Élet egy nárcisztikussal

Ne bántsd szegényt!

2017/05/19. - írta: Nárciszkertész

57ff1d1819a2ad010990b15f870af9fb.jpg

Állandóan mentegeted valamiért a nárcidat. Mint egy szófogadatlan és/vagy ügyetlen kisgyereket, aki bajt okozott, de nem tehet róla, mert… Hát mert nem tehet róla. És már gyártod is neki a kifogásokat. Hamar profi leszel ebben, bármennyit legyártasz egységnyi idő alatt. Észre sem veszed, hogy szinte hivatásoddá válik az ő mentegetése. Mert persze neked is végtelenül ciki és kínos, amit művel: a halogatása, az idővel való extrém idegesítő viszonya, az ígéretei be nem tartása, a borzalmas szociális működése, a döntések másra hárítása, a mellébeszélés, a ködösítés, a soha-jelen-nem-levés, a szarul elvégzett munka, a sehogysem elvégzett munka, vagy éppen a citromarca amikor rajta kívül mindenki más örül.

Olyanokat mondasz naponta negyvenszer az őt kritizálóknak, hogy:

Ti ezt nem értitek, mert

- neki tényleg annyira nehéz;

- neki tényleg súlyos problémái vannak;

- ő tényleg mindig beteg;

- neki tényleg nagyon sok dolga van;

- ő tényleg nagyon igyekszik.

Nemcsak hogy mentegeted folyton, de- szintén mint egy önmagára vigyázni képtelen kisgyereket - állandóan meg is mented mindentől: bekötözöd a lábikóját, amikor ráesik az Értelmező kéziszótár (oké, 99x bekötözöd, századszorra feladod); megvéded a gyerekeitől, akik állandóan rettenetesen elfárasztják; megvéded a családodtól és a saját családjától, akik időnként szóvá teszik neked, hogy ezzel az emberrel így kívülről nézve valószínűleg nem lehet együttélni; megvéded a barátaitól, amikor szívességet akarnak kérni tőle, és elmondod nekik, hogy sajnos nagyon fáradt/beteg/nagyon nehéz neki, de mindenesetre most nem ér rá; és megvéded saját magadtól is, tőled, aki állandóan akarsz tőle valamit, hisztizel és bántod.

Állandóan úgy érzed, mintha tojásokon lépkednél, és már a legelejétől (tehát már a cukrostakony időszakban) érzékeled, hogy a nárcid egy mérhetetlen méretű mimóza. Aztán persze szépen lassan meggyőz róla, hogy neki tényleg mindenkinél mindig nehezebb, és teljesen jogos, hogy mindenért mindig őt kell sajnálni, és neki kell segíteni emiatt persze. Amikor már magabiztosan hozod a fősajnálómester szerepét, és tévedésből sem esel ki belőle egyetlen pillanatra sem, akkor jön el a pillanat, amelytől kezdve 0-24-ben azt fogod hallgatni, hogy te ezt nem értheted, és amúgy mindenről te tehetsz. Az eső elered, és ettől kedve folyton esni fog.

Mivel a pálmalegyezővel való legyezgetés, valamint a napi mókuskerék miatt (azokkal a dolgokkal megfejelve, amiket helyette végzel el, mivel ő nagyon fáradt/beteg/nem ér rá/szomorú/rosszkedvű…stb.) annyira le vagy szedálva, hogy egy idő után magad sem fogod tudni megítélni, hogy az állandó problémahalmaz, ami a nárciból úgy dől, mint lyukas ugrálóvárból a levegő, vajon tényleg jogos-e (és ő egész nap ugrál a várban, minél több levegő jöjjön belőle. Te meg pumpálod vissza buzgón, hogy mindig puhára essen szegény. Sziszifuszi a dolog kicsit, de neked fel sem tűnik.). Néha fel fog benned merülni, hogy vajon mégis hogyan lehetséges, hogy te még így - leszedálva - is nagyjából tizenötször annyi dolgot végzel el egyetlen nap alatt, mint ő egy hét alatt. Aztán megszokod, ha ugyanis egyetlen pillanatra megállítod a mókuskereket, pláne ha kiszállsz belőle, amíg megpróbálsz inni egy pohár vizet, rögtön kitör a botrány, és három napra beáll a sértődött csend.

 

Tisztázzunk valami nagyon fontosat: Azzal, hogy kifogásokat gyártasz a nárcinak, nem segítesz rajta. Saját magad előtt is felmented a nyilvánvaló szemétségei és felelőtlenségei miatt. Minden nyilvánvaló idiótaságra találsz magyarázatot, csak az az egyetlen dolog nem lesz elfogadható magyarázat, hogy azért csinálta, mert egy illogikus szürrealista, akit mélységesen hidegen hagynak mások érzései vagy érdekei. Minden egyes alkalommal, amikor a nárcidat mentegeted, és helyette csinálod meg azt, ami az ő dolga volna, magad alatt vágod a fát, és a saját fejed nyomod még jobban a víz alá. Nem lesz érte hálás, mert soha nem tudsz neki eleget adni. Amit adsz, az szerinte természetes, nem jár érte viszonzás. De ha ő ad (ami többnyire legfeljebb annyit jelent, hogy legalább nem vesz el semmit), az neked drága lesz, de nagyon.

Ne védd meg, ne csinálj meg helyette semmit, ne mentegesd, ne fogadd el a kifogásait. Nem segítesz ezzel sem rajta, sem magadon. De legalább beletolod magadat - az ő hathatós közreműködésével és asszisztenciájával persze - egy olyan mocsárba, amiből egyre kevésbé fogsz tudni szabadulni.

136 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr812519717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2017.05.20. 22:30:20

@Crimson Thunder: A tagadás nagyon jellemző rájuk. Pont a megtévesztés a fő stratégiájuk. Pl. előadják, hogy nem szólnak bele a másik életébe. De közben minden második mondatuk arra utal (nem nyíltan), hogy mit kellene csinálnod a vagyonoddal, hová kellene költöznöd, milyen pályamódosítást kellene tenned, és ha ellenérveket mondasz, győzködni kezdenek. Az se használ, ha kerek perec megmondod nekik, hogy ne szóljanak bele, nem az ő életük, stb. Természetesen tagadnak. Ezek után is kimondják, hogy ők nem szólnak bele (pedig mást se tesznek). Egy nem nárcisztikus partner, szülő, stb. egyrészt nem is nagyon ad kéretlen tanácsokat (mert érzi, hol a határ), de ha néha mégis, és a másik elmondja, hogy ő másképp szeretné, stb., akkor nem kezdi el akár 20-30 percen keresztül győzködni a másikat, mert nem cél az akarata mindenáron való érvényre juttatása. A nárcik gyakran csomagolják a basáskodást jóindulatúnak látszó tanácsadásba, vagy féltésbe.
Amúgy ez nem eloffolás, mert a nárci működésmód csak így érthető meg.
Olyan, mintha a nárci a győzködéshadjárattal kifárasztásra is törekedne. Ugyanis sokan feladják egy idő után a harcot, mert ezek képtelenek befogni a szájukat, és inkább beadják a derekukat, csak hogy nyugalom legyen. Az a nárcit cseppet sem érdekli, hogy te boldogtalan vagy, mert pl. ráerőszakolt egy olyan pályára, amitől viszolyogsz, a lényeg, hogy elérte az akaratát. Másrészt a nárciknak bizonytalanok az énhatáraik, így lehet, hogy tényleg azt hiszik, a másiknak az a jó, amit ők kiagyaltak neki.

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:40:55

@annamanna: Hát ezt erősen pontosítanám, mert EGY IDEIG, főképpen kiszámíthatóan előálló szociális helyzetekben képes az empátiát is eljátszani. Akkor tudod biztosan eldönteni, hogy nárci vagy nem, ha váratlan, de empátiát és/vagy önzetlenséget igénylő helyzetben látod funkcionálni. Illetve ilyen helyzetben nem képes funkcionálni, szóval innen derül ki, hogy nárci vagy nem.

Almandin 2017.05.20. 22:45:23

@Nárciszkertész: Sok nárci kifejezetten szeret jótékonykodni, mert ezzel saját magukat jó fényben tudják feltüntetni mások előtt. Ezért nem ritka körükben az ilyen irányú pályaválasztás sem. Vagy látványos jótékonykodás (hollywoodi sztárok pl.).

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:50:58

@Crimson Thunder: "@narciszkertesz elnézést, hogy kicsit eloffoltuk a bejegyzést az eredeti témához képest!"

Csak nyugodtan! :) Nem érzékelem offolásnak, kezdünk átmenni blogból fórumba, de nem hiszem, hogy ez baj volna.

A Bánki könyv viszont kötelező olvasmány minden kedves törzskommentelőnek, és nemcsak a fülszövege. ;) Sírvaröhögősen kemény.

Crimson Thunder 2017.05.20. 22:51:06

@Almandin: igen, mert megrekedtek egy 2...3 éves kisgyerek mágikus világképének szintjén. Tehát ha valamit megátalkodottan tagadnak, akkor az nyilván nem is történt meg. Ilyen egyszerű - szerintük. A megtévesztést pedig azért művelik ilyen profi szinten, hogy a valóságnak az a verziója tűnjön validnak, amely őket igazolja.

Jajj ezt ismerem! "Nem akarok beleszólni, DE..." - és akkor nemcsak hallgatni kell egy órán át a bölcs tanácsokat, hanem érezned is kell, hogy "jaj neked, ha nem azt teszed, amit én mondok".
Rafináltabb egyedek nem is direktben okoskodnak, hanem indirekt úton rávesznek arra, hogy rájöjj, mi az, amit szeretnének. Tehát - ismét egy primitív, infantilis módon - arra törekszenek, hogy mágikus módon kitaláld, mit KELL tenned.
Ez a "jót akarok" meg "féltelek" egyébként egy tök kényelmes kibúvó a felelősség elől.

Hát szerintem inkább várjuk meg, mit mond a blogtulajdonos - a poszt eredetileg a "szegény kicsi narcisztikus, de rossz neki, hogy már megint kicsellózott másokkal" kérdésről szólt, aztán elkezdtük taglalni az élményanyagunkat :)

Ismerem ezt a kifárasztósdit. Túl jól. Nem egyszer, nem kétszer történt meg, hogy inkább beadtam a derekamat, csak hogy ne nyúzzanak végre. Az, hogy az "önállóan hozott" döntésem következményeként mekkora arcra esésben volt részem? Az már az én bajom (lásd fentebb)!

A narcisztikus éppen attól narcisztikus, hogy nem észleli a határokat "én" és "nem én" között. Szakszerűbben: nem tud differenciálni Selbst és Selbst-objektum között, az objektumot saját kiterjesztett részeként éli meg (ismét a kora gyerekkori fixáció, megrekedt a pelenkás korban, amikor még elég volt üvöltenie, hogy tejcsit akar, és egyszer csak mágikusan kielégül az igénye.)
Ezért elképzelhetetlen a számára, hogy bárki is mást akarjon, mint amit ő kitalált. Csakis az lehet a jó, nemcsak neki, hanem mindenki másnak, amit a Mindenható Narcisztikus szeretne.

Crimson Thunder 2017.05.20. 22:52:21

@Nárciszkertész: esetleg nyithatnánk egy fórumot ? Önsegélyező egylet narcisztikusok túlélői számára, vagy ilyesmi :)

annamanna 2017.05.20. 22:52:52

@croc: Jézus is sokat panaszkodott, pedig mindent jól csinált. A Biblia tele van Isten panaszával az ember ellen. Pedig mindent jól csinál. Ez a blog tele van panaszkodással, miközben a szerzője mindent jól csinált. Tehát lehetséges a kettő együtt, ebből mégsem következik a nárcizmus.

A pimasz gúnyolódásból, kombinálva az érzéketlenséggel, annál inkább.

"empátia léte vagy nem léte "teszi" a nárciszt, csak az meg olyan, mint az unikornis, sokan beszélnek róla, de a szemével még senki se látta- nem lehet csak úgy egyszerűen megmérni."

Szóval te még nem láttad a szemeddel az empátiát. Ez is egy vélemény.
Az empátia remekül mérhető. CSAK ez mérhető.
Mivel ez a legalapvetőbb különbség a nárcisztikus és a normális ember között.
A nárcisztikus emberből az empátia hiányzik, mivel számára az egész világ őróla szól, nem másokról.
Ha szerinted nem mérhető, meg csak beszélnek róla, de nem látszik, az máris egy mérési eredmény.

"Sok nárcisz teljesen meggyőzően tudja színlelni, nemcsak szavakban, tettekben is."

Az empátiát, az együttérzést nem lehet színlelni. Vagy van, vagy nincs.
A blog egyik bejegyzése az álcselekedetekről, áljelenlétről, álsegítségről szól. Ezt csinálja a nárcisztikus. Remekül megkülönböztethető az álsegítség a valódi segítségtől, a blogger sok példát hozott rá.

"az együttérzést tekinti a legfontosabb értéknek, és ha jól tudom, viszonylag sokan egyetértenek vele Indiában is."

Idézz tőle valamit, nem hallottam a buddhisták empátiájáról; azt az európaiak hozták divatba, például sok állatmenhelyet fenntartanak fehérek, ahol fehér orvosok és indiai munkások dolgoznak együtt; vagy most már (nyugati mintára) tüntetnek a nők megerőszakolása és meggyilkolása ellen; ez egészen idáig rendben levő volt, az özvegyeket legyilkolták a férjük halála után, most is több millió lánybabát ölnek meg a születése után. Mert annyira empatikus buddhisták! Így fejezik ki az együttérzésüket.
Amúgy, bár erről bizonyára nem tudsz, Buddha tanait az eretneksége miatt kitiltották Indiából, leginkább Kínában terjedt el.
A karma tanítását Buddha is megtartotta.
Most elolvastam, mit ír a wikipédia Milarepáról, mert ez az egyetlen név, ami nekem buddhhista "szentként" beugrik. Egy szó sincs empatikus jó cselekedetek gyakorlásáról, csak meditációról, megvilágosodásról, pszichikai erőről, hőtermelő gyakorlatokról, testhelyzetekről, mágiáról: hu.wikipedia.org/wiki/Milarepa

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:53:07

@Almandin: Persze, azért mondom, hogy a VÁRATLAN helyzetekben kell megnézni, hogy hogy muzsikál. Nem fog muzsikálni, csak állni és bámulni a falat. Mentőt kell hívni? Ja, nem vette észre, hogy baj van.

Nárciszkertész 2017.05.20. 22:58:51

@annamanna: "Jézus is sokat panaszkodott, pedig mindent jól csinált. A Biblia tele van Isten panaszával az ember ellen. Pedig mindent jól csinál. Ez a blog tele van panaszkodással, miközben a szerzője mindent jól csinált. Tehát lehetséges a kettő együtt, ebből mégsem következik a nárcizmus."

Nem, én nem csináltam mindent jól, pont mert nem vagyok Jézus. :) De az tény, hogy a nárci által rám projektált "hibáim" azok pont nem az én hibáim, hanem az ő nyomora. Ami nem jelenti azt, hogy nincsenek nekem saját alanyi jogomon hibáim, mert vannak, számosan. :)

croc 2017.05.20. 22:59:57

@Crimson Thunder: nagy erőkkel adja az ártatlant _és_ utal arra, hogy amit én mondok az teljesen logikátlan, bizarr, hisztérikus, torz kép, amit én találtam ki (aztán közösen elénekeljük a 'szép kicsi gázlángom, világíts ide rám' című dalt :)

Almandin@: te ismered anyámat?!? :)

nárciszkertész@: némelyik egészen sokáig tudja színlelni az igazi empátiát/érzelmeket, (sokszor olyan hivatást is választ, pl. sok az orvos, terapeuta (!), ez is része a hipnotizációs trükknek, csak nagyon hosszú idő alatt, meglehetős rutinnal lehet kiszűrni őket.

annamanna 2017.05.20. 23:15:38

@Almandin: Igaz, Madonna például úgy fogadott örökbe fekete kislányokat, hogy közben a saját fia sem bír vele élni, hanem lekurvázza, Madonna pedig részegen szédeleg a koncerteken. A kislányokról olyan képet láttam, ahol az a lényeg, hogy milyen ruhákba öltözteti őket; csak a lányok voltak a képen, ő nem ölelte, babusgatta őket.
Nála elég egyértelmű, hogy megpróbálja lemásolni, a maga számára lenyúlni azt, amit másoknál népszerűséget hozó sikerreceptnek lát.
Angelina Jolie képes volt inkább elválni két férjétől is, mert egyikük sem állt támogatóan az örökbefogadott gyerekekhez, se Thornton, se Pitt. Az is egyértelmű nála, hogy nem a karrierjét támogatta meg gyerekekkel, sőt, a karrierje rovására ment a hat gyerek.

@Nárciszkertész: Valós együttérzést nem láttam nárcisztikusnál.
Ez a LÉNYEG. Ez az egészből a legeslegfontosabb.
Például dolgozhat egészségügyben (ott viszonylag kevés a nárci), de azonnal kiugrik a kíméletlensége, ami ordító szakmai hibákat is eredményezhet.
Vagy dolgozhat segélyszervezetnél, de vezető pozícióba törekszik, hogy a konkrét munkát ne neki kelljen elvégeznie, viszont az elismerést ő zsebelje be. Egy nárcisztikus ilyen esetben hajlamos túlterhelni a munkatársait, nem tudja, hol a határ, pont azért, mert ő maga ténylegesen nem végzi a segítő munkát.
Ezekre érdemes odafigyelni, mert viszonylag hamar kibuknak, nagyon komoly figyelmeztető jelként.
Vagy például lehet, hogy valakin "segít", de valójában zsákmányként kihasználja az illetőt, csicskáztatja, megalázza.

Ez az egyetlen figyelmeztető jel, amire tényleg nagyon fontos odafigyelni.

Egy élettársi közösségben pláne rendkívül fontos szerepe van az együttérzésnek, úgyhogy a kapcsolat elején ez az, amire nagyon oda kell figyelni. Sherry Argov azt tanácsolja, arra kell figyelni, hogy egy férfi beleadja-e a kapcsolatba a maga ötven százalékát.
Ha nem, ha a kapcsolat fenntartásának oroszlánrésze a nőt terheli, ha mindig a nő alkalmazkodik, akkor hülyeség bármiben is reménykedni, akármilyen fantasztikus is az illető úriember.
Lehet mentegetni, de minek. Minden hibája visszavezethető a nárcisztikus énközpontúságra, a másik semmibevételére. Vagyis az empátia hiányára.

Madam. 2017.05.20. 23:33:25

Folyton nácikertésznek olvasom, de úgy is stimmel

annamanna 2017.05.20. 23:38:04

@Nárciszkertész: Lehet, de például a gyerekek orvoshoz vitele, ha betegek... ha valaki megcsinálja, akkor jól csinálja, ha nem csinálja meg, hanem hisztizik miatta, akkor nem jól csinálja. Ezt például teljesen egyértelműen el lehet dönteni. Az mellékes, hogy a gyerek közben sír vagy bepisil, és milyen ciki, mit gondolnak mások.... ez nem számít, mert alapvetően az számít, hogy valaki észreveszi, hogy a gyereknek mire van szüksége, és azt a szükségét be is tölti, vagy nagy ívben tojik az egészre, még olyan nagyon alapvető szükségre is, mint az orvosi ellátás.
Az egész élet csupa ilyen döntésből áll. Nem kell hozzá mindent magazinfotós minőségben elvégezni, de meglehetősen egyszerű megkülönböztetni, hogy valaki vagy figyel másokra maga körül, észleli, észreveszi, hogy annak problémája van, vagy nem érdekli a másik ember szükséglete.
Konkrét példa: rossz házasság, a feleség menekülne (két gyerekkel), panaszkodik az anyjának és a nővérének. Mindketten bőven tudnának neki segíteni, olyan helyzetben vannak. De nulla érdeklődést és együttérzést tanúsítanak a probléma iránt. Ezzel együtt mindketten többre tartják magukat, mint amennyit a valóságban ténylegesen produkálnak.
A nárcisztikus önzetlenül nem segít, maximum akkor, ha abban üzleti lehetőséget lát; ha hasznot remél a "befektetésétől".
Pl a pártok választások előtt rendkívül "empatikussá" válnak a társadalmi problémák iránt.

Almandin 2017.05.21. 00:42:43

@annamanna: A buddhizmus és az empátia:
www.buddhapest.hu/2016/12/mi-konyoruletesseg-es-hogyan.html
Másrészt az özvegyégetést a hinduk gyakorolják, nem a buddhisták.
A karma tana valóban hathat egyes hívőkre úgy, hogy nem sajnálják a szegény, beteg, stb. embert, mert úgy hiszik, nehéz sorsát az előző életében elkövetett bűneiért kapta. Ez viszont egyes keresztény híveknél is fellelhető (megverte az Isten, mert rosszat cselekedett).
Másrészt egy kicsit meredek azt állítani, hogy a világon minden jócselekedet a keresztényekre, sőt, a fehér emberre vezethető vissza.

croc 2017.05.21. 12:28:11

@Madam.: :)))))) gyanús, mindenképp gyanús :)))))

Almandin 2017.05.21. 14:21:22

@annamanna: Nekem az álegyüttérzésről és az álsegítségről ez a nő jut az eszembe. Hívő katolikusoktól előre is elnézést kérek, de nekem nem szimpatikus ez a nő:
kitekinto.hu/amerika/2013/03/12/terez_anya_szent_vagy_csak_legenda
Még a kilencvenes években olvastam róla, hogy nem adott fájdalomcsillapítót sem a betegeinek amiatt, mert szerinte a szenvedés közelebb visz Krisztushoz.
Itt is lehet a hölgyeményről olvasni egy bekezdésben:
magyarnarancs.hu/publicisztika/egy_nem_hivo_nezi_a_boldogga_avatast-75979
Szerintem Teréz anya egy nárcisztikus pszichopata lehetett, aki megvásárolta a stentté avatását. Álsegítséget nyújtott, a kalkuttai nyomornegyedben pedig annyira nem volt orvosi ellátás, hogy az ottaniak még ennek is örültek, mert több volt a semminél. Itt is látszik, hogy az emberek mennyire hajlamosak bedőlni a látszatnak ilyen emberek esetében.

Crimson Thunder 2017.05.21. 16:45:08

@Almandin: pacsi! Szívemből beszélsz.

Almandin 2017.05.21. 17:49:20

@Crimson Thunder: A vallási agymosás is a megtévesztésen alapul. Ezért avatnak szentté sok olyan embert, aki nem érdemelte meg. Természetesen vannak szentek, akik valóban megérdemelték a szentté avatást-például szerintem ilyen Szent Bernadett vagy Szent Gianna Beretta Molla, amit olvastam róluk, az alapján szimpatikusak. Én azt látom, hogy a katolikus egyháznak nagy szüksége van újabb szentekre, mert rohamosan fogy a hívők száma, és ezzel a pénzbevétel is. Időnként elő kell rukkolni újakkal.
A régebbi idők szentjei közt még több olyan figura van, aki nagyon távol áll tőle-pl. inkvizítorok voltak. Vagy csak simán szerencsétlen vallási fanatikusok.

Almandin 2017.05.21. 18:05:54

Ezt is érdemes elolvasni, mert pontosan azt mutatja, hogyan gyakorol sok gyülekezet és gyülekezeti vezető lelki terrort a híveken, a vallás nevében:
keresztenylelkiabuzus.blogspot.hu/
Nagyon emlékeztet ez engem arra, amit egy nárcisztikus személy a magánéletében művel. Nagyban és kicsiben ugyanaz zajlik.
Természetesen nem mondom, hogy minden vallásos ember megtévesztett birka. Itt is van egy józan mérték. ha valaki képes megőrizni a lelki szuverenitását, az más. DE oda kell erre is figyelni, mert sok vallási közösség teljes kontrollra törekszik.

Crimson Thunder 2017.05.21. 19:49:11

@Almandin: Igen, van tapasztalatom ilyen témákban is; a vallási csoportok, szekták nemcsak az én élményeim szerint vonzzák a Cluster B-s egyéneket.

Pontosan, a szektavezérek, meg "karizmatikus pásztorok" közül sokan pontosan ugyanazt művelik nagyobb kaliberben, amit a kisstílű narcisztikusok csinálnak "vihar egy kanál vízben" nagyságrenddel.

Feltételezem, hogy léteznek normális, egészséges légkörű vallási közösségek is, normális vezetőkkel, de úgy gondolom, nem az én kompetenciám ennek elbírálása :)

Crimson Thunder 2017.05.21. 19:51:23

@croc: Köszönöm! Jó tudni, hogy nem maradok magamra a kételyeimmel.

Nárciszkertész 2017.05.21. 20:51:22

@Almandin: "Szerintem Teréz anya egy nárcisztikus pszichopata lehetett"
Szerintem ne menjünk le a bulvár mélységei alá még nagyon sokkal. Korábban is jött már néhány meredek következtetés, de ez így azért nem kicsit erős állítás, összeesküvés-elméletszagú forrásokkal. A forráskritika egy elég hasznos dolog. Az "állítólag izé meg izé ezt meg azt mondta", az nem érv, hanem minden összeesküvés-elmélet hívószava. Teréz anya gyógyíthatatlan ÉS fertőző betegek között élte le az életét. Melyik nárci és melyik pszichopata teszi ki magát önként és dalolva ennek azért, hogy hátha emiatt egyszer majd szentté avatják? (Ja, nem nárci és nem pszichopata kezek sem lendültek a magasba? Pardon.)

Nárciszkertész 2017.05.21. 20:54:35

@Almandin: "a katolikus egyháznak nagy szüksége van újabb szentekre, mert rohamosan fogy a hívők száma, és ezzel a pénzbevétel is."

A szentek ezek szerint amolyan adóbehajtó hivatalnokok? Ha kevesebb a hívő, de több a szent, akkor utóbbiak könnyebben tudják növelni (=behajtani) a pénzbevételt a kevesebb hívőn? Vagy ezt hogy kell elképzelni? :D

Avokado 2017.05.21. 21:29:03

@Nárciszkertész: meg van a Banki konyv valakinek PDF formatumban?

Almandin 2017.05.21. 22:46:04

@Nárciszkertész: Ezért is írtam, hogy a hívő katolikusoktól előre is elnézést kérek. Tudtam, hogy eléggé darázsfészek a téma, meg kissé provokatív, de nekem már évek óta ez a benyomás alakult ki róla. Ezért írtam, hogy szerintem. Más lehet, hogy szentnek tartja, én tiszteletben tartom mindenki hitét. Az általam idézett cikkek egyike sem írja, hogy nárcisztikus pszichopata lett volna, nekem ez a benyomásom róla. Lehet, hogy tévedek, de akkor is ez a személyes véleményem, amihez tartom magam.
Nekem Pál apostoltól a Szeretethimnusz jut az eszembe, amiben kifejti, hogy mit sem ér az a mártíromság, amit hiúságból, feltűnési vágyból tesz valaki. Tehát még az önfeláldozás is történhet nárcisztikus indíttatásból. Szeretet nélkül. Sőt, a nárcizmussal foglalkozó szakemberek leírtak egy típust, ami ugyanúgy nárcisztikus, mint a feltűnésre nyíltan vágyó alfaj. Ők a rejtett (covert) nárcisztikusok. Gyakoriak betegápolói, gondozói pályán, és nagyon önfeláldozónak tűnnek. Valójában így próbálnak csodálatot kivívni maguknak. Sokan sohasem ismerik fel őket. Leírás is van róluk, több helyen is:
nemvagyegyedul.com/rejtett-narcizmus/
soulside.nattenshimmel.no/overtcovert
Teréz anya esetében arra gyanakszom, hogy ő, mint hívő katolikus nő, fiatalon arra vágyódhatott, hogy mint katolikus szent beírja magát a világtörténelembe. Mivel valószínűsíthetően nemcsak nárcisztikus, hanem pszichopata is volt, ezért nem érzett félelmet a fertőző betegek közelében. Valószínűleg mindent egy lapra tett fel (orosz rulettet játszott). A túl nagy kockázatvállalási hajlandóság amúgy is jellemző a pszichopatákra.
Christopher Hitchens volt egyébként az, aki könyvet írt erről. A katolikus egyház nem állt elő a tételes, érdembeli cáfolatokkal, hanem nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy Hitchens majd elkárhozik ezért a művéért. Sok buzgó katolikus hívőnek ennyi elég is volt, elhitték, hogy H. csak hazudhatott. Amúgy azt a könyvet H. még akkor írta, amikor még nem avatták szentté Teréz anyát, de a hívek már akként tisztelték (életében is).
Ott valami nagyon nem stimmel, ha valaki a befolyt adományok csupán 7(!) %-át fordítja a kórházára, ahol sokszor nincs elég élelem, fájdalomcsillapító, és az orvosi ellátás sem megfelelő. Ahol akaratuk ellenére kereszteli meg a haldokló hindukat és muszlimokat. Bezzeg ő nem a saját kórházában kezeltette magát az élete vége felé. Miért? Ha akkora nagy puritán lett volna, mint ahogyan reklámozta magát, ragaszkodott volna a saját kórházától (ami tényleg jó kórház lehetett volna, ha minden adományt ráfordít).

Almandin 2017.05.21. 22:54:37

Christopher Hitchens amúgy nem a mélybulvár világából jött, elismert gondolkodó, művelt ember volt, aki az iszlámról is megmondta a véleményét. Sokban egyetértek vele.
Az ilyen típusú véleményeknek semmi köze az összeesküvés-elméletekhez, akit az érdekel, olvasson David Ickét vagy Cathy O'Brient például.

Almandin 2017.05.21. 23:11:38

@Nárciszkertész: Már a középkorban is sok település üzleti okokból akart valamilyen szent ereklyéjére szert tenni, mivel az zarándokokat vonzott, akik ott ettek-ittak, megszálltak, tehát bevételhez juttatták az ott élőket. Emiatt több szentnek annyi csontereklyéje maradt fenn, amennyi több emberre való csont. Szélsőséges esetekben két koponyaereklye, meg hasonlók.
Manapság a katolikus egyház nagy veszteségeket szenved el a hívők elpártolása révén, Ennek több oka is van: sok botrány derül ki (Magdolna nővérek, pedofil ügyek, stb.), nem tudnak haladni a korral (papi nőtlenség, szexualitáshoz való hozzáállás, stb.), valamint a tételes, dogmatikus vallás is egyre hihetetlenebb a modern, felvilágosult embernek. Magyarországon is paphiány van, egy pap gyakran több templomot lát el, kevés a bevétel, inkább csak a keményvonalas hívők (10% alatt) tartják el az egyházat. Magyarország pl. missziós területnek számít. A katolicizmus ma népszerűbb Afrikában, mint Európában.
Ilyenkor egy-egy új szenttel előállni a bizonytalankodó hívek számára visszavonzó erőt jelenthet. Népszerűsíti az egyházat. Ha nem biztos olyan az az ember, aki megérdemli, akkor jó stratégia lehet kinevezni annak tűnő személyeket.
Én valamikor katolikus hívő voltam, de nagyon kiábrándultam az egyházból. Teréz anyáról egyébként pont akkor olvastam először egy újságban a kilencvenes évek vége felé, hogy nem adott elvi okokból fájdalomcsillapítót a haldoklóknak, amikor pár héttel azelőtt halt meg egy közeli hozzátartozóm rákban, természetesen a végén morfiumot kapott. Így aztán el tudtam képzelni, mit szenvedhettek a betegek, mert a "jótevőjük" vallási okokból gyötörte őket. Én addig nagyon tiszteltem Teréz anyát, de ez sokkolt. Azóta meg sok dolgot olvastam róla, és belőle is nagyon kiábrándultam.

iberka 2017.05.22. 01:44:33

@Crimson Thunder: elsők között lépnék be... Nagyon jo tudni hogy nem vagyok egyedul, ez a blog nagyon sokat segített nekem az elmúlt pár hétben!

2017.05.22. 09:06:47

A narcisz felismeres nálam ott kezdődött hogy teljesen varatlanul hangulatot valtottm ...minden elozmeny nelkul...magamban kerestem a hibat..eszembe se jutott hogy vele van baj...aztan meg teljesen nonszensz sztorikat talalt ki...hogy bizonyitsa ő minden not meg tud szerezni...meg modell szépségű milliardos noje is volt..en csak mosolyogtam hogy hát nagyotmondó sündisznócska a drágám..
...es az örök panaszkodás...a narcisz teljes masfel evig szenvedett..es faradt volt...
...nekem az adöbbenetes hogy soha nem is akarta jol erezni magat...miközben csak arra vágyott.

croc 2017.05.22. 11:02:46

@drlover: és valahogy mindig úgy alakul, hogy szegény, szenvedő nárcisz mellett senki másnak se lehet jó kedve.
Ha mégis előfordul ilyesmi, mondjuk, belépsz a szobába azzal, hogy végre megszereztem azt a munkát, amire hónapok óta hajtottam, akkor a nárcisz fancsali arccal sóhajtozni kezd, hogy "de jó neked, ó, ó, ohhhhhh, de szerencsés vagy, bárcsak én is ilyen felszabadult lehetnék, óhhhh.... de nekem annyira fááááj...."
és akkor szépen elszégyelled magad, hogy milyen érzéketlen vagy, hogy örömködsz itt mikor ő szenved. És kérdezgetni kezded, kér-e gyógyszer vagy teát (kérni fog), és együtt szomorkodtok tovább.

2017.05.22. 12:23:16

@croc: egyébként, ami még szuper jó (!).....a gyógyulási folyamatban, hogy az ember lelke úgy működik, hogy tartsa a komfortzónát, hogy a rosssz dolgokat próbálja kicsinyíteni, majd kidobni, tehát a gyógyulásban a nárcisz kaland után folyton folyvást fel kell eleveníteni, az über gonosz dolgokat, nehogy még a végén újra kételkedjünk, hogy vajon jól tettük-e, hogy elmenekültünk....
nekem ez még mindig heti hullámba jön és szépen fel kell elevenítenem, amit már felednék, hogy na-na-na, ez az aljasság is megtörtént, meg az is...

ezt arra is reakciónak szántam, hogy "nem kellene még mindig a nárcisszal foglalkozni, hanem arccal a következő menetrendszerű szerelem felé".....
......hát ezért nem lehet abba, hagyni a foglalkozást...mert folyton össze kell kapcsolni a rossszat a cukrostakonnyal.....mert különben gyógyulás helyett jön a nárcisz utórengés.....szívfájdalom, elhagyott szerelmes érzés, mit tettem, hogy "már" (!!!) nem szeret .....(akkor is ha te léptél, mert már nem bírtad a lealázást és mert nem is hagyott más választást, lost-lost játszma)....

croc 2017.05.23. 14:33:54

@drlover: Igen, jó időnként emlékeztetni magunkat, hogy -ahogy a költő mondja - "a nárcisz az nárcisz az nárcisz".
Bár ezt néha megteszi a nárcisz is- az enyém példáulbutóbb visszavonta a nagylelkű ajánlatát, hogy megbocsát nekem, és a leghatározottabban követelte, hogy én kérjek bocsánatot tőle.
Ezen a ponton elkezdtem röhögni, és annyira kiakadt, hogy megsjanáltam-pont addig sajnáltam, amíg elő nem adta, hogy én már annyira öreg vagyok, hogy bármikor azonnal egészségileg nagyon súlyos állapotba kerülhetek, úgyhogy ne ugráljak, kérjek szépen bocsánatot.

croc 2017.05.23. 14:35:25

bocs, nárciszkertész, teljesen szétoffolom a topicot, elnézést, próbálom visszafogni magam :)

2017.05.23. 17:43:17

@croc: mi vaaaaannnnn???? Ez komoly???? ....tul oreg vagy????
Na neeeee.....ez mar tenyleg a top of the top..
Amigy miert offolnad szet...mindenki elmobja a legizgalmasbb reszeket....
Ez persze fekete humor...

croc 2017.05.23. 18:29:43

@drlover: Igen, szerinte kettőnk közül én vagyok túl öreg, ő meg pont jó. Főleg mióta elment botoxoltatni.
Különben nem öreg még egyáltalán, és szerencsére nem is olyan kövér, kancsal, csúnya fogú, elrontott frizurájú és pattanásos, mint én, neki modellalkata van és nem látszik rajta a kora.
Ja, és sokkal csinosabban öltözik, mint én- nekem nagyon rossz ízlésem van sajnos, mert nekem nem elég, hogy alapból csúnya vagyok, még rá is játszok direkt a ronda ruháimmal
:)))))

croc 2017.05.24. 13:58:17

@Crimson Thunder: várjál, nincs vége, púpos, lúdtalpas, szeplős és pösze is vagyok ám!
Ez mind, egyszerre!
Képzeld el, milyen lenne a rendőrségi fantomképem-ínhüvelygyulladást kapna a rajzoló, mire mindent rárajzol!
:))))))))

Crimson Thunder 2017.05.24. 14:52:45

@croc: nem mondod! Legalább nem egyedül vagyok visszataszító torzszülött. Ugyanis rücskös vagyok, púpos, szőrös, ragyás, csámpás, sárga fogú és piszkosszemű. Szülőanyám szerint legalábbis. Mert ő ilyen jó humorú, hogy viccből ilyesmiknek nevezett engem. Ezek után meg nyalizott, hogy milyen szép vagyok.

Ez tényleg az a színvonal, amelyre már nem lehet mit mondani. Sok eset van, amikor az ember csak röhögni tud kínjában.

croc 2017.05.24. 15:09:33

@Crimson Thunder: kééész....
azt nem mondta, hogy inkább átmegy a másik oldalra, hogy ne lássák az emberek, hogy vele vagy?
az enyém ezzel akkor állt le mikor megmondtam neki, hogy a körútra már ki se megyek mióta combinó van, nehogy leálljon tőlem :)))))))))

Crimson Thunder 2017.05.24. 15:16:51

@croc: hát ez a megjegyzés már rosszindulatú narcisztikus kategóriában is űbereli a legvadabb élményeimet.
Ilyet nem mondott az én drága anyám, csak rám parancsolt, hogy töröljem le a sminkemet, mert ő így nem jön végig velem az utcán. Amikor közöltem vele, hogy jogában áll, de ettől én még nem törlöm le, úgy nézett rám, mintha felpofoztam volna. Ja, meg azt is elrendelte volna, hogy gomboljam össze a farmeringemet, mert nem tetszett neki a pólóm.

ÁHHÁHHÁ irónia befigyel! És milyen fejet vágott szerető édesanyukád, amikor ezt tudattad vele?

croc 2017.05.24. 18:39:48

@Crimson Thunder: témát váltott és magáról kezdett beszélni :)))))

Almandin 2017.05.24. 22:56:31

Találtam egy nagyon jó leírást, ami a posztra is jól rímel:
magyarnarancs.hu/tudomany/ki-ha-nem-en-87971
Jól leírja, hogy a nárcisztikus ember maga is szenved és áldozat. Tehát lehet irántuk sajnálatot, szánalmat érezni. Az együttérzés nem egyenlő azzal, hogy ki kell magunkat szolgáltatnunk neki. Egy erősen nárcisztikus ember utálatot generál maga körül és menekülésre késztet. Viszont az is igaz, hogy a nárcizmus nem egyforma mértékű lehet. Vannak elviselhető nárcisztikusok is, ahol a sérülés még nem akkora mértékű, hogy ne legyenek képesek emberi kapcsolatokban jól funkcionálni, valamint a szeretetképesség is valamennyire megmarad.

Almandin 2017.05.24. 23:18:26

@Crimson Thunder: @croc: A nárcisztikusoknak elemi szükségletük, hogy egy társaságban ők legyenek a legszebbek. Ezért megpróbálják elhitetni a velük élőkkel, hogy csúnyák. Másrészt, ha hatalmuk van az áldozat felett-szülőként például-akkor kényszeríthetik is, hogy csúnya ruhákban járjon, nehogy elhalványítsa a nárci tündöklését. Ilyen családokban nem ritka, hogy azonnal kiszúrható a nárci, mert túlöltözi az egész családot. Idősödő nárcisztikus nők gyakran játsszák a dívát. A sarki zöldségeshez is úgy ugranak le, mintha az operába mennének.
Természetesen nem baj, ha valaki szereti hétköznap is az eleganciát, szeret jól kinézni. Viszont ha csak és kizárólag gálaöltözetben és vastag sminkkel képes közlekedni, ott már többnyire baj van. Különösen, ha a családtagjai szürke egerek.

Crimson Thunder 2017.05.24. 23:18:40

Jó tudni, hogy narcisztikus sérelmei _mindenkinek_ vannak. A felnövés t.i. azt jelenti, hogy lassanként kinövünk a pelenkásként megtapasztalt primér narcisztikus állapotból.

A narcisztikus _személyiségzavar_ azt jelenti, hogy ezek a sérelmek megmaradtak feldolgozatlanul, és ezt az illető felnőttként is azáltal kompenzálja, hogy egy irreális, idealizált énképet dédelget és erre erőszakol ki másoktól megerősítést.

Vannak profi narcisztikusok, akik képesek _elhitetni_, hogy ők aztán jól funkcionálnak. A látszat őket igazolja. Sokan közülük vérprofi módon tudnak előadni olyan érzelmeket, amelyekből valójában semennyit sem élnek át, a szemlélő meg azt gondolhatja, hogy a szeretetképesség megmarad valamennyire.

Véleményem szerint az "elviselhető narcisztikus" oly egyén, akibe elég intelligencia szorult ahhoz, hogy az ilyen sérelmeit építő módon legyen képes kiélni - ahelyett, hogy kisstílű játszmákkal mérgezné meg a környezetét. Fel tudnék sorolni jó néhány színművészt, operaénekest, előadóművészt, akikről ordít, hogy kórosan narcisztikusak - de konstruktívan és főként: nemcsak a saját maguk, de mások javára is alkalmazzák a fals önimádó, öncsodáltató hajlandóságukat meg jelenetkészségüket.

Crimson Thunder 2017.05.24. 23:20:10

@croc: Egy narcisztikus számára tetszőleges alkalom indok lehet arra, hogy saját magáról beszéljen... Talán ismered azt a viccet, hogy hogyan veszi észre magát a narcisztikus? "Jaj, elnézést, már megint csak saját magammal vagyok elfoglalva... Beszéljünk már rólad is! Mi a véleményed rólam?"

Almandin 2017.05.25. 01:32:17

@Crimson Thunder: Tény, hogy művészpályán több a nárcisztikus személyiségzavaros az átlagnál. Valamennyi nárcizmus eleve szükséges az előadóművészi pályához. Aki nem szereti mutogatni magát, az még akkor se megy ilyen pályára, ha tehetséges.
Az elviselhető nárci szerintem az a típus, aki az átlagnál nárcisztikusabb, de még nem személyiségzavaros. Szerintem én ilyen vagyok. Egy pszichológiai teszt szerint bennem az átlagosnál több a nárcizmus, de ezt sejtettem magamról a tesztkitöltés előtt is. Amúgy nem tartom mindenhatónak a pszichológiai teszteket, de ez szerintem is stimmel. Büszke vagyok, bizalmatlan, szeretem ha csodálnak, elismernek, nem tűröm, ha megaláznak (sőt, időnként meg is bosszulom a sérelmeimet, persze legális kereteken belül). Fiatalabb koromban hajlamos voltam egyes képességeimet túlértékelni, de ezt szerencsére már "kinőttem". Viszont nem rendelkezem ama "jó tulajdonsággal", hogy leértékeljem a környezetemet. Képes vagyok empátiát érezni, és nagyon tudok egy-két embert szeretni. Kifejezetten vigyázok arra, hogy akit szeretek, annak ne okozzak fájdalmat.
A mai magyar társadalomról pedig az a benyomásom, hogy az emberek nagy részében még az egészséges nárcizmus sincs meg, mert-különösen a nőket-meghunyászkodásra, szolgaszerepre nevelik. Nálunk még az egészséges nárcizmus is kórosnak tűnik. Pl. olyan munkakörülményeket tűr el rengeteg magyar munkavállaló, ami egészségesebb társadalmakban nyílt lázadáshoz vezetne. Ráadásul nálunk a munkáltatók nagy részénél figyelhető meg kóros mértékű nárcizmus, sőt, pszichopátia. Társadalmunk az ilyen személyiségzavarosokat hozza nyerő helyzetbe.

croc 2017.05.25. 13:50:40

@Almandin: gondolom ugyanazért nagyon sok az égészségtelen nárcizmus, amiért nagyon kevés az egészséges - ez ugyannanak a problémának a két különböző tünete

Almandin 2017.05.25. 14:58:55

@croc: Valójában fordítva van: az egészséges nárcizmus a gyakori, a lelki egészség jele (az sem egészséges, ha valakiből teljesen hiányzik), az egészségtelen a ritkább. Viszont vannak családok, ahol halmozottan vannak jelen a beteges nárcik, ennek genetikai okai vannak, így aki sokkal találkozik, valószínűleg ilyen közegbe született. Másrészt van a pszichológiában egy forgótár-effektus nevű jelenség is: ez azt jelenti, hogy egy családban bizonyos problémák generációról generációra átörökítődnek. Nagyon gyakori, hogy valaki fiatalon áldozat, aztán elkövető lesz. Pl. a nárci anya lelkileg tönkreteszi a lányát. A lány később szül egy lányt és ugyanúgy nárci lesz vele, tönkrevágja. Ez mehet akár 4-5 generáción keresztül is. Különösen akkor gyakori ez, ha valaki nem képes szembenézni azzal, hogy a szülei nem szentek, nem tökéletesek. Emiatt a nevelési módszerüket jónak gondolja (még akkor is, ha szenvedett tőle), és ugyanúgy bánik majd a gyerekével. Ha valaki felismeri, mit és miért rontottak el a szülei, kisebb az esély a "bűnismétlésre".

croc 2017.05.25. 16:14:45

@Almandin: Kisebb, de sajnos nem nulla. Az én nárciszomnak is nárcisz volt az anyja, szintén feketeöves, és az én nárciszom mindig nagyon elítélően nyilatkozik róla és a módszereiről, mindig hozzátéve, hogy nekem bezzeg milyen jó, mert ő mindent de mindent jól csinált, nem úgy mint a mamája, ezért sokkal szebb gyerekkorom volt, mint neki. (Irónia nélkül képes ilyeneket mondani, és komolyan gondolja).

Ilyen is van sajnos, remélem nem gyakori :(

Almandin 2017.05.25. 17:46:22

@croc: Olyan, mintha vakok lennének a saját hibáikra. Tényleg elhiszik, hogy jó szülők/szerelmi partnerek, stb. Nálatok is megvan a forgótár-effektus.
Ebből egyébként úgy lehet kilépni, ha az ember kianalizálja (önállóan vagy terapeutával), hogy a szülei nem szentek és miért voltak olyanok, amilyenek. Akkor kisebb az esély, hogy ismétlődés következik be. Az ördögi kör megtörhető, de ahhoz nagy lelkierő szükséges. Ugyanis sok érintett azt nem bírná feldolgozni, hogy a szülője őt nem szerette. Ezért ismétli meg a hibáit.

Crimson Thunder 2017.05.28. 21:18:53

@Almandin: Igen, konkrétan nincs művészet (szublimált) narcizmus nélkül.

Nagyon helyes, ha kész vagy belátni, hogy akadnak ilyen problémáid! (Tudod, a kóros narcisztikusnak eszébe sem jut, hogy valami gond lehet a hozzáálláslval!)

Magyarisztánról voltak nagyon szomorú tapasztalataim. A nőgyűlöletet illető sajátélmény-anyagom szerintem megtölthetne egy főiskolai jegyzetet, de most nem szeretném ezzel tönkrevágni a hangulatot, meg Benneteket is tovább idegesíteni.

Az, amit itt forgótár-effektusnak neveztek, szerintem a kóros narcizmus természetes következménye. A szülő kivetíti saját tartalmait, nem látja az énhatárokat, a gyerekén kompenzál... a felnövő gyereknek pedig nem lesz más módszer a kezében - hiszen kicsiként maga is ezt látta -, és a szülői magatartás következtében "beszerzett" személyiségkárosodása lehetetlenné is teszi, hogy megpróbáljon másként hozzáállni. Sajnos ez van.
(Pl. a Breivik-esetben sem látták meg idejében az illetékesek, hogy anyuka a hunyó!)

Igen, nehezen feldolgozható a tudat, hogy "anyám nem is szeretett igazán, érdekből szült meg magának" - ehhez kell a szakértelem meg az aktív terápiás munka.

Almandin 2017.05.29. 00:29:18

@Crimson Thunder: Művészet-téma: valóban kell hozzá valamennyi nárcizmus. Szerintem olyan a nárcizmus, mint a gyógyszer: kis mennyiségben gyógyít, nagy mennyiségben mérgezést okoz, vagy akár gyilkol.
Én, amióta tudom magamról, hogy hajlok a nárcizmusra, szoktam kérdezni a páromat, tapasztal-e rajtam negatív tüneteket. Ő azt mondja, hogy nem. Szerencse. Amúgy bennem semmi késztetés nincs arra, hogy Őt ledegradáljam, piszkáljam, stb. A határokat is jól tartom kettőnk között. Nincs bennem rá igény, hogy "belemásszak" a másikba.
A nárcisztikus szülők valóban kompenzálnak a gyerekeiken. Továbbadják a sérelmeiket ("leverik" a gyerekeiken). Az ördögi kör egyébként megtörhető, ha valaki felismeri, hogy nem jól nevelték, és a szülője nem normális. Breivik esetében nem hiszem, hogy csak az anyja tehet róla, mert a legtöbb így nevelt ember nem válik tömeggyilkossá. Szerintem Breivik is egy nárcisztikus pszichopata lehet, a genetikája is hozzájárult ahhoz, amit tett. Nem tudni, mi lett volna belőle egy szerető anya mellett, de lehet, hogy a hozott genetika ott is előjött volna.
Anyák és a szeretet kérdése: szerintem az európai kultúra az elmúlt kb. 200 évben kezdte tömegesen elvárni az anyáktól, hogy szeressék a gyerekeiket. Régebben a szülő-gyerek viszony inkább tiszteleten alapult. (Az se volt egy jó világ, még mielőtt bárki félreértene). Nem volt magától értetődő, hogy szereti az anya a gyerekét. A nemi élet elkerülhetetlen velejárója volt a gyerek, de időskori nyugdíjbiztosítás is. A társadalom is erősen elvárta a családalapítást, a legtöbb ember a lábán sem tudott volna megállni család nélkül. A magyar paraszti társadalomban még a 20. sz. első felében is ilyen viszonyok uralkodtak. Inkább a kötelesség és a vérség meg a hagyományok tartották össze a családokat, nem a szeretet. Jó esetben egyébként kialakult az is, minden időben voltak szeretetteljes emberi -családi kapcsolatok. De ez inkább "bónusz" volt, nem alap.
Manapság ezzel ellentétben elvárja a társadalom, hogy a szülő szeresse a gyermekét, meg fordítva. A valóság azonban az, hogy a vérségi családunkat mintha lottósorsolással kaptuk volna: teljesen véletlenszerű, hogy milyen családba csöppenünk: valaki főnyereményként szerető családba érkezik, más nárcisztikus szülőt kap, a harmadik bűnöző családba kerül, ahol ötévesen már lopni tanítják, de van, akit megerőszakol a szülője, van, akit elhagy, örökbe ad, stb. A szerencse az, hogy választott kapcsolatainkban (barátságok, párkapcsolat) nagyobb a mozgásterünk. De az, hogy kik a szüleink, kik a rokonaink, a véletlen műve és ezért célszerű belenyugodni, ha valamelyik nárcisztikus vagy hasonló. Ezt dobta a gép. Ráadásul a nárcisztikus ember megváltoztathatatlan. Sokan próbálják pl. az idős nárci szülőt átnevelni, de erre nincs remény. A másik dolog az, hogy nem szabad magunkra erőltetni érzelmeket. Ha valaki valamelyik rokonát (akár az anyját vagy az apját) megutálja, annak többnyire nyomós oka van. Nem az illető hibája. Nem szabad csak a társadalmi elvárások miatt szeretetet mímelni, vagy magunkra erőltetni, mert abba bele fogunk betegedni. Én is szakítottam már meg rokonnal kapcsolatot annak intrikus, gonosz természete miatt (ráadásul álszent is). Van olyan rokon, aki szerint ki kellene békülnöm vele, mert "mégiscsak rokon". Én nem vagyok hajlandó vele jópofizni, mérgezzen másokat. Ráadásul nem is érzek bűntudatot emiatt .(Miért is kellene? Nem én vétettem ellene, hanem fordítva). Bizonyos rokoni kapcsolatokat nem muszáj erőltetni.

Almandin 2017.06.07. 13:31:59

Kérdezem a blog szerzőjét, hogy lesz-e még folytatás? Hetek óta nem született új írás, sajnálnám, ha befejeződne.
Közben felvetődött egy témajavaslat: azon gondolkodtam az elmúlt időszakban sokat, hogy társadalmilag az egyik legsúlyosabb probléma, hogy a munkahelyi vezetők/cégtulajdonosok között rengeteg a nárcisztikus, sőt, a pszichopata. Valaki a magánéletben könnyebben ki tudja a környezetéből zárni ezeket a mérgező egyéneket (kivéve súlyos anyagi függőség esetén), de ha a főnöke ilyen, akkor gyakran nagyon nehéz a helyzet, mert manapság nem egyszerű munkahelyet váltani.

Nárciszkertész 2017.06.07. 16:18:37

@Almandin: Lesz, lesz, csak dolgozni is kell néha... :-D Na meg a nárciszom is alakított mostanában, szóval nem unatkoztam.

Madam. 2017.06.07. 17:59:23

No, míg várakozunk (meg állandóan) jártatom az agyamat, nincs-e vmi megoldás. Ötlet: www.e-buddhism.com/2017/06/these-are-7-things-that-terrify.html?m=1
...és várom a folytatást ;-)

cukrostakony 2018.03.31. 17:26:29

Sziasztok.
Ma kaptam a hírt, hogy a narciszom egyik “szárnyas majma” rám nézve tett dehonesztáló megjegyzéseket, és biza engem támadott, mert azaszegényember.......
Ezzel önmagában nem is lenne baj, szólásszabadság van vagy mi :).

A baj az, ahogyan én erre reagáltam :(.

Olyan rosszul lettem, azt hittem ott helyben esek össze. A szivem összevisssza kalapalt, szürke lett körülöttem minden, úgy éreztem nem kapok levegőt és rám omlik a plafon. Mintha kikerültem volna a saját testemből, remegtem és a ruhám csupa veríték lett.

Miért? Órákig tartott utána helyrejönnöm.

Volt valakinek ilyen tapasztalata?

Nárciszkertész 2018.04.01. 16:25:41

@cukrostakony: Hát nem a szárnyasmajmok miatt, de nálam is idézett elő ilyen állapotot a nárci. (Asszem ezután fordultam dilidokihoz)

cukrostakony 2018.04.01. 16:39:34

@Nárciszkertész:
Néha most is úgy gondolom, hogy én vagyok helikopter és ő a normális.
És ilyenkor azt gondolom, hogy bocsánatot kellene kérnem amiért esetleg csúnyán viselkedtem velük szemben és akkor többet nem lenne ilyen rohamok mert biztos a lelkiismeret okozza.....
De valahogy már nem megy. Nem vagyok képes bocsánatot kérni. Nem tud kijönni a számon.
Az kezd derengeni, hogy ez nem lelkiismeret hanem valami borzalmas örvény amit a nárci és az ő majmai idéznek elő (nagyobb hatása van rám a majmainak mint kellene de ez rendben van, értem az okát). Valami “rossz”. Mert a lelkiismeretem tol meg sose lettem rosszul. Tényleg soha.

cukrostakony 2018.04.01. 16:40:26

@Nárciszkertész:
Néha most is úgy gondolom, hogy én vagyok helikopter és ő a normális.
És ilyenkor azt gondolom, hogy bocsánatot kellene kérnem amiért esetleg csúnyán viselkedtem velük szemben és akkor többet nem lenne ilyen rohamok mert biztos a lelkiismeret okozza.....
De valahogy már nem megy. Nem vagyok képes bocsánatot kérni. Nem tud kijönni a számon.
Az kezd derengeni, hogy ez nem lelkiismeret hanem valami borzalmas örvény amit a nárci és az ő majmai idéznek elő (nagyobb hatása van rám a majmainak mint kellene de ez rendben van, értem az okát). Valami “rossz”. Mert a lelkiismeretemtől meg sose lettem rosszul. Tényleg soha.

Nárciszkertész 2018.04.01. 16:44:17

@cukrostakony: Cukor, te mikor szabadultál?
Őrület, hogy mennyiszer érzi azt egy nárcitúlélő, hogy ő a helikopter, és tévedett, és a nárcija valójában normális.... Nyilván azért, mert annyira profik abban, hogy látszólag szemmel észre nem vehető a különbség a normális viselkedés és az ő patológiás viselkedésük között (valójában persze zongorázni se lehet a különbséget, ez benne az egészen megdöbbentő). Gázláng, helló.

cukrostakony 2018.04.01. 17:01:04

@Nárciszkertész:
Én kb 2,5 éve szabadultam ki az őrületből. És kb fel éve derült ki, hogy egy nárcival éltem együtt. Utóbbi fel évben többet gyógyultam mint előtte összesen mert a terapeuták rendszeresen azzal indítottak, hogy a Maga hibája is. Ami igaz - lenne ha nem egy őrülttel (sérülékeny narci) éltem volna együtt. Mondjuk az is igaz, hogy mióta kiderült a narcizmusa, nem vádolnak ilyesmivel.

2018.04.01. 20:33:50

@cukrostakony: Mondjuk azt a terapeutát páros lábbal rúgnám p*csán, amelyik áldozathibáztatásra vetemedik. A tények makacs dolgok, de ha egyszer te is egy olyan mintát hoztál magaddal (valószínűleg otthonról), amely miatt a gyanú legkisebb árnyéka sem merült fel benned azt illetően, hogy miért éppen az bántana téged, akit szeretsz, akkor nehogy már egy terapeuta ezt (részben) a te számládra írja. Belém már valahol 3-4 éves koromban belém verték azt az alapvető dogmát, hogy "jó tett helyébe jót várj", akkor most egy ilyen terapeutának én is "hibás" vagyok, mert eszerint vállaltam felelősséget egy párkapcsolatért? Egy terapeuta akkor sem vádolhat, ha nem bizonyított az expartner nárcizmusa. Az ilyen típusú emberek még jobban földbe döngölik a már amúgyis földön lévő áldozatot, holott inkább abban kellene segíteniük, hogy erőt adjanak az emociók felszínre hozásának, amelyeket továbbra is elfojt magában az áldozat. Véleményem szerint azért számos terapeuta ugyanúgy rendelkezik f*sza nárcisztikus hajlamokkal, aztán a segítségnyújtás "hatalma" növeli bennük a grandiózus személyiséget, hogy neked is Rájuk van szükséged. (tisztelet a kivételnek). Ez olyan, mint az alsó tagozatos tanítónéni, aki a tisztességtelen eszközöktől sem riad vissza, de a tisztességre akar téged nevelni.

illogikusszurrealizmus 2018.04.01. 21:27:50

@cukrostakony: Nekem is sérülékenyem volt. Remélem, hogy csak volt. Most könnyen vagyok, mert telítődtem vele, csak aztán megint látom a munkahelyen, és kezdődik, hogy hiányzik majd...

Remélem kemény leszek...

Azért ez nagyon durva, hogy 2,5 éve és még mindig hat rád... :(((

Nárciszkertész 2018.04.02. 17:59:51

@cukrostakony: Aha, ez jó gáz. 2,5 éve szabadultál, és csak fél éve volt a felismerés, közben 2 évig hallgattad, hogy nyilván te voltál a hülye. Remek. Ez biztos sokat "segített" azon, hogy még most is tartson nálad a sokk...

Mindazonáltal az sajnos jogos, hogy a terapeutának az a dolga, hogy rájöjjön, ki a nárci kettőtök közül... Mert ha a nárcid ment volna el ugyanezen terapeutákhoz, nagyjából borítékolható, hogy körülbelül ugyanazzal állt volna elő, hogy ezeket és ezeket a gonoszságokat te tetted vele... (Projekció ugye. Gondolom emlékszel, hogy azok a bűnök, amiket a szakításkor kegyetlenül a fejedhez vágott, hogy mit tettél vele, azokról tényszerű bizonyítékokkal rendelkezel, hogy ő tette veled valójában...) Aztán egy idő után rá kell jönniük nyilván a szakiknak, hogy mi a helyzet, és ki a nárci, és ki a nemnárci a történetben. De ennek nem kéne 2 évig tartani... :-O

Azt nehéz megérteni azoknak, akik sosem éltek egy nárcival, amit már nagyon sokszor leírtam: ez NEM egy tizenkettőegytucat egyszerűen simán elcseszett kapcsolat, ahol legalább nagyjából el lehet mondani, hogy a felek együtt rontották el valóban. Természetesen itt is kellettünk hozzá mi is, hogy évekig ültünk az önkéntes lábtörlő szerepben, DE: a kapcsolat módszeres lerombolása és tönkretétele sajnos 100%-ban a nárci bűne, mert ezzel a személyiségzavarral egész egyszerűen nem lehet együtt élni.
És ha olyan emberek közé kerülsz, amikor szabadulni próbálsz, akik azt hiszik, hogy ez egy simán "elhidegültünk, trallala" kapcsolat, amit esetleg tényleg helyre lehet hozni (iszonyú munkával, és KÖZÖS erőfeszítéssel, TALÁN), akkor nagyon-nagyon romboló, ha azt hallgatod, hogy BIZTOS meg lehetne oldani, mert mindent meg lehet oldani, csak nem akarod eléggé. És ilyenkor többnyire hiába magyarázod nekik, hogy nem, nem lehet mindent megoldani, mert te a másik gyógyíthatatlan személyiségzavarát sajnos nem tudod megoldani akkor sem, ha te vagy szupermen, már csak azért sem, mert ő egy pillanatra sem gondolja, hogy bármit meg kéne oldani, te viszont nagyon kiválóan bele tudsz halni, ha benne maradsz. Ilyenkor szoktak jönni az elnéző és ciccegő fejingatások, hogy ó, hát jaj, na, látszik, hogy nem akarod eléggé...

Ettől persze égnek áll az összes szál hajad, aztán egy idő után rájössz, hogy úgyis hiába magyaráznád. Csak hát ha ezt a terapeutád magyarázza neked, ráadásul két évig, és két évig nem hisz neked, az elég romboló, és abba szuperül be lehet csavarodni asszem...

cukrostakony 2018.04.05. 11:34:35

@Nárciszkertész:
Nem az volt igazán szörnyű, hogy nárcisz az Ex.
Hanem a tökéletes értetlenség ahogy fogadtak. Ahogy én voltam a hibás. Ahogyan azt próbálták elmagyarázni Én mit rontottam el. Ahogy mindig elővettek: de Maga mit csinált amiért így bánt magával? Maga akarta ezt a kapcsolatot nem? Akkor meg miért sír? Holott én igyekeztem változtatni. Mindig mindent megváltoztattam amit Nárcisz kért.
Mai eszemmel már látom, hogy mekkora hiba volt. Azt hiszem ott sérültem a legtöbbet amikor ezeket hallgattam évekig. Ahogy próbálkoztam azzal, hogy beszéljek vele. Gyakorlatilag beleküldtek mindig az újabb pofonba. És én szépen szorgalmasan bele is mentem mindig, és utána meghallgattam miért csináltam rosszul, miért nem beszéltem vele szebben, miért nem voltam kedvesebb, és akkor biztosan sokkal jobb lenne a kapcsolat (a válás utáni viszony) a Nárcival.....

És még most is azt hallgatom néha, hogy a nárcisszal is lehet beszélni csak mindig vigyázni kell mit mond az ember, soha nem szabad őt olyan helyzetbe hozni, hogy azt érezze ő a hibás.
Én ezt már nem is szoktam kommentálni. Mégis miért is kellene beszélgetnem valakivel ha állandóan azt kell monitoroznom, hogy amit mondok arra ő vajon hogyan fog reagálni. ÉS jaj nehogy véletlen tükröt tartsak elé mert akkor elszabadul....
Meg a szegény, milyen lehetett a gyerekkora...... Ezt is megkapom a terapeutától rendszeresen.
Igen, szörnyű volt neki. De most már nem gyerek. Dönthetne úgy is, hogy nem szemétkedik.
De nem úgy döntött.

A nárci szerint az élet borzasztó bonyolult és olyan mély érzelmeket rejt amiket nem is értenek meg mások csak ő.

Szerintem nem olyan bonyolult az élet. Az érzésekről meg neki semmi fogalma nincs, viszont imád róla beszélni. Ennyike.

Az értelmes kommunikáció egy nárcival lehetetlen.
:(

cukrostakony 2018.04.05. 14:48:47

@Hunedem:
Azt hiszem ez volt a legrosszabb az egészben. Rengeteg gonddal küzdeni és közben folyamatosan azt hallgatni, hogy Én vagyok a hibás. Miért nem csináltam jobban? Én dontottem így..... Kognitív disszancia is loading..,,
Egyszerűen nem hittek nekem. Pedig figyelmeztettem őket: megmondtam, h ide fog jönni a nárcim (akkor meg nem tudtam, hogy az), és maguk mind a tenyeréből fognak enni, engem fognak hibáztatni és a cipője talpát nyalogatják.
És lőn....
Találkozott a terapeutám a feketeoves, kitüntetéssel végzett nárcimmal majd utána nekem esett, hogy milyen rossz lehet ennekaszegényembernek...
Emlékszem aztán ahogy csendesen figyelmeztettem, hogy én megmondtam előre, hogy ez lesz.
És emlékszem a terapeutara ahogy elnémult, láttam sz arcán, hogy leesett neki: basszus, tényleg.

Nagyon sokáig tartott. Túl sokáig :(.

2018.04.05. 19:22:10

Szeretném megkérdezni, olvasta valaki közületek az Én, Sándor Erik c. könyvet?

illogikusszurrealizmus 2018.04.05. 23:08:40

@cukrostakony: Jaj Cukor! Ez borzasztó! És sajnos tudom miről beszélsz.
Nálunk egy közös barát már a tenyeréből eszik. Nagyon durva...

És őszintén, félek, mi lesz még. Nem tudok még elmenni erről a melóhelyről... bár dolgozom rajta, de még kb. egy év...

Remélem, addig kibírom valahogy...

2018.04.05. 23:12:03

Az áldozathibáztatás.

Komolyan mondom, nem tudom, hogy mi volt a nagyobb trauma. Az, amikor ráébredtem, mekkora hülye voltam, és, hogy hogyan lehet valaki ennyire aljas... És úgy, hogy nem adtam rá okot, sőt...
Vagy pedig a környezetem hozzáállása... Amikor senki nem hisz nekem, amikor úgy néznek rám, mint egy gyilkosra...
Amikor mindenki az elkövetőnek hisz, mindenki az elkövetőt dajkálja, óvja, védelmezi... (A bíróságon és minden egyéb hatóságnál is...) A tehetetlenség kínja...

Valamennyire már rehabilitálódtam, de sokaknál megállt az idő...
Ilyenkor azt szoktam mondani, ha pl. egy gyilkos leüli a kiszabott 15 évet, akkor letöltötte a büntetését, kisétál a börtönből és "szabad" ember. De az én/mi büntetésünk mikor telik le???? Életünk végéig bűnhődnünk kell, mert naivan, jó szándékúan besétáltunk egy pszichopata hálójába és mertünk kijönni onnan????
Ez a társadalom szélsőségesen inverz. Nem az a bűnös, aki elköveti a bűnt, hanem aki kimondja.

2018.04.05. 23:47:23

@cukrostakony: Ezért mondom, hogy kb a diplomájával a hóna alatt hajítanám ki az ilyet, hogy a sültkrumpli sütés maradna számára az egyetlen alternatíva az álláspiacon. Terapeutának véleményt is veszélyes megfogalmazni, nemhogy még áldozathibáztatásra vetemedni. (Minden elismerésem, amiért még mindig talpon maradtál, miközben sok páciens éppen attól omolhat össze, hogy a végső "segítségkérésnél" is még kapnak egy utolsó szöget az amúgy is nyílt és védtelen mellkasukba).
Mondjuk amikor egy páciens figyelmezteti a terapeutáját, hogy "megmondtam előre, hogy ez lesz", és ezzel a terapeutát lepi meg, akinek elvileg az emberi viselkedés lenne a szakterülete hááát...van ott bőr, hogy ezek után is még praktizál. :D:D
Egyébként nagyon furcsát fogok most javasolni a jövőre nézve: Sokan itt a nárcisztikus szakirodalmat bújják, Bánki György és társai. Mint, aki hasonlóan elolvasott ezek közül egy csomót (A lélek meggyilkolásának száz módja kb úgy szakította fel bennem az emlékeket, hogy 3 éjszakán át átizzadtam a pizsamáimat), de azt mégis azt javaslom, hogy 1-2 ilyen könyv után mindenki hagyja abba. A felismerés fontos része, hogy megértsük, hogy mivel álltunk szemben de idővel ezek már csak az újratraumatizálásról szólnak, ami idővel joggal nevezhető csak mazochizmusnak. Tudom, sokan küzdenek még a bennük szunnyadó kétségekkel, hogy "mi van ha mégsem volt az, csak én dramatizálom túl?" DE az volt. A lélek mindig jelzi a testnek, hogy valami nem ok. Ha a cikkeknek és a szakirodalomnak nem is hiszünk/kétségeink vannak, akkor is legalább tanuljunk meg hinni a testünknek. Ő tényleg nem akar nekünk ártani. Csak néha furcsán adja tudtunkra a bennünk szunnyadó lázadást. Egy betegséget bármennyire is rossznak gondolunk, sajnos van úgy, hogy éppen az a "jó doktorbácsi", ami közli velünk, hogy "ezt most meg kell lépned, sz*r íze lesz, de utána már nem fáj". Ha remeg a kezed, amikor meglátod a nárcid nevét a mobilod képernyőjén, akkor tudd, hogy a tudatod TÉGED igyekszik megmenteni, hogy ne vedd fel a telefont. Ha a gyomrod görcsölni kezd, mielőtt hazaér, akkor furcsán hangzik, de lehet szándékosan próbál menteni téged a mosdóba, ami lehet az utolsó menedékhelyed a saját otthonodban, ahol még a nárcid nem terrorizál. Mindenkinek tényleg csak azt tudom javasolni, amiben én is vagyok, hogy egyszer ezt a témát is ejteni kell. Amikor a sorok által megelevenedik előttünk a nárcink, akkor ott van velünk ismét, akár egy szellem. Emésszük meg, de ne a tragédia felől, hanem a jó oldala felől. Túléltük!! És csak ez számít. (A minket követő, akit felfalni igyekszik, az általunk elsajátított szeretet nyelvét fogja imitálni most már sokkal ügyesebben, így a következő áldozat már csak rosszabbul jár nálunk is, akkor legalább örüljünk, hogy minket csak megharapott a cápa, de mi még kitudtunk úszni a partra). Tanuljatok meg újra lélegezni. Amikor vége lett a nárcimmal, édesanyám 3 héttel később vette észre rajtam az utcán, hogy egyenes háttal járok, és akkor néztem vissza a közös fényképeinket, ahol a kapcsolat( és a betegség) előrehaladtával egyre görbébben és összeesettebb vállakkal szerepeltem (meghunyászkodtam fizikailag). Amikor végre egyenes háttal, büszkén jársz, az a légzés olyan, mintha a hegy tetején te akasztanád ki a győzelmi zászlódat. Nincs többé levegő után kapkodás, szapora légzés, amit ő mellette éreztél. A vér végre úgy halad a testedben, ahogy te azt irányítod, és végre a saját álmaidat álmodhatod, mert nem vagy többé még éjszaka is valaki más életének a kiterjesztése (hogy akkor is az ő álmait őrizd). Olvass el újra egy könyvet vagy nézz meg egy filmet, amit te választasz és szarjál rá, hogyha hülyén nevetsz rajta, mert az a te lényed része. Főzz magadnak egy vacsorát és érezd át, hogy milyen ezzel magadat is meglepni, amikor valamitől évek után magad sem érted hogyan, de ezt most finomabbra csináltad. Sokan extrém dolgokkal próbálják csak bizonyítani, hogy újra "élnek", pedig az egyszerű dolgoknak is megvan a varázsa. Én ma bent bókoltam egy kolléganőmnek, és látszott, hogy jól esett neki, hogy észrevette valaki. Nem volt mögöttes tartalom, nem reméltem hasznot, randit vagy bármit, amiÉRT CSERÉBE tettem. Csak adtam egy morzsányi jót magamból, és mégis ezek tesznek emberi lénnyé bennünket, nem pedig az, ahogyan elvenni tudunk másoktól.

2018.04.06. 01:07:28

@Hunedem:
Egyetértenék abban, hogy "egyszer ezt a témát is ejteni kell". De nem lehet. Mert ha "ejtjük", akkor újra áldozatok leszünk...
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal ezzel kell foglalkoznunk, de aki nem akar ugyanabba a csapdába besétálni, annak a védekezése zsigeri lesz...

Mondok hasonlatokat: az ingatlanunkat, autónkat is gondosan lezárjuk,, különböző védelmi intézkedéseket teszünk, FOLYAMATOSAN ügyelünk arra, hogy megvédjük a vagyonunkat... A villamoson utazva is FOLYAMATOSAN vigyázunk az értékeinkre, különben egy pillanat műve alatt megszabadítanak tőle... Nem lehet lazítani...
Vagyis állandóan ébernek kell lennünk. Szar így élni? Igen. De kifosztva, megnyomorítva még rosszabb.

Most a lelkünk védelmét tanuljuk, gyakoroljuk...

Nárciszkertész 2018.04.06. 09:25:10

@cukrostakony: Ótejóég, ez nagyon súlyos. :( Te ebbe kétszer haltál bele, úgy tűnik. De még mindig élsz. :))))
Gondolom "párterápia" címen ment a nárci is a terapeutához, ugye? Tulajdonképpen hogy derült ki számodra, hogy hogy hívják a szörnyeteget, amivel küzdeni próbálsz? Most van igazi dilidokid?

illogikusszurrealizmus 2018.04.06. 09:27:46

@Hunedem: Nagyon egyetértek és hidd el baromi boldog lennék, ha már ejthetném a témát, csak sajnos napi szinten látom. És őszintén szólva félek tőle. Próbálom hatástalanítani, de napi nyolc órában nagyon nehéz.

Mondtam is a barátnőmnek, törje már el a lábam, az hat hét fekvő gipsz...:)))

Komolyra fordítva, dobbantanék, de nincs hova és a gyerekeket meg el kell tartanom, a kedves édesapjukra meg nem nagyon számíthatok, se anyagilag, se máshogy (nem ő a nárci). Ez van.

Nárciszkertész 2018.04.06. 09:32:59

@Hunedem: Nem akarnád néha helyettem írni a blogot? :) Ha nem tudnám, hogy tnap 23:47-kor aludtam, akkor azt hinném, hogy én írtam. :D

Arról, hogy hogyan változik meg fizikailag és biológiailag is a test, amikor az ember kiszabadul egy ilyen csapdából, nagyon érdekeset ír a Túszok a tárgyalóasztalnál c. könyv, persze most pont nem találom. A nárcival való kapcsolat is pont egy ilyen túszul esett helyzet. Azt írja ez a könyv, hogy amikor kiszabadulsz a túszul esettség állapotából, és úgy érzed, hogy amikor mész az utcán, még a járásod is megváltozik, ruganyos lesz, egyenes, és könnyen veszed a levegőt, annak rendes fiziológiai magyarázata van: a test tényleg reagál ezekre a helyzetekre. Nagyon örültem, amikor ezt olvastam, mert előbb fedeztem fel saját magamon, hogy újra egyenes fejjel és ruganyosan járok, minthogy ezt a könyvet olvastam volna, és nagyon jólesett (és meg is lepett) a megerősítés.

Nárciszkertész 2018.04.06. 09:42:56

@illogikusszurrealizmus: Szürreál, Hudenem se arra gondol, hogy még a feldolgozás ELŐTT ejtsd a témát. Csak arra, hogy UTÁNA ne pörgesd ebben benne magad, mint egy mókuskerékben újra és újra, mert az már csak mazochizmus, és nem visz előre... De megúszni az ezzel való munkát nem lehet, csak észre kell venni, amikor ez a konkrét feldolgoznivaló feldolgozódott és véget ért.

Te, szegényem, még bőven nyakig ülsz a közepében, és nem mazochizmusból, hanem mert konkrét és kézzelfogható akadálya van annak, hogy be tudd tartani a no contactot. Nem lehet egy feldolgozási folyamatot ilyen körülmények között befejezni és befejezettnek tekinteni. Ahogy szegény Cukor is benne ül nyakig, annak ellenére, hogy elvileg már 2,5 éve kiszállt. Csak miután ő kiszállt, még jól belenyomták a fejét még mélyebbre a trutyi közepébe, és még ugráltak is rajta egy sort, ráadásul újra és megint olyanok, akikben bízott, és még ráadásabbul olyanok, akiknek papírjuk van arról, hogy emberek lelkét gyógyíthatják, és ezért most duplán kell dolgoznia az ügyön, hiába telt el sok idő.

Ez a rész nem megúszható, és rettenetesen nehéz. Arra kell csak nagyon figyelni, hogy amikor ez megvolt, akkor tessék menni és élni úgy, ahogy végre neked jó. Nem a felismerés és a feldolgozás HELYETT, hanem utána. Ahogy nagyon veszélyes feldolgozás nélkül folytatni az életet, úgy nagyon káros a felsimerés és a feldolgozás után még tovább dagonyázni benne és nyomorlicitet tartani.

2018.04.06. 09:51:54

@Nárciszkertész:
Dolgozom (mindig), tehát csak nagyon röviden.
Sajnos, önámítás, hogy a "feldolgozást" ("gyászmunkát") mi magunk TELJES EGÉSZÉBEN el tudjuk végezni.
A feloldozást az jelentené, ha a nárcipata (vagy bármiylen bűnelkövető) szemtől szembe elénk állna, és KIMONDANÁ, ELISMERNÉ, amit tett. Ha színt vallana. Nem újabb sumákolásból, érdekből, hanem őszintén. Csak ez jelentene feloldozást. De ez soha nem fog bekövetkezni.

2018.04.06. 09:56:36

@hübrisz: Tiszteletben tartom a véleményed, pláne, hogy hónapokkal ezelőtt magam is ugyanezen az állásponton voltam, így hiszem a mostani állapotod a védekezésről pusztán egy folyamat része és nem a végső megoldás a nárcizmus ellen. Én továbbra is fenntartom, hogy ez pusztán tüneti kezelés. Jómagam is először az expárom példáján keresztül próbáltam megérteni a nárcisztikus személyiségzavar dinamikáját, aztán nem hozott meg megnyugvást, míg végül rá kellett jönnöm, hogy azért, mert rossz úton járok. A nárci csupán egy kivetülése annak a "programnak", amit magunkban hordozunk, hiszen egy egészséges lelkületű embert a büdös életben nem tudna rendesen behálózni egy ilyen taknyos "kölyök". Önmagunkban kell feltárni az összes egészségtelen viselkedésmintát, és feltenni magunknak a kérdést, hogy a lényünknek vajon hány százalékát alkothatja az önálló akaraterővel létrehozott személyiségszerkezet, és hány százalékát más emberek által "eltanult" viselkedésminta. Magamról tudok csak nyilatkozni, de az én esetemben ez a felosztás igencsak aggasztó képet mutatott anno, mivel rájöttem, hogy az emberekhez fűződő kapcsolataim kialakításának szinte összes kudarcáért egy olyan egészségtelen séma a hibás, amelyet a nagyszüleim által alakítottam ki magamban már egészen kis koromban, így fordulhatott elő, hogy introvertált személyiségként végül magamat is meggyőztem, hogy "jobb a magány, mintha mások úgyis elhagynának". (Ez kiváló terepként szolgált anno a nárcimnak, hiszen az elszeparálási fázist így jobban feltudta gyorsítani, ezáltal hamarabb kialakítva a függőségi viszonyt). Egy szerető, szülő sajnos elkerülhetetlenül magában hordozza annak a veszélyét, hogy a gyermek később olyan empatává válik, ami ebben a világban élő céltáblává teszi, ezért meg kell találni azt a köztes egyensúlyt, ahol a gyermekben kialakulhat a hideg, logikai érvelésen alapuló intellektuális megélése az őt körülvevő világgal szemben, ezáltal kiszűrheti akár egy nárcisztikus párkapcsolatban is az amögött megbúvó hamis álcát, amit leplezni igyekszik a nárci. Az én édesanyám feltétel nélkül szeretett, igazi angyal volt, de anélkül, hogy számon kértem volna rajta bármit is, őszintén leültem vele megbeszélni, hogy mennyire hálás vagyok neki azért, amiért felnevelt és szeretetet adott nekem (ellensúlyozva az apám hiányát, amit viszont évekig nem tudtam feldolgozni), de valahol el is ültette bennem azt a gondolatot, hogy ha "pajzsra lesz szükségem az életben, akkor majd ő tartja elém, bármitől megvédve" (a helyzet komikuma, hogy a Crohn-betegség éppen azt jelenti, hogy az immunrendszered megijed a környezeti hatásoktól, ezért van az, hogy már egy falat étel is átfuthat rajtad egy szempillantás alatt, így gyakorlatilag visszavezethető az én betegségemre pszichésen is a nevelési minta). Ezért tényleg csak azt tudom javasolni, ami furcsán fog hangzani: Hibáztasd a nárcit ma, de holnap már engedd el. Ő hibás abban, amit veled tett, de egy kapcsolat két ember között akkor is két emberen múlik. Szokás mondani, hogy az ember a párjában valamelyik szülőjét keresi. Kérdem én, akkor az nem ugyanúgy egy idealizálás az empata részéről, ahol csak "várja el" a nárcitól, hogy olyan szerető egyén legyen, mint amilyen az ő valamelyik felmenője volt anno? Mi is ugyanúgy tudunk idealizálni, aztán meg leértékelni, amikor csalódunk a nárcinkban, de vajon ez nem pont a másik véglete annak, amit a nárci is elkövet ellenünk? (max a humánosabb verziója, mert mi nem nyomorítunk). Éveket áldozunk arra, hogy bízunk abban, hogy a nárcink megváltozik. Akkor tehát mi sem szeretjük őt azért, aki és talán mi is megváltoztatni szeretnénk a másikat? Akkor hol van itt a feltétel nélküli szeretet? Vincent Casselt tudnám idézni a Mon Roi-ból és sajnos ez akkor is számomra egy kikezdhetetlen vélemény egy nárcitól, amikor a nő fejéhez vágja, hogy "pontosan tudtad, hogy kihez mész hozzá. Velem nem egy könyvtárban találkoztál. Pontosan azért hagyod el az embereket, amiért összejöttél velük". Akkor itt felmerül a kérdés: Ki "vadászott" le kit előbb? A nárci minket, hogy megtörjön, és visszahúzzon a saját gyerekes szintjére, vagy mi őt, hogy "felnevelhessük"? Mindkettő alapja éppen az, hogy a fő feladatnak azt tűztük ki, hogy a saját képünkre változtassuk meg a másikat. Ez kölcsönös hazugság egy kapcsolatban és ebben mindkét fél vétkes. Hagyni kell a hülye gyereket, hogy játsszon el magában szépen hátralévő életében, mi pedig ne akarjunk senkit sem "felnevelni", ha mi magunk is még segítségre szorulunk ugyanúgy. A terapeutámat idézném "senkit nem kell megmenteni, pláne nem, ha ő maga is megmentésre szorul".

2018.04.06. 10:37:16

@Nárciszkertész: Egyébként az energetikával kapcsolatos olvasmányokat nagyon tudom ajánlani (feltéve, hogy még nem tetted meg), mert iszonyú hasznosak a nárcisztikus kapcsolat megértéséhez. Véleményem szerint az egyetlen terület, ahol a spirituális világ végre találkozik az orvosilag is alátámasztható tényekkel, így végre megdönthetetlen vélelemként szolgál arra, hogy az áldozat valóban biológiai síkon is ki van téve egy pusztításnak. Az energiavámpír energia elszívásával a spirituális élet képviselői is széles körben foglalkoznak, de tudományosan is ma már alátámasztották, hogy az általa okozott stressz valóban növeli a kortizol szintedet, ami károsan hat a mellékveséid működésére (a kapcsolatom alatt tele voltam vesekövekkel, és egy éve köszöni szépen minden rendben). A nárcisztikus személy azt hiszem minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a büntőjogtudomány csúcsa lehetne, hiszen egy olyan "gyilkost" képzeljünk el, akire az életben nem tudná rábizonyítani még egy 100 tagú esküdtszék sem a bűnösségét, amikor az áldozat valamilyen betegség vagy szervi elégtelenség következtében lelte halálát. Képzeljük el azt az utópisztikus teóriát, ahol a halottkém azt írja a májrákban elhunyt áldozat kartonjára (aki az elfojtott mérgekbe halt bele), hogy a halál oka "nárcisztikus párkapcsolat". Brutális biológiai pusztítás megy végbe az áldozatban, egy gázlángolás az áldozatnak lazán meggyorsíthatja a kopaszodást és a bőr öregedését is, miközben a nárcinak éppen a célja a másik csúfságának előidézése. A már említett légzési panaszok, emésztési zavarok. Rengeteg esetben térdpanaszok jelentkeznek mivel a térd maga a felelősség szimbóluma, és gyakorlatilag az áldozatnak "összerogy a lába" attól, hogy a másik életéért is felelősséget kell vállaljon. Nekem az egyetem alatt egyszer végre volt egy nagyon jól fizető diákmelóm, és a sok ingyen gyakornokoskodás után annyira boldog voltam, hogy végre gondoskodhatok magamról. A nárcim állandóan erőszakoskodott, hogy menjünk különböző (költséges) helyekre, és nekem pont ezalatt lett brutális székrekedésem (a székrekedés elsődleges lelki okának éppen a pénzt tartják, ami visszaakarunk tartani, amit nem akarunk megosztani ezért inkább bent tartanánk magunkban). Pár teória a részemről a témával kapcsolatban:
-Sokszor olvasom a neten, hogy a párkapcsolat elhidegüléséhez az vezetett, hogy a másik fél állandóan dolgozik. Kérdésem: Energiaáramlás szintén maradva nem lehet, hogy ez ok-okozati összefüggés? Nem lehet, hogy azért vállal be a másik több munkát, mert még az is kevésbé megterhelő, mint a másikkal otthon lenni, hogy ott aztán kezdődjön a "második műszak"?
- Az áldozat egyre szétszórtabb a munkahelyén, a személyes higiéniára egyre kevésbé tud odafigyelni, fontos eseményeket is elfelejt. Kérdésem: Biztos, hogy elfelejti azokat az eseményeket? Nem lehet, hogy az agy ezt "áldozza fel" a naponta kapott információk közül, mert ha még ezt is fejben kéne tartani, akkor megkattanna az illető?
-Az áldozat, aki korábban sportolt valamit, egyre inkább háttérbe szorítja a nárci kapcsolata alatt. (saját élmény). Visszagondolva a nárci igyekezett arra törekedni, hogy ne legyen meg ez az örömöm, így idővel azon kaptam magam, hogy erőm sincs már lemenni az edzőterembe, mert annyira lefárasztott valahogy energiaszinten. Kérdésem: Amikor azt mondják sokszor, hogy a másik ellustult a párkapcsolat alatt, biztos, hogy minden esetben a lustaság a legfőbb oka és nem lehet, hogy éppen az energiáit kellett átcsoportosítania máshova, ezzel háttérbe szorítva az egészsége megőrzését?
-Sokszor láttam egyetemista ismerősöknél, akik nárcikkal jártak UGYANAZT a párkapcsolati dinamikát. Először együtt édes kettesben, aztán szépen lassan jönnek a barátok, ismerősök. Furcsának hangozhat, de biztos, hogy nincs emögött több az energiaáramlás szintjén maradva? Mi van, ha nem pusztán az "unalom" vezeti a feleket arra, hogy most már kimozduljanak és szocializálódjanak, hanem valamilyen szinten az áldozat érzi azt, hogy szüksége van (lehetőleg empata) társaságra, ahol lelkileg feltöltődhet, mert a saját energiatartalékai ennyi idő alatt merültek le és valójában a cél nem az újabb közös élmények felfedezése a másik oldalán, hanem pont egy olyan közeg (mihamarabbi) találása, amelyik feltölti őt lelkileg, hogy legyen ereje ismét ahhoz, amikor kettesben marad a nárcijával?

Egy saját példa az életemből, a nagypapám példája. Egész kiskoromból a legjobban az maradt, hogy az üveget szorongatta (egyik legnagyobb traumám is ehhez köthető). Ő tipikusan a maximalista ivó volt. Ivott-ivott aztán érezte, hogyha egy korty még lemegy, akkor irány a detox. Akkor letette 2-3 hétre és akkor majd ismét. 15 évvel a halála után visszagondolva emlékszem nagymamámra (a másik nárci), hogyan viselkedett azokban a hetekben. Ha őszinte akarok lenni, másképp nézek már nagyapámra, hogy vajon tényleg saját elhatározásából nyúlt ismét az üveghez, vagy inkább "sugallták", és neki a kocsmában is könnyebb volt lenni, mint a nagymamával négy fal között.

Emma Paula Keresztanyuja 2018.04.06. 12:36:44

@Hunedem: Jaj! Ne haragudj, de reagálnom kell, mert van itt egy-két súlyos tévedés. Ha valakit őszintén, és feltétel nélkül szeretnek a szülei, akkor az az ember nagyon jól jár! egy nárci szerelme esetén gyorsan megérzi majd a különbséget, mert van összehasonlítási alapja. Szóval a feltétlen szeretet JÓ. Egy gyrek, akit szeretnek, megtanul bízni, remélni, szeretni, másikra figyelni(empatikusnak lenni), pozitívnak lenni a jövőt illetően. Ez mind JÓ. Ezek nem egészségtelen sémák, hanem esély h nagyon boldogan élj.
Nárcinak mindez nem adatik meg, de megtanulja tökéletesen mímelni mindezt. És becsap téged. Kihasználja az érzéseidet. Amit tesz, az gonosz. (hogy ő az-e, meg miért az, most hagyjuk). De plíz, ne írd hogy kettőn áll a vásár, meg hagytuk magunkat. Nem. Pont az a lényeg, h legyél (te is meg a többiek is) h biztos abban, h te ezt jól csináltad. Ő meg nem. Nincs felelősséged. De tanultál belőle. Ennyi a tanulság, szerintem ez a legfontosabb. Nem a mi hibánk volt. Remélem egy szép napon látod ezt majd te is.

2018.04.06. 16:55:38

@Hunedem:
Idézlek:
" tényleg saját elhatározásából nyúlt ismét az üveghez, vagy inkább "sugallták", és neki a kocsmában is könnyebb volt lenni, mint a nagymamával négy fal között."

Sok mindenben egyetértek, és nagyon alaposan, választékosan írsz. Próbálsz mélyére menni a dolgoknak.
De még mélyebb, mint gondolnád... És mintha az ösztönöket figyelmen kívül hagynád... (Bocs, ha rosszul látom.)
Pedig mindent az ösztönök mozgatnak. A biológiai programunk.

A kocsma. A férfiak az angyali, tökéletes feleség mellől is "menekülnek"... Egyszerűen nincs a genetikai programjukban a párkapcsolat.
A férfiak poligámok.
Iszonyatosan fárasztó, TERMÉSZETELLENES számukra a párkapcsolat. Meg a gyerekprojekt is.
Bár kétségtelen, hogy rengeteg előnye is van az életközösségnek, hiszen teljes körű szociális ellátást biztosít a férfi számára. Sőt, ma már legtöbbször gazdaságit is... De az ösztönök.... Az ösztönök mindent felülírnak...

Persze, a társadalmak mindig megpróbálták karámba terelni a férfiakat (naná, hogy sikertelenül), két okból: a saját és az utódok életben maradásáért. (Az anya nem tud egyszerre szülni is meg mamutra vadászni.)

Kocsma a legkisebb faluban is van... A patriarchális társadalmak mindig biztosították a férfiaknak az előjogokat, ami tulajdonképpen nem más, mint a nő feletti hatalomgyakorlást...
És akkor elérkeztünk az alapproblémához: nincs egyenlőség a két nem között.
A férfiak részéről akár tudatalatti a hatalomgyakorlás, akár tudatos (ha nem tudatos, a férfijogú társadalom előbb-utóbb azzá teszi), az eredmény ugyanaz: VAN.
A nőknek ezzel együtt kell élni. Szexuálisan, érzelmileg, szociálisan, gazdaságilag hatalmas a kiszolgáltatottságunk. És ha ebből az aspektusból vizsgálódunk, rájövünk, hogy a (nárcisztikus) pszichopata személyiségzavar csak a jéghegy csúcsa...
Én magam pl. nem hiszem, hogy van gyereklány, nő, aki ne élt volna át szexuális zaklatást, molesztálást (nem a konkrét nemi erőszakról beszélek, bár abban is óriási a látencia...).
Ezek a traumák jönnek és rakódnak egymásra... Feldolgozatlanul... A pszichénk úgy védekezik, hogy leküldi a tudatalattiba... tehát nem szűnik meg a trauma, csak "alszik"...

Ismét idézlek:
"A nárci csupán egy kivetülése annak a "programnak", amit magunkban hordozunk, hiszen egy egészséges lelkületű embert a büdös életben nem tudna rendesen behálózni egy ilyen taknyos "kölyök". Önmagunkban kell feltárni az összes egészségtelen viselkedésmintát, és feltenni magunknak a kérdést, hogy a lényünknek vajon hány százalékát alkothatja az önálló akaraterővel létrehozott."

A "kivetülés" Nálad is megfogalmazódott...
És valóban, az önvizsgálat, a saját felelősségünk feltárása elengedhetetlen. Ezt (szerintem) hibátlanul, alaposan leírtad. És egyet is értek.
De fenntartom, hogy a végső feloldozást csak az elkövető színvallása adja meg.

És hát, az önvizsgálat nehézségei... Vagy legalábbis időben történése...
Internet nem olyan régen van... Mint 61-es születésűnek, évtizedeken keresztül nem volt információforrásom... A hatalom mesterségesen tartja tudatlanságban a démoszt...
Továbbá, az elsődleges a fizikai alapszükségleteink megteremtése... (Gondolj a Maslow-piramisra...) Aztán gyerekeink születnek, akiket szintén el kell tartanunk, gondoznunk, nevelnünk... Napi 20 óra meló, 4 óra alvás... Eközben nem érsz rá a saját lelkeddel, párkapcsolati anomáliákkal foglalkozni... (És, vannak, akiknél az intellektuálisan képesség is hiányzik...)
Nehéz megállapítani a határt, hogy a mi "vétkeink" meddig önhibán kívüliek és meddig nem.

2018.04.06. 18:07:01

@Hunedem:

Idézlek:
"Éveket áldozunk arra, hogy bízunk abban, hogy a nárcink megváltozik. Akkor tehát mi sem szeretjük őt azért, aki és talán mi is megváltoztatni szeretnénk a másikat? Akkor hol van itt a feltétel nélküli szeretet?
(...)
Ki "vadászott" le kit előbb? A nárci minket, hogy megtörjön, és visszahúzzon a saját gyerekes szintjére, vagy mi őt, hogy "felnevelhessük"? Mindkettő alapja éppen az, hogy a fő feladatnak azt tűztük ki, hogy a saját képünkre változtassuk meg a másikat. Ez kölcsönös hazugság egy kapcsolatban és ebben mindkét fél vétkes."

Szerintem ez téves. A nárci álarcot visel, megtéveszt. A "változásra várás" nem ok, hanem következmény, méghozzá a nárcipata hazug magatartásának a következménye.
A rosseb akar nagykorú gyereket "nevelni", kínlódva arra várni, hogy megváltozzon. Ha mégis bekövetkezik, KÉNYSZERPÁLYA. Mert vagy kialakul egy függőség (droghatás, ami ezen a blogon is analizálva lett), és/vagy anyagi, szociális kényszer (közös vagyon, gyerek).
A manipulátorok csak akkor veszik le az álarcot, amikor már birtokon belül vannak. És persze, mentenénk a menthetőt, mert képtelenek vagyunk elhinni, hogy a másik tényleg annyira aljas...
Nem állítom, hogy nincsenek nők, helyzetek, akik/ami már az első perctől úgy indul a nő részéről, hogy majd "én megváltoztatom", meg "majd mellettem megváltozik". De a nárcipata - empata konstrukció NEM ez.

A feltétel nélküli szeretet. Hülyeség. Téveszme. Zsákutca. Az altruisták öngyilkos mániája.

2018.04.06. 19:14:31

@Hunedem:

Az ösztönök figyelmen kívül hagyása teljesen tévútra vihet. A manipulátorok (legyen az politikus, üzletember, pszichopata, bárki) is az ösztöneinket veszik célba, az ösztöneinken keresztül visznek be bennünket a málnásba..

Vélelmezem, a Stockholm-szindrómáról már olvastál?

A házasság egy nagyon kockázatos és trükkös, hosszú távon betarthatatlan szerződés, ami teljesen figyelmen kívül hagyja az ösztönöket. (Amiben a tisztességes/ebb/ fél garantáltan és maximálisan kizsákmányolt lesz.)
És, mint ilyennek, mi lesz a következménye?

illogikusszurrealizmus 2018.04.06. 20:27:26

@Nárciszkertész: Igazad van, hogy nyakig benne vagyok. Tudom, hogy itt sokan sokkal többet voltak ilyen kapcsolatban, éveket, én meg csak másfelet. Minden tiszteletem a "kiszabadultaknak".

De mégis vannak napok, amikor annyira fáj, hogy úgy érzem, nem bírom. Amikor nem köszön vissza, amikor levegőnek néz, amikor az ő melója miatt bemegyek korábban, egész nap csinálom vele együtt, és másnap meg majdnem felrúg és nem válaszol, ha kérdezek. Persze tudom, hogy nem is lehet másra számítani.

Tudom, levegőnek kell néznem. Néha összejön, néha nem. Úgy teszek, mintha nem érdekelne, csak idebent szakad ki a szívem. Próbálom kerülni.

Bocs, a panaszkodásért, csak sokat segít, ha olvaslak benneteket és ha kiírhatom magamból.

2018.04.07. 10:07:39

Más.
Olvastam valahol, hogy a nárcipaták nagyon vigyáznak az egészségükre, nem isznak, nem dohányoznak, nem híznak el, stb. (Szeretnének hosszú életűek lenni...)
Az én nárcimnál, ill. a néhány nárcipata ismerősömnél (akikről ma már tudom, hogy azok), ugyanez érvényes. Sőt, kiegészíteném azzal, hogy kávét sem isznak.

A ti tapasztalatotok?
(Már annyi minden analizálva lett a nárcik körül, ez se maradjon ki...)

Aztán. Azt is olvastam egy fiatal nőtől, hogy két elviselhetetlen pasija volt, mindkettő csak barna cipőt volt hajlandó viselni... Ezen jót mosolyognék, ha nem tudnám, hogy az én nárcim szintén csak barna cipőt visel... (Melóba a szigorú előírás miatt feketét visel fekete nadrággal, de egyébként soha...)
Tehát barna félcipőt barna, drapp vászonnadrággal. Farmert sem hajlandó felvenni.
Ez pusztán véletlen, vagy (ez is) lehet nárci-specifikusság? (Tudom, 3 eset még nem bizonyít semmit, éppen ezért kérdezem.)

Félreértés ne essék, nem a divat érdekel, hanem az, hogy a nárcik külső megjelenése tekintetében vannak-e kifejezetten rájuk jellemző, azonos elemek, mint a tipikus magatartásukban?
Mert ha vannak, akkor ez is segítheti a felismerésüket...
?

cukrostakony 2018.04.09. 17:12:13

@hübrisz: Fogalmam sincs, hogy ez a beteg személyiséggel van-e összefüggésben, de én is tapasztaltam: no kávé, no cigi, no alkohol (mindemellett nagy arccal szájtépés arról, hoyg mennyire szeret élni), és lehetőség szerint ruhában csak egy szín.

És semmi élet nem volt az enyémben. Semmi. Olyan volt mint egy biorobot, egy díszlet.

Mondjuk persze nem is az a jó aki vég nélkül tolja befelé a cigit, a piát, a kávét :)). Csak az volt fura, hogy állítólag ő imádott élni, és ehhez képest SOHA nem engedte el magát, egyetlen egyszer sem. Semmilyen helyzetben. Pedig elég sokáig vártam rá, hogy előjöjjön belőle az életösztön. Aztán kiderült, hogy nincs mi kitörjön a mártíromságon kívül :))).

cukrostakony 2018.04.12. 12:30:35

@hübrisz: @Nárciszkertész:

Hübrisz igen, az ember egy Nárcisztól várja a bocsánatkérést amiért megpróbálta totálisan gallyra vágni. Aminek a bekövetkezése kb annyira valószínű mint szülői értekezleté az árvaházban... Ja bocs. Bekövetkezhet. De akkor számolj azzal, hogy akar tőled valamit. Pénzt, vagy kapcsolati tőkét, vagy nincs hol laknia, vagy akármit..... De magától, őszintén, megbánni? Soha.
És biztos vagyok benne, hogy a pszichés nyomokat és nyomort nem szüntette volna meg. Azt csak Mi tudjuk megszüntetni.

És igen, Nárciszkertész, részben igen a válaszom: párterápián hangzott el először, hogy az exem egy Nácisz. CSak én nem tudtam, hogy ez mit jelent. Azt hittem annyit jelent, hogy beképzelt. Azt meg tudtam róla, úgyhogy nem igazán értettem ennek mi jelentősége van.
Aztán kellett menni szakemberhez megint (nem akarom megírni pontosan miért), és akkor megint elhangzott, hogy az Ex egy nárcisz. Akkor néztem utána komolyabban, hogy ez mégis mit jelent.

A felismerést először nem hittem el. Aztán olvastam és olvastam, és bőgtem és bőgtem.

És kb fél éve fogadtam el, hogy ez van. Azóta jobban vagyok, bár még mindig van visszaesés.

Almandin 2018.05.07. 21:16:22

@hübrisz: Bár sok igazság is van abban, amit leírsz, a soraidból megkeseredettség és férfigyűlölet sugárzik.
Hogyan készül a férfigyűlölő nő és ellenpárja, a nőgyűlölő férfi? Úgy,hogy valakit több egymást követő csalódás ért a másikk nemmel kapcsolatosan. Személyiségszerkezetéből adódóan hajlamos volt hasonló karaktert kifogni többször egymás után, és ebből elkezd általánosítani.
Az tény, hogy a férfiakban erősebb poligám hajlamok vannak, mint a nőkben. De ezt se szabad végletesen látni. Szerencsére nem minden férfi életcélja a nők kihasználása. A patriarchális társadalomnak valóban ez a célja, de azért a mai helyzet már árnyaltabb.
Létezik az önbeteljesítő jóslat esete is, Ha valaki bemagyarázza magának, hogy minden férfi egy szemétláda, akkor szinte garantált, hogy egy újabb szemétládát fog magához vonzani.

Almandin 2018.05.07. 21:23:53

@hübrisz: Nem voltál hülye. Ne hibáztasd magad, mert a nárcik nagy része még a pszichológusokat is megtéveszti! Nagyon hosszú ismeretség kell gyakran a felismerésükhöz. Ez különösen a covertekre vonatkozik, az overt típust könnyebb felismerni és idejében elkerülni.

2018.05.08. 14:32:14

@Almandin:
Lehet férfigyűlöletnek is nevezni, nekem ez mindegy. :)

Én viszont ragaszkodom ahhoz, hogy maradéktalanul OBJEKTÍV vagyok.

A "férfigyűlöletem" NEM CSAK a saját életemben tapasztaltak alapján jött létre.

(Pl. Kicsi gyerekkoromtól kezdve figyeltem a körülöttem élők életét... Még tudatlanul ugyan, de figyeltem és "könyveltem" az eseményeket... Pl. NEM volt olyan szomszéd sem távol, sem közel, ahová a nagymamám átengedett volna, ha a Mariska nénik, Juliska nénik (azaz: feleségek) nem voltak otthon... Vajon miért? Mert már óvodásként ki voltam téve a "tisztes" férjek és családapák szexuális molesztálásának... A nagymamám tudta ezt, bár soha ki nem mondta volna, de megtette a védelmi intézkedéseket...
Tehát NEM egyetlen esetről van szó, hanem az ÖSSZES szomszédról, rokonról, ismerősről... És megtapasztaltam, hogy a nagymamám nem ok nélkül óvott... Még az óvása ellenére is volt részem molesztálásban. És azonnal felismerem minden férfi szemében azt a különös nézést, amikor az ösztöne uralja az értelmét...)

És a felnőtt életemben is örökké, "mániákusan", mindig a díszlet mögé néztem... És a csodaszép díszletek mögött MINDIG rothadást láttam...

(Valahol írtam már), a munkámon keresztül rengeteg nőt ismerek. Azaz rengeteg élettörténetet. A magyar társadalom szélsőségesen képmutató...

És az életkorom. Már elmúltam 16... Minden bizonnyal jóval fiatalabbak vagy(tok) nálam, teljesen TERMÉSZETES a 'remény', mint önvédelmi mechanizmus. Pl. amikor a nő gyereket akar, szabályosan delíriumban van... Racionális alapokon nem születne egy gyerek sem. (Értelemszerűen nem a megélhetési gyerekcsinálókról beszélek.

Mindig azt mondom, hogy a természet törvényeit nem tudjátok felül írni. lehet próbálkozni, de nem fog menni. A természet törvénye alapján a férfi hatalmat gyakorol a nő felett.
Mondd a Napnak, hogy ne süssön...

De tegyünk egy próbát:
A bontóperi igazságügyi klinikai szakpszichológus a rólam készült szakvéleményben megállapította, hogy "devalválom a masculin értékeket". (Teszem hozzá, ez volt az egyetlen negatívum(?), amit rám tudott húzni.)
Később időpontot kértem tőle, és csak azt kértem, hogy mondjon egy -azaz 1 db- masculin értéket. Persze, le akart rázni, de nem hagytam magam. A lényeg: 20 percig voltam nála, és ez alatt a 20 perc alatt egyetlen masculin értéket nem tudott mondani.
De ha valaki tud, akkor várom! :)

Szóval, az én önvédelmi módszerem az, hogy nem hülyítem magam. Merek szembenézni a valósággal.
Ugye, a nárcipaták áldozatai is sokszor azért maradnak a nárci mellett, mert nem bírnak szembenézni azzal, hogy gyakorlatilag az első perctől át lettek verve, minden, de minden hazugság volt... Ez akkora sokk (lenne), hogy nem bírja a pszichéjük... Ugyanezen okból nem hajlandók a nők az általános alaptételekkel sem szembe nézni...

Idézlek:
"Szerencsére nem minden férfi életcélja a nők kihasználása."

De.
Csak ez legtöbbször szépen be van csomagolva...
Mint írtam, a férfi tudat alatt, vagy tudatosan, de hatalmat KELL, hogy gyakoroljon a nő felett. Nagyon sokszor ez REJTETTEN valósul meg.
Pl. elvétve még vannak férfiak, akik eltartják a nőt. Tehát látszatra nem "kihasználják", hanem eltartják... Namármost, ez az egyik legrafináltabb módszer a rejtett kihasználásra... Értsd: a férfi megvásárolja a nő tűrését...
A Stockholm és Lima szindrómák mechanizmusa nemcsak a nárci-empata kapcsolatokban van jelen, hanem gyakorlatilag mindenhol...

"A patriarchális társadalomnak valóban ez a célja, de azért a mai helyzet már árnyaltabb."

Lehet, hogy ma már tanulhatunk, és vannak egyéb jogaink is. De minden úgy van megszerve, hogy a teljes anyagi kiszolgáltatottsága fennálljon... Köztudott, hogy az egyetemisták, főiskolások között rengeteg a prosti...
Mondhatod erre, hogy aki akar, az talál más munkát is. Igen. De akkor közbelép a férfijogú társadalom grammra kiszámolt manipulációja: a mesterséges szükségletek felturbózása, csak akkor vagy valaki, ha ilyen és ilyen életszínvonalon élsz, műköröm, műcsöcs és társai. És a legtöbb nő beáll a sorba...
"Árnyalatok"??? Gyakorlatilag már pucéran járunk..., a testünk a legolcsóbb használati cikk...
Észre sem veszed, veszitek, hogy a helyzet egyre rosszabb... A férfiak nagyon gyorsan, olcsón, könnyen jutnak szexhez, ergo, már semmit nem kell tenniük a nőért... És nem is tesznek.
Pl. látom, hogy egyre többször a nő tartja el a férfit... De a gyereket biztosan...
Szóval, már sebesen haladunk az "egyenjogúság" felé, hogy alig születik gyerek...
Szemfényvesztés minden, a férfiuralom soha nem fog megszűnni, csak a csomagolás lesz más.

2018.05.08. 14:33:22

@Almandin:
Lehet férfigyűlöletnek is nevezni, nekem ez mindegy. :)

Én viszont ragaszkodom ahhoz, hogy maradéktalanul OBJEKTÍV vagyok.

A "férfigyűlöletem" NEM CSAK a saját életemben tapasztaltak alapján jött létre.

(Pl. Kicsi gyerekkoromtól kezdve figyeltem a körülöttem élők életét... Még tudatlanul ugyan, de figyeltem és "könyveltem" az eseményeket... Pl. NEM volt olyan szomszéd sem távol, sem közel, ahová a nagymamám átengedett volna, ha a Mariska nénik, Juliska nénik (azaz: feleségek) nem voltak otthon... Vajon miért? Mert már óvodásként ki voltam téve a "tisztes" férjek és családapák szexuális molesztálásának... A nagymamám tudta ezt, bár soha ki nem mondta volna, de megtette a védelmi intézkedéseket...
Tehát NEM egyetlen esetről van szó, hanem az ÖSSZES szomszédról, rokonról, ismerősről... És megtapasztaltam, hogy a nagymamám nem ok nélkül óvott... Még az óvása ellenére is volt részem molesztálásban. És azonnal felismerem minden férfi szemében azt a különös nézést, amikor az ösztöne uralja az értelmét...)

És a felnőtt életemben is örökké, "mániákusan", mindig a díszlet mögé néztem... És a csodaszép díszletek mögött MINDIG rothadást láttam...

(Valahol írtam már), a munkámon keresztül rengeteg nőt ismerek. Azaz rengeteg élettörténetet. A magyar társadalom szélsőségesen képmutató...

És az életkorom. Már elmúltam 16... Minden bizonnyal jóval fiatalabbak vagy(tok) nálam, teljesen TERMÉSZETES a 'remény', mint önvédelmi mechanizmus. Pl. amikor a nő gyereket akar, szabályosan delíriumban van... Racionális alapokon nem születne egy gyerek sem. (Értelemszerűen nem a megélhetési gyerekcsinálókról beszélek.

Mindig azt mondom, hogy a természet törvényeit nem tudjátok felül írni. lehet próbálkozni, de nem fog menni. A természet törvénye alapján a férfi hatalmat gyakorol a nő felett.
Mondd a Napnak, hogy ne süssön...

De tegyünk egy próbát:
A bontóperi igazságügyi klinikai szakpszichológus a rólam készült szakvéleményben megállapította, hogy "devalválom a masculin értékeket". (Teszem hozzá, ez volt az egyetlen negatívum(?), amit rám tudott húzni.)
Később időpontot kértem tőle, és csak azt kértem, hogy mondjon egy -azaz 1 db- masculin értéket. Persze, le akart rázni, de nem hagytam magam. A lényeg: 20 percig voltam nála, és ez alatt a 20 perc alatt egyetlen masculin értéket nem tudott mondani.
De ha valaki tud, akkor várom! :)

Szóval, az én önvédelmi módszerem az, hogy nem hülyítem magam. Merek szembenézni a valósággal.
Ugye, a nárcipaták áldozatai is sokszor azért maradnak a nárci mellett, mert nem bírnak szembenézni azzal, hogy gyakorlatilag az első perctől át lettek verve, minden, de minden hazugság volt... Ez akkora sokk (lenne), hogy nem bírja a pszichéjük... Ugyanezen okból nem hajlandók a nők az általános alaptételekkel sem szembe nézni...

Idézlek:
"Szerencsére nem minden férfi életcélja a nők kihasználása."

De.
Csak ez legtöbbször szépen be van csomagolva...
Mint írtam, a férfi tudat alatt, vagy tudatosan, de hatalmat KELL, hogy gyakoroljon a nő felett. Nagyon sokszor ez REJTETTEN valósul meg.
Pl. elvétve még vannak férfiak, akik eltartják a nőt. Tehát látszatra nem "kihasználják", hanem eltartják... Namármost, ez az egyik legrafináltabb módszer a rejtett kihasználásra... Értsd: a férfi megvásárolja a nő tűrését...
A Stockholm és Lima szindrómák mechanizmusa nemcsak a nárci-empata kapcsolatokban van jelen, hanem gyakorlatilag mindenhol...

"A patriarchális társadalomnak valóban ez a célja, de azért a mai helyzet már árnyaltabb."

Lehet, hogy ma már tanulhatunk, és vannak egyéb jogaink is. De minden úgy van megszerve, hogy a teljes anyagi kiszolgáltatottsága fennálljon... Köztudott, hogy az egyetemisták, főiskolások között rengeteg a prosti...
Mondhatod erre, hogy aki akar, az talál más munkát is. Igen. De akkor közbelép a férfijogú társadalom grammra kiszámolt manipulációja: a mesterséges szükségletek felturbózása, csak akkor vagy valaki, ha ilyen és ilyen életszínvonalon élsz, műköröm, műcsöcs és társai. És a legtöbb nő beáll a sorba...
"Árnyalatok"??? Gyakorlatilag már pucéran járunk..., a testünk a legolcsóbb használati cikk...
Észre sem veszed, veszitek, hogy a helyzet egyre rosszabb... A férfiak nagyon gyorsan, olcsón, könnyen jutnak szexhez, ergo, már semmit nem kell tenniük a nőért... És nem is tesznek.
Pl. látom, hogy egyre többször a nő tartja el a férfit... De a gyereket biztosan...
Szóval, már olyan sebesen haladunk az "egyenjogúság" felé, hogy alig születik gyerek...
Szemfényvesztés minden, a férfiuralom soha nem fog megszűnni, csak a csomagolás lesz más.

2018.05.08. 14:44:18

Bocsánat a dupla küldésért, de szakadozik a netem.

2018.05.08. 14:56:17

Máris egy példa, Illogikusszurrealizmus írta a Félj Bátran! oldalon:

"Azért ilyen nehéz, mert az első olyan kapcsolatom, ahol érzelmileg (nyugodtan ér ennél a pontnál hangosan röhögni, főleg neked, Nárciszkertész) egyáltalán kaptam valamit. Igaz iszonyat drágán fizetek érte..."

(Nem tudom, hogy Illogikusszurrealizmus hány éves, de valszeg elmúlt 16.)

És erre írtam én, hogy ez a méregfog. Hogy a NEM nárcitól sem kapunk érzelmet.
Régen sem kaptak a nők, és ma sem kapnak.
A férfi számára a kapcsolat szimpla ösztönkielégítés. Mondom, lehet ámítani magunkat, de minek?
És pontosan azért vergőd(t)ünk a nárcik hálójában, mert esélyünk sincs kölcsönös érzelmeken alapuló kapcsolatra.

2018.05.08. 17:04:30

És ott, ahol hetente hal meg nő és gyermek családon belüli erőszaktól, ahol a politikusokról sorra derül ki, hogy rendszeresen és súlyosan bántalmazzák a feleségüket, ahol a nemi erőszak is szinte természetes, nem lehet még "árnyalatokról" sem beszélni.
Az "árnyalatok" semmi más, csak pszichopata manipuláció. "Mézeshetek" ciklus.

Almandin 2018.05.08. 21:53:37

@hübrisz: Nagyon együttérzek Veled. Mindenesetre nem vagy objektív. A gyermekkori szexuális traumád a magyarázat arra, miért látod így a férfiakat és a világot. Erre olyan pályát választottál, ahol töményen kapod a rossz párkapcsolatokat. Valószínűleg gyámügyes lehetsz vagy családjogász, esetleg olyan szociális munkás, aki bántalmazott nők menedékhelyén dolgozik. Így hamis látszatban van részed, mert csak olyanok az ügyfeleid, akik családjában, kapcsolatában súlyos probléma van. Ez ahhoz hasonló, mint egy rendőrnyomozó is nagy százalékban találkozik gyilkosokkal, rablókkal, stb., de ebből nem az következik, hogy majdnem mindenki bűnöző. Ilyen pályán óvni kell magát az embernek a túlzott megkeseredéstől.
Ami a kulisszák mögé nézést illeti, abban én hasonló vagyok Hozzád. Valóban nagy a képmutatás, sokszor épp a mintacsaládokról, mintaemberekről derülnek ki a legsötétebb bűnök. Hare:Kímélet nélkül c. könyvében is, amit a pszichopatákról írt, írja, hogy ami túl szép, az nem igaz. Én is gyanakszom, ha valahol túlzott tökéletességet tapasztalok. Az olyan embereket kedvelem, akik elég jók. Kishibásak, akárcsak én is. Én már régen elengedtem a perfekcionizmust.
Rád visszatérve: szerintem sürgősen fordulj pszichoterapeutához, mielőtt még a depressziód teljes magányba és akár az öngyilkosságba hajszol. Ugyanis erősen mutatod a depresszió tüneteit. Nem objektív vagy, hanem túl pesszimista és ha így folytatod, elszigetelődsz mindenkitől. Állapotod gyökere a gyerekkorban átélt molesztálásnál van, amire sok csalódás rakódott. Kívánom, hogy jöjj rendbe lelkileg.

Almandin 2018.05.09. 01:02:18

@hübrisz: Együttérzésem, Neked az átlagosnál több szenvedés jutott szexuális zaklatás terén. Nem csoda, hogy így gondolkodsz ezek után.
Én szerencsés voltam, gyerekként senki nem molesztált.Kiskamaszként iskolatársak részéről történt pár zaklatás, fogdosás, de szerencsére több nem történt. A tanáraim (voltak férfiak is köztük) tisztességesek voltak, szomszédok, rokonok se akartak molesztálni vagy megerőszakolni. Felnőttként is volt pár esetem, de mázlista voltam, elkerültem a nemi erőszakot.
A Te esetedet a kivételes balszerencse magyarázza. Szerintem az, hogy valakit ilyen sok szexuális zaklatás érjen, az fordított esete egy lottó ötösnek. Valamilyen módon szerintem minden 20 év feletti nőt zaklattak már, de a Te eseted extrém. A sok rossz tapasztalat pedig indokolja, hogy ilyen szélsőségesen ítéled meg a férfi-nő kapcsolatot. Mert amit írsz, az kábé úgy néz ki, hogy a férfiak sátáni lények, a nők meg angyalok. Kivétel nélkül. Azt is sugallod, mintha minden férfi pedofil lenne. Nos, vannak pedofil nők is. Igaz, kevesebben, de vannak. Susan Forward írja a Mérgező szülőkben, hogy több olyan páciense is volt, akit az anyja rontott meg kiskorában.
Szerencsére engem párkapcsolatban sem akart egy férfi se lealázni passzívan sem. Ugyanis élénken tiltakozom az alázás ellen, valószínűleg azok a férfiak, akik ilyenek, elkerülnek. Talán azért is, mert én is az átlagnál nárcisztikusabb vagyok, így a humoros alázásra is jön nálam a nárcisztikus düh. Másrészt szeretnek velem a férfiak beszélgetni, megbecsülik az intellektusomat. Cselédszerepre meg sose voltam hajlandó.
Életre szóló, harmonikus párkapcsolata meg nagyon kevés embernek van. Létezik, csak nagyon ritka. Emiatt nem szabad kétségbeesni, ha időnként szakít az ember, ez szinte mindenkivel megesik. A régi világban azért volt kevés válás, mert az anyagi és a társadalmi kényszer tartotta egyben a párokat, nem a szeretet.Az igazi, mély szeretetkapcsolat ritka, nagy szerencse kell hozzá, és két olyan ember, aki képes őszintén szeretni. Mert az emberek többsége nem tud, csak használják egymást (a nők is a férfiakat, nemcsak fordítva).