Mivel a kommentekben is többször előjött, a nárci-szakirodalomban azonban egy árva szó nincs erről a jelenségről, hasznosnak tűnik ennek is szentelni egy posztot. Életmentő lehet. Valószínűleg a Nagy Nárciképző Intézetben (ahová a 9 és egynegyedik vágányról indul a vonat) maga Narkisszosz tanítja ezt a tárgyat a tudást szomjazó tanoncoknak.
Az egyik legelső jele annak, hogy meglehetős valószínűséggel begyűjtöttél egy nárcit, az az, hogy képtelen vagy a szemébe nézni, és ettől magadat érzed hülyének, mert soha korábban ilyen problémád más emberekkel nem volt még. Az van, hogy a nárci a Nagy Meghódítás időszakában (love bombing, persze) a megismerkedésetek pillanata utáni 48 órán belül olyan ellenállhatatlan hősszerelmes fejjel fog bámulni téged, amitől egészen biztosan elképesztő zavarba jössz.
Apropó, valahogy az van, hogy a nárci mindig szinte a semmiből jelenik meg az életedben, és ha már megjelent, akkor a jöttem-láttam-győztem technikával gyorsan meg is szerez. Látott már valaki olyat, hogy mondjuk egy régebbi ismeretségből vagy neadjisten barátságból szép lassan alakult ki a nárci-kapcsolat? Nem? Nahát. Szóval az van, hogy a nárci úgy jelenik meg az életedben, hogy tegnap még a létezéséről sem tudtál, ma pedig már a párod. Nonszensz? Az. Az ösztöneid tiltakozni fognak ellene? Igen. Figyelembe fogod ezt venni? Nem. Miért nem? Hát mert ahogy ez az ember néz……… Puff.
És igen, bár tegnap látott életében először, ma már úgy néz rád, mint a hősszerelmes királyfi. (Ezért volna célszerű elfelejteni végre a tündérmeséket, mert azokban is éppen ez a metódus. Tehát szuperül kondicionálva vagyunk arra, hogy nincs ezzel semmi probléma, az első látásra szerelem az egy tök okés dolog. Nem, nem okés. Vagyis ÍGY nem okés.)
Ami miatt zavarban vagy, és amit valószínűleg magadnak sem tudsz megfogalmazni, az az, hogy amikor ő a mérhetetlenül átható, áhítatos és mélyennézős tekintetét rád veti, és többnyire elmondja hozzá, hogy ilyen nagyszerű, szuper és kivételes nővel ő még életében nem találkozott, nos, akkor valójában a neveden kívül még SEMMIT nem tud rólad. Ez okozza a fejedben azt a disszonanciát, ami miatt tök hülyének, és egy buta kis fruskának érzed magad, hiszen te nem vagy még az emberismeretnek azon a magas fokán, ahol 48 órán belül eldönthető bárkiről, hogy ő-e az a bizonyos nagy ő. (Zárójeles megjegyzés: az emberismeretnek nem létezik ez a foka, csak a mesében.)
A hősszerelmes királyfi-tekintet onnan ismerhető fel, hogy úgy néz a szemedbe, hogy egyszerűen nem bírsz visszanézni bele: képtelen vagy állni a tekintetét. Biztos lehetsz benne, hogy aki így néz rád, az NEM NEM NEM a te embered. A nárcisztikus hősiesség, fehérló és korona nélküli, egyszerűen „csak” szerelmes ember szemébe bele lehet nézni. Sőt: jó belenézni. Mert ő tényleg szeret téged. És ez nem 48 órányi ismeretség következménye, hanem neki tényleg megfelelő mennyiségű információ van a birtokában rólad ahhoz, hogy tényleg szeressen. 48 óra alatt ez nem dönthető el. Pont. Ennyi.
Amit még nagyon-nagyon fontos észrevenni: a hősszerelmes királyfi-tekintetnél a szem SOHA nem mosolyog! Átható, metsző, lehengerlő, grandiózusan tökéletes, akármi, de: NEM mosolyog. Ezt nem biztos, hogy észre fogod venni, mert a szája természetesen mosolyog hozzá, hiszen minden rendes hősszerelmes királyfi mosolyog. De a szeme nem mosolyog. Azt tudniillik nem lehet tettetni.
Persze a hősszerelmes királyfi-mosolyról is érdemes néhány szót ejteni: egyenes száj, és csak az egyik csücske görbül fölfelé. Valójában merev, mint egy darab tégla, ahogyan az átható tekintete is merev, rezzenéstelen, nem pislog. Ezért annyira zavarbaejtő. Amit te áthatónak és hősszerelmesnek látsz, az éppen az ellenkezője valójában: üres, merev és nem egyenes. Nincsenek benne/mögötte valódi érzelmek.
Nagyon jó lenne már az általános iskolában elsajátítani azt a tudást, hogy az erős, zsigeri (meg)érzések nagyon fontos dolgok, és nem célszerű őket félretolni. Ha neked nagyon nem komfortos egy másik ember jelenléte, akkor arra igenis oda kell figyelni, legalábbis célszerű feltenni a kérdést, hogy mitől nem komfortos? Jajj, hát nem is tudom, csak olyan fura. Oké. Nem baj, ha nem tudod meghatározni. Figyelj tovább saját magadra és a saját zsigeri reakcióidra. Azok nem fognak tévedni.
A hősszerelmes királyfi-tekintetre az első, második és akárhanyadik zsigeri reakciód ahhoz hasonlítható a leginkább, amikor két ellentétes pólusú mágnest kezdünk el közelíteni egymáshoz. Az egyik nyomul, a másikat meg erőből kell tartani, mert folyton ki akar térni a nyomuló útjából. Aztán ha elég határozott a nyomulós mágnes, hamar eléri, hogy a másik mágnes huss, átfordul a másik oldalára, és hozzácuppan a nyomulóshoz. Megvan az érzés? Üdv a klubban. És attól kezdve jó időre törlődik a memóriádból a zsigeri rosszérzésed. A nárcid is mindent el fog követni, hogy ez így legyen. A vele töltött idő az elején olyan varázslatos lesz, hogy tényleg úgy fogod érezni magad, mint a mesebeli királylány, akit megtalált a királyfi.
Királylányok, jó reggelt, tessék észrevenni, hogy a „megtalált” az olyasmi, ami nem feltételez kölcsönösséget. Az veled csak történik (és te hagyod, persze, hiszen annyira meggyőző). Sajnos csak arról szól, hogy vadászott magának kaját. Te viszont elfogysz közben, mert sajnos te vagy a kaja. Sose lesz jó vége annak, amikor már a megtalálás folyamata sem kölcsönös…
Őrület, hogy inkább kételkedsz a saját épelméjűségedben, mint abban, hogy a 48 óra alatt vadidegenből hősszerelmessé vált királyfi érzelmei mennyire lehetnek valódiak. Félreteszed a józan eszed, a megérzéseid, az ösztöneid, mindent. Mert annyira átható az a tekintet, hogy kétség sem fér hozzá: a hiba csakis a te készülékedben lehet. Őrület és borzalmas.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Madam. 2017.09.03. 16:17:43
Míg vártam, megnéztem, miket írtak-mondtak a témában az utóbbi időben.
A helyzetbők kimászásra pl. Bánky Gy. azt javasolja, mérd föl, mi az, ami benned a nárci áldozatává válást lehetövé teszi, s azon dolgozz.
2017.09.04. 05:27:59
tevagyhibás02 2017.09.04. 14:56:41
Mr. Neutron 2017.09.04. 19:35:45
Mr. Neutron 2017.09.04. 19:36:48
Nárciszkertész 2017.09.04. 20:42:20
Anserina 2017.09.05. 01:12:20
Ellenben a poszt kapcsán... Nálunk egy kicsit másképp volt a kezdet, mert pont az idegesített sokáig, hogy képtelenség volt szemkontaktust létrehozni vele. Hogy ebben az volt-e a hátsó szándék, hogy minél jobban bámuljam és erőlködjek, nem tudom. De eljött az az idő is, amikor a szemembe nézett. És tényleg, ahogy visszagondolok, akkor meg én voltam az, aki nem állta a tekintetét. Valóban pulzált a szeme.
Madam. 2017.09.05. 07:52:16
Emma Paula Keresztanyuja 2017.09.05. 08:28:07
Ez szintén egy nagy YES amit még nem láttam eddig leírva. Nagyon igaz!!!
tevagyhibás02 2017.09.06. 16:15:47
Nárciszkertész 2017.09.06. 17:58:47
Fekete Nárcisz 2017.09.07. 20:35:44
aprilmay 2017.09.09. 10:57:21
A minap döbbenettel láttam, hogy jógaoktató és randiguru lett, férfiaknak tart tréninget a randizásról és a nők elcsábításáról és persze spirituális mester is lett, a kis covert narcissist. Miközben a felesége mellett elfogyasztott vagy 5-6 szeretőt, köztük engem is sajnos. Fasza.
Az fogalmazódott meg bennem, hogy a találkozás velük nem róluk szól, hanem az "áldozatoknak" baromi nagy lecke. Ez rólunk szól, mi fogunk fejlődni valamerre, ők nem nagyon tudnak.
2017.09.12. 12:12:07
azt mondta a drágám, hogy "beléd fogok szeretni"....én meg nyeltem mint kácsa nokellit.....aztán én pont elutaztam...mindennap órákat lógtunk a telefonon és mindenről eszmét cseréltünk....aztán belőlem véletlenül kicsúszott, szeretlek...erre fél napra csend lett...én meg kétségbe estem...hogy elrontottam.....
anyám borogass....hogy én elrontottam...mivel, hogy szeretlek.....?????...mondom most....nem akkor.......
majd hazajöttem, másnap találkoztunk...über romantikus szuper intim ágyjelenet közepette súgta a fülembe.....a végzetes vallomást
első balhé másfél hónap mulva.....a tinderen lájkolta a barátnőmet...kaptam a képet.......na azt a sírógörcsöt.......2 napig zokogtam....számon kértem...és ő eleinte jéghideg volt.....majd kétségbeesett....és könyörgött
folyt.köv. A nárcisz és a victima története......nárciszlendi teleregény....
nekem egyébként valahogy a szája vonala égett be...ez a kicsit félősen mosolygó..álszerényked vonal.......
ami érdekes....minden üzenethez küldött szelfit magáról.....volt a kétségbeesett tekintet, a pajkos-csábos, a rideg (amikor rám haragudott mert kiderült, hogy nem elég, hogy nős, szeretője van, de még tinderezik is...nyilván rám haragudott) meg a vágyakozó-szenvedő......
Én nem gondolnám, hogy ez lecke....mire lenne az ? ......ugyan vagyunk jópáran...de azért a női populáció töredéke vagyunk.....
arra lenne lecke, hogy többé nárcisszal ne kezdj... ?....mennyi annak az esélye, hogy lesz egy újabb....majdnem nulla...
Meggyőződésem, hogy bármelyik normális jó érzésű nővel ez megtörténhet.....ugyan ki ne akarna szerelmes lenni......a drog.....a legfinomabb
ahogy a pszichológusom mondta ez egy baleset......fel kell gyógyulni.....és újra részt venni a közlekedésben......
na ez folyik most.......
2017.09.12. 12:23:05
a stockholm szindróma kezdete......
és igen...igen a széles mozdulatok.... az ismétlődő sztorik
ne hagyjuk ki azokat sem, amelyek időről időre ismétlődtek csak kicsit másképp...ezek mindig más nőkröl szóltak.....trianguláció....na ja....
és még valami....az enyém szöveg kliséket használt előszeretettel, mint pl: ezen nem fogunk összeveszni....tudod én nagyon érzékeny ember vagyok...ismersz....2 hét után.....
és én vagyok itt a legborzasztóbb személy....mert az első perctől hallotam, hogy hol akad a lemez.....és elnyomtam a óvó hangokat magamban......mentem bele növekvő sebességgel........ a betonfalba....
én nem utóbb jöttem rá, hogy manipulál.....hanem végig éreztem, csak nem akartam elhinni....
Madam. 2017.09.13. 06:30:37
Értem, hogy "menekülj", oszt jónapot. Ezt vallom én is, bármennyire nehéz. Hogy kutyanehéz, nem lehet indok, kifogás a maradásra.
Itt, épp e blog körül tudjuk ugyanakkor, hogy ez leírva egyszerű és könnyű, valójában sokszor megléphetetlen. És kell, a kilépésig vmi muníció, különben belehalsz a nagy igyekezetbe.
Vagyis mi a nárcival megátkozottság pozitivuma?
Nem értek egyet azzal, hogy nincs esély újabb nárcival összekeveredni. Rengeteg van belőlük (csak pszichopata a lakosság 10%-a) és amint a szocializáció zűrzavarát nézzük, egyre több kitermelődik. Tehát az egyik nyereség, h felvérteződünk.
Egy mási előnyre (?) is ráismertem a nárcikaland folytán, remek skilleket szereztem a provokativ, agresszív, stb. vitapartnerekkel szemben.
Fel is nősz, míg véded az épségedet, átlátsz a manipulációin (keserves tanulás...) mások lesznek a hangsúlyok és egyre közelebb jutsz önmagadhoz.
2017.09.13. 12:28:28
kérem vissza a babaruhát.....én nem akartam a skilleket....igen mostmár én is profi manipulátor lehetnék, de nem akarok az lenni....ha tényleg ezeket a skilleket használni kell akkor az élet merő gyanakvás és védekezés....
de nem is ez az igazán gáz, hanem az hogy valószínüleg igaz, hogy a társadalom egyre nagyobb mértékben termel nárcikat....és igen a menekülj de irgalmatlanul gyorsan és no contact ez mit is fog eredményezni ????....hogy lesz/van a társadalonak egy egyre növekvő szegmense aki kirekesztett (igaz jogosan)...????
Nem is mondtam (de ez még inkább Téged támaszt alá)...kéthete belefutottam egy újabb nárciszba....azonnal azonosítottam...persze könyebb volt mert ő nem az itt tipikus ún. sebezhető nárcisz, hanem az ún. grandiózus....ki sem lát magából...ő mindenben tökéletes...csak cseteltem vele és már abból kiderült)...ellentmondást nem tűr....elviselhetetlenül beképzelt és arrogáns....ők legalább messziről bűzlenek, nem kell a sorok közt olvasni....csak főcímek vannak......akkora betővel h a rövidlátónak se kell szemüveg......
Szóval akkor nekünk megvilágosodott áldozatoknak óvni kellene az ártatlan potenciális áldozatokat ?!.......előadásokat tartani roadshow-zni, esettanulmányokat bemutatni.....kvázi elszigeteni a nárciszokat az ártás lehetőségétől is ???!!!!
Vagy hagyjuk...hadd tanuljon mindenki a maga kárán.....
na de van aki mégha tanul is a támadás után olyan sérüléseket szerez, hogy talán soha nem lesz a régi.....
Jó kérdés.......kíváncsi vagyok a Kertész véleményére.....
tevagyhibás02 2017.09.14. 10:20:07
Én magam sem hittem volna senkinek, aki figyelmeztetni próbál. Hogy is hihettem volna másnak, ha magamnak sem hittem? Ha mindent pontosan éreztem, villogtak a piros lámpák, hogy valami nem stimmel, mégis egyre-egyre többet akartam belőle. És ahogy ő irányította, én magam is elhittem, hogy ilyen rohamléptekkel, mindent azonnal kell, mert „mi egymásnak vagyunk teremtve”.
Nem tudom, hogy a közös ismerősök akartak-e mondani valamit, mert nem figyeltem rájuk sem. Amikor én fordultam a társaságban lévő egyik lány felé, hogy milyen furcsaságokat élek át a nárcival, akkor emlékszem, bőszen bólogatott: „Igen, a ….-val is ilyen hideg volt”. „Jaj, minden lánynak lakáskulcsot ad, de aztán maga sem tudja mit kezdjen a helyzettel.” „Te is többet sírsz, mint nevetsz, mint az előző barátnője”……
Amikor szakításunk után más lányokkal intenzíven flörtölt, nagyon féltékeny voltam, hogy most mindazt a jót ők élik át. Aztán gyorsan irányítani kezdtem a gondolataim és abba az irányba mentem, hogy minden közös képük a közösségi oldalon mekkora színjáték, a testbeszédük mennyire nem odaillő – legalábbis a nárcié semmiképpen nem -, ugyanaz a visszataszító felhúzott szájszeglet, ölelem is a csajom, de zsebre is teszem a kezem közben, kifejezéstelen, sötét, ragadozó tekintet. Csak a vörös bársony függöny hiányzott a kép két oldaláról, hogy tényleg egy nagy színház legyen az egész!
De emlékszem, a leválás közben/után a legnagyobb fájdalmam az volt, hogy ő most mással van és milyen élményeik vannak együtt! Nagyon sok időbe telt nem a vonzó dolgaira gondolni, hanem arra, hogy mindezt miért teszi, mennyire (nem) éli át, mekkora érzelmetlen színész az egész ember!
Nárciszkertész 2017.09.14. 11:59:24
Nem tudom, hogy a közös ismerősök akartak-e mondani valamit, mert nem figyeltem rájuk sem."
Ezt nagyon szépen és pontosan fogalmaztad meg. :)
Tegye fel a kezét, aki nem ment végig az elején szó szerint ugyanezen...
Nárciszkertész 2017.09.14. 12:01:51
Esélytelen, ld. fentebb, amit tevagyhibás02 írt... Ha saját magadnak nem hiszel, ha saját magadra nem hallgatsz, hiába látod (illetve leginkább csak érzed asszem) akkor másra ugyan miért hallgatnál??
2017.09.14. 12:12:31
Tudod mint a felvilagosito orak...mondjuk a biztonsagos szexrol....vagy a drogok kovetkezmenyeirol....a helyes kezmosasrol
Megelozes.......hogy elkeruld...ha netan szembe jon bedobja a love bombat...????
2017.09.14. 12:59:36
hiszen a felvilágosító órák ellenére is .....akik meghallgatták is....teherbe esenek...drogoznak...és nem mosnak jól kezet.......
.........dühítő a tehetetlenség.........
Emma Paula Keresztanyuja 2017.09.14. 15:04:49
2017.09.14. 15:19:01
Anserina 2017.09.14. 20:03:23
Madam. 2017.09.14. 20:33:51
...nem, nem kellenek felvilágosító előadások, hiszen azok a tudásunkra, ismereteinkre hatnak, s kinek ne lenne, benne élve, egyre kiterjedtebb infóhalmaza. És? A (csak) tudás segít kilépni? Tehát attitűd, motiváció, na abban lehetne antinárci roadshowkat tartani.
Madam. 2017.10.03. 20:48:05
Remélem, minden oké...
Nárciszkertész 2017.10.25. 13:20:56
Fogok még írni valamikor posztot, de ez most nem az az időszak (nem, nincs gáz :)).
háromakislány 2017.12.13. 10:31:30
Emma Paula Keresztanyuja 2017.12.13. 13:02:20
Madam. 2017.12.26. 15:31:00
háromakislány 2017.12.26. 16:05:27
háromakislány 2017.12.26. 16:11:09
Madam. 2017.12.26. 16:24:00
Talán volt is szó erről itt valahol.
Nárciszkertész 2017.12.27. 12:48:37
- Igen, valóban az az egyetlen megoldás, hogy magad mögött hagyod ezeket az embereket.
- Nem, nem kell kitenni őket semmilyen lakatlan szigeten. Ez feltételezné, hogy te viszed el őket odáig. ;) Hajózz el, de nélkülük, ők elintézik majd saját magukat.
- Megérdemlik-e, hogy megértsék őket? Nem. Te érdemled meg, hogy megértsd, hogy mi történt veled. A viselkedésüket kell megértened, hogy tudj ellenük védekezni. De nem azért kell megértened őket, mert "megérdemlik". Persze, megérdemelnék, hogy megértsék őket mások, de ennek sajnos nagyon fontos előfeltétele volna, hogy ők meg akarják érteni a saját maguk téves, káros, romboló, veszélyes viselkedését. Erre nincs esély. Így aztán teljesen irreleváns, hogy mit érdemelnek meg és mit nem. Saját magukat likvidálják a normális emberek közül.
háromakislány 2017.12.28. 14:49:01
illogikusszurrealizmus 2018.04.01. 09:39:00
Kedves Nárciszkertész! Nagyon örülnék, ha privátban megírhatnám valahogy a duplacsavart, ami miatt plusz nehézség van. Megengeded? Hidd el, elég "vicces" sztori...
Nárciszkertész 2018.04.01. 11:02:14
illogikusszurrealizmus 2018.04.02. 08:39:22
A másik, hogy ha megírod a border nárci jelenséget, majd ha lesz időd, azt is nagyon köszönöm, előre is.
Nárciszkertész 2018.04.02. 11:32:54
2018.04.02. 21:30:45
Ha szabad javasolnom:
tulelesnarcisztikusbantalmazaskor.blogspot.hu/search/label/borderline%20vagy%20narcisztikus
Nárciszkertész 2018.04.02. 22:09:04
Kiegészítés: a borderline számára a (legegyszerűbb hétköznapi) helyzetek legnagyobb része krízishelyzet, és te soha nem tudod kiszámítani, hogy éppen melyik jelent számára krízist.
illogikusszurrealizmus 2018.04.03. 20:48:34
Pedig most is lejátszott egy-két apróságot, csak tudtam felhúzott szemöldökkel reagálni. Nem tetszett neki, hogy nem igazán foglalkozom vele, ezért előhúzta a közös meló kártyát, én meg kedves mosollyal az arcomon dolgoztam vele. Persze ezzel kihúztam a gyufát, de mivel az előadásra sem reagáltam (és ezredszer megbeszélni sem kívántam a miért tartunk itt helyzetet, mert ő nem érti), láttam rajta a mérhetetlen dühöt és sértettséget.
Szorítsatok légy szi', hogy bírjam a kiképzést...
illogikusszurrealizmus 2018.04.03. 20:50:30
Emma Paula Keresztanyuja 2018.04.03. 20:58:54
A border viszont halál bizonytalan önmagában, a drámázás a saját elbaszottsága meg tehetetlensége feletti kétségbeesésének a kibuggyanása. bár lehet h nem jól látom...
illogikusszurrealizmus 2018.04.03. 21:15:14
Ja és a múltkor közölte, hogy értékesebb mindenkinél, akit ismer.
2018.04.03. 22:02:35
Mindannyian küzdünk a környezetünk értetlenségével...
Ha TELJESEN elhatárolódunk a nárcipatától, vagyis nem "tápláljuk", nem mi vagyunk az ELSŐDLEGES táplálékforrás számára, akkor kénytelen lesz a környezetéből beszerezni a szükséges tápanyagot... (mások vérét szívni...)
Vagyis, felgyorsítjuk azt a folyamatot, hogy mások is felismerjék, de legalábbis sejtsék, hogy valami nincs nála rendben... És mindjárt javulni fog a helyzetünk...
Hagyjuk őket máshol "érvényesülni"...
Persze, semmi nem megy azonnal... Mindent ki kell várni...
illogikusszurrealizmus 2018.04.10. 06:56:42
Nárciszkertész, Te tudod, mennyire feladtam magam érte, tényleg a Maslow-piramis aljától kezdve... Rettenetes. És még mindig itt tartok.
A másik igen, amit Hübrisz is ír, a környezet értetlensége és az áldozathibáztatás. Pedig még nem vagyok erős, sőt inkább gyenge, hogy ennyire hat rám. És persze jönnek a támadások, hogy normális vagy, hogy még mindig így hat rád?! Könyörgöm, naponta látom...
Az egyetlen fegyverem, hogy felidézem a legutóbb vele töltött időt, és azt, hogy még abban a két napban is volt több óra olyan szakasz, amikor a fejemre olvasott kb. mindent és olyan volt, mintha egy irdatlan mély bánya alján ülnék a sötétben, reménytelenül és csak zúdulna a fejemre a töménytelen sz.. Nyomasztó a végtelenségig.
Próbálom előtte erősnek mutatni magam és egyáltalán nem foglalkozni vele. De biztos így is érzi, hogy még mennyire hat és talán jól szórakozik rajtam.
2018.04.10. 12:32:46
Próbálj meg ismerkedni, más irányba mozdulni. A pszichológia szerint a szenvedélyt (csak) egy másik szenvedély váltja ki...
illogikusszurrealizmus 2018.04.12. 20:55:16
Most éppen abban a fázisban vagyunk, hogy levegőnek néz, nem válaszol, nem köszön, csak akkor, ha vannak tanúk (a látszat, ugyebár...).
Nagyon sokáig nem akartam elhinni, hogy hazudik, hogy tudatosak a rosszullétei, de most már mindent elhiszek.
A rossz hír az, hogy elég jól kondicionált lábtörlő vagyok, és még mindig hiányzik... Tudom, mindannyian keresztül mentetek ezen. Nagyon nehéz, ott tartok, hogy izomból tartom távol magam, mert belül gyakorlatilag egyfolytában zokogok, pedig jönnek az élménybetörések, hogy úúú, miket mondott, mennyire szürreális volt a viselkedése...
cukrostakony 2018.04.13. 05:31:13
Szürreál, nagyon nehéz helyzetben vagy.
Biztosan nem tudsz váltani? Tudod innen gyógyulni sokkal nehezebb mint kívülről. Ezt anyomást nem mindenki bírja, a legkomolyabban mondom. És tisztázni kellene magadban azt is, objektíven nem tudsz váltani, vagy csak a Nárcisz hitetni el veled, hogy nincs út kifelé a csapdából?
Nem tudom segít-e Neked, de nekem segít, (utóbbi időben legalábbis úgy látszik), hátha neked is: nem úgy nézek az exNárcimra mint egy másik normális emberre, merthogy nem az. Ahányszor rátekintek, egy biorobotot látok akiben vírusosan fut a szoftver. Minden mondata és lépése kiszámítható program alapján jelenik meg a külvilág számára, épp ezért így is bánok vele. Felesleges bájcsevegés nincs (mit beszélgessen egy robottal???), találkozás nincs, ha meg elkezd beszélni kitör belőlem a nevetés. Nem túl elegáns megoldás, de hatékony.
illogikusszurrealizmus 2018.04.13. 08:27:45
A helyzet az, hogy teszek érte, hogy meg tudjak pattani. Új szakmát tanulok, és gyakorlatilag most két helyen dolgozom. Ott azt mondták, hogy ügyes vagyok és valószínűleg hamarosan fel tudnak venni. Addig kell kibírnom valahogy.
Ma nagyon durva lesz, ez biztos.
Viszont, mivel ez teljes titokban zajlik, azért az arcért, amit vágni fog, ha meglépek, asszem érdemes volt megszületni... még ha a szívem is fog beleszakadni sokáig, hogy nem láthatom...
2018.04.13. 09:16:01
Tudom, milyen az elégtétel hiányának az érzése... Hogyne tudnám...
De nem fogja megviselni a távozásod. Pótolhatók vagyunk. Úgy 5 másodperc alatt.
Azért is érdemes kiszállni a mókuskerékből, mert az újabb áldozat(ok) kínzása által talán, esetleg, remélhetőleg hamarabb eszmél rá a környezet, hogy ki-mi van az álarc mögött...
A majdnem igazi elégtétel az lenne, ha a teljes és minden közösség kivetné magából...
2018.04.13. 23:57:09
illogikusszurrealizmus 2018.04.14. 13:01:05
A Bánki könyvben olvastam most és szó szerint, lehidaltam tőle:
Az érintettek ugyanakkor egyidejűleg pszichológiai nyomás alá kerülnek a nárcival való személyes kapcsolatban. Önkéntelenül elfoglalják és átélik a nekik kijelölt pozicíót; szinte fürdőznek a nárcisztikus figyelmében, szárnyalnak a támogatásával vagy kénytelenek szorongást, vagy akár megmagyarázhatatlan paranoid félelmet átélni, amitől ellenségesek vagy bizonytalanok lesznek és tehetetlennek érezhetik magukat, mint akik semmire se méltók. Ezek eredetileg NEM a saját érzéseik. De erre egyáltalán nem könnyű rájönni. Mindez egy körkörös lelki áramláshoz vezet, a szélsőséges érzéseit a másikba injekciózó és aztán már a partnerben meglátó nárcisztikus és társa között.
Szó szerint ezt éreztem. Hogy egy ördögi spirálban vagyok, aminek sosincs vége, csak jönnek a körök és én egyre többször és mélyebben szorongok. És hogy nincs kiút. Mindig azt mondta én döntésképtelen vagyok, emiatt szorongok.
A vicc, hogy alapból egy kiegyensúlyozott ember vagyok (bocs voltam). Nagy önbizalomhiánnyal ugyan, de normális életet éltem.
És ő olyat hozott, ami tényleg drog volt. Figyelt rám és olyan kedves volt, mint soha senki, és órákig minden nap chatelés, telefon. Szó szerint rámszívta magát. Baj volt minden perc, amit nélküle töltöttem. És mikor valamiért mégse voltam jól, és szorongtam, akkor elhagyott, hogy ezek szerint nem szeretem eléggé. Én meg könyörögtem magam vissza szorgalmasan. Míg végül már annyit bőgtem, hogy rossz volt nézni is, akkor elengedett.
Azóta folyamatosan vissza akar szerezni, minden létező manipulációs eszközzel és technikával. Én meg próbálkozom elugrálni elöle, mint ahogy itt is írta valaki, mint valami artista. És persze az eredendően is hiperalacsony önbizalmam miatt elbizonytalanodom, hogy de biztos nárci az ex? Biztos nem én vagyok a helikopter?
illogikusszurrealizmus 2018.04.14. 13:06:24
Asszem az egy árnyalattal rosszabb, ha kedves, akkor még szívbemarkolóbb a hiánya...
2018.04.14. 13:53:49
2018.04.14. 16:10:05
Hogyan lehet az, hogy én még nem találkoztam empata férfival? Úgy értem, hogy a tág környezetemben sem.
Néhány ismerősömben ugyan véltem felfedezni érzelmeket (nem irántam, általánosságban értem), de azt is felülírták az ösztönök... (Értsd: ugyanúgy csalták a feleségeiket, partnereiket, mint akikben szemernyi érzelem /látszata/ nincs a nő iránt.)
Ha a nemi ösztön felülírja az "érzelmeket", akkor beszélhetünk egyáltalán érzelmekről a nő iránt? Szerintem nem. Max. birtoklási ösztönről és/vagy szimpla szociális, gazdasági érdekekről.
2018.04.14. 17:21:01
2018.04.16. 02:27:49
Csak nagyon érintőlegesen…
Az életösztön után a legerősebb ösztön a nemi ösztön. Gyakorlatilag mindent a nemi ösztön motivál, legtöbbször tudat alatt. Az ösztön az origo.
(Wikipédia:
„A belső ingerforrások az ösztönök, amelyek állandó erőként hatnak, folytonosan fennállnak, ezért nem lehet könnyen menekülni előlük. Az ösztön egy bizonyos izgalmi állapotból eredő pszichikus energiamennyiségként képzelhető el, ami feszültséget kelt a lelki szerkezetben. Freud elmélete szerint A FESZÜLTSÉG KÍNÉRZETTEL JÁR a lélek számára, ami arra törekszik, hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Az ösztönt tehát KI KELL ELÉGÍTENI, hogy energiája levezetődjék. Ez azonban nem megy egyszerűen, mivel a legtöbb ösztönkésztetés elfogadhatatlan a tudat számára, ezért elfojtja, a tudattalanba száműzi azokat. Ettől azonban az ösztönök nem szűnnek meg létezni, tudattalan kínt okoznak a lelki szerkezetben, és arra törekszenek, hogy kifejeződjenek, hogy észrevetessék magukat a tudattal.”)
A férfi poligám. Ha a poligám ösztön kínzóan követeli a magáét, akkor a férfi nem tud hosszú távon empata lenni a nemi vágy tárgyával, vagyis (alapesetben) a nővel.
Stabil földszint nélkül akarunk emeleteket építeni… (És építünk is. Ami összeomlik és vagy maga alá temet, vagy nem…)
Namármost, amíg „földszint” kérdései megoldatlanok, addig gyakorlatilag felesleges az emeletekről beszélni, pláne építeni… De ezt a szabályt mégis átlépjük, mert azt hisszük, hogy át lehet lépni… Pontosabban, a vallási, politikai hatalom elhitette velünk…
Magad is kimondtad: „Egyszer "nálunk" is elszakad a cérna. Azért az empaták is csak egy ideig-óráig bírják nyilván,”
Ez egy óriási ambivalenia… Vagy ez, vagy az, a kettő együtt nem megy…
És akkor itt rá is térhetünk az anyagiakra (bírósági tapasztalataid…)
Továbbra is érintőlegesen, leegyszerűsítve, általánosítva.
A párkapcsolatokban a fentiek miatt (is) nincs meg az egyensúly. És ha nincs meg az egyensúly, akkor működésképtelen.
Rendszerint a nő sokkal többet tesz a kapcsolatba: érzelmeket, szexet, szociális ellátást (házimunka), és ha van(nak) gyerek(ek), azok gondozását, nevelését
És mit tesz egy férfi a kapcsolatba? Gyakorlatilag a szexen kívül semmit. Tehát nincs meg az egyensúly. És mivel lehet az egyensúlyt megteremteni? Pénzzel. Vagyis a férfi betolja a pénzt. Megvásárolja a nő tűrését.
(A nő odaadná a lelkét is a férfinak, de a férfinak nem kell a nő lelke. És ami még nagyon fontos: a férfi soha nem akar intellektuális kapcsolatot a nővel. A férfinak a nő agya, lelke nem kell, csak a teste.)
Persze, mindez nincs kimondva. A férfi a poligámiája miatt alkalmatlan a tartós párkapcsolatra, de a társadalmi nyomás meg a kényelme miatt mégis belemegy, ami azzal jár, hogy folyamatosan hazudni kényszerül… És a nő egyszer csak rájön, hogy át lett verve.
A statisztika szerint a válások 80 %-át a nők kezdeményezik. A statisztika mindig kozmetikázott, tehát az a 80 % van 95 is… A saját tapasztalatom is az, hogy mindig a nő akar válni… (A munkámon keresztül rengeteg nőt ismerek.)
Vajon miért akarnak a nők válni?????
Tehát a nő rájön, hogy át lett verve. És ott áll érzelmileg kifosztva, szétalázva… Eszköztelenül, tehetetlenül…
Igen, jogos, a férfi fizessen azokért a kínokért, ami a nőnek okozott. Az más kérdés, hogy mit ítél a bíróság…
Idézlek:
„…bőven volt alkalmam betekintést nyerni a bontóperekbe, ahol a nárcisztikus, pénzhajhász anyák a nekik ítélt gyermekkel a hónuk alatt milyen gyorsan tudtak a két szép bociszemükkel egy empatikus apapótlékot találni a kicsinek, miközben ők (így már két helyről kapva a megélhetést) vígan élték tovább a felhőtlen életüket, az empata új apa-jelölt meg nyilván nem fog utcára tenni egy kisgyermekes nőt.”
Bocs, de ez hatalmas csúsztatás.
1. Gyerekes nő pénzes és/vagy gyermektelen férfinak nem kell. A férfi nem vesz ekkora nyűgöt a nyakába, amikor millió gyermektelen bombázóból válogathat…
Tehát az elvált, gyerekes nőnek max. elvált, gyerekes partnerre van esélye. De sokkal inkább a társtalanságra.
2. Ha a nő a pénzhajhász, és a nő kapja a szülői felügyeleti jogot, akkor nyilván ő viszi a vagyon jelentősebb részét is, nemde? (Mármint, ha van megosztandó vagyon.)
Vélelmezve, hogy a nő vitte a lakást (meg hozzá a hiteltörlesztést…, csak azt a kívülállók nem látják…), ergo a férfi költözik a nőhöz. Ez estben viszont dől az, hogy „az empata új apa-jelölt meg nyilván nem fog utcára tenni egy kisgyermekes nőt.”
Ismertetem a gyakorlatot: a felek elválnak és általában mind a kettő fuldoklik anyagilag. A válás utáni kapcsolatok zöme GAZDASÁGI KÉNYSZER miatt jön létre, nem pedig azért mert a férfi empata….
Ha van lakás, akkor a lakásban maradó fél egy keresetből nem tudja fenntartani (pláne, ha hitelt is törleszt), aki pedig lakás nélkül marad (és általában gy.tartásdíjra kötelezett) az nem tudja fizetni az albérletet… Hát ebből születnek a „nagy, empatikus szerelmek”…
Folyt. köv.
2018.04.16. 02:31:08
Akkor elmondanám, hogy a gyerek(ek) rengeteg pénzbe kerülnek. (Luxus nélkül is.) És a természetbeni ellátásukat is meg kell oldani, ill. azt is lehetne forintosítani…
Szóval, ezt a kérdést nagyon felületesen ítéled meg. Férfimódra. Empátia nélkül.
„…rávilágíthat sok olvasónak is arra, hogy mostanában miért egyre elterjedtebb joggyakorlat inkább az apának ítélni a gyermeket, mert már a bírók is látják sokszor, hogy a nárcisztikus, destruktív életmód nem mindig az apa személyében lelhető fel…”
9 évig tartott a válóperem (nem rajtam múlt), így sikerült némi rálátást szereznem a magyar családjogi gyakorlatra.
Fontos: a házasságomban kizárólag én voltam a családfenntartó, a cseléd, és gyerekgondozó is. (A volt házastársam különböző kamubetegségekre hivatkozva vonta ki magát minden munka alól. Nem kérdés mekkora hülye voltam.)
És itt közbeszúrnám azt is –kontra „pénzhajhász” nő-, hogy az esetem korántsem egyedi. Mint mondtam, rengeteg nőt ismerek… Egyre több a családfenntartó nő. És válás után is a nő tartja el gyereket, mert az apa megtalálja a módját, hogy kibújjon a tartásdíj fizetése alól. Meg ab ovo leszarja a kölykét.
Mert miről is van szó?
Az elmúlt pár évtizedben hatalmas társadalmi változások következtek be. Ma már könnyen, gyorsan, nagyon olcsón szexhez lehet jutni – és ami a lényeg: gyermekáldás következménye nélkül.
Tehát a férfiak nem vállalnak anyagi terhekkel járó párkapcsolatot. Semmi nem kényszeríti rá. Szex van a netről vagy a kupiban, a ruhát behajigálják az automata mosógépbe, a közeli kifőzdében 800-ért kap menüt – mosogatni sem kell, a takarítást meg leszarják. Minek az állandó nő???
A „kapcsolatok” az egészségügyi szexre korlátozódnak…
(És bizony ettől a nők rettenetesen szenvednek, mert hatalmas az érzelmi szükségletük és tombol a reprodukciós ösztönük…)
Visszatérve a bírósági gyakorlatra:
„egyre elterjedtebb joggyakorlat inkább az apának ítélni a gyermeket, mert már a bírók is látják sokszor, hogy a nárcisztikus, destruktív életmód nem mindig az apa személyében lelhető fel.”
Tévedés. A jog a mindig a jogalkotó, vagyis a hatalom érdekét védi. (A bírók a hatalom szolgái…)
A hatalom nem akar szociális terhet magára venni, ezért hagyja rajta az eltartón az eltartottat, (életképtelent, élősködőt - nem kívánt törlendő).
Tehát az apa szülői felügyeleti jogának az anya pénztermelő képessége a háttere…
De mondok másik példát is a hatalmi érdekre:
Az ingatlan bérbeadás. Ha a bérlő nem hajlandó a b. szerződésben foglaltaknak eleget tenni, értsd, nem fizet, lelakja az ingatlant, nem hajlandó kiköltözni, a bérbeadó vagyis a tulajdonjoggal rendelkező tehetetlen. Ha erőszakkal kirakja a bérlőt, akkor önbíráskodást követ el, ami büntetőjogi kategória (asszem 1-5 éves szabadságvesztés a szankciója). Ha a tulajdonos nem akar dutyiba menni, akkor pereskedhet évekig, és akár lakhat az árokparton. (Ja és a kára sem lesz megtérítve.)
A törvény miért a bérlőt védi a tulajdonossal szemben? Mert nem akar szociális problémát magára venni. Szépen az ingatlantulajdonos nyakán hagyja az életképtelen és/vagy élősködő bérlőt (és családját). Így évekre meg van oldva a lakhatásuk… Nem állami teher…
Nos, ugyanez a kotta a válópereknél is…
Aztán, hogy mit lát (át) a bíró, vagy sem, avyga miért kapja egyre több apuka a szülői f. jogot:
A felek ott állnak a bíróság előtt (akár polgári, akár büntető perben). Ott van a szétesett, vibráló, “idegbeteg” (valójában lelkileg szétkínzott) anya, és ott van a halálnyugodt, harmonikus, kiegyensúlyozott (vagyis ezek álarcát viselő) apuka…
Egy ilyen helyzetben MINDEN bíró azt szűri le, hogy az anya a problémák gyökere…: az anya a kiszámíthatatlan hisztérika, az összeférhetetlen, a depressziós idegbeteg, aki megnyomorítja a családja életét… Szegény apáét is, aki mindezt rendíthetetlen nyugalommal, kitartással tűri, lelkierőt ad a gyerekeknek és így tovább…
És felteszem a költői kérdést: a válásokat miért 80 (95) %-ban a nők kezdeményezik?
A (nárcisztikus) pszicopata nő válni akarna? Dehogy…
A (nárci)pata nők száma elenyésző a (nárci)pata férfik számához viszonyítva.
És igen, ehhez képest egyre több (nárci)pata apa kapja meg a szülői f. jogot…
Folyt. köv.
2018.04.16. 02:36:58
Az igazságügyi klinikai szakpszichológusak is átverik (nárci)paták, ill. nem merik leírni a valót.
De ez ügyben inkább másolok:
“Mivel kiváló manipulációs készséggel rendelkeznek és hihetően adják elő az állításaikat csak a rendkívül jól képzett szakemberek képesek leleplezni őket (közülük is csak azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy az ilyen személlyel szembeszálljanak és felvállalják, hogy maguk is üldözés tárgyai lesznek) pedig nagyon könnyen felismerhetőek arról, hogy mindenkit igyekeznek megfélemlíteni, aki nem nekik ad igazat, például nem szoronganak akkor sem, ha feljelentik a bírót, az ügyészt, az ügyvédet vagy bárkit, aki az útjukba áll.
(…)
Abban az esetben azonban, amikor egy pszichopata érdeke az, hogy másokat provokáljon, majd feljelentsen és kártérítést igényeljen tőlük, ehhez pedig az egész rendszer (nyomozó- és szabálysértési hatóságok, ügyészségek, bíróságok stb.) „segítséget nyújt” számukra azzal, hogy az eljárásaikhoz költségmentességet engedélyez, a rágalmaikra, hamis vádjaikra nem marasztal ja el őket attól félve, hogy netán a döntéshozó lesz a pszichopata új célpontja, esély nincs a „megjavításukra”, márpedig sajnos a pszichopaták elleni küzdelem során az áldozatok rendre arról számolnak be, hogy nem elég a pszichopatával megküzdenie, de az egész rendszerrel is küzdenie kell, hiszen egy ügyésznek, bírónak sokszor sokkal egyszerűbb az áldozatot elmarasztalni, mint felvenni a harcot egy nála sokszor magasabb IQ-val rendelkező személlyel.
A hiba tehát nem csak a pszichopatával van, hanem azokkal a döntéshozókkal is, akik hagyják, hogy az ilyen személyek ámokfutása következtében emberi életek menjenek tönkre.”
2018.04.16. 02:46:29
A bíróság nem foglalkozik a “megfoghatatlan” dolgokkal. És hiába az igazságügyi klinikai szakpszichológus szakvéleménye (akár megállapítja a bántalmazást, akár nem, akár definiál személyiségzavart, akár nem), a bíróság át fogja lépni.
A szakértők alaphozzáállása (ahogy a bíróknak is) az, hogy az áldozat fejéhez senki nem tartott pisztolyt (ez önmagában igaz is, kétségtelen), hogy kapcsolatra lépjen az elkövetővel, házasságot kössön, gyermeket nemzzen vele, stb., tehát egye meg, amit főzött.
A Btk.-ban a családon belüli erőszak kapcsolati erőszaknak van nevezve, hogy ne legyen megszentségtelenítve a család fogalma… és ez is csak néhány éve önálló büntetőjogi tényállás (asszem 2013 óta).
És ahogy a többi gyermekhez, nőhöz, családhoz kapcsolódó törvény, ez is csak kirakattörvény…