Az illogikus szürrealizmus az én tévedhetetlenségét hirdető nárcisztikus egzisztencialista filozófiai irányzat.

Az irányzat elméleti hátterét Narkisszosz görög főisten életműve alapozta meg. Legjelentősebb alkotása, a Sem-sem című írás, amely Furcsanevű Dán Vagy-vagy című alapműként számon tartott fércmunkájára adott körültekintő reflexió.

Az illogikus szürrealizmus filozófiájában egy állítás és annak ellenkezője egyaránt igaznak minősül minden olyan esetben, amikor az szükséges. Az arisztotelészi logika (amelyben A = A és A ≠ non A) újszerű és eredeti átértelmezését adja az A = non A következtetés. A szükségesség definíciója: bármikor, amikor az Ego azt érvényesnek érzi. Alaptézise, hogy az illogikus szürrealista egója (továbbiakban: Ego) mindenek felett áll, szemben a világban létező többi egóval, akiket összefoglalóan a Mások elnevezéssel jelöl. Kiegészítés az alaptézishez: a szabályokat az illogikus szürrealista szabja. Igazság az, amit ő annak tart. Szabály az, amit ő annak tart. Érv az, amit ő annak tart. Ellenérv az, amit ő annak tart. Tény az, amit ő annak tart. Valóság az, amit ő annak tart. Vélemény nincs, az ugyanis csak az elme tévképzete, és mint illúzió, önmagában értelmetlen. Egyéb tézis vagy szabály nincs.

Az illogikus szürrealistát nem kötik gúzsba és nem gátolják a fizikailag létező tények. Nincsen dolga a tér és az idő által szabott korlátokkal, ezek az ő létezését nem akadályozzák, zavarják vagy befolyásolják. A korlátok nem vonatkoznak az Egora, csak és kizárólag a Másokra.

Az illogikus szürrealizmust nyíltan támadja a logikus realizmus és a romantikus idealizmus. Annak ellenére teszik ezt, hogy sem a logikus realizmus, sem a romantikus idealizmus nem ad választ föl sem tett kérdésekre. Ezzel pedig önmaguk létezését kérdőjelezik meg, mivel az illogikus szürrealista egyetlen - ki nem mondott - érvét sem képesek cáfolni. A logikus realista nyilvánvaló tévedésekkel, álérvekkel és a tények meghamisításával támadja az illogikus szürrealistát. A romantikus idealista ezzel szemben zavarodottságával és meglepettségével bizonyítja, hogy alkalmatlan a komoly filozófiai vitákra.

Narkisszosz életművében jelentős mennyiségű írást találunk az illogikus szürrealizmus retorikájáról és módszertanáról. A metodika lényege a vitapartner összezavarása, valamint annak elérése, hogy a vitapartner önként kezdjen kételkedni saját józan eszében. Az illogikus szürrealizmus retorikájának alapelemei - a teljesség igénye nélkül - többek között a gázláng-effektus, a projekció, a kognitív disszonancia kiváltása, a trianguláció, az elszigetelés, az érvénytelenítés és leértékelés, a csend, valamint a mindenek felett álló és mindig alkalmazható módszer: a tagadás (vö. Narkisszosz: Sem-sem c. műve). További módszerek, és azok részletes bemutatása olvasható Narkisszosz főisten Én igen, de te nem című művében. Egyetlen más filozófiai irányzat sem rendelkezik az illogikus szürrealizmushoz hasonlóan kifinomult és kidolgozott eszmerendszerrel és módszertani repertoárral.

Az illogikus szürrealizmusból nőtt ki a dadaizmus stílusirányzata. A dadaizmus azonban jóval több, mint stílusirányzat. Valójában egy megbízható diagnosztikai módszer a magas és a népi filozófia egzakt elkülönítésére. Lényege, hogy a dadaista költő értelmetlennek látszó szavakat rak látszólag random sorrendbe egymás után. Bizonyos időközönként a szavak egy meghatározott halmazát tetszés szerinti írásjelekkel vagy hangsúlyokkal látja el. A diagnózis felállítása a képzett illogikus szürrealisták számára rendkívül egyszerű: aki a dadaista szóhalmazok mögött meglátja és felfedezi a mély filozófiai jelentéstartalmat, az bizonyíthatja, hogy alkalmas az illogikus szürrealisták kiváltságos köreibe belépni. Aki a dadaista szóhalmazról akképpen gondolkodik, hogy annak semmi értelme, az nyilvánvalóan nem ért még el a kiteljesedés és megvilágosodás olyan magasságaiba, ahol az illogikus szürrealisták lakoznak.