Élet egy nárcisztikussal

Díszlet vagy

2017/04/03. - írta: Nárciszkertész

maxresdefault.jpg

A nárci élete egy egyszemélyes dráma, amelyben minden körülötte élő ember statiszta. Esetleg epizódszereplő. A saját monodrámájában ő a szövegíró, ő a dramaturg és rendező, ő a díszlet- és jelmeztervező, ő a producer és ő castingolja a statisztákat is.

Mindenkire annyira és addig van szüksége, amíg az eljátssza a rá kiszabott szerepet, vagy amíg jelenlétével a nárcit valamilyen hősies, nagyszabású vagy elismerést kiváltó szerephez segíti. Ha például te vagy az a statiszta, aki a „feleség” című szerepet játssza, akkor arra számíts, hogy amíg tele van a nézőtér, és sokan látják a darabot, a nárcid gondos és szerető férj lesz. Amikor legördül a függöny, és kiürül a nézőtér (vagyis nincs közönség), akkor az addig gondos nárcid hátat fordít neked, és attól kezdve kevéssé fogja zavarni, hogy te is abban a légtérben vagy, mint ő. Ha te vagy a ”nárci gyereke” című statiszta, akkor ugyanez a metódus.

Akármi legyen is a statiszta szerepe, a feladata mindig ugyanaz: pálmalegyezővel ugrálni körül a főszereplőt, esetleg súgni neki, amikor elfelejti a szöveget. Ha a nárci elfelejti a szöveget, az csak azért lehet amúgy, mert eldugtad előle a szövegkönyvet (amit ő írt egyébként).

A monodráma rendezési módjában alapvetően kétféle nárci van: az egyik kirúg, amint már nem játszod elég jól a szereped vagy elvesztetted a pálmalegyeződ. Indoklás nincs, végkielégítés és felmondási idő természetesen nincs. A másik nárci-rendező nem rúg ki, de amikor te megelégeled a statiszta szerepet és fölmondasz, gyorsan újabb monodrámát ír A gonosz statiszta elárult áldozata címmel. Ő a főszereplője ennek is, naná.

Ha egy nárcival élsz, előbb vagy utóbb rá fogsz jönni, hogy a te személyed ebben a kapcsolatban egy hangyabokányit sem érdekes vagy fontos. Az az érdekes, hogy legyen a nárci mellett VALAKI. De hogy ez a valaki kicsoda, az tökéletesen és teljesen lényegtelen. Te voltál kéznél, kedves voltál vele, ez neki kellemes volt, ennyi. Ha egy nárcival élsz, valószínűleg nem kevésszer érezted már azt, hogy ha most ebben a pillanatban kicserélnéd magad egy gumibabára vagy a sarki kisboltból az eladó Jucikára, miközben te meg eltűnnél, a nárcidnak nem tűnne fel a csere.

Amikor erre rájössz, az elég fájdalmas, és elég megrázó, ezért hajlamos vagy elhitetni magaddal, hogy csak épp ebben a felvonásban kaptál jelentéktelen szerepet. Ezt azzal támasztod alá, hogy az első felvonásban te voltál a királylány a hős lovag mellett. Igaz mondjuk, hogy azóta már a tizenötödik felvonás megy, és te még mindig csak a pálmalegyezős lány szerepet játszhatod el. Ha ezt szóvá teszed, a nárci-rendező nagyon meggyőzően fog megnyugtatni afelől, hogy ez a pillanatnyi szerep csak a forgatókönyv miatt van, a következő oldalon már nemcsak királylány leszel, de egyenesen te leszel császárné. Ezt olyan meggyőzően és nyugodtan fogja mondani, hogy kétséged sem lesz afelől, hogy ez biztosan így lesz.

A királylány meg eközben szabadságra ment, és már te magad sem találod. A hozzá tartozó jelmezt se. Tulajdonképpen abban sem vagy már biztos, hogy egyáltalán volt-e valaha királylányjelmezed.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr6312387701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.04.03. 16:18:28

"Mindenkire annyira és addig van szüksége, amíg az eljátssza a rá kiszabott szerepet, vagy amíg jelenlétével a nárcit valamilyen hősies, nagyszabású vagy elismerést kiváltó szerephez segíti."

Érdekes, a posztodban mintha "a nárci" lenne pusztán egy szerep. Úgy beszélsz róla, mint akinek semmi más dolga nem volt az életedben, mint hogy eljátssza azt a szerepet, amit most ráírsz.

"Te voltál kéznél, kedves voltál vele, ez neki kellemes volt, ennyi."

A múltkor még az volt, hogy az elején _ők_ kedveskednek. Hogy is van akkor ez?

"ha most ebben a pillanatban kicserélnéd magad egy gumibabára vagy a sarki kisboltból az eladó Jucikára, miközben te meg eltűnnél, a nárcidnak nem tűnne fel a csere."

Az nem lehet, hogy ez a gumibabán is múlik?

"az első felvonásban te voltál a királylány a hős lovag mellett. Igaz mondjuk, hogy azóta már a tizenötödik felvonás megy, és te még mindig csak a pálmalegyezős lány szerepet játszhatod el."

Teljesen egészséges emberrel szemben is irreális elvárás, hogy a tizenötödik felvonásban is hősszerelmest játsszon. Nem irigylem, ha emiatt magyarázkodnia kellett.

"A királylány meg eközben szabadságra ment"

Na, itt csúszott végképp félre, hogy mi szerep, és mi (ki) valódi szereplő, de aztán az szerencsére tisztázza végül, hogy jelmezben voltál, amikor királylányt játszottál.

Tőle tanultad ezeket, vagy alapból vannak benned nárcisztikus hajlamok?

Amúgy nagyon tanulságos poszt, örülök, hogy blogolni kezdtél, annak meg különösen, hogy ilyen rendszeresen posztolsz! Ki is raktalak könyvjelzőkbe, ki nem hagynám a folytatást semmi pénzért! Csak így tovább!

Nárciszkertész 2017.04.03. 18:27:21

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni:
„Érdekes, a posztodban mintha "a nárci" lenne pusztán egy szerep. Úgy beszélsz róla, mint akinek semmi más dolga nem volt az életedben, mint hogy eljátssza azt a szerepet, amit most ráírsz.”

A szerepet a nárci írja rá saját magára. Sajnos. Neki - és a környezetének is - az lenne a legjobb, ha ezt nem tenné. Akire más írja rá a szerepét, az elmegy picológushoz, aki néhány ülés után felvilágosítja, hogy sajnos átizélték az agyát. Aki saját magára ír szerepet, az nem gondolja, hogy picológushoz kéne mennie.

"Te voltál kéznél, kedves voltál vele, ez neki kellemes volt, ennyi."
„A múltkor még az volt, hogy az elején _ők_ kedveskednek. Hogy is van akkor ez?”

Öööö, nem értem, oxymoront kéne itt látnom? Nézzük a folyamatot didaktikusabban: kellett valaki, pont te voltál kéznél. Elkezdte lehozni a csillagokat az égről. Mivel nem volt antipatikus a csávó, te is kedves voltál vele. Ez neki kellemes volt, látta, hogy tartósan is képes vagy kedves lenni, sőt akkor is képes vagy kedves lenni, amikor ő nem az, ez még inkább kellemes volt, így magához kötött, ennyi. De szólj, ha elvesztettem volna a saját fonalamat félúton.

„Az nem lehet, hogy ez a gumibabán is múlik?”

Nem tudom, lehet. Ha random furcsa hangokat adna ki, mondjuk brekegne vagy ilyesmi, akkor lehet, hogy feltűnne. Legközelebb kipróbálom, köszi az ötletet.

„Teljesen egészséges emberrel szemben is irreális elvárás, hogy a tizenötödik felvonásban is hősszerelmest játsszon. Nem irigylem, ha emiatt magyarázkodnia kellett.”

Ne is játsszon, szerencsére egyetértünk. De mondjuk rabszolgatartót se, ha lehet. Szívesen kiegyezek mondjuk egy „társ” szereppel, ha már úgy hívja az ékes magyar nyelv, hogy házas-társ. A ház megvolt amúgy, azzal nem is volt baj.

"A királylány meg eközben szabadságra ment"
Na, itt csúszott végképp félre, hogy mi szerep, és mi (ki) valódi szereplő, de aztán az szerencsére tisztázza végül, hogy jelmezben voltál, amikor királylányt játszottál.

Várj, nem figyeltél: ő a jelmeztervező is. Nekem ilyet tervezett. Szóval igen, jelmezben voltam.

„Tőle tanultad ezeket, vagy alapból vannak benned nárcisztikus hajlamok?”

Szuperjó felvetés, ti. a nárci és a nárciáldozat picológiai szempontból pont ugyanattól szenved, mégpedig az egészséges nárcizmus hiányától. Csak más a végeredmény. Ha már úgyis lelkes olvasó lettél, írok majd erről is.

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.04.03. 19:22:50

@Nárciszkertész: "Akire más írja rá a szerepét, az elmegy picológushoz, aki néhány ülés után felvilágosítja, hogy sajnos átizélték az agyát. Aki saját magára ír szerepet, az nem gondolja, hogy picológushoz kéne mennie."

Nekem mindig gyanús, hogy az ilyen átizélések a pszichológusnál történnek. Mármint persze nem szó szerint ott, elkezdődik ez már előbb is, de onnan jön. Mindenféle baromsággal teletömik a buksidat, és az amúgy teljesen átlagos, neadjisten jóravaló férjedből hirtelen nárcista fasz lesz. De bisssztos vannak kivételek.

"De szólj, ha elvesztettem volna a saját fonalamat félúton."

Nem vesztetted el, kézben tartod a dolgokat. Maradjon is így. Standard nárci ismérv.

"Ha random furcsa hangokat adna ki, mondjuk brekegne vagy ilyesmi, akkor lehet, hogy feltűnne. Legközelebb kipróbálom, köszi az ötletet."

Én inkább elhagynám a helyedben, és a fajtáját is messzire kerülném, már ha tényleg olyan, amilyennek leírod. Bár kíváncsibb lennék arra (a helyedben), hogy mi a gáz veled, ha ilyenekkel állsz össze, ahol a "ha" persze egy big if.

"Szívesen kiegyezek mondjuk egy „társ” szereppel"

Feltehetőleg 100-ból 100 ember egyetértene. Hogy ki hogyan definiálja, azon áll vagy bukik a dolog. Nekem úgy tűnik abból, amiket írsz, hogy a vélt vagy valós nárcid kicsit alulkalibrálja a társ-ság társas kaliberét, és/vagy te felülkalibrálod. Biztos elnézed nekem, ha ennyiből még nem vonok le messzemenő következtetéseket, és nyitva hagyom a kérdést. Akár még igazad is lehet.

"Várj, nem figyeltél: ő a jelmeztervező is. Nekem ilyet tervezett. Szóval igen, jelmezben voltam."

Szar lehet, ha ő csinált meg téged is. Te mindeközben hol voltál? Nem kötexem, tényleg érdekelne.

"Ha már úgyis lelkes olvasó lettél, írok majd erről is."

Örülök, ha adtam témát. Igazán nem kell megköszönnöd!

(Bájdövéj, ezt a neonzöldes dizájnt szedd már le, olvashatatlan - merci bouquet.)

Segna 2017.04.04. 16:52:13

Kedves Nárci(sz)kertész!
Azt írd meg, hogy hogyan lehet a gumibab szerepbe végre átkerülni, illetve hogyan lehet nézőközönséget toborozni, mert én épp a kisnárcifőnök kedvenc pofozózsákja vagyok.
Minden nap talál valami ügyet, akár illetékes vagyok, akár nem, amin jól ki lehet oktatni, le lehet osztani a fejem, aztán megnyugszik, és onnantól mehet a nap. A kollegák már röhögnek, hogy na ma miért kapsz, Persze korábban én voltam a kis kedvenc (azt se kértem, akartam) és az is elég gáz szerep volt, de az aztán elmúlt, konkrétan elmentem nyári szabira és amire visszajöttem levegő voltam, de az még istenes volt, bár akkor kissé szarul esett az indoklás nélküli átsorolás.
De ami most megy... érthetetlen. Honnan lehet tudni, hogy új váltás jöhet? És mi várható még? Remélem közellenség nem leszek. Igyekszem kitérni, de nem mindig tudok.

Nárciszkertész 2017.04.04. 17:27:20

@Segna: Közellenség csak akkortól kezdve leszel, amikor először nemet mondasz vagy ellenállsz. Ha viszont nem teszed ezt meg, egyre több pofont fogsz kapni, mert látni fogja, hogy veled megteheti. Valószínűleg nem fog helyetted más pofozózsák jönni, amíg te elég jól be tudod tölteni ezt a szerepet.
Ha ellenállsz, két eshetőség van: közellenség leszel, ahogy sejted; VAGY el leszel lehetetlenítve és/vagy kirúgva.
Sajnos a nárciság egyik tipikus ismérve, hogy a nárci olyan helyzetekbe hoz, amikben két választási lehetőséged van: nagyon szar és nagyon szar.
Nézz bele a Lélek meggyilkolásának 100 módja c. könyvbe (bármelyik könyvesboltban kapható), abban külön fejezet van arról, hogy mi van, ha a főnököd nárci.

Rebel Alliance · http://starwarsfilmek.blog.hu/ 2017.04.06. 14:39:46

Nem szabad nárcisztikus hajlamú emberrel kezdeni. Ennyi.

JAS 2017.04.07. 21:41:41

Érdekes olvasni a hozzászólásokat, különösen azokét akik nem tudják, hogy mi az amit Nárciszkertész átélt. Sokaknak hihetetlennek tűnik, hogy az élet ilyen velük,és az is, hogy mennyire észrevétlenül tudnak bennünket áldozat szerepbe manipulálni úgy, hogy még mi magunk asszisztálunk hozzá. Miután ezt elérték, utána rendkívül hosszú ideig fent tudják tartani ezt a helyzetet (Stockholm szindróma), a velük élő "megelégedésére". Sajnos ez egészen addig így is marad, amíg a szenvedő fél lelkileg és fizikailag képes elviselni. Ezt követően pedig a bántalmazott fél "átkerül" a bántalmazó szerepébe a külvilág előtt, mivel szakított azzal a "csodálatos" emberrel.
Elhiszem, hogy nehéz ezt megértenétek, de szerintem nem is nektek íródnak ezek a sorok - pedig nagyon jól leírják azt, hogy mire kell(lene) figyeljetek ahhoz, hogy pár év múlva ne ti nyissatok blogot hasonló témában...
Én tudom miről beszélsz Nárciszkertész és nem venném fel azon szerencsések piszkálódását, akik nem élték meg mindezt. A blogod pedig nagyon jó, és jó ötlet sokat segíthet neked és másoknak is.

Nárciszkertész 2017.04.09. 10:51:23

@JAS: Pont így. Hát, asszem te se csak könyvből láttál nárcit... :(
Stockholmról már készül is a poszt. :)

JAS 2017.04.09. 12:44:24

@Nárciszkertész: sajnos nem csak könyvből - és ez a gyerekek minimum 18 éves koráig így is fog maradni, bár a szükségesnél egy perccel sem tovább. Már csak 10 év, kb... :-)