Élet egy nárcisztikussal

A mulasztás bűnei

2017/04/15. - írta: Nárciszkertész

pin_liesofommission2.jpg

A nárcival való élet élhetetlensége a részletekben rejlik, emiatt annyira nehezen felismerhető: elveszi az idődet, de egyáltalán nem látványosan; elveszi az energiádat; amit a szavai valójában jelentenek, az többnyire pont az ellenkezője annak, mint amit mond; látszólag biztosít a nagyrabecsüléséről, de csak akkor, ha van hozzá közönség; nem tud veled örülni és ha a kisujját is megmozdítja, az neked nagyon sokba kerül; állandóan rosszkedvű, és tőled is ezt várja el; nem bízik benned; nem tisztel; lenéz és nem tartja sokra az értelmi képességeidet.

A hétköznapok mókuskerekében ezek búvópatakként vannak jelen, és rombolják a lelkedet, az önértékelésedet, az önbecsülésedet, és úgy összességében: az életminőségedet.

Vannak a nyilvánvaló szemétségek: a nyílt alázás, a nyílt agresszió, a szemedbe mondott nyílt lenézés, a nyílt üvöltözés, a szándékos elgáncsolás, a verés…stb. Ezek nyilvánvalóak és jól láthatóak, nem kell hozzájuk túlzott figyelem, mert a kék-zöld foltok láthatóak, az üvöltözés hallható, az elgáncsolás látható. Ezek a tettekben megnyilvánuló bűnök. Na, ilyeneket a nárci nem követ el.

A nárci szinte soha nem támad nyíltan. Sunyi és alattomos módon támad, az ő specialitása a láthatatlan gyilkolás. Nem tudod bizonyítani, mert BÁRMIT letagad. Mindenre van magyarázat. Nem baj, hogy írásos bizonyítékod van rá, nem baj, hogy hangfelvételed van róla, nem baj, hogy tanúid vannak rá. Neki semmi és senki nem számít. Mindenre érv, hogy ő nem úgy gondolta, csakis te tehetsz róla, mert a gonoszságoddal kihoztad ezt belőle, pedig ő nem akarta mondani, te kényszerítetted rá.

A láthatatlan gyilkosság nem az elkövetett tettek következménye, hanem a tettek HIÁNYÁNAK a következménye.

Megígéri, de nem csinálja meg.

Meg se ígéri, csak egyszerűen nem csinálja meg.

Azt mondja igen, pedig pontosan tudja, hogy nem.

Azt mondja, szeretné, de valójában esze ágában sincs.

Azt mondja segít, de valójában gátol.

Azt mondja, szeret, de a szavain túl ennek semmiben nem látod bizonyítékát.

Azt hitte, szólt előre, valójában pontosan tudja, hogy nem szólt.

Úgy emlékezett, hogy még van rá idő.

Nem tudta, hogy ez neked ennyire fontos.

Nem tudta, hogy sürgős.

Nem tudta, hogy kötelező.

Nem tudta, hogy van határidő.

Ő megpróbálta, de nem sikerült.

A körülmények az útjába álltak.

Majd holnap megpróbálja újra. (Nem fogja.)

Beteg volt, nem tudta megcsinálni.

Közbejött valami, nem tudta megcsinálni.

Ezek a tettek hiányának a bűnei. A mulasztás bűnei.

A mulasztás bűnei szinte soha nem bizonyíthatók, és ha megpróbálod, máris jön a támadás visszakézből, hogy nem jól emlékszel és tévedsz.

Nem tudod megfogni. Mindig kicsúszik a kezedből.

32 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr2712412231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.15. 08:41:45

Úristen ez mennyire pontos lett!

2017.04.24. 12:49:21

Édes Jézus ! Igen,.... nem jól emlékszel.....olyan határozottsággal tudott állítani vmit majd az ellenkezőjét, egyszerűen tojt rá, hogy homlok egyenes mást mond, amikor rákérdeztem, homályos és hosszú magyarázatban kezdett...idővel ráhagytam.
A legszebb az egészben, hogy engem 48 óra alatt teljesen magába szerelmesített...Amúgy iszonyatosan profik....
Szégyellem valahol mégis, hogy így megvezetett......
Nem vigasz és sajnálom is a bloggert.....de egy pszichológust is megtudnak vezeti, az egy kicsit megnyugtat...hogy nem vagyok annyira lúzer.

morgan 2017.07.21. 08:35:23

Ígérget, de valahogy sosem tesz semmit, sosem lép. Aztán jönnek a megmagyarázások, a "nincs időm, "nincs energiám", közbejött ez, közbejött az. Először elhiszed, mert hinni akarod, hogy tényleg nem tehet róla. De aztán ahogy telik az idő, kezd gyanús lenni. Gyanús, hogy mindig akkor jön közbe valami, mindig akkor betegszik le. A legközelebbi ígéreténél már tudtam, hogy tutira közbe fog jönni valami, csak azt nem tudtam, hogy mi. Fogadnom kellett volna, mostanra milliomos lennék... Hosszú ideig bedőltem a szavainak, de a tettek mindenről árulkodnak. Rájössz egy idő után, hogy ezek csak szavak. Szépeket mond, hogy megnyugtasson, elkezdj örülni, megnyílj neki, aztán baszik teljesíteni az ígéretét. De ha szóvá mered tenni, akkor te vagy a számonkérő, követelőző, önző. Megpróbálja rád húzni a vizes lepedőt. Akkor jön a bűntudat, hogy miért nem tudok kicsit megértőbb lenni. De mindig csak ő, az ő élete a fontos, az ő dolgai, az ő ideje, az ő vágyai. Az én vágyaim nem fontosak, azokkal nyugodtan lehet játszani. Az én időm nem fontos, azzal nyugodtan lehet játszani. De ha neki ígérgetnek valamit és őt basszák át, akkor éktelen a haragja. Akkor ki van készülve és sajnálni kell őt...

Tulelo 2018.03.23. 13:48:38

Nálunk mindig mindenre az volt a válasz, hogy MAJD. Majd lesz minden, csak győzzem kivárni. A lényeg, hogy most nem jó, de MAJD. És ha már eltelt 3 év és rákérdeztem, akkor jött a lelkiterror, hogy semmire sem vagyok tekintettel, hiszen egyrészt ő megígérte, hogy MAJD, másrészt folyton csak cirkuszolok, hiszen ő már PONT meg akarta volna tenni, de most erre elment a kedve, úgyhogy magamra vessek. Az egyik annak volt a nagy mestere, hogy két eseményt egymás ellen használt fel: nyáron nem volt pénz nyaralásra, mert télen le kell cserélni az autót. Télen nem cseréltük le az autót, mert "hát nem nyaralni akartál menni? A kettőt együtt nem lehet". Nyáron persze nem mentünk nyaralni. Kocsira gyűjtöttünk. 3 évig ment a játék, mikor végre kivágtam. :D

cukrostakony 2018.03.23. 18:46:07

@Tulelo: Tűpontos leírás. Okos voltál, hogy kidobtad. Én sajnos intéztem mindent helyette. Amiért utána le lehetett engem tolni, hogy milyen vagyok, és ezt is elrontottam.

cukrostakony 2018.03.23. 18:49:14

Soha,Semmit.Nem.Teljesít. Viszont kiválóan rá tud venni arra, hogy Te teljesíts helyette. Aztán majd te leszel a hülye, hogy rosszul csinálod.
Nálunk is ez volt.

Nárciszkertész 2018.03.23. 22:01:15

@Tulelo: :D :D :D Szuppperül leírtad...
Igen, a Kánaán PONT holnap jött volna el, csak te - szemrehányó szomorú fejcsóválás - annyira türelmetlen vagy, hogy nem bírtad kivárni azt az egy napot. Pedig ő annyira és annyiszor kért, hogy csak még ezt a kicsit bírd ki. És holnap tényleg, de tényleg jön a tej meg a méz.

Tulelo 2018.03.26. 12:32:10

@cukrostakony: Igen, mesterei a látszat tevékenységnek és mindig mindenre van egy olyan tuti kifogás, hogy nem egyszer a végén még én sajnáltam és vigasztaltam, tudván, hogy az éppen aktuális "akadály" 99,999% valószínűséggel kamu. Én meg csak képzelődök, mert az tényleg úgy volt. Ő meg csak peches. Pech széria. Születése óta. :D És remélem senkinek nincsenek illúziói, hogy ehhez képest én mindenben amatőr voltam, vagy célzást tett rá, hogy nem is érti hogy élek meg a munkámból, hiszen a napnál is világosabb, hogy mindenhez hülye vagyok. Imádott rivalizálni (egy munkakör), de persze mindig mindenben jobb volt. Vagy inni akar és vezessek én, de NE ÍGY!!! Miért ebben a sávban megyek???? Nem lenne jobb a másik útvonalon hazamenni? Egyszer besatufékeztem a (néhai) Moszkva tér közepén, hogy lehet választani, hogy éjszakai busz, vagy bekussol. Végül inkább csendben maradt duzzogva, hiszen ő csak jót akart, ugyebár. De én még ezt sem tudtam értékelni. :D Egy darabig megtévesztett a József Attila féle szegény kisgyermek panaszai, de szerencsére hamar meguntam. Az üres ígéretek kinyírták a lelkem - és a bizalmam felé. Mikor kitettem, még kapálózva elmesélte, hogy PONT MOST volt egy utazási irodában és ha együtt maradunk, akkor ihaj utazásom lesz, de én "telhetetlen és türelmetlen némber" lemondtam róla (3 év alatt megszoktam, hogy nincs :D). A következő nőjét sem vitte sehova, arra hivatkozva, hogy rossz emlékeket kelt benne, hogy én PONT akkor hagytam ott, amikor el akartunk volna utazni. :) :) :)

cukrostakony 2018.03.26. 12:50:16

@Tulelo:
Félelmetes valahol, hogy elhitetik azt, ők a mártírok, a szerencsételenek, miközben annyi szeretetet és támogatást bezsebelnek, amit mások több emberöltő alatt sem. Mindenki segíti őket, körülugrálja és támogatja, amíg rá nem jön a környezet, hogy itt bizony nem lesz semmi. Úgy értem soha. Vagy ahogy Kertészleány mondaná: Pont holnap jött volna el a Kánaán, csak te türelmetlen voltál. 3 éve. Vagy 5. Vagy 10. Vagy 15. Vagy akármennyi. A lényeg, hogy Te vagy a hibás és a türelmetlen, mert ha egy napot vártál volna, akkor ......
És ő mindig szerencsétlen és mindig áldozat, és Te mindig boszorkány leszel.

De attól még nem vagy boszorkány. Vannak jó és rossz tulajdonságaid, de az ami Tőle megkülönböztet az az, hogy tudsz szeretni és tudsz felelősséget vállalni.
Ő nem tud. De főleg nem akar.
Olyanok mint egy feneketlen kút, önthetsz belé bármiből bármennyit, soha nem töltöd fel. Mert nincs alja.

Igazából azt hiszem szerencsétlen nyomorékok ezek az emberek. Szánnivaló lények, mert azt nem tudják elérni az életben ami a legjobb benne: az őszinteséget, az önzetlen szeretetet. Örökké éhesek lesznek. Szeretet- és elismeréséhesek :'(.

Tulelo 2018.03.26. 14:36:33

@cukrostakony: Zseniális manipulátorok, az biztos. Bár amióta kiokosítottam magam a témában, már nem látom őket annyira ártatlannak. Úgy értem persze, nagyon szomorú, ami velük gyerekkorban történt, de ez sem jogosítja fel egyiket sem arra, hogy így viselkedjen. Engem sokáig pont ez tartott a kapcsolatban, hogy azt hittem MAJD ÉN megváltoztatom, mert hiszen előttem egyik béna nő sem tudta igazán szeretni. Úgy, ahogy kell. Úgy istenigazából, mélyen, feltétel nélkül. (utólag nagyon röhögök magamon :D :D :D) Én meg bedőltem és főszereplő voltam a színjátékában. Lemondtam szinte mindenről, hogy neki jó legyen, hiszen MAJD egyszer meghálálja... egyszer MAJD én jövök... MAJD... egyszer... De az biztos, hogy nagyon megtanultam!!!! :D Apró örömök...

Na de visszatérve, amellett, hogy szerencsétlenek, igenis tudatosak, vagyis tudják mit csinálnak, csak nem érdekli őket. Amíg biztosítod az életükhöz szükséges energiákat, felőlük ott döglesz meg, ahol akarsz. (Bár azért annyira ne legyél útba, mert ciki, meg mit szólnak a szomszédok, de semmit sem számít a másik.) A másik nem individuum, nincsenek jogai, csak kötelességei, de az tengernyi. Már nem tudok rájuk áldozatként tekinteni, mert amilyen furmányos ravaszsággal csikarják ki a környezetükből mindazt, amire szükségük van, abban bizony semmi tutujgatni való nincs. Én legalábbis azt figyeltem meg, hogy ha egy ilyen "lényt" lebuktatok, az angyalka tekintet egyből átcsap Hulkba és ha tehetné, azonnal elpusztítana. Se könyörület, se irgalom: ha nem vagy hasznos, pusztulj. Kérem a következőt, mind Dr. Bubó. Se isten, se ördög. Kár, hogy ilyen sok van belőlük. :/

cukrostakony 2018.03.26. 14:55:01

@Tulelo:

Túlélő te láttad a Hulk tekintetet?

Én láttam. De soha senki nem hitt nekem (ezt se hitték el, mint oly sok minden mást sem...) amikor szó szerint ugyanazt mondtam mint Te (a Hulk hasonlattal én nem éltem, de nagyon találó). Senki nem hitte el, hogy ilyenkor megváltozik a szeme, őrült lesz, és te csak nézel, és félsz és vissza akarod kapni azt aki korábban volt. A tekintete ilyenkor olyan mint az étel amikor megromlik: zavaros, romlott, buggyant, gyűlölettel teli. Soha nem láttam még addig ilyen rémületes változást. Igen, ilyenkor azt akarja, hogy halj meg, vagy tegyél amit akarsz csak tűnj el a környezetéből. Ja, persze úgy, hogy ő továbbra is mártír lehessen.

Sajnos sokan esünk bele ebbe a csapdába, hogy "én majd jobban szeretem és akkor..." és akkor? akkor se lesz semmi, csak a pusztítás. Sajnos ezt nagyon nehéz kiszűrni előre, sőt még amikor benne vagy akkor sem látod meg azonnal, sokszor évek kellenek (főleg ha Te is sérült vagy), amíg rájössz miben is vagy benne. Ügyes vagy, hogy rájöttél pár év után és kiraktad. Ügyes vagy és okos :). Büszke lehetsz magadra. Akkor is ha fáj. Mert biztos fáj. Ez olyan ami sokáig fáj.

Én azért kicsit szánom őket. Nem tudom mennyi ebben a szándékos, és mennyi az, hogy tönkrementek és nem is tudnak máshogyan működni. Szeretetet akarnak - de nem tudják igazán mi az, nem tudják hogyan kell tenni érte. Ezért zsarolnak, büntetnek, és pusztítanak maguk körül. Borzalom :'(.

cukrostakony 2018.03.26. 14:55:56

@Tulelo:
Hehe, az étel azért nem gyűlölettel teli akkor sem ha romlott, bocs :DD

Tulelo 2018.03.26. 16:07:37

@cukrostakony: Igen, bezony, hogy láttam, nem is egy embernél! Sőt, azóta ez a nárci-detektorom. Valahogy trükkösen nem úgy alakítom a történetet, ahogy a másik manipulálná és megnézem a reakciókat. Vannak meglepetések! :D Bár számomra is vannak, amikor rokonoknál látom, hogy ott van előttük minden feketén-fehéren, de akkor sem hajlandóak tudomásul venni a tényeket. Mert ha tudomásul veszik, akkor lépni kell, meg konfrontálódni, amit egyik sem szeret, szóval marad a bárgyúság és a bagatellizálás. Mert hiszen annyira nem lehetett szörnyű. Meg minden családban vannak problémák. És lehet, hogy csak túl érzékeny vagyok. Meg én sem vagyok tökéletes, nehogy azt higgyem. Különben is, István olyan jó ember, hát ne mondjam már! Olvastam egyébként a könyvet, ami az 5 szeretetnyelvről szól? Mert ha megtalálom, hogy mi a másik szeretet nyelve, akkor a kapcsolat varázsütésre megváltozik. (itt jegyzem meg, hogy ha a feljebb soroltak bármelyikét meghallom, én is Hulk közeli állapotba kerülök. :D :D :D)

Igen, én is azon szerencsések közé tartozok, akik két nárci szülővel bírnak, és a sok idióta legalább arra rávezetett, hogy ehhez a tudáshoz eljussak. Már lassan öt éve rakom össze az életem, de még mindig látom, hogy sok van hátra. Hihetetlen az a pusztítás, amit a szüleim végeztek, a nárci párok csak tünet, de legalább már nem vonzom őket. Vagy ha vonzom is, nem dőlök be. Ennyi pozitívuma mindenképp van a történeteknek. És pont ezért nem tudom őket szánni sem, hiszen nem látom, hogy tennének a gyógyulás érdekében. Másképp fogalmazva, az a tapasztalatom, hogy ha kicsit is belemegyek a játékba, akkor alul maradok, hiszen idővel magamból kezdek kiindulni, aztán pofánvág a valóság, amilyen egyszerűséggel vágják rám az ajtót, ha már nincs szükség se tanácsra, se másra. És persze megjelennek, ha van. (én meg dobjak el kaszát-kapát, mert most érnek rá) Már a baráti körből is lemorzsoltam minden ilyet. Azóta van boldogság. Meg élet. :D :D :D

iwillsurvive 2019.01.14. 21:24:59

Hihetetlen, mennyire igaz az utolsó szóig! Mintha tényleg egy iskolában nevelkedtek volna. Ígérgetésekből nálunk sem volt hiány, mindig csak egy picit kell várni , hogy jobb legyen, és utána is csak egy picit , de már majdnem tényleg...,Majdnem elutaztunk ...12 év alatt még a Balatonig sem jutottunk el, - majdnem elmentünk moziba / színházba, de hát sajnos mindig közbejött valami...ő igazán nem tehet róla...Ami neki volt fontos, az viszont rögtön, azonnal, lehetőleg már tegnap meglegyen, mert különben jaj neked! Azonnal ugrani kellett a legkisebb nyekkenésére, ha nem akartál balhét, és aztán jöhetett a pálmalegyező, nem számít, hogy neked mennyi időd, energiád megy rá, esetleg fontosabb dolgod lenne,csak nem gondolod... ? MINDIG az ő problémája a legnagyobb, a tiédek valójában nem is léteznek, csak nyavalyogsz a semmiért, hiszen a te életed ok. ,no problem, az övé bezzeg...kibírhatatlan, és bármit teszel, nem tudod elviselhetőbbé tenni számára, őt folyamatosan sajnálni és körülrajongani kell...persze ez sem elég...egy idő után teljesen lemerülsz, elszívja az összes energiád, hogy aztán megvető módon szúrós tekintettel lesajnálhasson, hogy lehetőleg még nyomorultabbul érezd magad a bőrödben...

Bánatkövecske 2019.06.09. 09:03:02

Köszönet minden itteni gondolatért.. Már gyakorlatilag két hónapja küzdök az életemért, már kiszállva az elmúlt öt évemből. Ha nem találok rátok, talán már az önhibáztatásom megölt volna.. Az egyetlen vagyok egy rettentően ügyes rejtett nárcisztikus férfi háreméből,aki másodjára a csapdájába esve el merte őt küldeni.. A bosszú zajlik, az átlépés magasfokán: mindent megkap az új áldozat, amiért én öt évet sírtam, könyörögtem: teljes felvállalást még mindigfeleség és gyermek előtt, összeköltözést,családi elfogadtatást,lakhelyváltást, új életkezdést.. Az információk fokozatosan jutnak el hozzám, kognitív szinten hálás vagyok,h.kifelé megyek a szenvedésből és nem befelé igyekszem éppen.. de az érzelmi azonosulás néha még nehéz, most is épp sírva gondolkodom a saját kevésségemen, annak ellenére,h.tudom, ezerszer több értéket képviselek emberileg.. Köszönöm,h.itt lehetek. Elkél a segítség,hosszú út lesz ez még...

Bodli 2019.06.09. 12:22:07

@Bánatkövecske: Szia, jó, hogy ide kerültél. Nekem ez a blog és a kommentek adták meg a lendületet, sikeresen. Olvass minél többet, az megerősít és ki fogsz mászni. A köcsögöt ne sajnáld, az elvesztését főleg ne, próbálj a magad érzéseivel kiigazodni. Próbálj minél kevesebbet érdeklődni iránta, távolodj el a jelen életétől, esetleg írd le magadnak, mi mindennel bántott meg, mennyire nem volt igaza - ez nekem rengeteget segített. De neki ne küldd el, azzal csak magadnak ártasz. Próbáld kibírni, hogy nem teszel semmit felé. Ez sokáig tényleg nehéz, de pár hónap múlva annyira jó, felszabadult érzés lesz újra kiegyenesedett gerinccel, emelt fejjel és derűs tekintettel visszatérni magadhoz! Ahogy írtad: értékes vagy. Keresd a magad életét, dolgait. És ha visszajönnek az emlékek, nézz velük szembe, fáj, persze, mert hagytad, hogy bántson, egy emlék tízszer is fájhat, aztán elkezd idővel kisimulni a lelked. Én a magam volt köcsögével naponta találkozom (egy munkahely), de jó sok hete rá se nézek. Megvetem, egyelőre gyűlölöm, igen, elmélkedtem bosszún is, de tudtam, hogy csak fejben. Az is jó szerintem, az is segít távolodni. Aztán elkezd a szerencsétlen összemenni és egy idő után még csodálkozol is, hogy valaha akkora hatással volt rád.
Hidd el, kibírod és sokkal jobb lesz, akárhogy alakul is az életed.
:-)

Bánatkövecske 2019.06.09. 15:11:52

@Bodli: nagyon jólesik,amit írtál. Köszönöm. Érdekes, én is egy munkahelyen dolgozom vele, sokáig minden reggel gyomorgörccsel mentem be. Amikor elküldtem (sokadik próbálkozásra,de most hatásosan), azonnal keresett egy új áldozatot,és szinte végignéztem a vele induló "cukrostakony" időszakot.. öt évig ígérgetett nekem közös életet, miközben alig volt velem...s én marha mindig vártam,hittem,reméltem.. Végül én lettem az,aki nem türelmes,és nem tudja őt önmagáért,feltétel nélkül szeretni.. Ahogy írtam, az átlépés magasfokát műveli, viszont nekem ez jól jött,mert felmondta a 22 éves munkaviszonyát, h.új életet kezdjen az új szerelemmel.. legalábbis ez a fedősztori, de valójában megbukott a szakmai látszattevékenysége,fegyelmit kapott, lefokoznák, így menekülnie kell,mert beleállni ugye nem képes...persze mindenki ostoba,csak ő az okos.. Szóval mindent képvisel,amit itt olvasok,még a gyerekkori traumája is beleillik a képbe.. Nagyon sokat segít,h.itt olvashatok,és bizony sokszor jegyzetelem közben,amiket mondott,illetve tett velem.. Néha úgy érzem, megölte a lelkem. Legszívesebben kitörölném az emlékeimből,máskor meg fontos leírnom minden kábítást,h.nehogy elfeledjem, mekkora egy szemétláda..hazug. És az egészért csak magam hibáztatnám,ha nem jutottam volna el ide... Még pár nap,és eltűnik az életemből, így nem kell minden nap szembesülnöm a sebbel,amit a lelkem ejtett. Igyekszem arra gondolni, h.a tettei,a döntései és azok hiánya mit okozott bennem.. Mert ez a lényeg: úgy bánt velem,h.rengeteg szenvedést okozott..De meggyógyulok, erősebb lesz a lelkem, az övénél pedig tisztább. Kitartást neked, s mindenkinek,aki itt olvas.. KÖSZÖNÖM..

Bodli 2019.06.09. 17:45:51

Még egy fontos dolgot ne feledj: az, hogy ilyen pasid volt, nem azért van, mert ennyit érdemelsz. Majd keresd meg az okát, miért maradtál mellette az első (jó)pár figyelmeztető jel után és erősítsd magad azokon a területeken, vagyis nézd meg, biztosan úgy vannak-e, biztosan te tehetsz-e róluk, biztosan nem lehet-e rajtuk változtatni. Én ilyesmiket találtam: anyukám nem igazán tudta kimutatni a szeretetét, fizikailag főleg - nagyon vágytam az érintésre. Bármi áron. Nem kaptam sok elismerést, mint nő - féltem, hogy nem kellek senkinek. Ezt erősítette, hogy előtte 6 éven át egyedül voltam a gyerekeimmel, mert sajnos viszonzatlanul beleszerettem valakibe (nem a későbbi köcsögbe, ez az illető nem volt nárci, csak magának való). Szóval az önértékelésem nem kulminált, illetve rettentően ki voltam éhezve. Úgy tűnik, az egészséges felnőttséghez az érzelmek mélysége mellett valamiféle hideg okosság is kell olykor: az elvakult szerelem nem vezetett nálam jóra. Nem szabad hatalmat adni magunk fölött senkinek. Egészséges ember ezt nem is igényli, zavarba is esik tőle, ha neki kell dönteni, uralkodni a másik fölött.
Az is jó lesz szerintem neked is, hogy sokkal jobban meg fogod érezni, ki van igazán jó szándékkal feléd. Nem csak párkapcsolati vonatkozásban, hanem bárhogy. Kitől nem kell félni, kivel lehetsz őszintén te magad, nem csak akkor fogad el, ha minden sejteddel a kedvében akarsz járni... Ez egy nagy könnyebbség: elmarad a folytonos agyalás, hogy mit csináltál rosszul, amiért büntet, illetve félelem a jövőtől, nehogy elronts megint valamit. Iszonyú fárasztó állandóan a másik fejével próbálni gondolkozni, igyekezni kiszámítani vagy megmagyarázni képtelen érzelmi változásait. Miközben te magadat teljesen elnyomod, hisz te nem vagy fontos, szart sem érsz... Nekem olyan gondolatom is volt időnként: Isten azt a feladatot adta, hogy ezt az embert elviseljem, illetve általam tudja ő úgy-ahogy leélni amúgy alkoholista, agglegény, magányos és kicsinyes, élősködő életét. Hogy az én életem az áldozat az övéért, mert korábban vagy hatszor szakítottam vele, de nem bírt nélkülem élni. (Egyébként nekem 3 gyerekem van.)
Szóval az ember gondolkodása hihetetlenül eltorzul, amíg ott van mellette, de hidd el, hamar vissza fogsz zökkenni. Az érzésekkel, megszokással nehezebb megbirkózni, de menni fog. Írj, jegyzetelj, olvass hasonló eseteket, szerintem az segít, mert egyelőre úgyis ezzel vagy tele. Aztán majd lesz ez másképp is, itt a nyár :-)

2019.06.13. 13:53:26

@Bodli: Úristen, mintha én írtam volna ezeket a gondolatokat...

Csak megerősíteni tudlak: napról napra jobb nélkülük. Én már jó két hónapja, hogy szabadultam. És ki vagyok cserélve. Korábban azt hittem, nem fogok tudni nélküle élni. Pedig vele nem tudtam. Vele nem lehetett.

2019.06.13. 13:54:32

@Bánatkövecske: Úgy látom, ezt a "türelmetlen vagy" az egyik egyenszövegük... ettől a világból ki tudtam volna menni. Akkor is tudtam, terelés csak, mégis próbáltam magammal elhitetni, persze, tényleg, szegényem, még egy picit több türelmet Eper... hát lószart.

Bánatkövecske 2019.06.13. 14:55:44

@Eperke2222: Évekig hallgattam: "igyekszem, cselekszem"... "azt hittem, még van időm" "gyorsan, vagy okosan" ?

2019.06.13. 15:18:39

Amikor egész héten nem volt képes napi két viber üzeneten kívül többre, direkt nem hívott fel, mert többször kértem, nemhogy találkozni "nem ért rá" - nyilván mással volt elfoglalva, azért - utána szomorúan közölte, olyan kár, hogy ilyen türelmetlen vagyok, pedig ő annyira... szóval hogy akármi is lehetett volna belőlünk, ha picit megértőbb tudtam volna lenni, hisz ő annyira fáradt, már megint...:)
És baszki megpróbáltam ezt is benyalni. Jó, ismét kirúgtam, de a szívem szakadt meg és ott volt a kétely: lehet, hogy... szerencsére a környezetemben mindenki egy emberként biztosított róla, hogy nem én vagyok a gyorsvonat, hanem halálra szívat már megint.

Bánatkövecske 2019.06.13. 17:41:26

@Eperke2222: Tudod, ebben éltem én is a beetetés időszaka után,ami valóban frenetikus volt... Rengetegszer átbeszéltük,mindig biztosított arról, milyen csodás lesz MAJD a közös életünk,azaz mikor elérkezik az ideje,h.odaköltözik hozzám,mert neki anyagi káosz és nulla egzisztencia jutott,amiért persze nem ő,hanem a körülmények voltak felelősek... De engem az adósságai sem érdekeltek,s nem is erre hivatkozva nem költözött. Jött-ment az otthonomban,akkor aludt itt,mikor nem volt más,fontosabb dolga,amit mindig meg kellett értenem. Még azt is megfogalmaztam neki, h.úgy érzem,már nem szeret,s nem fél,h.elveszít.. "Te is tudod,h.ez nem így van." "Nem mondtam h.nem félek." Mindig így kommunikált,annyira jellemző.. Pedig ez olyan egyszerű: aki szeret, veled akar lenni..

Bodli 2019.06.13. 17:58:52

Kérdésem volna Hozzátok: ismerős-e az a harag, nagyon-nagyon erős harag, ami újra és újra elönt még mindig, hogy emiatt a köcsög miatt ugyan rengeteget tapasztaltam, de olyan ocsmány negatív érzések is kerültek belém, amik korábban nem voltak ott, amiket valahol szégyellek, amiktől rosszabb embernek érzem magam? Sosem gyűlöltem kitartóan - most 2 hónapja gyűlölöm. Sosem voltam kárörvendő - most az is van bennem, ha úgy alakul (munkatársak vagyunk). Sosem volt bennem bosszúvágy - most hajaj. Nem élem bele magam, nem tervezgetek, csak bennem van mindez. Sosem néztem levegőnek megvetésből senkit - most ezt teszem, rá se nézek, meg se hallom, kerülöm, már nem félelemből, hanem mert tudom: ez nagyon nem kedves eljárás. Mert megvetem.
Szerintetek ez gáz? Túlzás?
Naponta többször jönnek elő még a megalázás emlékei, a rettentően fájó szavai, húzásai, amikkel a teljes szívemből fakadó türelemre, szeretetre, reménykedésre, elfogadásra, odaadásra válaszolt. Tudom, ostoba voltam - ő meg gonosz. Kapcsolatunk elején egyszer ezt mondta: "Én nagyon könnyen át tudnálak téged verni, ha akarnálak." 1 év után jöttem rá, mennyire így volt.
Persze, menjünk tovább. De sajnos ezek az emlékek és ezek az érzések még követnek és letepernek időnként. Nehéz.

Bánatkövecske 2019.06.14. 11:52:21

@Bodli: Bizony ismerős minden negatív érzés,amiről írtál. A legszörnyűbb,mikor ezeket felváltják bennem a gyengéd érzelmek,a sóvárgás aziránt az ember iránt,akiről TUDOM, h.valójában nem létezik. És bizony mindez azt jelzi,h.nem tudtam még leszállni az érzelmi hullámvasútról,amin oly sokáig ültem. Én is éreztem gyűlöletet...de azzal is hatalma van felettem. A munkahelyi kudarcai miatt is éreztem elégedettséget,de rájöttem,nem azért,mert rosszat kívánok neki vagy bárkinek,hanem azért,mert ez a valóság,ami igazolja,h.nem én vagyok a fura,hanem ő az,aki csak ígér,de nem valósít meg dolgokat hosszú távon... Néha még mindig kételkedem magamban,és vágyom arra,akinek hitette magát. Mondjuk ő nagyon ügyes volt, nyíltan sosem bántott verbálisan,nem becsmérelt.. Nekem beválik,h.nem nézek a szemébe,és arra koncentrálok, miket TETT vagy NEM TETT,amikkel bántott. S a vége is így zajlik: megtesz egy kéthónapos ismeretségért mindent,amit értem öt évig nem..mert túl követelőző voltam...

Bánatkövecske 2019.06.14. 13:56:52

@Eperke2222: ezt olvasva nagyon egyértelmű, h.hazugságban élnek és az áldozataikkal is mindent elhitetnek...és annyira ügyes manipulátorok,és annyira bódítóan tudnak csábítani az elején,h.mi el is hittünk mindent,h.el ne veszítsük a jót.. Napjában többször belehalok ebbe az ambivalenciába még két és fél hónap után is.. Nekem megadta azt az ajándékot az élet,h.pár nap múlva végleg eltűnik az életemből, és valóban csak az használ,ha nem fogok róla tudni semmit. De néha még mindig sírok,hisz úgy szerettem...

Bánatkövecske 2019.06.14. 17:42:32

@Eperke2222: Köszönöm szépen, Neked is szép, boldog, kiegyensúlyozott új életet kívánok!

AkS 2019.07.21. 17:50:49

Vannak a nyilvánvaló szemétségek: a nyílt alázás, a nyílt agresszió, a szemedbe mondott nyílt lenézés, a nyílt üvöltözés, a szándékos elgáncsolás, a verés…stb. Ezek nyilvánvalóak és jól láthatóak, nem kell hozzájuk túlzott figyelem, mert a kék-zöld foltok láthatóak, az üvöltözés hallható, az elgáncsolás látható. Ezek a tettekben megnyilvánuló bűnök. Na, ilyeneket a nárci nem követ el.

Ezt a véleményt nem osztom.Laposra vert többszőr is és nem csak a lelkemet