Mivel nagyon megszaporodtak a posztok alatt a nárcitól félő kommentek, nagyon fontosnak tűnik a nárci által generált félelemnek szentelni egy teljes posztot.

A dilidokimtól kapott első és legfontosabb mondat az volt, hogy „féljen bátran!”. Ha nárci van a közvetlen környezetedben, akkor elkerülhetetlen, hogy időről időre félni fogsz. Nem baj. DE: ne aszerint cselekedj, ne kerüld el, ne térj ki előle. Lásd, mik a saját céljaid, mi a saját életed, mit akarsz, és mit nem akarsz. És aszerint cselekedj.

Pálferi katolikus pap és mentálhigiénés szakember egyik előadásában nagyon szépen fogalmazta ezt meg (nem szó szerinti idézet, csak a tartalom): a céljaid felé vezető út egyenes. Ez azt jelenti, hogy nem kerülöd ki az akadályokat azért, mert félsz tőlük, nem csinálsz kacskaringókat, nem teszel kitérőket a félelmeid miatt. A céljaid felé vezető út bizony keresztülvisz a félelmeken. Ez nem azt jelenti, hogy nem félsz! Hegyes-völgyes, szakadékos, néha félelmetes, néha nem, néha sötét, néha világos. De egyenes. Csak merj belemenni. Minden kitérővel az út növekszik, de a cél nem kerül közelebb. A kitérő nem oldja meg a problémádat, csak elnapolja, és generál másik problémákat.

Tudom, hogy hiába olvasol össze mindenfélét a nárcizmusról, hiába ismered már jól a helyzet és a nárci működésének pszichológiáját, a saját életedre való alkalmazása gyakran nagyon nehéz. Nagyon-nagyon nehéz, mert a nárci olyan légkört teremt körülötted, ami egyszerre vérlázítóan szemtelen, igazságtalan, mocskos, irigy, kicsinyes, számító, kétszínű, kiszámíthatatlan, sötét, undorító, és igen, gyakran félelmet keltő is.

Félsz a nárci reakciójától, mert az kiszámíthatatlan. Igen. Mert a nárci lénye és személye kiszámíthatatlan. Ez valóban borzasztó. De van egy jó hírem: a nárci viselkedése független a te félelmeidtől. Ha nem félsz tőle, pont ugyanannyira lesz kiszámíthatatlan, mint ha félsz. Te viszont egészen máshogy fogod érezni magad félelem nélkül, és egészen máshogyan fogsz reagálni. A másféle reakciótól pedig a nárci fog félni, mert meg fogja belőle érteni, hogy nem félsz tőle. Vagyis nem vagy többé a tápláléka, akiből élhet.

Amikor egy nárcitól félsz, tudatosítsd magadban, hogy a nárci valójában nem más, mint egy fészekparazita. Egy mások fészkébe tojó/piszkító kakukk. Elhiteti másokkal, hogy ő ugyanolyan érző, érzékeny lény, mint a normális emberek, és így csikarja ki magának a figyelmet, törődést, szeretetet. Ez azt jelenti, hogy ő önmagában, egyedül, saját magától képtelen létezni, kizárólag egy másik ember figyelmében képes vegetálni. Természetesen ideális esetben pozitív, pálmalegyezős figyelemre áhítozik, de ha az nincs, akkor megél a másik ember haragjából, dühéből és félelméből is. Az ő kivételességét te élteted. És te élteted az ő félelmetes lényét is. Túldimenzionálod az életedre való hatását, a valós befolyását, és azokat a dolgokat, amiket ő valójában meg fog tenni ellened.

A helyzet paradoxona, hogy miközben a valóság az, hogy ő egy önmagában életképtelen parazita, aki a gazdatestből nyeri az életben maradásához szükséges energiát, aközben elhiteti VELED és RÓLAD, hogy nélküle egy senki vagy, életképtelen, ostoba, cselekvésképtelen (projekció, helló!).

A folyamatos (el)nyomás, kizsigerelés, érzelmi terror, kifárasztás, szájkarate miatt igen hamar elhiszed, hogy a nárcidtól félni kell. A valóság azonban az, hogy az ő grandiózus és félelmetes énjét éppen a te félelmed tartja életben. Semmi más. A nárci semmitől a világon nem fél jobban, mint attól, hogy kiderül valahogyan, hogy ő nem a világ legfélelmetesebb ragadozója, nem ő az állatok királya, a fenséges, gyönyörű és egyben félelmetes oroszlán, hanem egy gyáva, sunyi, irigy kiscica (apropó, az megvan, hogy a híres állatok királya elsőként pucol el a helyszínről, ha veszély van, és az oroszlánlányokra hagyja a piszkos munkát? Ismerős?). A nárci mesterien hiteti el veled, hogy tőle félni kell, mert különben…. Mert különben mi lesz??? Ja, semmi. Csak ezt te sosem tudod meg, mert a „mert különben”-től annyira megijedsz, hogy nem mered kipróbálni, mi van utána. Az esetek jelentős részében nincs utána semmi. Mert a nárci gyáva. Mégpedig azért, mert minden konfrontatív helyzetben ott a lehetőség, hogy mégis legyőzik. Ez pedig számára maga a halál. Ezért nem kockáztathatja SOHA, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Ehhez viszont meglehetősen hatékony marketingre van szüksége, hogy a puszta szavaitól is elhidd, hogy ő a félelmetes oroszlán. Azért, hogy soha ne derülhessen ki, hogy nem az, csak egy ijedt kiscica, mesterien eléri, hogy te félj tőle, miközben a valóság az, hogy ő fél a lelepleződéstől, valójában pedig tőled (projekció, helló megint!).

Valójában a nárci saját magától, és a világ minden élőlényétől való rettenetes félelme (hogy leleplezik és meglátják benne az ijedt, gyáva kiscicát) a nárci életének súlyos terhe és nyomora. Főképp attól rettenetes, hogy ő maga sem tud róla, hogy mennyire beszűkült, sötét, nyomorult az a világ, amiben ő él, és amiben nincsenek valódi érzelmek (semmilyen!). Az a világ, amiben van mosoly, öröm, ölelés és bizalom, az a világ a nárci számára nem létezik. Bizalom nélkül pedig a világ egy valóban félelmetes hely, ahol bármikor bármi megtörténhet. A nárci az ettől való súlyos félelmét vetíti rád, ezért hiszed azt te - mert ő nem tudja hinni, hiszen nem hisz semmiben -, hogy a világ és benne a nárcid félelmetes (projekció,helló! - vagy ez volt már? ;)).

A nárci megsemmisülése akkor következik be, amikor már nem fordítasz rá figyelmet. Igen, ez azt jelenti, hogy megtanulsz nem félni tőle. Vagy félsz ugyan tőle, de ettől még teszed a dolgod, éled az életed, és nem hagyod, hogy az általában teljesen szürreális félelmed megbénítson a cselekvésben.

Ahhoz, hogy felmérd a félelmeid mögött lévő valós veszélyt, próbálj válaszolni az alábbi kérdésekre:

- Mitől félsz pontosan?

- Mi az a dolog/esemény, aminek a bekövetkezésétől tartasz? Fenyegetett már ezzel a dologgal nárcid?

- Bekövetkezett már valaha az a dolog, amivel a nárci fenyegetett?

- A korábbi események figyelembevételével és a nárci viselkedésének ismeretében mi a legrosszabb dolog, ami történhet?

- A szájkaratén túl történt valaha valós lépés ellened (az, hogy másoknak rólad panaszkodik, te vagy a boszorkány, az nem tartozik ide)?

Ha sikerült válaszolni ezekre a kérdésekre, talán tisztábban látod, hogy mennyi valós veszély van a félelmeid mögött, és mennyi az, amit a nárci generált.

Sok sikert mindenkinek a bátran félés tudományához!