Élet egy nárcisztikussal

"De hát olyan rendes ember"

2017/04/17. - írta: Nárciszkertész

blamepic1.jpg

A nárcival való élet állandó csapdában vergődés, de az abból való kiszállás is az. Ha egy nárcival éltél, és erre rájöttél, majd otthagytad (lehet, hogy előbb hagyod ott, minthogy rájöttél volna, hogy pontosan miből szálltál ki, de ez végülis tökmindegy), számíthatsz arra, hogy a környezeted reakciói meglehetősen vegyesek lesznek.

Természetesen nem fogod mindenkivel megosztani, amikor rájössz, hogy nárcid van/volt, mert ez kapásból súlyos vád, bizonyítani pedig nem fogod tudni. Ezért az ismeretség mélységének függvényében (valamint a kérdező empátiás készségének függvényében) fogod elmondani a válásod okát. A skála valami ilyesmi: „nem tudtunk tovább együtt élni” -- „nem figyelt ránk, nem töltött velünk időt, sosem volt jelen” -- „lelki terrorban és érzelmi zsarolásban éltem”; és a skála végén: a „súlyosan nárcisztikus emberrel éltem”. Az utóbbit nem közlöd túl sok emberrel, naná. Csak azokkal, akik leraktak már annyit az asztalra, hogy 100%-ban megbízz bennük (meglepve fogod tapasztalni, hogy közöttük is lesz, aki nem fogja ezt megérteni). Az érzelmi zsarolást viszonylag sokaknak vagy kénytelen elmondani, nem azért, mert szeretnél ezzel házalni, hanem egyszerű önvédelemből, mivel a nárcid egész biztosan lejárató kampányba fog kezdeni ellened, amint megneszeli, hogy meg akarsz mellőle pattanni.

A legnehezebb dolgod a közös ismerőseitekkel lesz, és természetszerűleg minél többet éltél a nárcival, annál több ilyen van. Ez egy olyan aknamező, amire biztosan nem tudsz úgy rálépni, hogy ne robbanjon föl alattad előbb-utóbb egy vagy több bomba.

A - többnyire - jószándékú reakcióktól úgy érzed, hogy még köréd építenek egy újabb rácsrengeteget amellé, amit a nárcid már gondosan köréd épített. A jószándékú reakciók nagy része egyébként nettó áldozathibáztatás, de erre már csak legyintesz. Nagyon-nagyon kevesen lesznek azok, akik megértik, hogy a helyzet micsoda valójában.

Ilyen reakciókra számíthatsz:

„Minden kapcsolatban vannak problémák, de mindent meg lehet oldani.”

„Jó, egy kicsit tényleg fura volt, de azért ne ess túlzásokba, hiszen csak kibírtad 1/5/10/15/30 évig mellette!”

„Szerintem igyekszik ő, csak nehezen megy neki, igazán adhatnál még egy esélyt.”

„Hát azért ő is mesélt rólad ezt-azt…”

„Mindig kettőn áll a vásár!” Ugyanez haladó verzióban: „Ha egy kapcsolat tönkremegy, abban mindig 50-50%-ban hibásak a felek!”

„Azt azért nem hiszem, hogy ennyi ideig tényleg nem vetted észre. Ha annyira borzalmas lett volna, észre kellett volna venned. Most csak utólag látod ennyire rossznak.”

„De hát mindenetek megvolt.”

„Az asszony szoknyája takarjon el mindent.”

„Nem kell minden apróságot felfújni.”

„Régen sem váltak el az emberek szíre-szóra. Tessék küzdeni azért a kapcsolatért!”

„Legalább a gyerekek miatt maradj vele.”

„Á, nem tudom róla elképzelni, hogy szándékosan szemét lenne.”

„Á, nem tudom róla elképzelni, hogy rosszat akarna neked.”

„Á, nem tudom róla elképzelni, hogy tényleg ilyeneket tett volna veled.”

„Jó, hát az én házasságom is nehéz, ez egy ilyen műfaj.”

„Majd később rá fogsz jönni, hogy óriási tévedés volt otthagyni. Annyira rendes ember, ne mondd már, hogy nem az!”

„Pokol? Ugyan már, az nem ilyen! Egy szadista bántalmazóval élni, na, az pokol!” (csendesen megjegyzed, hogy igen, éppen egy szadista bántalmazóval éltél együtt) „Na azért, ezt te is tudod, hogy nem így volt!”

„Á, utólag mindenki kígyót-békát kiabál az exére, emlékezz vissza, mennyire szerettétek egymást az elején!”

Olyan csapda ez, ami valójában szintén a nárcid ajándéka. Az Oscar-díjas színész nárcid a külvilág számára egy szerethető, kedves, megnyerő ember. És csak te tudod, hogy nem az.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr8612430023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Almandin 2017.04.23. 21:42:31

Én biztos nem mondanék ilyeneket senkinek. Tisztában vagyok azzal, hogy ha én, mint ismerős kellemes embernek ismerek meg valakit, attól még családi közegben mutathatja egy más arcát is. Másrészt sose akarnám megmondani még a legjobb barátomnak se, hogy mikor szakítson vagy ne szakítson, mert az már magánügy. Tanácsot csak akkor illik adni, ha kérik, és akkor sem kérhetem számon a megfogadását.

Bánatkövecske 2019.06.11. 22:52:12

Ez is nagyon érdekes...a hozzám igazán közel állók nagyon örültek,mikor ki tudtam szállni.. végignézték,mennyit szenvedtem az adok-ellöklek játékban... A legjobb barátom már korábban megfogalmazta,h.ez egy bántalmazó kapcsolat...Nagyon nehéz a szakításra még visszagondolni is,mert ha titokban nem lett volna neki már más kiszemeltje, még mindig játszana velem,és én hagynám.. persze erről is hazudott.. Én csak utólag raktam össze a szenvedések okait,mint egy puzzle,áll össze,h.az exem egy igen szelíd,ügyes rejtett nárcisz.. Az is nagyon érdekes,h.bármennyire is a rabja voltam, számtalanszor megfogalmaztam számára a bántásait..a korona az volt,mikor le tudtam írni,"nekem te nem vagy JÓ". Meggyőződésem,h.itt döntötte el,menekülnie kell máshoz (ez már a sokadik vita volt, valójában a csenddel verése miatt). Szóval, valóban csak a hozzánk igazán közel állók értik ezt valamelyest meg, a felszínes ismerősök legtöbbjének fogalma sincs arról,mit takar ez a személyiségzavar. Olyan erre ráébredni,mint maga a kapcsolat: felszabadító,s egyben letaglózó is elsőre.. Még mindig eszembe jut sokszor, mintha egy rossz filmben lettem volna főszereplő..jó, h
süti beállítások módosítása