Élet egy nárcisztikussal

Félj bátran!

2018/03/15. - írta: Nárciszkertész

29215961_1695027353937847_1660321682461556736_o.jpg

Mivel nagyon megszaporodtak a posztok alatt a nárcitól félő kommentek, nagyon fontosnak tűnik a nárci által generált félelemnek szentelni egy teljes posztot.

A dilidokimtól kapott első és legfontosabb mondat az volt, hogy „féljen bátran!”. Ha nárci van a közvetlen környezetedben, akkor elkerülhetetlen, hogy időről időre félni fogsz. Nem baj. DE: ne aszerint cselekedj, ne kerüld el, ne térj ki előle. Lásd, mik a saját céljaid, mi a saját életed, mit akarsz, és mit nem akarsz. És aszerint cselekedj.

Pálferi katolikus pap és mentálhigiénés szakember egyik előadásában nagyon szépen fogalmazta ezt meg (nem szó szerinti idézet, csak a tartalom): a céljaid felé vezető út egyenes. Ez azt jelenti, hogy nem kerülöd ki az akadályokat azért, mert félsz tőlük, nem csinálsz kacskaringókat, nem teszel kitérőket a félelmeid miatt. A céljaid felé vezető út bizony keresztülvisz a félelmeken. Ez nem azt jelenti, hogy nem félsz! Hegyes-völgyes, szakadékos, néha félelmetes, néha nem, néha sötét, néha világos. De egyenes. Csak merj belemenni. Minden kitérővel az út növekszik, de a cél nem kerül közelebb. A kitérő nem oldja meg a problémádat, csak elnapolja, és generál másik problémákat.

Tudom, hogy hiába olvasol össze mindenfélét a nárcizmusról, hiába ismered már jól a helyzet és a nárci működésének pszichológiáját, a saját életedre való alkalmazása gyakran nagyon nehéz. Nagyon-nagyon nehéz, mert a nárci olyan légkört teremt körülötted, ami egyszerre vérlázítóan szemtelen, igazságtalan, mocskos, irigy, kicsinyes, számító, kétszínű, kiszámíthatatlan, sötét, undorító, és igen, gyakran félelmet keltő is.

Félsz a nárci reakciójától, mert az kiszámíthatatlan. Igen. Mert a nárci lénye és személye kiszámíthatatlan. Ez valóban borzasztó. De van egy jó hírem: a nárci viselkedése független a te félelmeidtől. Ha nem félsz tőle, pont ugyanannyira lesz kiszámíthatatlan, mint ha félsz. Te viszont egészen máshogy fogod érezni magad félelem nélkül, és egészen máshogyan fogsz reagálni. A másféle reakciótól pedig a nárci fog félni, mert meg fogja belőle érteni, hogy nem félsz tőle. Vagyis nem vagy többé a tápláléka, akiből élhet.

Amikor egy nárcitól félsz, tudatosítsd magadban, hogy a nárci valójában nem más, mint egy fészekparazita. Egy mások fészkébe tojó/piszkító kakukk. Elhiteti másokkal, hogy ő ugyanolyan érző, érzékeny lény, mint a normális emberek, és így csikarja ki magának a figyelmet, törődést, szeretetet. Ez azt jelenti, hogy ő önmagában, egyedül, saját magától képtelen létezni, kizárólag egy másik ember figyelmében képes vegetálni. Természetesen ideális esetben pozitív, pálmalegyezős figyelemre áhítozik, de ha az nincs, akkor megél a másik ember haragjából, dühéből és félelméből is. Az ő kivételességét te élteted. És te élteted az ő félelmetes lényét is. Túldimenzionálod az életedre való hatását, a valós befolyását, és azokat a dolgokat, amiket ő valójában meg fog tenni ellened.

A helyzet paradoxona, hogy miközben a valóság az, hogy ő egy önmagában életképtelen parazita, aki a gazdatestből nyeri az életben maradásához szükséges energiát, aközben elhiteti VELED és RÓLAD, hogy nélküle egy senki vagy, életképtelen, ostoba, cselekvésképtelen (projekció, helló!).

A folyamatos (el)nyomás, kizsigerelés, érzelmi terror, kifárasztás, szájkarate miatt igen hamar elhiszed, hogy a nárcidtól félni kell. A valóság azonban az, hogy az ő grandiózus és félelmetes énjét éppen a te félelmed tartja életben. Semmi más. A nárci semmitől a világon nem fél jobban, mint attól, hogy kiderül valahogyan, hogy ő nem a világ legfélelmetesebb ragadozója, nem ő az állatok királya, a fenséges, gyönyörű és egyben félelmetes oroszlán, hanem egy gyáva, sunyi, irigy kiscica (apropó, az megvan, hogy a híres állatok királya elsőként pucol el a helyszínről, ha veszély van, és az oroszlánlányokra hagyja a piszkos munkát? Ismerős?). A nárci mesterien hiteti el veled, hogy tőle félni kell, mert különben…. Mert különben mi lesz??? Ja, semmi. Csak ezt te sosem tudod meg, mert a „mert különben”-től annyira megijedsz, hogy nem mered kipróbálni, mi van utána. Az esetek jelentős részében nincs utána semmi. Mert a nárci gyáva. Mégpedig azért, mert minden konfrontatív helyzetben ott a lehetőség, hogy mégis legyőzik. Ez pedig számára maga a halál. Ezért nem kockáztathatja SOHA, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Ehhez viszont meglehetősen hatékony marketingre van szüksége, hogy a puszta szavaitól is elhidd, hogy ő a félelmetes oroszlán. Azért, hogy soha ne derülhessen ki, hogy nem az, csak egy ijedt kiscica, mesterien eléri, hogy te félj tőle, miközben a valóság az, hogy ő fél a lelepleződéstől, valójában pedig tőled (projekció, helló megint!).

Valójában a nárci saját magától, és a világ minden élőlényétől való rettenetes félelme (hogy leleplezik és meglátják benne az ijedt, gyáva kiscicát) a nárci életének súlyos terhe és nyomora. Főképp attól rettenetes, hogy ő maga sem tud róla, hogy mennyire beszűkült, sötét, nyomorult az a világ, amiben ő él, és amiben nincsenek valódi érzelmek (semmilyen!). Az a világ, amiben van mosoly, öröm, ölelés és bizalom, az a világ a nárci számára nem létezik. Bizalom nélkül pedig a világ egy valóban félelmetes hely, ahol bármikor bármi megtörténhet. A nárci az ettől való súlyos félelmét vetíti rád, ezért hiszed azt te - mert ő nem tudja hinni, hiszen nem hisz semmiben -, hogy a világ és benne a nárcid félelmetes (projekció,helló! - vagy ez volt már? ;)).

A nárci megsemmisülése akkor következik be, amikor már nem fordítasz rá figyelmet. Igen, ez azt jelenti, hogy megtanulsz nem félni tőle. Vagy félsz ugyan tőle, de ettől még teszed a dolgod, éled az életed, és nem hagyod, hogy az általában teljesen szürreális félelmed megbénítson a cselekvésben.

 

Ahhoz, hogy felmérd a félelmeid mögött lévő valós veszélyt, próbálj válaszolni az alábbi kérdésekre:

- Mitől félsz pontosan?

- Mi az a dolog/esemény, aminek a bekövetkezésétől tartasz? Fenyegetett már ezzel a dologgal nárcid?

- Bekövetkezett már valaha az a dolog, amivel a nárci fenyegetett?

- A korábbi események figyelembevételével és a nárci viselkedésének ismeretében mi a legrosszabb dolog, ami történhet?

- A szájkaratén túl történt valaha valós lépés ellened (az, hogy másoknak rólad panaszkodik, te vagy a boszorkány, az nem tartozik ide)?

Ha sikerült válaszolni ezekre a kérdésekre, talán tisztábban látod, hogy mennyi valós veszély van a félelmeid mögött, és mennyi az, amit a nárci generált.

Sok sikert mindenkinek a bátran félés tudományához!

 

Figyelem!

Senkit nem arra buzdítok a fentiekkel, hogy névvel, címmel, telefonszámmal menjen neki a saját nárcijának! Egy pszichopata nárci valóban és fizikailag is súlyos, akár életveszélyes fenyegetést jelenthet a környezetére. Ha ilyenhez van szerencséd, legyél nagyon óvatos, mérlegelj, és SEMMIT ne ossz meg, vagy adj ki magadról, ami a pszichopata nárcit ingerelheti, mert ezekben az esetekben sajnos tényleg lehet, hogy az életeddel játszol. Ha életveszélyes fenyegetést kaptál egy nárcitól, az nem játék, és nagy körültekintést igényel minden esetben.

208 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr10013741756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szabaduló 2018.11.19. 11:21:48

@Nárciszkertész: köszönöm a válságkezelő, gyors tanácsokat!
Arra már volt eszem, hogy kihasználtam a zsugoriságát, és a lakcíme már nem az én lakásom: van neki is ingatlanja, és azt javasoltam két éve, hogy írja át oda a lakcímét, mert kevesebb adót fog fizetni. Szerencsére benyelte (meg is bánta), ezért nem hiszem, hogy jogilag zsarolhatna (a lakás az enyém, a szüleimtől örököltem, mikor ő nem volt képben).
A 18 évesem szenved: egyrészt a nárcisznál a pénz, másrészt kötődik hozzá. Mikor elmondtam neki, mire készülök (belinkeltem nárcisz-oldalt neki), azt írta vissza, hogy á, ezek olyan kamu oldalak. Szenvedni fog ő is, de érte is felelős vagyok.

A dobozolós ötlet: adjak határidőt? üzi a fb-n jó ötlet a szóbeli kommunikáción túl - hogy a határidő egyértelmű legyen? Figyelembe véve a közeledő ünnepeket (saját magamra és a fiunkra gondolok) hogyan lehet kivédeni a várható manipulációt? MIT MONDJAK NEKI? "Kérlek dec 15/ jan 15-ig menj el, vidd el, utána zárat cserélek"? Hogyan védjem ki azt, hogy utólag ne állítsa, hogy nálam maradt a császári koronazoknija, pedig felpakoltam?

Nem magamat féltem, egy módon tud zsarolni: a gyermeket fogja manipulálni, ellenem fordítani, és szeretetet hazudni szegénynek, amire sajnos vevő lesz, mert ő sem kapta meg a szeretetet, 18 éven keresztül.

Nárciszkertész 2018.11.19. 12:08:51

@szabaduló: Nem kell határidő. A határidő remek eszköz számára, hogy ezerféleképpen manipuláljon. NE adj neki választási lehetőséget. Legyen világos, hogy ezúttal nem ő irányít. Állítsd át az agyad: nem kérdezel, hanem kijelentesz. MINDEGY, hogy ő mit szeretne. A kérdés az, hogy te mit szeretnél. Azt csináld. Nem kell figyelembe venned a szörnyű szenvedéseit (amik érdekes módon másnapra el fognak múlni...), meg a mantrát arról, hogy pokollá tetted az életét.
Még egyszer: TE irányítasz. Kijelentesz. Nem kérdezel, mivel nincsenek olyan kérdéseid, amiben a véleményére volnál kíváncsi.

Mindenki, aki nárcitól szabadul, nagyon sokszor és nagyon sokáig elköveti azt a hibát, hogy azt gondolja: mégse viselkedhet szegény nárcival ilyen rossz arcként vagy bunkóként, és megpróbál hiperkorrekt lenni, nehogy bántsa azt a drága érzékeny lelket. NEM KELL hiperkorrektnek lenned. Nyilván nem kell direkt szivatnod (ettől úgyis csak vérszemet kapna), de SEMMIT nem kell azért tenned, hogy az ő érdekeit figyelembe vedd. Ne feledd, hogy neki soha semmi nem elég, amit tőled kap. Ha a kisujjadat nyújtod, kérdés - és lelkiismeretfurdalás - nélkül leharapja a karodat. Mindkettőt. És utána hangosan fog zokogni, hogy milyen szemét vagy, hogy a lábaidat nem adtad. Erre nem vágysz, ugye?

Amikor az ember egy nárcitól próbál szabadulni, nagyon fontos egyúttal a régi rossz berögződéseit és mintáit is elkezdeni átírni. Azokat a mintákat, amikor önkéntes lábtörlőként még azért is bocsánatot kértél, hogy beléd kellett törölnie az acélbetétes bakancsa kutyaszaros talpát (hiszen hova máshova törölhette volna szegény, annyi vihartól tépázott ember??? nem tehetett mást, jajjszegény).
Ha határidőt szabsz, azzal csak óvatosan megpróbálsz úgy csinálni, mint ha erős lennél, és engedélyt kérsz hozzá, hogy az legyél. Őszintén: ha azt mondod neki, hogy dec. 15-ig költözzön el, el fog költözni? Ja, nem. Te is tudod.

Egész egyszerűen jelentsd ki, hogy ez meg ez fog történni. Nem kell engedélyt kérned hozzá tőle.

A gyerek a nagyobb probléma, és igen, iszonyú erőteljesen szívni fogja magához mindenféle cukrostakony módszerrel. Ez nagyon szar lesz, mivel te tudni fogod, hogy nem őszinte a cukrostakony. DE: egyrészt amint elvonul a bosszúállás-hullám a nárci agyából (el fog, mert hamar talál majd új áldozatot), attól kezdve ugyanúgy nem fogja érdekelni a gyerek, ahogy 18 évig sem érdekelte. Másrészt a gyerek is érezni fogja, hogy mi a helyzet. Ez neki nagoyn fájdalmas lesz, mert a felismerését szinte biztos, hogy nem fogja tudni/merni megfogalmazni. Ebben segítened kell neki majd sokat. De ne félj, ha átmenetileg a gyerek szemében is főellenség leszel, akkor se add föl. Neki is ki fog tisztulni a feje egy idő után, akkor is, ha ez most nem látszik vagy nehezen hihető.

Nárciszkertész 2018.11.19. 12:23:16

@szabaduló: a császári koronazokni: SEHOGY nem tudod kivédeni. Természetesen nyilvánvaló lesz, hogy gonoszul megloptad, és mindenkinek terjeszteni fogja rólad, hogy elloptad a császári koronazokniját. Számíts rá, hogy ez biztosan bekövetkezik, és ennyi. Esetleg a válladat is megvonhatod hozzá.

Rossz a kiindulópont, ha azt kérdezed, mivel tudnád kivédeni a manipulációt. SEM-MI-VEL. Manipulálni fog, mert az élethazugság, amiben él, csak így élhető túl. Neked nem azon kell gondolkodnod, hogy mivel védhetnéd ezt ki. Neked nem kell védekezned. És itt vissza is értünk a kályhához: Ezentúl nem kérdezel, hanem kijelentesz.
Huszonkét hosszú évig egy nagy védekezés volt az életed. Most akkor abba lehet hagyni. A védekező pozíció mindig azt jelenti, hogy nem te irányítod a saját életedet.
Nem azon kell gondolkodnod, hogy hogyan védhetnéd ki a biztosan bekövetkező manipulációkat. Azon, és csak azon kell gondolkodnod, hogy TE mit szeretnél. És azt kell csinálni. Minden mást egész nyugodtan figyelmen kívül hagyhatsz. Te is tudod, hogy a manipulációjára nem lehet felkészülni, mert úgyis mindig eggyel meglepőbb lesz, mint amire előzetesen számítottál, és aminek a kivédésére tett erőfeszítéseid során iszonyú sok időt elpazaroltál.
Ne pazarolj el rá több időt....

szabaduló 2018.11.19. 12:39:58

Hú, nagyon köszönöm.
Szóval, ma hazamegyek, és szépen kijelentem, hogy kész, ez eddig volt, el kell mennie. Jövő héten szabadságon vagyok, segítek neki összepakolni, jövő hét végén jön a költöztető cég (én fogom fizetni, nyilván, már előre látom). Azonkívül utána zárat cserélek, és ami cucca a lakásban maradt megy a kukába. Keressen albérletet, oldja meg. Ez így rendben?

Addig is ketten lakunk a lakásban, félek egy kicsit.

A 18 éves szerencsére 18 éves. Nagykorú. Élesben nem tud vele zsarolni. Érzelmileg igen, sajnos, mert ami neki fáj, nekem is fáj.

Nagyon szépen köszönöm a segítséget.

Nárciszkertész 2018.11.19. 13:09:03

@szabaduló: Igen, ez így jól hangzik.
KIVÉVE, hogy a zárcserét SEMMIKÉPP ne jelentsd be. Nem kell minden kártyát kiteregetni. Elég megmondani, hogy el kell mennie. HA nem teszi, következménye lesz, de még beharangozni sem kell. Erre TILOS előre felhívnod a figyelmét. Nem kell, hogy felkészüljön rá előre.
Bár tényleg nem szabad félni attól, hogy "mi lesz, ha...", nagyon óvatosan és óriási körültekintéssel - de határozottan! - kell lavírozni azon a nagyon szűk lehetőségfolyosón, ami a nárcizmusa miatt marad.

Ne felejtsd a célod: minél előbb, a veszteségek minimalizálásával megszabadulni tőle. A veszteségeket úgy és csak úgy tudod minimalizálni, hogy a lehető legkisebb felületet hagyod neki a károkozásra, miközben te nagyon határozottan távolodsz tőle. Ehhez nem szükséges megosztani vele minden lépésedet. Sőt, SEMMIT nem szabad megosztani az elköltözéséhez szükséges praktikus tudnivalókon túl. Pontosan ismered a működését, pontosan tudod, hogy mik azok a dolgok, mik azok a mondatok, amik felhergelik, és nyílt agresszióra vált tőle. Ezekre nagyon vigyázz, különösen az elején.
És készülje előre az iszonyatos erejű szarlavinára, mert a bejelentésed után egy ideig vlsz nem leszel túl jókedvű.

A legjobb lenne, ha a bejelentés azelőtti este történne, hogy fizikailag is el tudod kezdeni az összepakolást és a kirakását. Jövő hétig még nagyon sok idő van a manipulálásodra. Nem tudom, mennyire érzed magad erősnek, és mennyire vagy biztos abban, hogy nem fog tudni visszaszippantani. Ha teljesen (amit el tudok képzelni, én is így voltam a bejelentéskor, szóval ilyen is van), akkor oké.

Fizikailag bántott már? Covert (sebezhető) vagy overt (grandiózus) nárcid van?

Nem kell félni, de óvatosnak lenni muszáj.

szabaduló 2018.11.19. 13:36:40

A zárcserés dologra jó hogy felhívtad a figyelmem.
Szerinted megoldható, hogy pár nap alatt szerez azonnal beköltözhető albérletet? Ezt azért kérdem, hogy ne húzhassa az időt, mikor pakolásra használhatnám azt a hetet, azzal, hogy az utcán kell aludnia, nincs hová vigye stb. Az ő ingatlanja a munkahelye, oda nem költözhet. Félnék bejelenteni, hogy holnaptól pakolunk.

Én így látom a nárcisz játszmák lépéseit (melyeket élesben teszteltem otthon és a munkahelyen):
1. kör: agresszív, lealáz, stb. Ha nem megy, akkor
2. kör: egy tekintély háta mögül ugatja azt, hogy ő milyen mártír és én milyen hülye vagyok (szülő, közös barát, közöen elismert tekintély, főnöK, stb). Ha ez nem megy, akkor
3. kör: átmegy totálmártírba: én bántom őt, aki pedig mindent stb. Ezt zseniálisan kommunikálja mindenfelé. Ha ez sem megy,
4. kör: az öncsonkításig jutó mártíromság (agyvérzés, szívroham, kitudjamégmi), amiért jó látványosan ki lehet hívni a mentőket (persze nagy baj nincs, de azért egy keveset csak produkál), és amiért persze én vagyok a hibás, az életére török. Mindez persze megtölti a teljes világhálót. Ezt már nehéz kezelni, de hátha.

Amúgy ő a grandiózus alkat, a Nagy Főnök, mindenki más hülye. Mindenki kihasználja és csak követelőzik. Ha gondjai vannak, rajtunk és az alkalmazottain veri le. Ha nem jön be, akkor hajlamos átmenni öncsonkító fullmártírba (családi minta is, még az azt bevezető szóhasználat is ugyanaz).

Szóval: MIKOR JELENTSEM BE????? Iszonyúan sokat segítesz.

szabaduló 2018.11.19. 13:45:10

császári koronazokni: na ez is helyretette a dolgokat.
Mintha egy vámpírral éltem volna eddig...Te jó ég.

Nárciszkertész 2018.11.19. 13:55:09

@szabaduló: Minden nárci grandiózus abból a szempontból, hogy ő a Nagy Főnök, és mindenki más hülye. Ebben nincs különbség.
De a leírásod alapján az tűnik valószínűnek (de véletlenül se szeretnék távdiagnosztizálni, az elég veszélyes), hogy a tied a szájkaratés, rejtett (vagyis covert) nárci. Ő az, aki passzív-agresszív, és valódi fizikai agresszióra nagy valószínűséggel nem kell számítani tőle, legfeljebb nyílt verbális agresszióra. Ez jó hír, bizonyos szempontból "könnyebb". Abból a szempontból könnyebb, hogy miközben meg akarsz tőle szabadulni, nem kell attól félned, hogy mondjuk kinyír vagy kárt tesz a gyerekben. Nehezebb abból a szempontból, hogy könnyebben csinál belőled közellenséget a passzív-agressziójával, és nagyobb ellenszélben kell megoldanod az egészet.

Megoldható LENNE, hogy szerezne pár nap alatt költözhető albérletet, csak nem fogja akarni megoldani. Addig, amíg nem teremtesz számára valódi kényszerhelyzetet. Ha előadja, hogy legalább addig hadd maradjon, amíg nem talál albérletet, akkor sorolj neki lehetőségeket, hogy mi mindent csinálhat a nálad maradás helyett (szüleihez költözik, haverhoz költözik...stb.). Tedd világossá, hogy neked tlejesen mindegy, hogy mit csinál, az egyetlen, amit biztosan nem csinálhat, az az, hogy nálad marad. Te leszel a világ legnagyobb szemétládája, nyilván. Nem baj.

Azt én nem tudom megmondani, hogy mikor jelentsd be, mert nem ismerem a körülményeiteket. Nincsen ideális pillanat, ilyenre ne várj. De ha eldöntötted, és biztos vagy magadban, akkor jelentsd be. Ami utána jön, az úgysem látható előre, kénytelen leszel az improvizációs képességeidre hagyatkozni. Ha eddig nem voltak ilyen képességeid, most majd lesznek...
Egyetlen fontos: tudjad, hogy mit akarsz, és ahhoz ragaszkodj. Ha látja, hogy nem engedsz belőle, akkor te magad is meg fogsz lepődni, hogy milyen gyorsan érezni fogod rajta, hogy megijedt tőled.

Ez nem olyan sajnos, ahol minden lépést meg tudsz tervezni vagy jósolni előre. Nem tudsz, ez irreális elképzelés. El kell kezdeni, aztán majd alakul. (Nekem pl. ez volt anno az egyik legnehezebb lépés, mert tervezős kockafejű vagyok, és már attól a puszta ténytől rettegtem, hogy fogalmam sincs, mi lesz a következő lépés, és arra mit fog reagálni.) Mindig az éppen aktuális problémára fókuszálj, arra akarj megoldást találni. Aztán a többi majd alakul hozzá.

Nárciszkertész 2018.11.19. 13:59:36

@szabaduló: Azért érzed úgy, MINTHA egy vámpírral éltél volna eddig, mert egy vámpírral éltél eddig.

szabaduló 2018.11.19. 14:27:46

Igen, passzív-agresszív, eddig kétszer ütött meg. Viszont nem tudom kizárni, hogy nem fog bekövetkezni.
Az imidzsére és a pénzére a legérzékenyebb.
Ma bejelentem, holnap jelentkezem!
Nagyon sok erőt ad, hogy segítesz. Egyedül nagyon nehéz, és sok mindenben máris segítettél (kulcsról kuss van, nem vitatkozunk, költöztetőcég, koronazokni).
Megütött, a kapcsolat elején, kétszer. Azóta nem.

Nárciszkertész 2018.11.19. 14:38:47

@szabaduló: Hopp, akkor fokozott figyelem.
Jó volna, ha valaki a közvetlen környezetedből -akiben ezer százalékig megbízol - tudna róla, hogy erre a bejelentésre készülsz, és aki alkalmasint tud helyetted rendőrt hívni, és ellenőrizni téged, hogy megvagy-e még. Van körülötted ilyen valaki?
ELŐSZÖR ilyen legyen, UTÁNA jelentsd be. Ha a kapcsolat elején megütött, nincs kizárva most sem a fizikai agresszió.
Legyen valaki, akit lehetőleg mindig tájékoztatsz arról, hogy hol vagy. Állítsd be a telefonodra gyorshívó gombbal.
Reméljük, hogy nem lesz rá szükség, de a megfelelő lépéseket tedd meg.

Ne félj, csak legyél óvatos.

2018.11.20. 00:13:25

@szabaduló:
Nárcisz nagyon jó instrukciókat adott! "Csak" be kell tartanod...

Magam annyit tennék hozzá (ill. erősíteném Nárcisz útmutatását), a lehető legrövidebb idő alatt próbáld véghez vinni a költöztetését.
Próbáld behatárolni azt az időt, amikor a holmiját ajtón kívül teszed, javaslom, erre az időpontra feltétlen szervezd be az (értő) ismerőseidet, akit csak tudsz, hogy legyenek jelen (mert tanúk jelenlétében jó eséllyel nem fog neked esni, törni-zúzni, elfeküdni az ágyon és nem mozdulni), mert a nárcik alapjáraton gyáva senkiházik és a túlerőtől egyrészt meghunyászkodnak, másrészt tartaniuk kell "az áldott jóember és áldozat" státuszuk látszatát, ergo, esélyesebb, hogy nem ellenkeznek...
Minél többen vannak jelen (akiknek semmit nem kell tenniük, csak jelen lenni), annál nagyobb az esély ki tudod rakni.
Ja, és lakatost is szervezz be, a kicuccolás után AZONNAL zárat kell cserélni.
Ideális lenne, ha legalább néhány napig otthon tudnál maradni, "őrizni" a lakást. Ha van rá pénzed, kamerát is érdemes felszereltetni.
Óriási szerencséd van, hogy (már) nincs bejelentkezve az ingatlanodba, különben nem tudnád kirakni. (Egy szívességi lakáshasználót sem lehet csak úgy kirakni - a jog mindig érdekeit védi.)

2018.11.20. 00:15:43

a jog mindig érdekeit védi = a jog mindig a vérszívók érdekeit védi

szabaduló 2018.11.20. 08:04:24

@hübrisz, @nárciszkertész Megmondtam. Megkérdezte, hogy most meg mi történt. Mondtam, hogy egyszerűen nem akarok többé vele élni, és ehhez jogom van, nem magyarázkodom. Utána bevonultam a szobába. Ő nyugodtan megvacsorázott és valami filmet nézett utána, de éreztem hogy forr a levegő.

Nem feszítettem a húrt, mert eszembe jutott egy fontos dolog: AZ IRATAINK. Az enyém, a fiunké és a lakásé. Ezt ma szépen elmenekítem egy megbízható szomszédhoz mielőtt hazajön, és mielőtt neki jutna eszébe, csak tiszta bosszúból.
Nem tudom, ki segítene költöztetni. Tudjátok, hogy van ez. A baráti és családi kapcsolatok valahogy elsorvadnak a nárcisz mellett. Talán megkérem nagybátyámat, aki ugyancsak nárcisz - őtőle úgy menekült el a felesége, mintha az életéért küzdene. Nem is hiszem, hogy vállalná, de rákérdek. Mennyire tartanak össze a nárciszok?

Miután kimenekítettem az iratokat, bontom a kapcsolatot a FB-n. Ez már nyilvános, lépnie kell. Arc.

Szerencsém van. Jövő héten szabin vagyok. Otthon leszek.

A fiunknak megírtam, mi a helyzet. Könyörgött, hogy béküljünk ki, mert hát szegény apja ideges, gondjai vannak, és tudom ugye, hogy ő ilyen. Azt válaszoltam, hogy mivel érte (a 18 évesért) is felelős vagyok, nem akarok átadni egy ilyen családi mintát, hogy az asszonnyal bármit meg lehet csinálni, és ez így rendben van. Pont ezt a halálos mintát nem akarom átadni. Majd lesz neki is családja, ne vigye át. Ha egy kapcsolatban nincs jóság és bizalom, a fene megette. Addig vártam vele, míg őt biztonságban tudtam, és az anyagiakon kívül nem tudja bántani (elsőéves egyetemista egy más városban). Azt mondta, hogy ő is jött haza idegesen, mérgesen, és én mindig le tudtam nyugtatni, most az apjával miért nem teszem? Azt mondtam, azért, mert már ezt a meccset vele többször lejátszottuk és nem vezetett sehova. Ugyanakkor a veszekedés egy kapcsolatban/családban szükséges rossz sokszor, de az nem alázás és cikizés. Ég és föld a két dolog. Azt hiszem megértette, de neki sem könnyű. Nekem sem.

szabaduló 2018.11.20. 08:19:14

@hübrisz A jogy persze hogy nárciszpárti. A törvényeket is ők írják. Bertrand Russell azt írja, hogy a hatalom azé lesz, aki a legjobban akarja azt. Na, és kik hatalommániásak? Ebbe most nem megyek bele.
Ezért is vártam, hogy legyen nagykorú a gyermekünk, és ezért is nincs már a nárcisz lakcíme a lakásomban.

2018.11.20. 13:44:41

@szabaduló:
Az iratok kimenekítése nagyon fontos! Nagyon jó, hogy megtetted! Naná, hogy eltüntetik. Az én volt házastársam is eltüntette...
Gondold át, hogy kit tudnál beszervezni a költöztetéshez...
A saját esetemből tudom, hogy nagyon célravezető mások jelenléte! Amikor nálam zajlott ugyanez, legalább 12-en voltak jelen... Olyan volt a lakás, mint egy állófogadás... De cirkusz nélkül lezajlott... És ahogy kapun kívül volt, már cserélte is a zárat a lakatos.
Akár még azt is megteheted, hogy (kulturált, képzett) őrző-védőket bízol meg. (Természetesen órabérük van, de megéri!!! Vagyonvédelmi cégek készséggel állnak rendelkezésre.) Nálam is volt jelen hivatásos őrző-védő.

2018.11.20. 13:53:18

@szabaduló:
Ui. Ami pedig a gyermeked tisztánlátását illeti, sajnos ki kell várnod. Évek...

Nárciszkertész 2018.11.22. 22:32:52

@szabaduló: Örülnék, ha küldenél valami füstjelet, hogy hogy alakul az ügy...

Nixonella 2018.11.23. 13:31:45

@szabadulo

Antarktiszi kőarc, ne mutasd ki, hogy te hogy erzel SEMMILYEN szituacioban sem! Mindent meg fog probalni hogy hasson rad es reakciot csikarjon ki beloled. Ne add meg neki. Ehezzen csak!
A koltozeses hullaszagolason ket eve mentem at, nem kerul be a 'kedvenc anekdotaim' cimu kotetbe, de hihetelen felemelo volt ugy eltolteni az elso honapot hogy nem szol be senki semmiert.
Borzasztoan szurkolok neked hogy minden sikeruljon!

Visszaeső 2018.12.28. 10:33:38

Egy döbbenet, amit érzek jelenleg... most szálltam ki egy négy évig tartó kapcsolatból, ami szóról szóra így működött. De nem ez a szörnyű, hanem az, hogy előtte a 20 év házasságom is erről szólt. Csak kevésbé erőszakos formában. De a végére azért sikerült egy masszív depressziót összekaparnom...
Végigolvasva az összes írást egyetlen szegmensről nem esett szó: a szexualitásról. Pedig érdekelne!
Valamint az is érdekelne, hogy ki mennyire vett észre sablonosan ismétlődő szófordulatokat, mondatokat bizonyos helyzetekben (ami rövid idő után jól betanultnak, ezért borzasztóan zavarónak tűnik!).

Visszaeső 2018.12.28. 15:40:01

Szóval helyesbítek. A volt férjem tört-zúzott. Minket nem, de lényegében bármit, ami a kezébe került (kocsi, fegyver, bútor, tévé, stb.) Én otthonról menekültem a házasságba, onnan hova tudtam volna?... És hogy valamivel pótoljam az érzelmi (és egyéb) űrt, hát 6 évente szültem egy gyereket. Mindig akkor, amikor a kicsi már kezdett "leválni" rólam. Hogy legyen valaki, akinek szüksége van rám. Ezt persze nem tudatosan! Nem voltam rossz anya. Négyen vannak. Normális, értelmes emberek lettek, imádom őket

2018.12.30. 10:43:34

@Visszaeső:
Eső után köpönyeg. Ma már csak egyet tudsz tenni: a képmutatást félretolni, kíméletlenül őszintének lenni önmagaddal és a gyerekeiddel (lányaiddal - ha van), hogy minél kisebb legyen az esély arra, hogy ugyanazokat a hibákat kövessék el.

Visszaeső 2018.12.31. 11:56:48

@hübrisz: Igen. Van két lányom, és két fiam. A második hozzászólásom második fele elveszett valahol az éterben...
Lényeg, hogy igyekszem tudatosan készülni a következő csapásra. Mert nincs vége, ez biztos. Elő fog kerülni hamarosan. Megint. Hiába léptem ki. Nem először történt. Gyűjtöm az erőt. Keresni fog. Ígér. Mocskolódik. Provokál. Na, akkor lesz nehéz nem visszavágni. Nyelni. És várni, hogy megunja. Megunja vajon?...

2018.12.31. 13:39:23

@Visszaeső:
Nem fogja megunni. Amíg érzi, hogy hatással (ami lehet gyűlölet is) van Rád, addig nem unja meg. Csak mi tudunk változ(tat)ni, ők nem.

Az írásod alapján két méregfoga van a történetednek, ami kizárólag a saját felelősséged:
"Én otthonról menekültem a házasságba, onnan hova tudtam volna?...
...hát 6 évente szültem egy gyereket. Mindig akkor, amikor a kicsi már kezdett "leválni" rólam. "
Hová? Bárhová. Ilyenkor be kell vállalni az életszínvonal csökkenést, és nem újabb gyerekeket szülni. A gyerek nem lehet eszköz...

Most fizeted az akkori "kényelmed" kamatait. A következményeket viselned kell.

Nem bántani akarlak, de ha változást akarunk, akkor saját magunkat is ízekre kell szedni...

Bármilyen kicsi vagy nagy a saját felelősségünk a történeteinkben, a következményeit mindannyian viseljük.

Valahol olvastam, egy kapcsolat leépítése legalább addig tart, amíg maga a kapcsolat. Ha 20 év, akkor 20 év...
Ezt az időt csak maximális tudatossággal lehet csökkenteni...

Almandin 2019.01.01. 15:12:36

@hübrisz: Nem tehet róla. Valószínűleg a gyermekkori háttér az egésznek az oka. Nárcisztikus szülő nevelhette, ezért választott tudat alatt nárcisztikus társakat.
Az ördögi kör megtörhető, de egy jó pszichoterapeuta kell hozzá.
Erről is van egy jó videó:
www.youtube.com/watch?v=4ALjSbIPPe0
Tehát semmi se véletlen, de az illető hibáztatását mellőzném.
Azt pedig szerintem nem pszichológiai szakirodalomban olvastad, hogy ugyanannyi idő kell a felépüléshez, mint maga a kapcsolat. Ez inkább ezokatyvasznak tűnik. Nálam se tartott addig. Sokan újraházasodnak egy válás után nem sokkal és az új kapcsolat jobban sikerül, mint az előző.

Visszaeső 2019.01.01. 19:28:01

@hübrisz: Valóban 20 évig voltam házas, de arra, hogy a volt férjem miért volt olyan, amilyen, csak most jöttem rá, 8 évvel a válás után. Mert belefutottam egy másik kapcsolatba, ami tartott kisebb-nagyobb megszakításokkal 4 évig, és kerestem a válaszokat arra, mi a baj, miért nem működik. Mert nárci volt mindkettő, de a két különböző típusa...
És, mint írtam, NEM tudatosan szültem ezért a gyerekeimet! Ez jóval később, a pszichoterápia során tudatosodott bennem...
A döntéseimért pedig természetesen vállalom a felelősséget anélkül is, hogy bárki az orrom alá dörgölné...
Feltettem 2 kérdést, arra kértem volna választ, nem pedig kioktatást.

Visszaeső 2019.01.01. 19:54:51

@Almandin: Megnéztem az ajánlott videókat. A szexuális magatartás is stimmel. Azt, hogy az anyám is ilyen volt, sajnos szintén tudom. Egyetlen problémám a szakítással, hogy a holmijait még mindig nem vitte el. Ez egyrészt nyilván tudatos, ill. nincs hova vinnie (ezt most nem részletezném...). És fogalmam sincs, hogy mi legyen velük. Komoly érték, ki nem dobhatom (?), de így lesz oka visszajönni...

Almandin 2019.01.01. 21:52:33

@Visszaeső: Kedves Visszaeső! Először is boldog (az előzőnél boldogabb) új évet kívánok Neked és a gyerekeidnek is! Örülök, hogy van pszichoterapeutád, ő biztos segíteni fog Neked abban is, hogy hogyan kerüld el a jövőben a nárcisztikusokat. Azt a csatornát is tudom ajánlani, amiről ajánlottam a videókat. Egy jó szakember készíti őket. Rendkívül sok aspektusát vesézi ki a nárcizmusnak, én mindig tanulok tőle újat.
Valószínűleg visszajön a holmikért. Érdemes félretenni őket, ha van padlás, vagy tároló, az még jobb, mert ott kerülgetni se kell a cuccokat. Ha jelentkezik, semlegesen elintézni az ügyet, mint egy ügyféllel, és kész. Esetleg, ha nem túl sok a holmi, postai csomagban is utána lehet küldeni.

2019.01.02. 12:03:05

BUÉK!

(Később írok.)

2019.01.02. 12:59:54

Ugyan nem nárcipata-specifikus, de ajánlom figyelmetekbe az alábbi könyvet (már csak azért is, mert én nem látok /számottevő/ különbséget a nárcipata ill. nem nárcipata férfi szexualitása között):

www.huffnagelpista.com/uploads/7/0/9/2/709291/philip-zimbardo-nincs-kapcsolat-hova-lettek-a-ferfiak.pdf

2019.01.02. 15:15:41

@Almandin:
Szia! (Rég voltál...)
A szüleim nem voltam nárcipaták, mégis (nárci)patáknál kötöttem ki...
Megnéztem a videót, amit ajánlottál. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy van-e egyáltalán olyan szülő (beleértve magamat is!), amelyik nem "mérgező" (valamilyen formában)??? Az enyémek nagyon mérgezőek voltak... (Cipelem is a következményeit...)
Lehet megkövezni, de egyetlen dologban nem ismerek mentséget, az pedig, ha valaki nem magáért a gyerekért szül... (Értelemszerűen a születésszabályozás lehetősége esetén.)
Nem tudom, hol olvastam a leválási időszakról. (Az ezoterikus katyvaszokra nem áldozok időt... :) ) De egyetértek vele. A kapcsolat leépítése (vagy felépülés a kapcsolatból bizony hosszú idő. Itt a példám: 25 évig voltam házas, 9 évig tartott a válóper (tuti írtam már, hogy én egy hét alatt tokkal-vonóval lebonyolítottam volna - de nem rajtam múlt). 2016-ban született meg a végítélet és az ítélet végrehajtása is megtörtént.
A volt házastársamtól a gyakorlatban úgy szabadultam meg bő egy éve, hogy talált egy újabb áldozatot, és hozzá költözött vidékre.
Ott, ahol közös(nek minősülő) anyagiak és közös gyerekek voltak/vannak, nem tudsz egy mozdulattal lapozni. Rengeteg olyan dolog van (ingatlanok, gyerekek, ecetera), ami miatt nem tudja az ember teljesen likvidálni az elmúlt idő (évtizedek) eseményeit. Ebből nem lehet csak úgy csettintésre kiszállni. A gyakorlati részéből sem, meg a traumákból sem. (Pláne, ha az ex is mindent megtesz azért, hogy ne sikerüljön...)
A fogyókúrára szokták mondani, a 10-20-30 év alatt felszedett súlytöbbletet nem lehet 1 hét alatt leadni...

2019.01.02. 15:54:17

@Visszaeső:
Nem kioktatni akartalak, de gyerekkérdésben nem tudok toleráns lenni.
(A szülői házból 14 évesen költöztem el - jó döntés volt- és napi 16 órát -szó szerint és hétvégeken is- dolgoztam, hogy el tudjam magam tartani, és megteremtsen az önálló(!!!) egzisztenciámat. Nem bort iszom és vizet prédikálok.)

A szexualitás. Nekem is feltűnt, hogy ebben a blogban nem (sem) esik róla szó. De ez megint egy olyan mély, széleskörű, kimerítő téma, amit felszínesen nem érdemes tárgyalni. (Szerintem.) És, ahogy fentebb írtam, én nagy eltérést (sőt, semmilyet) nem látok az "átlag" férfi és a nárcipata férfi esetében. (Nőknél nyilvánvaló, hogy van különbség.)

A férfiak teljesen másképp viszonyulnak a szexualitáshoz, mint a nők (a témában ajánlom Allan és Barbara Pease (házaspár) könyveit is). A férfinak a nő csak egy szexuális használati tárgy, ha nárci, ha nem. És ha ezt kimondom, akkor 10 nőből 8 nekem esik... Ha nem beszélhetünk vegytisztán, sallangmentesen a témáról, akkor kár a tintáért, az időért...
Ha azt mondom, hogy minden férfi rendszeresen(!!!) néz pornót (és egyre vadabbat), akkor 10 nőből 8 úgy néz rám, mint egy gyilkosra...
Először a képmutatást kellene kinőni, addig nincs sok értelme...

A magam tapasztalatai: nagyon kevés szexuális partnerem volt, tehát nincs széleskörű összehasonlítási alapom. De abban pl. igen, hogy szinte alig volt olyan (házas, kapcsolatban élő) férfi ismerősöm (kollégától a szomszédig bárki, életkortól, anyagi helyzettől, végzettségtől függetlenül), aki ne ajánlotta volna fel a szexuális szolgálatait... Konklúzió: ha nincs jelen az oldalborda, vagyis a "szép családi" élet díszlete mögött/mellett bárkire rárepülnek, aki szembe jön...
A férfiak gyárilag poligámok, persze lehet hazudni mást, de ettől még poligámok.
A szexuális teljesítmény és a partnerek száma minden férfinál értékmérő, státuszszimbólum.

Fentiekből következik, hogy a nemi aktusban sem a minőségre törekszenek, illetve ha mégis, akkor is csak a saját glóriájuk növelésére, ill. a nő függővé tételére - ha nárcipaták, ha nem.
A pszichopata volt házastársammal és a nárcipata exemmel is -objektíven- technikailag jó volt a szex. A nárcipatám jól játszotta az érzelmi részt is.

2019.01.02. 16:28:39

@Visszaeső:
Javaslom, olvasd el az "Én, Sándor Erik" c. könyvet. (A nárcipata szexualitásáról is szó esik benne.)

Nárciszkertész 2019.01.02. 22:28:17

@hübrisz: "Nem kioktatni akartalak, de gyerekkérdésben nem tudok toleráns lenni."

Pedig próbálj meg, kérlek.
Visszaeső nem kíváncsi rá, hogy szerinted hogyan nem kellett volna elrontania ezelőtt akárhány évvel. Azt is írta, hogy UTÓLAG a pszichoterápia alkalmával jött rá erre. Örülj a saját életednek, és ne ítéld meg a másét. Ez nem az áldozathibáztatás blogja.

Nárciszkertész 2019.01.02. 22:35:33

@Visszaeső: Üdv a klubban!
Az tényleg baj, hogy a holmijai ott vannak. Nem tudsz keresni nekik valami helyet, ami nem a te lakásod? Tudom, hogy ezzel is te szívsz, neked idő, neked pénz, de még így is BIZTOSAN jobban jársz, mint ha hagyod, hogy ő diktáljon a cuccai elvitelében is. Mert amíg te nem mondod meg neki világosan, hogy a holmijait eddig és eddig vigye el, különben kirakod az utcára (és tényleg rakd ki az utcára, ha nem viszi el), addig ő fogja alakítani az ügyet, és sajnos pont sose lesz neki alkalmas, hogy elvigye, vagy nem akkor lesz neki alkalmas, amikor neked az. NE hagyd, hogy ebben is szórakozzon.
TE döntsd el, hogy mi legyen a cuccaival, és ha eldöntötted, közöld vele. NE várd meg, amíg ő dönt.

És biztosan jól érzed, biztosan vissza fog jönni, és sok igazságtalan és rémes kör fog még következni. Ha nem tudod megvalósítani a no contactot, akkor jön a szürke szikla módszer, erről még nem írtam külön posztot, bár nagyon kellett volna. Ha olvasol külföldiül, keress rá a grey rock kifejezésre, utána gyakorold sokat, nem lesz könnyű, de nincs más, ami hatékony.
A bosszú fel se merüljön benned, akkor sem, amikor épp a fejeden próbál táncolni szöges bakancsban. Nem miatta, magad miatt. Ne pazarolj rá több időt.

2019.01.02. 22:38:54

@Nárciszkertész:
Magam Nobel-díjat kaphatnék "A világ leghülyébb nője" címmel. Nem vagyok rá büszke, de ez a felismerés (is) kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi történik velem. (És a társadalomban.) Nem lehet mindig, mindenért csak mást (másokat) hibáztatni. Nem menthetjük fel magunkat minden felelősség alól, csak azért mert mesterséges tudatlanságban vagyunk tartva.

2019.01.02. 22:42:45

@Nárciszkertész:
A szürke szikla módszerről vannak magyar nyelvű oldalak is.

Almandin 2019.01.04. 00:27:55

@Nárciszkertész: Nekem is feltűnt már régebben is, hogy hübrisz erősen kioktató ember. Az a benyomásom, hogy ő nemcsak elszenvedője a patológiás nárcizmusnak, hanem maga is az. Sebezhető, rejtett nárcisztikus. Nekik, ellentétben a narcopata altípussal, vannak érzelmeik, szenvednek belül, de attól még nárcik. Saját magukra nem látnak rá, másmilyennek, empatikusabbnak hiszik magukat. Nem vagyok pszichológus, de nekem ez a benyomásom róla. Ugyanis nagyon gyakori, hogy nárcisztikusok egymással kerülnek kapcsolatba, mert egymást is vonzzák. Hübrisznél megdöbbentő az az erőszakosság, amivel a véleményét tolja. Kinyilatkoztat, nem tiszteli a más véleményt. Az ő gondolkodása az abszolút, egy igazság. Férfiak felé nincs empátiája (amikor pl. az incelekről beszéltem, ez erősen kijött). Csak akkor lenne elégedett, ha itt mindenki elhinné ama tévképzetét, miszerint az összes férfi olyan, mint a narcopaták. Amikor egyszer megkérdeztem, mi lenne a megoldás, ha a férfiakkal nem lehet boldognak lenni (természetesen csak a gondolkodására voltam kíváncsi, nem eligazításképpen), azt írta, majd később kifejti, de ez azóta se történt meg, az ilyen kérdésekre nem adott egyenes választ (ködösítés, mellébeszélés, manipuláció). Mert erre csak néhány megoldás létezhet a hübriszi világképben: cölibátus, leszbikusság vagy a férfiak szexuális-anyagi kihasználása.

2019.01.04. 12:56:03

@Almandin:
Nem te vagy az első, aki kioktatónak minősít.
Ezer %, hogy nincs bennem nárcizmus.
Az okai -szerintem- a "kioktatásnak":
14 éves korom óta eltartom magam, mindent ÖNERŐBŐL, egyetlen fillér külső segítség nélkül teremtettem elő. Elfáradtam. Elegem van a nyafogó, infantilis, döntésképtelen, egyéni felelősséget nem ismerő (és sokszor lusta, másokra rákényelmesedő) emberekből. (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Én egy igavonó barom vagyok, mindig a megoldást keresem, nem pedig a kifogást!!! megőrülök már azoktól a nőktől, akik egy 300 forintos műanyag (felesleges) bisz-baszról fél óra(!!!) nem tudják eldönteni, hogy a világos vagy a sötét rózsaszínt válasszák... Telefonos fotózás-küldés-segítségkérés... Az emberek zömének az üres külsőségeknél kezdődik és fejeződik be az élete... A szocializmusban tilos volt gondolkodni, és valahogy ebből az infantilizmusból a társadalom nem akar felnőni...
Már nincs türelmem ahhoz, hogy egyet elmondjak százszor, hogy kisregény formájában fejtsem ki a 2 mondatos lényeget... Hogy elemi dolgokat kell magyarázni... (Nem a blogról beszélek, hanem a társadalomról.) Én mindig teszem a dolgomat, nem várok másra... Miközben mások leszarják, hogy az én energiám, időm, idegrendszerem sem végtelen...
Mondom: belefáradtam az emberek tehetetlenségébe, képmutatásába.

És, hogy mennyiben van igazam, vagy sem, amit kinyilatkozok?
Ma már ezen is lapozok. Megvárom, míg az illető saját maga rájön, a saját kárán... Úgy sem tudok mást tenni. Persze, ez a "várakozás" sokszor évek...
És egy kezemen meg tudom számolni, hányan jötte oda hozzá, hogy, vazze, bocs, igazad volt... Érdekes módon én mindig mindenkinek a szemébe nézek, míg mások csak sunnyognak, nem néznek a szemembe...

A kérdésed, hogy mi lenne a megoldás, ha a férfiakkal nem lehet boldognak lenni, biztosan elkerülte a figyelmemet, de most válaszolok:

NINCS megoldás. Illetve a "megoldás" az, amit elbír a nő önbecsülése.

Abból kell főzni, ami van. Tudomásul kell venni, hogy "a férfinak élete, a nőnek sorsa van".

Tapasztalatom szerint (ezt lehet, hogy írtam), amíg a nő szexuálisan aktív, addig "falaz" a férfiaknak. Hiába tudja az agyával, hogy a pasija hülyének nézi, szarrá csalja, stb., ezt nem mondja ki, (nemhogy másnak, még magának se), mert akkor azzal saját magát mi nősítené le... (Okkal.) Az ösztön erősebb, mint a józan ész... A nemi és reprodukciós ösztön a legerősebb ösztön... Ezzel nem lehet mit kezdeni. A nők (gyári) érzelmi igénye gyakorlatilag sohasem kerül kielégítésre. és, hogy ezt ki hogyan oldja meg? Képmutatás, önámítás = kirakatélet (lásd: fészbuk...), pótcselekvések (vallás, drogok, kényszeres vásárlás, stb.), promiszkuitás, prostitúció, (kényszer)leszbikusság, mittomén.
És pontosan tudom, hogy a férfiaknak "falazást" is csípőből el fogod utasítani. Nem is fogok ezen vitatkozni, kivárom, míg rájössz... :) Mikor fogsz rájönni? Amikor már aszexuális leszel.

És még egy: nem tudom kibékülni azzal sem, amikor egy nő megéli a maga szenvedéseit, de a lányát (lányait) tudatlanságban hagyja, sőt...
A férfijogú társadalom férfivezetői SOHA nem fogják önmagukat leleplezni, csak az anyák tudnak tenni a lányaikért...

2019.01.04. 12:58:31

hányan jötte oda hozzá = hányan jöttek oda hozzám... :) A többi hibáért is bocs.

2019.01.04. 13:58:02

@Almandin:
Eszembe jutott valami.
Két gyerekem van, 2 x 4 év ovi...
Az óvodában volt egy óvó néni (Éva néni), aki VÉGEZTE A FELADATÁT. Értsd: ÉRDEMBEN foglalkozott a gyerekekkel.
Többek között elvégezte azokat a feladatokat is, amit a szülőknek kellett volna: megtanítani a gyerekeket köszönni, zsebkendőt használni, wc-t lehúzni használat után, kezet mosni, stb.
Namármost, amikor 20-30 gyerekkel kell kezet mosatni ebéd előtt, akkor nem lehet minden gyereknek fél órát könyörögni...
Vagyis, Éva néni a szülők szemében "katonás" volt, és ezért meglehetősen népszerűtlen... Mondanom se kell, hogy én kifejezetten kedveltem Éva nénit, és értékeltem a munkáját...
A szülők körében azok az óvó nénik voltak a "jó" óvó nénik, akik leszarták a kölyköket, de kellően méz-mázosak voltak, jól el lehetett beszélgetni velük az aktuális tv-sorozatról...

Visszaeső 2019.01.04. 20:20:28

@Nárciszkertész: Nincs egy fillérem sem helyet bérelni vagy elvitetni a holmijait. Nincs is hova. Valószínűleg külföldön tartózkodik, eddig is onnan járt haza. Ráadásul jelenleg elfogatóparancs van ellene... De hiába mennék a rendőrségre, semmi információt nem tudnék adni egy email címen kívül. Tehát részemről patthelyzet, számára viszont nyitott könyv vagyok.

Visszaeső 2019.01.04. 21:20:52

@Almandin: Megpróbálom tömören összefoglalni az eddigieket. Néhány nap alatt tisztult ki rengeteg dolog, amin évek óta rágódtam, amiknek kerestem az okát. (Egy részét olvashattad itt, de egy része eltűnt megosztás közben.)Tehát:
van egy nárcisztikus anyám. Gyerekként betegséget beszélt belém, sokszor nem értettem, miért visz orvoshoz, de hogy lehet tiltakozni 8-10 évesen, mikor ő a mintaanya. Nem volt gyermekkorom. Se tábor,, se barátok, se semmi. Zongora kötelező. Kamaszként már kurvaként kezelt, holott sehova se mehettem, egyszerűen kimaradtam mindenből, amiből a kortársaim: osztálykirándulások, diszkó, mozi, barátkozások, ismerkedések. Nem volt kamaszkorom sem. Talán szerelmes voltam, mikor férjhez mentem. Arra a bulira, amin a férjemmel megismerkedtem, két napi, több ember általi könyörgésre engedett el azzal, hogy "de nem kell mindenkinek az ölébe ülni"...Mindenesetre menni akartam otthonról. Minél messzebb. Sikerült. Mint írtam, a volt férjem mindent szétvert, ami a keze ügyébe került. Ezek a tombolások napokig tartottak. Lett négy gyermekünk (mindegyiket akartam), aztán 20 év házasság után elváltam. Mert már nem szülhettem, hát jött a depresszió, meg két év terápia. A válás maga csendben lezajlott, de utána volt zaklatás, fojtogatás, fegyverrel való halálos fenyegetés, az exet kommandósok vitték a pszichiátriára. Utána láthatási problémák, a gyámhivatalban a gyerekei után síró apa, akit amúgy sohasem érdekeltek, könnyekig meghatott ügyintézők, akik engem "leszaranyáztak"...Lassan, nagyon lassan nyugodtak le a kedélyek, az exnek jöttek új kapcsolatok, én egyedül voltam a gyerekekkel. Másik városba költöztünk. Évek múlva egy netes társkeresőn ismerkedtem meg egy férfivel. Túl szép volt a sztori. Voltak vészharangok, de még milyenek! De imádtam a higgadtságát... mert a dühből elegem volt, egy huzat becsapta ajtó, egy földre eső könyv infarktust hozott rám, olyan mélyek voltak az emlékek. Képtelen voltam még a tévében is megnézni bármilyen filmet, amiben valamiféle agresszió volt. Ez az új ember meg olyan kísértetiesen nyugodt volt, hogy azt éreztem, itt a Kánaán. Aztán persze a cukrostakonynak vége lett. Együtt éltünk néhány hónapig, aztán elküldtem. Idővel visszajött. Megint jobb volt kicsit. Mikor elmondtam, hogy mi a problémám a kapcsolatunkkal, akkor fogta magát, és szó nélkül elment. Hetekre. Közben mocskolódó üzeneteket küldött. Visszajött. Megint kiborult a bili, megint lelépett... négy év telt el így. Szünetekkel.
Nyáron véletlenül (?) (semmi sem véletlen!) megnéztem a telefonját. Előző nap jött haza. Miután túlestünk az "üdvözlőszexen", SMS-ben randira hívott egy nőt, akivel, mint láttam, már hónapok óta tartott a kapcsolata. 10 percet adtam indok nélkül, hogy eltűnjön. Nem értette. Megmagyaráztam. Egy hét múlva beállított. Talán akkor beszéltünk egymással értelmesen hónapok óta. Berugott. Lefeküdt, én meg végignéztem a telefonját. Reszkettem attól, amiket találtam. Másnap elment. Mocskolódott, nem válaszoltam, pedig nagyon provokált. Határidőt szabtam, hogy pakoljon el. Letelt. Újat szabott, de nem jelentkezett. Most a rendőrség keresi... és közben csendben ráébredtem, hogy a férjem is nárci volt. Ugyanúgy, ugyanazokat csinálta. A különbség csak annyi, hogy ő dühkitörésekkel, ez az utóbbi meg halálos nyugalommal, illetve szó nélküli, hetekre, hónapokra való eltűnéssel kergetett az őrületbe...
Most próbálom összekaparni magam. De hiszem, hogy vannak normális férfiak. Hiszem, hogy vannak jó emberek. Hiszem, hogy 50 fölött is lehetek boldog.
@hübrisz szerint csak addig ér valamit egy nő, míg nem aszexuális. Nos, a nárci párom mondogatta, hogy van még 2-3 évem, aztán fizethetek azért, hogy megdugjon valaki... érdekes.

Almandin 2019.01.04. 23:31:19

@Visszaeső: Együttérzésem. Borzasztó, amin keresztülmentél. Ezek a férfiak nemcsak nárcisztikusok, hanem veszélyes bűnözők is egyben. Anyád tipikus nárci szülő, szerintem kisebb fokban Münchhausen by proxy szindrómás is (a nem létező betegség bebeszélése erre utal, örülj, hogy ennyivel megúsztad, van anya, aki meg is öli a gyerekét, hogy közben a mintaszülő szerepében tetszeleghessen az egészségügyi dolgozók előtt).
Drukkolok Neked, hogy légy boldog, hübrisz a saját megkeseredettségét vetíti ki az összes férfira. Pszichoterápia továbbra is javasolt, mert a nárcisztikus szülők gyerekei fokozottan hajlamosak nárcisztikus társakat választani akár sorozatban is. A rejtett nárcizmus pl. sokáig nem látszik valakin.

2019.01.05. 00:03:08

@Visszaeső:
Jajjj.
"szaranya"?
A koreográfia mindig ugyanaz, csak a csomagolás más:
A hivatalokban (gyámügy, családgondozó), én voltam az az "anyuka, aki piszkálja az apukát"..., miközben szó szerint életveszélyben voltunk...

A válásom megkezdése óta kerek 11 év telt el, ezalatt az idő alatt nem (sem) találkoztam egyetlen "normális" férfival. Mondanám, hogy nyugodtan várd csak a csodát, de nem mondom, mert azt hinnéd, gúnyolódom.

A pszichopatától való válásom 4. évében ismertem meg egy 24 karátos nárcisztikus pszichopatát... Nincs új a nap alatt...

Amiért most írok:
"szerintem csak addig ér valamit egy nő, míg nem aszexuális."
Nagyon félreértettél.
Azt írtam, hogy amíg szexuálisan aktív a nő, addig "falaz" a férfiaknak. Vagyis nem néz szembe a valósággal. Ennek a "falazásnak" legtöbbször akkor lesz vége, ha a nő aszexuálissá válik. Mert akkor már az ösztönök nem szorítják béklyóba a nőt...

Persze, nem véletlen, hogy azt olvastad ki, amit...

Éppen ma olvastam Szurovecz Kitti (34 éves) író nyilatkozatát: "Ez a világ nem ereszti a nőket, amíg használhatók szexre, utána pedig kidobja magából az emberi roncsokat."

2019.01.05. 00:14:21

@Almandin:
Beszéltünk már arról, hogy nincs gyermeked. És azért nincs, mert nem találkoztál olyan férfival, aki alkalmas lett volna családalapításra. (Vagyis adott kapcsolatban időben jelzett a radarod, míg nekem, másnak nem...)
De úgy egyébként a világ tele van "normális" férfival...
Akkor most hogy van ez?

2019.01.05. 00:23:55

Ajánlom Hercsel Adél "Láthatatlan pokol" c. könyvét...

csámcsám 2019.01.05. 08:51:56

@hübrisz: Nem értek veled egyet veled a normális férfiakat illető véleményedben. A te tapasztalatod talán alátámasztja a véleményed "vélt" igazát, és meg is értem, hogy miért alakult ez ki. Ugyanakkor nekem más tapasztalatom van. Volt olyan időszakom amikor osztottam a véleményedet, és egyszerűen nem láttam a fától az erdőt. Vannak normális férfiak, nem is kevesen. Csak ők nem feltűnőek. Ők azok akikre simán rá lehet mondani, hogy "igavonó barmok" , mert szeretik a munkájukat, családjukat, lojálisak a munkatársaikhoz, feleségükhöz, gyerekeikhez, barátaikhoz, valódi érzéseik vannak. Vagyis az a végletekig kizsigerelt szürke réteg, amelyik nem is nagyon látszik. Nincsenek magas pozícióban, nem is vágynak ilyesmire. Nehéz észrevenni őket. Mondhatni dögunalmasak, mert "csak" egy nyugodt, kiszámitható életre vágynak. Nincsenek kilengéseik, nem érdekli őket a pornó, sose másznak rá más nőkre, nem nagy a szexuális igényük sem, és úgy egyáltalán nincsen semmiben sem extra igényük, nem zizegnek vagy feltűnősködnek. Sok ilyet ismerek, és láss csodát, ezek mellől pattannak meg a nők, mert nem elég izgalmasak, szenvedélyesek. Őket lehet a legjobban kihasználni, nem ritkán egy nárcipata nő hálójában vannak. Ezeknek a férfiaknak egyáltalán nem könnyű így érvényesülni egy patriarchális társadalomban, ahol egész egyszerűen az általuk képviselt gerincesség, becsületesség nem érték, nem tudnak felfelé nyalni, lefelé meg taposni. Nekik a cél nem szentesíti az eszközt. Sokan vannak, nem panaszkodnak, és szinte sosem mesélik el a sérelmeiket, nem sírnak amikor belül üvoltenek, nem kérnek segítséget amikor majd bele bolondulnak az őket ért attrocitásokba (mert ezek a gyengeség jelei ebben a társadalmi berendezkedésben). Nem csoda, hogy alig lehet őket észrevenni. A nárcival való kapcsolat elvette tőlem azt a naivitásomat, hogy minden embert a saját szemüvegem keresztül nézzek, hogy alapvetően a jót lássam bennük. De pont emiatt, azt sem engedem meg, hogy egy másik szemüveg kerüljön rám, és csak a rosszat lássam, mert ez is csak egy szemüveg, mint az előző, és nem a valóságot mutatja. Csak így lehet nyitottnak maradni, és meglátni azt, ami sok esetben ott van az orrunk előtt. (most idebiggyeszthetném a saját története(i)met, alátámasztásul, de nem teszem, mert nagyon felismerhető és sajnos a nárcim aktívkodik)

csámcsám 2019.01.05. 08:57:18

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek :)

2019.01.05. 12:27:59

@@csámcsám:
Neked is buék!

Bizony nem értünk egyet. :) A "normális" férfit akkor hiszem, ha látom. Mindenki beszél róla, de mutatni a valóságban legalább egyet még senki...
Szóval, látni szeretném!!!! Akkor hiszem!!!

Nem azért nem látjuk, mert "szürkék, észrevételnek", hanem, mert egyszerűen nincsenek. A partnereiket kellene megkérdezni, hogy mondjanak már valamit a díszlet mögé rejtett valóságról...

A jóképű, sikeres, lehengerlő alfahímek válogathatnak a nők között. Esetükben inkább azzal van a gond, hogy nem győzik..., a nők sorban állnak...
Az alfahímek erőszak, törvénysértés nélkül is kiélhetik az ösztöneiket.
Az alfahímek is rendszeresen néznek (vad) pornót, csak lényegesen kevesebb idejük van rá, mint az unatkozó "szürkéknek"...

Nézzük azokat a szürke eminenciásokat.

Hoppá! Zsigerből írtam a szürke mellé az "eminenciásokat", meg is álltam egy pillanatra, hogy mit is írok...

Rákerestem a pontos jelentésére:
"Nagy hatalmú ember, aki nincs az előtérben, de a háttérből irányítja a dolgokat.
A szürke eminenciás kifejezésben a szürke arra utal, hogy a nyilvánosság számára nem nyilvánvaló, hogy a személy hatalommal bír."

Ez az!!! A zsigerből írt jelző/fogalom pontosan fedi, amit megértetni szeretnék:
Ezek a férfiak ugyanúgy uralkodnak a nőn, ugyanúgy kizsigerelik a nőt, csak a szürkeség álarca mögé bújva... Sőt, az általános sikertelenségük miatt még jobban... Alattomosak, sunyik, "a lassú víz partot mos" típusok...

A sokat ismételt mondásom szerint: a koreográfia mindig ugyanaz, csak a csomagolás más...
(Engem már nem lehet megtéveszteni a csomagolással...)

A szép csomagolásba REJTETT ösztönök ezerszer veszélyesebbek, mint az alfahímek NYÍLT promiszkuitása...

Idézlek:
"Nincsenek kilengéseik, nem érdekli őket a pornó, sose másznak rá más nőkre, nem nagy a szexuális igényük sem"

DE!!!!
Az ösztön nem válogat. Az ösztönt nem érdekli, hogy kinek mennyi pénze, tehetsége, végzettsége, jó vagy rossz külseje van, ecetera. Az ösztön az ösztön.

Freud írja:
"A belső ingerforrások az ösztönök, amelyek állandó erőként hatnak, folytonosan fennállnak, ezért nem lehet könnyen menekülni előlük. Az ösztön egy bizonyos izgalmi állapotból eredő pszichikus energiamennyiségként képzelhető el, ami feszültséget kelt a lelki szerkezetben. Freud elmélete szerint a feszültség kínérzettel jár a lélek számára, ami arra törekszik, hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Az ösztönt tehát ki kell elégíteni, hogy energiája levezetődjék. Ez azonban nem megy egyszerűen, mivel a legtöbb ösztönkésztetés elfogadhatatlan a tudat számára, ezért elfojtja, a tudattalanba száműzi azokat. Ettől azonban az ösztönök nem szűnnek meg létezni, tudattalan kínt okoznak a lelki szerkezetben, és arra törekszenek, hogy kifejeződjenek, hogy észrevetessék magukat a tudattal."

A "szürke" (előnytelen külsejű, sikeretlen) férfiak a legveszélyesebb szexuális ragadozók... Közülük kerülnek ki a pedofilok... Ha sikertelenek a nőknél, a gyerekek felé fordulnak...
A "szürkék" miután "klasszikus" és/vagy társadalmilag elfogadott módon nem tudják kiélni az ösztöneiket (de Freud óta tudjuk, hogy az ösztön soha nem tűnik el, a mélyről is követeli a magáét), ezért megkeresik az ösztöneik kielégítésének MÁS, REJTETT módját... Ez a(z egyre brutálisabb) pornó és a pedofília, ill. egyéb szexuális aberrációk.

Egy alfahímnek nem kell erőszakolni, gyerekekre rámászni, akkor is válogathat a legjobb nőstények között... De mit csináljon az ösztöneivel a "szürke"???

Kérlek, olvasd:
www.beszeljrola.hu/

2019.01.05. 12:51:03

@csámcsám:
Ui. Figyeld meg a férfiak metakommunikációját:

Az alfahím egyenes testtartással, hátravetett fejjel, cinikus-fölényes mosollyal küldi felém a jelet: "ha akarom, 2 perc alatt ledumálom rólad a bugyit..., de még meggondolom, hogy részesítelelek-e abban a csodában amit csak én tudok..."

A "szürke" görnyedt testtartással, félig lehajtott fejjel, bocsánatkérőnek álcázott sunyisággal, esdeklően pislog felém a felesége mellől, jelezve, hogy jó lenne, ha a kegyeimben részesíteném... Éppenhogy csak a nyála nem csöppen el...

csámcsám 2019.01.05. 13:41:50

@hübrisz: Szívesen bemutatnálak nekik. A szűk környezetemben legalább 3 "szürke" - hmm egyáltalán nem a testartásra vonatkozik a jellemzésem sokkal inkább egyfajta egyszerűséget, jellemességet érték ez alatt - férfi ember van. Ja, az egyik a férjem és tudom miről beszélek.
Mindenkinek saját szubjektív világnézete van, elfogadom, hogy a tied ilyen, olyan képet alakíthatsz ki magadnak a férfiakról amilyet akarsz, a te dolgod tkp, és próbáld te is elfogadni, hogy a te világnézeted egyáltalán nem érvényes mindenkire, de még általánosan véve sem, azon egyszerű oknál fogva hogy nem ismered te sem a világ összes emberét, és nincs nálad sem a bölcsek köve, meg mert például nekem is egészen egyszerűen az a tapasztalatom amit leírtam, az helytálló még akkor is ha te ezt megkérdőjelezed :)

2019.01.05. 14:17:26

@csámcsám:
Hát, nem tudok mást tenni, mint "kivárok". Kivárom, míg oszlik a rózsaszín köd... :)

Valóban nem ismerem a világ összes emberét, de a működési mechanizmus mindig ugyanaz...

De sok nő mondta már, hogy az ő férje aztán soha... (Miközben a kedves férj a legyet röptében...)
Olyankor mindig megkérdeztem, a nap 24 órájában vele vagy és a fejébe (gondolataiba) is belelátsz?
De mit érek el ezzel a kérdéssel? Azt, hogy ellenség leszek...
Mert kinek mi a fontosabb, az álomvilága, vagy az önbecsülése...

csámcsám 2019.01.05. 14:48:47

@hübrisz: Egyszerűsítsünk a kommunikáción mindenféle másokra való kereszhivatkozások nélkül :) Tehát azt állítod-e, hogy mivel te személyesen nem találkoztál allitasod szerint normális férfival = olyanok nem is léteznek?

2019.01.05. 15:43:49

Több ezer nőt ismerek a munkámon keresztül. Hála az internetnek, ömlik az információ... Tudod, a koreográfia...
Amikor kezdtem ébredezni a szolgalétből, és belevetettem magam a pszichológiába (és a kapcsolódó társadalomtudományokba), egyre több mindenre lett rálátásom...
(A volt házastársam meg is jegyezte: "Minek olvasol???" Üzenete: ha a nő olvas, az veszélyes...)
Ehhez képest a válásom 9 éve alatt bekaptam egy nárcipatát, de talán kellett is, mert ezáltal még intenzívebben kerestem-kutattam a kérdésekre a választ...
A 9 éves jogi procedúra alatt kikerülni sem tudtam a súlyos társadalmi (intézményesített) anomáliákat...
Ez is egyfajta drog... Egyre többet akarok tudni... Bírja az idegrendszerem. A limonádét, az álomvilágot, a képmutatást, a hazugságot nem bírja...
Évezredek alatt sem sikerült senkinek (semmilyen módszerrel) a homo sapiens genetikai programját megváltoztatni. Nevezetesen : a férfi biológiai kódja az utód nemzése (csak a nemzése!), a nőé az utód nemzése és felnevelése. Az utód tekintetében ez két teljesen különböző program, nincs közös nevező. Hiába próbálták a férfit vallással, joggal, bármivel karámba szorítani, egyetlen társadalomnak sem sikerült a mai napi sem... És nem is fog. (Lásd a népesedési mutatókat...)
És ezt a természeti törvényt akarjátok felülírni... Nem akarjátok tudomásul venni, hogy LEHETETLEN.
Én ezt elmondom, ennél többet nem tudok tenni. És elviselem, hogy én vagyok hülyének nézve... :)

Már bemásoltam ezen a blogon, de jó eséllyel nem olvastad. Popper Péter nyilatkozta saját magáról nem sokkal a halála előtt:

"nagyon vágyódik arra, hogy szellemileg egyenrangú partnerre tegyen szert. És ezt keresi folyton. Amikor megtalálja őket, összeköti velük az életét, ám egy idő után már nem tudja elviselni az egyenrangú, szimmetrikus kapcsolatot, mindenáron fölénybe akar kerülni, és saját maga teszi tönkre azt. Ezért aztán többször válik, házasodik. Ezt én nem tudtam magamról, főleg azt nem, hogy mindig én rontok. És tényleg így volt, ha találkoztam egy olyan nővel, akivel szimmetrikus volt az intellektusunk, azt hiúságból nem tudtam elviselni. A saját fölényemet akarom, és tényleg én teszem tönkre ezzel a kapcsolatot."

Még Popper Péter tudatossága sem tudta felülírni a nő feletti hatalomgyakorlás genetikai kódját.
De Ő legalább elismerte...

csámcsám 2019.01.05. 16:09:29

@hübrisz: Maradjunk a kérdésnél másokra való kereszhivatkozások nélkül, már persze ha megtisztelsz a válasszal :) Egyszerű kérdésre egyszerű választ szeretnék kapni. Egyes szám első személyben :)

2019.01.05. 16:19:52

Már többször gondoltam arra, hogy idézem Czakó Dorinától (szintén túlélő) az alábbiakat, de most talán kifejezetten idekívánkozik.
Teljes mértékben azonosulok az álláspontjával, és hálás vagyok, hogy leírta.

"Mit gondoltam/gondolok én a házasságról?

Többé vagy kevésbé köztudott rólam – és az esetek többségében nem is szoktam nagy népszerűségre szert tenni vele -, hogy nem vagyok házasságpárti.

(.....)

Egy jó ideje már annak, hogy megint másként látom ezt a dolgot. És ez már nem is egészen a jogi részhez kapcsolható, hanem a személyiségfejlődésem részeként definiálnám. És sokkal inkább érzelmi oldalról történő megközelítésben, részben pedig, az ehhez az érzelmi oldalhoz kapcsolódó felelősség irányából tudnám elmagyarázni, hogy mire is gondok. Ebből következik, hogy ezen a téren még annyira sem várom el, hogy más is úgy lássa ezt a házasság kérdést, mint én, mint amennyire “elvárom” ezt, a jogi vonatkozások terén. Hanem csak szimplán elmondom az én meglátásom, hogy untassak, esetleg bosszantsak vele másokat.

Ebből következik, hogy ezen a téren még annyira sem várom el, hogy más is úgy lássa ezt a házasság kérdést, mint én, mint amennyire “elvárom” ezt, a jogi vonatkozások terén. Hanem csak szimplán elmondom az én meglátásom, hogy untassak, esetleg bosszantsak vele másokat.

Szóval, ami a jogot és a piszkos anyagiakat illeti, most is tudnám persze, hogy adott esetben mire figyeljek, de nem akarnék ilyen dolgokra akkora intenzitással koncentrálni, és annyi mindent lepapírozni. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy vannak dolgok, amik még teljes odafigyelés, és a mindkét fél részéről fennálló maximális jó szándék, illetve együttműködés esetén is okozhatnak kellemetlenségeket egy esetleges válás során. Ezért logikus, hogy a közös vagyont sem pártolom.

És ahogy mondtam, nem kell velem természetesen egyetérteni, de én magam, a legkisebb romantikus dolgot sem látom abban, hogy valaki aláír egy szerződést az érzelmeiről, illetve kapásból hazudik önmagának, és annak a valakinek is, akit (jobb esetben) tiszta szívből szeret (jelenleg). Hisz ha be valljuk, ha nem, a helyzet az, hogy házasság esetén, hivatalosan, papíron megígérünk olyan dolgokat egymásnak, amikről nem tudhatjuk, hogy örökké úgy fogjuk-e gondolni/érezni.

Igen, jól olvasta mindenki: SZERZŐDÉS! Mert az! Jogi értelemben a házasság tulajdonképpen egy szerződés. Ami pedig az érzelmi részét illeti: nos kezdjük azzal, hogy a legemberibb dolog a világon az az, hogy változunk.
Nem tudhatjuk, hogy akivé holnapra leszünk, az a valaki ugyanúgy fogja-e majd szeretni és tisztelni azt a valakit, akivé Ő holnapra lesz, és akit ma még biztosan szeretünk és tisztelünk. Azt a valakit, akivel jelenleg közösnek látszik az utunk, de nem tudhatjuk, hogy holnap ezen az úton jön-e majd egy elágazás, amely int valamelyikünknek, hogy erre gyere, barátom! Én – és hangsúlyozottan: én legalábbis(!) – ezzel úgy vagyok, hogy nem hazudok és nem ígérgetek felelőtlenül valakinek, akit szeretek.

Tehát, érzelmi oldalról nem azért gondolom ezt így, mert félelem, keserűség, ember-, férfi-, vagy öngyűlölet van bennem, hanem épp ellenkezőleg. Az önmagam, és a másik fél iránti tisztelet, felelősség, és a szeretet az, ami részemről ezt a gondolatot, és érzést átszövi."

2019.01.05. 16:36:55

@csámcsám:
A kérdésed.
1. sz. 1. sz.
Amikor azt mondom, hogy én eggyel sem találkoztam, akkor a hétköznapi gondolkodás szintjén fejezem ki magam - nagyon kevesen tudnak elvontan (rendszerben) gondolkodni.
(A hétköznapi szintű válaszhoz is először definiálni kellene, hogy mit értünk "normális" alatt.)
De nem szeretnék, illetve nincs értelme leragadni a hétköznapi szintnél (arra ott vannak a műkörmös klubok), mert akkor csak egy helyben topogunk.

A válaszom a következő:
A nő és férfi genetikai programja olyan szinten eltérő, hogy lehetetlen a közös nevező.

csámcsám 2019.01.05. 16:53:25

@hübrisz: A kérdés nem ez volt. Mellesleg " nesze semmi, fogd meg jól" a válaszod is :) Nincs több kérdésem. Jól ismerem ezt az általad is képviselt kommunikációt (na vajon honnan?) Minden jót :D

2019.01.05. 17:18:25

@csámcsám:

Nem a válaszom manipulatív, hanem a kérdésed.

A kérdésed:
"Tehát azt állítod-e, hogy mivel te személyesen nem találkoztál allitasod szerint normális férfival = olyanok nem is léteznek?"

Igen, állítom, hogy személyesen még nem találkoztam "normális" férfival, de NEM állítom, hogy azért nem létezik "normális" férfi, mert én találkoztam vele.

Amit állítok, az maga a természeti törvény. A többi sallang.

És rajta, cáfold meg a természeti törvényt. Vagy intézkedj, hogy változzon. Mondd a Földnek, hogy ne forogjon...

Almandin 2019.01.05. 17:19:42

@hübrisz: De úgy beszélsz, mintha ismernéd a világ összes emberét. Az valóban naivitás, ha valaki azt gondolja, hogy a párja 100%-ban hűséges. Valóban nem áll ott az ember a másik mellett a nap 24 órájában. Én pl. nem tudom, hogy a kapcsolataimban a másik fél félrelépett-e. Sőt, nem is érdekel.
Én inkább azt látom, hogy te a férfiak poligám hajlamát valami katasztrófának fogod fel. Én nem. Úgy látom, hogy ha egy férfi kisebb fokban néha félrelép, az a természetéből felfogható lépés, és nem azért csinálja, mert meg akarja a párját alázni. Én azt látom, hogy sok mai nő azért tartja megalázásnak a kisebb kilengéseket, mert erre nevelték őket. A huszadik századi neveltetés arra irányult, hogy egy félrelépés megbocsáthatatlan bűn és fel kell bontani a házasságot. Egyszerűen ez lett a társadalmi norma. Mivel te sejtésem szerint 50-60 közti lehetsz, te még valószínűleg a hetvenes-nyolcvanas években voltál kamasz. Akkoriban, különösen a vidéki társadalomban még erősen élt a prűd szemlélet, miszerint a nemi ösztön, a nemi dolgok mocskosak, szégyellni valóak és a férfi szexualitás mocskos. Sok parasztasszony is abban élt, hogy "minden férfi disznó". Ez a kereszténység hatása, az egész európai kultúra évezredekig ilyen elvek szerint működött, ezért még máig érezhető.
Másrészt az miért kiakasztó, hogy esetleg az ember párja időnként megkíván más nőt is? Szerintem a félrelépés ott indul, hogy valaki csinál valamit egy másikkal. Gondolatbűn szerintem nem létezik. A monogámia egy kompromisszum a társadalomban, ami a leginkább megfelel az ember stabilitás iránti igényének. Olyan szerintem nincs (nőknél sem), hogy valaki évtizedeken keresztül csak egy embert kívánjon meg szexuálisan.
Szerintem épp te vagy az, aki valaha álomvilágban élt, és azért tartja szörnyetegeknek a férfiakat, mert olyan magasra teszi az erkölcsi mércét, ami a rendes férfi mércéje, hogy annak élő ember nem fog tudni megfelelni (akkor is szemétté válik, ha titokban megkíván egy másik nőt vagy néha megnéz egy pornófilmet). Túl sokat vársz a lelked mélyén egy férfitól és egy kapcsolattól (valószínűleg a gyerekkori szeretethiányod orvoslását), ezért érzed csalódottnak és kiábrándultnak magad. Valamint minden férfiban csak a rosszat veszed észre.
Férfiban ugyanúgy létezik ez a típus. Ők azt mondják, minden nő egy anyagias kurva, mert több olyat fogtak ki. Az ilyennek hiába bizonygatod, hogy téved, ő ragaszkodik a saját világképéhez.

2019.01.05. 17:30:34

@Almandin:
Csak röviden, mert vége a melónak.
57 vagyok - írtam már.
Nem a férfiak poligámiáját fogom fel tragédiának (bár az utódgondozás szempontjából nevezhetjük annak is), hanem a nők végtelen önámítását.
A XX. századi neveltetés "az asszony köténye mindent eltakar" és "az "azért ver, mert szeret" elven alapult. A holtomiglan volt a szabály.

(Most nincs több időm.)

Almandin 2019.01.05. 17:42:27

@csámcsám: Mondom, hogy nárcisztikus! Nem tudja magáról. Ő egy sebezhető példány, ezért maga is szenved. A felsőbbségi érzése ("én mindenkinél okosabb vagyok") , a manipulatív kommunikációs módja elárulja. Amúgy valószínűleg tudat alatt irigy is. Ugyanis azért akar "minden nőt felvilágosítani a férfiak valódi természetéről", mert a lelke mélyén érzi, hogy nincs igaza, van rendes férfi, csak neki balszerencséje volt. De nem bírja azt elviselni, hogy valaki boldogabb nála. Legyen minden nő boldogtalan! Célja lehet (akár nem tudatosan), hogy azok boldogságát is tönkretegye, akik állításuk szerint boldogok egy férfival (mint Te is). Ezért mondja, hogy szerinte a rendes, "szürke" férfi még szemetebb, mint dominánsabb férfitársa. Azt akarja ezzel elérni, hogy aki ilyennel él, akár boldogan, kezdje gyanakodva méregetni a társát, képzeljen bele nem létező rossz tulajdonságokat, ezért idővel tegye tönkre a kapcsolatát, de ha nem, akkor a gyanakvás tegye tönkre a boldogságát. Hübrisz szó szerint mérget ereget magából, ráadásul jóindulatnak álcázza ténykedését. Ő az a fajta nárcisztikus, aki pl. sokáig megtéveszti a pszichológust is. Sok idő kell a felismeréséhez.
Nem vagyok pszichológus, lehet, hogy tévedek. Jó lenne, ha kommentelne itt diplomás pszichológus is, mert érdekelne a véleménye hübriszről.

Almandin 2019.01.05. 17:48:22

@hübrisz: Azok inkább a 19. századi elvek voltak. Még régebben a nőket arra nevelték, hogy mindent tűrjenek el a férjüktől. A 20. században terjedt el a szerelmi házasság és az a felfogás, hogy el lehet válni a férj hűtlensége esetén. Utóbbi inkább a század második felére vált alapelvvé, de annyira, hogy sokan még ma is hülyének nézik azt a nőt, aki ilyenkor nem válik el (pont a fordítottjára változott az elvárás).
A 21. század pedig már a házasságot is kezdi sutba vágni, a mai emberek egyre kisebb része házasodik, elkezdték megkérdőjelezni a monogámiát is sokan.
Lehet, hogy írtad régebben, hány éves vagy, de annyi itt a hozzászólásod, hogy vagy nem olvastam, vagy nem emlékszem rá.

2019.01.05. 19:18:48

@Almandin:
Én a helyedben tartózkodnék a távdiagnózistól, mert Téged minősít, nem engem.
Találkozhatunk személyesen, és meg fog dőlni a téveszméd.
Láttál Te már olyan nárcisztikust, aki eltart, kiszolgál másokat??? Nem 2 percig, hanem évtizedekig...
Az állásfoglalásomba belemagyarázol olyat, ami nincs benne. Szerinted ez rendjén van?
A butaság netovábbja, hogy a nők boldogtalanságát akarom. 1. Hiába akarnám, a nők nem fognak az én kedvemért nem boldogok lenni. :))
2. Pont a súlyos pofára eséstől szeretném megvédeni a nőket...

Amiért nem értesz engem, az az, hogy nincs gyermeked. És nem is tudsz váltani, nincs radarod rá.
A nő nem tud egyszerre gyereket szülni, mamutra vadászni és a szvingerklubban szórakozni az apukával. Vagy ez, vagy az. Ezért probléma a férfi poligámiája. A férfi nomád, a nő a gyerek(ek) miatt röghöz kötött. Gyerek(ek) mellett nem lehet minden héten másik pasit beújítani. És az sem megy, hogy amíg anyuka pelenkáz, addig apuka félrejár...
A gyerek felnevelése 20 év és gyerekenként alapszinten(!) 20 millió. Ebből nem lehet ki-be ugrálni. A gyerek nem, lapostévé, hogy kikapcsolom és megyek a szvingerklubba, mert apuka (vagy akár én) új húsra vágyik (vágyunk).

Felteszem a kérdést:
Miért nem vállaltál gyereked, ha sok-sok normális férfi van???
Hogyan kerültél erre az oldalra, ha a Te életedben minden rózsaszínű, tökéletes?

Nem engem csapsz be...

És még egy: nem azért csinál a férfi bohócot a nőből, mert én azt itt leírom... Ne nálam reklamálj, hanem a férfiaknál...

Ha ezt a blogot olvassa hímnemű, akkor jót röhög rajtunk, hogy na, a sok hülye tyúk a férfiak miatt esik egymásnak..., aztán átkapcsol valami szaftos pornóra... :))

És elárulok valamit: nem véletlenül -mondjuk így- írok provokatíven. Ha én is leírom ugyanazt, amit 20-an előttem, nem történik semmi. Érdektelen, NEM ÖSZTÖNÖZ gondolkodásra...
Nem, ez nem nárcizmus, ez dialektika.
Számold össze, hogy fogalomra, témára kerestél már rá, hány oldalt linkeltél be a "vitáink" során??? :))

2019.01.05. 20:41:26

@Almandin:
Leírok egy történetet.
Ismerős házaspár. (Volt.)
Férfinak 2. házasság, mert nem lehet gyereke, ezért elvált tőle az első felesége. A nőnek (nevezzük B.-nek) első, és tudta, hogy D. valószínűleg nemzőképtelen.
Évekig orvostól-orvosig mentek, majd belevágtak a lombikbébi-programba. Ami nagyon macerás és nagyon sokba kerül. Hormonkezelések, peteleszívások-beültetések-fagyasztások... Sikertelenül. Feladták.
Majd B. erőt gyűjtött, és azt mondta, próbálják meg újra lefagyasztott petesejt beültetésével...
És sikerült! Két baba fogant meg, egy kisfiú és egy kislány. Nagyon nagy volt az öröm...
B. terhessége zavartalan volt egészen a 6. hónapig. Akkor ugyanis kapott egy nemi úton terjedő nőgyógyászati fertőzést, amit a férje szedett össze félrelépés által...
A szülés spontán beindult... Mind a két gyermek élve született 60-valahány dekásan...
A kislány meghalt. A kisfiú élete kérdéses volt...
B. naponta ment a koraszülött-intenzívre, közben intézniük kellett a fehér koporsós temetést...

A kisfiú életben maradt, és szerencsére egészséges. (Most olyan 12 éves lehet.)
Nem tudom leírni a szülés utáni heteket...

És mindezt azért, mert apuka a terhesség ideje alatt sem bírt az ösztöneivel...

Nem mindig babra megy a játék.

Egyébként pár év múlva elváltak.

Almandin 2019.01.05. 23:05:15

@hübrisz: Nem távdiagnosztizáltam, csak a saját benyomásaim a beírásaidból erre engednek következtetni. Ezért is írtam oda a hozzászólásom végére, hogy nem vagyok pszichológus, én is tévedhetek.
Egy személyes találkozás alatt pont nem szűrhető ki a rejtett nárcizmus. Sőt, a nyílt se mindig, mert a nárcisztikus ember általában elbűvölő, nagyon szimpatikus benyomást kelt. Másrészt én volt már, hogy ismerkedtem blogról, fórumról, de ritkán. Csak olyanokkal szeretek privát levelet váltani vagy találkozni, akiket nagyon szimpatikusnak érzek. Veled nem szeretnék élőben megismerkedni, nem bántásból mondom, de annyira nem vagy nekem szimpatikus. Másrészt az az érzésem, hogy neked nagyon fontos, hogy mindenki előtt szimpatikus színben tűnj fel, ezért akarsz bizonygatni nekem. Pedig lehetetlen mindenkinek tetszeni, engem is elmondtak blogkommentelők már mindennek, voltam már náci, kommunista, femináci, antifeminista, gonosz boszorkány, hülye, tudatlan meg minden. Egyiket se vettem magamra.
Természetes, hogy egy gyerek vállalása felelősség. Mégis sok az olyan nő, aki gyerek mellett is csalja a férjét. Amíg kicsi a gyerek, talán nem hetente, de lehetőség van rá. Sőt, van, aki terhesen lép félre. Akkor jelent a gyerek kiszolgáltatottságot, ha a nőnek kis jövedelme és/vagy vagyona van. Ha pénzes, akármikor ki tud lépni a helyzetből. Sőt, ha a férj jómódú, akár a gyerek kiskorában is elválhat, mert lesz elég tartásdíj. A kispénzűek valóban kiszolgáltatottabbak, nehezebben tudnak elválni.
Az, hogy miért nem vállaltam gyereket: magánügy. Nem vagyok köteles róla beszámolni. Eleve nem szokásom a magánéletem részleteit neten kiteregetni, mert ha csak egy-két ember megismeri a valós kilétemet, visszaélhet vele. Akkor bárki egy-két kattintással végigolvashatná a magánéletem legintimebb részeit. Manapság nagy divat a kitárulkozás, de én védem a privát szférámat. Egy-két közeli baráton kívül nem beszélek senkivel róla.
Az oldalra böngészés alapján jutottam. Sok blogot szeretek olvasni, a pszichológia meg régóta érdekel. Nárcisztikus rokonaim, ismerőseim nekem is vannak, így sok minden nekem is ismerős. Sőt, egy kitöltött teszt alapján én is az átlagnál nárcisztikusabb vagyok, de még nem kóros mértékben. Rosszindulatú nárcizmusban szerencsére nem szenvedek.
Sehol se írtam, hogy tökéletes lenne az életem. Én se vagyok az.
Másik kérdésedre a válasz: képzeld, vannak olyan nárcisztikusok, akik évtizedekig kiszolgálnak másokat. Coverteknél nem ritka. Pl.: hagyományos világképű, gyerekeire rátelepedő háziasszony, aki kidolgozza a belét a gyerekei felnevelésénél, direkt túldolgozza magát, hogy utána ezt vesse be érzelmi zsarolásoknál. "Mindent feláldoztam Értetek!"
Szerintem olvassák ezt férfiak is. De a feltételezésed, miszerint minden férfi csak röhög a blogon, tipikus általánosító, férfigyűlölő gondolat. Vannak (voltak) itt férfi hozzászólók is.
Amúgy valóban inspirálóak a gondolataid, mint mindenkié. Engem pl. rendszeresen elgondolkodtat. Nem baj, ha provokatív, szeretem a provokatív, egyenes bloggereket vagy hozzászólókat, mert jól feldobják a labdát. De mintha téged az zavarna, hogy nem úgy kezdenek gondolkodni az olvasóid, ahogyan te terelni szeretnéd a gondolkodásukat.
Az, hogy ide nem linkeltem be túl sok oldalt, nem izgat. Amúgy főleg videókat linkeltem szakemberektől. Időnként szoktam linkelni, ha a munkásságomat elolvasod, láthatod:
blog.hu/user/558948/tab/activity
Amúgy ez az utolsó megjegyzésed tipikus volt (utalás arra, hogy aki keveset linkel, biztos egy szellemileg igénytelen, műveletlen ember, de nálad biztos butább. A tudatlan jelzőt már megkaptam tőled). De nem érdekel, én tisztában vagyok a saját értékemmel, nem érdekel, ha valaki esetleg butának gondol. Az az ő magánügye.

2019.01.06. 11:20:38

Almandin, a végén kezdem.
Kezd a vita partalan, értelmetlen lenni, fogjuk rövidebbre, de ez olyan mellényúlás, amit nem hagyhatok szó nélkül:
"Amúgy ez az utolsó megjegyzésed tipikus volt (utalás arra, hogy aki keveset linkel, biztos egy szellemileg igénytelen, műveletlen ember, de nálad biztos butább."

Olvasd már el lécci újra, amit írtam.
Hol keveseltem a linkeket???
ELLENKEZŐLEG, éppen azt írtam, a vitánk arra ösztönzött, hogy rákeress X témákra, és jó pár oldalt be is linkeltél....

Most erre mit mondjak? Mantrázzam, hogy "szövegértelmezés"...?

Tulajdonképpen nekem is édesmindegy, hogy online ki minek minősít, csak nagyon tévúton jársz...

És az egyéb tévútjaid, idézlek:
"Akkor jelent a gyerek kiszolgáltatottságot, ha a nőnek kis jövedelme és/vagy vagyona van. Ha pénzes, akármikor ki tud lépni a helyzetből. Sőt, ha a férj jómódú, akár a gyerek kiskorában is elválhat, mert lesz elég tartásdíj. A kispénzűek valóban kiszolgáltatottabbak, nehezebben tudnak elválni."

Sokszor leírtam, hogy 9 évig váltam, és, hogy én voltam a családfenntartó... A "jól menő vállalkozó"... (És Pesten lakom, nem egy isten háta mögötti faluban.)
Ehhez képest a "Ha pénzes, akármikor ki tud lépni a helyzetből. " totális téveszme...
A válás alatt az ingatlanok blokkolva ("perfeljegyzés" alatt) vannak (ha azt vesszük, hogy alperes mindent eladott volna, ahogy az ingóságokkal, autóval tette, összességében a szerencsém volt), és én voltam az, aki közel 6 (haz) évig nem tudtam bemenni az otthonomba, a lakóingatlanomba... Gyakorlatilag hajléktalan voltam... És nekem kellett bujkálni az életemet védve... Személyesen elmondanám, hogy hol, milyen körülmények között laktam a bujkálás miatt...
A "jól menő" vállalkozásom a hitelbedőlések vagyis a fizetőképtelenség miatt pillanatok alatt padlóra került, miközben alperes élt a házamban, mint marci hevesen -persze esze ágában sem volt dolgozni- mindenkitől kölcsön kért (a tartozásait a mai napig én fizetem).
SEM JOGILAG, SEM GYAKORLATILAG nem működött az "akármikor ki tud lépni a helyzetből".
A bíróság a kifárasztásomra játszott, hogy feladom, és szépen visszakullogok az alaphelyzetbe, és továbbra is eltartom, kiszolgálom "a" férfit.
A kritikus évek alatt én, a "jól menő vállalkozó" konténerben laktam, és takarításból éltem...
DE NEM ADTAM FEL. Végigcsináltam. Rengetegen mondták a környezetemben, hogy ezt nem bírták volna...

Fentiek után ugye nem kell bizonygatnom, hogy a "Akkor jelent a gyerek kiszolgáltatottságot, ha a nőnek kis jövedelme és/vagy vagyona van." álláspontod is csak rózsaszín szlogen. A patriarchális társadalom agymosása...

"+Sőt, ha a férj jómódú, akár a gyerek kiskorában is elválhat, mert lesz elég tartásdíj."
Kétségtelen, hogy sok sok lusta nő prímán megél a tartásdíjból. (Ismerek ilyeneket is.) De a faszi ott sem önként fizet, hanem a nő megfenyegeti, hogy felnyomja az adóhatóságnál... És akkor inkább a "gyermekeit nagyon szerető" apuka készségesen tejel...
De az esetek többségében egészen más a helyzet, mint ahogy a közhely hirdeti.
A nő tulajdon, a hím nem engedi... Megint az ösztönök... Tudod, amikor az állatvilágban a hím körbevizeli a felségterületét... ez így működik az "embernél" is.
Ha én, a családfenntartó csak véráldozatok árán tudtam kiszállni az életközösségből, akkor az anyagi eszközökkel nem rendelkező nő szinte sehogy - ha a férfi nem akarja. És miért is akarná elengedni a tulajdonát?????

Sokszor az az érzésem, hogy elvarázsolt kastélyban élsz, távol a való élettől. Persze, valami nagatívumot érzéklelsz belőle, különben nem foglalkoznál ezekkel a témákkal. De gyorsan megnyugtatod magad (hagyod manipulálni) a közhelyekkel... Azokkal a közhelyekkel, aminek semmi köze a valósághoz...

És akkor térjünk vissza a "nárcizmusomhoz".
Ha én nem egy tisztességes, naiv, igahúzó barom lettem volna, hanem egy rafinált, gátlástalan, érzéketlen, vérszívó, manipulatív nárcipata, akkor nem én kerülök utcára, életveszélybe...

Ha még ez sem győzött meg, akkor feladom. A teveeffektussal nem lehet mit kezdeni.

csámcsám 2019.01.06. 11:43:26

@Almandin: :D Szerintem tudja. Aki úgy kommunikál a netes térben mint egy nárci, az az! Megy a ködfújás, de jó kiképzést kaptunk mi is, csalhatatlan a "szimatunk". Bosszantó, hogy egy ilyen fórumra is rá tudnak telepedni. Automatikusan bekapcsol a védelmi rendszerem, méghozzá úgy hogy szó szerint nem bírom végigolvasni amit ír, csak pásztàzni, de még az is álmositó és egyszerűen átugrom. Ugyanez van a nárcim terjengős írásaival is, pedig nagyon gondosan építi fel logikailag a szövegeket, csak az ésszerűség mindig hiányzik belőlük, és ha sarokba szorítom egyszerű nyílt kérdéssel, akkor persze én vagyok a manipulátor ;D Micsoda véletlen.....

2019.01.06. 12:18:40

@csámcsám:
Kedves tőletek, hogy elbeszélgettek rólam... :) Ezt amúgy minek minősítenéd?
Az "egyszerű" kérdésedet megválaszoltam...

Tipikus: ha a kommentelő érvei elfogynak, a téma tárgyalása meghaladja az intellektuális szintjét, akkor jön a személyeskedés, a terelés...
A témát félretolva, kezdődik a kommentelő leszólása, alázása...

Csak nyugodtan folytasd, higgy, amit akarsz, a te felelősséged. Már megtanultam, hogy tevét nem tanítunk olvasni, mert nincs meg az agyában az olvasás képességének processzora...
Ámen.

Ámen.

Bocs, de mint fentebb írtam, a teveeffektussal nem lehet mit kezdeni.

csámcsám 2019.01.06. 13:17:46

@hübrisz: Nyugi. Szerencsére a saját életembe, és tapasztalataimba kompetens vagyok. Jobban mint egy IP cím mögött ülő hübrisz, akinek az a téveszméje, hogy mindent is tud, főleg ami a férfiak dehumanizálását, àllatias ösztönlényeknek való beállítását illeti, mások véleményét, tapasztalatait képtelen elfogadni. Az a vicc jut eszembe, hogy a székelybácsi áll a fővárosi állatkertben a zsiráf kifutojánál, gyűrögeti a kalapját, csóválja a fejét és kijelenti, hogy márpedig "ilyen állat nincs es" Pont. Mert Ő azt mondja :) Igazad van. Sajnos tényleg nem lehet a teve effektussal mit kezdeni. Minden jót neked!

Almandin 2019.01.08. 01:38:03

@csámcsám: Érdekes cikk a témában, a hübrisz-rejtélyt is részben megmagyarázza:
24.hu/elet-stilus/2017/12/15/ezert-doglunk-bele-a-szerelembe/
Különösen érdekes egy szófordulat: "segítés címén manipulálnak"-mármint a vékony bőrű, nemritkán segítő foglalkozású nárcik.
Itt elmondják, hogy sok nárcisz nem tudatosan csinálja azt, amit.

csámcsám 2019.01.08. 09:45:42

@Almandin: Meglehet, hogy tévedek és vannak kevésbé tudatos nárcik. Csak a saját nevemben tudok erről beszélni, én most még egyszerűen nem tudom beemelni azt, hogy ők nem tudnak arról, hogy kárt okoznak. Millió dolgot tanulunk meg folyamatában életünk során, többek között a jó és a rossz közötti különbség tételt is. Kizártnak tartom pl , hogy egy nárcinak a párkapcsolatiban a partnerek nem mondják el, hogy fájdalmat okoznak, azt is hogy mivel és hogy ezt ne csináljàk. Mégis mindig újra és újra megteszik, és nem gondolom hogy pont itt veszitenék el a tanulási képességüket, sőt, nagyon is megtanulnak így még több kárt okozni, még pontosabban pont oda fognak szúrni amire felhívtuk a figyelmét, hogy az mennyire fáj, félelmetes stb... Egyszerűen a károkozás a nagyon is tudatos szándékuk szerintem, nem tudom felmenteni őket. Nekik ez a "normális"  Számukra az érző emberek koruktól  és nemi hovatartozásuktól függetlenül nem emberek, szabad prédák. Gyengék, manipulalhatóak, megvethetőek, kihasználhatóak, megalazhatóak...... tetszés szerint lehet folytani a sort.  Az én duplanullás nárciszom úgy fogalmazott, hogy, a munkája  szakmai szempontjából, azok az emberek akik szeretnek, szerelmesek, azok zsarolhatóak, és belőlük lehet információt kihúzni, őket rá lehet rávenni bármire, emiatt pl egy szerelmes, vagy egy szeretni képes ügynök potenciális veszelyforrás a cég számára. És tényleg. Naná, hogy tudta mit csinál. Nemrég azt mondta, hogy nagyrészt tudatosan tette azt amit tett, és kevesebb  volt amit nem tudatosan. Szabad fordításban nekem ez azt jelenti, hogy fejlődik a nárciságban, most már tudatosan fogja használni azokat az eszközöket is amiket eddig nem tudatosan használt :(

Hübriszre visszatérve, megint a nárcim egyik figyelmeztetés jut eszembe : Ha a kórház folyosóján meglátsz egy fehér köpenyes alakot fonendoszkoppal a nyakába, röntgen képpel a hóna alatt, az még nem azt jelenti, hogy az illető orvos.....Voltaképpen mindegy hogy tudja-e vagy sem, egész egyszerűen kártékony és ezt észre kell vennünk. Nem csak a férfiakat gyűlöli, és hiányzik belőle az empátia. A nőket csak azért nem nyíltan gyűlöli,  mert maga is nőnemű, viszont itt is ki kell emelni a saját vélt dominanciáját, más nőkre rafinált módon pejoratív, leminősítő jelzőket aggat, bárki kompetenciájat megkérdőjelezi bármiben, pl ha van az illetőnek bármennyi gyereke akármilyen okból azért, ha nincs gyereke akkor meg azért (buta, lusta, öngondoskodásra, gondolkodásra és főleg elvont gondolkodásra képtelennek minősít mindenkit, különösen azokat akik nem dőlnek be a ködfújásnak, de persze csak általánosan mondja, és értsük ahogy akarjuk - akinek nem inge ugye.... - Bezzeg Ő, mennyire ennek az ellenkezője , a tájékozott lexikális ismeretekkel felvértezett, az okos, a(z) (ál)szerény, az önfeláldozó, a dolgos, nárcisztikus visszaélés többszörös áldozata(24!! karátos nárci az egyik), nála jobban senki nem járta meg a hadak útját, a racionális (elvont) gondolkozású és gondoskodó.... - csillióan teszik nap mint nap ugyanezt melldöngetés nélkül, őszintén ;D -  majd Ő megmondod nekünk, hogy miről hogy gondolkozzunk, hiszen jovőbelátó, kizárólag Ő ismeri jól  a természeti törvényeket, az örökervenyű igazságot mindenek felett. Igaz amit írtál, "szó szerint mérget ereget magából, ráadásul jóindulatnak álcázza". Hol máshol is próbálná hinteni a gyűlölet magokat, mint egy olyan blogon, ahol nagyrészt (nem csak) férfiak által, lelkileg és testileg megtört, meggyötört, kizsigerelt, csalódott, és óriási szenvedesen keresztűlmenő talpraállni próbáló nők írnak - olvasnak, nyílván úgy gondolja, hogy itt termékenyebb talajra talált. A magam részéről nem is vesztegetnék több szót rá.

csámcsám 2019.01.08. 11:17:56

@shamandalie: Köszi a linket, nem jártam még ezen az oldalon.

2019.01.08. 14:33:24

@csámcsám:
Nos, kedves csámcsám, minden bizonnyal nárcipata vagy.
Látod, ennyire egyszerű kijelenteni... Éppen szervezed a repülő majom-klubot...
Hogy ne kelljen színt vallanod, hogy továbbra is hazudozhass , ezért manipulatív módon velem foglalkozol a problémakör helyett...
Ez nem "hübrisz" blog... :)

Köztudott, a drogosok ölni tudnának a drogért.
Próbálja meg valaki az alkoholistától elvenni az alkoholt... Az halál fia...
Én tőletek az 'illúzió' nevű drogot "akartam elvenni".
Mert a sok-sok "pofon" után csak egyetlen dolog maradt, ami fenntartja a pszichés egyensúlyotokat valamelyest: az illúzió.
Én én balga módon -látszólag- el akartam venni...
Ezért engem most nekem estek...
Megint tanultam.
Nem csak a tárgyi drogért ölnek a függők...
Ok.
Tobzódjatok az illúzióitokban, és okádjátok rám a lelki szennyeteket, addig sem kell a saját életetekkel foglalkoznotok.

2019.01.08. 14:45:00

Ui. csámcsám, a nárcipaták egyik profi eszköze a projekció...

csámcsám 2019.01.08. 15:59:50

@hübrisz: nyugi hübrisz. Az ajándékaikról lehet megismerni a nárcipatákat, Ők úgy adnak, hogy valami fontosat közben elvesznek....csak nem az általad illúziónak aposztofált normális szeretetteljes kapcsolat lehetőségébe vetett hitet és reményt akarod kiírtani az itt jelenlévő nőkbőn azzal, hogy démonizálod a férfiakat, és a nőket annyira ostobának tartod, hogy küldetésének érzed felnyitni a szemüket ?!

Almandin 2019.01.08. 16:13:03

@csámcsám: Én pl. tudtam a hübrisz görög szó jelentését, és már kezdetektől elgondolkodtam, miért választotta ezt a nicknevet. Nagyon érdekes:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hübrisz

Almandin 2019.01.08. 16:14:18

Valamiért nem kattintható:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hübrisz

Almandin 2019.01.08. 16:16:55

Amúgy most olvastam először a Wikipédia-szócikket a hübriszről, és megállapítottam, hogy ezek az ókori görögök nagyon okosak voltak: büntették a nárcikat! Volt rá paragrafus.

2019.01.08. 16:30:19

@csámcsám:
Ááááá...., tök hülyeségeket írt Philip Zimbardo, Luis Bonino is (mek.oszk.hu/13900/13934/13934.pdf), Popper is, meg mindenki, aki ehhez a támához egyáltalán nyúlni merészelt... Ezek mind-mind nárcipaták, egy szavukat se higgyétek!!!!

A férfiak csodálatosak, a rendszer tökéletes, minden a legnagyobb rendben. A nők boldog, harmonikus, kölcsönösségen alapuló, szeretetteljes, hosszútávú párkapcsolatokban élnek, sok-sok gyerek születik, minden a legnagyobb rendben. A statisztikák is csak a férfiak rágalmazása. Nem is tudom, minek az a sok hülye nő- meg gyermekvédő civil intézmény, állami családgondozó, gyermekvédelmi hálózat, anyaotthon. A pornó eladhatatlan, a szexuális szolgáltatók és intézmények sorra becsődöltek, a nemi betegségeket is valami beteg lelkű nárcipata találta ki. A természet törvényei meg egyenesen a legnagyobb baromság.
Még ez a blog se létezik.

csámcsám 2019.01.08. 17:32:30

@hübrisz: mik a természet törvényei szerinted? Evolúciós analógiával, ami a szemünk előtt bontakozik ki, a kezdetleges életformàktól az állatokon keresztül egészen az emberig, nyugodtan mondhatjuk hogy mindannyian ösztönlényeknek vagyunk, nincs különbség e tekintetben a nemek között. Mitől lesz a férfi ösztönállat szerinted, a nő meg nem. Mi különbözteti meg az állatot az embertől és mi a helyzet az ember egész életen át tartó jellemfejlődésével? A nárcik tkp ellenállnak ennek a fejlődésnek, a saját akaratukon és szándékuk irányultságán kívül más akadálya nincs. Nem kell a folyton változó világban tekintélyszemélyektől tekintélyszemélyekig, azok szellemi termékei után vándorolnom ahhoz, hogy belássam, ha a véleményem alátámasztására bizonyítékot vagy azonos véleményt keresek akkor találni is fogok. Ha az ellenkezőjérre keresek, arra is találni fogok. A dolog nem fekete vagy fehér és kizárojellegű. Vannak nàrcipata férfiak és vannak nárcipata nők és vannak az úgynevezett normálisak is akik messze nem tökéletesek, de hajlandóak a fejlődésre.

Nárciszkertész 2019.01.08. 17:48:42

@hübrisz: Többször kértelek már, hogy állítsd le magad ezen a blogon. Indíts sajátot, ne ezt a blogot szemeteld tele. Egy ideje a sajátodként kezeled ezt a felületet. Senki nem akadályoz meg benne, hog a világmegváltó nézeteidnek saját blogot indíts. De ez nem az a blog. Kérlek hagyj meg minket a boldog tudatlanságban, felvilágosítás és a Nagy Egyetlen Igazság nélkül. Buták akarunk maradni, látod. Ne pazarold ránk az értékes energiáidat. Indíts saját blogot azoknak, aki fel szeretnének világosodni. Mi csak egyszerű, ostoba, képzetlen asszonyállatok vagyunk, tudod,azok a fajták, akik ahhoz is hülyék, hogy észrevegyék, hogy hülyék. Indíts saját blogot.

Almandin 2019.01.08. 22:48:10

@csámcsám: De, pontosan a reményt akarta elvenni. Látom, szerencsére le lett tiltva (köszönöm, Nárciszkertész).
Én néhány hónapja felhívtam a figyelmét arra, hogy milyen veszélyes, amit csinál. Ugyanis az utolsó reménysugarat akarja olyanoktól elvenni, akik épp borzasztó lelkiállapotban vannak, mert nárcitól/nárciktól szenvedtek. Ezzel egy erősen traumatizált és pluszban befolyásolható embert akár az öngyilkosságba is hajszolhat, mert azt sugallja neki, hogy már soha az életben nem lehet egy férfival boldog. Pedig a padlón lévő ember csak akkor tud felállni, ha képes a jobb jövőben reménykedni. Rákos betegeket kezelő orvosok megfigyelték, hogy a legtöbb beteg akkor hal meg, amikor feladja a gyógyulásba vetett reményét.
Erre persze nem tudott empátiával reagálni. Szerinte én voltam az, aki túldramatizálja a dolgokat. Tehát a nárcitúlélő áldozatokkal se tudott együttérezni, mert ha tudott volna, akkor rájött volna, hogy ilyenkor a remény a legfontosabb. Ha ilyenkor valaki olyan álsegítséget kap, hogy "ne hidd, hogy az életben boldog lehetsz egy férfival", az olyan, mintha a "segítő" még lejjebb rugdalná. Fel se fogta, hogy az irományaival akár öngyilkosságba is kergethet gyengébb idegzetű olvasókat. Ha meg esetleg felfogta, az még rémisztőbb.

Almandin 2019.01.08. 22:54:17

@shamandalie: Az az oldal valóban nagyon jó. Különösen a nárcisztikus szülői magatartásról lehet nagyon jó anyagot találni ott. Az a gyanúm, hogy az írója az egyik kommentelőnk volt hónapokkal ezelőtt.

Almandin 2019.01.08. 23:03:51

Ezt is tudom ajánlani:
nemvagyegyedul.com/blog/
Ez arról szól, hogy sok esetben nárcisztikus családi rendszer alakul ki, tehát az egész család nárcisztikus logika szerint működik, gyakran tudat alatt abuzálják egymást egy életen keresztül. Aki átlát a szitán és a játszmákban nem vesz részt, azt kirekesztik.
Tehát, ha találkozunk valakivel, aki elmondása szerint a család fekete báránya, ne hibáztassuk, mert nem biztos, hogy ő a rossz, sok esetben csak így tud védekezni a negatív, nárcisztikus családtagokkal szemben.

csámcsám 2019.01.09. 10:25:33

@Almandin: Elolvastam, valóban megdöbbentő a névválasztás :O , én még nem tudtam eddig ennek a jelentését. Észrevettem, hogy sokunknál bekapcsolt a "nárci detektor", tényleg rátelpedett a blog kommentfolyamára, ennek farvizén hintette mérget.

csámcsám 2019.01.09. 10:26:36

@Nárciszkertész:
Köszönom Nárciszkertész a "gyomlálást"!

csámcsám 2019.01.09. 10:34:48

Minden fórumon azt tapasztalom, hogy akik megjárták a nárcival a pokoli kanosszát, majd az azt követő purgatóriumot, tisztítótüzet  vagy nem is tudom minek nevezzem a gázlangolás minden értelemben inverz, helyreállító folyamatát, azoknak a lelkében felcsavarták az érzékenységi mutatót, azelőtt sem tudtak belerúgni a földön fekvő emberekbe, de egy ilyen "élmény után" különösen érzékenyek lesznek, felismerik másokban is az esendő, kínlódó embert, és igyekeznek felemelni azokat. Senki emberfiának nem kívánják, hogy átéljék ugyanazokat a szörnyű kínokat. (csak néha, amikor elkapja őket a harci hév, a nárcinak, de még inkább neki sem) Az áldozatok válaszok után kutatva keresik azokat akik hasonló tapasztalatokon mentek - mennek keresztül, támogató csoportokba tömörülnek (fórumok, csoportterápia, blogok, közösségi média zárt csoportjai stb.), ezek a helyek olyanok számunkra mint egy egy ékszerdoboz. Léleksimogató, nyugtató, felemelő, emberi, életmentő. A magam részéről nem tudom eléggé kifejezni azt a hálaérzést ami bennem van Nárciszkertész és minden jószándékú támogató és segítő ember felé. Nagyon szépen köszönöm. Igenis higgyünk, merjünk és reméljünk. Higgyünk a szeretet fenntartó, támogató, ösztönző, bátorító és felemelő erejében, ami ezekben a csoportokban szó szerint tettenérhető az emberi megnyilvánulásokban. Keressük a jószándékú embereket mindenhol. Bízzunk benne, hogy észrevesszük Őket, bízzunk magunkban. A nárci mellett megtanultuk, hogy a térkép nem azonos a területtel. Felismerjük azt, ha valaki csak beszél arról hogy milyen a jó szándék, és a szeretet, de ő maga nem jószándékú vagy szeretteljes. Előbbi a térkép, utóbbi a terület. Nagyon is alkalmasak vagyunk egy normális, bensőséges, szeretetteljes kapcsolatra mi magunk is. Az új szemléletmódunknak köszönhetően minden esély meg van arra, hogy találunk normális, ugyanerre vágyó partnert, csak előbb rakjuk rendbe magunkat. Szerethetőek és értékesek vagyunk, semmit nem veszítettünk az értékeinkből. Kering a neten az a történet a tanárról aki a diákjainak mutat  egy 20ezrest, megkerdezi tőlük, hogy az mi, amire az a válasz hogy 20ezres. A tanár összegyűri, megköpködi, földhözvágja és jó alaposan megtapossa a bankót, majd felveszi kisimogatja, felmutatja és újra megkerdezi, hogy ez mi, természetesen 20ezres válaszolják a diákok. Valahogy így. Csak nekünk nőnek ezek a belső értékeink.

Nárciszkertész 2019.01.09. 11:48:10

Nem tiltottam ki Hübriszt, senkit se tiltottam innen még ki.
Magától távozott, ezt utólag is köszönöm neki, és kívánok neki a jelenleginél boldogabb életet.

Almandin 2019.01.13. 22:09:33

@shamandalie: Néhány hete találtam egy nagyon jó videót, amiben tanácsot ad egy pszichológusnő, hogyan érdemes kommunikálni a nárcisztikusokkal:
www.youtube.com/watch?v=6zPsLk0LpwY
Különösen tetszik az a megközelítés, miszerint ha túljut valaki azon, hogy érdekelje, mit gondol róla a nárci, azzal kifogja a vitorlájából a szelet. Nekem is az a megfigyelésem, hogy a nárcik legjobb energiaforrásai a megfelelési kényszeres emberek.
A magyar társadalom eleve megfelelési kényszerre nevel, különösen a nőket. Ezért fontos és jó ez a videó.

Nárciszkertész 2019.02.27. 10:53:30

@Boglár Széplaki Bodó: :) Örülök, hogy sikerült neked is! És ne add fel, meglesz a teljes gyógyulás is!

Nárciszkertész 2019.02.27. 11:47:16

@Boglár Széplaki Bodó: Aha, télleg, bocs, nem szoktam nézegetni a bloghoz tartozó emilcímet, csak amikor pl. vki szól, hogy írt. :) Válaszoltam.

Only.Me 2019.11.28. 22:37:07

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra. Bár évekkel ezelőtt olvashattam volna ezt. Ijesztő volt végigolvasni sokatok történet, ami kevés kivételtől eltekintve mind-mind akár az enyém is lehetett volna.
Fogalmam sem volt, hogy mi történik velem. Igaz, sokat is fogytam azalatt az időszak alatt, de egyébként is éreztem, hogy elhagy az erőm. A teljesség igénye nélkül: természetesen mindig mindenben igaza volt, természetesen mindig mindenről én tehettem. Semmi nem jó, bármit csinálok, az nem elég. A legnagyobb fegyvereket én adtam a kezébe. Alapból könnyű (volt abban az időben :) ) engem elvarázsolni, de ő egyébként is tudta, mit akarok hallani. Az eleje óta jogot formált arra, hogy kikérdezzen mindenről, így azzal is pontosan tisztában volt, hogy mivel lehet bántani. A jogot formálás nyilván minden másban is megjelent, egyébként ő nem csak rám és a környezetére haragudott az élete miatt, hanem valahogy mindenki, aki csak él a Földön. Azt hiszem, a legnagyobb baj, ami vele történhetne, ha valahogy olyan irányt venne az élete, amivel együtt már abba kellene hagynia az áldozatpózolást (csak vicceltem, egy igazi nárci végtelen számú variációt tud az "ez is szar, az is szar, minden szar" témára :) ).

Nagyon sokszor elgondolkodtam azon, hogy bár nem tudom mi az, de történik velem valami, ami nem normális. Amikor szembesítettem azzal, hogy mit mondott (pl. ígért), akkor egyszerűen csak nem mondott ilyet, vagy olyasmire emlékeztettem, aminek a kiejtése tényleg nagyon kínos az emberre, maximum röhögött rajta. Többek között ezek voltak azok az alkalmak, amikor azt gondoltam, már nem tudom felfogni, hogy lehet ezt csinálni velem. Olyankor bele tudtam volna őrülni ebbe, pedig alapvetően nem jellemez a vehemencia.

Apránként lett elég. Azt gondolom, mindenkit megillet otthon az az alapélmény, hogy szeretve van, és én ezt nem éreztem, viszont amikor józanul végiggondoltam, kilátást sem láttam erre. Akkor már pontosan tudtam, hogy ledolgozom a munkanapot, aztán minden más fennmaradó időt az ő kiszolgálásával töltök, ez akkor sem lesz jobb. Természetesen az én fizetésemnek mindig megvolt a helye, de ő egy időben megtehette azt, hogy hónapokig gondolkodik, hol adnak neki tízezerrel többet, és inkább nem ment el sehova. A kiszolgálását illetően pedig halmozottan hátrányos helyzetből indultunk, mivel ráadásul megszokta otthon, hogy még kimernie se kell magának a kaját, amit a másik megfőzött. Bár nyilván, ha nem ezt hozta volna, akkor is "járna neki". :)

Bármekkora szemétkupac is ez az egész már csak visszagondolva is, minden más áldozat megérti, hogy nagyon nehéz volt otthagyni. Mégis sikerült, valahogy volt egy olyan időszak, amikor az életösztönöm sokkal nagyobb volt ennél a mérgező függőségnél. Nehezen váltam le. Aztán rengeteget foglalkoztam magammal. Arról, hogy nárci, véletlenül győződtem meg, amikor valami kapcsán elkezdtem mélyebben utánaolvasni a témának (mindig érdekelt a pszichológia).

Az eredmény:
Ma már több, mint két és fél éve együtt vagyok egy olyan férfival, akivel szeretjük és tiszteljük egymást. Nincs minden mondatom 2-3 szó után félbeszakítva, mert az én gondolataim, véleményem, érzéseim is ugyanolyan fontosak. Nem csak akkor lehet véleményem, ha az megegyezik a másikéval. Azt hiszem, nagyon ritka az, hogy egy pasi így ki tudja mutatni az érzéseit - és persze ki is akarja. Egyfelé tartunk, és együtt tervezünk. Minden pillanatban érzem azt, hogy értékes vagyok. Amikor nekem szeretne segíteni, vagy adni valamit, azt olyan formában teszi meg, amit tud, hogy én örülnék neki, és attól, hogy kapok tőle valamit, nem érzem, hogy ennek még meg kell fizetnem az árát (régen ezt éreztem, bár a nárcim praktikusan meg is jegyezte, hogy akkor most nem szeretne panaszkodást hallani - miután megkaptam az ajándékot, amit nem kértem :) ).
A közérzetem teljesen megváltozott. A párom egy pozitív, megoldásorientált, nyugodt ember, aki mellett soha egy pillanatig sem kellett félnem. Szereti a munkáját, jó is benne (számomra ez azért fontos, mert teljesen más ízt ad a hétköznapoknak, hogy esténként az új ötleteiről mesél, és nem egy savanyú, kiégett embert látok). Már az egészen korai randik egyike után bemutatott a barátainak - nagyon szeretem őket, ma már ők az én barátaim is. A nárcimra senki nem volt kíváncsi - egy időben emiatt ostoroztam magam a legtöbbet, hiszen ennek a tényezőnek akkora árulkodó jelnek kellett volna lennie, mint egy ház. Nem szeretem az általánosítást, szóval a tanácsom, hogy mindenképpen legalább gondolkodjunk el, amikor azt látjuk, hogy a másiknak nincs legalább egy közeli barátja. Igen, legtöbbször ebből kerül ki a "mindenki hülye, csak én nem". Ugye ismerjük?

Az egész komment annak jegyében született, hogy akármilyen stádiumban vagytok jelenleg a nárcitokkal, el kell indulni. Az első lépés a legnehezebb. A lezárását követően 2 év múlva találtam meg az igazi szerelmet. Legyetek magatokkal türelmesek! A nárcik esetében hatványozottan igaz, hogy egyedül is százszor jobb, mint velük.

iwillsurvive 2019.12.06. 20:05:37

Örülök a pozitív változásnak és csatlakozom....kísérteties a hasonlóság a történetünkben. Én 12 évet " húztam le " ebben a pokolban , nem kívánom senkinek. Én is utólag jöttem rá, miben is éltem valójában , fokozatosan tisztult a kép...így visszatekintve nem is értem, hogy tudtam ennyi időt az életemből rááldozni. Mindig éreztem, hogy nem stimmel valami, csak azt nem tudtam pontosan, hogy mi. Bár előbb hallottam volna erről az egészről ! Mennyi szenvedést, testi-lelki betegséget spórolhattam volna meg ! De akkor sem siránkozom, mert az élet kárpótolt rendesen...azt hiszem kiböjtöltem. Most olyan kapcsolatban élek, amiről addig álmodni sem mertem, azt hittem, ilyen nem is létezik. Itt önmagam lehetek,nekem is lehetnek vágyaim, gondolataim, érzéseim, nem kell lélegzetvisszafojtva , folyamatos készenlétben, az ő hangulataihoz igazodva élnem, én is számítok, nemcsak ő, nem vagyok folyamatosan háttérbe szorítva, lenézve, elhallgattatva, lesajnálva, levegőnek nézve, nem a másik árnyékában létezem. Kezdetben furcsa volt, hogy igenis az én igényeim is számítanak...sőt , ugyanolyan fontosak, mint a társaméi, nem vagyok a lábtörlője, nem kizárólag arra vagyok, hogy őt kiszolgáljam . Fantasztikus, felszabadító érzés volt, mára természetessé vált...igen, ez kellene, hogy természetes legyen, nekem akkor az tűnt természetesnek, pedig nagyon beteges állapot volt, de benne élve ezt nem érzékeli az ember... Újjászülettem ,teljesen kicserélődtem, úgy érzem , újra élek...nem lehetek elég hálás a társamnak, aki nem is igazán érti ezt az egészet, hiszen számára ezek teljesen természetes, magától értetődő dolgok...nekem akkor a világot, az újjászületést jelentették, úgy éreztem, feljöttem a víz alól, újra lélegzem...ma már csak egy rossz álomnak tűnik az egész, pedig pokolian szenvedtem benne. Sajnos a közös gyermek miatt muszáj kapcsolatban maradnunk, de már tudom kezelni, tudom, mivel állok szemben...Nem volt könnyű , nagyon nem, de túlvagyok rajta, jól vagyok, a betegségeim is" csendben vannak " azóta . Ki lehet jönni belöle, én aztán tudom, csak soha nem szabad feladni !!!SOHA !!!

csámcsám 2019.12.07. 11:48:14

@iwillsurvive: @Only.Me: Örülök nektek. Nagyon jó ilyen pozitív fejleményeket olvasni :) Remélem idővel több fórumtárs is csatlakozik.

Az is pozitív változás, hogy egyre többen foglalkoznak a nárcizmussal, es nyújtanak segítséget az áldozatoknak.
Aki még nem ismeri, annak ajánlom Barbara videócsatornáját, támogató csoportját!

youtu.be/pzu2hB9Qp5E

Kitartást a még küszködőknek!

Almandin 2020.02.25. 13:22:41

Régen jártam erre, látom, eléggé leült a blog. Ma olvastam egy olyan blogbejegyzést, ami szerintem jól mutatja, hogy milyen egy valószínűleg nárcisztikus (ex)partner:
csajokespasik.blog.hu/2020/02/24/tul_korai_vagy_tul_keso_az_ujrakezdeshez?ajanlo=1
Az sejteti, hogy nárcival állunk szemben, hogy írja a posztoló, hogy az ex lehúzta őt biztatás helyett, valamint próbálta korlátozni. Ez utóbbi nem sikerült, mire a pasi csúnyán beszélt vele (tipikus).
A megdöbbentőek a kommentek. Senkinek nem esik le a tantusz, hogy ezek kóros dolgok (főleg a korlátozás), a nőt elmondják önzőnek, alkalmazkodásra képtelennek, aki azt a csodálatos férfit nem tudta megbecsülni. Van, aki leírja, hogy természetes(!) a férfi részéről a korlátozás. Az a szomorú, hogy a magyar társadalom nagy része itt tart. Egyrészt fel se ismerik a bántalmazás jeleit egy kapcsolatban, másrészt azt tartanák természetesnek, hogy a nő menjen le kutyába, rendelődjön alá a férfinak.

szabozs44 2020.04.08. 07:54:35

Sziasztok, hűha.... ez nagyon nehezen ment...eljutni ide, erre az oldalra. De most úgy érzem olyanok közé kerültem, akik értik, érzik milyen élő-halottnak lenni..... Nagy vonalakban a történetem: 16 évesen első szerelem (2 év korkülönbség Ő 18 volt), pár évente elhagy, de mindig visszajön (soha nem szakított, csak egyszerűen mással kezdett el “járni”.) Egy egyetemre jártunk Bptre vidékről, 10 év után esküvő. Két gyerek. Egy munkahely, azóta is....Most 44 éves vagyok.... lassan 30 (!) éve ismerem...soha nem volt más kapcsolatom. 2-3 évente jöttem rá, hogy van valakije....mindig azt mondta, hogy csak üzenget, meg csak beszélgetnek, mindig csak rajong érte az éppen aktuális nő, de az neki semmit nem jelent és rajtam kívül senkivel nem feküdt le stb...Mindig elhittem, mert el akartam... volt kolléganő köztük, baráti házaspár nő tagja, régi ismerős.... 5 évvel ezelőtt már el akart hagyni, hogy nem működik a házasságunk, nem jutunk egyről a kettőre, de végül megpróbáltuk (illetve én) minden elképzelhetőt megtettem.... ideig-óráig működött.... majd tavaly elkezdődött a szokásos: mobilja állandóan nála, még a WC-n is, megállás nélkül üzengetett, ismét sejtettem, valaki megint van....persze tagadott... egyre jobban távolodott el, ingerült, feszült volt. Erre hivatkozással elment kikapcsolódni, a hegyekbe 2-3 napra, de azt sem mondta hol volt pontosan. Kértem mondja el mi a baja.... önmagát keresi, nem érzi jól magát a bőrében, úgy érzi nem megy neki ez a “családosdi” Kiderült, hogy egy Bpti képzésen megismerkedett egy nála 20 évvel fiatalabb “hölggyel”, aki istenítette. Persze vele sem történt semmi... ő is csak rajongott érte. Ettől függetlenül elköltözött mondván unja a kapcsolatukat, de még mindig nincs senkije. A költözést követően minden nap hazajárt pár órára. 10 hónapon keresztül játszott.... többször lebukott, látták a nővel a kollégáim, de tagadott...pedig külön éltünk... egyszer tévedésből nekem küldte az anyjának szánt SMS-t miszerint viszi hozzá bemutatni a kis hölgyet... innentől kezdve mondtam, hogy akkor talán beszámolhat nekem is és a lányinak is. Karácsonykor elment bemutatkozni a nő szüleinek, akik vele egy korúak. Egy hónapja elváltunk. És együtt él a 26 éves csajjal. Nálam decemberben jött a felismerés.... rengeteget olvastam a megcsalás, hűtlenség, önismeret, hazugság témakörben, de azok kapcsán nem éreztem, hogy igazi választ kaptam volna. Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de egyszer egy emberöléssel vádolt férfi személyiség-elemzésére bukkantam, ahol szerepelt a nárcisztikus, passzív agresszív és szociopata kifejezés is és elkezdtem utána olvasni.... belemélyedtem a témába...És akkor jött a hidegrázós-hátborzongatóan-szomorú-belédhasító felismerés...Patológiás nárcisztikus!! Személyiségzavaros... Utána cikkek, könyvek (dr. Bánki György, stb) és azóta sem tudok szabadulni a témától... Gyakorlatilag minden létező “kritériumnak” megfelel...Patológiás hazudozás, extrémen jól űzött manipulálás, felelősség hárítás, zeró empátia (amikor súlyos nőgyógyászati (!) betegségem volt nem volt mellettem - akkor is volt valakije titokban), anyagi kontroll, elképesztő féltékenység, verbális agresszió, lelki zsarolás, örök elégedetlenség stb. Emellett tudni kell róla, hogy rendkívül intelligens, magasan kvalifikált, sokoldalú, sportos (extrém sportok), 3 nyelven beszél és jóképű.... most éppen kis gépen repülni tanult ...Ezek miatt lehetett szerintem annyira nehéz felismerni..Ja és rendkívül jó apja volt a lányoknak, soha nem gondoltam vna, h elhagyja őket. És még egy “Ja”: szerette vna, hogy legyünk barátok. Igazából ahogy írom tök “tipikus” a történetem olvasva a sok kommentet... A legnehezebb megküzdeni azzal, hogy miért most jöttem rá, miért hagytam, és leginkább, hogy lelkileg kiszipolyozva itt maradtam a két gyermekemmel és most ő boldogan éppen a Balatonon hesszel a csajával és semmire nincs gondja... járvány ide vagy oda...Nekem magamat kellene összerakni és a lányaim lelkét ápolni (akik rajongtak az apjukért) úgy hogy gyakorlatilag nemhogy nem tudod lekötni a figyelmet munkával, utazással stb, hanem itthon kell maradni...őrület.. Ja és bocsánat, hogy a fenti íráshoz is hozzá szóljak ... igen volt, hogy féltem tőle, hogy megüt bár soha nem tette, megszorította a karom, meg úgy tudott nézni...és a verbális fenyegetést, dühkitörés, csenddel verés na az volt a kedvence. De olyan is volt, hogy megkérdezte tőlem : “Jön a tavasz, nem félsz, hogy szerelmes leszek?”

iwillsurvive 2020.05.13. 10:33:44

Ismét kísérteties a hasonlóság...az én nárciszomnak a páratlan években volt valakije .De lehet, hogy a párosakban is, csak azokról nem tudtam. És amikor rájöttem ,még azt is elérte, hogy én érezzem rosszul magam, nekem kellett magyarázkodnom: miért , milyen jogon nézek bele a telefonjába ? Normál esetben eszembe sem jutna, mindenkinek jár a magánszféra, de már nem bírtam tovább a hazudozást, azt, hogy teljesen hülyére vesz. Igen, ő is vitte mindenhová a telefonját, ha hazaért, az volt az első,hogy lehalkította, a barátnőit különböző álneveken tartotta nyilván. Csak utólag tudtam meg , hogy amíg pl. gyanútlanul a hajamat szárítottam ( nem hallottam ),addig is a barátnőjével beszélt, minden alkalmat kihasznált. A barátnőnek lett furcsa, hogy a háttérben mintha hajszárító hangját hallaná....Persze neki is megmagyarázta, hogy nem így van, csak a wc -tartályt hallja. Még így utólag is görcsbe rándul a gyomrom tőle. Amikor nem voltam itthon, még fel is hozta a nőket, annyira biztos volt magában. Persze, beetette őket, hogy egyedül lakik itt - ha esetleg női holmival találkoznak, az az anyukájáé, aki gyakran van itt....és ők el is hitték. Nekik is összehazudozott mindent, mint utólag kiderült. Nagyzási dolgokat, pl. hogy van egy nagymotorja, amit a keresztanyjánál tárol (aki valójában az én keresztanyám, motor sosem volt nála ) , bajnokságokat nyer vele, amelyeket videós felvételekkel is " bizonyított". Ő azért nem felismerhető a felvételeken, mert be van öltözve motoros cuccba....mondanom sem kell, hogy nem ő volt, akkor még jogosítványa sem volt, de nagyon jól el tudta ezeket hitetni ...és még rengeteg hasonlót tudnék mondani.Még időnként mondogatta is, ha felmerült a gyanú, hogy ha lenne is valakije, ő úgysem bukna le. ...különben is, időnként nem árt , ha " letesztel". De természetesen nincs senkije rajtam kívül, mindenki csak barát, mindenkivel csak beszélgetnek....Persze. Akkor volt boldog, ha teljesen összezavart. Folyamatos gyanakvásban, bizonytalanságban éltem , egy perc nyugalmam nem volt.Persze egy idő után mindig lebukott, de az sem rázta meg különösebben. Abból a helyzetből is azt hozta ki, hogy én nem bízom meg benne, én vagyok a hunyó...Nem csoda, hogy hamarosan ráment az egészségemre, ép testtel, ép lélekkel ezt nem lehetett sokáig elviselni. Ha már én nem tettem, a testem kezdett el mindez ellen tiltakozni. Nőgyógyászati betegségek, műtétek, bélbetegség, végül rosszindulatú daganat - persze ezeket sem vette komolyan, szerinte nincs is semmi bajom - bezzeg neki ! Fent feküdtem a műtőasztalon, akkor is a nőjéhez ment. A cuccomat nagy kegyesen úgy dobta utánam a kórházba, hálásnak kellett lennem, hogy egyáltalán behozta. Semmiféle empátiát nem mutatott. Amikor közöltem vele, hogy megműtenek, az összes reakció,amit ki tudott préselni magából, annyi volt, hogy " jó " Ezzel el volt intézve, és következhettek az ő dolgai, amik nyilván sokkal fontosabbak. Erre az időszakra már a közös gyermek is megvolt. Ez volt az utolsó figyelmeztető jel : ha most nem lépek, szó szerint belepusztulok. ennyire már tisztelnem kell magamat, és a gyermekemet is szeretném ( normális közegben ! ) felnevelni. És akkor léptem. Ha későn is, de léptem...remélem, nem volt túl késő....Most kettesben élünk a gyermekemmel, ő is sokkal nyugodtabb , kiegyensúlyozottabb, én is. Nincs az az állandó megmagyarázhatatlan feszültség a levegőben, nem " kell " állandóan neki megfelelni, az ő hangulataihoz igazodni, nincs csenddel verés, örökös hibáztatás, lekicsinylés, szemvillogtatás...végre úgy élhetek, ahogy nekem jó. És most végre jó. Van egy normális párkapcsolatom, amelyben úgy érzem, hogy mindketten egyformán számítunk. Már "csak" az egészségemet kellene visszaszerezni....
süti beállítások módosítása