Miután sikeresen felismertél és túléltél egy nárcit, teljesen biztos, hogy a felismerés utáni első reakciód az lesz, hogy hogy lehettél ENNYIRE hülye, hogy ennyi ideig nem vetted észre????

Ekkor nekilátsz tájékozódni, utánaolvasni, dilidokihoz járni. Ahogy egyre többet megtudsz a témáról, úgy fogod egyre jobban verni a fejedet a falba amiatt, hogy miért nem vetted észre a nyilvánvalót. Azért, mert ez sajnos csak utólag nyilvánvaló. Amíg nem tudod, hogy mit kell nézni, nem tudod észrevenni, mert egyszerűen nem vagy a megfelelő információk birtokában. A nárcisztikus abúzus pont attól alattomos, és pont attól nagyon nehezen felismerhető, hogy a legtöbb embernek sejtelme sincs a veszélyes emberek működési mechanizmusáról.

Egészséges emberi reakciókat vársz, egészséges magyarázatokat próbálsz adni valójában teljesen egészségtelen helyzetekre annak az egészen egyszerű ténynek a következtében, hogy neked - a nárcival ellentétben - nincs személyiségzavarod.

A nárcisztikus energiavámpír közeledben való jelenlétének MINDIG van jele. De tudnod kell, hogy mit kell nézni, különben nem fogod észrevenni. A tudás hatalom.

A korábban már említett kötelezően elolvasandó szakirodalmak mellé vedd fel a listádra ezt is:

Joe Navarro: Veszélyes személyiségek. Az FBI-ügynök legújabb emberismereti kézikönyve. Libri Kiadó, 2015.

Ő írja az alábbiakat. Nagyon figyelj, sokat számít és segít a saját önbecsülésed helyreállításában:

„Négy évtized alatt azt tanultam meg, hogy bizonyos személyiségek különösen hajlamosak bántani másokat. Újra és újra ők felelősek a bűnesetekért, a kínzásért, a nyomorúságért, a pénzügyi veszteségekért és a kioltott életekért. (…)

Amikor erőszakos eseményekre kerül sor, hónapokig erről szólnak a hírek, mindenki ezzel foglalkozik. (…) De bármilyen döbbenetesek is ezek az erőszakos cselekmények, nem adnak teljes képet arról, hogy ki szedi a legtöbb áldozatot. Az a szomorú igazság, hogy minden tömeggyilkosra jut több száz olyan, aki egyszerre egy gyereket, egy partnert, egy házastársat öl meg- és ezek az események még a nagy napilapok utolsó oldalaira is nehezen férnek be. A figyelő szemektől távol, az országos hírek ingerküszöbén túl kerül sor arra a számtalan bűncselekményre, kínzásra és szenvedésre, amely sokkal nagyobb valószínűséggel érint minket.

A köztünk élő veszélyes személyiségek zárt ajtók mögött, otthon okoznak károkat, vagy éppen az iskolában és az irodában; gyakran titokban leselkednek a gyanútlanokra és a jóhiszeműekre - és legtöbbször csak akkor derül fény rájuk, amikor már túl késő. Csak azokban a ritka esetekben kerülnek be a hírekbe, amikor elkapják őket. (…)

Gondoljunk vissza azokra az esetekre, amikor elloptak tőlünk valamit vagy fájdalmasan kihasználtak. Talán betörtek a lakásunkba, vagy feltörték az autónkat. Talán randevúztunk valakivel, aki mérgezőnek bizonyult, vagy kegyetlenkedtek velünk az iskolában vagy az irodában. Talán megtámadtak, kiraboltak, szexuálisan bántalmaztak, de nem tettünk feljelentést, vagy ha igen, nem találták meg a tettest. Sok olyan dolog történik körülöttünk, amiről senki nem tesz bejelentést, de ha mégis, ritkán börtönzik be a felelősöket. A kriminológusok 60 éve tudják, hogy a bűnözők kevesebb mint 1%-át ítélik börtönbüntetésre a cselekményük miatt.

Ránk nézve ez azt jelenti, hogy a fájdalmat okozni képes emberek többsége - a veszélyes személyiségek - elkerülik a vizsgálatot, úgy forgatják fel az életünket, hogy soha nem kapják el őket, vagy évek telnek el, mire sikerül őket megállítani. És ez csak a fizikai sérelem. Nem minden seb fizikai. Aki megbánt minket, érzelmi, lelki vagy pénzügyi sérelmet is okoz. Ők is veszélyes személyiségek, mert a maguk módján ők is kockára teszik az életünket.

A nyomozásokból, a letartóztatásokból és az erőszaktevőkkel, a gyilkosokkal, az emberrablókkal, a bankrablókkal, a fehér galléros bűnözőkkel, a pedofilokkal és a terroristákkal folytatott beszélgetésekből megtanultam - sokszor a magam kárán (megj.: Kedves Blogolvasó, figyelj jól! Ezt egy kifejezetten erre kiképzett, nagyon sokat tanult, nagyon nagy tapasztalattal rendelkező bűnügyi profilozó mondja! Ehhez mérd, hogy mennyire vagy hülye, ha nem vetted észre. Aha, semennyire, így van. - Nárciszkertész) -, hogy a veszélyes személyiségek könnyen átverik a többieket. A felszínen normálisnak látszanak, úgy is viselkednek. Sokszor kifejezetten intelligensek, érdekesek, kedvesek és vonzók. De mindig veszélyesek. (…)

Ezeknek az embereknek nemcsak a személyisége, hanem a jelleme is sérült - erkölcsi és etikai szempontból. Nem bízhatunk benne, hogy igazat mondanak, hogy törődnek velünk és megvédenek, vagy biztonságban lehetünk mellettük. Hibáikból következően a viselkedésük az emberi szenvedés dúlását hagyja maga mögött.”

„A veszélyes személyiségek köztünk élnek. Lehet a szomszédunk, a barátunk, a főnökünk, a partnerünk, a házastársunk, a rokonunk vagy valamelyik szülőnk. Lehetnek közösségi vezetők vagy éppen az oktatásunkért, a pénzünkért, az egészségünkért, vagy a biztonságunkért felelős szakemberek - éppen ezért kell különösen éberen figyelnünk.

A gonoszság, a bűn vagy a szenvedés sokféleképpen leselkedik ránk, és ritkán fordul elő, hogy zászlót lengetve vagy sípot fújva figyelmeztet, hogy készüljünk fel a közeledtére. Az FBI különleges ügynökeként az a tapasztalatom, hogy a bűnözők hihetetlenül tehetségesen kerülnek közel hozzánk, hogy azután kihasználjanak.

Hogyan vehetjük észre és kerülhetjük el a bajt, mielőtt megtörténhetne? Végül nem számíthatunk másra, csak arra, hogy velünk született veszélyészlelési képességeink, megfigyelőképességünk és mások viselkedése figyelmeztet, ha valami nincs rendben.

Néha csak egy ember menthet meg minket a megfigyeléseivel: saját magunk, hiszen mi ülünk a mellett a furcsa vagy ingerlékeny ember mellett az irodában, vagy otthon a zárt ajtók mögött. Gondoljunk például Ariel Castro esetére 2013-ból: több mint egy évtizedig tartott elzárva három lányt, akiket rendszeresen megkínzott és megerőszakolt. A letartóztatása után néhány órával a szomszédok döbbenten nyilatkozták az újságíróknak, hogy Castro „mindig mosolygott, és értett a gyerekek nyelvén”. Az egyik szomszéd, aki két házzal arrébb lakott, és 22 éve ismerte Castrót, így fogalmazott: „Kicsit bűntudatom van, észre kellett volna vennem.”

De mi történt volna, ha a szomszédok, a családtagok, a zenész kollégák jobb megfigyelők? Sajnos a legtöbb ember nem is akar az álca mögé nézni. A társadalom megveti azt, aki mások dolgába avatkozik, és a legtöbben nem is tudják, mire kellene figyelniük. A társadalmi vakság sajnos nem a kivétel, hanem a szabály. (…)

Amikor valaki áldozattá válik, később mindig felteszi magának a kérdést: „Hogyan történhetett ez meg velem? Miért nem láttam a jeleket?” Mindannyiunkkal történt már ilyen, velem is. Hátrafelé tökéletesen látunk, előrefelé viszont szinte semmit. Senki nem mondta el, mire figyeljünk. Mi, akik bűneseteket dolgozunk fel, tudjuk, hogy szinte mindig vannak olyan személyiségjegyek vagy viselkedésformák, amelyek a tájékozottan számára azt súgják: „Itt valami probléma van, légy résen vagy szaladj el” - ám vagy nem ismerték fel a jeleket, vagy nem törődtek velük.”

A könyv végén van egy fejezet, az a címe, hogy Védekezés a veszélyes személyiségekkel szemben. Nagyon hasznos, gyakorlati útmutató. Ezen fejezet első alfejezetéből álljon itt még egy potenciálisan életmentő részlet. Az alfejezet címe: Kezdjük a legfontosabbal: a valósággal

„Amikor veszélyes személyiséggel van dolgunk, általában ehhez hasonló jó szándékú tanácsokat hallunk: „Próbálj meg beszélni vele; keress neki segítséget; próbáljátok meg együtt megoldani a problémát; adj neki még egy esélyt.” Nicole Brown Simpson, O. J. Simpson felesége mindent megpróbált. Már nem él. A fenti tanácsok hasznosak, ha átlagos, két embert érintő problémáról van szó. Ha azonban a könyvben szereplő négy veszélyes személyiség valamelyikével állunk szemben, egészen más a helyzet.”

Tehát: NEM, nem vagy hülye, hogy nem vetted észre. De a következőt már vedd észre.