Élet egy nárcisztikussal

Álsegítség és áljelenlét

2017/04/19. - írta: Nárciszkertész

fake_help.jpg

Minden nárci Oscar-díjas színész, olyan, mint egy kaméleon: szükség és tetszés szerint bármilyen szerepet (majdnem) hibátlanul el tud játszani. Annyira meggyőző alakítást nyújt a „gondos apa”, „szerető férj”…stb. szerepekben, hogy senki meg nem mondaná, hogy a színfalak mögött nem egészen ez történik. Sőt, aki nem él veletek, azt gondolja, hogy neked milyen jó dolgod van, tuti tiszta cukrostakony az életetek, mert ő biztos mennyit segít. Az álsegítség a mulasztás bűnei közé tartozik.

A meggyőző alakítást egyébként elég sokáig te is bekajálod, mert tényleg megdöbbentően meggyőző. A nárci jelen van, amikor szükséged van rá, segít, amikor szükséged van rá. Legalábbis szavakban erről biztosít nagy vehemenciával és átéléssel. Te meg nem érted, hogy hogyan lehetséges, hogy miközben rendszeresen elmondja, hogy bármikor és bármiben számíthatsz rá, mégis állandóan az a homályos érzésed van, hogy tulajdonképpen soha és semmiben nem számíthatsz rá. Állandóan görcsben van a gyomrod, hogy vajon már megint egyedül kell-e megoldanod az életet. Abszolút nem lehetsz benne biztos, hogy ott lesz-e, amikor megígérte; hogy megcsinálja-e, amit kértél; hogy melletted fog-e állni, amikor bajba kerülsz; hogy kiáll-e érted vagy a gyerekeiért, amikor gáz van; hogy fog-e mentőt hívni, amikor rosszul vagy. Sőt, nemhogy nem lehetsz benne biztos, hanem sorozatosan azt tapasztalod, hogy valójában sosincs ott, amikor igazán fontos lenne.

Amikor mégis ott van, abban sincs sok köszönet. Mert a jelenléte áljelenlét, és a segítsége álsegítség.

Orvosi vizsgálatra kell vinned a gyerekeidet, messzire kell menni, ott előreláthatólag sokat kell várni, a vizsgálat pedig hosszú lesz és fájdalmas, a kisebbiknek legalább egy evésidő is bele fog esni ebbe az időszakba (még szoptatod). Mindehhez tél van (értsd: a föl-alá öltöztetés a többi probléma nélkül önmagában is kihívás). Végiggondolod, hogy hogyan fogod mindezt mégis megoldani. Elsőre föl sem merül, hogy esetleg apja is van a gyerekeidnek, mert megszoktad, hogy az apjuk véres verítékkel keresi a megélhetésetekhez a pénzt, 0-24-ben dolgozik, és amikor mégsem, akkor borzasztóan fáradt, szóval nem várhatod el tőle, hogy még ebben is segítsen neked. Végül, mindenféle haditervek végigzongorázása után nyilvánvalóan érzékeled, hogy az előtted álló problémahalmazt sehogyan sem fogod tudni egyedül kivitelezni, mert túl nagy és túl összetett. Ezért időben (3 héttel korábban) bejelented a nárcidnak, hogy lesz ez a vizsgálat egyszerre mindkét gyereknek, és ezért meg ezért szeretnéd, ha veletek menne. Őrület, de - hiába nyilvánvaló - még alaposan meg is indoklod, hogy miért nagyon muszáj, hogy jöjjön, és azt is részletesen elmagyarázod, hogy nagyon szégyelled magad, amiért egyedül nem tudod ezt megoldani, és tudod, hogy neki ez nagy teher, meg hogy akkor egy fél nap kiesik neki, és nem fog tudni dolgozni. Ő kedvesen lesajnáló mosollyal nyugtázza, hogy hát igen, valóban kicsit gáz, hogy ezt nem tudod egyedül megoldani, de azért ne aggódj, természetesen ő segít neked, még úgy is, hogy ez neki most egyébként nagy időveszteség.

Amikor elérkezik a vizsgálat napja, mindent összekészítesz, végiggondolsz és összepakolsz, a gyerekeket is, szóval elintézed a piszkos munkát, beteszed a gyerekeket a kocsiba, ahol vártok a nárcidra fél órát (overállban, csizmában, mivel tél van, ugye), mert még pont eszébe jutott valami sürgős. Amikor megérkeztek a kórházba, a következő fog történni: te levetkőzteted a gyerekeket, sapka-sál-kesztyű-overáll-csizma le, a kisebbik útközben bepisilt, és átázott a ruhája (az autósülés is egyébként), úgyhogy neki komplett ruhacsere. Mivel tele a váróterem, a gardróbnyi cuccot a nárcid kezébe nyomod, hogy keressen neki fogast. A nagyobbik közben elkószált, ezért a félig fölöltöztetett kisebbiket a hónod alá csapod, és visszahozod a nagyot. Befejezed az átöltöztetést, közben fél kézzel fogod a nagyot, hogy ne kószáljon el újra. Miután mindenki a benti hőmérsékletnek megfelelő öltözékben van (kivéve téged, mert te még télikabátban), megpróbálod őket szórakoztatni addig a 2 óráig, amíg sorra kerültök. 2 óra nagyon sok idő, hogy mennyire, azt most elég jól megtudod. A nárcid közben áll az overállokkal a kezében, és nézi a falat. Amikor már épp sorra kerülnétek, a kisebbik éktelen üvöltésbe kezd, nyilván megéhezett, várható volt. Na, nem baj, amíg megeteted a kisebbiket, a nagyobbal bemegy az apukája, legalább ő legyen túl rajta. Mondod neki, hogy ezt kéne csinálni, mert az üvöltő kisebbiket muszáj megetetni, így nem fogják tudni megvizsgálni. Erre a nárcid: hát az nem lesz jó, mert hova tegye le a kabátokat, és amúgy is, a vizsgálat fájdalmas, a gyereknek az anyjára van szüksége. Okéoké, akkor majd a kisebbik vár, eszik később, csak nem fog éhen halni.

Beviszed az üvöltő és éhes gyereket, közben nyugtatod a másikat, aki retteg a vizsgálattól. A vizsgálat alatt az éhes végig üvölt, de addigra a másik is üvölt, mert őt vizsgálják. Fél kézzel próbálod nyugtatni azt, amelyiket épp vizsgálják, miközben a másik kezeddel tartod a szintén üvöltő másikat. A nárcid az ajtóban áll a kezében a kabátokkal. Aztán vizsgálják a másikat, már úgyis üvölt, mindegy, az egyiket addig megpróbálod megvigasztalni. Közben az orvos kitartóan beszél hozzád, és magyarázza, hogy mi a szituáció, te veszettül igyekszel figyelni, kicsit nehéz, főleg mert nem hallasz semmit, kicsit nagy az alapzaj. 45 perc elteltével mindenki megvizsgálva, az orvos nyújtja feléd a vizsgálati papírt. Nincs szabad kezed, tele van a gyerekekkel. Orvos felismeri a helyzetet, majd megpróbálja a nárcid kezébe adni a papírt. Nincs szabad kezem, mondja a nárci, ezért az orvos feladja, és a hónod alá dugja a papírt. Kimentek, megeteted a kisebbiket, addig a nagyobbik a térdeden ül, aztán mindenkit fölöltöztetsz a megfelelő ruhadarabokba (magadat nem kell, még mindig télikabátban vagy), és végül hazajuttok.

Mire hazaértek, úgy érzed magad, mint akin átment az úthenger. Utána már csak egy hétig hallgatod, hogy emiatt az egész napos kiruccanás alatt - amit lám-lám, nélküle is meg tudtál volna oldani, hiszen a kabátok tartásához ő igazán nem kellett volna, hiszen volt fogas is - mennyire elmaradt a nárcid a munkájával. Te kérsz elnézést, legközelebb még jobban meggondolod, hogy szólj-e neki, ha szükségét érzed a jelenlétének.

A nárci jelenléte tehát áljelenlét, a segítsége álsegítség. Az évek során megszokod, hogy csak magadra számíthatsz. Végülis remek, mert nagyon jól előkészít ez az időszak arra, amikor otthagy/otthagyod, és egyedülálló anyaként kell megoldanod az életet. Azt fogod meglepve tapasztalni, hogy sokkal jobban megy, mint addig, amíg feltétel nélkül és mindig számíthattál a nárcid segítségére.

Na igen. Mert a valójában hátráltató álsegítsége nélkül az élet is egyszerűbb.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr812430201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2017.04.19. 23:29:34

Éljenek a genderek ! Éljenek az egyedül álló nők!

Mi a csuda az a nárci ? Most találtad ki?

Egyébként mi a bajod, ha egyedül is megoldod, nyilván valóan nagyon boldog vagy.

Beáta Rigóné Szilágyi 2017.04.20. 00:13:23

@Jakab.gipsz: nárci=nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő (persze, ez így nem teljesen pontos, mert elsősorban (és másodsorban is) a környezet szenved, vagyis a nárcisztikus személy környezete. :)

"A narcisztikus személyre nem lehet számítani, mert ha megbeszéltek valamit, akkor is bármiben, bármikor meggondolhatja magát, nem törődve azzal, hogy a partnerének mennyire fontos az, amire ő könnyedén nemet mond. A narcisztikus úgy véli, hogy neki nem kell megfelelnie a másokra érvényes emberi érzések, kapcsolatok szabályainak. A narcisztikus gyakran hűtlen, mert lelkiismeret-furdalás nélkül lépi át az igazság és az igazságtalanság határait. Nem érzi az egészséges önérzet és az önzés közti különbséget, az önbizalma gyakran csap át önimádatba."

Adam Feldmann 2017.04.24. 06:16:32

Az áljelenlet tökéletesen igaz rájuk minden területen. A gyerekorvos látogatására is ráillik ez. De, vannok olyan töketlen, de nem nárcisztikus férfiak, akik ugyanígy viselkednek. Ők mondjuk annyiban különböznek a nárcisztikusoktól, hogy tényleg bénák az ilyen helyzetekben. A gyerekekkel való közös barmi gyakran csap át logisztika bravúrokba és egy tesze-tosza ember nem biztos, hogy képes felvenni a ritmusát ennek.
Láttam már pár apukát az orvosi rendelőben es nagypapát, amikor várakoztunk. Hát.....

Figyel Castro 2017.04.24. 08:12:31

@Adam Feldmann: ez igy van, nem hiszem, hogy narci a ferjem, de "„gondos apa”, „szerető férj”…stb. szerepekben, hogy senki meg nem mondaná, hogy a színfalak mögött nem egészen ez történik. Sőt, aki nem él veletek, azt gondolja, hogy neked milyen jó dolgod van, tuti tiszta cukrostakony az életetek, mert ő biztos mennyit segít." ezt mintha rólunk írták volna. A gyerekekkel nagyon sokat segít -játék, esti program pl., de a háztartás a kaján kívül full az enyém, a kaja is reggeli és vacsora, mert ő nem főz soha.

annamanna 2017.04.26. 07:25:53

Jajj, ez nagyon tetszett, annyira élethűek a részletek: "A nárcid közben áll az overállokkal a kezében, és nézi a falat." - hogy ez mennyire nem túlzás... :)

iwillsurvive 2019.11.02. 21:05:31

Tipikus eset a közelmúltból : kisfiunk kórházba került, én voltam vele hat napig.Ő ( az apuka ) " "nagylelkűen" felajánlotta, hogy hazahoz minket, hiszen éppen belefér a szabadidejébe....én persze hittem is, nem is ( előző tapasztalatok alapján...nála az ígéretek csak ígéretek maradtak mindig.... ) , azért szóltam nővéremnek is, hogy legyen készenlétben a hazautazásunk napján.... Persze apuka nagylelkű ajánlatát mégsem "illik " elutasítani, ezért a hazautazás napján hívtam telefonon...aztán újra ...és újra...és újra....összesen TÍZSZER...mindhiába....az egész délelőtt ráment, ott ültünk a szobában összecsomagolt holmival, ebéd nélkül....Dél körül elfogyott a türelmem, hívtam nővéremet, aki fél órán belül odaért értünk....ekkor szól a telefon: őurasága szólt bele ásító, fáradt hangon, hogy ELALUDT, nem hallotta, hogy hívtam...még majdnem őt kellett sajnálni, hogy milyen fáradt...mondtam, köszönöm, már megoldottam...semmi elnézést vagy bocsánat... a saját fiáról volt szó, nem kértem , saját maga ígérte meg, számított rá, nem váratlanul kellett volna ugrani... ennyi ...no comment ...azt hiszem, ez önmagáért beszél és mindent elmond róla.

iwillsurvive 2019.11.02. 21:18:01

És még egy adalék kicsit régebbről. Egyik este nagyon rosszul lettem, erős hasi görcseim voltak, szinte az ájulás határán voltam, a padlón feküdtem, kértem,, hogy hívjon mentőt, meg sem tudok mozdulni...mire rögtön a kifogásokat kereste: ő ilyet még nem csinált, nem tudja, hogy kell, különben is reggel dolgozik, pihennie kell...stb..., ha annyira rosszul vagyok, hívjak én magamnak...így is történt....
süti beállítások módosítása