A címben jelölt két szó nem más, mint a nárci egyik legkedveltebb végső érve mindenre (a tagadás mellett). Valójában a bűntudatkeltés magasiskolája. Amikor kéred valamire, olyankor sajnos pont soha nem alkalmas az időpont (mégpedig kivétel nélkül mindig azért, mert éppen verejtékező homlokkal érted…
Ahogyan a nárcival való kapcsolat sem sétaüdülés, úgy a vele való szakítás különösen nem az. A szakítás dinamikája minden esetben nagyon hasonló: a kapcsolat korábbi fázisait (istenítés - leértékelés - eldobás) fogod egy gigantikus zip-fájlban egyben megkapni. A dráma forgatókönyve valahogy így fog…