Élet egy nárcisztikussal

Monológ

2017/04/11. - írta: Nárciszkertész

2011-03-28_pcp01.jpg

Az emberi kommunikáció tipikus formája a párbeszéd. De nem akkor, ha egy nárcival élsz. A nárci nem kíváncsi a véleményedre, nem kíváncsi a gondolataidra, nem érdekli, hogy minek örülsz éppen, vagy mitől vagy szomorú. Őt egyedül a saját gondolatai foglalkoztatják, és az, hogy legyen közönség, amelyik áhítatosan végighallgatja.

A szájadat leggyakrabban elhagyó mondat valószínűleg az (a bocsánat szó után persze), hogy légy szíves, ne szakíts félbe. A vele való társalgás többnyire úgy zajlik, hogy ő beszél, te figyelmesen hallgatod. Amikor megpróbálsz reagálni a mondókájára, elég kinyitnod a szád, ő máris folytatja tovább a monológját. Nem baj, türelmes vagy, meg hát végülis nem is olyan fontos, amit mondani akartál. Amikor úgy tűnik, hogy elmondta a magáét, és befejezte, újra megpróbálod elmondani, hogy mit gondolsz arról, amit éppen mesélt. Nem fog sikerülni, mert ekkor ő belekezd valami egészen másba. Akkor is, ha te ezúttal nem csukod be a szád, amikor ő újra beszélni kezd, hanem folytatod a mondatodat, hátha feltűnik neki, hogy éppen beszélsz. Nem, nem fog feltűnni.

Ha te szeretnél megosztani vele valamit, akkor teljesen mindegy, mi a téma, az első mondatod felénél félbe fog szakítani, és elkezd valami egészen másról beszélni. Ekkor hangzik el a szádból először, hogy légy szíves, ne szakíts félbe. Ezt nem fogja meghallani, mert ekkor már a mondókája közepén tart, te pedig megsemmisülve veszed tudomásul, hogy valószínűleg láthatatlan és hallhatatlan vagy. Amikor levegőt vesz a hosszú monológja közben, újra megismétled, hogy légy szíves, ne szakíts félbe. Ezt még körülbelül ötször elmondod, amikor egyszercsak eljut a tudatáig. Ha ez megtörtént, akkor már csak további 10 percet kell várnod, mert amibe belekezdett, azt már mindenképpen végigmondja, és ne szakítsd már folyton félbe a hisztiddel. Amikor befejezte, megpróbál érdeklődést igazítani az arcára (nem sikerül), majd miközben a falat bámulja teljesen kifejezéstelen arccal, egy félmosoly kíséretében közli veled, hogy mostmár mondhatod. Ekkor már nincs kedved mondani.

Gyakori - és a második ilyen után már meglepődni sem fogsz igazán -, hogy amikor valamilyen reakciót várnál tőle az általad közölt információhalmazról, valami egészen másra reagál, például hogy milyen finom volt tegnap a bor az étteremben.

Az is mindegy, ha olyasmit akarsz vele közölni, ami alkalmasint a közös életeteket is befolyásolja. Megtudod például, hogy a munkahelyeden a főnököd a szemedbe hazudott, és miközben megígérte, hogy téged biztosan nem fog kirúgni, kiderül, hogy már meg is írta a felmondásodat. Egész nap kóvályogsz, nem nagyon térsz magadhoz. A nárcid az esti fektetés után ér haza, meglepően jókedvű (nem szokott jókedvű lenni, amikor hazajön). Nem nagyon van erőd megkérdezni, hogy mi a jókedv oka, mi történt vele, de azért megkérdezed. Ő rád se néz (jobb is, mert rajtad viszont eléggé látszik, hogy a legkevésbé sem vagy jókedvű), ledobja magát a fotelébe, és hosszas monológba kezd arról, hogy mi a jókedve oka: a kollegái névnapi bulit szerveztek neki (nem most tartja a névnapját, és amúgy is utál ünnepelni). Miután ezt elmesélte, továbbra sem pillant rád, valószínűleg nem is venné észre, ha közben kimennél a szobából, elmeséli, hogy az úton hazafelé hány ostoba idiótával találkozott. Miután elmesélte, fölnéz, és megkérdezi, hogy mi a vacsora. Te már majdnem bőgsz, ez nyilván látszik, úgyhogy megkérdezi, hogy mi a bajod. Kinyitod a szád, és elkezded, hogy az történt, hogy… Ekkor azt mondja: oké, majd elmeséled, de mi a vacsora? Rakott krumpli - mondod. Az jó - mondja, majd rájön, hogy nem az összes ostoba idiótát mesélte el, mert a munkahelyén is találkozott eggyel, aki majdnem nekiment a folyosón.

- Légy szíves, ne szakíts félbe. - mondod.

Ő meg sem hallja, mondja tovább. Ekkor már arról beszél, hogy a korrupció csúnya dolog, és minden politikus buta, és mennyire más lenne a világ, ha ő ülne azokban a bársonyszékekben. Arra gondolsz, hogy végülis mindegy, úgysem szokta hallani, amit mondasz, úgyhogy fejben lerövidíted a történetet a puszta tényre koncentrálva:

- Kirúgtak. - mondod. Semmi reakció, de megtudod, hogy az emberiség megérett a pusztulásra, mert a fiatalok már nem tisztelik az idősebbeket.

Egy hét múlva, amikor véletlenül észreveszi az asztalodon a felmondást, felháborodva számon kér, hogy miért nem mondtad, hogy kirúgtak. Mondtam. Hát nekem biztos nem, erre azért emlékeznék. Tudod, nagyon jó lenne, ha megbíznál bennem annyira, hogy az életed fontos kérdéseit velem is megosztod - mondja mélységes sértettséggel.

Sakk-matt. Nincs több mondanivalód.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr7412395387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.11. 14:45:34

Amúgy Nárciszkertész, most komolyan, nem akarod vmikor elhagyni? Eléggé le fog lakni lelkileg, és miután tudod már h mi az ábra, egyre rosszabbul fog veled bánni.

Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.11. 19:16:22

És már jól vagy??? Önbizalom gyógyul? Poszttraumás szindroma múlik? Én azt hittem a faszim után, hogy fölrobban az agyam minden k...va percében a napnak a szakítás után. Flashback 5 másodpercenként. Miután érzelmileg és testileg kezdtem kievickélni, jött a rágalomhadjárat. A régi ismerőseim, haverok úgy kezeltek mint vmi veszélyes bűnöző pszicho lelenc- mittoménmit. Volt olyan dumája amit visszahallottam, és csak röhögni tudtam kínomban, mert egy szó nam igaz belőle, pl.: havernőnek, akinek két felnőtt fia van, azt mondta, h én már több fiatal gyanútlan hapsit feljelentettem nemi erőszakért, h pénzt szerezzek az "áldozataimtól", vigyázzon velem. (Nyilván kurvára nem jelentettem még fel senkit, és senki sem erőszakolt meg, és zsarolni se zsaroltam senkit- élem az átlag freelance grafikusok szerény kis világát) és így tovább..honnan veszi ezeket, fogalmam sincs, de mivel erős a projekció, talán pont ő csinálta ezt egykor... ehhez képest anyám gyógyüdülő.

JAS 2017.04.11. 19:28:17

Esetleg olyan, hogy:

Ha veled történt valami, és mégis meghallgatta, akkor az első adandó alkalommal, amikor társaságban voltatok, rögtön elmondta helyetted a történetedet, vagy téged félbeszakítva a második mondat közepén, mondta el helyetted az egészet? Mintha ez is az ő története lenne...
Persze a végén felháborodva ostorozta tovább az idiótákat. Mert nem elég, hogy ő mennyit szenved tőlük, de még te - aki "hozzá tatozik" - is találkozol velük, hogy neki rossz legyen...

Nárciszkertész 2017.04.11. 21:25:06

@JAS: Hú, tényleg, ez baromira lemaradt! Igen, igen, pont így, szóról szóra. Tényleg profi nárciszkertész vagy te is :) Illetve inkább :(

Nárciszkertész 2017.04.11. 21:28:29

@Emma Paula Keresztanyuja: Jól, igen, ez már a sírvaröhögős rész. :) De annyira nem volt vicces idáig eljutni, hát ezt ugye láthatóan jól ismered te is... És a gyerekek miatt teljes szabadulás sosem lesz, ők mindig szuper ütőkártyák maradnak ellenem.

JAS 2017.04.11. 21:55:03

@Nárciszkertész: utólag könnyű okosnak lenni - de így leírni nem tudnám, mint ahogyan te :-).
Sajnos volt alkalmam kitapasztalni az előző évtizedben, hogy milyen is ez, de sajnos az enyémnél más is van. Remélem egyszer ez is ki fog derülni.
BTW: a "nemvagyegyedul.com" az nem tőled származik? Hasonló a stílusotok...

Nárciszkertész 2017.04.12. 11:27:28

@JAS: Nem tőlem, de most áttanulmányoztam, köszi. :) Valójában azt hiszem, nem a stílusunk hasonló, hanem a tapasztalataink. Nekem legalábbis még mindig meglepő, hogy mennyire hajszálpontosan ugyanaz a metódus, akárhány nárci-történetet olvasok, gyakorlatilag szóról szóra ugyanaz.
Ahogy az is nagyon érdekes, hogy veletek is fél szavakból hajszálpontosan értjük egymást, nagyjából fél mondatból nyilvánvaló, hogy ugyanarról beszélünk... :( Ez egyszerre ijesztő és megnyugtató is. :)

2017.04.24. 13:45:55

hát igen...hátborzongató a hasonlóság..és igen egyben megnyugtató...."te vagy a lelki társam", "még senkinek se nyíltam meg ennyire", "ilyen mint Te nincs még egy"..stb.
majd másfél év napi szerelmes üzenetei után közli, hogy ez csak barátság volt....mindeközben válik, tkp. miattam, és nem akar elveszíteni akkor se ha lesz új kapcsolata.....ebbe az örökös disszonanciába bele lehet bolondulni.., olyan rosszulléteim és sírógörcseim voltak
az én drága nárciszom annyira kifinomult volt.....és annyiban színezném a képet, hogy ő meghallgatott, sőt kikérte a véleményemet, pszichologizáltatta magát velem...minden témában hosszan értekeztünk,.....mert élvezte hogy milyen komolyan veszem...
sőt tkp. én vagyok a hülye mert el is mondott a szájával minden tünetet (pl: én nagyon manipulatív vagyok, úgy kell hazudni, hogy legyen benne igazság, én mindent meg tudok magyarázni, )

iwillsurvive 2019.01.15. 19:37:42

Tipikus eset a témához: hónapok óta jártam orvoshoz hasi panaszaim miatt, amelyeket - mint kiderült - endometriózis okozott, kilátásba helyezték a műtétet .
Ő éppen saját gondolataiba volt merülve, amikor ezt közöltem vele: " valószínűleg megműtenek ", mire a reakció ( fel sem nézett közben ) : " jó " . Ennyi volt a reakció, semmi kérdés, semmi együttérzés, semmi érzelem.... Majd visszatért a saját világába ( szerintem ki sem szakadt belőle), talán azt sem tudta, mit mondtam...
És még hány hasonlót tudnék írni, de talán ez volt a legtipikusabb....
süti beállítások módosítása