Ha egy nárcival élsz, akkor a családod és a párkapcsolatod a külső szemlélő számára teljesen rendben van, szóval semmi különleges jele nincs annak, hogy a kettőtök közül az egyikőtöknek gyógyíthatatlan személyiségzavara van.
A gyerekek szépek, okosak és jólneveltek. A férjed kedves, csöndes, becsületes, okos ember, jó munkahellyel, mások szerint tiszta főnyeremény, biztos gondos apa is (nem az, de ezt csak te tudod, de van rá magyarázata, hogy miért nem, és te elfogadod ezt). Megvan mindenetek, ház, kocsi, minden földi jó. Nem felejti el a házassági évfordulótokat, nagy csokor vörös rózsa vár. A férjed nem ver, sőt, még a hangját sem emeli föl szinte soha, nem iszik, nem jár félre (vagy legalábbis semmi nem utal rá), értetek dolgozik minden erejével, szóval tulajdonképpen kész cukrostakony az életed.
Mégis úgy érzed, hogy alig kapsz levegőt. Mint akinek víz alá van nyomva a feje. Mint aki állandóan sötét, nyúlós, nyálkás szmogos ködben ül, és nem találja a kijáratot. Állandóan fásult vagy és fáradt, lehangolt és rosszkedvű, halogatod a dolgaidat, nem találod a helyedet. Talán egy-egy pillanatra fölrémlik még, amikor jókedvű, vidám, céltudatos, kitartó és optimista voltál. Aztán ez gyorsan elmúlik, mert fordul a mókuskerék (nem te forgatod, de ezt sem veszed észre), nem érsz rá ezen agyalni.
De hát valójában mi a pokol bajod van teneked?? Hát neked semmi sem elég jó???? Mit akarsz még az élettől, amikor mindened megvan??
Fogalmad sincs. Arról sem, hogy mitől nem vagy boldog, amikor pedig annak kéne lenned. Nem találod az okát, hiszen mindenféle forgatókönyv szerint boldognak kéne lenned. Meg is állapítod magadban, hogy te teljesen hülye vagy, pszichológushoz kéne menned, hiszen valójában irigyelnivaló életet élsz. És te mégis, a legkevésbé sem irigyled magad…
Az a helyzet, hogy a nárcisztikus abúzusnak többnyire soha nincsen testi nyoma (fontos: többnyire! van nárci, amelyik palacsintává lapít. Ez azért „jobb”, mert nyoma van, és ezt a társadalom is elítéli). Sőt, bizonyíték sem nagyon van rá, mert ha megpróbálod felidézni, hogy hogyan is történtek az események, letagadja, és megtudod, hogy rosszul emlékszel. A nárci a lelkedet lapítja palacsintává. Módszeresen, ügyesen, nyom nélkül. Mármint nyoma az nagyon is van, de bizonyítékod nincs rá, vagy alig. Még neked is alig tűnik fel. Mert a szavai mindig arról szólnak, hogy szeret és mindent megtesz érted. A tettei ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak, de te hinni akarsz neki, ezért elhiszed, amit mond. Minden magyarázatot elfogadsz, amikor az események alakulásából mégsem az a következtetés, hogy valójában nem vagy fontos és semennyit nem számítasz neki. A végén mindig te kérsz bocsánatot, mert kételkedtél az ő jó szándékában. Kívülről nem látszik, mert teljesen máshogy viselkedik veled társaságban, mint négyszemközt, ezért aztán ha véletlenül panaszkodni találnál, gyakran hallod, hogy „á, nem is tudom róla elképzelni, olyan rendes ember”; „biztos félreértetted a helyzetet, nem hiszem, hogy direkt csinálja”. Nos, sajnos teljesen mindegy, hogy direkt csinálja, vagy tudattalanul. Az érzelmi zsarolás, a lelki terror, a verbális abúzus mind-mind bántalmazás. Mindegy, hogy „direkt” vagy „nem tehet róla”. Nincs olyan, hogy nem tehet róla. És te attól még szép lassan belehalhatsz, teljesen ingyen, alanyi jogodon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2017.04.02. 14:39:59
Nárciszkertész 2017.04.02. 15:18:40
2017.04.03. 10:15:00
azt meg csak te tudod, mi történt, amikor senki se látta.
tudnám még folytatni de gondolom összeáll a kép.
Nárciszkertész 2017.04.03. 17:47:53
2017.04.05. 13:38:32
egy feleség/férj összepakolhat, elmehet, elválhat, kikapcsolhatja a telefont, terápiába mehet, feljelenthet, távoltartást kérhet - nyilván ez mind nagyon mehéz, de legalább nem eleve lehetetlen
egy gyerek nem tud segítséget kérni- nárci szülők egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekeik elszigetelésére.
és természetesen felnőttkorban a bántalmazás zavartalanul folytatódik, egyrészt mert az áldozat már megszokta, másrészt mert továbbra sem hisz neki senki.
ördögi kör.
ha jobb ötlet híján megpróbálod megszakítani a bántalmazó szülőkkel a kapcsolatot, pl. hogy a saját gyerekeidet megvédd tőlük, meg fogsz lepődni- láthatási joguk van. és a gyámhivatal szerint bántalmazás=látható nyomokat hagyó verés.
egyébként is neki hisznek, mert ő kedves, barátságos, udvarias és szelíden szomorú, te meg folyton ideges vagy és követelőzöl, ráadásul jól láthatóan sunyi és hálátlan is vagy, mert szidod a saját anyádat a háta mögött néhány jelentéktelen kis semmiség miatt, ami minden családban előfordul.
Nárciszkertész 2017.04.06. 12:02:25
Erről az unokaláthatási jogról nem tudtam, zseniális... :-O Azt is szabályozza a törvény, hogy hányszor kötelező biztosítani számukra a láthatást?
Azt szabad tudni, hogy te hogyan jöttél rá, hogy miben élsz?
blaiser 2017.04.06. 14:48:58
Nárciszkertész 2017.04.06. 21:41:11
A megbélyegzést engedd el, halálosan mindegy, ki mit gondol. Abban a helyzetben legalábbis, amikor a józan eszed a tét, tényleg mindegy. Ha nem erről gondolnak csúnyát, majd gondolnak más gonosz, csúnya és aljas lépésedről, az sem baj, ha nincs ilyen (a nárcid gondoskodni fog róla, hogy legyen, ha eddig még nem tette). A közellenség szerepet nem tudod megúszni úgysem, abban már úgyis benne élsz.
Szerezz egy okos ügyvédet, egy jó dilidokit, és kezdj el beszélni, beszélni, beszélni, hogy legyenek tanúid. És tölts sok időt a gyerekeiddel.
Baromira nem lesz szórakoztató, akármit is döntesz. :(
blaiser 2017.04.06. 22:20:51
Nárciszkertész 2017.04.07. 12:40:08
Egyedül tényleg nagyon nehéz lesz végigcsinálni. Barátaid vannak még?
Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.09. 11:00:12
Talán mi azért lettünk épeszűek a tesómmal, mert a mi nárci anyunk illúziója az, h ő a perfect care-taker, és ezt teljes átéléssel nyomta, tehát mikor kicsik voltunk, akkor a megfelelő mennyiségű (korlátlan) szeretettel vett körül minket. Csak aztán nőttünk, ami iszonyú csapás volt számára, képzelheted. Önállósodás? Ne már bazmeg, akkor mi lesz az illuziójával?! "Szerencsére tesóm szült 2 gyereket, akikkel tovább lehetett játszani a bulit, csak ehhez sajnos be kell állandóan "bizonyítania", h tesóm egy szar anya, és anyu nélkül tán még ki is nyírná a kölkeit (nem.) Ami anyámnak a nárcis arzenálból nem nagyon megy, az a "smear campaign" a hátad mögött mindenkit ellened hangolás. Igaz, 26 éves koromig nem volt pasim, mert "féltett" tőlük..."hiszen annyira megbízhatatlanok kicsim, gyere inkább haza hétvégén, én itt ülök mindig egyedül".... ő...izé, várjunk csak:/
Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.09. 11:03:02
Nárciszkertész 2017.04.09. 11:15:09
Igen, Croc anyja a vérprofi fajta, feketeöves, szerintem is. :(
Apropó, Croc, itt vagy még?
2017.04.30. 22:15:02
Nekem alapvetően óriási szerencsém van, mert relatíve fiatalon teljesen összeroppantam plusz megbetegedtem - és most azt mondom, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem, mert rákényszerültem az alapos önvizsgálatra, és így végül is kikeverdtem az egészből.
cukrostakony 2018.01.28. 04:39:02