Élet egy nárcisztikussal

(Ne) nézz a szemébe!

2017/09/03. - írta: Nárciszkertész

twilight_vampire_eyes_v01c.jpg

Mivel a kommentekben is többször előjött, a nárci-szakirodalomban azonban egy árva szó nincs erről a jelenségről, hasznosnak tűnik ennek is szentelni egy posztot. Életmentő lehet. Valószínűleg a Nagy Nárciképző Intézetben (ahová a 9 és egynegyedik vágányról indul a vonat) maga Narkisszosz tanítja ezt a tárgyat a tudást szomjazó tanoncoknak.

Az egyik legelső jele annak, hogy meglehetős valószínűséggel begyűjtöttél egy nárcit, az az, hogy képtelen vagy a szemébe nézni, és ettől magadat érzed hülyének, mert soha korábban ilyen problémád más emberekkel nem volt még. Az van, hogy a nárci a Nagy Meghódítás időszakában (love bombing, persze) a megismerkedésetek pillanata utáni 48 órán belül olyan ellenállhatatlan hősszerelmes fejjel fog bámulni téged, amitől egészen biztosan elképesztő zavarba jössz.

Apropó, valahogy az van, hogy a nárci mindig szinte a semmiből jelenik meg az életedben, és ha már megjelent, akkor a jöttem-láttam-győztem technikával gyorsan meg is szerez. Látott már valaki olyat, hogy mondjuk egy régebbi ismeretségből vagy neadjisten barátságból szép lassan alakult ki a nárci-kapcsolat? Nem? Nahát. Szóval az van, hogy a nárci úgy jelenik meg az életedben, hogy tegnap még a létezéséről sem tudtál, ma pedig már a párod. Nonszensz? Az. Az ösztöneid tiltakozni fognak ellene? Igen. Figyelembe fogod ezt venni? Nem. Miért nem? Hát mert ahogy ez az ember néz……… Puff.

És igen, bár tegnap látott életében először, ma már úgy néz rád, mint a hősszerelmes királyfi. (Ezért volna célszerű elfelejteni végre a tündérmeséket, mert azokban is éppen ez a metódus. Tehát szuperül kondicionálva vagyunk arra, hogy nincs ezzel semmi probléma, az első látásra szerelem az egy tök okés dolog. Nem, nem okés. Vagyis ÍGY nem okés.)

Ami miatt zavarban vagy, és amit valószínűleg magadnak sem tudsz megfogalmazni, az az, hogy amikor ő a mérhetetlenül átható, áhítatos és mélyennézős tekintetét rád veti, és többnyire elmondja hozzá, hogy ilyen nagyszerű, szuper és kivételes nővel ő még életében nem találkozott, nos, akkor valójában a neveden kívül még SEMMIT nem tud rólad. Ez okozza a fejedben azt a disszonanciát, ami miatt tök hülyének, és egy buta kis fruskának érzed magad, hiszen te nem vagy még az emberismeretnek azon a magas fokán, ahol 48 órán belül eldönthető bárkiről, hogy ő-e az a bizonyos nagy ő. (Zárójeles megjegyzés: az emberismeretnek nem létezik ez a foka, csak a mesében.)

A hősszerelmes királyfi-tekintet onnan ismerhető fel, hogy úgy néz a szemedbe, hogy egyszerűen nem bírsz visszanézni bele: képtelen vagy állni a tekintetét. Biztos lehetsz benne, hogy aki így néz rád, az NEM NEM NEM a te embered. A nárcisztikus hősiesség, fehérló és korona nélküli, egyszerűen „csak” szerelmes ember szemébe bele lehet nézni. Sőt: jó belenézni. Mert ő tényleg szeret téged. És ez nem 48 órányi ismeretség következménye, hanem neki tényleg megfelelő mennyiségű információ van a birtokában rólad ahhoz, hogy tényleg szeressen. 48 óra alatt ez nem dönthető el. Pont. Ennyi.

Amit még nagyon-nagyon fontos észrevenni: a hősszerelmes királyfi-tekintetnél a szem SOHA nem mosolyog! Átható, metsző, lehengerlő, grandiózusan tökéletes, akármi, de: NEM mosolyog. Ezt nem biztos, hogy észre fogod venni, mert a szája természetesen mosolyog hozzá, hiszen minden rendes hősszerelmes királyfi mosolyog. De a szeme nem mosolyog. Azt tudniillik nem lehet tettetni.

Persze a hősszerelmes királyfi-mosolyról is érdemes néhány szót ejteni: egyenes száj, és csak az egyik csücske görbül fölfelé. Valójában merev, mint egy darab tégla, ahogyan az átható tekintete is merev, rezzenéstelen, nem pislog. Ezért annyira zavarbaejtő. Amit te áthatónak és hősszerelmesnek látsz, az éppen az ellenkezője valójában: üres, merev és nem egyenes. Nincsenek benne/mögötte valódi érzelmek.

Nagyon jó lenne már az általános iskolában elsajátítani azt a tudást, hogy az erős, zsigeri (meg)érzések nagyon fontos dolgok, és nem célszerű őket félretolni. Ha neked nagyon nem komfortos egy másik ember jelenléte, akkor arra igenis oda kell figyelni, legalábbis célszerű feltenni a kérdést, hogy mitől nem komfortos? Jajj, hát nem is tudom, csak olyan fura. Oké. Nem baj, ha nem tudod meghatározni. Figyelj tovább saját magadra és a saját zsigeri reakcióidra. Azok nem fognak tévedni.

A hősszerelmes királyfi-tekintetre az első, második és akárhanyadik zsigeri reakciód ahhoz hasonlítható a leginkább, amikor két ellentétes pólusú mágnest kezdünk el közelíteni egymáshoz. Az egyik nyomul, a másikat meg erőből kell tartani, mert folyton ki akar térni a nyomuló útjából. Aztán ha elég határozott a nyomulós mágnes, hamar eléri, hogy a másik mágnes huss, átfordul a másik oldalára, és hozzácuppan a nyomulóshoz. Megvan az érzés? Üdv a klubban. És attól kezdve jó időre törlődik a memóriádból a zsigeri rosszérzésed. A nárcid is mindent el fog követni, hogy ez így legyen. A vele töltött idő az elején olyan varázslatos lesz, hogy tényleg úgy fogod érezni magad, mint a mesebeli királylány, akit megtalált a királyfi.

Királylányok, jó reggelt, tessék észrevenni, hogy a „megtalált” az olyasmi, ami nem feltételez kölcsönösséget. Az veled csak történik (és te hagyod, persze, hiszen annyira meggyőző). Sajnos csak arról szól, hogy vadászott magának kaját. Te viszont elfogysz közben, mert sajnos te vagy a kaja. Sose lesz jó vége annak, amikor már a megtalálás folyamata sem kölcsönös…

Őrület, hogy inkább kételkedsz a saját épelméjűségedben, mint abban, hogy a 48 óra alatt vadidegenből hősszerelmessé vált királyfi érzelmei mennyire lehetnek valódiak. Félreteszed a józan eszed, a megérzéseid, az ösztöneid, mindent. Mert annyira átható az a tekintet, hogy kétség sem fér hozzá: a hiba csakis a te készülékedben lehet. Őrület és borzalmas.

69 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr2212800406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Madam. 2017.09.03. 16:17:43

Köszönöm.
Míg vártam, megnéztem, miket írtak-mondtak a témában az utóbbi időben.
A helyzetbők kimászásra pl. Bánky Gy. azt javasolja, mérd föl, mi az, ami benned a nárci áldozatává válást lehetövé teszi, s azon dolgozz.

Tralfamador75 2017.09.04. 05:27:59

Ez a tekintet hasonló/ugyanaz, mint amit "ragadozó tekintetnek" neveznek például a pszichopatákkal kapcsolatban?

tevagyhibás02 2017.09.04. 14:56:41

@Tralfamador75: Szerintem ez az. Én tömegrendezvényeken (olyan zenekarok koncertje, amelyeket mindketten szerettünk) kiszúrom, hogy néz valahonnan. Legyen az lelátó, stb...ja bocsánat, természetesen VIP sátor és emelvény és tribün, mert az jár neki. Annyira vártam egyébként, hogy legyen egy cikk a tekintetről. Én is úgy voltam vele, nemcsak azt hittem el belőle, hogy ő szerelmes, hanem magamat is annak éreztem, hogy ez biztosan valami eget és lábat rengető elemi vágy, azért nem tudok belenézni. Szó szerint elolvadtam tőle, megremegett a térdem és az elején jópárszor ki is mondtam, hogy "jaj ne nézz így rám, nem tudok a szemedbe nézni". Volt, hogy erőltette, hogy erőltette, hogy próbáld... Vitáknál mikor néha szorította a karom, akkor is többször mondta, hogy nézz a szemembe, nézz a szemembe. Biztosan tudta, hogy el fogok gyengülni tőle. De 3 hónapon belül már nem ez volt, hanem egy másik érzés: azért nem tudtam tartani a tekintetét, mert féltem tőle. Az egész szeme színe mintha feketére változott volna, résnyire szűkült és csak annyit tudtam látni az egész emberből. De van még ennél is félelmetesebb...amikor hajnalban félálomban arra ébredsz, hogy melletted könyököl és meredten néz. Majd gyorsan hozzáteszi: "Annyira szép vagy alvás közben is, mindig ilyen feleségről álmodtam, most azt szeretném ez a pillanat soha ne szűnjön meg, te vagy életem értelme, annyit szenvedtem előtted és most itt vagy és az enyém vagy és te leszel gyermekeim anyja. (Mindezt az első hónapban.) Szóval soha ne ébredjetek hajnalban nárci bennetek gyönyörködő tekintetére. Egy életen át nem fogom soha elfelejteni!!

Mr. Neutron 2017.09.04. 19:35:45

Úgy hallottam, hogy az Európai Bizottság több ezer nárcit akar betelepíteni Magyarországra.

Mr. Neutron 2017.09.04. 19:36:48

@Mr. Neutron: De lehet, hogy keverem valamivel.

Nárciszkertész 2017.09.04. 20:42:20

@Mr. Neutron: Nem kevered, biztos van valami Nemzetközi Kertészeti Egyezmény, csak azt kevered, hogy nem betelepítésnek,hanem ültetésnek hívják az ilyesmit a nárciszoknál. Bár lehet,hogy tévedek, mert a gyepet például telepítik. Na mindegy, majd utánanézek, nem emlékszem pontosan, hogy is van ez...

Anserina 2017.09.05. 01:12:20

@tevagyhibás02: Uhh! "most itt vagy és az enyém vagy" - hányszor hallottam és olvastam ezen szavakat! Már az is kész őrület, hogy eleinte mennyire tetszett a szöveg, aztán volt egy pont, amikor átfordultak az érzéseim...

Ellenben a poszt kapcsán... Nálunk egy kicsit másképp volt a kezdet, mert pont az idegesített sokáig, hogy képtelenség volt szemkontaktust létrehozni vele. Hogy ebben az volt-e a hátsó szándék, hogy minél jobban bámuljam és erőlködjek, nem tudom. De eljött az az idő is, amikor a szemembe nézett. És tényleg, ahogy visszagondolok, akkor meg én voltam az, aki nem állta a tekintetét. Valóban pulzált a szeme.

Madam. 2017.09.05. 07:52:16

@Anserina: @tevagyhibás02: ...és jellemzően fénytelen ez a szempár

Emma Paula Keresztanyuja 2017.09.05. 08:28:07

"Ami miatt zavarban vagy, és amit valószínűleg magadnak sem tudsz megfogalmazni, az az, hogy amikor ő a mérhetetlenül átható, áhítatos és mélyennézős tekintetét rád veti, és többnyire elmondja hozzá, hogy ilyen nagyszerű, szuper és kivételes nővel ő még életében nem találkozott, nos, akkor valójában a neveden kívül még SEMMIT nem tud rólad."
Ez szintén egy nagy YES amit még nem láttam eddig leírva. Nagyon igaz!!!

tevagyhibás02 2017.09.06. 16:15:47

Tekinteten és a jellegzetes szájtartáson kívül egyébként még a gesztusok, metakommunikáció árulkodó. Akit én ismertem (mind a kettő, aki életemben megtisztelt) nagyon széles kézmozdulatokat használt, rettentő teátrális stílusban adtak elő minden unalomig ismételt sztorit - legyen az vidám, vagy szomorú. Mivel szerintem érzelmeket igazán, szívből nem tudnak megélni, legalábbis empátiát, őszinte vágyat stb., ezért szerintem eljátszani próbálják. Utánozni másokat, filmekben látottakat, ezért is lesz annyira mű az előadásuk. Persze először ez is imponál, hogy nahát, társaság középpontja ez az ember, mindenki rá figyel, mennyire megragadja a közönséget, szórakoztató, stb. Egy idő után azonban zavarbaejtően 'sok' az előadása, rengetegszer ismétli a sztorikat, művi, betanult, begyakorolt minden ilyen kiselőadás, mozdulat.

Nárciszkertész 2017.09.06. 17:58:47

@tevagyhibás02: unalomig ismételt sztorik... Mennyire ismerős ez is... Erről sem ír a szakirodalom. És simán előadja ugyanabban a társaságban is akárhányszor, és rendkívül megsértődik, ha valaki szól, hogy ezt most hallgatja végig ötödször...

Fekete Nárcisz 2017.09.07. 20:35:44

Érdemes lenne "átpletykálni" az írásbeli és a szóbeli kommunikációjukat is időben rendszerezve, hogy milyen hamar jutnak el az "egekig". :) Hangsúly, bántalmazó kommunikáció... és egyebek.

aprilmay 2017.09.09. 10:57:21

Szörnyű volt a pontszerű, fekete, feneketlen tekintete, semmi érzelem nem tükröződött benne. Olyan volt az egész, mint egy energiaszerződés, rácuppant az energiarendszeremre és már illant is az energiám. Nem kellett mondania, tennie semmit, már a puszta létezésével bántott. Olyanok, mint a fekete lyukak. Én csak 5-6 hónapig voltam vele, de hiperérzékeny lévén az öngyilkosság és a pszichózis szélére sodródtam. Nem vagyok túl rajta, pedig más másfél év eltelt.
A minap döbbenettel láttam, hogy jógaoktató és randiguru lett, férfiaknak tart tréninget a randizásról és a nők elcsábításáról és persze spirituális mester is lett, a kis covert narcissist. Miközben a felesége mellett elfogyasztott vagy 5-6 szeretőt, köztük engem is sajnos. Fasza.
Az fogalmazódott meg bennem, hogy a találkozás velük nem róluk szól, hanem az "áldozatoknak" baromi nagy lecke. Ez rólunk szól, mi fogunk fejlődni valamerre, ők nem nagyon tudnak.

2017.09.12. 12:12:07

@Fekete Nárcisz: az egekig ????? asszondja, hogy......csütörtök 12 órától kedd este 7....de rengeteget beszéltünk telefonon....de már az első pillanatokban elhangzott, hogy így őt nem érti meg senki...hogy egész életében ufónak érezte magát...de most itt vagyok én a szuper intelligens...szuper figyelmes, szuper szexi nő.....és ő normális körülmények között nem szokott ilyen hiper űr sebességgel haladni, de velem más, minden más.....

azt mondta a drágám, hogy "beléd fogok szeretni"....én meg nyeltem mint kácsa nokellit.....aztán én pont elutaztam...mindennap órákat lógtunk a telefonon és mindenről eszmét cseréltünk....aztán belőlem véletlenül kicsúszott, szeretlek...erre fél napra csend lett...én meg kétségbe estem...hogy elrontottam.....

anyám borogass....hogy én elrontottam...mivel, hogy szeretlek.....?????...mondom most....nem akkor.......

majd hazajöttem, másnap találkoztunk...über romantikus szuper intim ágyjelenet közepette súgta a fülembe.....a végzetes vallomást

első balhé másfél hónap mulva.....a tinderen lájkolta a barátnőmet...kaptam a képet.......na azt a sírógörcsöt.......2 napig zokogtam....számon kértem...és ő eleinte jéghideg volt.....majd kétségbeesett....és könyörgött

folyt.köv. A nárcisz és a victima története......nárciszlendi teleregény....

nekem egyébként valahogy a szája vonala égett be...ez a kicsit félősen mosolygó..álszerényked vonal.......

ami érdekes....minden üzenethez küldött szelfit magáról.....volt a kétségbeesett tekintet, a pajkos-csábos, a rideg (amikor rám haragudott mert kiderült, hogy nem elég, hogy nős, szeretője van, de még tinderezik is...nyilván rám haragudott) meg a vágyakozó-szenvedő......

Én nem gondolnám, hogy ez lecke....mire lenne az ? ......ugyan vagyunk jópáran...de azért a női populáció töredéke vagyunk.....
arra lenne lecke, hogy többé nárcisszal ne kezdj... ?....mennyi annak az esélye, hogy lesz egy újabb....majdnem nulla...
Meggyőződésem, hogy bármelyik normális jó érzésű nővel ez megtörténhet.....ugyan ki ne akarna szerelmes lenni......a drog.....a legfinomabb

ahogy a pszichológusom mondta ez egy baleset......fel kell gyógyulni.....és újra részt venni a közlekedésben......
na ez folyik most.......

2017.09.12. 12:23:05

@tevagyhibás02: ...igen ez is eljött...amikor elkezdtem félni tőle...és igyekeztem úgy kommunikálni, hogy azt a bizonyos szörnyű rideg tekintetet ne használja....mert az lélekgyilkos....nekem
a stockholm szindróma kezdete......

és igen...igen a széles mozdulatok.... az ismétlődő sztorik
ne hagyjuk ki azokat sem, amelyek időről időre ismétlődtek csak kicsit másképp...ezek mindig más nőkröl szóltak.....trianguláció....na ja....

és még valami....az enyém szöveg kliséket használt előszeretettel, mint pl: ezen nem fogunk összeveszni....tudod én nagyon érzékeny ember vagyok...ismersz....2 hét után.....

és én vagyok itt a legborzasztóbb személy....mert az első perctől hallotam, hogy hol akad a lemez.....és elnyomtam a óvó hangokat magamban......mentem bele növekvő sebességgel........ a betonfalba....

én nem utóbb jöttem rá, hogy manipulál.....hanem végig éreztem, csak nem akartam elhinni....

Madam. 2017.09.13. 06:30:37

..épp azon agyaltam, van-e pozitív kimenet.
Értem, hogy "menekülj", oszt jónapot. Ezt vallom én is, bármennyire nehéz. Hogy kutyanehéz, nem lehet indok, kifogás a maradásra.
Itt, épp e blog körül tudjuk ugyanakkor, hogy ez leírva egyszerű és könnyű, valójában sokszor megléphetetlen. És kell, a kilépésig vmi muníció, különben belehalsz a nagy igyekezetbe.
Vagyis mi a nárcival megátkozottság pozitivuma?
Nem értek egyet azzal, hogy nincs esély újabb nárcival összekeveredni. Rengeteg van belőlük (csak pszichopata a lakosság 10%-a) és amint a szocializáció zűrzavarát nézzük, egyre több kitermelődik. Tehát az egyik nyereség, h felvérteződünk.
Egy mási előnyre (?) is ráismertem a nárcikaland folytán, remek skilleket szereztem a provokativ, agresszív, stb. vitapartnerekkel szemben.
Fel is nősz, míg véded az épségedet, átlátsz a manipulációin (keserves tanulás...) mások lesznek a hangsúlyok és egyre közelebb jutsz önmagadhoz.

2017.09.13. 12:28:28

@Madam.: .....hmmm.......ez nagyon gondolatébresztő........

kérem vissza a babaruhát.....én nem akartam a skilleket....igen mostmár én is profi manipulátor lehetnék, de nem akarok az lenni....ha tényleg ezeket a skilleket használni kell akkor az élet merő gyanakvás és védekezés....

de nem is ez az igazán gáz, hanem az hogy valószínüleg igaz, hogy a társadalom egyre nagyobb mértékben termel nárcikat....és igen a menekülj de irgalmatlanul gyorsan és no contact ez mit is fog eredményezni ????....hogy lesz/van a társadalonak egy egyre növekvő szegmense aki kirekesztett (igaz jogosan)...????

Nem is mondtam (de ez még inkább Téged támaszt alá)...kéthete belefutottam egy újabb nárciszba....azonnal azonosítottam...persze könyebb volt mert ő nem az itt tipikus ún. sebezhető nárcisz, hanem az ún. grandiózus....ki sem lát magából...ő mindenben tökéletes...csak cseteltem vele és már abból kiderült)...ellentmondást nem tűr....elviselhetetlenül beképzelt és arrogáns....ők legalább messziről bűzlenek, nem kell a sorok közt olvasni....csak főcímek vannak......akkora betővel h a rövidlátónak se kell szemüveg......

Szóval akkor nekünk megvilágosodott áldozatoknak óvni kellene az ártatlan potenciális áldozatokat ?!.......előadásokat tartani roadshow-zni, esettanulmányokat bemutatni.....kvázi elszigeteni a nárciszokat az ártás lehetőségétől is ???!!!!
Vagy hagyjuk...hadd tanuljon mindenki a maga kárán.....
na de van aki mégha tanul is a támadás után olyan sérüléseket szerez, hogy talán soha nem lesz a régi.....

Jó kérdés.......kíváncsi vagyok a Kertész véleményére.....

tevagyhibás02 2017.09.14. 10:20:07

Szerintem ha egy igazán vérbeli nárci éppen a cukormázas lovebombing időszakában van és ekkor próbálod megszólítani az új áldozatot, abból mindenképpen te jöhetsz ki rosszul. Semmit nem fog elhinni neked, ha a nárci megtudja, akkor kapod az irigy, mindigisilyenvolt, rosszakaró stb. jelzőket.
Én magam sem hittem volna senkinek, aki figyelmeztetni próbál. Hogy is hihettem volna másnak, ha magamnak sem hittem? Ha mindent pontosan éreztem, villogtak a piros lámpák, hogy valami nem stimmel, mégis egyre-egyre többet akartam belőle. És ahogy ő irányította, én magam is elhittem, hogy ilyen rohamléptekkel, mindent azonnal kell, mert „mi egymásnak vagyunk teremtve”.

Nem tudom, hogy a közös ismerősök akartak-e mondani valamit, mert nem figyeltem rájuk sem. Amikor én fordultam a társaságban lévő egyik lány felé, hogy milyen furcsaságokat élek át a nárcival, akkor emlékszem, bőszen bólogatott: „Igen, a ….-val is ilyen hideg volt”. „Jaj, minden lánynak lakáskulcsot ad, de aztán maga sem tudja mit kezdjen a helyzettel.” „Te is többet sírsz, mint nevetsz, mint az előző barátnője”……
Amikor szakításunk után más lányokkal intenzíven flörtölt, nagyon féltékeny voltam, hogy most mindazt a jót ők élik át. Aztán gyorsan irányítani kezdtem a gondolataim és abba az irányba mentem, hogy minden közös képük a közösségi oldalon mekkora színjáték, a testbeszédük mennyire nem odaillő – legalábbis a nárcié semmiképpen nem -, ugyanaz a visszataszító felhúzott szájszeglet, ölelem is a csajom, de zsebre is teszem a kezem közben, kifejezéstelen, sötét, ragadozó tekintet. Csak a vörös bársony függöny hiányzott a kép két oldaláról, hogy tényleg egy nagy színház legyen az egész!

De emlékszem, a leválás közben/után a legnagyobb fájdalmam az volt, hogy ő most mással van és milyen élményeik vannak együtt! Nagyon sok időbe telt nem a vonzó dolgaira gondolni, hanem arra, hogy mindezt miért teszi, mennyire (nem) éli át, mekkora érzelmetlen színész az egész ember!

Nárciszkertész 2017.09.14. 11:59:24

@tevagyhibás02: "Én magam sem hittem volna senkinek, aki figyelmeztetni próbál. Hogy is hihettem volna másnak, ha magamnak sem hittem? Ha mindent pontosan éreztem, villogtak a piros lámpák, hogy valami nem stimmel, mégis egyre-egyre többet akartam belőle. És ahogy ő irányította, én magam is elhittem, hogy ilyen rohamléptekkel, mindent azonnal kell, mert „mi egymásnak vagyunk teremtve”.
Nem tudom, hogy a közös ismerősök akartak-e mondani valamit, mert nem figyeltem rájuk sem."

Ezt nagyon szépen és pontosan fogalmaztad meg. :)
Tegye fel a kezét, aki nem ment végig az elején szó szerint ugyanezen...

Nárciszkertész 2017.09.14. 12:01:51

@drlover: "Szóval akkor nekünk megvilágosodott áldozatoknak óvni kellene az ártatlan potenciális áldozatokat ?!.......előadásokat tartani roadshow-zni, esettanulmányokat bemutatni.....kvázi elszigeteni a nárciszokat az ártás lehetőségétől is ???!!!!"

Esélytelen, ld. fentebb, amit tevagyhibás02 írt... Ha saját magadnak nem hiszel, ha saját magadra nem hallgatsz, hiába látod (illetve leginkább csak érzed asszem) akkor másra ugyan miért hallgatnál??

2017.09.14. 12:12:31

@Nárciszkertész: nem......en azokra gondoltam akik meg nem ultettek narcisz.....
Tudod mint a felvilagosito orak...mondjuk a biztonsagos szexrol....vagy a drogok kovetkezmenyeirol....a helyes kezmosasrol
Megelozes.......hogy elkeruld...ha netan szembe jon bedobja a love bombat...????

2017.09.14. 12:59:36

@Nárciszkertész: .....habár lehet, hogy a még érintetlenek védelme se segít......
hiszen a felvilágosító órák ellenére is .....akik meghallgatták is....teherbe esenek...drogoznak...és nem mosnak jól kezet.......
.........dühítő a tehetetlenség.........

Emma Paula Keresztanyuja 2017.09.14. 15:04:49

@drlover: Felejtsd el! Olvasd újra azokat a kommenteket, amiket a "csak úgy" idetévedtek írtak. Mind kikéri magának h 'mijért báncsuk' szegény férfiakat, biztos csak túlpicsogjuk az egészet. A normális párkapcsolatok mércéjével mérik a dolgot, és nem hiszik egy szavunkat se

2017.09.14. 15:19:01

@Emma Paula Keresztanyuja: ........bocsi.....igaz....csak reg nem jart erre ilyen....es elfelejtkeztem rola....

Anserina 2017.09.14. 20:03:23

@drlover: Valami azt súgja, hogy a "beavatatlan lelkek" vakon követni fogják őket. Pontosan úgy, ahogy mi is tettük azt. Hülyén hangzik, de a klinikai halált átélőkhöz tudnám hasonlítani magunkat. Ők is csak egy mosolyt kapnak, ha mesélnek... :)

Madam. 2017.09.14. 20:33:51

Valóban egyre több elszigetelődő ember lesz, ha a no contact érvényesül, de nem a nárcik szakadnak le, hanem mi. Bizalmatlanság miatt és társai. Ők, ha leszakadnak, nem másként, mint a gradiozitásuk jeléül fogják fel.
...nem, nem kellenek felvilágosító előadások, hiszen azok a tudásunkra, ismereteinkre hatnak, s kinek ne lenne, benne élve, egyre kiterjedtebb infóhalmaza. És? A (csak) tudás segít kilépni? Tehát attitűd, motiváció, na abban lehetne antinárci roadshowkat tartani.

Madam. 2017.10.03. 20:48:05

No, kapunk októberi lelki táplálékot? R
Remélem, minden oké...

Nárciszkertész 2017.10.25. 13:20:56

@Madam.: Jajj, ne én legyek a lelki táplálék, ezt nem vállalom! :) Olvass inkább olyasmit, aminek semmi köze a nárcidhoz, de TÉGED szórakoztat! :) :) :)

Fogok még írni valamikor posztot, de ez most nem az az időszak (nem, nincs gáz :)).

háromakislány 2017.12.13. 10:31:30

Kedves Nárciszkertész! Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb bejegyzésben az apukám és anyukám életét látom lejegyezve, mintha ismernéd a családunkat... Én most jelenleg azon dolgozom, hogy felnőttként behozzam a lemaradásomat, és felépítsem magam abból az életszakaszból, amelyben megrekedtem gyerekként egy nárcisztikus apa mellett. Nekem van lehetőségem az "elszakadásra", a korábbi élmények feldolgozására és helyretételére, de az édesanyám miatt összeszorul a szívem. A gondolataid olvasása közben az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy valóban csak az a megoldás, hogy hagyjuk magunk mögött ezt az embert? Tegyük ki az összeset egy lakatlan szigeten, hajózzunk el, és soha ne nézzünk hátra? Szívesen olvasnék még a témában, de nem az áldozat szemszögéből, hanem a nárcisztikus személyiséget szeretném megérteni (vagy eredendően bűnösök és nem érdemlik meg, hogy megértsük őket?) ..........

Emma Paula Keresztanyuja 2017.12.13. 13:02:20

@háromakislány: Szia! Mielőtt a Nárciszkertész válaszolna és írna vmi nagyon jót, két tipp, ha tudsz angolul: a youtube-on keresd a "knowing the narcissist" csatornát (van blog is), v Sam Vaknin-t, bár az előbbi jóval sokkolóbb és személyesebb. Ezeket igazi nárcik csinálják, és sokat megtudhatsz arról, h gondolkoznak.

Madam. 2017.12.26. 15:31:00

@háromakislány: tegyük ki, hajózzunk. Esetleg váljunk nárcivá.

háromakislány 2017.12.26. 16:05:27

@Emma Paula Keresztanyuja: Köszönöm szépen a tippeket! Elsősorban magyarul és olvasni szeretnék, de jó tudni, hogy a youtube-on is található anyag a témában. :)

háromakislány 2017.12.26. 16:11:09

@Madam.: Azóta érdeklődtem szakembertől is, és sajnos ugyanazt a választ kaptam: ők nem fognak megváltozni soha, mert szerintük bennük semmilyen hiba nincs. Az a néhány ember, aki véletlenül elmerészkedik egy pszichológushoz, néhány alkalom után valószínűleg be is fejezi a terápiát, és ott folytatja a "tevékenységét", ahol korábban abbahagyta. :(

Madam. 2017.12.26. 16:24:00

@háromakislány: igen, tipikusan az a kórság, ahol a környezetet kell terapizálni, mivel a páciens tökéletesen önreflexió híján van.
Talán volt is szó erről itt valahol.

Nárciszkertész 2017.12.27. 12:48:37

@háromakislány: Örülök, hogy idetaláltál! :) A kérdésekre:
- Igen, valóban az az egyetlen megoldás, hogy magad mögött hagyod ezeket az embereket.
- Nem, nem kell kitenni őket semmilyen lakatlan szigeten. Ez feltételezné, hogy te viszed el őket odáig. ;) Hajózz el, de nélkülük, ők elintézik majd saját magukat.
- Megérdemlik-e, hogy megértsék őket? Nem. Te érdemled meg, hogy megértsd, hogy mi történt veled. A viselkedésüket kell megértened, hogy tudj ellenük védekezni. De nem azért kell megértened őket, mert "megérdemlik". Persze, megérdemelnék, hogy megértsék őket mások, de ennek sajnos nagyon fontos előfeltétele volna, hogy ők meg akarják érteni a saját maguk téves, káros, romboló, veszélyes viselkedését. Erre nincs esély. Így aztán teljesen irreleváns, hogy mit érdemelnek meg és mit nem. Saját magukat likvidálják a normális emberek közül.

illogikusszurrealizmus 2018.04.01. 09:39:00

@Nárciszkertész:

Kedves Nárciszkertész! Nagyon örülnék, ha privátban megírhatnám valahogy a duplacsavart, ami miatt plusz nehézség van. Megengeded? Hidd el, elég "vicces" sztori...

illogikusszurrealizmus 2018.04.02. 08:39:22

@Nárciszkertész: Még egy levelet küldtem magánban, innentől csak itt, és köszönöm.

A másik, hogy ha megírod a border nárci jelenséget, majd ha lesz időd, azt is nagyon köszönöm, előre is.

Nárciszkertész 2018.04.02. 11:32:54

@illogikusszurrealizmus: Nem írok border nárci jelenséget, mert nem vagyok pszichológus, és nem értek hozzá. :) Itt a blogon is csak olyasmiről írtam, amit a saját bőrömön tapasztaltam. Ennek alapján a border nárci posztot te fogod megírni... ;) ;)

Nárciszkertész 2018.04.02. 22:09:04

@hübrisz: Igen, ezt én is akartam javasolni, azzal a kiegészítéssel, hogy ez a pont nem egész pontos. Ezt írja: "A borderline csak krízishelyzetben esik szét."
Kiegészítés: a borderline számára a (legegyszerűbb hétköznapi) helyzetek legnagyobb része krízishelyzet, és te soha nem tudod kiszámítani, hogy éppen melyik jelent számára krízist.

illogikusszurrealizmus 2018.04.03. 20:48:34

@hübrisz: Köszönöm szépen, megnéztem és affelé tendálok (nyilván nem vagyok pszichológus) hogy nárci, border vonásokkal. Mert a környezetünk nem sejt semmit a személyiségéről, max. sajnálják a rosszullétek miatt (amit időnként produkál), mert ez az egyetlen, amit érzékelnek.

Pedig most is lejátszott egy-két apróságot, csak tudtam felhúzott szemöldökkel reagálni. Nem tetszett neki, hogy nem igazán foglalkozom vele, ezért előhúzta a közös meló kártyát, én meg kedves mosollyal az arcomon dolgoztam vele. Persze ezzel kihúztam a gyufát, de mivel az előadásra sem reagáltam (és ezredszer megbeszélni sem kívántam a miért tartunk itt helyzetet, mert ő nem érti), láttam rajta a mérhetetlen dühöt és sértettséget.

Szorítsatok légy szi', hogy bírjam a kiképzést...

illogikusszurrealizmus 2018.04.03. 20:50:30

@Nárciszkertész: az biztos, hogy még ha együtt vagyunk is, kell a dráma. Mindig akad valami, amiért lehet sajnálni, vagy történik valami tragikus...

Emma Paula Keresztanyuja 2018.04.03. 20:58:54

@illogikusszurrealizmus: Hááát....szerintem nincs ilyen h border nárci. A nárci játszmázik, és önmagában sohasem bizonytalan, úgy piszkálgatja az áldozatot, mint vmi tűre szúrt bogarat. Ha csak a szemét nézed, mindig nyugis, nincs kiborulva, max. dühös, ahogy a chez Dubarry írta.
A border viszont halál bizonytalan önmagában, a drámázás a saját elbaszottsága meg tehetetlensége feletti kétségbeesésének a kibuggyanása. bár lehet h nem jól látom...

illogikusszurrealizmus 2018.04.03. 21:15:14

@Emma Paula Keresztanyuja: Hát a szeme az mindig hideg, dühös, max. és valahogy kíméletlen, talán ez rá a jó szó.

Ja és a múltkor közölte, hogy értékesebb mindenkinél, akit ismer.

2018.04.03. 22:02:35

@illogikusszurrealizmus:

Mindannyian küzdünk a környezetünk értetlenségével...

Ha TELJESEN elhatárolódunk a nárcipatától, vagyis nem "tápláljuk", nem mi vagyunk az ELSŐDLEGES táplálékforrás számára, akkor kénytelen lesz a környezetéből beszerezni a szükséges tápanyagot... (mások vérét szívni...)
Vagyis, felgyorsítjuk azt a folyamatot, hogy mások is felismerjék, de legalábbis sejtsék, hogy valami nincs nála rendben... És mindjárt javulni fog a helyzetünk...
Hagyjuk őket máshol "érvényesülni"...

Persze, semmi nem megy azonnal... Mindent ki kell várni...

illogikusszurrealizmus 2018.04.10. 06:56:42

Tegnap újabb hazugság derült ki. Ez kicsit jót tett nekem, de ma érzem megint, hogy hiányzik. Mennyire gáz! Nem tudom, hol van a tűréshatárom, de már annyira szeretném elérni, hogy sok legyen és ne szeressem! Írtátok, hogy olyanok, mint a rákos sejtek, addig dolgoznak, míg kiölik a másikból az összes érzelmet. Néha már várom, mert olyan vagyok, mint a gombostűre tűzött pillangó, és csak vergődöm, miközben látom magam kívülről.

Nárciszkertész, Te tudod, mennyire feladtam magam érte, tényleg a Maslow-piramis aljától kezdve... Rettenetes. És még mindig itt tartok.

A másik igen, amit Hübrisz is ír, a környezet értetlensége és az áldozathibáztatás. Pedig még nem vagyok erős, sőt inkább gyenge, hogy ennyire hat rám. És persze jönnek a támadások, hogy normális vagy, hogy még mindig így hat rád?! Könyörgöm, naponta látom...

Az egyetlen fegyverem, hogy felidézem a legutóbb vele töltött időt, és azt, hogy még abban a két napban is volt több óra olyan szakasz, amikor a fejemre olvasott kb. mindent és olyan volt, mintha egy irdatlan mély bánya alján ülnék a sötétben, reménytelenül és csak zúdulna a fejemre a töménytelen sz.. Nyomasztó a végtelenségig.

Próbálom előtte erősnek mutatni magam és egyáltalán nem foglalkozni vele. De biztos így is érzi, hogy még mennyire hat és talán jól szórakozik rajtam.

2018.04.10. 12:32:46

@illogikusszurrealizmus: Nekem az segített, sőt, teljesen feloldotta a függést, hogy a végtelen aljasságaira koncentráltam. És arra, hogy esély sincs a változásra.
Próbálj meg ismerkedni, más irányba mozdulni. A pszichológia szerint a szenvedélyt (csak) egy másik szenvedély váltja ki...

illogikusszurrealizmus 2018.04.12. 20:55:16

@hübrisz: mindent próbálok, hogy túl legyek rajta.

Most éppen abban a fázisban vagyunk, hogy levegőnek néz, nem válaszol, nem köszön, csak akkor, ha vannak tanúk (a látszat, ugyebár...).

Nagyon sokáig nem akartam elhinni, hogy hazudik, hogy tudatosak a rosszullétei, de most már mindent elhiszek.

A rossz hír az, hogy elég jól kondicionált lábtörlő vagyok, és még mindig hiányzik... Tudom, mindannyian keresztül mentetek ezen. Nagyon nehéz, ott tartok, hogy izomból tartom távol magam, mert belül gyakorlatilag egyfolytában zokogok, pedig jönnek az élménybetörések, hogy úúú, miket mondott, mennyire szürreális volt a viselkedése...

cukrostakony 2018.04.13. 05:31:13

@illogikusszurrealizmus:
Szürreál, nagyon nehéz helyzetben vagy.

Biztosan nem tudsz váltani? Tudod innen gyógyulni sokkal nehezebb mint kívülről. Ezt anyomást nem mindenki bírja, a legkomolyabban mondom. És tisztázni kellene magadban azt is, objektíven nem tudsz váltani, vagy csak a Nárcisz hitetni el veled, hogy nincs út kifelé a csapdából?
Nem tudom segít-e Neked, de nekem segít, (utóbbi időben legalábbis úgy látszik), hátha neked is: nem úgy nézek az exNárcimra mint egy másik normális emberre, merthogy nem az. Ahányszor rátekintek, egy biorobotot látok akiben vírusosan fut a szoftver. Minden mondata és lépése kiszámítható program alapján jelenik meg a külvilág számára, épp ezért így is bánok vele. Felesleges bájcsevegés nincs (mit beszélgessen egy robottal???), találkozás nincs, ha meg elkezd beszélni kitör belőlem a nevetés. Nem túl elegáns megoldás, de hatékony.

illogikusszurrealizmus 2018.04.13. 08:27:45

@cukrostakony: Nagyon aranyos vagy, köszönöm.

A helyzet az, hogy teszek érte, hogy meg tudjak pattani. Új szakmát tanulok, és gyakorlatilag most két helyen dolgozom. Ott azt mondták, hogy ügyes vagyok és valószínűleg hamarosan fel tudnak venni. Addig kell kibírnom valahogy.

Ma nagyon durva lesz, ez biztos.

Viszont, mivel ez teljes titokban zajlik, azért az arcért, amit vágni fog, ha meglépek, asszem érdemes volt megszületni... még ha a szívem is fog beleszakadni sokáig, hogy nem láthatom...

2018.04.13. 09:16:01

@illogikusszurrealizmus:
Tudom, milyen az elégtétel hiányának az érzése... Hogyne tudnám...
De nem fogja megviselni a távozásod. Pótolhatók vagyunk. Úgy 5 másodperc alatt.

Azért is érdemes kiszállni a mókuskerékből, mert az újabb áldozat(ok) kínzása által talán, esetleg, remélhetőleg hamarabb eszmél rá a környezet, hogy ki-mi van az álarc mögött...
A majdnem igazi elégtétel az lenne, ha a teljes és minden közösség kivetné magából...

2018.04.13. 23:57:09

@illogikusszurrealizmus: Olvastam az elszakadási fázis kínzó érzéséről szóló hozzászólásodat és egy elméletem lenne a témával kapcsolatban. Talán némi vigaszként is szolgálhat, hogy nem "lábtörlő" hozzáállásból nehezebb az elszakadás. Ez pedig a színtiszta biológiai megközelítés. Gondoljunk az agyban lévő dopaminszintre. Van egy mondás "a főnöknek ma megcsináltam a lehetetlent, ezért holnaptól felvette a napi teendői közé". Az agy dopaminszintje is sajnos hasonlóan működik. Egy nárcisztikussal való kapcsolat (pláne a mézeshetek) a Disney mesékhez hasonlóan iszonyú rövid időn belül produkál iszonyú intenzív élményeket, amelyek valóságos pusztítást végeznek a testedben. Persze produktívabbnak érezzük magunkat a mindennapjaink során, várva a Nagy Ő-vel való találkozást nap végén, de azért gondoljunk bele, technikailag ez sem különbözik sokban attól, mint az idomított delfin, aki a kezdeti időszakban, amikor még szép nagy jutalomhalacskákat kap a karikán átugrós trükkért. A probléma itt biológiai szinten éppen az, hogy a tested, főleg az elméd olyan magasságokban van, mintha a piacon létező legjobb kábítószerből részesülnél naponta. És a probléma itt éppen az, hogy a nárci is így érez, hiszen az idealizálás fázisában ő is az újdonság varázsát élheti meg veled. A probléma ilyenkor tényleg az, hogy a tested ugyanolyan hirtelen lesz megvonva az "afrodiziákumtól", mint amilyen hirtelen megkaptad. Még az elvonó klinikákon sem hiába kezelik a betegeket úgy, hogy fokozatosan csökkentik az adagot, mert tudják, hogy a radikális megvonás még meg is ölhetné a beteget. Tőled viszont nemhogy megvan vonva, de hirtelen teljesítményhez is kötött. Ez a testedben további biológiai pusztítást okoz, hiszen az élvezet érzését felváltja a stressz, ami a kortizol szintedre is pusztítóan hat hosszú távon, nem beszélve az emésztésről vagy éppen a légzésről, ami a stressz következtében még a szíved működését is negatív irányba terelheti. Úgy gondolom, hogy az elszakadási fázis nálad, hasonlóan az "anyag megvonáshoz", itt is éppen a testedben végbemenő biológiai változások miatt nehezebb. Hiszen szó szerint a testednek meg kell szabadulni a "mérgektől". (Nálam az elszakadás fázisának haladását éppen az éjszakai izzadás csökkenése jelezte). Hidd el, amikor azt hiszed, hogy jobban hiányzik, mint tegnap, az furcsa, de pont a GYÓGYULÁS jele. A tested, a biológiai órád mind megbolondult, hiszen egy másik ember "időzónájához" igazodott és ez ellen az elméd is jelenleg próbál harcolni, hiszen neki is, akár egy számítógépnek újra össze kell raknia a saját rendszerét (ami azért egy gázlángolás következtében nem is olyan könnyű feladat). És hidd el, hogy nem hasból beszélek. Tavaly még én is ott voltam, hogy amikor megláttam az ex-nárcimat az újabb áldozatával fb-on pózolni (láthatod én sem vagyok tökéletes, mert hiába a no-contact már az is önmagában mazochizmus, hogy rákerestem, kitéve a fejlődésben lévő szervezetemet ismét egy adag negatív ingernek), hogy már a nézése megbabonázott ismét, aztán kb rohantam a wc-re a hasmenéstől, amit mellette éltem meg. Hidd el, amikor az agyadban erőteljesebben villannak fel az emlékek, az pont az, hogy az agyad dopaminszintje igényli a további édességet, de valójában éppen ez jelzi, hogy javulsz, mert minél erőteljesebb az elvonási tünet, annál közelebb jársz ahhoz, hogy "tiszta legyél".

illogikusszurrealizmus 2018.04.14. 13:01:05

@Hunedem: Annyira jó, hogy ezeket írjátok! Nagyon köszönöm.

A Bánki könyvben olvastam most és szó szerint, lehidaltam tőle:

Az érintettek ugyanakkor egyidejűleg pszichológiai nyomás alá kerülnek a nárcival való személyes kapcsolatban. Önkéntelenül elfoglalják és átélik a nekik kijelölt pozicíót; szinte fürdőznek a nárcisztikus figyelmében, szárnyalnak a támogatásával vagy kénytelenek szorongást, vagy akár megmagyarázhatatlan paranoid félelmet átélni, amitől ellenségesek vagy bizonytalanok lesznek és tehetetlennek érezhetik magukat, mint akik semmire se méltók. Ezek eredetileg NEM a saját érzéseik. De erre egyáltalán nem könnyű rájönni. Mindez egy körkörös lelki áramláshoz vezet, a szélsőséges érzéseit a másikba injekciózó és aztán már a partnerben meglátó nárcisztikus és társa között.

Szó szerint ezt éreztem. Hogy egy ördögi spirálban vagyok, aminek sosincs vége, csak jönnek a körök és én egyre többször és mélyebben szorongok. És hogy nincs kiút. Mindig azt mondta én döntésképtelen vagyok, emiatt szorongok.

A vicc, hogy alapból egy kiegyensúlyozott ember vagyok (bocs voltam). Nagy önbizalomhiánnyal ugyan, de normális életet éltem.

És ő olyat hozott, ami tényleg drog volt. Figyelt rám és olyan kedves volt, mint soha senki, és órákig minden nap chatelés, telefon. Szó szerint rámszívta magát. Baj volt minden perc, amit nélküle töltöttem. És mikor valamiért mégse voltam jól, és szorongtam, akkor elhagyott, hogy ezek szerint nem szeretem eléggé. Én meg könyörögtem magam vissza szorgalmasan. Míg végül már annyit bőgtem, hogy rossz volt nézni is, akkor elengedett.

Azóta folyamatosan vissza akar szerezni, minden létező manipulációs eszközzel és technikával. Én meg próbálkozom elugrálni elöle, mint ahogy itt is írta valaki, mint valami artista. És persze az eredendően is hiperalacsony önbizalmam miatt elbizonytalanodom, hogy de biztos nárci az ex? Biztos nem én vagyok a helikopter?

illogikusszurrealizmus 2018.04.14. 13:06:24

@Hunedem: Ja, igen és amikor tudom, hogy egész nap együtt, akkor testi tünetek. Hasmenés, és zsigeri félelem. Aztán, ha realizálódik a találkozás, akkor ha kedves, hiányzik, ha levegőnek néz és valamilyen vélt sérelem miatt, akkor meg azért van kedvem bőgni, kb. egész nap.

Asszem az egy árnyalattal rosszabb, ha kedves, akkor még szívbemarkolóbb a hiánya...

2018.04.14. 13:53:49

@illogikusszurrealizmus: A probléma továbbra is a jövődet illetően lesz. Egy empatikus társ, aki nagyon szeretne, akaratlanul is rá vár majd a sebgyógyítás, mert lássuk be, nincs az a szakirodalom, ami akkora erővel hatna az emberre, mint a gyakorlati tapasztalat. A mézeshetek alapvetően átértékelődnek egy áldozatban, hiszen zsigerből szorongani fog attól, hogy vajon ebből a jóból is mi sül majd ki később. Az őszinte, szívből jövő bókok gyanakvásra adhatnak okot, nem beszélve arról, hogy sok áldozathoz éppen az új társsal való gyógyulás során lép színre ismét a múltból a fekete folt, így akár csak egy elvonó kúrán, itt is visszavetheti a fejlődést, amin az új empatikus partner is fáradhatatlanul dolgozott (talán, mert korábban ő is volt már áldozat, és együtt akar boldog életet építeni egy szintúgy korábbi áldozattal). Nem egy esetben éppen ilyenkor hagyja el az új empata hódoló az áldozatot, mondván a benne is szunnyadó kisebbrendűségi komplexus miatt úgy érezheti, hogy az áldozat még mindig érzelmileg a nárcihoz kötődik, és így az új jelölt inkább kereket old, minthogy megélje ismét az elhagyás szégyenérzését. A "Mon Roi" film végén a nárcisztikus Georgio-ból éppen az vált ki mérhetetlen dühöt és folyamodik majdnem tettlegességhez, amikor a trónját féltve megérzi a nőn, hogy az már pótolta őt egy szerető, gondoskodó partnerrel és az indulatkitörése következtében el is éri a célját, mert a nőt gyakorlatilag a fuldoklás kerülgeti, ahogy a könnyeivel küszködve próbálja eltávolítani a nárcit az irodájából (amit végül csak a főnöke közreműködésével sikerül elérni). A megoldás valahol olyan, mintha az agyba azt a gondolatot kellene betáplálni, hogy nem leszokom a dohányzásról, hanem utálom a dohányzást. Az ember azért mégiscsak ösztönlény, a biológiai szempontok a párválasztásnak alapvetően a döntő részei, a civilizált keretek között kialakított ismerkedési szokások már csak egyszerű körítések, ezért furcsán hangozhat, de elsősorban olyan undort kellene kiváltania a nárcinak a másikban, mintha a kisgyerekkorában ráerőszakolt sóskapürére gondolna (na jó ez nekem pont rossz példa, mert imádom a sóskát :D ). Furcsán hangozhat, de én felidéztem azokat az emlékeket pár hete, amikor könyörögtem a kis nárcimnak, hogy menjen már zuhanyozni, mert este 11 van, és másnap korán kell kelnem, mert zh-t írok. Valahogy feltudtam idézni magamban azt az undort, amit kiváltott belőlem, amikor arra gondoltam, hogy nyári melegben a bkv buszon átutazva a városon még nekem ilyen test mellé kellett volna este bebújnom a frissen mosott, illatos lepedőbe és rögtön úgy voltam, hogy megszüntettem a szexuális vágyat, ami a szakítás után még hónapokig bennem maradt. Természetesen nem egy ápolatlan, szakadt nárcim volt SŐT, nagyon is gondosan figyelt és ápolt külsővel rendelkezett, csak épp engem "tisztelt" meg az elhanyagolt, lusta kisgyerekes viselkedésével. Hány ismerősöm van, akiktől mind hallottam már azt a kijelentést, amikor felidéztük valamelyik balf*szt, akik után rohantak fejvesztve tizenéves korukban, hogy "jesszusom, hogy járhattam én ezzel?". És igazuk van, mert az azóta ért ingerek felülírták bennük a nárci képét, bármennyire is egykor pótolhatatlannak gondolták.

2018.04.14. 16:10:05

@Hunedem:
Hogyan lehet az, hogy én még nem találkoztam empata férfival? Úgy értem, hogy a tág környezetemben sem.
Néhány ismerősömben ugyan véltem felfedezni érzelmeket (nem irántam, általánosságban értem), de azt is felülírták az ösztönök... (Értsd: ugyanúgy csalták a feleségeiket, partnereiket, mint akikben szemernyi érzelem /látszata/ nincs a nő iránt.)
Ha a nemi ösztön felülírja az "érzelmeket", akkor beszélhetünk egyáltalán érzelmekről a nő iránt? Szerintem nem. Max. birtoklási ösztönről és/vagy szimpla szociális, gazdasági érdekekről.

2018.04.14. 17:21:01

@Hunedem: Olvastalak, de most meló van, nem tudok írni. Csak előzetesen: a bírósági életképek mögött egészen más van...

2018.04.16. 02:27:49

@Hunedem:
Csak nagyon érintőlegesen…

Az életösztön után a legerősebb ösztön a nemi ösztön. Gyakorlatilag mindent a nemi ösztön motivál, legtöbbször tudat alatt. Az ösztön az origo.
(Wikipédia:
„A belső ingerforrások az ösztönök, amelyek állandó erőként hatnak, folytonosan fennállnak, ezért nem lehet könnyen menekülni előlük. Az ösztön egy bizonyos izgalmi állapotból eredő pszichikus energiamennyiségként képzelhető el, ami feszültséget kelt a lelki szerkezetben. Freud elmélete szerint A FESZÜLTSÉG KÍNÉRZETTEL JÁR a lélek számára, ami arra törekszik, hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Az ösztönt tehát KI KELL ELÉGÍTENI, hogy energiája levezetődjék. Ez azonban nem megy egyszerűen, mivel a legtöbb ösztönkésztetés elfogadhatatlan a tudat számára, ezért elfojtja, a tudattalanba száműzi azokat. Ettől azonban az ösztönök nem szűnnek meg létezni, tudattalan kínt okoznak a lelki szerkezetben, és arra törekszenek, hogy kifejeződjenek, hogy észrevetessék magukat a tudattal.”)

A férfi poligám. Ha a poligám ösztön kínzóan követeli a magáét, akkor a férfi nem tud hosszú távon empata lenni a nemi vágy tárgyával, vagyis (alapesetben) a nővel.

Stabil földszint nélkül akarunk emeleteket építeni… (És építünk is. Ami összeomlik és vagy maga alá temet, vagy nem…)

Namármost, amíg „földszint” kérdései megoldatlanok, addig gyakorlatilag felesleges az emeletekről beszélni, pláne építeni… De ezt a szabályt mégis átlépjük, mert azt hisszük, hogy át lehet lépni… Pontosabban, a vallási, politikai hatalom elhitette velünk…

Magad is kimondtad: „Egyszer "nálunk" is elszakad a cérna. Azért az empaták is csak egy ideig-óráig bírják nyilván,”
Ez egy óriási ambivalenia… Vagy ez, vagy az, a kettő együtt nem megy…

És akkor itt rá is térhetünk az anyagiakra (bírósági tapasztalataid…)
Továbbra is érintőlegesen, leegyszerűsítve, általánosítva.

A párkapcsolatokban a fentiek miatt (is) nincs meg az egyensúly. És ha nincs meg az egyensúly, akkor működésképtelen.
Rendszerint a nő sokkal többet tesz a kapcsolatba: érzelmeket, szexet, szociális ellátást (házimunka), és ha van(nak) gyerek(ek), azok gondozását, nevelését
És mit tesz egy férfi a kapcsolatba? Gyakorlatilag a szexen kívül semmit. Tehát nincs meg az egyensúly. És mivel lehet az egyensúlyt megteremteni? Pénzzel. Vagyis a férfi betolja a pénzt. Megvásárolja a nő tűrését.
(A nő odaadná a lelkét is a férfinak, de a férfinak nem kell a nő lelke. És ami még nagyon fontos: a férfi soha nem akar intellektuális kapcsolatot a nővel. A férfinak a nő agya, lelke nem kell, csak a teste.)

Persze, mindez nincs kimondva. A férfi a poligámiája miatt alkalmatlan a tartós párkapcsolatra, de a társadalmi nyomás meg a kényelme miatt mégis belemegy, ami azzal jár, hogy folyamatosan hazudni kényszerül… És a nő egyszer csak rájön, hogy át lett verve.
A statisztika szerint a válások 80 %-át a nők kezdeményezik. A statisztika mindig kozmetikázott, tehát az a 80 % van 95 is… A saját tapasztalatom is az, hogy mindig a nő akar válni… (A munkámon keresztül rengeteg nőt ismerek.)
Vajon miért akarnak a nők válni?????

Tehát a nő rájön, hogy át lett verve. És ott áll érzelmileg kifosztva, szétalázva… Eszköztelenül, tehetetlenül…
Igen, jogos, a férfi fizessen azokért a kínokért, ami a nőnek okozott. Az más kérdés, hogy mit ítél a bíróság…

Idézlek:
„…bőven volt alkalmam betekintést nyerni a bontóperekbe, ahol a nárcisztikus, pénzhajhász anyák a nekik ítélt gyermekkel a hónuk alatt milyen gyorsan tudtak a két szép bociszemükkel egy empatikus apapótlékot találni a kicsinek, miközben ők (így már két helyről kapva a megélhetést) vígan élték tovább a felhőtlen életüket, az empata új apa-jelölt meg nyilván nem fog utcára tenni egy kisgyermekes nőt.”

Bocs, de ez hatalmas csúsztatás.

1. Gyerekes nő pénzes és/vagy gyermektelen férfinak nem kell. A férfi nem vesz ekkora nyűgöt a nyakába, amikor millió gyermektelen bombázóból válogathat…
Tehát az elvált, gyerekes nőnek max. elvált, gyerekes partnerre van esélye. De sokkal inkább a társtalanságra.
2. Ha a nő a pénzhajhász, és a nő kapja a szülői felügyeleti jogot, akkor nyilván ő viszi a vagyon jelentősebb részét is, nemde? (Mármint, ha van megosztandó vagyon.)
Vélelmezve, hogy a nő vitte a lakást (meg hozzá a hiteltörlesztést…, csak azt a kívülállók nem látják…), ergo a férfi költözik a nőhöz. Ez estben viszont dől az, hogy „az empata új apa-jelölt meg nyilván nem fog utcára tenni egy kisgyermekes nőt.”

Ismertetem a gyakorlatot: a felek elválnak és általában mind a kettő fuldoklik anyagilag. A válás utáni kapcsolatok zöme GAZDASÁGI KÉNYSZER miatt jön létre, nem pedig azért mert a férfi empata….
Ha van lakás, akkor a lakásban maradó fél egy keresetből nem tudja fenntartani (pláne, ha hitelt is törleszt), aki pedig lakás nélkül marad (és általában gy.tartásdíjra kötelezett) az nem tudja fizetni az albérletet… Hát ebből születnek a „nagy, empatikus szerelmek”…

Folyt. köv.

2018.04.16. 02:31:08

„(így már két helyről kapva a megélhetést)”

Akkor elmondanám, hogy a gyerek(ek) rengeteg pénzbe kerülnek. (Luxus nélkül is.) És a természetbeni ellátásukat is meg kell oldani, ill. azt is lehetne forintosítani…

Szóval, ezt a kérdést nagyon felületesen ítéled meg. Férfimódra. Empátia nélkül.

„…rávilágíthat sok olvasónak is arra, hogy mostanában miért egyre elterjedtebb joggyakorlat inkább az apának ítélni a gyermeket, mert már a bírók is látják sokszor, hogy a nárcisztikus, destruktív életmód nem mindig az apa személyében lelhető fel…”

9 évig tartott a válóperem (nem rajtam múlt), így sikerült némi rálátást szereznem a magyar családjogi gyakorlatra.
Fontos: a házasságomban kizárólag én voltam a családfenntartó, a cseléd, és gyerekgondozó is. (A volt házastársam különböző kamubetegségekre hivatkozva vonta ki magát minden munka alól. Nem kérdés mekkora hülye voltam.)
És itt közbeszúrnám azt is –kontra „pénzhajhász” nő-, hogy az esetem korántsem egyedi. Mint mondtam, rengeteg nőt ismerek… Egyre több a családfenntartó nő. És válás után is a nő tartja el gyereket, mert az apa megtalálja a módját, hogy kibújjon a tartásdíj fizetése alól. Meg ab ovo leszarja a kölykét.

Mert miről is van szó?
Az elmúlt pár évtizedben hatalmas társadalmi változások következtek be. Ma már könnyen, gyorsan, nagyon olcsón szexhez lehet jutni – és ami a lényeg: gyermekáldás következménye nélkül.
Tehát a férfiak nem vállalnak anyagi terhekkel járó párkapcsolatot. Semmi nem kényszeríti rá. Szex van a netről vagy a kupiban, a ruhát behajigálják az automata mosógépbe, a közeli kifőzdében 800-ért kap menüt – mosogatni sem kell, a takarítást meg leszarják. Minek az állandó nő???
A „kapcsolatok” az egészségügyi szexre korlátozódnak…
(És bizony ettől a nők rettenetesen szenvednek, mert hatalmas az érzelmi szükségletük és tombol a reprodukciós ösztönük…)

Visszatérve a bírósági gyakorlatra:
„egyre elterjedtebb joggyakorlat inkább az apának ítélni a gyermeket, mert már a bírók is látják sokszor, hogy a nárcisztikus, destruktív életmód nem mindig az apa személyében lelhető fel.”

Tévedés. A jog a mindig a jogalkotó, vagyis a hatalom érdekét védi. (A bírók a hatalom szolgái…)
A hatalom nem akar szociális terhet magára venni, ezért hagyja rajta az eltartón az eltartottat, (életképtelent, élősködőt - nem kívánt törlendő).
Tehát az apa szülői felügyeleti jogának az anya pénztermelő képessége a háttere…

De mondok másik példát is a hatalmi érdekre:
Az ingatlan bérbeadás. Ha a bérlő nem hajlandó a b. szerződésben foglaltaknak eleget tenni, értsd, nem fizet, lelakja az ingatlant, nem hajlandó kiköltözni, a bérbeadó vagyis a tulajdonjoggal rendelkező tehetetlen. Ha erőszakkal kirakja a bérlőt, akkor önbíráskodást követ el, ami büntetőjogi kategória (asszem 1-5 éves szabadságvesztés a szankciója). Ha a tulajdonos nem akar dutyiba menni, akkor pereskedhet évekig, és akár lakhat az árokparton. (Ja és a kára sem lesz megtérítve.)
A törvény miért a bérlőt védi a tulajdonossal szemben? Mert nem akar szociális problémát magára venni. Szépen az ingatlantulajdonos nyakán hagyja az életképtelen és/vagy élősködő bérlőt (és családját). Így évekre meg van oldva a lakhatásuk… Nem állami teher…
Nos, ugyanez a kotta a válópereknél is…

Aztán, hogy mit lát (át) a bíró, vagy sem, avyga miért kapja egyre több apuka a szülői f. jogot:
A felek ott állnak a bíróság előtt (akár polgári, akár büntető perben). Ott van a szétesett, vibráló, “idegbeteg” (valójában lelkileg szétkínzott) anya, és ott van a halálnyugodt, harmonikus, kiegyensúlyozott (vagyis ezek álarcát viselő) apuka…
Egy ilyen helyzetben MINDEN bíró azt szűri le, hogy az anya a problémák gyökere…: az anya a kiszámíthatatlan hisztérika, az összeférhetetlen, a depressziós idegbeteg, aki megnyomorítja a családja életét… Szegény apáét is, aki mindezt rendíthetetlen nyugalommal, kitartással tűri, lelkierőt ad a gyerekeknek és így tovább…

És felteszem a költői kérdést: a válásokat miért 80 (95) %-ban a nők kezdeményezik?
A (nárcisztikus) pszicopata nő válni akarna? Dehogy…
A (nárci)pata nők száma elenyésző a (nárci)pata férfik számához viszonyítva.

És igen, ehhez képest egyre több (nárci)pata apa kapja meg a szülői f. jogot…

Folyt. köv.

2018.04.16. 02:36:58

A magyar jogászok abszolút nincsenek felkészítve a kapcsolati erőszak mechanizmusára. (Nem véletlenül.)
Az igazságügyi klinikai szakpszichológusak is átverik (nárci)paták, ill. nem merik leírni a valót.
De ez ügyben inkább másolok:
“Mivel kiváló manipulációs készséggel rendelkeznek és hihetően adják elő az állításaikat csak a rendkívül jól képzett szakemberek képesek leleplezni őket (közülük is csak azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy az ilyen személlyel szembeszálljanak és felvállalják, hogy maguk is üldözés tárgyai lesznek) pedig nagyon könnyen felismerhetőek arról, hogy mindenkit igyekeznek megfélemlíteni, aki nem nekik ad igazat, például nem szoronganak akkor sem, ha feljelentik a bírót, az ügyészt, az ügyvédet vagy bárkit, aki az útjukba áll.
(…)
Abban az esetben azonban, amikor egy pszichopata érdeke az, hogy másokat provokáljon, majd feljelentsen és kártérítést igényeljen tőlük, ehhez pedig az egész rendszer (nyomozó- és szabálysértési hatóságok, ügyészségek, bíróságok stb.) „segítséget nyújt” számukra azzal, hogy az eljárásaikhoz költségmentességet engedélyez, a rágalmaikra, hamis vádjaikra nem marasztal ja el őket attól félve, hogy netán a döntéshozó lesz a pszichopata új célpontja, esély nincs a „megjavításukra”, márpedig sajnos a pszichopaták elleni küzdelem során az áldozatok rendre arról számolnak be, hogy nem elég a pszichopatával megküzdenie, de az egész rendszerrel is küzdenie kell, hiszen egy ügyésznek, bírónak sokszor sokkal egyszerűbb az áldozatot elmarasztalni, mint felvenni a harcot egy nála sokszor magasabb IQ-val rendelkező személlyel.
A hiba tehát nem csak a pszichopatával van, hanem azokkal a döntéshozókkal is, akik hagyják, hogy az ilyen személyek ámokfutása következtében emberi életek menjenek tönkre.”

2018.04.16. 02:46:29

Magyarországon (ma még) esélytelen az érzelmi bántalmazás bizonyítása és ebből következik, hogy a szankcionálása is.
A bíróság nem foglalkozik a “megfoghatatlan” dolgokkal. És hiába az igazságügyi klinikai szakpszichológus szakvéleménye (akár megállapítja a bántalmazást, akár nem, akár definiál személyiségzavart, akár nem), a bíróság át fogja lépni.
A szakértők alaphozzáállása (ahogy a bíróknak is) az, hogy az áldozat fejéhez senki nem tartott pisztolyt (ez önmagában igaz is, kétségtelen), hogy kapcsolatra lépjen az elkövetővel, házasságot kössön, gyermeket nemzzen vele, stb., tehát egye meg, amit főzött.
A Btk.-ban a családon belüli erőszak kapcsolati erőszaknak van nevezve, hogy ne legyen megszentségtelenítve a család fogalma… és ez is csak néhány éve önálló büntetőjogi tényállás (asszem 2013 óta).
És ahogy a többi gyermekhez, nőhöz, családhoz kapcsolódó törvény, ez is csak kirakattörvény…