Van az a lelkiállapot, amikor úgy érzed, hogy sötét van, szmog van, köd van és ráadásul ÁLLANDÓAN zuhog az eső. Egy nárci mellett az élet ilyen állandóan zuhogó eső. Mindegy, hogy egyébként meleg van-e vagy hideg; mindegy, hogy amúgy vidáman lehetne hógolyózni, hóembert építeni vagy éppen ellenkezőleg: pancsolni a strandon és homokvárat építeni; mindegy, hogy hétágról süt a nap, és mindenki vidám. A te fejed fölött mindig esik az eső, mégpedig azért, mert pont a nárci mellett állsz, akinek a fejére mindig esik az eső.

A nárci állandóan rosszkedvű valamiért. Ő erején felül mindent megpróbált, ő igyekezett, ő nagyon szerette volna, ő kitartott, de a körülmények már megint úgy alakultak, hogy már megint nem sikerült.

A nárci nem tűri el, hogy jól érezd magad a jelenlétében. Mégis hogyan képzeled, hogy nevetsz, amikor neki olyan súlyos problémái vannak? Ne örülj, az élet nem arról szól, hogy boldogok legyünk. Örülni se muszáj állandóan. Sőt.

Örülsz neki, hogy süt a nap? Hülye vagy, hát nem látod, hogy zuhog az eső? De hát drágám, éppen most sütött ki a nap! - mondod. Nem baj, majd beborul újra.

Örülsz, mert sikerült végre valamit megoldanod, amin régóta gondolkoztál? Hogy képzeled, amikor neki meg pont hogy nem sikerült. Sírj vele, az a minimum (aztán oldd meg, természetesen felszólítás nélkül, önként és dalolva, azért, hogy neki jó kedve legyen).

Örülsz neki, hogy a gyereked megtette élete első lépését? Már ne is haragudj, de nem várhattál volna ennek elújságolásával, amikor éppen most érte szörnyű tragédia? Jajj, drágám, mi a baj? - kérdezed (közben az élete első lépését megtévő gyermek a háttérben elesik, mert annyira még nem áll biztosan a lábán) Hát mi az, hogy nem tudod mi a baj, erről beszél már egy hete! (gyerek a háttérben üvölt, mert beverte a fejét esés közben) Ne haragudj drágám, biztos nem figyeltem elég jól, elmondanád még egyszer? (közben fölveszed a gyereket és megvigasztalod) Szemrehányó arccal (amire az van írva, hogy na jó, de most mondom el utoljára) közli veled,hogy az a szörnyű tragédia, hogy három hónap múlva lejár a kocsi forgalmija, és erre most jött rá. Aha - mondod, majd nem érted a helyzetet. A történet folytatása és záróakkordja az lesz, amikor a nárci egy hét múlva észreveszi, hogy a gyereke már képes 2-3 lépést egyedül megtenni, és ekkor diadalittasan felvilágosít, hogy lám, az ő gyereke már jár. Te is felvilágosítod, hogy igen, erre próbáltad felhívni a figyelmét egy hete, amikor éppen tragédia érte. Eredmény: botrány, megsértődés, hogy te semminek nem tudsz örülni. Beborul az ég, és újra szakad az eső.

Nincs olyan, hogy felvidítod a nárcit. Persze körbeugrálhatod, megkérdezheted, hogy mi a baj, tudsz-e segíteni, megoldhatod a problémáját, vagy egyszerűen csak ülhetsz mellette és együttérezhetsz vele, valójában teljesen mindegy. A nárcinak nem lesz jobb kedve. Ha ugyanis jobb kedve lenne, akkor az őt sajnáló és őt körülugráló emberek száma nagyon gyorsan nullára csökkenne. A figyelem megtartásának és fenntartásának egyik legnagyszerűbb módja, ha állandóan okot ad rá, hogy sajnálni lehessen. Teljesen mindegy, hogy az ok valós vagy éppen most találta ki, mindenképpen jár érte a figyelem. Elvárás, hogy ilyenkor akármi van a kezedben, azt azonnal dobd el (ha éppen a gyerek van a kezedben, természetesen őt is azonnal dobd félre), szaladj és vigasztald meg. Ha nem teszed, érzéketlen vagy, figyelmetlen vagy, és nem szereted őt, mert a saját dolgod fontosabb neked, mint az ő jólléte (saját dolgod kifejezés jelentése = éppen főzöl, hogy legyen ebéd; a gyerek pelenkáját pucolod; tanulsz az iskolással; takarítasz).

Ha nárcival élsz, vegyél egy esernyőt. Vagy inkább vedd észre, hogy csak a nárci mellett esik az eső, amúgy süt a nap. Állj inkább félre.