Élet egy nárcisztikussal

Elszigetelés

2017/04/27. - írta: Nárciszkertész

train-track-photoxpress_13451666-ok.jpg

A nárcisztikus manipuláció egyik formája, hogy a nárci szép lassan elszigetel a világtól: a családodtól, a barátaidtól, a hobbidtól, a munkádtól, mindentől, ami akadályozza, hogy csak körülötte ugrálj. Úgy csinálja, hogy a folyamatot magát biztosan nem fogod észrevenni. Nagyon apró lépésekben zajlik ugyanis a dolog. Mint a vonatsínek: ugyanarról a pályaudvarról indulnak, csak az egyik Párizsba megy, a másik meg Kijevbe, és mire rájössz, hogy rossz vonaton ülsz, már rég sok száz kilométerre van a másik vonat.

A napi mókuskerékben forogva, cipelve a hétköznapokat (gyerek, háztartás, munka és a nárcid legyezgetése pálmaágakkal), föl sem tűnik, hogy

- már nem találkozol a barátaiddal,

- 10-ből 9 találkozót ezért vagy azért le kell mondanod,

- nem csinálod a korábban gyakran és jól űzött hobbidat,

- a családod sátoros ünnepeken lát csak, holott egyébként nagyon is jóban vagytok,

- feleannyit teljesítesz a munkahelyeden, mint korábban.

Persze, hogy kevés idő van ezekre - gondolod - hiszen sok a tennivaló. Igen, de ezeknek nagyjából a 70%-át a nárcid jóvoltából cipeled. Ő tette a hátadra, nem te vetted magadra, és mivel hátul nincs szemed, gyakran észre sem veszed, hogy ezt vagy azt is te viszed HELYETTE. Mert a retorika eközben az, hogy ő mennyi mindent csinál HELYETTED, hogy neked jobb és könnyebb legyen. És te nagyon hálás vagy ezért.

Szóval hogy néz ki ez a bizonyos elszigetelés a gyakorlatban? Lásd alább:

1. Egy hónappal előre sikerült végre leszervezned a külföldön élő, és csak kétévente hazaruccanó barátaiddal egy találkozót. Mivel két éve nem találkoztatok, előre várod és örülsz neki. Minden remekül alakul, a nárcid hazahozza a gyerekeket az iskolából, és biztosít róla, hogy természetesen vigyáz rájuk, amíg te jól érzed magad. Apróbetűben hozzáteszi (ezt közben már meg sem hallod, mert nagyon örülsz, hogy végre ki tudod tenni a lábad a lakás ajtaján, ráadásul a rég látott barátaiddal fogsz találkozni), hogy azért ha lehet, siess haza, mert a gyerekeknek nagyon fontos, hogy az esti mesét te mondjad. Te mondjuk nem terveztél esti mesére hazaérni, mivel este 6-kor találkoztok a barátaiddal, és 8-kor jön az esti mese. Rémlik, hogy előre szóltál arról is, hogy egész estés programra mész, de ő erre persze nem emlékszik. Na, nem baj, majd megoldja, megpróbál helytállni, menjél csak. 5 perccel indulás előtt a lábára ejti a baracklekvárral teli fazekat. Eltört a lábujja, vagy legalábbis úgy érzi (vö. Értelmező kéziszótár, de az tegnap esett a lábára, azt ma már nem lehet újra eljátszani). Szörnyen fáj, jeges borogatás, nézed, hogy tényleg eltört-e, de semmi sem utal erre. A konyha úszik a baracklekvárban, nekiállsz feltakarítani, hiszen miattad történt az egész (ha ugyanis nem akartál volna elmenni bulizni, nem neki kellett volna levenni a tűzről még a lekvárt is). Amikor 18:30-kor kilépsz az ajtón már borzasztóan furdal a lelkiismeret, hogy cserben hagyod a gyerekeidet is és a férjedet is azért, mert bulizni akarsz. Legközelebb százszor is meg fogod gondolni, hogy elmenj-e valahová.

2. Üres a hűtő, és te engedélyt kérsz, hogy megejthesd a havi nagybevásárlást. Ehhez neki kell a gyerekekkel lenni nettó 1,5 órán keresztül. Amikor megteszed az igénybejelentést, a válasz egy sóhaj, hogy hát rendben van, menj, de ha lehet, inkább ne ma, mert neki nagyon fontos dolga van. Oké, akkor vacsorára háztartási kekszet esztek a maradék száraz sajttal, de nem baj, mész holnap. Másnap bejelented, hogy ma mennél bevásárolni, de ekkor:

A) verzió: kiderül, hogy sajnos elfelejtette mondani: egy nagyon fontos programra kell elmennie, amit sajnos nem hagyhat ki, mert ezértmegezért. Oké, de már nem tudsz mit adni a gyerekeknek enni, ezért felöltözteted őket, és elviszed őket is bevásárolni. A bevásárlás gyerekekkel 1,5 óra helyett 3 óráig tart, a végén pedig kissé zilált elme- és idegállapotban fogod magad után húzni üvöltő gyermekeidet (mármint te is zilált állapotban leszel és ők is). Amikor hazaértek, a nárci a számítógépe előtt fog ülni. Te csodálkozol, mert az még a zilált elmeállapotban is rémlik, hogy azt mondta, nagyon fontos programja van. Megkérdezed, nem ezt mondta-e. De igen, és oda is ment, de kiderült, hogy potyára, mert nem is ma van, ezért hazajött, de most eléggé ki van borulva, hogy fölöslegesen mászkált föl-alá, 5 perce ért haza, ráadásul tömegközlekednie kellett, mert te elvitted a kocsit.

B) verzió: sikerül elmenned, majd amikor 1,5 óra múlva hazajössz, azt látod, hogy a gyerekek mellett ülve sóhajtozik, és arról panaszkodik, hogy el kellett volna intéznie valami nagyon fontosat, de sajnos túl sokára értél haza, így már késő.

C) verzió: sikerül elmenned, de mire hazaérsz, az otthonmaradók közül valaki gipszben fekszik, mert valami szörnyű tragédia történt.

Bármelyik verzió folyománya, hogy legközelebb már attól is görcsbe fog állni a gyomrod, hogy be kell jelentened bármilyen, a lakás négy falán kívül intézendő dolgodat.

3. Családi ünnep a láthatáron, előre lefixált időpontban. A te valamelyik családtagod az ünnepelt. 10-ből 9-szer a nárciddal éppen indulás előtt fél órával fog történni valami tragédia (tetszőlegesen választható, hogy éppen mi: kibicsaklik a bokája; tüdőgyulladást kap; rájön a hasmenés; szörnyű migrénje lesz; szupersürgős munka érkezik pont indulás előtt; kilyukad a cipője; nem találja a szemüvegét; elvágja a konyhakéssel az ujját). Így végül csak te mész és a gyerekek. De csak ha nem kell otthon maradni, és őt ápolgatni.

4. Megkéred, hogy az elkövetkezendő 1 hétben segítsen abban, hogy megírhasd és leadhasd azt a pályázati munkádat, amivel egy csomó pénzt keresnél/új állást kapnál. Annyit kérsz, hogy minden délután hozza el a gyerekeket az intézményből, és tegye meg, hogy elmosogat. Megígéri, és hosszan kifejti, hogy tudja, ez neked mennyire fontos. Azon a héten 5-ből 4-szer te hozod el a gyereket, mert sajnos csak hétfőre tudta szervezni a fogorvost, pont délutánra, nagyon fájt a foga, ezt megértheted; kedden sajnos telefonált az anyja, hogy nagyon kéne neki egy kis segítség, nem mondhatott nemet; szerdán sajnos a Náncsi néni (huszonhatod-nagynéni) leesett a lépcsőn, és ugyan a gyerekei bevitték a kórházba, de muszáj volt meglátogatni, nehogy érzéketlennek tűnjön; a csütörtökről előre szólt, hogy aznap biztos nem fog menni (nem emlékszel erre mondjuk); és pénteken végül elhozza őket. Fanfárszó, hangos taps.

 

Az elszigetelés apró lépései egyébként már a kapcsolat kezdetén elindulnak, de akkor nem a fentiekhez hasonló formában. A fentiek helyett olyanokat fogsz hallani, hogy ő annyira szeret téged, hogy neki kín minden egyes nélküled töltött pillanat, és bár megérti, hogy a barátaid/családod/hobbid/munkád neked nagyon fontos, és támogatja is ezeket, de kérlek, kérlek, siess haza hozzá, mert ő már nagyon vár. A feketeöves nárci nem mondja, hogy siess haza hozzá, mert már nagyon vár, hanem amikor bejelented, hogy ide vagy oda mész, akkor ő kedvesen megölel, és azt mondja, hogy menjél csak drágám, finom vacsorával várlak ekkor és ekkor. A megnevezett időpontban te még nem szerettél volna otthon lenni. De ezek után sietni fogsz haza, nehogy kihűljön a vacsora, amit érted és neked főzött az a drága és figyelmes ember.

Az elszigetelés egyetlen célja, hogy megszűnjön körülötted minden olyan emberi kapcsolat, ami veszélyt jelenthetne rá. Vagyis arra, hogy kellő figyelemmel, módon és mennyiségben tudd körbelegyezni a pálmalegyezővel.

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr6612448737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.04.27. 08:03:32

Egyrészt a legyező, igen, de ugyanilyen fontos a bizalmas viszonyok leépítése, hogy nehogy egy egyszerű "hogy vagy"-nál kibukjon belőled valami, aminek nem kéne, és a bizalmasod szembesítsen azzal, hogy miben élsz.

kissgabó 2017.04.27. 09:02:14

Illetve az utolsó bekezdésnek az ellenkezője is igaz lehet, amikor Ő nem akarja hogy hazagyere, hogy találkozzatok, és Te pedig mindent megteszel azért hogy mégis... Ennek pozitív a fogadtatása, és ez szép lassan természetessé válik. Ergo ugyanott vagy, ráadásul úgy, hogy Ő még csak nem is kérte. Magadnak csináltad...

Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.27. 12:35:40

Apró példa erre. részlet egy korábbi kommentből:

"az én véleményem az, hogy nem engedhető meg egy szerető kapcsolatban a verbális agresszió amivel ő rendszeresen élt. Párhuzamot vontam azzal, hogy férfiként én soha nem bántanám fizikailag és ezt garantálni is tudom."

Nos. Mit állít itt az egyszeri kommentelő? Mert AZT NEM, h ő nem élt verbális agresszióval...

Almandin 2017.04.27. 13:14:16

Szerintem ennek az elszigetelésnek nem kizárólag az a célja, hogy a nárci magához láncolja az áldozatát, hanem az is, hogy ne tudjon menekülni szövetségesek hiányában, ha már számára elviselhetetlenné fajul a helyzet. Ha pl. valaki el akarja hagyni a zsarnokát, akkor ezt gyakran csak szövetségesek támogatásával tudja megtenni.
Az elszigetelés legrafináltabb módja az, hogy a nárci gazdasági függést alakít ki, mert akkor akár olyan helyzet is kialakulhat, hogy nem tud elmenni az áldozat. Pl. ráveszi, hogy ne dolgozzon, így nem lesz saját jövedelme. Ha közben a barátait is leépítette, segítséget sem remélhet senkitől.
Ez a poszt azért is nagyon jó, mert megmagyarázza azt is, hogy sokan miért nem tudnak függetlenedni a szüleiktől. A nárcisztikus szülők a gyerekük kamaszkorában nagyon gyakran leépítik a baráti kört. Olyan trükkökkel, hogy arra hivatkoznak, hogy a tanulás az első, és ezért ráveszik a gyereket, hogy a szabadidőben is tanuljon. Szórakozni nem engedik el, mert veszélyesnek tartják. A túlféltés álcája mögött is gyakran ilyesmi van. Nagyon gyakori, hogy a gyerek barátait kritizálják, amivel elérhetik azt is, hogy a kamasz maga építi le a barátságokat, mert ad a szülő véleményére (később a párkapcsolatokkal ugyanez a helyzet). Nem ritka, hogy a nárcisztikus szülő kinevezi magát legjobb barátnak-barátnőnek, és a gyerek gyakran csak felnőtt korában veszi észre, hogy mibe keveredett. Sokszor még akkor sem.
A nárci szülő ráadásul szintén kialakíthat gazdasági függőséget. Többnyire manipulálja a gyerekét a pályaválasztásnál is, így szándékosan terelheti olyan pályára, amit rosszul fizetnek, vagy magas benne a munkanélküliség. Emiatt kevés lesz a jövedelme az illetőnek, ami-különösen támogató baráti kör és párkapcsolat híján-ellehetetleníti a különköltözést, saját lábra állást. Van, hogy az ilyen szülő félelmet gerjeszt a függetlenséggel kapcsolatban-elhiteti, hogy egyedül élni veszélyes, majd jól kirabolják/megerőszakolják/megölik, ha egyedül akar boldogulni.

Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.27. 16:42:40

@Emma Paula Keresztanyuja: JA, bocsánat, ezt az "Óvakodj a farkastól" alá akartam írni. Hazudni hazugság nélkül. (Bár az én ex-em azt mondta, h szabad valódi hazugságot is mondani, "ha más már nem segít") :-D

annamanna 2017.04.27. 21:19:57

@Almandin: Ez mind totálisan igaz, de van itt még egy ok: hogy a nárcisztikusnak saját magának egyáltalán nincsenek valós érzelmi kapcsolatai (legfeljebb érdekviszonyai, amikben pl hízeleg egy számára fontosembernek, vagy igyekszik kihasználni egy balekot). Egyrészt magányos, saját magát is elszigeteltnek érzi; másrészt roppantul unja magát, mert semmibe sem hajlandó igazán elszántan elmélyedni (ahhoz ugyanis olyan türelem és alázat kellene, ami belőle hiányzik). Harmadrészt irigy, méghozzá rettenetesen irigy arra, hogy akit ő kihasznál (és lenéz), az tőle sikeresebben képes kapcsolatokat fenntartani.
Ezért gyakran előfordul, hogy ő maga is odacsapódik a kihasználtja társaságához, egyrészt, hogy ott is fenntarthassa a kontrollt, másrészt, hogy hogy kifürkészhesse a gyenge pontot, amin keresztül támadni lehet; hogy leszólhassa, kigúnyolhassa, befeketíthesse a társaságot a "foglya" előtt, illetve a "foglyát" a társaság előtt, és vagy itt vagy ott, de ő pozitívabb színben tűnhessen fel, és ő nyerje a versenyt, őt kedveljék jobban. (Még ha szülő, akkor is hajlandó a gyerekével versenyezni a gyerek barátainak figyelméért.)
Persze ebbe nem vet be túl sok energiát (hiszen alapvetően azokat embereket is unja, alapvetően fárasztónak tartja a kapcsolatok fenntartását); ezért legerősebben tényleg a fogoly elszigetelésére, a barátaitól való távoltartásra törekszik, leginkább a bűntudat és a szorongás felkeltésével. Több emberen ezt nehezebb volna elérni, nagyobb társaság előtt könnyebben átlátnak rajta, úgyhogy amint csak lehet, kerüli mások társaságát, és a maga "gyönge láncszeméhez" ragaszkodik.
Sőt, akár panaszkodik is, hogy a "foglya" szívja el előle a levegőt, őmiatta kell lemondania a saját barátairól, miatta nincs saját élete, őt pont a "foglya" korlátozza; ezzel is hergelve a bűntudatot és szorongást, és racionalizálja azt, hogy neki miért is nincs egy darab bizalmas jóbarátja se.

annamanna 2017.04.27. 21:29:07

@Almandin: "Többnyire manipulálja a gyerekét a pályaválasztásnál is, így szándékosan terelheti olyan pályára, amit rosszul fizetnek"

És olyan alapvető szinten, olyan mélyen megtagadja a segítséget, illetve olyannyira túlterheli pszichésen és fizikailag, hogy a gyerek óhatatlanul lemarad az iskolából, lemorzsolódik, és semmiképpen sem éri el azt a szintet, amire egyébként a képességeiből futná.
Egyszerre lenézi, megveti a gyerekét és ugyanakkor retteg is attól, hogy tőle mégiscsak sikeresebb lesz, ezért minden erővel gáncsolja, akadályozza, tönkreteszi, a legalapvetőbb szükségeit is megtagadja, aztán meg kigúnyolja és leszólja, hogy milyen szerencsétlen. De így legalább mindig az ő tulajdona marad.

Nárciszkertész 2017.04.27. 21:56:52

Elképesztő, nagyon szuperek vagytok :)
Mondjuk az eléggé nem szórakoztató, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi tapasztalat gyűlt ide :(

Almandin 2017.04.28. 02:19:54

@annamanna: Van, hogy a nárci dob egy-egy törődésmorzsát: pl. nem hagyja, hogy a gyerek kibukjon az iskolából, mert azzal ő kerülne szégyenbe-így érzi. Emiatt fogadhat korrepetálót a gyerek mellé. Nem a gyerekével való együttérzés motiválja, mert nem érez vele együtt, hanem az, hogy mit szólnának a rokonok, a szomszédok, ha a gyerek megbukna.
Másrészt az áldozat függésben tartására is jó ez a módszer, mert a gyerek azt fogja hinni, hogy a szülő szeretetből segít neki.
Más nárcisztikus szülők pedig épp az ellenkezőjét teszik. Kiskortól, mint egy cirkuszi állatidomár a legjobb teljesítményekre dresszírozza a gyerekét, addig nem nyugszik, amíg világhírű zongoraművészt nem farag belőle, vagy kötelező a színjeles bizonyítvány, a diploma a világ valamelyik legjobb egyetemén. Az se érdekli őket, ha a gyerek beleroppan a terhelésbe, mert nem bírja, vagy egész egyszerűen nem elég okos, nem elég tehetséges ahhoz, amit a szülő kigondolt.
Bár tudom, hogy az eltérő kultúra is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a következő anya ilyenné vált, de nekem egy nárcisztikus szülő benyomását adja:
felicitasz.blog.hu/2011/02/19/keleti_szulok_nyugati_gyerekek
Amy Chuának már a fotóin is látszik, hogy kíméletlen. Azt mondják, 30 éves kor után már kiíródik a személyiség az arcra. Ennek a nőnek a mimikai ráncai is úgy alakultak, hogy hiába szép nő, de rossz a kisugárzása.

annamanna 2017.04.28. 06:38:24

@Almandin: elolvastam, érdekes kérdés, és ez is nagyon tanulságos mno.hu/kulfold/ongyilkossagba-hajszolja-az-iskola-a-fiatalokat-kinaban-1226439

Ami összességében beugrott, az a szülői nevelési attitűd négyes felosztása: hideg - meleg és korlátozó (követelő) - engedékeny (közömbös) párokból áll össze; a négy variáció közül a legrosszabb a hideg-közömbös. Annál a hideg - követelőt is jobbnak látja egy kicsivel a pszichológia. Persze aki öngyilkos lesz a szülő követelőzése miatt, az nem úgy érzi, hogy számára hasznosabb volt a korlátozó nevelési attitűd, mint a közömbös, elhanyagoló.

Még ez ugrott be: "Nem szerették a szülei
Pedig Gelléri Andor Endrét addig sem kényeztette el a sors. Szülei nem csak szegény prolik voltak (apja lakatos, anyja a téglagyári kantinban dolgozott) és a tetejébe zsidók (ami nagyjából annyit jelentett Gellérinek, hogy valami megfoghatatlan oknál fogva sokan utálják, majd megfosztják a megélhetés, a publikálás, végül az élet jogától), de ma már nehezen kibogozható pszichológiai konstelláció miatt nem is szerették a fiukat. Gelléri és az apja viszonya kísértetiesen emlékeztetett a kafkai apa-fiú kapcsolatra.
Az Isten jelképe néha ember alakjában nyűgöz minket. S nekem az apám volt a félelmetes istenem.
„Miért nem szeret? Miért bírálja minden tettemet? Miért nem hisz abban, hogy érdemes vagyok arra, hogy éljek: Miért nincs egyetlen jó szava soha hozzám? Mint az őrült követeli, hogy lakatos legyek; de amíg az inasainak elnézi azt, ha a szemétben szegecset hagytak vagy csavart, amikor engem rajtakap ezen, szemen köp érte.” „… nem voltam mestertípus, gondos gazda, nem voltam én semmi, semmi más, csak kolonc, akivel az anyám magához kötötte a világ szájától mégiscsak félő apámat.”
Gelléri már puszta létével csalódást okozott a szüleinek (anyja ráadásul majdnem belehalt a szülésbe), és aztán mindent elkövetett, hogy igazolja, őt tényleg nem lehet szeretni. A szüleiben élt a becsvágy, hogy jobb, polgáribb életet szánjanak a fiúknak, csakhogy ő a gimnázium első osztályában megbukott és a további hármat is elégségesekkel abszolválta. Kivették a gimnáziumból, és ipari iskolába íratták, hogy ha meghaladni nem is, de legalább követni tudja az apját.
Csakhogy ő – bár a géplakatos szakképesítést megszerezte – apja haragját megint csak kivívta azzal, hogy „semmi kis mesék firkálásába” kezdett. (Egyébként más bolondságokat is művelt, például diszkoszvető bajnoknak készült meg operaénekesnek.)"
"Ami pedig a pótapákat illeti, ketten emelkednek ki közülük, az Est legendás szerkesztője, Mikes Lajos, aki a nagy darab, 18 éves suhanc első zsengéiben azonnal megérezte a tehetséget. „Apámmal egykorú ember volt. A lakására hívott, könyvek, kéziratok közé. Hitt bennem, tisztának tartott és tehetségesnek.” – írta róla Gelléri.
A másik atyai barát, akit Gelléri „Mikes után a legjobban szeretett a világon”, Füst Milán volt. Sokak szerint a zsarnoki hajlamoktól nem mentes Füst túlságosan is beleszólt a kétségektől gyötört, önbizalomhiányban szenvedő Gelléri alkotómunkájába, novelláit sokszor mondatról mondatra átírta, vagy fiatal kollégáját újabb és újabb változatok megírására ösztönözte.
Gelléri néha fellázadt, néha védekező pozíciót vett fel"
www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150514-nem-kene-elfelejtenunk-a-legjobb-iroinkat.html

Meg ez: www.youtube.com/watch?v=rERgfNH-QyE

Egyszer elmesélt valaki egy hasonló történetet, a férjét nevelték hasonlóan gyerekkorában. Teljesen elszigetelték mindenkitől, senki sem mehetett hozzájuk. Folyton tanulnia kellett, rengeteget követelt tőle az apja. Valójában a családon belül is feszültségek voltak, a két szülő folyton harcolt egymással és az apa teljesen magának stoppolta le a gyereket. Vele aludt, elvitte magával túrázni, motorozni, nudizni. Amíg le nem doktorál, a "csajozás" természetesen be volt tiltva. De mégis úgy alakult, hogy még a doktorátusa megszerzése előtt beleszeretett egy lányba, aki abba a templomba járt, ahol a fiú ministrált. Az apa borzasztóan kiakadt, nem akart tudni az egészről, sokáig szóba sem állt a menyével, soha nem lett köztük tűrhető kapcsolat.
A házasság csak eleinte volt jó, egy idő után a férfi teljesen elvesztette az érdeklődését, minden további együttlétet bűnnek nevezett; annyira, hogy maguk a papok javasolták a feleségnek, hogy váljon el, érvénytelenítik a házasságát (nem váltak el, a nő valahogy elfogadta a helyzetet). A férfi némileg misogyn, távolságtartó, önállótlan, és továbbra is nudizik. A feleségnek csak sejtései vannak a férje magányos útjairól, mert őszinte beszélgetésről, kitárulkozásról persze szó sem lehet. A felszínen elvannak, a problémákat meg söpörjük a szőnyeg alá.

2017.04.28. 08:18:58

@Nárciszkertész: én is meglepődtem, mennyire általános taktika, hogy a nárcisz úgy szigetel el, hogy mikor hazaérsz valami neked fontos programról, áll a bál, üvöltözés, dráma, botrány, betegség vagy simán csak súúúlyos depresszió/sírógörcs fogad (pont most rettenetes dolog történt a munkahelyén!!!) hogy legközelebb ne legyen kedved elmenni.
Hogy a barátaid előtt intim dolgokat mesél rólad, ezzel éget, amikor egyedül vagytok, akkor meg neked mondja, hogy milyen ócska emberek a barátaid (persze nem akar beleavatkozni semmibe, semmi sem áll tőle távolabb, mint beleszólni a barátságaidba, csak a te érdekedben segít neked, mert aggódik érted és muszáj szólnia)
ha a szülő nárci, akkor persze a gyereknek mindig tanulnia kell, (szabadideje senkinek nem lehet a nárci mellett) ha partner, akkor házimunkával áraszt el, és közben folyton panaszkodik, hogy ő itt egy cseléd/rabszolga, aki megszakad a házimunkában/gyerekkel "tanulásban" (-valójában mind a kettőben csak hátráltatja a haladást)
én sokáig teljesen komolyan azt hittem, ez az én nárcim egyedi specialitása :(

annamanna 2017.04.28. 16:45:09

@Almandin: y Chua esete legalább részben tényleg kulturális tradíció lehet, mert legalább nem tette tönkre a lányai életét. Sok szülő esetében viszont lehet, hogy másra sem tud gondolni, csak arra, hogy ő maga mit tud elszívni a gyerektől, és azért hajszolja a gyerek karrierjét, mert úgy gondolja, hosszú távon a gyerekéből fog megélni. Mint pl Macaulay Culkin vagy Michael Jackson szülei. Ezekben az esetekben a szülő rombolása tagadhatatlan.

De az mindenképpen felmerül, hogy az Amy Chua-féle neveléshez is olyan brutálisan sok idő kell, hogy kérdés, hogy eközben hol marad az ő saját, felnőtt életének teljesítményével, a saját fejlődésével? Ha a saját fejlődésével, dolgaival (is) törődik, akkor koránt sincs ideje állandóan dresszírozni a gyerekét.
Lehet, hogy muszáj nélkülözhetetlenné tennie magát a gyerek számára, mert nélküle mihez is kezdene.

Almandin 2017.04.28. 17:59:49

@annamanna: Az ilyen Chua-félék extrém teherbíró képességűek. Tény, hogy ennél a nőnél részben kulturális tradíció is ez, de rengeteg felháborodott levelet kapott kínaiaktól is. Másrészt a cikkből kiviláglik, hogy ez az Amy Chua csak azt tekinti embernek, aki minimum a Harvardon vagy a Yale-en diplomázik, vagy világhírű zeneművész lesz. Aki ez alatt teljesít, az lúzer. Szerintem pedig részben tönkretette a lányai életét, mert nem volt normális gyerekkoruk. Ráadásul a gyerekeiből való megélés is ott van, mert egy könyvet írt a nevelési módszeréből, amit reklámoz. Ez a nő valószínűleg világhírre vágyott, bármi áron. A férj meg tűrte. Azért is mutattam fotókat, mert a testbeszéd sokat elmond. Ez a nő úgy mosolyog, mintha egy éles acélpenge villanna. Látszik, hogy uralkodik a férjén. Szerintem csak a szerencse játszott abban közre, hogy nem kaptak idegösszeomlást a gyerekei. Amúgy az ilyen szülő, ha beleroppan a gyerek a drillbe, félredobja, mint a kifacsart citromot, "hulljon a férgese" felkiáltással.

Almandin 2017.04.28. 18:06:39

@Almandin: Az utolsó fotó (ahol a férj beszél, a nő meg a háttérben ül) nagyon beszédes: Chua arcán beképzelt fintor: ("na beszélj csak, te kis senki, én mindenkinél jobb vagyok, nálad meg különösen, te csak arra voltál jó, hogy rajtad keresztül megvalósíthassam a céljaimat").

Akire78 2018.09.13. 13:36:52

Hú, rengeteg sztorim van, amit hetekig tudnék mesélni!

Mindig százszor meg kell gondolnom, hogy ha valamit szeretnék kérni tőle, vagy csinálni, akkor milyen hangulatában kezdjem el mondókámat és hogyan. Ez borzasztóan nehezemre esik. Hiszen mindenki mással olyan jól el tudok beszélgetni, minden vágyamat el tudom mondani bárkinek, de ennek az embernek az én nárci férjemnek nem lehet. Képtelen vagyok rá.

Egyszer bejelentettem, hogy szeretnék elmenni egy 3 órás jógafoglalkozásra, - ami természetesen egy másik városban volt - mert régi vágyam, hogy kipróbáljam és ne csak otthon egyedül kínlódjak. Egy héttel hamarabb szóltam róla.
A vasárnap délután lévő esemény előtt szombaton este megemlítettem neki, hogy ugye nem felejtette el, a vasárnapi programomat és vigyáz a gyerekekre?
Természetesen bólogatott hozzá.

Másnap délelőtt ideges és ingerült volt. Megkérdezte, hogy akarok eljutni a jógára. Mondtam neki, hogy vonattal. Erre ő kérdőn nézett rám, hogy akkor ők a gyerekekkel addig mit csináljanak? Nem gondolom, hogy a gyerekeknek az anyjukra lenne szüksége vasárnap délután, mert hétköznap alig találkozunk? Nem baj, az a fontos, hogy ÉN jól érezzem magam, menjek csak nyugodtan el, de nem vonattal. Majd Ő lesz olyan kedves és önfeláldozó és bevisz autóval. De a gyerekeket sem hagyjuk otthon, jönnek ők is és amíg én jógázok, addig elmennek az állatkertbe.
Ekkor már majdnem felrobbantam, mert az idegeim pattanásig feszültek.
Egész úton szónokolt, hogy milyen önző vagyok, hogy nem foglalkozok senkivel, csak magammal, és a gyerekekkel se törődök soha, milyen rossz anya vagyok. És hogy őt miért nem hívtam jógázni? Mert szívesen kipróbálta volna. És hogy én milyen szemét vagyok. Ekkor kínomban már sírásban törtem ki, de nem mondtam semmit a vádjaira. A gyerekeknek sem volt kedvük ilyen hangulatban álatkertbe menni. Úgyhogy annyit mondtam, hogy ilyen hangulatban sehova sem megyek, forduljunk haza. Mire Ő: Nem! Ha már itt vagyunk és ez nekem annyira fontos, akkor menjek csak. És bekísértek mind a hárman a jógaterembe, majd mikor végeztem, már ott toporogtak a bejáratnál.
Azt hittem ilyen nem létezik. De mégis van!
süti beállítások módosítása