A címben jelölt két szó nem más, mint a nárci egyik legkedveltebb végső érve mindenre (a tagadás mellett). Valójában a bűntudatkeltés magasiskolája. Amikor kéred valamire, olyankor sajnos pont soha nem alkalmas az időpont (mégpedig kivétel nélkül mindig azért, mert éppen verejtékező homlokkal érted dolgozik), az mindig csak akkor alkalmas, amikor neked éppen a lehető legmesszebb van az ideálistól.

Ezt a manipulációs technikát is azért nehéz észrevenni, mert a sorok itt is egészen mást jelentenek, mint ami közéjük van írva. A sorokba az van írva, hogy ő minden saját elfoglaltságát, munkáját, szórakozását, örömét, fájdalmát, bánatát, mindent, de mindent a világon a te érdekeid MÖGÉ helyez, mert neki semmi, de semmi más nem fontos ezen az egész földkerekségen, mint az, hogy neked jó legyen. Te állandóan nagyon hálás vagy ezért, és csak sokkal később fogsz rájönni, hogy ezt a fajta hálát egyébként kicsit szakszerűbben Stockholm-szindrómának nevezik, és a valódi hálához pont annyi köze van, mint a kicsi piros katicának a hidrogénbombához.

Szóval ha egy nárcival élsz, akkor biztosra tudhatod, hogy minden egyes nap érted kel fel a nap az égen, érted ragyognak éjjel a csillagok (amiket természetesen le fog neked hozni azonnal, amikor lesz egy szusszanásnyi ideje, miután végre legyőzte a sárkányt, akivel érted küzdött meg), érted nőnek a fűszálak a réten, és érted kék még az ég is.

Azt, hogy ez nem a valóság, csak a mátrix egy alaposan kidolgozott részlete, onnan tudhatod, hogy minden egyes „érted teszem” után lelkiismeretfurdalást érzel. Valamint onnan, hogy egy normálisan működő párkapcsolat szerves része ugyan az érted teszem, de ennek meglehetősen ritkán szükséges hangot adni. A tevés ténye éppen elég ahhoz, hogy a másik érezze a törődést. Akinek naponta ötvenszer elmondják, hogy ez és ez és ez is érte történik, az is érzi a törődést, csak többnyire sajnos egy kicsit másfélét.

Az érted tevés retorikája azért is nagyon hatékony módszer, mert eközben tőled mindaz, amiért naponta ötvenszer hallgatod, hogy érted történt, alapfunkcióként van elvárva.

Ha rendszeresen te mosogatsz/takarítasz, az alapfunkció, természetes. Ha finomat főztél, természetes. Ha bevásároltál, természetes. Ha kivasaltad az ingeit, természetes. Ha ellátod a gyerekeket, természetes. Ha megoldod a gyerekek logisztikáját, természetes. Hogy emiatt automatikusan mindig te jössz el a munkaidőd vége előtt fél órával a munkahelyedről, természetes. Ha megcsinálod helyette az elmaradt munkáit, természetes. Ha kipucolod a vécét, amit ő hetek óta ígérget, természetes. Ha minden éjjel tízszer kelsz föl a gyerekhez, természetes. Ha a rendszeresen át nem aludt éjszakáid után te viszed neki ágyba a kávét, természetes. Ha mindezt munka mellett teszed 0-24-ben, természetes. Satöbbi.

DE: Ha ezek közül ő egy darab random kiválasztott dolgot egy darab alkalommal elvégzett, akkor jó, ha tudod, hogy az érted történt, és saját magától vonta el az értékes perceket, hogy neked jobb legyen. Te viszont egy hálátlan dög vagy, mert nemhogy nem jobb neked, de még bűntudatod is van emiatt. Ez persze már egyéni szociális probléma, és amúgy nagyon is jogos a bűntudatod. Azért van ugyanis, mert ő mindig is tízszer annyit tett érted, mint te őérte. Nem is csoda, hogy bűntudatod van, nehéz is azt megemészteni, hogy valakit (téged) ENNYIRE szeretnek, és úgysem fogod tudni mindezt a sok jót viszonozni.

Persze, hogy nem tudott elmenni a gyerekekért az intézménybe, hiszen gyertyatartót faragott a szülinapodra. Érted tette.

Persze, hogy soha nem ér rá leülni hetente legalább egyszer 10 percre játszani a gyerekekkel, mert értük dolgozik, keresi a száraz kenyérre valót.

Három hete kéred, hogy rakjon rendbe valamit a számítógépeden, mert anélkül csak lassan és nehezen fogod tudni befejezni az egyre sürgősebb határidős munkádat. Ő pont akkor jelenik meg a gépednél, amikor éppen készülsz végre teljesen befejezni és 1 órán belül leadni a munkát. Ő most ér rá megjavítani, tehát ülj arrébb, megcsinálja. Te mondod neki, hogy ő nagyon kedves igazán, hogy végre szakít erre időt, de pont most baromira nem alkalmas, mert mindjárt a végén vagy, és mindjárt leadod, ezért megtenné-e, hogy inkább holnap csinálja. Ő erre megsértődik, hogy oké, hát ő megpróbálta, érted tette volna, te meg elküldöd a francba, hát legközelebb azért ne nagyon várd, hogy majd segíteni fog, amikor kéred.

Tehát:

- ha túl sokszor hallod, hogy „érted teszem”, gyanakodj;

- ha rendszeresen olyasmiért hallod, hogy „érted teszem”, ami tőled csak természetes alapfunkcióként van számon tartva, gyanakodj;

- ha rendszeresen olyankor érkezik a „segítség”, amikor az neked rossz, gyanakodj;

- ha minden érted teszemhez tartozik egy szemrehányó félmosoly és egy lesajnáló hangsúly, gyanakodj;

- ha minden érted teszem után bűntudatod van, menekülj.