Élet egy nárcisztikussal

"Hát Bástya elvtársat már meg sem akarják ölni?"

2017/04/04. - írta: Nárciszkertész

  giphy.gif

A nárci remek dramaturg. Lételeme a dráma, és a tragédiák világában érzi magát otthon. Vele mindig történik valami drámai. Valami drámaian grandiózus, vagy valami drámaian tragikus. Egy olyan látszólag egyszerű dolog, mint beülni az autóba, és eljutni A-ból B-be, valójában nem más, mint drámák sorozata.

A drámai események ráadásul állandó magyarázatként szolgálnak bármilyen felelősség elhárítására és másra tolására. Kiváló indokok bármilyen segítségnyújtás elmulasztására vagy kérés nem teljesítésére, esetleg bármilyen, általa nem kívánt helyzetből való kilépésre. Vagy csak úgy, figyelemfelkeltésre, ha már sajnálathiánya van (mert mondjuk már másfél órája nem történt semmi tragikus). Esetleg régen (kb. 10 perce) hallotta tőled, hogy bocsánat, de tudja, hogy ha dráma van, mondani fogod, mert a drámáért végső soron mindig te vagy a felelős. Igen, akkor is, ha ott se voltál.

Amikor neked vagy bárki hozzá elvileg közelállónak kellene a segítség, biztos, hogy nem lesz sima ügy. Vagy megsértődik, vagy vele fog történni pillanatokon belül valami még sokkal drámaibb. Hogy néz ki ez a hétköznapokban?

Így:

Sürgős segítségre volna szükséged, mert a gyerekeid véletlenül összefejeltek játék közben, az egyiknek dől az orrából a vér, a másik készül elájulni, neked meg csak két kezed van. Kiabálsz a nárcidnak, hogy gyorsan jöjjön (értelemszerűen nincs időd kifejteni, hogy miért, de feltételezed, hogy a 267 decibeles gyereksírásból kitalálható, hogy az ügy nem tűr halasztást). A nárcid nem sieti el, de azért hallod, hogy fölkászálódik a számítógépe elől. A szomszéd szobából indul, a táv nagyjából 3 méter. Szól, hogy jön, majd nagyjából 1 másodperc múlva éktelen ordítást hallasz. Odakiabálsz, hogy mi történt, de válasz nem érkezik, és a nárcid sem. Az időközben elájult gyereked az öledben, a másiknak szorítod az orrára a pólóját, mert zsepi épp nem volt kéznél. 5 perc múlva a vérző orr eláll, közben megpróbálod magához téríteni az elájult gyereket, sikerül, hurrá. Körbepakolod a frissen magához tértet néhány párnával, hogy el ne dőljön, megsimogatod a még mindig hüppögő, de már nem orrvérző másikat, és elindulsz megnézni, hogy mi történt a nárciddal. Fájdalmas arccal ül a székén, és fogja a lábujját. Mi történt? - kérdezed. Ő végtelenül szemrehányóan rád néz, hogy miért csak most értél ide (nem mondja ki, naná, de látod), majd elhaló hangon közli, hogy a lábára esett az Értelmező kéziszótár, és a kislábujja most BIZTOSAN eltörött. Már rutinos vagy, mivel ez körülbelül a századik ilyen eset, sose tört még el az Értelmező kéziszótártól a lábujja. Nem őszinte a mosolyod, nem mondasz semmit, hanem visszamész a gyerekeidhez. Az esetet egész napos duzzogás követi a részéről, bár te egy óra múlva kedvesen megkérdezed, hogy amúgy hogy van a lábujja. Ekkor szenvedő arccal elmondja, hogy hát lehet, hogy mégsem tört el, de megzúzódott, az biztos. Ekkor megjelennek körülötte a gyerekek is, és - meglátva a szenvedő arcát - elkezdik sajnálni és körbesimogatják. Ő bánatosan megsimogatja a buksijukat, majd szemrehányóan rád néz, hogy lám, a gyerekei BEZZEG empatikusak, nem úgy, mint te.

Esetleg így:

Éjszaka arra ébredsz, hogy a gyerekszobából gyanús öklendező köhögést hallasz. Sajnos pontosan tudod, hogy ez mit jelent, berohansz, útközben felkapod a kezed ügyébe akadó egyetlen tárgyat, ami alkalmas lehet a kárelhárításra, ez pont egy virágcserép, alul lyukas, szóval nem lesz jó, de mindegy, ez van. Odaérsz a köhögés színhelyére, röptében odatartod a virágcserepet, és már jön is sugárban a gyerekedből kifele minden, ami előző nap belement. Kiabálsz a nárcidnak, hogy hozza gyorsan a vödröt, közben persze már úszik a gyerek pizsamája, a takaró, a lepedő, a szőnyeg, te, vagyis 1,5 méter sugarú körben minden. Közben egyik kezeddel tartod a gyerek fejét, a másikkal próbálod kikotorni a haját a szájából, a harmadikkal tartod a lyukas cserepet. Úgy érzed, órák telnek el, de nem, valójában csak potom 6 perc telik el, mire a nárcid megjelenik kezében a vödörrel. A hányás eddigre persze abbamarad, de mostanra már nem vagy nagyon megértő kedvedben, és megkérdezed, hogy mégis mi tartott ennyi ideig? A nárcid szemrehányó arcot vág, és elmondja, hogy tudhatnád, hogy ő nem tud éjszaka hirtelen fölkelni, de mégis fölkelt, mert hallotta, hogy baj van, de mivel hirtelen ébredt, nekiment az ajtófélfának, és most óriási pukli lett a fején, ettől nagyon szédül, és amúgy a vödröt is ki kellett még takarítania, mert te tegnap telepakoltad kitudjamivel (természetesen nem jártál a vödör közelében előző nap, és nem szokásod telepakolni sem). Oké, szuper. Beledobod az alul csöpögő virágcserepet a vödörbe, virágcserép eltörik, nem baj. Szólsz, hogy hozza a fürdőszobába vagy a rongybabaként felboruló gyereket vagy az összehányt ágyneműjét, de ő csak áll a kezében a vödörrel, és megjegyzi, hogy összetörted a virágcserepet, amit tőle kaptál a születésnapodra. Te megfogod a gyerek ágyneműjét, összehajtogatod, hogy ne folyjon ki a tartalma, kiviszed, bedobod a kádba. Aztán összenyalábolod a gyereket, őt is kiviszed a fürdőszobába, lehámozod róla a pizsamát, közben megkéred a nárcidat, hogy mossa ki a vödröt. Lezuhanyzod a gyereket, megmosod a haját, kiöblíted a pizsamát és az ágyneműt, visszaviszed a gyereket. A szemed sarkából látod, hogy a nárcid undorodó fejjel nézi a vödröt, de azért talán ki fogja pucolni. Új pizsamát adsz a gyerekre, megszárítod a haját, új ágyneműt húzol az ágyára, simogatod a fejét, eléggé odavan szegény. Ekkor szól, hogy megint kapar a torka, ajjajj, hát ez nem jelent jót. Kiabálsz, hogy kell a vödör MOST. A nárci visszakiabál, hogy még nincs kész a kipucolással. Kiabálsz, hogy teljesen mindegy, MOST hozza a vödröt. Behozza, pont ugyanaz van benne, mint amikor kivitte, nem baj, megy is bele a következő adag. Fogod a vödröt, a gyerek fejét, haját. Akció abbamarad, vödröt visszaadod kipucolás céljából. Nárci sértődötten elvonul. Ott maradsz a gyerek mellett, megvárod, míg elalszik. Amikor elaludt, kimész, hogy behozd a saját ágyneműd, mert még nyilván nincs vége az akciónak, ezért inkább mellette alszol. A vödör kimosva a fürdőszobában, a nárcid már az ágyban horkol. Ujjé, legalább a vödröt nem kell már kimosnod.

Összegzés: Ha a nárci körül nincsen állandóan valami dráma, vagy éppen nem ő a dráma főszereplője, azt rettentően nehezen tűri és viseli. Az élet akkor működik kielégítően, ha mindig történik valami tragikus, amiről be lehet számolni, vagy amiért mások sajnálják. Nem szeretnéd tudni, mi történne, ha egyszer veled történne valami tényleg drámai.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr1412393365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

shamandalie 2017.04.05. 12:46:19

Hiánypótló ez a blog! Remélem sok bejegyzést olvashatok még.
Én már ott hagytam a nárciszomat, de még feldolgozási folyamatban vagyok, és persze közellenség lettem.

gangsárkány 2017.04.05. 16:59:32

ha felismered, hogy nárci a kedvesed, menekülj!

iwillsurvive 2019.01.14. 20:48:10

Erre is volt példa...amikor én lettem rosszul, magamnak hívtam mentőt, mert ő nem tudja, azt hogy kell...közben elnézte, ahogy egyedül összepakolom a cuccaimat ( alig voltam magamnál ), majd békésen visszafeküdt aludni...
Ugyanilyen békésen horkolt, amikor a kisfiunk kruppos rohamot kapott fulladozott, azt sem tudtam, hova kapjak...szerinte ezeket nekem kell megoldanom, mivel én vagyok gyesen, és szépen átfordult a másik oldalára ....én egész éjjel a szememet sem mertem lehunyni. Ezer hasonlót tudnék még írni...bármi gond volt a gyerekkel, egyszer sem kelt fel, de talán jobb is , mert csak akadályozott volna, hiszen rá kellett volna figyelnem...

kormanyrud 2020.07.12. 04:52:48

Nem tudom, ez nekem nem narcisznak tunik, hanem egy szimpla tutyimutyi balfasznak...

kormanyrud 2020.07.12. 04:54:33

@iwillsurvive: Oszinten: Hany evig eltel ebben a kapcsolatban? Bar nekem egesz mas fogalmaim vannak a "kapcsolat" szo jelenteserol...

iwillsurvive 2020.07.13. 23:24:59

12 évet vett el az életemből ...utólag visszagondolva hihetetlen, hogy eddig bírtam. Ha másra nem, arra jó volt, hogy már messziről felismerem ezt a típust és még csak véletlenül sem kerülök semmiféle kapcsolatba vele.