Élet egy nárcisztikussal

"Érted teszem"

2017/05/08. - írta: Nárciszkertész

fake_genuine-600x549.jpg

A címben jelölt két szó nem más, mint a nárci egyik legkedveltebb végső érve mindenre (a tagadás mellett). Valójában a bűntudatkeltés magasiskolája. Amikor kéred valamire, olyankor sajnos pont soha nem alkalmas az időpont (mégpedig kivétel nélkül mindig azért, mert éppen verejtékező homlokkal érted dolgozik), az mindig csak akkor alkalmas, amikor neked éppen a lehető legmesszebb van az ideálistól.

Ezt a manipulációs technikát is azért nehéz észrevenni, mert a sorok itt is egészen mást jelentenek, mint ami közéjük van írva. A sorokba az van írva, hogy ő minden saját elfoglaltságát, munkáját, szórakozását, örömét, fájdalmát, bánatát, mindent, de mindent a világon a te érdekeid MÖGÉ helyez, mert neki semmi, de semmi más nem fontos ezen az egész földkerekségen, mint az, hogy neked jó legyen. Te állandóan nagyon hálás vagy ezért, és csak sokkal később fogsz rájönni, hogy ezt a fajta hálát egyébként kicsit szakszerűbben Stockholm-szindrómának nevezik, és a valódi hálához pont annyi köze van, mint a kicsi piros katicának a hidrogénbombához.

Szóval ha egy nárcival élsz, akkor biztosra tudhatod, hogy minden egyes nap érted kel fel a nap az égen, érted ragyognak éjjel a csillagok (amiket természetesen le fog neked hozni azonnal, amikor lesz egy szusszanásnyi ideje, miután végre legyőzte a sárkányt, akivel érted küzdött meg), érted nőnek a fűszálak a réten, és érted kék még az ég is.

Azt, hogy ez nem a valóság, csak a mátrix egy alaposan kidolgozott részlete, onnan tudhatod, hogy minden egyes „érted teszem” után lelkiismeretfurdalást érzel. Valamint onnan, hogy egy normálisan működő párkapcsolat szerves része ugyan az érted teszem, de ennek meglehetősen ritkán szükséges hangot adni. A tevés ténye éppen elég ahhoz, hogy a másik érezze a törődést. Akinek naponta ötvenszer elmondják, hogy ez és ez és ez is érte történik, az is érzi a törődést, csak többnyire sajnos egy kicsit másfélét.

Az érted tevés retorikája azért is nagyon hatékony módszer, mert eközben tőled mindaz, amiért naponta ötvenszer hallgatod, hogy érted történt, alapfunkcióként van elvárva.

Ha rendszeresen te mosogatsz/takarítasz, az alapfunkció, természetes. Ha finomat főztél, természetes. Ha bevásároltál, természetes. Ha kivasaltad az ingeit, természetes. Ha ellátod a gyerekeket, természetes. Ha megoldod a gyerekek logisztikáját, természetes. Hogy emiatt automatikusan mindig te jössz el a munkaidőd vége előtt fél órával a munkahelyedről, természetes. Ha megcsinálod helyette az elmaradt munkáit, természetes. Ha kipucolod a vécét, amit ő hetek óta ígérget, természetes. Ha minden éjjel tízszer kelsz föl a gyerekhez, természetes. Ha a rendszeresen át nem aludt éjszakáid után te viszed neki ágyba a kávét, természetes. Ha mindezt munka mellett teszed 0-24-ben, természetes. Satöbbi.

DE: Ha ezek közül ő egy darab random kiválasztott dolgot egy darab alkalommal elvégzett, akkor jó, ha tudod, hogy az érted történt, és saját magától vonta el az értékes perceket, hogy neked jobb legyen. Te viszont egy hálátlan dög vagy, mert nemhogy nem jobb neked, de még bűntudatod is van emiatt. Ez persze már egyéni szociális probléma, és amúgy nagyon is jogos a bűntudatod. Azért van ugyanis, mert ő mindig is tízszer annyit tett érted, mint te őérte. Nem is csoda, hogy bűntudatod van, nehéz is azt megemészteni, hogy valakit (téged) ENNYIRE szeretnek, és úgysem fogod tudni mindezt a sok jót viszonozni.

Persze, hogy nem tudott elmenni a gyerekekért az intézménybe, hiszen gyertyatartót faragott a szülinapodra. Érted tette.

Persze, hogy soha nem ér rá leülni hetente legalább egyszer 10 percre játszani a gyerekekkel, mert értük dolgozik, keresi a száraz kenyérre valót.

Három hete kéred, hogy rakjon rendbe valamit a számítógépeden, mert anélkül csak lassan és nehezen fogod tudni befejezni az egyre sürgősebb határidős munkádat. Ő pont akkor jelenik meg a gépednél, amikor éppen készülsz végre teljesen befejezni és 1 órán belül leadni a munkát. Ő most ér rá megjavítani, tehát ülj arrébb, megcsinálja. Te mondod neki, hogy ő nagyon kedves igazán, hogy végre szakít erre időt, de pont most baromira nem alkalmas, mert mindjárt a végén vagy, és mindjárt leadod, ezért megtenné-e, hogy inkább holnap csinálja. Ő erre megsértődik, hogy oké, hát ő megpróbálta, érted tette volna, te meg elküldöd a francba, hát legközelebb azért ne nagyon várd, hogy majd segíteni fog, amikor kéred.

 

Tehát:

- ha túl sokszor hallod, hogy „érted teszem”, gyanakodj;

- ha rendszeresen olyasmiért hallod, hogy „érted teszem”, ami tőled csak természetes alapfunkcióként van számon tartva, gyanakodj;

- ha rendszeresen olyankor érkezik a „segítség”, amikor az neked rossz, gyanakodj;

- ha minden érted teszemhez tartozik egy szemrehányó félmosoly és egy lesajnáló hangsúly, gyanakodj;

- ha minden érted teszem után bűntudatod van, menekülj.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr3012488585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annamanna 2017.05.08. 09:08:42

És még egy jel: ha saját magától önként soha nem kérdezi meg, hogy miben segíthetne, mire lenne szüksége a másiknak, a másik minek örülne, épp most mit csináljon, hogy valami jobb legyen.
Sőt, normális esetben még arra is vissza kellene kérdezni, hogy amit tett, azt elég jól tette-e, vagy maradt a munkájában valami hiányosság, kiigazítani való. Elégedett-e vele az, akinek segített, tetszik-e neki a munkája, jónak tartja-e.
Ha soha nincs kérdés ("közvéleménykutatás"), abból is látszik, hogy az illetőt abszolute nem érdekli a másik.
Az olyan udvariassági formák is fontosak (és nagyon árulkodóak, ha hiányoznak), mint a légy szíves, kérem, köszönöm.
Ilyen mondatok megléte vagy hiánya is jelzés:
Neked erről mi a véleményed?
Szerinted hová menjünk, mit csináljunk?
Szerinted mit kéne tennem, szerinted hogyan döntsek?
Ezek az egyenrangúságra, a másik határainak tiszteletben tartására, általában a másik tiszteletben tartására utaló mondatok, amik egy nárcisztikus esetében elképzelhetetlenek.
Ő sokkal inkább utasít, legfeljebb körmönfontan utalgat. Minden, amit a balek számára megtesz, számára szörnyen megalázó, és a fölényes pozíciójának ideiglenes feladásával jár, ezért aztán vérforraló bántalmazásnak éli meg, támadásnak veszi a másik részéről, amit legföljebb úgy bosszulhat meg, hogy minden kérést úgy teljesít, hogy a másiknak eszébe se jusson legközelebb megkérni őt bármire.
Ha a balek kiakad, amikor szembesül a nárcisztikus segítségének "eredményével", és dühében megpróbálja kifejezni, mennyire nem elégedett a teljesítményével, akkor jöhet a hisztéria, önsajnálat, vádaskodás, a balek hibáztatása, sárga földbe döngölése, benne bűntudat keltése, a balek agresszorként való beállítása. Ezt mindig általánosítással jár. Amíg a balek csak egyetlen konkrét dolog kapcsán szeretné számon kérni a nárcit, egyetlen konkrét eset miatt fejezi ki a nemtetszését, a nárcisztikus válasza szétkent és általánosított lesz: "Neked soha semmi nem jó, neked soha semmi nem elég, te mindig..., te soha..., én mindig.... én soha...."

Ugyan nem pont ide illik, csak most ugrott be: www.youtube.com/watch?v=EamCb9szajU

A nárcisztikus által előadott "valóság" közben így néz ki: www.youtube.com/watch?v=ZGoWtY_h4xo

annamanna 2017.05.08. 09:10:01

oopsz, itt följebb közben ugrott a link, ez a jó: www.youtube.com/watch?v=DsXkRcoG6fo

2017.05.08. 10:58:52

@annamanna: ......hmmmm...az én nárciszom már-már kínosan udvarias volt..mindig volt kérem, köszönöm , bocsánat, és mindig kérte a véleményemet és meg is hallgatta, java rész el és megfogadta....
ha most meg kellene mondanom, mi volt a legkiborítóbb (ezt könnyű felidézni, mert ilyenkor órákig üvöltve sírtam) az EGYIK PILLANATRÓL A MÁSIKRA A TELJES ÜZEMMÓD ÉS STÍÍLUS VÁLTÁS, cuki nyusziból cinikus bántó jéghideg viselkedés..
Minden indok nélkül...naná, hogy agyaltam, kutattam, elemeztem, hogy mit tehettem, mert ha szeret (hahahahah, ez itt önirónikus röhögés akar lenni), és hát tegnap még minden rendben volt, akkor biztosan én hibáztam, mert keddről szerdára nem szűnik meg a szeretés csak úgy......spontán dráma.....sose lehetett tudni mikor jön....utólag azt mondanám, amikor hosszabb ideig béke volt és harmónia, akkor csapott le....

Na engem ez csinált ki....röpke másfél év alatt volt úgy 30 ilyen....
kb. olyan érzés mint amikor egy gyorslift ezerrel száguld lefele és úgy érzed, hogy zuhansz.....
nagyon gyakran voltak rémálmaim, hogy zuhanok a végtelenségbe, folyton csak zuhanok ....sose értem földet...vagy, hogy egyszál gumimatracba kapaszkodva az óceán közepén vagyok....és lebegek a hatalmas hullámokon

A légióban alkalmaztak olyan kínzást, hogy betették az áldozatot egy ketrecbe, ami elég nagy volt, de azért fel nem lehetett álni, majd felkötötték egy fára a ketrecet, az áldozat folyton ide-oda gurult, ha megmozdult, állítólag 3-5 nap és halál, pedig enni inni kapnak......légiós kínzás, nincs külsérelmi nyom...

valahol azt olvastam, hogy a lelki bántalmazás is bűncselekmény Angliában és Franciaországban, 2 év börtön a büntetési tétel...

....ami még nagyon jellemző volt az a nyugtalanság, örökké mozgott....max. 5 percig tudott egyhelyben maradni....

annamanna 2017.05.08. 17:32:32

@drlover: "nagyon gyakran voltak rémálmaim, hogy zuhanok a végtelenségbe, folyton csak zuhanok ....sose értem földet..."

Hú, ez érdekes, nekem is. Visszatérően azt álmodtam, hogy egy papírlap vékonyságú valamin egyensúlyozok, és persze mindig leesek, de sosem érek földet.
Vagy hogy lépcsőn próbálok feljutni valahová, de minden inog, minden rozoga, és állandóan attól kell félnem, hogy összedől, és lezuhanok. Minden lépcső foghíjas, minden létra rozoga, minden szűk és meredek, minden épület veszélyes, omladozó, az emeletre nem lehet feljutni vagy csak alig-alig, vagy épp a pincében kell közlekedni, ami szintén rozoga, áttekinthetetlen, homályos labirintus.
A tenger is hasonló - nincs szilárd talaj, nincs kapaszkodó, nincs támpont, nincsenek irányok, nincs mihez igazodni. Csak a bizonytalanság állandó.

"nagyon jellemző volt az a nyugtalanság, örökké mozgott"
A hiperaktivitási zavar egyben figyelemzavar is, az illető nem nagyon tud hosszú távon koncentrálni, így persze a teljesítménye is gyengébb, mint elvárható lenne, ez még direkt frusztrálhatja. Ez egy ördögi kör, mert eleve a belső feszültség miatt nyugtalan és hiperaktív; de amiatt megint csak kudarcélmények érik, tehát még nyugtalanabbá válik és így tovább.

Blondiee 2017.12.30. 17:05:50

@drlover: Ez nálunk is mindig így volt,nem tudtam élvezni a nyugodt pillanatokat,mindig attól szorongtam,mikor lesz már a következő balhé,ha rezgett a telefonom,szorongtam,hogy mivel fog terrorizálni ...Ha kőkorban nézett maga elé,én már készültem ,hogy lesz -e balhé megint . S valóban nem nagyon tudott egy helyben megülni ,ez is jellemző volt

illogikusszurrealizmus 2018.03.18. 13:16:38

@: De durva. Az enyém is ilyen. Tud állati udvarias, szinte kínosan jól nevelt lenni, bár olyankor egy kicsit, olyan mű, mint aki nyársat nyelt. De sokszor meg olyan, mint egy tahó. Nem köszön vissza, nem válaszol, úgy megy, hogy majdnem elsodor és ha ír valamit, hiányzik a megszólításnál a kedves, vagy bármi csak a név, parancsolóan, felszólítóan. Még régebben poénkodtam is vele emiatt, hogy enyje-benye, ne így írjon már...
Sokszor utasító, kioktató.
A másik, hogy tényleg mindig "zizeg", valahogy, mintha túl mozgásos lenne. Olyan érdekes, ez volt az első benyomásom is róla, hogy olyan túlbuzgó.

Sokat gondolkodtam, hogy miért kellek neki ennyire? Nem vagyok kiemelkedően okos, vagy szép, vagy fiatal. Aztán rájöttem, hogy nagyon szeretem az embereket (bár most már kezdek félni tőlük), alárendelődő és empata vagyok. Erősíteni kell a határaimat.