A nárci, ha nem csak „sima” nárci, hanem még némileg paranoid is hozzá, az egészen szórakoztató szituációkat eredményez, noha az, aki éppen benne van, többnyire nem annyira érzi szórakoztatónak. Sőt, amikor benne vagy, komoly arccal bólogatsz a nárcidnak, hogy mennyire igaza…

Állandóan mentegeted valamiért a nárcidat. Mint egy szófogadatlan és/vagy ügyetlen kisgyereket, aki bajt okozott, de nem tehet róla, mert… Hát mert nem tehet róla. És már gyártod is neki a kifogásokat. Hamar profi leszel ebben, bármennyit legyártasz egységnyi idő alatt. Észre…

  A nárci a világ utolsó ma élő polihisztora. Nehéz elképzelni nála tájékozottabb, műveltebb, képzettebb és sokrétűbb tudással rendelkező embert. Egyszerűen nem tudsz mondani olyan szakterületet, amihez ne konyítana legalább egy egészen kicsit.

A címben jelölt két szó nem más, mint a nárci egyik legkedveltebb végső érve mindenre (a tagadás mellett). Valójában a bűntudatkeltés magasiskolája. Amikor kéred valamire, olyankor sajnos pont soha nem alkalmas az időpont (mégpedig kivétel nélkül mindig azért, mert éppen verejtékező homlokkal érted…

A diktatorikus rendszerek sajátja, hogy döntést kizárólag a diktátor hoz. A nárcival való kapcsolatban a döntések is az illogikus szürrealizmus módszertana szerint szerveződnek. Ez úgy képzelendő el, hogy bár a nárci a diktátor, a döntéseket mégis mindig te hozod. Csak sajnos…

Bántalmazó kapcsolat nincs Stockholm-szindróma nélkül. Nárcival élni olyan, mintha állandóan víz alatt lenne a fejed. Valamennyire dereng, hogy nem önszántadból tartod ott, hanem a nárcid nyomja be a vízszint alá. De nagyon ügyesen csinálja: amint készülsz megfulladni, gyorsan…

Ismerősek ezek a mondatok? „Szeretlek” = szeretem, hogy csodálsz engem, még, még, ez nagyon kellemes.