Bántalmazó kapcsolat nincs Stockholm-szindróma nélkül.

Nárcival élni olyan, mintha állandóan víz alatt lenne a fejed. Valamennyire dereng, hogy nem önszántadból tartod ott, hanem a nárcid nyomja be a vízszint alá. De nagyon ügyesen csinálja: amint készülsz megfulladni, gyorsan kihúz a hajadnál fogva, ő a hős, megment a fulladásos haláltól. Te levegőhöz jutsz, és hálásan nézel a nárcidra, hogy nem hagyott megfulladni. Ő begyűjti az alapos köszönetnyilvánítást - minél jobban eltalálja az utolsó pillanatot, ami után már tényleg a megfulladás jön, annál hálásabb leszel, amikor végül mégse kell meghalnod.

Amikor már túl régóta vagy a négy fal közé zárva úgy, hogy gyerekek ugrálnak a fejeden 0-24-ben, akkor a megfelelő pillanatban kegyesen elenged egy fél estére a barátaiddal találkozni (fektetésre azért lécci érj haza, mert a gyerekeknek az anyjuk kell). Igaz, hogy utána egy hétig hallgatod, hogy ő bezzeg a barátairól, és minden más szórakozásról is lemondott a kedvedért, de természetesen megérti, hogy te nem vagy ilyen erényes jellem, és neked erre elég gyakran szükséged van (elég gyakran = félévente egyszer). Persze nem is várja el tőled, hogy a szentségnek ilyen magas fokára eljuss magadtól, ezért kegyesen engedélyezi neked, hogy élhess a szent családi életen kívül a bohém huncutságoknak is.

Ha nagyon szeretnél, elmehetsz fodrászhoz is, mondjuk neki így is tetszel (Ilyenkor. Mert amikor meg kell jelenni veled valahol, akkor azért szóvá teszi, hogy ugyan hogy nézel már ki???). Ezért némileg furdal a lelkiismeret, hogy két hónap alatt egyszer is elmentél fodrászhoz, de nagyon hálás vagy, amiért annak ellenére is elenged, hogy neki így is tetszel. De megérti, hogy te viszont magadnak nem, ezért elnézi neked ezt a hiúságot.

Megoldja és vállalja, hogy helytáll a gyerekek mellett, amíg elintézed a havi nagybevásárlást, de lehetőleg intézd úgy, hogy a 0-24-es Tescoba menj fektetés után. Igaz, hogy fektetés után dolgozni szerettél volna, de ő is, és az ő munkája természetesen mindig fontosabb. Szóval hálás vagy, hogy elenged, és vigyáz az alvó gyerekekre, amíg te föltöltöd a hűtőt és a mélyhűtőt.

Természetesen támogatja, hogy tanulj, mert ez szerinte is nagyon fontos, ezért mindig, amikor tanulni szeretnél járni, kérd meg a szüleidet, hogy vigyázzanak addig a gyerekekre. Hálás vagy, hogy elenged, ebből is látszik, mennyire fontos vagy neki.

Tudja, hogy nagyon szeretsz futni, és elég jó is vagy benne, ezért ő noszogat, hogy menj minél gyakrabban, ő addig megoldja a gyerekeket, ellátja a háztartást. Ha lehet, reggel 6-kor menj, hogy mire visszaérsz, el tudd vinni őket az intézményekbe. (Általában éjfélig dolgozol, éjfél és 6 között pedig átlagosan négyszer kelsz föl valamelyik gyerekhez. Nem lesz kedved futni menni reggel 6-kor. Ami nagy kár, mert ő fölajánlotta, az már nem az ő hibája, hogy nem akarsz élni a lehetőséggel.)

Boldog vagy, mert néha elmosogat, ezt önszántából vállalja, hogy neked levegye a terhet a válladról (annak ellenére természetesen, hogy az ő vállait a tiednél sokkal nagyobb és súlyosabb terhek nyomják). Ez szuperjó, mert így erre már nincs gondod, így csak dolgozni, mosni, főzni, takarítani, vécét pucolni, felmosni, bevásárolni, gyereket nevelni, logisztikázni, fürdetni, szórakoztatni és etetni kell neked.

A helyzet valódi szépsége, hogy mindeközben szörnyülködve hallgatod, amikor kiderül, hogy néhány barátod és ismerősöd micsoda borzasztó romboló, mérgező és bántalmazó kapcsolatban él. Nem is érted, hogy mi a szöszért maradnak benne?! Hát nem látják, hogy rossz nekik?! Ahelyett, hogy lépnének, amikor a napnál is világosabb, hogy egy idióta barommal élnek együtt. Szegények, hát na, mondjuk némi leereszkedő mosollyal azért megérted őket, mert a bántalmazás pszichológiája az bizony csúnyán fogva tudja tartani az embert, erről sokmindent összeolvastál. Nem szabad áldozathibáztatni, az tényleg undorító dolog, nem is teszed, de azért eléggé sajnálod őket, hogy belesétáltak valamibe, amiről a vak is látta már réges-rég, hogy semmi jó nem fog belőle kisülni. És még mindig maradnak, és tovább próbálják rendbe rakni a rendberakhatatlant (nem miattuk nem lehet rendbe rakni, ez is nyilvánvaló).

Tiszta szerencse - gondolod -, hogy te soha nem mennél bele semmiféle bántalmazó kapcsolatba, neked azért ennél több eszed van. És amúgy is őrült mázlid van, hogy egy ilyen remek emberrel élsz együtt, aki mindenben támogat, mert fontos vagy neki.