A nárci kommunikációjában az a hihetetlenül vérfagyasztó, hogy a kijelentései egyenként, mondatonként nézve kivétel nélkül 90% fölötti igazságtartalommal bírnak. A mondanivalója összességében azonban mégis hazugság. Úgy él tökéletes hazugságban, hogy gyakorlatilag soha nem hazudik. Ez olyan rejtély, amit csak a képzett illogikus szürrealisták érthetnek meg. Azért nem tudod megfogni, és azért érzed állandóan, hogy egy kibogozhatatlan mátrixban élsz, mert ezek a hazugságok 90%-ban igazságok. Technikailag igazat mond.

- Kérsz paradicsomlevest? - kérdezed.

- A paradicsomleves piros. - mondja ő. A paradicsomleves tényleg piros, csak ő utálja és nem kér. Ezt nem teszi hozzá. Csak pofákat vág, amikor elé rakod. Technikailag nem hagyta el hazudság a száját.

A mondókája attól lesz hazugság, amit elhallgat, és nem attól, amit kimond. A mulasztás bűne ez is. Naná.

A maga köré épített igaznak tűnő hazugságvár teljesen legálisan épül fel. Van hozzá építési engedély (te írtad alá), a téglák a barkácsboltból vannak (együtt választottátok), a tervrajz pedig gyönyörű, parádés és hibátlan. A nárci feketeöves manipulátor, az anyanyelvével is úgy bánik, ahogyan kevesen. A szavaknak azt a csodálatos tulajdonságát használja ki, hogy ugyanaz a szó a szövegkörnyezet függvényében egészen más dolgokat jelenthet. Olyan helyzeteket és szövegkörnyezeteket hoz létre, amelyekben minden épelméjű ember ugyanazt a jelentést hívja elő az épelméjű fejéből. Igen ám, de a nárci eközben egy egészen másik jelentésre gondolt. Ja, hogy te nem értetted meg, hogy ő nem azt akarta ezzel mondani? Egyéni szociális probléma, ő szólt.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Például így:

Leszakad a szekrényajtó a konyhában, miközben épp vacsoráztok. Mindketten felméritek a helyzetet, majd a nárcid azt mondja: Valószínűleg meg kéne javítanom. Te megköszönöd, és megállapítod, hogy jaj de jó, erre akkor neked nincs gondod, mert ő megcsinálja. Egy hét múlva még mindig a földön van a szekrényajtó. Ekkor megkérdezed a nárcit, hogy nem azt ígérte-e, hogy megjavítja. Nem, ő ilyet sose ígért, de ha nagyon szépen megkéred, akkor a kedvedért esetleg megcsinálja. Te nézel hülyén, mert úgy emlékszel, hogy megígérte. Az egy hete pontosan elhangzott szavakra természetesen már nem emlékszel, csak arra, hogy elraktároztad magadban az információt, hogy ezt ő meg fogja csinálni. Ha az akkori beszélgetésetek diktafonra lett volna rögzítve, és most visszahallgatnád, kiderülne, hogy tényleg nem hagyta el a száját semmilyen ígéret. Ja, hogy te mind a helyzetet, mind a kijelentését ráutaló magatartásnak értelmezted? Hát az bizony a te bajod. Neki nem hagyta el hazugság a száját.

Sajnos nemcsak a hétköznapi „apróságokban” lesznek jelen a hazugságok, de előbb-utóbb a múltját illető kérdésekről is ki fog derülni, hogy nem egészen úgy történtek, ahogyan azokat neked még a kapcsolatotok elején előadta. A nárci múltja és korábbi társas kapcsolatai egy jelentős része (nemcsak a párkapcsolatai, hanem a baráti és családi kapcsolatai is) számodra többé-kevésbé mindig homályban fognak maradni. Mégpedig azért, mert mindig lesz valami nehéz és drámai emlék, ami miatt nem akarja a múltja fájdalmas eseményeit eléd tárni, megértheted, hogy ez számára nagyon rossz élmény, nem szeretné felszakítani a régi sebeket. Hogyne, természetesen megérted, nem is nagyon faggatózol, nem akarod megbántani. Annyit azért nagyjából leszűrsz, hogy szegényt már kora ifjúságától az ág is húzta, és a gonosz emberek mindig vele babráltak ki csúnyán; a barátai mindig számára érthetetlen módon hagyták cserben és léptek ki az életéből; a korábbi párjai egytől-egyik gonosz hárpiák voltak, akik kizsákmányolták és tönkretették, pedig ő mindent megtett értük. Mert ezeknek a nőknek semmi sem volt elég jó. Azért nem fogsz gyanút fogni, mert amikor ezekről az eseményekről elkezd mesélni (mindig csak elkezd! soha nem fejezi be őket), akkor annyira szenved, és annyira fáj neki, hogy már neked is annyira fáj a végén, hogy magad kéred: hagyja abba.

Amikor a ki nem mondott igazságokra véletlenül fény derül, annyira meg leszel lepődve, hogy nagy valószínűséggel szóhoz sem igen fogsz jutni. De ne izgulj, mindenre lesz magyarázat. A kedves ismerősről (így hivatkozik rá, még csak nem is barátként), akivel viszonylag gyakran találkozik - és akiről minden alkalommal mintegy mellékesen megjegyzi, hogy nagyon nem az esete, mert annyira nyugtalanító jelenség - kiderül, hogy valójában a menyasszonya volt. Ja, nem mondta? Hát mert olyan régen volt. Egyébként meg sose kérdezted. Meg amúgy is, nem mindegy az már neked? Téged vett feleségül, nyilván azért, mert téged szeret, szóval ne rendezz már itt jelenetet. Egyébként se akarta, hogy ok nélkül féltékeny legyél mindig, amikor találkoznak.

Amiről nem tudsz, az nem fáj. Ha mégis megtudod, így jártál. Ő nem állította soha az ellenkezőjét.

A nárci hazugsággyárral szemben nincs esélyed. Mert a nárci soha nem hazudik. Csak nem mondja ki az igazságot.

(Erről a jelenségről bővebben olvashatsz még itt.)