Élet egy nárcisztikussal

Mi a nárcizmus? És mi nem az?

2017/03/26. - írta: Nárciszkertész

scientists-have-announced-a-new-unit-to-accurately-measure-narcissism-the-selfie-per-hour.jpg

 

Az utóbbi években egyre többen és egyre többféleképpen foglalkoznak a nárcizmus jelenségével. Gombaként szaporodnak a neten az erről szóló ismeretterjesztő vagy félbulvár cikkek. Ha érintett vagy, vagyis volt szerencséd ilyen párkapcsolathoz, szülőhöz, testvérhez, baráthoz, munkatárshoz, akkor ezeknek a cikkeknek pont az első 2 mondatából tudni fogod, hogy az iromány szerzőjének volt-e már életében szerencséje nárcihoz.

Az, amit a hivatalos tankönyvek és az ismeretterjesztőnek szánt konyhapszichológiai cikkek a nárcizmusról írnak, önmagukban félrevezetőek. Azért félrevezetőek, mert a személyiségzavar jellemzői valóban azok, amelyeket ezek a cikkek felsorolnak, DE (nagyon nagy DE) ezek a hétköznapokban egyáltalán nem nyilvánvalóak, mert nem az ezekben leírt formájukban jelennek meg. Éppen ezért ezekből a cikkekből pontosan a lényeg hiányzik, ami hozzásegítene ahhoz, hogy felismerd, ha nárcival van dolgod.

Azokat a cikkeket, amelyek leírják, hogy a nárcisztikus „szerelmes magába”, "önimádó", valamint egyszerűen bekontrollcézik neked a nárcisztikus személyiségzavar klinikai kórképének jellemzőit, BIZTOS, hogy olyan személyek írták, akik csak tankönyvből láttak nárcisztikust. Először is: a nárcizmus olyan, mint az autizmus, vagyis spektrumzavar. Az enyhétől a patológiásig bármi lehet. Másodszor: nem betegség, hanem személyiségzavar. Harmadszor: sajnos nem gyógyítható, laikusként meg se próbáld. Képzett feketeöves szakembereknek is kihívás.

További zavart okoz az erőben, amikor ezek a cikkek leírják, hogy a nárcizmus jó dolog is lehet. Valóban, de azt úgy hívjuk: egészséges nárcizmus. Ez olyan, mint a szelíd meg a vadgesztenye: hiába néz ki ugyanúgy, biológiailag semmi közük egymáshoz. Az egyik mérgező, a másik ehető. A nárcisztikus ember (csakúgy, ahogy többnyire az áldozata is) ennek az egészséges nárcizmusnak a hiányától szenved. Az egészséges nárcizmusról bővebben is fogok majd szót ejteni.

A közhiedelemmel és a konyhapszichológiai elmélkedésekkel ellentétben a nárcisztikus nem feltétlenül posztol óránként új szelfit a fészbukon (a hangsúly mindig a feltételességen van: posztolHAT, de nem feltétlenül teszi ezt); nem mindig és mindenhol van a középpontban (lehet, hogy ott van, de nem feltétlenül); nem „szerelmes magába” (nos, azért nem, mert valójában utálja magát); nem nyilvánvalóan önző (a hangsúly a nyilvánvalón: önző, naná, de nem veszed észre. Pénzt ad a koldusnak, de nem azért, hogy a koldusnak jobb legyen, hanem azért, hogy te megdicsérd érte, amiért ő ilyen jó).

A nárcisztikus személyiségzavar hivatalos meghatározása szerint az alábbiak vonatkoznak a patológiásan nárcisztikus emberre:

  1. Felnagyítja és eltúlozza saját személyének fontosságát, ami nem felel meg a valóságnak.
  2. Gyakran fantáziál óriási szerencséről, gazdagságról, hatalomról, szépségről vagy szerelemről.
  3. Azt képzeli, hogy különleges személy, akit csak a kiválasztottak érthetnek meg.
  4. Fokozottan igényli, hogy csodálják.
  5. Úgy érzi, megilletik bizonyos dolgok és/vagy feljogosítva érzi magát olyasmire, amire más nem.
  6. Hajlamos bűntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználni másokat.
  7. Csekély empátiával rendelkezik.
  8. Hajlamos az irigységre, és arra, hogy azt gondolja, mások irigylik.
  9. A viselkedése arrogáns, lekezelő.

Ha ezt így elolvasod, az az első reakciód, hogy ez egy elviselhetetlenül egoista és kibírhatatlan ember, szerencsére ilyennel úgysem áll szóba senki, pláne nem te. Sajnos itt van az a bizonyos kutya elásva. Amikor én a fenti 9 pontot először olvastam, már évek óta egy nárcival éltem együtt, és a 9 pont elolvasása után sem gyúlt fény a fejemben, hogy hoppá, miben is élek. Azért nem, mert a mindennapokban ezek a jegyek egészen másféle, egészen banális, egészen rejtett, egészen körülményes módon jelentkeznek. Még ha pszichológus/pszichiáter vagy, akkor is nehezen jössz rá, hogy mivel van dolgod, mert a nárci Oscar-díjas színész (ld. pl. ezt a blogot, amit egy nárcisztikus abúzust elszenvedett pszichológus ír). Ezek a dolgok nem látszanak sem elsőre, sem másodikra. A nárcisztikus ember első, második és századik ránézésre sem hasonlít egy messziről elkerülnivaló súlyos személyiségzavarral küzdő veszélyes emberre. Ha szerencséd van, százegyedik ránézésre derengeni kezd valami.

Borzasztóan fontos és életmentő lehet megérteni, hogy ha nem tudod, mit kell nézni, nem fogod magadtól észrevenni a nárcizmust akkor sem, ha okos vagy és jó emberismerő(nek tartod magad). „Velem ez nem történhet meg.” De megtörténhet. Ezt úgysem hiszed el, amíg bele nem kerülsz egy ilyenbe. Hidd el, ha nárcisztikussal van dolgod, nagyon-nagyon nehéz észrevenni, hogy VALÓJÁBAN kivel élsz és miben. A valódi nárcisztikus soha nem nyíltan és egyértelműen viseli ezeket a jegyeket. Ő a sorok között nárcisztikus. Nem tudod rábizonyítani, mert kicsúszik a kezedből.

Ha a blog olvasása közben azt érzed, hogy ezek neked is ismerősek valahonnan, akkor helló, üdv a klubban. Olvass tovább, olvass sokat a témában. Tanulj meg a sorok között olvasni, figyeld a nárci szavait és hasonlítsd össze a tetteivel. Nincs köztük összefüggés? Helló, üdv a klubban. Irány a könyvesbolt, vedd meg a vonatkozó szakirodalmat.

Ezt: Tuija Välipakka - Arja Lehtosaari: A lélek meggyilkolásának 100 módja. Nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek.

És ezt: Steven Carter - Julia Sokol: Segítség, a párom narcisztikus!

Ha úgy érzed, te is írhattad volna ezeket a könyveket, akkor szedd a sátorfád és menekülj. Mindegy merre, mindegy, hogy nem látod, merre van az előre, de menekülj. A nárcizmus nem gyógyítható.

39 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr2212371929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ulrika 2017.04.03. 17:47:51

Én ajánlanék egy harmadik könyvet is: Dina McMillan "De hiszen azt mondja, hogy szeret!" című művét. Igaz, hogy szerencsétlenül végig bántalmazónak nevezi az egyértelműen nárcisztikus embert, csak a könyv utolsó lapján írja, hogy a fizikai bántalmazókról tájékozódjon máshol az olvasó, ő az érzelmi manipulálás, a lelki bántalmazás stratégiáit írta le. Ha valaki felületesen belelapozott, a minden mondatban feltűnő "bántalmazó" szó miatt nagy valószínűséggel vissza is rakta a polcra.

Nincs benne szó nárcisztikus szülőkről, és nárcisztikus nőkről sem, arra koncentrál, hogyan szemeli ki a férfi a nőt, hogyan épít tekintélyt, hogyan fokozza az intenzitást és az iramot, és végül hogyan betonozza be partnerét egy egészségtelen kapcsolatba. Tanulságos!!

Sia 2017.04.07. 09:19:22

"•Gyakran fantáziál óriási szerencséről, gazdagságról, hatalomról, szépségről vagy szerelemről" Én szoktam ilyesmiről fantáziálni. Akkor most nárci vagyok?

Nárciszkertész 2017.04.07. 12:21:47

@Sia: Ha a többiben nem ismertél magadra, akkor nem. Vagyis még így sem pontos. Inkább úgy, hogy ha mások, akik közelről ismernek, a többiből nem ismernek rád, akkor nem. ;)

2017.04.24. 12:34:55

én most két és fél hónapja, hogy kiléptem....és , az istenverjemeg, még mindig azon kapom magam, hogy próbálom megmagyarázni a megmagyarázhatatlan...az eszem tudja, most már hogy mi történt, de a szívem nagyon fáj...még mindig kb. minden órában eszembe jut....olyan hihetetlen ez az egész..de pedig megtörtén és másfél évig tartott...pszichológushoz is jártam, valamennyit segített...
Azon gondolkodom, hogy miért 90 %-ban a férfiak nárciszok ?
És hogy vajon ez eddig is ilyen nagyság rendben létezett csak nem tudtuk, hogy nárciszok, csak pusztán "szemét" pasinak gondoltuk ?
Érdekelne az is, hogy ők abból amit csinálnak érzékelnek bármit ?
Amúgy az én nárciszom extrém depressziós is volt. Ja és minden bántást úgy vezetett be hogy nem akarlak bántani. És egyik másodpecről a másikra tudott váltani, tleg sose lehet tudni mikor mi jön ....és az örökös drámázás....
Irtózatos rombolást tudnak végezni !
Én úgy hívom őket, hogy lelki bűnözők.
És tudom, hogy kegyetlen kérdés: nekik se jó, az áldozatoknak se jó, miért élnek ?
A bűnözőket ugye meg szokták büntetni....ők meg folytatják egy másik nővel....
És vajon már így születnek, vagy a gyerekkorban éri őket vmi csapás, vagy később válnak ilyenné ? 3 dilidokit kérdeztem, mind 3 mást mondott...

R33 2017.05.09. 18:40:09

Hogyan lehet lezárni egy ilyet? Egyszer sem sikerült.

Nárciszkertész 2017.05.09. 21:51:32

@R33: Rettenetesen nehezen. Ha gyereke(i)d van(nak) tőle, akkor kilépni lehet csak, de soha nem szabadulsz. Ha nincsenek, akkor néhány év pszichoterápia, és hipp-hopp, már jól is leszel.

Melyik fázisban akadtál el? Sokan vagyunk itt sorstársak, hátha tudunk segíteni.

Nagyon kemény, olyan, mint lejönni a keménydrogokról.
Nagyon és még annál jobban is elszántnak kell lenni, különben nincs esélyed.

Almandin 2017.05.09. 22:32:33

Ma olvastam egy esetet egy blogban, ahol egy-szerintem-nárcisztikus anya a baj fő okozója.
Mint ahogy írod, ez tényleg olyan lehet sokaknál, mint a kemény drog. Pont ezért kicsi az esély arra, hogy a 27 éves nő meg tudjon változni. Különösen, hogy a homokba dugja a fejét:
csajokespasik.blog.hu/2017/05/08/teged_nem_zavar_az_anyad

annamanna 2017.05.10. 03:30:29

@R33: Mivel privátban is meg lettem szólítva (ami nem kicsit szokatlan egy egykommentes nicktől), itt a blogban válaszolok:

Mégis hányszor egyszer sem?

Nárciszkertész 2017.05.10. 10:09:03

@Almandin: Igeeen, ez velem szembejött pont tegnap, én is be akartam ide valahová linkelni. Annyira tipikus, hogy világít.

2017.05.10. 13:18:17

@R33: nekem 5x-re sikerült, egy brutális bealázásnál.....konkrétan elsötétült elöttem a világ, nem tudom hogyan jutottam haza, remegtem szédültem, mintha megvertek volna és nagyon gyorsan, ahogyan képes voltam írni, írtam egy kedves, tényleg kedves szakító levelet, amelyben rögzítettem, hogy semmi baj, mert már én se szeretem (ez hazugság, sajnos, de muszáj volt, hogy legalább pár nap levegőt kapjak, és ne adja a "szert", ne magyarázza meg még ezt is) és kívánom találja meg azt akit ő is szeretni tud (ekkor még nem tudtam, hogy nárcisz). Azért voltam kedves, mert hirtelen meg is ijedtem tőle és nem akartam provokálni. SMS-ben leírta, hogy érti, megérti és sajnálja és sokkoltam....(ez itt többeknek ismerős lesz..lol) és köszöni hogy ismerhetett......
Ez már majdnem korretnek tűnhetne, ha nem lenne pokolian rideg...
Fordítás magyarra nárciszról: már úgyse csodáltál, meg már nem is arra használtalak, hanem boksz zsáknak....mehetsz...
Azóta 3 hónap telt el és csönd van...de itt nem volt közös gyerek, csak egy "kapcsolat"....
Sajnos szinte biztosan érzem, hogy ennyivel nem úsztam meg....
Nagyon függ a konkrét nárcisztól, mert pont annyira különböznek is részletekben, mint amennyire hasonlítanak a lényegben....

annamanna 2017.05.10. 18:34:46

@Almandin: Rengeteg hasonló főnökösködő, a gyerekét elengedni képtelen anya van 444.hu/2017/01/27/egy-borzaszto-aranyos-zugloi-hirdetes-szerint-egy-anyuka-18-34-eves-feleseget-keres-a-30-eves-fianak Anyuka elintézi! Ő mindent jobban tud. Ezt is valószínűleg anyuka írta uploads.disquscdn.com/images/7a0f162cb01e0c73cbde560b0f8f777a96bc9a03246c88d78b70a88e5a7182a8.jpg
Saját magának nincs is szüksége senkire, ő olyan kis igénytelen, jó lesz neki a menye is, majd megosztoznak rajta a fiával. Vagy a fián a menyével.
(Legalább lesz még egy fő, akit lehet irányítani).

Komment lejjebb: "Igaziból ha nem lenne erkölcsileg és törvényileg bűn a szex családtagok között, az ilyen beteg elnyomó "anyák" és a rakás szerencsétlenség pici fiuk tök jól eléldegélnének életük végéig egymás mellett."

""Megadom a teret nektek" WTF? Ebben a mondatban benne van, hogy én vagyok a domináns alfanőstény, de azért hagylak ám titeket! Úristen szerencsétlen lány, aki bekerül ebbe a háromszögbe. Mondjuk normális nő ilyenre tuti nem jelentkezik, szóval lehet, hogy végül jól ellesznek hárman."

"Norman Bates mosolyog valahol...."

"Lattam en mar olyat eloben, hogy elindultunk nyaralni a haverokkal, az egyikukert hazhoz mentunk. Kocsi megall, haver kilep az ajton, baratnoje a kocsibol repul ki a srac karjaiba, erre anyuka uvoltve kivetodik a bejaratai ajton, atoleli a fia labait:
-Eeeedesfijjjaaaam, miert hagysz el engemeeeeet?-bogi teli torokbol. Kicsit megfagyott a levego, a nyaralas vegen a srac elkoltozott otthonrol, de mi mentunk el a cuccaiert, a huga pakolta ossze, o maga nem mert visszamenni :D"

"Mar nem. Rakovetkezo evben a huga is elmenekult otthonrol, majd fel ev mulva az egyedul maradt anyuka felkototte magat. A ket gyerek csodaval hataros modon ep ember lett/maradt."

Vagy: 40 éves ember, apjával közös vállalkozásban dolgozik, csak titokban mer cigizni, hogy apu meg ne lássa. Naná, hogy hiába vált el a feleségétől, nem költöztek szét, és még az elvált neje anyját is ő ápolja, az elvált nejét ő fuvarozza. Megszokta, az a természetes, hogy mindenki őt ugráltatja.

Mióta "kitört a demokrácia", és rengeteg munkahely megszűnt, az olcsó állami bérlakások is eltűntek, felértékelődött a családi vállalkozások szerepe és nagyon durván elszaporodott a szüleivel élő felnőttek száma. Tehát a családba egyre könnyebb beleragadni (a fenti példában a 27 éves levélírónak sem jut eszébe elköltözni az anyjától).
Egyre könnyebb megmagyarázni, hogy miért van szükség arra, hogy a felnőtt gyerek továbbra is a szüleivel ossza meg az életét, mert azoknak szükségük van rá.
Ehhez persze nagy mértékben hozzájárul az elvált anyukák tömege is, akik egyedül unatkoznak.
Valaki minél inkább a szüleit támogatja, annál kevesebb ereje marad a saját életére, teljesítményére, tehát annál kevesebb lesz a valós önbizalma; a reménytelenség, a pénztelenség és a szülő túlhatalma egy olyan örvény, ami egyre mélyebbre ránt. Konkrétan nagyon hasonlóan ahhoz, mint a patriarchális családmodell a nőket, akiknek a férfi (és általában a család) szolgálata a dolguk, de inkább ne tanuljanak és önállóan ne csináljanak semmit; ha nincs mire támaszkodniuk, akkor elmenni sem tudnak sehová, és arra lehet őket kényszeríteni, amire csak tetszik).

annamanna 2017.05.10. 18:44:03

@Almandin: A drogról is azért nehéz leszokni, mert nincs helyette más. A Trainspotting-ban is volt efféle monológ, hogy mit válassz helyette.... a lélektelen küszködést? A drogos nem érti, hogy az miért érné meg.
A függőség sajnos azért uralkodik el könnyen az emberen, mert könnyű és kényelmes megoldást kínál. Jobbat, mint a nyomasztó valóság. Csak nem mondja meg, milyen áron.
Hogy amíg az ember a függőségét táplálja, nem fejlődik egy tapodtat sem, pontosabban elsatnyul, lemarad másokhoz képest, és ez egyre nyomasztóbb, és egyre inkább nem marad más vigasz, mint a drog.

Almandin 2017.05.10. 19:45:34

@annamanna: A "kedves" mama által szövegezett hirdetés iskolapéldája lehetne a nárcisztikusokra jellemző manipulatív kommunikációnak. Olyan erősen kilóg a lóláb, hogy nem csoda, hogy nem talált az anyuka társat a fiának. Másrészt nem a 100-150 évvel ezelőtti világban vagyunk, ahol a szülők házasították ki a gyerekeiket. Amúgy az sem véletlen, hogy a 30 éves férfi nem talált társat több, mint 10 év intenzív keresés után sem. A nárcisztikus anya születésétől idomította a szerencsétlent. Jól írod a végén, hogy gyakran ördögi kör alakul ki azokban az esetekben, amikor valakinek szerencsétlenségére épp a szülője a nárci.

"Komment lejjebb: "Igaziból ha nem lenne erkölcsileg és törvényileg bűn a szex családtagok között, az ilyen beteg elnyomó "anyák" és a rakás szerencsétlenség pici fiuk tök jól eléldegélnének életük végéig egymás mellett."
A vérfertőzésről pedig sokan nem tudják, hogy sokkal gyakoribb annál, mint azt gondolja az átlagember. Valahol olvastam egy blogkommentet, sajnos már nem emlékszem, hol, ahol egy olyan orvosnő nyilatkozott, aki a pszichiátrián dolgozott. Elmondta, hogy a skizofréniával kórházi kezelésre felvett fiatal férfiak között kifejezetten sok olyan akadt, aki abba őrült bele, hogy az őt egyedül nevelő anyja a kamaszkor jelentkezésével szó szoros értelmében véve a szeretőjévé tette a saját fiát. Az ilyen kapcsolat természetesen később sem szakadt meg. Amikor a fiú felnőve saját társat akart keresni és leválni az anyjáról, az anya nemcsak szülői, hanem párkapcsolati féltékenységgel is reagált. Erre a fiú gyakran azzal reagált, hogy elmebeteg lett.
Természetesen nem mindig ez van a le nem válás mögött, de a vérfertőzés latenciája nagyon magas a társadalomban. Most elsősorban nem a gyerekek megrontására gondolok, mert az a nemi erőszak témaköre, hanem a felnőtt családtagok közötti titkos, beteges viszonyról. Mivel ezt egyenes ági rokonok között a törvény bünteti, valamint testvérek között is, még inkább annak kedvez, hogy ne derüljön ki a dolog. Másrészt mivel a társadalom is a legnagyobb bűnök közt tartja számon az ilyesmit (jogosan), még inkább érdekeltek a felek abban, hogy hallgassanak.

annamanna 2017.05.11. 03:04:19

@Almandin: Bartis Attila: Nyugalom c. regényében is szó esik róla, valamint a következményéről (a húg öngyilkossága, a fivér szolgasága). Mondjuk ott nem annyira a magyarra, inkább más nemzetiségre utalgat (számomra annyira egyértelműen, hogy csodálkoztam, hogy Alföldi utóbb hajlandó volt belőle filmet rendezni, természetesen az utalásokat és a szaftosabb részeket gondosan kikerülve).
Olyan ártatlannak minősülő információt Heller Ágnes is megosztott a saját FB-oldalán, miszerint ő rendszeresen az apjával fürdött. Véleményem szerint ez sem ártatlan, és bőven vannak következményei (nála konkrétan két következményt tulajdonítok ennek, amiről szintén írt: az egyik az anyja iránt erős lázadása; borzasztóan utálta, hogy az anyja bármilyen formában is rászól. Tehát az anya-lánya viszonyt eltorzította az apukával való - szerintem túlságosan is - intim fizikai közelség; másrészt szerintem ez hozzájárult a viszonylag korán kezdett szexuális élethez is - kb 16 évesen már Izraelben élt egy kibucban, Herrmann Istvánnal. Sőt ennek lehetnek utózöngéi a Till Attilás meztelen képek és a hírhedt haspólós fotók is. Máshol vannak meghúzva az illemhatárok, mint a "többségi" társadalomban).

Szerintem általában a patriarchális világrendre jellemzőbb a fülledt erotika, erre utaltam korábban is, akkor nem folytattam; a római birodalomban ezt, sőt a perverz kéjelgést egészen durva fokon űzték, és a mai napig jóval átszexualizáltabbak a patriarchális társadalmak, mint a nyugatiak. És ha valaminek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, az nyilván több helyzetben jut eszükbe, akkor is, amikor egy nyugatinak nem. Nem minden pusztán biológia, van agyi kondicionálás is.

Ha valakinek sikerül valamilyen módon teljesen átvenni az európai szokásokat, beolvadni a többségbe, az belülről élesen bírálhatja a saját szűkebb nemzetisége szokásait; így tett pl Gyarmati Fanni, aki meglehetősen megvetően írt a buja zsidónőkről. (Itt: www.szombat.org/kultura-muveszetek/ki-a-masik (eléggé le kell tekerni benne, "A szép zsidó nő" c. fejezetig - ebből kiderül, hogy nem konkrétan a zsidó, hanem általában a keleti, azaz patriarchális nőkre vonatkoznak ezek a megjegyzések, a hiperszexualitás). Ezzel kapcsolatban azért az is érdekes, hogy Heller Ágnes viszont egyáltalán nem híve az asszimilációnak, viszont lelkesen propagálja az "alternatív" szexuális formákat is.
Szerintem ez a téma annyira érzékeny, hogy ha két csoport szokásai ebben különböznek, akkor az sokkolóan hathat mindkét csoportra, és nagyon stabillá teheti a csoportok különállását.

"gyerekek megrontásá" - ha van valami, aminek szerintem bőven köze van a nárcizmushoz, az a gyerekek megrontása. Szerintem ennek nagyon sokszor hatalmaskodás, a gyermek megalázása, az önbecsülés totális összetörése, szolgai behódolásra való kényszerítése a célja, és lehet, hogy már túl is megy egy nárcisztikus eszköztárán, és inkább pszichopata viselkedésre utal; de mindenesetre az van a mélyén, hogy a szülő olyan kétségbeesetten félti a maga hatalmát, pozícióját, fölényét, és olyannyira szorong a felnövő - pláne fiú - gyermektől, hogy azt valamilyen módon "uralkodásra képtelenné" teszi, "letöri a szarvait". Egy átszexualizált társadalomban ez is szexuális síkra terelődhet.
Vegyük például a középkori - patriarchális - elit azon szokását, hogy a vagyon szétosztódásának elkerülése érdekében a fiatalabb fiúgyermeket papnak, szerzetesnek adták. Az pedig cölibátussal járt. Mégis hogy bírta ki ez a rengeteg életerős ifjú, hogy megvonták tőle a normális szexualitás, családalapítás lehetőségét? Sőt, ennél tovább menve: ezek a nagy mellényű fiatalok hogy bírták ki a nagyon durván hierarchizált, nagyon durván engedelmességi rendszerű katolikus egyház szigorát, elnyomását? Hogyhogy nem robbant szét az egész, mint egy túlnyomás alá helyezett kukta? Szerintem gondoskodtak róla, hogy a gyerek törött gerinccel érje meg a serdülőkort, és ne okozzon gondot soha, ne legyen lázadó, ne törekedjen autonómiára. Valószínűleg ennek a leghatásosabb (mert legbrutálisabb) módja volt a megrontás. Amiről aztán később soha senki nem beszélt, mert a szülőt, feljebbvalót feltétlenül tisztelni kellett, kritika nélkül behódolva.
Azt is bőven el tudom képzelni, hogy ilyen módon érték el, hogy egy katona gondolkodás nélkül bevethető legyen, abszolút engedelmesen, lojálisan viselkedjen. Azokban a társadalmi intézményekben, amik nagyon szigorú fegyelemre, hierarchiára épülnek, a mai napig gyakori a szexuális erőszak, aminek szerintem az egyik legfontosabb célja a másik fél szolgai engedelmességre való kényszerítése, az önálló akarata megtörése.

Persze ez nem csak gyerekek vagy felnőtt férfiak vonatkozásában lehet így, hanem kislányokkal vagy felnőtt nőkkel szemben, akár házasságon belül is. Nagy Feró írta egy barátnőjével kapcsolatban: "dühös voltam rá, ezért jól megrépáztam". Az Elemi ösztönben is van egy jelenet, amikor a pszichológus barátnő azt mondja a nyomozónak: "ezért most feljelenthetnélek".

annamanna 2017.05.11. 04:45:07

@Almandin: Na és ki írta ezt az átszexualizált, szadista forgatókönyvet, amit maximálisan a szex és az erőszak mozgat, ahol a felmerülő problémák szexuális vagy szadista módon oldódnak meg? Egy olyan magyar, aki az elitből származott.*
Az elit jóval patriarchálisabb, mint az "alsóbb" néprétegek, mert a női nem kényszerültek/kényszerülnek munkavégzésre. Ez a mai napig így van, például a Trump-családban a rangsorban lejjebb álló, apjának alárendelt Ivanka dolgozik (és magát feministának is vallja) - míg a "főasszony" szigorúan el van zárva, és nem csinál semmit. Ez nem szimplán egyéni hepp, hanem ősi szokásrend maradványa, elég megfigyelni a fideszes elit családszerkezetét, és az Ivanka-Ráhel párhuzamot).

* "Édesapja, Eszterhas István (1907) író volt, dr. Antal István államtitkár személyi titkára, majd miniszterelnökségi sajtóelőadó, egy színdarabját (Döbrönte kürtje) a Nemzeti Színház 1940-ben bemutatta. Édesanyja, Bíró Mária titkárnő volt. 1945-ben elmenekültek az országból, Joe Eszterhas menekülés közben született, a család egy ausztriai, náci hivatalnokok számára fenntartott búvóhelyen húzta meg magát két hónapig, melyet a németek menekülttábornak álcáztak. A háború végén egy másik menekülttáborba költöztek. 1950-ben egy amerikai pártfogó segítségével Amerikába hajóztak és Clevelandben telepedtek le. Joe apja a Katolikus Magyarok Vasárnapja című katolikus lapnál kapott szerkesztői állást. Anyja elméje elborult."

Hogy ő maga mennyire természetesnek tartja az erőszakosságot a magyarokkal szemben: „Ha meglátsz egy magyart az utcán, menj oda, és vágd pofon! Ő tudni fogja, hogy miért kapta.” „A magyarok erőszakosak, az öngyilkosságig szenvedélyesek, túl gyorsan mondanak ítéletet, szűklátókörűek, antiszemiták és rasszisták.”

A nemesi származású Ady, akinek a nárcisztikussága nem kérdés, akinek a szexualitása messze túlment a kispolgári erkölcsökön, az erőszakkal kapcsolatban Esterhashoz hasonló természetes könnyedséggel írt, mintha könyörögne érte:

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig:
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

A lényeg ebből is az, amit már korábban is említettem, hogy a patriarchális világrend és a nárcizmus között erős kapcsolatot látok.
Még akkor is, ha a blogger kifejezetten erőszakmentesnek élte meg a nárcisztikus párkapcsolatot, még ő is utalt rá, hogy:
"„Pokol? Ugyan már, az nem ilyen! Egy szadista bántalmazóval élni, na, az pokol!” (csendesen megjegyzed, hogy igen, éppen egy szadista bántalmazóval éltél együtt) „Na azért, ezt te is tudod, hogy nem így volt!”" narciszkertesz.blog.hu/2017/04/17/_de_hat_olyan_rendes_ember#more12430023
A passzív agresszió is agresszió, sőt - annak sokszor a "feketeöves" variánsa.
mipszi.hu/cikk/150525-passziv-agressziv-szemelyiseg

De hogy visszatérjek a "Kakukkfészek"-szindrómára: abban a filmben is akadt utalás elnyomó anyára, szexuális problémára, és a Főnéni kifejezetten durván passzív-agresszív személyiség volt, akinek kritikátlanul behódoltak az ápoltak, és aki minden egyenrangúsági törekvést, a betegek közti szolidaritást, külvilággal való kapcsolattartást, önbecsülésre való törekvést nagyon brutálisan megtorolt, ezt mind a saját hatalma elleni támadásnak vette és a csíráját is elfojtotta.
Talán számít valamit, hogy abból a csapdából a legpasszívabb szereplő szabadult ki egyedül; és talán számít, hogy Karinthy ezt jegyezte meg a saját feleségével való kapcsolatáról:
"Ragadozó típusú nő: vérszemet kap, ha panaszkodik vagy kiált a sebesült (lelki), ráveti magát; dührohamot kap a szenvedés láttán, _a szenvedő ellen_; legjobb, ha halottnak tetteti magát az ember." (Karinthy: Négy notesz és száz noteszlap, 325. p.)

"egyenes ági rokonok között a törvény bünteti, valamint testvérek között"

Erről megint csak a Közel-Kelet és annak végletesen patriarchális világa ugrik be: Ábrahám és Sára testvérek voltak (féltestvérek). Izsák és Rebeka unokatestvérek, Jákób és a feleségei is közeli vérrokonok.
A másik pedig egy elit arisztokrata családról szóló film: port.hu/adatlap/film/tv/angyalok-es-rovarok-angels-and-insects/movie-82
Elég közismert az uralkodó családok belterjessége is, Ferenc József és Sissy első fokú unokatestvérek voltak, Viktória királynő és a férje, Albert szintén; II. Erzsébet és Fülöp harmad-unokatestvérek.
Ugyanez (belterjesség, vérfertőzés) vádként, pletykaként gyakran elhangzik a cigányokkal és muszlimokkal kapcsolatban. Mindezek a csoportok erősen patriarchális családszerkezetben élnek. Nem vagyok feminista, de kénytelen vagyok a patriarchális rendszert hibáztatni, mert sok torzulás, kín és fájdalom eredőjét látom benne.

2017.05.11. 09:59:05

@annamanna: Túl azon, hogy fájdalmasan igaz, hogy a drogról azért nehéz leszokni mert nincs helyette más.....csak a lélektelen küszködés. Ez azért felvet bennem egy kérdést: nagyon remélem, hogy a jelenlegi teljes üresség átmeneti, de néha az a rémisztő gondolatom támad, hogy mi van ha azért lettem boldogan dalolva nárcisz szolga, mert sajnos egyedül nekik van meg az a képességük - tudom, hogy azért mert pont ez a "betegségük" lényege és szinlelnek - hogy felkeltsék az érdeklődésemet, lekössenek, kitöltsenek, azt adják, ami hiányzik ????? Igen tudjuk, hogy ezért horror árat fizettünk...és még mindig fizetünk...
Vajon van-e olyan, aki nem nárcisz, és képes ezt adni ?
Vagy vegyük tudomásul, hogy ez drog, ártalmas és mondjunk le a "túl magas" igényeinkről ?
10 évig voltam férjnél, egy normális férfival, jól éltünk, szerelemmel indult a kapcsolat, szeretett, ragaszkodott, jó volt a szex, de soha nem érdekelték a gondolataim vagy az érzéseim, ha megpróbáltam kimondani ezeket, azt "hisztinek" minősítette.
Szóval fogjuk fel és nyugodjunk bele, hogy vagy van a drog, ami kegyetlenul drága és ártalmas (!!!) vagy maradjunk magunknak és ne akarjunk többet mint egy középszerű biztonságos kapcsolatot (a többit meg tartsuk a fejünkben, lelkünkben) ?
Ez a gondolat bánt engemet......

Almandin 2017.05.11. 14:36:43

@drlover: Szerintem a férjed sem volt normális. Én nemhogy 10, egy évig se bírtam volna egy olyan ember mellett, akivel nem tudom megosztani az érzéseimet. Egy párkapcsolat szerintem főleg arról szól, hogy a szex mellett beszélgetünk. Különben csak egy szexpartner, semmi több. Egy idő után csak a szex kevés egy kapcsolathoz. Az olyanok, mint a volt férjed, szerintem még a nárciknál is rosszabbak. Gondolom, a házasság abból állt, hogy szexeltetek, meg kiszolgáltad (főztél, mostál, takarítottál rá). Ő egy olyan férfi lehetett, amilyen ma sok van a különböző párkapcsolati blogok kommentelői közt, meg a PUA-kurzusok résztvevőinél: a nő arra való, hogy szétrakja a lábát és élő háztartási robotgép legyen. Sok pasi ma is fennen hirdeti, hogy a nőkkel nem kell beszélgetni, mert ostobák, úgyis csak hülyeségeket mondanak. Azért kell az ilyennek nő, mert a farka és a gyomra ellátása miatt aggódik. Olcsóbb megnősülni, mint folyton udvarolgatni drága pénzért vagy prostikhoz járni. A feleség olcsóbb, mint a bejárónő vagy az étkezdékben evés-mosodában mosatás, stb. Sőt, ma már többnyire ők is dolgoznak, jövedelmük van, amit még házhoz is hoznak, tehát azon felül, hogy kihasználhatók, még pénzt is hozhatnak a házhoz.

2017.05.11. 16:13:44

@Almandin: .....naaaa, azért nem.....beszélgettünk rengeteg sokat, mindenről, 10 évet csak el kellett valamivel tölteni, egy percig nem unatkoztam...csak a lelkemmel nem akart foglakozni, pl: ha elkeseredtem vmi miatt, egyszer megölelt és közölte, hogy én ennél erősebb vagyok, vagy bántott egy munkahelyi igazságtalanság, azt mondta, hogy nem kell nyafogni, mindenütt előfordul.....amikor anyukám meghalt akkor is az volt a reakciója, hogy ne féljek erős vagyok, hamar talpraállok....
egyszerűen csak azt akarta, hogy én mindig jó hangulatú, humoros, kedves legyek, és ezt oldjam meg magam....neki ehhez hadd ne kelljen segíteni....

egy darbig ment is egyedül.....aztán lassan jött az eltávolódás (a ja, ha nem hát nem, ha nem mondhatom el, ami bánt, akkor nem mondom el), normálisan tettem a dolgom, csak már nem voltam ott igazán....persze ez gajra vágta a szexet...a többi meg már magától ment, veszekedés, hallgatás, menekülés, válás.

ez csak normális elcseszett kapcsolat volt.....jóban is vagyunk, nem haragban váltunk, sőt ő utána 2 évig járt pszichológushoz mert nem értette, hogy történt, hogy én egyszer csak elköltöztem....

Almandin 2017.05.11. 18:54:37

@drlover: Nagy a gyanúm, hogy ő is nárcisztikus volt. Az, hogy az empátiája egy nagy 0 volt, erre utal. Végtelenül egoista, érzéketlen egy alak.
Az, aki azt akarja, hogy a társa mindig szórakoztató legyen és ne traktálja őt a problémáival,az valójában szolgáltatást vesz a házassággal.
Ilyen szolgáltatást nyújtanak a kitartott nők, sugarbabyk, kurtizánok is. Amikor a férfival vannak, mindig kedvesek, mosolyognak, úgy tesznek, mintha semmi bajuk nem lenne, mert a férfi erre fizet be.
Most véletlenül se gondold, hogy én Téged kurtizánnak gondollak, nagyon is együtt érzek Veled.
A volt férjed azért ment pszichológushoz, mert elvesztette a nárcisztikus táplálékát, amit nem tudott feldolgozni. Szerencse, hogy nem egy narcopata volt, mert akkor zaklatott volna a végtelenségig, esetleg bosszúból meg is gyilkol, hogy elmentél tőle.

Nárciszkertész 2017.05.11. 21:27:24

@annamanna: "Még akkor is, ha a blogger kifejezetten erőszakmentesnek élte meg a nárcisztikus párkapcsolatot,"

Neeeeem, nem, tévedés!!!!
Pont, hogy azt mondom, nagyjából minden posztban, hogy a PASSZÍV-AGRESSZIÓ IS ERŐSZAK!. És igen, éppen azért feketeöves változat, mert nem nyilvánvaló. Kívülről nem látszik. És EZÉRT nem hisz neked senki. Mert "ó, arról a rendes emberről el sem tudom ezt képzelni". És nem mondhatod, hogy hát akkor ne képzeld el drága, csak gyere, élj vele egy hétig... Brrr, pokol.

Nárciszkertész 2017.05.11. 21:36:14

@Almandin: Megelőztél... Hát, drága Doktornő, sajnos ugyanez jutott eszembe nekem is, amit Almandin írt... :( Aki nem kíváncsi a lelkedre, az nem szeret. Aki elvárja, hogy vicces legyél, jófej és mindig vidítsd föl, és amúgy oldd meg, hogy az legyél, akkor is, amikor nem, hát az legalábbis gyanús. Aki meglepődik azon, hogy te egyik pillanatról a másikra elköltöztél, gyanús (gondolom elmesélted neki néhányszor, hogy gáz van, drága). Aki az anyád halálára azt bírja mondani, hogy ne izgulj, erős kislány vagy, az NAGYON-NAGYON gyanús.
Persze lehet, hogy Almandin és én is tévedünk, nem akarok továbbra sem távdiagnosztizálni. De ezek a reakciók sajnos nekem is eléggé ismerősek.

Almandin 2017.05.11. 22:11:18

@Nárciszkertész: A nárcisztikusok sem egyformák. Van, aki könnyebben elviselhető, van, aki nehezebben. (Bár nekem az exférj lehet, hogy nehezebben viselhető lett volna, mint a következő számú nárci, mert nekem nem kapcsolat az, ha valaki képtelen együttérezni velem és nem tudok vele normálisan beszélgetni a gondolataimról, mert kábé hülyének tart).
Drlovernek szerintem érdemes lenne a pszichológusával ezt is megbeszélni, mert úgy tűnik, sorozatban ugyanazt a karaktert (a nárcit) fogja ki. Megfigyelték, hogy sokan vannak, akik sorozatosan ugyanolyan hibával rendelkezőt választanak társuk (pl. alkoholistát, vagy nőverőt, stb.). Ennek az oka a tudatalattiban rejlik. Van olyan, hogy kifejezetten el akarja kerülni valaki, hogy olyat válasszon, aztán mégis besikerül.
Nárcisztikus partnerre sokan azért tesznek szert, mert a szüleik is azok voltak. Így a tudatalattiba beég ez a minta. Általában az emberek hajlamosak a szüleikre hasonlító partnereket választani.

2017.05.12. 09:35:15

@Nárciszkertész: .......hmmm....a volt férjem simán tapló férfi volt, biztos volt benne nárcisztikus jelleg, DE nem manipulált, nem hazudott, nem váltott egyik percről a másikra, stb., az exemet, a nárciszt megtapasztalva, a kettő köszönő viszonyban nincs egymással.....

vhol írtam a rémes félelmemről, hogy lehet, hogy csak a nárciszt érdekli a nő lelke, igaz őt is csak a saját imádatának inspirálása végett......
sajna a megélt 50 évem alatt ő volt az egyetlen......

Ó hát persze, hogy beszéltem a volt férjről a pszichológus/okkal......naná.....
és nagy különbség volt a két vélemény között....

DE EZ csak a nárcisztikus jellegről szól, nem az igazi nárciszról !!!!!
a női nemű: almandin állítása mellett volt, minden kapcsolat szerződés, nincs 100 % bizalom SENKIVEL szemben se.....ha a másik fél szerződést szeg, mert nem figyel az igényeimre...annak kell legyen következménye....mert senki se tehet velem olyat ami nekem nem jó.....túl empatikus vagyok (b.....a meg ilyen vagyok és már így is maradok, asszem)
hát ez baromira igaz, csakhogy a kapcsolatomban nem jogászkodni akarok....akkor inkább hagyjuk maradok magamban....elfáradtam

a pasi:.....sajnos, érti mit mondok...a női páciensek rendre panaszkodnak arra, hogy a párjukat valójában nem érdeklik, csak békés egymás mellett félés van...ez jelenség....és ezt mi nők tesszük magunkkal, mert mi neveljük ilyenné a fiúkat, istenítjük őket őket és eszükbe se jut, hogy nekik is tenni kellene a nőért....mivel végső soron a tevés, lélek ápolás nélkül is megkapják ami kell (házvezetés és szex)...nincs egyszerűen szükségük arra, hogy leleki életet éljenek egy nővel....
...de azért ne adjam fel....mert vannak, igaz kevesen, akik nem ilyenek....

na, szoktam mondani, innen szép győzni

2017.05.12. 11:12:10

Annyit még, hogy ne essünk a hiteltelenség csapdájába, kiben-kiben van nárcisztikus vonás, esetleg az egészségesnél több, de ettől még csak nem is kifejezetten nárcisztikus, és pláne nem nárcisztikus személyiség zavaros, az teljesen jól elkülöníthetően borzalmas....
.....bennem túl teng az empátia....de ettől még nem vagyok lúzer
Szóval ne jussunk oda, mind a candida-fertőzéssel...emlékeztek, pár éve a csapból is az folyt, gyógyszer, szűrés, diéta, stb., még az agytumort a candida okozta....most meg nem is hallani róla..., ne lássunk mindenhol nárciszt...

.....és igen hajlamosak vagyunk ugyanazt a típust választani....na de kérem vajon miért ? Mert az vonz ! És lehetne az a megoldás, hogy tessék más típust választani. De minek legyek olyannal, aki nem vonz ? Félreértés ne essék, nem vagyok mazochista, nem fincsi a kínzás !
Valójában mit tesz, mit tehet az ember, ha nem akar kompromisszumot kötni (csak azért mert nem akar fizikailag egyedül lenni)? Vár és reménykedik, hogy egyszer majd jön egy nem nárcisz, akit érdekel ki ő, és aki megbecsüli, amit kap. Ezt sajnos nem lehet befolyásolni vagy siettetni. Az élet egy nagy lutri !

a pasi pszichológusom (basszus annyiszor hivatkozom rá..., nem is igaz, hogy nem volt jó...inkább késleltetve hat, visszavonom a korábbiakat, hálátlan dög vagyok :)) erre azt mondta, hogy ő nem hisz a személyiség változtatásban, a különböző feltáró terápiákban, mert az életet előre éljük és felnőtt korra kialakul a személyiségünk, és olyan lesz amilyen, adott készlettel éljük az életünket, megvannak a helyzetkezelési stratégiáink, ezen lehet max. finomítani, ehhez jó a kognitív terápia, közelítés, megértem mi történt és miért, ezzel máris fejlődtem, esetleg új kezelési taktikát, stratégiát tanultam.....de az alapok ettől nem változnak és az alapszemélyiségem még ugyanolyan marad és ez így van jól, mert ezzel tudok azonosulni, ez a komfort zónám, kockázatokkal, másnak meg más más kockázattal...
.....mit tanultam ebből, mi a kogníció ? lehet, hogy a túlzott empátiámat kihasználják, hosszabb, rövidebb ideig, de felismerem és lépek......

annamanna 2017.05.13. 01:24:53

@drlover: Eszembe jut egy musical, Elisabeth a címe. Ferenc József házasságáról szól, a sztori lényege, hogy Erzsébetbe még lánykorában beleszeret a Halál, aki a darab során (ami Erzsébet életét nyomon követi) időnként felbukkan, és nagyon romantikusan vall neki szerelmet. Közben Ferenc Józsefet is látjuk, akiben semmi romantikus nincs, el van foglalva mindenféle ügyekkel, és nem sok figyelmet szentel a feleségének. Zajlik a történelem, telnek az évtizedek, és csak egy valaki van, aki változatlan imádattal, romantikával közeledik a császárnéhoz: a Halál. Az ő megjelenése mindig nagyon romantikus, varázslatos, érzelmes, vonzó.
A közönség a darab végén őrjöngő tapssal köszöntötte a Halált, minden nézőt magával ragadott a romantikus kábulat. Miközben teljesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy a Halál valójában egy ördögi, pusztító, gonosz lény, nem képes szeretni, ha ezt állítja, akkor hazudik és rosszat akar; de az egész olyan meggyőzően van felépítve, hogy nem lehet ellenállni a romantikus varázslatnak, a túláradó érzelmeknek. Minden néző abszolút elhiszi a darab közben, hogy ez most más, a Halál Erzsébet kedvéért megváltozik, és tényleg valódi szerelemmel szereti. És csakis azért gyilkoltatja meg egy anarchistával, hogy közelebb lehessen hozzá, tehát Erzsébet halálának valódi oka a szerelem.
Na persze a nárcisztikusok kedvenc trükkje, a trianguláció is a darab egyik fő szervező elve, tehát Sissy kegyeiért két férfi versenyez egymással.
Az önsajnáltatásról sem felejtkezett el a darab; a Halál irtó hatásosan bírja sajnáltatni magát az egész musical folyamán.
Amíg a hús-vér férjet mindenféle dolgok lefoglalják, és ezernyi teendője van, a Halálnak látszólag semmi más egyéb dolga nincs, mint a Sissy iránti hódolat. Ő nagy erőkkel koncentrál Sissyre, odafigyel rá akkor is, amikor a férje miatt bajba kerül, ismeri a titkait, a bánatát, láthatóan jobb közönség, jobb barát, mint a férj. Úgy tűnik, Sissy fontosabb a Halál számára, mint Ferenc József számára.
Mert a Halál tényleg nem csinál semmit, a Halálnak tényleg semmi dolga, a Halál valójában teljesen üres, aki a saját ürességét Sissyvel akarja kitölteni. Miközben a férjet milliók iránti felelősség nyomasztja, a Halált nem nyomasztja semmi, csak hogy Sissy nem figyel rá eléggé, nem tud hozzá elég közel férkőzni.
Tehát a "csak te és én" "csak mi" intimitást a darabban a Halál kínálja fel, Ferenc József nem.
A nézők a tapsukkal eldöntötték a darab végén, hogy melyik férfit találják vonzóbbnak..... a Halál abszolút főszereplője a színjátéknak.

Érdekes gondolati kísérlet a Halált, mint szereplőt egy nárcisztikusan vonzó emberrel helyettesíteni.
Ez itt egy részlet a darabból, persze a linken az egész 1. felvonás végignézhető: www.youtube.com/watch?v=rT3So6QBtOQ#t=11m22s

annamanna 2017.05.13. 01:57:50

@drlover: Nem tudom, tetszik-e, én hirtelen beleéltem magam, úgyhogy eszembe jutott még egy darab, ami a nárcisztikus szerelem másik oldalát mutatja meg; ugyanúgy musical, a férj szerepét is ugyanúgy Bereczki játssza; ebből sajnos csak ezt az egy monológot ismerem: www.youtube.com/watch?v=4cta1FAAeyQ

Almandin 2017.05.13. 20:48:29

@annamanna: Az Elisabeth nekem az egyik kedvenc darabom. Bár én másképpen értelmezem, mint Te: szerintem a Halál nem a nárcisztikus férfi megtestesítője, hanem szimbolikus figura. Ő Elisabeth vágyainak netovábbja. A depressziós ember halálvágyát látjuk megtestesülni a Halál figurájában. Amikor a darab végén Lucheni leszúrja Sissit, azonnal fel is támad és a Halállal egy boldog szerelmi beteljesülést él át, élete folytatódik a túlvilágon, ahol valóban megtalálja a boldogságot. Sissit a társadalmi helyzete fogollyá tette, amiből az ő korában és társadalmi helyzetében valóban csak a halál ad megváltást. A Halállal folytatott diskurzusok valójában Sissi fantáziájában játszódnak le, a megszemélyesítést nem szó szerint kell érteni.
A másik történet: én a Rebeccát nem láttam, viszont több filmfeldolgozást láttam belőle. A legjobb szerintem az 1997-es filmfeldolgozás, Charles Dance és Emilia Fox főszereplésével. Angolul megnézhető a Youtube-on. (Régebben magyarul is elérhető volt). A meggyilkolt Rebecca egy nárcisztikus pszichopata volt (ez a tantusz már az első filmézésre leesett).

Almandin 2017.05.13. 21:01:51

@drlover: A pasi pszichológusod nem jó pszichológus. Az tény, hogy az alapszemélyiség nem nagyon változtatható, de ő azt sugallja, hogy Te egy balvégzet áldozata vagy, aki kénytelen eltűrni a sok szenvedést, és törődj bele, hogy életed végéig szenvedni fogsz? Én páros lábbal rúgnám ki az ilyen pszichológust. Ez kb. olyan, mintha az ügyvéded azt mondaná, hogy úgysem lehet megnyerni a pert, törődj bele, hogy veszítesz/lecsuknak/leperelik a gatyádat, stb.
Egy empata személyiség is megtanulhatja, hol állítsa le saját magát, hogy mások ne használják ki. Attól még empatikus maradhat. De baleknak se kell lenni. Ehhez egyébként pont egy kevés nárcizmust kell kifejleszteni. A nárcizmus olyan, mint a gyógyszer: kis adagban gyógyít, nagy adagban gyilkos méreg. Ha én azt érzem, kihasználnak, vagy ki akarnak, tiltakozom, vagy kilépek a helyzetből. A nagyon alacsony önbecsülésű ember meg még meg is köszöni, hogy belerúgnak. Különösen azok hajlamosak erre, akiket a szüleik arra neveltek, hogy túl jók legyenek, meg túl szerények, alázatosak. Tény, hogy empatikusak, de ezt túlzásba is viszik. Másrészt az érzelmeikkel rángathatók. Ha szeretnek valakit, akkor hajlamosak alárendelődni nekik.
Sajnos ebben ludas a mai felnőtt nők gyerekkorában alkalmazott nőnevelési stílus: a nőket szolgálatra idomították be. Aztán ebből sokan felnőttként sem tudnak kilépni.

2017.05.14. 09:31:42

@Almandin: lehet h rosszul fogalmaztam...de ha ujra olvasod latod h pont ezt mondta, amit Te. Hogy nem kell es nem is lehet az alap szemelyisegen valtoztatni, ez az eset vegkepp megtanitott arra hogy ha valami nagyon nem jo akkor nincs tűrés hanem tünes onnan, de gyorsan....

annamanna 2017.05.14. 14:37:16

@drlover: A múltkor még te írtad le ezt a nagyon fontos dolgot: "és igen hajlamosak vagyunk ugyanazt a típust választani....na de kérem vajon miért ? Mert az vonz ! És lehetne az a megoldás, hogy tessék más típust választani. De minek legyek olyannal, aki nem vonz ?"

Tehát a nárcisztikussal való kapcsolatban az a pláne, hogy valamiért kialakult, na de miért? Volt oka annak, hogy valaki egy nárcisztikust választott. Ha eltűnik a kapcsolatból (mert neki már nem jó), mi garantálja, hogy másnap nem fut bele egy újabb nárcisztikusba, és nem találja őt olyan vonzónak, hogy ismét beleesik ugyanabba a csapdába?

Valóban fontos megérteni, hogy miért találja valaki vonzóbbnak a nárcisztikust annál, aki nem nárci. És nem csupán azt kell megérteni, hogy miért, hanem meg kell tanulni másképp, egészségesebb módon betölteni azt a hiányérzetet, amit korábban a nárcisztikus kapcsolat töltött be.

Arra gondolok, hogy a Trainspotting is megfogalmazta, hogy valaki miért lesz drogos. Volt benne egy monológ arról, hogy a drog helyett mit lehet választani? Az unalmas, fárasztó, nyűgös, szorongató, frusztráló kispolgári életet, ami olyannyira taszítónak tűnik, hogy egy függő nem látja értelmét leszokni a szerről és betagozódni a társadalomba, mert az iszonyatosan unalmas, ráadásul teli van szorongással.
Ha valaki nem érti meg, hogy miért lett kábítószeres, akkor esélye sincs leszokni; de még akkor sincs, ha csak addig jut el, hogy megértette a saját indokait. A megértés még csak az első lépés; mert ami ennél még sokkal fontosabb, az az, hogy megtanuljon több örömet és izgalmat és nyugalmat, békét találni a józan életben, mint a drogban; tehát azt kell megtanulnia, hogy vonzóbbnak lássa a tiszta életet, mint pl a heroint.
Amíg az illető ezt nem éri el, addig lehetetlen, hogy leszokjon a szerről, addig újra és újra vissza fog esni bele. Van a neten egy blog, egy volt függő írja; ő például az egész világot bejárja, mindig új és új országban dolgozik; rengeteg helyen járt már, több földrészen, mindig új kalandokba vág bele - ez fenntart nála egy olyan izgalmi szintet, ami segíti abban, hogy ne essen vissza a kábulatba. ( fecundusbalbus.blog.hu/ )

A nárcisztikus csapda elkerülésével kapcsolatban szerintem az egyik leghasznosabb olvasmány Sherry Argovtól a Miért a rossz lányokat.... sorozat két könyve; ez végig az egészséges nárcizmus kialakításának fontosságáról szól, a "rendes lány" jellemzői helyett - mert gyakorlatilag a "rendes lány" - szindróma az, ami valakit beleprésel egy nárcisztikus kapcsolatba; a "rendes lány" az, aki hajlandó lábtörlőként viselkedni, végletesen tűrni és alárendelődni, függővé válni, és mindezt csakis azért, mert arra tanították, hogy egy "rendes lány"-nak így kell viselkednie.
Ehelyett a "rossz lány" egy rendkívül autonóm személyiség, aki nem egy kapcsolattól várja, hogy az boldoggá tegye és kielégítse a szükségeit; hanem igyekszik minden szükségéről (érzelmileg, anyagilag) saját maga gondoskodni. Ez nyilvánvalóan annyira sok energiát igényel, hogy egy férfival való kapcsolatra már nem sok marad, legalábbis sokkal kevesebb, mint amikor valaki a saját szükségleteit mind félretolja, és mindig a párkapcsolatot helyezi első helyre, mert számára minden más csakis a kapcsolat után következhet.
Meglehetősen érdekes olvasmány, és egy párkapcsolati függőségre hajlamos "rendes lány" számára jócskán kiábrándító is, mert elég nehéz a párkapcsolatot, mint drogot az unalmasnak tűnő, józan, nyűgös, szorongató, szürke valóságra cserélni, és nehéz elképzelni, hogy egy randevúnál érdekesebbnek lehet tartani mondjuk egy műanyagedény-bemutatót (konkrét példa a könyvből).

Amíg valaki ezt az egészséges nárcizmust, illetve asszertív viselkedést nem kezdi el gyakorolni, nem tanul bele legalább alapfokon, addig esélye sincs arra, hogy elszakadjon a nárcisztikustól.
Szerintem ez egyáltalán nem könnyű, mert azt jelenti, hogy minden félelemmel egyedül kell szembenézni, a legmélyebb szorongás esetén sem futhat a függőségi kapcsolathoz, hogy az védje meg attól, amitől tart.
De ha valaki elkezdi ezt megtanulni (mert rákényszerül, hogy megtanulja), akkor rájön, hogy olyannyira sok fájdalomba és keserűségbe kerül egy picit is megerősödnie, összeszednie magát, hogy azt a lelkierőt, amit magának kínkeservesen összekapart, már nem fogja megengedni, hogy ellopja tőle egy hazug színjátékos.
Na onnantól kezdve kezd leesni, hogy ki is az, akit jobb elkerülni. Addig az ember azért nem veszi észre, ki akarja becsapni, mert saját maga is arra vágyik, hogy erősebbnek lássák, mint amilyen, ne vegyék rajta észre a gyengeségeit; tehát ő maga is képmutatóskodik, azért, hogy egy másik ember ossza meg vele a küzdőképességét, védje meg a csúnya külvilágtól, a nemszeretem problémáktól - cserébe bármire hajlandó, csak ne kelljen szembenéznie azzal, amitől szorong.
A függőségből (bármilyen függőségből) azért nehéz kigyógyulni, mert ahhoz pontosan azzal kell foglalkozni, amivel az ember a leginkább nem akar, amit a legfrusztrálóbbnak tart.

annamanna 2017.05.14. 15:09:41

@Almandin: Ha a Halál őfelsége nem nárcisztikus, akkor Elisabeth nárcizmusának kivetülése. Arra több jel is van, hogy ő maga is nárcisztikus volt, maga a darab többször is utal rá:
- szépségkultusz (a nárcisztikus nagyon sok energiát szán saját magára, a saját tökéletes megjelenésére)
- a Giccs c. jelenetben: "csak annyi még a lényeg, hogy drága Sissikétek ócska érdekember volt szegény.... az ő bankja hízott a bécsi nép tején"
- gyermekeivel szembeni hideg, elutasító, rideg viselkedés, a segítség megtagadása
- általában a külvilág elutasítása, az udvari emberek lenézése
- a férjétől való folytonos menekülés

Bár nincs a darabban, de lehet tudni, hogy a gyerekeivel nem egyformán bánt, ez utalhat arra, hogy a nárcisztikus szülő kiválaszt egy "aranygyermeket", mást pedig bűnbakként kezel. Nagyon gyorsan eltolta magától a gyerekeit, pl Gizellát már kamaszként férjhez adta; Mária Valéria pedig talán melegebbnek, kedvesebbnek találta Schratt Katalint, mint a saját anyját, noha ő volt az "aranygyermek".
Szintén nem került bele a darabba a sok gúnyolódás, a "kövér vajashordó" és egyéb cinikus jelzők, a menyén való gúnyolódás is ide tartozik például.

Almandin 2017.05.14. 15:10:28

@drlover: Dehogy azt mondta... Én azt írtam, hogy nem teljesen cserélhető ki az alapszemélyiség. De! Változtatható, nagyon sokban is! Ha valaki nem akarja, nem fog változni. De az ember felnőttként önnevelésre is képes, rossz beidegződéseken is lehet változtatni. Pl. a bátorság is növelhető. A félénk ember, ha szándékosan szembenéz azokkal a helyzetekkel, amitől fél, egy idő után rájöhet, hogy az nem is olyan félelmetes. Ha rájön arra, hogy a csata megvívható, és nem is olyan vészes, növekszik a bátorsága és az önbizalma. De ha beletörődik, hogy "én egy gyáva ember vagyok, és így is maradok, mert én ilyennek születtem", akkor viselheti a következményeket egy életen át.
Azzal sem értek egyet a terapeutáddal, hogy nem hisz a feltáró terápiákban. Szerintem épp a feltárás az, amiből valaki megértheti, mi miért történt az ő életében/családjában. Mitől beteg lelkileg. Különben csak tüneti kezelés és szőnyeg alá söprés történik. A másik veszély, hogy valaki továbbviheti a rossz mintákat.
Más kérdés, hogy a feltárást nem szabad szerintem elhamarkodni. A nárcisztikus személyek áldozatai sokszor csak masszív öncsalással bírják elviselni a helyzetüket. Bemesélik maguknak, hogy a nárcijuk szereti őket (hiszen amúgy is ezt hangoztatja). Ha a személyiség nem erősödik meg a feltáráshoz, akkor idegösszeomlást kaphat az áldozat a felismeréstől, hogy a nárci őt nem szereti, sőt, a legnagyobb ellensége. Akár öngyilkos is lehet. Hiszen sokszor a nárcisztikus áldozata olyan személyiség, aki a szeretetet tartja a legfontosabbnak az életében. Mivel a nárci el is szigeteli őt a külvilágtól, jó eséllyel ő az egyetlen közeli kapcsolata. Tehát szeretet nélkül maradhat, amit esetleg nem tud elviselni. Ezért a terápiát is csak akkor szabad elkezdeni, ha a másik is akarja, készen áll rá.

2017.05.14. 15:51:55

@Almandin: jajjj .....ez a sztereotip kozelites amitol rosszul vagyok...jaaaa.. a megoldas = gyenge vagy..
Vedd magad....szemelyiseg modositas..
Ok itt elbucsuztam...

2017.05.14. 16:13:04

@Almandin: csak egy kerdes: Te meddig voltal narcisz kapcsolatban????

Almandin 2017.05.14. 16:28:34

@drlover: Kérlek, ne vedd magadra. Nem akartalak megbántani.
A kritika nem Neked, hanem a pszichológusodnak szólt. Te is írtad, hogy kettő volt, egy férfi és egy nő. Kettejüknek sok dologban eltérő véleménye volt.
Én attól akadtam ki, hogy egy pszichológus ennyire végzetszerűen gondolkodik. Teljesen nem cserélhető ki senkinek a személyisége, de nagyon sokban változtatható. El kell tudni fogadni magunkat, de folyamatos önnevelés az egész élet. Ha olyan tulajdonságra lelünk magunkban, ami már veszélyezteti a saját érzelmi és anyagi biztonságunkat, vagy a környezetünket, azon érdemes megpróbálni változtatni.
Remélem, nem a bátorságról beidézett példámon sértődtél meg. Az ugyanis nem Rólad szólt, hanem egy általános példa volt. Sok más tulajdonsággal is ez a helyzet. Pl. egy notórius nőcsábász is tud magán változtatni, ha akar. A csélcsap természet annyiban megmarad nála, hogy kísértést érez a vonzó nők láttán, de az megtanulható, hogy ne vigye ágyba őket. Így megmentheti a házasságát.

Almandin 2017.05.14. 16:35:18

@drlover: Párkapcsolatban szerintem nem fogtam ki ilyen embert. Mint írtam máshol, a rokonságomban volt/van néhány példány, sőt, díszpéldány. Kb. 30 éves koromig én se vettem észre, hogy egyik-másik megtéveszt, illetve nem tudtam, hogy egyes rokonokkal miért romlott meg súlyosan a kapcsolat. Igazából csak az elmúlt pár évben jöttem rá arra, hogy ennek oka a nárcisztikus személyiségzavar volt.
Én pl. senkit se hibáztatok, ha nem tud egy nárcisztikus családi körből vagy párkapcsolatból kitörni, mert a nárcik olyan szinten manipulálják, hogy nem mindenki képes ezt átlátni. Vagy ha átlátja, akkor már olyan gazdasági függésben van, hogy nem tud elköltözni tőlük. Mert ha csak a híd alá tudna menni, akkor két szörnyű helyzet között lehet választani.

annamanna 2017.05.14. 18:35:11

@drlover: Még annyit a fentihez, hogy a nárcisztikusok csapdáját már csak azért is nehéz elkerülni, mert a nárci eleve ügyesebben képes felhívni magára a figyelmet, mint aki nem az. Erre kifejezett felmérések vannak.
Említettem Sissit; nos, neki volt egy nővére, akit eredetileg Ferenc Józsefnek szántak. De amikor a család megjelent a lánykérésen, a császár meggondolta magát, és az idősebb Helené helyett annak a húgát, Erzsébetet választotta. Ferenc Józsefnek eleve egy erősen elnyomó, domináns anyja volt, és köztudott, hogy a szülői (pláne anyai) minta sokat számít a párválasztásnál, mert amit ismer valaki, az tűnik számára otthonosnak, biztonságosnak; tehát lehetséges, hogy Erzsébet személyisége jobban hasonlított Zsófiára (aki egyébként is a nagynénikéje volt, azaz az anyja testvére); mint Helenéé. Helené talán jobban alkalmazkodó, alárendelődő, engedelmesebb, "jólányosabb" volt, mint Erzsébet, és ezért szürkének, unalmasnak tűnt a húga vibrálása mellett; Ferenc Józsefet talán saját magára emlékeztette az idősebb lány (ő maga is nagyon kötelességtudó volt, tehát valószínűleg unalmasnak, szürkének tartotta saját magát is); és hiányolta volna a párkapcsolatából az anyja harsányabb, izgalmasabb(nak tűnő) , vibrálóbb mentalitását.

Az velem is megesett egyszer, hogy egy vallási közösségben egy nőről kifejezetten az volt a benyomásom, hogy mennyivel érdekesebb(nek tűnik), mint én, mennyivel jobban felkelti az érdeklődést maga iránt, mennyivel harsányabb, hangosabb, izgalmasabb (és emiatt egy picit irigykedtem is rá). Aztán úgy esett, hogy pont közös albérletbe költöztünk pár hónapra; és az alatt egészen megdöbbentő dolgokat tapasztaltam nála. Ő már elvált volt, pici lányokat nevelt, akikkel közönség előtt persze csodálatos volt a kapcsolata, de közönség nélkül (én valamiért nem számítottam közönségnek), ütötte-verte, köpködte, szidta őket.
Mint "jó keresztény", pénzzel is támogattam őket, és segítettem nekik, amiben csak tudtam, hogy levegyem szerencsétlen "elkínzott anyáról" a terhet; és azt vettem észre, hogy pillanatok alatt a cselédje lettem, annak ellenére, hogy én dolgoztam (ő otthon volt), én adtam pénzt neki (egyre többet és többet kért el), és az időmet, energiámat is egyre jobban igénybe vette, általában egyre jobban eldurvult, elkanászodott, a fejemre nőtt, a legkisebb dologgal is elégedetlen volt, miközben saját magát hatalmas tehetségnek, meg nem értett művésznek állította be és így tovább, nem kell ecsetelni: most már tudom, hogy tipikus nárcisztikus személyiség volt.
Abból a helyzetből pár hónap után megszabadultam, de csak azon az áron, hogy még sokkal súlyosabb, durvább nárcisztikusokkal hozott össze a "sors".
Sajnos a dolgok nem úgy működnek, hogy ha látom, hogy " ha valami nagyon nem jo akkor nincs tűrés hanem tünes onnan, de gyorsan...."
Mert hiába tűnök el egy adott helyzetből, ha fogalmam sincs, hogyan lehetne felismerni ezeket az embereket és elkerülni a csapdájukat. Mivel kívülről abszolút nem tűnnek veszélyesnek, hanem rendkívül ártalmatlannak. Vagy gyámoltalannak és szánandónak mutatják magukat; vagy érdekesnek, izgalmasnak, vagy a kettőt együtt. Észre sem veszem, máris beszippantottak és feldúltak, mint egy hadsereg.
Egyetlen függőség sem tűnik kezdetben veszélyesnek és kerülendőnek. Minden csak kis semmiség kezdetben, aminek könnyű ellenállni; de sosem elégszik meg az odanyújtott kisujjal, hanem elkap és ledarál.

Erzsébetet már a kortársak is sztárolták, és a kultusza a mai napig eleven. Az alábbi példából viszont nem lett sztár, ez az énekesnő eltűnt a süllyesztőben: www.youtube.com/watch?v=1y3TKv7Chk4
Ennél a klipnél döbbentem meg, hogy ez az énekesnő mennyire nem tesz semmit azért, hogy "eladja", "sztárolja" magát. Belőle rövid idő alatt 3 gyerekes háziasszony lett és kertész (kertészeti könyvet is írt, bár még a mai napig fellép énekesként is).
Madonnához képest unalmasnak, szürkének, jelentéktelennek, könnyen felejthetőnek tűnik, pedig lehet, hogy a hangi adottságaik között nincs túl nagy különbség. A külsejére sem szánt annyi energiát, elhízott, megráncosodott: www.wilde-life.com/sites/default/files/field/image/2011_20mins.jpg De lehet, hogy sokkal kellemesebb társaság, mint az önimádó Madonna.

annamanna 2017.05.14. 19:29:23

Ó, még annyit, mert ez is jellemző: a nőnek 4 kislánya volt, és nagy különbségek voltak aközött, ahogyan bánt velük. A leginkább a legcsöndesebbet verte (a fejét a falba, például), rugdosta, haját tépte stb. Valószínűleg tőle kapott a legkevesebb "hódolatot", "nárcisztikus táplálékot", ez a kislány hasonlított őrá a legkevésbé, ezért lett ő a fekete bárány.
A többiek jobban igyekeztek hódolni a "méhkirálynőnek" (magát nevezte így a nő). Sokszor csodálkoztam azon, miért nem lázadnak fel a gyerekek, miért nem fejezik ki, mennyire rosszul esik nekik, ahogyan az anyjuk bánik velük. Nyilvánvalóan érvényesült a Stockholm-szindróma: a gyerekek mindent megtettek, hogy az anyjuk lássa, mennyire ragaszkodnak hozzá és szeretik. Úgyhogy kívülről tényleg remek, jó hangulatú, vidám és összetartó, szerető családnak tűntek, nekem sem hitte volna el senki, ha panaszkodok rá a gyüliben (sőt még a lakásban sem akartam vagy csak nem mertem közbeavatkozni, amikor bántotta a gyerekeket).
A három nagyobbat minden nap megverte, de a legkisebbet (az négy éves volt) nem bántotta, sőt ajnározta; ennek ellenére azon is érződött az anya negatív nevelésének hatása, például egyáltalán nem beszélt, az oviban pedig süketnek tettette magát, nem akarta érteni, hogy az óvónők mit mondanak neki. Azóta persze kiderült, hogy értelmes, nem fogyatékos; de akkoriban kicsit furcsán viselkedett.
Én csak annyit tettem, hogy a magam részéről igyekeztem ellensúlyozni az anyát, vagy legalább akkor megvédeni őket, amikor kvázi moslékot adott nekik ebédre, és nem akarták megenni.
A legtöbbet vert lány most antiszociális személyiségnek tartja saját magát. Sajnos nem sokat tudok róluk. A nőről annyit, hogy újra férjhez ment, újra gyereket szült és újra elvált; közben nem sokat dolgozhatott, mert akkoriban érettségije sem volt, most viszont már diplomás. Nyilván a férje kontójára kiművelte magát, aztán elváltak útjaik.

Almandin 2017.05.15. 03:12:48

@annamanna: Kicsit úgy érzem, lesarkítod ezt a jó lány egyben unalmas-rossz lány egyben izgalmas és vonzó kérdést.
Mintha két típus létezne a fejedben: van a rendes lány, aki nem használja ki a másikat, de cserébe ronda, szürke egér, unalmas, ráadásul egy házi rabszolga is. Valamint van a rossz lány, aki szexuálisan vonzó, vibráló, de a párját szükségképpen tönkreteszi.
Az általad ajánlott könyv szerzője is mintha végletekben gondolkodna.Én amúgy a rossz lányhoz állok közelebb, autonóm vagyok, és van kisugárzásom, enyhén nárcisztikus is vagyok. Viszont vitába szállok a szerzővel abban is, hogy az ilyen típus az érzelmi szükségleteit is saját maga, egyedül elégíti ki. Ez egy nagy tévedés. Aki azt állítja, hogy társ nélkül is boldog, az vagy aszociális remete típus, vagy aszexuális, vagy a szexet tárgyiasító személy. Pl. az a nő, aki azt állítja, hogy férfi nélkül is boldog és teljes az élete, gondolom, megelégszik a futó, személytelen szexkapcsolatokkal.
Az általad felvázolt sarkítás azért is veszélyes, mert azt sugallja, hogy aki vonzó és sármos, az kerülendő, mert biztos nárci, de legalábbis gyanús. Inkább válasszuk a tutyimutyi mama kedvencét, aki gyáva, mint a nyúl és szörnyen unalmas, mert amellett biztos nem ér csalódás? Szerencsére az emberi világ színesebb annál, mint ez a két típus. Másrészt pont a jófiú típussal lehet gyakran a legjobban beválasztani, mert általában pont az ilyenek mögött van egy túl domináns, gyakran nárcisztikus anya, aki gondoskodik arról, hogy ne maradjon a kedves meny ügyeletes nárciszekatúra nélkül.
süti beállítások módosítása