Élet egy nárcisztikussal

Félj bátran!

2018/03/15. - írta: Nárciszkertész

29215961_1695027353937847_1660321682461556736_o.jpg

Mivel nagyon megszaporodtak a posztok alatt a nárcitól félő kommentek, nagyon fontosnak tűnik a nárci által generált félelemnek szentelni egy teljes posztot.

A dilidokimtól kapott első és legfontosabb mondat az volt, hogy „féljen bátran!”. Ha nárci van a közvetlen környezetedben, akkor elkerülhetetlen, hogy időről időre félni fogsz. Nem baj. DE: ne aszerint cselekedj, ne kerüld el, ne térj ki előle. Lásd, mik a saját céljaid, mi a saját életed, mit akarsz, és mit nem akarsz. És aszerint cselekedj.

Pálferi katolikus pap és mentálhigiénés szakember egyik előadásában nagyon szépen fogalmazta ezt meg (nem szó szerinti idézet, csak a tartalom): a céljaid felé vezető út egyenes. Ez azt jelenti, hogy nem kerülöd ki az akadályokat azért, mert félsz tőlük, nem csinálsz kacskaringókat, nem teszel kitérőket a félelmeid miatt. A céljaid felé vezető út bizony keresztülvisz a félelmeken. Ez nem azt jelenti, hogy nem félsz! Hegyes-völgyes, szakadékos, néha félelmetes, néha nem, néha sötét, néha világos. De egyenes. Csak merj belemenni. Minden kitérővel az út növekszik, de a cél nem kerül közelebb. A kitérő nem oldja meg a problémádat, csak elnapolja, és generál másik problémákat.

Tudom, hogy hiába olvasol össze mindenfélét a nárcizmusról, hiába ismered már jól a helyzet és a nárci működésének pszichológiáját, a saját életedre való alkalmazása gyakran nagyon nehéz. Nagyon-nagyon nehéz, mert a nárci olyan légkört teremt körülötted, ami egyszerre vérlázítóan szemtelen, igazságtalan, mocskos, irigy, kicsinyes, számító, kétszínű, kiszámíthatatlan, sötét, undorító, és igen, gyakran félelmet keltő is.

Félsz a nárci reakciójától, mert az kiszámíthatatlan. Igen. Mert a nárci lénye és személye kiszámíthatatlan. Ez valóban borzasztó. De van egy jó hírem: a nárci viselkedése független a te félelmeidtől. Ha nem félsz tőle, pont ugyanannyira lesz kiszámíthatatlan, mint ha félsz. Te viszont egészen máshogy fogod érezni magad félelem nélkül, és egészen máshogyan fogsz reagálni. A másféle reakciótól pedig a nárci fog félni, mert meg fogja belőle érteni, hogy nem félsz tőle. Vagyis nem vagy többé a tápláléka, akiből élhet.

Amikor egy nárcitól félsz, tudatosítsd magadban, hogy a nárci valójában nem más, mint egy fészekparazita. Egy mások fészkébe tojó/piszkító kakukk. Elhiteti másokkal, hogy ő ugyanolyan érző, érzékeny lény, mint a normális emberek, és így csikarja ki magának a figyelmet, törődést, szeretetet. Ez azt jelenti, hogy ő önmagában, egyedül, saját magától képtelen létezni, kizárólag egy másik ember figyelmében képes vegetálni. Természetesen ideális esetben pozitív, pálmalegyezős figyelemre áhítozik, de ha az nincs, akkor megél a másik ember haragjából, dühéből és félelméből is. Az ő kivételességét te élteted. És te élteted az ő félelmetes lényét is. Túldimenzionálod az életedre való hatását, a valós befolyását, és azokat a dolgokat, amiket ő valójában meg fog tenni ellened.

A helyzet paradoxona, hogy miközben a valóság az, hogy ő egy önmagában életképtelen parazita, aki a gazdatestből nyeri az életben maradásához szükséges energiát, aközben elhiteti VELED és RÓLAD, hogy nélküle egy senki vagy, életképtelen, ostoba, cselekvésképtelen (projekció, helló!).

A folyamatos (el)nyomás, kizsigerelés, érzelmi terror, kifárasztás, szájkarate miatt igen hamar elhiszed, hogy a nárcidtól félni kell. A valóság azonban az, hogy az ő grandiózus és félelmetes énjét éppen a te félelmed tartja életben. Semmi más. A nárci semmitől a világon nem fél jobban, mint attól, hogy kiderül valahogyan, hogy ő nem a világ legfélelmetesebb ragadozója, nem ő az állatok királya, a fenséges, gyönyörű és egyben félelmetes oroszlán, hanem egy gyáva, sunyi, irigy kiscica (apropó, az megvan, hogy a híres állatok királya elsőként pucol el a helyszínről, ha veszély van, és az oroszlánlányokra hagyja a piszkos munkát? Ismerős?). A nárci mesterien hiteti el veled, hogy tőle félni kell, mert különben…. Mert különben mi lesz??? Ja, semmi. Csak ezt te sosem tudod meg, mert a „mert különben”-től annyira megijedsz, hogy nem mered kipróbálni, mi van utána. Az esetek jelentős részében nincs utána semmi. Mert a nárci gyáva. Mégpedig azért, mert minden konfrontatív helyzetben ott a lehetőség, hogy mégis legyőzik. Ez pedig számára maga a halál. Ezért nem kockáztathatja SOHA, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Ehhez viszont meglehetősen hatékony marketingre van szüksége, hogy a puszta szavaitól is elhidd, hogy ő a félelmetes oroszlán. Azért, hogy soha ne derülhessen ki, hogy nem az, csak egy ijedt kiscica, mesterien eléri, hogy te félj tőle, miközben a valóság az, hogy ő fél a lelepleződéstől, valójában pedig tőled (projekció, helló megint!).

Valójában a nárci saját magától, és a világ minden élőlényétől való rettenetes félelme (hogy leleplezik és meglátják benne az ijedt, gyáva kiscicát) a nárci életének súlyos terhe és nyomora. Főképp attól rettenetes, hogy ő maga sem tud róla, hogy mennyire beszűkült, sötét, nyomorult az a világ, amiben ő él, és amiben nincsenek valódi érzelmek (semmilyen!). Az a világ, amiben van mosoly, öröm, ölelés és bizalom, az a világ a nárci számára nem létezik. Bizalom nélkül pedig a világ egy valóban félelmetes hely, ahol bármikor bármi megtörténhet. A nárci az ettől való súlyos félelmét vetíti rád, ezért hiszed azt te - mert ő nem tudja hinni, hiszen nem hisz semmiben -, hogy a világ és benne a nárcid félelmetes (projekció,helló! - vagy ez volt már? ;)).

A nárci megsemmisülése akkor következik be, amikor már nem fordítasz rá figyelmet. Igen, ez azt jelenti, hogy megtanulsz nem félni tőle. Vagy félsz ugyan tőle, de ettől még teszed a dolgod, éled az életed, és nem hagyod, hogy az általában teljesen szürreális félelmed megbénítson a cselekvésben.

 

Ahhoz, hogy felmérd a félelmeid mögött lévő valós veszélyt, próbálj válaszolni az alábbi kérdésekre:

- Mitől félsz pontosan?

- Mi az a dolog/esemény, aminek a bekövetkezésétől tartasz? Fenyegetett már ezzel a dologgal nárcid?

- Bekövetkezett már valaha az a dolog, amivel a nárci fenyegetett?

- A korábbi események figyelembevételével és a nárci viselkedésének ismeretében mi a legrosszabb dolog, ami történhet?

- A szájkaratén túl történt valaha valós lépés ellened (az, hogy másoknak rólad panaszkodik, te vagy a boszorkány, az nem tartozik ide)?

Ha sikerült válaszolni ezekre a kérdésekre, talán tisztábban látod, hogy mennyi valós veszély van a félelmeid mögött, és mennyi az, amit a nárci generált.

Sok sikert mindenkinek a bátran félés tudományához!

 

Figyelem!

Senkit nem arra buzdítok a fentiekkel, hogy névvel, címmel, telefonszámmal menjen neki a saját nárcijának! Egy pszichopata nárci valóban és fizikailag is súlyos, akár életveszélyes fenyegetést jelenthet a környezetére. Ha ilyenhez van szerencséd, legyél nagyon óvatos, mérlegelj, és SEMMIT ne ossz meg, vagy adj ki magadról, ami a pszichopata nárcit ingerelheti, mert ezekben az esetekben sajnos tényleg lehet, hogy az életeddel játszol. Ha életveszélyes fenyegetést kaptál egy nárcitól, az nem játék, és nagy körültekintést igényel minden esetben.

208 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr8613741756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cukrostakony 2018.03.15. 19:31:04

“Mert a nárci gyáva. Mégpedig azért, mert minden konfrontatív helyzetben ott a lehetőség, hogy mégis legyőzik. Ez pedig számára maga a halál. Ezért nem kockáztathatja SOHA, hogy ilyen helyzetbe kerüljön.“

Kertészleány, zseniális vagy! Köszönöm :)

illogikusszurrealizmus 2018.03.15. 21:50:00

Igazából én még attól félek a legjobban, hogy visszamegyek hozzá...nagyon kepeszt. Minden módon. Sérülékeny, vékonybőrű. Annyira hat még rám és együtt dolgozunk... Közös gyerek, vagyon nincs. Még időben léptem, amikor még nem volt teljes elszigetelés és féltékenykedés, csak csenddel verés, érzelmi hullámvasút, bűntudat keltése és elmondhatatlanul sok levél. Viszont a cukrostaknyot mesteri módon nyomta, gyakorlatilag nonstop. Ezért félek annyira, mert nagyon él bennem, a darabka mennyország, igaz a jéghegy víz alatti része olyan pokoli, volt hogy életemben nem bőgtem ennyit. Szóval az agyammal tudom, csak... Ugye elmúlik? Ugye kibírom, hogy ne menjek vissza? Egyfolytában tudatosítani próbálok.

Nárciszkertész 2018.03.16. 10:38:31

@illogikusszurrealizmus: Hááát, nem irigyellek. Az a legrosszabb mindig, amikor saját magad ellenében kell legyőznöd saját magad. De ha sikerült, nagyon erős leszel, és méltán büszke lehetsz saját magadra.
Nem tudom, hogy kell ezt jól csinálni. Tényleg olyan ez, mint lejönni a drogról, nagyjából kezelni is kb. úgy célszerű asszem. Kezdj valami újba, amiért lelkesedni tudsz, akármibe, mindegy, de vesd bele magad. Azt az energiát, amig eddig a nárcira fordítottál, fordítsd valami olyanra, ami TÉNYLEG jó neked. Mindegy, mi az, csak érezd jól magad benne, töltsd vele időt, és ölj bele energiát. Sok mozgás, fizikai erőfeszítés, ilyesmik.
És persze ide mindig jöhetsz, még akárhányszor meghallgatjuk, hogy majdnem összeomlottál/visszamentél, aztán mégsem. Ez ilyen, minden ilyen után pont eggyel erősebb leszel. És igen, egyre könnyebb lesz.

illogikusszurrealizmus 2018.03.16. 12:44:21

@Nárciszkertész: Mindent bevet. Maradjunk azért kapcsolatban. Lelkiség, ami köztünk volt...
És igen, tök gáz az egész, úgy, ahogy van, mert amikor vele voltam (a meseszerű kezdet után), tényleg állandóan esett az eső és időhiány és minden.
A cukrostaknyászat viszont tényleg durva volt, az érzelmi hullámvasút olyan volt, mintha nem is éltem volna egészen addig.
Utána kiszürkül a világ. Igaz, legalább nem kell belehalni. Mert szó szerint úgy éreztem, hogy az utolsó pillanatban szálltam ki.
Elkezdtem sportolni és barátok minden mennyiségben és tanulni. De még álmodom is róla. Meg hát nem nagyon megvalósítható a no contact. És nyomul, nyomul, minden módon és sokszor előttem jár két lépéssel. Inkább csak megérzem sokszor, hogy mire készül.

2018.03.16. 22:48:00

Kedves Nárciszkertész!
Ma találtam rá erre az oldalra, és nem tudom "letenni"...
Jó pár írásodat elolvastam, meg kommenteket. (Még nem mindet.)
Egy dologgal eddig nem találkoztam: passzív-agresszió. Mert a manipulálásnak ez az alapja....
A pszichopata, nárcista, passzív-agresszív személyiségzavar szinte ugyanaz...

Valahol felvetődött, hogy ezek az írások eső után köpönyegek... Mire azt válaszoltad, de hátha van, akinél még megelőzhető...
Igen, én is azt mondom, hogy ezeket a témaköröket kötelező olvasmánnyá kellene tenni már az általánosban...
Magamról tudom, hogy igazából akkor keresünk rá ezekre a fogalmakra, amikor már nyaking benne vagyunk... De mi már (remélhetőleg) nem égünk meg újra...
Amit a múltunknál (már akinél múlt) sokkal nagyobb problémának látok, az az, hogy nincs jövőnk. Szóval, igen, amikor megvilágosodunk, kilépünka bántalmazó kapcsolatból. De nincs, nem lesz jobb! A következő hím pont ilyen selejt... Vagy olyan selejt, de selejt...

@illogikusszurrealizmus azt írja, attól fél, hogy visszamegy hozzá...
És miért maradunk (én már nem!) benne még akkor is, amikor látjuk, hogy nagyon szar az egész... Ha lenne más opció ("normális" férfi), szerintem azonnal lépnénk... De gyakorlatilag esélytelen a "normális", ezért aztán megalkuszunk, tűrünk... És ezek ezt használják ki...

Ha már tudjuk, hogy kiktől óvakodjunk, ki marad és hol van, akitől nem kell óvakodni?

Nárciszkertész 2018.03.17. 10:07:08

@hübrisz: Szia Hübrisz, üdv a klubban!

"Amit a múltunknál (már akinél múlt) sokkal nagyobb problémának látok, az az, hogy nincs jövőnk. Szóval, igen, amikor megvilágosodunk, kilépünka bántalmazó kapcsolatból. De nincs, nem lesz jobb! A következő hím pont ilyen selejt... Vagy olyan selejt, de selejt..."

Már miért ne lenne jövőnk? Azzal, hogy sikerült kilépni, éppen hogy kaptál egy új lehetőséget. Nem a hímek selejtek úgy általában az összes, hanem a választási mintázataid rosszak MÉG MINDIG, ha ugyanolyan selejtekbe akadsz bele újra és újra annak ellenére, hogy egy bántalmazó kapcsolatból már sikerült kimásznod.

Ebben sajnos nincs pardon, nem érdemes mellébeszélni saját magad előtt, és nagyon nem érdemes azt gondolni, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Nem, sajnos valószínűleg annyi történik, hogy ugyanazokat a rossz mintákat aktiválod, csak éppen észre sem veszed. Ha MINDIG odaég a palacsinta, az nem a sütő hibája, hanem valószínűleg én nem vettem le időben a platniról a cuccot... Ha MINDIG bántalmazó pasikkal akadsz össze, az nem a bántalmazó pasik hibája, és nem is azért van, mert minden pasi bántalmazó, hanem te nem tudod őket kikerülni valamiért.

Nincs továbblépés ebből (sem), amíg nem vonod le a SAJÁT MAGADRA vonatkozó következtetéseket. Írtam erről is nemrég egy külön posztot.
Ez nem egy kétperces folyamat, nagyon nem könnyű, és bizony gyakran nem is túl szórakoztató, mert az ember általában nem örül, amikor rájön a saját felelősségére a saját élete alakulásában. De ha ez utóbbi már megvan, attól kezdve az is megvan, hogy oké, akkor mit kell másképpen csinálni.

Bocs, ha ez így kemény, máshogy sajnos csak maszatolás, az meg nem visz előre.

2018.03.17. 11:48:49

Kedves Nárniszkertész!

Üdv... :)

Velem nem tudsz elég kemény lenni, mert én rühellem a mellébeszélést. (Én sem teszem.)

Az illúziókban való ringatózás is egyfajta önvédelem...

56 éves vagyok. (Ne egy csoszogó mamit képzelj el, és ne is egy műkörmös, műcsöcsös macát...)
10 éve váltam egy herétől. (Végigcsináltam a sok éves szabadulási folyamatot, a poklok poklát éltem át, de nem adtam fel - pedig mindenki azt várta, még a bíróság is...)
Tényleg bennem van a hiba, hogy az elmúlt 10 évben 1 db "normális" férfival nem találkoztam?
Illetve ebben a 10 évben sikerült egy újabb, (de már magas intellektusú, nagyon profi) manipulátor karmai közé kerülni. Ismét szabadultam. (Az előzőhöz képest töredék idő alatt, töredék veszteséggel.)
Az elmúlt 10 év tapasztalata alapján kristálytisztán látom, hogy esélytelen a "normális" férfi. És most már berendezkedtem az egyedüllétre, olyannyira, hogy ezerszer jobban érzem magam így, mint vergődve egy infantilis idióta mellett...
Igazából már nem is magam miatt írom, mert nekem már nem kell gyereket szülnöm, de mi van/lesz a gyermektelen nőkkel (rengetegen vannak, és már nem csak a harmincasok, hanem egyre több a negyvenes gyermektelen, akik nagyon szülnének, de nincs kitől...
Vagy Ti (mi), akik elváltunk egy elviselhetetlen palitól, meg a másik nő is elvált, és akkor férfit "cserélünk"? Én összejövök azzal, akitől a másik nő menekült, a másik nő meg összejön azzal, akitől én menekültem?

2018.03.17. 11:57:11

Ui. És azon kevesek közé tartozom, akik szembe mernek nézni a saját felelősségükkel, de egy határon túl már nem rajtam múlik. Ha az a palacsintatsütő hibás, sérült, akkor csinálhatsz bármit, odaég... És nincs másik (jó, használható) p.sütő... És vagy eszed az éget palacsintát, nonstop súrolod a p.sütőt, tűzhelyet, vagy nem palacsintázol... Nálam már az utóbbi van. Már belefáradtam a használhatatlan p.sütőkbe, amikkel próbálkozhatom a végtelenségig - rengeteg energiát befektetve, de nem lesz minőség, csak egy rakás szar...

2018.03.17. 11:58:06

éget = égett :)

2018.03.17. 18:39:17

Üdv Mindenkinek!
Először is hálámat szeretném kifejezni a blog alkotójának és minden kedves kommentelőnek, akik ezen az oldalon egymásnak önzetlenül segítséget és támaszt nyújtanak. Szeretném veletek megosztani a történetemet, mely talán szintén segítségül szolgálhat majd másoknak.
Egy 5éves párkapcsolatom ért véget tavaly egy nárcisztikus személyiségzavarban (sebezhető fajta) szenvedő lánnyal akivel az egyetem 2. évében ismerkedtem meg. A szakítás brutális körülmények között történt, ugyanis a párkapcsolatunk 1,5. évében Crohn-betegséget diagnosztizáltak nálam (maga a gasztroenterológusom sem rejtette véka alá azt a meggyőződését, hogy a világ legrosszabb betegsége, mert szemben a rákkal, ahol legalább lokalizálni és ma már eredményesen gyógyítani is lehet, a Crohn-betegség gyakorlatilag szüntelenül burjánzik a testben és csupán ideiglenesen lehet féken tartani gyógyszerekkel). 2013-tól kezdve gyógyszeres kezelés mellett valamennyire eléldegéltem bár iszonyú nehéz volt az egyetemen egyre növekvő követelményeknek (szakdolgozat, pályaválasztás és persze az államvizsgák), és a párkapcsolatomnak is 100%-ban megfelelni és szépen lassan romlani kezdett az állapotom. Végül 2017 tavaszán eljött az elkerülhetetlen: 40 cm bélszakaszt kellett sürgősen eltávolítani két szűkület miatt. A műtétre 78 kg-val mentem be, 71 kg-val jöttem ki a kórházból 10 nappal később. A sebész (aki a szakmájának véleményem szerint a zsenije itt Magyarországon) is egyértelműen kijelentette, hogy a testem öngyógyításba kezd a műtétet követően. Nem így lett...még az ő számára is feladta a leckét, hogy a hazajövetelt követően hogyan fogyhattam tovább egészen 63 kg-ig (197 cm-vel eltudja képzelni a kedves olvasó, hogy egy ilyen testsúly megfelel látványra egy Gulagról szabadult szerencsétlennek). A párkapcsolatom ekkor már romokban volt. A párom bulizni járt, le sem sz*rta, hogy némi gondoskodásra azért szorulnék, tekintettel arra, hogy szó szerint újra meg kellett tanulnom járni, mivel annyira elsorvadtak az izmok a lábamban, hogy még a postaládáig kimenni is sikerélmény volt. Végül kimondtam, hogy legyen vége, én ezt nem bírom tovább. Persze zokogás, sírás, minden volt a részéről, valamint a talonban tartás még kereken 1 hónapig, amíg nem talál új "táplálékforrást". Aztán beütött a fordulat. Meggyógyultam. 2 héttel később megjött a friss vérvétel eredménye és tökéletes állapotot mutattak az értékek (az orvosom is csak nézett, tekintettel arra, hogy már ő is feladta az utolsó kenetet, mivel újabb műtétet nem lehetett elrendelni, gyógyszereket meg még nem adhatott a gyenge immunrendszeremnek). És itt kezdődött a kalandom. Mondom itt valami nem stimmel. A szervezetem egyszer csak jobban lett? Teltek a hetek, hónapok, szépen elkezdett végre ülepedni bennem a párkapcsolatom. Majd ahogy a kezdetektől fogva elkezdtem tisztábban látni a dolgokat, valahogy (az internetnek hála) rátaláltam a patológiás viselkedési zavarokra, és így jutottam el a nárcisztikus személyiségzavarokra. Mondanom sem kell, heteken át tartó újratraumatizálás vette nálam kezdetét, ahol minden áldozat történetét elolvasva magam is igazolást nyertem arra a meggyőződésemre, hogy az exem a kezdetektől fogva a nárcisztikusokra jellemző forgatókönyv szerint cselekedett. November tájékán már lényegében végeztem a párkapcsolatom teljes dinamikájának megértésével (kezdve onnantól, hogy az exem családjában MINDENKI az volt, kezdve a grandiózus nárci anyával, aki egymásnak ugrasztott mindenkit és még öngyilkosságot is kétszer kísérelt meg azért, hogy a családjának a közvetlen környezetében tartsa) de éreztem, hogy itt még valami hiányzik. Mintha a puzzle nem lenne teljes. Elkezdtem önmagamat vizsgálni, hogy nekem ebben mi volt a szerepem. Magamtól leásva (számtalan álmatlan éjszakát és izzadtságban fürdő alvást okozva) hosszú hetek alatt eljutottam oda, hogy egy gyermekkori bántalmazás áldozata voltam a nagyszüleim által, és az exemben magát a nagymamámat láttam, akinek a gyalázatos tettével azonosulva teljesen természetesnek vettem még felnőttként is a kapcsolati abúzust. Kis koromban mindig akkor voltak emésztési zavaraim, amikor a nagyszüleimmel voltam nyaranta, így a betegség vélhetően már akkor kialakult, majd szépen visszahúzódott és csak várt csöndben lappangva valakire, hogy ezt újra beindítsa. Nem várt gyermekként (házasságon kívül születtem) a családom részéről már kiskoromban megtapasztaltam azt a kisebbrendűségi érzést, hogy talán én nem vagyok erre a világra való ezért a kapcsolatom is csak felerősített ebben, pláne amikor még a betegség miatt is silányabb "emberi lénynek éreztem magam. És hogy ma hol tartok? Tegnap ünnepeltem meg egy finom vacsorával (és a könnyeimmel küszködve az örömtől), hogy átléptem a 83 kg-t, újra sportolok és végre szívvel készülök, hogy befejezhessem végre az egyetemet. Egy pszichoterapeutához hetente járok, aki maga is kiakadt, hogy egyedül leástam minden fájdalmas pontra ez életemben.

2018.03.17. 18:51:23

Elnézést, hogyha hosszúra sikeredett az írásom.
Summa summarum: Ezúton is szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy ne álljon le magánál a nárcisztikus személynél, mert ő csupán tükörképe egy olyan egészségtelen sémának, amelyet valahonnan már hordoztunk magunkkal a múltunkból. Iszonyú fájdalmas ezeknek a sebeknek a feltárása, de a sebeknek akkor is levegő kell, hogy begyógyulhassanak, ha leragasztjuk őket, idővel csak gennyesedni kezd úgyis. Jómagam nem akarok valamiféle "guruként" tetszelegni senki előtt és továbbra sem dőlök hátra, hiszen a gyógyulás egy életen át tart majd. Az egészségem azóta rendben van, vannak néha rossz napok, de figyelek rá, hogy a betegséggel csupán a lelkem jelzi, hogy valami nem stimmel és ne csapjam be magamat. Régen utáltam a testemet, azért mert ilyen beteg test jutott ki nekem, de ma már nem. A betegség furcsa paradox, de épphogy jó dolog. A lelkünk lázad és csupán így tudja kinyilvánítani. Egy nárcisztikus személlyel együtt töltött kapcsolat során elkerülhetetlen idővel, hogy az áldozat ne betegedjen meg, mert nincs az a Disney mese vagy optimista világnézet, amivel betudnánk csapni a saját lelkünket, amelyik úgyis érzi legbelül, hogy az nekünk rossz, amiben élünk. A nárci a lényünket, a személyiségünket, az egzisztenciánkat nézi le. Számára nem tetteink kifogásolhatóak a részéről, hanem az, hogy mi igenis élni akarunk. Jómagam úgy jöttem erre a világra, mint egy kisfiú akit senki nem várt. Nem bontottak értem pezsgőt, nem telefonáltak körbe a rokonok örömükben, nem látogattak meg a kórházban és mégis élni akartam és akarok mai napig is. Nem számít, hogy kik voltak szívtelenek velem, nekem Isten akkor is megadta a szív erejét, hogy önerőből is képes legyek elsajátítani a szeretet nyelvét, hogy egy nap szerethessek mást is és a tudás hatalmát, hogy felfoghassam a világot, amelyben élek. Minden áldozat, aki magát hibáztatja, arra kérem, hogy ne tegye! Rossz embert szerettetek, de ugyanakkor éppen ez a képességetek tesz titeket erősebbé a nárcinál. Hogy ti TUDTOK is szeretni, nemcsak imitáljátok és használjátok fel egy későbbi haszon reményében. Köszönöm, hogy elolvastad!

Nárciszkertész 2018.03.17. 19:37:04

@Hunedem: Kedves Hudenem, nagyon örülök, hogy idetaláltál! Üdv neked is a klubban! Szuper vagy, de ezt már te is tudod, gratulálok az eddigiekhez. :)

(Bár nem szoktam mindig megjegyezni, de külön örülök minden férfi kommentelőnek, fontos látni, hogy nárci bizony nem csak férfi lehet, még ha sokkal gyakoribb is náluk)

2018.03.17. 20:56:46

Kedves Nárciszkertész!
Én köszönöm a befogadást és ezeket a cikkeket, amelyek az életemet változtatták meg abban az időben, amikor a szakítást követően még magam is csak kapkodtam a fejem, mert a gázlángolás következtében már azt sem tudtam megfelelően értelmezni, amiben éltem!
Annyit szeretnék hozzáfűzni még az önismeret feltárásához, hogy jómagam is tisztában vagyok vele, hogy nárcisztikus vonásokkal sajnos én magam is rendelkezem/tem, mivel a felmenők által okozott kisebbrendűségi komplexus következtében magam is megteremtettem egy olyan elzárt világot, amelyben én biztos mindent jól csinálok és azért én is kerestem az életem során olyan személyeket, akiken én is kicsit megtapasztalhattam milyen az uralkodás érzése (legalábbis az illúzióé). Volt nekem is olyan párkapcsolatom, ahol inkább kerestem pótanyát a hölgy személyében, mint egyenértékű partner és bár sosem akartam ártani neki, mégis visszagondolva ma már tudom, hogy sokszor voltam púp ezeknek az embereknek a hátán, mivel jómagam is tőlük vártam az életem kiteljesedését. Más esetekben viszont (apa híján) gyakorlatilag kis korom óta megteremtettem azt, hogy kvázi "önmagam apja" legyek, ezért egy szigorú, a hagyományos családmodellhez ragaszkodó határozott FÉRFI szerepét öltöttem magamra és éppen ez vezetett oda, hogy ebben a párkapcsolatban az apakomplexusos nárci bennem lelt vigaszt, majd számolta fel szisztematikusan a védőbástyákat és hagyott magamra, akár egy "elárvult kisgyermeket", amire én nyilván érzékenyebben reagáltam a gyerekkorban átélt elhagyatottság érzése miatt. Ezért is mondom, hogy halmozottan fontos minden áldozatnak feltárni azt a központi élményt a múltjából, ami miatt belecsöppent a nárci "kalandba", mert enélkül csak ciklikusan ismétli meg majd ezt a traumát az életében, akár párkapcsolat akár más emberi kapcsolat formájában és ennek mindenképpen fizikai síkon lesz érezhető a negatív következménye.

Madam. 2018.03.19. 14:53:28

Köszi, ismét.

Üdv az újaknak, kár, hogy itt találkozunk.

Nem gyáva, inkább vakmerő, empátiája híján bármibe beleugrik, mérlegelésre képtelensége miatt simán veszélybe sodorva a másikat.
Beleugrik még a sajét sérülése árán is (ha adódna olyan, de persze azt azért nem).

Félni? Nem. A "ne etesd" posztodra utalok: a félelemmel se etesd. De persze a névvel-címmel dolgot én sem javasolnám.

Egy ideje motoszkál bennem, amikor felmerült, készül-e vmire. Készül, persze, folyamatosan. Az elszenvedett (vagy vélt...) sérelmekért dühös bosszút forral. Kikeveredni ebből nem tud, mert a személy, aki okozta, rég nincs már, csak te vagy, akivel él. Százszor, ezerszer megbosszulja - rajtad, amit mástól szenvedett el. Következésképp mégsem tudja megtorolni. Megtorolja hát újra és újra...és így örökös a körforgás.

Szörnyű tapasztalat - idevág a poszt alatti kommentekbe - tényleg egyre betegebb leszel...ez felveti azt is, hogy az erő(d) fogytával hogyan is tudhat kiugrani az ember a dologból? Honnan lesz mégis ereje, kitartása. Arról is gondoskodni kell, ha lépsz, legyen lelki "fedezete".

Még valami: az edzőtáborban, a nárci mellett lassanként úgy megtanulod magadat kezelni (a.k.a az érzelmeidet eliminálni), hogy amikor megfenyeget, rád tör, rezignáltan tudod fogadni. Kicsit olyan mint a vágóhídon a barom, de érdekes módon nem lemondással, hanem racionalitással jellemezném az érzést. Ez pedig abban segít, hogy még tudatosabban készülj a szabadulásra és ne az érzelmi libikókán inogj.

chatnoir.feketemacska 2018.03.21. 12:58:29

Sziasztok !

Jártam már itt korábban, írtam is jó párszor. Csak az itteniek biztonsága okából inkább nevet változtattam. Egyes aljas mocskos emberek, látván hogy itt is jártam elkezdték az ittenieket köztük engem kifigurázni, lesajnálni és azt nem bírta a lelkem, úgyhogy külön nevet csináltam ide, mert itt a helyem.

7x-es visszaeső vagyok 2 és fél év alatt. Többszörösen megszegtem a Ne etesd szabályt (amely posztot én ihlettem) és a No contactot is. Hogy a macska rúgja meg !!!! Stílusosan.

Most úgy érzem, hogy talán végre elértem a szükséges rezignációs szintet és azt, hogy nincsenek semmilyen érzéseim. Se düh, se fájdalom, se szeretet, semmi. De ez már nem megriaszt, hanem megnyugtat. Akkor is, ha úgy tönkrementem, hogy soha nem leszek már alkalmas párkapcsolatra. Inkább semmit, mint ezt. És igen féltem, attól, hogy megint megcsinálja az egyik napról a másikra eltűnik, leszarja a fejem, mintha soha közünk nem lett volna egymáshoz.

Fontos tudni, hogy ők mindig visszajönnek, próbálkoznak ezzel azzal, de ahol elég finom meleg vért szívhattak, oda igenis visszamennek.

Az én esetemben az a kacifánt, hogy a nárcisz valóban halálos és gyógyíthatatlan beteg. Ha csoda nem történik, amúgy is max. 1 éve van.

chatnoir.feketemacska 2018.03.21. 13:02:25

@Nárciszkertész:
Erre csak annyit, hogy a selejt nem csak azért selejt, mert nárcisz. Vannak egyéb típusú selejtek is.

chatnoir.feketemacska 2018.03.21. 13:38:57

@Nárciszkertész: Most olvaslak pótlólag a lemaradásomat.

Még annyival tudom cifrázni a helyzetet, hogy tavaly szeptemberben úgy sírta vissza magát, hogy végig hallgatta, hogy én mit éltem át, elfogadta, hogy nárcisz (!!!!!), mondta, hogy érezte, hogy vmi nagyon nem stimmel, hogy nem tud tartós kapcsolatokat létesíteni. Velem sírt, órákon át ! Beismerte, hogy bántott. Ő akarta, hogy járjunk együtt terápiára !
És jó kisfiú volt majd fél évig. Már majdnem visszaszerezte a bizalmamat. Voltam (elővigyázatosan) dilidokinál és elmondtam neki mi van. Azt mondta, ez egy spektrum betegség, lehet hogy nála ez még korrigálható. (Bánki is azt mondja, hogy nagyon ritkán ugyan, de lehet fejlődést elérni, ha a nárcisz át tudja érezni az áldozat fájdalmát, gondoltam ha velem zokog és mindent elismer, akkor ez talán lehet)
Aztán 3 hete se szó se beszéd eltűnt. Pár napja írt egy rövid üzenetet, hogy az a baja, hogy én számon kérő voltam vele (azt kértem számon, hogy mit tököl, miért nem kezdi már a kemoterápiát, nincs idő). Szerintem most kapok büntetést minden látszólagos meghunyászkodásáért.
Szóval, amit ezek produkálni tudnak, az szó szerint emberi ésszel fel nem fogható !
De legalább most már apatikus ürességet érzek, két hét intenzív kiborulás után.

Almandin 2018.03.21. 15:11:51

@illogikusszurrealizmus: A nárcid lehet, hogy sérülékeny, de nem vékonybőrű. A nárciknál és a pszichopatáknál vastagbőrűbb lények nincsenek, különösen pofatájon, de ügyesen elhitetik, hogy vékonybőrűek.

Almandin 2018.03.21. 15:23:00

Nagyon jó ez a bejegyzés is, akár a többi. Egyvalamit azonban máshogy látok: nem minden nárci csak a levegőbe fenyegetőzik. Ha az áldozat anyagi függőségben van a nárcijától, akkor valóban zsarolható.
Pl. olvastam Soulside Journey blogján, hogy valakin úgy torolta meg a nárcisztikus anyja azt, hogy felnőttként a saját lábára mert állni és elköltözött, hogy az otthon hagyott holmijait kidobálta a szemétbe, neki jelentős anyagi kárt okozva.
Tehát van, amikor beváltják a fenyegetéseiket. Én ismertem olyan nárcit a rokonságban, aki ha megszakította valakivel a kapcsolatot, ugyanolyan elánnal gyűlölte az illetőt, mint 10 évvel korábban. Az idő mit se számított neki.

cukrostakony 2018.03.21. 15:42:43

@Almandin:
Csatlakoznék Hozzád: sosem lehet tudni, hogy mi lakik egy Nárciszban. Tényleg nem tudhatod. A Nárcisz egy lélektelen gép, akin van egy gomb, és ha te ehhez a gombhoz hozzáérsz.................. nem tudhatod mit hozol elő belőle. Én úgy láttam anno, hogy akkor jön elő az összes gyermekkori frusztráció, harag, gyűlölet, indulat. És a Nárcisz ezt nem tudja kezelni, semmilyen szinten. Illetve de. Kb mint egy hároméves, vagy max ötéves totálisan neveletlen és zabolátaln gyerek: tör zúz (adott esetben képletesen), haragszik, tombol és azt kívánja, bár mindenki halna meg, vagy tűnne el a fenébe a környékéről. És ha csak kicsit tovább maradsz mint kellene, akkor nem biztos, hogy csak mondja. Én időben lépptem és így is borzalom volt. Mi van ha még maradok??

Úgyhogy én biza inkább félek, és messziről elkerülöm a nárcijaimat, mert sajnos előbb vagy utóbb hozzá fogsz érni mindegyiknek a vészjelzőjéhez. Ha közel vagy hozzájuk, bekapcsolod előbb vagy utóbb.

Persze ez csak az én tapasztalatom - lehet, hogy van aki máshogyan működik. Bár bevallom kétlem.

Nárciszkertész 2018.03.22. 20:35:34

@chatnoir.feketemacska: Szia Drága, örülök, hogy visszatértél! :)

Nárciszkertész 2018.03.22. 20:38:44

@cukrostakony: Én sem azt írtam, hogy ne félj, mert óóóóhát, nincs is mitől.... :)

"Úgyhogy én biza inkább félek, és messziről elkerülöm a nárcijaimat."

Igen, pont erről beszéltem. Ha tudsz nem félni, az a legszuperebb, de ha nem, az se baj. Ez viszont független attól, hogy bárhogy is van, messziről el kell kerülni. Mindenképpen. Ha nem félsz, akkor is el kell kerülni.

Nárciszkertész 2018.03.22. 20:41:35

@Almandin: "Ha az áldozat anyagi függőségben van a nárcijától, akkor valóban zsarolható."

Igazából asszem mindegy, hogy milyen típusú függőségben van az áldozat a nárcijától. Ha függ, zsarolható.

Almandin 2018.03.24. 12:40:36

@Hunedem: A történet "szép" példa a nárcisztikusok totális önzésére és együttérzésre való képtelenségére.

Emma Paula Keresztanyuja 2018.03.25. 16:40:57

@Hunedem: Ezt direkt csinálta. Sztem nem is nagyon csípi a banánt. Élvezte, tuti.

Nárciszkertész 2018.03.25. 21:40:44

@Hunedem: Ezt nagyon szépen írtad, pont így. :)

cukrostakony 2018.03.25. 21:56:20

@Hunedem: sziasztok,

Igen, tényleg :). Szó szerint így van :).

chatnoir.feketemacska 2018.03.29. 14:00:55

@Nárciszkertész: Szia ! Virtuális puszi !
Túl hamar mentem el, azt hittem vége, jól vagyok. De nem. Látod már megint mi történt....
Hogy a fene ott egye, mindig van új kunsztjuk ! Valójában sok közülük valósággal zseniális.
Most megfogadtam, hogy ahogy az influenza se múlik el az orrfolyás végeztével, egy álló évig itt leszek, azaz 2019. február 27-ig, minimum. Minden áldott nap ide jövök és verem az orrom a valóságba, vérzésig.
Talán annyival vagyok előrébb, hogy nem cunamiként csap le rám, az éppen aktuális szakasz, mert már érzem pontosan, ha közelít a hurrikán. Már nem érzem azt a rángatást, mint ezelőtt. Hogy kedden még minden rendben, szerdától meg 2 hónap hallgatás.
Egyszer csak vége lesz ! Talán most megsértődött annyira, hogy leakad rólam és talál mást. (akit előre sajnálok, feltéve, ha nem egy nárciszt talál)
Hát ez van.....

chatnoir.feketemacska 2018.03.29. 14:04:55

@cukrostakony: Ez nagyon ült ! Mint egy 5 éves, a dackorszakában. Rúg, vág, üt, szúr. esztelenül kapálódzik, az se érdekli, ha közben magát is összetöri (az én esetemben akár meg is öli).

chatnoir.feketemacska 2018.03.29. 14:19:52

@illogikusszurrealizmus: Egyszer csak majd kibírod. Pontosabban nem is kibírod, egyszer csak letörik rólad. De előbb még számos forduló vár rád.
Majd akkor lesz vége, ha minden érzést kiirtott belőled. Mint egy lelki kemo, ami az egészséges sejteket is elpusztítja. Aztán újra fel kell építeni magad.
De hogy kapcsolati téren mi lesz...Talán jobb nem is gondolkodni rajta ! Mert Hübrisznek sajna nagyon igaza van. Bár ne lenne !
Én magamat azzal vigasztalom, mint amit Sarah mond a Terminátor végén: "legalább a jövő ismét ismeretlen" !

Nárciszkertész 2018.03.29. 17:03:11

@chatnoir.feketemacska: "egy álló évig itt leszek, azaz 2019. február 27-ig, minimum. Minden áldott nap ide jövök és verem az orrom a valóságba, vérzésig."

NEEEEEE, NEEEEE, NEEEE! Szívem, lécci ne! Írtam neked egy saját külön posztot, ez most pont ugyanaz pepitában. Ha minden nap ezen pörögsz, ráadásul jól elhatározod, hogy még egy egész évig ez lesz a szuper programod, azzal tudod mit csinálsz???? Őt eteted. Vele töltöd az időd. Vele foglalkozol. Hergeled magad bele egyre jobban. És egyre kevésbé fogsz tudni kiszállni... :( :( :( Ez már nem sebnyalogatás, hanem mazochizmus. Lécci ne! Nagyon ráérsz? Annyi, de annyi szép, fontos és szuperjó dolog van az életben, egész komolyan még egy évig ezzel akarsz foglalkozni? Ne szívasd magad... Lapozzunk.

Akkor most comingoutolok, vagymi: Ha nem az enyém lenne a blog, és nem lennék felelős a rózsámért, ami kicsit nagyobbra nőtt, mint én valaha is terveztem, már rég a környékére se jönnék. Annyi, de annyi dolgom/tervem van, amit mind meg akarok valósítani, nem érek én erre rá... Nem a nárci az én dolgom. Nem, a saját magam szívatása sem dolgom.

(Természetesen nem fogok eltűnni, lógok még egy csomó poszttal, készülnek szép lassan.)

2018.04.01. 00:32:20

@Almandin: jelen, valóban meg lehet így "bosszulni" a gyerek leválását. persze nem ő dobta ki,nem is emlékszik,hogy volt ilyenem, de közben meg azért dobta ki mert amúgy is meg volt repedve, de nem is dobta ki csak kölcsönadta jánosbácsinak stb stb (egy nagyobb értékű házimozirendszer + LCD tv + bútorok)

illogikusszurrealizmus 2018.04.01. 09:37:33

@chatnoir.feketemacska: Hát igen, valószínűleg így van. Három mini visszaszippantáson vagyok túl az utóbbi egy hétben.

Nálunk van egy duplacsavar a történetben, amit nem merek leírni, mert felismerhetővé tehet.

Lényeg, hogy együtt töltöttem vele egy napot a közelmúltban, ahol kb. lejátszotta a repertoárt, (mert megegyeztünk (tudom, haha, nyilván csak énrám vonatkozik az egyezség), hogy utána nem keressük egymást, nem szólunk egymáshoz stb).
Ha legalább azon az egy napon adagolta volna folyamatosan a cukrostaknyot... végighallgattam az egész monológot, hogy miért én vagyok a hibás mindenért, pedig ő mennyire szeret és persze nem lesz utánam senki...stb. Véletlenül kiderült egy hazugsága is, amire rámutattam (elég dühös lett és persze próbálta kimagyarázni).

Mindegy, most ott tartok, hogy ma először egészen jól vagyok nélküle, viszont tartok a következő munkahelyi találkozástól.

cukrostakony 2018.04.01. 12:12:39

@Hunedem:
Nagyon sok erő és szeretet lehet benned. Egy igazi harcos :). A szó nemes értelmében.

Lady Godiva 2018.04.15. 18:32:47

Kedves Nárciszkertész!
Szeretném hálámat kifejezni a blogodért. Az én életemet már jobbá tetted.
Mikor a nárciszaimtól megkapom a napi hátba szúrást, mintegy mindfulness technikaként elkezdek itt olvasgatni és kisimul a lelkem (intellektualizálás + sorsközösség).
Hogy a topik témájához illeszkedjek, két viselkedés, amitől napi szinten félhetek:
- az egyik nárcisz hiszteroid, ezért szereti üvöltve, dühöngve, szidva kifejezni az igényeit, sérelmeit (most rajtakaptalak, te gazember játszma),
- de igazán fájdalmasak és alattomosak a váratlanul elhelyezett, inadekvát, indokolatlan, szúró, lealázó, leminősítő mondatok ( pl. "mindannyian tudjuk, hogy neked nincsenek érzelmeid"),
+ nem is féltem tőle, mert meg sem fordult a fejemben, de egy nap alatt ellenem tudta hergelni az édesanyánkat.
És amiért off leszek: az én legtöbbet romboló nárcim nem a párom, nem én választottam. Kérlek, ajánlj segítséget anya és testvér kapcsolatra! Köszönöm

Nárciszkertész 2018.04.15. 19:29:36

@Lady Godiva: Üdv a klubban! :)
Ez egy máshogy nehéz ügy, mint ha a párod nárci, és megint máshogy, mint ha a szüleid.
Nem tudom milyen segítségre gondolsz, a felolgozáshoz nagyon-nagyon hasznos egy szakember (ahogy olvashattad a többieknél, nagyon nem mindegy, hogy milyen az a szakember, és hisz-e neked). Kerestél már valakit ehhez?

2018.04.15. 21:58:34

@Lady Godiva:
Együtt laksz a szülővel, testvérrel?
Akkor egyetlen megoldás van: az elköltözés. Ha anyagi akadálya van, akkor is keresni kell a megoldást. Minél előbb! A fizikai nyomornál ezerszer rosszabb az intellektuális és/vagy lelki nyomor.

Lady Godiva 2018.04.16. 07:35:21

@Nárciszkertész:
Köszönöm a gyors reagálást!
Konkrétan valami hasonló blogra gondoltam a témában, vagy webhelyre, amiről tudomásod van. A szakirodalmat ismerem.
Jártam már szakembernél, klinikusnál. Nem tudott előre vivő dolgot hozzátenni, ventilláltatott, jól szórakozott.

Lady Godiva 2018.04.16. 07:43:06

@hübrisz:
Köszönöm, hogy figyelsz rám!
A szomszéd házban lakom, ha átmegyek rögtön támadnak. Vagy verbálisan, vagy a jól ismert mártírarccal. Tudom, hogy a költözés a megoldás, de mások is vannak a rendszerben. Ha lelépek, az energiavámpírok tőlük pótolnak.
A szülők idősek, már segítségre szorulnak, rendszeres a kórházba járás. Plussz családi vállalkozás, ahol tag vagyok.

2018.04.16. 09:18:55

@Lady Godiva:
Értem.
Ne menj át.
Költözz el.
Ha van tulajdonjogod a (családi) ingatlanban, a bíróságtól kérheted a vagyonközösség megszüntetését, de addig is meg kell oldanod a lakhatásodat.
Ha elviselhetetlen a helyzeted, lépj ki a családi vállalkozásból.
Ahogy írtam, a(z esetleges) fizikai nyomor semmi a lélektani nyomorhoz.

Tudom, mert végigcsináltam egy válást. Gyerekekkel, jogilag közösnek minősülő vállalkozással, vagyonnal. Nem külön házban lakva és nem "csak" tagként a vállalkozásban. Az ex olyan szinten bojkottálta a kiszállásomat az ő jólétének a biztosításából, hogy életveszélyben voltak a gyerekek és magam is. 9 (!!!) évig tartott a bírósági procedúra. (A végső ítélet után összeszedett egy nőt, oda is költözött - jó messzire, most az ő vérét szívja, de minket legalább viszonylag békén hagy.)
Nem részletezem, a poklok poklát éltem át. Pszichésen és anyagilag is. Meg a gyerekek... De ha ma kezdeném, újra végigcsinálnám, mert ha együtt maradok vele, szó szerint elpusztulok.

Mondhatnám, hogy így meg úgy, simogathatnám a lelkedet, sajnálkozhatnék, de az nem vezetne sehová.
Olyan megoldás nincs, hogy a kecske, a káposzta, meg a juhász is megmaradjon. Vagy ez, vagy az.
A kiszállást a helyzetből senki nem tudja elvégezni helyetted. És csodák sincsenek.
És költhetsz (szó szerint) milliókat terapeutára, akkor sem fog változni semmi. A terapeutára, nyugtatókra költendő pénzből inkább költözz el.
Gondold át, hogyan akarod leélni az életed.

2018.04.16. 09:33:05

@Lady Godiva:
Ui. Ezt írod: "mások is vannak a rendszerben. Ha lelépek, az energiavámpírok tőlük pótolnak."
Ez egy ilyen műfaj. Szó szerint élte-halál harc. El kell döntened, hogy altruista módon beáldozod magad, vagy sem.
A szadisták nem arról híresek, hogy csak egyetlen áldozatuk van. Nem hiszem, hogy a maradásoddal másokat meg tudsz védeni. inkább csak önmagad felmentése a drasztikus változtatás alól...

Lady Godiva 2018.04.16. 19:44:56

@hübrisz:
Sajnos én is így látom. Köszönöm a támogatást!

Nárciszkertész 2018.04.17. 10:37:31

@Lady Godiva: "Tudom, hogy a költözés a megoldás, de mások is vannak a rendszerben. Ha lelépek, az energiavámpírok tőlük pótolnak."

Nem tudom, kik vannak még a rendszerben. Ha gyerekek, akikért felelős vagy (=a tieid), az egy külön történet. Ha felnőttek, akkor akárkik is ők, nem a te felelősséged megvédeni őket a nárcitól, akármennyire rossznak vagy kegyetlennek tűnik is ez.
Nyilván sokféle lehetőséget végiggondoltál, és ezek közül az is lehet, hogy akár mindegyik megvalósítása lehetetlennek tűnik. Ez többnyire egészen addig így van, amíg el nem határozod, hogy az egyik "lehetetlen" mellett döntesz, és nekiállsz megvalósítani. Nagyon gyakran kiderül ilyenkor, hogy amit lehetetlennek hittél, az csak a saját - és mások által rád vetített - félelmeid szemüvegén keresztül tűnt lehetetlennek.
Ez nem jelenti azt, hogy könnyű lenne bármelyiket meglépni. Nem az, sőt nagyon nehéz. De nem lehetetlen, viszont a túlélés záloga. Az első lépés az ismeretlenbe, az a legnehezebb. Utána egyre könnyebb lesz.

Lady Godiva 2018.04.17. 13:36:47

@Nárciszkertész:
Igen, sajnos kisgyerek is van, aki, ha lelépek a felügyeletükre marad. Idős beteg is van, akinek már segíteni kell. Én erősebb vagyok.
Tudom, hogy villámhárító vagyok, de még nem tudom a szeretteimet otthagyni prédának. Az életemet is odaadnám értük, nemhogy a lelki békémet.

+ mai napi penzum: Neki joga van dühöngeni, mocskolódni, szidni, ha felhúzza magát, és nekem ezt tolerálnom kell, mert ő nem tudja az indulatait kezelni. (De persze nem családtagok előtt valahogy mindig sikerül az indulatkezelés, sőt a bűbájoskodás is. Miért becsesebb az idegen a szívének, mint a családtagok?)

Köszi, hogy rámérsz!

Nárciszkertész 2018.04.17. 21:09:08

@Lady Godiva: Értem. Akkor meglépni nem lehet, ebben az esetben egyetlen dolgot tehetsz: ezentúl te irányítasz és nem ők. Ezt pont egy másodperc leírni, de nagyon-nagyon nehéz lesz megvalósítani.
Nagyon fontos kérdés: ami eddig történt, az "csak" szájkarate volt, vagy kell félni konkrét életveszélytől, veréstől, feljelentéstől...stb.? Ha igen, akkor mindaz, amit alább írok, sztornó, és mielőtt bármit tennél, mindenképp keress egy ebben járatos ügyvédet és egy dilidokit, hogy ilyen esetben mit lehet tenni és mik a jogi lehetőségek.

Ha nincs szó életveszélyről, és erősnek érzed magad, akkor már "csak" egyetlen dolgod van: nem csak erősnek kell érezned magad, annak is kell látszanod. A nárcisz addig tud sakkban tartani, amíg érzi rajtad, hogy úgy érzed, hatalma van fölötted. Amint lepattan rólad minden, magad is meg fogsz lepődni, hogy mennyire nem tudnak így ártani neked, és meg fogod tapasztalni, hogy mennyire gyengék valójában. Tudom, hogy ez most nehezen hihető, de a nárci bizony valójában egy végtelenül gyenge ember. Ha tudod ezt, és így kezeled, nem lesz hatalma fölötted.

Azt, ahogy eddig kommunikáltál velük, felejtsd el. Neked nem kell tolerálnod semmit, ez egy olyan tévút, amit elhitettek veled.

Az első és legfontosabb pont: ezentúl nem ők irányítanak, hanem te. Pont. Írok néhány kontkrét dolgot (hú, ebből kijönne egy teljes poszt is...):

- TILOS belemenni bármilyen, látszólag ártatlan hétköznapi csevegésbe. Nárcival nem csevegünk, csak információt közlünk. Csak annyit, amennyi az adott helyzetben feltétlenül szükséges, és csak akkor, amikor nagyon muszáj.

- Nem vagy köteles végighallgatni, amikor bármilyen indokkal beszélni kezd hozzád. Nagyon egyszerű tőmondatokkal egyszerűen odébb kell menni ("Ne haragudj, most nem érek rá." "Most nem tudlak végighallgatni." "Kérlek, ne zavarj." "Mennem kell."). Ha ezen kitör a hiszti, nem vagy köteles indokolni a szavaidat. NE kezdj el magyarázkodni, ne tegyél hozzá semmit. SEMMIT. Csak a tőmondatok, sürgősen felejtsd el az "azért, mert...", "nincs igazad, mert...", "de..." kezdetű mondatokat. NEM KELL SEMMIT MEGMAGYARÁZNOD. Sőt, nem is szabad. Ez azért lesz végtelenül nehéz, mert amikor a nárci látja, hogy nem reagálsz, provokálni fog. MInél kevésbé reagálsz, annál jobban fog provokálni. Hajmeresztő lesz, rettenetes, és nagyon nehéz lesz megállni, hogy ne mondj semmit. De NE MONDJ SEMMIT.

- Ezentúl soha ne kérdezz, csak mondd meg kijelentő módban, hogy ezt és ezt fogod tenni. (NEM: "ezt és ezt szeretném", hanem "ezt és ezt fogom tenni.") Természetesen handabanda fog erre is érkezni, hogy mi dolog az, hogy őt meg sem kérdezted. NE reagálj. Provokálni fog. Nem baj.

- Készítsd föl magad lélekben arra, hogy ha megváltoztatod a kommunikációdat, az első időben a korábban tapasztalt mérték tízszeresére fog ugrani a hiszti, provokáció és dühroham mennyisége és intenzitása is. Jó eséllyel úgy fogod érezni, hogy ezt egy percig sem bírod tovább. AMikor így érzed, jusson eszedbe, hogy az ő játszmája pontosan erre megy ki: hogy ne bírd tovább. De bírd. TILOS REAGÁLNI. Övön aluli provokációk fognak érkezni, hirtelen és váratlanul. Nem baj, tudd, hogy ez lesz, NE REAGÁLJ.

-Tudatosítd magadban, hogy egy nárcisszal nem lehet vitatkozni. Nincs értelme. Nem jut el az agyáig, és nem képes megemészteni. SOHA ne hagyd magad belehúzni a csőbe, vagyis soha ne reagálj semmire. KÉpzeld azt, hogy egy robot áll előtted. Értelmetlen vele vitázni, semmi másra nem jó,mint házhoz menni a pofonért, amit biztosan megkapsz, ha bármibe belemész.

- Soha ne legyen lelkiismeretfurdalásod amiatt, hogy "jaj, ha kedvesebb lettem volna vele, akkor...", "jaj, most durván szóltam hozzá, azért ez túlzás volt"...stb. Ha kedvesebb lettél volna, akkor sem lett volna semmi. Ja, de: megásod vele a saját sírodat.

- Mivel neked muszáj erősnek és villámhárítónak lenned, ne csak azzal védd magad, hogy nem reagálsz, ÉS egyúttal ezentúl te szabod a feltételeket, hanem azzal is, hogy keresel valami tevékenységet, amiben le tudod vezetni a feszkót. Ez nagyon-nagyon fontos: valami olyan mozgást, amibe bele tudod vinni ezeket (kifutod,kiúszod, kibokszolod magadból, mindegy, de legyen egy olyan felület,ahol ki tudod adni magadból, különben hosszútávon ezt nem lehet bírni).

A nárcinak NINCS HATALMA FELETTED. Csak akkor, ha te elhiszed, hogy van.

Nárciszkertész 2018.04.17. 21:11:49

@croc itt vagy? Ha igen, olvasd vissza lécci LadyGodivát, és írj néhány konkrét tennivalót, amivel javíthat a helyzetén! Köszi :)

@Lady Godiva: vannak itt még olyanok, akiknél családtag és nem párkapcsolat a nárci, talán ők nálam kompetensebbek a témában.

cukrostakony 2018.04.17. 21:21:48

@Nárciszkertész: @illogikusszurrealizmus:
Szürreál, egy nárcival nincs egyezség.
Az én tapasztalatom az, hogy az van: Te döntesz és lépsz. Utána persze kígyót-békát fog rád kiabálni jó sokáig (akár évekig), de nincs más út. Sajnálom :(.
/Persze mivel nem vagyok szakember, tévedhetek - ezt fontos hangsúlyoznom. Csak azt tudom veled megosztani, amit én láttam.)

2018.04.18. 00:47:07

@Nárciszkertész:
Huu, nagyon jól leírtad a kottát. (Kezelési útmutatót.) És azt is hozzátetted, hogy ezt "nagyon-nagyon nehéz" kivitelezni.
Én azt mondom (magamból kiindulva), hogy szerintem egy empata erre képtelen. Ehhez olyan hidegvér kell, ami csak a pszichopatáknak van...

Idézlek:
"A nárcinak NINCS HATALMA FELETTED. Csak akkor, ha te elhiszed, hogy van."

De mire eljutunk oda, hogy nincs hatalma felettünk, addigra már nem jelent gondot a teljes fizikai elkülönülés (költözés). Sőt, másra sem vágyunk, csak minél messzebb tőle, bármi áron...
A leírt kotta (szerintem) csak az utójáték során kivitelezhető, ha valamilyen okból (pl. közös gyerek - kapcsolattartás) nem valósítható meg a no contact.

Lady Godiva 2018.04.18. 10:18:20

@Nárciszkertész:
Imádlak!
Igen, pont valami ilyesmire gondoltam.
Életveszélybe eddig csak önmagát hozta, mikor is órákig kellett keresni a városban, és arcra borulva találták meg, megszakítva ezzel a rá találó szívét.
Stresszcsökkentő tevékenységem egy csomó van (olvasás, zene, sport, tanulás, utazás, relax, angyalterápia), ezért élek még, de ezeket a kommunikációs technikákat meg kell tanulnom. Szuperek, köszi!
És igen, empata vagyok, de legyek inkább százszor az, mintsem olyan legyek, mint ők!
Kinyomtatom a tanácsaidat és nagyon köszi az eddigieket!

illogikusszurrealizmus 2018.04.18. 12:07:01

@cukrostakony: Kedves Cukor! Sajnos már tudom. Legutóbb vasárnap találkoztunk, (sírt és könyörgött, hogy beszéljek vele) majd két nap múlva közölte, hogy ne zaklassam.

(Ezek után, ha köszönök a melóhelyen az vajon zaklatásnak számít...?!)

Kért tőlem egy kis pénzt is aznap. (Tudtam, hogy nem fogom viszontlátni, már csak nevetek rajta; életemben először és remélem utoljára fizettem a társaságáért.)

Ja és tegnap este írt az első repülő majom (közös barát volt), hogy kéri, hogy soha többet ne keressem..

Szerinted ha párkapcsolatban a nárciság mintapéldája, akkor barátságban is kilóg a lóláb? Ennél a fenti ismerősnél már heti szinten ott alszik...

illogikusszurrealizmus 2018.04.18. 12:13:57

@Nárciszkertész: Még annyit, hogy köszi a leírást és használati utasítást. Tűpontos. És az is igaz, hogy egy empata nem tudja megcsinálni. Tudom, hogy gáz vagyok, de még mindig nem tudok rá eléggé haragudni. Mindig azt elemzem, amit írtál, lehettem volna még kedvesebb. Bár sajnos már lassan arra korlátozódott a szókincsem vele kapcsolatban, hogy :
-igazad van
- mennyit fizetek
- bocsánat.

Ezen már tényleg csak röhögni lehet.

Csak annyi, hogy beláttam: futás!!!

Az új melóhoz, még kell néhány hónap, azt valahogy összeszorított fogakkal ki kell bírnom.

Addig még szerintem lesz egy- két majom. Már sajnos sejtem is a következőt. :(

2018.04.18. 13:44:52

@illogikusszurrealizmus:

Az én nárcipatám is aludt a barátnál (repülő majomnál)! :DDD És ez a barát is közölte, hogy ne keressem...

(Csak a tisztánlátás végett: volt egy hosszú házasságom egy élősködő pszichopatával, és a 9 éves válásom 4. évében ismertem meg a 24 karátos nárciszikus pszichopatámat - most az utóbbiról beszélek.)

Namármost, a nárcipatámnak volt/van egy barátja, aki pszichopata. (Persze, azt az elején nem tudtam. Rengeteg gyanús jel volt, de nem tudtam beazonosítani... (A pszichopata barátnak van egy még mit sem sejtő élettársa...) És igen, a kapcsolatunk előtt az én nárcipatám -elmondása szerint- többször aludt ennél a pszichopata barátnál... Egymás ösztöneit stimulálják, egymás játékszerei... Persze, a "barátság" csak felszín... Versenyeznek egymás manipulálásában... Érdekes konstrukció... A két lélekgyilkos mosolyogva öli egymást...
De ez az abnormális "baráti" kapcsolata is igen nagy segítségemre volt abban, hogy összeálljon a puzzle.
És amikor teljesen tiszta lett a kép, onnantól kezdve minden hatalma megszűnt felettem. Megundorodtam tőle. Persze, a "gyászmunka" még tart, de velem azt nem tehetné meg, amit Te még mindig megengedsz neki.

Nárciszkertész 2018.04.18. 13:53:33

@illogikusszurrealizmus: Barát?? Ja, persze. Az rémlik még, hogy te is úgy kezdted nála a pályafutásodat, hogy legyetek legalább csak barátok? ;)

2018.04.18. 14:00:30

@illogikusszurrealizmus:

Pontosítok.
Ezt írtam: "És ez a barát is közölte, hogy ne keressem..."

Nem kerestem, csak hirtelen fogalmaztam így. Ez a pszichopata barát már az elején átlátta, hogy én "veszélyes" vagyok az ő kapcsolatrendszerükre, ezért elhatárolódott tőlem. Ugyan szívesen manipulált volna engem is, de attól tartott, hogy "rossz hatással" leszek a még álmokban ringatódzó barátnőjére, esetleg rávilágítok olyasmire a nő-férfi kapcsolatok viszonylatában, amire nem kellene...

Nárciszkertész 2018.04.18. 14:08:09

Nem, nem és nem igaz, hogy empata nem képes úgy kommunikálni, hogy egy nárcit a helyén tudjon tartani és kezelni! Az az empata nem képes erre, aki nem hiszi még el, hogy ő maga legalább(!) ugyanannyira(!) fontos,mint a másik ember. És aki nem hiszi el, hogy joga van az érzéseihez, a határaihoz, a döntéseihez, a hibáihoz. Az, hogy nem engeded meg senkinek, hogy belőled éljen, az nem bűn, hanem alapvető emberi jog.
Azért írtam a fentiekre, hogy nagyon nehéz, mert az empata alapvető ösztöne, hogy jajj, meg ne bántsam a másikat. Eddig oké, DE: a másik sem bánthat meg téged, és nem gyalogolhat keresztül rajtad. Ha megteszi, annak az a következménye, hogy a fent leírt módon meg fogod magad védeni. Ez nem bunkóság, nem szemétség, és semmi köze ahhoz, hogy "jajj, ha kedvesebb lettem volna..."
És semmi köze ahhoz az érzelemnélküli másokon keresztülgyalogláshoz sem,amit a nárci művel. Te nem gyalogolsz keresztül rajta, nem bántod, nem akarod neki megmutatni, nem gyűlöletből cselekszel. Csak nem veszed figyelembe azt, ami és aki rombol téged. Azért, mert jogod van a saját nyugalmadhoz.
Ezért nem mész bele sem magyarázatba, sem magyarázkodásba. Nincs mit megmagyaráznod.

2018.04.18. 16:15:24

@Nárciszkertész:
Elviekben igen, de a gyakorlatban, amíg az empata függésben van a nárcitól, addig a nárci diktálja a (tébolyító) játékszabályokat. Pont ez a lényege az egésznek... Addig az empata azt fogja tenni, amit a nárci akar...

Ha az empata eszmél és VÉGLEG pontot tesz az ügy végére, okafogyottá válik a kotta.

Ahogy megszűnik a függés, már AUTOMATIKUS, magától értetődő a teljes elhatárolódás a nárcitól. És itt a lényeg: a nárci számára is az empatától.

Szóval -szerintem- csak a két véglet van. Hiszen a nárcipata semmilyen együttműködésre nem hajlandó, nem ismer/tűr köztes állapotot. Akit nem tud maga alá gyűrni, az megszűnik létezni a számára.

illogikusszurrealizmus 2018.04.18. 21:59:09

@Nárciszkertész: Igen, rémlik a barátság, viszont az illető nem az ízlésvilága, ez tuti. :)))

Inkább az ex lehet porondon. Mindenesetre több erőforrása is van, mert látom, hogy egész nap chatel velük.

Hát igen, velem gyakorlatilag szimbiózisban akart lenni, úgyhogy kell a pótlás. Hozzáteszem, nyilván csak azért mert sajátmaga meghosszabbításának vél, nem azért mert annyira szeret. Egy dr. Jekyll és mr. Hyde egyszemélyben. Kár, hogy mr. Hyde játssza 95%-ban a főszerepet...

illogikusszurrealizmus 2018.04.18. 22:03:53

@hübrisz: Tudom, nagy gáz ez, hogy hagyom. Miközben már gyakorlatilag minden szakirodalmat átnéztem és tudom, hogy nem változik, ha fejen állok, ha megtanulok vizen járni, vagy repülni, akkor se.

Próbálok függetlenedni, hogy megvalósítsam a no contactot. Csak egyelőre még várnom kell, addig meg gyakorlatilag benne ül napi nyolcban az intim szférámban. Nehéz így leválnom, miközben egyre több hazugsága derül ki, és egyre több hajmeresztő emlékem jut felszínre.

Tényleg, a többiek, a ti nárcitok is hipochonder volt? Az enyémnek minimum kéthetente kell valami dráma.

Nárciszkertész 2018.04.18. 22:10:24

@illogikusszurrealizmus: Hogy hipochonder volt-e? Ááááá, dehogy:
narciszkertesz.blog.hu/2017/04/28/betegseg_812

(érdekes, miután leléptem, rögtön kiderült, hogy mégsincs semmi halálos baja... ;) Nem lepődtem meg.)

2018.04.19. 01:31:33

@illogikusszurrealizmus:
A volt házastársam, aki "csak" szimpla pszichopata volt, profi szimulátor volt. Gyakorlatilag erre építette fel az eltartatását, kiszolgálását. Egész nap a tv előtt fetrengett (szó szerint), ezt csak az aktív sportolással szakította meg. Oyan jól meg tudta vezetni még az orvosokat is, hogy sikerült leszázalékoltatnia magát... És neki állandó pihenésre, kíméletre volt szüksége, mert ő súlyos szívbeteg, és mindene fáj... Sejtettem én, hogy kamu az egész, de annyi teher volt rajtam (vállalkozás, háztartás, gyerekek), hogy vele már nem erőm foglalkozni. Úgy értem, tisztába tenni a helyzetet. Istenem, mekkora marha voltam...

A válásom utáni nárcipata nem volt hipochonder. És dolgozott ugyan (ha nem dolgozott volna, szóba se álltam volna vele - mondván, olyan már volt...), de házimunkát abszolut nem végzett. Semmi életcél (úgy értem, kézzel fogható célok), marha jól tudta csinálni a semmit. A passzív-agresszív személyiségzavara volt az első, amire rájöttem.

Megértem, hogy nehezen tudsz úrrá lenni az elvonási tüneteken. Pedig csak a leválás a járható út.
Ahogy írtam, folyamatosan jelzett a radarom. És amikor jelzett, azonnal próbáltam helyre tenni a dolgokat. Tehát folyamatosan lázadtam, mindig kertelés nélkül kimondtam, "kicsomagoltam" mindent (nem akartam ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint a házasságomban...). Tulajdonképpen egyre jobban érzékelte, hogy nem tud maradéktalanul manipulálni, pláne, hogy mindent, amit sikerült beazonosítanom, az orra alá nyomtam: Olvasd!!! Ezt mintha egy az egyben rólad írták volna...!!!
És a legvégére, amikor már teljesen lelepleztem a nárcipatámat, és ezt a TUDOMÁSÁRA IS HOZTAM, azóta no contact van a részéről. Lehet akár úgy is mondani, hogy ejtett. (Bár van olyan érzésem, hogy csak vihar előtti csend..., de tőlem csinálhat tornádót is, azzal sem ér el semmit.)

Legalább a látszatát el kellene érned, hogy azt higgye, közömbös a számodra. Különben sosem szabadulsz tőle. Az új munkahelyedre is utánad megy.

2018.04.19. 01:48:02

@illogikusszurrealizmus:
Ja, és a repülő majmok. Akik elhitték, amit a nárcipatám hazudott rólam. Akik még vakon hisznek a nárciban. Igen, szeretném, hogy tisztán lássanak. De tulajdonképpen már ez is mindegy: mi szükségem azokra, akik nem tudnak/akarnak fejlődni? Akik megrekedtek egy szinten és jól elvannak a meleg szarban... Van velük dolgom? Nincs.

cukrostakony 2018.04.19. 13:19:21

@hübrisz: Hát ("hát"-tal nem kezdünk mondatot :))), szerintem semmilyen látszatot nem tudsz nála fenntartani, mert semmire nincs radarja, kivéve azt az egyet, hogy Te kötődsz-e még hozzá. Mivel ebből él, ezt az egyet tudja. Mást nem. Szerintem legalábbis nem lehet megjátszani előtte a semlegest :(

cukrostakony 2018.04.19. 13:20:14

@hübrisz:
A repülő majmok ugyanúgy koppannak majd mint mindenki más. Legalábbis én ebben biztos vagyok.

cukrostakony 2018.04.19. 13:21:09

@illogikusszurrealizmus: az enyémnek semmi baja nem volt, az állandó önsajnálaton kívül :DDDD

cukrostakony 2018.04.19. 13:22:19

@Nárciszkertész: Haha, én is barátként kezdtem dicsőséges pályámat :DD

2018.04.19. 14:27:00

@cukrostakony:
Igen, nagyon kifinomultak a nárcispecifikus radarjaik, esélytelen, hogy az empata hibátlan színjátékot adjon elő.
Ami az én esetemben célravezető volt, hogy folyamatosan szembesítettem a trükkjeivel, aljasságaival.
Persze, ezzel azt is elárultam, hogy hol tartok az álarc mögötti személyisége feltárásával, de ezzel együtt azt is látta, hogy minden erőmmel a leleplezésén dolgozom. És abban is biztos vagyok, hogy ez miatt ő már régen kilépett volna a kapcsolatból, de meggyőződésem, hogy arra várt, hátha valami hibát követek el, és mégiscsak én leszek a bűnbak, és ő emelt fővel, az áldozatként sétálhat ki...
Nem érte el.

Egyébként az utolsó évben már azt is tapasztaltam, hogy egyre többen fordulnak el tőle. Valahogy nem kívánják a társaságát... Ez nekem is kényelmetlen volt abban az értelemben, hogy ki nem mondva, de nyilván én is le lettem minősítve a madarat tolláról... elv alapján. De már ez sem zavart. Sőt, megnyugvással töltött el, hogy mégiscsak vannak olyanok - és nem is kevesen - akiket nem tud manipulálni! Akik, ha konkrétan nem is tudják megfogalmazni, hogy miért, de érzik, hogy a közelében fullasztóan oxigénhiányos a levegő...
Szóval, van remény a rehabilitációra!!! :))))

cukrostakony 2018.04.20. 13:11:40

Sziasztok,

segítséget szeretnék kérni. Ismer valaki jó pszichológust (gyerekpszichológust is, sőt ez utóbbi lenne a fontosabb), aki már látott működő nárciszt? Magyarul olyat aki tudja mi az a nárcizmus? Nyilván nem kérem, hogy ide írjátok ki, de ha nagyon szépen kérem, esetleg küldenétek nekem nevet a cukrostakony@gmail.com-ra?

illogikusszurrealizmus 2018.04.20. 20:49:32

@cukrostakony: Remélem én is, hogy előbb-utóbb rájönnek a repülő majmok, hogy ki a hunyó... Bár igaza van Hübrisznek, de azért nem bánnám, ha rájönnének, hogy nem én vagyok a megtestesült főgonosz.

Elolvastam sok szakirodalmat, és annyira durva, a sebezhető nárcim összes patológiája benne van. Nem tudom, ezt olvastátok-e, nagyon jó, bár csak egy része szól a nárcikról: Sheldon Bach: A perverzió nyelve és a szeretet nyelve.

Sejtem, hogy lesz még jónéhány pofonom, főleg azért, amit írtatok, hogy jól érzékeli, hogy függök-e még tőle. Csak önmagam tudok lenni én is, így csak azt írhatom, hogy minden gáz ellenére, minden hazugság ellenére még mindig nem haragszom rá eléggé (tudom, tudom lelki kemó), bár távol tartom magam, amennyire lehet. A héten szerencsém volt, mert nem volt dolgozni és sokat tisztultam, de a "játéknak" még nincs vége...

A pszichológus nevet, címet én se bánnám, ha valaki tud jót.

illogikusszurrealizmus 2018.04.20. 20:55:16

Sokszor sajnálom, hogy így él. Ijesztő a világa. Azért is ragaszkodik hozzám ennyire, mert ilyen vetítővásznat még nem talált... és nagyszerűen tudott rám projektálni. De azok az átélt érzések!!! Rettenetes. Nemcsoda, hogy szorongtam...

Azt még nem is írtam nektek, h anélkül, hogy konzultált volna velem, leírta a főnöknek egy nem túl nagy dologban a véleményem... utólag mutatta...

2018.04.20. 22:10:57

@illogikusszurrealizmus:
Én nem sajnálom őket. Azért nem, mert mindent tudatosan tesznek.
A mézeshetek szakaszban pontosan tudják, hogyan kellene viselkedni, mi az elvárt-elvárható, az optimális, és azt is tudják, hogy kínoznak másokat. Minden tudatos, amit csinálnak. És innentől indifferens az is, hogy mennyiben ludas az átlagtól eltérő agyszerkezetük és/vagy a gyermekkori traumák.
És kinek nincsenek gyermekkori traumái??? Nekem bőven, gyakorlatilag az egész életem traumák sorozatából áll(t), mégsem vagyok pszichopata!

A jó szakember, pontosabban a hiánya:
Önmagáért beszél, hogy a pszichológusok, pszichiáterek, jogászok, gyermekvédelmi "szakemberek", pedagógusok, stb. előtt is meglehetősen hiányos a súlyos, rendszeres érzelmi bántalmazáshoz kapcsolódó személyiségzavarok fogalomköre... (A fizikai bántalmazás mechanizmusával is ugyanez a helyzet, de abban az esetben valamivel "könnyebb" a helyzet a viszonylagos bizonyíthatósága miatt.)
A hatalom mesterséges tudatlanságban tartja a démoszt...

Idézem egy pszichológus szavait:

"Gyakorló pszichológusként szembesültem a bántalmazás eme alattomos módjával, amely sokszor generációkon átívelő "normaként" biztosítja láthatatlanságát, tettenérhetetlenségét. Természetesen én is érintett vagyok, ami nem csak a motviációmat magyarázza, hanem az érzékenyített észlelésemet is e téren. A hazai szakmai diskurzus nélkülözi a nárcisztikus abúzus, mint az érzelmi bántalmazás speciális formájának elismerését, anonym online misszióm eképp hiánypótlásképp is értelmezhető."

Forrás: tulelesnarcisztikusbantalmazaskor.blogspot.hu/2017/

I

illogikusszurrealizmus 2018.04.21. 13:13:56

Volna egy kérdésem. Szerintetek, ha tudom, hogy nincs másik állása egyelőre (más forrásból, mert nekem azt mondja, van) és elvileg egy hónap múlva lelép innen, akkor, ha én úgy járok el, ahogy Kertész írta, akkor békén hagy és elmegy? Feladja? Vagy bosszút áll azért?

Tudom, hogy ez így állati hülye kérdés, de mégis érdekelne a véleményetek. Nyilván senki sem jós, csak mivel sokan közületek már túlestek ezen, picit szeretnék felkészülni, mégis mi várható.

2018.04.21. 14:24:47

@illogikusszurrealizmus:
Ha azt mondja, hogy van, akkor nincs... :)
Visszaidézve-elemezve, a nárcim szinte mindig az ellenkezőjét mondta a valóságnak (ez döntően projektálásban valósult meg).
Szerintem nem fogod tudni Kertész útmutatásait megvalósítani. (És ezért nem vagy hibáztatható!) Amíg nem vagy közömbös iránta, semmi nem fog változni, maradsz a játékszere... A változás kizárólag rajtunk múlik.

Nárciszkertész 2018.04.21. 23:40:53

@illogikusszurrealizmus: Pont, ahogy Hübrisz írja: ha azt mondja, hogy van, akkor nincs. Nyugodtan fogadhatsz rá nagy összegben.

A megvalósításról meg: figyi, nem kell rögtön a Nárci Proficiency (C2) nyelvvizsgára hajtani... Lesz majd olyanod is, de most akkor inkább először a B1-et próbáld. Az A2-t már letetted, sztem mehetsz B1-re.

Magyarul: ne akarj olyasmibe kezdeni, ami eszköz, gyakorlat ÉS lehetőség híján (vagyis: napi kapcsolatban vagytok, tehát nincs lehetőséged no contactot gyakorolni) nem fog menni.

DE: ez nem azt jelenti, hogy tök esélytelen vagy a nárcival szemben, csak azt, hogy ne akarj erősebbnek látszani vele szemben, mint amilyen most vagy. Igen, ahogy fentebb írták a többiek: a nárcinak nincsenek ugyan önmagán túlmutató érzései, megérzései meg pláne nem, KIVÉVE ha azt kell megéreznie, hogy függsz-e tőle. Ezt az egy dolgot ugyanis hajszálpontosan leveszi, ne is próbáld átvágni, nem fog menni, nem ez most a feladatod.

Kb. a C1 szinten leszel arra képes (pedig ez már a felsőfok!!), hogy a nagyobb és rendszeres visszaesések nélküli függetlenséget hozni tudd. De még ezen a szinten is vannak olyan pillanatok - mondjuk 2havonta egy -, amikor olyan váratlanul áll elő valamivel, hogy újra az egekbe szökik a vérnyomásod, és erőből vernéd a fejét a betonba. De ezen a szinten ezek az érzések 24 órán belül lecsengenek benned.

A C2 az, amikor már a szemed sem rebben, akármilyen hajmeresztő és váratlan esemény jön is, és csípőből fordítod saját maga ellen a saját retorikáját.

Amit most tegyél, az az, hogy fogcsikorgatva ugyan, de tartsd be az alapszabályokat, amiket jól tudsz te is. PErsze látni fogja, hogy fogcsikorgatsz, és ez perverz örömmel fogja eltölteni (=próbálkozni fog, naná), DE ezzel neked nincs dolgod. Nem kell úgy tenned, mintha könnyen menne. Ha nem megy könnyen, hát akkor nem megy könnyen. Éééés??? Megcsináltad? Meg. Van még kérdés? ;) Az elegancia, és a virtuóz készségszintű kommunikáció ráér a végén.

Tudod, gyakorlat teszi a mestert. Csináld meg ma is, aztán holnap is, meg holnapután is. Aztán egy szép nap ott találod magad, hogy átugrottad a B2-t, és mehetsz letenni a C1-et. ;)

illogikusszurrealizmus 2018.04.22. 08:39:37

@Nárciszkertész: Köszi a választ és neked is, Hübrisz.
Próbálkozom, minden erőmmel, plusz dolgozom, hogy szabadulhassak.

Kertész, ezt csak te fogod érteni. Elgondolkodtam, hogy neki azért nem lesz olyan egyszerű új párt találni, az általad is ismert tény miatt. Persze ezt nem tudhatom, és végülis elsősorban azért is érdekel, mert így hosszabb üldözésre számíthatok..

Asszem feladok egy hirdetést, miszerint pszichopata férfit keresek, aki megenné az exemet reggelire...:))))

2018.04.22. 12:57:33

@illogikusszurrealizmus:
Kertész ismét nagyon jól leírta a kottát, már "csak" végre kell hajtani... :)
Sikerülnie kell, mert már tudod, mi van az álarc mögött, tehát tiszta a kép, tudod mi a cél.

Kiegészíteném a saját tapasztalatommal. És vedd hozzá, hogy én még csak a sötétben tapogatóztam, amikor már "végrehajtottam"...
Ugyanazokat a hibákat nem akartam elkövetni, amit a házasságomban. És az első pillanattól kezdve éreztem, hogy valami nem stimmel az új kapcsolatomban. (Közben zajlott a válóperem, alperes állandó /alaptalan/ feljelentgetései miatt párhuzamos perek a bontóperen kívül, életveszély, bujkálás, menekülés, 2 gyerekkel megspékelve. Közben anyagi ellehetetlenülés és így tovább. Érthetően az elsődleges a válási ügyem volt, ez vitte minden energiámat.)
Tehát folyamatosan résen voltam. És hát nagy vonalakban volt rálátásom az előéletére is (válása körülményei, válása utáni kapcsolata).
Minden ellentmondásos volt. ma már tudom, hogy nagyon jók voltak az észrevételeim, csak nem tudtam beazonosítani. És mindig ott volt a kétely, hogy nem, ezt nem követhette el, ez nem lehet szándékos... (Pedig dehogynem...)
A lényeg, hogy amikor észrevettem valamit, azonnal szóvá tettem. Pontosabban próbáltam tisztázni, de ekkor jött a csenddel verés és egyéb profi trükkök.
Viszont a folyamatos -és ma már tudom, hogy nagyon helytálló- észrevételeim, leleplezéseim, számonkéréseim elősegítették azt hogy, rájöjjön, nem vagyok/leszek megfelelő áldozati alany a számára... Persze ez nem azt jelenti, hogy a nárcipata egzaktul közli, hogy ezt a kapcsolatot itt és most befejezettnek tekinti és pont. Hanem folytatja a játszmát, mert ez a tápláléka és mert győzni akar. De egyre erőtlenebbül, egyre jobban érezve, hogy közeleg a teljes vég... De még bízik abban, hogy ő nyer... Egyre hosszabbak a "csenddel verés" időszakok, amikor semmiféle kommunikáció nincs, vagyis -nyilvánvalóan- máshol szerzi be a táplálékát, mást kínoz.
Összefoglalva, ha minden alkalommal kíméletlenül világossá teszed számára, hogy az utolsó hajszálig átlátsz az álarcán, és pontosan tudod, mi miért történik, akkor FELGYORSUL az elszakadási folyamat, mert a nárcipata érzi, hogy vesztésre áll, és ez nem motiválja a maradásra, a játszma aktív folytatására. Nem lesz aktívan az életedben, "elkopik" a kapcsolat.
(Ha már önerőből nem tudsz pontot tenni a végére.
Nekem is csak akkor sikerült, amikor teljes bizonyosságot nyert, hogy másokkal /nem csak nő-férfi viszonylatban/ is ugyanazt teszi, amit velem: vagyis, bekövetkezett a felismerés: nem az én magatartásom, személyiségem következménye az őrületek. Nekem innen viszont már nincs visszaút: irtózom tőle.)

Én már nem etetem a nárcimat. (Akarom mondani a volt nárcimat, csak ha ezt leírom, olyan, mintha a nárcisága lenne múlt idő... :)) )
Etesse más. Ez a rehabilitációnkat is felgyorsítja. (A válóperemnél 9 évembe került, hogy a bíróság, a környezetem felismerje, alperes nem az, akinek mutatta magát. De végigcsináltam. Kivártam. Véráldozatokkal, de háborút nyertem.)

Tán még kamaszkorú voltam, amikor anyám azt mondta, "a férfiak nagyon gyorsan tudnak vigasztalódni". Ez a mondata valahogy nagyon megmaradt bennem. És maradéktalanul igaz. (A nők évekig egyedül vannak, a pali 2 hét múlva új nővel virít...)
Könnyen és gyorsan fog új "párt" találni. És valszeg ez már rég nem jövő idő.
Rengeteg magányos nő van, aki bármit elvisel, csak ne kelljen egyedül lennie. Ők a kápók.

cukrostakony 2018.04.23. 13:31:01

@illogikusszurrealizmus:
Szürreál, megint csak saját tapasztalat (tehát szabadon meg lehet kérdőjelezni, és igen, az is lehet, hogy csupa csacskaságot fecsegek itt összevissza :))):
Ezt nem tudod megoldani fejből és elhatározásból, ezt fogadd el. Nekem anno (basszus mit annózok itt, nem volt ez olyan régen...) az segített, hogy nagyon akartam szabadulni - tényleg NAGYON! -, de elfogadtam, hogy nem tudom megoldani úgy ahogy minden más meg szoktam oldani. Nem ment. Megértettem, hogy meg kell élni a fájdalmat, az igaztalan vádakat, a manipulációt, rá kell jönnöm, hogy van fájdalom, kín, borzongás, harag, undor, hányinger, gyötrelem, van a szarkupac érzés .... és van szeretet, és odafigyelés, és törődés, és gyengédség, és önzetlenség.
Majd ha ezt mind a szívedben érzed, és rájössz érzelmileg is, hogy a Nárciszban TÉNYLEG nincs meg ezek közül szinte semmi (mind helyett van viszont önzés és önszeretet valamint önsajnálat, de az vörös diplomás csomagban), na akkor kezdesz majd leszakadni... és kezdesz el átlépni a C2-be :).

Egyszer láttam valahol kiírva, hogy ha igazán kedves és mélyérzésű emberrel akarsz találkozni, akkor beszélgess sokat a Nárcid exével... :)

Légy büszke arra, hogy kedves vagy és mélyérzésű, és gondolj részvéttel a következő áldozatra. Mert lesz következő áldozat. Méghozzá nemsokára. Egy Nárcisznak csak egy igénye van: legyél jó táplálék. Megkeresi, mert kell a létezéséhez.
És mindig talál valakit aki bedől nekik - ahogy mi is bedőltünk .

2018.04.23. 18:20:21

@illogikusszurrealizmus:

Idézek a Bánki könyvből:
"Aki rájön a turpisságra a jól pozicionált, de a maga dicsőségére játszó nárcisztikussal kapcsolatban, aki előtt lelepleződik a manipuláció és hamiskodás, azt a nárcisztikus EJTENI FOGJA, kiteszi a belső köreiből, és átsorolja a nem fontos személyek vagy az ellenségek kategóriájába. Gyakran a csoport helyeslő moraja, esetleg cselekvő közreműködése mellett. A nárcisztikus magasra szeretne jutni, kivételezett akar lenni, és ezért nem drága számára az elvek melletti kiállás vagy éppen az időnkénti tartalomcsere és a számára korábban fontos személyek leváltása."

Természetesen a "fontos személy" számára az, akit kedvére kínozhat, használhat (pl. szexuálisan) és/vagy anyagi érdeke fűződik.

illogikusszurrealizmus 2018.04.23. 21:30:34

@cukrostakony: Kedves- kedves Cukor!!! Nagyon szépen köszönöm, amit írtál!!! Minden egyes szót! Mert pontosan ez a helyzet, hogy agyból próbálom megoldani és nem, nem megy. Nem megy, mert a heroin ott nyomul az arcomba, napi szinten.

Szóval vissza-vissza esegetek, de egyre távolodom. (Ma is oda kellett mennem hozzá, mert nem bírtam öt nap csend után :(((( )
Egyre kisebbeket szúrok belőle, egyre kevesebbszer. A másik jó jel, hogy már nem bizonytalanodom el állandóan, hogy én vagyok-e a helikopter? A fentemlített könyv olyan mértékben beletalált mindenbe, amit átéltem, amilyennek őt megismertem, (ahogy a pszichológus is megerősítette ma ismét), hogy tuti, hogy a rejtett, sérülékeny nárcisztikus mintapéldánya.

A teljes no contact után jöhet a gyógyulás.

illogikusszurrealizmus 2018.04.23. 21:41:19

@hübrisz: @Nárciszkertész:

Nektek is nagyon köszönöm! Így van, ahogy írtátok, lassan fokozatosan tudok csak kijönni, mert egyszerűen még nem engedelmeskednek az érzelmeim az agyamnak. Tudom, hogy nincs esély, és nem is akarok visszaesni az ő szörnyű és sivár "bányamélyére", mert ott elpusztulnék, tudom, igen, hogy az elején vetített világ nem is létezik, és ez hiányzik csak. Már lassan doktorálhatnék a témából.

Annyit teszek csak, hogy türelmesebb vagyok magamhoz, és megbocsájtóbb. Mert egyszerűen nem megy még a "csípőből tüzelés". Nem bírok nem hozzászólni, nem bírom, ha levegőnek néz (ezzel büntet a legjobban), de távolítom, ahogy tudom.
Azért ilyen nehéz, mert az első olyan kapcsolatom, ahol érzelmileg (nyugodtan ér ennél a pontnál hangosan röhögni, főleg neked, Nárciszkertész) egyáltalán kaptam valamit. Igaz iszonyat drágán fizetek érte...

2018.04.23. 22:24:38

@illogikusszurrealizmus:

Itt van az egésznek a méregfoga:

"...az első olyan kapcsolatom, ahol érzelmileg (..) egyáltalán kaptam valamit."

Ez az!!!!!!!!!!!!!!!

Nem a nárcizmus méregfoga, hanem a a nő-férfi kapcsolat méregfoga!
Hogy a férfiaknak nincsenek érzelmeik a nő iránt!!! Nem csak a nárcinak, egynek sincs!!!
Ahogy írtam már (azt hiszem), a férfi soha nem, a nőt szereti, hanem a nő szolgálatait (szex, zaba)!!!! Óriási különbség...

Miközben a lelkünk éhezik a szeretetre, és nem kapjuk meg... A nárcipata legalább a látszatát kelti az elején... És ez hiányzik... Nem lenne itt semmiféle nárci-függés, ha lenne esély szeretetteljes, harmonikus kapcsolatra... De nincs!!!
Csak ezt a nők nem merik kimondani, mert ez maga a pszichés megsemmisülésünk...

Nárciszkertész 2018.04.23. 22:32:57

@illogikusszurrealizmus: Hát valahogy nem jutott eszembe röhögni, szegényem.
Valami olyasmi motoszkál homályosan a fejemben, hogy izé, ha az ismert körülmények fényében ez az első olyan, ami érzelmileg adott valamit (és amiről utólag kiderült persze, hogy azt is csak látszólag, mert mint tudjuk, sajnos nem volt igazi az egész), akkor azért itt bőven van még dolgod magaddal, és nem csak a nárcid miatt.............. Vagyishát akkor ő csak a tünet... Persze nyilván pont ezért jársz te is dilidokihoz.
Na de hajrá, mert láthatóan nagyon kell már neked az a C2, a motiváció elég erős ;)

Emma Paula Keresztanyuja 2018.04.24. 22:04:09

Kedves drága Nárciszkertész! írj már légyszi új posztot!!!!!!!!!!!!!!!! :-). Itt várjuk!!!!

2018.04.29. 08:52:56

@Lady Godiva: kitartást neked, eddig nagyon magamba voltam roskadva,hogy mekkora szerencsétlenség kell ahhoz,amikor 2 családtagom is érintett,de mostanra igyekszem külső szemlélőként figyelni őket és sokszor jókat szórakozom, mit tudnak kihozni egy egy helyzetből. Ezzel csak arra szeretnék utalni,hogy bármennyire nehéz és kilátástalan az eleje,el lehet jutni az érzelmi kívülállásig,még ha a no contact nem is megvalósítható. Útmutatót sajnos nem tudok,amiket Nárciszkertész leírt azok annyira jól meg vannak fogalmazva, és tényleg működik.
Nekem az volt a legnehezebb h ne osszak meg magamról információt,mert amikor kiderült h nem veszek többet részt a dicsőítésben,akkor egyre nyájasabbak lettek és hirtelen nagyon érdeklődőek. Igyekeztem nagyon,hogy tényszerű 1-2 szavas mondatokban reagáljak és utána rengeteget kérdezzek én! Nálam ez bevált. Baromira nem érdekelt h mi van velük,épp mi az aktuális panaszuk,stb,de addigis magukról beszéltek és nem én voltam a célpont. Aztán meg hazamentem és kizártam őket. A nővéremmel egyébként sikerül többe kevésbé a no contact, és már eljutottunk oda h apám sem emlegeti minden alkalommal amikor találkozunk h mikor megyünk majd át hozzájuk,bár néha még mindig bepróbálkozik. Szóval jótanácsot nem nagyon tudok, de nem vagy egyedül, és szuper arzenálod van a rekreációs tevékenységek terén,szerintem ez sokat segít!

Madam. 2018.04.30. 19:03:17

Volt már? A tanulni vágyóknak és a nem (csupán) defenzívában/elszigetelődésben hívőknek: Craig Malkin, A nárcizmus pszichológiája. HVG Könyvek, 2017.

Lady Godiva 2018.05.01. 19:17:30

@shamandalie:
Nagyon köszönöm a jó példát és a támogatást!

illogikusszurrealizmus 2018.05.02. 07:10:47

@Nárciszkertész: Időnként annyira nehezen bírom! Erőfeszítés, hogy ne írjak neki, stb. főleg, hogy közben zajlik az élet, a fiam beteg lett megint, és a másik szakmát is nyomni mindemellett néha mission impossible-nek tűnik. Ilyenkor persze legszívesebben a nyakába borulnék, csak az eszem tart vissza valamennyire, hogy nem segítséget, hanem újabb gondot vennék a nyakamba. Iszonyat nehéz, bár már vége lenne valahogy...

Bocs a sok panaszkodásért. És köszi az eddigi biztatásokat is mindenkinek.

cukrostakony 2018.05.03. 11:04:12

@illogikusszurrealizmus:
Szürreál, megint csak saját tapasztalat (és persze lehet, hogy helyben csapna le ezért egy szakavatott terapeuta :DD, úgyhogy csak akkor hallgass meg ha éppen nincs más dolgod :)):

Ha az illető tényleg Nárcisz, akkor hiába sírsz, ordítasz, írsz neki, sikoltozol a fájdalomtól vagy a kétségbeeséstől, vagy akár a hiányától. Még csak el se fog gondolkodni rajta. Mert őt nem fogja zavarni a sírásod (sőt! még jobb lesz a nárcisztikus beteg lelkének, mert ő ANNYIRA frankó, hogy MIATTA és ÉRTE még sírnak is), ha beszélsz hozzá úgyis csak azt érti meg, hogy Ő ANNYIRA frankó, hogy beszélnek hozzá, ha ordítasz vele akkor az fog neki lejönni, hogy Te ANNYIRA borzasztó némber vagy, hogy még ordítasz is, és ha sikoltozol a kétségbeeséstől akkor Ő ANNYIRA tuti srác, hogy ÉRTE sikoltozol, és bármit is írsz le neki azt azonnal fel fogja használni ellened..... Mondom Bármit írsz. A Bármi az itt tényleg akármi. Ha azt írod le neki, hogy az ég kék, akkor szemrebbenés nélkül fogja azt kiolvasni belőle, hogy a Tejút kékjét látod az ő szemében.....

Folytassam?

Mindenkinek más az út kicsit a gyógyulás felé, van akinek ki kell mondania dolgokat - nekem pl. nagyon sokat segített, hogy a fejéhez vágtam anno a teljesen képtelen dolgait. Amiket persze gyorsan letagadott, én pedig nem akartam elhinni, hogy ilyen. De ilyen. Tudnod kell, hogy egy Nárcisszal az ép beszélgetés esélye erősen konvergál a nulla felé. És tedd a szivedre a kezed: biztosan ő hiányzik, vagy hiányzik Valaki aki veled lenne?
Mert egy Nárcisz sosincs veled, mindig csak melletted van. Sajnos, ez a helyzet :(.

Szép virág a nárcisz, de csak akkor ha kertben virágzik.

És szerintem keress terapeutát mert a pusztítás még évek után is visszacsaphat, szükséged lesz a segítségre. Mert amit mi itt nyújtunk az csak azért jó mert mindannyian átéltük, tudjuk miről beszél a másik, de nem tudunk szakemberként hatékony segítséget nyújtani. Csak az együttérzésünket adhatjuk, mást nem.

Jaj igen, még valami: ha ki is borítod előtte a bilit, azt tudnod kell, hogy kiborul majd a bili, és te. És ennyi.
A Nárcisz nem borul ki. És ez téged irritálni fog. Nagyon.

Almandin 2018.05.07. 20:58:26

Kedves blogtársak! Találtam egy nagyon jó Youtube-csatornát, amely a nárcisztikusokat elemzi. Itt van egy videó:
www.youtube.com/watch?v=X6PK-Czvh4Y

Nárciszkertész 2018.05.25. 16:48:34

@Emma Paula Keresztanyuja: Izé, igyekszem. A fejemben van vagy három poszt. Azt nem lehet, hogy onnan mindenki szépen kiolvassa? Mert leírni tökre nincs mostanában időm... :-S

Nárciszkertész 2018.05.28. 22:11:17

@illogikusszurrealizmus: Hogy állsz, Szürreál kedves?
(bocs, hogy nem reagáltam, Cukker reagált, annál jobbat én sem tudtam volna mondani :))

illogikusszurrealizmus 2018.05.30. 19:16:26

@Nárciszkertész: Kedves Kertész, Cukker és a többiek! Sajnos nem valami jól. Olyan se vele se nélküledbe kerültem vele, pont ahogy talán Almadin is mondta.

Jövő hónapban, átmegy másik városba dolgozni, talán akkor könnyebb lesz, de addig sokat találkozunk, vagyunk együtt. Tudom, hogy ez nagyon gáz, és néha tényleg eldönthetetlennek érzem, hogy hogy a nehezebb, mert amikor együtt vagyunk, egy kis ideig jó, aztán már menekülnék; vagy amikor nincs, és akkor meg nagyon hiányzik...

Tudom, hogy csak erre van pedig a kiút (az elszakadás felé), és ahogy olvaslak Benneteket, eltökélem, hogy "fogösszeszorítva" kibírom majd, de tudom, hogy üvöltve fogok zokogni még sokszor.

Viszont, mivel nagyjából minden időmet elveszi, mikor együtt vagyunk, talán más dolgokkal, elmaradásokkal le tudom majd kötni magam. Ebben reménykedem.

Madam. 2018.06.01. 06:09:27

Mindenkinek kitartást. Írjatok, ha tudtok. Addig is, ez jött szembe: m.youtube.com/watch?v=6zPsLk0LpwY

szabaduló 2018.11.19. 10:36:28

Kedves Nárciszkertész!
Eldöntöttem, hosszú nyavalygás után, hogy véget vetek egy 22 éve zajló narcisztikus kapcsolatnak. Ma fogom bejelenteni. Olvasgattam blogot, sok jó tanácsot találtam, amit meg is fogok szívlelni (például mikor föltétlenül hallgatnom kell, mert minden szavamat felhasználhatja ellenem).

A kérdésem a következő: közös gyermekünkkel az én lakásomban lakunk, a gyermek nemrég töltötte a 18-at, egyetemista. Hogyan vegyem rá a nárciszt, hogy elköltözzön? Nem vagyunk összeházasodva, de együtt élünk 22 éve. Mi lesz, ha nem akar elköltözni, vagy a végtelenségig halogatja és kifogásokat keres? Segítsetek egy jó kis haditervben. Előre is köszönöm minden támogatásotokat.

Nárciszkertész 2018.11.19. 10:58:51

@szabaduló: Üdv a klubban!
Először is szépenkérlek, NE nevezd nyavalygásnak a 22 éves kínlódásodat. A súlyos abúzusban eltöltött kínlódás nagyon-nagyon messze áll a nyavalygástól. NE értékeld le magad azzal, hogy saját magad minősíted. Ezt megtette helyette a nárcid eddig.

Valószínűleg nagyon jól látod, hogy mi lesz a te szabadulásodnak az akadálya. Valószínűleg tényleg nem fog akarni elköltözni, vagy kifogásokat fog keresni (majd holnap költözik, csaaaaak..... hát ma megpróbált elköltözni, de a lábára esett az Értelmező szótás, megértheted, hogy sántán nem tud..... hát képzeld, a szemét költöztetők nem tudtak leparkolni, és inkább elmentek....stb.). Először is nézz utána, hogy mik a jogi lehetőségeid ebben a helyzetben, hogyan lehet kirakni valakit a lakásodból, akiről nem szeretnéd, hogy ott lakjon. Nyilván megvannak erre a megfelelő jogszabályok.
Utána te magad vedd kezedbe az irányítást, és ne bízd rá, hogy elköltözzön, vagy bármit tegyen annak érdekében, hogy megszűnjön a közös életetek. Válts atomtengeralattjáró-üzemmódra, és még egyszer utoljára, de ezúttal a saját jól felfogott érdekedben CSINÁLD MEG helyette, amit neki kéne. Csomagold össze a cuccait, és rakd ki a lépcsőházba szépen dobozokban. Ne várd meg, amíg szerez dobozokat és majd ő összepakol. Nem fog. A zoknijait és az alsógatyáit is csomagold be, és nem, nem kell jófejnek lenned, hogy ráírd a dobozokra, melyikben van. ;) Cseréld le a zárat. Legyél nagyon határozott. Nem bunkó, csak határozott. Ha látja, hogy nincs apelláta, le fog lépni (igaz, előtte ne csodálkozz semmilyen random atombombán, amit közben a fejedre fog dobálni).
És beszélj még mindenek előtt a 18évessel, nem tudom, milyen a viszonyotok, és milyen a viszonya a nárcival.
És készülj, hogy sokáig fog tartani, és megterhelő lesz. De ez ne bénítson meg.

szabaduló 2018.11.19. 11:21:48

@Nárciszkertész: köszönöm a válságkezelő, gyors tanácsokat!
Arra már volt eszem, hogy kihasználtam a zsugoriságát, és a lakcíme már nem az én lakásom: van neki is ingatlanja, és azt javasoltam két éve, hogy írja át oda a lakcímét, mert kevesebb adót fog fizetni. Szerencsére benyelte (meg is bánta), ezért nem hiszem, hogy jogilag zsarolhatna (a lakás az enyém, a szüleimtől örököltem, mikor ő nem volt képben).
A 18 évesem szenved: egyrészt a nárcisznál a pénz, másrészt kötődik hozzá. Mikor elmondtam neki, mire készülök (belinkeltem nárcisz-oldalt neki), azt írta vissza, hogy á, ezek olyan kamu oldalak. Szenvedni fog ő is, de érte is felelős vagyok.

A dobozolós ötlet: adjak határidőt? üzi a fb-n jó ötlet a szóbeli kommunikáción túl - hogy a határidő egyértelmű legyen? Figyelembe véve a közeledő ünnepeket (saját magamra és a fiunkra gondolok) hogyan lehet kivédeni a várható manipulációt? MIT MONDJAK NEKI? "Kérlek dec 15/ jan 15-ig menj el, vidd el, utána zárat cserélek"? Hogyan védjem ki azt, hogy utólag ne állítsa, hogy nálam maradt a császári koronazoknija, pedig felpakoltam?

Nem magamat féltem, egy módon tud zsarolni: a gyermeket fogja manipulálni, ellenem fordítani, és szeretetet hazudni szegénynek, amire sajnos vevő lesz, mert ő sem kapta meg a szeretetet, 18 éven keresztül.

Nárciszkertész 2018.11.19. 12:08:51

@szabaduló: Nem kell határidő. A határidő remek eszköz számára, hogy ezerféleképpen manipuláljon. NE adj neki választási lehetőséget. Legyen világos, hogy ezúttal nem ő irányít. Állítsd át az agyad: nem kérdezel, hanem kijelentesz. MINDEGY, hogy ő mit szeretne. A kérdés az, hogy te mit szeretnél. Azt csináld. Nem kell figyelembe venned a szörnyű szenvedéseit (amik érdekes módon másnapra el fognak múlni...), meg a mantrát arról, hogy pokollá tetted az életét.
Még egyszer: TE irányítasz. Kijelentesz. Nem kérdezel, mivel nincsenek olyan kérdéseid, amiben a véleményére volnál kíváncsi.

Mindenki, aki nárcitól szabadul, nagyon sokszor és nagyon sokáig elköveti azt a hibát, hogy azt gondolja: mégse viselkedhet szegény nárcival ilyen rossz arcként vagy bunkóként, és megpróbál hiperkorrekt lenni, nehogy bántsa azt a drága érzékeny lelket. NEM KELL hiperkorrektnek lenned. Nyilván nem kell direkt szivatnod (ettől úgyis csak vérszemet kapna), de SEMMIT nem kell azért tenned, hogy az ő érdekeit figyelembe vedd. Ne feledd, hogy neki soha semmi nem elég, amit tőled kap. Ha a kisujjadat nyújtod, kérdés - és lelkiismeretfurdalás - nélkül leharapja a karodat. Mindkettőt. És utána hangosan fog zokogni, hogy milyen szemét vagy, hogy a lábaidat nem adtad. Erre nem vágysz, ugye?

Amikor az ember egy nárcitól próbál szabadulni, nagyon fontos egyúttal a régi rossz berögződéseit és mintáit is elkezdeni átírni. Azokat a mintákat, amikor önkéntes lábtörlőként még azért is bocsánatot kértél, hogy beléd kellett törölnie az acélbetétes bakancsa kutyaszaros talpát (hiszen hova máshova törölhette volna szegény, annyi vihartól tépázott ember??? nem tehetett mást, jajjszegény).
Ha határidőt szabsz, azzal csak óvatosan megpróbálsz úgy csinálni, mint ha erős lennél, és engedélyt kérsz hozzá, hogy az legyél. Őszintén: ha azt mondod neki, hogy dec. 15-ig költözzön el, el fog költözni? Ja, nem. Te is tudod.

Egész egyszerűen jelentsd ki, hogy ez meg ez fog történni. Nem kell engedélyt kérned hozzá tőle.

A gyerek a nagyobb probléma, és igen, iszonyú erőteljesen szívni fogja magához mindenféle cukrostakony módszerrel. Ez nagyon szar lesz, mivel te tudni fogod, hogy nem őszinte a cukrostakony. DE: egyrészt amint elvonul a bosszúállás-hullám a nárci agyából (el fog, mert hamar talál majd új áldozatot), attól kezdve ugyanúgy nem fogja érdekelni a gyerek, ahogy 18 évig sem érdekelte. Másrészt a gyerek is érezni fogja, hogy mi a helyzet. Ez neki nagoyn fájdalmas lesz, mert a felismerését szinte biztos, hogy nem fogja tudni/merni megfogalmazni. Ebben segítened kell neki majd sokat. De ne félj, ha átmenetileg a gyerek szemében is főellenség leszel, akkor se add föl. Neki is ki fog tisztulni a feje egy idő után, akkor is, ha ez most nem látszik vagy nehezen hihető.

Nárciszkertész 2018.11.19. 12:23:16

@szabaduló: a császári koronazokni: SEHOGY nem tudod kivédeni. Természetesen nyilvánvaló lesz, hogy gonoszul megloptad, és mindenkinek terjeszteni fogja rólad, hogy elloptad a császári koronazokniját. Számíts rá, hogy ez biztosan bekövetkezik, és ennyi. Esetleg a válladat is megvonhatod hozzá.

Rossz a kiindulópont, ha azt kérdezed, mivel tudnád kivédeni a manipulációt. SEM-MI-VEL. Manipulálni fog, mert az élethazugság, amiben él, csak így élhető túl. Neked nem azon kell gondolkodnod, hogy mivel védhetnéd ezt ki. Neked nem kell védekezned. És itt vissza is értünk a kályhához: Ezentúl nem kérdezel, hanem kijelentesz.
Huszonkét hosszú évig egy nagy védekezés volt az életed. Most akkor abba lehet hagyni. A védekező pozíció mindig azt jelenti, hogy nem te irányítod a saját életedet.
Nem azon kell gondolkodnod, hogy hogyan védhetnéd ki a biztosan bekövetkező manipulációkat. Azon, és csak azon kell gondolkodnod, hogy TE mit szeretnél. És azt kell csinálni. Minden mást egész nyugodtan figyelmen kívül hagyhatsz. Te is tudod, hogy a manipulációjára nem lehet felkészülni, mert úgyis mindig eggyel meglepőbb lesz, mint amire előzetesen számítottál, és aminek a kivédésére tett erőfeszítéseid során iszonyú sok időt elpazaroltál.
Ne pazarolj el rá több időt....

szabaduló 2018.11.19. 12:39:58

Hú, nagyon köszönöm.
Szóval, ma hazamegyek, és szépen kijelentem, hogy kész, ez eddig volt, el kell mennie. Jövő héten szabadságon vagyok, segítek neki összepakolni, jövő hét végén jön a költöztető cég (én fogom fizetni, nyilván, már előre látom). Azonkívül utána zárat cserélek, és ami cucca a lakásban maradt megy a kukába. Keressen albérletet, oldja meg. Ez így rendben?

Addig is ketten lakunk a lakásban, félek egy kicsit.

A 18 éves szerencsére 18 éves. Nagykorú. Élesben nem tud vele zsarolni. Érzelmileg igen, sajnos, mert ami neki fáj, nekem is fáj.

Nagyon szépen köszönöm a segítséget.

Nárciszkertész 2018.11.19. 13:09:03

@szabaduló: Igen, ez így jól hangzik.
KIVÉVE, hogy a zárcserét SEMMIKÉPP ne jelentsd be. Nem kell minden kártyát kiteregetni. Elég megmondani, hogy el kell mennie. HA nem teszi, következménye lesz, de még beharangozni sem kell. Erre TILOS előre felhívnod a figyelmét. Nem kell, hogy felkészüljön rá előre.
Bár tényleg nem szabad félni attól, hogy "mi lesz, ha...", nagyon óvatosan és óriási körültekintéssel - de határozottan! - kell lavírozni azon a nagyon szűk lehetőségfolyosón, ami a nárcizmusa miatt marad.

Ne felejtsd a célod: minél előbb, a veszteségek minimalizálásával megszabadulni tőle. A veszteségeket úgy és csak úgy tudod minimalizálni, hogy a lehető legkisebb felületet hagyod neki a károkozásra, miközben te nagyon határozottan távolodsz tőle. Ehhez nem szükséges megosztani vele minden lépésedet. Sőt, SEMMIT nem szabad megosztani az elköltözéséhez szükséges praktikus tudnivalókon túl. Pontosan ismered a működését, pontosan tudod, hogy mik azok a dolgok, mik azok a mondatok, amik felhergelik, és nyílt agresszióra vált tőle. Ezekre nagyon vigyázz, különösen az elején.
És készülje előre az iszonyatos erejű szarlavinára, mert a bejelentésed után egy ideig vlsz nem leszel túl jókedvű.

A legjobb lenne, ha a bejelentés azelőtti este történne, hogy fizikailag is el tudod kezdeni az összepakolást és a kirakását. Jövő hétig még nagyon sok idő van a manipulálásodra. Nem tudom, mennyire érzed magad erősnek, és mennyire vagy biztos abban, hogy nem fog tudni visszaszippantani. Ha teljesen (amit el tudok képzelni, én is így voltam a bejelentéskor, szóval ilyen is van), akkor oké.

Fizikailag bántott már? Covert (sebezhető) vagy overt (grandiózus) nárcid van?

Nem kell félni, de óvatosnak lenni muszáj.

szabaduló 2018.11.19. 13:36:40

A zárcserés dologra jó hogy felhívtad a figyelmem.
Szerinted megoldható, hogy pár nap alatt szerez azonnal beköltözhető albérletet? Ezt azért kérdem, hogy ne húzhassa az időt, mikor pakolásra használhatnám azt a hetet, azzal, hogy az utcán kell aludnia, nincs hová vigye stb. Az ő ingatlanja a munkahelye, oda nem költözhet. Félnék bejelenteni, hogy holnaptól pakolunk.

Én így látom a nárcisz játszmák lépéseit (melyeket élesben teszteltem otthon és a munkahelyen):
1. kör: agresszív, lealáz, stb. Ha nem megy, akkor
2. kör: egy tekintély háta mögül ugatja azt, hogy ő milyen mártír és én milyen hülye vagyok (szülő, közös barát, közöen elismert tekintély, főnöK, stb). Ha ez nem megy, akkor
3. kör: átmegy totálmártírba: én bántom őt, aki pedig mindent stb. Ezt zseniálisan kommunikálja mindenfelé. Ha ez sem megy,
4. kör: az öncsonkításig jutó mártíromság (agyvérzés, szívroham, kitudjamégmi), amiért jó látványosan ki lehet hívni a mentőket (persze nagy baj nincs, de azért egy keveset csak produkál), és amiért persze én vagyok a hibás, az életére török. Mindez persze megtölti a teljes világhálót. Ezt már nehéz kezelni, de hátha.

Amúgy ő a grandiózus alkat, a Nagy Főnök, mindenki más hülye. Mindenki kihasználja és csak követelőzik. Ha gondjai vannak, rajtunk és az alkalmazottain veri le. Ha nem jön be, akkor hajlamos átmenni öncsonkító fullmártírba (családi minta is, még az azt bevezető szóhasználat is ugyanaz).

Szóval: MIKOR JELENTSEM BE????? Iszonyúan sokat segítesz.

szabaduló 2018.11.19. 13:45:10

császári koronazokni: na ez is helyretette a dolgokat.
Mintha egy vámpírral éltem volna eddig...Te jó ég.

Nárciszkertész 2018.11.19. 13:55:09

@szabaduló: Minden nárci grandiózus abból a szempontból, hogy ő a Nagy Főnök, és mindenki más hülye. Ebben nincs különbség.
De a leírásod alapján az tűnik valószínűnek (de véletlenül se szeretnék távdiagnosztizálni, az elég veszélyes), hogy a tied a szájkaratés, rejtett (vagyis covert) nárci. Ő az, aki passzív-agresszív, és valódi fizikai agresszióra nagy valószínűséggel nem kell számítani tőle, legfeljebb nyílt verbális agresszióra. Ez jó hír, bizonyos szempontból "könnyebb". Abból a szempontból könnyebb, hogy miközben meg akarsz tőle szabadulni, nem kell attól félned, hogy mondjuk kinyír vagy kárt tesz a gyerekben. Nehezebb abból a szempontból, hogy könnyebben csinál belőled közellenséget a passzív-agressziójával, és nagyobb ellenszélben kell megoldanod az egészet.

Megoldható LENNE, hogy szerezne pár nap alatt költözhető albérletet, csak nem fogja akarni megoldani. Addig, amíg nem teremtesz számára valódi kényszerhelyzetet. Ha előadja, hogy legalább addig hadd maradjon, amíg nem talál albérletet, akkor sorolj neki lehetőségeket, hogy mi mindent csinálhat a nálad maradás helyett (szüleihez költözik, haverhoz költözik...stb.). Tedd világossá, hogy neked tlejesen mindegy, hogy mit csinál, az egyetlen, amit biztosan nem csinálhat, az az, hogy nálad marad. Te leszel a világ legnagyobb szemétládája, nyilván. Nem baj.

Azt én nem tudom megmondani, hogy mikor jelentsd be, mert nem ismerem a körülményeiteket. Nincsen ideális pillanat, ilyenre ne várj. De ha eldöntötted, és biztos vagy magadban, akkor jelentsd be. Ami utána jön, az úgysem látható előre, kénytelen leszel az improvizációs képességeidre hagyatkozni. Ha eddig nem voltak ilyen képességeid, most majd lesznek...
Egyetlen fontos: tudjad, hogy mit akarsz, és ahhoz ragaszkodj. Ha látja, hogy nem engedsz belőle, akkor te magad is meg fogsz lepődni, hogy milyen gyorsan érezni fogod rajta, hogy megijedt tőled.

Ez nem olyan sajnos, ahol minden lépést meg tudsz tervezni vagy jósolni előre. Nem tudsz, ez irreális elképzelés. El kell kezdeni, aztán majd alakul. (Nekem pl. ez volt anno az egyik legnehezebb lépés, mert tervezős kockafejű vagyok, és már attól a puszta ténytől rettegtem, hogy fogalmam sincs, mi lesz a következő lépés, és arra mit fog reagálni.) Mindig az éppen aktuális problémára fókuszálj, arra akarj megoldást találni. Aztán a többi majd alakul hozzá.

Nárciszkertész 2018.11.19. 13:59:36

@szabaduló: Azért érzed úgy, MINTHA egy vámpírral éltél volna eddig, mert egy vámpírral éltél eddig.

szabaduló 2018.11.19. 14:27:46

Igen, passzív-agresszív, eddig kétszer ütött meg. Viszont nem tudom kizárni, hogy nem fog bekövetkezni.
Az imidzsére és a pénzére a legérzékenyebb.
Ma bejelentem, holnap jelentkezem!
Nagyon sok erőt ad, hogy segítesz. Egyedül nagyon nehéz, és sok mindenben máris segítettél (kulcsról kuss van, nem vitatkozunk, költöztetőcég, koronazokni).
Megütött, a kapcsolat elején, kétszer. Azóta nem.

Nárciszkertész 2018.11.19. 14:38:47

@szabaduló: Hopp, akkor fokozott figyelem.
Jó volna, ha valaki a közvetlen környezetedből -akiben ezer százalékig megbízol - tudna róla, hogy erre a bejelentésre készülsz, és aki alkalmasint tud helyetted rendőrt hívni, és ellenőrizni téged, hogy megvagy-e még. Van körülötted ilyen valaki?
ELŐSZÖR ilyen legyen, UTÁNA jelentsd be. Ha a kapcsolat elején megütött, nincs kizárva most sem a fizikai agresszió.
Legyen valaki, akit lehetőleg mindig tájékoztatsz arról, hogy hol vagy. Állítsd be a telefonodra gyorshívó gombbal.
Reméljük, hogy nem lesz rá szükség, de a megfelelő lépéseket tedd meg.

Ne félj, csak legyél óvatos.

2018.11.20. 00:13:25

@szabaduló:
Nárcisz nagyon jó instrukciókat adott! "Csak" be kell tartanod...

Magam annyit tennék hozzá (ill. erősíteném Nárcisz útmutatását), a lehető legrövidebb idő alatt próbáld véghez vinni a költöztetését.
Próbáld behatárolni azt az időt, amikor a holmiját ajtón kívül teszed, javaslom, erre az időpontra feltétlen szervezd be az (értő) ismerőseidet, akit csak tudsz, hogy legyenek jelen (mert tanúk jelenlétében jó eséllyel nem fog neked esni, törni-zúzni, elfeküdni az ágyon és nem mozdulni), mert a nárcik alapjáraton gyáva senkiházik és a túlerőtől egyrészt meghunyászkodnak, másrészt tartaniuk kell "az áldott jóember és áldozat" státuszuk látszatát, ergo, esélyesebb, hogy nem ellenkeznek...
Minél többen vannak jelen (akiknek semmit nem kell tenniük, csak jelen lenni), annál nagyobb az esély ki tudod rakni.
Ja, és lakatost is szervezz be, a kicuccolás után AZONNAL zárat kell cserélni.
Ideális lenne, ha legalább néhány napig otthon tudnál maradni, "őrizni" a lakást. Ha van rá pénzed, kamerát is érdemes felszereltetni.
Óriási szerencséd van, hogy (már) nincs bejelentkezve az ingatlanodba, különben nem tudnád kirakni. (Egy szívességi lakáshasználót sem lehet csak úgy kirakni - a jog mindig érdekeit védi.)

2018.11.20. 00:15:43

a jog mindig érdekeit védi = a jog mindig a vérszívók érdekeit védi

szabaduló 2018.11.20. 08:04:24

@hübrisz, @nárciszkertész Megmondtam. Megkérdezte, hogy most meg mi történt. Mondtam, hogy egyszerűen nem akarok többé vele élni, és ehhez jogom van, nem magyarázkodom. Utána bevonultam a szobába. Ő nyugodtan megvacsorázott és valami filmet nézett utána, de éreztem hogy forr a levegő.

Nem feszítettem a húrt, mert eszembe jutott egy fontos dolog: AZ IRATAINK. Az enyém, a fiunké és a lakásé. Ezt ma szépen elmenekítem egy megbízható szomszédhoz mielőtt hazajön, és mielőtt neki jutna eszébe, csak tiszta bosszúból.
Nem tudom, ki segítene költöztetni. Tudjátok, hogy van ez. A baráti és családi kapcsolatok valahogy elsorvadnak a nárcisz mellett. Talán megkérem nagybátyámat, aki ugyancsak nárcisz - őtőle úgy menekült el a felesége, mintha az életéért küzdene. Nem is hiszem, hogy vállalná, de rákérdek. Mennyire tartanak össze a nárciszok?

Miután kimenekítettem az iratokat, bontom a kapcsolatot a FB-n. Ez már nyilvános, lépnie kell. Arc.

Szerencsém van. Jövő héten szabin vagyok. Otthon leszek.

A fiunknak megírtam, mi a helyzet. Könyörgött, hogy béküljünk ki, mert hát szegény apja ideges, gondjai vannak, és tudom ugye, hogy ő ilyen. Azt válaszoltam, hogy mivel érte (a 18 évesért) is felelős vagyok, nem akarok átadni egy ilyen családi mintát, hogy az asszonnyal bármit meg lehet csinálni, és ez így rendben van. Pont ezt a halálos mintát nem akarom átadni. Majd lesz neki is családja, ne vigye át. Ha egy kapcsolatban nincs jóság és bizalom, a fene megette. Addig vártam vele, míg őt biztonságban tudtam, és az anyagiakon kívül nem tudja bántani (elsőéves egyetemista egy más városban). Azt mondta, hogy ő is jött haza idegesen, mérgesen, és én mindig le tudtam nyugtatni, most az apjával miért nem teszem? Azt mondtam, azért, mert már ezt a meccset vele többször lejátszottuk és nem vezetett sehova. Ugyanakkor a veszekedés egy kapcsolatban/családban szükséges rossz sokszor, de az nem alázás és cikizés. Ég és föld a két dolog. Azt hiszem megértette, de neki sem könnyű. Nekem sem.

szabaduló 2018.11.20. 08:19:14

@hübrisz A jogy persze hogy nárciszpárti. A törvényeket is ők írják. Bertrand Russell azt írja, hogy a hatalom azé lesz, aki a legjobban akarja azt. Na, és kik hatalommániásak? Ebbe most nem megyek bele.
Ezért is vártam, hogy legyen nagykorú a gyermekünk, és ezért is nincs már a nárcisz lakcíme a lakásomban.

2018.11.20. 13:44:41

@szabaduló:
Az iratok kimenekítése nagyon fontos! Nagyon jó, hogy megtetted! Naná, hogy eltüntetik. Az én volt házastársam is eltüntette...
Gondold át, hogy kit tudnál beszervezni a költöztetéshez...
A saját esetemből tudom, hogy nagyon célravezető mások jelenléte! Amikor nálam zajlott ugyanez, legalább 12-en voltak jelen... Olyan volt a lakás, mint egy állófogadás... De cirkusz nélkül lezajlott... És ahogy kapun kívül volt, már cserélte is a zárat a lakatos.
Akár még azt is megteheted, hogy (kulturált, képzett) őrző-védőket bízol meg. (Természetesen órabérük van, de megéri!!! Vagyonvédelmi cégek készséggel állnak rendelkezésre.) Nálam is volt jelen hivatásos őrző-védő.

2018.11.20. 13:53:18

@szabaduló:
Ui. Ami pedig a gyermeked tisztánlátását illeti, sajnos ki kell várnod. Évek...

Nárciszkertész 2018.11.22. 22:32:52

@szabaduló: Örülnék, ha küldenél valami füstjelet, hogy hogy alakul az ügy...

Nixonella 2018.11.23. 13:31:45

@szabadulo

Antarktiszi kőarc, ne mutasd ki, hogy te hogy erzel SEMMILYEN szituacioban sem! Mindent meg fog probalni hogy hasson rad es reakciot csikarjon ki beloled. Ne add meg neki. Ehezzen csak!
A koltozeses hullaszagolason ket eve mentem at, nem kerul be a 'kedvenc anekdotaim' cimu kotetbe, de hihetelen felemelo volt ugy eltolteni az elso honapot hogy nem szol be senki semmiert.
Borzasztoan szurkolok neked hogy minden sikeruljon!

Visszaeső 2018.12.28. 10:33:38

Egy döbbenet, amit érzek jelenleg... most szálltam ki egy négy évig tartó kapcsolatból, ami szóról szóra így működött. De nem ez a szörnyű, hanem az, hogy előtte a 20 év házasságom is erről szólt. Csak kevésbé erőszakos formában. De a végére azért sikerült egy masszív depressziót összekaparnom...
Végigolvasva az összes írást egyetlen szegmensről nem esett szó: a szexualitásról. Pedig érdekelne!
Valamint az is érdekelne, hogy ki mennyire vett észre sablonosan ismétlődő szófordulatokat, mondatokat bizonyos helyzetekben (ami rövid idő után jól betanultnak, ezért borzasztóan zavarónak tűnik!).

Visszaeső 2018.12.28. 15:40:01

Szóval helyesbítek. A volt férjem tört-zúzott. Minket nem, de lényegében bármit, ami a kezébe került (kocsi, fegyver, bútor, tévé, stb.) Én otthonról menekültem a házasságba, onnan hova tudtam volna?... És hogy valamivel pótoljam az érzelmi (és egyéb) űrt, hát 6 évente szültem egy gyereket. Mindig akkor, amikor a kicsi már kezdett "leválni" rólam. Hogy legyen valaki, akinek szüksége van rám. Ezt persze nem tudatosan! Nem voltam rossz anya. Négyen vannak. Normális, értelmes emberek lettek, imádom őket

2018.12.30. 10:43:34

@Visszaeső:
Eső után köpönyeg. Ma már csak egyet tudsz tenni: a képmutatást félretolni, kíméletlenül őszintének lenni önmagaddal és a gyerekeiddel (lányaiddal - ha van), hogy minél kisebb legyen az esély arra, hogy ugyanazokat a hibákat kövessék el.

Visszaeső 2018.12.31. 11:56:48

@hübrisz: Igen. Van két lányom, és két fiam. A második hozzászólásom második fele elveszett valahol az éterben...
Lényeg, hogy igyekszem tudatosan készülni a következő csapásra. Mert nincs vége, ez biztos. Elő fog kerülni hamarosan. Megint. Hiába léptem ki. Nem először történt. Gyűjtöm az erőt. Keresni fog. Ígér. Mocskolódik. Provokál. Na, akkor lesz nehéz nem visszavágni. Nyelni. És várni, hogy megunja. Megunja vajon?...

2018.12.31. 13:39:23

@Visszaeső:
Nem fogja megunni. Amíg érzi, hogy hatással (ami lehet gyűlölet is) van Rád, addig nem unja meg. Csak mi tudunk változ(tat)ni, ők nem.

Az írásod alapján két méregfoga van a történetednek, ami kizárólag a saját felelősséged:
"Én otthonról menekültem a házasságba, onnan hova tudtam volna?...
...hát 6 évente szültem egy gyereket. Mindig akkor, amikor a kicsi már kezdett "leválni" rólam. "
Hová? Bárhová. Ilyenkor be kell vállalni az életszínvonal csökkenést, és nem újabb gyerekeket szülni. A gyerek nem lehet eszköz...

Most fizeted az akkori "kényelmed" kamatait. A következményeket viselned kell.

Nem bántani akarlak, de ha változást akarunk, akkor saját magunkat is ízekre kell szedni...

Bármilyen kicsi vagy nagy a saját felelősségünk a történeteinkben, a következményeit mindannyian viseljük.

Valahol olvastam, egy kapcsolat leépítése legalább addig tart, amíg maga a kapcsolat. Ha 20 év, akkor 20 év...
Ezt az időt csak maximális tudatossággal lehet csökkenteni...

Almandin 2019.01.01. 15:12:36

@hübrisz: Nem tehet róla. Valószínűleg a gyermekkori háttér az egésznek az oka. Nárcisztikus szülő nevelhette, ezért választott tudat alatt nárcisztikus társakat.
Az ördögi kör megtörhető, de egy jó pszichoterapeuta kell hozzá.
Erről is van egy jó videó:
www.youtube.com/watch?v=4ALjSbIPPe0
Tehát semmi se véletlen, de az illető hibáztatását mellőzném.
Azt pedig szerintem nem pszichológiai szakirodalomban olvastad, hogy ugyanannyi idő kell a felépüléshez, mint maga a kapcsolat. Ez inkább ezokatyvasznak tűnik. Nálam se tartott addig. Sokan újraházasodnak egy válás után nem sokkal és az új kapcsolat jobban sikerül, mint az előző.

Visszaeső 2019.01.01. 19:28:01

@hübrisz: Valóban 20 évig voltam házas, de arra, hogy a volt férjem miért volt olyan, amilyen, csak most jöttem rá, 8 évvel a válás után. Mert belefutottam egy másik kapcsolatba, ami tartott kisebb-nagyobb megszakításokkal 4 évig, és kerestem a válaszokat arra, mi a baj, miért nem működik. Mert nárci volt mindkettő, de a két különböző típusa...
És, mint írtam, NEM tudatosan szültem ezért a gyerekeimet! Ez jóval később, a pszichoterápia során tudatosodott bennem...
A döntéseimért pedig természetesen vállalom a felelősséget anélkül is, hogy bárki az orrom alá dörgölné...
Feltettem 2 kérdést, arra kértem volna választ, nem pedig kioktatást.

Visszaeső 2019.01.01. 19:54:51

@Almandin: Megnéztem az ajánlott videókat. A szexuális magatartás is stimmel. Azt, hogy az anyám is ilyen volt, sajnos szintén tudom. Egyetlen problémám a szakítással, hogy a holmijait még mindig nem vitte el. Ez egyrészt nyilván tudatos, ill. nincs hova vinnie (ezt most nem részletezném...). És fogalmam sincs, hogy mi legyen velük. Komoly érték, ki nem dobhatom (?), de így lesz oka visszajönni...

Almandin 2019.01.01. 21:52:33

@Visszaeső: Kedves Visszaeső! Először is boldog (az előzőnél boldogabb) új évet kívánok Neked és a gyerekeidnek is! Örülök, hogy van pszichoterapeutád, ő biztos segíteni fog Neked abban is, hogy hogyan kerüld el a jövőben a nárcisztikusokat. Azt a csatornát is tudom ajánlani, amiről ajánlottam a videókat. Egy jó szakember készíti őket. Rendkívül sok aspektusát vesézi ki a nárcizmusnak, én mindig tanulok tőle újat.
Valószínűleg visszajön a holmikért. Érdemes félretenni őket, ha van padlás, vagy tároló, az még jobb, mert ott kerülgetni se kell a cuccokat. Ha jelentkezik, semlegesen elintézni az ügyet, mint egy ügyféllel, és kész. Esetleg, ha nem túl sok a holmi, postai csomagban is utána lehet küldeni.

2019.01.02. 12:03:05

BUÉK!

(Később írok.)

2019.01.02. 12:59:54

Ugyan nem nárcipata-specifikus, de ajánlom figyelmetekbe az alábbi könyvet (már csak azért is, mert én nem látok /számottevő/ különbséget a nárcipata ill. nem nárcipata férfi szexualitása között):

www.huffnagelpista.com/uploads/7/0/9/2/709291/philip-zimbardo-nincs-kapcsolat-hova-lettek-a-ferfiak.pdf

2019.01.02. 15:15:41

@Almandin:
Szia! (Rég voltál...)
A szüleim nem voltam nárcipaták, mégis (nárci)patáknál kötöttem ki...
Megnéztem a videót, amit ajánlottál. Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy van-e egyáltalán olyan szülő (beleértve magamat is!), amelyik nem "mérgező" (valamilyen formában)??? Az enyémek nagyon mérgezőek voltak... (Cipelem is a következményeit...)
Lehet megkövezni, de egyetlen dologban nem ismerek mentséget, az pedig, ha valaki nem magáért a gyerekért szül... (Értelemszerűen a születésszabályozás lehetősége esetén.)
Nem tudom, hol olvastam a leválási időszakról. (Az ezoterikus katyvaszokra nem áldozok időt... :) ) De egyetértek vele. A kapcsolat leépítése (vagy felépülés a kapcsolatból bizony hosszú idő. Itt a példám: 25 évig voltam házas, 9 évig tartott a válóper (tuti írtam már, hogy én egy hét alatt tokkal-vonóval lebonyolítottam volna - de nem rajtam múlt). 2016-ban született meg a végítélet és az ítélet végrehajtása is megtörtént.
A volt házastársamtól a gyakorlatban úgy szabadultam meg bő egy éve, hogy talált egy újabb áldozatot, és hozzá költözött vidékre.
Ott, ahol közös(nek minősülő) anyagiak és közös gyerekek voltak/vannak, nem tudsz egy mozdulattal lapozni. Rengeteg olyan dolog van (ingatlanok, gyerekek, ecetera), ami miatt nem tudja az ember teljesen likvidálni az elmúlt idő (évtizedek) eseményeit. Ebből nem lehet csak úgy csettintésre kiszállni. A gyakorlati részéből sem, meg a traumákból sem. (Pláne, ha az ex is mindent megtesz azért, hogy ne sikerüljön...)
A fogyókúrára szokták mondani, a 10-20-30 év alatt felszedett súlytöbbletet nem lehet 1 hét alatt leadni...

2019.01.02. 15:54:17

@Visszaeső:
Nem kioktatni akartalak, de gyerekkérdésben nem tudok toleráns lenni.
(A szülői házból 14 évesen költöztem el - jó döntés volt- és napi 16 órát -szó szerint és hétvégeken is- dolgoztam, hogy el tudjam magam tartani, és megteremtsen az önálló(!!!) egzisztenciámat. Nem bort iszom és vizet prédikálok.)

A szexualitás. Nekem is feltűnt, hogy ebben a blogban nem (sem) esik róla szó. De ez megint egy olyan mély, széleskörű, kimerítő téma, amit felszínesen nem érdemes tárgyalni. (Szerintem.) És, ahogy fentebb írtam, én nagy eltérést (sőt, semmilyet) nem látok az "átlag" férfi és a nárcipata férfi esetében. (Nőknél nyilvánvaló, hogy van különbség.)

A férfiak teljesen másképp viszonyulnak a szexualitáshoz, mint a nők (a témában ajánlom Allan és Barbara Pease (házaspár) könyveit is). A férfinak a nő csak egy szexuális használati tárgy, ha nárci, ha nem. És ha ezt kimondom, akkor 10 nőből 8 nekem esik... Ha nem beszélhetünk vegytisztán, sallangmentesen a témáról, akkor kár a tintáért, az időért...
Ha azt mondom, hogy minden férfi rendszeresen(!!!) néz pornót (és egyre vadabbat), akkor 10 nőből 8 úgy néz rám, mint egy gyilkosra...
Először a képmutatást kellene kinőni, addig nincs sok értelme...

A magam tapasztalatai: nagyon kevés szexuális partnerem volt, tehát nincs széleskörű összehasonlítási alapom. De abban pl. igen, hogy szinte alig volt olyan (házas, kapcsolatban élő) férfi ismerősöm (kollégától a szomszédig bárki, életkortól, anyagi helyzettől, végzettségtől függetlenül), aki ne ajánlotta volna fel a szexuális szolgálatait... Konklúzió: ha nincs jelen az oldalborda, vagyis a "szép családi" élet díszlete mögött/mellett bárkire rárepülnek, aki szembe jön...
A férfiak gyárilag poligámok, persze lehet hazudni mást, de ettől még poligámok.
A szexuális teljesítmény és a partnerek száma minden férfinál értékmérő, státuszszimbólum.

Fentiekből következik, hogy a nemi aktusban sem a minőségre törekszenek, illetve ha mégis, akkor is csak a saját glóriájuk növelésére, ill. a nő függővé tételére - ha nárcipaták, ha nem.
A pszichopata volt házastársammal és a nárcipata exemmel is -objektíven- technikailag jó volt a szex. A nárcipatám jól játszotta az érzelmi részt is.

2019.01.02. 16:28:39

@Visszaeső:
Javaslom, olvasd el az "Én, Sándor Erik" c. könyvet. (A nárcipata szexualitásáról is szó esik benne.)

Nárciszkertész 2019.01.02. 22:28:17

@hübrisz: "Nem kioktatni akartalak, de gyerekkérdésben nem tudok toleráns lenni."

Pedig próbálj meg, kérlek.
Visszaeső nem kíváncsi rá, hogy szerinted hogyan nem kellett volna elrontania ezelőtt akárhány évvel. Azt is írta, hogy UTÓLAG a pszichoterápia alkalmával jött rá erre. Örülj a saját életednek, és ne ítéld meg a másét. Ez nem az áldozathibáztatás blogja.

Nárciszkertész 2019.01.02. 22:35:33

@Visszaeső: Üdv a klubban!
Az tényleg baj, hogy a holmijai ott vannak. Nem tudsz keresni nekik valami helyet, ami nem a te lakásod? Tudom, hogy ezzel is te szívsz, neked idő, neked pénz, de még így is BIZTOSAN jobban jársz, mint ha hagyod, hogy ő diktáljon a cuccai elvitelében is. Mert amíg te nem mondod meg neki világosan, hogy a holmijait eddig és eddig vigye el, különben kirakod az utcára (és tényleg rakd ki az utcára, ha nem viszi el), addig ő fogja alakítani az ügyet, és sajnos pont sose lesz neki alkalmas, hogy elvigye, vagy nem akkor lesz neki alkalmas, amikor neked az. NE hagyd, hogy ebben is szórakozzon.
TE döntsd el, hogy mi legyen a cuccaival, és ha eldöntötted, közöld vele. NE várd meg, amíg ő dönt.

És biztosan jól érzed, biztosan vissza fog jönni, és sok igazságtalan és rémes kör fog még következni. Ha nem tudod megvalósítani a no contactot, akkor jön a szürke szikla módszer, erről még nem írtam külön posztot, bár nagyon kellett volna. Ha olvasol külföldiül, keress rá a grey rock kifejezésre, utána gyakorold sokat, nem lesz könnyű, de nincs más, ami hatékony.
A bosszú fel se merüljön benned, akkor sem, amikor épp a fejeden próbál táncolni szöges bakancsban. Nem miatta, magad miatt. Ne pazarolj rá több időt.

2019.01.02. 22:38:54

@Nárciszkertész:
Magam Nobel-díjat kaphatnék "A világ leghülyébb nője" címmel. Nem vagyok rá büszke, de ez a felismerés (is) kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi történik velem. (És a társadalomban.) Nem lehet mindig, mindenért csak mást (másokat) hibáztatni. Nem menthetjük fel magunkat minden felelősség alól, csak azért mert mesterséges tudatlanságban vagyunk tartva.

2019.01.02. 22:42:45

@Nárciszkertész:
A szürke szikla módszerről vannak magyar nyelvű oldalak is.

Almandin 2019.01.04. 00:27:55

@Nárciszkertész: Nekem is feltűnt már régebben is, hogy hübrisz erősen kioktató ember. Az a benyomásom, hogy ő nemcsak elszenvedője a patológiás nárcizmusnak, hanem maga is az. Sebezhető, rejtett nárcisztikus. Nekik, ellentétben a narcopata altípussal, vannak érzelmeik, szenvednek belül, de attól még nárcik. Saját magukra nem látnak rá, másmilyennek, empatikusabbnak hiszik magukat. Nem vagyok pszichológus, de nekem ez a benyomásom róla. Ugyanis nagyon gyakori, hogy nárcisztikusok egymással kerülnek kapcsolatba, mert egymást is vonzzák. Hübrisznél megdöbbentő az az erőszakosság, amivel a véleményét tolja. Kinyilatkoztat, nem tiszteli a más véleményt. Az ő gondolkodása az abszolút, egy igazság. Férfiak felé nincs empátiája (amikor pl. az incelekről beszéltem, ez erősen kijött). Csak akkor lenne elégedett, ha itt mindenki elhinné ama tévképzetét, miszerint az összes férfi olyan, mint a narcopaták. Amikor egyszer megkérdeztem, mi lenne a megoldás, ha a férfiakkal nem lehet boldognak lenni (természetesen csak a gondolkodására voltam kíváncsi, nem eligazításképpen), azt írta, majd később kifejti, de ez azóta se történt meg, az ilyen kérdésekre nem adott egyenes választ (ködösítés, mellébeszélés, manipuláció). Mert erre csak néhány megoldás létezhet a hübriszi világképben: cölibátus, leszbikusság vagy a férfiak szexuális-anyagi kihasználása.

2019.01.04. 12:56:03

@Almandin:
Nem te vagy az első, aki kioktatónak minősít.
Ezer %, hogy nincs bennem nárcizmus.
Az okai -szerintem- a "kioktatásnak":
14 éves korom óta eltartom magam, mindent ÖNERŐBŐL, egyetlen fillér külső segítség nélkül teremtettem elő. Elfáradtam. Elegem van a nyafogó, infantilis, döntésképtelen, egyéni felelősséget nem ismerő (és sokszor lusta, másokra rákényelmesedő) emberekből. (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Én egy igavonó barom vagyok, mindig a megoldást keresem, nem pedig a kifogást!!! megőrülök már azoktól a nőktől, akik egy 300 forintos műanyag (felesleges) bisz-baszról fél óra(!!!) nem tudják eldönteni, hogy a világos vagy a sötét rózsaszínt válasszák... Telefonos fotózás-küldés-segítségkérés... Az emberek zömének az üres külsőségeknél kezdődik és fejeződik be az élete... A szocializmusban tilos volt gondolkodni, és valahogy ebből az infantilizmusból a társadalom nem akar felnőni...
Már nincs türelmem ahhoz, hogy egyet elmondjak százszor, hogy kisregény formájában fejtsem ki a 2 mondatos lényeget... Hogy elemi dolgokat kell magyarázni... (Nem a blogról beszélek, hanem a társadalomról.) Én mindig teszem a dolgomat, nem várok másra... Miközben mások leszarják, hogy az én energiám, időm, idegrendszerem sem végtelen...
Mondom: belefáradtam az emberek tehetetlenségébe, képmutatásába.

És, hogy mennyiben van igazam, vagy sem, amit kinyilatkozok?
Ma már ezen is lapozok. Megvárom, míg az illető saját maga rájön, a saját kárán... Úgy sem tudok mást tenni. Persze, ez a "várakozás" sokszor évek...
És egy kezemen meg tudom számolni, hányan jötte oda hozzá, hogy, vazze, bocs, igazad volt... Érdekes módon én mindig mindenkinek a szemébe nézek, míg mások csak sunnyognak, nem néznek a szemembe...

A kérdésed, hogy mi lenne a megoldás, ha a férfiakkal nem lehet boldognak lenni, biztosan elkerülte a figyelmemet, de most válaszolok:

NINCS megoldás. Illetve a "megoldás" az, amit elbír a nő önbecsülése.

Abból kell főzni, ami van. Tudomásul kell venni, hogy "a férfinak élete, a nőnek sorsa van".

Tapasztalatom szerint (ezt lehet, hogy írtam), amíg a nő szexuálisan aktív, addig "falaz" a férfiaknak. Hiába tudja az agyával, hogy a pasija hülyének nézi, szarrá csalja, stb., ezt nem mondja ki, (nemhogy másnak, még magának se), mert akkor azzal saját magát mi nősítené le... (Okkal.) Az ösztön erősebb, mint a józan ész... A nemi és reprodukciós ösztön a legerősebb ösztön... Ezzel nem lehet mit kezdeni. A nők (gyári) érzelmi igénye gyakorlatilag sohasem kerül kielégítésre. és, hogy ezt ki hogyan oldja meg? Képmutatás, önámítás = kirakatélet (lásd: fészbuk...), pótcselekvések (vallás, drogok, kényszeres vásárlás, stb.), promiszkuitás, prostitúció, (kényszer)leszbikusság, mittomén.
És pontosan tudom, hogy a férfiaknak "falazást" is csípőből el fogod utasítani. Nem is fogok ezen vitatkozni, kivárom, míg rájössz... :) Mikor fogsz rájönni? Amikor már aszexuális leszel.

És még egy: nem tudom kibékülni azzal sem, amikor egy nő megéli a maga szenvedéseit, de a lányát (lányait) tudatlanságban hagyja, sőt...
A férfijogú társadalom férfivezetői SOHA nem fogják önmagukat leleplezni, csak az anyák tudnak tenni a lányaikért...

2019.01.04. 12:58:31

hányan jötte oda hozzá = hányan jöttek oda hozzám... :) A többi hibáért is bocs.

2019.01.04. 13:58:02

@Almandin:
Eszembe jutott valami.
Két gyerekem van, 2 x 4 év ovi...
Az óvodában volt egy óvó néni (Éva néni), aki VÉGEZTE A FELADATÁT. Értsd: ÉRDEMBEN foglalkozott a gyerekekkel.
Többek között elvégezte azokat a feladatokat is, amit a szülőknek kellett volna: megtanítani a gyerekeket köszönni, zsebkendőt használni, wc-t lehúzni használat után, kezet mosni, stb.
Namármost, amikor 20-30 gyerekkel kell kezet mosatni ebéd előtt, akkor nem lehet minden gyereknek fél órát könyörögni...
Vagyis, Éva néni a szülők szemében "katonás" volt, és ezért meglehetősen népszerűtlen... Mondanom se kell, hogy én kifejezetten kedveltem Éva nénit, és értékeltem a munkáját...
A szülők körében azok az óvó nénik voltak a "jó" óvó nénik, akik leszarták a kölyköket, de kellően méz-mázosak voltak, jól el lehetett beszélgetni velük az aktuális tv-sorozatról...

Visszaeső 2019.01.04. 20:20:28

@Nárciszkertész: Nincs egy fillérem sem helyet bérelni vagy elvitetni a holmijait. Nincs is hova. Valószínűleg külföldön tartózkodik, eddig is onnan járt haza. Ráadásul jelenleg elfogatóparancs van ellene... De hiába mennék a rendőrségre, semmi információt nem tudnék adni egy email címen kívül. Tehát részemről patthelyzet, számára viszont nyitott könyv vagyok.

Visszaeső 2019.01.04. 21:20:52

@Almandin: Megpróbálom tömören összefoglalni az eddigieket. Néhány nap alatt tisztult ki rengeteg dolog, amin évek óta rágódtam, amiknek kerestem az okát. (Egy részét olvashattad itt, de egy része eltűnt megosztás közben.)Tehát:
van egy nárcisztikus anyám. Gyerekként betegséget beszélt belém, sokszor nem értettem, miért visz orvoshoz, de hogy lehet tiltakozni 8-10 évesen, mikor ő a mintaanya. Nem volt gyermekkorom. Se tábor,, se barátok, se semmi. Zongora kötelező. Kamaszként már kurvaként kezelt, holott sehova se mehettem, egyszerűen kimaradtam mindenből, amiből a kortársaim: osztálykirándulások, diszkó, mozi, barátkozások, ismerkedések. Nem volt kamaszkorom sem. Talán szerelmes voltam, mikor férjhez mentem. Arra a bulira, amin a férjemmel megismerkedtem, két napi, több ember általi könyörgésre engedett el azzal, hogy "de nem kell mindenkinek az ölébe ülni"...Mindenesetre menni akartam otthonról. Minél messzebb. Sikerült. Mint írtam, a volt férjem mindent szétvert, ami a keze ügyébe került. Ezek a tombolások napokig tartottak. Lett négy gyermekünk (mindegyiket akartam), aztán 20 év házasság után elváltam. Mert már nem szülhettem, hát jött a depresszió, meg két év terápia. A válás maga csendben lezajlott, de utána volt zaklatás, fojtogatás, fegyverrel való halálos fenyegetés, az exet kommandósok vitték a pszichiátriára. Utána láthatási problémák, a gyámhivatalban a gyerekei után síró apa, akit amúgy sohasem érdekeltek, könnyekig meghatott ügyintézők, akik engem "leszaranyáztak"...Lassan, nagyon lassan nyugodtak le a kedélyek, az exnek jöttek új kapcsolatok, én egyedül voltam a gyerekekkel. Másik városba költöztünk. Évek múlva egy netes társkeresőn ismerkedtem meg egy férfivel. Túl szép volt a sztori. Voltak vészharangok, de még milyenek! De imádtam a higgadtságát... mert a dühből elegem volt, egy huzat becsapta ajtó, egy földre eső könyv infarktust hozott rám, olyan mélyek voltak az emlékek. Képtelen voltam még a tévében is megnézni bármilyen filmet, amiben valamiféle agresszió volt. Ez az új ember meg olyan kísértetiesen nyugodt volt, hogy azt éreztem, itt a Kánaán. Aztán persze a cukrostakonynak vége lett. Együtt éltünk néhány hónapig, aztán elküldtem. Idővel visszajött. Megint jobb volt kicsit. Mikor elmondtam, hogy mi a problémám a kapcsolatunkkal, akkor fogta magát, és szó nélkül elment. Hetekre. Közben mocskolódó üzeneteket küldött. Visszajött. Megint kiborult a bili, megint lelépett... négy év telt el így. Szünetekkel.
Nyáron véletlenül (?) (semmi sem véletlen!) megnéztem a telefonját. Előző nap jött haza. Miután túlestünk az "üdvözlőszexen", SMS-ben randira hívott egy nőt, akivel, mint láttam, már hónapok óta tartott a kapcsolata. 10 percet adtam indok nélkül, hogy eltűnjön. Nem értette. Megmagyaráztam. Egy hét múlva beállított. Talán akkor beszéltünk egymással értelmesen hónapok óta. Berugott. Lefeküdt, én meg végignéztem a telefonját. Reszkettem attól, amiket találtam. Másnap elment. Mocskolódott, nem válaszoltam, pedig nagyon provokált. Határidőt szabtam, hogy pakoljon el. Letelt. Újat szabott, de nem jelentkezett. Most a rendőrség keresi... és közben csendben ráébredtem, hogy a férjem is nárci volt. Ugyanúgy, ugyanazokat csinálta. A különbség csak annyi, hogy ő dühkitörésekkel, ez az utóbbi meg halálos nyugalommal, illetve szó nélküli, hetekre, hónapokra való eltűnéssel kergetett az őrületbe...
Most próbálom összekaparni magam. De hiszem, hogy vannak normális férfiak. Hiszem, hogy vannak jó emberek. Hiszem, hogy 50 fölött is lehetek boldog.
@hübrisz szerint csak addig ér valamit egy nő, míg nem aszexuális. Nos, a nárci párom mondogatta, hogy van még 2-3 évem, aztán fizethetek azért, hogy megdugjon valaki... érdekes.

Almandin 2019.01.04. 23:31:19

@Visszaeső: Együttérzésem. Borzasztó, amin keresztülmentél. Ezek a férfiak nemcsak nárcisztikusok, hanem veszélyes bűnözők is egyben. Anyád tipikus nárci szülő, szerintem kisebb fokban Münchhausen by proxy szindrómás is (a nem létező betegség bebeszélése erre utal, örülj, hogy ennyivel megúsztad, van anya, aki meg is öli a gyerekét, hogy közben a mintaszülő szerepében tetszeleghessen az egészségügyi dolgozók előtt).
Drukkolok Neked, hogy légy boldog, hübrisz a saját megkeseredettségét vetíti ki az összes férfira. Pszichoterápia továbbra is javasolt, mert a nárcisztikus szülők gyerekei fokozottan hajlamosak nárcisztikus társakat választani akár sorozatban is. A rejtett nárcizmus pl. sokáig nem látszik valakin.

2019.01.05. 00:03:08

@Visszaeső:
Jajjj.
"szaranya"?
A koreográfia mindig ugyanaz, csak a csomagolás más:
A hivatalokban (gyámügy, családgondozó), én voltam az az "anyuka, aki piszkálja az apukát"..., miközben szó szerint életveszélyben voltunk...

A válásom megkezdése óta kerek 11 év telt el, ezalatt az idő alatt nem (sem) találkoztam egyetlen "normális" férfival. Mondanám, hogy nyugodtan várd csak a csodát, de nem mondom, mert azt hinnéd, gúnyolódom.

A pszichopatától való válásom 4. évében ismertem meg egy 24 karátos nárcisztikus pszichopatát... Nincs új a nap alatt...

Amiért most írok:
"szerintem csak addig ér valamit egy nő, míg nem aszexuális."
Nagyon félreértettél.
Azt írtam, hogy amíg szexuálisan aktív a nő, addig "falaz" a férfiaknak. Vagyis nem néz szembe a valósággal. Ennek a "falazásnak" legtöbbször akkor lesz vége, ha a nő aszexuálissá válik. Mert akkor már az ösztönök nem szorítják béklyóba a nőt...

Persze, nem véletlen, hogy azt olvastad ki, amit...

Éppen ma olvastam Szurovecz Kitti (34 éves) író nyilatkozatát: "Ez a világ nem ereszti a nőket, amíg használhatók szexre, utána pedig kidobja magából az emberi roncsokat."

2019.01.05. 00:14:21

@Almandin:
Beszéltünk már arról, hogy nincs gyermeked. És azért nincs, mert nem találkoztál olyan férfival, aki alkalmas lett volna családalapításra. (Vagyis adott kapcsolatban időben jelzett a radarod, míg nekem, másnak nem...)
De úgy egyébként a világ tele van "normális" férfival...
Akkor most hogy van ez?

2019.01.05. 00:23:55

Ajánlom Hercsel Adél "Láthatatlan pokol" c. könyvét...

csámcsám 2019.01.05. 08:51:56

@hübrisz: Nem értek veled egyet veled a normális férfiakat illető véleményedben. A te tapasztalatod talán alátámasztja a véleményed "vélt" igazát, és meg is értem, hogy miért alakult ez ki. Ugyanakkor nekem más tapasztalatom van. Volt olyan időszakom amikor osztottam a véleményedet, és egyszerűen nem láttam a fától az erdőt. Vannak normális férfiak, nem is kevesen. Csak ők nem feltűnőek. Ők azok akikre simán rá lehet mondani, hogy "igavonó barmok" , mert szeretik a munkájukat, családjukat, lojálisak a munkatársaikhoz, feleségükhöz, gyerekeikhez, barátaikhoz, valódi érzéseik vannak. Vagyis az a végletekig kizsigerelt szürke réteg, amelyik nem is nagyon látszik. Nincsenek magas pozícióban, nem is vágynak ilyesmire. Nehéz észrevenni őket. Mondhatni dögunalmasak, mert "csak" egy nyugodt, kiszámitható életre vágynak. Nincsenek kilengéseik, nem érdekli őket a pornó, sose másznak rá más nőkre, nem nagy a szexuális igényük sem, és úgy egyáltalán nincsen semmiben sem extra igényük, nem zizegnek vagy feltűnősködnek. Sok ilyet ismerek, és láss csodát, ezek mellől pattannak meg a nők, mert nem elég izgalmasak, szenvedélyesek. Őket lehet a legjobban kihasználni, nem ritkán egy nárcipata nő hálójában vannak. Ezeknek a férfiaknak egyáltalán nem könnyű így érvényesülni egy patriarchális társadalomban, ahol egész egyszerűen az általuk képviselt gerincesség, becsületesség nem érték, nem tudnak felfelé nyalni, lefelé meg taposni. Nekik a cél nem szentesíti az eszközt. Sokan vannak, nem panaszkodnak, és szinte sosem mesélik el a sérelmeiket, nem sírnak amikor belül üvoltenek, nem kérnek segítséget amikor majd bele bolondulnak az őket ért attrocitásokba (mert ezek a gyengeség jelei ebben a társadalmi berendezkedésben). Nem csoda, hogy alig lehet őket észrevenni. A nárcival való kapcsolat elvette tőlem azt a naivitásomat, hogy minden embert a saját szemüvegem keresztül nézzek, hogy alapvetően a jót lássam bennük. De pont emiatt, azt sem engedem meg, hogy egy másik szemüveg kerüljön rám, és csak a rosszat lássam, mert ez is csak egy szemüveg, mint az előző, és nem a valóságot mutatja. Csak így lehet nyitottnak maradni, és meglátni azt, ami sok esetben ott van az orrunk előtt. (most idebiggyeszthetném a saját története(i)met, alátámasztásul, de nem teszem, mert nagyon felismerhető és sajnos a nárcim aktívkodik)

csámcsám 2019.01.05. 08:57:18

Boldog Új Évet kívánok mindenkinek :)

2019.01.05. 12:27:59

@@csámcsám:
Neked is buék!

Bizony nem értünk egyet. :) A "normális" férfit akkor hiszem, ha látom. Mindenki beszél róla, de mutatni a valóságban legalább egyet még senki...
Szóval, látni szeretném!!!! Akkor hiszem!!!

Nem azért nem látjuk, mert "szürkék, észrevételnek", hanem, mert egyszerűen nincsenek. A partnereiket kellene megkérdezni, hogy mondjanak már valamit a díszlet mögé rejtett valóságról...

A jóképű, sikeres, lehengerlő alfahímek válogathatnak a nők között. Esetükben inkább azzal van a gond, hogy nem győzik..., a nők sorban állnak...
Az alfahímek erőszak, törvénysértés nélkül is kiélhetik az ösztöneiket.
Az alfahímek is rendszeresen néznek (vad) pornót, csak lényegesen kevesebb idejük van rá, mint az unatkozó "szürkéknek"...

Nézzük azokat a szürke eminenciásokat.

Hoppá! Zsigerből írtam a szürke mellé az "eminenciásokat", meg is álltam egy pillanatra, hogy mit is írok...

Rákerestem a pontos jelentésére:
"Nagy hatalmú ember, aki nincs az előtérben, de a háttérből irányítja a dolgokat.
A szürke eminenciás kifejezésben a szürke arra utal, hogy a nyilvánosság számára nem nyilvánvaló, hogy a személy hatalommal bír."

Ez az!!! A zsigerből írt jelző/fogalom pontosan fedi, amit megértetni szeretnék:
Ezek a férfiak ugyanúgy uralkodnak a nőn, ugyanúgy kizsigerelik a nőt, csak a szürkeség álarca mögé bújva... Sőt, az általános sikertelenségük miatt még jobban... Alattomosak, sunyik, "a lassú víz partot mos" típusok...

A sokat ismételt mondásom szerint: a koreográfia mindig ugyanaz, csak a csomagolás más...
(Engem már nem lehet megtéveszteni a csomagolással...)

A szép csomagolásba REJTETT ösztönök ezerszer veszélyesebbek, mint az alfahímek NYÍLT promiszkuitása...

Idézlek:
"Nincsenek kilengéseik, nem érdekli őket a pornó, sose másznak rá más nőkre, nem nagy a szexuális igényük sem"

DE!!!!
Az ösztön nem válogat. Az ösztönt nem érdekli, hogy kinek mennyi pénze, tehetsége, végzettsége, jó vagy rossz külseje van, ecetera. Az ösztön az ösztön.

Freud írja:
"A belső ingerforrások az ösztönök, amelyek állandó erőként hatnak, folytonosan fennállnak, ezért nem lehet könnyen menekülni előlük. Az ösztön egy bizonyos izgalmi állapotból eredő pszichikus energiamennyiségként képzelhető el, ami feszültséget kelt a lelki szerkezetben. Freud elmélete szerint a feszültség kínérzettel jár a lélek számára, ami arra törekszik, hogy önmagát nyugalmi állapotba hozza. Az ösztönt tehát ki kell elégíteni, hogy energiája levezetődjék. Ez azonban nem megy egyszerűen, mivel a legtöbb ösztönkésztetés elfogadhatatlan a tudat számára, ezért elfojtja, a tudattalanba száműzi azokat. Ettől azonban az ösztönök nem szűnnek meg létezni, tudattalan kínt okoznak a lelki szerkezetben, és arra törekszenek, hogy kifejeződjenek, hogy észrevetessék magukat a tudattal."

A "szürke" (előnytelen külsejű, sikeretlen) férfiak a legveszélyesebb szexuális ragadozók... Közülük kerülnek ki a pedofilok... Ha sikertelenek a nőknél, a gyerekek felé fordulnak...
A "szürkék" miután "klasszikus" és/vagy társadalmilag elfogadott módon nem tudják kiélni az ösztöneiket (de Freud óta tudjuk, hogy az ösztön soha nem tűnik el, a mélyről is követeli a magáét), ezért megkeresik az ösztöneik kielégítésének MÁS, REJTETT módját... Ez a(z egyre brutálisabb) pornó és a pedofília, ill. egyéb szexuális aberrációk.

Egy alfahímnek nem kell erőszakolni, gyerekekre rámászni, akkor is válogathat a legjobb nőstények között... De mit csináljon az ösztöneivel a "szürke"???

Kérlek, olvasd:
www.beszeljrola.hu/

2019.01.05. 12:51:03

@csámcsám:
Ui. Figyeld meg a férfiak metakommunikációját:

Az alfahím egyenes testtartással, hátravetett fejjel, cinikus-fölényes mosollyal küldi felém a jelet: "ha akarom, 2 perc alatt ledumálom rólad a bugyit..., de még meggondolom, hogy részesítelelek-e abban a csodában amit csak én tudok..."

A "szürke" görnyedt testtartással, félig lehajtott fejjel, bocsánatkérőnek álcázott sunyisággal, esdeklően pislog felém a felesége mellől, jelezve, hogy jó lenne, ha a kegyeimben részesíteném... Éppenhogy csak a nyála nem csöppen el...

csámcsám 2019.01.05. 13:41:50

@hübrisz: Szívesen bemutatnálak nekik. A szűk környezetemben legalább 3 "szürke" - hmm egyáltalán nem a testartásra vonatkozik a jellemzésem sokkal inkább egyfajta egyszerűséget, jellemességet érték ez alatt - férfi ember van. Ja, az egyik a férjem és tudom miről beszélek.
Mindenkinek saját szubjektív világnézete van, elfogadom, hogy a tied ilyen, olyan képet alakíthatsz ki magadnak a férfiakról amilyet akarsz, a te dolgod tkp, és próbáld te is elfogadni, hogy a te világnézeted egyáltalán nem érvényes mindenkire, de még általánosan véve sem, azon egyszerű oknál fogva hogy nem ismered te sem a világ összes emberét, és nincs nálad sem a bölcsek köve, meg mert például nekem is egészen egyszerűen az a tapasztalatom amit leírtam, az helytálló még akkor is ha te ezt megkérdőjelezed :)

2019.01.05. 14:17:26

@csámcsám:
Hát, nem tudok mást tenni, mint "kivárok". Kivárom, míg oszlik a rózsaszín köd... :)

Valóban nem ismerem a világ összes emberét, de a működési mechanizmus mindig ugyanaz...

De sok nő mondta már, hogy az ő férje aztán soha... (Miközben a kedves férj a legyet röptében...)
Olyankor mindig megkérdeztem, a nap 24 órájában vele vagy és a fejébe (gondolataiba) is belelátsz?
De mit érek el ezzel a kérdéssel? Azt, hogy ellenség leszek...
Mert kinek mi a fontosabb, az álomvilága, vagy az önbecsülése...

csámcsám 2019.01.05. 14:48:47

@hübrisz: Egyszerűsítsünk a kommunikáción mindenféle másokra való kereszhivatkozások nélkül :) Tehát azt állítod-e, hogy mivel te személyesen nem találkoztál allitasod szerint normális férfival = olyanok nem is léteznek?

2019.01.05. 15:43:49

Több ezer nőt ismerek a munkámon keresztül. Hála az internetnek, ömlik az információ... Tudod, a koreográfia...
Amikor kezdtem ébredezni a szolgalétből, és belevetettem magam a pszichológiába (és a kapcsolódó társadalomtudományokba), egyre több mindenre lett rálátásom...
(A volt házastársam meg is jegyezte: "Minek olvasol???" Üzenete: ha a nő olvas, az veszélyes...)
Ehhez képest a válásom 9 éve alatt bekaptam egy nárcipatát, de talán kellett is, mert ezáltal még intenzívebben kerestem-kutattam a kérdésekre a választ...
A 9 éves jogi procedúra alatt kikerülni sem tudtam a súlyos társadalmi (intézményesített) anomáliákat...
Ez is egyfajta drog... Egyre többet akarok tudni... Bírja az idegrendszerem. A limonádét, az álomvilágot, a képmutatást, a hazugságot nem bírja...
Évezredek alatt sem sikerült senkinek (semmilyen módszerrel) a homo sapiens genetikai programját megváltoztatni. Nevezetesen : a férfi biológiai kódja az utód nemzése (csak a nemzése!), a nőé az utód nemzése és felnevelése. Az utód tekintetében ez két teljesen különböző program, nincs közös nevező. Hiába próbálták a férfit vallással, joggal, bármivel karámba szorítani, egyetlen társadalomnak sem sikerült a mai napi sem... És nem is fog. (Lásd a népesedési mutatókat...)
És ezt a természeti törvényt akarjátok felülírni... Nem akarjátok tudomásul venni, hogy LEHETETLEN.
Én ezt elmondom, ennél többet nem tudok tenni. És elviselem, hogy én vagyok hülyének nézve... :)

Már bemásoltam ezen a blogon, de jó eséllyel nem olvastad. Popper Péter nyilatkozta saját magáról nem sokkal a halála előtt:

"nagyon vágyódik arra, hogy szellemileg egyenrangú partnerre tegyen szert. És ezt keresi folyton. Amikor megtalálja őket, összeköti velük az életét, ám egy idő után már nem tudja elviselni az egyenrangú, szimmetrikus kapcsolatot, mindenáron fölénybe akar kerülni, és saját maga teszi tönkre azt. Ezért aztán többször válik, házasodik. Ezt én nem tudtam magamról, főleg azt nem, hogy mindig én rontok. És tényleg így volt, ha találkoztam egy olyan nővel, akivel szimmetrikus volt az intellektusunk, azt hiúságból nem tudtam elviselni. A saját fölényemet akarom, és tényleg én teszem tönkre ezzel a kapcsolatot."

Még Popper Péter tudatossága sem tudta felülírni a nő feletti hatalomgyakorlás genetikai kódját.
De Ő legalább elismerte...

csámcsám 2019.01.05. 16:09:29

@hübrisz: Maradjunk a kérdésnél másokra való kereszhivatkozások nélkül, már persze ha megtisztelsz a válasszal :) Egyszerű kérdésre egyszerű választ szeretnék kapni. Egyes szám első személyben :)

2019.01.05. 16:19:52

Már többször gondoltam arra, hogy idézem Czakó Dorinától (szintén túlélő) az alábbiakat, de most talán kifejezetten idekívánkozik.
Teljes mértékben azonosulok az álláspontjával, és hálás vagyok, hogy leírta.

"Mit gondoltam/gondolok én a házasságról?

Többé vagy kevésbé köztudott rólam – és az esetek többségében nem is szoktam nagy népszerűségre szert tenni vele -, hogy nem vagyok házasságpárti.

(.....)

Egy jó ideje már annak, hogy megint másként látom ezt a dolgot. És ez már nem is egészen a jogi részhez kapcsolható, hanem a személyiségfejlődésem részeként definiálnám. És sokkal inkább érzelmi oldalról történő megközelítésben, részben pedig, az ehhez az érzelmi oldalhoz kapcsolódó felelősség irányából tudnám elmagyarázni, hogy mire is gondok. Ebből következik, hogy ezen a téren még annyira sem várom el, hogy más is úgy lássa ezt a házasság kérdést, mint én, mint amennyire “elvárom” ezt, a jogi vonatkozások terén. Hanem csak szimplán elmondom az én meglátásom, hogy untassak, esetleg bosszantsak vele másokat.

Ebből következik, hogy ezen a téren még annyira sem várom el, hogy más is úgy lássa ezt a házasság kérdést, mint én, mint amennyire “elvárom” ezt, a jogi vonatkozások terén. Hanem csak szimplán elmondom az én meglátásom, hogy untassak, esetleg bosszantsak vele másokat.

Szóval, ami a jogot és a piszkos anyagiakat illeti, most is tudnám persze, hogy adott esetben mire figyeljek, de nem akarnék ilyen dolgokra akkora intenzitással koncentrálni, és annyi mindent lepapírozni. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy vannak dolgok, amik még teljes odafigyelés, és a mindkét fél részéről fennálló maximális jó szándék, illetve együttműködés esetén is okozhatnak kellemetlenségeket egy esetleges válás során. Ezért logikus, hogy a közös vagyont sem pártolom.

És ahogy mondtam, nem kell velem természetesen egyetérteni, de én magam, a legkisebb romantikus dolgot sem látom abban, hogy valaki aláír egy szerződést az érzelmeiről, illetve kapásból hazudik önmagának, és annak a valakinek is, akit (jobb esetben) tiszta szívből szeret (jelenleg). Hisz ha be valljuk, ha nem, a helyzet az, hogy házasság esetén, hivatalosan, papíron megígérünk olyan dolgokat egymásnak, amikről nem tudhatjuk, hogy örökké úgy fogjuk-e gondolni/érezni.

Igen, jól olvasta mindenki: SZERZŐDÉS! Mert az! Jogi értelemben a házasság tulajdonképpen egy szerződés. Ami pedig az érzelmi részét illeti: nos kezdjük azzal, hogy a legemberibb dolog a világon az az, hogy változunk.
Nem tudhatjuk, hogy akivé holnapra leszünk, az a valaki ugyanúgy fogja-e majd szeretni és tisztelni azt a valakit, akivé Ő holnapra lesz, és akit ma még biztosan szeretünk és tisztelünk. Azt a valakit, akivel jelenleg közösnek látszik az utunk, de nem tudhatjuk, hogy holnap ezen az úton jön-e majd egy elágazás, amely int valamelyikünknek, hogy erre gyere, barátom! Én – és hangsúlyozottan: én legalábbis(!) – ezzel úgy vagyok, hogy nem hazudok és nem ígérgetek felelőtlenül valakinek, akit szeretek.

Tehát, érzelmi oldalról nem azért gondolom ezt így, mert félelem, keserűség, ember-, férfi-, vagy öngyűlölet van bennem, hanem épp ellenkezőleg. Az önmagam, és a másik fél iránti tisztelet, felelősség, és a szeretet az, ami részemről ezt a gondolatot, és érzést átszövi."

2019.01.05. 16:36:55

@csámcsám:
A kérdésed.
1. sz. 1. sz.
Amikor azt mondom, hogy én eggyel sem találkoztam, akkor a hétköznapi gondolkodás szintjén fejezem ki magam - nagyon kevesen tudnak elvontan (rendszerben) gondolkodni.
(A hétköznapi szintű válaszhoz is először definiálni kellene, hogy mit értünk "normális" alatt.)
De nem szeretnék, illetve nincs értelme leragadni a hétköznapi szintnél (arra ott vannak a műkörmös klubok), mert akkor csak egy helyben topogunk.

A válaszom a következő:
A nő és férfi genetikai programja olyan szinten eltérő, hogy lehetetlen a közös nevező.

csámcsám 2019.01.05. 16:53:25

@hübrisz: A kérdés nem ez volt. Mellesleg " nesze semmi, fogd meg jól" a válaszod is :) Nincs több kérdésem. Jól ismerem ezt az általad is képviselt kommunikációt (na vajon honnan?) Minden jót :D

2019.01.05. 17:18:25

@csámcsám:

Nem a válaszom manipulatív, hanem a kérdésed.

A kérdésed:
"Tehát azt állítod-e, hogy mivel te személyesen nem találkoztál allitasod szerint normális férfival = olyanok nem is léteznek?"

Igen, állítom, hogy személyesen még nem találkoztam "normális" férfival, de NEM állítom, hogy azért nem létezik "normális" férfi, mert én találkoztam vele.

Amit állítok, az maga a természeti törvény. A többi sallang.

És rajta, cáfold meg a természeti törvényt. Vagy intézkedj, hogy változzon. Mondd a Földnek, hogy ne forogjon...

Almandin 2019.01.05. 17:19:42

@hübrisz: De úgy beszélsz, mintha ismernéd a világ összes emberét. Az valóban naivitás, ha valaki azt gondolja, hogy a párja 100%-ban hűséges. Valóban nem áll ott az ember a másik mellett a nap 24 órájában. Én pl. nem tudom, hogy a kapcsolataimban a másik fél félrelépett-e. Sőt, nem is érdekel.
Én inkább azt látom, hogy te a férfiak poligám hajlamát valami katasztrófának fogod fel. Én nem. Úgy látom, hogy ha egy férfi kisebb fokban néha félrelép, az a természetéből felfogható lépés, és nem azért csinálja, mert meg akarja a párját alázni. Én azt látom, hogy sok mai nő azért tartja megalázásnak a kisebb kilengéseket, mert erre nevelték őket. A huszadik századi neveltetés arra irányult, hogy egy félrelépés megbocsáthatatlan bűn és fel kell bontani a házasságot. Egyszerűen ez lett a társadalmi norma. Mivel te sejtésem szerint 50-60 közti lehetsz, te még valószínűleg a hetvenes-nyolcvanas években voltál kamasz. Akkoriban, különösen a vidéki társadalomban még erősen élt a prűd szemlélet, miszerint a nemi ösztön, a nemi dolgok mocskosak, szégyellni valóak és a férfi szexualitás mocskos. Sok parasztasszony is abban élt, hogy "minden férfi disznó". Ez a kereszténység hatása, az egész európai kultúra évezredekig ilyen elvek szerint működött, ezért még máig érezhető.
Másrészt az miért kiakasztó, hogy esetleg az ember párja időnként megkíván más nőt is? Szerintem a félrelépés ott indul, hogy valaki csinál valamit egy másikkal. Gondolatbűn szerintem nem létezik. A monogámia egy kompromisszum a társadalomban, ami a leginkább megfelel az ember stabilitás iránti igényének. Olyan szerintem nincs (nőknél sem), hogy valaki évtizedeken keresztül csak egy embert kívánjon meg szexuálisan.
Szerintem épp te vagy az, aki valaha álomvilágban élt, és azért tartja szörnyetegeknek a férfiakat, mert olyan magasra teszi az erkölcsi mércét, ami a rendes férfi mércéje, hogy annak élő ember nem fog tudni megfelelni (akkor is szemétté válik, ha titokban megkíván egy másik nőt vagy néha megnéz egy pornófilmet). Túl sokat vársz a lelked mélyén egy férfitól és egy kapcsolattól (valószínűleg a gyerekkori szeretethiányod orvoslását), ezért érzed csalódottnak és kiábrándultnak magad. Valamint minden férfiban csak a rosszat veszed észre.
Férfiban ugyanúgy létezik ez a típus. Ők azt mondják, minden nő egy anyagias kurva, mert több olyat fogtak ki. Az ilyennek hiába bizonygatod, hogy téved, ő ragaszkodik a saját világképéhez.

2019.01.05. 17:30:34

@Almandin:
Csak röviden, mert vége a melónak.
57 vagyok - írtam már.
Nem a férfiak poligámiáját fogom fel tragédiának (bár az utódgondozás szempontjából nevezhetjük annak is), hanem a nők végtelen önámítását.
A XX. századi neveltetés "az asszony köténye mindent eltakar" és "az "azért ver, mert szeret" elven alapult. A holtomiglan volt a szabály.

(Most nincs több időm.)

Almandin 2019.01.05. 17:42:27

@csámcsám: Mondom, hogy nárcisztikus! Nem tudja magáról. Ő egy sebezhető példány, ezért maga is szenved. A felsőbbségi érzése ("én mindenkinél okosabb vagyok") , a manipulatív kommunikációs módja elárulja. Amúgy valószínűleg tudat alatt irigy is. Ugyanis azért akar "minden nőt felvilágosítani a férfiak valódi természetéről", mert a lelke mélyén érzi, hogy nincs igaza, van rendes férfi, csak neki balszerencséje volt. De nem bírja azt elviselni, hogy valaki boldogabb nála. Legyen minden nő boldogtalan! Célja lehet (akár nem tudatosan), hogy azok boldogságát is tönkretegye, akik állításuk szerint boldogok egy férfival (mint Te is). Ezért mondja, hogy szerinte a rendes, "szürke" férfi még szemetebb, mint dominánsabb férfitársa. Azt akarja ezzel elérni, hogy aki ilyennel él, akár boldogan, kezdje gyanakodva méregetni a társát, képzeljen bele nem létező rossz tulajdonságokat, ezért idővel tegye tönkre a kapcsolatát, de ha nem, akkor a gyanakvás tegye tönkre a boldogságát. Hübrisz szó szerint mérget ereget magából, ráadásul jóindulatnak álcázza ténykedését. Ő az a fajta nárcisztikus, aki pl. sokáig megtéveszti a pszichológust is. Sok idő kell a felismeréséhez.
Nem vagyok pszichológus, lehet, hogy tévedek. Jó lenne, ha kommentelne itt diplomás pszichológus is, mert érdekelne a véleménye hübriszről.

Almandin 2019.01.05. 17:48:22

@hübrisz: Azok inkább a 19. századi elvek voltak. Még régebben a nőket arra nevelték, hogy mindent tűrjenek el a férjüktől. A 20. században terjedt el a szerelmi házasság és az a felfogás, hogy el lehet válni a férj hűtlensége esetén. Utóbbi inkább a század második felére vált alapelvvé, de annyira, hogy sokan még ma is hülyének nézik azt a nőt, aki ilyenkor nem válik el (pont a fordítottjára változott az elvárás).
A 21. század pedig már a házasságot is kezdi sutba vágni, a mai emberek egyre kisebb része házasodik, elkezdték megkérdőjelezni a monogámiát is sokan.
Lehet, hogy írtad régebben, hány éves vagy, de annyi itt a hozzászólásod, hogy vagy nem olvastam, vagy nem emlékszem rá.

2019.01.05. 19:18:48

@Almandin:
Én a helyedben tartózkodnék a távdiagnózistól, mert Téged minősít, nem engem.
Találkozhatunk személyesen, és meg fog dőlni a téveszméd.
Láttál Te már olyan nárcisztikust, aki eltart, kiszolgál másokat??? Nem 2 percig, hanem évtizedekig...
Az állásfoglalásomba belemagyarázol olyat, ami nincs benne. Szerinted ez rendjén van?
A butaság netovábbja, hogy a nők boldogtalanságát akarom. 1. Hiába akarnám, a nők nem fognak az én kedvemért nem boldogok lenni. :))
2. Pont a súlyos pofára eséstől szeretném megvédeni a nőket...

Amiért nem értesz engem, az az, hogy nincs gyermeked. És nem is tudsz váltani, nincs radarod rá.
A nő nem tud egyszerre gyereket szülni, mamutra vadászni és a szvingerklubban szórakozni az apukával. Vagy ez, vagy az. Ezért probléma a férfi poligámiája. A férfi nomád, a nő a gyerek(ek) miatt röghöz kötött. Gyerek(ek) mellett nem lehet minden héten másik pasit beújítani. És az sem megy, hogy amíg anyuka pelenkáz, addig apuka félrejár...
A gyerek felnevelése 20 év és gyerekenként alapszinten(!) 20 millió. Ebből nem lehet ki-be ugrálni. A gyerek nem, lapostévé, hogy kikapcsolom és megyek a szvingerklubba, mert apuka (vagy akár én) új húsra vágyik (vágyunk).

Felteszem a kérdést:
Miért nem vállaltál gyereked, ha sok-sok normális férfi van???
Hogyan kerültél erre az oldalra, ha a Te életedben minden rózsaszínű, tökéletes?

Nem engem csapsz be...

És még egy: nem azért csinál a férfi bohócot a nőből, mert én azt itt leírom... Ne nálam reklamálj, hanem a férfiaknál...

Ha ezt a blogot olvassa hímnemű, akkor jót röhög rajtunk, hogy na, a sok hülye tyúk a férfiak miatt esik egymásnak..., aztán átkapcsol valami szaftos pornóra... :))

És elárulok valamit: nem véletlenül -mondjuk így- írok provokatíven. Ha én is leírom ugyanazt, amit 20-an előttem, nem történik semmi. Érdektelen, NEM ÖSZTÖNÖZ gondolkodásra...
Nem, ez nem nárcizmus, ez dialektika.
Számold össze, hogy fogalomra, témára kerestél már rá, hány oldalt linkeltél be a "vitáink" során??? :))

2019.01.05. 20:41:26

@Almandin:
Leírok egy történetet.
Ismerős házaspár. (Volt.)
Férfinak 2. házasság, mert nem lehet gyereke, ezért elvált tőle az első felesége. A nőnek (nevezzük B.-nek) első, és tudta, hogy D. valószínűleg nemzőképtelen.
Évekig orvostól-orvosig mentek, majd belevágtak a lombikbébi-programba. Ami nagyon macerás és nagyon sokba kerül. Hormonkezelések, peteleszívások-beültetések-fagyasztások... Sikertelenül. Feladták.
Majd B. erőt gyűjtött, és azt mondta, próbálják meg újra lefagyasztott petesejt beültetésével...
És sikerült! Két baba fogant meg, egy kisfiú és egy kislány. Nagyon nagy volt az öröm...
B. terhessége zavartalan volt egészen a 6. hónapig. Akkor ugyanis kapott egy nemi úton terjedő nőgyógyászati fertőzést, amit a férje szedett össze félrelépés által...
A szülés spontán beindult... Mind a két gyermek élve született 60-valahány dekásan...
A kislány meghalt. A kisfiú élete kérdéses volt...
B. naponta ment a koraszülött-intenzívre, közben intézniük kellett a fehér koporsós temetést...

A kisfiú életben maradt, és szerencsére egészséges. (Most olyan 12 éves lehet.)
Nem tudom leírni a szülés utáni heteket...

És mindezt azért, mert apuka a terhesség ideje alatt sem bírt az ösztöneivel...

Nem mindig babra megy a játék.

Egyébként pár év múlva elváltak.

Almandin 2019.01.05. 23:05:15

@hübrisz: Nem távdiagnosztizáltam, csak a saját benyomásaim a beírásaidból erre engednek következtetni. Ezért is írtam oda a hozzászólásom végére, hogy nem vagyok pszichológus, én is tévedhetek.
Egy személyes találkozás alatt pont nem szűrhető ki a rejtett nárcizmus. Sőt, a nyílt se mindig, mert a nárcisztikus ember általában elbűvölő, nagyon szimpatikus benyomást kelt. Másrészt én volt már, hogy ismerkedtem blogról, fórumról, de ritkán. Csak olyanokkal szeretek privát levelet váltani vagy találkozni, akiket nagyon szimpatikusnak érzek. Veled nem szeretnék élőben megismerkedni, nem bántásból mondom, de annyira nem vagy nekem szimpatikus. Másrészt az az érzésem, hogy neked nagyon fontos, hogy mindenki előtt szimpatikus színben tűnj fel, ezért akarsz bizonygatni nekem. Pedig lehetetlen mindenkinek tetszeni, engem is elmondtak blogkommentelők már mindennek, voltam már náci, kommunista, femináci, antifeminista, gonosz boszorkány, hülye, tudatlan meg minden. Egyiket se vettem magamra.
Természetes, hogy egy gyerek vállalása felelősség. Mégis sok az olyan nő, aki gyerek mellett is csalja a férjét. Amíg kicsi a gyerek, talán nem hetente, de lehetőség van rá. Sőt, van, aki terhesen lép félre. Akkor jelent a gyerek kiszolgáltatottságot, ha a nőnek kis jövedelme és/vagy vagyona van. Ha pénzes, akármikor ki tud lépni a helyzetből. Sőt, ha a férj jómódú, akár a gyerek kiskorában is elválhat, mert lesz elég tartásdíj. A kispénzűek valóban kiszolgáltatottabbak, nehezebben tudnak elválni.
Az, hogy miért nem vállaltam gyereket: magánügy. Nem vagyok köteles róla beszámolni. Eleve nem szokásom a magánéletem részleteit neten kiteregetni, mert ha csak egy-két ember megismeri a valós kilétemet, visszaélhet vele. Akkor bárki egy-két kattintással végigolvashatná a magánéletem legintimebb részeit. Manapság nagy divat a kitárulkozás, de én védem a privát szférámat. Egy-két közeli baráton kívül nem beszélek senkivel róla.
Az oldalra böngészés alapján jutottam. Sok blogot szeretek olvasni, a pszichológia meg régóta érdekel. Nárcisztikus rokonaim, ismerőseim nekem is vannak, így sok minden nekem is ismerős. Sőt, egy kitöltött teszt alapján én is az átlagnál nárcisztikusabb vagyok, de még nem kóros mértékben. Rosszindulatú nárcizmusban szerencsére nem szenvedek.
Sehol se írtam, hogy tökéletes lenne az életem. Én se vagyok az.
Másik kérdésedre a válasz: képzeld, vannak olyan nárcisztikusok, akik évtizedekig kiszolgálnak másokat. Coverteknél nem ritka. Pl.: hagyományos világképű, gyerekeire rátelepedő háziasszony, aki kidolgozza a belét a gyerekei felnevelésénél, direkt túldolgozza magát, hogy utána ezt vesse be érzelmi zsarolásoknál. "Mindent feláldoztam Értetek!"
Szerintem olvassák ezt férfiak is. De a feltételezésed, miszerint minden férfi csak röhög a blogon, tipikus általánosító, férfigyűlölő gondolat. Vannak (voltak) itt férfi hozzászólók is.
Amúgy valóban inspirálóak a gondolataid, mint mindenkié. Engem pl. rendszeresen elgondolkodtat. Nem baj, ha provokatív, szeretem a provokatív, egyenes bloggereket vagy hozzászólókat, mert jól feldobják a labdát. De mintha téged az zavarna, hogy nem úgy kezdenek gondolkodni az olvasóid, ahogyan te terelni szeretnéd a gondolkodásukat.
Az, hogy ide nem linkeltem be túl sok oldalt, nem izgat. Amúgy főleg videókat linkeltem szakemberektől. Időnként szoktam linkelni, ha a munkásságomat elolvasod, láthatod:
blog.hu/user/558948/tab/activity
Amúgy ez az utolsó megjegyzésed tipikus volt (utalás arra, hogy aki keveset linkel, biztos egy szellemileg igénytelen, műveletlen ember, de nálad biztos butább. A tudatlan jelzőt már megkaptam tőled). De nem érdekel, én tisztában vagyok a saját értékemmel, nem érdekel, ha valaki esetleg butának gondol. Az az ő magánügye.

2019.01.06. 11:20:38

Almandin, a végén kezdem.
Kezd a vita partalan, értelmetlen lenni, fogjuk rövidebbre, de ez olyan mellényúlás, amit nem hagyhatok szó nélkül:
"Amúgy ez az utolsó megjegyzésed tipikus volt (utalás arra, hogy aki keveset linkel, biztos egy szellemileg igénytelen, műveletlen ember, de nálad biztos butább."

Olvasd már el lécci újra, amit írtam.
Hol keveseltem a linkeket???
ELLENKEZŐLEG, éppen azt írtam, a vitánk arra ösztönzött, hogy rákeress X témákra, és jó pár oldalt be is linkeltél....

Most erre mit mondjak? Mantrázzam, hogy "szövegértelmezés"...?

Tulajdonképpen nekem is édesmindegy, hogy online ki minek minősít, csak nagyon tévúton jársz...

És az egyéb tévútjaid, idézlek:
"Akkor jelent a gyerek kiszolgáltatottságot, ha a nőnek kis jövedelme és/vagy vagyona van. Ha pénzes, akármikor ki tud lépni a helyzetből. Sőt, ha a férj jómódú, akár a gyerek kiskorában is elválhat, mert lesz elég tartásdíj. A kispénzűek valóban kiszolgáltatottabbak, nehezebben tudnak elválni."

Sokszor leírtam, hogy 9 évig váltam, és, hogy én voltam a családfenntartó... A "jól menő vállalkozó"... (És Pesten lakom, nem egy isten háta mögötti faluban.)
Ehhez képest a "Ha pénzes, akármikor ki tud lépni a helyzetből. " totális téveszme...
A válás alatt az ingatlanok blokkolva ("perfeljegyzés" alatt) vannak (ha azt vesszük, hogy alperes mindent eladott volna, ahogy az ingóságokkal, autóval tette, összességében a szerencsém volt), és én voltam az, aki közel 6 (haz) évig nem tudtam bemenni az otthonomba, a lakóingatlanomba... Gyakorlatilag hajléktalan voltam... És nekem kellett bujkálni az életemet védve... Személyesen elmondanám, hogy hol, milyen körülmények között laktam a bujkálás miatt...
A "jól menő" vállalkozásom a hitelbedőlések vagyis a fizetőképtelenség miatt pillanatok alatt padlóra került, miközben alperes élt a házamban, mint marci hevesen -persze esze ágában sem volt dolgozni- mindenkitől kölcsön kért (a tartozásait a mai napig én fizetem).
SEM JOGILAG, SEM GYAKORLATILAG nem működött az "akármikor ki tud lépni a helyzetből".
A bíróság a kifárasztásomra játszott, hogy feladom, és szépen visszakullogok az alaphelyzetbe, és továbbra is eltartom, kiszolgálom "a" férfit.
A kritikus évek alatt én, a "jól menő vállalkozó" konténerben laktam, és takarításból éltem...
DE NEM ADTAM FEL. Végigcsináltam. Rengetegen mondták a környezetemben, hogy ezt nem bírták volna...

Fentiek után ugye nem kell bizonygatnom, hogy a "Akkor jelent a gyerek kiszolgáltatottságot, ha a nőnek kis jövedelme és/vagy vagyona van." álláspontod is csak rózsaszín szlogen. A patriarchális társadalom agymosása...

"+Sőt, ha a férj jómódú, akár a gyerek kiskorában is elválhat, mert lesz elég tartásdíj."
Kétségtelen, hogy sok sok lusta nő prímán megél a tartásdíjból. (Ismerek ilyeneket is.) De a faszi ott sem önként fizet, hanem a nő megfenyegeti, hogy felnyomja az adóhatóságnál... És akkor inkább a "gyermekeit nagyon szerető" apuka készségesen tejel...
De az esetek többségében egészen más a helyzet, mint ahogy a közhely hirdeti.
A nő tulajdon, a hím nem engedi... Megint az ösztönök... Tudod, amikor az állatvilágban a hím körbevizeli a felségterületét... ez így működik az "embernél" is.
Ha én, a családfenntartó csak véráldozatok árán tudtam kiszállni az életközösségből, akkor az anyagi eszközökkel nem rendelkező nő szinte sehogy - ha a férfi nem akarja. És miért is akarná elengedni a tulajdonát?????

Sokszor az az érzésem, hogy elvarázsolt kastélyban élsz, távol a való élettől. Persze, valami nagatívumot érzéklelsz belőle, különben nem foglalkoznál ezekkel a témákkal. De gyorsan megnyugtatod magad (hagyod manipulálni) a közhelyekkel... Azokkal a közhelyekkel, aminek semmi köze a valósághoz...

És akkor térjünk vissza a "nárcizmusomhoz".
Ha én nem egy tisztességes, naiv, igahúzó barom lettem volna, hanem egy rafinált, gátlástalan, érzéketlen, vérszívó, manipulatív nárcipata, akkor nem én kerülök utcára, életveszélybe...

Ha még ez sem győzött meg, akkor feladom. A teveeffektussal nem lehet mit kezdeni.

csámcsám 2019.01.06. 11:43:26

@Almandin: :D Szerintem tudja. Aki úgy kommunikál a netes térben mint egy nárci, az az! Megy a ködfújás, de jó kiképzést kaptunk mi is, csalhatatlan a "szimatunk". Bosszantó, hogy egy ilyen fórumra is rá tudnak telepedni. Automatikusan bekapcsol a védelmi rendszerem, méghozzá úgy hogy szó szerint nem bírom végigolvasni amit ír, csak pásztàzni, de még az is álmositó és egyszerűen átugrom. Ugyanez van a nárcim terjengős írásaival is, pedig nagyon gondosan építi fel logikailag a szövegeket, csak az ésszerűség mindig hiányzik belőlük, és ha sarokba szorítom egyszerű nyílt kérdéssel, akkor persze én vagyok a manipulátor ;D Micsoda véletlen.....

2019.01.06. 12:18:40

@csámcsám:
Kedves tőletek, hogy elbeszélgettek rólam... :) Ezt amúgy minek minősítenéd?
Az "egyszerű" kérdésedet megválaszoltam...

Tipikus: ha a kommentelő érvei elfogynak, a téma tárgyalása meghaladja az intellektuális szintjét, akkor jön a személyeskedés, a terelés...
A témát félretolva, kezdődik a kommentelő leszólása, alázása...

Csak nyugodtan folytasd, higgy, amit akarsz, a te felelősséged. Már megtanultam, hogy tevét nem tanítunk olvasni, mert nincs meg az agyában az olvasás képességének processzora...
Ámen.

Ámen.

Bocs, de mint fentebb írtam, a teveeffektussal nem lehet mit kezdeni.

csámcsám 2019.01.06. 13:17:46

@hübrisz: Nyugi. Szerencsére a saját életembe, és tapasztalataimba kompetens vagyok. Jobban mint egy IP cím mögött ülő hübrisz, akinek az a téveszméje, hogy mindent is tud, főleg ami a férfiak dehumanizálását, àllatias ösztönlényeknek való beállítását illeti, mások véleményét, tapasztalatait képtelen elfogadni. Az a vicc jut eszembe, hogy a székelybácsi áll a fővárosi állatkertben a zsiráf kifutojánál, gyűrögeti a kalapját, csóválja a fejét és kijelenti, hogy márpedig "ilyen állat nincs es" Pont. Mert Ő azt mondja :) Igazad van. Sajnos tényleg nem lehet a teve effektussal mit kezdeni. Minden jót neked!

Almandin 2019.01.08. 01:38:03

@csámcsám: Érdekes cikk a témában, a hübrisz-rejtélyt is részben megmagyarázza:
24.hu/elet-stilus/2017/12/15/ezert-doglunk-bele-a-szerelembe/
Különösen érdekes egy szófordulat: "segítés címén manipulálnak"-mármint a vékony bőrű, nemritkán segítő foglalkozású nárcik.
Itt elmondják, hogy sok nárcisz nem tudatosan csinálja azt, amit.

csámcsám 2019.01.08. 09:45:42

@Almandin: Meglehet, hogy tévedek és vannak kevésbé tudatos nárcik. Csak a saját nevemben tudok erről beszélni, én most még egyszerűen nem tudom beemelni azt, hogy ők nem tudnak arról, hogy kárt okoznak. Millió dolgot tanulunk meg folyamatában életünk során, többek között a jó és a rossz közötti különbség tételt is. Kizártnak tartom pl , hogy egy nárcinak a párkapcsolatiban a partnerek nem mondják el, hogy fájdalmat okoznak, azt is hogy mivel és hogy ezt ne csináljàk. Mégis mindig újra és újra megteszik, és nem gondolom hogy pont itt veszitenék el a tanulási képességüket, sőt, nagyon is megtanulnak így még több kárt okozni, még pontosabban pont oda fognak szúrni amire felhívtuk a figyelmét, hogy az mennyire fáj, félelmetes stb... Egyszerűen a károkozás a nagyon is tudatos szándékuk szerintem, nem tudom felmenteni őket. Nekik ez a "normális"  Számukra az érző emberek koruktól  és nemi hovatartozásuktól függetlenül nem emberek, szabad prédák. Gyengék, manipulalhatóak, megvethetőek, kihasználhatóak, megalazhatóak...... tetszés szerint lehet folytani a sort.  Az én duplanullás nárciszom úgy fogalmazott, hogy, a munkája  szakmai szempontjából, azok az emberek akik szeretnek, szerelmesek, azok zsarolhatóak, és belőlük lehet információt kihúzni, őket rá lehet rávenni bármire, emiatt pl egy szerelmes, vagy egy szeretni képes ügynök potenciális veszelyforrás a cég számára. És tényleg. Naná, hogy tudta mit csinál. Nemrég azt mondta, hogy nagyrészt tudatosan tette azt amit tett, és kevesebb  volt amit nem tudatosan. Szabad fordításban nekem ez azt jelenti, hogy fejlődik a nárciságban, most már tudatosan fogja használni azokat az eszközöket is amiket eddig nem tudatosan használt :(

Hübriszre visszatérve, megint a nárcim egyik figyelmeztetés jut eszembe : Ha a kórház folyosóján meglátsz egy fehér köpenyes alakot fonendoszkoppal a nyakába, röntgen képpel a hóna alatt, az még nem azt jelenti, hogy az illető orvos.....Voltaképpen mindegy hogy tudja-e vagy sem, egész egyszerűen kártékony és ezt észre kell vennünk. Nem csak a férfiakat gyűlöli, és hiányzik belőle az empátia. A nőket csak azért nem nyíltan gyűlöli,  mert maga is nőnemű, viszont itt is ki kell emelni a saját vélt dominanciáját, más nőkre rafinált módon pejoratív, leminősítő jelzőket aggat, bárki kompetenciájat megkérdőjelezi bármiben, pl ha van az illetőnek bármennyi gyereke akármilyen okból azért, ha nincs gyereke akkor meg azért (buta, lusta, öngondoskodásra, gondolkodásra és főleg elvont gondolkodásra képtelennek minősít mindenkit, különösen azokat akik nem dőlnek be a ködfújásnak, de persze csak általánosan mondja, és értsük ahogy akarjuk - akinek nem inge ugye.... - Bezzeg Ő, mennyire ennek az ellenkezője , a tájékozott lexikális ismeretekkel felvértezett, az okos, a(z) (ál)szerény, az önfeláldozó, a dolgos, nárcisztikus visszaélés többszörös áldozata(24!! karátos nárci az egyik), nála jobban senki nem járta meg a hadak útját, a racionális (elvont) gondolkozású és gondoskodó.... - csillióan teszik nap mint nap ugyanezt melldöngetés nélkül, őszintén ;D -  majd Ő megmondod nekünk, hogy miről hogy gondolkozzunk, hiszen jovőbelátó, kizárólag Ő ismeri jól  a természeti törvényeket, az örökervenyű igazságot mindenek felett. Igaz amit írtál, "szó szerint mérget ereget magából, ráadásul jóindulatnak álcázza". Hol máshol is próbálná hinteni a gyűlölet magokat, mint egy olyan blogon, ahol nagyrészt (nem csak) férfiak által, lelkileg és testileg megtört, meggyötört, kizsigerelt, csalódott, és óriási szenvedesen keresztűlmenő talpraállni próbáló nők írnak - olvasnak, nyílván úgy gondolja, hogy itt termékenyebb talajra talált. A magam részéről nem is vesztegetnék több szót rá.

csámcsám 2019.01.08. 11:17:56

@shamandalie: Köszi a linket, nem jártam még ezen az oldalon.

2019.01.08. 14:33:24

@csámcsám:
Nos, kedves csámcsám, minden bizonnyal nárcipata vagy.
Látod, ennyire egyszerű kijelenteni... Éppen szervezed a repülő majom-klubot...
Hogy ne kelljen színt vallanod, hogy továbbra is hazudozhass , ezért manipulatív módon velem foglalkozol a problémakör helyett...
Ez nem "hübrisz" blog... :)

Köztudott, a drogosok ölni tudnának a drogért.
Próbálja meg valaki az alkoholistától elvenni az alkoholt... Az halál fia...
Én tőletek az 'illúzió' nevű drogot "akartam elvenni".
Mert a sok-sok "pofon" után csak egyetlen dolog maradt, ami fenntartja a pszichés egyensúlyotokat valamelyest: az illúzió.
Én én balga módon -látszólag- el akartam venni...
Ezért engem most nekem estek...
Megint tanultam.
Nem csak a tárgyi drogért ölnek a függők...
Ok.
Tobzódjatok az illúzióitokban, és okádjátok rám a lelki szennyeteket, addig sem kell a saját életetekkel foglalkoznotok.

2019.01.08. 14:45:00

Ui. csámcsám, a nárcipaták egyik profi eszköze a projekció...

csámcsám 2019.01.08. 15:59:50

@hübrisz: nyugi hübrisz. Az ajándékaikról lehet megismerni a nárcipatákat, Ők úgy adnak, hogy valami fontosat közben elvesznek....csak nem az általad illúziónak aposztofált normális szeretetteljes kapcsolat lehetőségébe vetett hitet és reményt akarod kiírtani az itt jelenlévő nőkbőn azzal, hogy démonizálod a férfiakat, és a nőket annyira ostobának tartod, hogy küldetésének érzed felnyitni a szemüket ?!

Almandin 2019.01.08. 16:13:03

@csámcsám: Én pl. tudtam a hübrisz görög szó jelentését, és már kezdetektől elgondolkodtam, miért választotta ezt a nicknevet. Nagyon érdekes:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hübrisz

Almandin 2019.01.08. 16:14:18

Valamiért nem kattintható:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hübrisz

Almandin 2019.01.08. 16:16:55

Amúgy most olvastam először a Wikipédia-szócikket a hübriszről, és megállapítottam, hogy ezek az ókori görögök nagyon okosak voltak: büntették a nárcikat! Volt rá paragrafus.

2019.01.08. 16:30:19

@csámcsám:
Ááááá...., tök hülyeségeket írt Philip Zimbardo, Luis Bonino is (mek.oszk.hu/13900/13934/13934.pdf), Popper is, meg mindenki, aki ehhez a támához egyáltalán nyúlni merészelt... Ezek mind-mind nárcipaták, egy szavukat se higgyétek!!!!

A férfiak csodálatosak, a rendszer tökéletes, minden a legnagyobb rendben. A nők boldog, harmonikus, kölcsönösségen alapuló, szeretetteljes, hosszútávú párkapcsolatokban élnek, sok-sok gyerek születik, minden a legnagyobb rendben. A statisztikák is csak a férfiak rágalmazása. Nem is tudom, minek az a sok hülye nő- meg gyermekvédő civil intézmény, állami családgondozó, gyermekvédelmi hálózat, anyaotthon. A pornó eladhatatlan, a szexuális szolgáltatók és intézmények sorra becsődöltek, a nemi betegségeket is valami beteg lelkű nárcipata találta ki. A természet törvényei meg egyenesen a legnagyobb baromság.
Még ez a blog se létezik.

csámcsám 2019.01.08. 17:32:30

@hübrisz: mik a természet törvényei szerinted? Evolúciós analógiával, ami a szemünk előtt bontakozik ki, a kezdetleges életformàktól az állatokon keresztül egészen az emberig, nyugodtan mondhatjuk hogy mindannyian ösztönlényeknek vagyunk, nincs különbség e tekintetben a nemek között. Mitől lesz a férfi ösztönállat szerinted, a nő meg nem. Mi különbözteti meg az állatot az embertől és mi a helyzet az ember egész életen át tartó jellemfejlődésével? A nárcik tkp ellenállnak ennek a fejlődésnek, a saját akaratukon és szándékuk irányultságán kívül más akadálya nincs. Nem kell a folyton változó világban tekintélyszemélyektől tekintélyszemélyekig, azok szellemi termékei után vándorolnom ahhoz, hogy belássam, ha a véleményem alátámasztására bizonyítékot vagy azonos véleményt keresek akkor találni is fogok. Ha az ellenkezőjérre keresek, arra is találni fogok. A dolog nem fekete vagy fehér és kizárojellegű. Vannak nàrcipata férfiak és vannak nárcipata nők és vannak az úgynevezett normálisak is akik messze nem tökéletesek, de hajlandóak a fejlődésre.

Nárciszkertész 2019.01.08. 17:48:42

@hübrisz: Többször kértelek már, hogy állítsd le magad ezen a blogon. Indíts sajátot, ne ezt a blogot szemeteld tele. Egy ideje a sajátodként kezeled ezt a felületet. Senki nem akadályoz meg benne, hog a világmegváltó nézeteidnek saját blogot indíts. De ez nem az a blog. Kérlek hagyj meg minket a boldog tudatlanságban, felvilágosítás és a Nagy Egyetlen Igazság nélkül. Buták akarunk maradni, látod. Ne pazarold ránk az értékes energiáidat. Indíts saját blogot azoknak, aki fel szeretnének világosodni. Mi csak egyszerű, ostoba, képzetlen asszonyállatok vagyunk, tudod,azok a fajták, akik ahhoz is hülyék, hogy észrevegyék, hogy hülyék. Indíts saját blogot.

Almandin 2019.01.08. 22:48:10

@csámcsám: De, pontosan a reményt akarta elvenni. Látom, szerencsére le lett tiltva (köszönöm, Nárciszkertész).
Én néhány hónapja felhívtam a figyelmét arra, hogy milyen veszélyes, amit csinál. Ugyanis az utolsó reménysugarat akarja olyanoktól elvenni, akik épp borzasztó lelkiállapotban vannak, mert nárcitól/nárciktól szenvedtek. Ezzel egy erősen traumatizált és pluszban befolyásolható embert akár az öngyilkosságba is hajszolhat, mert azt sugallja neki, hogy már soha az életben nem lehet egy férfival boldog. Pedig a padlón lévő ember csak akkor tud felállni, ha képes a jobb jövőben reménykedni. Rákos betegeket kezelő orvosok megfigyelték, hogy a legtöbb beteg akkor hal meg, amikor feladja a gyógyulásba vetett reményét.
Erre persze nem tudott empátiával reagálni. Szerinte én voltam az, aki túldramatizálja a dolgokat. Tehát a nárcitúlélő áldozatokkal se tudott együttérezni, mert ha tudott volna, akkor rájött volna, hogy ilyenkor a remény a legfontosabb. Ha ilyenkor valaki olyan álsegítséget kap, hogy "ne hidd, hogy az életben boldog lehetsz egy férfival", az olyan, mintha a "segítő" még lejjebb rugdalná. Fel se fogta, hogy az irományaival akár öngyilkosságba is kergethet gyengébb idegzetű olvasókat. Ha meg esetleg felfogta, az még rémisztőbb.

Almandin 2019.01.08. 22:54:17

@shamandalie: Az az oldal valóban nagyon jó. Különösen a nárcisztikus szülői magatartásról lehet nagyon jó anyagot találni ott. Az a gyanúm, hogy az írója az egyik kommentelőnk volt hónapokkal ezelőtt.

Almandin 2019.01.08. 23:03:51

Ezt is tudom ajánlani:
nemvagyegyedul.com/blog/
Ez arról szól, hogy sok esetben nárcisztikus családi rendszer alakul ki, tehát az egész család nárcisztikus logika szerint működik, gyakran tudat alatt abuzálják egymást egy életen keresztül. Aki átlát a szitán és a játszmákban nem vesz részt, azt kirekesztik.
Tehát, ha találkozunk valakivel, aki elmondása szerint a család fekete báránya, ne hibáztassuk, mert nem biztos, hogy ő a rossz, sok esetben csak így tud védekezni a negatív, nárcisztikus családtagokkal szemben.

csámcsám 2019.01.09. 10:25:33

@Almandin: Elolvastam, valóban megdöbbentő a névválasztás :O , én még nem tudtam eddig ennek a jelentését. Észrevettem, hogy sokunknál bekapcsolt a "nárci detektor", tényleg rátelpedett a blog kommentfolyamára, ennek farvizén hintette mérget.

csámcsám 2019.01.09. 10:26:36

@Nárciszkertész:
Köszönom Nárciszkertész a "gyomlálást"!

csámcsám 2019.01.09. 10:34:48

Minden fórumon azt tapasztalom, hogy akik megjárták a nárcival a pokoli kanosszát, majd az azt követő purgatóriumot, tisztítótüzet  vagy nem is tudom minek nevezzem a gázlangolás minden értelemben inverz, helyreállító folyamatát, azoknak a lelkében felcsavarták az érzékenységi mutatót, azelőtt sem tudtak belerúgni a földön fekvő emberekbe, de egy ilyen "élmény után" különösen érzékenyek lesznek, felismerik másokban is az esendő, kínlódó embert, és igyekeznek felemelni azokat. Senki emberfiának nem kívánják, hogy átéljék ugyanazokat a szörnyű kínokat. (csak néha, amikor elkapja őket a harci hév, a nárcinak, de még inkább neki sem) Az áldozatok válaszok után kutatva keresik azokat akik hasonló tapasztalatokon mentek - mennek keresztül, támogató csoportokba tömörülnek (fórumok, csoportterápia, blogok, közösségi média zárt csoportjai stb.), ezek a helyek olyanok számunkra mint egy egy ékszerdoboz. Léleksimogató, nyugtató, felemelő, emberi, életmentő. A magam részéről nem tudom eléggé kifejezni azt a hálaérzést ami bennem van Nárciszkertész és minden jószándékú támogató és segítő ember felé. Nagyon szépen köszönöm. Igenis higgyünk, merjünk és reméljünk. Higgyünk a szeretet fenntartó, támogató, ösztönző, bátorító és felemelő erejében, ami ezekben a csoportokban szó szerint tettenérhető az emberi megnyilvánulásokban. Keressük a jószándékú embereket mindenhol. Bízzunk benne, hogy észrevesszük Őket, bízzunk magunkban. A nárci mellett megtanultuk, hogy a térkép nem azonos a területtel. Felismerjük azt, ha valaki csak beszél arról hogy milyen a jó szándék, és a szeretet, de ő maga nem jószándékú vagy szeretteljes. Előbbi a térkép, utóbbi a terület. Nagyon is alkalmasak vagyunk egy normális, bensőséges, szeretetteljes kapcsolatra mi magunk is. Az új szemléletmódunknak köszönhetően minden esély meg van arra, hogy találunk normális, ugyanerre vágyó partnert, csak előbb rakjuk rendbe magunkat. Szerethetőek és értékesek vagyunk, semmit nem veszítettünk az értékeinkből. Kering a neten az a történet a tanárról aki a diákjainak mutat  egy 20ezrest, megkerdezi tőlük, hogy az mi, amire az a válasz hogy 20ezres. A tanár összegyűri, megköpködi, földhözvágja és jó alaposan megtapossa a bankót, majd felveszi kisimogatja, felmutatja és újra megkerdezi, hogy ez mi, természetesen 20ezres válaszolják a diákok. Valahogy így. Csak nekünk nőnek ezek a belső értékeink.

Nárciszkertész 2019.01.09. 11:48:10

Nem tiltottam ki Hübriszt, senkit se tiltottam innen még ki.
Magától távozott, ezt utólag is köszönöm neki, és kívánok neki a jelenleginél boldogabb életet.

Almandin 2019.01.13. 22:09:33

@shamandalie: Néhány hete találtam egy nagyon jó videót, amiben tanácsot ad egy pszichológusnő, hogyan érdemes kommunikálni a nárcisztikusokkal:
www.youtube.com/watch?v=6zPsLk0LpwY
Különösen tetszik az a megközelítés, miszerint ha túljut valaki azon, hogy érdekelje, mit gondol róla a nárci, azzal kifogja a vitorlájából a szelet. Nekem is az a megfigyelésem, hogy a nárcik legjobb energiaforrásai a megfelelési kényszeres emberek.
A magyar társadalom eleve megfelelési kényszerre nevel, különösen a nőket. Ezért fontos és jó ez a videó.

Nárciszkertész 2019.02.27. 10:53:30

@Boglár Széplaki Bodó: :) Örülök, hogy sikerült neked is! És ne add fel, meglesz a teljes gyógyulás is!

Nárciszkertész 2019.02.27. 11:47:16

@Boglár Széplaki Bodó: Aha, télleg, bocs, nem szoktam nézegetni a bloghoz tartozó emilcímet, csak amikor pl. vki szól, hogy írt. :) Válaszoltam.

Only.Me 2019.11.28. 22:37:07

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra. Bár évekkel ezelőtt olvashattam volna ezt. Ijesztő volt végigolvasni sokatok történet, ami kevés kivételtől eltekintve mind-mind akár az enyém is lehetett volna.
Fogalmam sem volt, hogy mi történik velem. Igaz, sokat is fogytam azalatt az időszak alatt, de egyébként is éreztem, hogy elhagy az erőm. A teljesség igénye nélkül: természetesen mindig mindenben igaza volt, természetesen mindig mindenről én tehettem. Semmi nem jó, bármit csinálok, az nem elég. A legnagyobb fegyvereket én adtam a kezébe. Alapból könnyű (volt abban az időben :) ) engem elvarázsolni, de ő egyébként is tudta, mit akarok hallani. Az eleje óta jogot formált arra, hogy kikérdezzen mindenről, így azzal is pontosan tisztában volt, hogy mivel lehet bántani. A jogot formálás nyilván minden másban is megjelent, egyébként ő nem csak rám és a környezetére haragudott az élete miatt, hanem valahogy mindenki, aki csak él a Földön. Azt hiszem, a legnagyobb baj, ami vele történhetne, ha valahogy olyan irányt venne az élete, amivel együtt már abba kellene hagynia az áldozatpózolást (csak vicceltem, egy igazi nárci végtelen számú variációt tud az "ez is szar, az is szar, minden szar" témára :) ).

Nagyon sokszor elgondolkodtam azon, hogy bár nem tudom mi az, de történik velem valami, ami nem normális. Amikor szembesítettem azzal, hogy mit mondott (pl. ígért), akkor egyszerűen csak nem mondott ilyet, vagy olyasmire emlékeztettem, aminek a kiejtése tényleg nagyon kínos az emberre, maximum röhögött rajta. Többek között ezek voltak azok az alkalmak, amikor azt gondoltam, már nem tudom felfogni, hogy lehet ezt csinálni velem. Olyankor bele tudtam volna őrülni ebbe, pedig alapvetően nem jellemez a vehemencia.

Apránként lett elég. Azt gondolom, mindenkit megillet otthon az az alapélmény, hogy szeretve van, és én ezt nem éreztem, viszont amikor józanul végiggondoltam, kilátást sem láttam erre. Akkor már pontosan tudtam, hogy ledolgozom a munkanapot, aztán minden más fennmaradó időt az ő kiszolgálásával töltök, ez akkor sem lesz jobb. Természetesen az én fizetésemnek mindig megvolt a helye, de ő egy időben megtehette azt, hogy hónapokig gondolkodik, hol adnak neki tízezerrel többet, és inkább nem ment el sehova. A kiszolgálását illetően pedig halmozottan hátrányos helyzetből indultunk, mivel ráadásul megszokta otthon, hogy még kimernie se kell magának a kaját, amit a másik megfőzött. Bár nyilván, ha nem ezt hozta volna, akkor is "járna neki". :)

Bármekkora szemétkupac is ez az egész már csak visszagondolva is, minden más áldozat megérti, hogy nagyon nehéz volt otthagyni. Mégis sikerült, valahogy volt egy olyan időszak, amikor az életösztönöm sokkal nagyobb volt ennél a mérgező függőségnél. Nehezen váltam le. Aztán rengeteget foglalkoztam magammal. Arról, hogy nárci, véletlenül győződtem meg, amikor valami kapcsán elkezdtem mélyebben utánaolvasni a témának (mindig érdekelt a pszichológia).

Az eredmény:
Ma már több, mint két és fél éve együtt vagyok egy olyan férfival, akivel szeretjük és tiszteljük egymást. Nincs minden mondatom 2-3 szó után félbeszakítva, mert az én gondolataim, véleményem, érzéseim is ugyanolyan fontosak. Nem csak akkor lehet véleményem, ha az megegyezik a másikéval. Azt hiszem, nagyon ritka az, hogy egy pasi így ki tudja mutatni az érzéseit - és persze ki is akarja. Egyfelé tartunk, és együtt tervezünk. Minden pillanatban érzem azt, hogy értékes vagyok. Amikor nekem szeretne segíteni, vagy adni valamit, azt olyan formában teszi meg, amit tud, hogy én örülnék neki, és attól, hogy kapok tőle valamit, nem érzem, hogy ennek még meg kell fizetnem az árát (régen ezt éreztem, bár a nárcim praktikusan meg is jegyezte, hogy akkor most nem szeretne panaszkodást hallani - miután megkaptam az ajándékot, amit nem kértem :) ).
A közérzetem teljesen megváltozott. A párom egy pozitív, megoldásorientált, nyugodt ember, aki mellett soha egy pillanatig sem kellett félnem. Szereti a munkáját, jó is benne (számomra ez azért fontos, mert teljesen más ízt ad a hétköznapoknak, hogy esténként az új ötleteiről mesél, és nem egy savanyú, kiégett embert látok). Már az egészen korai randik egyike után bemutatott a barátainak - nagyon szeretem őket, ma már ők az én barátaim is. A nárcimra senki nem volt kíváncsi - egy időben emiatt ostoroztam magam a legtöbbet, hiszen ennek a tényezőnek akkora árulkodó jelnek kellett volna lennie, mint egy ház. Nem szeretem az általánosítást, szóval a tanácsom, hogy mindenképpen legalább gondolkodjunk el, amikor azt látjuk, hogy a másiknak nincs legalább egy közeli barátja. Igen, legtöbbször ebből kerül ki a "mindenki hülye, csak én nem". Ugye ismerjük?

Az egész komment annak jegyében született, hogy akármilyen stádiumban vagytok jelenleg a nárcitokkal, el kell indulni. Az első lépés a legnehezebb. A lezárását követően 2 év múlva találtam meg az igazi szerelmet. Legyetek magatokkal türelmesek! A nárcik esetében hatványozottan igaz, hogy egyedül is százszor jobb, mint velük.

iwillsurvive 2019.12.06. 20:05:37

Örülök a pozitív változásnak és csatlakozom....kísérteties a hasonlóság a történetünkben. Én 12 évet " húztam le " ebben a pokolban , nem kívánom senkinek. Én is utólag jöttem rá, miben is éltem valójában , fokozatosan tisztult a kép...így visszatekintve nem is értem, hogy tudtam ennyi időt az életemből rááldozni. Mindig éreztem, hogy nem stimmel valami, csak azt nem tudtam pontosan, hogy mi. Bár előbb hallottam volna erről az egészről ! Mennyi szenvedést, testi-lelki betegséget spórolhattam volna meg ! De akkor sem siránkozom, mert az élet kárpótolt rendesen...azt hiszem kiböjtöltem. Most olyan kapcsolatban élek, amiről addig álmodni sem mertem, azt hittem, ilyen nem is létezik. Itt önmagam lehetek,nekem is lehetnek vágyaim, gondolataim, érzéseim, nem kell lélegzetvisszafojtva , folyamatos készenlétben, az ő hangulataihoz igazodva élnem, én is számítok, nemcsak ő, nem vagyok folyamatosan háttérbe szorítva, lenézve, elhallgattatva, lesajnálva, levegőnek nézve, nem a másik árnyékában létezem. Kezdetben furcsa volt, hogy igenis az én igényeim is számítanak...sőt , ugyanolyan fontosak, mint a társaméi, nem vagyok a lábtörlője, nem kizárólag arra vagyok, hogy őt kiszolgáljam . Fantasztikus, felszabadító érzés volt, mára természetessé vált...igen, ez kellene, hogy természetes legyen, nekem akkor az tűnt természetesnek, pedig nagyon beteges állapot volt, de benne élve ezt nem érzékeli az ember... Újjászülettem ,teljesen kicserélődtem, úgy érzem , újra élek...nem lehetek elég hálás a társamnak, aki nem is igazán érti ezt az egészet, hiszen számára ezek teljesen természetes, magától értetődő dolgok...nekem akkor a világot, az újjászületést jelentették, úgy éreztem, feljöttem a víz alól, újra lélegzem...ma már csak egy rossz álomnak tűnik az egész, pedig pokolian szenvedtem benne. Sajnos a közös gyermek miatt muszáj kapcsolatban maradnunk, de már tudom kezelni, tudom, mivel állok szemben...Nem volt könnyű , nagyon nem, de túlvagyok rajta, jól vagyok, a betegségeim is" csendben vannak " azóta . Ki lehet jönni belöle, én aztán tudom, csak soha nem szabad feladni !!!SOHA !!!

csámcsám 2019.12.07. 11:48:14

@iwillsurvive: @Only.Me: Örülök nektek. Nagyon jó ilyen pozitív fejleményeket olvasni :) Remélem idővel több fórumtárs is csatlakozik.

Az is pozitív változás, hogy egyre többen foglalkoznak a nárcizmussal, es nyújtanak segítséget az áldozatoknak.
Aki még nem ismeri, annak ajánlom Barbara videócsatornáját, támogató csoportját!

youtu.be/pzu2hB9Qp5E

Kitartást a még küszködőknek!

Almandin 2020.02.25. 13:22:41

Régen jártam erre, látom, eléggé leült a blog. Ma olvastam egy olyan blogbejegyzést, ami szerintem jól mutatja, hogy milyen egy valószínűleg nárcisztikus (ex)partner:
csajokespasik.blog.hu/2020/02/24/tul_korai_vagy_tul_keso_az_ujrakezdeshez?ajanlo=1
Az sejteti, hogy nárcival állunk szemben, hogy írja a posztoló, hogy az ex lehúzta őt biztatás helyett, valamint próbálta korlátozni. Ez utóbbi nem sikerült, mire a pasi csúnyán beszélt vele (tipikus).
A megdöbbentőek a kommentek. Senkinek nem esik le a tantusz, hogy ezek kóros dolgok (főleg a korlátozás), a nőt elmondják önzőnek, alkalmazkodásra képtelennek, aki azt a csodálatos férfit nem tudta megbecsülni. Van, aki leírja, hogy természetes(!) a férfi részéről a korlátozás. Az a szomorú, hogy a magyar társadalom nagy része itt tart. Egyrészt fel se ismerik a bántalmazás jeleit egy kapcsolatban, másrészt azt tartanák természetesnek, hogy a nő menjen le kutyába, rendelődjön alá a férfinak.

szabozs44 2020.04.08. 07:54:35

Sziasztok, hűha.... ez nagyon nehezen ment...eljutni ide, erre az oldalra. De most úgy érzem olyanok közé kerültem, akik értik, érzik milyen élő-halottnak lenni..... Nagy vonalakban a történetem: 16 évesen első szerelem (2 év korkülönbség Ő 18 volt), pár évente elhagy, de mindig visszajön (soha nem szakított, csak egyszerűen mással kezdett el “járni”.) Egy egyetemre jártunk Bptre vidékről, 10 év után esküvő. Két gyerek. Egy munkahely, azóta is....Most 44 éves vagyok.... lassan 30 (!) éve ismerem...soha nem volt más kapcsolatom. 2-3 évente jöttem rá, hogy van valakije....mindig azt mondta, hogy csak üzenget, meg csak beszélgetnek, mindig csak rajong érte az éppen aktuális nő, de az neki semmit nem jelent és rajtam kívül senkivel nem feküdt le stb...Mindig elhittem, mert el akartam... volt kolléganő köztük, baráti házaspár nő tagja, régi ismerős.... 5 évvel ezelőtt már el akart hagyni, hogy nem működik a házasságunk, nem jutunk egyről a kettőre, de végül megpróbáltuk (illetve én) minden elképzelhetőt megtettem.... ideig-óráig működött.... majd tavaly elkezdődött a szokásos: mobilja állandóan nála, még a WC-n is, megállás nélkül üzengetett, ismét sejtettem, valaki megint van....persze tagadott... egyre jobban távolodott el, ingerült, feszült volt. Erre hivatkozással elment kikapcsolódni, a hegyekbe 2-3 napra, de azt sem mondta hol volt pontosan. Kértem mondja el mi a baja.... önmagát keresi, nem érzi jól magát a bőrében, úgy érzi nem megy neki ez a “családosdi” Kiderült, hogy egy Bpti képzésen megismerkedett egy nála 20 évvel fiatalabb “hölggyel”, aki istenítette. Persze vele sem történt semmi... ő is csak rajongott érte. Ettől függetlenül elköltözött mondván unja a kapcsolatukat, de még mindig nincs senkije. A költözést követően minden nap hazajárt pár órára. 10 hónapon keresztül játszott.... többször lebukott, látták a nővel a kollégáim, de tagadott...pedig külön éltünk... egyszer tévedésből nekem küldte az anyjának szánt SMS-t miszerint viszi hozzá bemutatni a kis hölgyet... innentől kezdve mondtam, hogy akkor talán beszámolhat nekem is és a lányinak is. Karácsonykor elment bemutatkozni a nő szüleinek, akik vele egy korúak. Egy hónapja elváltunk. És együtt él a 26 éves csajjal. Nálam decemberben jött a felismerés.... rengeteget olvastam a megcsalás, hűtlenség, önismeret, hazugság témakörben, de azok kapcsán nem éreztem, hogy igazi választ kaptam volna. Ez most nagyon hülyén fog hangzani, de egyszer egy emberöléssel vádolt férfi személyiség-elemzésére bukkantam, ahol szerepelt a nárcisztikus, passzív agresszív és szociopata kifejezés is és elkezdtem utána olvasni.... belemélyedtem a témába...És akkor jött a hidegrázós-hátborzongatóan-szomorú-belédhasító felismerés...Patológiás nárcisztikus!! Személyiségzavaros... Utána cikkek, könyvek (dr. Bánki György, stb) és azóta sem tudok szabadulni a témától... Gyakorlatilag minden létező “kritériumnak” megfelel...Patológiás hazudozás, extrémen jól űzött manipulálás, felelősség hárítás, zeró empátia (amikor súlyos nőgyógyászati (!) betegségem volt nem volt mellettem - akkor is volt valakije titokban), anyagi kontroll, elképesztő féltékenység, verbális agresszió, lelki zsarolás, örök elégedetlenség stb. Emellett tudni kell róla, hogy rendkívül intelligens, magasan kvalifikált, sokoldalú, sportos (extrém sportok), 3 nyelven beszél és jóképű.... most éppen kis gépen repülni tanult ...Ezek miatt lehetett szerintem annyira nehéz felismerni..Ja és rendkívül jó apja volt a lányoknak, soha nem gondoltam vna, h elhagyja őket. És még egy “Ja”: szerette vna, hogy legyünk barátok. Igazából ahogy írom tök “tipikus” a történetem olvasva a sok kommentet... A legnehezebb megküzdeni azzal, hogy miért most jöttem rá, miért hagytam, és leginkább, hogy lelkileg kiszipolyozva itt maradtam a két gyermekemmel és most ő boldogan éppen a Balatonon hesszel a csajával és semmire nincs gondja... járvány ide vagy oda...Nekem magamat kellene összerakni és a lányaim lelkét ápolni (akik rajongtak az apjukért) úgy hogy gyakorlatilag nemhogy nem tudod lekötni a figyelmet munkával, utazással stb, hanem itthon kell maradni...őrület.. Ja és bocsánat, hogy a fenti íráshoz is hozzá szóljak ... igen volt, hogy féltem tőle, hogy megüt bár soha nem tette, megszorította a karom, meg úgy tudott nézni...és a verbális fenyegetést, dühkitörés, csenddel verés na az volt a kedvence. De olyan is volt, hogy megkérdezte tőlem : “Jön a tavasz, nem félsz, hogy szerelmes leszek?”

iwillsurvive 2020.05.13. 10:33:44

Ismét kísérteties a hasonlóság...az én nárciszomnak a páratlan években volt valakije .De lehet, hogy a párosakban is, csak azokról nem tudtam. És amikor rájöttem ,még azt is elérte, hogy én érezzem rosszul magam, nekem kellett magyarázkodnom: miért , milyen jogon nézek bele a telefonjába ? Normál esetben eszembe sem jutna, mindenkinek jár a magánszféra, de már nem bírtam tovább a hazudozást, azt, hogy teljesen hülyére vesz. Igen, ő is vitte mindenhová a telefonját, ha hazaért, az volt az első,hogy lehalkította, a barátnőit különböző álneveken tartotta nyilván. Csak utólag tudtam meg , hogy amíg pl. gyanútlanul a hajamat szárítottam ( nem hallottam ),addig is a barátnőjével beszélt, minden alkalmat kihasznált. A barátnőnek lett furcsa, hogy a háttérben mintha hajszárító hangját hallaná....Persze neki is megmagyarázta, hogy nem így van, csak a wc -tartályt hallja. Még így utólag is görcsbe rándul a gyomrom tőle. Amikor nem voltam itthon, még fel is hozta a nőket, annyira biztos volt magában. Persze, beetette őket, hogy egyedül lakik itt - ha esetleg női holmival találkoznak, az az anyukájáé, aki gyakran van itt....és ők el is hitték. Nekik is összehazudozott mindent, mint utólag kiderült. Nagyzási dolgokat, pl. hogy van egy nagymotorja, amit a keresztanyjánál tárol (aki valójában az én keresztanyám, motor sosem volt nála ) , bajnokságokat nyer vele, amelyeket videós felvételekkel is " bizonyított". Ő azért nem felismerhető a felvételeken, mert be van öltözve motoros cuccba....mondanom sem kell, hogy nem ő volt, akkor még jogosítványa sem volt, de nagyon jól el tudta ezeket hitetni ...és még rengeteg hasonlót tudnék mondani.Még időnként mondogatta is, ha felmerült a gyanú, hogy ha lenne is valakije, ő úgysem bukna le. ...különben is, időnként nem árt , ha " letesztel". De természetesen nincs senkije rajtam kívül, mindenki csak barát, mindenkivel csak beszélgetnek....Persze. Akkor volt boldog, ha teljesen összezavart. Folyamatos gyanakvásban, bizonytalanságban éltem , egy perc nyugalmam nem volt.Persze egy idő után mindig lebukott, de az sem rázta meg különösebben. Abból a helyzetből is azt hozta ki, hogy én nem bízom meg benne, én vagyok a hunyó...Nem csoda, hogy hamarosan ráment az egészségemre, ép testtel, ép lélekkel ezt nem lehetett sokáig elviselni. Ha már én nem tettem, a testem kezdett el mindez ellen tiltakozni. Nőgyógyászati betegségek, műtétek, bélbetegség, végül rosszindulatú daganat - persze ezeket sem vette komolyan, szerinte nincs is semmi bajom - bezzeg neki ! Fent feküdtem a műtőasztalon, akkor is a nőjéhez ment. A cuccomat nagy kegyesen úgy dobta utánam a kórházba, hálásnak kellett lennem, hogy egyáltalán behozta. Semmiféle empátiát nem mutatott. Amikor közöltem vele, hogy megműtenek, az összes reakció,amit ki tudott préselni magából, annyi volt, hogy " jó " Ezzel el volt intézve, és következhettek az ő dolgai, amik nyilván sokkal fontosabbak. Erre az időszakra már a közös gyermek is megvolt. Ez volt az utolsó figyelmeztető jel : ha most nem lépek, szó szerint belepusztulok. ennyire már tisztelnem kell magamat, és a gyermekemet is szeretném ( normális közegben ! ) felnevelni. És akkor léptem. Ha későn is, de léptem...remélem, nem volt túl késő....Most kettesben élünk a gyermekemmel, ő is sokkal nyugodtabb , kiegyensúlyozottabb, én is. Nincs az az állandó megmagyarázhatatlan feszültség a levegőben, nem " kell " állandóan neki megfelelni, az ő hangulataihoz igazodni, nincs csenddel verés, örökös hibáztatás, lekicsinylés, szemvillogtatás...végre úgy élhetek, ahogy nekem jó. És most végre jó. Van egy normális párkapcsolatom, amelyben úgy érzem, hogy mindketten egyformán számítunk. Már "csak" az egészségemet kellene visszaszerezni....
süti beállítások módosítása