A nárci a világ utolsó ma élő polihisztora. Nehéz elképzelni nála tájékozottabb, műveltebb, képzettebb és sokrétűbb tudással rendelkező embert. Egyszerűen nem tudsz mondani olyan szakterületet, amihez ne konyítana legalább egy egészen kicsit.

A címben jelölt két szó nem más, mint a nárci egyik legkedveltebb végső érve mindenre (a tagadás mellett). Valójában a bűntudatkeltés magasiskolája. Amikor kéred valamire, olyankor sajnos pont soha nem alkalmas az időpont (mégpedig kivétel nélkül mindig azért, mert éppen verejtékező homlokkal érted…

Minden nárci Oscar-díjas színész, olyan, mint egy kaméleon: szükség és tetszés szerint bármilyen szerepet (majdnem) hibátlanul el tud játszani. Annyira meggyőző alakítást nyújt a „gondos apa”, „szerető férj”…stb. szerepekben, hogy senki meg nem mondaná, hogy a…

A nárcival való élet élhetetlensége a részletekben rejlik, emiatt annyira nehezen felismerhető: elveszi az idődet, de egyáltalán nem látványosan; elveszi az energiádat; amit a szavai valójában jelentenek, az többnyire pont az ellenkezője annak, mint amit mond; látszólag biztosít a…

Bántalmazó kapcsolat nincs Stockholm-szindróma nélkül. Nárcival élni olyan, mintha állandóan víz alatt lenne a fejed. Valamennyire dereng, hogy nem önszántadból tartod ott, hanem a nárcid nyomja be a vízszint alá. De nagyon ügyesen csinálja: amint készülsz megfulladni, gyorsan…

A nárci nem tiszteli az idődet, de legalább abból él (semmit nem tisztel benned, az idődet se, természetesen). A nárci úgy veszi el az idődet, hogy időd sincs arra, hogy elgondolkodj egyáltalán azon, hogy hová tűnhetett az időd.

„Még mindig nem vagy kész?” Ismerős? A képregény folytatása egyébként az, hogy megérkeztek szépen mosolyogva az akárhova, ahová indultatok, ahol a nárcid büszke fejjel bezsebeli majd a dicséreteket, hogy neki milyen szép családja van. Valóban. Csak ez nem rajta múlt.