam. 2017.05.20. 23:33:25

Folyton nácikertésznek olvasom, de úgy is stimmel

annamanna 2017.05.20. 23:38:04

@Nárciszkertész: Lehet, de például a gyerekek orvoshoz vitele, ha betegek... ha valaki megcsinálja, akkor jól csinálja, ha nem csinálja meg, hanem hisztizik miatta, akkor nem jól csinálja. Ezt például teljesen egyértelműen el lehet dönteni. Az mellékes, hogy a gyerek közben sír vagy bepisil, és milyen ciki, mit gondolnak mások.... ez nem számít, mert alapvetően az számít, hogy valaki észreveszi, hogy a gyereknek mire van szüksége, és azt a szükségét be is tölti, vagy nagy ívben tojik az egészre, még olyan nagyon alapvető szükségre is, mint az orvosi ellátás.
Az egész élet csupa ilyen döntésből áll. Nem kell hozzá mindent magazinfotós minőségben elvégezni, de meglehetősen egyszerű megkülönböztetni, hogy valaki vagy figyel másokra maga körül, észleli, észreveszi, hogy annak problémája van, vagy nem érdekli a másik ember szükséglete.
Konkrét példa: rossz házasság, a feleség menekülne (két gyerekkel), panaszkodik az anyjának és a nővérének. Mindketten bőven tudnának neki segíteni, olyan helyzetben vannak. De nulla érdeklődést és együttérzést tanúsítanak a probléma iránt. Ezzel együtt mindketten többre tartják magukat, mint amennyit a valóságban ténylegesen produkálnak.
A nárcisztikus önzetlenül nem segít, maximum akkor, ha abban üzleti lehetőséget lát; ha hasznot remél a "befektetésétől".
Pl a pártok választások előtt rendkívül "empatikussá" válnak a társadalmi problémák iránt.

Almandin 2017.05.21. 00:42:43

@annamanna: A buddhizmus és az empátia:
www.buddhapest.hu/2016/12/mi-konyoruletesseg-es-hogyan.html
Másrészt az özvegyégetést a hinduk gyakorolják, nem a buddhisták.
A karma tana valóban hathat egyes hívőkre úgy, hogy nem sajnálják a szegény, beteg, stb. embert, mert úgy hiszik, nehéz sorsát az előző életében elkövetett bűneiért kapta. Ez viszont egyes keresztény híveknél is fellelhető (megverte az Isten, mert rosszat cselekedett).
Másrészt egy kicsit meredek azt állítani, hogy a világon minden jócselekedet a keresztényekre, sőt, a fehér emberre vezethető vissza.

croc 2017.05.21. 12:28:11

@Madam.: :)))))) gyanús, mindenképp gyanús :)))))

Almandin 2017.05.21. 14:21:22

@annamanna: Nekem az álegyüttérzésről és az álsegítségről ez a nő jut az eszembe. Hívő katolikusoktól előre is elnézést kérek, de nekem nem szimpatikus ez a nő:
kitekinto.hu/amerika/2013/03/12/terez_anya_szent_vagy_csak_legenda
Még a kilencvenes években olvastam róla, hogy nem adott fájdalomcsillapítót sem a betegeinek amiatt, mert szerinte a szenvedés közelebb visz Krisztushoz.
Itt is lehet a hölgyeményről olvasni egy bekezdésben:
magyarnarancs.hu/publicisztika/egy_nem_hivo_nezi_a_boldogga_avatast-75979
Szerintem Teréz anya egy nárcisztikus pszichopata lehetett, aki megvásárolta a stentté avatását. Álsegítséget nyújtott, a kalkuttai nyomornegyedben pedig annyira nem volt orvosi ellátás, hogy az ottaniak még ennek is örültek, mert több volt a semminél. Itt is látszik, hogy az emberek mennyire hajlamosak bedőlni a látszatnak ilyen emberek esetében.

Crimson Thunder 2017.05.21. 16:45:08

@Almandin: pacsi! Szívemből beszélsz.

Almandin 2017.05.21. 17:49:20

@Crimson Thunder: A vallási agymosás is a megtévesztésen alapul. Ezért avatnak szentté sok olyan embert, aki nem érdemelte meg. Természetesen vannak szentek, akik valóban megérdemelték a szentté avatást-például szerintem ilyen Szent Bernadett vagy Szent Gianna Beretta Molla, amit olvastam róluk, az alapján szimpatikusak. Én azt látom, hogy a katolikus egyháznak nagy szüksége van újabb szentekre, mert rohamosan fogy a hívők száma, és ezzel a pénzbevétel is. Időnként elő kell rukkolni újakkal.
A régebbi idők szentjei közt még több olyan figura van, aki nagyon távol áll tőle-pl. inkvizítorok voltak. Vagy csak simán szerencsétlen vallási fanatikusok.

Almandin 2017.05.21. 18:05:54

Ezt is érdemes elolvasni, mert pontosan azt mutatja, hogyan gyakorol sok gyülekezet és gyülekezeti vezető lelki terrort a híveken, a vallás nevében:
keresztenylelkiabuzus.blogspot.hu/
Nagyon emlékeztet ez engem arra, amit egy nárcisztikus személy a magánéletében művel. Nagyban és kicsiben ugyanaz zajlik.
Természetesen nem mondom, hogy minden vallásos ember megtévesztett birka. Itt is van egy józan mérték. ha valaki képes megőrizni a lelki szuverenitását, az más. DE oda kell erre is figyelni, mert sok vallási közösség teljes kontrollra törekszik.

Crimson Thunder 2017.05.21. 19:49:11

@Almandin: Igen, van tapasztalatom ilyen témákban is; a vallási csoportok, szekták nemcsak az én élményeim szerint vonzzák a Cluster B-s egyéneket.

Pontosan, a szektavezérek, meg "karizmatikus pásztorok" közül sokan pontosan ugyanazt művelik nagyobb kaliberben, amit a kisstílű narcisztikusok csinálnak "vihar egy kanál vízben" nagyságrenddel.

Feltételezem, hogy léteznek normális, egészséges légkörű vallási közösségek is, normális vezetőkkel, de úgy gondolom, nem az én kompetenciám ennek elbírálása :)

Crimson Thunder 2017.05.21. 19:51:23

@croc: Köszönöm! Jó tudni, hogy nem maradok magamra a kételyeimmel.

Nárciszkertész 2017.05.21. 20:51:22

@Almandin: "Szerintem Teréz anya egy nárcisztikus pszichopata lehetett"
Szerintem ne menjünk le a bulvár mélységei alá még nagyon sokkal. Korábban is jött már néhány meredek következtetés, de ez így azért nem kicsit erős állítás, összeesküvés-elméletszagú forrásokkal. A forráskritika egy elég hasznos dolog. Az "állítólag izé meg izé ezt meg azt mondta", az nem érv, hanem minden összeesküvés-elmélet hívószava. Teréz anya gyógyíthatatlan ÉS fertőző betegek között élte le az életét. Melyik nárci és melyik pszichopata teszi ki magát önként és dalolva ennek azért, hogy hátha emiatt egyszer majd szentté avatják? (Ja, nem nárci és nem pszichopata kezek sem lendültek a magasba? Pardon.)

Nárciszkertész 2017.05.21. 20:54:35

@Almandin: "a katolikus egyháznak nagy szüksége van újabb szentekre, mert rohamosan fogy a hívők száma, és ezzel a pénzbevétel is."

A szentek ezek szerint amolyan adóbehajtó hivatalnokok? Ha kevesebb a hívő, de több a szent, akkor utóbbiak könnyebben tudják növelni (=behajtani) a pénzbevételt a kevesebb hívőn? Vagy ezt hogy kell elképzelni? :D

Avokado 2017.05.21. 21:29:03

@Nárciszkertész: meg van a Banki konyv valakinek PDF formatumban?

Almandin 2017.05.21. 22:46:04

@Nárciszkertész: Ezért is írtam, hogy a hívő katolikusoktól előre is elnézést kérek. Tudtam, hogy eléggé darázsfészek a téma, meg kissé provokatív, de nekem már évek óta ez a benyomás alakult ki róla. Ezért írtam, hogy szerintem. Más lehet, hogy szentnek tartja, én tiszteletben tartom mindenki hitét. Az általam idézett cikkek egyike sem írja, hogy nárcisztikus pszichopata lett volna, nekem ez a benyomásom róla. Lehet, hogy tévedek, de akkor is ez a személyes véleményem, amihez tartom magam.
Nekem Pál apostoltól a Szeretethimnusz jut az eszembe, amiben kifejti, hogy mit sem ér az a mártíromság, amit hiúságból, feltűnési vágyból tesz valaki. Tehát még az önfeláldozás is történhet nárcisztikus indíttatásból. Szeretet nélkül. Sőt, a nárcizmussal foglalkozó szakemberek leírtak egy típust, ami ugyanúgy nárcisztikus, mint a feltűnésre nyíltan vágyó alfaj. Ők a rejtett (covert) nárcisztikusok. Gyakoriak betegápolói, gondozói pályán, és nagyon önfeláldozónak tűnnek. Valójában így próbálnak csodálatot kivívni maguknak. Sokan sohasem ismerik fel őket. Leírás is van róluk, több helyen is:
nemvagyegyedul.com/rejtett-narcizmus/
soulside.nattenshimmel.no/overtcovert
Teréz anya esetében arra gyanakszom, hogy ő, mint hívő katolikus nő, fiatalon arra vágyódhatott, hogy mint katolikus szent beírja magát a világtörténelembe. Mivel valószínűsíthetően nemcsak nárcisztikus, hanem pszichopata is volt, ezért nem érzett félelmet a fertőző betegek közelében. Valószínűleg mindent egy lapra tett fel (orosz rulettet játszott). A túl nagy kockázatvállalási hajlandóság amúgy is jellemző a pszichopatákra.
Christopher Hitchens volt egyébként az, aki könyvet írt erről. A katolikus egyház nem állt elő a tételes, érdembeli cáfolatokkal, hanem nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy Hitchens majd elkárhozik ezért a művéért. Sok buzgó katolikus hívőnek ennyi elég is volt, elhitték, hogy H. csak hazudhatott. Amúgy azt a könyvet H. még akkor írta, amikor még nem avatták szentté Teréz anyát, de a hívek már akként tisztelték (életében is).
Ott valami nagyon nem stimmel, ha valaki a befolyt adományok csupán 7(!) %-át fordítja a kórházára, ahol sokszor nincs elég élelem, fájdalomcsillapító, és az orvosi ellátás sem megfelelő. Ahol akaratuk ellenére kereszteli meg a haldokló hindukat és muszlimokat. Bezzeg ő nem a saját kórházában kezeltette magát az élete vége felé. Miért? Ha akkora nagy puritán lett volna, mint ahogyan reklámozta magát, ragaszkodott volna a saját kórházától (ami tényleg jó kórház lehetett volna, ha minden adományt ráfordít).

Almandin 2017.05.21. 22:54:37

Christopher Hitchens amúgy nem a mélybulvár világából jött, elismert gondolkodó, művelt ember volt, aki az iszlámról is megmondta a véleményét. Sokban egyetértek vele.
Az ilyen típusú véleményeknek semmi köze az összeesküvés-elméletekhez, akit az érdekel, olvasson David Ickét vagy Cathy O'Brient például.

Almandin 2017.05.21. 23:11:38

@Nárciszkertész: Már a középkorban is sok település üzleti okokból akart valamilyen szent ereklyéjére szert tenni, mivel az zarándokokat vonzott, akik ott ettek-ittak, megszálltak, tehát bevételhez juttatták az ott élőket. Emiatt több szentnek annyi csontereklyéje maradt fenn, amennyi több emberre való csont. Szélsőséges esetekben két koponyaereklye, meg hasonlók.
Manapság a katolikus egyház nagy veszteségeket szenved el a hívők elpártolása révén, Ennek több oka is van: sok botrány derül ki (Magdolna nővérek, pedofil ügyek, stb.), nem tudnak haladni a korral (papi nőtlenség, szexualitáshoz való hozzáállás, stb.), valamint a tételes, dogmatikus vallás is egyre hihetetlenebb a modern, felvilágosult embernek. Magyarországon is paphiány van, egy pap gyakran több templomot lát el, kevés a bevétel, inkább csak a keményvonalas hívők (10% alatt) tartják el az egyházat. Magyarország pl. missziós területnek számít. A katolicizmus ma népszerűbb Afrikában, mint Európában.
Ilyenkor egy-egy új szenttel előállni a bizonytalankodó hívek számára visszavonzó erőt jelenthet. Népszerűsíti az egyházat. Ha nem biztos olyan az az ember, aki megérdemli, akkor jó stratégia lehet kinevezni annak tűnő személyeket.
Én valamikor katolikus hívő voltam, de nagyon kiábrándultam az egyházból. Teréz anyáról egyébként pont akkor olvastam először egy újságban a kilencvenes évek vége felé, hogy nem adott elvi okokból fájdalomcsillapítót a haldoklóknak, amikor pár héttel azelőtt halt meg egy közeli hozzátartozóm rákban, természetesen a végén morfiumot kapott. Így aztán el tudtam képzelni, mit szenvedhettek a betegek, mert a "jótevőjük" vallási okokból gyötörte őket. Én addig nagyon tiszteltem Teréz anyát, de ez sokkolt. Azóta meg sok dolgot olvastam róla, és belőle is nagyon kiábrándultam.

iberka 2017.05.22. 01:44:33

@Crimson Thunder: elsők között lépnék be... Nagyon jo tudni hogy nem vagyok egyedul, ez a blog nagyon sokat segített nekem az elmúlt pár hétben!

drlover 2017.05.22. 09:06:47

A narcisz felismeres nálam ott kezdődött hogy teljesen varatlanul hangulatot valtottm ...minden elozmeny nelkul...magamban kerestem a hibat..eszembe se jutott hogy vele van baj...aztan meg teljesen nonszensz sztorikat talalt ki...hogy bizonyitsa ő minden not meg tud szerezni...meg modell szépségű milliardos noje is volt..en csak mosolyogtam hogy hát nagyotmondó sündisznócska a drágám..
...es az örök panaszkodás...a narcisz teljes masfel evig szenvedett..es faradt volt...
...nekem az adöbbenetes hogy soha nem is akarta jol erezni magat...miközben csak arra vágyott.

croc 2017.05.22. 11:02:46

@drlover: és valahogy mindig úgy alakul, hogy szegény, szenvedő nárcisz mellett senki másnak se lehet jó kedve.
Ha mégis előfordul ilyesmi, mondjuk, belépsz a szobába azzal, hogy végre megszereztem azt a munkát, amire hónapok óta hajtottam, akkor a nárcisz fancsali arccal sóhajtozni kezd, hogy "de jó neked, ó, ó, ohhhhhh, de szerencsés vagy, bárcsak én is ilyen felszabadult lehetnék, óhhhh.... de nekem annyira fááááj...."
és akkor szépen elszégyelled magad, hogy milyen érzéketlen vagy, hogy örömködsz itt mikor ő szenved. És kérdezgetni kezded, kér-e gyógyszer vagy teát (kérni fog), és együtt szomorkodtok tovább.

drlover 2017.05.22. 12:23:16

@croc: egyébként, ami még szuper jó (!).....a gyógyulási folyamatban, hogy az ember lelke úgy működik, hogy tartsa a komfortzónát, hogy a rosssz dolgokat próbálja kicsinyíteni, majd kidobni, tehát a gyógyulásban a nárcisz kaland után folyton folyvást fel kell eleveníteni, az über gonosz dolgokat, nehogy még a végén újra kételkedjünk, hogy vajon jól tettük-e, hogy elmenekültünk....
nekem ez még mindig heti hullámba jön és szépen fel kell elevenítenem, amit már felednék, hogy na-na-na, ez az aljasság is megtörtént, meg az is...

ezt arra is reakciónak szántam, hogy "nem kellene még mindig a nárcisszal foglalkozni, hanem arccal a következő menetrendszerű szerelem felé".....
......hát ezért nem lehet abba, hagyni a foglalkozást...mert folyton össze kell kapcsolni a rossszat a cukrostakonnyal.....mert különben gyógyulás helyett jön a nárcisz utórengés.....szívfájdalom, elhagyott szerelmes érzés, mit tettem, hogy "már" (!!!) nem szeret .....(akkor is ha te léptél, mert már nem bírtad a lealázást és mert nem is hagyott más választást, lost-lost játszma)....

croc 2017.05.23. 14:33:54

@drlover: Igen, jó időnként emlékeztetni magunkat, hogy -ahogy a költő mondja - "a nárcisz az nárcisz az nárcisz".
Bár ezt néha megteszi a nárcisz is- az enyém példáulbutóbb visszavonta a nagylelkű ajánlatát, hogy megbocsát nekem, és a leghatározottabban követelte, hogy én kérjek bocsánatot tőle.
Ezen a ponton elkezdtem röhögni, és annyira kiakadt, hogy megsjanáltam-pont addig sajnáltam, amíg elő nem adta, hogy én már annyira öreg vagyok, hogy bármikor azonnal egészségileg nagyon súlyos állapotba kerülhetek, úgyhogy ne ugráljak, kérjek szépen bocsánatot.

croc 2017.05.23. 14:35:25

bocs, nárciszkertész, teljesen szétoffolom a topicot, elnézést, próbálom visszafogni magam :)

drlover 2017.05.23. 17:43:17

@croc: mi vaaaaannnnn???? Ez komoly???? ....tul oreg vagy????
Na neeeee.....ez mar tenyleg a top of the top..
Amigy miert offolnad szet...mindenki elmobja a legizgalmasbb reszeket....
Ez persze fekete humor...

croc 2017.05.23. 18:29:43

@drlover: Igen, szerinte kettőnk közül én vagyok túl öreg, ő meg pont jó. Főleg mióta elment botoxoltatni.
Különben nem öreg még egyáltalán, és szerencsére nem is olyan kövér, kancsal, csúnya fogú, elrontott frizurájú és pattanásos, mint én, neki modellalkata van és nem látszik rajta a kora.
Ja, és sokkal csinosabban öltözik, mint én- nekem nagyon rossz ízlésem van sajnos, mert nekem nem elég, hogy alapból csúnya vagyok, még rá is játszok direkt a ronda ruháimmal
:)))))

croc 2017.05.24. 13:58:17

@Crimson Thunder: várjál, nincs vége, púpos, lúdtalpas, szeplős és pösze is vagyok ám!
Ez mind, egyszerre!
Képzeld el, milyen lenne a rendőrségi fantomképem-ínhüvelygyulladást kapna a rajzoló, mire mindent rárajzol!
:))))))))

Crimson Thunder 2017.05.24. 14:52:45

@croc: nem mondod! Legalább nem egyedül vagyok visszataszító torzszülött. Ugyanis rücskös vagyok, púpos, szőrös, ragyás, csámpás, sárga fogú és piszkosszemű. Szülőanyám szerint legalábbis. Mert ő ilyen jó humorú, hogy viccből ilyesmiknek nevezett engem. Ezek után meg nyalizott, hogy milyen szép vagyok.

Ez tényleg az a színvonal, amelyre már nem lehet mit mondani. Sok eset van, amikor az ember csak röhögni tud kínjában.

croc 2017.05.24. 15:09:33

@Crimson Thunder: kééész....
azt nem mondta, hogy inkább átmegy a másik oldalra, hogy ne lássák az emberek, hogy vele vagy?
az enyém ezzel akkor állt le mikor megmondtam neki, hogy a körútra már ki se megyek mióta combinó van, nehogy leálljon tőlem :)))))))))

Crimson Thunder 2017.05.24. 15:16:51

@croc: hát ez a megjegyzés már rosszindulatú narcisztikus kategóriában is űbereli a legvadabb élményeimet.
Ilyet nem mondott az én drága anyám, csak rám parancsolt, hogy töröljem le a sminkemet, mert ő így nem jön végig velem az utcán. Amikor közöltem vele, hogy jogában áll, de ettől én még nem törlöm le, úgy nézett rám, mintha felpofoztam volna. Ja, meg azt is elrendelte volna, hogy gomboljam össze a farmeringemet, mert nem tetszett neki a pólóm.

ÁHHÁHHÁ irónia befigyel! És milyen fejet vágott szerető édesanyukád, amikor ezt tudattad vele?

croc 2017.05.24. 18:39:48

@Crimson Thunder: témát váltott és magáról kezdett beszélni :)))))

Almandin 2017.05.24. 22:56:31

Találtam egy nagyon jó leírást, ami a posztra is jól rímel:
magyarnarancs.hu/tudomany/ki-ha-nem-en-87971
Jól leírja, hogy a nárcisztikus ember maga is szenved és áldozat. Tehát lehet irántuk sajnálatot, szánalmat érezni. Az együttérzés nem egyenlő azzal, hogy ki kell magunkat szolgáltatnunk neki. Egy erősen nárcisztikus ember utálatot generál maga körül és menekülésre késztet. Viszont az is igaz, hogy a nárcizmus nem egyforma mértékű lehet. Vannak elviselhető nárcisztikusok is, ahol a sérülés még nem akkora mértékű, hogy ne legyenek képesek emberi kapcsolatokban jól funkcionálni, valamint a szeretetképesség is valamennyire megmarad.

Almandin 2017.05.24. 23:18:26

@Crimson Thunder: @croc: A nárcisztikusoknak elemi szükségletük, hogy egy társaságban ők legyenek a legszebbek. Ezért megpróbálják elhitetni a velük élőkkel, hogy csúnyák. Másrészt, ha hatalmuk van az áldozat felett-szülőként például-akkor kényszeríthetik is, hogy csúnya ruhákban járjon, nehogy elhalványítsa a nárci tündöklését. Ilyen családokban nem ritka, hogy azonnal kiszúrható a nárci, mert túlöltözi az egész családot. Idősödő nárcisztikus nők gyakran játsszák a dívát. A sarki zöldségeshez is úgy ugranak le, mintha az operába mennének.
Természetesen nem baj, ha valaki szereti hétköznap is az eleganciát, szeret jól kinézni. Viszont ha csak és kizárólag gálaöltözetben és vastag sminkkel képes közlekedni, ott már többnyire baj van. Különösen, ha a családtagjai szürke egerek.

Crimson Thunder 2017.05.24. 23:18:40

Jó tudni, hogy narcisztikus sérelmei _mindenkinek_ vannak. A felnövés t.i. azt jelenti, hogy lassanként kinövünk a pelenkásként megtapasztalt primér narcisztikus állapotból.

A narcisztikus _személyiségzavar_ azt jelenti, hogy ezek a sérelmek megmaradtak feldolgozatlanul, és ezt az illető felnőttként is azáltal kompenzálja, hogy egy irreális, idealizált énképet dédelget és erre erőszakol ki másoktól megerősítést.

Vannak profi narcisztikusok, akik képesek _elhitetni_, hogy ők aztán jól funkcionálnak. A látszat őket igazolja. Sokan közülük vérprofi módon tudnak előadni olyan érzelmeket, amelyekből valójában semennyit sem élnek át, a szemlélő meg azt gondolhatja, hogy a szeretetképesség megmarad valamennyire.

Véleményem szerint az "elviselhető narcisztikus" oly egyén, akibe elég intelligencia szorult ahhoz, hogy az ilyen sérelmeit építő módon legyen képes kiélni - ahelyett, hogy kisstílű játszmákkal mérgezné meg a környezetét. Fel tudnék sorolni jó néhány színművészt, operaénekest, előadóművészt, akikről ordít, hogy kórosan narcisztikusak - de konstruktívan és főként: nemcsak a saját maguk, de mások javára is alkalmazzák a fals önimádó, öncsodáltató hajlandóságukat meg jelenetkészségüket.

Crimson Thunder 2017.05.24. 23:20:10

@croc: Egy narcisztikus számára tetszőleges alkalom indok lehet arra, hogy saját magáról beszéljen... Talán ismered azt a viccet, hogy hogyan veszi észre magát a narcisztikus? "Jaj, elnézést, már megint csak saját magammal vagyok elfoglalva... Beszéljünk már rólad is! Mi a véleményed rólam?"

Almandin 2017.05.25. 01:32:17

@Crimson Thunder: Tény, hogy művészpályán több a nárcisztikus személyiségzavaros az átlagnál. Valamennyi nárcizmus eleve szükséges az előadóművészi pályához. Aki nem szereti mutogatni magát, az még akkor se megy ilyen pályára, ha tehetséges.
Az elviselhető nárci szerintem az a típus, aki az átlagnál nárcisztikusabb, de még nem személyiségzavaros. Szerintem én ilyen vagyok. Egy pszichológiai teszt szerint bennem az átlagosnál több a nárcizmus, de ezt sejtettem magamról a tesztkitöltés előtt is. Amúgy nem tartom mindenhatónak a pszichológiai teszteket, de ez szerintem is stimmel. Büszke vagyok, bizalmatlan, szeretem ha csodálnak, elismernek, nem tűröm, ha megaláznak (sőt, időnként meg is bosszulom a sérelmeimet, persze legális kereteken belül). Fiatalabb koromban hajlamos voltam egyes képességeimet túlértékelni, de ezt szerencsére már "kinőttem". Viszont nem rendelkezem ama "jó tulajdonsággal", hogy leértékeljem a környezetemet. Képes vagyok empátiát érezni, és nagyon tudok egy-két embert szeretni. Kifejezetten vigyázok arra, hogy akit szeretek, annak ne okozzak fájdalmat.
A mai magyar társadalomról pedig az a benyomásom, hogy az emberek nagy részében még az egészséges nárcizmus sincs meg, mert-különösen a nőket-meghunyászkodásra, szolgaszerepre nevelik. Nálunk még az egészséges nárcizmus is kórosnak tűnik. Pl. olyan munkakörülményeket tűr el rengeteg magyar munkavállaló, ami egészségesebb társadalmakban nyílt lázadáshoz vezetne. Ráadásul nálunk a munkáltatók nagy részénél figyelhető meg kóros mértékű nárcizmus, sőt, pszichopátia. Társadalmunk az ilyen személyiségzavarosokat hozza nyerő helyzetbe.

croc 2017.05.25. 13:50:40

@Almandin: gondolom ugyanazért nagyon sok az égészségtelen nárcizmus, amiért nagyon kevés az egészséges - ez ugyannanak a problémának a két különböző tünete

Almandin 2017.05.25. 14:58:55

@croc: Valójában fordítva van: az egészséges nárcizmus a gyakori, a lelki egészség jele (az sem egészséges, ha valakiből teljesen hiányzik), az egészségtelen a ritkább. Viszont vannak családok, ahol halmozottan vannak jelen a beteges nárcik, ennek genetikai okai vannak, így aki sokkal találkozik, valószínűleg ilyen közegbe született. Másrészt van a pszichológiában egy forgótár-effektus nevű jelenség is: ez azt jelenti, hogy egy családban bizonyos problémák generációról generációra átörökítődnek. Nagyon gyakori, hogy valaki fiatalon áldozat, aztán elkövető lesz. Pl. a nárci anya lelkileg tönkreteszi a lányát. A lány később szül egy lányt és ugyanúgy nárci lesz vele, tönkrevágja. Ez mehet akár 4-5 generáción keresztül is. Különösen akkor gyakori ez, ha valaki nem képes szembenézni azzal, hogy a szülei nem szentek, nem tökéletesek. Emiatt a nevelési módszerüket jónak gondolja (még akkor is, ha szenvedett tőle), és ugyanúgy bánik majd a gyerekével. Ha valaki felismeri, mit és miért rontottak el a szülei, kisebb az esély a "bűnismétlésre".

croc 2017.05.25. 16:14:45

@Almandin: Kisebb, de sajnos nem nulla. Az én nárciszomnak is nárcisz volt az anyja, szintén feketeöves, és az én nárciszom mindig nagyon elítélően nyilatkozik róla és a módszereiről, mindig hozzátéve, hogy nekem bezzeg milyen jó, mert ő mindent de mindent jól csinált, nem úgy mint a mamája, ezért sokkal szebb gyerekkorom volt, mint neki. (Irónia nélkül képes ilyeneket mondani, és komolyan gondolja).

Ilyen is van sajnos, remélem nem gyakori :(

Almandin 2017.05.25. 17:46:22

@croc: Olyan, mintha vakok lennének a saját hibáikra. Tényleg elhiszik, hogy jó szülők/szerelmi partnerek, stb. Nálatok is megvan a forgótár-effektus.
Ebből egyébként úgy lehet kilépni, ha az ember kianalizálja (önállóan vagy terapeutával), hogy a szülei nem szentek és miért voltak olyanok, amilyenek. Akkor kisebb az esély, hogy ismétlődés következik be. Az ördögi kör megtörhető, de ahhoz nagy lelkierő szükséges. Ugyanis sok érintett azt nem bírná feldolgozni, hogy a szülője őt nem szerette. Ezért ismétli meg a hibáit.

Crimson Thunder 2017.05.28. 21:18:53

@Almandin: Igen, konkrétan nincs művészet (szublimált) narcizmus nélkül.

Nagyon helyes, ha kész vagy belátni, hogy akadnak ilyen problémáid! (Tudod, a kóros narcisztikusnak eszébe sem jut, hogy valami gond lehet a hozzáálláslval!)

Magyarisztánról voltak nagyon szomorú tapasztalataim. A nőgyűlöletet illető sajátélmény-anyagom szerintem megtölthetne egy főiskolai jegyzetet, de most nem szeretném ezzel tönkrevágni a hangulatot, meg Benneteket is tovább idegesíteni.

Az, amit itt forgótár-effektusnak neveztek, szerintem a kóros narcizmus természetes következménye. A szülő kivetíti saját tartalmait, nem látja az énhatárokat, a gyerekén kompenzál... a felnövő gyereknek pedig nem lesz más módszer a kezében - hiszen kicsiként maga is ezt látta -, és a szülői magatartás következtében "beszerzett" személyiségkárosodása lehetetlenné is teszi, hogy megpróbáljon másként hozzáállni. Sajnos ez van.
(Pl. a Breivik-esetben sem látták meg idejében az illetékesek, hogy anyuka a hunyó!)

Igen, nehezen feldolgozható a tudat, hogy "anyám nem is szeretett igazán, érdekből szült meg magának" - ehhez kell a szakértelem meg az aktív terápiás munka.

Almandin 2017.05.29. 00:29:18

@Crimson Thunder: Művészet-téma: valóban kell hozzá valamennyi nárcizmus. Szerintem olyan a nárcizmus, mint a gyógyszer: kis mennyiségben gyógyít, nagy mennyiségben mérgezést okoz, vagy akár gyilkol.
Én, amióta tudom magamról, hogy hajlok a nárcizmusra, szoktam kérdezni a páromat, tapasztal-e rajtam negatív tüneteket. Ő azt mondja, hogy nem. Szerencse. Amúgy bennem semmi késztetés nincs arra, hogy Őt ledegradáljam, piszkáljam, stb. A határokat is jól tartom kettőnk között. Nincs bennem rá igény, hogy "belemásszak" a másikba.
A nárcisztikus szülők valóban kompenzálnak a gyerekeiken. Továbbadják a sérelmeiket ("leverik" a gyerekeiken). Az ördögi kör egyébként megtörhető, ha valaki felismeri, hogy nem jól nevelték, és a szülője nem normális. Breivik esetében nem hiszem, hogy csak az anyja tehet róla, mert a legtöbb így nevelt ember nem válik tömeggyilkossá. Szerintem Breivik is egy nárcisztikus pszichopata lehet, a genetikája is hozzájárult ahhoz, amit tett. Nem tudni, mi lett volna belőle egy szerető anya mellett, de lehet, hogy a hozott genetika ott is előjött volna.
Anyák és a szeretet kérdése: szerintem az európai kultúra az elmúlt kb. 200 évben kezdte tömegesen elvárni az anyáktól, hogy szeressék a gyerekeiket. Régebben a szülő-gyerek viszony inkább tiszteleten alapult. (Az se volt egy jó világ, még mielőtt bárki félreértene). Nem volt magától értetődő, hogy szereti az anya a gyerekét. A nemi élet elkerülhetetlen velejárója volt a gyerek, de időskori nyugdíjbiztosítás is. A társadalom is erősen elvárta a családalapítást, a legtöbb ember a lábán sem tudott volna megállni család nélkül. A magyar paraszti társadalomban még a 20. sz. első felében is ilyen viszonyok uralkodtak. Inkább a kötelesség és a vérség meg a hagyományok tartották össze a családokat, nem a szeretet. Jó esetben egyébként kialakult az is, minden időben voltak szeretetteljes emberi -családi kapcsolatok. De ez inkább "bónusz" volt, nem alap.
Manapság ezzel ellentétben elvárja a társadalom, hogy a szülő szeresse a gyermekét, meg fordítva. A valóság azonban az, hogy a vérségi családunkat mintha lottósorsolással kaptuk volna: teljesen véletlenszerű, hogy milyen családba csöppenünk: valaki főnyereményként szerető családba érkezik, más nárcisztikus szülőt kap, a harmadik bűnöző családba kerül, ahol ötévesen már lopni tanítják, de van, akit megerőszakol a szülője, van, akit elhagy, örökbe ad, stb. A szerencse az, hogy választott kapcsolatainkban (barátságok, párkapcsolat) nagyobb a mozgásterünk. De az, hogy kik a szüleink, kik a rokonaink, a véletlen műve és ezért célszerű belenyugodni, ha valamelyik nárcisztikus vagy hasonló. Ezt dobta a gép. Ráadásul a nárcisztikus ember megváltoztathatatlan. Sokan próbálják pl. az idős nárci szülőt átnevelni, de erre nincs remény. A másik dolog az, hogy nem szabad magunkra erőltetni érzelmeket. Ha valaki valamelyik rokonát (akár az anyját vagy az apját) megutálja, annak többnyire nyomós oka van. Nem az illető hibája. Nem szabad csak a társadalmi elvárások miatt szeretetet mímelni, vagy magunkra erőltetni, mert abba bele fogunk betegedni. Én is szakítottam már meg rokonnal kapcsolatot annak intrikus, gonosz természete miatt (ráadásul álszent is). Van olyan rokon, aki szerint ki kellene békülnöm vele, mert "mégiscsak rokon". Én nem vagyok hajlandó vele jópofizni, mérgezzen másokat. Ráadásul nem is érzek bűntudatot emiatt .(Miért is kellene? Nem én vétettem ellene, hanem fordítva). Bizonyos rokoni kapcsolatokat nem muszáj erőltetni.

Almandin 2017.06.07. 13:31:59

Kérdezem a blog szerzőjét, hogy lesz-e még folytatás? Hetek óta nem született új írás, sajnálnám, ha befejeződne.
Közben felvetődött egy témajavaslat: azon gondolkodtam az elmúlt időszakban sokat, hogy társadalmilag az egyik legsúlyosabb probléma, hogy a munkahelyi vezetők/cégtulajdonosok között rengeteg a nárcisztikus, sőt, a pszichopata. Valaki a magánéletben könnyebben ki tudja a környezetéből zárni ezeket a mérgező egyéneket (kivéve súlyos anyagi függőség esetén), de ha a főnöke ilyen, akkor gyakran nagyon nehéz a helyzet, mert manapság nem egyszerű munkahelyet váltani.

Nárciszkertész 2017.06.07. 16:18:37

@Almandin: Lesz, lesz, csak dolgozni is kell néha... :-D Na meg a nárciszom is alakított mostanában, szóval nem unatkoztam.

Madam. 2017.06.07. 17:59:23

No, míg várakozunk (meg állandóan) jártatom az agyamat, nincs-e vmi megoldás. Ötlet: www.e-buddhism.com/2017/06/these-are-7-things-that-terrify.html?m=1
...és várom a folytatást ;-)