Minden esélyed megvan rá, hogy nem vetted észre még időben, hogy egy nárcival élsz, mivel ő kezdetben egészen másik arcát mutatja, és rendkívül kevés és apró jele van annak, hogy valami nem stimmel. Leginkább csak a megérzéseidre támaszkodhatsz ilyenkor, de a nárcid ebben is profi: az összes kételyedet olyan megértő együttérzéssel fogja eloszlatni, hogy biztos leszel benne, valójában nincs itt semmi probléma, csak te aggódod túl a dolgot.
Megdöbbenve fogod azonban észrevenni, hogy miután elköteleződtél a nárcinak (pl. hozzámentél feleségül, összeköltöztél vele, vagy gyereket szültél neki), minden meg fog változni, és nagyjából egyik napról a másikra. Ezt te nem fogod rögtön észrevenni, mert a kezdeti varázslatos élmények és emlékek nagyon erősen belevésődtek az elmédbe, ezért azt tartod igaznak, és minden olyasmit, ami szavakban vagy viselkedésben ettől eltér, csak pillanatnyi elmezavarnak/fáradtságnak/stressznek fogod betudni (kognitív disszonancia, helló újra!). Szinte biztosan nem fogod felismerni a diktatúra kialakulásának folyamatát.
Ha az alábbiak ismerősek, nyugodtan kezdj gyanakodni, hogy mérgező kapcsolatban élsz:
- Állandóan rosszkedvű és lehangolt vagy, de nem nagyon találod az okát.
- Indokolatlanul fáradt vagy szinte mindig,és bármikor el tudnál aludni akár állva is.
- Amikor a párod hazaér a munkából, úgy érzed, mintha beszűkülne a légtér, összemenne a szoba, és kevesebb lenne a levegő.
- Gyakran van bűntudatod, de nem tudod mitől.
- Otthon nem tudod teljesen elengedni magad.
- Egészen máshogy viselkedsz otthon, mint bárhol máshol. Otthon rosszkedvű vagy, bárhol máshol jókedvű és vidám.
- Könnyebbnek érzed az életet, amikor a párod nincs otthon.
- Lelkiismeretfurdalásod van amiatt, hogy amikor több napra elmegy otthonról, megkönnyebbülsz.
- Amikor a párod hazaér a munkából, szinte soha nem jókedvű, és a rosszkedve rád is átragad.
- Gyakran érzel bűntudatot amiatt, ha magadra szánsz időt vagy magadnak veszel valamit.
- Amikor telefonon beszélsz a pároddal, gyakran érzed úgy, hogy zavarod. Akkor is, ha ő hívott téged.
- Úgy érzed, semmivel nem haladsz, semmire nincs időd, pedig egész nap föl-alá rohangálsz.
- Állandóan időzavarban vagy.
- Gyakran fáj a fejed/a hátad/hasad, rosszul alszol, nincs étvágyad/állandóan eszel…stb.
- Úgy érzed, csak te teszel a kapcsolatotokért.
- Úgy érzed magad, mint akit állandóan kihasználnak.
- Úgy érzed, nem fair a pároddal szemben, ha örülsz, amikor valami jó történik veled.
- Gyakran kell a párodat mentegetned valami miatt.
- Gyakran szervezed át az életed azért, hogy az ő halaszthatatlanul sürgős dolgát el lehessen intézni.
- Ha te kezdeményezed a szexet, akkor pont sosem alkalmas a pillanat, de ha ő, akkor feltétel nélkül rendelkezésre kell állnod.
- Nem vagy tisztában a valódi anyagi helyzetetekkel, fogalmad sincs, mennyit keres valójában a párod.
- Furcsán üresnek érzed magad, amikor otthon vagy, de ez enyhül vagy teljesen megszűnik, ha más emberek között vagy.
- A barátaid és a családod alig ismerik a párodat, és csak nagyon ritkán találkoznak vele (mert a párod szinte soha nem ér rá velük találkozni).
- A szabadidőtök az ő hobbija köré szerveződik.
- Úgy érzed, hogy az egész életed, és a gyerekeidé is a párod körül forog.
- A párod egy „mimóza”, mindenen megsértődik.
- Úgy érzed, ha bármi mondanivalód van, azt tizenöt réteg puha papírba kell előtte csomagolnod, nehogy megbántsd valamivel. Úgy érzed magad, mintha tojásokon lépkednél.
- Gyakran érzed, hogy a beszélgetéseitek valójában csak monológok, ahol a párod beszél.
- Gyakran érzed, hogy a párodnak mindegy, kihez beszél, ha nem te lennél ott, ugyanezt mondaná.
- Többször és viszonylag hirtelen váltakoznak az életedben a „szuperjól-vagyok” és a „nagyon rosszul vagyok” periódusok.
- Gyakran fordul elő, hogy az ígéretei nem válnak valóra.
- Sokszor érzed magad egy furcsa, megmagyarázhatatlan, szürreális színdarab részének.
- Amikor valamilyen problémát próbáltok megbeszélni, gyakran érzed utána teljesen összezavarodva magadat.
- A probléma-megbeszélős beszélgetéseket kivétel nélkül te kezdeményezed. Ha rákérdezel, mindig kiderül, hogy neki semmilyen problémája nincsen a kapcsolatotokkal.
- Úgy érzed, hogy állandóan ugyanazok körül a problémák körül forogtok, és a megbeszélések dacára sem juttok egyről a kettőre.
- Gyakran hallod, hogy tévedsz; rosszul emlékszel; félreérted; rosszul érzed; nem úgy gondoltam.
- Előre görcsbe rándul a gyomrod, ha a családod vagy barátaid társaságába kell mennetek együtt, mert a párod ilyenkor leggyakrabban kifejezéstelen arccal félrevonul, a hozzá intézett kérdésekre csak tőmondatokban válaszol. Olyan, mint aki citromba harapott.
- Ha az ő társaságába mentek, 1 perc alatt feledkezik meg rólad, és merül bele valami érdekfeszítő történet hosszas ecsetelésébe.
- A párod kifejezetten elemében van, ha sokan figyelnek rá.
- Jól ismered a csendesen szemrehányó boldogtalan tekintetet.
- Soha nem lehetsz benne biztos, hogy ott lesz-e amikor megígérte, és megcsinálja-e, amit megígért.
- Gyakran hallod, hogy „már hetek óta erről beszélek”, holott neked úgy tűnik, hogy akkor hallod először.
- Kételkedsz a saját épelméjűségedben, mert a párod szerint egyre többször emlékszel vissza rosszul eseményekre.
- Gyakran dönt nélküled téged is érintő kérdésekben. Ezekről kivétel nélkül utólag értesülsz.
- Random dolgokért kérsz bocsánatot naponta akárhányszor.
- Úgy érzed, senkit nem érdekel, hogy te jól érzed-e magad.
- Ha visszagondolsz a kapcsolatotok elejére, úgy érzed, mintha nem is ugyanazzal az emberrel élnél együtt.
Mindezek különösen akkor intő jelek, ha korábban ezek egyike sem volt jellemző rád. Ha túlságosan ismerősek számodra a fentiek, tájékozódj!
Olvass szakirodalmat:
Steven Carter - Julia Sokol: Segítség, a párom nárcisztikus!
Tuija Välipakka - Arja Lehtosaari: A lélek meggyilkolásának 100 módja. Nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek
Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
Scott Wetzler: Élet a passzív-agresszív férfivel
Dina Mcmillan: De hiszen azt mondja, hogy szeret!
És olvasd olyanok blogjait, akik túléltek már egy nárcit, és tudják, hogy miről beszélnek:
http://tulelesnarcisztikusbantalmazaskor.blogspot.hu/
https://dorinaczako.wordpress.com/category/tord-meg-a-csendet/
http://chezdubarry.blog.hu/search?searchterm=n%C3%A1rci&searchmode=OR&submit=Keres%C3%A9s
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cubana32 2017.04.25. 23:09:02
Emma Paula Keresztanyuja 2017.04.26. 01:18:09
2017.04.26. 10:08:53
A pszichológusok megmondták, lehetetlen változtatni rajtuk....no kontakt és futás tőle messze
A pszichopaták undokok taszítóak, felismerhetők, negálhatók...a nárciszok illatosak és mérgezők..és hozzájuk ragadsz
Almandin 2017.04.27. 13:22:20
Van egy nagyon jó könyv, amit a pszichopátia egyik leghíresebb szakértője írt. Hare: Kímélet nélkül. Ajánlom elolvasásra.
kismokus41 2017.05.03. 12:17:44
Emma Paula Keresztanyuja 2017.12.28. 09:20:04
-Az ember egyszer csak úgy érzi, h hirtelen a barátai/ismerősei nagy részét megutálta/lehetetlen idiótának tartja. És mikor megkérdezi magától, h mégis miért, hisz régebben bírta/nem volt baja az illetővel, valahol ott találja a nárcit az érzései mélyén, aki egyszer "csak tök mellékesen" elmondta h az illető mit csinált/mondott/mekkora loser/egy hülye stb. És hát miért ne hinnél annak akit szeretsz ugye...
Akire78 2018.09.13. 13:07:09
Mekkora nagy felismerés ez a cikk! Nem tudtam, hogy egy nárcival élek együtt 10 év együttjárás plusz 15 év házasság után sem. Rengeteget olvastam utána, hogy mi lehet a baj, érzelmi zsaroló, dühöngő, agresszív, szóbeli bántalmazó, manipulátor? De amikor elolvastam ezt a cikket, minden világos lett. A 47 pontból 40 igaz rám!!! Csak sajnálatból és félelemből vagyok még vele, de már csak púp a hátamon. Nem akarok vele élni. Olyan boldogok lehetnénk nélküle!
Amikor összejöttünk a nárcimmal ő 18 volt én pedig 15. Szinte gyerekként felnéztem rá, teljesen természetesnek vettem, hogy ő irányít. Elfogadtam az alárendelt szerepet, mert kiskoromtól kezdve ezt láttam, hogy a férfi az úr. Jól elvoltunk nagyon sokáig, amíg mindenben megegyezett a véleményünk, közösek voltak a céljaink. Sok hülye szokását átvettem, a véleményével egyetértettem. De eljött az az idő, amikor saját akaratom, véleményem támadt. Onnan kezdve jöttek a problémák. Amikor nem akartam elfogadni, hogy nem járhatok el edzőterembe, mert ő nem enged, amikor nem akartam elfogadni, hogy nem enged főiskolára menni, és én előzetes megbeszélés nélkül beiratkoztam. Mindig lekezelő volt velem, utálta a családomat, mindig az ő baráti körébe jártunk, az én barátaim háttérbe szorultak. Amikor a kicsi gyerekekkel otthon voltam, akkor kezdődtek a számomra egyre elviselhetetlenebb viták. Mindig ingerült, ideges, dühöngő természetű volt. Ezt sosem tudta levetkőzni. Ha ideges volt valamiért, annak mindig én voltam az oka. Folyton meg akarta mondani, hogy mit tegyek, bírálta az elvégzett házimunkámat. Többször is elmondta, hogy utál hazajönni, nem bír elviselni, azért tekereg folyton. Mindig haverokkal sörözött, sokszor töltöttem a péntek és szombat estéimet egyedül a gyerekekkel, míg ő dorbézolt. Persze kívülről mindenki azt hitte, hogy mi vagyunk az álompár, mert amíg a haverjainak a feleségei zsörtölődtek a kimaradások miatt én csendesen nyeltem magamba a dühömet és neki nem tettem szóvá. Irigyelték is a barátai, hogy milyen jó felesége van.
A magányos estéken a közösségi oldalon kerestem társaságot magamnak. Megismerkedtem valakivel, aki felnyitotta a szemem. Akkor jöttem rá, hogy nem kell így élni, és nem ez a normális, hogy a nő elnyomás alatt van. Egy ilyen eset után összeszedtem minden bátorságom és elé álltam, elmondtam neki, hogy el akarok válni. Előbb el se hitte, csodálkozott, hogy nem volt semmi jele ennek – mert soha nem szóltam neki róla - , aztán szép szóval próbált észhez téríteni, hogy biztos bekattantam, mert sokat voltam egyedül otthon (mivel nem dolgoztam), meg hogy biztos korai klimaxom van . Aztán ragaszkodtam a vágyamhoz és őszintén elmondtam neki, hogy kikkel beszélgettem míg ő nem volt itthon és hogy azokkal az emberekkel jól éreztem magam és hogy őt már nem szeretem és nem akarok vele élni. Akkor bedühödött, megfogta a nyakam és elmondott mindenféle riherongynak. Fenyegetőzött, hogy megkeresi azt az embert, akivel beszélgettem, és megöli, engem is meg akart ölni, aztán azt mondta, hogy öngyilkos lesz. Aztán fenyegetőzött azzal, hogy elmehetek akárhova, de a gyerekeket nem vihetem, mert be fogja bizonyítani a bíróságon, hogy rossza anya vagyok. Aztán sírt, hogy ez nem én vagyok, hogy térjek észhez, nem rombolhatom szét a családunkat, nem tehetem ezt vele, ő belehal, ha elhagyom. Szóval széles volt a repertoár, volt könyörgés, szerelmi vallomás, gyilkossággal fenyegetőzés, érzelmi zsarolás…
Végül maradtam, de a válási szándékom is maradt és havonta egyszer kitört belőlem, egy-egy újabb veszekedés erejéig. Nem tudtam hova menni és a gyerekeket nem akartam otthagyni, sőt belekeverni se. Ezután borzasztó hónapok következtek. Ő teljesen kifordult magából, igazi mintaapává változott, hozta vitte a gyerekeket az óvodába, iskolába, ebédet főzött, mosogatott (mondván, hogy ezzel csak nekem kedvez, hogy ne kelljen vele foglalkoznom). Nekem drága ajándékokat vett, minden nap elmondta, hogy mennyire szeret, hogy nem tud nélkülem élni, de nem mehettem sehova edzeni, nem mehettem a barátnőimhez, nem mehettem el tanfolyamra, ahova vágytam, mert iszonyatosan féltékeny volt. Éjszaka nem aludt, csak sóhajtozott és ezt rettenetes volt hallgatni. Mindenkinek panaszkodott, hogy el akartam hagyni, pedig ő olyan jó ember. Folyamatosan bűntudatot keltett bennem, hibáztatott, emlegette a múltat, hogy én okoztam ezt a fájdalmat neki, hogyan bízzon ezek után bennem. Hiába mondtam neki, hogy már nem szeretem, mintha meg se hallotta volna, azt mondta, legalább csináljak úgy, mintha szeretném. És mások szemében én voltam a szemét kurva, akinek nem kell ez a „drága jó ember”.
Nem tudom, hogyan szabadulhatnék meg tőle. Hogyan lehetne erre felkészülni? Hogyan lehetne könnyebbé tenni? Hogyan tudom a gyerekeket megkímélni a harctól? Az biztos, hogy nem akarok vele egy légtérben maradni a bejelentésem után, mert akkor megzsarol, megpuhít, vagy befenyít és úgy járok, mint 3 éve... maradok. Pedig már nagyon nem akarok.
Mit tegyek?
2018.09.13. 23:17:52
Jajjjj. Te most kezded azt, amit én már végig csináltam. Röpke 9 évig tartott a válás, a bírónő csak a 7. évben kezdett tisztán látni... De nem adtam fel.
Nem derül ki az írásodból, hogy van-e önálló jövedelmed, mekkorák a gyerekek (ha kiskorúak, az nagy "baj"...), van-e és mekkora a közös vagyon, milyen a lakáshelyzeted, a családi háttered (értem ezalatt, van-e hová menekülnöd). És, hogy mennyire vagy erős..., mennyit bír el az idegrendszered...
Nem kell ezekre a kérdésekre itt válaszolnod, csak magadban elemezd.)
Először is, olvass minél többet a nárcisztikus pszichopata személyiségzavarról, hogy teljesen tisztában legyél mindennel, és, hogy mire számíthatsz tőle.
A szándékoddal kapcsolatban semmiről ne tájékoztasd, készíts elő mindent. Főleg azt, hová költözöl a gyerekekkel. És készülj fel a poklok poklára, mind pszichésen, mind anyagilag, az életveszélyre is(!!!), és főleg arra, hogy itt még középkor van, mindenki (rendőrség, gyámügy, ügyészség, bíróság, gyermekvédelem, szomszédok, kollégák, rokonok, szűk család, de még a gyerekeid is mind-mind ellened fordulnak... Te leszel a büdös kurva, a depressziós idegbeteg, a gyerekek nevelésére teljességgel alkalmatlan és így tovább.
Tehát a legfontosabb, hogy még a procedúra megkezdése előtt megszervezd a menekülésed, azokat a személyeket, akikre számíthatsz.
A gyerekeket nem tudod megkímélni. Azért nem, mert sem a nárci, sem a rendszer nem hagyja, hogy megkíméld.
Könnyebbé sem lehet tenni. Pokol lesz. A nárci és a bíróság is a kifárasztásodra fog játszani. Szó szerint!!! Hogy feladd. A nárci azért, hogy megtartsa a táplálékforrását, a bíró azért, hogy az ügy megoldja magát és ne kelljen egy pszichopata bosszújának kitennie magát. A patriarchális társadalomban nincs kiszállás a szolgálatból, ha a férfi nem akarja. Mindenki azt fogja mondani: senki nem tartott pisztolyt a fejedhez, hogy hozzámenj, hogy gyereket szülj tőle. Edd meg, amit főztél. Kiröhögnek, megvetnek és otthagynak. Ha haldokolsz, akkor is. Nem fogod tudni senkinek megmagyarázni a (lelki) bántalmazás mechanizmusát, hogy valójában ki van az álarc mögött, hogyan tette rád a "bilincset" és így tovább. Mindenki téged fog hülyének és aljasnak nézni.
Hozd meg a döntésedet. Ha válni akarsz, nem érdemes várni. Ne félj az esetleges fizikai nyomortól, az százszor elviselhetőbb, mint az intellektuális nyomor, amiben egy pszichopatával kell élni.
Ha most kezdeném, újra végig csinálnám. Mert megéri. Mint amikor egy halálos betegségtől szabadulsz...
Megerősítésként bemásolom egy fiatal(!!!) nőismerősöm írását:
"Tanulják már meg a nők végre, hogy ha válni akarnak, hónapokkal előre tervezzék meg, gyűjtsenek, kérjenek segitséget, vállaljanak plusz munkát, keressenek ügyvédet és tisztes távolból, lehetőleg ügyvéddel közöljék, hogy vége, válni akarnak.
Biztonságban.
Lehet jönni a "becsületes" dumával ha minden héten megölnek egy nőt és két gyereket mert az anyjuk úgy mer dönteni, hogy jobbat érdemelnek mindannyian.
Senki ne legyen a férj közelében amikor megtudja. A kutyát, macskát, mamit, mindenkit vigyenek a közelből, mert el fog borulni az agya. Mindnek.
Egy sem fogja azt mondani: igen Arankám, észrevettem hogy már nem tartozunk össze. Intézzük okosan és minél kevesebb drámával.
Nem
Ütni fognak, lőni, mérgezni, szúrni, fojtogatni, gyújtogatni akkor is ha már rég tudják hogy vége sőt ők a ludasak az egészben és a család megunta.
Ölni fognak mert nem embereket látnak a családban hanem maguk kiterjesztéseit, teremtményeit amiket elpusztithatnak ha úgy tartja kedvük.
Sok férfi már akkor öl, üt, szúr, fojtogat ha a nője felveti: nem jó már együtt, mindenki tönkremegy.
Minél inkább a férfi a hibás, annál mocskosabban fog reagálni.
Csak biztos távolból közölje mindenki a hírt, mert az isten tudja hogy a jámbor jó lélek, a falu Bélámja hogy fog reagálni.
Első a biztonság.
Ahol ennyi a haláleset, ahol nem tudnak viselkedni, ember módjára szétválni ott egyenességet ne várjanak. Heti egy nő, heti két kisgyerek. Ez a mérce Magyarországon. Őrjöngjön magában, és akkor tuti magán kezdi az öldöklést amit érdekes mód mind, MIND túlél kivéve a kicsiket és az anyákat."
Ha fizikailag bántalmaz, menj orvoshoz látleletért. Szükséged lesz rá.
Akire78 2018.09.14. 08:25:45
Igyekszem megtervezni alaposan a dolgot, már elkezdtem pénzt megtakarítani. Ez sem volt soha egyszerű, mert ugyan van saját jövedelmem, de abból megy minden háztartásra, kajára, ruházkodásra, rezsire. Mikor elfogy, akkor ad egy keveset, hogy következő fizuig kibírjuk. Épp tegnap mondta, gúnyosan mert nem főztem este teát, hogy milyen jól elennénk mi a gyerekekkel nélküle, mennyit spórolnék, ha nem kellene teára, kávéra, sörre költeni. Amikor plusz pénzt kaptam, ő már előre elköltötte, hogy elektromos garázskaput csináltatunk belőle.
Mindig éreztet, hogy tőle függünk, hogy nélküle nem boldogulnánk - pedig ha tudnák, hogy milyen boldogok tudnánk lenni nélküle!
És utálom, hogy a gyerekeket folyton basztatja, és ha a védelmükre kelek, akkor leordít, hogy rombolom a tekintélyét. Nem akarom, hogy a gyerekeim egy nárci árnyékában nőjjenek fel, és belőlük is azt csináljon.
Sajnos nincs senki akivel ezt megbeszélhetném a környezetemben. Régen sokat panaszkodtam rá, a barátnőim utálták is, mindig mondták, hogy minek vagyok akkor vele. Azért, mert van jó oldala is, válaszoltam én. Bárcsak akkor okosabb lettem volna, bárcsak akkor tudtam volna előre, hogy mibe sodródom...
2018.12.30. 10:30:17
Ismered a szabályt: NO CONTACT. Nem csak a nárcival, hanem a környezetével is.
A no contant-on túl nincs mit cizellálni. Ha benne akarsz maradni az őrületben, akkor maradj, a Te döntésed. De nincs egyszerre kecske is meg káposzta is, meg juhász is. Nem lehet egyszerre kinn is lenni meg benn is. Döntened kell. A nagyszülőség kérdésében is. Valamit valamiért.
Almandin 2019.01.03. 23:56:12
Almandin 2019.01.04. 00:02:59
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szülői_elidegenítés
Almandin 2019.01.04. 00:39:49
Almandin 2019.01.04. 01:09:28
www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/4139/halaloki-statisztika-magyarorszagon
7% az összes külső ok, baleset és öngyilkosság is ide sorolva. Sajnos arról nem találtam most statisztikát, hogy ebből mennyi a gyilkosság, de szerintem 1-5 % lehet becslésem szerint. Természetesen ez nem vigasztalja az áldozatokat és hozzátartozóikat, de a lényeg, hogy a férfiak többsége nem kezd gyilkolni egy szakítás miatt. Tehát nincs ok se paranoiára, se pánikkeltésre. Természetesen, ha valakinél valóban fennáll a veszélye, hogy a partnere az életére tör, tegye meg a szükséges óvintézkedéseket, de átlagos esetben a paranoia káros, mert tönkreteszi az ember nyugalmát.
Almandin 2019.01.05. 01:52:12
Neked egy fiatal ismerősöd mondta, hogy a szakítás bejelentésére minden férfi szúrni-vágni, stb. fog. Nos, ha ez így lenne, tényleg a férfiak kb. fele kerülne börtönbe ilyen dolgok miatt. Vagy még több, mert majdnem mindenki életében fordul elő szakítás. Ha igaz lenne, amit az ismerősöd mondott, már párkapcsolatba kezdeni is életveszélyes lenne.
Jóval 10, sőt inkább 5% alatti annak az esélye, hogy meggyilkolják az embert. A magyarországi statisztika 7%-ra teszi az összes külső okot, ebben a balesetek és az öngyilkosságok is benne vannak. A maradék összes gyilkosságnak is csak egy része a partner vagy expartner által elkövetett.
Természetesen én mindenkivel együttérzek, aki így veszti életét. Nem lebecsülésből írtam azt, hogy nem kell rettegni ok nélkül, hiszen évi egy ilyen áldozat is sok. De a valós veszély a statisztikai adatok tükrében elég kicsi.