Élet egy nárcisztikussal

Stockholm-szindróma

2017/04/13. - írta: Nárciszkertész

oekboq0.jpg

Bántalmazó kapcsolat nincs Stockholm-szindróma nélkül.

Nárcival élni olyan, mintha állandóan víz alatt lenne a fejed. Valamennyire dereng, hogy nem önszántadból tartod ott, hanem a nárcid nyomja be a vízszint alá. De nagyon ügyesen csinálja: amint készülsz megfulladni, gyorsan kihúz a hajadnál fogva, ő a hős, megment a fulladásos haláltól. Te levegőhöz jutsz, és hálásan nézel a nárcidra, hogy nem hagyott megfulladni. Ő begyűjti az alapos köszönetnyilvánítást - minél jobban eltalálja az utolsó pillanatot, ami után már tényleg a megfulladás jön, annál hálásabb leszel, amikor végül mégse kell meghalnod.

Amikor már túl régóta vagy a négy fal közé zárva úgy, hogy gyerekek ugrálnak a fejeden 0-24-ben, akkor a megfelelő pillanatban kegyesen elenged egy fél estére a barátaiddal találkozni (fektetésre azért lécci érj haza, mert a gyerekeknek az anyjuk kell). Igaz, hogy utána egy hétig hallgatod, hogy ő bezzeg a barátairól, és minden más szórakozásról is lemondott a kedvedért, de természetesen megérti, hogy te nem vagy ilyen erényes jellem, és neked erre elég gyakran szükséged van (elég gyakran = félévente egyszer). Persze nem is várja el tőled, hogy a szentségnek ilyen magas fokára eljuss magadtól, ezért kegyesen engedélyezi neked, hogy élhess a szent családi életen kívül a bohém huncutságoknak is.

Ha nagyon szeretnél, elmehetsz fodrászhoz is, mondjuk neki így is tetszel (Ilyenkor. Mert amikor meg kell jelenni veled valahol, akkor azért szóvá teszi, hogy ugyan hogy nézel már ki???). Ezért némileg furdal a lelkiismeret, hogy két hónap alatt egyszer is elmentél fodrászhoz, de nagyon hálás vagy, amiért annak ellenére is elenged, hogy neki így is tetszel. De megérti, hogy te viszont magadnak nem, ezért elnézi neked ezt a hiúságot.

Megoldja és vállalja, hogy helytáll a gyerekek mellett, amíg elintézed a havi nagybevásárlást, de lehetőleg intézd úgy, hogy a 0-24-es Tescoba menj fektetés után. Igaz, hogy fektetés után dolgozni szerettél volna, de ő is, és az ő munkája természetesen mindig fontosabb. Szóval hálás vagy, hogy elenged, és vigyáz az alvó gyerekekre, amíg te föltöltöd a hűtőt és a mélyhűtőt.

Természetesen támogatja, hogy tanulj, mert ez szerinte is nagyon fontos, ezért mindig, amikor tanulni szeretnél járni, kérd meg a szüleidet, hogy vigyázzanak addig a gyerekekre. Hálás vagy, hogy elenged, ebből is látszik, mennyire fontos vagy neki.

Tudja, hogy nagyon szeretsz futni, és elég jó is vagy benne, ezért ő noszogat, hogy menj minél gyakrabban, ő addig megoldja a gyerekeket, ellátja a háztartást. Ha lehet, reggel 6-kor menj, hogy mire visszaérsz, el tudd vinni őket az intézményekbe. (Általában éjfélig dolgozol, éjfél és 6 között pedig átlagosan négyszer kelsz föl valamelyik gyerekhez. Nem lesz kedved futni menni reggel 6-kor. Ami nagy kár, mert ő fölajánlotta, az már nem az ő hibája, hogy nem akarsz élni a lehetőséggel.)

Boldog vagy, mert néha elmosogat, ezt önszántából vállalja, hogy neked levegye a terhet a válladról (annak ellenére természetesen, hogy az ő vállait a tiednél sokkal nagyobb és súlyosabb terhek nyomják). Ez szuperjó, mert így erre már nincs gondod, így csak dolgozni, mosni, főzni, takarítani, vécét pucolni, felmosni, bevásárolni, gyereket nevelni, logisztikázni, fürdetni, szórakoztatni és etetni kell neked.

A helyzet valódi szépsége, hogy mindeközben szörnyülködve hallgatod, amikor kiderül, hogy néhány barátod és ismerősöd micsoda borzasztó romboló, mérgező és bántalmazó kapcsolatban él. Nem is érted, hogy mi a szöszért maradnak benne?! Hát nem látják, hogy rossz nekik?! Ahelyett, hogy lépnének, amikor a napnál is világosabb, hogy egy idióta barommal élnek együtt. Szegények, hát na, mondjuk némi leereszkedő mosollyal azért megérted őket, mert a bántalmazás pszichológiája az bizony csúnyán fogva tudja tartani az embert, erről sokmindent összeolvastál. Nem szabad áldozathibáztatni, az tényleg undorító dolog, nem is teszed, de azért eléggé sajnálod őket, hogy belesétáltak valamibe, amiről a vak is látta már réges-rég, hogy semmi jó nem fog belőle kisülni. És még mindig maradnak, és tovább próbálják rendbe rakni a rendberakhatatlant (nem miattuk nem lehet rendbe rakni, ez is nyilvánvaló).

Tiszta szerencse - gondolod -, hogy te soha nem mennél bele semmiféle bántalmazó kapcsolatba, neked azért ennél több eszed van. És amúgy is őrült mázlid van, hogy egy ilyen remek emberrel élsz együtt, aki mindenben támogat, mert fontos vagy neki.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr9512411035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Medgar 2017.04.14. 11:54:28

Sajnos én is hasonló cipőben jártam, ha valahova elmentem rögtön jött a megtorlás: a hallgatás, a veszekedés, a hiszti. Időben léptem, még a házasság előtt véget vetettem a kapcsolatnak. Szerencsére találtam magamnak egy normális társat.

iwillsurvive 2019.01.14. 21:49:53

Én a gyerek mellől kizárólag orvoshoz mehettem el, oda is csak alapos indokkal...persze időközben még oda is utánam telefonált, hol maradok ilyen sokáig, nekem pedig folyamatos gyomorgörcsöm/ szívdobogásom volt, hogy mihez is kezd ezalatt a gyermekkel. ( kb. fél-egy óra / fél év ) ..persze utána hallgathattam a sirámait, és természetesen nekem kellett ellátni a gyereket...Egyedül soha nem vitte el sehova, nehogy egy lélegzetvételnyi szünethez jussak, teljes szimbiózisban éltünk éjjel-nappal, csoda, hogy nem lettem teljesen depressziós ...de azért egy colitist és egy daganatos betegséget sikerült begyűjtenem mindezek következtében. Természetesen neki semmi köze hozzá, én gyártom magamnak a problémákat, köszönjem magamnak.

illogikusszurrealizmus 2019.02.05. 07:10:22

Kedves Sorstársak!

Gáz vagyok tudom, hogy még mindig itt tartok, de a falat kaparom és üvöltve bőgnék, annyira hiányzik a borderes nárciszom.
Januárban találkoztunk utóljára kb 4 hete.
Tudom, tudom és tudom, hogy mennyire vérszívó, hogy minden időm és figyelmem kell neki. Hogy mellette még a gyerekeim se férnek bele a kapcsolatba, nemhogy a barátaim. Hogy még ez is kevés, kicsinál, ha közel vagyok hozzá, kidob, mert szerinte nem szeretem eléggé...
És mégis!
Segítség! Véglegesen tönkrementem? Megőrültem? Vége lesz? Visszamenjek, hogy annyira megkínozzon, hogy megutáljam?
Tényleg minden megoldás érdekel kínomban.

Veda 2019.02.07. 11:01:27

@illogikusszurrealizmus: szia! nagyon megértelek, mert én sem tudok lejönni a saját nárciszomról, pedig lazán elküldött melegebb éghajlatra, és mégis hiányzik, és bármikor visszatérnék hozzá, és nemtudom, h direkt szórakozik, és játssza a sértődött királyfit, vagy tényleg gyűlöl...

te viszont ezt írtad: "mellette még a gyerekeim se férnek bele a kapcsolatba" --> ennek alapján nincs igazi választásod... hiszen neked a gyerekeidet kell jól nevelned. gondolom én, de mivel nekem nincs, ezért csak feltélezem, h anyaként saját magadban fogsz bűntudatot kelteni ha nem a gyerekeidet teszed az első helyre. vagy nem?

illogikusszurrealizmus 2019.02.07. 20:18:34

Igazából nekem kamaszok már a gyerekeim, nagyok. És tudod, nem lett ez egy kimondva, hogy ne foglalkozzak már velük, hanem pontosan, ahogy Kertész írta valamelyik posztjában, hogy nincs semmi baj, beszéljek velük (napi fél órát kb.), csak hát hűvösebb lett velem vagy, mert letettem addig a pálmalegyezőt.

Ha barátnőmmel találkoztam, megtehettem, csak utána ő csenddel vert és mikor rákérdeztem, hogy mi a baj, hiszen megbeszéltük, hogy elmegyek egy órára, azt mondta, kizsaroltam belőle, és neki senki másra nincs igénye, csak rám. Mindenki más untatja, csak én kellek neki és gáz, hogy nekem ő nem elég.

Szóval tényleg a sorok között bántott és keltett olyan lelkiismeret furdalást és bűntudatot bennem, hogy állandóan bocsánatot kértem, hogy én ennyire méltatlan vagyok hozzá, hiszen, én is látom, hogy habár teljes szívvel szeretem, én nem tudok ennyire szeretni, mint ő. Nem érek fel hozzá...stb. És én mindezt észre sem vettem sokáig.

A legnagyobb az az egészben, hogy most, hogy már mindezt tudom, akkor is el tudok bizonytalanodni (pont a fentiek miatt, mert a sorok közt bántott és mert én szakítottam vele), hogy biztos bántott-e egyáltalán? Nem én provokáltam-e ki?

Pedig tényleg agyrém, de vannak olyan időszakok, amikor valamiféle beszűkült tudatállapotban vagyok és, ha akkor keresne, rohannék hozzá. Valahogy olyankor rágondolni sem bírok, hogy talán nem találkozunk többet, mert élni sem akarnék akkor tovább. És, hogy érthető legyen, amikor jól volt, amikor mindent úgy csináltam, ahogy akarta, és csak rá figyeltem, tudott adni és nagyon kedves lenni (extrakedves tényleg), csak hát rövid távon..
Jobb napokon rálátok az egészre, és hogy ahogy a pszichodokim fogalmazott ember nem tudná ezt tolerálni sokáig...

És nem, nem tudom még nem szeretni, pedig tudom, miket megcsinál, amikor rosszul van...

A Bánki könyv szerint ez a borderes vonásokkal tűzdelt nárcizmus a legmélyebb nárci sérülés, utána már a pszichopátia jön...
A környezete nem látja, mert stabilabb mint egy klasszik borderes sokkal.

illogikusszurrealizmus 2019.02.07. 20:21:20

Találtam egy jó oldalt, elsősorban angolul jól kommunikálóknak, de nyers fordításban google fordítóval is érthető:

fairytaleshadows.com/

illogikusszurrealizmus 2019.02.07. 20:32:42

@Veda: A rosszabb napjaimon az tart vissza, hogy a doki azt is mondta, hogy ha adok neki még esélyt, félő, hogy nem fogok tudni kilépni belőle, mert nagyon manipulatív és én meg túl megmentő típus vagyok és bedarálna...

Szóval tudom... és nem azért félek még egy esélyt adni neki, mert egy szőrösszívű jeti vagyok. :(

Veda 2019.02.15. 12:58:47

@illogikusszurrealizmus: uuu nagyon jó ez az oldal, amit linkeltél!

hmm, szóval akkor mondhatjuk, hogy független vagy, mert már nem kell folyamatosan a gyerekeiddel törődnöd? és "csak" a saját életed teszed tönkre? az én pszichóm is óvva int attól, hogy újra akarjam kezdeni - nem is fogom, mert engem gyűlöl a nárciszom - de én azért kezdeném újra mégis, mert már tudom, h mit csinálok. jobb az önvédelmem is, és most tudom, h nem tart örökké. viszont amíg jó, addig legyen nagyon jó....

de ha te csak bántást kapsz, akkor hagyd! annak nincs értelme, h folyamatosan sérülj, és azért mégis ottvannak a gyerekeid, akiknek meg stabilitás kell. gyászolni lehet sokáig, de folytatni nem érdemes neked szerintem. de rohadt nehéz...

illogikusszurrealizmus 2019.02.16. 13:56:47

@Veda:

Bár ilyen egyszerű volna! Mármint, hogy csak rosszat kaptam volna tőle. De ezen a ponton "meg kell védjem" a nárciszomat. Nem vagyok én mazochista.

Pontosan, hogy nagyon jól tudja, hogy mi kell nekem. A hosszú beszélgetések, a közös zenék és poénok és az hogy úgy tesz, mintha érdekelné amit mondok, ami történik velem. Nekem az a nagy szerencsém, hogy viszonylag hamar kapcsoltam a másfél évvel és nem ő dobott ki, hanem én őt, mert még csak elkezdődött a "ridegtartásom" és leértékelésem. Meg ugye a jelek... az irdatlan féltékenység mindenre és mindenkire (de úgy, hogy tényleg rajongva imádtam őt), a kihallgatásszerű kikérdezések, az empátia igen csekély jelenléte, a hintáztatás és a nonstop függés, ami a legjobban megijesztett.

Azt olvastam egyik bántalmazós könyvben, hogy sok kívülálló azt nem érti, miért hiányzik, ha olyan sz..r volt. Pedig erre nagyon egyszerű a válasz, nem volt mindig rossz. Sőt, főként az elején, elmondhatatlanul jó volt!
Azt kell megértenünk, hogy az ár, amibe a cukrostakony kerül, megfizethetetlen.

Nekem még így is sokszor van kétségem, hogy biztos nárcisz-e az ex, de a dilidokim szerint (a történet kb felét tudja a doki) egészséges ember tényleg nem bírta volna ezt szorongás nélkül. Merthogy masszívan szorongtam már a végére...

Fáj még és hiányzik...

Veda 2019.02.19. 10:55:57

@illogikusszurrealizmus: az nem opció, hogy megszünteted az elvárásaidat, kiélvezed, ami jó a kapcsolatban (randik, mittudomén), ha meg szemét, kinyomod a telefont és kész?

ha nem vársz tőle normális kapcsolatot, nem tud kihasználni és nem okoz csalódást.

illogikusszurrealizmus 2019.02.24. 17:20:55

@Veda: Igazából az a baj, hogy vele nem nagyon van kompromisszum. Ő azt hiszi, és erről tényleg szentül meg van győződve, hogy ez az igaz szerelem bizonyítéka, hogy nonstop csak rá figyelek, csak vele vagyok. Ha ez nekem nem felel meg, akkor én nem szeretem őt igazán... Ez egy tényleg csodás eszmefuttatás lenne, ha ketten élnénk az universumban, nem lenne gyerekem, haverom, munkám. És csináltam ezt egy darabig (szégyellem is magam, mert tényleg nem is foglalkoztam szerencsétlen gyerekeimmel, meg barátaimmal és már a munkahelyemen is nagyon necces volt a helyzet), de még így sem volt neki elég!!!

Egyébként most egy hónapja már nem keres, és amennyire látom a "hősszerelmes" abszolút jól van, az új munkahelyén már a tenyeréből eszik mindenki és ódákat zeng róla a környezete. Talán már nem akar többet keresni, mert a legutóbb nem akartam vele találkozni, mert szó szerint reszkettem annyira rám jött a szorongás tőle.

Ez nálam maga a kognitív disszonancia. Az iskolapéldája lehetnék.
Mert tele vagyok szívszaggató lelki sérülésekkel, olyanokkal, amiken annyit sírtam, hogy tényleg nem volt már könnyem, míg vele voltam és ez a rész nyilván nem hiányzik.
De sajnos szép élményekkel is, amikért a szívem szakad meg. A kettő közt kapcsolgat az agyam... A leggázabb, hogy sose voltam ilyen. Tudtam mit akarok, és csináltam azt. Most meg annyira besérültem, hogy tényleg azt se tudom, mi a rosszabb, ha vele vagyok, vagy ha nem. Bár az eszem szerint az előbbi persze, mert ilyen mértékű szorongásban élés előbb-utóbb betegségekben is testen öltene, és a sérült árut meg nyilván kidobná a nárciszom.

Nárciszkertész 2019.02.27. 10:50:55

@illogikusszurrealizmus: Szürreálom, drága.....

"Ez nálam maga a kognitív disszonancia. Az iskolapéldája lehetnék. "

Mint mindenki más is, aki itt van....... Legalább itt ne ostorozd, meg szívasd magad halálra azért, hogy ennyire nehéz kiszállni. Tudod, hogy ez egy ilyen műfaj. Nem vagy ettől egy idióta szerencsétlen hülye. Nagyon is ügyes vagy, hiszen kiszálltál. Ennél többet nem is tehettél volna magadért.

illogikusszurrealizmus 2019.03.03. 18:34:25

@Nárciszkertész: Egen, tudom. Szívettépően nehéz. Pedig én szálltam ki. Hat hete csenddel verés. Talán többet nem jelentkezik, talán van más. Rólam ő mindent tud kb. a kis szárnyas majmaitól (még velük egy munkahely) én róla azt se, van-e már más. De jól van, az tuti (face, egyebek). Ebből gondolom, hogy akadt valaki.

Más: amikor utóljára nála voltam, nagyon jó volt, de volt egy pont, amikor ismét rámjött a szorongás. Azt éreztem, hogy atyám, ez az ember nem normális! És hogy nehogy ezt valami módon közöljem, hogy gáz van vele, mert tuti, ki sem enged akkor a lakásából, annyira szétesik. Olyan, mosolyogj tovább, mintha minden oké lenne, nehogy dührohamot kapjon, érzés. Éreztetek hasonlót?

Veda 2019.03.14. 13:58:34

@illogikusszurrealizmus: ezt olvasd mindenképp. a legjobb angol kontent a témában. én órákig olvastam és ugyan kikészültem, de rengeteg minden megvilágosodott. igazi red pill.

narcsite.com/
süti beállítások módosítása