Élet egy nárcisztikussal

A jéghegy csúcsa alatt

2017/05/14. - írta: Nárciszkertész

iceberg_clevenger.jpeg

A nárcival való élet egy mátrix, de ennek te nagyon sokáig nem vagy tudatában. Ahogy annak sem, hogy amit te kölcsönösségen alapuló párkapcsolatnak hiszel, az valójában nem más, mint egy üres keret. Egy forma. Egy jogi tényállás. Látszat. Egy tökéletesen megrendezett, hibátlan színdarab. A jéghegy csúcsa, ami kiáll a vízből, és amit mindenki szépnek lát. Ebben a színdarabban kölcsönösségről nincsen szó, csak abban az értelemben, hogy a nárci életben maradásához feltétlen szüksége van arra, hogy legyen, aki rajong érte. Ennek az állapotnak a fenntartásáért - a saját kényelméből egy pillanatra sem kilépve persze - hajlandó néha néhány morzsát vetni az őt pálmalegyezővel körülugráló egyéneknek. A morzsák azonban soha nincsenek ingyen: bűntudatért adja őket. Az egyetlen elfogadott fizetőeszköz számára a bűntudat. Mármint a te bűntudatod.

Mindent érted tesz, a saját érdekeit mindig a tieid mögé helyezi.

Ő állandóan áldozatokat hoz érted, hogy neked és a családjának jó legyen.

Ő mindig segít és ott van a bajban.

Ő támogatja, hogy tudd a saját életedet is élni.

Ő mindent megad neked, szép család vagytok.

Ő belátja, ha valamit rosszul csinál. (Csak pont soha nem csinál rosszul semmit.)

Ő mindig biztosít arról, hogy számíthatsz rá.

Őt mindig érdekli, hogy mi van veled, meghallgat, és támogat mindenben.

Ő megígéri, hogy megteszi, amit kérsz tőle. (De arról nem tehet, hogy pont mindig épp megbetegszik.)

A jéghegy fényes csúcsa a szavak. A jéghegy víz alatti része, vagyis a tettek mindezek ellenkezőjét mutatják. A szavak csak a felszín, a látszat a világ felé. A színdarab a színfalak előtt. Látszólag minden szép és jó, szinte tökéletes a házasságod, legalábbis a legtöbben ezt gondolják, mert ez látszik kifelé.

A nárcit semmilyen szempontból és semennyire nem érdekli a tartalom, de rendkívül kényes a látszatra. Az egyetlen dolog, amire mindig ügyel, ami egyedül fontos neki, az az, hogy a látszat hibátlan legyen. Kimondhatatlanul fél a megszégyenüléstől, ezért mindent megtesz azért, hogy a látszatba soha ne csússzon hiba, a felszín trendi, csillogó és fényes legyen. Teljesen mindegy, mi van mögötte, mert oda a nárci úgysem enged be senkit. Téged sem, noha te nemcsak nézője, de szereplője is vagy az általa rendezett színdarabnak.

A nárci kiváló dramaturg. Te pedig kiváló statiszta vagy a saját drámájában egészen addig, amíg megfelelőképpen tudod őt csodálni, és kellő minőségben nyújtod számára becses szolgálataidat. Ha elfáradsz kezedben a pálmalegyezővel, amit évek óta nem tettél le, és amit még a vécére is magaddal viszel, az egyéni szociális probléma, ő sose mondta, hogy nem teheted le egy pillanatra sem. Csak ha leteszed, akkor körülötte olyan elviselhetetlen lesz a légmozgás hiánya, hogy rögtön rosszul lesz, te pedig természetesen nem akarsz neki ilyen kínokat okozni.

Mivel te nem tudod, hogy a színdarab, amelynek egyszerre vagy szereplője és nézője, valójában és lényegét tekintve egy monodráma, abban a tudatban élsz, hogy a darabban a te szereped is fontos. A színfalak amúgy mindig nagyon szépek, jól ki vannak találva, a jéghegy csúcsán állandóan zajlik a jégvarázs csodája. Állandóan víz alatt van tartva a fejed, mégse (=épp ezért nem) látod, hogy a jéghegy víz alatti része nem valami szép, karcol és felnyársal.

57 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr8112504487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annamanna 2017.05.14. 15:35:34

"abban a tudatban élsz, hogy a darabban a te szereped is fontos"

Mármint: csak a szereped a fontos, miközben te magad egyáltalán nem számítasz. Csak egy szerep vagy, amit el kell játszani. Ha nem vagy hajlandó rá, akkor majd eljátssza más.

Almandin 2017.05.14. 16:44:55

@annamanna: Ez nagyon találó. Egy nárcisztikus számára ezért pl. a partner, házastárs is felcserélhető, a lényeg, hogy funkcionáljon. Nem tudnak szeretni.

Madam. 2017.05.14. 19:23:58

@Almandin: tényleg, nem szeret és nem szorong. Egy sokatmondó kijelentés egy nárcisztól : "azzal fekszem le, aki megáll előttem...", nem is értve a kérdést, hogy mi ebben az etikátlan

Avokado 2017.05.14. 23:18:26

A kivulallok olykor sokkal "okosabbnak" hiszik magukat. Egyetlen dolgot azonban figyelmen kivul hagynak. Nemtol. kortol, iskolai vegzettsegtol...stb. fuggetlenul barki kerulhet ilyen helyzetbe. Ragadozok. Felismerhetetlenk, s pszichopata bajuk veszelyes fegyver, mivel semmilyen modszertol nem riadnak vissza a kezdetek kezdeten. Szoval elete soran barki kerulhet es kerul is olyan helyzetbe amikor kiszolgaltatottabb vagy eppen csak egy empatikusabb , erzobb leny akit meg nem rontott meg ez a hideg-rideg vilag. S ha mar a predator halojaba gabalyodtal onnan elve, serules nelkul szinte lehetetlen megszabadulni. De csak szinte!
Vallom, hogy annal, hogy valakit a sajat oszinte tiszta szerelmen keresztul EROSZAKOLNAK meg , annal aljasabb cselekedet nem letezik. Mert ebbe az abuzusba bele lehet halni. Az pedig mar gyilkossag. Buntetlen fizikai es/vagy lelki gyilkossag, s az aldozatot hibaztatjak azert meg megoltek. A gyilkos GYAVA! Te eros vagy ha el tudsz szakadni. Rajta!

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.15. 09:12:11

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni: bocsánat, szóval továbbra sem értem, mire jó démonizálni őket.

2017.05.15. 10:08:18

@Avokado: aztaaa...leborult szivarvégét....le vagyok nyűgözve.....igen ....akit a saját tiszta onzetlen szerelmével szúrnak sziven....ez a definicio..
Es az itt folyó disputához mely szerint védd magad vs ha ez a megoldás akkor inkább hagyjuk...
Én leteszem a voksot: nem védem magam..minek? ...az igazi csapással szemben ugy sincs vedelem.
Egyebkent meg minek fárasszam magam gyanakvással???? Az igazi nagy probléma, hogy hogyan tovább.....amikor már lassan túl vagyunk az első lépésen..nevezetesen élünk és már fel tudunk kelni reggelente zokogás nélkül...habár a törött végtagok még nem működnek jol (trojai faló)..
...mert a gaz nárcisz mutatott egy édes illuziot..na ez itt a baj...ahogyan már próbáltam körbeírni..

2017.05.15. 10:15:29

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni: ott a pont! Kontraproduktív a démonizálás és a mindenkiben nárcisz látás....a táv-nárcisz-diagnosztizálás..
Elég éppen a valós nárcisz kaland túlélés....és nem mentem őket...miközben épp csak túléltem....de nekünk van esély a jövőre...nekik nincs...csak tovább a nárcisz mókuskerékben...örökre frusztráltan..

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.15. 10:21:31

@drlover: Igen, én is így látom. Nem mentség nekik, de ők éppúgy szenvednek az egésztől, és a kiút számukra sokkal reménytelenebb, mint az áldozataik számára.

Ha valami, ez tud erőt adni szerintem a történtek feldolgozásában, nem a démonizálás. Attól csak még tehetetlenebbnek érzi magát az áldozat.

2017.05.15. 10:30:23

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni: ...valahol olvastam...hogy az a legjobb mantra a túllépéshez hogy " szeretlek, de nem tudok segíteni rajtad"...
Én egy percig se vagyok hajlandó tagadni, igen én szerettem...sőt szeretem
És az ő nagy tragédiája hogy pont ez kellene neki...csak egyszerűen nem képes felszívni a táplálékot....
Merthogy egyet szögezzünk le, a táplálék szerette és igazán szerette a nárciszt....és ezen nem változtat az sem hogy kiderült a nárciszság...
És erre lehet építeni....mi igazak voltunk!

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.15. 10:37:45

@drlover: Pontosan. Saját magunkat köpnénk szembe, ha letagadnánk, hogy őszinte volt (a részünkről legalábbis - tőle meg olyan, amire telt neki).

Az, hogy egy körmönfont tervben voltunk a nárci érdekében beáldozható gyalogok, azt feltételezi, hogy a nárci ebből az egészből nyer valamit. Holott nem, folyamatosan veszít, még akkor is, ha a másik is veszít. Ha terv szerint csinálja, akkor nagyon rossz a terve, hiába van a legapróbb részletekig kidolgozva. Olyan, mintha vacsorát akarna főzni, de a receptből nem paprikás krumpli lesz, hanem egy tökéletes biológiai fegyver - és még ha nagyobb is rá az immunitása, magának ugyanúgy árt vele.

2017.05.15. 10:57:27

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni: IGEN!!! És ha az ember ilyen szélsőséges körülmények között is képes volt szeretni, akkor van remény! Mert muszáj hogy legyen....matek !
Az én kitalált túlélési stratégiám az hogy, ami nagyon fáj - amit fel nem foghatok- azt megtanulom...megpróbálom megérteni...addig is pihen a fájó szívem, mert az agyam dolgozik.
A legnagyobb rizikó sajnos az a nárcisz kalandban , hogy nem csak lelki sérülést szerzünk..csoda ha megússzuk fizikai testi betegség nélkül...vagy csak enyhébbet szerzünk...na ez a nagyon gáz...

Avokado 2017.05.15. 13:10:39

Nem demonizalasrol van szo. Ezt a "kalandot" mely kettos sikon mozog a tiszta erzelmek kontra eles recionalitas ezt csupan erzelmi alapon feldolgozni "megbuggyanas nelkul" szerintem lehetetlen. Igen is meg kell tudni fogalmazni -meg ha demonizalasnak tunik is, s ujra hangsulyozom, hogy nem az!- kokemeny racinalitassal, hogy mivel allsz ill. alltal szembe. Aki jartas a szakirodalomban , s gondolom kozulunk 100-bol 120-an szinte megszallottan kerestuk a miertekre es hogyanokra a valaszokat teljesen tisztaban vagyunk azzal, hogy egy narcisztikus szemely vagy eroszakos szemely milyen gyermekkori traumak aldozata lehetett s nem kell messzire menni, mert mi is ugyanolyan traumatizalt gyermekke voltunk csak kaptunk szeretetet. Ahhoz, hogy kello keppen es szilardan fel tudj epulni tisztan kell fogalmaznod. S ez igazan nehez, amikor nem csak szeretted hanem mig elsz szeretni fogod azt az embert. Ez a spiralis es tobb szintu gyogyulas nehez, mert gyermekkori traumaid jonnek elo s egy ilyen talakozas hozza elo azokat a rejtett belsodbol valahonnan igen melyrol , amelyek elol egy eleten at -tudatalatt-szokni probaltal. De nem uszhattad meg! Szoval az elmult egy ev soran az erezelem sikjan maximalisan megertettem , hogy egy aldozat aldozata vagyok de hogy ujra felepitsem onmagam meg kell ertenem mi is zajlott velem es bennem.
S a demonizalas ellen szolva leirom, hogy mit fogalmazatam meg megbocsatas -kent s szerintem ebbe minden benne van.
" A megbocsatas nem kegyelem gyakorlasa, nem egy belulrol kifele es fentrol lefele iranyulo folyamat. A megbocsatas sajat hibainkon keresztul beszivargo fajdalom feltetel nelkuli elfogadasa. Ez csak belul zajlik, fajdalmasan, hosszan es hangok nelkul. S nem egyszeri jelenseg hanem egy allandoan visszatero folyamat melynek foszereploi a leked es szellemed melyek masok hibaztatasatol mentesek. Kerdem en, letezhet-e megbocsatas az ember anyagi szintjen? S mikor az ember fennen hangoztatja, hogy megbocsatott, tisztaban van -e azzal, hogy sajat magarol beszel s megertette-e a kimondott szavak valodi jelenteset es sulyat?

s.estella 2017.05.15. 14:06:11

@Nárciszkertész köszönöm, hogy írsz. Ez ismét egy kiválóan megfogalmazott bejegyzés.

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.15. 17:21:53

@Avokado: A megbocsátásról írottakkal maximálisan egyetértek, ahogy az "áldozat áldozata" résszel is. Ennek függvényében a "démonizálás" is más színben tűnik fel. Én is pusztán arra akartam kilyukadni, hogy talán könnyebb úgy megérteni és feldolgozni a helyzetet, ha a nárcit sátánnak állítjuk be, aki óramű pontosságú gépezetként irányítja a dolgokat, de szerintem ez önbecsapás. Tény, hogy bizonyos viselkedésmintákat nagyon jól elsajátított, ami révén könnyen be tudja darálni azt, aki nem ismeri fel a helyzetet, mert még nem találkozott vele (vagy épp ellenkezőleg: mert mindig is ebben élt, és el sem tudja képzelni, hogy lehet másképp), de a dolog kulcsa éppen az, hogy nem tökéletes és nem tévedhetetlen. Magyarán ki lehet szállni az ördögi körből, ha nem is egyszerű, és lehet új életet kezdeni. Ő fog csak bennragadni, meg persze újra meg újra beszippant másokat. És igen: az elengedés kulcsmomentuma a megbocsátás, amivel nem a nárcinak tartozunk, csakis magunknak, mert ez kell a továbblépéshez.

Emma Paula Keresztanyuja 2017.05.15. 18:45:11

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni: Ok, akkor most jöjjön vmi forradalmi gondolat. Szerintem kurvára nem KELL megbocsátani. Elsősorban magam miatt nem. Van egy alak, aki átcsesz, megcsal, aláz, tipor, eláztat az emberek előtt - nagyjából elveszi tőled a múltad, meg a jövőd is, úgy, hogy te semmit nem csináltál. Ezt már önmagában nehéz benyelni. ÉS akkor még bocsássak meg? Gyűrjem le a rossz érzéseimet, tegyek úgy, mintha mi sem történt volna? Még a megvetésemet is el akarja venni tőlem mindahhoz amit már elvett? Még ez is kéne? Csak mert az összes pszicho bulvár ezt harsogja? Hát nem. Nincs bocsánat. Nincs harag, nem dühöngök rajta. DE nem bocsátok meg.

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.15. 19:01:24

@Emma Paula Keresztanyuja: Megbocsátani elsősorban magadnak fontos, amiatt, hogy belefutottál úgy, hogy észre se vetted, és benne maradtál úgy, hogy közben egyre erősebben hatalmasodott el rajtad az érzés, hogy valami borzasztó történik veled. Az évekért, amiket elvesztegettél egy érdemtelen emberre, meg a további évekért, amiket a gyógyulásodra vagy kénytelen fordítani.

Neki nem kell megbocsátanod, és pláne nem TARTOZOL neki megbocsátással. Ha nem haragszol rá, nem az iránta érzett harag tölti ki a napjaidat, és eszedbe se jut, csak ha valami objektív tényező (találkozás vele, valaki említi, stb.) eszedbe juttatja, és olyankor is képes vagy közömbösen annyit gondolni, hogy egy szar alak, akkor ugyanarról beszélünk, legfeljebb mást értünk megbocsátáson. A közömbösség szerintem már megbocsátás - abban az értelemben biztosan, hogy túl tudod tenni magad rajta. Biztosan van, akinek úgy könnyebb, ha szar alaknak gondolja a nárcit. Nekem úgy könnyebb, hogy szánnivaló kis nyomoréknak tartom. De pláne nem kell (nem is szabad!) úgy tenned, mintha mi sem történt volna. A "megbocsátás" (vagy közömbösség) lényege éppen az önvédelem, nem annak a feladása. Megtörtént, de már nem hagyom magam bántani - az emlékeimen keresztül sem.

Persze igazából semmit sem "kell" tenned, de én azt vallom, hogy a harag nem annak árt, akire irányul, hanem aki érzi. És nem a manapság trendi pszichobulvár miatt gondolom, hogy a megbocsátás gyógyít, hacsak nem az egész kereszténység pszichobulvár. Viszont azt sem gondolom, hogy ezt másoknak is így kellene gondolnia, és persze azt sem, hogy aki nem így gondolja, rossz ember.

Avokado 2017.05.15. 19:27:04

Szerintem a gyogyulas folyamata s maga a trauma amin atmentunk annyira privat legalabb is annak erezzuk Mindenki a traumatizalas es gyogyulas kulonbozo szakaszaiban van. Ezek a commentek segitenek abban, hogy lassuk ki hogyan kuzd meg ezzel az "elmennyel" s nem tanacsot adnak abban, hogy hogyan kell jol csinalni. Erre nincs recept. Mindenki sajat maga epiti ujra onmagat. Ha baromi egyszeru lenne, akkor nem lennenk itt. Szerintem a megosztott gondolatok maximalisan segito es terapias szandekuak mindenkinek s leginkabb onmagunk fele. Mar nagy dolog az is ha valaki egyaltalan meg mer szolalni. S igen a megszolalas is egy nagyon jelentos merfoldko ezen az epitkezesen. Minden ember mas es mas igy a gyogyulasi folyamatok es annyiszor kulonbozoek ahany traumatizalt eset letezik. En kivanok mindenkinek nagyon sok erot ezen az uton. S ha mar becsaptak mindenket- s mar mindegy igy utolag, hogy hogyan tortent-, legalabb ezek utan onmagunkhoz legyunk oszintek s tegyuk azt ami lelki felepulesunknek a legjobb.

Avokado 2017.05.15. 19:43:41

Meg annyit szeretnek, hogy raakadtam a youtube-on Feldmar Andras Az eroszakrol kb. 34 perces ripotjara. Zseniallisan beszel - ugyan szexualis abuzuson atesett gyermekekl es fiatalok peldajan keresztul - magarol a trauma milyensegerol. Ott szo van a megbocsatasrol is s teljesen nyitott a kerdes. Ha megnezitek s levetititek az eszmefuttatasat a sajat traumatizaciotokra szerintem nagyon tanulsagos lehet. Elnezest azoktol akik ismerik a riportot. bennem sok mindent helyre rakott.

Citrullus 2017.05.15. 19:59:26

Már bocsánat a stílusért de ez a cikk egy nagy szar! S hogy miért is? A hiba ott kezdődik hogy a nárcisztikus személyiségű ember lelkileg gyönge éppen ezért támogatásra és segtségre szorulna. A cikk pont az ellenkezőjére bíztat mégpedig hogy a nárcisztikus szándékosan egy gonosz, előre eltervezi "dramaturgiáját" és úgy bánt meg másokat csak mert ez neki jó érzés.

Na az empátia itt jön a képbe kedves Szerző asszonyság! Ha valóban empátiával és megértéssel közelítene az ilyen emberek felé, nyitottan és elfogadóan akkor ilyet soha a büdös életbe nem írna. Én már voltam együtt nárcisztikussal, sőt terapeutám szerint én is ilyen vagyok de szerintem meg nem. Ez egy olyan címke akit olyanok találnak ki és aggatnak másokra akik nem viselik a felelősség súlyát és mindig minden áron másban próbálják meg keresni a problémáik okát.

Kedves Szerző! Nézzen már tükörbe könyörgöm. Három naponta ontja magából a szakmailag sőt erkölcsileg is nulla értékkel bíró pársoros irományait. Ezt ne! Maga megbélyegzi, beskatulyázza a lelkileg gyenge és segtíségre szoruló nárcisztikus karakterzvaros embereket és ez nagyon rossz!

Kérem, fogja vissza magát és a blődségek helyett amiket erre a blogra hány szakmai publikációkból, cikkekből tájékozódjon!

en.wikipedia.org/wiki/Narcissism
www.psychologytoday.com/basics/narcissism

néhány izelítő bár nem tudom hogy angolul beszél e! Ha nem akkor írjon és lefordítom Önnek a fentebb linkelt minőségi publikációkat!

Almandin 2017.05.15. 20:32:24

@Citrullus: Maga pszichológus?
Szerintem inkább foglalkozzon a saját lelki problémáival, blogja alapján van abból egy pár.
Őszintén jobbulást kívánok.

2017.05.15. 20:53:55

@Almandin: van blogjaaa...??? Jezuska...azert veszélyes ez a net...
Nincs szakirodalom ami ne intene óvva attol hogy segitsünk....még a szakember is félve nyúl a narcisztikushoz....meghogy legyünk empatikusak??? ...hat pont ez a csapda lényege...

Almandin 2017.05.15. 21:22:58

@drlover: Itt van a blogja, ebből kiderül, hogy neki is megvannak a pszichés bajai-keservei. Legalább békén hagyhatna másokat, ehelyett idejár piszkálódni:
antidepressant.blog.hu/

monte rosa 2017.05.15. 22:46:15

@Citrullus: nagyon jól passzol "a jéghegy csúcsa" témához ez a hozzászólásod is.

Egyet biztosan tudok: azok után, amit megéltem (és szerencsére túléltem) nárciszom mellett - soha, de soha nem fogok empátiát és csepp megértést sem érezni egy nárcisz irányában sem. Nagyon sajnálom, de ez van, ill. ennek oka van.

Épp elég volt az adott szeretet, több nincs. A nárcisznak nincs.

Az igazi nárciszokon a világ összes megértésével, empátiájával sem tudsz segíteni.

monte rosa 2017.05.15. 22:51:45

@Nárciszkertész:
én is köszönöm ezt a leírást is.
Mint az eddigiek, ez is a tökéletes leírása annak a helyzetnek, amit én is átéltem.

Bár hasonlíthattad volna a lavinához is, az is hasonlóan ... kis eséllyel túlélhető helyzet:-)

Almandin 2017.05.16. 00:48:13

Most olvastam egy olyan történetet, amiben szinte biztos, hogy a férfi főszereplő egy nárcisztikus pszichopata:
csajokespasik.blog.hu/2017/05/15/a_szakitas_utan_bekattant_a_pasi
Szerintem az bizonyítja, hogy pszichopatával állunk szemben, hogy rafináltan be akart költözni a nőhöz (gondolom, hogy később kitúrja a lakásából), meg állandóan adósságokról és ellopott autóról hadovált neki (úgy, hogy ezek nem voltak ellenőrizhető infók). A bűntudatkeltés is megjelent (szégyellje magát a nő, hogy nem lett belé szerelmes és szakítani mert vele, annak ellenére, hogy másban állapodtak meg). Végül zaklatni kezdte a nőt (nárcisztikus bosszú).
Az, hogy az ilyen karakterű emberek mennyire profi módon tévesztenek meg másokat, a legjobban a hozzászólásokból látszik. Szinte senkinek sem esik le a tantusz, hogy szélhámos pszichopatával állunk szemben, a pasit sajnálják. Pedig tökéletesen kiolvasható annak, aki tud a sorok közt olvasni, hogy jól felépített terve volt a nő anyagi megkopasztására.

Almandin 2017.05.16. 01:16:46

@Almandin: Itt elemzik, hogy milyen a zaklatók személyisége. Megtudhatjuk, hogy van, amikor a nárcisztikusság párosul pszichopátiával vagy skizofréniával is (de nem mindig):
www.kapcsolattartas.hu/single-post/2015/07/13/Zaklat%C3%A1s-mindig-a-nyomodban-8-a-pszichopata-%C3%A1llarca

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.16. 09:30:45

@drlover: Empátia és empátia között is van különbség. Megérteni és együttérezni nem ugyanaz, mint bedőlni neki. Viszont az biztos, hogy az áldozatoktól ilyen fokú empátia sem várható el. Egyszerűen életképtelen, öngyilkos hozzáállás lenne annak a fájdalmával azonosulni, aki folyamatosan és éveken át fájdalmat okozott nekünk. Az, aki ezt nem érti meg, vagy soha nem szenvedett még nárcisztikustól, vagy maga is nárci, hiszen még itt is az jön elő: igaz, hogy szétcsesztem az életedet, de az enyém is szét van cseszve, sajnálj engem, ne magaddal törődj!

Ezért mondom, hogy a nárci megértése nem a nárci miatt, hanem a saját magunk gyógyulása miatt fontos, és ez kinek-kinek más-más érzelmi szintű azonosulással történik. A düh is érthető és bocsánatos, csak egyvalami nem: benne maradni.

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.16. 09:36:26

@Citrullus: Engem érdekelnének a korrekciók, amiket hozzáfűzne a blogger posztjaihoz, de tekintve, hogy ez az oldal nem a személyiségzavarosok, hanem a személyiségzavarosok környezetében élők problémáiról szól, és elkerülhetetlen, hogy konfliktusokba bocsátkozzon, ha itt fejti ki a nézeteit, szívesebben látogatnám a blogját, amikor egy-egy válaszcikk elkészül.

Andrée13 2017.05.16. 09:43:04

@Emma Paula Keresztanyuja: ......még egy ennél is eretnekebb közelítés: szerintem fogalmilag nem lehet ezért megbocsátani, mert nem ép lelkületű emberek......sőt én azt sem érzem, hogy magamnak meg kellene bocsátani..., merthogy mit kellene pontosan megbocsátani, én kőkeményen ragaszkodom hozzá, hogy ÉN nem hibáztam, nem vagyok túlságosan naiv, nem csodálatra vágytam, nincs önbizalom hiányom....nem azért kapott el a nárcisz.....
hanem és ez a lényeg, egy teljesen normális és jellemzően kielégítetlen női igény miatt, nevezetesen, hogy mi is szeretnénk ha nőként, emberként is törődnének velünk, ami sajnos a férfiaktól a legritkább esetben kapható meg...még szerelem esetén se feltétlenül...
a nárcisz piacgazdasági értelemben egy hiányt észlel és jó kereskedő módjára betölti, kezdetben, ami aztán jön azt már tudjuk......
....a nagy kérdés, amit már feszegettem, az az, hogy én azt a kezdeti törődést és figyelmet soha még férfitól nem kaptam meg, itt adódik a rémes következtetés: szóval akkor vagy a nárcisz, meg a szenvedés, vagy fogadjuk el, hogy ez az igényünk kielégítetlen marad....
persze tisztelet a kivételnek, ami ritka.....én az átlagról beszélek és nem csak a saját tapasztalataimról....úgy kb. 20 nőtársam, barátnőim ugyan ezt hiányolják, akár házasságban akár csak bármiféle kapcsolatban élnek...
na erre mondta a nő pszichológus, hogy a kapcsolat egy szerződés, ki kell követelni, azt amire szükségünk van....aha....hogyan, jelzésekkel, határhúzással mondta ő....hát én annyit jeleztem pl: a volt férjemnek, hogy belezöldültem....hiába...erre ő: biztos meg van valahol a nekem megfelelő társ...hát ennyi....

amúgy sztem elfogadás és felejtés lehetséges...
persze akinek gyerekei is vannak a nárcisztól az nem tudom mit tehet, hiszen emiatt nem tudja magakadályozni a kapcsolattartást a nárcisz apávan, aki ráadásul még a gyerekeinek is árt és az anya meg tehetetlenül nézi......

Andrée13 2017.05.16. 09:44:01

@Andrée13: ez én vagyok drlover, nem tudom hogy lett új nevem ????? úgyanúgy léptem be.....

2017.05.16. 09:48:36

meg van...visszaszereztem az identitásomat...lol

Nárciszkertész 2017.05.16. 11:07:24

Ó, nagyon jókat írtok, köszi! :) Nem is reagálok külön-külön, mert így együtt az egész kompletten szuper.

Nárciszkertész 2017.05.16. 11:12:04

@Citrullus: Köszönöm, hogy energiát fordít a blogra. Igen, egyetértünk, a nárcisztikus személyiségzavar mögött egy nagyon sérült ember van, ez nem is lehet vita tárgya, ez egy tény. Mint ahogyan az is egy tény, hogy ez a nagyon sérült ember úgy gyalogol keresztül bárkin, hogy attól más is eléggé sérült lesz. A sérültség nem mentség, csak magyarázat.
Az általános megjegyzéseivel azonban nem nagyon tudok mit kezdeni, ha megtenné, hogy az "úgy szar, ahogy van"-ról áttérne a konkrét tévedések felsorolására, az valószínűleg konstruktívabb lenne. Mint a korábbi posztok alatt is láthatta, semmilyen értelmesnek ígérkező vitától nem zárkózom el. Értelmes vitát érvekkel lehet folytatni, írjon ilyeneket, és fogok válaszolni, ahogyan nyilván a többiek is. Köszönöm.

2017.05.16. 12:08:09

@Madam.: dede, belül szorong....ezt kell lepleznie, hogy nehogy kiderüljön, hogy folyton retteg/ne ha nem játszaná a sémáit.....azért bánt előbb mit bántanák, mert ha random kapod a rúgást...akkor nem tudsz készülni, majd megszokod, hogy nincs ok-okozati összefüggés, bármiért és bármikor jöhet a büntetés....totál elbizonytalanítás.......

ad. "aki megáll elöttem azzal"
...sőt az én hiper-cizellált virágom, folyton, az egész kapcsolat alatt (ezt néha tagadta, de el is ismerte, mondván ő csak beszélget, mert olyan üres az élete...) fent volt több társkeresőn, mert még további polír kellett az egójának, hogy felém tükörfényes magát tudja mutatni

ehhez még annyit, hogy az ő szabálya az, hogy mindig legyen valamilyen táplálék, mert olyan hogy épp semmi sincs, na olyan nincs, nem lehet....
DE azért vágyik a finom falatra, mert a látszat, hogy nekem nézzétek, milyen van.....és ha már van lehetősége, akkor minőséget választ, mert azzal is magát isteníti, pont addig amíg elő nem bújik az irigység (nálunk ez a pénz volt leginkább, mert én többet kerestem)...

......habár
Nagyjából elolvastam Bánk György könyvét a "legnagyserűbb könyv a nárcizmusról"....csak az erős idegzetűeknek ajánlom....
azt írja, hogy a nárciszoknak kell egy keret, egy vár ahová visszavonulhat, ez jellemzően egy nem kielégítő házasság, ami pont nem kihívás, ahol nem kell magát istenítettetni, ahol "pihen", ahol alapból ő az úr, ide vonul vissza, amikor valamilyen kudarc miatt, még a következő vadászat elött, amire fel kell magát építeni, ún. ön-megnyugtat, csak van......ilyenkor otthon hallgat.....
Megjegyzem nyilván ki kellett fejleszteni ezt az üzemmódot is, mert non-szensz elképzelhetetlen örökké fent lenni, zsiszegni, újabb áldozatot hajkurászni, nem mindig van rá lehetőség ugyanis, nem adódik mindig valaki....

croc 2017.05.16. 13:32:41

Bocsánat, de én most kb. 15 perce azon nevetek, hogy
"a terapeutám szerint én is ilyen vagyok de szerintem meg nem".
Márványba kéne faragni ezt a mondatot, tanulságul az utókornak :)))

2017.05.16. 13:49:00

@croc: bakker....ezt így ki se csemegéztem......köszönöm a tálalást, tényleg emblematikus....máj gád, ha a terapeutája azt mondta......ő meg idejön empátia követelőbe.....sírok....
...amúgy tuti nem narcisztikus személyiségzavaros......azok ide nem tévednének...
sztem csak simán lökött......
egy meg nem értett sorsüldözött pasi .......

ja, amúgy persze, hívjuk meg a sorozatgyilkost egy teára, vegyük át vele a kinyúvasztásunk forgatókönyvét, kérjünk bocsánatot azért, hogy kiváltottuk a gyilkos ösztönt, terítsük ki a fóliát.....tekerjük fel a rádiót és legyünk földöntúlian boldogok....
már indulok is.....

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.16. 14:11:32

@croc: Tipikus következménye annak, amikor a társadalmi előítéletekkel előbb találkozik valaki, mint a diagnózissal, és a megbélyegzéstől tartva nem fogadja el a helyzetét. Ki szeretne azzal szembesülni, hogy ő egy szörnyeteg (pláne, ha történetesen tényleg nem az)?

Nem véletlen, hogy sok helyen nem állítanak fel olyan - a beteg számára is hozzáférhető - diagnózist, hogy xy nárcisztikus/borderline/antiszociális/stb. személyiségzavarban szenved. Az enyhébb eseteket bűn lenne ezzel terhelni, a súlyosabb eseteknek meg úgyis mindegy.

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.16. 14:17:44

Ja, igen, és persze az sem mindegy, hogy "a terapeutája azt mondta", vagy felállított egy ilyen diagnózist.

croc 2017.05.16. 15:17:23

Én is azért akadtam fel ezen a félmondaton, mert amolyan "minden szereplő elkövetett minden elkövethető hibát" jellege van

Mimi Komjathy 2017.05.17. 12:21:35

@Citrullus: Látszik, nem keveredtél még érzelmi viszonyba nárcisztikussal. Megpróbáltam segíteni és támogatni cserébe majdnem kinyírt. Gondolkodtam rajta, hogy leírom a kis történetemet, háta más okul belőle, de nagyon friss még az élmény és fáj.

Madam. 2017.05.17. 18:32:36

@drlover: ...hogy szorong-e, azt nem tudom. Látszatra persze nem. A társkeresős cucc viszont befigyelt, telitalálat!

2017.05.17. 19:28:12

@Madam.: jajj...csak nem Te is ittak ebből a biliből..???? Vagy csak teccccik?

Madam. 2017.05.17. 19:50:46

@drlover: olyan klub tagja lettem, ahova ha felvennének, nem lépnék be

2017.05.17. 19:56:44

@Madam.: aranyszivem....ez egy furi klub...olyan matrixos...ide nem vesznek fel....ide belecsobbansz..mint Neo...

Madam. 2017.05.17. 19:59:23

@drlover: hát ja. Mint szikrázó mennykő a tóba.
Vagy inkább ló a gödörbe...

2017.05.17. 20:05:30

@Mimi Komjathy: igeeen. Annyira fáj, hogy nem meghatarozható az annyira...ez a legeleje. Èn a négykezlàb bőgésben hiszek ...az elején...nagyon jó...aztan..fog menni az ágyban zokogás..aztán átmeneti csend..aztan ujra zokogás...ez már menni fog ülve..aztan jön a horror...már nem tudsz sírni.....
Én itt tartok, eddig tudtam mit mondani...és eddig csak brutalis allergiaval küzdök...nem is komoly...
Azert itt az elején kellene egy pszichologus...hidd el..

monte rosa 2017.05.17. 23:21:02

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni:

"A düh is érthető és bocsánatos, csak egyvalami nem: benne maradni."

Ehhez szeretnék még valamit hozzáfűzni:
ha még érez dühöt az ember, az nem azt jelenti hogy az ember ebben él, ebben ragadt meg, hanem ez annak az emléknek köszönhető, hogy hálát ad az égnek, hogy még egyáltalán él, valahogy túlélte ezt a helyzetet.

A sebek megmaradtak és nem érzéketlenek, ha jön egy picuri nárciszt idéző szelecske, hogy "de engem érts meg, legyél velem elfogadó, legyél ilyen, olyan, stb." ... még, még, még, ennyi nem elég;-)
Senki sem gondol vissza szívesen a rossz évekre, tehát valami dühféleség/dühmaradvány kell, hogy nyomokban az emlékeidben maradjon, ami aztán megvéd. Mint egy antitest.
Ha mindent elfelejtesz, mindent megbocsátasz, akkor mi véd meg legközelebb?

Az, hogy kezdetektől fogva (hosszú évekig), tudatosan és módszeresen visszaélt a nárcisz az ember bizalmával, nem egy megbocsátandó mini bűnöcske.
Sok csúnya dolgot művelnek az emberek általában, vannak azonban olyan gaztettek, amelyek nem megbocsáthatóak.
Persze nincs mindenről papír, de egy határnak akkor is léteznie kell, ami mentén elkülönül a megengedett és a nem megengedett.

Amíg egy nárciszos kapcsolatból ténylegesen kikeveredik az ember, az eleve egy igen hosszú gyógyulási folyamat.
Ez az önmagamnak való megbocsátás nekem inkább egy divatos szólamnak tűnik, valami szent varázsigének. Jól hangzik, de nem hinném, hogy sokat segít a lelki megerősödésben.
Örülök, ha másnak ez segít, én valahogy mégsem érzem ezt annyira fontosnak.

Egy olyan helyzetben, ahol pl. a szülő a nárcisz, a gyereke senyved, ott pl. ez az önmagának való megbocsátás elég furán hangzik... Mit kellene önmagának (értsd a gyereknek) megbocsátania?

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.05.17. 23:43:42

@monte rosa: Szerintem a dolog kulcsa ott van, amit arról írsz, hogy ami nem segít neked, az másnak segíthet, és ennek örülsz. Én is így vagyok ezzel. Megértem, ha valakinek haragra, dühre van szüksége ahhoz, hogy védekezzen. Nekem ehhez elég a nárci iránt érzett szánalom. A szónak persze a legnegatívabb értelmében, amitől soha nem lesz olyan, akit közel engednék magamhoz (sem őt, sem mást, aki kicsit is hasonlít hozzá).

Almandin 2017.05.18. 19:36:41

@monte rosa: Jól látod, a nárcisztikusok legnagyobb bűne a másik bizalmával való visszaélés. Ezzel okozzák ugyanis a legnagyobb kárt: aki már volt ilyen ember áldozata, az paranoiássá válhat. A vészjelző bekapcsolhat tévesen is. De ez csak akkor igaz, ha az áldozat szembesült azzal, hogy őt egy nárcisztikus bántalmazta (mivel sokan nem ismerik fel, miben voltak benne). Ha nem szembesül a valósággal, akkor épp arra lesz hajlamos, hogy újra és újra belefusson a nárcisztikusok hálójába.

monte rosa 2017.05.18. 22:16:47

@A kettes pénztárnál tessenek fizetni:
Köszi a választ, így már értem, hogy mire gondoltál.
Mindenki igyekszik a maga módján az új védelmi vonalat kiépíteni:-)

croc 2017.05.19. 10:20:07

@monte rosa: Ahol a szülő a nárcisz, ott első lépésben a bűntudattól kell megszabadulni ("rossz vagy!"), második lépésben meg a "hálátlan vagy, nem szereted a szülődet, pedig az kötelező" érzéstől kell megszabadulni, ami értelmezhető úgy is, hogy ezt kell magadnak megbocsátani. A "hálátlanságot", meg a "nemszeretést".

Mimi Komjathy 2017.05.22. 20:34:28

@drlover: Mire idáig jutottam már nem tudok sírni, csak fáj. Már kiölt belőlem minden érzést, nem szeretem, nem hiányzik, csak fáj. Bömböltem én is ordítva, azt hittem belehalok, de ilyesmibe nem szokás azért belehalni. Másfél hónapja csend van és nyugalom, én meg lapítok, mint nyuszi a bokorban, hogy maradjon is így.

2017.05.22. 21:56:54

@Mimi Komjathy: ...háátttt....igen!
Máris jobban vagy mint én...én még hullámzok....bravo...
Én is lapitok...
Hogy mibe szokás belehalni...azt inkább hagyjuk...persze elvileg nem szokás...de ez egy kis halál...nekem..
Ha visszaolvasol érteni fogsz!