Élet egy nárcisztikussal

Szakítás a nárcival - Tragédia 4 felvonásban

2017/04/20. - írta: Nárciszkertész

6360973547995973861156807396_darkness-04.jpg

Ahogyan a nárcival való kapcsolat sem sétaüdülés, úgy a vele való szakítás különösen nem az. A szakítás dinamikája minden esetben nagyon hasonló: a kapcsolat korábbi fázisait (istenítés - leértékelés - eldobás) fogod egy gigantikus zip-fájlban egyben megkapni. A dráma forgatókönyve valahogy így fog zajlani:

1. felvonás:

Többedszeri nekifutásra (mivel soha nem hallgat végig) végre sikerül bejelented a szándékodat, hogy a továbbiakban nem óhajtasz a nárci óvó és védő szárnyai alatt létezni, és le fogsz lépni. A nárci erre hangos kacagásban fog kitörni, hogy baromi vicces vagy, majd tovább fogja mesélni az éppen aktuális hőskölteményét saját magáról. Te - életedben először! - félbeszakítod, és elmondod, hogy nem vicceltél, nem akarsz a továbbiakban vele élni. Erre ő a másodperc törtrésze alatt jelmezt és maszkot vált: megdermed, lefagy, és óriási csodálkozó szemeket fog rád mereszteni.

Először is el fogja neked mondani, hogy ez számára egészen hirtelen és meglepő, őt teljesen sokkolja, váratlanul éri, mert te soha korábban nem beszéltél arról, hogy bármi problémád lenne, és ő úgy hitte, hogy boldog kapcsolatban él. Erre a fejére esik a SEMMIBŐL, előzmények nélkül egy ekkora atombomba, ez óriási trauma, soha nem fogja tudni feldolgozni.

Te megpróbálod jelezni neki, hogy igen sokszor szóltál, hogy gáz van, csak sajnos ő ezt egyszer sem hallotta meg. Most sem hallja meg, tovább kell hallgatnod a drámát arról, hogy ő ebbe bele fog halni, de nemcsak ő, hanem a gyerekek, a szülei, rokonai és üzletfelei is. Függöny le.

(Közjáték: Ezen a ponton te tetszőleges számú alkalommal elbizonytalanodsz, hogy hát ez így tényleg durva bejelentés volt azért, na jól van, próbáljuk meg újra. És megpróbálod újra tetszőleges számú alkalommal. Végül rá fogsz jönni, hogy nem, te tényleg nem akarsz ezzel az emberrel egy percig sem tovább élni, úgyhogy vissza az 1. felvonáshoz. Ha még a nárciddal való szakítás előtt olvasod ezt a posztot: ezeket a köröket hagyd ki! Ne menj bele SEMMILYEN csak még egy esélyt adj esdeklésbe.)

2. felvonás:

Az első felvonás másnapján az illogikus szürrealizmus olyan szinten és mértékben fogja beborítani és kitölteni a körülötted lévő amúgy is nyomasztó légteret, hogy úgy fogod magad érezni, mint egy ufó, aki zombitámadás közben találkozik a bányába igyekvő hét törpével. Az anyanyelved összes szava kevés és kifejezéstelen lesz ahhoz, hogy le tudd írni, ami ebben a felvonásban történik.

Egészen elképesztő dolgokat fogsz hallani magadról és a nárcidról is. Vészjóslóan drámai hangon fogja neked előadni, hogy

- ijesztő vagy, és ő életében nem látott még ennyire önző és egoista embert, mint te;

- félelmetes számára, hogy bedőlt neked, és elhitte, hogy szereted, pedig már látja, hogy színjáték volt az egész;

- te az elejétől kezdve hazudtál neki, megjátszottad magad;

- állandóan zsaroltad és játszmáztál;

- olyan nincs, hogy valaki, aki egyszer kimondta a „szeretlek” szót, később meggondolja magát, vagy ha megteszi, az azért van, mert már amikor először kimondta is hazudott. Te ezt tetted vele;

- rémisztő látnia, hogy mennyire nem vagy képes vállalni a felelősséget a cselekedeteidért, mindent mindig másra tolsz, főleg rá;

- el sem hiszi, hogy létezik a világon még egy ilyen ember, mint te, aki ennyire figyelmen kívül hagy saját magán kívül mindenki mást ezen a földgolyón;

- elképesztő, hogy teljes mértékben hiányzik belőled az empátia, ő életében nem találkozott még hozzád hasonlóan kőszívű emberrel;

- te nem szereted a gyerekeidet, csak ragaszkodsz hozzájuk, de azt is csak azért, hogy a saját céljaidra felhasználd őket;

- egy önző karrierista pí vagy, akit soha nem érdekelt semmi más, mint hogy saját magának jó legyen;

- tisztában van vele, hogy fűvel-fával lefeküdtél a háta mögött, és mivel nők ezrei álltak sorba nála, ezt ő is megtehette volna, de nem tette, pedig ne hidd, hogy ezt annyira könnyű volt megállni;

- félelmetesen, elképesztően és rettenetesen ijesztő vagy, nyilvánvalóan beteg vagy és megőrültél, sürgősen keress föl egy pszichiátert;

- tönkretetted az életét, ő ezt már az első perctől kezdve látta, de még így is kitartott melletted, mert nagyon hitt benne, hogy majd jó lesz;

- tönkretetted a gyerekeid életét is, óriási keserűség van benne amiatt, hogy nem tudja tőled megvédeni a gyerekeit, akiket el kéne venni tőled, mert képtelen vagy a nevelésükre;

- amit művelsz, az kifejezetten ördögi, erre már nem is tud mit mondani;

- rögtön, már az első pillanatokban tudta, hogy te is csak olyan vagy, mint a többi nő, de mégis adott neked egy esélyt, mert te annyira akartad.

Ez a felvonás legalább órákig, de akár napokig is tarthat. Azt fogod döbbenten érezni, hogy az a mocsok és trutyi, ami a nyakadba zúdul, valójában mindaz, amit ő követett el ellened. És most mégis azt hallgatod napokig, hogy ezeket te követted el ellene. (Aztán amikor - sajnos csak utólag persze - kiolvasod a vonatkozó szakirodalmat, az meg fog erősíteni ebben az érzésedben: a nárci ilyenkor tényleg a saját legmélyebb trutyiját borítja és vetíti rád.)

Az egyetlen, amit ilyenkor tehetsz, hogy NE szólalj meg. Egyáltalán. Semmit. Nem kell válaszolni. De tényleg semmire. Nehéz lesz nagyon, mert ő végig arra játszik, hogy elborítsa az agyad a szar, és üvölteni kezdj. Ne tedd. Akkor sem, amikor hosszasan ecsetelni fogja, hogy mennyire szaranya vagy. Nem vagy, elég ha ezt te tudod. Ne válaszolj, bele fogsz jönni. Muszáj, mert BÁRMI, ami a szádból ekkor elhangzik, fölhasználható ellened, és föl is fogja használni.

 3. felvonás:

A 2. felvonás másnapján a nárcid egy irtózatos méretű vörös rózsacsokorral fog várni, a lábaid elé térdepelni, és nagyjából egy az egyben megismétlődik mindaz - csak 1 órába sűrítve -, ami a kapcsolat elejét jellemezte. Zokogni fog nagyon, és mantraszerűen fogja ismételgetni, hogy bocsáss meg neki, és felejts el mindent, amit tegnap a fejedhez vágott, abból semmit se gondolt komolyan, csak össze volt zavarodva, mert annyira hirtelen és váratlanul érte, hogy el akarod hagyni. És csak még egy esélyt adj, és már indul is a csillagokért az égre. A feketeöves nárci ezt a felvonást a gyerekeid szeme láttára intézi.

Ebben a felvonásban fogod megtudni azt is, hogy természetesen szabad vagy, és úgy döntesz, ahogy akarsz, ő elenged téged, ha menni akarsz.

4. felvonás:

Amikor kiderül számára, hogy komolyan gondolod, és TÉNYLEG otthagyod, a másodperc törtrésze alatt fog magabiztos mosolyt igazítani az arcára, és el fogja neked mondani, hogy mennyire sajnálja, hogy ilyen elhamarkodott döntést hoztál, de tőled, a bizonytalan, depressziós, önállótlan, határozatlan, szellemi képességekkel nem túl bőven megáldott emberi lénytől nem is számított másra. Szóval menj, de akkor vállald is a felelősséget az egészért, oldd meg, csináld végig, mert ő egy szalmaszálat nem fog keresztbetenni azért, hogy el tudj tőle válni.

Ez utóbbiban biztos lehetsz. Illetve nem, abban lehetsz biztos, hogy egész szalmabálákat fog a nyakadba dobálni, miközben megpróbálsz tőle elválni. De ez már a következő felvonás.

428 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr5012431673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veda 2018.11.13. 09:14:04

@Almandin: kérdés az, hogy mennyi időt energiát érdemes tenni az alapprobléma megoldásába. mikor van az a pont, amikor túl sok a kompromisszum, és igazából élethazugságban élsz....

@hübrisz: oké, látom, te már tényleg túl vagy mindenen... :) szerencse, h a családtagjaidat nem tudja elérni!

az a nehéz, h tényleg függőséget okoz egy ilyen ember, én is érzem, de a szirénhangok rohadt erősek ám, még úgy is, h tényleg ő volt az, aki felháborítóan viselkedett.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:19:12

@Almandin: Egen, kéne talán, csak még mindig...jó nagy lúzer vagyok. Mondjuk félni nem félek tőle.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:25:39

@Veda: Értelek. Nekem is fáj még nagyon. Tegnap keresett. A zsigereimben érzem mindig, hogy jön. Sose tévedtem vele kapcsolatban. Azt is tudom, miért. A személyiségzavarosok annyira ráhangolódnak a partnerre, ahogy egészséges ember nem tud. Meg sem kellett sokszor szólalnom, tudta, mindent. Mert ismer és én is őt. Azért van ez, mert nem tartja azokat a határokat, amiket egy egészséges ember igen, az íratlan szabályokat, a személyes teret.
Ezért ragaszkodunk hozzájuk annyira, ezért fáj úgy az elvesztésük. Mert amikor kedvesek, annyira kedvesek, mint senki más a világon. Csak sajnos ez azzal is jár, hogy amikor meg bántani akarnak (és sajnos akarnak előbb-utóbb) akkor olyan fájdalmat okoznak, amit egy egészséges soha...
Hát ezt kell tudatosítani. Hogy kinek mi, mit ér meg. És mellette még azt is tudni, hogy míg egy normál kapcsolat ellaposodik, egy ilyen típusúban a kezdeti mennyország elmúlik vagy drasztikusan csökken és marad a bántalmazás...Sajnos. És még ezerszer sajnos.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:29:54

Tisza Kata írása (két részletben):

Bántalmazó kapcsolatból való szabadulás után a környezet leggyakoribb kérdése ez: “Hogy tudtál eddig élni vele?”
Ez szakmai szempontból teljesen értelmetlen kérdés, és sokkal inkább ez volna a reálisabb a helyzetben: “Hogy tudtál végül megszabadulni tőle?”
Együttélni próbál az ember ezzel-azzal, mire rájön, mire van szüksége, kiszállni azonban, különösen fogvatartó viszonyból, irtózatosan nehéz lehet.
Hogy mi és miért olyan nehéz, ami a környezet számára sokszor elképzelhetetlen, annak külső és belső okai egyaránt lehetnek, és hogy ezt jobban megértsük, a feltárásukra teszek kísérletet.
Belekerülni nem is olyan bonyolult. A tipikus bántalmazó vagy kifosztó vagy nárcista karakter, mindegy a terminológia, rendszerint magas hőfokon nyit, ostromol, udavarol, majd visszahúzódik, netán elbizonytalanodik, ami értetlenséget és hiányt kelt. Azaz manipulatív csapdahelyzetet teremt. Az áldozat nem érti, utánamegy, és innen tulajdonképpen beszállt a játszmájába a másik félnek, anélkül, hogy tudatában lenne. Persze, rögtön vannak jelek: gyors, minden mély megismerési alapot nélkülöző felnyomott érzések, lebegtetés, kényszerítő körülmények, manipulatív technikák, éles kontrasztok, eltűnések, a kontroll és birtoklás elemei. Mielőbbi elköteleződés kierőszakolása a másik félből, váratlanul berántott módszerekkel vagy kész tények elé állítással, netán szorongáskeltéssel, majd annak csökkentésére tett igérettel, a lényeg, hogy az áldozat házon és fennhatóságon belülre kerüljön. További jel az önreflexió teljes hiánya, a felelősségvállalás elutasítása, valamint állandó hibáztatása az áldozatnak, valós ok nélküli folyamatosan jelenlévő bűntudatkeltés.
A birtokviszony felállítását követően a beetetési vagy mézeshetek fázis felfokozottsága csökken és fokozatos átírása következik az áldozat valóságának. Az ott használt eszközök az ignorancia, amire az áldozat aggódni kezd, és beindul a saját önhibáztatása, hogy mit ronthatott el, amivel a bánásmódot kiérdemelte, így egyre többet és többet ad, hogy hibáját kijavítsa. Az áldozat általában egy sebzett karakter, aki szerethetőségét bizonygatja végig a játszmában. A kifosztó is természetesen sérült a szeretetmintázatában, ám ő ezt állandó bekebelezéssel kompenzálja. Tehát a szeretetmintázat alapsérülése vagy korlátlan adakozásban, vagy korlátlan kifosztásban nyilvánul meg, és ha ez a két karakter találkozik, akkor a szituáció polarizálódik. A kifosztó elvesz és nem ad, ugyanakkor telhetetlen és örök elégedetlen belső űrje miatt, és empátiahiánya akadályozza abban, hogy a másik fél igényeit is befogadja, számára a másik fél eszköz csupán céljai elérése számára, ami jelen esetben a birtokviszony felállítása. Az adakozó karaker sérülését a másik fél kielégítésével kompenzálja, és miután valós szeretetet nem kap vissza, csupán annak látszatát, önmagát bántja. Azaz okolja, hibáztatja és tovább fosztja, mert eleve ez az öröklött alapsémája. Háttérben gyakran egy magányos és figyelemhiányos gyerekkor áll, aminek természetes folytatása a kifosztó viszony, és egy definiálatlan elvárásnak való állandó megfelelési törekvés, aminek sikere kizárt. Az áldozat mindig hibásnak érzi magát, amiért nem szeretik eléggé, azt hiszi, ő az, aki nem elég, a bántalmazó meg mindig áldozatnak pozicionálja önmagát, mert neki soha nem adnak eleget, miközben ő maga tökéletes, és megtesz mindent.
Az első kör párválasztás elég gyakran és szükségszerűen megy mellé, mert senki sincs tisztában se önmagával, se a mintáival ahhoz, hogy ezeket figyelembe tudná venni, leküzdhetné vagy fejleszthetné. A különbség ott lesz majd, hogy van, aki benne marad, vagy ugyanazt ismétli, és lesz, aki képes ezen dolgozni.
Visszatérve a vázolt mintázatra: megy tehát a játszma. A kifosztó minél többet akar, és elégedetlenkedik, tehát bántani kezd, verbálisan vagy olyan légkör teremtésével, amiben a másik egyre értéktelenebb. Az adakozó még jobban alámegy, és egyre inkább elfogy. A kifosztó kontroll alá helyezi, hogy saját szorongását csökkentse, ami a kielégíthetetlen belső bizonytalanságból fakad. Az adakozó reakcióként ugyanezt a mintázatot veheti fel, és gyakorlatilag kiprovokált féltékenységi rohammal reagál, teljes az érzelmi bizonytalanság. Az adó folyamatosan a vevőre rezonál a sémában, legerősebb szenzora az empátia, gyakorlatilag elveszti önmagát és a másik szemén át néz önmagára. A vevő önmaga körül forog, saját szükségletei mohó kielégítése a célja, és nem veszi észre, mert nem érdekli, hogy áldozatát felfalja. Miután az adó energiája fogy, a vevő egyre kevesebbet kap, egyre elégedetlenebb és bűnlistát nyom az áldozat fejére, aki fuldokolni kezd saját definiálatlanul mozgó bűnei alatt, és magát az elkövető szemén át látva egyre szarabbnak ítéli. A rendszer izolált és kisajátító általában, tehát nélkülözi azt a külső tekintetet, amin át az áldozat valósan ráláthatna önmagára.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:32:39

Amint már írtam, nagyon általánosítva, minden sérülés gyökere a szeretetlenség, ami aztán az alap személyiséggel keveredve, mohó kifosztást vagy elárasztó adakozást eredményez, mindenképp aszimmetriát tehát, az a döntő, hogy az alapkarakter a saját vagy a környezet szükségleteit helyezi előtérbe. Ha a saját kielégülés a cél, akkor mindenkit felzabál. Ha a szolgálat a cél, akkor meg felzabálják. És ha ez dinamikát alkot egymással, akkor a fenti játszma lesz az eredménye. Az esetek többségében az áldozat szenved akkora traumát a kifosztottságban, ami személyiségfejlődést eredményez, illetve ő akar a végére járni a saját tévedéseinek, ezért el fog merülni az önismeretben, ami a mentőöve lesz. A bántalmazó azt a konklúziót fogja leszűrni, hogy újabb ember nem volt méltó az ő nagyszerűségéhez, pedig ő mindent megtett. Itt jön a nehezebb része a történetnek.
Az áldozat menekülni kezd, a bántalmazó egyre dühösebb, mert kontrollt és forrást veszít. Neki minden tulajdonjog számít, mert ezek határozzák meg az identitását. A kezdeti szakaszból ismert érzelmi skálával operálva próbálja visszarántani áldozatát. Jön újra a mézeshét, azaz érzelembomba bedobás: életem vagy, belehalok, ha elhagysz, minden vagy, mindent megteszek ezután. Ez tehát reményt kelt az áldozatban, hogy most aztán tényleg szeretni fogják. Ugyanakkor ezzel igazolja saját erőfeszítéseit: csak lesz értelme ennek a sok szar évnek, amit lehúzott a másik mellett. Aztán ezek a visszanyert szakaszok egyre rövidülnek, az áldozat egyre kiürül, és minél durvábban menekül vagy ellenáll, úgy jönnek a büntetések, az érzelmi zsarolós technikák, a bántások a másik oldalon: szar vagy, senki vagy, teljes érzelmi bántalmazás. Miután az empata alkat eleve hajlamos bántani és hibáztatni önmagát, ezek a vádak teljességgel összeroppantják, és elhiszi, hogy ő egy értéktelen szar, bűntudata támad és hajszolja a jóvátételt, jó akar lenni, hogy elkövetője vélt sérelmeit enyhítse. Így lesz a játszma egyre végtelenítettebb: magyarul az áldozat annak az egykori önmagának gyermeki érzelmi állapotába zuhan, aki fél, aki retteg, aki szorong, akinek bűntudata van, aki meg akar felelni, aki a szeretetet és elismerést könyörgi. Vagyis ezekben a szakaszokban az áldozat valójában a saját fojtogató érzéseinek rabja, de ezt a hatalmat bántalmazójára, mint kvázi fölötte uralkodó büntető autoritásra ruházza. Ettől egyre gyengül, amitől érzelmileg és fizikailag válik képtelenné a szabadulásra. Kötődésként értelmezi kapcsolatát, ami valójában sérült kötődésminta, hiszen nem ismer másikat, és az állandó belső munka, amit a saját bűntudatával és bizonygatásaival vív, teljesen odakötik, amire ráerősít az elkövető durván hibernáló és összezavaró, patológiásan kötő kétpólusú bánásmódja, amit szerencsétlen áldozat egy idő után hasonlóképp reflektál, így végül mindazon bűnökért is ő felel, amiket ellene követtek el. Ez a rendszer egy örvény lesz, és senki se érti kívülről, hogy miért nem lehet kiszállni egy ekkora szarból.
Itt jöhet a képbe az önismeret. Amikor az áldozat profi külső hatásra elkezd rálátni önmagára, és saját maga megismeréséből rájön, hogy ő mégsem akkora vérgeci, ahogyan vele bánnak, büntetik és vádolják, valamint rájön, hogy ez az érzelmileg kifosztó és manipulatív bánásmód egyszerűen nem emberi és nem lehet kiérdemelni, akkor szokott jönni a feketeleves. Ez a bántalmazó sztorik igen gyakori vége. Tehát, amikor az áldozat belső munkáját megvívva, eljut oda, hogy önmagát felszabadítsa, tehát egyáltalán kimondja magának a mi kultúránkban erősen tabusított érzelmi bántalmazás tényét, és ki akar szállni, akkor jön az áldozat tagadása. Nem vesz tudomást a szakításról, a válást tagadja, elutasít minden megegyezést és tárgyalást, átmegy duzzogó gyermek mártírságba, bebújik az ágy alá és nem mozdul onnan. Ha az áldozat lépéseket tesz a rendszer felszámolására, mert már nem bír élni egy ilyen mérgező és valós emberi kommunikációt nélkülöző látszatrendszerben, akkor a bántalmazó a passzív agresszióból egészen aktív agresszióba kapcsol: megfenyegeti, zsarolja áldozatát azzal, ami annak legdrágább, például a gyerekeivel. Vagy elkobozza az egzisztenciáját. Vagy lejáratja szakmailag. Vagy teljesen eltávolítja az áldozat baráti hálózatát, és elzár minden kiutat. Ettől az áldozat gyakran kerül hisztériás állapotba, ami provokáció, és felhasználható ellene egy bírósági tárgyaláson például, mondván, hogy nem beszámítható.
A téma mindennapos. A kommunikáció róla zárlatos. A magyar rendszer ismerete hiányos. A segítő szféra nem elég képzett és szenzitív speciálisan erre. A közhiedelemben még mindig kizárólag azt ismerik el bántalmazásnak, ami testi nyomot hagy. Érzelmi vetülettel nem foglalkoznak.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:33:24

Az igazságszolgáltatás gyakorlatilag béna. Mint Nietzsche néma Istene. Hetente halnak bele emberek. Kerülnek az öngyilkosságba, őrületbe. Elhiszitek végre? Aki kijött belőle, gyakorlatilag náci táborból szabadult, tehát már-már emberfeletti dolog. Ne kérjétek számon, hanem támogassátok. Az ember személyisége fejleszthető, elhagyhatók régi rossz mintázatok. Adjatok egymásnak erőt, ne szégyelljétek a sebezhetőséget. Mondjátok el minél többen, hogy van kiút!

Bocs, végül három részletben sikerült. Szerintem érdemes elolvasni...

2018.11.13. 15:02:48

@Veda:
Odüsszeusz az árbóchoz köttette magát, hogy a szirének ne tudják magukkal rántani...
Gyakorlatilag nekünk is ezt kell tenni.
Az "árbóc" a helyzetfelismerés és a kőkemény tudatosság. És szabad közben üvölteni, csak kötelet oldani nem.

2018.11.16. 14:51:59

@illogikusszurrealizmus:
Tisza Kata írása lényegre törő, kiváló.
És igen, a rendszer megengedi az -akár nagyon súlyos- érzelmi bántalmazást. A lélekgyilkosok bármit megtehetnek következmények nélkül.

Nárciszkertész 2018.11.17. 09:15:13

@Veda: Üdv a klubban! Eléggé úgy fest, hogy még nagyon meg akadsz felelni az exnárcidnak... De felismerted a problémát, ami a legfontosabb lépés a gyógyulás felé, de fontos, hogy tudd, hogy ezzel még csak a startvonalhoz érkeztél. Innen jön majd a neheze.
Miért akarod keresni? Miért akarod megtudni, hogy hogy van? Ja, hogy sok a problémája. És? NEKED van most sokkal nagyobb problémád. Azzal foglalkozz, ez olyan probléma, ami egész embert kíván. Az ő problémáját te soha nem fogod tudni megoldani, mégpedig azért nem, mert ő maga NEM AKARJA megoldani.
Élethazugságban él, vagyis a saját szörnyű személyiségtorzulásának a teljes tagadásában. NEM DOLGOD, NEM FELADATOD neked ezzel bármit kezdeni. Illetve de, van egy nagyon fontos dolgod: elmenekülni, és szépen, téglánként újrarakosgatni a saját életedet, az önbecsülésedet, saját magadat. Semmi más dolgod nincs vele kapcsolatban.
Ne gondolkolkozz ilyen időkeretekekben, minthogy 3 hét. Három hét???? Ugyanmár. Pontosan annyi hét lesz, ameddig ragaszkodsz hozzá. Ő ezt érzi, és nem is fog addig elengedni. Illetve pardon: annyi hét, amíg ragaszkodsz hozzá PLUSZ annyi hét, ameddig gyűlölöd - mert azt is érzi, és neki ez is megfelel, hisz addig is vele foglalkozol és nem magaddal.
MAGADDAL FOGLALKOZZ most, semmi mással. Menj szakemberhez, nagyon gyorsan, mert most nagyon sebezhető vagy, és nagyon könnyen visszarántható. Minél többször vissza tud rántani, annál nehezebb lesz szabadulnod. MOST jó úton vagy, mert meg akarod érteni, hogy mi történik körülötted. Ne hagyd magad, erős vagy, ügyes vagy. És főképp tudd, hogy semmilyen hatalma nincsen fölötted, akármit próbál is elhitetni veled.

Nárciszkertész 2018.11.17. 09:24:06

Kedves Mindnyájan!
Nyilván észrevettétek, hogy eltűntem innen, valójában ez csak annyit jelent, hogy nagyon is jelen vagyok, csak nem itt, hanem a saját offline életemben. Az én nárci-terápiám lezártnak tekinthető, ebben nagyon sokat segített a blog írása is, és ti is!

Nagyon örülök nektek, hogy ilyen szuperek vagytok és egyre erősebbek és egyre ügyesebbek! :)

Továbbra sem tervezek teljesen megszűnni innen, csak a jelenlétem továbbra sem lesz mindennapos.

Veda 2018.11.19. 09:00:30

@illogikusszurrealizmus: az a nehéz, hogy nagyon függök tőle, mint valami drogtól tényleg. nehéz elengedni, de azt hiszem, majd elenged engem ő....

@hübrisz: ezt most megkönnyíti, hogy ő tett teljesen ignore-ra, úgyhogy márcsak meg kell várnom, hogy kifakuljanak az érzéseim. most azt mondom, kizárt, hogy visszajöjjön, még akkor sem fog, ha én írok neki.

@Nárciszkertész: üdv kedves bloggazda! jó h te már túl vagy rajta... én még nagyon nem. járok terápiába persze, eredetileg nem ezért. de most csak erről van szó sajnos. mint hübrisznek is írtam, az én helyzetem könnyű, mert ő dobott engem, és most nagyon úgy fest, nemis fog sohatöbbé keresni.
nagyon jó, hogy van a blogod!

csámcsám 2018.11.19. 09:47:41

@Veda: Szintén zenész én is. De az a helyzet, hogy a nárci sosem adja fel. 3 éve dobott :) szerencsére, de mindig újra próbálkozik. Szóval pont jó ez az állapot arra, hogy a közeledését hárítani tudjam, mondván hogy ő akarta így, és ez nekem nagyon jól megfelel. Sok boldogságot kívánok neki és az új partnerének (áldozatának). Ettől kirázza a hideg, és újabbnál újabb magyarázatokba kezd, és mindig bebizonyosodik h tényleg nárci. Szóval biztos fog jelentkezni, csak most a büntetésedet töltöd :)) Használd ki az időt arra hogy lelkileg és fizikailag is megerősödj. Én elég alapos melyütést vittem be neki, kicsúsztam a markából ugyanis a büntetése alatt (amíg nem keresett) várandós lettem, elég sokáig nem tudtak róla a közös ismerőseink, persze azonnal előkerült amikor már publikus lett a dolog. A gyerek születés után is próbálkozott, újra sok boldogságot kívántam nekik és elküldtem, 2 hete újra bejelentkezett, letiltottam. Tudom h nem adta fel (ezt kb burkolt fenyegetéssel meg is mondta), de pontosan tudom mit tett es soha többé nem engedem vissza. Kitartást neked is :)

csámcsám 2018.11.19. 10:38:33

@Veda: Még azt tudom tanácsolni, persze csak ha elfogadod, hogy merülj bele az önismeret témájába. Könnyű ezt mondani ugye, főleg hogy nem is tudjuk hogy kell ezt csinálni :) Nagyon nagy szerencsémre megismerkedtem Dr. David R. Hawkins műveivel, óriási segítség volt a nagyon magamalatt lévő fázisban. Gyógyulás és felépülés vagy az Elengedés az önátadás útján című könyvével. Meg is van egy pár könyve PDF változatban nekem, ha esetleg érdekel szólj és küldöm ( mindenkinek aki úgy érzi segítség lehet neki).

Nárciszkertész 2018.11.19. 14:14:04

@Veda: "az a nehéz, hogy nagyon függök tőle, mint valami drogtól tényleg. nehéz elengedni, de azt hiszem, majd elenged engem ő...."

Ne számíts arra, hogy majd elenged ő. Nagyon jól érzi, hogy függsz tőle. :(
Próbálj megerősödni, ez nagyon nehéz, és nem is lassú folyamat. De vannak itt még sokan a te cipődben (hajrá, @Szürreál drága!), ha olvasod a kommenteket, láthatod, hogy ez eléggé tud hullámzani, készülj fel erre.
Csacsogj sokat Szürreállal például, ő pl. majdnem belehal, pedig nem tnap kezdte, de mégis csinálja, amiről tudja, hogy végül az ő érdekét szolgálja. És sztem mostmár elég tuti, hogy ő fog nyerni ;)

Veda 2018.11.19. 16:07:13

@Nárciszkertész: @csámcsám: "biztos fog jelentkezni, csak most a büntetésedet töltöd" "Ne számíts arra, hogy majd elenged ő."
- hasonlót már többen is írtatok, de ez egyszerűen nem megy a fejembe. ő dob el engem egy tipik nárci hiszti keretében, ő tesz ignore-ra, de mivel tudja h kötődöm hozzá stb, képes lesz előhúzni újra?! csak mert megszűnik a sértődés, és hirtelen hasznosnak gondol esetleg?!

Kertész, én is majdnem belehalok ám, kb mindennap.

csámcsám 2018.11.19. 16:16:33

@Veda: Igen sajnos! És úgy fog tenni mint aki kb. valamiféle kegyet gyakorol veled. Ő lesz az aki megbocsátja a számára szörnyű csalódás okozó viselkedésedet :) Pokolian fáj ez az időszak, és igen vésd az eszedbe hogy bizony most mész keresztül a poklon. De eszedbe ne jusson bármilyen módon keresni őt. Pont azt szeretné ha rágnád nála a küszöböt, és igen tisztában van azzal hogy min mész keresztül csak éppen nem érdekli. Vagyis de, csak szadista örömmel élvezkedik ezen :(

csámcsám 2018.11.19. 16:37:02

@Veda: A sértődöttsége meg nagyon is tervezett, vagyis nincs semmi köze egy normális spontán sértődöttséghez ami normális embereknél előfordul. Nagyonis tudatos bármilyen hihetetlen is ez most. Rideg, számító és kegyetlen. Egy nárci sosem ereszti el egyik áldozatát sem. Ragadj meg minden lehetőséget arra hogy el bird viselni ezt az állapotot, és hogy kigyere belőle. Hosszú az út sajnos és nagyon fájdalmas, de sikerülni fog.

illogikusszurrealizmus 2018.11.19. 21:14:55

@Nárciszkertész:

Köszi Kertész, próbálkozom. Jobban vagyok, de még fáj kegyetlenül. Sokszor hallom a szirének énekét. Pedig most legutóbb olyan e-mailt kaptam, hogy a fal adta a másikat. Egyből szégyellni is kezdtem magam serényen, míg egy-két óra aktív önostorozás után rá nem jöttem, hogy bakker, de nem is csináltam semmit!!! Nem találkoztunk, nem beszéltünk, nem látott, nem hallott... gondoltam is, hogy ezek után már biztos nem jelentkezik, hiszen kiderült, hogy én vagyok az Antikrisztus, akinek a világháborúk, bűncselekmények okozásában ugye, aktív része lehet..:)

És, de, bizony-bizony, keresett a lelkem a minap, igaz csak röviden.

De tényleg én is gáz vagyok, mert még mindig hiányzik a cukrostaknya.
Szóval Veda nagyon megértelek, kőkemény a függés. Agyban megvan minden, de a szívem valamiért nagyon lassan jön ki ebből. Jó lenne, ha valahogy mást tudnék szeretni, dehát nem megy még, így nem is sürgetem.
Nekem az a visszatartó erő, hogy van két gyerekem, és ha már magamért nem, legalább értük ki kell jönni valahogy.

Sajnálom őt is tényleg, de nem tudok rajta segíteni, az a baj. Ha az életemet adnám neki, és ott pusztulnék az orra előtt, akkor sírna, hogy lám-lám, ő hogy szeretett én meg nem átallok elhalálozni... még csak jobban se lenne :(

illogikusszurrealizmus 2018.11.19. 21:15:53

@csámcsám: Igen, az ismerős. Ő gyakorol kegyet, miközben te ugye nullát érsz szerinte.

illogikusszurrealizmus 2018.11.19. 21:18:50

@Veda: Csak mondom Veda, nekem nem köszönt több alkalommal. Nonszensz és azt mondja én nem tisztelem őt.
Szóval ne legyen kétséged, jelentkezni fog, csak most frusztráltat, hogy hiányozzon.
Durva, és normális aggyal felfoghatatlan, mint ahogy az is, hogy kb. az emberek 90%-a neki hisz. Ez még plusz bónusz fájdalom, az alaphoz képest.

2018.11.19. 22:29:32

@Veda:
Csatlakozom az előttem szólókhoz! Minden úgy van, ahogy leírták.

csámcsám 2018.11.20. 08:58:25

Túlélési tippek, a teljesség igénye nélkül akkor ha ő dob, de persze mindenkinek akinek ez hasznos( 10 évig voltam nárcival) :
1. A szakítás utáni kezdeti időszak, amikor gyakorlatilag a teljes összeomlás elkerülése a cél és az, hogy ne őrűljünk bele. Minden, de tényleg minden elérhető segítség igénybevétele. Meg kell tanulni meditálni! Önismereti könyvek, hanganyagok ( pl. Eckhart Tolle - Most hatalma youtube nekem kb. életmentő volt).
2. Mindig legyünk tudatában annak hogy mi zajlik éppen a fejünkben. Kerüljük, és kapjuk magunkat rajta azon hogy belső párbeszédet folytatunk az exel, vagy éppen monológot tartunk neki, pl jól megmondjuk neki a magunkét. Minden egyes alkalommal amikor rajtakaptuk magunkat szakítsuk meg az ördögi kört, pl ilyenekkel: Mindegy, Már nem számít, Nem az én dolgom, Nem tartozik rám, Akkor jó ötletnek tűnt stb. Tartsátok észben, hogy ezek szándékosan gerjesztett folyamatok, futó programok amiket le kell állítani. Eleinte nehéz, de gyakorlat teszi a mestert. És semmiképpen ne ostorozzuk önmagunkat semmiért. Ismerjük el, hogy mindent megtettünk amire csak képesek voltunk.
3. Próbáljunk mindig az éppen aktuális teendőnkre összpontosítani. Mintha ez lenne a legfontosabb dolgunk a világon. Tök mindegy hogy az mi, lehet sima krumpli pucolás, de az legyen roppant fontos, esetleg ha már megy akkor elképzeljük hogy milyen jóízűen fogjuk megenni (akkor is ha úgy érezzük hogy fűrészport rágcsálunk).
4. Akinel még nincs a No Contact szabály, bármivel is próbálkozik nárci, a legfontosabb a saját önjáró reakcióid leállítása. Ne reagálj semmire. Szándékosan. Inkább csak figyelj, nagyon összeszedettnek kell lenned. Semmit ne mondj magadról és a magánéletedről. A nárci nem a lelki társad.
5. A mozi roppant érdekes, élethű és nagyon érzelmes. Beszippantott, elvarázsolt. Oscar díjra érdemes. Már majdnem elhitted annyira beleélted magad. De a történet teljes egészében KITALÁLT! Semmi nem igaz belőle!
Végezetül: egy mankó-mantra arra amikor szélsebesen járnak a gondolataink az ex körül, és hajlamosak vagyunk a másik életét a felnagyitott pozitimumok alapján elgondolni (mit csinálhat most éppen az új áldozattal, csupa móka kacagás, boldogság szex - vagyis minden ami veled is volt.) NEM TUDOM HOGY MIT NEM TUDOK!!!!

csámcsám 2018.11.20. 09:29:12

A legfontosabb, és tulajdonképpen az egész kapcsolat méregfoga a KÜLÖNLEGESSÉG ÉRZÉSE!! Mondj le róla önként. Engedd el. Tudatosítsd, bármennyire fáj is, hogy ez egyoldalú volt. A nárci mindenkivel ezt hiteti el (igen, az előddel Is és az utóddal Is). Bármit is mond, számára nem voltál az. Különleges vagy, de nem a nárcinak. Neki mindenki egyformán csak eszköz, és jól szórakozik azon hogy az érzelmeken keresztül milyen könnyen tud manipulálni mindenkit. Ő nem érez semmi pozitív érzelmet mások iránt.

csámcsám 2018.11.20. 10:27:35

A következő központi probléma, hogy nehéz elengedni az érzelemmel teli szerelmet – nem a szerelem miatt, hanem a kötődés miatt, ami a szeretett személyhez fűz. Azt hisszük, hogy szerelmünk tárgyának elvesztése bánatot okoz, de valójában a bánat magának a kötődésnek az elvesztése miatt következik be, ami annak köszönhető, hogy szerelmünk tárgyát a boldogság forrásának látjuk. A bánat abból az illúzióból fakad, hogy elvesztettük a boldogság forrását, és hogy a boldogság „odakint” van.
Ha megfigyeljük a boldogság érzését, világossá válik, hogy bár valójában bennünk van, úgy tűnhet, hogy rajtunk kívülálló dolgok váltják ki; az érzés azonban egy teljes mértékben belső örömérzés. A boldogság forrása tehát belül van, és kedvező körülmények között az elme által vágyott végeredmény váltja ki. Önvizsgálattal felfedezhető, hogy az esemény csupán kiváltója egy belső veleszületett képességnek. Amikor felfedezzük, hogy a boldogság forrása valójában belső énünkben található, és mint ilyent nem veszíthetjük el, akkor a félelem csökken.
A Valóság szintjéről nézve a gondolatok igazából „odakint” vannak. Lehet, hogy elképesztően hangzik, de teljesen nélkülözhetők, mert megakadályozzák az igazi boldogság elérését.
(David R. Hawkins: Én: Valóság és szubjektivitás, 3. fejezet, 85. oldal)

The next core problem is the difficulty of letting go of emotional love-not because of the love itself but because of the attachment to that which is loved. We think that the loss of a love object brings grief, but actually, the grief is about the loss of the attachment itself, which is due to viewing the object of love as the source of happiness. Grief is due to the illusion that one has lost a source of happiness, and that the source of happiness is 'out there'.
If one looks at the feeling of happiness, it becomes clear that it is actually located within, although the trigger may appear to come from outside oneself; the sensation, however, is totally an inner feeling of pleasure. The source of happiness is therefore actually within and is released under favorable circumstances when the mind experiences a desired outcome. By inner examination, one will discover that the event merely triggers an inner innate capacity. With the discovery that the source of happiness is actually within one's inner self and therefore cannot be lost, there is a reduction of fear.
Viewed from Reality, thoughts are actually an 'out there’. Although it may sound amazing, they can be totally dispensed with because they interfere with the achievement of true happiness.

(David R. Hawkins: I: Reality and Subjectivity, Chapter 3, page 41)

Veda 2018.11.20. 15:41:39

@illogikusszurrealizmus: frusztráltat, büntetésemet töltöm... ehh. biztos így van, próbálom mantrázni magamnak, hogy nem érdemelt meg, hogy hazudott stb. arra az esetre, ha visszajönne. amit kétlek, de jobb felkészülni.
és igen, mást kéne szeretni, de az nem megy vezényszóra. sajnos.

@csámcsám: jó tippek, igyekszem nagyon a jelenben lenni, és negatívan sem gondolni rá.

@hübrisz: tudom... köszi neked is. de rohadt nehéz ez. ...

csámcsám 2018.11.20. 16:35:31

@Veda: Ne kételkedj, visszajön. Egyfajta inverz folyamata annak mint amikor sütit sütünk. Tűpróba. Csak itt az a célja a nárcinak hogy maradj ragadós :) Közben jutnak eszembe még tippek. Hallgass a belső ésszerű késztetésekre. Sokat segíthet a háttérzajok megszüntetése vagy minimalizálása , tv- rádió - reklámok- hírek. Nyugtató zene vagy meditáció, magnézium mehet. Gondold végig hogy milyen indokokat sorakoztatott fel a szakításra, és használd fel ezeket a távoltartására. Gondolok itt ilyenre hogy: ha ő tiszta lappal akarta kezdeni az új kapcsolatát (ezt vmiert szeretik a nárcik), akkor mondhatod majd neki, hogy te megadtad a tiszta lapot neki, nem zavartad, de ezzel egyidejűleg neked is tiszta lapod lett. Nem te leszel aki belerondít az övébe, de ő sem fog a tiédbe. Ezzel nem tud mit kezdeni, elfogja magyarázni hogy ő tkp nem is így értette a tiszta lapot ;) Megpróbál majd 3szögelni. Ne engedd neki. Mond h nem szeretnéd ha kéretlen információkat szolgáltatna, nem vagy kíváncsi rá. Nem tartozik rád stb... Le lehet fegyverezni. Próbáld meg elkerülni a személyes találkozás és a telefonos beszélgetést. Tereld bele abba hogy csak írásba legyen kénytelen kommunikálni veled. Ez nagyon hasznos neked. Van időd vegiggondolni h mit írsz, és nem látja a reakcióidat.

illogikusszurrealizmus 2018.11.20. 17:58:48

@Veda:

Tudom, hogy szörnyű. Én is szeretem még. Nagyon sokszor az tart vissza attól, hogy keressem őt, hogy hiába hiányzik; ha hívom és vele vagyok egyszerűen rám akaszkodik, rám szívja magát, minden percemet akarja és én ezt nem tudom őneki megadni. (Erős bordi vonásai vannak, azt hiszem azért, de stabilabb, mint egy klasszikus borderes). Vannak gyerekeim, kötelességeim, akikről, amikről gondoskodnom kell. Őneki nincsenek határai és kisajátít teljesen. Így amikor elfog a hiánya, arra gondolok, hogy neki is rosszat tennék, ha keresném, hiszen nem tudom a fentieket megadni és akkor csak újra reménykedne hogy mégis.

illogikusszurrealizmus 2018.11.20. 18:00:13

@Veda: Ja és nekem se megy, hogy mást szeressek. Hát talán később.

csámcsám 2018.11.20. 19:11:52

@illogikusszurrealizmus: Nem baj, hogy szereted. Bizton állíthatom hogy ez sokáig nem múlik el, de idővel takarékra teszi magát. Én is majd bele döglöttem, de eltelt 3 év és minden alaposan megváltozott, kivéve a nárcit. Azt sem tudom hogyan jutottam el idáig, csak azt hogy nagyon akartam ezt. Münchhausen báró legendája az hogy
a mocsárba esett báró a saját parókája copfjánál fogva húzza ki magát az ingoványból. Valahogy így kell ezt nekünk is, saját erőből és nagyon kell akarni.

illogikusszurrealizmus 2018.11.21. 20:54:04

@csámcsám:

Kedves Csámcsám! Köszi, ez egy kicsit vigasztal, mert őszintén szólva nem megy, hogy utáljam és igen, vannak olyan napok (pl. ma) hogy a falat kaparom. Tök gáz, ilyenkor arra gondolok, hogy annyira vagyok képes, hogy én nem keresem, mert ha keresne ő, most csúnyán bebuknék...:(

Veda 2018.11.21. 21:57:31

@csámcsám: háromszögelés - ó sztem megpróbált volna megtartani talonban, csak finoman szembesítettem, vele, h tudok a dolgairól. erre jött a sértődés és végleges szakítás. ezért írtam, h nem hiszem, h még újrapróbálkozna. de ha mégis, az biztosan írásbeli lesz, és - szerintem - az is csak akkor, ha előbb én keresem őt.

@illogikusszurrealizmus: tarts ki! én próbálok negatívan sem gondolni rá, mert tkp akkor is vele foglalkozom, és letiltani magam, ha mégis, mert csak a saját szívemet fájdítom. persze nem mindig sikerül....

2018.11.21. 23:03:18

@Veda:
A nárcipaták által létrehozott háromszögek nem hétköznapi 3szögek.
Czakó Dorina leírásában (részlet):

"A nárcisztikus pszichopaták egyik szadista eszköze, az általuk létrehozott “HÁROMSZÖGEK” és azok 4 leggyakoribb verziója

A „háromszög” fogalma megjelenik akkor is, amikor a nárcisztikus pszicho- és szociopaták, vagy ahogyan utaltam is rá, a „Dark Triad” személyiségek, és az un. Cluster B-be tartozó személyiségzavarok különböző arányú és egyvelegű kombinációjával rendelkező „veszélyes személyiségek” egyik meglehetősen szadista módszere kerül szóba. Ők ugyanis “háromszögeket alkotnak” az áldozataik “bekebelezése”, elbizonytalanítása, őrületbe kergetése, megtörése, háta mögötti, vagy épp nyílt lejáratása (általában mindkettő párhuzamosan), érzelmi, pszichés, anyagi és esetleg fizikai kizsákmányolása, elszigetelése, megalázása és végül a teljes „összetörése” érdekében.

NÉZZÜK MEG HÁT AZT A 4 LEGGYAKORIBB (2 DIMENZIÓS) ALAPHELYZETET, AMELYEKBEN EZEKET A HÁROMSZÖGEKET ALKOTJA MINDEN NÁRCISZTIKUS-SZADO-PSZICHOPATA.

1. “KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA”

Általában ez még a kezdeti szakaszban történik, amikor a pszichopaták és a nárcisztikusok próbálják “elvarázsolni” (de valójában megtörni) az aktuális célpontjukat. Ilyenkor azzal párhuzamban, hogy a sármos és izgalmas társalkodó, a törődő és intelligens, illetve érzékeny oldalukat mutatják, már el is indítják az úgynevezett féltékenység hullámot, amivel szó szerint két legyet ütnek egy csapásra. Ez történhet számtalan trükkös formában, de például úgy is, hogy egy barátjukról, kollégájukról elmesélik, hogy mennyire oda van értük. Ezzel a partnerükben máris elültették a féltékenységet, illetve egymás ellen hangolták a partnerüket és a barátot/kollégát. Ez utóbbinak a pszichopata a (mit sem gyanító) segítő szerepét szánta.

Mindkét következménnyel céljaik vannak természetesen. És azt pedig, hogy mit hoznak ki az egészből, még majd menet közeben is alakítgatják. Az egyik céljuk, amit nagy eséllyel el is érnek, hogy ha a partnerük veszélyben érzi a pozícióját, akkor majd “még jobban fog próbálkozni”. Ha emlékeztek még, már volt arról is szó, hogy egy pszichopata rendszerint az exét is felhasználja arra a célra, hogy az új áldozat azt érezze, soha nem érhet a nyomdokaiba egy idézőjeles fantomképnek. Például annak a bizonyos “ÖRDÖGI, de ugyanakkor istenNŐnek”. (Tipikus nárci logika, hogy mindig kell egy meNŐ, arra buknak a csajok!). Erre a horogra a legtöbb ember rákap. De egyébként az sem megoldás általában, ha az áldozat nem vevő erre, azaz “nem próbálja még jobban”, mert akkor meg a pszichopata lesz az, aki mindenféle eszközzel, de még jobban fogja próbálni elérni, hogy végül mindenképp az áldozata maradjon alul vele szemben.

Bónuszként egy pszichopata azt is eléri a két legyet egy csapásra nevű módszerrel, hogy ha a két felet, azaz az áldozatát és a “segítőjét” egymás ellen hangolja, akkor azzal szűri, vagy blokkolja kettejük közt az információáramlást (magyarán szólva eléri, hogy csak felszínesen, vagy egyáltalán ne beszéljenek egymással). Ha pedig megfelelően időzíti ezeket a fázisokat, akkor azzal hatalmas előnyre tesz szert. Csökken a lebukásveszélye, illetve kedvére manipulálhatja az egymástól elszigetelt másik két szereplőjét a háromszögnek.

A féltékenység kialakításával minden pszichopata a népszerűség hamis látszatát kelti, ami több ponton is kapóra jöhet még nekik. Érzelmileg egészséges emberek soha nem alakítanak ki szándékosan féltékenységet a partnerükben.

2. “HÍVEK TOBORZÁSA”
Egy pszichopatának mindig nagyon fontos, hogy legyenek hívei, akik megerősítik az igazát. Méghozzá azt az “igazságot”, amit csakis ő hitetett el velük, például egy exükről, akit a “hívek” vagy csak alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Egy adott háromszögön belül mindig az egyik ilyen híve lesz a pszichopata segítője, akit arra használ, hogy a szócsöve legyen, méghozzá azért, hogy nehogy az a vád érje, hogy csak rá akarja erőltetni a saját verzióját az áldozatra. Így bizonyítani tudja, hogy más is ugyanúgy látja a helyzetet, mint ő. A pszichopaták mesteri bábjátékosok, tehát ezt a játszmát addig képesek fokozni, míg az esetleg kétkedő áldozatban komoly lelkiismeret furdalás alakul ki, ha kételkedik a pszichopata igazát illetően.

Érzelmileg egészséges emberek soha nem használnak egy harmadik felet szócsőként, hogy az megerősítse a saját igazukat manipulatív hazugságaikat, hanem egymással beszélik meg az esetleges nézeteltéréseket. Vagy ha az végképp nem megy, és úgy gondolják, akkor egy szakértő segítségét kérik.

Folyt. köv., sok a karakter

2018.11.21. 23:05:19

3. “SZÉTVÁLASZTÁS / LEVÁLASZTÁS / ELSZIGETELÉS”
A pszichopata számára ez mindig két ember egymás ellen hangolásáról szól, ami történhet szimplán élvezetből, vagy valamilyen céllal is (az is lehet, hogy mindkettő egyszerre, vagy nem egyszerre, hanem időben egymást követően). Mindezt természetesen nem nyíltan, hanem a másik két szereplő (vagy csoport) háta mögött teszi. Ráadásul azt a látszatot keltve, és úgy mozgatva a szálakat, hogy ő maga, egyfajta pozitív, békéltető figuraként tűnjön fel a történetben, mind a két szereplő számára. Akik mindezek hatására gyakran még szégyenkeznek is a miatt, hogy ők képtelenek olyan higgadtan és objektíven látni a dolgokat, mint a pszichopata.

A másik tipikus eset, amikor ezt a technikát a pszichopaták bevetik, ha áldozatként szeretnék feltüntetni magukat egy kapcsolatban, és elhitetni, hogy a partnerük egy őrült. Olyankor teszik ezt, amikor úgy döntenek, hogy már nem tudják hasznát venni valakinek, vagy mondjuk a partnerük kezd átlátni a szitán és ők meg gyanítják, hogy közel a lebukásveszély, illetve ezzel a kapcsolat vége. Ilyenkor elkezdik előkészíteni a terepet arra, hogy még mielőtt bekövetkezik a szakítás, hazugságokkal lejárassák a partnerüket. (Szinte minden mondat után leírhatnám, hogy ezt is megtapasztaltam, de csak néhány fontosabbat emelnék ki, mint például ezt: Az esetemben, mint utóbb kiderült, azt is megtette egy ilyen karakter, hogy valaki mással telefonáltatott a nevemben, természetesen az a valaki egy hisztérikus őrült látszatát keltve kommunikált a telefonban, és állítólag öngyilkossággal fenyegetőzött.)

Amikor egy nárcisztikus-szadista-szociopata két fél egymástól való elszigetelésén mesterkedik, ezt többek között úgy viszi véghez, hogy mindkét félnek vica-versa közvetíti mindazt, amit a másik mondott az egyikről. Ez lehet teljes hazugság, vagy akár igaz is. Utóbbi (nagyrészt) a pszichopata manipulációinak a következménye. Ezzel a technikával a pszichopaták elérik, hogy senki ne egymással kommunikáljon, hanem rajta keresztül. Ez pedig nagyon nagy hatalmat ad a kezükbe, ahogy fentebb is írtam. Hiszen ez által kedvük szerint hazudozhatnak, vagy szűrhetik és blokkolhatják az információáramlást a másik két fél, vagy csoport között. Azaz úgy manipulálnak maguk körül mindenkit, ahogy csak akarnak.

Ugye mondtam már, hogy a közellenség természetesen mindig az, aki már átlátott a szitán?!

Egészséges lelkű emberek soha nem hangolják sem élvezetből, sem önző céloktól vezérelve egymás ellen az embereket. És főként nem hazugságokkal, amik esetleg még komoly lelki, vagy egyéb károkat is okozhatnak az illetőnek. A normális emberek, ha fontos problémát éreznek egy harmadik féllel kapcsolatban, azt igyekeznek tisztázni a másikkal.

4. “FÖLDHÖZ VÁGÁS”
Ez általában a legvégső csapás amit egy pszichopata bevet az áldozata ellen.

Bár tény, hogy a pszichopaták egyetlen bábjukat sem szeretik elveszíteni – sokkal inkább átsorolni valami más pozícióba, ha úgy hozza kedvük és érdekük –, de legnagyobb sajnálatukra időnként mégis szembesülniük kell azzal, hogy már túl késő. Mert egy adott áldozatuk teljes mértékben átlátott rajtuk, és ezért esélyük sincs tovább manipulálni őt. Semmilyen formában és semmilyen eszközzel. (Mondanom sem kell, ennek is részese voltam, máskülönben most nem írnám ezt a bejegyzést.)

Amikor eljön ez a végső fázis, egyrészt elkezdenek fenyegetőzni, hogy ha beszélni mer az áldozat, annak következményei lesznek. Másrészt – annak a reményében, hogy hátha fájdalmat és kétségbeesést még tudnak okozni (illetve azért, hogy jelzés értékkel is azt kommunikálják, hogy mindenki látja, velük nincs semmi baj, és úgyis mindenki nekik fog hinni) -, azt a látszatot keltik, hogy boldog új életet kezdtek valakivel. Aki rendszerint az egyik “hívük / segítőjük / csatlósuk” közül kerül ki, és akinek folytatják a manipulálását. Csak innentől egy kicsit másképp. Egy másik, új háromszögben, majd tetraéderben, és végül egy újabb komplett tetraéder labirintusban."

Eddig az idézet.
Olvasd el többször, mert emészteni kell...

Mondhatnám azt is, hogy Dorina egy az egyben az én exnárcipatámról írta a fentieket... (Még a nevemben történő telefonálást is elkövette...) De gyakorlatilag minden nárcipata ugyanazon kotta szerint működik - ez a vesztük, erről lehet felismerni őket.

Semmiben ne reménykedj. Rettenetes szembenézni azzal hogyan csináltak hülyét belőlünk (és mindenkiből), milyen mérhetetlen aljasságokat követnek el, de muszáj, mert ez a felismerés a szabadulásunkhoz.
Ne pazarold az idődet arra, hogy mentségeket keresel számára.
Menekülj.

2018.11.21. 23:07:10

javítás: mert ez a felismerés VEZET a szabadulásunkhoz.

csámcsám 2018.11.22. 08:00:26

@hübrisz: Megelőztél :) Köszönöm. Pontosan így van. Saját bőrömön tapasztaltam én is.

csámcsám 2018.11.22. 08:43:46

@Veda: Ne keresd őt! Sehogy és soha. Semmilyen formában. Se facebook adatlap nézegetés, se messenger, se email, se telefon...... sehogy. Tiltsd le ahonnan csak tudod. És Soha de soha ne árulj el magadról semmit neki. Azt sem hogy fájt, hogy mennyire, hogy szenvedtél, stb. Semmit. Most el van foglalva az új kapcsolat bebiztosításával, amint biztos a dolgában, már az ujja köré csavarta az új áldozatot jönni fog( néhány hónap) . Olyan vastag bőr van rajtuk aminn csak ámuldozni lehet. Kitartás!
@illogikusszurrealizmus: Én sem tudtam gyűlölni és ez jó (nem kell olyannak lenni mint ő) . Haragudtam nagyon, de elengedtem ezt is a saját magam érdekében. Megbocsátottam a saját magam érdekében és tovább léptem a saját magam érdekében. Az áldozatokra jellemző összes tünetet produkáltam elvonási tünetek, panikrohamok stb...

Sajnos tudom min mentek keresztül, nem veletek van baj. Azt is tudom hogy semmivel nem lehet enyhíteni ezt a kínt. Csak az apró léptékű továbblépegetéssel. Máris hosszú utat tettetek meg, haladjatok tovább és egyszer csak kijöttök belőle, és minden eszközt szabad használni ami segíthet vagy másoknak bevált. Hangsúlyozom újra az önismeret témáját, mert muszáj ezzel is foglalkoznotok. Én 2 héttel ezelőttig meg csak nem is tudtam h nárci az exem, tök véletlenül futottam bele egy könyvismertetőbe és ott fogtam gyanút. De az önismereti könyvekből, hanganyagokból le vont tanulságoknak megfelelően pont jól kezeltem az egész eddigi próbálkozásait a nárcinak. Csak no contact nem volt (illetve igen, de csak úgy 4 hónapra tiltottam le, amíg rendeztem a soraimat.) Ki lehet, és ki is kell jönnötök ebből az állapotból. Ha csúszva-mászva akkor is. Tegyétek meg mindent amit csak tudtok, nem számít hogy az mennyire kevésnek tűnik. A felszínen talán sokáig nem látszik eredmény, de a mélyben nagyon is elindultak a folyamatok és egyszer csak elkezditek észrevenni a felszínen is:)

Ui: ha van rá lehetőségétől utazzatok el többször néhány napra. Ugyanolyan pocsék lesz :) de valahogy ha utólag visszagondoltok az utazásra a pocsék érzésrekre nem fogtok emlékezni. De amúgy jót fog tenni.

csámcsám 2018.11.22. 08:57:45

Ha valakiben megjelenik a gyűlölet érzése a nárci iránt az egyáltalán nem baj ( korrigálom magam, mert az előzőben félreérthető), ettől nem lesz olyan mint a nárci. Csak ne ragaszkodjon ehhez az érzéshez, ami átmeneti megkönnyebbülést jelenthet, de hosszú távon káros. Bocsásson meg magának amiért ezt érzi, és engddje el egy idő után.

illogikusszurrealizmus 2018.11.22. 14:04:50

@csámcsám:

Köszönöm a biztatást, nagyon rám fér. Nálam az jelenti a nehézséget, hogy időről időre felmentegetem és elbizonytalanodom, hogy nárci-e a nárcim? Nem az van, hogy benéztem? Igaz, hogy sokszor sértett határt (állandóan inkább, úgy írom), de nem lehet, hogy én provokáltam ki a szorongásaimmal? Vagy hogy túl őszinte voltam, és az fájt neki, és azért reagált rá rosszul? Van olyan nap, hogy eszembe jut, már az elejétől mikbe vitt bele és égnek áll a hajam, hogy tuti, tuti, tuti nárci, aztán következő nap mentegetem.

Pedig mindent és annak ellenkezőjét is hallottam tőle. Minden, amit tettem, szerinte hol azt jelezte, hogy senki nem szereti őt ennyire a világon, hol azt hogy semmire nem becsültem, nem szerettem őt eléggé...

Bocs a siránkozásért. Fáj még mindig nagyon.

csámcsám 2018.11.22. 15:21:36

@illogikusszurrealizmus: Érthető a bizonytalanság. De máris megkönnyebbülést hoz annak a megértése, hogy tkp egy álcába szerettél bele. Teljes egészében KITALÁLT a szerepe külön neked, abból, hogy megfigyelt, és mivel megbíztál benne, majd mindent elmondtál magadról és az érzéseidről, pont olyan álcát vett föl amivel hatni tud rád. Elképzelhetetlenül aljas, kártékony és romboló, mert kiiktatja az önvédelmi rendszeredet, maximálisan kihasználja a gondoskodás hajlamodat - ami különösen erős ha gyerekeid is annak -, és mindent, de mindent elszív belőled, meg az önmagadba vetett hitedet is. Szólnak azok a vészcsengők ott belül. Hallgass rájuk. Nem tévednek. Ne mentegesd föl. Ha már az eszeddel ezt tudod, ez a megértés eljut a szívedig is igaz egy kicsit lassabban. Nem vagy félember nélküle. Teljes, egész és ép vagy. Az eredendő ártatlanságod okán nem ismerted fel te sem és mi sem azt hogy mivel van dolgod/dolgunk. Nem voltunk erre felkészülve. Megvan mindened amire csak szükséged van ahhoz hogy túltedd magad rajta. És ez a lényeg. Ne foglalkozz azzal, hogy ő mit érez, mit gondol stb.. mert nem tudhatod. Amikor már azt érzed ennél már nincs lejjebb, a nárci megmutatja hogy dehogynincs. Mindig van lejjebb. Feneketlen és végtelen a sötét eszköztára. Hírzárlatot kell bevezetni magadról és a nárci előtt gondosan titkolva észrevétlenül megváltozni. A megfigyelésem szerint a nárcinak egyáltalán nincs intuíciós képessége (bár azt hangoztatja h van). De mivel nem te vagy az első áldozata, és mindegyiket kifaggata, pontosan tudja hogy mivel milyen hatást ér el, bizonyos viselkedések mekkora fájdalmat okoznak ill.hogy kb mennyi ideig hatnak. Pengeéles logikával dolgozik a lélektani hatásokkal. De őbenne nincs ésszerűsség és nem érez semmit. Tebenned viszont megvan mind a kettő. Fel kell fedezned a gondolatok és az érzések közötti kapcsolatot. A gondolatok érzéseket generálnak. Tehát a gondolkodásmódon kell változtatni, ahhoz hogy az érzések megváltozzanak. Ezekről ismereteket kell szerezni. Minden apró lépés előre visz. Lehet hogy lassúnak tűnik a folyamat, de attól még zajlik. Kb úgy mintha egy oceán járó hajót állítanánk új irányba. A felszín alatt a hajólapátok új irányba álltak, de a felszínen a hajótest lassan és észrevétlenül mozdul el. De elmozdul.

Veda 2018.11.22. 15:21:55

@hübrisz: ez nagyon jó volt, köszi. az enyém hálistennek nem ilyen súlyos eset azért. de hogy ötperc alatt rombolta le a saját nimbuszát és nemcsak az én szememben, az biztos. lassan nem marad más bennem, csak a keserűség.

@csámcsám: küzdök h ne keressem. mondjuk többet ártani már nem tud, meg amúgy is ignorál, akármit is írnék neki. és pontosan kell h tudja, milyen fájdalmat okozott nekem, mert azt is tudja, h mennyire szeretem. szóval nem tud ártani már, max megint bánt valami szíven szúró megjegyzéssel, de ennyi.

"ha van rá lehetőségétől utazzatok el többször néhány napra. Ugyanolyan pocsék lesz :) " --> ez kiváló ötlet! :D

2018.11.22. 15:35:01

@Veda:
Elsősorban Dorinának köszönd. :)

No-no, esélyes, hogy még nem tudod, de, ennyire súlyos eset.
Mert nem akarod elhinni, hogy ennyire súlyos...
Megértem. (Hogyne érteném...) De objektíven SOHA ne zárd ki!!!
Azt szoktam mondani: a koreográfia mindig ugyanaz, csak a csomagolás más...

"mondjuk többet ártani már nem tud" DE!!!!!!!!! ÉS FOG IS!!!!!!

Az egyetlen védekezési módod: NO CONTACT. Még az ismerőseivel, rokonaival is. Totális hírzárlat magadról. És még így is tud/fog ártani.

2018.11.22. 15:46:22

@csámcsám:
A gyűlölet érzése...
Nálam amint kristálytiszta lett a tényállás (tökéletesen összeállt a puzzle...), a függést utálat és az igazságérzet diktálta bosszúvágy váltotta fel. (De ez már klasszisokkal jobb volt a függésnél...)
Közben elolvastam az "Én, Sándor Erik" c. könyvet (alcím: Egy pszichopata emlékiratai), és az is világossá vált, hogy ezeken még egy tisztességes bosszút sem lehet állni, mert MINDEN lepereg róluk. Ha lelepleződnek (mert mi más lehetne a bosszú, mint a leleplezés), megrázzák magukat, kiröhögik a leleplezőt, és ott folytatják, ahol abbahagyták. Még a leleplezés, vágy bármiféle elégtétel szerzés is az ő malmunkra hajtja a vizet, mert elégedetten konstatálják, hogy "lám-lám, milyen jól meg tudtam kínozni... rájött arra, hogy ki vagyok valójában? legalább látja, hogy milyen elképesztően zseniális vagyok..."

csámcsám 2018.11.22. 16:03:42

@hübrisz: Pontosan. Ez bennem is megvolt. Ártani akartam, megbossszulni azt a mérhetetlen kínt és fájdalmat amit okozott. De nem tettem. Nem ért volna semmit. Megdöbbentem azon hogy mit váltott ki belőlem, és akkor úgy döntöttem hogy én nem akarok olyan lenni mint ő. Ezerszer inkább végig kínlódom a felépülés folyamatot és semmit nem dédelgetek vele kapcsolatban. Se jót se rosszat. Nem viszem magammal az új életembe csak a tanulságot :)

csámcsám 2018.11.22. 16:33:27

@Veda: De, tud ártani. Mindenre és annak az ellenkezőjére is képes. Maradj inkább nagyon óvatos NEM TUDOD HOGY MIT NEM TUDSZ! Most rettenetesen nehéz a kirekesztettség, magány, elhagyatottság stb. érzése benned. Tudja. Egészen addig ignorál amíg addig nem fokozódik a kínod, hogy a legelső emberi szóra ami tőle elhangzik térdre borulj előtte. Pengeéles logikával dolgozik a lélektani hatásokkal. És hidd el ezeket jobban ismeri mint te. Ne zárd be magad a "tudom" illúziójába.

Tényleg jót tesz az utazás, bár mivel önmagunkat nem tudjuk otthonhagyni, az összes gondoltunk érzésünk velünk megy. És tényleg pocsék érzések ezek. De tényleg nem fogunk ezekre emlékezni ha visszagondolunk. Emlékszünk majd a meglátogatott helyekre, jó kajákra, fürdőzesre

Adrika_28 2018.11.24. 21:39:32

Sziasztok! Ma leltem rá erre a blogra, olvasom órák óta. Sokat segít. Két hete lett vége a kapcsolatomnak, elég csúnyán...utalnom kellene őt, mégis meg mindig érzelmekkel gondolok rá és szenvedek. Remélem egyik nap fel tudok úgy kelni, hogy már közömbös lesz ő is és a történtek is számomra. Az biztos, hogy ez a blog és a kommentek szuperek és erőt adnak.

csámcsám 2018.11.25. 11:20:13

@Adrika_28: Fel a fejjel kedves! Eljön az a nap. Nézdcsak milyen sokan tapostuk előttetek az utat, és ha nekünk sikerült akkor bizonyos hogy neked is fog. Nagyon nagyon fontos, hogy most saját magadat helyezd előtérbe. Annyi mindent megbocsátottál, elneztél már a nárcinak és másoknak, ideje ugyanezt megtenni magaddal is. Nem tudhattad ezt előre, nem benned van a hiba és nem te tehetsz róla.

csámcsám 2018.11.25. 19:47:21

Folyatom a túlélési tippeket, ami leginkább az áldozat saját magán való segítését célozza meg, és ez nyilván a saját tapasztalatomon alapul, vagyis hogy nekem ezek segítettek. Én is mások tapasztalatai és útmutatásai alapján fogtam hozzá a felépüléshez.

A lelki szenvedéshez/ kínhoz a legtöbb esetben rengeteg negatív érzelem szolgáltatja a muníciót, ami szó szerint fizikai fájdalmat és tüneteket is okoz(hat), valamint depressziót, szélsőséges esetben erősödő szuicid hajlamot, életveszélyes állapotba lehet sodródni. Ilyen érzelmek a teljesség igénye nélkül: Szorongás, kirekesztettség, megaláztatás, szégyen, bűntudat, gyűlölet, harag, sajnálkozás, sóvárgás, kétségbeesés, reménytelenség, értéktelenség, elhagyatottság stb... Ezek egy szűkülő tudatállapotot hoznak létre, amibe ha az áldozat benne ragad gyakorlatilag elveszíti az életerejét. Borzasztóan lehúzóak. Ezek lelki eredetűek és a helytelen önértékeléssel állnak  kapcsolatban. Egy bizalmas kapcsolatban történő abuzálás, árulás könnyen kiválthatja ezeket az érzelmeket. A legtöbben éreztük, hogy nem bírunk ezekkel az érzésekkel egyedül megküzdeni és elkezdtünk segítséget keresni. Jó erre egy hozzáértő pszichológus, terapeuta, bárki aki ismeri a dörgést, sokat segítenek, de nem tudják helyettünk megoldani a lelki problémát. Mit tehetünk még??? Nos igen, paradigmát kell váltanunk és egy kicsit ki kell szélesíteni a hétköznapi tudományos alapokon nyugvó  ismereteinket. Mivel rengeteg embert érint, nagy a kereslet a kivezető útra, így nagy a(z elsősorban üzleti érdekek mentén szerveződő) kínálat is. Motivációs előadók, coachingok stb... Kezdetnek nem rosszak, segíthetnek. Facebookos körkép: Szabó Péter, Pilát Gábor, Szikszay Csaba valamint a Használd fel nevű oldal és blog, ők elég széles társadalmi réteget szólítanak meg zanzásított tanaikkal. Nekem az utóbbi 2 olvasgatása jött be jobban. Ezek közös jellemzői, hogy egy kútfőből dolgoznak. Méghozzá "tudatosodás" címen. De mit is jelent ez?! Leánykori néven spiritualitás avagy lélekgyógyaszat. Sajnos a köztudatban erről a szóról valami ezoterikus lepkekergegetés jut a legtöbb ember eszébe. Manapság tudatosodásnak nevezik, még tudományosabban tudatkutatásnak. A lelki szenvedésekre sajnos nincs fizikai gyógyír, így cél és ésszerű ezekre lelki gyógyírt keresni. (bármennyire is úgy tűnik, nem a nárci lesz az :)) Ebben ezek az oldalak és blogok segíthetnek. Középhaladóknak Eckhart Tolle, Rupert Spira, Adyashanti, Mooji stb... Az igazi feketeöves segítők azok akiktől az előzőekben felsoroltak is tanultak. A legátfogóbb  és legérthetőbb tanításokat számomra dr. David R. Hawkins (van magyar nyelvű blog) ránk hagyományozott művei  jelentették, ez már nagyon mélylélektan és igen magas szintű, de vannak mások is. Szóval ajánlom nektek is. Porszívózzatok össze minél több lélektani-mélylélektani ismeretet, nagy segítségeteket lesz és meggyorsítja a felépülést természetesen az esetlegesen  szükséges  terápia mellett. Sok erőt és kitartást mindenkinek.

Veda 2018.11.26. 15:25:46

@csámcsám: ez mind így van meg hasznos is, csak az a rohadt nehéz, h hiába tudom racionálisan, agyban, h mennyire tudatszűkült állapotban vagyok, attól a szív még ugyanúgy fáj... mindegy, lassan eltelik egy hónap az utolsó kontakt óta, jön az ő traumájának évfordulója hamarosan - ha én nem keresem őt, ő sem fog engem, ezt mantrázom magamnak.
és igen, a terápia és az önismeret fontosságát nem lehet eléggá hangsúlyozni, nekem nagyon sokat segít a pszichológusom.

@illogikusszurrealizmus: " de nem lehet, hogy én provokáltam ki a szorongásaimmal? Vagy hogy túl őszinte voltam, és az fájt neki, és azért reagált rá rosszul?" ---> úristen, mennyire pont ezt érzem!! de ő akarta az őszinteséget, ő várta el, hogy legyek az, tehát ez nem lehet hiba.
most viszont ha ott véreznék el a küszöbén, akkor is átnézne rajtam szerintem.

@Adrika_28: üdv klubban...

csámcsám 2018.11.26. 16:58:20

@Veda: Annyira együtt érzek veled/veletek. Tudom mennyire szìvszorító ez. Azért is írogatom a tippeket, hogy esetleg lerövidítse azt az utat nektek amit én sajnos elég nagy kerülőkkel jártam be. Nagyon sok idő amíg mérséklődik a fájdalom. 3 év után sem múlt el teljesen nekem. A NO CONTACT szabályhoz van némi hozzáfűzni valóm. Akiket dobott a nárci, azoknak rengeteg kétségük marad - pl nekem, én mostanában értettem meg h nárci az ex-, nem biztosak abban h tényleg nárci a nárci, és mert a nárci sosem zár le egyértelműen kapcsolatot(van egy olyan érzésünk hogy nincs vége) stb..és persze aktív nagyon az érzelmi szál. Ez a szabály úgy is hatásos, sőt igazán úgy hatásos hogyha a mi döntésünk és önmagunkra vonatkoztatjuk. Nem írunk, nem keressük, nem hívjuk és úgy tekintünk a nárcira, hogy számunkra meghalt. Amikor a nárci jelentkezik (mert minden nárci jelentkezik, ő nem szállhat ki vesztesen sehonnan) az olyan lesz mint a fuldoklónak a levegővétel. Fel fog dobni és ennek a lendületét ki kell használni a magunk javára. Nagyon ébernek kell lenni. Ki fogja dobni a horgokat, és nálunk nem szabad beakadjon egyik sem. Semmilyen látszólag ártalmatlannak tűnő kérdésére nem szabad válaszolni, vagy csak nagyon felületesen esetleg jelentéktelen kérdésekkel visszakérdezni válasz helyett, és semmit sem szabad elhinni neki. Én legalábbis ezt csináltam - fogalmam sem volt a nárciságról és a no contact szabályról- és egy idő után nem maradt semmi kétségem arról, hogy manipulálni akar, hazudik és teljesen groteszk módon kicsavarja a történteket. Ahhoz hogy el tudjam őt, engedni és tényleg a magam részéről lezártnak tekintsem a dolgot, erre szükségem is volt. Hogy azután a nárci mit csinál vagy mivel próbálkozik, az tök mindegy. Egész egyszerűen nem érint meg. Most le van tiltva - él a no contact- azért mert szabályt szegett és annak ez a következménye, de nem azért mert kötelező. Remélem egy kicsit segít ez is.

csámcsám 2018.11.27. 09:19:28

@hübrisz: Ez előző üzenetből az kimaradt, hogy ez csak írásos üzenetváltásokra vonatkozik!! És még így is nagyon észnél kell lenni. Én csak a saját tapasztalatomat tudom leírni és elmondani a "dobott" szemszögéből, és hogy hogyan lehet kimaszni belőle, de mindenki az egyéni lehetőségeit és körülményeit kell mérlegelje és azon belül valahogy megoldja a dolgot. Amikor egyik napról a másikra fenekestől felfordul az életünk, dob a nárci, akkor az áldozat ott marad egyedül az összes tisztázatlan dologgal és az érzelmeivel, a viszonzatlan szerelmével, az eldobottság érzésével, a napról  napra fokozódó kínnal, és tele van kétségekkel. Élő és valós érzelmei vannak, amit nem lehet egy hideg késsel elvágni. Olyan lelkiállapotban van ami nem rendelkezik semmi erővel. Gyakorlatilag olyan, mintha kitépték volna a szívét és hagynák szép lassan elvérezni. Jó a no contact persze, csak odáig is el kell jutni, mert ehhez bizony erő kell. Lelkierő, ami neki nincs. Ehhez kellene a harag, a büszkeség, utálat, vagy gyűlölet kombinációi amelyek ugyan szintén negatív érzelmek, de már rendelkeznek valós erővel és cselekvésre késztetnek. Akik kilépnek a nárcival való kapcsolatból, tegye föl a kezét akinek nem voltak ilyen érzelmei!!  Na ugye. Szóval ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy az áldozatban lévő érzelmeket, kötődést ki kell futtatni valahogy. És a no contact nem minden esetben alkalmazható egyből itt sem, bizonyos értelemben többet árt, mint amennyit használ, mert az áldozat egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy nem-e ő maga a helikopter, lehet hogy felreértelmezte a dolgokat stb.... Akárhányan mondják is kívülről, hogy igen így van, ez és ez a helyzet, ő nincs meggyőződve róla. Egy szigorúan írásos keretek közé szorított contact segíthet tisztázni magában a dolgokat. Meggyőződhet arról hogy ez tényleg az ami, és teret adhat a valódi haragnak stb... Ez már nem egy apatikus, erősen szenvedő tehetetlen állapot. De idáig el kell jutni!! Ne essünk abba a hibába hogy figyelmen kívül hagyjuk az áldozat valós, jelen idejű problémáját. Ő nem a nárci, nem tud egyből hátat fordítani és vissza sem nézni. Szerencsés ha meg tudja tenni, azt jelenti hogy dolgozik már benne a harag és van elég lelkiereje, de nem ez a jellemző.

illogikusszurrealizmus 2018.11.27. 17:00:03

@Veda: @hübrisz: @csámcsám:

Annyira jó Benneteket olvasni!
Nagyon -nagyon igaz nálam is, hogy folyamatosan elbizonytalanodom. Mindig felmerül, hogy én hibáztam és arra ő szegény csak reagált.
Ahogy pörgetem magamban, újra és újra olyan sztorik jutnak eszembe, amik tényleg nem férnek bele a normális emberi túlkapásokba. És mégis újra elemzem..

Nagyon fontos amit Csámcsám írt. Ahhoz, hogy túl tudjak lépni kéne harag vagy büszkeség, és sajnos én itt vérzek el, ezért járok dilidokihoz. Haragudni nagyon tudok, egyetlen emberre: saját magamra, és tudom, hogy ez nem jó és nem normális, hanem sajnos gyerekkoromból hozott nagyon mély minta.
A másik, a büszkeség. A szeretetért gyakorlatilag bármennyire képes vagyok megalázkodni. Ennek oka szintén a gyerekkori megfelelési vágy (csak akkor lehet szeretni, ha "leteszek valamit" az asztalra, alanyi jogon nem jár).

Így aztán többszörösen betalált a borderes nárcim. A büntető felnőtt énje, akik csenddel vert vagy dühöngött, a felnőtt énje akivel olyan megnyugtatóan normálisan meg tudtam beszélni a dolgokat (egy napra) és a kisgyerek, akit védtem a gonosz világtól és minden felelősséget magamra vettem. Hibás vagyok tudom, ezt a játékot ketten játsszák és én hagytam, de még mennyire hagytam, de hiába tudom, a szívem valahogy kínoz vele, hogy lehettem volna jobb, kedvesebb, stabilabb (a borderes vonások miatt)...
Mégis, mivel normális kiegyensúlyozott kapcsolati mintám nincs, vissza- visszakanyarodom a nárcihoz lélekben, mert nehéz hinni abban, hogy lehet más, jobb kapcsolat. Kicsit olyan, mintha azt mondanák, legyél jól előre, hogy aztán utána tényleg jól lehess...:(

csámcsám 2018.11.27. 17:15:50

@hübrisz: Akik itt vannak azok jó úton járnak.

Azért is írom ezeket, mert nagyon melyről jöttem fel. Példának, hogy legyen ilyen is. Soha, még a legvadabb, legszürreális álmaimban sem gondoltam volna ezt az illatos virágomról, azt amire képes volt. Joe Navarro foglalkozásának magyaros változatába tartozó munkájával, annak poroszosan merev munkahelyi és magánéleti szabályazataival, a rendszeres időközönkénti teljes kapcsolatrendszer maximális!! átvilágításával. 4 párhuzamos kapcsolatot buktattam le és emellé egy metropolisz csatornahálózatának tartalmát kaptam a nyakamba bónusznak, meg Hulkot, a jéghideg szadista kegyetlenségével együtt. Ha következmények nélkül megtehette volna, akkor és ott minden teketória nélkül kicsinált volna. Konkrétan azt éreztem, hogy vége van az életemnek, nem fogom túlélni. Elvesztettem az időérzekémet, komplett napok estek ki az emlékezetemből. Ténylegesen majdnem beleőrűltem. Hónapokig hálni járt belém a lélek pedig alapvetően egy nagyon szívós jókedélyű talpraesett nő vagyok. Nagyon együtt érzek mindenkivel aki hasonló cipőben jár, és mutatom nekik, hogy igenis ki lehet jönni. Muszáj.

illogikusszurrealizmus 2018.11.27. 17:34:49

@csámcsám:

Tényleg kőkemény vagy, mint ahogy Hübrisz is!

Nálam ilyen nem volt, azt hiszem az én nárciszom "tartalmaz nyomokban" érzéseket és tényleg nagyon-nagyon akart engem. És ha nem voltam ott, tényleg rosszul volt, nemcsak előttem.
Viszont a mindennapokban élhetetlen volt, hogy féltékeny volt a gyerekeimre (mert kihasználnak engem szerinte...), a munkatársaimra (egy helyen dolgoztunk), a barátaimra. Egyszerűen elvágott volna mindenkitől és az sok volt. Azt mondta: "Úgy kell látnod, ahogy én látok". És azt: "csak mi van, nincs én és te."

Szóval agyban tényleg megvan, csak szívben nincs. Próbálom magam a fentiekre emlékeztetni.

Veda 2018.11.28. 08:55:42

@csámcsám: ezt eskü kinyomtatom magamnak, hogy mindig szem előtt legyen. nagyon jókat írsz!

"ott marad egyedül az összes tisztázatlan dologgal és az érzelmeivel, a viszonzatlan szerelmével, az eldobottság érzésével, a napról napra fokozódó kínnal, és tele van kétségekkel. Élő és valós érzelmei vannak, amit nem lehet egy hideg késsel elvágni. Olyan lelkiállapotban van ami nem rendelkezik semmi erővel. Gyakorlatilag olyan, mintha kitépték volna a szívét és hagynák szép lassan elvérezni."
--> pont így. és nincs erőm haragudni, csak szenvedek a hiányától, és próbálom kidolgozni magamból az érzéseimet, h nem szeretett nem érdemelt meg stb.

velem nem volt gonosz, az igazi ocsmányságait az előző exe kapta, vele simán csak gusztustalanul és fájdalmasan elbánt, természetesen párhuzamos kapcsolatról volt szó... remélem idővel kifakulnak az érzések belőlem.

csámcsám 2018.11.28. 10:32:55

@illogikusszurrealizmus:
Fordítsd meg a dolgot: valójában te reagáltál az ő szándékos de nagyon jól titkolt provokacióira, csak persze nem tudtál róla. Nincs semmi értelme annak ha magadt ostorozod, sürgősen hagyd abba. Engedd meg magadnak annak a belátása, hogy bármit tettél volna úgysem lett volna elég. Mindig a körülmények, és az adott helyzetben lévő lehetőségek közül azt választottad amit a legjobbnak ítéltél meg. Nem hibáztál. Ez nem egy hétköznapi szokványos párkapcsolati játszma. Itt már az elején vesztes voltál , csak még nem tudtad, és rossz helyen kerested az okokat. Egy ilyen kapcsolatban semmi nem az mint aminek látszik.

Az nagyon jó ha rálátsz a saját hozott dolgaidra. Na de mihez kezdesz vele? A megváltoztatásukra tett erőfeszítés mind hiábavaló, de el lehet éveket tökölni velük, ez csak egyhelyben való totyorgás, a továbblépés -->felépülés szempontjából nincs jelentőségük (ezért a kijelentését egy dilidoki tuti hülyének nézne engem, pedig ez a saját tapasztalatom :)) Többé kevésbé mindenkinek ugyanilyen, vagy hasonló mintái vannak (mégsem lesz mindenkiből profi gátlástalan manipulátor).Ha ki akarsz keveredni ebből a helyzetből, akkor számtalan kérdést kell magadban tisztaznod első szám első személyben. Meg kell tanulni elengedni az elvárásokat, ragaszkodásokat, sajnálatot, önsajnálatot, emlékeket a jót és a rosszat is egyaránt, gyakorlatilag mindent el kell engedni a végén. Akik találnak magukban annyi erőt, hogy kilépnek egy nárcisztikus kapcsolatból bizony végig mennek ezen a lelki folyamaton ha tudnak róla ha nem. Amikor már elég sokmindent elengednek, lemondanak a nárcival való kapcsolat jövőbeni várható boldogságáról, mert tudják, hogy az a vágyott jövő sosem érkezik el. A szabadulás "kulcsa" az elengedésben rejlik. Képletesen olyan mintha egy hőlegballonnal fel akarnál szállalni, de hiába nyomod neki a gázt , meg sem fog moccanni mindaddig amíg a ballaszt zsákokat ki nem kezded dobálni. Minél többet dobsz ki, annál hamarabb emelkedsz, minden kidobott zsák után változik a történet mert rálátsz a következő réteg zsákra , vagyis minden új kontextusba kerül, és egyszer csak rálátsz a dolgokra úgy ahogy vannak, na akkor jön a jogos harag és düh. És ezt is csak addig szabad tartani amíg be nem végezte a küldetését, utána ezt is ki kell dobni. Csak a saját életedért vagy felelős! Nem dolgod a nárcit megfejteni.
Kivétel nélkül mindenkinek az a ki nem mondott célja az életben, hogy boldog legyen és elkerülje a fájdalmat. (Még a nárcinak is) Mindennek ez a két mozgatórugója. Méltasd magadban azt az embert ott belül aki annyi mindent megtett már ezért, te is mint mindenki boldog akarsz lenni és nem akarsz fájdalmat. Senkinek nem lehet mentsége arra ha ezekkel manipulál téged a saját károdra. (és szintén saját tapasztalat, lehetséges nagyon is a kiegyensúlyozott, kölcsönösségen alapuló kapcsolat) Ezért tettél mindent, a többi nem rajtad múlt és elkezdheted elengedni az illúzióhoz való ragaszkodást. Segítségül kell hivnod magadban a belátást, és a hajlandóságot, majd a jogos harag és düh megjelenésénél a bátorságot is. És persze ehhez nyitni kell új ismereteket szerezése fele, ha ebből a katyvaszból a további életedre nézve ép emberként megerősödve akarsz kikeveredni. Sikerülni fog :)

Veda 2018.11.28. 10:34:38

@illogikusszurrealizmus: "A másik, a büszkeség. A szeretetért gyakorlatilag bármennyire képes vagyok megalázkodni. Ennek oka szintén a gyerekkori megfelelési vágy" ---> ez is ismerős. ezzel szerintem terápiában elég jól lehet dolgozni. én mostmár sokkal jobban látom saját magamat.
szerintem is tudnak érezni ők is, akár irányunkba is - de legjobban önmagukat szeretik, mi mindig csak másodhegedűsök, pálmalegyezős lányok lehetünk, és mellé nem adnak úgy és annyit, amennyire szükségünk lenne. pláne a szorongósok...
tarts ki! :)

csámcsám 2018.11.28. 16:39:23

@Veda: "pont így. és nincs erőm haragudni, csak szenvedek a hiányától, és próbálom kidolgozni magamból az érzéseimet, h nem szeretett nem érdemelt meg stb."

Nem tudhatjuk, hogy nekik milyen érzéseik vannak, vagy vannak-e egyáltalán. Max elfogadjuk azt a megfigyelésen alapuló klinikai véleményt, hogy ha vannak is érzéseik azok amolyan csökevenyek. De akkor is bölcsebb szem előtt tartani, hogy csak puszta feltételezés és találgatás. Az biztos, hogy valami fontos nincsen jelen bennük. De nem is kell ezzel foglalkoznunk. Ne pazarolj energiát arra, hogy egy állítást - a nárci szeretett- tagadássá változtatod - nem szeretett-. Szeretett ő a maga módján (nem tudjuk hogy ez pontosan nála mit takar). Ezzel nem jutsz sehova, és továbbra is a nárci körül forgolodnak ezzel is a gondolataid, és ez nem a te malmodra hajtja a vizet :) Inkább azt a pangó szeretetet kell kivezetni, mivel a fogadó fél aki fele irányulna köddé vált. Ez most a két lábon járó fájdalom időszaka számodra. Hegessz mosolyt az arcodra minél többször, pláne akkor amikor senki nem látja. "Biztosan tudod, hogy ha mosolyra húzod a szádat, akkor a szervezet endorfint termel. Ez akkor is működik, hogyha a mosoly maga erőltetett és semmilyen örömet nem tükröz. Olyan, mint egy kapcsoló, mely be van építve, az emberi gépezet része. - dr. D. R. Hawkins "
Ha nincs háziállatod és van lehetőséged szerezz be egy kutyust vagy cicát és csak szeresd, az odaadásuk és a szeretetük már önmagában is gyógyít. Ha szereted a pici babákat és van ismerősöd aki éppen babázik látogasd meg, elkepesztően jó hatású egy baba ragyogó szeme és őszinte elragadtatassal teli mosolya. A csaladtagjaidra is kiterjesztheted a szeretetedet még jobban. Tulajdonképpen minden cselekedeted kiindulhat szeretetből. Banálisnak hangzanak és persze közük nincs a nárcihoz, és egyáltalán nem ugyanaz mint őt szeretni - mellesleg őt sem tilos -, de hatásos, amit persze úgyis csak sokkal később fogsz észrevenni :) Mindent szabad ami egy kicsit is örömet okoz neked, vagy ami jó hatással van rád.

csámcsám 2018.11.29. 12:21:59

Még egy kicsit folytatom a gyorstalpalót, aztán takarékra teszem magam.
Ideszúrnám  a Hawkins felé tudattérképet azoknak akik nem ismerik (de mivel nem tudom, töltsétek le a netről a magyar nyelvűt - és tanulmányozzátok át ) , amiről azt kell tudni, hogy a számszerű érték egyfajta lelkierő/energia szintet jelez. A bűvös határ a 200-as szint. Minden ami fölötte van, támogatja az életet /energiaszintet/lelkierőt az a pozitív tartomány. Minden ami a 200-as érték alatt van, az a negatív tartomány, vagyis nem támogatja az életet. (itt be lehet lőni a nárcit, hogy hol is van :)) A skála alján lévő 20-75-100 érteken lévő lelkiállapotú emberek gyakorlatilag életveszélyes állapotban vannak. Az egyes állapotok érzelmi vonatkozásait részletesen taglalja az általam emlegetett dr. David R. Hawkins szinte minden könyve, de jelen esetben az Elengedés könyvét tudom javasolni (nagyon szívesen átadom PDF formátumban) , aholis részletes útmutató van az elengedés technikàjáról. Vegyétek egy mély levegőt és merjetek belevágni, nem számít hogy vallásos vagy-e vagy sem, ateista vagy istenhivő, elhiszed-e vagy sem, nincs kritérium vagy feltétel. Viszont óriási segítség ez a szenvedő embereknek - nem csak nekik- az élet minden egyes területére vonatkozóan. Minden eszközt ragadjatok meg a szükséges terápia mellett, hogy megerősödve, önmagatokba vetett sziklaszilárd hittel és meggyőződéssel keveredjtek ki a nehéz helyzetből, és soha többé ne tudja ezt megtenni veletek senki sem.

Veda 2018.11.29. 12:32:58

@csámcsám: "Ne pazarolj energiát arra, hogy egy állítást - a nárci szeretett- tagadássá változtatod - nem szeretett-" --> igen, én is erre jutottam, hogy még negatívan sem akarok gondolni rá, mert hiszen akkor is rá gondolok ugye. próbálom letiltani magam erről teljesen.
azt is tudom, hogy kire kéne átterelnem ezt a "pangó szeretetet", csak ez ugye nem megy vezényszóra. de saját magamnak most igyekszem megengedni mindenféle kis luxust. :)

csámcsám 2018.11.29. 13:45:11

@Veda: A nárcik következetesen és észrevétlenül építik be magukat a gondolatainkba elérve azt, hogy gyakorlatilag azok csak körülötte forogjanak és hogy mindent neki mondjunk el. (kondícionálás) Így lesz a nárciból a lelki társunk, legjobb barátunk, az apánk és a gyerekünk egyszemélyben. Nem tudjuk még onnan kiebrudalni őket. Továbbra is ott forognak (most még intenzívebben) a gondolataink, és nekünk kell következetesen visszaterelni őket magunkhoz, úgy hogy megszakítjuk a gondolatmeneteket, szisztematikusan elválasztva a múltat a jelentő. Pl már elmúlt, már mindegy, akkor így hittem de már nem így hiszem, már nincs jelentősége stb.... Gyakorlatilag leveszünk minden jelentőségét a felmerülő gondolat vagy mentális kép tartalmáról, lefokozzuk és oda rakjuk ahova való (a múltba). Az elme egy idő után már nem hozakodik elő velük. Ekkor csavar egyet és a jövőt kezdi tervezni. Mindenféle elképzelése lesz, és mind szorongàst keltőek. (itt rájöhetünk pl hogy miért vannak egymásnak teljesen ellentmondó gondolataink:pl egyik pillanatban a pokolba kívánod a nárcit, ott rohadjon meg amiért ezt tette veled (múlt) , a másikban iszonyú szorongást érzel azért, mert mi van ha soha többé nem jelentkezik :D (jövő) ) Kis vizsgalódással rájövünk, hogy csak jósolgat, hisz egyáltalán nem tudhat semmit a jövőről, és azt mondjuk neki hogy ez csak feltételezés vagy jóslás. Ez sziszifuszi munka és úgy tűnhet h sosem lehet a végére érni, ráadásul sokat kell ismételni. De lehet. Gyakorlással, ami aztán automatikus lesz és önjáró.

Felébredtem 2019.02.21. 15:17:08

Sziasztok! Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy regisztráljak és merjek e írni... Nektek! Mertem...ez már egy óriási lépés számomra....és remélem több ilyen lépés fog következni ! Két napja itthon vagyok betegen....így találtam Rátok és ismeretlenül is a " barátaim " letettek. Én még " kezdő" vagyok, azaz most döbbentem Rá kivel is élek együtt két éve. Mennyország-Pokol! Királynő-Rabszolga! Ezek a gondolatok vannak most Bennem. Két éve megismertem " álmaim " párját....nem tudom leírni milyen boldog " kislány" voltam ( 40 éves vagyok....Ő 50 ) ! A tenyerén hordozott, ápolt, anyagi jólét, évi 6 alkalom külföldi pihenés stb. Elköltöztem a városomból hozzá., új munkahely, új élet.....! Több hónap elteltével voltak már fura dolgok....ha nem úgy tettem valamit ahogy szerette volna....ideges lett. Ha nem úgy gondolkodtam ahogy elvárta volna....ideges lett. Családommal azóta nem igen tartom a kapcsolatot....mert szerinte nem szülőként viselkedtek velem az életem során. Mindig azt mondta és mondja is , hogy ő nála jobban nem szeret senki.....! Egy éve jött a hidegzuhany! Undorító módon de beleolvastam a messengerébe....nagy hiba volt ( ? ! ) . Kiderült, hogy folyamatosan bájcsevegett párhuzamosan mással ( szingliként adta ki magát ). Összetörtem...szembesítettem! Kitalált vmi ócska hazugságot amit akkor elhittem. Egy éve, hogy folyamatosan ezt csinálja....rengeteg nővel. Társkeresőn is lebukott....! Folyamatosan ezt csinálja. Mindent tagad....Én vagyok a hülye, beteg, féltékeny...stb stb stb! Sajnos már nem tudok örülni semminek, nem alszok, nehezemre esik a munka....totál leépülés, depresszió. állandóan felteszem magamnak a kérdést...hogy miért??? Meleg, szép otthont teremtettem meg neki.....mindent megadtam neki ( mert ha nem.....!!! ) . Ő külsőleg nem egy adonisz....de Én így szerettem bele. Én magas, szöke, zöldszemű vékony nő vagyok....mindig büszke volt Rám....de ennyi! A legfájdalmasabb az egészben, hogy meghaltam mint Nő mivel a testi szerelmet teljesen megtagadja tőlem.....büntetésből. A kezdetben minden csodás volt....most jelenleg több mint EGY ÉVE nem kezdeményezett....több hónapja nem engedi, hogy hozzányúljak....annyit enged meg, hogy odafeküdhetek a vállára, simogatja a karom vagy a fejemet! Szenvedek és sírok!
Most az elmúlt napokban jöttem rá, hogy a párom 98% ban egy nárci! Minden egyes pont igaz Rá és az életünkre! Ordítani tudnék a fájdalomtól. Ki akarok mászni de nem tudom hogyan. Annyit tudok, hogy elkezdek egy terápiát mert úgy érzem, hogy bekattantam a csalódástól, fájdalomtól. Az elmúlt hetekben 3x mondtam neki, hogy így nem tudok élni, elmegyek.....ordított...majd pár perc múlva jött, hogy mennyire szeret! Most már átlátok a szitán, kezdetnek nem rossz!
Kérlek Benneteket, hogy akármilyen nagy szégyen is de van rajtam kívül más is akit a szeretkezéssel büntettek ilyen formában?
Köszönöm előre is a segítséget!

csámcsám 2019.02.22. 11:26:52

@Felébredtem: Szia! Az már nagyszerű, hogy rátaláltál Nárciszkertész blogjára, és, hogy regisztráltál és írtál. Sajnálom, hogy te is.... A kérdésedre pedig a válasz az, hogy sajnos igen. De ez nem rólad szól, kizárólag az ő felfogását, megalomániáját tükrözi. Most nagyon fontos, hogy sok információt összeszedj, illetve, hogy hasonló tapasztalatokon átmenő emberek társaságát keressed, aztán majd kirajzolódik hogy mit és hogyan kell tenned, hogy véget vess ennek az állapotnak. Óriási bátorságra és elszántságra lesz szükséged és sajnos a fájdalom is társadul szegődik egy darabig. Van egy Facebook csoport is amelyik hasznos lehet, rengeteg sorstárs van ott is - felépülés nárcisztikus visszaélésből- érdemes oda is csatlakozni. A legfontosabb, hogy bármilyen pokoli fájdalmas és kilátástalan is most a helyzet, ki lehet jönni belőle ép emberként, megerősödve, és ez lebegjen a szemed előtt :)

Feketecsuklya 2019.02.22. 15:39:54

Férfiként 7 évig voltam egy bombázó nárcival, akivel a szex maga a mennyország volt, de teljesen kicsinált lelkileg, pillanatnyilag még a cégem alatt is erősen rezeg a léc. Régóta tudtam, hogy valami baj van vele, csak miután én (szerintem) nem vagyok érintett, inkább empata vagyok, mint rájöttem, ezért nem olvastam erről, viszont az utóbbi időben szinte minden elérhető forrást. Én már másfél éve elindultam kifele, akkor volt egy nagyon brutál durva anyagi igénye, 8, de inkább 9 számjegyről beszélünk :) , amikor igazán rájöttem, hogy az életem sem számít a célja érdekében. Grandiózus típus, pár beütéssel. No contacton vagyok vele nagyjából, de az olvasottakkal szemben szerencsésebbnek érzem magam, mert eléggé vissza erősödtem a korábbi lelki erőm környékére, és így elég súlyos ellenfél vagyok már neki. Ő még azt hiszi, játszmában van, de ezen az oldalon elég kihegyezetten várom...

Feketecsuklya 2019.02.22. 16:19:55

@Felébredtem: Persze, alap a szexmegvonásos büntetés.

csinszka3 2019.02.22. 16:54:52

Sziasztok! A blogra rátalálni számomra most maga az erő. :(( Nálunk a legutóbbi kifakadás hétfőn történt: bár tudta, hogy egy nagyon fontos tárgyalásom lesz, természetesen akkor hívott. Nem tudtam felvenni. Mint kiderült, valami "óriás trauma érte", amit nem tudott velem megosztani. Este dühös volt, s hiába barkóbáztam, hogy "mi az Isten történt", nem mondta el. Másnak mindennek elhordott, lerázott telefonon (4 éve élünk együtt), kijelentette, hogy "ezek szerint velem nem tudja megbeszélni a dolgait, majd szakemberekkel teszi és barátokkal"...s persze hozzátette, hogy ez bizony elindított benne egy folyamatot, mégpedig azt, hogy rájött, milyen is vagyok. Azóta (5 napja) nyilván a világ legszarabb embere vagyok, már olyan dolgokat vág hozzám, amiknek értelmét sem látom. Olvastam egy bejegyzésben, hogy 90%-ban még igaz is, amit mond...csak nyilván az összes körülményt hagyja ki, azaz teljesen szürreális az egész + megspékelve el nem hangzott dolgokkal, amik szépítik a meséjét. Először álltam ki végre magamért, mert 1 éve szorgosan próbálom én is elemezni a lelkem...s kértem, hogy hagyja abba, nekem ez fáj, nekem ez rossz. Ezt úgy sikerült értelmezni, hogy ahelyett, hogy én azt mondom, hogy "drágám, én ennek ellenére szeretlek, beszéljük meg stb" saját magamra hegyezem ki a dolgot. A problémájáról persze egy szót sem ejt (mi is volt a hétfői trauma), ellenben ÉN (a szemét, munkamániás, aki a telefont sem vette fel) csak arra bírok koncentrálni, hogy Ő (az ártatlan) MIKET mond és nem látom, hogy azért mondja, mert szarul van. Beleszédültem. Próbáltam erős lenni és kértem, hogy költözzön el, legalább pár napja, mert a periódikusan kibukó hisztiket/kitöréseket/abúzust nem bírom tovább elviselni. Mi jött le ebből? Az, hogy "én a problémájával ott hagyom az út szélén és egy egoista pi.a vagyok". Ahelyett, hogy megráznám magam, szerelmet vallanék, s kibeszélhetnénk a dolgait.
Nem értem.

Persze a kibeszélés lehetőségei adottak, csak éppen az időt tölti máshol: pl. sportklubban, vagy éppen este a barátokkal. Valahogy bűzlik az egész: mikor engem ért trauma, egyrészt el tudtam mondani (5 napon belül tuti...főleg a páromnak), másrészt a buli volt az utolsó, amire vágytam.

Nem bírom elhagyni, ha tényleg probléma érte. Vagy az egész csak színjáték?

Feketecsuklya 2019.02.22. 17:09:45

@csinszka3: igen, színjáték. nekik mindig van egy problémájuk, ami sokkal fontosabb a Tiédnél

csámcsám 2019.02.22. 17:32:42

@csinszka3: Semmiféle eget rengető trauma nem történt vele. Viszont a te sikeredet a fontos tárgyalás ügyében ily módon aknazza alá, egyrészt érezd magad szarul azért amiért Őt "elhanyagoltad", ezért most jól megbüntet azzal hogy nem mondja el a meg sem történt eget rengető traumát, másrészt vedd észre, hogy soha semmilyen körülmények között semmi nem lehet számodra fontosabb mint őnárcisága, még az egisztenciád vagy szakmai hírneved sem, egy pillanatra se.

csinszka3 2019.02.22. 21:24:22

Köszönöm Feketecsuklya és Csámcsám! Ma volt időm kiolvasni a teljes blogot.

Bevallom, az "ominózus hétfő" óta szinte mást sem csináltam, csak kutakodtam a neten és saját józan eszemet firtattam. Mára virradóan már leszedálva ébredtem és a világ szemétládájának tartottam magam azért, mert a tárgyalás alatt nem vettem fel a telefont. (btw: elmondása szerint az összes normális ember felvette volna, hiszen ha hív, pedig tudja, hogy tárgyalok, az nyilván fontos...csak én önző liba nem vagyok ezt felfogni :))

Nem regisztráltam volna, ha ez egy szimpla, egyszeri eset lenne. Sajnos évek óta vannak ezek a hullámvölgyek - persze szinte mindig akkor, amikor nem érek rá, a családomtól már elszakított (mert szerinte a szüleim tettek sérülékennyé)...és igen, rá kell jöjjek, hogy 4 év után is baromi keveset tudok róla (érzelmileg, anyagilag, BÁRHOGY). Tény, hogy nem volt egyszerű a gyerekkorom, de már nem tartok haragot, már elengedtem (szinte csak miatta lett harag) - és büszke vagyok arra, amit egymagam elértem. Volt idő, mikor haragudtam a szüleimre, de nem jellező rám, hogy örlődök egy megváltoztathatatlan dologban. Pontosabban eddig nem volt rám jellemző :))
Jaj, egyszerre sírtam és nevettem a sok bejegyzésen ezen az oldalon...nagyon keserű felismerés ez az egész. Sajnos!!!

Kedves párom miután egész héten mást sem csinált, csak engem alázott (csak a traumáját nem mondta el), s bár kifejtettem, hogy mennyire rosszul érzem magam és gyomorfájdalmaim vannak már a viselkedésétől, attól ő még vígan a haverjaival van ma este is. Annak ellenére, hogy mondta, hogy holnap elköltözik (nálam lakik), persze a mosógépbe rakta a cuccát edzés után (mint mindig, mikor "jelzi", hogy ki kéne mosni).
Gondolom esze ágában sincs elmenni holnap. Hosszú körök lesznek még szerintem
:((
Én meg itthon. Egyedül. Megbántva. Traumájáról nem tudva. Egy pohár fröccsel. A bloggal. És a saját nyomorommal. Ami annyira fájdalmasan nevetséges, üdítően megvilágosító és ijesztő (36 éves vagyok), hogy egyszerre látom a szivárványt és az azt eltakaró sötét felhőket is.

Feketecsuklya 2019.02.23. 08:49:38

Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Tartsd jól fejben a jellegzetes tulajdonságaikat, várható reakcióikat, és ha folyamatosan így reagál, lépj.

illogikusszurrealizmus 2019.02.24. 17:32:39

@Felébredtem:

Sajnos pontosan jól leírtad, addig kedvesek, amíg pontról pontra azt teszed, amit szeretnének. Annyira, hogy mindig minden esetben, (tök mindegy, hogy mit hoz az élet, hogy éppen valaki másnak is szüksége van rád és segítenél neki) ő kell, hogy az első helyen álljon. Ha nem így teszel, akár csak hallja, hogy mással a munkahelyeden fél órát beszéltél, és ne adj Isten jól érezted magad vele, akkor már gáz vagy, mert nemcsak rá van szükséged (pedig neki igen), mert nélküle is jól tudod magad érezni (mikor ő csak veled érzi jól magát), mert előrébb soroltál valakit, mint őt (pedig neki mindig minden esetben csakis te vagy az első). Fél óráról beszélünk...

Nárciszkertész 2019.02.27. 10:44:35

Sziasztok Kedvesek!
Hű, de sokan lettetek hirtelen újak :O Üdv mindenkinek a klubban!
Mindenki, aki itt van, az azért van itt, mert felismerte, hogy miben él/élt. Ez jó, nagyon jó, de csak a startvonal..... Megérkeztetek a nulladik lépéshez, innen jön sajnos a legdurvább rész, olyan, amire felkészülni nem lehet, végigcsinálni pedig iszonyú meló, viszont egyáltalán nem lehetetlen a TELJES felépülés. Csak ez nem két perces menet lesz.
De ehhez az első és legfontosabb, hogy NE NE NE, SOHA NE kérdőjelezzétek meg a saját ép elméteket! Tilos szorongani azon, hogy ti mit csináltatok rosszul. Ez olyan, mintha a csigának lelkiismeretfurdalása lenne azért, mert átment rajta az úthenger... Ő tehet róla, hisz nem szaladt odébb időben, nem? NEM.
Nagyon sokszor sokan leírtuk ezen a blogon, hogy egy nárcival élni nem olyan, mint egy simán elcseszett párkapcsolat, ahol a ki a hibás kérdésre az a válasz, hogy 50-50%.............. Itt az arány 99:1.................... És te vagy benne az egy. Nem a nárci.
Amit te rosszul csináltál, az az, hogy ilyen-olyan-amolyan okok miatt naiv voltál, és hagytad magad bennemaradni valamiben, ami igazából neked sem volt jó, nem hallgattál az ösztöneidre, mindent kimagyaráztál. Ezek a jövőd szempontjából nagyon is fontos hibák. Meg is kell őket nézni közelebbről, rá kell jönni, hogy miért voltak, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanezeket. DE: amíg ki akarsz szállni a nárci-kapcsolatodból, addig nem ez a fő feladat, hanem hogy végképp le tudd zárni az úgynevezett párkapcsolatot (amiről persze csak te hitted, hogy az), erre kell fókuszálni. Méghozzá nagyon koncentráltan.

illogikusszurrealizmus 2019.03.03. 18:28:06

@Boglár Széplaki Bodó: Együttérzek. Sokszor már reggel érzem, hogy üvöltve bőgnék egész nap, annyira hiányzik. Valami beszűkült tudatállapotban vagyok ilyenkor és alig állom meg, hogy ne hívjam fel...

illogikusszurrealizmus 2019.03.05. 09:22:31

@Boglár Széplaki Bodó: Ó, yesss! Szegénykém, ezt ismerem sajnos én is, első kézből. Mikor szakítottam vele, és párszor visszaszippantott, egy ilyen alkalommal, véletlenül megtaláltam a társkeresőn...(jónéhány hónappal utána).
Nem is lenne ezzel baj, ha nem azt terjesztené fűnek-fának, hogy rajtam kívül soha senki, mert én vagyok az igaz szerelem. Ja, amint kiszálltam az ágyából, másnap regisztrált... Nem lepleztem le, pedig megérdemelné. Az összes ismerőse, barátja sajnálja, hogy miattam nem tud talpra állni.
És volt még egyéb nagyon durva is, amit most nem kommentelnék, de akkora ordas nagy hazugságok, mások szájába adva, hogy többször rá kellett kérdeznem nála, mert nem akartam elhinni, hogy pókerarccal ekkorát lehet kamuzni.

Viszont találtam egy újabb nagyon jó Tisza Kata írást, amit belinkelek Neked, hátha segít picit. Azoknak szól, akik még mindig, a fentiek ellenére is szeretik a bántalmazójukat...

Nagyon fáj, még mindig...:(((((

illogikusszurrealizmus 2019.03.05. 09:25:19

Tisza Kata írása:

Figyelem: naturalista szöveg, csak saját felelősségre!
Sokan írják, hogy képtelenek kiszállni a bántalmazó kapcsolatukból. Ebben nincsen semmi meglepő, hiszen éppen ezért bántalmazó. Nem tudsz kiszállni a félelem miatt, hogy megöl, ha megteszed, vagy elveszi a gyerekeidet, tönkretesz, lejárat, ami reális vagy irreális félelem, de generálva van. A másik az a strukturális függés. Totálisan kiszolgáltatott a másiknak, és nem hiszi el, hogy a saját lábára állhatna. A másik éppen ezzel tartja fogva, hogy önbecsülését rombolja. A harmadik ok, hogy egészen egyszerűen még mindig kötődik a bántalmazóhoz érzelmileg, ez a traumás kötés, amit kivülálló nem ért. A traumás kötés gyökere messzire nyúlik nyilvánvalóan, azért ilyen iszonytatóan nehéz leválni, mert nem egy emberről van itt szó valójában, akit el kéne hagyni, hanem az adott emberben tükröződik az áldozatnak a teljes vélt identitása, a gyerekkora, a szülei, úgy érzi, a világnak is vége van a kapcsolatával. Ez nem a realitás. Ez egy vízió. Tehát belül van. Ezért nem kézzelfogható, így elég durva kiműteni onnan.
Ezek az emberek, akik ilyen kapcsolatban élnek, arra panaszkodnak, hogy bár már mindent értenek, minden elolvastak, csomó terápiát végigcsináltak, de nem segített mégsem. És most elakadtak. Mert hiába minden: még mindig szeretik azt, aki bántja őket. És nem tudnak kilépni. Onnan várják a szeretetet, ahonnan a bántást kapják, mert ez az évek során eggyé vált.
Bizonyos embereknél elegendő mindössze információt szerezni a helyzetükről. A megértés már segít szakítani. A megértés már képes dühöt aktiválni, ami kivezető erő. De nem mindenkinél. Van, aki a megértés után is marad. És nem tudja mit tegyen.
Ebben az esetben fölösleges még egy könyvet elolvasni ugyanarról. Fölösleges még egy kognitív terápiát lenyomni. Mert nem itt van a kutya elásva. Ez az irány ki lett maxolva, az emberben már a seggéből is a bántalmazás pszichológiája folyik. És nem segít.
Ezen sokat gondolkodtam. Rájöttem, hogy valami olyasmire van szükség, ami erősebb a patológiás szerelemérzésnél. Mi lehet az? A félelem nem mindenkinél hajtóerő, sokaknál inkább visszatartó erő, mert megszokható és állandósul. Így már nem hat, sőt, lebénít. Mint a hosszú távú szarszag. Tehát valami más kell. Ami erő és képes az úgynevezett szerelmi érzés bomlasztására. Ez pedig sokaknál az undor lesz. Az undor nehezen győzhető le. Amikor hozzád ér, és te öklendezel.
Na de. Itt van a kutya elásva. Ha az áldozat kognitíve tud mindent a másik működéséről, azaz a bántalmazásról (mert ugye van az a nagyon alapszint, amikor az áldozat még nincs tudatában a saját bántalmazottságáról, mert nem áll rendelkezésére információ, vagy tagadásban van), akkor vajon miért nem áll be az undorérzés? Magyarul a kérdés: vajon hogy képes még hozzábújni, ölelgetni, csókolgatni, miután az bántalmazta, átverte, megalázta?
A kérdés tehát az, hogy mi a különbség két egyén között, ahol az egyiknél a tudás elegendő kiváltani azt az undort, ami a szakításhoz elvezeti, a másiknál meg nem?
Egy lényeges különbség az egyén önértékelésében rejlik szerintem. Vagyis minél alacsonyabb az önértékelés, annál kevésbé képes a bántalmazó viselt dolgairól megszerzett tudás oldani a traumás kötést. Hiszen annál inkább úgy véli az áldozat, hogy a magafajtának ez jár, hogy ez normális.
Mi lehet a megoldás tehát? A megoldást én abban látom, hogy az áldozat már ne az elkövető patológiáját akarja megérteni a továbbiakban, amely folyamatban ő még meg is sajnálhatja a saját bántalmazóját mondván: biztosan nehéz gyerekkora volt. Hanem átforduljon a fókusza önmagára, mondván: nadehát bazdmeg, nekem is nehéz gyerekkorom volt! És magában kezdje elvégezni az oldást.
Az áldozat számára egyetlen kiút marad. Már ne kemoterápiázza magát, hanem kezdje el az immunterápiát. Azt értem ezalatt, hogy olyan dolgokat csináljon, amik növelik az önbecsülését, és nem tovább pofozzák. Amit szeret. Amiben jó. Amiben szeretve érzi magát. Akik szeretik. Ahol szerethető lehet. Ezeket a frontokat kell egy adott ponton kinyitnia. És nem a másik állandó megfejtegetésében elmerülnie nyakig és végkimerülésig.
A legtöbb áldozat izolált. A legtöbb izolált áldozathoz évezredek óta senkinek nem volt egy kedves szava.
Van egy japán mondás: ha oda akarsz érni, tegyél egy kitérőt. Ez nekem mindig bejött. Értsd: ha a százhatodik könyv sem segít, tedd le őket. Hagyd pihenni. Engedj meg magadnak egy szünetet. Amiben semmi mást nem csinálsz, mint megpróbálsz rájönni, hogy te magad, mint húsvér ember, mitől éreznéd jól magad. És elkezded azt csinálni. Ahelyett, hogy azzal baszakodnál, hogy a másik mit miért csinál.

illogikusszurrealizmus 2019.03.05. 09:25:54

Folytatás Tisza Katától:

Mi lesz az eredménye? Elmondom. És úgy mondom el, hogy nem könyvből. Hanem a saját szememmel kísértem végig nem egy ilyen folyamatot.
Ahogy az áldozat megéli a saját szerethetőségét máshol, úgy fog a megszerzett tudása undort eredményezni a bántalmazás irányába, ami jótékony. Az undor jótékony érzés. Azért van kitalálva, hogy ha valami nem jó neked, ha megbetegszel tőle, akkor ne edd meg. Ezért nem eszed meg a szart például, hacsak nem a szarevés egészen speciális zavarától szenvedsz. Mert akkor nem érzed az undort. Mindenki más hányna tőle, de te eszed. Ha nem érzed az undort, megeszed a szart, és beteg leszel tőle.
Elnézést a képeimért. De nem tudom másként elmagyarázni pontosabban. Tehát a traumás kötés olyan, hogy szarral etettek egész életedben és megszoktad. Kikapcsolódott az undorjelződ. Már sárgaságos vagy, de még zabálod. Csak úgy tudlak meggyógyítani, ha végre elkezdesz undorodni attól, hogy megedd. Hiába mondják neked, hogy nem jó. Hiába TUDOD, az nem lesz elég. ÉREZNED kell az undort.
Tehát egy jó segítőnek nem elég pofázni. Vissza kell kapcsolnia beléd az érzést. A saját jelzéseid létjogosultságát. Azt az érzést, ami felülírja a szokást, ami addig volt. És mivel a szarevés a baj, sajnos az undor a megoldás. Ha megutálod, akkor ki fogod találni nagyon gyorsan, hogy lehetne megakadályozni. Mert abbahagyni lenyelni a szart, nem véletlenül ismételgetem, már nem fog tűrni halasztást.
Igen. Első körben hányni fogsz. Másodikban is. Addig fogsz hányni, míg ki nem hányod az összes szart, amit lenyeltél nem érzékelve az undort. De most, hogy érzed, hányni fogsz. És soha, de soha többé a büdös életben nincs az az Isten, aki lenyeletné veled még egyszer.
Ha rendesen kihánytad.
Visszatérve. Első lépés: tudás szerzés. Második: szünet az agyalásban. Harmadik: önbecsülés növelése szerethető dolgokkal. Negyedik: megjön az undorérzés. Akkor fog lecsapódni a következő: a kurva kibaszott életbe, ezt VELEM, sőt, senki emberfiával nem lehet megcsinálni! És akkor hányni fogsz. Ötödik: cselekvés a változtatásért. Egyéni és/vagy társadalmi szinteken.
Az undor ott van egyébként a felszín alatt mindig, de mivel nincs kiengedve, az áldozat önmagától undorodik meg. És minél inkább undorodik saját magától, annál inkább helyénvalónak érzi a szart, tehát egyre inkább beleragad.
A düh sajnos nem elég akkor, ha a pár még aktív nemi életet él, mert a düh érzése levezethető a szexen keresztül, és annak részeként csak erősíti a kötést.
Ha a szexualitás áthelyeződik máshová, akkor könnyebb a leválás. Ezért is van az, hogy bizonyos kapcsolatok utolsó fázisaiban a szerető fogja jelenteni a kiutat. Sok esetben ez csupán projekció, és nagyon sok minden kerül bele a szexbe, ami nincs is benne: hordozni fogja kezdetben a szabadságharcok eufóriáját, ami a válást követően egycsapásra szűnik majd meg.
Ha az undorból keletkező negatív energia nincs kiszállásra kiaknázva, akkor sajnos a lehető legrosszabb történik. A konzerválódott undorba ragadnak bele a felek, ahonnan már aligha mozgósítható érzés. Olyan, mint a szartengerbe beleragadt kerék. Élnek, egymás utálatában, míg a halál el nem választ. De itt a pokol előtte van.

puffatag 2019.05.19. 12:15:24

volt barátnémat tarja fogva 2 éve egy nárci. úgy tűnik nyomozva kicsit, hogy már több nőt a halálba kergetett. meddig csinálhatja még? 63 éves a féregnyúlvány, még 2-3 nőt tönkretesz? nem kéne eltávolítani a társadalomból? én ezt tervezem

csámcsám 2019.05.24. 14:25:46

@puffatag: Nem tudom mit tervezel pontosan a nárcival, de sztem inkább a barátnődnek kellene segíteni kilépni ebből a kapcsolatból, már persze ha megszületett már benne ez a döntés....

puffatag 2019.05.28. 15:20:57

a volt barátnőmben már megszületett a döntés, aztán 2 nappal később nem jelent meg ferihegyen, indultunk volna tiranába, ehelyett lement ápolni a férget, mert az azt hazudta, hogy haldoklik. szóval a nárcik elfogyasztanak kb 10 nőt életükben és ezt büntetlenül tehetik. szétrobbantja ez az igazságérzetemet. ha lennének alvilági ismerősök (hálistennek nincsenek), félholtra verést már megrendeltem volna

Bodli 2019.06.06. 21:14:59

Kívülről segíteni próbálni lehet, de megoldani sajnos nem. Nekem is mindenki mondta - de amíg nem jutottam el oda, hogy többször is az öngyilkosságot latolgattam, mert elhitette, hogy csupán egy elviselhetetlen szörnyeteg vagyok a világ szemében, addig nem hallottam meg a barátaimat. Viszont mihelyst leér a gödör aljára a hölgy, nagyon jó, ha tud veled beszélgetni.

2019.06.07. 12:13:35

@puffatag: Érdekes ez, hogy ezek a szörnyetegek embereket simán öngyilkosságba hajszolnak. Engem is egy hajszál választott el tőle, már kétszer. Na több ilyen nem lesz, megszabadultam tőle, de ahhoz az kellett, hogy ráébresszenek, kivel is van dolgom, mert amíg nem tudtam, nem értettem miben vagyok, minden újra felbukkanásakor a remény is újraéledt bennem. Amit persze mindannyiszor meg is ölt szépen...
Barátnőd szembesült vele, kicsoda-micsoda a hapsi?

puffatag 2019.06.10. 10:25:42

fél éve szembesült vele, viszont önértékelése kb nulla, így nem látok kiutat. velem lakott budapesten 15 évig, majd leköltözött egy haldokló faluba, hogy majd ő ott egyedül fog gazdálkodni. mindenki mondta neki, hogy nem fog menni, de majd ő megmutatja. a féreg 2 faluval odébb lakik és rendszeresen segít ház körüli munkákban, így mindig vissza tudja rántani

2019.06.13. 13:45:20

Pedig önértékelés nélkül sajnos tényleg nem sok esélye van szabadulni. Ha esetleg úgy érzi, nincs másra, jobbra esélye.

Bánatkövecske 2019.06.16. 09:28:17

m.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=qhjDFxqfUd0 Szeretnélek benneteket megkérdezni,hogy értékelitek ezt a dalt. Két és fél hónap tellt el a szakítás óta, minden erőmmel küzdök, h.erős legyek és reálisan lássák. Erre tegnap megosztja ezt...

Bánatkövecske 2019.06.16. 09:31:09

Lássak. Bocsánat. Számomra ez az ambivalencia a legnehezebb,hisz folyton felmentettem...és most ismét a bűntudatot kelti bennem..

Bánatkövecske 2019.06.16. 09:33:29

@Felébredtem: Szia, hol tartasz? Az én válaszom is igen a kérdésedre...

csámcsám 2019.06.16. 21:21:00

@Bánatkövecske: Ki osztotta meg? Ha a nárci, akkor könyörögve kérlek, állítsd le a követését, a saját jólfelfogott érdekedben. Mocskosul nehéz időszak ez amúgy is, ne szúrd magad szíven még ilyenekkel is. Nincs mit felmenteni rajtuk. Tudják mit csinálnak.

Bánatkövecske 2019.06.17. 20:38:30

@csámcsám: Tudom,h.minden kapcsolat megszakítása az egyetlen esély. Igazából már nem kommunikálunk,nincs köztünk kapcsolat. Ez a dal egy üzenet nekem arról,h.én rontottam el,mert elküldtem..ugyan hetek óta elhanyagolt,csenddel vert,és a szakítás másnapján megvolt az új áldozat,de azért itt egy kis bűntudatkeltés... Sztem ez is annyira jellemző.. Nagyon fáj,de megerősít abban,h.a tettek és a dumája nincsenek összhangban...h.nem az,akinek hiszi magát.. Sajnos számomra olykor még mindig hihetetlen,h.évekig nem jöttem rá,mi történik...

2019.06.17. 21:22:46

@Bánatkövecske: sokan sokáig nem jöttünk rá
Most már tudod ki ő Csak még nagyon fáj Ezért ne nézd őt sehol!!
Csak még több fájdalmat okoz neked

csámcsám 2019.06.17. 21:33:34

@Bánatkövecske: Tudom milyen nehéz, de próbáld meg azt, hogy törlöd - igazából ezt kellene - , vagy ha ez még nem megy, akkor a követés leállítását a közösségi oldalakon, és soha de soha többé ne jusson eszedbe megnézni az oldalait. Hidd el rengeteg további szívfajdalomtól mented meg magadat. Ő sosem fogja abbahagyni, csak ezután arról gondoskodik rendszeres időközönként, hogy neked minél fájóbb tartalmat osszon meg és pontosan tudja! mennyire fáj neked. Ne add meg neki ezt a torz örömöt. Nagyon messze még a gyógyulás ami nagyon is lehetséges, és nincs szükséged meg pluszban ilyenekre. Magadért meg kell ezt tenned. Nehéz ez akkor amikor pont semmi erőd nincs, de ezekkel nem fog tudni tovább gyengíteni, ha ezt magadra nézve maradéktalanul betartod, és már ez is egy óriási lépés ami elvezet a tényleges No Contact-ig, be fogod látni hogy szükség van rá.

2019.06.17. 22:00:35

@Bánatkövecske: megnéztem a youtubon a számot... Tipikus
Kérlek ne nézd miket oszt meg... Tudom magamról belém is belém hasítana lehettem volna minden
Nem lettem
Te sem
Rajtuk múlt

Bánatkövecske 2019.06.17. 23:00:05

@csámcsám: nagyon nehezen tudok érzelmileg elszakadni tőle... Tudom,h.nem szabadna néznem..már azt is nagy eredménynek tartom,h.nem írok neki és nem reagálok semmit..mert olyan is volt. Valahogy azt érzem,akkor győzöm le igazán a függőséget,ha saját akaratomból nem követem,nem azért,mert nem tudom. De lehet,h.ez csak önámítás. Rá fogok jönni. Pár nap,és elköltözik, jelenleg belehalok a gondolatban,h.soha többet nem látom, miközben tudom,ez egy óriási ajándék,h.meggyógyulhassak. Nagyon őszintén arra várok,vajon el akar-e köszönni.. s hogy legyen erőm azt mondani, nem,már nincs szó,amire szükségem lenne tőle.. Köszönöm a támogatásod,óriási segítség ez nekem.

Bodli 2019.06.17. 23:02:55

"Ne add meg neki ezt a torz örömöt." Ez nagyon találó.
3 és fél hónapja léptem ki. De minden nap találkozunk a munkahelyen. Nem foglalkozom vele, rá se nézek. És mi kezdődött pár napja? Először goromba, ijesztgető levelek, hátha még félek tőle. (Féltem, tudta jól.) Aztán valami idétlen szívességet ajánlott fel, nem reagáltam, erre most írt egy Szégyelld-magad-hogy-ilyen-bunkó-vagy-mikor-én-még-mindig-milyen rendes- jellegűt. Szóval bűntudatkeltés, a maga fényezése és az én mocskolásom vég nélkül... Nagyon okos embernek tartja magát. És azt bizonygatja: én vagyok a mekkora barom, hogy nem hittem el neki: ő mennyire szeret. De közben nem képes észrevenni: a nagy szeretet a folytonos megalázásomból és nagyon durva érzelmi bántásomból áll. Mondtam ezt neki, írtam, sokszor. De abból is az lett kihozva: én vagyok az ostoba, értetlen, aki nem azt érzi, amit kell. Mert hiszen ő szeret, akkor én örüljek. Akkor miért bánt mindig? De hát nem bánt, csak én érzem rosszul...
És nincs vége, hiszen körbe-körbe megy ez.
Csak kilépni lehet.

Bánatkövecske 2019.06.17. 23:04:51

@Eperke2222: Én is azt érzem,tipikus a dal, bűntudatkeltős, hibáztatós, átlépős, megalázó.. Aki ezt nem élte, nem értheti. Hálás vagyok,h.vetted a fáradságot, minden segítséget köszönök, mert olyan nagyon fáj.. De már tudom, sok idő múlva elérem,h.megszűnnek az érzéseim irányába.

Bánatkövecske 2019.06.17. 23:11:12

@Bodli: A konkrétumok eltérőek,de szinte ijesztő,h.a mögöttes tartalom mennyire ugyanaz...amit TESZ, azzal bánt, amit MOND, azzal el akarja hitetni: te érzed rosszul,hisz ő szeret.. Valójában csak újra akarja kezdeni a játszmát, vissza akar szippantani. Az írásodból érződik,milyen erős vagy! Nem fogod hagyni,hogy újra bántson. Nagyon szorítok!

csámcsám 2019.06.18. 12:02:19

@Bánatkövecske: Nagyon nagyon nehéz elszakadni. Bele is haltunk mindannyian, van aki ténylegesen, és vagyunk mi, akik átvitt értelemben, hiszen az az "énünk" aki a nárci mellett volt, gyakorlatilag meghal és ez így van rendjén, bármilyen furcsa és hihetetlen is ez most. De pont ott ahol ez történik, születik meg az új. Lassan észrevétlenül, de nagyon erős lesz. Támogasd és védd magad amennyire csak bírod, azzal, hogy nem teszed ki magad a nárci semmilyen támadásának, provokációjának, minden csatornát el kell zárni. A nárci nem a lelki társad. Miután leesett az álarca, nem lesz tekintettel rád. Minden túlzás nélkül a mentőben is ütne. Ne várj tőle semmi jót, mert ami látszólag jót is próbál adni, mondani, abban sem lesz semmi köszönet, mindig igyekszik majd a kést megforgatni benned. Életed talán legkeményebb időszaka jön, és eltart egy darabig, minden erődre szükség lesz. Ne gondolkozz sokat, egyszerűen csak zárjad le a csatornákat, és következetesen tarts ki amellett, hogy soha többé nem nézed meg. Menni fog. Máris sokat tettél, de ez csak a "start vonal" ahogy Nárciszkertész írta. Bízz magadban, túl fogsz jutni rajta.

Bodli 2019.06.18. 20:17:55

Kedves Bánatkövecske, talán az is segít, ha próbálsz más dolgok, élmények felé fordulni. Menj, csináld. Egy idő után, szerintem elég hamar észreveszed: jól érezted magad. Nélküle. Vagyis lehet élni nélküle. Élni, nem csak szenvedni. Aztán azt is megéled: vele csak szenvedni lehet, nélküle viszont sokkal jobb.
Ha hagyod, az élet elsodor mellőle :-)

Bánatkövecske 2019.06.22. 00:40:22

@Eperke2222: Szia! De jólesik,h.érdeklődsz! :-) Épp azzal küzdök,h.a hozzám közel állók sem értik már,miért szenvedek miatta még mindig. Nem bántom őket,hisz én sem értem.... Még egy hét,és elhúz innen..s közben óriási ambivalencia van bennem: TÉNYLEG örülök, hihetetlen ajándék,h.nem nekem kell váltanom és végre ismét biztonságos,nyugodt közeg lesz az imádott munkahelyem (19 éve dolgozom itt)...és egyúttal esténként zokogok,h.végleg vége mindennek.. Olyan nehéz ez..nem vagyok büszke,sem önbizalommal teli,de értelmes felnőtt nőnek tartom magam,aki két lábbal áll a földön,egyedül teremtettem egzisztenciát magamnak,szépen,szeretettel igyekszem nevelni a gyermekem... S mégis hibáztatom magam még mindig,h.én rontottam el, miközben TUDOM,mennyit bántott,hitegetett,félretett,hányszor hazudott.. Ahogy Bodli tanácsolta,percet sem unatkozom, most épp újítom a lakásom, s vannak terveim, tudok nevetni,már enni is (ez is ajándék,hát kilót fogytam).. De még folyton ezen agyalok, nagyon fáj,és olykor szerethetetlennek érzem magam.. Szenvedek a tudattól,h.most mással éli a cukrostakony időszakot, sztem én ezt engedem el nehezen,mert fantasztikus volt...Írom az emlékeim,amikkel bántott,h.legyen mibe kapaszkodni..van bőven. A mai pl.: egy hónapja megkértem,az öt év közös fotóit adja oda nekem (nem akartam,h.a gyerek és a saját fotóim nála legyenek,hisz ő tényleg átlépett rajtunk, teljesen). Időt kért,mert sok fotót kell átnéznie..ma odaadta a pen-driveomat ÜRESEN.. (ő nagyon ilyen,mindig ígér,alig valósít meg,és felháborodik,ha ezt visszatükrözik)..Sztem azt gondolta,nem nézem meg,de megtettem,persze megkérdeztem, jól szórakozik-e,s hogy valóban ennyire sem képes.. Nézett nagy szemekkel,h.nem érti,mi történt,ő rátette,jajdekellemetlen.. Tipikus amúgy,soha nem fogadta el,a munkában sem,h.alig csinál vmit... Szóval miért bánkódom én,aki fáradhatatlanul dolgozik és mindig őszinte és segítőkész vagyok egy ILYEN ember után? Bevallom azt is,félelemmel tölt el a gondolat,h.az új párjával végleg boldog lesz esetleg,mert az azt jelentené nekem,h.bennem volt a hiba.. Reálisabban kellene mindig gondolkozom, elengednem a hamis,általa keltett illúziót,mert ő az,az ígéret földje volt. Néha még abban is kételkedem,h.nárci,pedig rengeteg dolog stimmel,amit olvastam..a zsigereimben érzem,h.az...de hogy jövök én ahhoz,h.egy szerelmi csalódás feldolgozása céljából ilyet mondjak rá? Néha azt hiszem,nem vagyok normális.. Úgy döntöttem, egy hét múlva,ha eltűnik, törlöm mindenhonnan,hisz engem csak meggyötört: a boldogságát nem kell látnom, harmadszor pedig nem szabad hinném neki,mert az az életembe kerül. Szóval én így vagyok,nem vagyok rá büszke,de küzdök ezerrel. Nálad próbálkozik még??? S te hogy tudsz viszonyulni hozzá? Hálás vagyok minden sörért,amit itt kapok,mert érzem,h.ugyanazt a poklot jártuk itt még mindannyian....

Bánatkövecske 2019.06.22. 00:44:27

Sorért,nem sörért :-) az automatikus szövegszerkesztő olykor megviccel. Bocsánat!
süti beállítások módosítása