Ha egy nárcival élsz együtt, egyáltalán nem biztos, hogy tudod, mennyit keres. Ő viszont forintra tisztában van a te fizetéseddel. Valahogy úgy alakul, hogy a háztartás és a gyerekek dolgai mindig a te fizetésedből megy, és ő fizeti az összes többit. Azt nem nagyon tudod követni, hogy mi az az összes többi, de nem is nagyon firtatod. Mondjuk a rezsi. A többit nem tudod. Szép lassan kiderül, hogy vannak egyéb számlái is itt-ott, de hogy azokon miféle pénzek vannak, arról csak halvány sejtéseid vannak.

A pénzt egyébként mindig nektek keresi, nektek dolgozik éjt-nappallá téve, azért, hogy el tudja tartani a családját. Ezt magától értetődőnek veszed, hiszen ő a családfő, persze, hogy így van.

Gyakori esemény, hogy csomagot hoz a futár, benne a nárcid hobbijához nélkülözhetetlenül szükséges ötszázadik méregdrága akármivel (soha nem tudod, hogy ezek pontosan mennyibe is kerültek, de a márkaneveket látod rajta, és onnan tudod, hogy valószínűleg sokba). Te természetesen soha nem vonod kétségbe, hogy valóban nélkülözhetetlenül szükségesek-e azok a holmik. Egyszer-kétszer rákérdeztél, de a válasz csak sértődött fejcsóválás volt, hogy igazán tudhatnád, hogy enélkül nem lehet rendesen hobbizni. Egy-egy, a többinél is költségesebb akármicsoda beszerzésénél előfordulhat, hogy bejelenti, venni fog egy akármicsodát, mert anélkül az eddig felépített hobbiépítmény biztosan összedőlne. Te természetesen nem tiltakozol, de azért kicsit csodálkozol, amikor fél év múlva véletlenül észreveszed, hogy nem egy, hanem két igencsak költséges akármicsodát vett.

Eközben rendszeres időközönként lezajlik köztetek az alábbi párbeszéd:

- A gyerek úgy néz ki, mint egy csöves. Nincs egy rendes cipője? - mondja ő.

- Ez egy teljesen rendes cipő. - mondod te.

- De úgy néz ki, mint egy csöves. - mondja ő.

- Igen, mert most jött haza a játszótérről, ahol a sárban ugrált. Ki kell pucolni a cipőjét. - mondod te.

- A gyerek úgy néz ki, mint egy csöves! Vegyél már neki egy normális cipőt. - mondja ő.

Másnap bejelented, hogy elmész a cipőboltba a gyereknek cipőért. Erre a nárcid:

- Hát jó, ha feltétlenül szükségesnek tartod, vedd meg, de ugye tudod, hogy nincs sok pénzünk?

Miután megvetted a cipőt (amiben a gyerek egy hét múlva szintén csövesnek néz ki, mivel meglepő módon homokozik, kismotorozik, sárban tapicskol, húzza-nyúzza), a hónap végén a nárci kerek szemekkel nézi a számlakivonatot: mire ment el már megint ennyi pénz? Jaaa, már látom, megint vettél valami cipőt a gyereknek! Természetesen megkísérled felhívni rá a figyelmét, hogy ő kérte, hogy vegyél a gyereknek cipőt, de erre ő ekkor már nem emlékszik. És ugyan nem mondja ki, de a kissé ingerült nézéséből rögtön tudod, hogy nem szép dolog szórni a pénzt, amikor nincs.

Ettől kezdve úgy kezel, mint aki nem tud bánni a pénzzel. A hónap végén már megint túl sok pénz ment el kajára, és bár tudja és értékeli, hogy nagyon ügyesen vásárolsz, és mindig figyelsz, hogy mit veszel, de azért megpróbálhatnál egy kicsit még jobban figyelni. Egyébként a családban egyetlen ételallergiás van, pont ő. Az ő havi kajája egymagában kerül annyiba, mint a tied és a gyerekeké együtt.

Szezonváltáskor, amikor felméred, hogy a gyerekeid már megint kinőtték a gumicsizmát, hótaposót, overállt, esőkabátot, bélelt nadrágot, ünneplő ruhát…stb., kifejezetten félve jelented be, hogy kéne a gyerekeknek új gumicsizma, hótaposó, overáll, esőkabát, bélelt nadrág és ünneplő ruha. Mármint fejenként 1-1 darab természetesen. Amilyen pillantást ezért a bejelentésért kapsz, azt nem teszed zsebre. De megkönnyebbülsz, amikor a végén némileg kétkedő sóhajtással (miszerint tényleg feltétlenül szükség van-e ennyi mindenre?) mégis megkapod az engedélyt, hogy megvedd a szükséges holmikat.

Hamar eljutsz odáig, hogy súlyos lelkiismeretfurdalást érzel amiatt, hogy a gyermekeid szájától veszed el a kenyérre valót, amikor veszel végre egy új cipőt, amiben nem fáj a lábad. Ha még egy új táskát is veszel mellé, mert a régiben nem fér el a munkahelyi laptopod, hát azt már be sem mered vallani otthon.

(Mint mindenben, természetesen ebben is nagyon sok formában juthat kifejezésre a nárci nárcisága. Ez csak egyféle módja a pénzügyek nárci-módra való kezelésének. A lényeg mindig a viselkedés és a működés mintázata, ami a konkrét megvalósulás eltérései mögött is mindig ugyanaz.)