Élet egy nárcisztikussal

Bocsánat

2017/03/31. - írta: Nárciszkertész

sorry-face-52650-13837.jpg

A nárcisztikussal való kapcsolatban a bocsánatkérés előfordulásának valószínűsége egyszerű matek: az ő száját elhagyó bocsánatkérések száma az idő múlásával exponenciálisan csökken, majd teljesen megszűnik, míg a te szádat elhagyó bocsánatkérések száma az idő múlásával exponenciálisan nő.

Az elején mindenért bocsánatot fog tőled kérni, nem is nagyon fogod érteni, miért. Olyanokért egyébként, hogy nem volt elég figyelmes (előtte egész nap a nyakadban lógott, ezt te mondjuk kicsit túlzónak érezted); hogy a csokor vörös rózsában az egyik szál elhervadt; hogy elfelejtette, hogy a lila vagy a kék a kedvenc színed; vagy hogy miközben megküzdött érted a sárkánnyal, véletlenül egy picit meglökött.

A kapcsolat kezdetét jellemző cukrostakony időszak a nárcinál akkor ér véget, amikor nagyobb fokú elkötelezettséget mutatsz felé. Ettől kezdve fog szédületes sebességgel eltűnni az aktív szókincséből a bocsánat szó. Eközben te pedig nagyon hamar fogsz odáig jutni, hogy egy random idegen hibájáért is (pl. valaki a lábára lép a buszon) te fogsz tőle bocsánatot kérni. Mivel megszokod, hogy minden a te hibád, a bocsánatkérés bármiért és mindenért teljesen automatikussá válik.

Kiborult a kávéja, míg te a szomszéd szobában teregettél. Te tehetsz róla. Bocsánat.

Kifutott a leves, amiről nem tudtad, hogy föltette. De nem figyeltél rá, hogy ki ne fusson, a te hibád. Bocsánat.

Elvesztette a villamoson a kulcsát, mert éppen rád gondolt közben. A te hibád, nem vitás. Bocsánat.

Elaludtál, és nem vártad meg őt éjszaka az ágyban, pedig szólt, hogy mindjárt jön (22:00-kor szólt, te 01:44-ig bírtál ébren maradni, ő 01:46-kor érkezett). A te hibád, nem is kérdés. Bocsánat.

Nincs tiszta tányér a vacsorához, mert te megígérted, hogy elmosogatsz helyette, de közben a gyereketek lenyelt egy éles kavicsot, orvoshoz rohantál vele, nem fért bele a mosogatás (ő ezalatt otthon ült és dolgozott). A te hibád. Bocsánat.

A hűtőben csak négyféle kaja volt, amit csak meg kellett volna melegíteni, de ő pont egy ötödikfélét akart enni, tudhatnád, hogy az a kedvence. A te hibád, nyilvánvaló. Bocsánat.

Mivel neked korábban el kell menni, a fazékban az asztalra rakod neki az ebédet (letakarod, hogy meleg maradjon). Ő hazajön, és főz magának ebédet, mert honnan kellett volna kitalálnia, hogy a lefedett fazékban az étkezőasztalon ebéd van??? Természetesen sehonnan, hamut hintesz a fejedre. Bocsánat.

Eltűnt a vadiúj kütyüje, hová dugtad? Sehová, nem is tudtad, hogy van kütyüje. Nem tudtad? Hát figyelhettél volna jobban. Tényleg. Bocsánat. (A kütyü a táskájából fog előkerülni, ahová biztosan te dugtad.)

Kimostál egy tízezrest, amit a nadrágjában hagyott. Mosás előtt nem ellenőrizted, hogy nem hagyott-e benne egy tízezrest. Te tehetsz róla, vitán felül áll. Bocsánat.

El kell menned a gyereketek állandó gyógyszeréért a patikába, 10 percre eltávozol otthonról. Neki eközben törlődött a gépről egy napi munkája, mert a gyerekek megzavarták közben. Te tehetsz róla. Bocsánat.

Elutazik négy napra, ezt előző este 23:00-kor tudod meg. Nem örülsz. Miért hisztizel, hiszen már fél éve erről beszél. Csak te elfelejtetted. Bocsánat.

Folyton eltűnnek a fél pár zoknijai, mert te mindig a gyerekekkel együtt teregetsz, és a kis vérszívók mindig eldugják. Te tehetsz erről is. Bocsánat.

Ha rád lenne kötve egy bocsánatkérés-felismerő szoftver, ami napi 100 bocsánatkérésre van kalibrálva, annak már déli 12 órakor kiakadna a mutatója. Az ő száját viszont, amióta hozzá kötötted az életed, nem hagyta el a bocsánat szó. Ami nem csoda, hiszen ő vért izzad, hogy neked mindent megadjon, és bár néha biztosan hibázik, bocsánatot kérnie nincs miért, mert ő mindent a legnagyobb jószándékkal tesz és tett. Bocsánatot kérni pedig csak a szándékosan elkövetett gonoszságokért kell ugye. Éppen ezért kell neked ennyiszer bocsánatot kérni.

Mégis van egy varázslatos módja annak, hogy a nárcid újra kimondja a „bocsánat” és a „ne haragudj” szavakat. A módszer nagyon egyszerű: próbálj meg szakítani vele. A bocsánatkérések száma abban a pillanatban a kapcsolat kezdeti szintjén előforduló bocsánatkérések számának százszorosára fog ugrani. Olyan mondatokat fogsz hallani, hogy „bocsánat, hogy még mindig szeretlek”; „bocsánat, hogy nem vagyok tökéletes, pedig én mindent megtettem”; „bocsánat, hogy nem vagyok neked elég jó, bár más nők boldogok lennének velem”; „bocsánat, hogy megbántottalak, csak azért volt, mert megzavartál, hogy szakítani akarsz”. Esélyes, hogy sírni, zokogni, a lábaid elé térdepelni, csillagokat leígérni is fog. Megígéri, hogy megváltozik, csak bocsáss meg neki és adj még egy esélyt.

Ne adj. Nem változik meg.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr4312372869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lakatos Hajnalka 2017.03.31. 09:48:02

Nekem az a kedvencem amikor dühkitörése után azt mondja: "Kérj bocsánatot"

A kettes pénztárnál tessenek fizetni 2017.04.02. 16:03:44

Fura, eddig úgy tudtam, hogy csak a drama queen-ek kérnek mindenért bocsánatot, aztán panaszkodnak persze, hogy elnyomják őket, és már azért is bocsánatot kell kérniük, hogy léteznek.

cukrostakony 2018.01.28. 06:46:01

Tudod azért döbbenet a blogodba olvasni mert Te, akit nem ismerek, leírod az Én életem. Ami ezek szerint egy beteg, torz világ volt. Igen, volt a kapcsolatomnak egy szakasza amikor én is megdöbbentem, hogy gyakorlatilag a bocsánat volt a leggyakoribb szó amit használtam. Aztán.... nem, nem elmaradt. Megszoktam. “Bocsánat, hogy megszoktam. “ (akasztófahumor)

Meddig tart a gyógyulás szerinted? Nekem már benne van - a felismeréstől számítva - egy évem. PTSD kipipálva, jobb már, de mindig van - hosszabb-rövidebb visszaesés. Sajnos. Ez normális?

Nárciszkertész 2018.01.30. 21:17:44

@cukrostakony: Hát, szia Cukor, üdv a klubban neked is, látom te is szuperül belefutottál...
Nem hiszem, hogy van recept arra, hogy meddig tart a gyógyulás. Ha olvasod a kommenteket, látod, hogy kinek több, kinek kevesebb. A legrosszabb - azt hiszem - annak lehet, aki még szerelmes, amikor a nárcija elkezdi játszani vele az" otthagylak-jajjmégse-tevagyéletemértelme-távozztőlem,tebüdöskva" játékot... Nekem ennyiből könnyebb volt: egyrészt én léptem ki, másrészt mire idáig jutottam, már rég elintézte magát nálam. Persze még így is pokoli volt, úgyhogy elképzelni sem tudom, mennyire lehet nehéz annak, aki nem ússza meg, hogy őt hagyja ott egy nárci.

A visszaesések tapasztalatom szerint úgy múlnak el, mintha egy kattintással kikapcsolnád. Egyszerűen egyszercsak bekattan, hogy ez az egész nem érdekes, a te életed sokkal érdekesebb ennél.

cukrostakony 2018.02.01. 12:42:13

Sajnos még nem kattan be, illetve leginkább a flashback-ek kattannak be. PErsze kb fél éve derült ki egyértelműen, hogy egy nárcival éltem együtt, amit nagyjából egy éve sejtettem. Fél éve mondta ki a második dilidoki hogy ő egy nárci (gyerekek miatt kellett találkozniuk).
Kb akkor kezdtem el jobban utánanézni és hányingerrel vegyes döbbenettel fedeztem fel, hogy szó szerint (nem viccelek!!) ugyanazokat a fordulatokat használta mint amiket leírnak a nárcizmussal kapcsolatos oldalak. Ugyanaz volt az érvrendszere, ugyanúgy fordult át egyik pillanatról a másikra A-ból B-be, és ugyanúgy egy agymosott hullaként vegetáltam mellette mint mások. És csak addig kellettem amíg lehetett velem villogni. És egyból kidobott a prérire, amikor már nem. Mindezt persze elképesztő manőverezéssel, évekig tartozó megalázással és gyötréssel, hogy végig azt higgyem én is és lehetőleg mindenki más is: mindez miattam van, én vagyok az elviselhetetlen fúria, és ezt megérdemlem, és különben is ő nem csinált semmit, vagy ha igen, letagadta, aztán amikor kiderült, akkor nem is úgy volt, ha mégis akkor az is miattam, és már 13 évvel ezelőtt se voltam jó.... A konfliktusokat nem oldotta fel, nem döntött semmiben, de ha én döntöttem akkor utólag visszamutogatott, hogy rosszul csináltam, mindenért bocsánatot kellett kérnem, a hangomat tilos volt felemelni (hangosan nevetni se volt szabad), ne találkozzak barátnőkkel, ne járjak fodrászhoz, kozmetikushoz se, mert az sokba kerül, nekem kellett pénzt keresni mert neki - ilyenolyan okból - nem lehetett, legalábbis nem azon a színvonalon amit ő szeretett volna.

Most, hogy ezt leírtam, azon gondolkodom, miért nem ébredtem hamarabb?

Nárciszkertész 2018.02.03. 12:05:34

@cukrostakony: "Most, hogy ezt leírtam, azon gondolkodom, miért nem ébredtem hamarabb?"

Azért, mert ez a szép kerek egész, amit fentebb leírtál nem volt ilyen szép kerek egész, amikor benne éltél. Egyrészt a te agyad mindent elkövetett, hogy ne álljon össze a (túl fájdalmas) kép: kognitív disszonancia, helló! Másrészt a nárcid is mindent elkövetett, hogy amikor látta, hogy ébredezel, gyorsan tett valami cukit/kedveset/cukrostaknyot, aminek bedőltél, és magad is elhitted, hogy tényleg te reagálod túl.
Minden ilyennek megvan a dinamikája, és ez a dinamika bizony sajnos gátolja a felismerést. Te magad is gátolod menet közben (nem veszed észre persze, hogy ezt teszed), és a nárci is (ezt se veszed észre).

Utólag, hogy már tudod, mit kell nézni, perszehogy teljesen világossá válik a kép. De amíg nem tudod, mit kell nézni, addig csak homályos sejtéseid vannak, és könnyebben meggyőzöd magad arról, hogy te vagy a hülye, mint arról, hogy vele akár csak egy pici baj is volna.

Útkeresö 2018.02.10. 10:15:24

Cukor, együtt érzek veled... A kedvenc fordulatom (amikor már hetek vagy hónapok óta könyörögtem valamiért, vagy próbáltam megértetni vele, hogy ez nagyon nem jó NEKÜNK): "nem értem, hogy miért kell RÖGTÖN a dráma."

Nárciszkertész 2018.03.10. 21:27:06

@Útkeresö: Megvagy még? Szívesen hallanék rólad, hogy hogy boldogulsz a messzi távolban (mert hogy tudsz boldogulni, az nem is kérdés. :)
süti beállítások módosítása