Élet egy nárcisztikussal

Leszedálva

2017/04/10. - írta: Nárciszkertész

img2123a.jpg

Teljesen mindegy, hogy a nárci előtti életedben mennyire voltál kreatív, aktív, produktív, hatékony vagy ügyes. Ha egy nárcival élsz, az életed attól kezdve egy szűk, sötét, fullasztó és nyomasztó kórházi folyosóvá változik. Te meg ülsz a piros pecsétes, agyonmosott, feslett szélű kórházi ruhádban (a pecsét szövege: elmegyógyintézet, zártosztály) a fémlábú narancssárga műanyagszékeken, és egyenletes tempóban dülöngélsz előre-hátra 37,5 fokos szögben. Közben számolod a fekete-fehér kórházi csempéket. A feketékből van több. Ha nem számolod bele azt a 3 fehéret, ami leesett a falról.

Minden nárci energiavámpír. Kegyetlenül leszedál, de nem azért, hogy az energiádat fölhasználja, és abból építsen magának várat, hanem azért és csak azért, hogy tőled elvegye. Ha neki sosem lehetett az élete boldog, nyugodt vagy sikeres, akkor a tied se legyen az. Rajtad áll bosszút az egész emberiség összes ellene elkövetett bűnéért.

Ahogyan a nárciság összes apró összetevőjét, úgy ezt is nehezen veszed észre. Sokáig, túl sokáig hiszed azt, hogy az állandó fáradtságod, a karikás szemeid, a hetente egy összetört kávéscsésze (ami egyszerűen kiesik a kezedből reggelente, pedig te azt hitted, hogy fogod), a letargia, a „majd holnap elintézem” hozzáállás, a munkáid halogatása, az általános lelassultság, az elképesztő méretet öltő időhiány, az mind annak a következménye, hogy gyerekeid lettek/túl sokat dolgozol/túl sokat dolgozol ÉS gyerekeid lettek. Ennek a számlájára írod, hogy állandóan ideges vagy és feszült, hogy a legapróbb kellemetlenség is képes egész napra kiborítani; hogy kiabálsz a gyerekeiddel; hogy üvöltesz az idióta barommal, amelyik index nélkül vágott be eléd az autópályán; hogy mindenben bizonytalan vagy, és a legegyszerűbb dologban is képtelen vagy dönteni, hogy a pokolba kívánod az összes családtagodat és barátodat, akik neked szeretnék elmesélni a problémájukat (hát nincs a világon senki más, csak én, akinek sírni lehet??? Na, ez már végképp egy kicsit sok.). Olyan ólmos álmosság tör rád naponta többször, teljesen random időpontokban, hogy akármit csinálsz, leragad a szemed és úgy marad.

Egy állandó repetitív mókuskerék az életed, de következetesen azt gondolod, hogy hát mindenkié az, mindenki rohan, mindenki elfoglalt, ez így van rendjén. A nárcid is megerősít ebben, naponta elmondja, hogy igen, ez most egy milyen nehéz időszak, de hát mindenkinek az (főleg neki), de majd HOLNAP biztosan jobb lesz, és jön a Kánaán. És hogy ő addig is mindenben támogat téged, hiszen látja, hogy mennyire kimerült vagy. Annak ellenére támogat téged mindenben, hogy neki egyébként sokkal nehezebb, mindig is sokkal nehezebb volt, és amúgy nem nagyon érti, hogy mi a problémád, amikor neked nagyon könnyű életed van, hiszen ő mindent biztosít a boldogságodhoz. Ezért is van az, hogy ő MIATTAD ennyire fáradt, de persze ezt az áldozatot hősiesen vállalja érted. Közben egész nap az erőfeszítéstől gyöngyöző homlokát törölgeti, és mivel te látod, hogy mennyire megviseli a sok erőfeszítés, amit érted tesz, ezért még dupla annyit igyekszel beletolni a közös(nek gondolt) életetekbe, hogy könnyíts a terhein.

Állandó lelkiismeretfurdalásod van attól, hogy a lassúságod, feszültséged, idegességed, halogatásod, fáradtságod miatt nem teljesítesz jól az életed egyetlen területén sem: szar anya vagy, szar feleség vagy, szar barát vagy, szar munkaerő vagy. Azt sem tudod, mihez kapjál, hogy legalább valahol betömj egy-egy kisebb lyukat a körülötted tátongó 100-ból.

Aztán amikor valami bárgyú ötlettől vezérelve fogsz egy papírt, és fölírod, hogy mi minden szerepel azon az oldalon, amit ő tett bele az életetekbe hősies küzdelemmel és gyöngyöző homlokkal, és mi szerepel azon, amit te raktál bele (nem mész bele apróságokba, csak a nagyobbacska tételeket jegyzed föl), akkor nagyon meglepődsz, mert kiderül, hogy az egyik oldalon huszonháromszor olyan hosszú a lista, mint a másikon. Nem, nem az ő oldalán.

Azt, hogy mennyire voltál leszedálva, és hogy ez mennyire nem volt normális, akkor fogod megtudni, amikor kiugrasz, és kiderül, hogy gyerekestül, egyedülálló szülőként, kétszer annyi munkahelyi és otthoni melóval is sokkal több időd van mindenre, könnyebb az életed, soha nem vagy késésben, nincsenek elmaradt munkáid, és hirtelen van időd olyan luxusdolgokra is, mint például olvasni csak úgy, a fotelben ücsörögve.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr4712408889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kismokus41 2017.04.20. 09:49:02

Én ezt inkább úgy hivtam, h olyan érzelmi függőséget teremtett, mintha én levegőt sem tudnék venni nélküle. És tényleg úgy is éreztem. Pedig előtte és utána is tök önállóan, minden szülői segitség nélkül éltem/élek.

Változtatok 2017.08.06. 11:48:56

Hú, hogy ez mennyire igaz. És ő is folyton fáradt, muszáj egy kicsit pihennie ebéd után, úgyhogy alszik vagy 4 órát. Közben nem igaz, hogy nem tudod elérni, hogy a gyerekek (2 és 3 évesen) csöndben legyenek, hiszen csak ennyit kér, igazán nem nagy dolog.
Ha bármit megcsinál, azt ugyan nem alaposan, de látványosan, és úgy, hogy lelkiismeretfurdalásod legyen, hogy te "semmit" sem csinálsz...

Kitakarítja a wc-t. hipószag, töményen. De a hipót nem mossa le. Utána nem csinálhatod, ha egyből te megcsinálod, az nem jó, ő sokkal alaposabb. Persze, utánad nincs hipószag. Tologatja a porszívót fél órán keresztül. A bútor láb alá már nem, az nem látszik. Ha te porszívózol - egyébként bruttó 10 perc - szöszöket keres utánad. Ezt sem tudod elég jól. Meg egy idő után már erőd sincs rá. Ha ő nem lenne, ellepne a kosz és elvennék a gyerekeidet is. Ez tuti, ő is megmondta.

Nárciszkertész 2017.08.09. 14:09:08

@Változtatok: Na nem lennék benne biztos, hogy a te nárcid NEM az én nárcim, akkor azt hinném, hogy ugyanaz a kettő. :D
Mosogatásnál pedig: ha te elmosogatsz mindent, és ragyog utánad a konyha, akkor ő: "látom, mosogattál." Ha ő lát neki mosogatni, és elmosogatja a poharakat (4db+2 kávéscsésze), a többit pedig egy nagy kupacban ott hagyja rád, akkor diadalmasan mutatja neked, hogy ő ELmosogatott, majd hozzáteszi, hogy egyébként NAGYON nehéz volt, mert te bennehagytad a zaccot a kávéscsészé alján, és azt példátlanul nehéz volt elmosni. :D

Fekete Nárcisz 2017.08.22. 04:42:46

@Nárciszkertész: Jesszusom! Fentieket olvasva nekem is az az érzésem támadt, hogy "közös" nárciról van szó. (Illetve a részemről csak volt. Szerencsére. Nem véletlen választottam a nicknevem.) Őszintén szólva "a feketékből van több" mondat hazavágott ám. :/

Almandin 2017.08.28. 15:58:26

@Változtatok: A nárcisztikusokra nagyon jellemző a szabotőr viselkedés, vagy a passzív agresszió. Direkt rosszul végzik el a munkát, hogy rákényszerítsék a másikat, hogy végül ő csinálja meg. Pl. férfiak így kényszeríthetik bele a nejüket a cselédszerepbe.

cukrostakony 2018.01.29. 09:04:46

Minden ember más. Kivéve aki nárcisz, Mert az ugyanaz. Tiétek az enyém is. :'(

Elolvastam minden blogbejegyzést, látom és értem miben éltem (bár most is van néha olyan érzésem, hogy biztos én vagyok a totál hülye. De ez mindegy, majd elmúlik.) Mégis félelmetes, és rettenetes, hogy ennyire egyforma emberi működési módok vannak. Mintha az én életemről írnál.

iwillsurvive 2019.01.15. 20:01:13

Az én nárcim is hajszálpontosan ugyanez...mintha tényleg azonos személyről lenne szó, félelmetes az egyezőség...már le sem kell írnom, de mégis megteszem : nálunk ugyanígy működtek a dolgok .Az , hogy én elvégeztem egy házimunkát, az természetes, észre sem vette... ha viszont nagy ritkán elmosott néhány edényt ( csak nagyon keveset, de annál látványosabban, a többit otthagyta, mert " már nem fért rá a szárítóra "), utána heteken keresztül hangoztatta, hogy ő bezzeg mosogat, én meg nem csinálok semmit...Szerinte függönyöket sem tudok mosni ( edddig úgy tudtam , igen ), majd ő megmutatja: ...olyan gyűröttek maradtak utána a függönyök, hogy azóta sem tudok velük mit kezdeni, de persze ezt az " apróságot " észre sem szabadott venni, sőt még dicséretet is várt, hogy ő milyen " jó" munkát végzett...azután sem engedett mosni, mert szerinte csak ő tud...Takarítás ugyanaz: csak ahol látszik, persze ez akkor is sokkal jobb , mint az én munkám, hiába mászok be minden sarokba... A seprűt eldugta előlem, mert szerinte csakis ő tud seperni, mikor néha ( ! ) "elvégezte", akkor folyamatosan dicsérni kellett érte...Jól / tökéletesen csakis ő tudott mindent megcsinálni( nagy ritkán, nagy szenvedések közepette ), az én munkámban mindig talált valami kivetnivalót...én nem is vagyok alkalmas semmire..." még az életre sem " ( idézet tőle... )

Júlia Hegyi 2019.02.21. 19:18:37

Ugyanezt éreztem-érzem, mint a cikkben. Szóról szóra. Csak az bizonytalanít el, hogy még nem volt módom kipróbálni, milyen az élet nélküle. Hogy tényleg miatta vagyok ilyen, vagy amúgy is.
De már legalább felismertem, kivel állok szemben. Igaz, csak egy bő hónapja.

Nárciszkertész 2019.02.27. 10:48:28

@Júlia Hegyi: Hát előtte milyen voltál? (kivéve, ha valamelyik felmenődről beszélünk, akkor tényleg nem tudhatod, milyen az élet nélküle) Ilyen? Vagy egészen másmilyen, és most meglepődve nézel, hogy hogy jutottál idáig?
Nagy tételben merek rá fogadni, hogy igen, miatta vagy ilyen. (És aztán persze meg kell nézni magadban, hogy mi a te részed abban, hogy ennyire be tudott hülyíteni)

UGYE nem a saját igazi neveddel reigsztráltál ide?
süti beállítások módosítása