Élet egy nárcisztikussal

Hogyan lehetsz egyszerre a legjobb és a legrosszabb?

2017/04/14. - írta: Nárciszkertész

johanna-denton-s-living-writing-angels-fallen-angels-t7mubf-clipart.jpg

Jó hír, hogy ha nárcid van, akkor valamit tuti elég jól csinálsz (amellett, amit viszont biztosan nagyon rosszul csinálsz, nevezetesen, hogy végtelenül naiv vagy). Mivel a nárcinak kizárólag a külsőségek fontosak, egész biztos, hogy olyan valakit választ maga mellé, akivel a számára megfelelő közegben megfelelően lehet villogni. A nárcinak is vannak ugye igényei. Ha nagyon gáz lennél, nem lehetnél a legtökéletesebb ember oldalán.

Abban az úri kaszinóban, amibe ő jár, és ahová az oldalán téged is magával visz, nem mindegy ám, hogy ki billeg mellette. Lehet, hogy 4 diplomád van, vagy 6 nyelven beszélsz, vagy világbajnok hosszútávfutó vagy, vagy Kossuth-díjas író, vagy kiváló zenész, vagy baromi jó nő/pasi vagy, vagy ünnepelt színész, vagy teljesen mindegy, de valamiben jó vagy (igen, alkalmasint nála is jobb). Nem ciki megjelenni veled az illusztris vendégseregben; nem ciki mutogatni a haveroknak; jól nézel ki nagyestélyiben/frakkban az operabálon; képes vagy társalogni a kortárs képzőművészetről, a fociról és a világpolitikáról; tudod ki volt Heidegger és Freud; nem kérdezel vissza, hogy akkor most a Schrödinger macskája az a cirmos kandúr-e a új szomszédéknál; és úgy egyáltalán: lehet veled dicsekedni. Díszlet vagy. Amíg van nézőközönség.

Mert amint nincs nézőközönség, az a valami, ami miatt lehet veled dicsekedni, azonnal frusztráló és legyőznivaló képesség és/vagy tulajdonság lesz. Nála jobb ugyanis nem lehetsz. Soha. Semmiben. Biztos, hogy jobban ért nálad a saját szakmádhoz, mindig pont eggyel több diplomája van; képes egyszerre zongorázni, hegedülni és trombitálni; hosszútávfutásból csak azért nem lett világbajnok, mert sosem próbálta; nők/férfiak tömegei akarják ágyba vinni, de ő persze nem hagyja magát; és majdnem nyílt egy kiállítása a kerepestarcsai művelődési házban, csak félúton elvesztek a festmények.

Mivel a nárci számára a világ fekete-fehér, ezért a veled való együttélést állandó háborúnak éli meg, amiben neki, a hős hadvezérnek/császárnőnek mindenképpen győznie kell. Ellened. Mert olyan nincs, hogy nincs győztes meg vesztes, olyan meg pláne nincs, hogy esetleg egy oldalon álltok. Ezért a kifelé csodálnivaló tulajdonságaidért otthon a négy fal között inkvizíció elé hurcolás jár: csakis boszorkány lehetsz, mert MAGADTÓL, a saját szellemi, fizikai és testi képességeidből biztosan nem lettél volna képes semmire. Amit mégis elértél, azt egyébként neki köszönheted. Naná. Ő beszélt rá a jobb munkahelyre (te mondjuk pont nem így emlékszel); ő segített idővel/pénzzel/paripával, hogy tanulhass (ez sem rémlik); ő volt az első olvasója a sikerkönyvednek, azért is lett siker (tegnap még azt mondta, hogy sajnos nem volt ideje elolvasni); és ő sírta ki, hogy főszerepet kapj a darabban, amiért Jászai Mari-díjat kaptál.

Így tehát csak az aktuális környezet függvénye, hogy éppen istennő/félisten vagy, vagy pont hogy boszorkány. Az utóbbi a gyakoribb. Mármint az utóbbi az alapállapot. Amikor a jelenlétében megdicsérnek (valami teljesítményért mondjuk, és nem a két szép szemedért), vagy csak értesül róla, hogy mások szerint nem vagy tökhülye, baromi büszkén fogja hangoztatni, hogy naná, hiszen az ő felesége/férje vagy, nem véletlenül választott ám téged. Ilyenkor mondjuk úgy érzed magad, mintha te lennél a győztes agár a kutyakiállításon a pórázzal a nyakadban, aminek a másik végén a mellét kidüllesztő gazdád áll. Aztán otthon megtudod, hogy te büdös k./szemét f., miért dicsért meg az a pasi/nő, nyilván lefeküdtél vele. Ezt nem biztos, hogy így ki fogja mondani, de garantáltan nem lesz nehéz rájönni, hogy erre gondol és erről meg is van győződve.

Azért nehéz rájönni arra, hogy nem téged magadat becsül, csak mint a tulajdonára büszke (mint egy szép kínai porcelánra a vitrinben), mert sokszemközt valószínűleg viszonylagos rendszerességgel fogod hallani, hogy „büszke vagyok a feleségemre/férjemre”, de tökéletesen biztos, hogy ugyanezt négyszemközt „büszke vagyok rád” formában egyetlen egyszer sem fogod hallani. A különbség látszólag nem nagy, jelentését tekintve azonban akkora, amit már zongorázni sem lehet. Az utóbbi kijelentés neked és rólad szól, az előbbi viszont a nárciról, akinek a tulajdona vagy.

Az ilyen típusú látszólag nüansznyi különbségek azok, amik miatt a hétköznapokban annyira nehéz észrevenni, hogy valójában miben élsz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr6012411915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása