Élet egy nárcisztikussal

A majdnem élhető élhetetlenség

2017/03/27. - írta: Nárciszkertész

hyperlux_2005_09_27_26.jpg

Ha egy nárcival élsz, akkor a családod és a párkapcsolatod a külső szemlélő számára teljesen rendben van, szóval semmi különleges jele nincs annak, hogy a kettőtök közül az egyikőtöknek gyógyíthatatlan személyiségzavara van.

A gyerekek szépek, okosak és jólneveltek. A férjed kedves, csöndes, becsületes, okos ember, jó munkahellyel, mások szerint tiszta főnyeremény, biztos gondos apa is (nem az, de ezt csak te tudod, de van rá magyarázata, hogy miért nem, és te elfogadod ezt). Megvan mindenetek, ház, kocsi, minden földi jó. Nem felejti el a házassági évfordulótokat, nagy csokor vörös rózsa vár. A férjed nem ver, sőt, még a hangját sem emeli föl szinte soha, nem iszik, nem jár félre (vagy legalábbis semmi nem utal rá), értetek dolgozik minden erejével, szóval tulajdonképpen kész cukrostakony az életed.

Mégis úgy érzed, hogy alig kapsz levegőt. Mint akinek víz alá van nyomva a feje. Mint aki állandóan sötét, nyúlós, nyálkás szmogos ködben ül, és nem találja a kijáratot. Állandóan fásult vagy és fáradt, lehangolt és rosszkedvű, halogatod a dolgaidat, nem találod a helyedet. Talán egy-egy pillanatra fölrémlik még, amikor jókedvű, vidám, céltudatos, kitartó és optimista voltál. Aztán ez gyorsan elmúlik, mert fordul a mókuskerék (nem te forgatod, de ezt sem veszed észre), nem érsz rá ezen agyalni.

De hát valójában mi a pokol bajod van teneked?? Hát neked semmi sem elég jó???? Mit akarsz még az élettől, amikor mindened megvan??

Fogalmad sincs. Arról sem, hogy mitől nem vagy boldog, amikor pedig annak kéne lenned. Nem találod az okát, hiszen mindenféle forgatókönyv szerint boldognak kéne lenned. Meg is állapítod magadban, hogy te teljesen hülye vagy, pszichológushoz kéne menned, hiszen valójában irigyelnivaló életet élsz. És te mégis, a legkevésbé sem irigyled magad…

Az a helyzet, hogy a nárcisztikus abúzusnak többnyire soha nincsen testi nyoma (fontos: többnyire! van nárci, amelyik palacsintává lapít. Ez azért „jobb”, mert nyoma van, és ezt a társadalom is elítéli). Sőt, bizonyíték sem nagyon van rá, mert ha megpróbálod felidézni, hogy hogyan is történtek az események, letagadja, és megtudod, hogy rosszul emlékszel. A nárci a lelkedet lapítja palacsintává. Módszeresen, ügyesen, nyom nélkül. Mármint nyoma az nagyon is van, de bizonyítékod nincs rá, vagy alig. Még neked is alig tűnik fel. Mert a szavai mindig arról szólnak, hogy szeret és mindent megtesz érted. A tettei ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak, de te hinni akarsz neki, ezért elhiszed, amit mond. Minden magyarázatot elfogadsz, amikor az események alakulásából mégsem az a következtetés, hogy valójában nem vagy fontos és semennyit nem számítasz neki. A végén mindig te kérsz bocsánatot, mert kételkedtél az ő jó szándékában. Kívülről nem látszik, mert teljesen máshogy viselkedik veled társaságban, mint négyszemközt, ezért aztán ha véletlenül panaszkodni találnál, gyakran hallod, hogy „á, nem is tudom róla elképzelni, olyan rendes ember”; „biztos félreértetted a helyzetet, nem hiszem, hogy direkt csinálja”. Nos, sajnos teljesen mindegy, hogy direkt csinálja, vagy tudattalanul. Az érzelmi zsarolás, a lelki terror, a verbális abúzus mind-mind bántalmazás. Mindegy, hogy „direkt” vagy „nem tehet róla”. Nincs olyan, hogy nem tehet róla. És te attól még szép lassan belehalhatsz, teljesen ingyen, alanyi jogodon.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr6012372617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.04.02. 14:39:59

egyszer írhatnál arról, hogy milyen az, ha valakinek az anyja nárci- az aztán az igazi lampionos népünnepély....

Nárciszkertész 2017.04.02. 15:18:40

@croc: Na igen, sejtem, hogy az mennyire lehet szórakoztató... De ebben szerencsére nincs tapasztalatom. Ha neked van, és megírod, szívesen kiteszem ide. :) Sajnos biztosan nagyon tanulságos, főleg mert a szülő-gyerek kapcsolatból kiszállni sem nagyon lehet. :(

2017.04.03. 10:15:00

bizony: nem lehet kiszállni- illetve mire eljutsz odáig, hogy egyáltalán mi történt veled, és hogyan, addigra annyira tönkre vagy (általában fizikailag is), hogy ha egyáltalán túléled, mert mondjuk végigküzdötted a kb. tíz év terápiát, és újrakezdted az életedet 30, akkor se lesz vége soha, folyamatosan védekezni kell anyád ellen, miközben az összes családtag és rokon neki szurkol és rád mutogat mert ugye ő kiváló anya, ellenben te hálátlan vagy.
azt meg csak te tudod, mi történt, amikor senki se látta.
tudnám még folytatni de gondolom összeáll a kép.

Nárciszkertész 2017.04.03. 17:47:53

@croc: Igen, teljesen jól értelek sajnos. :( A kulcsmondat asszem az, hogy "azt meg csak te tudod, hogy mi történt, amikor senki se látta"...

2017.04.05. 13:38:32

egy szülőnek annyival is egyszerűbb a dolga, hogy a gyerek biztos nem fog rendőrt hívni- de ha mégis szól valakinek, úgyse hisznek neki

egy feleség/férj összepakolhat, elmehet, elválhat, kikapcsolhatja a telefont, terápiába mehet, feljelenthet, távoltartást kérhet - nyilván ez mind nagyon mehéz, de legalább nem eleve lehetetlen
egy gyerek nem tud segítséget kérni- nárci szülők egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekeik elszigetelésére.
és természetesen felnőttkorban a bántalmazás zavartalanul folytatódik, egyrészt mert az áldozat már megszokta, másrészt mert továbbra sem hisz neki senki.
ördögi kör.

ha jobb ötlet híján megpróbálod megszakítani a bántalmazó szülőkkel a kapcsolatot, pl. hogy a saját gyerekeidet megvédd tőlük, meg fogsz lepődni- láthatási joguk van. és a gyámhivatal szerint bántalmazás=látható nyomokat hagyó verés.
egyébként is neki hisznek, mert ő kedves, barátságos, udvarias és szelíden szomorú, te meg folyton ideges vagy és követelőzöl, ráadásul jól láthatóan sunyi és hálátlan is vagy, mert szidod a saját anyádat a háta mögött néhány jelentéktelen kis semmiség miatt, ami minden családban előfordul.

Nárciszkertész 2017.04.06. 12:02:25

@croc: Ebben az egyetlen kommentben benne van az egész pokol. :( Borzasztó. :(((

Erről az unokaláthatási jogról nem tudtam, zseniális... :-O Azt is szabályozza a törvény, hogy hányszor kötelező biztosítani számukra a láthatást?

Azt szabad tudni, hogy te hogyan jöttél rá, hogy miben élsz?

blaiser 2017.04.06. 14:48:58

Vannak még fokozatok. Nárci feleség, két gyönyörű gyerek. Ha maradok, magányosan élem le az életem ha egyáltalán meg tudom őrizni a józan eszem. Ha lépek, elvesztem a gyerekeket a bírói gyakorlat szerint, az életem megbélyegezve kellene élnem (elhagyta a családját), ráadásul végig kéne néznem ahogy a nárciszom elragyogja a szerepét az "elhagyott anyuka, aki egyedül neveli a két gyermekét" című hőskölteményben. Egyéb ötlet, valaki?

Nárciszkertész 2017.04.06. 21:41:11

@blaiser: Sakk-matt :((((
A megbélyegzést engedd el, halálosan mindegy, ki mit gondol. Abban a helyzetben legalábbis, amikor a józan eszed a tét, tényleg mindegy. Ha nem erről gondolnak csúnyát, majd gondolnak más gonosz, csúnya és aljas lépésedről, az sem baj, ha nincs ilyen (a nárcid gondoskodni fog róla, hogy legyen, ha eddig még nem tette). A közellenség szerepet nem tudod megúszni úgysem, abban már úgyis benne élsz.
Szerezz egy okos ügyvédet, egy jó dilidokit, és kezdj el beszélni, beszélni, beszélni, hogy legyenek tanúid. És tölts sok időt a gyerekeiddel.
Baromira nem lesz szórakoztató, akármit is döntesz. :(

blaiser 2017.04.06. 22:20:51

Egyenlőre én is kb. erre jutottam, első prioritás a gyerekekkel lenni amennyit csak lehet, hogy legyen előttük alternatíva és némi gyűrődőzóna, második feladat a józanész megőrzése. Pszcihomókusra még nem gondoltam, de hiányzik egy őszinte beszélgetőtárs, majd megfontolom. BTW, hasonló okból köszi a blogot, sokat jelent!

Nárciszkertész 2017.04.07. 12:40:08

@blaiser: A pszichomókus azért tud nagyon hasznos lenni, mert az még önmagában csak a nulladik lépés, hogy rájöttél, mi az a szörny, amivel szemben állsz. Én (és bárki, aki ilyenben élt) itt legfeljebb azt tudom elmondani, hogy én hogy másztam ki belőle (pl. elmentem pszichomókushoz, haha :)), de a pszichoizé még abban is tud segíteni, hogy rájöjj, egyáltalán hogyan kerültél ebbe bele, és mik azok a baromi rossz minták, amik miatt benne is maradtál. Amint ezek is világosak, az is világos lesz, hogy merre van az előre.
Egyedül tényleg nagyon nehéz lesz végigcsinálni. Barátaid vannak még?

Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.09. 11:00:12

Szia NárciszKertész, nekem is volt nárci pasim, a legdurvább fajtából... ennek 3 éve, nyilván az egész város úgy tudja azóta h veszélyes/szörnyeteg/közellenség vagyok.. De szépen rádöbbentem közben, h igazából anyám is nárci. Miközben 40 évig úgy hittem, h szegény mindig csak ideges, mert aggódik miattunk a tesómmal. Ime az én sztorim: Egyszer a tesómmal dumáltam telefonon, meg kellett nyugtatnom, miután anyu szokás szerint totál kiborította, és akkor olyat mondtam neki, h anyu azért nem képes beismerni, h valamiben nincs igaza, mert ő nem belül, hanem külső mázként hordja az önértékelését, ami a legkissebb ön-bizonytalanságra összeomolna, mint a volt nárci pasimnál. És akkor rájöttem. Leraktam a fónt, és előkaptam egy checklist-et. Nem amit Te is írtál - a hivatalos, mert az szerintem is elég szar, bocs - hanem egy jóval pontosabbat, youtube videókról és saját tapasztalatból összerakott red flag listát. És basszus, (szinte) minden pipa volt! A manipulációs technikák, a kamuzás a múltról, az örök áldozat, akit csak bántunk, akinek MINDIG igaza van, a látszat segítés, és látszat érzelmek, az örök elégedetlenség, a kamu narratíva (én annnnnyit dolgozok, takarítok, főzök stb. persze soha semmi nem volt ebből meg - bár főzni azért főzött)
Talán mi azért lettünk épeszűek a tesómmal, mert a mi nárci anyunk illúziója az, h ő a perfect care-taker, és ezt teljes átéléssel nyomta, tehát mikor kicsik voltunk, akkor a megfelelő mennyiségű (korlátlan) szeretettel vett körül minket. Csak aztán nőttünk, ami iszonyú csapás volt számára, képzelheted. Önállósodás? Ne már bazmeg, akkor mi lesz az illuziójával?! "Szerencsére tesóm szült 2 gyereket, akikkel tovább lehetett játszani a bulit, csak ehhez sajnos be kell állandóan "bizonyítania", h tesóm egy szar anya, és anyu nélkül tán még ki is nyírná a kölkeit (nem.) Ami anyámnak a nárcis arzenálból nem nagyon megy, az a "smear campaign" a hátad mögött mindenkit ellened hangolás. Igaz, 26 éves koromig nem volt pasim, mert "féltett" tőlük..."hiszen annyira megbízhatatlanok kicsim, gyere inkább haza hétvégén, én itt ülök mindig egyedül".... ő...izé, várjunk csak:/

Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.09. 11:03:02

Croc anyuja sztem az igazi, nagyformátumú genyó lehet...

Nárciszkertész 2017.04.09. 11:15:09

@Emma Paula Keresztanyuja: Uhh, aha, hát a tiedet sem kell ezek szerint félteni... (haha, képzelem, milyen veszélyes lehetsz :DD Egy őrjöngő, kiszámíthatatlan pszichopata, gondolom)
Igen, Croc anyja a vérprofi fajta, feketeöves, szerintem is. :(
Apropó, Croc, itt vagy még?

2017.04.30. 22:15:02

@Nárciszkertész: igen itt vagyok még, csak nagyon pörög a blog, most volt időm visszaolvasni :)

Nekem alapvetően óriási szerencsém van, mert relatíve fiatalon teljesen összeroppantam plusz megbetegedtem - és most azt mondom, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem, mert rákényszerültem az alapos önvizsgálatra, és így végül is kikeverdtem az egészből.

cukrostakony 2018.01.28. 04:39:02

Köszönöm én is a blogot. Rengeteget segít.
süti beállítások módosítása