Élet egy nárcisztikussal

Szakítás a nárcival - Tragédia 4 felvonásban

2017/04/20. - írta: Nárciszkertész

6360973547995973861156807396_darkness-04.jpg

Ahogyan a nárcival való kapcsolat sem sétaüdülés, úgy a vele való szakítás különösen nem az. A szakítás dinamikája minden esetben nagyon hasonló: a kapcsolat korábbi fázisait (istenítés - leértékelés - eldobás) fogod egy gigantikus zip-fájlban egyben megkapni. A dráma forgatókönyve valahogy így fog zajlani:

1. felvonás:

Többedszeri nekifutásra (mivel soha nem hallgat végig) végre sikerül bejelented a szándékodat, hogy a továbbiakban nem óhajtasz a nárci óvó és védő szárnyai alatt létezni, és le fogsz lépni. A nárci erre hangos kacagásban fog kitörni, hogy baromi vicces vagy, majd tovább fogja mesélni az éppen aktuális hőskölteményét saját magáról. Te - életedben először! - félbeszakítod, és elmondod, hogy nem vicceltél, nem akarsz a továbbiakban vele élni. Erre ő a másodperc törtrésze alatt jelmezt és maszkot vált: megdermed, lefagy, és óriási csodálkozó szemeket fog rád mereszteni.

Először is el fogja neked mondani, hogy ez számára egészen hirtelen és meglepő, őt teljesen sokkolja, váratlanul éri, mert te soha korábban nem beszéltél arról, hogy bármi problémád lenne, és ő úgy hitte, hogy boldog kapcsolatban él. Erre a fejére esik a SEMMIBŐL, előzmények nélkül egy ekkora atombomba, ez óriási trauma, soha nem fogja tudni feldolgozni.

Te megpróbálod jelezni neki, hogy igen sokszor szóltál, hogy gáz van, csak sajnos ő ezt egyszer sem hallotta meg. Most sem hallja meg, tovább kell hallgatnod a drámát arról, hogy ő ebbe bele fog halni, de nemcsak ő, hanem a gyerekek, a szülei, rokonai és üzletfelei is. Függöny le.

(Közjáték: Ezen a ponton te tetszőleges számú alkalommal elbizonytalanodsz, hogy hát ez így tényleg durva bejelentés volt azért, na jól van, próbáljuk meg újra. És megpróbálod újra tetszőleges számú alkalommal. Végül rá fogsz jönni, hogy nem, te tényleg nem akarsz ezzel az emberrel egy percig sem tovább élni, úgyhogy vissza az 1. felvonáshoz. Ha még a nárciddal való szakítás előtt olvasod ezt a posztot: ezeket a köröket hagyd ki! Ne menj bele SEMMILYEN csak még egy esélyt adj esdeklésbe.)

2. felvonás:

Az első felvonás másnapján az illogikus szürrealizmus olyan szinten és mértékben fogja beborítani és kitölteni a körülötted lévő amúgy is nyomasztó légteret, hogy úgy fogod magad érezni, mint egy ufó, aki zombitámadás közben találkozik a bányába igyekvő hét törpével. Az anyanyelved összes szava kevés és kifejezéstelen lesz ahhoz, hogy le tudd írni, ami ebben a felvonásban történik.

Egészen elképesztő dolgokat fogsz hallani magadról és a nárcidról is. Vészjóslóan drámai hangon fogja neked előadni, hogy

- ijesztő vagy, és ő életében nem látott még ennyire önző és egoista embert, mint te;

- félelmetes számára, hogy bedőlt neked, és elhitte, hogy szereted, pedig már látja, hogy színjáték volt az egész;

- te az elejétől kezdve hazudtál neki, megjátszottad magad;

- állandóan zsaroltad és játszmáztál;

- olyan nincs, hogy valaki, aki egyszer kimondta a „szeretlek” szót, később meggondolja magát, vagy ha megteszi, az azért van, mert már amikor először kimondta is hazudott. Te ezt tetted vele;

- rémisztő látnia, hogy mennyire nem vagy képes vállalni a felelősséget a cselekedeteidért, mindent mindig másra tolsz, főleg rá;

- el sem hiszi, hogy létezik a világon még egy ilyen ember, mint te, aki ennyire figyelmen kívül hagy saját magán kívül mindenki mást ezen a földgolyón;

- elképesztő, hogy teljes mértékben hiányzik belőled az empátia, ő életében nem találkozott még hozzád hasonlóan kőszívű emberrel;

- te nem szereted a gyerekeidet, csak ragaszkodsz hozzájuk, de azt is csak azért, hogy a saját céljaidra felhasználd őket;

- egy önző karrierista pí vagy, akit soha nem érdekelt semmi más, mint hogy saját magának jó legyen;

- tisztában van vele, hogy fűvel-fával lefeküdtél a háta mögött, és mivel nők ezrei álltak sorba nála, ezt ő is megtehette volna, de nem tette, pedig ne hidd, hogy ezt annyira könnyű volt megállni;

- félelmetesen, elképesztően és rettenetesen ijesztő vagy, nyilvánvalóan beteg vagy és megőrültél, sürgősen keress föl egy pszichiátert;

- tönkretetted az életét, ő ezt már az első perctől kezdve látta, de még így is kitartott melletted, mert nagyon hitt benne, hogy majd jó lesz;

- tönkretetted a gyerekeid életét is, óriási keserűség van benne amiatt, hogy nem tudja tőled megvédeni a gyerekeit, akiket el kéne venni tőled, mert képtelen vagy a nevelésükre;

- amit művelsz, az kifejezetten ördögi, erre már nem is tud mit mondani;

- rögtön, már az első pillanatokban tudta, hogy te is csak olyan vagy, mint a többi nő, de mégis adott neked egy esélyt, mert te annyira akartad.

Ez a felvonás legalább órákig, de akár napokig is tarthat. Azt fogod döbbenten érezni, hogy az a mocsok és trutyi, ami a nyakadba zúdul, valójában mindaz, amit ő követett el ellened. És most mégis azt hallgatod napokig, hogy ezeket te követted el ellene. (Aztán amikor - sajnos csak utólag persze - kiolvasod a vonatkozó szakirodalmat, az meg fog erősíteni ebben az érzésedben: a nárci ilyenkor tényleg a saját legmélyebb trutyiját borítja és vetíti rád.)

Az egyetlen, amit ilyenkor tehetsz, hogy NE szólalj meg. Egyáltalán. Semmit. Nem kell válaszolni. De tényleg semmire. Nehéz lesz nagyon, mert ő végig arra játszik, hogy elborítsa az agyad a szar, és üvölteni kezdj. Ne tedd. Akkor sem, amikor hosszasan ecsetelni fogja, hogy mennyire szaranya vagy. Nem vagy, elég ha ezt te tudod. Ne válaszolj, bele fogsz jönni. Muszáj, mert BÁRMI, ami a szádból ekkor elhangzik, fölhasználható ellened, és föl is fogja használni.

 3. felvonás:

A 2. felvonás másnapján a nárcid egy irtózatos méretű vörös rózsacsokorral fog várni, a lábaid elé térdepelni, és nagyjából egy az egyben megismétlődik mindaz - csak 1 órába sűrítve -, ami a kapcsolat elejét jellemezte. Zokogni fog nagyon, és mantraszerűen fogja ismételgetni, hogy bocsáss meg neki, és felejts el mindent, amit tegnap a fejedhez vágott, abból semmit se gondolt komolyan, csak össze volt zavarodva, mert annyira hirtelen és váratlanul érte, hogy el akarod hagyni. És csak még egy esélyt adj, és már indul is a csillagokért az égre. A feketeöves nárci ezt a felvonást a gyerekeid szeme láttára intézi.

Ebben a felvonásban fogod megtudni azt is, hogy természetesen szabad vagy, és úgy döntesz, ahogy akarsz, ő elenged téged, ha menni akarsz.

4. felvonás:

Amikor kiderül számára, hogy komolyan gondolod, és TÉNYLEG otthagyod, a másodperc törtrésze alatt fog magabiztos mosolyt igazítani az arcára, és el fogja neked mondani, hogy mennyire sajnálja, hogy ilyen elhamarkodott döntést hoztál, de tőled, a bizonytalan, depressziós, önállótlan, határozatlan, szellemi képességekkel nem túl bőven megáldott emberi lénytől nem is számított másra. Szóval menj, de akkor vállald is a felelősséget az egészért, oldd meg, csináld végig, mert ő egy szalmaszálat nem fog keresztbetenni azért, hogy el tudj tőle válni.

Ez utóbbiban biztos lehetsz. Illetve nem, abban lehetsz biztos, hogy egész szalmabálákat fog a nyakadba dobálni, miközben megpróbálsz tőle elválni. De ez már a következő felvonás.

428 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://narciszkertesz.blog.hu/api/trackback/id/tr9012431673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kismokus41 2017.04.20. 09:35:11

Nagyon köszönöm, h írod ezt a sorozatot, imádom, tökéletesen illik az én nárcimra is minden szavad! :) Szerencsére én már kiléptem a kapcsolatból, de annak idején nem tudtam volna ezt igy megfogalmazni, csak belül éreztem, h mennyire szar nekem, kihasználnak... Ne hagyd abba, minden újabb epizódot imádok! :)

Nárciszkertész 2017.04.21. 09:12:43

@kismokus41: Üdv a klubban, Mókus! :) Amikor megpattantam, én sem tudtam ám, hogy pontosan miből is pattanok meg, kellett idő, mire leesett...

fodora 2017.04.23. 19:47:35

Köszönöm, hogy írsz! Innét jöttem rá, meg hála a face-nek, hogy pontosan miben vagyok, mi miért történt és történik, most már abszolút nyugalommal reagálom le, mert csak nekem lesz rossz. Épp jövök el tőle. Óvatosan, ő nem tudja, hogy többé nem szippant vissza. Öt év alatt legalább ötször. Csak én szívtam, egy súlyos maradandó betegséggel, ami egész életemre korlátozni fog, hogy sose felejtsem el felismerni.

Nárciszkertész 2017.04.23. 20:54:29

@fodora: Nagyon jó, hogy nem vagy egyedül, és van hova menned! Kitartást, és minél kevésbé fordulatos lelépést...

Manna51 2017.06.17. 10:59:34

Ez a blog akkoriban indult, amikor én kiléptem.
Igen sajátos kapcsolat a miénk. Több mint 10 évig éltünk együtt mindenféle variációban és ezalatt 7-szer szakítottunk. Hol ő, hol én akartuk folytatni.

A szakítás mindig úgy történt, hogy egyszer csak jött a csenddel verés és megteremtette azt a helyzetet, amiből nekem fel kellett állnom. Mindig csak a kibéküléseknél derült ki, hogy én lenyomtam szerinte, de hogy mivel azt sosem tudtam meg. Nincs nekem annyi időm, hogy ezt leírjam, vagy Neked azt tudnod kell. Nem tudom... Voltak persze kritikák, a legkülönfélébbek és visszatérők, de a legnyomósabb mindig ez a legyűrés.

Tavaly megint ő kezdeményezett azzal, hogy szeretné megjavítani és elismerni a hibáit. A mézeshetek kb. 3-4 hónapig tartottak, utána megint kezdődött minden a szokásos forgatókönyv szerint. 3 hónapig megint vártam, hogy konszolidálódjon a helyzet, de mint mindig nem tudtam megvárni. Most sikerült kipréselnem belőle, hogy mi legyen. Sértődötten (nem tudni miért sértődött meg) azt mondta, hogy akkor menj el. Merthogy korábban mindig az volt: ő nem mondta, hogy menjek el.

Utána minden héten felhívott egy-egy kéréssel, valamit keresett, intézzem el. Megtettem. Aztán egyszercsak ezek leálltak. De a FB-on még voltak nekem szóló posztok, majd egy 2 héttel ezelőtti csúnya FB-os kommunikáció után, amikor ő lehordott engem mindennek és mindenért engem hibáztatott, kitörölte magát, vagy letiltott. Ilyen azért korábban nem volt.

Az ő pszichológusa korábban pártolta a kapcsolatunkat, most már ellenem hangolja, ez most más helyzetet idézett elő.

Gondolom a sorok között kiviláglik, hogy én még nem tudtam lezárni, noha tudom a józan eszemmel, hogy pedig azt kellene.

Késői szerelem volt ez, csak boldognak kellett volna lenni. Amit itt leírtok Ti valamennyien, szinte minden megtörtént. A különbség a szakításban van. Elolvastam mindent, amit felleltem. Megvettem Bánki György könyvét, mindenkinek ajánlom. Meghallgattam előadásokat (Popper Péter). Volt a visszaszippantás mindkettőnk részéről a elmúlt évek során, de a vége mindig az eltaszítás lett. Amint megérezte, hogy kezdem magam biztonságban érezni, azonnal kezdte a harmónia szétrombolását.

Kíváncsi vagyok, van-e valakinek hasonló tapasztalata.

Almandin 2017.06.17. 22:45:34

@Manna51: Együttérzésem. Elsősorban azt kell eldöntened, hogy szükséged van-e erre az érzelmi hullámvasútra, amire ez az ember felültetett. Amúgy nem vagyok benne biztos, hogy ez az ő részéről nárcisztikus személyiségzavar, ezt inkább szakemberre lenne célszerű bízni. Nekem még a kötelékfóbia gyanús. vannak emberek, akik nem tudnak biztonságosan kötődni a másikhoz. Közelednek, de aztán a közelséget veszélyesnek érzik, és elmarják a másikat. Mivel bizonytalan emberek, egy idő után ezt megbánják. Ez is lehet egy magyarázat, de azt ajánlom, keress fel szakembert, mert én nem vagyok az.

Manna51 2017.06.18. 10:05:18

@Almandin:
Köszönöm a szavaidat. Éppen az ő pszichológusa mondta, hogy nárcisztikus.
Olvastam, hogy tulajdonképpen az is jellemző a nárcizmusra, hogy nem tudnak mély kapcsolatokat kialakítani.

Az érzelmi hullámvasútra természetesen nincs szükségem, arra az emberre lenne szükségem és azt szeretem, aki volt az elején és minden kibékülés elején.

Úgy látom viszont, hogy most már ő kilépett...

2017.07.17. 16:24:07

........Késői szerelem volt ez, csak boldognak kellett volna lenni........

Igen ezt nem lehet felfogni, hogy ha szeretet akarnak, imádatot, rajongást és megkapják, akkor miért nem tesznek úgy hogy továbbra is kapják.....

........Az érzelmi hullámvasútra természetesen nincs szükségem, arra az emberre lenne szükségem és azt szeretem, aki volt az elején és minden kibékülés elején......

Olyannira hasonló, hogy szószerint ezt vágtam a szemébe " hogy én beledöglölk ebbe az érzelmi hullámvasútba"
és biztos, hogy nárcisz....merem vállalni a távdiagnózis, mert pont a kulcsszavakat írod.....arra vártál, hogy olyan lesz mint az elején......itt a lényeg

........A mézeshetek kb. 3-4 hónapig tartottak, utána megint kezdődött minden a szokásos forgatókönyv szerint. ......

Igen eddig bírják, pár hónap jön a balhé a semmiből, tesztelenek, elérhetetlennek akarnak tűnni, jön a kedvesség megvonás, szex megvonás, távolságtartás, stb. a teljes kelléktár....

Egy kis gyakorlati segítség, hogy tudd mi fog történni és így könnyebben fogadd, mintha előre tudnád, hogy a betegség hogyan fog alakulni, meddig lesz lázad stb.:

- ha 10 évig tartott, nem lesz könnyű és rövid a gyógyulás, nekem másfél évhez kellett fél év....úgy hogy számolj minimum 2 évvel, sokkal több az emlék, ami háborogni fog Benned, viszont fáradtabb is a lelked

- itt nincs vége, érzelmileg még benne vagy és még ijedt vagy hogy ez most végleges, szerintem még nem kaptad meg a legnagyobb de egyben segítő pofont, ami egy brutális megalázás formájában fog jelentkezni

- rögtön pszichológushoz kell fordulni, ha akarod ajánlok egyet privátban.....sokat segített a kezdetekben

- nem tudom, hogy ez jó vagy rossz hír, de nem hagyta abba, csak most frusztráltat, hogy annyira fájjon érte a szíved, hogy legyen még egy kör, használd ki az időt és erősödj, ne zárkózz be, strand, barátok eljárkálás, ne legyél egyedül, el kell kezdeni megpakolni a mérleg másik oldalán a kosarat

- ha már meg volt a legvége, az utolsó megalázás, akkor eleinte minden szabadidődet sírásra fogod fordítani és elemzésre, hogy hátha nem is úgy volt, hátha mégis Te hibáztál, semmi baj ezen túl kell lenni, folyton az elejére fogsz gondolni, és szívszaggatóan zokogni

- ha ezen túl vagy, de közben heti egy dilidoki, szigorúan, akkor pár hetenként lesz egy átmeneti megkönnyebbülés, amikor napokra jól leszel és azt hiszed kievickéltél, ezek a periodusok folyamatosan ismétlődni fognak

- aztán hosszabbak lesznek a napok amikor nem fáj annyira, ezt most elképzelhetetlennek tartod, de így lesz, hidd el, és kevesebbet fogsz sírní és már nem fáj annyira hogy szószerint fáj a szíved, olyan mitha (ezt mondta egy sorstárs nő is) már nem pont a közepébe kapnád hanem centikkel feljebb...és ez egyre feljebb kuszik, néha már csak keserűen nevetgélsz és hüppögsz, de már dönt le az üvöltő sírás

- nem szabad kapcsolatban lenni vele, a NO CONTACT, az alap, különben belehalsz

- eddigre már 7-8 hónap eltelik és ekkor tuti jön egy erős visszacsapás a részéről, hogy tesztelje hat-e még rád, na itt kell egy utolsó 200 literes levegő és NEM, ha kell hangosan kántáld hogy "ezt Velem már tényleg nem teheti senki"....mert aki ezt teszi a sajna sosem szeretett.....

- én most itt tartok, másfél éves kapcsolat és 5 szakítási kísérlet utáni végleges szakítás után fél évvel.......

- azért fáj ennyire, mert a nárcisz kaméleon, pont úgy szeretett, ahogy téged szeretni kell, de csak eljátszotta, mert úgy jobban imádhatta önmagát

..........a legszörnyűbbet a végére hagytam és remélem ez még változik, de engem senki sem tud ő óta érdekelni, de senki, üres lettem.........
......nem az a baj, hogy félek, hogy megint egy mentálisan zavarodottba ütközök, hanem az az eleje olyan tökéletes volt.....és azt akit akkor alakított életemben a legjobban szerettem.....és olyan hihetetlen és döbbenetes, hogy ő egy senki, benne nincs semmi, pláne érzések.......

a nárcisztikusok nem mély kapcsolatokat nem tudnak kialakítani, hanem semmilyet, megjátszák, amíg bírják........általában barátaik sincsenek....az enyémnek egy sem volt.....egyedül vannak...és oly szeretet hiányosak....oly érzékenyek........

A Nárciszkertész egy nagyon jó hasonlatta szemléltette: nem tudják telenni magukat szerettel, mert nincs gyomruk amivel megemésszék......

Emma Paula Keresztanyuja 2017.07.19. 09:09:52

@drlover: Hú, jó lett! Még annyit , h közvetlen az első szakítás(ok) után, nem volt Neked ilyen flashback-es időszak? Nekem szinte percenként jöttek a "képek", már attól is ha mondjuk paradicsomot vágtam fel, ilyenek. Minden alkalommal iszonyú fájdalom, mintha felkaptak volna, és jól odahajítottak volna a padlóra.

2017.07.19. 11:54:14

@Emma Paula Keresztanyuja: ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ.....dehogy nem, dehogy nem.......percenként, úgy-úgy bizony,..........csak én meg azt éreztem, mintha felvittek volna 10.-re és kilöktek volna......szóval kb. pont ugyanaz...

Van itt azonban még egyérdekesség:

az áldozati oldal, manna azt írja érzelmi hullám vasút...én szószerint ezt mondtam a nárcisznak, Te azt írod, mintha odavágtak volna, én kb. ugyanazt picit más szavakkal, azt, hogy mintha kilöktek volna és szétkenődök a földön, atomjaimra török.....

és az elkövetői oldal is tipikus: te vagy a lelki társam, ilyen nincs még egy mint te, olyan érzékeny vagyok, engem nem szerettek, nem akarlak elveszíteni, stb.

elgondolkodtató ez a verbális egyezés.....az tuti hogy nekik van valahol egyetemük több fakultással,.......de hogy az áldozati oldal is úgyanugy vagy nagyon hasonlóan önti szavakba az érzéseit.....

2017.07.19. 12:09:37

@Emma Paula Keresztanyuja: ....még annyit, hogy még mindig vannak flashback-ek......csak már nem kezdenek el azonnal ömleni a könnyeim....és nem olyan sokszor jön elő.....mondjuk a kezdeti napi száz helyett napi 10.....és heti egy két rövid de intenzív bőgés.....de nem azért mert hiányzik vagy visszacsinálnám
......és nem is magamat sajnálom.........nem tudnám definiálni az okot

...én úgy gondolom, hogy teljesen elmúlni sosem fog...flashback-ek is lesznek néha......ez nagyon csúnya sérülés, olyan mint a cápa támadás.....ha be is gyógyul a seb, nincs az a plasztikai sebész aki jellegzetes randa heget teljesen el tudná tüntetni....

Emma Paula Keresztanyuja 2017.07.22. 13:38:31

@drlover: Igen, na én már ezzel is megvagyok, és van egy jó hírem, elmúlik! Én már nem is emlékszem a jó részekre, kiment az agyamból, meg a testemből.
Mondjuk eltartott vagy másfél évig, de úgy h szigorúan nem találkoztam vele.

Sajna a smear - campaign miatt muszáj volt foglalkoznom a dologgal (ez az amikor minden közös ismerősre lecsap, besároz, hazudik rólad, és megkéri őket, h mindig tudassák vele, ha téged látnak valahol, meg hogy kivel látnak. Mivel "fél" tőled, az "életét félti", hisz ez "a nő egy őrült!!!!!!" Aztán persze lecsap, elkezd járkálni ugyanoda, fizeti a nagy cehheket, mindenki a tenyeréből eszik, téged meg már nem szivesen látnak...az új barátaidat elhódítja, üzleti kapcsolataidat szétb ... ssza, stb. Nem vicc, ez velem történt/történik) így aztán könnyebben múlt el az a furcsa sóvárgás!

Nárciszkertész 2017.07.23. 09:39:48

@Emma Paula Keresztanyuja: "minden közös ismerősre lecsap, besároz, hazudik rólad, és megkéri őket, h mindig tudassák vele, ha téged látnak valahol, meg hogy kivel látnak. Mivel "fél" tőled, az "életét félti", hisz ez "a nő egy őrült!!!!!!"

Igeeeen, ez annyira szórakoztató! És elmondja a közös ismerősöknek, hogy a többi közös ismerős is teljesen egyetért vele mindenben, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy te tényleg őrült vagy.

Azok a közös ismerősök, akik veszik a fáradtságot, és figyelemmel kísérnek eközben téged is/ismerik a te verziódat is (ez mondjuk 50 emberből 1), és megmondják a nárcidnak, hogy hagyja abba az ámokfutást, mert ebben a történetben sajnos ő a hunyó, na azokról valahogy másnapra kiderül, hogy tulajdonképpen sose voltak barátai a nárcinak.

Amikor a dilidokimnak panaszkodtam arról, hogy meglehetősen rosszul esik, hogy 50 emberből csak 1-nek jutott eszébe engem is megkérdezni a hazugságcunami valóságtartalmáról, akkor azt mondta, hogy ugye fogalmunk sincs, hogy mit mondott valójában annak a 49-nek, és azok mit válaszoltak. És legyek kedves figyelembe venni - mint ahogy magam is tapasztaltam az évek során -, hogy a nárci monológjával egyáltalán nem szükséges egyetérteni, nem kell megértésünkről sem biztosítani, egyszerűen tökéletesen elég a puszta néma jelenlétünk is ahhoz, hogy ő levonja a következtetést arra nézve, hogy mindenki hülye, ő viszont a legnagyobb és legtökéletesebb koponya a világon. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy a nárci interpretációja ("MINDENKI egyetért velem, és mindenki látja, hogy ez a nő őrült") hátterében nem az áll, hogy ezek az emberek egyszerűen csak végighallgatták mindenféle további kommentár nélkül.

Mifelénk olyan formátumban megy a besározásom, hogy pl. előadja felháborodva a közös ismerőseinknek, hogy én mekkora szemét vagyok, mert eltitkoltam előle egy baromi fontos papírt, aláírtam a tudta nélkül, és ő csak véletlenül tudta meg, hogy ez a papír egyáltalán létezik. Ez így elmondva nagyon szép, csak kár, hogy a valóságban - nárcitulajok egy pillanatra nem fognak meglepődni - pont fordítva történt: előlem lett eltitkolva, és ő írta alá... De már szemem sem rebben az ilyeneken.

Manna51 2017.11.25. 10:21:44

@drlover: most látom, hogy milyen alaposan foglalkoztál az esetemmel. Köszönöm Neked. Olvasd el kérlek a folytatást.

Aksuciv 2017.11.25. 14:45:25

Köszönöm, hogy olvashatom a bejegyzéseidet!

A héten költöztem haza. A szakítás már nem az első eset volt, 2-szer adtam neki esélyt, de kezdtem átlátni rajta és most lett elég. Az energiám egyenlő a nullával, teljesen leszívott, most "rehabilitálódok" :)

Gyógyít és erőt ad az, hogy itt lehetek és olvashatom az írásaidat. Ebből is tudom, hogy nem én őrültem meg.... (csak majdnem) :)

Jelenleg törölt és tiltott mindenhonnan és azt mondta, hogy a telefonszámom is kitörli. Remélem ez meg is történt és soha többé nem fog jelentkezni. :)

2017.11.26. 08:25:31

@Manna51: a folytatást???? Hol olvassam???

Aksuciv 2017.11.26. 11:41:28

Tegnap egész éjjel írt, és milyen jó, hogy itt elolvastam, mit kell tennem. Megint kezdi..... pont úgy, ahogy ilyenkor szokták a nárcik. A telefonszámom sem törölte... :(
De, nem reagáltam semmit, semmit. Hihetetlen, hogy miket művelnek ezek a személyiségzavaros emberek. Csak a döbbenet van rajtam!

Nem értem, hogy képes ilyeneket írogatni, ha nincsenek érzései?! Tudja, hogy "beteg"?

Manna51 2017.11.26. 12:52:24

@drlover: Igen, most látom, hogy nincs meg a bejegyzésem. Leírom újra.

Olvassátok a folytatást.
3 hónappal azután, hogy eljöttem tőle, felbukkant megint. Az előző bejegyzésemben úgy tűnt, hogy vége. Így utólag visszanézve folytatni akarta, de nem úgy, ahogy korábban sokszor, ez a békülési kísérlet más volt és nem is sikerült. 2 hónapos kínlódás volt.

Csak bántott, sértegetett, de eljött 4x, mindig éjszakára. Éppen lakásfelújításban voltam, segíteni nem segített, de szemrehányta, hogy nem főztem. Mindenért engem tett felelőssé, néha eltűnt, mert mondtam is, hogy keressen akkor olyat, aki jobb nálam. Máskor ő mondta, hogy neki ennél több jár, Isten áldjon. Át nem hívott, mert hogy a körülményeimre való tekintettel ugyan megtette volna (lakásfelújítás), de akkor én azt hihetem, ogy minden rendben van és ő ezt nem akarja. Mégis néha kimondta, hogy rossz egyedül.

Aztán augusztusban áthívott hétvégére. Jó volt, jól telt, hittem én és mondta ő. Amikor hazajöttem, volt egy félreértés, ez most mindegy, mert a van sapkája-nincs sapkája kategóriába tartozik, amit lehet, hogy én is túlreagáltam. Ezután eltűnt. Amikor én kerestem meg, akkor közölte velem, hogy ő lezárta, befejezte, nem jó egyikünknek sem. A Messengeren, 10 év után, a mi korunkban.

Azóta csönd van, most már megint 3. hónapja, úgy néz ki, hogy most tényleg vége.
Fáj még.

Emma Paula Keresztanyuja 2017.11.26. 17:01:26

Hahó! Én meg most eléggé röhögök. Nárcit nem láttam vagy két éve, mostani barátom meg pont a napokban tisztázta a dolgokat velem kapcsolatban egy társasági "főember"-rel (akinek sok múlik a véleményén mifelénk), kiderült h ez a főember már tudott egyet s mást a nárci viselt dolgairól (megcsalás, erőszakosság, hazudozás, stb.) így a szénája relatíve kifelé áll, juhhé. (persze el ne kiabáljam!) Azonkívül TEHERBE EJTETTE az idióta fasz a kis huszassal fiatalabb nőjét. Pedig már van öt gyereke három kül. nőtől. Ha valamiben biztos vagyok, akkor abban az egyben, h már nem akart több gyereket eltartani ötvenes éveire... Sőt, mikor anno rákérdeztem, h mi lesz ha ez a kis fiatal csaj terhes lesz, azt bírta mondani, h moszkvában (ahol akkoriban a csajszi élt) olcsók a bérgyilkosok, és majd kap egy golyót a fejébe. A mély döbbenetemet látva persze közölte h viccelt, haha. Ezek után nyilván meséltem ezt akinek csak tudtam, főleg annak, aki valszeg visszamondta neki - hogyha netán tényleg teherbe esik a csaj, ne csinálhasson semmit, mert rögtön ő lenne gyanús. Oszt most jön is a kis utód!! Ha! Ha! Ha! Mondjuk ha arra gondolok, mi vár szegény kicsire egy ilyen apával, már nem kacagok annyira :-/

Emma Paula Keresztanyuja 2017.11.26. 17:03:25

Amúgy nem, a nárci nem egy gengszter v hasonló, hanem egy tisztes középvállalat - tulajdonos.

Nárciszkertész 2017.11.27. 10:58:16

@Aksuciv: Üdv a klubban! :)
Nem, nem tudja, hogy beteg, és ne is te legyél az, aki ezt megmondja neki, mert csak rontasz a saját helyzeteden!
Éppen AZÉRT képes ilyeneket irogatni, mert nincsenek érzései. Neki minden mindegy, és semmi nem fáj. És ha az embernek ez a kiindulópontja, akkor bármit és annak az ellenkezőjét is gond és szemrebbenés nélkül leír.
Nagyon-nagyon jól csinálod! A no contact az egyetlen valóban hatékony eljárás.

Mivel még az elején vagy, most szólok előre, hogy valószínűleg nem egyszer és nem kétszer lesz ingerenciád arra, hogy mégis válaszolj, mert addig fog provokálni, és annyira hajmeresztően szürreális dolgokkal, hogy irtózatosan ideges leszel és az igazságérzeted azt fogja diktálni, hogy jól beolvass neki. Na, amikor jön ez az érzés, kötözd magad az ágyhoz/székhez/asztalhoz, akármihez, és NE válaszolj akkor sem.
Ha ugyanis mégis megteszed, extrém revansra számíthatsz, szürreális és őrült handabandázásra és kirohanásra. Ez biztos. Ez pedig nem hiányzik neked, az is biztos. Szóval - ebben az esetben - hagyd a fenébe az amúgy jogosan kiabáló igazságérzetedet, csak neked lesz rosszabb, ha válaszolsz.
Mindig villogjon nagy betűkkel a szemed előtt, hogy: NEKI NEM FÁJ, ÉS NEKI SEMMI NEM DRÁGA.

Nárciszkertész 2017.11.27. 11:02:02

@Manna51: No contact, no contact, no contact!
Ha felbukkan újra, akkor is egyetlen szabály van, de azt muszáj betartani: no contact, no contact, no contact.

Persze, hogy fáj, és engedd is meg magadnak, hogy fájjon. Hazudott, becsapott, megvezetett, átvert, és magasról tojik rád, aközben is, hogy azt mondta, szeret. Ez rettenetesen tud fájni, és ez normális. És az is, hogy lassan múlik.

Hajrá, hajrá, te vagy az erősebb! :)

Nárciszkertész 2017.11.27. 11:07:18

@Emma Paula Keresztanyuja: OMG..........
Vadiúj felfedezésem ez a könyv: Joe Navarro: Veszélyes személyiségek.
Nagyon szuper, ajánlom szíves figyelmedbe.
4 veszélyes személyiségtípust mutat be (nárci, érzelmileg labilis, paranoid, ragadozó), mindegyik végén van egy hosszú és részletes, szuperjó checklist... Pipálod, és elég hamar elmegy a jókedved. Beszél benne e személyiségtípusok keveredéséről is, meg arról, hogy ez nem is ritka, de legalább nem is túl vicces.
Én azt a meglepőt találtam benne, hogy az én nárcim eléggé paranoid IS.
Az általad leírtak alapján a tied meg még ragadozó is.

Emma Paula Keresztanyuja 2017.11.27. 11:46:00

@Nárciszkertész: Köszi Kertészem, meg fogom nézni!

Ami meg a nárcit illeti, én már csak egy kávét kérek... :-DDD

Manna51 2017.11.27. 23:32:06

@Nárciszkertész: gondolod, hogy felbukkan újra? De ő lezárta...

Nárciszkertész 2017.11.28. 11:05:33

@Manna51: Ajjajjj, ez a megközelítés sajnos nem segíti a túlélésedet... Nem az a kérdés, hogy ő mit MONDOTT... Ezt NEKED és csak neked kell lezárni. Ő azt mondta most éppen, hogy lezárta. Értsd: hintáztat, és most épp az egyik irányba billen a hinta. Teljesen és tökéletesen mindegy, hogy ő mit mond.

Te zárd le, és ehhez igazítsd a saját életedet, sohasohasoha ne ahhoz, hogy ő mit mondott. A nárcik akkor is hazudnak, amikor kérdeznek. Most ezt mondja, 5 perc múlva mást. Se ezt, se azt nem gondolja komolyan. Ő nem a normál emberi logika szabályai szerint működik, éppen ezért kiemelten fontos, hogy te viszont aszerint működj! Neked kell kőkeményen kitartanod amellett, hogy TE ezt lezártad. Minden más az ő egyéni szociális problémája, amivel neked nincs dolgod.

Neked csak a saját józan eszed megőrzésével van dolgod.

Aksuciv 2017.11.28. 21:33:12

Sziasztok!

A napokban folyamatosan keresett, írt, hívott minden. De, nem reagáltam semmire!!! Persze én vagyok az istennő, a legnagyobb szerelem.... a forgatókönyv ismert.
Most letiltottam mindenhonnan.

Szuper, hogy van ez oldal! Hálás vagyok!! :)

Sokk alatt állok a mai napig!!!

Nárciszkertész 2017.12.04. 11:51:59

@Aksuciv: Szuper vagy, csak így tovább!!
A lényeg, hogy továbbra se kajálj be semmit, amit mond! :) Hajrá, menni fog!

Ciulei Erika 2017.12.14. 18:56:47

@Nárciszkertész: most leltem rad...szuksegem van rad, jol jonnek a szavaid, talalo , sikerult Egy Kis mosolyt csalni az arcomra. Koszonom

Ciulei Erika 2017.12.14. 19:05:50

@Aksuciv: ugyes vagy! En bedoltem 11honap utan es csunyan megszivtam. Kellett Neki az utolso szo joga, remelem most beken hagy orokre! Sajnos utanna kezdtem tobbet olvasni , hogy vegul îs mi a baja ennek az embernek. Most uj noje van, szeretnem azt mondani , hogy a no megerdemli majd es szeretnem latni hogy megy tonkre( a Red flegg lebegtetve volt az orra elott) nem vette figyelembe , de remelem addig mar boldog' leszek ujra. NEKEM 6 ev kellett , a Red fleg elso perctol elottem volt, vagyis mar kapcsolatunk 2 ik honapjatol, de...☺kellett az " elni a maximumon" ...hat eltem ...csostul. folyamatosan a maximumon porogtem

Aksuciv 2017.12.16. 17:00:13

@Ciulei Erika: Köszönöm! Én "csak" 4,5 hónapot éltem vele. Azért szívtam én is közben, de nagyon "szépen" csinálta. Most már teljesen összeálltak a mozaik darabkák....teljes lett a kép számomra, ez egy döbbenet volt és sokk, de most már jobban vagyok és egyre jobban. :) Sőt!

Mivel 3-4 hete léptem ki a kapcsolatból és a projekciója által jött egy érzés, hogy amit nekem írt, az róla szól, így valahogy ráéreztem, hogy a nárcizmus szóra kell rákeresnem.... és akkor találkoztam ezzel a fantasztikus bloggal :) Akkor azonosítottam be, hogy ki ő és mit akar!
Folyamatosan keres azóta.....de nem tud elérni, tiltottam. Egyedül az e-mail címemre tud még írni....persze, hogy írt is. Nem reagáltam semmire, egészen mostanáig.
Olvastam és tanulmányoztam sokat a nárcisztikus személyiségzavaros emberekről. :) Kiképeztem magam :)

Szóval azt éreztem, hogy most én akarom őt "rángatni" és írtam neki vissza e-mailt.
Amit ő írt: - csalódtam benned, nem az vagy akinek mutattad magad.
(tudtam, hogy csak provokál....mosolyogtam is és még aludtam is egyet rá :)

Másnap írtam neki válaszul: Sajnálom, hogy így érzel. El tudom fogadni, hogy téves képzeted van rólam. Nincs jogom felülbírálni, hogy milyennek látsz engem. Jogod van a saját valóságképedhez.

Tudtam, hogy egyből írni fog, dobtam neki egy kis morzsát :) Tudom, az fáj neki, hogy nem tudta leigázni a lelkem és a szívembe nem tudta beleszúrni a "kést", pedig már ezt tervezte szerintem, de én gyorsabb voltam és eljöttem. Szóval egy utolsó találkozást akar.... tudom, hogy az lenne a "kivégzésem". Nem fog sikerülni neki :) Ő nem tudja, hogy én tudom, ki ő és milyen ember. Óriási fegyver a tudás :)

Sokan bedőlünk.... a lényeg, hogy tanuljunk belőle és fejlesszük magunkat. :) Aki ilyet túlél és képes magát összeszedni, óriási belső erővel rendelkezik. Fantasztikus emberek. :)

Pamela 2017.12.17. 02:27:29

Elképesztő mennyien szenvedtük el ezt az aljas manipulációt..
A legszörnyűbb amikor tettlegességgel társul. Az utolsó öklös után, mikor megláttam az eltorzult, feldagadt véres arcom a tükörben, kiszaladtam volna a világból. Nem akartam elhinni, hogy ezt megtette velem, pusztán azért mert vendégségben voltunk és kértem, hogy kicsit legyen csemdesebben, mert volt ott egy kisbaba is (a hangoskodástól folyamatosan sírt és nem tudott elaludni) és haza fele útón elkezdett rángatni és eltépte a ruhám hogy mit képzelek, hogy merek szólni... erre én adtam neki egy nőies pofont amire a válasz egy akkora öklös volt, hogy elájultam egy pillanatra.
De nem ez volt az első, csak itt már érezhette, hogy átlátok rajta.

Nagyon sokat gondolkodtam a viselkedésén és hogy mit tegyek, szerettem, mindent megtettem a béke és a szeretet érdekében, de még időben szembesültem azzal, hogy én csak egy lépcső vagyok az elképzelése megvalósításához.

Volt amikor gyereket akart, aztán meg mégsem, akkor vegyünk házat, de nincs annyi pénzünk, vegyünk fel hitelt, még munkáltatói igazolást is intéztek volna, csakhogy bele menjek és én legyek az adóstárs. Itt már nagyon elgondolkodtam. Húztam az időt, hogy lássam a reakciót, egy csónakba evezünk vagy hagyna elsüllyedni egyedül.
Hagyott volna, mert az öklös után sem érdekelte mi van velem, csak telefonon hivogatott, nagyon kedves volt, persze ennek is meg volt az oka, hogy fel ne jelentsem. 14 hónapot voltunk együtt, a lelèpésemet követő pár hónap szörnyű volt. Úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívem, szembesültem a ténnyel hogy minden hazugság volt. Ez borzasztó, rettenetesen üresnek éreztem magam és a környezetem.

Szeptember végén megszakítottam vele minden kontaktot. Ő természetesen letörölt még ezek után az ismerősei közül a közösségi oldalán, persze azt mondta h én töröltem őt. A ruháimat amik nála maradtak ő pakolta össze és természetesen hiányosan kaptam vissza, de ez mind mind provokáció, hogy foglalkozzak vele, menjek el értük, még belém taposott volna párat. Nyilván nem tettem, azóta sem kerestem, legyen velük boldog, de szerintem ezek az emberek nem is tudják mi a valódi boldogság/szeretet. Nincsenek érzelmeik.

Még mindig ingadozik a hangulatom, főleg amikor álmomban vissza térnek a képek.

Örülök, hogy Rátok találtam és "erőt" adhatunk egymásnak, hogy könnyebb legyen

Emma Paula Keresztanyuja 2017.12.18. 15:37:54

@Pamela: Te AZ a Pamela vagy? :(... mondjuk mindegy is..

Wonder22 2017.12.21. 09:02:42

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy megtaláltalak Titeket!

1 hónapja került sor a szakításra, közel 1 évet voltunk együtt. Ennyi lelki sérülést és megalázást még soha nem éltem át. Voltam pszichológusnál, kellett, hogy ki tudjam beszélni magamból. Viszont ez felzaklatott. Sajnos nem megy olyan "könnyen" a felejtés, mint gondoltam..

Igyekszem elterelni a figyelmem, újra felkeresni a barátaimat, akiktől szinte eltiltott (mert biztos megcsalom és nem is velük találkozom). Letiltottam mindenhonnan, hogy ne is tudjon kapcsolatba lépni velem, de persze ezt kijátszotta és ment a szomszédhoz, hogy adjon át nekem egy kis csomagot...
Mikor az ember próbál túllépni, ő jön és feltépi a sebeket.

Remélem hamarosan vége lesz és megtalál az igazi boldogság, nem a birtoklás!!

Ciulei Erika 2017.12.28. 00:53:52

@Aksuciv: mintha az en "satanom" hsllottam volna: nem vagy mar az aki voltal,csalodtam benned

Blondiee 2017.12.30. 08:45:47

Sziasztok! Nagyon örülök ennek a blognak,sokat segít nekem. 20 hónap után szakítottam szeptemberben ,Borderline-nárcisztikus személlyel . A végén már sikerült elérnem,hogy pszichológushoz is elment ,de hogy azért engem mennyit szekalt ,szörnyű ! Sajnos az a legrosszabb ,hogy mások nem is értik ,egy ilyen ember hogy hiányozhat még mindig . Pedig már nem is ő hiányzik ,hanem az a nem létező királyfi ,akinek az idealizalos szakaszban megjátszotta magát. S mivel az annyira szuper volt ,őszintén szólva attól félek ,egy átlag férfi lehet,hogy már csalódást okozna,hogy nem kötődünk egymáshoz olyan elemi szinten ,nem udvarol olyan intenzitással és nem találjuk ki egymás gondolatait . Meg akkor is ,ha tudjuk,mekkora arat fizettünk ezért később . Erről vannak valakinek tapasztalatai? Illetve arról,hogy mikor szunik meg ez az erős hiányérzet ?

ZéKá 2018.01.08. 23:39:48

Tökéletes leírás. Szerintem az én pédányomban is volt némi borderline. A második fázis végét én elrontottam, próbáltam érvelni - nyilván sikertelenül-, amit a kézfejem bánt (sajnos az ajtó keményebbnek bizonyult) amikor inkább azt ütöttem mint őt. Persze jött a harmadik fázis, az úgy szeretlek, hogy ha akarod itt felvágom az ereimet... Mondjuk nem viccelt mert egy hét múlva, amikor elköltöztem tényleg megtette... egy flexel. Persze nyilván nem akart meghalni, arra gondosan ügyelt, ahogy arra is, hogy logikusan csak engem tudjuon éjjel felhívni, hogy segítsek. Mentő, kórház, zártosztly, vértakarítás.

SARDNA 2018.02.14. 04:43:44

@Aksuciv: Viki! Könnyu és kenyelmes onigazolast keresni. Egyet tudod kell. Szivembol, lelkembok nagyon szerettelek. Minden nap te eltettel. Minden nap azon dolgoztam, hogyan tudnek oromet szerezni neked. Mivel tudnek kedveskedni. Azt kifelejtetted, hogy egyre tobbet bantottal. Nagyon, nagyon szerettelek. Kovettem el hibat. Mert feltem, mert úgy ereztem, hogy bantasz, hogy mashol jársz. Kiakadtam. Hibaztam. De a szivem, lelkem a tied volt. Velem voltal napkozben minden percben. Erted eltem. Sajnalok mindent.

SARDNA 2018.02.14. 05:21:33

@Nárciszkertész: Kedves narciszkertesz! Nem ismered a helyzetet. Aksucivot szivem teljes erejevel szerettem. Nagyon. Mindig a kedvében akartam jarni. Es csak az jart a fejemben, hogy hogyan tudnek oromet szerezni neki. Csodalatos szerelem volt. Sajnos az enhatarok teljesen eltuntek. ... A szakitas elott egy nappal meg szerelmi vallomast kuldtem, boldog idoszakban voltunk. .. Másnap valami miatt mar bantoan,megalazoan viselkedett. Ezt kihagyta. En frusztraltta valtam. Kiakadtam. Hibaztam. Es irtam, hogy tunjon el az eletembol. Hagyjuk abba az egeszet... mikozben imadtam. Es ket nappal korabban meg ö is engem. Legalabbis ezt mondta. Ketten voltunk benne. En tudtam, mit szeretnek attol a kapcsolattol. Sziklaszilardan. Hogy csak o letezik szamomra. Es magam ele helyeztem. Azt viszont Aksuciv elfelejtette mondani, hogy tok bizonytalan volt magában, hogy mit is akar. En ot nagyon, de nagyon... De mikozben jartunk folyamatosan panaszkodott, hogy o a hazassagot, gyereket tiszta lappal szeretne elkezdeni. En meg ezeken mar tulvoltam. Na meg arrol panaszkodott a legboldogabb percekben, hogy hol tudná megismerkedni ennyi idosen egy pasival... dobbenet volt hallgatni. Mikozben tok boldogok voltunk. Sokkal bonyolultabb ez,mintsem hogy ezen a blogon cimkezzenek valakit hattertudas és megalapozottsag nelkul.
Sajnos a vegen elvesztettem a fejem és mondtam cifrakat. De a feltetlen szeretet mindenek feletti volt. Soha nem ereztem igy senki irant.

SARDNA 2018.02.14. 05:49:03

@Aksuciv: @Nárciszkertész: Nárciszkertész: tudod, minden faj es minden draga. Sajnalom, hogy így ismeretlenul osztasz tanacsokat fájdalmakat amúgy tenyleg megelo embereknek. Soha nem tudhatod, hogy emberi sorsok mogott mi huzodik meg. En pl. Aksucivot eletemnel jobban szerettem. Es o volt a mindenem. Az eletemnel jobban szerettem.

SARDNA 2018.02.14. 06:30:28

@Aksuciv: nem, nem tudom, hogy az lennek. Viki, en téged tényleg szívből szerttelek. Tok szerelmesek voltunk egymásba. Most meg itt keresel cimkezest. A narcizmus négy alapveto jegye közül egyiket sem lehet erre huzni. En azt kivanom hogy legyél nagyon boldog. Ne feledd, egy csodat eltunk at. Azért kerestem erre a blogra, hogy mefejtsem mozgatorugodat. Mert szerintem a narci te vagy.

SARDNA 2018.02.14. 11:48:41

@Nárciszkertész: fogalmad nincs mi tortent kedves blogiro :-(.

SARDNA 2018.02.14. 20:18:20

@Nárciszkertész: legalabb annyit segit ez a blogod, mint amennyit art :-(. Vannak itt hozzaszolok (egyoldaluan), de honnan ismered az abszolut igazsagot :-(. Mi van akkor, ha aki panaszkodik, pont az a narcisztikus. Te pedig tamogatod,gratulasz neki,tanacsot adsz. Fura ez nekem. Egy kapcsolat sokkal bonyolultabb, mint ahogy itt eloadod. Egy segito foglalkozasu legfontosabb szabalya: ne arts :-(.

Emma Paula Keresztanyuja 2018.02.15. 10:26:21

@SARDNA: oh yeah, néha fog a kertész itt nárcikat, az nagyon vicces tud lenni :-D

SARDNA 2018.02.15. 14:03:32

@Emma Paula Keresztanyuja: ha te így gondolod. Mindenki elmondhatja a sajat fajdalmat. Es ez jo. En ateltem az igazi szerelmet. Orultem minden percenek. De nem mukodott. Mindenkinek mas tortenete van. De az osszeveszes-kibekules fordulataiban kibontakozo tortenetek "rossz" vegkifejletenel azt mondani a masikra, hogy narci?! Haaat?!Biztos van ilyen is. A tortenetedet tiszteletben tartom. Lehet, hogy nem kellett volna irnom. Szep napot!

Nárciszkertész 2018.02.15. 22:16:40

@SARDNA: "de honnan ismered az abszolut igazsagot :-(."

Sehonnan. A mintázatokat ismerem (fel).

"Mi van akkor, ha aki panaszkodik, pont az a narcisztikus."

Akik ide kommentelnek, ritkán panaszkodnak. Ellenben gyakran érzik magukat megalázva, elgyötörve, kizsigerelve, leszedálva, lábtörlőnek nézve, agyonnyomva, megfojtva, megdöbbenve, kétségbe esve, vagy éppen egy darab értéktelen szarkupacnak. Gyakran nagyon félnek, még gyakrabban rettegnek, sokat sírnak, rosszul alszanak, mert rémálmaik vannak. Gyakran dühösek, haragszanak (magukra is!). Meg akarják érteni, ami velük történt, ez a folyamat pedig nem egyszerű és rendkívül fájdalmas. Panaszkodásra sajnos ebben a helyzetben általában nincs idő.

"Lehet, hogy nem kellett volna irnom."

Én örülök neki, hogy írtál, szép napot neked is.

SARDNA 2018.02.17. 14:43:41

@Nárciszkertész: koszonom a valaszt. Tudom,es ertem (erzem) mirol irtal. Nagyon is ismeros. En csak egy posztodat olvastam (ezt). Kozben irtal nagyon sok masikat is. Elhamarkodottan iteltem. Sokaknak segitesz ezzel. Nagyon hasznos a teljes tartalom. Sok erot, kitartast mindenkinek!

illogikusszurrealizmus 2018.03.18. 20:39:17

@Nárciszkertész: Ha másfél évet voltunk együtt, akkor szerintetek mennyi a "regenerálódás"?
Nem tudom, ki hogy élte meg, de nekem hullámokban jön, hol rálátok teljesen, hogy mi történt a kapcsolatunkban és hogyan uralkodott minden percemen, és hogyan zárt be; hol pedig elkezdem sajnálni vagy meghallok valami zenét, ami rá emlékeztet, színt, illatot és úgy érzem, nem bírom; írok neki, megkeresem stb.
Tényleg, mint a heroin (bár nyilván csak olvastam róla szerencsére), mint amikor tudod, hogy beleőrülsz, vagy belehalsz, ha visszamész és mégis azt gondolod néha, hogy olyan színessé tette a cukrostakonyban a világot, hogy kibírhatatlan a hiánya okozta szürkeség. Más is hasonlóan érezte? Mikor múlt el?

cukrostakony 2018.03.18. 22:29:41

@illogikusszurrealizmus: Hiába látsz rá hamar, hogy mi is történt veled, sajnos a nárci működésmódja szív vissza (hoovering). NAGYoN nehéz kijönni belőle. Nem tudom, hogy kinek mennyi idő, én inkább le se írom nekem mennyi volt :D. A szakirodalmak másfél-két évet írnak.
De nagyon sokat segítesz magadon azzal, ha tudatosítod, hogy mi történt veled, és megkeresed magadban azt, hogy miért vonzottad be. Mert sajnos ez utóbbi gyakran elengedhetetlen a gyógyuláshoz. És nem is fájdalommentes felismerés (ez sem :((() A nárcisz ....... nos, szóval pontosan olyan amilyennek mind ismerjük: rettenetes. Ez NEM a te hibád. Viszont valamiért kikötött melletted, és ha nem akarod, hogy a következő csodálatos példány is a Te kertedben díszelegjen, akkor keresd meg magadban azt a részt ami vonzza a nárciszt. És ha lehet, tedd takarékra.

cukrostakony 2018.03.18. 22:44:10

@illogikusszurrealizmus:
Valahol azt olvastam én is, hogy sajnos függő marad mindenki akinek nárcisz volt a társa. Szerintem ezt is el lehet fogadni, ha nem küzdesz erőszakkal ellene, hanem egyszerűen tudomásul veszed, hogy ez van, akkor lehet vele élni.
Nem tudom milyen az igazán addiktív helyzet, de kb úgy képzelem el, hogy ha valakinek erős kísértés az alkohol, és elért már egy gyógyult állapotot, akkor próbálja meg kerülni a kifejezetten kísértésbe ejtő helyeket. Pl. a reggeli kávéját lehetőleg ne egy kocsmában tolja be. Ettől még lehet nagy bulikba menni, de csak akkor ha az alap-védettség már megvan.

Nem tartom kizártnak azt sem, hogy én már feleslegesen, kvázi megszokásból menekülök, és már régen megvan minden fegyverem a nárcijaimmal szemben (én komolyan tolom, nekem kettő van), tehát már "buliba is mehetnék" de nem becsülöm őket alá....és magamat sem fölé .... Inkább a futás.
Remélem segítettem valamit. Ügyes légy, dilidokinál voltál már?

illogikusszurrealizmus 2018.03.19. 09:07:56

@cukrostakony: Sajnos sejtem, hogy miért vonzom...alárendelődő, másokban sok jót látó, sok megfelelési vággyal felszerelt, önbizalomhiányos, örök bűnbak.
Ez tényleg függés részemről. Pszichológushoz megyek mindenképp, mert egyedül nem tudom megoldani.
Ami benne vonzó nekem, a hatalmas agya és a humora. A cukrostakony időszak közös viccei, zenéi...
Van olyan köztetek, akinek a nárcija nem adja fel? Úgy értem nem keres mást.

Nárciszkertész 2018.03.19. 13:58:05

@cukrostakony: "Valahol azt olvastam én is, hogy sajnos függő marad mindenki akinek nárcisz volt a társa."

Én ebben nem hiszek. Lehet/szabad/kell/muszáj fejlődni, saját szar működésmódokat átírni. Ha sikerül, nincs az a nárci, aki miatt legközelebb hajlandó lennél telesírni a párnádat.

Nárciszkertész 2018.03.19. 14:07:13

@illogikusszurrealizmus: Igen, a pszichológust ne halogasd sokáig. A felismerés még csak a startvonal...

"Van olyan köztetek, akinek a nárcija nem adja fel? Úgy értem nem keres mást."

A nárcinak rajongó KELL. Nem képes egyedül létezni. Nincs olyan, hogy ha te már TÉNYLEG levegőnek nézed, akkor ő nem keres mást. Egyszerűen ez a működésmódja, máshogy nem megy neki. Ha te már nem rajongsz, legkésőbb 2 hét múlva jön a következő áldozat.
DE: Amíg bármennyi esélyt lát arra, hogy te újra leszel a rajongója, nem fogja feladni, és nem keres mást. Magad írod, hogy attól félsz, hogy visszamész hozzá. Ezt ő pontosan érzi rajtad, ezért nyomul. Igen, ez egy ördögi kör: minél jobban nyomul, te annál nehezebben távolodsz, ez ő egyre jobban érzi...stbstbstb. Ezt a kört csak te tudod megszakítani, ő nem fogja magától. Neked, és csak neked érdeked, hogy egy kecses mozdulattal kilépj ebből, mint úrinő az utcán lecsúszott bugyijából. Neki meg az az érdeke, hogy megtartson rajongónak és tápláléknak, aki ingyen leszívható.
SOHA nem fog téged szeretni, és eddig sem szeretett. Magát szerette, és azt a pálmalegyezős figyelmet, amit rá áldoztál.

cukrostakony 2018.03.19. 16:03:53

@illogikusszurrealizmus:

@Nárciszkertész:
Azért szólok, hogy NAGYON nem minden milyen szakembert találsz. Engem évekig vizslattak jobbra meg balra, már olyan transzparens voltam, hogy az összes EU-s hivatal kiállíthatott volna követendő példának, mire kiderült, hogy nem én megyek szembe a forgalommal.
Idézném itt az egyik szakembert, amikor megkérdeztem, hogy miért nem vették észre az exemnél a nárcizmust hamarabb:

"Akik eddig vizsgálták Nárciszt, azok fiatalok voltak, és nők? Igen? Na látja. Nárcisz ebből él. Mindenkit megvezet."

Szóval nem árt ha az akihez mész idősebb, és/vagy férfi.

Emma Paula Keresztanyuja 2018.03.19. 20:26:54

@illogikusszurrealizmus: Szerintem nézz szét otthon a családban, anya, apa nem nárci? Nem veszekedett veled gyerekként nagyon sokat valamelyik? Csak mert "olyan problémás gyerek" voltál?
"alárendelődő, másokban sok jót látó, sok megfelelési vággyal felszerelt, önbizalomhiányos, örök bűnbak".
Ezt hozod valahonnan.... :/
(Amúgy biztos vagyok benne, h egy átlagos, cuki gyerek voltál, és semmiről sem tehettél.)

illogikusszurrealizmus 2018.03.20. 07:01:33

@Emma Paula Keresztanyuja:
Anyukám meglehetősen diktatórikus. Talán nem nárci, de súrolja. Mindennek pont úgy kell lennie, ahogyan ő szeretné, különben leteszi a telefont, otthagy, megsértődik, nem szól hozzám. Hát igen, volt honnan hozni...
Meg ugye az önbizalmam...az sajnos mindig is valahol a béka feneke alatt volt.
Az viszont biztos, hogy életemben nem tanultam ennyit magamról, mint a nárcimmal való kapcsolatomban.
A pszichológus azt mondta még, hogy az is baj, hogy nem is igazán tudom még, milyen egy normális kapcsolat, mert eddig nagyjából mindig csak adtam (nyilván valamennyit kaptam is, nem akarom bántani semelyik exemet se, viszonylag jóban is vagyok mindkettővel).
Igaz, ennyit még sose adtam, mint a nárcimnak, így nem is merültem ki ennyire sose; és az előző két kapcsolatom ezért sokkal tovább tartott. Viszont érdekes módon, ebben a nárcisban kaptam először valamit lelkileg (a cukostakonyban) és ezért kötődöm még mindig nagyon, bár tudom az agyammal, hogy ha visszamegyek, akkor kb. a radiátorhoz láncolt rabszolgasors vár :) (bár ez annyira nem is vicces, sajnos), mert durván diktatórikus a nárcim. Szóval ezt tudatosítom folyamatosan, hogy legyőzzem a hozzá vonzó érzéseimet.

illogikusszurrealizmus 2018.03.20. 07:09:07

@Nárciszkertész: Igen, ezt mondta a pszichológus is, hogy nem fogja bírni egyedül. Meg tényleg annyira durva, hogy az itt olvasott szófordulatok is ugyanazok, amiket mondott nekem és ettől egy kicsit a hideg futkos a hátamon. Meg tényleg, hogy két órán belül képes valamit állítani, majd annak az ellenkezőjét, de olyan nagyon nagy meggyőződéssel bele az arcomba, hogy ott, akkor fel sem tűnik, csak kb. egy órával utána, hogy úúú, pont az előbb mondta az ellenkezőjét. Olyan, mint az agymosás és a végén már annyira elbizonytalanít, hogy mindenre azt mondom: nem tudom, nem tudom. Mert tényleg. Pedig amúgy nem vagyok teljesen anyámasszony katonája, bár konfliktuskerülő mindenképp (bár ebben én is tanultam a nárcimtól egy-két "skillt", ahogy valaki itt is írta).

illogikusszurrealizmus 2018.03.20. 20:54:02

@Nárciszkertész: Nem tudom, pontosan melyik bejegyzésedben említed, hogy megírod mi a sérülékeny és a diktatórikus nárci közti különbség szakításnál, illetve az ellenállási taktika. Megteszed, hogy leírod? Engem nagyon érdekelne. Előre is köszi.

(még nem vagyok jól. Finoman szólva rettenetesen hiányzik...pláne hogy majdnem mindennap látom...)

Nárciszkertész 2018.03.22. 20:43:54

@illogikusszurrealizmus: Igen, igen megírom, csak most elég sok a meló, de igyekszem. Bár nem a szakításban való különbséget akartam megírni, abban nincs nagy különbség szerintem.

"még nem vagyok jól. Finoman szólva rettenetesen hiányzik..."

Igen, megértelek, és szerencsére itt még nagyon sokan megértenek, hátha ez egy kicsit segít. Ez borzasztó nehéz, főleg ha nem tudod tartani a no contactot.

illogikusszurrealizmus 2018.03.23. 09:00:47

@Nárciszkertész: Köszönöm szépen.

Próbálom tartani magam. Tudatosítok folyton.

A történetet nem merem megírni, mert annyira egyedi, hogy rá lehet ismerni (nem, nem a mechanizmus miatt, mert az ugyanaz).

Egy szerencsém van, hogy viszonylag jókor szálltam ki, bár így is elég erős az érzelmi "ragacs". Hullámokban tör rám a hiánya.

Agyban már megvan, hogy vége, stb. csak a szívemet kéne meg eszerint kalibrálni...

2018.03.23. 14:21:16

@illogikusszurrealizmus:
Ez olyan, mint a drog, függőséget okoz... Hiszen "droggal" etetett... Időnként megvonta, hogy szenvedj, aztán megint adagolta, hogy fenntartsa a függőséget...
Hiába tudjuk ("agyban már megvan"), hogy a drog gyilkol, jönnek az elvonási tünetek... Koncentrálj erősen a szemétségeire... Nekem ez segített.

cukrostakony 2018.03.23. 18:44:02

Én már régen elváltam, kicsi a felület ahol a Nárcival találkozni lehet. Szinte semmi. De hülyét kapok attól, hogy sosem tudom mikor jön a gyerekekért, jön-e egyáltalán. Egyszerűen megbeszéli a gyerekkel, aki időnként elfelejt szólni, én meg kész tények elé vagyok állítva, és kapkodva szervezem át a programjaimat.
Van amikor kapok egy sms-t du 5-kor, hogy hatra jön a gyerekekért, mert ő megbeszélte velük, és szerinte én is tudok róla. (NEm tudok, de már lassan mindegy.)
Ezek általában az apás hétvégéket érintik, tehát a hétvége stimmel, de az, hogy akkor mikor jönnek-mennek.... Na azt nem tudom. De volt már olyan is, hogy hónapokig nem jött.
Szóltam neki érte, többször is. Persze nincs eredmény.
Most már úgy üzemelünk, mintha nem lenne apás hétvége, és ha mégis van akkor viszi őket, ha nem viszi akkor maradnak.
Na ez ORBITÁLIS szivatás - nekem.
Sosincs egyetlen hétvégém se, mert nem tudhatom mikor mi lesz. És mikor esik haza a gyerek, hogy márpedig ő hazajön, állandó a készenlét.
Fáradt vagyok :(. Esélyem nincs egy kikapcsolódásra.
Kérdezném, hogy miért csinálja, de sejtem. Szivat, ugye? Azért se hajlandó az együttműködésre, ugye? Csakazértisazlegyen amit ő akar... Vagyis, hogy sose tudjak előre semmit.

2018.03.23. 19:15:51

@cukrostakony:
Naná, hogy szívat. Egyébként nárcizmustól függetlenül, a férfiaknál ALAP a nő bizonytalanságban tartása.
Nincs más választásod, mint kivárni, míg a gyereked akkora lesz (kamaszkorú), hogy ezen keresztül ne tudjon kínozni. Ja, és feltéve, ha a gyereket már nem tudja manipulálni... A kamaszkor még neccesebb...

Nem csak a nárciktól lehet szenvedni, a férfiak alapból alkalmatlanok a párkapcsolatra, gyerekprojektre. Nincs benne a biológiai programjukban...

Én csak egyet nem értek: a legtöbb nő szenved a házasságában, a lányaikat mégis tolják a házasság (élettársi kapcs.) intézményébe, ahelyett, hogy óvnák, felvilágosítanák...
Szóval, mikor lesz már PREVENCIÓ?

Nárciszkertész 2018.03.23. 21:39:55

@hübrisz: Kedves Hübrisz! Ez már a sokadik "minden férfi egy f.sz" tartalmú kommented, de ez nem az a blog, ahol ennek örülünk.
Értem, hogy a tapasztalataid SZÁMODRA ezt erősítik, de ez a valóságnak csak az általad érzékelt szelete.
Kérlek, ezeket a jövőben mellőzd.
Köszönöm.

Nárciszkertész 2018.03.23. 21:57:55

@cukrostakony: Hát ez rendkívül szórakoztató lehet.... :-/
Az a kör megvolt már, hogy ha NEKED nem jelzi legalább 24 órával előre úgy, hogy nyoma van (sms), hogy mikor jön értük, akkor nem megy senki sehova? Az nem érv, hogy a gyerekkel megbeszélte. A gyerekek veled élnek, és a te életedet nem kívánod az ő hóbortjaihoz igazítani.
Gondolom te is meghallgattad tőle sokszor - én az enyémtől a válás után egy időben kb. naponta hallgattam -, hogy ne osszd be az idejét. Ez nála azt jelentette, hogy én nem szabhatom meg neki, hogy mikor láthatja a gyerekeit. Lefordítva magyarra: "Én szabadon rendelkezhetek a gyerekek ideje és a te időd fölött is, egyáltalán nem érdekel, hogy ezt hogy oldod meg, természetesnek veszem, hogy BÁRMIKOR haptákba vágjátok magatokat miattam, előre nem fogok szólni, mert ne korlátozzál, te viszont nem szabhatsz nekem feltételeket, méghozzá semmilyet."
Nos, de igen, szabhatsz. A lovon ő ül fordítva és nem te. A feltételeket te szabod - mivel a gyerekek veled élnek -, és nem ő.
(Persze nem tudom, hogy mekkorák a gyerekek, és mennyire sikerült agymosnia őket, mert gondolom fantasztikus szuperapu, és csinálja a diznilendet.)

2018.03.23. 23:18:26

Kedves Nárciszkertész!

Jól gondolom, hogy ezt a blogot tudatformálási szándékkal hoztad létre? Elősegíteni a nők felvilágosítását, öntudatra ébredését, és így tovább?
Ha igen, akkor miért akarod korlátozni a fejlődést?

Értem én, hogy itt a nárcikról van szó. Vagyis, mi, akiket megvezet(ett) a nárci -akár jelen, akár múlt időben-, megtanulunk valamit. De tilos tovább lépni?
Tilos rendszerben gondolkodni? Tilos azzal foglalkozni, hogy mi van/lesz a nárci után? Ez miért mellékes?
Ha itt a felvilágosítás a cél, akkor miért van határvonal?

Tehát "A" témakörben a tisztánlátás a cél, "B, C, D," stb. témakörben maradjunk vastag, ködös homályban?
Kievickélünk a nyakig szarból, hogy aztán belemenjünk egy másik (fajta) nyakig szarba? Szerintem a fejlődés komplex, és zsákutca gátat szabni...
Avagy szorongást okoz szembenézni a jövővel? Hogy nárci nélkül sem lesz habostorta?
Akkor elmondanám, hogy engem mindig az vágott földhöz, amire nem voltam felkészülve...
A múlton rágódás, múltban ragadás a cél, vagy az előrelépés?
Nem a tűzoltás az igazi megoldás, hanem a prevenció. De ha ezt elutasítod, lelked rajta.
Van egy kijelölt útvonal. Ok. De nem lehetnek kitérők? Bocs, de ez olyan, mint amikor a nárci előírja, mit lehet és mit nem...

De most tényleg, ragadjunk le ott, hogy mindenki csak ugyanazt mantrázza? Semmi vérfrissítés, semmi látókör szélesítés?

Van egy természeti törvény: ami nem fejlődik, az visszafejlődik. És ami visszafejlődik, az elpusztul...

-------

Sehol nem írtam egzaktul, hogy minden férfi egy fasz. De ha már itt tartunk, megkérdezem, ismersz olyat, amelyik nem az?

Idézlek:
"Értem, hogy a tapasztalataid SZÁMODRA ezt erősítik, de ez a valóságnak csak az általad érzékelt szelete."
Koromnál és munkámnál fogva évtizedek óta rengetek nővel vagyok kapcsolatban, rengeteg nő életére van rálátásom. Mindenhol drámák...
SAJNOS NEM csak a saját tapasztalatom alapján beszélek.

És idézem Mirjam Stoppard-ot, (angol orvos, író), aki az egyik könyvében ezt írta: "A házasság és a velejáró szerepek a szó szoros értelmében megőrjítik a nőket."
És még ezt is: "Ha egy nő a házasságot választja, ne feledje, hogy olyan szövetségre lép, melyet évszázados vallási, jogi és erkölcsi hagyományok alakítottak ki a férfiak HATALMÁNAK biztosítására."

Álláspontom szerint nem elég csak azzal foglalkozni, hogy melyek a nárci kották, hanem azt is analizálni kell, hogy miért tehetik meg azt, amit? Nem elég csak a felszínnel foglalkozni, a gyökerekig kell lemenni, HA VÁLTOZÁST AKARSZ, a tüneti kezelés szart sem ér, a méregfogat kell kihúzni...
Szóval, szeretnél érdemi változást? Vagy mi a cél?

2018.03.24. 02:39:33

Ui.
Ha nem értettem félre (...), akkor ez a blog arról szól, hogy megismerjük a nárcipata működését és, hogyan kerüljük el, hogy a jövőben a csapdájába kerüljünk. (Jelezd, ha tévedtem.)

Tehát: az már tiszta, hogy a nárci egyik manipulációs trükkje a bizonytalanságban tartás. Stimmt?

Túlélők vagyunk, fényes szemmel nézünk a jövő elébe, hiszen a Föld telis-teli tökéletes királyfival, aki ránk vár...

És jön az első (sokadik) királyfijelölt...
Élesbe helyezzük a radarunkat, mert ugye (itt) megtanultuk, mitől nárci a nárci....
És bizony, a radarunk jelzi, hogy a királyfijelölt alkalmazza az ősi, hatékony, olcsó módszert, a bizonytalanságban tartást...
És már menekülőre is fogjuk...
Pedig az emberünk NEM nárci... (Azaz nem annyira nárci, de ezt majd lásd lentebb.)

Mi ez az ambivalencia?

Ahogy le mertem :) írni, a férfi ALAP biológiai programja a bizonytalanságban tartás.
(Melynek célja a hatalom a nő felett).
Persze, analizálhatnánk (mármint ha engedélyezed), hogy a hatalomgyakorláshoz bizony kell nárcizmus...

Kifogásoltad, hogy "eltérek" az (általad kijelölt) útvonaltól. Itt fentebb bemutattam, hogy egyáltalán nem térek el, ill. nevezhetjük eltérésnek is (nekem tök mindegy), de bizony a jövőbeni nárciteszthez elengedhetetlen azt is tudni, hogy milyen azonos elemek vannak a nem nárcikkal... De, ha tovább cizelláljuk, bizony rájövünk, hogy minden férfiban ott vannak a nárcielemek, csak a mérték más... (Persze, áltathatjuk magunkat, hogy vannak nem nárcik is...)

Ha meg mindegyikben ott van (bizonyos szinten) a nárcizmus, akkor nem az a kérdés, hogy nárci vagy nem nárci, hanem az, hogy pókháló vagy nárci...

És ezért ne rám haragudj. :)

cukrostakony 2018.03.24. 06:52:35

@Nárciszkertész:
Sajnos azt nem tehetem meg, h ha nem szól, akkor nem mennek sehová, ezt megbeszéltem gyerekpszichológussal is. Köteles vagyok biztosítani a láthatást, úgyhogy minden apás hétvégére az előírt időben puccparádeban ülök a gyerekekkel, h akkor most jön vagy nem, és kérdezgetem a gyerekeket, h mit mondott apa.
Ha bemondanám az unalmas, egyből jönne a gyámhivatal, h akadályozom a láthatást :/.
Azt már mondtam neki, h ha nincs itt időben akkor mi folytatjuk a rutint és nem biztos, h a gyerekek itthon lesznek. Egyszer így is lett volna de a gyerek elkezdett zokogni, h ne tegyem ezt vele, én nem tudom elképzelni mit művelne vele az apja, ha emiatt nem menne...
Belegondoltam és rájöttem, h a gyereknek igaza van....

Úgyhogy nyelem a helyzetet, szidok a szabályokat és nem tehetek semmit :(

Ez rohadt nagy szívás: kénytelen vagyok az exnárcim kénye-kedve szerint ugrálni minden apás hétvége környékén.

2018.03.24. 09:31:23

@cukrostakony:
Jesszus, és miért nem kérdezed meg a gyereket, hogy mi az, amit az apja művelne vele??????

Én ezt 9 évig csináltam. (Pontosabban Kellet csinálnom, 2 gyerekkel.) Nekem egy volt gyámügyes azt tanácsolta, vezessek naplót. Írjak fel minden eseményt, (mikor jött vagy nem a gyerekért), és minden fontos, vagy akár nem fontosnak tűnő dolgot jegyezzek fel. Pl. azt is, mikor mit mondott az apa, a gyerek, a gyereknek milyen pszichés állapota, netán magatartási zavara volt, stb.
Mert erre a naplóra bármikor nagy szükség lehet...
Pl. az apa indíthat egy szülői felügyeleti jog megváltoztatása iránti pert és ott (is) nagyon nagy szolgálatot tehet egy ilyen napló. Ugye, minden évek, és képtelenség mindent megjegyezni...
Pl. ha kronológiailag fel tudod mutatni, hogy hányszor, hogyan szegte a szülői KÖTELEZETTSÉGEIT (ugyanis, a külön élő szülőnek nem csak joga a kapcsolattartás, hanem kötelessége is!!!!), az nagyban elősegíti, hogy pert nyerj vele szemben.

2018.03.24. 09:37:17

Ui. Ha a gyereked az apja által bántalmazásnak van kitéve (bármilyen: fizikai, érzelmi, szexuális), persze ezt bizonyítani is tudni kell - és ezt a legnehezebb, akkor elérheted azt is, hogy a kapcsolattartás rövidebb időre korlátozódjon és hivatali személy részvételével történjen.

Emma Paula Keresztanyuja 2018.03.24. 10:52:59

@hübrisz: Nem, nem minden férfi nárci. És ha összemossuk őket, azzal a nárcikat mentjük fel, mert férfiakat mindenki ismer, rendest is (én sokat!) és akkor gondolhatjuk azt, h a nárci sem olyan szörnyű, hiszen a Józsi is mennyire jó fej. Szerintem, Te gyerekkorból hoztál egy lelki sérülést, azaz kondicionálást, amely miatt a nárcik imádnak, és rádugranak, Te meg azt hitted, ilyen az igazi szerelem. A rendes férfiakat pedig unalmasnak találtad. Most meg, x nárci után, azt hiszed, ez a norma. De nem így van. Majd Nárciszkertész megírja ezt Neked cizelláltabban, de szerintem ő is így látja ezt.

2018.03.24. 11:31:40

@Emma Paula Keresztanyuja:

Fogalmi zavarban vagy, mert nem azt írtam, hogy minden férfi nárci.

Azt írtam, hogy a NEM nárcipatákban is vannak olyan elemek, amelyek a nárciban is. Tehát vegytiszta férfi nem létezik. És ez alaposan megnehezíti a dolgunkat...

Itt ezen a blogon is le van írva valahol, hogy a nárcival való kapcsolat (házasság) kívülről milyen tökéletesnek látszik... És milyen sokáig nem ismeri fel az áldozat (a környezete meg pláne), hogy a csodás díszlet mögött valójában mi zajlik... Stimmt?

Ezen az alapon Te is lehetsz az a "környezet", aki a nem veszi észre, hogy máshol mit rejt a csillogó csomagolás... Nemde? :))

Fiatal vagy még, nincs elég élettapasztalatod. (Ez nem bűn, ez csak egy állapot.)
Sosem hittem, hogy igaz szerelem... Mindvégig sejtettem, aztán már tudtam, mi van az álarc mögött... De hát az ösztönök... És pont ez a helyzet Nálatok is, hogy az ösztöneitek (még) felülírják a racionálét. (Ez sem bűn, csak állapot.)

Hogy a rendes férfiakat unalmasnak találom? Ezt honnét veszed?
Ebben nem tudok objektíven nyilatkozni, mert az 56 évem alatt még "rendes" férfival nem találkoztam. Ergo, nem tudom, hogy unalmasak-e.

Egyébként milyen a "rendes" férfi?
Pl. a hűtlen férfi rendes férfi?
Mert a férfiak kb. 3 hétig bírják a monogámiát... És ehhez nem kell nárcinak lenni...
Ha nem tudják fizikailag megvalósítani a külső kapcsolatot, akkor fantáziálnak, és ott van kézközelben a pornó is...

Nem haragszom, ha fentieket nem hiszed, nem érted. Még a személyiségfejlődésednek nem vagy(tok) azon a szintjén. (És ez sem bűn.)
A személyiségfejlődés ütemét, az objektivitást iszonyatosan blokkolják az ösztönök. Az ösztön egyfajta kóma. Gátolja a tisztánlátást.

Nárciszkertész 2018.03.24. 11:50:57

@cukrostakony: Igen, ez iszonyú szívás. Hübrisz nagyon fontosat írt: vezess naplót mindenről. Arról is, amikor a gyerekeid látszólag minden előzmény nélkül úgy viselkednek, ahogy korábban nem. Muszáj hatékonyan védeni magad, ez egy jó módszer erre.

Nárciszkertész 2018.03.24. 11:56:30

@hübrisz:
"Azt írtam, hogy a NEM nárcipatákban is vannak olyan elemek, amelyek a nárciban is. Tehát vegytiszta férfi nem létezik."

Ahogyan vegytiszta nő sem (jelentsen akármit is a "vegytiszta". Például meglehetősen nárcisztikus érvelés a másik saját tapasztalatát és élményeit arra való hivatkozással eliminálni és butaságnak minősíteni, hogy még fiatal és nincs a személyiségfejlődésnek azon a fokán, hogy megértse az egyetlen hibátlan logikát.

2018.03.24. 12:26:54

@Nárciszkertész:

Kérlek, hogy maradjunk a pontos fogalmazásnál!

Nem minősítettem butaságnak más tudati szintjét.
Sőt, pont ezért hivatkoztam az életkorból adódó tapasztalatlanságra (ami egyébként abszolut normális), hogy még véletlenül se minősüljön butaságnak.

Önhibán kívüli hiányosságról beszéltem, nem butaságról.

Csak saját magamról szoktam mondani, "atyaég, mekkora hülye voltam". :)))
Pedig nem hülye, csak tudatlan, tapasztalatlan voltam - és még sok mindenben vagyok is, mert a fejlődés soha nem ér véget... (És sosem szégyellek tanulni, akár egy 20 évestől is - sőt, ezért vagyok itt.)

És azt is tudom (ma már :) ), ha nem lettem volna oly tudatlan, mennyi kínt, veszteséget megspórolhattam volna... Ezért tartom nagyon-nagyon fontosnak a prevenciót. És, hogy ne álljunk le a mantráknál. (Illetve, mindenki ott áll le, ahol akar, én nem fogok.)

Igen, nincs vegytiszta nő sem. Tapasztalom! :))

Nárciszkertész 2018.03.24. 13:02:00

@hübrisz: Az éveid számából eredő élettapasztalatodra hivatkozva kissé magas lóról elmagyarázod másoknak, hogy az ő élettapasztatuk az éveik száma miatt érvénytelen, de persze nem haragszol ezért rájuk.
Az én tapasztalatom az, hogy ha nincsen körülöttem, és nem áll mellettem számos nem nárcisz férfi, amikor a nárcisztól próbáltam szabadulni, akkor most nem lennék itt. Az én személyes, saját bőrömön többször megtapasztalt élményem az, hogy sok normális férfi van.
Neked sajnos más a tapasztalatod, hogy emögött mi áll valódi okként, az csak rád tartozik és a te történeted.
De ezekből azt a következtetést levonni, hogy rajtad kívül mindenki fordítva ül a lovon, és ezekre hivatkozva másokat kioktatni, nem biztos, hogy okvetlenül célravezető.

A pontos fogalmazásról pedig pontosítsuk, hogy bizonyos pontosan fogalmazott dolgok bizonyos teljesen más, pontosan fogalmazott implikatúrátat hordoznak eléggé el nem ítélhető módon.

2018.03.24. 13:37:50

@Nárciszkertész:

:))

Van egy kedves nőismerősöm. (Illetve sok van, de most egyet kiemelek.) Negyvenes, értelmes, igényes, szorgalmas, tisztességes, tiszta, eltartja magát, stb., és még szép, csinos is. Csak jót tudok róla mondani.

Közel 10 éve elvált a NEM nárcipata férjétől. (Ok: hatalomgyakorlás, félredugás.)
Egy dologban van köztünk vita: szerinte van "normális" férfi, szerintem nincs... :))

És ilyenkor mindig megkérdezem, ok., hogy van, de hol van??? Bizonyítékot kérek, nem utópisztikus álmokat. Mutasd meg nekem fizikai valóságában azt a férfit!

Mert addig nem hiszem el. És én örülnék a legjobban, ha lenne, boldogan kapitulálnék...

Ismerősöm példáját azért hoztam fel, mert közel 10 éve szingli... És nem benne van a hiba...
Ennek a közösségnek a tagjai -ha jól látom- még benne vannak a nárci hálójában, vagy még nagyon friss a szabadulás. Tehát nincs ill. alig van új helyzet, tapasztalat a nárci után...

Összefoglalva: mondhatunk bármit, de ezek csak üres szavak. A tény a lényeg. Ha bevalljuk, ha nem.
Szóval, ha van "normális" férfi, miért nem vele éltek?

2018.03.24. 13:47:43

@Nárciszkertész:
Ui. Nem implikatúra. Dialektika. :)

2018.03.24. 14:56:22

Jut eszembe...

Tudjátok mi még az aktív férfivédelem oka?

Ősidők óta patriarchális társadalmakban élünk, iszonyatosan belén kódolódott a férfi feltétel nélküli szolgálata.
Ne, ne mondjátok, hogy Ti nem... De, de igen! Tudat alatt... Nagyon mélyen tudat alatt... Ennek kigyomlálása szinte lehetetlen...

A nők ezért fordulnak a másik nő ellen a kínok okozója helyett, vagyis a férfi ellen!
Ez egyrészt biológiai program, másrészt zsigeri manipuláció... Versenyeztetnek bennünket a férfi kegyeiért...

Nárciszkertész 2018.03.24. 16:31:06

@hübrisz: "mondhatunk bármit, de ezek csak üres szavak. A tény a lényeg."

Értem. Tehát a más tapasztalata csak üres szó, a tiéd tény. Azt hiszem, nem fogunk közös nevezőre jutni, ezért mindenki jobban jár, ha megyünk szépen művelni a kertrecskéinket (nem a nárciszainkat ;)), és hasznos tevékenységgel tölteni az időnket a parttalan vita helyett.
Neked is szép napot.

2018.03.24. 17:15:36

@Nárciszkertész:

Kértelek, hogy ne forgasd ki a szavaimat.
A más tapasztalata ugyanolyan TÉNY, mint az enyém.

(Voltam én is olyan fázisban, amikor még hittem a csodában, amikor még nem tudtam, hogy ab ovi esélytelen...)

Csak a kérdésemet kerülted ki:
Ha tobzódunk a "normális" férfiakban, akkor miért nem velük éltek???
Tehát hol vannak a "normális" férfiak???

Ezt valahogy még nem sikerült megválaszolni...

És maga ez a blog, -igen, a Te blogod is!!!- meg az összes többi ilyen, hasonló, mind azt igazolja, hogy súlyos, társadalmi méretű a kapcsolati erőszak (és egyéb lelki nyavalyák).
Ha nem az lenne, a kutya nem olvasná...

Nem csak 1-2 zátonyra futás van, ohhh, aztán jön a királyfi, hanem TÖMEGES méretű a szingliség..., illetve a meglévő kapcsolatok is szinte mind kirakatkapcsolat...
A kapcsolatok instabilitása miatt alig születik gyerek...
Ha meglenne az anyagi feltétele, minden nő pszichológushoz járna...
A kozmetikázott statisztika szerint, a házassági bontóperek 80 %-át a nők kezdeményezik. Ha a statisztika ezt mondja, akkor van az 95 % is... És folyamatosan csökken a házasságkötések száma, emelkedik a válások száma, ill. nagyon sokan pusztán anyagi okokból nem tudnak válnak...
És az is lerágott csont, hogy Mo.-on hetente hal meg nő, gyermek családon belüli erőszak miatt, és bizony ez is csak erősen kozmetikázott stat adat, amikor szinte minden napra jut egy megölte, feldarabolta, megfojtotta című hír. És amiről infót kapunk, az csak a jéghegy csúcsa...
Minden témakörben óriási a látencia...

Az álláspontomat én már alátámasztottam tényekkel, adatokkal. (Szimpla matematika.)

Várom a Te álláspontod bizonyítását.

És nem haragszom. Mert megértelek. :)
De "találkozhatunk" mondjuk 10 év múlva...

2018.03.24. 17:16:42

ab ovi = ab ovo, de ovinak se rossz... :)

Nárciszkertész 2018.03.24. 20:36:55

@hübrisz: Jól van, megadom magam, megpróbálom összefoglalni akkor az ügyet. Nincsen normális férfi. Eddig tiszta. A nők pedig normálisak ugyan, de kétféle van belőlük: a személyiségfejlődés magas fokán állók, és a személyiségfejlődésben az életkoruk miatt egyelőre nem érettek, ezért butaságaik és tévedéseik miatt felelősségre nem vonhatók. Őket edukálni kell, és megtanítani nekik, hogy nincs normális férfi. Ezt is értem. Azt is értem, hogy a személyiségfejlődés magas fokára csak nagyon kevés nő jut el. Világos. De a mindenkori föld mindenkori népességének nagy számát tekintetbe véve statisztikailag kizárt, hogy a személyiségfejlődés magas fokán álló nők soha nem szültek fiúgyermeket. Csak azt szeretném kérdezni, hogy ha szültetek valaha fiúgyermeket, akkor nem lehetett volna, hogy inkább őket edukáltátok volna arra, hogy hogyan kell normális férfinek lenni, ahelyett, hogy most minket edukáltok arról, hogy normális férfiak nincsenek?
Ha nincsenek a földön normális férfiak, akkor az a saját logikád szerint sajnos a te felelősséged. (Az enyém nyilvánvalóan nem lehet, mert én - mivel nem látom a fától az erdőt - nem tudom megtanítani a fiamnak, hogy hogyan viselkedjen normális férfi módjára.)
Ajjjajjj. Na nem baj, azért nem haragszom rád.

2018.03.24. 22:41:52

@Nárciszkertész:

Kezdünk közös nevezőre jutni. :)

1. kivétel:
" Azt is értem, hogy a személyiségfejlődés magas fokára csak nagyon kevés nő jut el."

Nem, nem érted. Sehol nem írtam, hogy csak nagyon kevés... Még csak nem is céloztam erre.
A személyiségfejlődés üteme, szintje intellektus-függő, tehát egyéni. (és az ingergazdag környezet sem hátrány. De intellektus ide vagy oda, van egy bökkenő: az ÖSZTÖN.
Ismerek pszichiáternőt, aki hiába képzett lélekdoktor, az ösztöne erősebb, mint a tudata... Ámen.
Amíg a nő szexuálisan aktív, amíg nincs kipipálva a reprodukciós ösztöne, addig nem megy neki a férfinak. Javítok: nem tud nekimenni.
Muszáj a férfi aljasságai felett szemet hunynia, ill. nem létező jó tulajdonságokkal felruháznia, különben nem tudja elviselni a pszichéje azt a mérhetetlen megalázkodást, amivel számára (mármint a nő számára) jár egy párkapcsolat, vagy akár csak egy szimpla szexkapcsolat. (És ez a magyarázata annak, hogy azt állítjátok, van, ill. lesz "normális" férfi, ha lejöttök a szerről... TUDAT ALATT már előre levéditek a pszichéteket...)

Egyetértek abban is, hogy szülünk fiúgyermekeket! (Én speciel kettőt, pedig lányt rendeltem.)
BINGÓÓÓÓ! Igen, a nevelés... (Hmmm...)

Öööö..., nem lesz baj, ha eltérünk a tárgytól és nem a nárcikról beszélgetünk? Kértél engedélyt Nárciszkertész Őrmestertől???? Mert jön ám, aztán nárci módra előírja, hogy miről beszélhetünk, miről nem... :)))

A nagy büdös helyzet az. hogy a tevét nem lehet megtanítani olvasni. Azaz, a természet törvényeit felülírni.
Azt a genetikai programot, amit a természet adott a férfinak, sajnos a legprofibb neveléssel sem tudjuk módosítani. A poligámból a büdös életben nem nevelsz monogámot. A hataloméhesből altruistát. És így tovább. A gének nem megváltoztathatók. Komoly szankciók alkalmazásával némileg lehet bizonyos magatartásokat korlátozni, de az soha nem lesz autonóm... Folyamatos, erős kontroll kell...

Többek között, ezen a blogon is már tisztázódott, hogy pl. a nárcizmus nem gyógyítható, nem befolyásolható, tehát esélytelen bármi változás. Ergo, nárciból nem lehet nem nárcit edukálni... :))

És akkor ismét megemlíteném a mélyen kódolt, tudat alatti, de mindenek feletti férfiszolgálatot...
A bekódolt sémák szerint nem gyermeket nevelünk, hanem fiút vagy lányt... Észre sem vesszük, hogy ugyanazokat a mintákat adjuk át a gyermekeinknek, mint a szüleink, mint amitől mi felnőttként szinte haldoklunk...
Csak kellő tudatossággal lehet a gyermeket tudatosságra nevelni. És az eredmény még akkor sem garantált.

Itt visítoztam, hogy prevenció, prevenció, prevencióóóóóóó! És akkor leszóltál, hogy maradjak szigorúan a nárci-mantra mellett... :)))

Most akkor mi legyen?

2. kivétel:
"Ha nincsenek a földön normális férfiak, akkor az a saját logikád szerint sajnos a te felelősséged."

???????

Szóval. A világra jött gyermek génállományát nem tudjuk megváltoztatni. Rengeteg munkával esetleg lehet nyesegetni, de max. ennyi.
Mindig a Soproni Ági színésznőt hozom fel példának, akit a 20 éves fia feldarabolt, mert nem adott neki elég pénzt... Ugye, nem életszerű, hogy Soproni Ági arra nevelte a gyerekét, hogy öljön...?
És nyilván, ha tudta volna, hogy a gyilkosát hozza a világra, nem szült volna...

Namármost, ha gyökeret eresztünk a nárci mantránál, akkor nincs tudati fejlődés, ha nincs tudati fejlődés, akkor esélytelen az is, hogy a gyermekeinket TUDATOSSÁGRA neveljük... Már amennyire lehet nevelni a gyermeket. A tudatosságra nevelés szükséges mind a lányoknál, mind a fiúknál.
Alapjaiban ott van elcseszve a nevelés, hogy az anyák a fiaikat FELTÉTEL NÉLKÜL szeretik. És amikor ivarérett lesz a drága gyermek, nem érti, hogy a szexuális partnertől (később élettárstól) nem kapja meg az a FELTÉTELNÉLKÜLISÉGET, amit az anyjától... De akkor még mindig ott van a genetikai program...

A hatalom beeteti (manipulálja) a démoszt, hogy a nevelés erősebb a géneknél... De nem az. (...)

(Mind a két gyerekemnek azonos az apja-anyja, ezáltal a felmenőik is, 4 és fél év van köztük: egymást követték az oviban, általánosban, még az óvónénijeik, alsó-felső tagozatos tanítóik-tanáraik is ugyanazok voltak... És teljesen más egyéniség mind a kettő... Ég és föld a két gyerek személyisége...)

Ezt a gén kontra (tudatos) nevelést nem lehet pár mondatban kivesézni, de mindenképp terítéken a helye.

cukrostakony 2018.03.25. 07:17:03

@Nárciszkertész:
Bocsánat, tudok helyesen írni csak a telóm szerint nem :D

És igen, ő a szuperapu, aki mindent jól csinál, és ha mégsem, akkor anyu a felelős.
Illetve bocsánat, olyan nincs, hogy ő rosszat csinál, olyan van, hogy anyu mindent rosszul csinál és őnárciszsága lesz a mártír, az áldozat...

Gondolom ezért van, hogy sz@t se csinál, nehogy kikerüljön az áldozat-szerepből

Nárciszkertész 2018.03.25. 12:06:23

@cukrostakony: Mi az, hogy szart se csinal???? Kéérlek. Tudod te, mennyi energiát felemészt a szuperapuság??? Hogy MÉG EZT IS nagy nehezen beillessze a borzasztóan fontos teendői közé? Naugye. :-D
Te meg bezzeg csak mereszted a feneked, és tűkön ülve várod, hogy segítsen neked a számára legfontosabb drága gyermekei ellátásában. :-DDD

(Nálatok papíron, jogilag elvileg rendezve van minden? A leírásod alapján a gyerekek is érzékelik azért a szituációt, nem?)

cukrostakony 2018.03.25. 16:15:45

@Nárciszkertész: Én kérek elnézést.... :XD

A gyerekek.... nagyon nehéz ez a dolog. Érzik, tudják de nem tudják megfogalmazni. Hivatali szervek nem foglalkoznak a nárcizmussal amíg vér nem folyik.
Én vagyok nekik ellensúlynak. Nehéz kereszt, de ez jutott.
Látom a jeleket, és mióta tudom mivel állunk szemben szerintem minden nap jobban kezelem. Inkább az volt a szörnyű időszak amikor én próbáltam elmagyarázni és állandóan azzal jöttek a szakemberek, h minden probléma azért van mert Én nem vagyok túl a válásunkon. Egy idő után már csak sírni tudtam a szakembereknek meg ez volt a TUTI jel, hogy velem van a baj. Szörnyű volt megélni.
Aztán elküldtek mindenféle terápiára, én elmentem mint egy zombi, azzal a biztos tudattal, h az elején engem megint kínpad rá vonnak, de előbb vagy utóbb a Narciszom. (Ekkor meg nem tudtam, h Nárcisz), be fog mutatkozni..... Gondoltam addig majd kibírom, ha már eddig kibírtam.....
Végülis nem kellett sokat várni és olyan bemutatkozó előadást produkált......

Akkor tudtam meg, h ez személyiségzavar.... Nárcizmusnak hívják, és én voltam az áldozat.
Szörnyű volt. Szerintem nem maradtak könnyeim. Egy őrülttel éltem együtt. Legalábbis én így fordítottam le a laikus nyelvemre.

cukrostakony 2018.03.25. 16:23:24

@Nárciszkertész: És igen, papírügyben minden rendben.

2018.03.25. 18:05:39

Budapest, 2012., gyámhivatal.

A (kirakat)intézmény vezetőhelyettesével (továbbiakban V) ülök szemben az irodában, aki középkorú férfi, (ingben, zakóban, jó külsővel - bár ez nem lényeg).

Én: ... a bíró, mint jogász...
V közbevág: A bíró nem jogász!
Én: De, jogász.
V: Nem!
Én: De. (mint a homokozóban: add ide a lapátot! nem! de! nem! de!)
V: Nem!
Én: De. A bíró szakvizsgát tett jogász.
V: Nem!
Én: Kérem, nézze meg a neten, ott van Ön előtt.
V: Nem nézem! Én tudom!
Én: Értem. A sebész meg nem orvos.

Fentiek nem vicc. Megtörtént. Szó szerint.

cukrostakony 2018.03.25. 20:44:50

Még egyszer bocsánatot kérek a helyesírásom miatt mindenkitől. A telefonomról pötyögök, akivel állandóan javítgatjuk egymást. És sajnos néha ő nyer :).

2018.03.28. 23:52:52

@Nárciszkertész, tudod mi jutott eszembe? :)

(Én mindig kiértékelek...)

Már első körben -legalábbis úgy érzékelem- kivertem a biztosítékot a kommentemmel (vagy kommentjeimmel).

És miért?

Mert nem az a kedves-bűbájos-mézes-mázos-nyáladzós-panaszkodós-sirdogálós-sajnáltatós, kizárólag ÉRZELMEKRE HATÓ a sítlusom, mondanivalóm. Hanem nyers vagyok, szókimondó, és szigorúan a racionálét célzom meg. Nem futok 62 udvariassági kört, lényegre törő vagyok - és ezáltal kíméletlennek tűnök.
Nem azt mondom, amit a másik hallani akar, hanem azt, amit gondolok!
Összefoglalva: NEM VISELEK ÁLARCOT.

És itt van a kutya elásva!!!

A nárcipata pont ezért tudja megvezetni az embereket, mert mézes-mázos, édes-bájos, enyeleg, körbenyal, ÉRZELMEKRE HAT, azt mondja amit a másik hallani akar...

És tessék, ki akartok szakadni a nárci bűvköréből, de már első "teszten" elbuktok...
(Félre ne értsd, semmi célirányos teszt nincs.)
Ha nincs méz-máz, csak a csupasz valóság, már ellenálltok... Mindenkinek a méz-mázra szomjazik a lelke... Ezért sikeresek a nárcik...

chatnoir.feketemacska 2018.03.29. 14:51:21

@illogikusszurrealizmus:

"Ami benne vonzó nekem, a hatalmas agya és a humora. A cukrostakony időszak közös viccei, zenéi...
Van olyan köztetek, akinek a nárcija nem adja fel? Úgy értem nem keres mást."

Édes Jó Istenem......ez valami borzalom, a hasonlóság......

Sajnos, nagyon sajnos, az enyém nem adta fel, eddig, mert én bírtam a legjobban, a legtovább, én tudtam a legprofibban visszaigazolni a kiválóságát.
Közben a szünetekben, nyilván vannak pótlékok, de tudják mi a minőségi áru....vér, amit szívni lehet.

chatnoir.feketemacska 2018.03.29. 15:53:30

@hübrisz:

"Alapjaiban ott van elcseszve a nevelés, hogy az anyák a fiaikat FELTÉTEL NÉLKÜL szeretik. És amikor ivarérett lesz a drága gyermek, nem érti, hogy a szexuális partnertől (később élettárstól) nem kapja meg az a FELTÉTELNÉLKÜLISÉGET, amit az anyjától... De akkor még mindig ott van a genetikai program..."

Na ennek viszont van leágazása a kóros személyiség zavaros férfi nárcizmushoz, és igaz, a nem kóros férfi nárcizmushoz is.

Én, amit lehetett elolvastam, lett egy pszichológus ismerősöm, akivel nagyon sokat beszélgetek.
Szerény véleményem szerint a feltétlenül szerető anyának nagyobb a bűne a nárcisztikus férfi nevelésben, mint akár egy nárcisztikus szülőnek. (Elég gyakori az a nézet, miszerint a nárcisztikus férfi, de akár nő mögött gyakran nárcisztikus szülő áll, akitől elszenvedi az alapból akkor még nem nárcisztikus gyerek, hanem áldozat, a lelki kínokat, amit aztán majd lever a felnőttkori áldozatain.)
Az én nárciszom is a feltétlen szeretetet követelte és hiányolta bennem a partnerban (nyilván nem vagyok az anyja) :) Mai napig, két válás és gyerek után, az anyja szoknyáján ül, egy tál levest nem fogadott el tőlem, mert ő az anyucinál eszik mióta az eszét tudja. Vele megy vásárolni, kaját, ruhát, mindent. Elmond neki mindent.
És az egyik dilidokim is ebbe az irányba indult, hogy nincs feltétlen szeretet, azaz a gyermek 3-6 hónapos koráig van, aztán meg kell tanulnia a gyereknek a határokat, azt hogy a szeretet nem csak kapni lehet, hanem viszonozni is kell.

És sajnos hiába vannak már egyenlő jogaink jogi értelemben, a férfi felsőbb rendűség még mindig meg van, azaz a férfi, a normális isi a mai napig abban a hitben él, hogy a nőtől feltétlen szeretet van joga kapni, de szeretetet nem kell adni, szexet, pénzt, törődést azt igen azt akár ad is, de szeretet, tisztelet a kivételnek a férfiak nem tudnak adni. És azért a sok válás, mert a nő vár, vár, ad, ad, aztán elfárad és marad akár egyedül, de nem akarja nap mint nap átélni a szeretetlenség frusztrációját.

Itt kanyarodunk vissza kóros nárcisztikushoz, hogy miért tudnak minket így kicsinálni ? Mert kaméleon technikájukkal le tudják képezni ezt a hiányt tű pontosan és azt adják ami nekünk hiányzik (persze nem szívből és érdekmentesen), amit sose kaptunk meg. És ezért írják annyian ezt a torok szorító hiányt és kilátástalanságot, és ezért tűrünk a végtelenségig, mert tudjuk, hogy mástól nem fogjuk megkapni. Mert nincs. Sajna ez az én 51 éves tapasztalatom is. Nem akarok hazudni, még magamnak sem.

Nincs gyógyult alkoholista, csak olyan aki többé nem iszik. Azaz, be kell érnünk azzal, ami van. Tudomásul venni, hogy azt a tökéletes (de hamis és színlelet) szeretetet, amire vágyunk) nem kaphatjuk meg.
Be kell érni azzal, ami van ! A normális férfival, aki legalább rendes és nem csinál ki, nem betegít meg.

Ezen egy éve agyalok, azóta, hogy a dilidokim, egy nő, felvetette.

2018.03.29. 17:58:58

@chatnoir.feketemacska:

Csak megerősíteni tudom, amit leírtál. (Úgy létszik, a mi korunkban már nem kergetünk álmokat. :) )

Egy nőismerősöm azt mondta, hogy "a hazudott szeretlek is jobb, mint a semmilyen szeretlek". (Nekem nem, de akinek igen, annak sajnos igen...)

A két nem közötti egyenlőség csak és kizárólag elvi. Csak kirakategyenlőség van. Illetve, sokszor még az sem. (Szerintem gyakorlati sosem lesz, mert a természet törvényét nem lehet felülírni.)

Idézlek:
"Tudomásul venni, hogy azt a tökéletes (de hamis és színlelet) szeretetet, amire vágyunk) nem kaphatjuk meg."

Igen, ez az!!!
Ez az, amire azt mondom, hogy nincs "normális" férfi. Csak női önámítás...

A férfinak SOHA nem kell a nő lelke, és a férfi SOHA nem adja oda a lelkét a nőnek. (Max. a látszatát kelti, mert ez a társadalmi elvárás. Vagyis minden férfi manipulálja a nőt, csak a mérték más. Ergo, a nem nárcik is...)

A férfi soha nem a nőt szereti, hanem a nő által nyújtott szolgáltatásokat. Óriási különbség!!!
(Ezért lesznek a nőkből versenylovak. Ki tud jobb pörköltet főzni, kinek nagyobb a melle...)

És ezt sajnos alapjaiban a természet cseszte el. (Ezért nem is lehet rajta változtatni.)
A férfi biológiai programja a poligámia, vagyis, hogy minél több nőben szórja el a magjait... És azért, hogy ezt a programot végre tudja hajtani, a természet nem adott neki szeretetre való képességet... Hiszen, ha képesek lennének szeretni, nem mennének más nőstényhez...
A nőnek viszont ott van a programjában a szeretet, mert az utódot ő hozza a világra és ő gondozza, és ha nem lenne szeretet benne, az utód elpusztulna... (Az utódgondozás napi 24 óra meló, az utód lehet csúnya és beteg is, tehát hatalmas szeretet kell ennek a programnak a végrehajtásához.)

Összefoglalva: a férfiban csak az utód nemzésének a programja van, míg a nőben az utód gondozásának, felnevelésének programja is.
Ezt az ambivalenciát soha semmi és senki nem tudja feloldani. Ámen.

Persze, minden társadalomnak (fejletlen, fejlett) voltak, vannak próbálkozásai az utód felnevelésének biztosítására, vagyis, hogy a hímet a nő mellett tartsák (pl. vallással, joggal), mert a nő nem tud egyszerre mamutra vadászni meg szülni is, ezért muszáj a férfinak is részt venni az utódgondozásban (legalább mamuttal - azaz anyagi javakkal), DE megint csak eljutunk ide: a természet törvényeivel nem lehet szembe menni.

Az ösztönt nem lehet felülírni. Az ösztönt nem érdekli, hogy az ember nevű lénynek hány diplomája és mennyi pénze van, az ösztön akkor is követeli a magáét.

2018.03.29. 18:41:35

Feszültségoldásként :) javaslom, nézzetek meg a Veri az ördög a feleségét c. magyar fimet. (Tuti fenn van a neten.)
Tökéletesen prezentálja, amikor az anya (Pásztor Erzsi) a nagykorú kicsi fiacskáját mindentől kíméli, óvja, tutujgatja, kényezteti, míg a lányával sprőd és befogja minden házimunkába, vagyis kódolja a férfi szolgálatára...

2018.04.05. 22:35:48

A van-e "normális" férfi vita kapcsán ajánlom figyelmetekbe:
www.beszeljrola.hu

2018.05.25. 21:40:14

@Nárciszkertész:
Bingóóóó! Olvastam, és ugyanez jutott eszembe!!! Tipikus!!!

2018.05.25. 22:14:03

Egy ismerősömnél ugyanez volt a szitu.
A nő válni akart, mert rájött, hogy a férje alkalmatlan az együttélésre. Azt nem tudta (még most sem), hogy a férje nárcisztikus pszichopata, csak azt tudta, hogy nem bírja már idegekkel, és semmi értelmét nem látja a házasságuknak. Igen ám, de ez így dehonesztáló lett volna a kedves férjre nézve, aki egyébként már ugyanúgy szabadult volna a kötelékből, csak azzal a "feltétellel", hogy ő legyen az áldozat, a felesége a bűnbak... És elérte.
Látszatra nem akart válni, de a szokásos nárcipata eszköztárral kínozta a feleségét., akit így gyakorlatilag belezavart egy külső kapcsolatba... A feleség úgy látta, csak akkor szabadul meg a férjétől, azaz bírja válásra, ha megjelenik a színen egy új férfi... Vagyis ha csak simán nézzük, akkor a feleség félrelépett, de valójában a férj terelte a másik karjába... És így ÁLDOZATKÉNT jöhetett ki abból a házasságból, amit egyébként már halálosan unt, halálosan fárasztotta (benne a két gyerek). A környezetében mindenki őt sajnálta, a feleség meg a büdös ribanc volt, aki ezt az áldott jó embert megcsalta...
Nincs új a nap alatt.

cukrostakony 2018.05.26. 08:01:15

@Nárciszkertész:

Nagyon ismerősek a fordulatok, nekem is eszembe jutott a hasonlóság- de nem szabad diagnosztizálni nekünk itt laikusoknak. :). /Pedig majdnem bekommenteltem egyik helyre, hogy DO NOT FEED THE NARCISSIST!”/
Viszont nem tudhatjuk.

Kerteszleany, te hogy oldod meg a kapcsolattartást a Narciszoddal? Én egy-1,5 évig szóltam neki, h ne a gyerekkel beszélje meg mikor jön értük, hanem velem. Gondolhatod mennyit ért.... jó, legyen akkor no contact, nem szólok érte... nem szóltam, kb további egy évig úgy jött-ment a gyerekekért ahogy akart, én mindig biztosítottam ami elő volt írva, és ha extra esemény volt és a gyerekek akartak menni, akkor alkalmazkodtam. Totál káosz volt, de felfogtam úgy, hogy ebben az a biztos, h minden bizonytalan és le van.....

De sejtettem, h hiába fogom be pörös számat, előbb-utóbb ez se lesz jó.

Na most hirtelen kitört belőle az apaság, és állandóan jönne a gyerekekért. Persze a szokott módszer működik most is, az elmaradt láthatást majd pótoljuk “utána”, ahol az utána szó azt jelenti, akkor, amikor neki jó.

Arra, h pontosan mikor érkezik a gyerekért, szokás szerint annyit reagált, h “majd jövök”. Szóval várhatom amíg őfelsége megjelenik, mert a gyerek néha megmakacsoljamagát és közli, h ő ugyan nem megy, ezt mindig ki kell várnom.

Szólhatnék neki de minek? Eddig se ért semmit, viszont vmi megint kezdődik mert volt olyan is h hónapokig a gyerekek felé se nézett, most meg ő a buzgó apa.

Persze a buzgósága amolyan nárcisz-buzgóság, amikor utoljára elvitte a gyereket, akkor is csak a sorok között olvasva jöttem rá, h valószínűleg nem hozza őket haza időben.

Tudom, ennek akár örülni is lehetne (már a buzgóságnak) de őt ismerve....

Inkább gyanakszom, h mar megint van vmi a háttérben. (Persze megeshetik az a csoda is, h terápiára jár, de..... hiszem ha látom :DDD)
Viszont nagyon unom, h nekem mindig mindent el kell dobnom azért mert őfelsége kitalálja, h most akkor ő megint jön.

Itt viszont ha nem szólok, totál rángatni fog. Most már zavaró módon. Amíg csak az apás hétvégéket borította be, fel lehetett úgy fogni, hatalmas vigyorgással, hogy nem tudom mi lesz”, de biztosan tok bizonytalan. De most elkezdte borogatni a nem apás hétvègéket is. És ez már nagyon nem tetszik. Még mindig no contact? Ezen gondolkodom. Ha nem szólok, megint elkezdi tolni a határokat, egyre beljebb és beljebb. De ha szólok, akkor is.
Vagy rosszul látom?

Nárciszkertész 2018.05.26. 10:50:55

@cukrostakony: Kettébontom a választ, hogy ne keveredjen.

"Nagyon ismerősek a fordulatok, nekem is eszembe jutott a hasonlóság- de nem szabad diagnosztizálni nekünk itt laikusoknak."

Egyrészt egyetértek, másrészt azt is gondolom, hogy hallgatni a nyilvánvalóról pusztán azért, mert "nem tudhatjuk" (de igen, tudhatjuk, és nem mások elemzéseiből, hanem abból, amit ő maga produkál), ugyanolyan veszélyes.

Természetesen nagyon veszélyes boldog-boldogtalanra, egy kicsit (vagy nagyon) egoistákra, beképzeltekre, simán "csak" agresszív barmokra kapásból rásütni a nárci jelzőt. Sokszor volt már téma itt a blogon is, hogy egy nárcival való párkapcsolat nem egy egyszerűen elcseszett valami, és a nárci társ (társ?? dehogy) nem egy egyszerűen lusta, egoista barom.

De amikor a nyilvánvalót csak azért nem mondjuk ki, mert történetesen nem látta pszichiáter, ezért nem pc azt mondani, hogy ő nárci, az is rettenetesen veszélyes. Elsősorban a nárci szerencsétlen táplálékának. Aki így nem tudja meg, hogy mivel áll szemben, ezért kezelni sem tudja megfelelően. Akik itt vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy mennyire másképpen kell megoldani egy nárcival egy helyzetet, mint egy normális emberrel. Tanulni kell, és még mi - akik már tudjuk, hogy miben éltünk - is nagyon nehezen tudjuk megvalósítani a tudás ellenére is.

Szóval igen, nem kell diagnosztizálni laikusként (vagy kívülállóként). Mégis, mi itt mindannyian ezt tettük a saját életünkben (a te nárcidról pont dilidoki mondta, de a legtöbbünk maga volt kénytelen felismerni a helyzetét), és így tudtuk túlélni.

Nárciszkertész 2018.05.26. 11:09:50

@cukrostakony: a láthatásra:
A jog nagyon egyértelműen fogalmaz ezekben a helyzetekben. Nem tudom, hogy elég jó ügyvéded van-e, de nincs olyan, hogy ő belepofázhat a nem apás hétvégékbe, és random elviheti a gyerekeket. Akkor viheti el, amikor a láthatási időszakok meg vannak adva a bírósági döntés szerint. Ha elmarad a láthatás - és ahogy kiveszem, ez kizárólag az ő hibájából történik -, akkor nincs pótlás. Pótlás csak akkor van, ha a te hibádból marad el a láthatás.
Úgy emlékszem, hogy nálatok már van jogerős bírósági végzés. Ha ez megvan, ezt kell vele betartatni minden további dráma és blabla nélkül. A no contact itt NEM azt jelenti,h ogy nem állsz vele szóba, és amikor neked szar, vagy amikor olyasmit csinál, ami seggfejség (olyasmit csinál láthatóan) akkor nem szólsz. A no contact azt jelenti itt a gyakorlatban, hogy te KIJELENTED MINDEN TOVÁBBI HOZZÁFŰZÉS NÉLKÜL, hogy a gyerekekért ekkor és ekkor jöhet, és ekkorra legyenek itthon. Ha jön részéről a handabanda meg a blablba, nem baj. Te megmondtad, és a továbbiakban a füledet nem nyitod ki. És semmilyen vitába nem mész bele a láthatás kapcsán.
Ha nekiáll téged kikerülni, és a gyerekekkel fölvenni a kapcsolatot, hogy ők kisírják nálad, hogy hadd menjenek, az szar ügy, ahogy az is, amit ezen kívül művel (hogy kiszámíthatatlan, mikor érkezik).
Ezt nem hagyhatod sem a gyerekeid, sema saját érdekedben. És a jognak erre is van megoldása: menj el újra az ügyvédedhez, mondd el a helyzetet, és lehet kérni a bíróságon a láthatás újraszabályozását. Bizonyítani kell tudnod persze,hogy nem akkor viszi, és nem úgy, és kiszámíthatatlan a rendszer. A bíróság ezekben a helyzetekben erősen nézi a gyerekek érdekét, a kiszámíthatatlan élet pedig nem az.
Szóval mindenképpen menj el az ügyvédedhez, beszéld meg vele, először menjen egy nyomatékos ügyvédi levél neki, hogy ha nem változik a dolog, akkor ezt és ezt helyezed kilátásba, és amennyiben nem változik (valószínűleg fog), akkor jöhet a per. Ami nem kellemes, de neki se, ezért nem biztos, hogy megéri neki belemenni.

Ez így, ahogy most zajlik,egy őrült nagy csapdahelyzet NEKED, és jól érzed, csak rosszabb lesz. Addig fog elmenni, amíg hagyod. Hidd el, ha látja, hogy veled ezt nem lehet megcsinálni, nem fogja megcsinálni. Sose feledd, hogy ő valójában csak egy gyáva kiscica. Ha erőt lát, menekül. Persze csak azután, hogy iszonyú vehemenciával - ami nem keverendő össze a valódi erővel - fog fújni, támadni, seggfejkedni. Ennek te nem fogsz örülni, de tudd, hogy mit akarsz, és abban tarts ki.
A no contact a mi helyzetünkben (vagyis ahol gyerek van) azt jelenti, hogy nem mész bele semmilyen egyezkedésbe, csakmégígy csakmégúgy hülyeségekbe. SEMMIBE. És te diktálsz. Ezek a szabályok, ha nem tetszik, így járt.
Nagyon nehéz lesz ezt kialakítani, mert részben már kiengedted a gyeplőt a kezedből, és innen mindig nehezebb visszacsinálni, de úgy érzékelem, hogy eléggé ki vagy már borulva ahhoz, hogy vissza tudd csinálni. Ha kell, akkor izomból, robotpilóta üzemmódban.

A leírásodból úgy érzem - lehet, hogy nem, ezt te tudod, akkor bocsánat,nem akarok okostojáskodni -, hogy túl sokat foglalkozol azzal, hogy az ő fejében mi van, és vajon mi fog történni, ha te ezt vagy azt csinálod, és arra ő hogy fog reagálni. Persze, nyilván fel kell mérni, hogy mondjuk kiirtja-e a családodat, ha a sarkadra állsz. De ha ezt felmérted (és a válasz az, hogy nem), akkor nagyon gyorsan el kell azt engedni, hogy az ő lelki világán rágódj. IRRELEVÁNS számodra az ő lelkivilága. A sajátodért vagy felelős, az teljesen mindegy, hogy az övében mi van. Egyetlen szempont van: ha látja az erőt, le fog állni. Nyilván ez egy folyamat lesz, de le fog állni. Viszont ahhoz TÉNYLEG nagyon következetesen kell erőt mutatni. Ez nem könnyű. Nekem a legnehezebb időszakban ez csak úgy sikerült (magamtól nem ment volna), hogy a dilidokim jobbról, az ügyvédem meg balról mantrázta a fülembe, hogy csináldcsináldcsináld. És mindkettő azt mondta, hogy vegyem már észre, hogy állandóan túldimenzionálom a hatalmát. NIncs hatalma, azt csak én gondolom, mert elhitette velem.

cukrostakony 2018.05.26. 13:17:08

@Nárciszkertész:
Ez nagyon nehéz feladat :’(. Mert egyébként én pont nem így működöm: mindent megpróbálok megbeszélni, ha lehet alkalmazkodni.
Parancsokat osztogatni? Egyoldalúan megmondani valamit?
Ez nem én vagyok :((((

De persze igazad van. Csak nem tudom hogy kezdjek neki. Egy testidegen feladatot kell teljesíteni.
És tudom: ha nem teszem, ne nyervákoljak.
Köszönöm a segítséget.

2018.05.26. 13:34:40

@cukrostakony:
Csak megerősíteni tudom Nárciszkertészt.
Talán két dolgot kivéve: az ügyvédi levelet kiröhögi (értsd: kidobott pénz), a kapcsolattartás újraszabályozására irányuló bírósági per úgy kb. 2 év...

A bírósági ítélet pontosan meghatározza a kapcsolattartás idejét, módját, a gyermek átadásának helyszínét, iskolaidőszakban, szünetekben, stb.
A általános, minden második hétvége mondjuk péntek este 18 órától vasárnap este 18 óráig. A gyermek átadásának helye a gyermek lakóhelye.
Namármost, ha a kapcsolattartásra jogosult és kötelezett(!!!) különélő szülő a bírósági ítéletben megjelölt időpontban és helyen nem jelenik meg a gyermekért és előzetesen nem egyeztetett (bizonyíthatóan!!!) a gondozó (szülői felügyeleti joggal rendelkező) szülővel, akkor a kapcsolattartás arra a hétvégére meghiúsult. Tehát a gondozó szülő NEM KÖTELES azt lesni a kapcsolattartásra kijelölt idő alatt, hogy a különélő szülő mikor méltóztatik megjelenni vagy nem a gyermekért. Pont.
Ha ezt KÖVETKEZETES betartod, mehet bárhová panaszra, nem vagy támadható.
Valahol már írtam, hogy célszerű mindenről naplót vezetni, ha esetleg pert indít, legyen mit letenned a bíróság asztalára. Ha támadásra számítasz, akkor célszerű a gyámhatóság felé is jelezni, hogy a kapcsolattartásra kötelezett szülő ekkor és ekkor nem jelent meg a gyermekért. A gyámhatóság le fogja szarni a jelzésedet (tehát nem kell attól félned, hogy apukát "elővezetteti" láthatásra...), viszont egy esetleges ellened irányuló perben ezzel abszolut le tudod védeni magadat.
Aztán. Mindezt "csak" a gyerek 14 éves koráig kell kibírnod, mert 14 éves kortól a gyermek jogilag cselekvőképtelenből "korlátozottan cselekvőképessé" válik, tehát egy új helyzet. Továbbá, az időközben netán 180-190 cm magasra serdült gyermeket a jóisten nem veszi rá arra, amit ő nem akar...
A 14 évet betöltött gyermeket a bíróság is meghallgatja és (elvileg) figyelembe veszi az akaratát a kapcsolattartás szabályozásában
16 éves korától meg már maga is dönthet - a gyámhatóság hozzájárulásával - a kapcsolattartásról ill. akár arról is, hogy melyik szülővel kíván élni.
Eddig a jogi rész.

A gyakorlat.
A gyakorlatban ki kell várnod, míg felnőnek a gyerekeid. És majd kiforr a gyermekek személyisége is... Ami lehet negatív is... Mert korántsem minden nevelés kérdése. Sőt.
Annyi könnyebséged lesz, hogy a különélő apukánál csak időszakos fellángolás a kapcsolattartás, amikor éppen valakiknek, valamiért a nagyszerű apa szerepét játssza... Lesz majd olyan is, amikor hosszú időre nem lesz kíváncsi az utódaira, sőt, amikor már soha... Csak ezt ki kell várni és addig is ki kell bírni...

Nálam a bíróság (és az alperes) addig húzta az ügyet, amíg "az ügy megoldotta magát", vagyis felnőttek a gyerekek. De addig poklot éltünk át...
Nálam volt olyan is, hogy apuka balesetnek álcázva akarta eltenni láb alól a fiatalabbik gyerekemet, hogy ne kelljen utána 15 ezer tartásdíjat fizetni... És nem mertem mondani a bíróságon, mert úgysem hitték volna el (bizonyíthatatlan9, tehát csak magamnak ártottam volna. És nem, nem csak képzelem, pontosan tudom, hogy akarta végrehajtani...
A gyámhatóságon meg én voltam az az anyuka, aki "áskálódik szegény apuka ellen"...
Én csak azt tudom mondani, hogy akik szeméről lekerült a hályog és nem világosítják fel a gyerekeiket a párkapcsolatok veszélyeiről (prevenció...), azok óriási bűnt követnek el.

Nárciszkertész 2018.05.26. 14:37:59

@hübrisz: "az ügyvédi levelet kiröhögi (értsd: kidobott pénz), a kapcsolattartás újraszabályozására irányuló bírósági per úgy kb. 2 év..."

A te esetedben így volt, de Cukkernek - az enyémhez hasonlóan - egy sérülékeny covert nárcija van. Az egy nagyon másik kategória, mint a tied, ők nem röhögik ki az ügyvédi levelet, és pert sem fognak akarni. Mert igazából baromira féltik a kifelé fényesre suvickolt imidzsüket. Ha pedig bizonyítható, hogy ők voltak a seggfejek, akkor erről nem fognak akarni bírósági papírt kapni. És a pénzüket is féltik, amiről azért tudják, hogy elveszíthetik, ha kiderül, hogy ők a hunyók. Márpedig ha vannak bizonyítékok (és nyilván vannak), akkor ki fog derülni.
Inkább Cukor számíthat az ellene irányuló áskálódás időleges fokozódására, de ha kitart, a helyzet rendeződni fog szerintem.

2018.05.26. 15:54:33

@Nárciszkertész:
Olyan jó, hogy ennyiféle nárci és pszichopata van... (akár együtt, akár külön)
Én általánosságban mondtam, amit mondtam. Egy ügyvédi felszólítás még nem jelent semmiféle szankciót vagy korlátot. És -szerintem- vannak annyira dörzsöltek, hogy ezt -típustól függetlenül- tudják. Ha netán nem dörzsöltek, akkor gátlástalanok.
Szintén általánosságban mondom -tapasztalatom szerint- annyira el vannak telve maguktól, hogy azt az opciót, hogy bármiben is vesztesek lehetnek - figyelmen kívül hagyják. Nem számít, mennyibe kerül a bosszú...
Ezeknek semmi sem drága, bármi áron győzniük kell.
És ha semmi mást nem érnek el, "csak" terhelik az idegrendszerünket, nekik már az is bőven megéri, hiszen a saját ürességüket kell drámákkal elviselhetővé tenni... És ha éppen nincs dráma, hát csinálnak...
A válásom alatt megismert nárcipatám covert. A "kapcsolatunk" elején rengeteg információt adott a válásáról, csakhogy megerősítse áldozat mivoltát... Ezen tapasztalataim is azt erősítették meg, amit fentebb írtam. De kategória ide vagy oda, nincs két egyforma eset.

2018.05.26. 16:07:43

Ui. És patológiás hazudozók. Egy számokra hátrányos bírósági határozatból is tudnak előnyt kovácsolni... Akkor áldozatok... És mindenki őket sajnálja...
A covert nárcimnak vannak több évtizedes repülő majmai is...

cukrostakony 2018.05.27. 06:13:03

Sok mindenben egyetértek Hübrisszel. Az ügyvédi levél csak a további önsajnáltatast fogja kiváltani, valamint az én további gyűlöletemet. Teljesen mindegy, hogy mit mond a jogtudomány, a nárcisz minden mondatra hatalmas sóhajtással fogja azt mondani, hogy én egy milyen alak vagyok, Nna ezért nem lehet velem együtt élni, az éremnek két oldala van és ő már megint áldozat.

Közben én továbbra is szívóágon vagyok.
De gondolkodtam sokat azon amit irtok Kerteszleany és Hübrisz (köszönöm meg egyszer!!) , vélhetően ezeket úgyse tudom megúszni. Meg akkor se ha tudom mekkora mérhetetlen aljas arcpirító igazságtalanság is velem szemben.
De ha felfogom a Nárciszt egy ötéves gyereknek, akire rá kell szólni hogy mikor mit csináljon, akkor talán menni fog.
Mert egyszerűen vele nem működik az én megbeszélős módszerem. Talán pont azért mert belőle érett felnőtt ember sose lesz.

2018.05.27. 09:22:14

@cukrostakony: (ill. mindenkinek)
Sokan nem tudják (és tényleg nem tudják), hogy a bírósági ítéletben meghatározott kapcsolattartás nem csak jog, hanem törvényi KÖTELEZETTSÉG is - aminek a végrehajtása nem kívánságműsor a jogosult számára, hanem KÖTELEZETTSÉG.
(Mondjuk, ha a különélő szülő ágybérletben lakik, akkor a bíróság nem fog "ott alvós" kapcsolattartási időtartamot megítélni és így tovább).
Tehát, ha a különélő szülő az ítéletben meghatározott kapcsolattartást nem hajtja végre (kivéve, ha előzetesen egyeztet a gondozó szülővel), akkor ugyanúgy törvényt sért, mintha mondjuk a gondozó szülő akadályozná a kapcsolattartást.
És ezzel akár meg lehet fogni apukát, ha packázik Veled...

A gyakorlat általában arról szól, hogy a különélő szülő (a nem nárcipata is) szarik a gyerekére, kötelezettségeire, de ezerrel támadja a gondozó szülőt, és akár szemrebbenés nélkül azt hazudja, hogy a gondozó szülő akadályozza a kapcsolattartást...
És miután ebből az egészből csak azt látja, hogy neki x forint tartásdíjat kell fizetnie (miközben halvány fogalma sincs a gyerek költségeiről, és az ún. "természetbeni" gondozásáról) ezért legtöbbször pert indít a szülői felügyeleti jog megváltoztatása iránt. És ha jól tud hazudni (márpedig tud), akkor akár pert is nyerhet...

Éppen ezért érdemes a gyámhatóságot írásban tájékoztatni arról, hogy a különélő szülő ekkor és ekkor nem jelent meg kapcsolattartásra. Ha kell, akár kéthetente...

Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a területileg illetékes gyámhivatalnak (nem gyámügyi irodának - mert a kettő nem ugyanaz!) írsz egy ajánlott levelet (vagy személyesen átveteted):
T. Gyámügy!
Ez és ez vagyok...
Az X bíróság által, X napon, X ügyszámon hozott ítélet a kapcsolattartást eképpen szabályozta: ............
A kapcsolattartásra kötelezett ekkor és ekkor nem jelent meg és erről előzetesen sem tájékoztatott.
Dátum, aláírás.

Egyszer megszerkeszted, aztán már csak a dátumot kell aktualizálnod...

Nem kell aggódni, mert semmi nem fog történni. A gyámhivatal iktatja és kész. (Tapasztalatom szerint a gyámhivatal nem is értette, miért teszem, úgy néztek rám, mint egy hibbantra - de ezzel nem kell foglalkozni.) És az, hogy a gyámhivatal nem csinál semmit, az már nem a Te felelősséged...

Viszont, ha t. apuka pert indít, akkor ezeket a leveleket szépen felsorakoztatod a bíró(nő) előtt, és a bíró(nő) a szubjektivitását (mint a patriarchális társadalom szolgája...) kénytelen lesz a jogszabály MÖGÉ helyezni. Vagyis a bíró(nő) a különélő szülő BIZONYÍTOTT törvénysértéseit nem lépheti át, így a per több éves futamidejét (és az azzal járó idegrendszeri, anyagi terhelést) jelentősen csökkenteni tudod. És esélyesebb, hogy pert nyerj.

cukrostakony 2018.05.28. 10:40:25

@Nárciszkertész:

Próbáltam megemészteni amit írsz, és azt hiszem már értem, bár tényleg testidegen tőlem.

Látom (megint volt kavarás némrégen), hogy ha nem lépek fel keményen, akkor újra és újra a fejemen fog ugrálni. Sajnos itt csak a határozott fellépés segít.

Olyan fura ez nekem, Szinte mindenkivel meg tudom beszélni a problémákat. Kivéve a gyerekeim apját. Mintha egy másik bolygón élne. Egy alternatív valóságban ahol ő az áldozat, akivel mindenki kibabrál, pedig ő mindent jól csinál csak ez a gonosz világ....

Almandin 2018.05.28. 18:15:14

@hübrisz: Azt nem értem a történetben, hogy a nő miért nem adta be a válókeresetet akkor, amikor egyértelmű lett, hogy a férj alkalmatlan az együttélésre? Miért húzta, mint a rétestésztát? Ha valaki húzd meg-ereszd meg játszmát játszik velem, annak egy idő után kiteszem a szűrét, velem senki se szórakozzon.
Valószínűleg a nárci arcvesztés nélkül akart távozni, valamint egyszerre több vasat tartott a tűzben. Úgy gondolta, amíg nem talál jobbat a nejénél, addig megtartja, mert akkor nem lesz nárcisztikus tápláléka.

Almandin 2018.05.28. 18:19:48

@hübrisz: Ez a gyilkossági kísérlet nagyon meredek. Hogyan történt, ha szabad megkérdeznem? Ha nem akarsz, ne válaszolj, ha indiszkrétnek érzed. De simán el tudom képzelni, ritkán ugyan, de vannak ilyen esetek.

2018.05.28. 19:40:53

@Almandin:
A nő és a válókereset.
Pontosan nem tudom a történéseket és régi a történet. (A nő a mai napig nem tudja, hogy nárcipatával házasodott...)

Ettől függetlenül egyértelmű a válasz: Stockholm-szindróma.

A férj a társadalmi elvárásoknak eleget téve házasodott és csinált két gyereket...
És közben -szülői segédlettel felépült a ház...

Ahogy az lenni szokott, a férj beleunt a háztartás üzemeltetésébe és két a két gyerek körüli feladatokba... (A nem nárciknál is ugyanez a helyzet...)
A pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy a nárcipata férj egyúttal erősen passzív-agresszív is, tehát a háztartás és a gyerekek a feleség feladata volt...
A feleség azonban felismerte, hogy ha meggebed, akkor sem kap együttműködést a férjétől...
És akkor jönnek a szokásos őrületek... Az "átlag" férjjel/apával sem eccerű az élet, nemhogy egy nárcipatával...
Nyilván ment a se vele - se nélküle állapot, a mézeshetek - leértékelés ciklusok...
És a nárcipata nem akart válni, hiszen ők olyan szépen élnek... (Mármint úgy nem akart válni, hogy a feleségre ne tehesse rá a bűnbak szerepét...) Ezért aztán a feleség bepasizott, hogy felgyorsítsa a férj válási hajlandóságát... Persze, ha tudta volna, hogy a férj csapdába csalta, nyilván nem csinált volna magából bűnbakot...

2018.05.28. 19:44:56

@cukrostakony:
Valahol olvastam a "szürke szikla" módszerről. Amikor "szürkének" kell maradni, azaz totál közönyösnek a nárcival... Se pozitív, se negatív érzelmet nem szabad mutatni iránta/neki, mert a közöny NEM táplálja... A közönyünk elősegíti, hogy "lekopjon" rólunk...

2018.05.28. 20:13:25

@Almandin:
Nem indiszkrét. Semmi sem indiszkrét, amiből tanulni lehet.

A volt házastársam nagyon jól tud úszni. Rendszeresen eljárt a közeli strandra. Pontosan tudta, hogy x napokon, x órakor mennyien tartózkodnak vagy nem a mélyvizes medencénél...

A gyerekeim több úszótanfolyamon részt vettek, tehát alapvetően tudnak (tudtak) úszni.

Apuka egyszer előadta a kisebbik gyerekemnek (Ő meg nekem mondta el), hogy apuka majdnem belefulladt a mélyvizes medencébe, úgy húzták fel a víz alól... (A története logikailag sok sebből vérzett, tudtam, hogy hazudik.) És apuka nagyon nem szeretné, ha ez a kisebbik gyerekemmel (is) előfordulna (érdekes módon a nagyobbikról -aki után már nem kellett fizetni- nem esett szó...), ezért mindennap kiviszi a strandra és megtanítja úszni... (Nyári szünet volt.)
Ehhez tudni kell, hogy SOHA, EGYETLEN FILLÉRT NEM KÖLTÖTT a gyerekekre, a nekik vett ennivalót is megette előlük... Tehát, azonnal tudtam, hogy ez csapda, mert KIZÁRT, hogy strandbelépőt vegyen a gyereknek... (Még ha diákjegy, akkor sem.)
Azonnal éreztem, hogy itt valami nagyon hibádzik. Aztán összeraktam.
Amikor nincs senki a mélymedencénél (úszómester se), akkor le fogja nyomni a víz alá a gyerekemet... És előadja tragikus balesetként...
Most, ahogy felidézem, rettenetes feszültség van rajtam...
Nem, nem őrültem meg, nem képzelgek. Ezt most nagyon röviden, vázlatosan írtam le, sokkal több információ birtokában Te sem kételkednél egy másodpercig sem...
A gyerekemnek megtiltottam, hogy akár a strand közelébe menjen az apjával, de nem kellett tiltani, mert nem akart menni. Sehová nem akart vele menni.

A bíróságon nem mondtam, mert a szándék bizonyíthatatlan, csak magam alatt vágtam volna a fát... Ha pedig a bíró ÉRTI-hiszi (iszonyat sok múlik azon, hogy a bíró átlát-e a pszichopata álarcán vagy sem...), amit mondok, akkor még az sem kizárt, hogy az apának adja a szülői felügyeleti jogot, mert akkor nekem tartásdíjat fizetnem a részére, vagyis érdeke, hogy a gyerek éljen...

Nem kell kérdezned, már a válóper legelején önként lemondtam a tartásdíjról. (Csak minél gyorsabban szabaduljak.) De ez sem így működik.

2018.05.28. 20:21:32

"a nekik vett ennivalót is megette előlük..."
Úgy értem, amit én vettem nekik...

Tudom, hogy hihetetlen, amit írtam. Ha nem velem történt volna meg, ami megtörtént, talán én sem hinném el...

cukrostakony 2018.05.28. 21:12:50

@hübrisz: igen, szürke kővel próbálkozom megint de rohadt nehéz, tudniillik egyszerűen nem válaszol olyan kérdésekre amiket meg kell beszélni. Pl gyerekek nyaralása, meg ilyesmi. De értem már mit mondott kertészlány: kijelent, nem megbeszél.
Okés, javítom a stratégiát. Menni fog :).
--------------

Hübrisz ez borzalom. Rettenetes. És egyszerűen megérezted? Vagy kikövetkeztetted inkább? Miért gondoltad, hogy ennyire durva a szándéka?

Almandin 2018.05.28. 21:59:38

@hübrisz: Sajnos valóban elképzelhető, hogy meg akarta ölni a saját gyerekét. Az a 3 információ enged erre következtetni, hogy az apa is, a gyerekek is jól úsztak, valamint a kedves papa egy fillért nem volt hajlandó egyébként rákölteni a gyerekekre. Gyanús. Ráadásul gondolom, akkoriban még be se voltak kamerázva a strandok, tanúk nélkül elkövethette volna a gyilkosságot. A hatóságok meg ritkán gyanakodnak egy szülőre, mert van egy olyan hamis mítosz, miszerint minden szülő szereti a gyerekét.

Nárciszkertész 2018.05.28. 22:09:00

@cukrostakony: Tudom, hogy nagyon nehéz, nagyon is ismerem ezt az érzést sajnos (mostmár inkább azt mondom, hogy szerencsére, mert rengeteget tanultam belőle). Ezt a kommentedet, kb. szóról-szóra én is írhattam volna 1 évvel ezelőtt...

"Olyan fura ez nekem, Szinte mindenkivel meg tudom beszélni a problémákat. Kivéve a gyerekeim apját. Mintha egy másik bolygón élne."

Mert egy másik bolygón él. Ahol a "megbeszélés" szónak nincsen semmilyen jelentése.

A "szürke szikla" viszont nem megy izomból, azon bármelyik nárci azonnal átlát. Azt csak úgy lehet jól csinálni, amikor már tényleg nincsenek érzéseid felé (se negatív, se pozitív).

Gyerekek nyaralása: te, Cukor, hogy szeretnéd? Jó. Úgy lesz. Írd meg, hogy ekkor és ekkor lehetnek vele a gyerekek, írja be a naptárjába. Nem kell megmagyarázni, miért akkor. Csak.
Kijelent.
Nem megbeszél.
Nem kérdez.
Nem ajánl alternatívát.
A handabandázásra egy szóval válaszol: nem. (esetleg: ne haragudj, de nem.)
Nem érez lelkiismeretfurdalást ("jajjj, de rosszfej vagyok". Nem vagy. Ő a rosszfej.).
Nem akar mindenáron szuperkorrekt lenni (a nárci úgysem fogja értékelni, mivel neki semmi nem elég).
Egyáltalán nem akar szuperkorrekt lenni. CSAK saját magával (legyen már végre neked jó, drága Cukker! Neki úgyse jó soha semmi, AKÁRMIT mondasz vagy csinálsz. Akkor???? van még kérdés?).

Hajrá, menni fog!
(De: ne lepődj meg, az elején orbitális kapálózás lesz. Számíts rá, készülj rá.)

2018.05.28. 22:42:57

@cukrostakony:
A kapcsolattartás.
Az ítéletben le van írva az is, hogy a szünetekben mettől-meddig lehet a gyerek a különélő szülőnél.
Tehát megvan a bírósági kotta. Azon nincs mit alkudni. Tulajdonképpen nincs mit megbeszélni.

Persze, ennek feltétele, hogy ehhez a kottához igazítsd Te is a saját nyári programtervet (ha bármennyire jó lenne mondjuk időt "cserélni", akkor is!!!!), vagyis eszedbe ne jusson bármiféle kérés apukához, mert azt ezerszeresen fogja visszakérni...

Ha attól félsz, ha következetes vagy, ha tudatosítod benne, hogy KÖTELES végrehajtani a kapcsolattartást , hogy majd akkor MINDIG viszi az adott időben a gyereket (gyerekeket), na, ettől ne félj...
(Mert bármennyire szórakoznak velünk, mégis azon drukkolunk, hogy ne jöjjön a gyerekért..., ne kelljen átélni, hogy viszi a gyereket, és nem tudjuk, mi fog történni...)
Nem a gyereket akarják (az csak púp a hátukon), hanem bennünket kínozni...
Tehát ha látná, hogy nem kínoz a gyerek elvitelével, akkor már nem is akarja annyira elvinni...
Sőt, elkezd kifogásokat keresni, hogy miért nem tudja megoldani a kapcsolattartást...
Amennyiben a kifogásokat nem közli előre, és nem jelenik meg az előírt időben a gyerekért, akkor az a kapcsolattartás számára "elszállt". Ez támadhatatlan.

2018.05.28. 23:33:01

@cukrostakony:, Almandin

Amikor bejelentettem a válási szándékomat, akkor szabadult el igazán a pokol...
Akkoriban azt mondtam," ha meg akarod tudni, kivel élsz együtt, válj el tőle..."
Mindent megtett, hogy eltántorítson a szándékomtól... Mindent bevetett... Először érzelmi ráhatás (lepergett rólam minden), ígérgetés, majd egyre drasztikusabbá vált a helyzet..., a folyamamtos pszichés (gázlángozás) kínzás mellett nagyon durva anyagi visszaélések, fenyegetések, fizikai bántalmazás, volt, amikor fojtogatott... Tudom, hogy simán megölt volna, ha megúszta volna a szankciót. Akkor szembesültem csak igazán az álarc nélküli lényével...

Rettenetes volt szembesülni azzal, hogy a gyerekei iránt sincs benne szemernyi empátia sem...
Tudjátok, lehet, hogy egy alkoholista elissza a családi pótlékot, de józanul legalább szégyelli magát... (A volt házastársam nem ivott, csak a hasonlat miatt írtam.)
Alperes egy soha, semmiért, egy másodpercig nem szégyellte magát...

Emlékeim szerint 5 évvel ezelőtt volt, amikor a kisebbik gyerekünket "meg akarta tanítani úszni"...
Fogalmam sincs, hogy volt-e (most van-e) kamera a strandon. Nem hiszem, hogy volt, mert arról -szerintem- tudott volna, miután "bennfentes", szinte napi vendég volt a strandon. Jól ismert mindent, és viszont... Róla is tudták, hogy jól úszik, az úszómesternek nem kell feltétlenül ott lennie, ha más vendég nincs a mélymedencénél...

Mindig féltem (mit féltem, reszkettem), hogy csinál valamit a gyerekekkel, mert ezzel tudott volna nekem a legnagyobb fájdalmat okozni... Amikor látta, hogy az anyagiakon keresztül nem tud sakkban tartani (mindent én teremtettem elő), akkor kizárásos alapon maradtak a gyerekek...
Tudom, hogy bármire képes lett volna... És kereste is rá a lehetőségeket...
Az úszós eset már az első momentumnál hibádzott , tehát nem volt nehéz összerakni. Tehát először logikailag állt össze, és utána jött a döbbenet (hiába voltam "edzésben"), hogy úristen, mire képes...

2018.05.28. 23:51:13

@cukrostakony:
Bocs, részletekben.... (Közben dolgozom.)

Kérdezted:
"Miért gondoltad, hogy ennyire durva a szándéka?

A pszichopatánál nincsenek határok. Határt max. csak a szankciótól való félelme szabhat.

Mi, empaták is projektálunk... Mi az érzéseinket, empátiánkat, jó tulajdonságainkat (szerénytelenül :) ) vetítjük ki másokra... Számunkra elképzelhetetlen azok az aljasságok, amelyek sokaknak nem...

2018.05.30. 17:37:09

@Almandin:

Mindenkinek nagyon ajánlom:

mek.oszk.hu/13900/13934/13934.pdf

www.stop-ferfieroszak.hu/sites/default/files/dokumentumok/miert_bantalmaz_pdf_75234.pdf

Almandin, idézlek:
"Azt nem értem a történetben, hogy a nő miért nem adta be a válókeresetet akkor, amikor egyértelmű lett, hogy a férj alkalmatlan az együttélésre? Miért húzta, mint a rétestésztát? Ha valaki húzd meg-ereszd meg játszmát játszik velem, annak egy idő után kiteszem a szűrét, velem senki se szórakozzon."

Tudom(!!!), hogy nem annak szántad, de áldozathibáztatsz.
A gyakorlatban nem úgy van, hogy "kiteszem a szűrét"...

Eltekintve a Stockholm-szindrómától (amitől alapjáraton nehéz eltekinteni, de tételezzük fel, hogy /már/ nem áll fenn), vannak teljes anyagi és szociális kiszolgáltatottságban élő nők, akiknek még buszjegyre sincs pénzük..., akik mögött nincs család, akikhez mehetnének (menekülhetnének) a gyerekeikkel együtt...

Ez a "kilépek a kapcsolatból" vagy "kiteszem a szűrét" korántsem olyan egyszerű, mint az kívülről látszik...

Ott, ahol közös kiskorú gyerekek, közös anyagiak vannak, ill. teljes vagy részleges gazdasági, szociális kiszolgáltatottság, nagyon nehéz, ha nincs közös megegyezés, sőt, sokszor LEHETETLEN kilépni/kirakni...

Magam Budapesten élek, nagyon kemény, határozott vagyok, a házasságomban én voltam a családfenntartó(!!!!!!!!!!!) is, tehát a vagyont én teremtettem elő, mégis 9 évembe került, míg megszabadultam a vérszívótól... És majdnem én kerültem árokpartra...

Egy zsigerileg férfijogú társadalomban nem csak a jövedelem nélküli nő lehet teljesen kiszolgáltatott...

És mindehhez a törvény mindig az élősködőt, a bűnözőt védi, soha nem a teherviselőt, a tisztességest...

Lécci olvasd el a belinkelt oldalakat...

2018.05.30. 19:35:32

Ha a belinkelt oldalakat elolvassátok, rájöttök, hogy a hagyományos férfiszerep és patológiás nárcizmus között igen vékony a mezsgye...

2018.05.30. 19:37:29

Bocsánat, kimarad egy betű:

Ha a belinkelt oldalakat elolvassátok, rájöttök, hogy a hagyományos férfiszerep és A patológiás nárcizmus között igen vékony a mezsgye...

2018.05.30. 19:38:29

kimaradT...
(dolgozom közben és kapkodok...)

Almandin 2018.06.01. 15:53:35

@hübrisz: Ne haragudj, nem volt szándékomban áldozathibáztatni. Valóban, sokszor az érzelmi kötődés is megnehezíti a szakítást ilyen esetekben. Ítélkezni nem akartam senki felett. Különösen akkor nehéz a szakítás, amikor nagy szerelemmel indult a kapcsolat. Nárciknál különösen gyakori, hogy beetetik a kiszemelt egyént.
Az anyagi függés meg valóban nagyon súlyos helyzetet tud eredményezni. Aki nem képes magát eltartani, ott két rossz dolog közt választhat: vagy tűr tovább és abban megy tönkre, vagy mehet az utcára vagy a hajléktalanszállóra. Vagy megöli a zsarnokot (természetesen ezt senkinek se javaslom, mielőbb újabb félreértés születne a blogon).
Erről jut eszembe, hogy döbbenetes módon gyakran a pszichológusok áldozathibáztatnak. Gyakran látom videókban, cikkekben, de volt, hogy blogon vitáztam hivatásos pszichológussal ilyenről. Pl. gyakori helyzet manapság, hogy egy fiatal nem tud anyagiak híján önállósulni, elköltözni egy rátelepedő (és nemritkán nárcisztikus) szülőtől. Hangsúlyozom, most azokról az esetekről beszélek, amikor nem a szándék hiányzik, hanem az anyagi forrás. Ha ezt valaki előadja a nem túl nagy empátiával megvert pszichomókusnak, az csak mantrázza a betanult szöveget: el kell költözni, el kell költözni. Erre a delikvens mondja, hogy nem megy, mert évek óta nem talál megfelelő munkát, a lakásbérlés horribilis, stb. Ezt se érti a pszichológus, mert szerinte csak akarni kell, az illetőnek csak kifogásai vannak. Szóval a szakemberek között is vannak jók és rosszak egyaránt.

Almandin 2018.06.01. 16:13:31

@hübrisz: A társadalom sokat változott az elmúlt évtizedekben. Főleg a látásmód változott. Ami 50-100 éve még elfogadott viselkedés volt egy férjtől vagy egy szülőtől, mára elítélendővé vált. Pl. Angliában nemrég elítéltek egy anyát, mert a lányát házasságra kényszerítette. A 20. sz. első felében pedig még a nők nagy része így ment férjhez. A hagyományos, patriarchális férfiszerep valóban a nők elnyomásán alapult, de ma már ez sokaknál a múlté.
Van egy kérdésem: miért olyan fontos neked, hogy a nők teljesen kiábránduljanak a férfiakból? Azt akarod, hogy leszbikusokká váljanak, vagy sose legyen komoly párkapcsolatuk, csak szexre használják a férfiakat? Mi értelme ultrafeminista irományok belinkelésének? Kuszing Gábor és Szil Péter régóta arról ismertek, hogy démonizálják a férfiakat, kollektív bűnösnek kiáltják ki őket, nagyon radikálisak. Az, hogy Te így gondolkodsz, annak egy komoly előzménye van az életedben, de inkább menj újabb pszichoterápiára, hogy jobban legyél. Attól, hogy sorozatban linkelsz be radikális feminista, férfigyűlölő írásokat, attól még sokan nem fognak úgy gondolkodni, ahogyan azt te akarod. Egyáltalán: miért zavar ennyire, hogy másként gondolkodók is vannak? Miért akarod másra ráerőltetni a nézeteidet? A magadfajtáknak nem szabad politikai hatalmat adni a kezébe, mert intoleránsan ráerőltetnétek mindenkire a gondolkodásotokat. Amúgy ez a másik oldalra, a keresztény-konzervatívok nagy részére is igaz. Azok is olyanok a politikában, mint a keresztes lovagok.

2018.06.01. 19:15:54

@Almandin:
Az áldozathibáztatás témakörében abszolút egyetértek azzal, amit leírtál.
Kiegészíteném azzal, hogy a jogászok ugyanúgy nincsenek tisztában a bántalmazás mechanizmusával, (akár érzelmi, akár fizikai). (Erről is tudnék belinkelni…)
A szakemberek általi áldozathibáztatás okai:
- A pszichológusok között is sok alkalmatlan van a pályára… Anyuci-apuci vette a diplomát és/vagy nem tud rendszerben gondolkodni, csak bemagolta a paneleket…
- A férfiak által képviselt hatalomnak nem érdeke, hogy leleplezze a rendszert, ergo, a közoktatás még felsőfokon sem ad komplex képzést… Ez a mesterséges tudatlanságban tartás…
- Az is lehet, a pszichológus tudja, hogy adott esetre nincs megoldás, ill., hogy a javasolt megoldás nem kivitelezhető, de ezt nem fogja megmondani, okai:
- a rendszer elvtelen kiszolgálója és/vagy élvezi a hatalmát a páciens felett…
- saját maga is (nárci)pata…
- a pszichológus önvédelemből nem konfrontálódik a pácienssel…
- avagy a pszichológus is beleesik abba a hibába, amibe a legtöbb páciens, áldozat: nem mer szembenézni a problémák gyökerével…

Utóbbi tételhez idézek Dr. Ádám György professzortól:

„A tudattal rendelkező homo sapiens számára a tudathiányos kogníció tehermentesítő fölényt biztosított.”
(Forrás: www.matud.iif.hu/01okt/adam.html)

2018.06.01. 19:39:07

Még ez is idekívánkozik (és egyébként is ajánlom Dr. Ádám Gy. írásait) :

Dr. Ádám György:

"Montesquieu: A törvények szelleméről című művét Voltaire „az ész és az igazság kódexeként" jellemezte. Ez a mű - az újkor hajnalán - meghatározó volt minden jogállam számára mind elméleti, mind gyakorlati (államszerkezeti) vonatkozásban. Magam is hosszú éveken keresztül tanulmányoztam ezt a mester-művet, és úgyszólván tanárom volt gondolkodásom alakításában. Egyetlen aspektusa van a kétkötetes alkotásnak, amely - bár végigvonul a könyv egész gondolatmenetén - bennem kétségeket ébresztett: az a kimondott és kimondatlan állítás, miszerint aki a társadalomban hatalmat kap, az a hatalmával él és egy idő múlva visszaél! Évtizedekig úgy gondoltam, hogy ez az emberi természetre vonatkozó pejoratív ítélet talán nem egészen általános, esetleg lehetnek ez alól kivételek is. Nyolcvan évet kellett megélnem, és ebből sok évtizedet tudományos kutatással eltöltenem, hogy rájöjjek: Montesquieu-nak ebben is igaza volt."

2018.06.01. 20:07:43

@Almandin:
A pszichológusok szakmai alkalmatlansága kontra Szil Péter - akiről azt írtad, "démonizálják a férfiakat":

Szil Péter:
"...A szexizmus csökkenése eleve változtatna a kontextuson, amelyben férfiak az erőszakkal való visszaélést választanák. Az ehhez vezető első lépés az lenne, ha a társadalmi és kulturális normákat teremtő és fenntartó intézmények, a jogalkotók, a jogalkalmazók vagy a PSZICHOLÓGUSOK, nem igazolnák a bántalmazók magatartását, amellyel NEMCSAK A NŐKET, HANEM AZ EGÉSZ TÁRSADALMAT SÉRTIK."

A második kommentedhez még írok, csak most dolog van, addig is, a "hagyományos, patriarchális férfiszerep valóban a nők elnyomásán alapult, de ma már ez sokaknál a múlté" álláspontod kapcsán ajánlok egy cikket:
24.hu/kulfold/2018/05/26/eroszakold-meg-hagyd-ott-ugysem-mondja-el/

És, nem, India nincs messze... Mo.-on a kozmetikázott statisztika szerint hetente hal meg nő, gyermek családon belüli erőszak miatt... És a statisztikai adat közel nincs a valósághoz...

Avagy Miriam Stoppard angol orvos 1989-ben írta egyik könyvében:
"...a nőket még ma is arra nevelik, hogy életének betetőzése a házasság, érdemes küzdeni érte, hiszen ez teszi a nőt igazán boldoggá. A nőkbe valósággal beleverték ezt a hagyományos nézetet, olyannyira, hogy maguk is elhiszik, sőt úgy érzik, igaz, noha a saját szemükkel látják, tapasztalják az ellenkezőjét.
...Ha egy nő a házasságot választja, ne feledje, hogy olyan szövetségre lép, melyet évszázados vallási, jogi és erkölcsi hagyományok alakítottak ki a férfiak hatalmának biztosítására.
...túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a házasság és a vele járó szerepek a szó szoros értelmében megőrjítik a nőket."

Idézlek:
"Van egy kérdésem: miért olyan fontos neked, hogy a nők teljesen kiábránduljanak a férfiakból?"

Nem ezt akarom, később részletesen válaszolok.

De én is felteszem a kérdést:
Miért ellenzed a nők öntudatra ébredését? Avagy, miért félsz a nők öntudatra ébredésétől?

2018.06.01. 21:45:01

Bocsánat, fentebb Dr. Ádám Gy. írását a zárójel miatt nem lehet megnyitni.

www.matud.iif.hu/01okt/adam.html

Almandin 2018.06.01. 22:14:55

@hübrisz: Miriam Stoppard idézett könyve a "Nők könyve", amely nekem is megvan, sokszor elolvastam. Elég hiányosan idézed a doktornőt, aki a következő fejezetnek nem véletlenül adta "A jogegyenlőségen alapuló házasság" címet. Valamint a bevezetésben leírja, hogy fiatalon ő is részt vett a feminista mozgalomban, de aztán kiábrándult, mert azt tapasztalta, hogy egyenjogúság helyett sokan előjogokat követelnek a nőknek, ami nem helyes.
Amúgy valóban az a látszata az irományaidnak, hogy ki akarod ábrándítani a nőket a férfiakból, mert "fel kell nyitni a szemüket", "a férfi biológiai programja a nőelnyomás, rendes férfi nincs", stb.
A nők öntudatra ébredésén nem tudom, mit értesz. Ha azt, mint én, akkor közlöm, hogy nemcsak nem ellenzem, hanem magam is öntudatosan élek, amióta az eszemet tudom. Még sohase rendeltem alá magam egyetlen férfinak sem, nem szolgálom ki őket, nem tartom okosabbnak magamnál csak azért, mert férfi. Anyagilag független vagyok, és ugyan nem kötöttem soha házasságot, soha nem engedném, hogy a páromnak hozzáférése legyen az összes pénzemhez. Eddigi kapcsolataimban egy kanyi vashoz se fértek hozzá. Pedig egyikük megpróbálta. Én Petőfi hitvallását vallom, amit a "Szabadság, szerelem"c. versében írt le. A szerelem fontos nekem, de a szabadság még inkább. Egy kapcsolat nem lehet ketrec, ha azzá válik, menekülni kell. Felnőtt emberek csak szabadon szerethetik egymást, a kiszolgáltatottságot minden erővel kerülni kell. Vannak helyzetek, amikor nem elkerülhető (pl. súlyosan megrokkan az ember, vagy demens lesz), de amíg az ember egészséges, érdemes minden erővel azon dolgozni, hogy ne váljunk azzá.

Almandin 2018.06.01. 22:41:33

@hübrisz: Itt van pl. ez a régebbi hozzászólásod. Szerinted minden férfiban van nárcizmus.
Igen, de minden egészséges emberben van valamennyi! Pont ez a lényege a dolognak. Ha semennyi sincs bennünk, lábtörlőkké válunk, ha túl sok, akkor zsarnokokká.
Az élet nem fekete-fehér.

2018.06.02. 00:04:21

@Almandin:
Próbálom sorban (és csak röviden).
„A hagyományos, patriarchális férfiszerep valóban a nők elnyomásán alapult, de ma már ez sokaknál a múlté.”
Sajnos nem a múlté. Csak úgy tűnik. (És soha nem is lesz a múlté.) Született néhány közérzetjavító intézkedés, de maga a rendszer alig változott. Amit a hatalom egyik oldalon ad, azt a másik oldalon elveszi... Manipuláció minden... A szabadságunk csak látszólagos. Már nem nyíltan, erőszakkal állítanak minket igába, hanem kifinomult módszerekkel folyik a szellemi-fizikai gyarmatosításunk. Természetesen az ösztöneinken keresztül…

Idézlek:
„…miért olyan fontos neked, hogy a nők teljesen kiábránduljanak a férfiakból? Azt akarod, hogy leszbikusokká váljanak, vagy sose legyen komoly párkapcsolatuk, csak szexre használják a férfiakat? (…) …sorozatban linkelsz be radikális feminista, férfigyűlölő írásokat, attól még sokan nem fognak úgy gondolkodni, ahogyan azt te akarod. Egyáltalán: miért zavar ennyire, hogy másként gondolkodók is vannak? Miért akarod másra ráerőltetni a nézeteidet?”
Nem emlékszem, hogy radikálisan feminista, férfigyűlölő írásokat linkeltem volna be. Ha igen, melyek ezek?
„Férfigyűlölet.” Ez így fogalmi zavar. Kevered a racionálét az érzelmekkel, indulatokkal („kiábrándultság”…). Én szigorúan különválasztom a kettőt. Minden nyilatkozatom objektív tényeken alapul.
A világ sorsát nem határozhatom meg, még ha szeretném, akkor sem miattam lesznek esetleg a nők tömegesen leszbikusok, nem miattam nem lesznek „komoly párkapcsolataik”,, és nem miattam korlátozódnak a kapcsolatok csak szexre. Sajnos, nincs ekkora hatásom a világra… )
Akkor most én is megkérdezem: Te, Ti, mások miért nem meritek kimondani a tényeket? Azokat a tényeket, amelyeket már tulajdonképpen magadtól felsoroltál?Miért akarod/akarjátok, hogy ne tudjam, ne mondjam ki a valóságot?
Meglátásom szerint a tények ki nem mondása ugyanolyan önvédelmi mechanizmus, mint amikor a (nárci)pata áldozata benn ragad a kapcsolatban, mert nem élné túl azt a sokkot, amit a valóság feltárása okozna...
Az ösztönök kínzóan követelik a magukét, és az ösztönök kielégítése csak megalázkodás útján lehetséges… Ha kimondjuk, hogy igen, a férfiaknak csak egy szexuális használati tárgy vagyunk, akkor saját magunkat degradáljuk le… És ez ellen úgy védekezünk, hogy inkább nem mondjuk ki, hanem úgy teszünk, mintha minden rendben lenne… Elhitetjük magunkkal, egymással, azt, ami valójában nem létezik…
Amíg a nő szexuálisan aktív és/vagy gyermeket akar, addig nem tud a férfi ellen fordulni, mert akkor saját maga ellen fordul… (ahogy a nárcisztikus sem fordul maga ellen, inkább manipulál és manipulálódik…)

Senkire nem erőltetek semmit. (Ha akarnék se tudnék.) De tény, hogy nagyon jó lenne, ha a nők tisztán látnának, mert csak akkor lehet önbecsülésünk. És ha mi nem becsüljük magunkat, akkor a férfiak pláne nem…

És végül, de nem utolsósorban:
Ez a blog a patológiás nárcizmusról szól. Elmondjuk a kínjainkat, felismerésekre teszünk szert és így tovább. Stimmt?
És akkor felteszem a nagy kérdést: mi ennek a blognak a célja???

Az, hogy siránkozzunk, sajnáljuk magunkat, egymást, vagy VÁLTOZÁST szeretnénk?

Ha utóbbi, tehát változást szeretnénk, akkor ELENGEDHETETLEN a probléma feltárásában a gyökerekig lemenni.

Mondom a szokásos hasonlatot: ha fáj a fogad, nem a fájdalomcsillapító a megoldás (ill. csak tüneti kezelés, csak konzerválja, rontja az állapotot, olyannyira, hogy akár a fog elvesztése következik be), hanem feltárni a fájdalom okát és azt megszüntetni. Szó szerint a gyökerekig kell lemenni… :)

A patológiás nárnizmus nem más, mint az ősi, primitív fizikai agressziónak, bántalmazásnak a kifinomult, megfoghatatlan, bizonyíthatatlan, „szalonképes” (vaygis szinte legalizált) változata…

A nárcisztikus bántalmazás nem ok, hanem okozat…

És az, hogy az ok feltárását radikális feminizmusnak, férfigyűlöletnek nevezed, nem más, mint a férfijogú hatalom zseniális manipulációja…!!! A hatalom olyan trükkösen manipulál, hogy észre sem veszed… Akaratod ellenére a férfihatalmat szolgálod... Erre (is) próbálok rávilágítani...

Írod:
„A magadfajtáknak nem szabad politikai hatalmat adni a kezébe, mert intoleránsan ráerőltetnétek mindenkire a gondolkodásotokat.”

Hmm… Ismersz intoleráns politikát, politikust (nemtől függetlenül)? :)
Nos, miután nőnemű vagyok, soha nem lehetek politikus a férfiak uralta világban. Esetleg egy báb, ha áruvá teszem a testemet, szellememet. A nők számára ahogy a zsíros állásokhoz, úgy a politikai pozíciókhoz is a testükön keresztül vezet az út Igen, a szereposztó dívány...
És az én testem nem árucikk.

2018.06.02. 00:07:56

Nők könyve.
Hát, a teljes könyvet nehét lenne idézni… :)
Fellapoztam a jogegyenlőségen alapuló házasság fejezetet. Erről ezt írja a szerző: „Manapság divat a jogegyenlőségen alapuló házasságról beszélni, kevés azonban a kétségtelen bizonyíték rá, hogy a házasfelek valóban egyenlőek lettek. Ennek talán oka, hogy nem tisztázott még az egyenlőség fogalma.”

A férfiak tesznek róla, hogy soha ne is legyen tisztázva… Aki tisztázni szeretné, az rögtön feminista, férfigyűlölő... Tenném a szmájlit, de nem megy...

A férfiak kifinomult trükkökkel ugrasztják egymásnak a nőket... Olvassák a vitánkat, és jókat röhögnek rajtunk...

2018.06.02. 09:26:57

@Almandin:
Miriam Stoppard, feminizmus.

M. S.:
"Kétségtelen, hogy a nőknek is tudomásul kell venniük, hogy a megváltozott helyzetben már nincs joguk elvárni, hogy egy életen át eltartsák őket." (És így tovább.)

Abszolut egyetértek, hogy a nőknek SEM jár előjog.

Nem értem a "vádjaidat", mert SEMMILYEN szélsőséges vagy nem szélsőséges feminista vagy bárminek nevezett, a nőket előjogokkal felruházó megnyilvánulásom nem volt. (Mondjuk, tisztázni kellene a feminizmus fogalmát is, ahogy az áldozathibáztatást is, mert elsőre csípőből odavágtad, miért nem válik el azonnal, ha rájött, hogy...)

Szil Pétert radikális feministának nevezni... Hát, mit ne mondjak, ezzel szemben tehetetlennek érzem magam. Az ösztön és a férfihatalom szívós, profi manipulációja megakadályozza a tisztánlátást...

Mint amikor a nárcisztikus áldozata nem bír szembenézni azzal, hogy az első perctől minden hazugság volt...
(Persze, ezt az önvédelmi mechanizmust is el kell fogadni, még ha (nekem) nehéz is...)

----------------

És, hogy miért is kell küzdeni a bántalmazás, elnyomás ellen? Mert a nők kínzása együtt jár a gyerekek kínzásával is. A közvetve vagy közvetlenül abuzált gyermek garantál sérül, a helyzet folyamatosan reprodukálódik...

----------------

Felsosroltál néhány saját magad felállított párkapcsolati szabályt. (Amelyekkel maradéktalanul egyetértek.) De. De ezek a szabályok alapból arra mutatnak rá, hogy a "komoly párkapcsolat" csak utópia...

Alig születik gyerek. Rengeteg 40 éves nőnek nincs gyereke, akik a 24. órában vannak ahhoz, hogy szüljenek... Miért?
Mindenki a gazdasági okokra mutogat, meg, hogy a nők elkényelmesedtek...
Egy frászt. A nők szülnének, ha lenne kitől...
Azért nem szülnek, mert nincs, esélytelen a "komoly párkapcsolat"...
És nem azért nincs, mert én mondom...

Almandin 2018.06.02. 10:57:22

@hübrisz: Erre azt tudom mondani, hogy szélsőséges emberekkel beszélgetve akár élőben, akár interneten, arra figyeltem fel, hogy nincsenek tudatában a maguk szélsőségességének. A bigott katolikusra, a kommunistára vagy a neonácira egyaránt igaz ez. Én egy mérsékelt ember vagyok, a szélsőségek taszítanak.
Leírtad a világnézetedet, elfogadom, hogy így gondolkodsz, én meg másképpen. Nincs értelme további vitának köztünk, meggyőzni úgyse tudjuk egymást. Az életről sokféleképpen lehet gondolkodni.

2018.06.02. 13:35:29

@Almandin:
Nincsen azzal semmi baj, ha eltér az álláspontunk. :) Akarom mondani, a baj nem azzal van...
Ne szerezzük meg azt az örömet a férfiaknak, hogy egymásnak ugrunk... :)

"Mo.-on a száz nőre jutó átlagos gyermekszám a korábbi évtizedekhez hasonlóan továbbra is csökkenő tendenciát mutat. 2016-ban száz nőre 144, száz szülőképes korú nőre pedig 104 gyermek jutott. 2011-ben száz nőre még 147, száz szülőképes korú nőre pedig 108 gyerek jutott. Tavaly a 25–34 évesek 56, a 35–44 évesek 20 százalékának nem született még gyermeke - a gyermekvállalás időpontja egyre későbbre tolódik."

Fentiek adatok. Azaz tények. Nem az én szélsőséges nézeteim. Ha az szélsőségesség, hogy ki merem mondani a tényeket, akkor vállalom a szélsőségességet. :) (Mi mást tehetnék egy szétmanipulált, képmutató társadalomban?)

(A fenti termékenységi ráta statisztikai átlag. Ha az átlagból kivesszük a nyúlként szaporodó megélhetési gyerekcsinálókat /bocsánat, tudom, ezt sem lenne szabad mondani/, akkor még drasztikusabb a helyzet...)

Feszültségoldásként :) :

Van egy vidéki barátnőm. Velemkorú, egy kis faluban él a férjével, és két nagykorú fiával. Van házuk, autójuk, látszólag minden rendben. De a barátnőm a szép díszlet mögött szenved. Szenved a férje és fiai érzelmi bántalmazásától. Szimpla, hétköznapi hímsovinizmus...
Mondtam (bő 10 évvel ezelőtt nagy naivan), hogy válj el. Az lehetetlen - mondta Ő. Akkor éhen hal.
Kényszervállalkozók, mindenükön jelzálog van... Szorgalmasan dolgoznak, nincs alkohol, cigaretta, szórakozás, csak munka van. De ha válnak, nincs min osztozkodni, mert a bank mindent vinne, ők pedig mehetnének az árokpartra... Ámen.
Barátnőm évtizedek óta htb és a családi vállalkozásban dolgozik (rengeteget). Ebből következik, hogy a munkaerőpiacon nem versenyképes, nem találna olyan állást-fizetést, amiből albérletet tudna fizetni és életben maradni... (A hatalom pofon egyszerű eszköze, hogy a nőt a férfi szolgálatában tartsa...) Tehát nincs más választása, mint marad az "évtizedek óta olyan szépen élnek" című házasságában...
Barátnőm önvédelmi mechanizmusa a következő: ábrándozik (igen, még ötven felett is) egy férfiról , aki egyszer csak becsönget a külvilágtól elzárt házba és kimenti onnan... És ebben tényleg hisz... Kb. 2 évtizede vár erre a királyfira...

Másik barátnő. 50 körüli, a férje nonstop csalta, elváltak. Válása után próbált ismerkedni, reménytelen... Most külföldön dolgozik, a lelki fájdalma elöl menekült messzire... De hiába, mert a hiányérzet ott is hiányérzet... Most egy huszonéves afgán menekülttel van szexkapcsolata... (Nem ítélem el érte.)
(A helyzet szélsőséges vagy én?)

Edzőterem.A huszonéves(!!!) alfahímecske nyomul nálam... Mondom neki, ott van az a hamvas tizenéves lány, aki egyfolytában neked riszál, miért nem nála próbálkozol? Válasz: "Annak szerelmes sms-eket kellene írogatnom". Én: Aha. Az elég strapás lehet. És úgy gondoltad, velem, az "öreg" nővel nem kell ilyen fárasztó köröket futni, azonnal rá lehet térni a lényegre. Semmi befektetés nélkül megkapod, amit szeretnél, sőt, örüljek, hogy ilyen kegyben részesítesz, igaz? Válasz: "Ööööö...., igen."

2018.06.03. 10:32:03

Popper Péter egyik könyvében azt írta, hogy a magyar társadalom végtelenül inverz: nem az a bűnös, aki elköveti a bűnt, hanem, aki kimondja.
Tudom, tapasztalom, hogy mennyire így van...

(Csak egy csepp az óceánból: 30 éve házasságban élő nő nagy arccal mondja a társaságban: "az én férjem soha nem csalt meg". Tudtam, hogy ebből "botrány" lesz, de nem bírtam kihagyni és megjegyeztem, "én ezt úgy mondanám, nem tudok róla..."
Azóta már kiderült, hogy a férjecske nem csak félre járt, még gyereket is csinált másnak... A nő viszont azóta is rendíthetetlenül utál engem... Pontosabban engem utál... Mondjuk, teszek rá.)

A lényeg: ugye, már ezen a blogon is kianalizáltuk, a nárcipata nem változik.
Ha változást akarunk az életünkben, nekünk kell változni, változtatni...

A képmutató közeg rendkívül termékeny táptalaj a nárcipata számára...

Ha változást akarunk, a képmutatást, a valóság elhallgatását ki kell iktatnunk az életünkből...
Az nem megy, hogy a környezetünktől (repülő majmok) elvárnánk, hogy átlásson a nárcipatán, de magunk továbbra is irtózunk kimondani a valóságot...

("A majdnem élhető élhetetlenség" fejezetben is tetten érhető, amiről írok...)

Almandin 2018.06.03. 17:09:19

@hübrisz: Épp a napokban volt olyan esetem, ami Poppert igazolja. Volt az Indexen egy videóriport, ahol egy volt beteghordó pakolt ki, miféle állapotok vannak, hogy lopják meg a betegeket, molesztálás is előfordul. Egy bigott katolikus ismerősömnek elmeséltem. Döbbenetes volt a reakciója. Még végig se mondtam, zaklatottan belevágott, hogy hogyan képzeli a volt beteghordó, hogy másokat sároz? Mondtam, hogy az illető a tapasztalatait, az igazságot mondta el. Elmondta, hogy ő is megtévedt: egyszer szorult anyagi helyzetében lopott valakitől 2000 forintot, de megbánta. Erre a folyton imádkozó ismerős: "biztos lopott többször is". Erre elmondtam, hogy nem biztos, előfordulhat olyan, hogy valaki egyszer megbotlik. Ez utóbbi észrevétele azért volt furcsa, mert a kereszténység pont azt tanítja, hogy egy bűnös is üdvözülhet, ha megbánja a bűneit és életformát vált. A katolikus szentek között is voltak korábban nagyon bűnös emberek. Lehetett látni, hogy az ismerőst se az zavarta, hogy mi van, hanem az, hogy ezt valaki nyilvánosságra hozza. "Hogy képzeli, ő se különb!" Szerintem azért fontos ezeket nyilvánosságra hozni, mert akkor elindulhat a cselekvés arra vonatkozólag, hogy javuljon a helyzet. A szőnyeg alá söpréssel ez nem fog megtörténni.

2018.06.03. 23:20:59

@hübrisz: Azért azt se felejtsd el, hogy "facebook alapú" világban élünk, mint az Amerikai Szépség című filmben. Lehet, hogy nagy rakás sz*r az életed, de ha a társadalom felé közvetített körítés szép, akkor még akár el is hiheti az ilyen ostoba véglény, hogy az élete valóban rendezetten működik. SŐT! továbbmegyek: talán éppen azért hirdeti önnön nagyságát egy társaságban (akár egy sikeres házasság képében), mert talán legbelül ő maga is tudja, hogy zéró VALÓDI érték húzódik mögötte, de talán ha elég sokáig és elég széles közönség előtt teszi, akkor még akár idővel ő maga is elhiheti saját illúzióját. Az illúzió beletaposása egy instabil személyiségszerkezetű embernek felér azzal, mintha az általa teremtett Dávid szobrán okoznál vésővel egy repedést. Nem beszélve arról, hogy sokszor ebben az illúzióban maga az empata/áldozat is szerepet kell vállaljon, így nem egyszer az olyan szókimondó/őszinte kijelentésért, mint a példában említett a hűtlen férj esetében, maga az empata kényszerül sajnálatos módon arra, hogy védelmébe kelljen a nárcipata érzéseinek megóvása érdekében (Igenis az én férjem szeret engem még mindig! (miközben kezében ott szorongatja a kiapadhatatlan whiskey-s poharat ami már önmagában elárulja az illető idegállapotát)). Az a szomorú ebben az állapotban, hogy ez a fajta képmutatás csupán ideig-óráig tartható, mivel attól még a színfalak mögött brutális pusztítás játszódik le, de a sorrend általában mindig ugyanaz-->
1.-Az udvartartás gyenge láncszemeinek lecserélése, amely viszont előrevetíti magának a társaságnak is a széthullását, hiszen a nárci elsősorban nagy közönséget akar, és a szűkebb létszámra redukálódott társaság úgyis újabb ellenségképet kreál majd a megmaradt tagok közül, noha ők a hasonló mentalitásuk miatt amúgy hűségükről biztosították a "megsértett" nárcit.
2-A legnagyobb veszély éppen ilyenkor leselkedik az empata partnerre, hiszen minden elvesztett "bajtárs" egyben fordított arányban követeli meg az empata energiáját, akinek halmozottan bizonyítania kell a nárcisztikus partner grandiozitását, ami órási energiaveszteséggel jár és ez rányomja bélyegét a hétköznapi teljesítményére is majd.---> Saját példámat tudnám csak felhozni, amikor az ex-nárcim az új emberekkel való ismerkedési fázisban hajlamos volt olyan (kimondottan bizalmas) információkat megosztani asztaltársaságban a családjában korábban előforduló tragédiákról, amelyek nemcsak, hogy illetlenség volt a részéről azokat kiteregetni, de egyben felgyorsította az asztalbontás lehetőségét is a többi résztvevő által. Aztán én persze ott állhattam vigasztalva, hogy nem ő tehet arról, amiért energiavámpír drámakirálynőként megöli a hangulatot, és nekem is fejtörést okoz azzal, hogy most honnan a bánatból szerzek 1 héten belül egy újabb társaságot, mert ugye a nárcim jövő hét szombat este ismét szeretne kimozdulni otthonról. Véleményem szerint a valóság elhallgatása egy empata számára azért vet fel további problémát, mert a Gázlángolás következtében idővel maga az áldozat is sem tudja, hogy elhallgatja-e a valóságot, vagy pusztán nem meri felszínre hozni a "hazugságot" (amiről a nárci azt állítja, hogy az az). A probléma szerintem az, hogy minden elszenvedett "vereség" után (amikor a nárci kudarcot vallhat egy-egy őszinte pofon hatására), akkor a képmutatáshoz szükséges álcát még erőteljesebben építi fel és ezáltal még mélyebbre temeti a fájdalmát is, ami viszont még intenzívebb agresszivitást követel meg a későbbiekben (azonnal egy újabb kapcsolatba rohan, mivel ő úgy fogja fel, hogy az exét is bünteti ezzel, és sokkal intenzívebb módon éli ki a hajlamait stb.). Egyébként azt figyeltem meg, hogy a nárcisztikus működése is hasonló a kábítószerfüggőkéhez. A kulcsélmény maga a fájdalom, és az emberi kapcsolatok a piacon elérhető anyagok, amelyekből csemegézve igyekszik elfedni a fájdalmat, viszont éppen ezáltal kerül mókuskerékbe, mert az újabb fájdalmat éppen az szüli, hogy "fogyaszt", így már egyszerre okoz számára szenvedést a gyermekkori traumák és démonok általi üldözés és még saját jelenkori szorongása is, hogy a jelenlegi "termék" vajon képes-e befoltozni a lyukakat. A jelenkori képmutató társadalmunk éppen ezzel ront még az amúgy is tragikus helyzeten, mert az internet,így a közösségi média is kitágította a terepet az újabb lehetőségek kutatása iránt, így a magányos gyermeki lelkek még céltalanabbul bolyonganak a világháló sűrűjében, remélve, hogy valaki meghallja a belső sírásukat, miközben éppen azt az 1-2 lelket marják el maguk mellől odahaza, akik még megtudták volna őket menteni (önmaguktól).

2018.06.04. 14:49:08

@Almandin:
Szőnyegalásöprésben kiváló nemzet vagyunk. (Vallással vagy anélkül.)
A változás nagyon lassú, pedig a kapitalizmusban nyíltan kell megvásárolnunk egymást (pl. házassági szerződés), ami lehet, hogy nem romantikus, de másképp túl nagy a kockázat.

A képmutatás a psziché infantilis tehermentesítése. Amiről nem beszélünk az nincs is...

2018.06.04. 15:47:14

@Hunedem:
A legelső kommentedtől kezdve az az érzésem, hogy nő vagy... Ha így van, (ha nem), nincs ezzel semmi baj, alapjáraton indifferens (lenne) a nemünk. :)

A fészbuk. (faszbukta) Pontosan úgy van, ahogy leírod, népbetegség... A hatalom ezen keresztül is teszteli a démoszt, hogy hol tart a fejlődésben...

Sokan nem is gondolják, hogy akár egyetlen feltett fotó (legyen az mondjuk virág, kutya, akármi) is mennyit elárul a személyiségről... Nekem eszembe nem jutna ingyen és önként naprakész információkat felrakni a világhálóra magamról és az ismerőseimről... Mondjuk, utóbbi jogi kérdés is... A kiskorú gyermekeink is jogképes személyek, nem a tulajdonaink...

Egy biztos, a fészbuk elősegíti a képmutatást, és minden, ami a mai kor sajátja, kedvez a nárcizmusnak. Ez ellen csak nagyfokú tudatossággal lehet védekezni...

A közösségi oldalak népszerűsége -szerintem- döntően annak köszönhető, hogy "legális", ingyenes szexpartnerkereső a kapcsolatban élőknek is... - tehát ismét az ösztönein keresztül van manipulálva a démosz...

Almandin 2018.06.04. 18:01:47

@hübrisz: A Facebook pont az emberek nárcisztikus hajlamaira épít. Mai kapitalista világunk azt üzeni, hogy legyél Valaki, különben egy nyomorult senki, lúzer vagy. Pl. 50 éve még nem volt szégyen gyári munkásnak vagy parasztnak lenni, ma egy átlagember kudarcnak érzi az életét, ha valamivel nem tűnik fel.
A Facebookot, és elődjét, az iwiwet már sokan ajánlgatták nekem. Soha nem regisztráltam, mert éreztem, hogy sérti a privát szférámat. Akkora szereplési vágyam nincs, hogy kényszert érezzek az életemet megosztani ország-világgal. Sok ember nem látja, hogy kiszolgáltatottá tesznek a közösségi portálok. Ráadásul már-már burkolt elvárás. Állítólag már a munkaerőpiacon hátrány, mert sok HR-es lecsekkolja ajelentkezőt Facebookon, megnézi, mennyi és milyen ismerőse van. Gátlástalanabbak ráírnak az ismerősökre, hogy adjon jellemzést a munkára jelentkezőről! Ha nincs Facebookja, megbízhatatlannak minősül, mert nem ellenőrizhető. Ez agyrém. Rosszabb, mint a kistelepülési lét. A mai világban kezd megszűnni a magánszféra. Ha így folytatódik, évtizedek múlva az emberek nyitott ablakban vagy a tömegközlekedésen fognak szexelni és már ki se fognak rajta akadni.

2018.06.04. 23:40:20

@hübrisz: Egyébként férfi vagyok (bár technikailag a vegyi kasztrálás határesetén mozogtam a nárcisztikus exem pusztítása következtében már, de ez már más téma)
A Facebook témával kapcsolatban: Az a probléma, hogy az átlag ember ingerküszöbe iszonyú hamar lett megváltoztatva, és mielőtt bárki is szemügyre vehette volna, hogy mivel is áll szemben, a publikum többi tagja már tapsolni kezdett a produktumra, így az egyénnek, ha voltak is kétségei, kénytelen volt csatlakozni, ha nem akar kimaradni a hullámvasútból. Általános iskolás koromban átlagosan 300 diák járt az iskolába. A felsőbb évesek sem ismertek mindenkit, kb csak a 7-8. osztályosok a kötelező ballagási ceremóniák, énekkarok és sportolási lehetőségek miatt. Erre ma kapsz 300 lájkot (most független, hogy mire). Ez óriási dopaminlöketet ad egy amúgy instabil személyiségszerkezetű embernek, aki talán egész gyermekkorában még lélegezni is csupán engedéllyel tudott. Egy sebezhető nárcisztikus személyiségnek, aki még talán az iskolai évei is a földi pokol szinonimájának feleltek meg a mindennapos verbális és/vagy fizikai bántalmazások következtében, egy ilyen mértékű sikerélmény felér azzal, mintha elnökké választanák. És itt!!! történik ebben a mozzanatban a súlyos személyiségtorzulás. A sebezhető nárcisztikus önmaga Istenévé válik, így a továbbiakban nincs szükség a szülők által történő magasztalásra (noha tudatt alatt még mindig a szülők elismerésére vágyik a leginkább), magától megteremti a grandiózus énjét. Ezáltal gyakorlatilag saját erőből teremti meg önmaga színházát, ahol ő maga játssza egyszerre a színészt, és ül a sorok között, mint egyszemélyes publikum és tapsolja vissza mindennap a mesés produkcióját. Ez viszont azonnali mókuskerékbe juttatja magát a nárcit, hiszen saját (újonnan kialakult) grandiozitását állandóan ápolnia kell, emelve folyamatosan a műsor színvonalát, hiszen a publikum kétszer nem akarja ugyanazt a darabot látni. És itt jön létre egy újabb probléma. Nevezetesen a valódi világgal való kapcsolódás elhanyagolása. A valós párkapcsolatokban egyre mélyebb szakadék keletkezik, mivel a hús-vér partnernek gyakorlatilag futópadon kell tartania a lépést, ha utol akarja érni az internet nyújtotta élvezeteket (vagy legalábbis felzárkózni, noha kilométerekkel már rég mögötte kullog). Viccen kívül múltkor végeztem egy tesztet itthon: A teszt lényege volt, hogy megtanultam 10 frappáns, szellemes és egyáltalán nem hosszú viccet és felmondtam édesanyámnak, amikor találkoztunk. 2:37 másodperc alatt értem a végére úgy, hogy mindegyik csattanjon, ne unjon rá a végére, de ne is daráljam le. Majd megkértem, hogy nézzen fel egy viccportálra és titokban a háta mögött állva lenyomtam a stoppert. 42 másodperc alatt kinevette magát 10 vicces képen, ebből kettőt már látott korábban, és még volt hátra kb 100 új kép, amit aznap töltöttek fel az oldalra (emellett megfigyeltem, hogy anyu nem is időzik annyit a képek megnézésén, mint az én vicceimen, hanem rögtön görget lefele az újabb adagban reménykedve, néha már a nevetése felénél, megszakítva ezzel, hogy átadja magát az igazi nevetésnek). És így működik a közösségi média is, csak ez esetben az emberek a poénok. Egy nárci számára ez kiváló terep saját képzeletbeli trónjának megvédésére, viszont a trónfosztást éppen az okozza végül, hogy a többi nárci is ugyanitt verseng az elismerésért. (A nárcisz barátnő, aki meglátja, hogy a párja más lány képeit is lájkolta háááát...nem lennék a konyhai tányérok helyében, amikor egy borderline személyiségvonásokkal bíró lány féltékenységi rohamot kap, mert a párja más lánnyal is online tart fent kapcsolatot). Ajánlom egyébként ezzel a témával kapcsolatban a "Newness (2017)" című filmet, amely kiválóan bemutatja a mai párkapcsolatok siralmas állapotát. Mégis úgy gondolom nem a jelenlegi állapot a veszélyes, hanem amikor ez majd nem lesz. Nem féltem Zuckerberget, hogy a "gyermeke" elhunyna a közeljövőben, ellenben a nárcik is egyre jobban unatkoznak, így a saját grandiozitásuk megőrzése is egyre agresszívabb formákban ölthet testet (azért emelje fel a kezét, aki pár éve már tudta előre, hogy egyesek tényleg majd a saját gyereküket lájkvadászatra használják fel, de idetartoznak azok a párok is, akik házi pornót csinálva teszik közzé a legintimebb szférájukat, teljesen természetesnek véve azt, hogy ez nem az intimitás és a bizalmi viszony teljes megszégyenítése, hanem a párkapcsolatuk és főleg a szexuális életük problémamentességének a külvilág részére való bemutatása).

2018.06.05. 00:41:12

@Hunedem:
Ezt nem értem:
"Mégis úgy gondolom nem a jelenlegi állapot a veszélyes, hanem amikor ez majd nem lesz."
Mi nem lesz?

2018.06.05. 08:51:35

@hübrisz: Úgy értem (valóban homályosan fogalmaztam), hogy a jelenlegi felállás is már egy következő szintlépése az eredetileg kialakult állapotnak--> Kezdetben az iwiw "sima" közösségi portál volt, tényleg csak azt a funkciót szolgálta, hogy az ismerősöket összegyűjtsd (noha már ott is korán elszabadultak az indulatok, mert sokan gyűjtötték aztán eszetlenül az ismerősöket, ami azért elővetítette a későbbi facebook trendet, ahol az ember még azt is ismerősének tartja majd, akivel kb 2 mondatot váltott az életben). Majd jött a facebook, lájkdömping és kipostolhatod a macskád reggelijét is, azért az már tényleg Nagybetűs online nárci-kurzusként is szolgált. Aztán jött az instagram, ami globális szinten képes biztosítani a lájkokat, ráadásul "forradalmasította" a nárcisztikus személyiséget, hiszen most először a nárci akár a világ másik végéből is kaphat "elismerést", így az általa felépített grandiózus énkép is már csak szuperlatívuszokban mérhető (szerinte). Képzeljük el, hogy egy olyan nárcisztikus személyiség, aki amúgyis akár a média világában képzelte el saját (szürke) életének kiteljesedését, de valamilyen okból kifolyólag ez nem sikerült (elég azokra a fellépőkre gondolni a különböző tehetségkutatók legelső adásaiban, akik 30-40 évesen szembesülnek először a valóság keserű ízével, amikor a zsűri elutasítása következtében repedés keletkezik az általuk felépített illúziójukon.) Egy ilyen típusú embernek a közösségi média kiváló terepet biztosíthat még saját illúziójának ápolására, és pont ez az a "sikerélmény", ami elodázza és akár visszafordíthatatlanná teszi a folyamatot, hogy a saját grandiózus, de valójában kisebbrendűségi komplexusban szenvedő, egészségtelen álarcát végre elengedje és megpróbáljon a saját, VALÓS teljesítményeit kamatoztatva kialakítani egy teljesebb értékű életet. A kérdésre a válasz pedig, hogy "mi nem lesz"?--> Úgy értem a mostani rendszer, mert már a jelenlegi is káros, de mi lesz, amikor már ez is unalmas lesz? Aki a facebookon bezsebel átlag 100-200 lájkot, instagramon ennek akár az ötszörösét, annak mikor válik majd ez is unalmassá és mi lesz a következő szint, amelyik kielégíti majd (átmenetileg) az igényeit? Itt kiváló példa a Dicaprio által alakított Jordan Belfort a "Wall-Street Farkasában", aki pont azzal vonta magára a hatóságok figyelmét, hogy az egoja következtében nem bírta ki, hogy ne adjon interjút egy újságírónak, és éppen egy Forbes cikk vezetett oda, hogy az FBI évekig nyomozni kezdjen utána, ami talán soha nem történik meg, ha képes csöndben meghúzódni az árnyékban, és úgy meglopni emberek százait.

2018.06.05. 14:22:42

@Hunedem:
Az életkoromat már írtam, értelemszerűen a pszichopata volt házastársam és a nárcipata volt "partnerem" sem a fészbukon szocializálódott, mégis felsőfokon űzték (űzik) a patológiás mesterségüket. (És most sincsenek fenn közösségi oldalakon - legalábbis saját adataikkal biztosan nem.)
A nárcizmus kifejezés Freudtól származik, az ókori görögök hübrisznek hívták...
Szóval, nem mai keletű a dolog, de az biztos, hogy most minden adott a felerősödéséhez, burjánzásához...

Mit tudunk tenni?
A "trendeket", a világ "fejlődését" nem mi határozzuk meg, amit tehetünk, mindössze annyi, nem megyünk birkaként a nyáj után, leszarjuk a közösségi oldalakat (igenis lehet élni nélküle), lehetőség szerint elhatárolódunk a (nárci)patáktól. Ez utóbbinak feltétele, hogy tisztában legyünk a nárcizmussal, mint személyiségzavarral, ill. általában a személyiségzavarokkal, az emberi psziché működésével.
Meg kell, hogy mondjam, a könyvespolcomon rengeteg pszichológiai mű sorakozik, köztük főiskolai tankönyv is. De a valóban használható, életmentő(!!!) információkat mégis a neten találtam meg!!! (A világhálón felnövő nemzedékeknek már nem feltétlenül kell évtizedeket kidobnia az ablakon, mint az én korosztályomnak...)
Az internet nélkül is be tud szippantani bármiféle "drog", (pl. ilyen volt a hippikultúra), a tudatosság a kulcskérdés... És akiknek ez nem adatik meg, mennek a levesbe... És küzdhetünk egy életen át, hogy ne rántsanak magukkal...
Nem lehet NEM rendszerben gondolkodni...

2018.06.05. 15:11:51

@hübrisz: Mondjuk a nárcisztikussal szembeni védekezést szerintem éppen az ex-nárci alakítja ki (feltéve, hogy a szerencsétlen túlélő okul az esetből és feldolgozza a kapcsolatából származó információkat, nem pedig búvárként ismét cápákkal teli vízbe veti magát, hogy újraélje az adrenalin és endorfincunamit, amit egy nárci válthat ki belőle a mézeshetek alatt). Számomra például tökéletesen átértékelődött a párkapcsolatok dinamikája és éppen a nárci általi pusztítás következtében lettem türelmesebb és (még) nyugodtabb egy másik személlyel történő kommunikáció során, mivel már biológiai szinten is képtelen lennék szorongás nélkül megélni egy intenzív rózsaszín ködös időszakot, mert tudatt alatt úgyis félnék a későbbi leértékelési fázistól. És pont ez az, ami remek önvédelmet nyújt a szakítás óta, mert ezáltal azt fedeztem fel, hogy az új barátságok kötésekor is még csak kb 2-3 hónappal az első korty sör után kerülnek elő valamilyen mélyebb, bizalmas jellegű témák, miközben a társaságban addigra már rég lemorzsolódnak az élvezethajhász nárcisztikus egyedek, akik azonnal kitárulkoztak az első találkozásokon, és végül ugyanolyan hirtelen le is morzsolódtak az "unalomtól". Múlt héten például megismerkedtem egy lánnyal, ami igazi felüdülés volt 1 évvel a brutális szakítást követően, és annyira értékelte az este végén, hogy meghallgattam és figyelmesen érdeklődtem udvariasan. Pedig szegény tényleg nem tudta, hogy pusztán az az egyszerű önvédelmi reflex munkálkodott bennem végig, ami a "nárci öröksége", hogy már félek megnyílni, amíg nem látom a biztos alapokat lefektetve. Addig meg beszéljen kedvére a másik, annyira már kiképeztem magamat, hogy rájöjjek, hogy 5 perc öntömjénezés után, ahol az illető már kétszer mentett bébifókákat egy erdőtűztől a déli-sarkon, ott úgyis egy nárcival van dolgom :D.

Mondjuk minden tiszteletem azoké, akik a gyakorlatban is tudják ma alkalmazni az olvasott/tanult szakirodalmat. Én még csak a héten jutottam el oda, hogy a "no contact" tényleg az egyetlen járható út, pedig hiába olvastam hónapokig itt is a bejegyzéseket, tudat alatt megvolt írva a saját kis szövegem, amivel készültem, ha esetleg visszaszivárogna és ismét kapcsolatot próbálna létesíteni velem az expartner. És még csak most ülepedett bennem ez a "tananyag", mert tényleg kinézem az ilyenekből, hogy egy esetleg stílusos bosszú, ahol hozzájuk vágnánk az igazságot, hogy kik is ők valójában, még a végén okot adna arra, hogy valami őrültséget csináljanak magukkal. (Hiába mondják sokan, hogy a nárci félti azért a saját testét és sosem ártana magának, azért elég széles választéka van ma az önkínzásnak és nem hiányozna, hogy a rendőrség engem idézzen be akár 10 év múlva, amikor én vagyok megjelölve a búcsúlevelében az öngyilkossága okának, miközben talán teljesen más démonok elől próbált menekülni (pl: a saját családja), de egy utolsó végső bosszúval még megpróbált engem is magával rántani.)

2018.06.05. 18:29:33

@Hunedem:
"...hozzájuk vágnánk az igazságot, hogy kik is ők valójában, még a végén okot adna arra, hogy valami őrültséget csináljanak magukkal."

Emlékeim szerint nem olvastam öngyilkos nárcikról.
Magam kíméletlenül odavágtam -közben és a végén is- az igazságot. És nem történt semmi. (Illetve -az ő eszköztára szerint- csenddel verés. De a végén ez kifejezetten előnyös, mert békén hagy.)
Azt nem tudom megfejteni, hogy konkrétan valóban nincs semmi rálátása önmagára, vagy van, csak úgy csinál, mintha nem lenne.

A válásom után (alatt) megfogadtam, hogy többé nem követem el azokat a hibákat (igen, lehet röhögni...), amiket addig (nem lépem át a figyelmeztető jeleket, az álarc mögé nézek, stb.)
Ha egy férfi megérzi, hogy nem a méz-máz érdekel, hanem, ami mögötte van, azonnal lelép. (Megteheti, Dunát lehet rekeszteni a szolganőkkel...) Gyakorlatilag nincs is tovább. Vagyis innentől kezdve értelmetlen bármiféle játszmamentes kapcsolatban gondolkodni...

A nárcim nem lépett le, hanem intellektuális kihívásnak tekintette a bizalmam elnyerését... (Ahogy ezt már utólag összeraktam.) És az első néhány hétben szinte tökéletesen átment a vizsgán... Mondjuk, ebben nagy szerepe volt a családjának, "barátainak" (repülő majmok...), bemutatott mindenkinek, és mindenki maradéktalanul pozitív véleménnyel volt róla... Bár már akkor is éreztem, hogy valami nem stimmel, valaminek lenni kell, mert minden túl tökéletes... Aztán nem is váratott magára sokáig a majomtánc...

Almandin 2018.06.05. 20:34:56

@hübrisz: A nárciknak is több alfaja van, Egy narcopata biztos nem lesz öngyilkos, de egy nem pszichopata sebezthető nárcisztikusnál van rá esély.

2018.06.06. 00:00:04

@hübrisz: "Emlékeim szerint nem olvastam öngyilkos nárcikról". Dehogynem. Amikor az újságban olvassuk, hogy a jobb napokat látott showman, akit imádott a közönség, tragikus módon önkezével vetett véget az életének. Aztán a menedzser és gárdája nem győzi éltetni a sajtón keresztül az örökségét, mert amúgy karrierje csúcsán bizony ott is előfordulhatott pár megnyomorított áldozat, csak azt jobb lesz leplezni a nyilvánosság előtt. De Almandin-t megkövetve valóban egy sebezhető nárcisztikus pszichopata simán véghez viheti, arról nem beszélve, hogy az utókor számára is örök rejtély maradhat, hogy vajon valóban az akart-e lenni, vagy csak figyelemfelkeltésként szánta, bízva abban, hogy a régi empata "szerelme" megmenti őt. Az a baj, hogy nem vagyunk egyformák, ezáltal egy nárci által elkövetett ilyen (utolsó) tett tényleg mérhetetlen pusztítást okozhat az empata lelki szerkezetében, hiába telhettek el talán már évek is a kapcsolatuk óta. Vannak akik tényleg annyira megerősödtek lelkileg az eltelt idő alatt (és talán támogató és szerető kört is tudott maga mellé ismét kiépíteni), hogy egy váll biccentésre sem méltatják a kapott gyászhírt. De sajnos vannak, akik az évek során továbbra is iszonyú humánus, empatikus, helyenként akár önmarcangoló életmódot folytatnak és nekik tényleg összeomlást is tud okozni, ha a néhai "életük szerelme" őket hibáztatja majd a búcsúlevélben. Sokan emésztik a későbbiekben is magukat azzal a gondolattal, hogy "megakadályozhattam volna, ha ezt meg ezt akkor nem mondom vagy teszem ellene, mert már így is voltak problémái és én még tetéztem is én hülye", aztán a végén még ő gyújtja a legnagyobb mécsest a temetésén. Gondoljunk csak a nárcisztikus szülők gyermekeire, ahol a két szülő, akik egymást halálba marták az eltelt évtizedek alatt, a hátrahagyott özvegy anyuka (saját tapasztalat nagymamám révén) akár évtizedekig képes mind a gyermekeken és az unokákon is brutális gázlángolást alkalmazni, hogy a végén még azok is aranykoporsóba temettetik újra pár év múlva a szegény elhunyt apukát, aki amúgy csak akkor szerette a nejét, amikor kézen fogva édes kettesben hivatásszerűen gyilkolhatták otthon a még gyermekkorú utódokat. Mindenesetre a legutóbbi hozzászólásodban az utolsó bekezdéstől számítva.....a legbrutálisabb skandináv krimivel ér fel egy ilyen sztori. "bemutatott mindenkinek, és mindenki maradéktalanul pozitív véleménnyel volt róla" Basszus, mint egy igazi Truman-show. (Vagy inkább Trauma-show :P)---> Mindenki tudja, hogy ez csak díszlet, csak te nem, miközben te vagy a főszereplő.
Egy ilyen elcseszett társadalom, ahol gyanús lesz az, hogy valaki "tökéletes" kb újraalkotja a kommunizmust, ahol mindig lesz mire gyanakodni a másikban. Azért az sem egy megoldás, hogy 40-50 éves felnőtt embereknek kell újra összerakniuk a nárci által szétszedett személyiségüket, amikor abban a korban már lazán ott kéne tartani, hogy a már stabil személyiségszerkezetet kéne ápolni, főleg, hogy abban a korban már az emberi szervezet sem áll ki egy lelki és fizikai megterhelést úgy, mint mondjuk egyetemista huszonévesként. Az orvos meg még "áldozathibáztatásba" kezd, amikor lecseszi a pácienst a magas vérnyomása miatt, holott a beteg mégsem kérheti, hogy írja be a kórlapjára, hogy az ok "párkapcsolat" (pláne, ha ő maga sem merné ezt bevallani önmagának).

Almandin 2018.06.06. 12:11:00

@hübrisz: Érdekes volt ez a cikk Japánról. A japán kultúra évtizedek óta érdekel, így sokat olvastam már eme problémáról. Japán fő problémája az elidegenedés, amiben hasonlít a nyugati kultúrákhoz. Náluk ez odáig fajult, hogy az utcán vagy metrón egy idegent megszólítani nagyfokú udvariatlanság. De a cunami után nagyfokú segítőkészségről és összefogásról tettek tanúbizonyságot.

A szexről való leszokás igen súlyos egyéni és össztársadalmi pszichés tünet.

Almandin 2018.06.06. 12:17:42

@Hunedem: Egy nárcisztikus azért lehet öngyilkos, mert pl. olyan helyzetbe kerül, amiben ő megszégyenül, a státusza meredeken zuhan. Jelszavuk: "Nem élhetek együtt ekkora szégyennel". Amit én bizonyos esetekben meg is tudok érteni. Én igen erős vagyok lelkileg, de tudom, pl. a hajléktalanná válást nem viselném el, valószínűleg végeznék magammal. A méltóságom megőrzése nálam alapszükséglet, nálam kissé borul a Maslow-piramis. Ez valószínűleg az átlagnál nárcisztikusabb természetem miatt van.

2018.06.06. 16:12:03

@Almandin:
A hajléktalanságot én sem tudnám elviselni.

Japán. Szerintem nem a szexről szoknak le, hanem a párkapcsolatról.
Nem hiszem el a Japán Családtervezési Szövetségnek, hogy a "16-24 éves nők 45 százaléka egyáltalán nem érdeklődik a szexualitás iránt, az azonos életkorú férfiaknak, fiúknak pedig a negyede érez így".

(Muszáj leírni: a férfiak különösen nem tudnak "leszokni" a szexről, mert a sperma termelődése élettani folyamat, és ha termelődik, akkor annak el kell távoznia... Egy kamaszfiúnál napi akár 6-8 ejakuláció is természetes, pontosabban: szükséges.)

A japán helyzet azért is megdöbbentő, mert a keleti kultúráról egészen más fogalmaink vannak.
A párkapcsolatok sorvadása a nyugati kultúrákban már rég bekövetkezett, csak nincs kimondva. Éppen most olvastam, hogy Mo.-on a 40 év alatti férfiak 70 %-nak nincs gyermeke. (A fennmaradó 30 %-ból vonjuk le a megélhetési gyerekcsinálókat...)
A KSH 2016-os adatai szerint minden 3. háztartás egyszemélyes (és azért csak minden 3. egyszemélyes, mert nagyon sokan anyagilag képtelenek egyedül fenntartani egy lakást).
Még egy adat: 1980-hoz képest a 40 évesnél fiatalabb egyedülállók száma 65 %-kal, a 40-59 éveseké 97 %-kal növekedett.

Mo.-on kb. 40 évvel ezelőtt jelentek meg a kényelmes, biztonságos, elérhető születésszabályozási lehetőségek. Nincs már házasodási kényszer, mert nem "kötelező" utódot vállalni. És a férfiak nem is akarnak utódok, a nők meg kénytelenek ehhez alkalmazkodni...
Van virtuális szex, pornó (amiből egyre több és durvább kell a kívánt stimuláció eléréséhez...), rengeteg szolgáltató(intézmény)...
És itt érhető tetten, hogy a férfiaknak nincs érzelmi élete... Nárcizmus nélkül sincs...
Megjelentek a szexrobotok...

Állítólag 40 ezer éve van élet a Földön. Ennyi idő alatt nem tudott humanizálódni az ember nemi ösztöne. (Ahogy a birtoklási ösztöne sem.)

Azért az a japán ősi(!!!) mondás is megérne egy misét, hogy "a házasság a nő sírja"...

A nárcizmus csak ott tud virágozni, ahol megengedett az alá-fölérendeltség, az elnyomás...

Almandin 2018.06.06. 21:19:28

@hübrisz: A normális szexről leszoknak azok, akiknek elég az önkielégítés. A szexrobot is csak egy maszturbációs segédeszköz, nem pótolja nemhogy a párkapcsolatot, de még az emberi test élményét sem. Normális embernek nem elég a maszti hosszú távon. Az emberi kapcsolatok vannak megszűnőben. Sok családban (nálunk is) többet kütyülnek, mint beszélgetnek. Japánra visszatérve ott az általános munkaalkoholizmus is felelős a helyzetért. Már a középiskolások is éjjel-nappal tanulnak, később sok ember folyton dolgozik. Épp a megfelelő életkorban nem tudják elsajátítani a férfi-nő kapcsolat alapjait, mert nincs rá idő. Valószínűleg elnyomják sokan a nemi ösztöneiket, hogy teljesíteni tudjanak. Maximum valami maszti vagy virtuálszex fér bele agyonhajszolt, szerencsétlen kis életükbe.
Nálunk nemcsak a megfelelő fogamzásgátlás, hanem a nyugdíjrendszer kiépítése is hozzájárult a házasság visszaszorulásához. Ugyanis régen, ha valaki nem akart családot alapítani, akkor az időskori megélhetését veszélyeztette. Igaz, kevesebben érték meg az öregkort, mint ma, de ha valaki utód nélkül öregedett meg és elvesztette a munkaképességét, nagy valószínűséggel éhen halt. Ma a nyugdíjrendszer eltartja a gyermektelen időst is, bár vannak változások. A ma középkorúaknak már nehéz időskora lesz, mert düledezik a nyugdíjrendszer. Lehet, hogy 50 év múlva megint népszerűbb lesz a házasodás, gyerekvállalás, mint ma, mert akkor rájönnek, hogy vénségükre éhen halnak, mert nem lesz rendes nyugdíj.

2018.06.06. 22:39:02

@Almandin:
Kellett nekem leírni, hogy békén hagy a nárcim. Ma megjelent. Brrr.

Tény, hogy a nagy leterheltség nem kedvez a libidónak, de mondjuk, a magyarországi munkamorál messze van a japántól...

A mai nemzedék nem gondolkodik perspektivikusan. Azt hiszik, alanyi jogon jár, magától terem az "összkomfort". A hős szocializmus leszoktatta az embereket a gondolkodásról, az egyéni felelősségről, (állambácsi mindent a seggük alá tett), a rendszerváltással nem kezdődött meg a polgárrá nevelés, viszont az állami muníció elfogyott...
Az én nyugdíjam a rezsire nem lesz elég. 70 éves koromig tervezem dolgozni, kérdés, hogy bírni fogom-e...

Hogy 50 év múlva mi lesz? Nem vagyok optimista. Robotizálódik minden... És itt van a küszöbön a 3. világháború...

Van egy mondás: azért hosszabb életűek a nők, hogy özvegyen legyen még pár boldog évük... Én nem tudtam kivárni az özvegységet, váltam... És velem együtt rengeteg nő vált, válik...
A férfiak most tobzódnak az erotikában, a fillérekért megvásárolható szexben, csak éppen azzal nem számolnak, hogy női gondozás nélkül elpusztulnak idő előtt...
A legtöbb férfi a feleségét, élettársát úgy hívja, "anya"... (Viszont az ember nem szexel az anyjával...) Az "anya" arra kell (mindig is arra kellett), hoyg a férfi ösztöneit kordában, kontroll alatt tartsa... Mint a gyerekek, akik bár lázadnak a korlátok ellen, de mégis igénylik... Ha nincs "anya", akkor a férfi elpusztul. A zabálástól, az ivászattól, a nemi betegségektől...
Régen az asszonyok talicskában tolták haza a csontrészeg "urukat" a kocsmából, ma a nő azért vezetheti a közös autót, hogy a férfi ihasson... A koreográfia ugyanaz, csak a díszlet változott...

Írok majd Hunedem-nek is, de most le vagyok merülve...

2018.06.07. 14:30:51

@hübrisz: A szexuális élet témájához annyit fűznék hozzá, hogy tavaly október óta teljes pornó megvonás van nálam (leszámítva, azokat az elkerülhetetlen képeket, amelyek például akaratlanul is eltalálnak pl: közösségi portálokon ismerősök által nyaralásokon feltöltött bikinis képek, ahol maga a lenge fürdőruha sem hagy túl sok teret a további képzelőerőnek.) A nárcimmal való utolsó évemben pornófüggő lettem kegyetlenül, bestialitás és bármilyen perverzitás teljességgel kizárt volt, inkább a "szokásos" kategóriák mennyiségi fokozása (miután az élvezet 10-15 percekre stimulálta az örömközpontot az agyamban, addig elmulasztotta a hasamban sajgó gyulladásos bélbetegséget, hiszen eközben amúgy hónapokig várólistán voltam a hasi műtétre várva, tehát a szorongást csak szuperlatívuszokban lehetett nálam mérni, mert egyszerre rettegtem a párkapcsoaltomtól, a szexuális teljesítményem fokozatos hanyatlásától a betegségem súlyosboda miatt, és persze magától a műtéttől). A szakítást követően még próbálkoztam 1-2 hónapig (végre egyedülállóként) ingerelni ezekkel az instant élvezetekkel az agyamat, de a szakítás körüli visszaszivárgás, gázlángolás, szárnyas majomhad és emiatt az önvádaskodás, amiért még én voltam a szemét fél a szakításban, nyilván nem volt olyan pornógráf segédanyag, ami egyáltalán elterelhette volna a gondolataimat a frissen megélt traumák sokaságától (nem beszélve még a műtétből való lábadozás okozta lelki teherről). Aztán október 11-én radikálisan meghúztam a vonalat és soha többet (több forrás is megerősíti az interneten, hogy az azonnali megvonás hasonlóan egy kábítószerfüggőhöz, brutális szervezeti sérüléseket okozhat, ezért inkább fokozatosan kellene) de én azonnal megtettem. A testem egész jól volt kb 2 hónapig, utólag jöttem rá, hogy azért, mert az agyamban még továbbra is eltároltam a kapott képeket, így technikailag továbbra is néztem a filmeket, csak éppen az agyamban vetítettem le a filmtekercseket. Aztán 2 hónap múlva paff beütött a cunami, jött a szokásos influenza szerű ágynak zuhanás, éjszakai izzadás, depresszió, minden ami jelezte, hogy ürül ki a "méreg" a szervezetemből és a dopamin minél erőteljesebben jelzi, hogy igényli az élvezetet, annál közelebb járok ahhoz, hogy "tiszta" lehessek. Nem mondom, hogy könnyű 2 hét volt, de utána minden teljesen jobb lett. Azt vettem észre, hogy onnantól szépen fokozatosan egyre inkább szemkontaktust folytatok nőnemű kollégákkal, jobban odafigyelek arra, amit mondanak sőt egyenesen érdeklődöm...szó ami szó, beindult a vadászösztön. 1 hónappal ezelőtt jutottam el a párkapcsolatom analizálása során a "szex" témához és módszeresen górcső alá vettem a kezdeti időszaktól kezdve egészen a szakításig terjedő időszakot és ismét csak egy "és én ezt túl tudtam élni?!" állapothoz jutottam. A szexuális élet két egészséges lelkületű ember között úgy gondolom továbbra is az intimitás bölcsője és egyben végső kiteljesedése is, hiszen a két személyiségszerkezet ott cserél a legközvetlenebbül "információt" egymással, és a legapróbb érintésben is tökéletesen fellehet fedezni a másik aktuális kedélyállapotát, azt, hogy ő mire vágyik, hogyan szereti, ma milyen formában "mentsük meg" a testünkkel a világtól, ahogy ő is megment minket majd úgy, ahogy mi szeretnénk. Egy nárcisztikus személlyel (főleg egy patológiás díszpéldánnyal) a szex pusztán egy darab hús ingerlése, ahol ugyanúgy beviszi a hálószobába az (anyagi) haszonszerzés lehetőségét, a manipulálási technikáit, a leplezett szorongását és persze magát az elfojtott gyermeket. A részedre okozott orgazmus számára puszta tananyag, ahol letudja másolni az arckifejezésedet és a tested rezdüléseit, hogy a későbbiekben ő is így imitálhassa majd a sajátját (akár veled, akár egy későbbi partnerrel..utóbbi valószínűbb, mert ott már tiszta lappal lehet a kezdetektől ő a lepedő virtuóza). Az együtt töltött idő számára nem élmény, hanem puszta lecsupaszított "befektetés", ami később (akár vagyonban kifejezve) megtérülhet, visszakövetelve kamatostul!! a neked okozott élvezetet, ráadásul és ez!! a legfontosabb: Az általad megélt őszinte öröm és élvezet számára nem örömöt okoz, hanem irigységet és szomorúságot, amiért ő erre nem képes. És nálunk is pontosan így működött, egyre emelve a piacgazdasági modelleknek megfelelően a követelményszintet, amíg végül a másik (én) már úgy éreztem, ha beleképzelem magam egy férfi pornószínész bőrébe, aki biztosan kitudja elégíteni azt a szupermodellt, az még mindig jobb, mint az, amikor a másik megbüntet úgyis este, amiért nem tudok egy vad csődör lenni az ágyban (miközben aznap lenyomtam egy 12 órás műszakot, és még este 11-kor vacsorakészítés közben könyörgök a nárcimnak, hogy menjen már zuhanyozni, mert én is szeretnék sorra kerülni legalább éjfélre, hogy másnap reggel 7-ig legalább aludhassak 5-6 órát, ha már reggel úgyis én nyomom majd le 5 percenként az ébresztőt, mert ő még nem szeretne felkelni és dolgozni menni)

Almandin 2018.06.07. 22:18:47

@hübrisz: Együttérzésem a felbukkanó nárci miatt.
Amúgy én azt látom, hogy az egész világ tobzódik az erotikában. csak sokak számára nem elérhető a hús-vér kapcsolat. És ha hiszed, ha nem, több a sikertelen férfi, mint nő ezen a téren. Ma a sikertelenebb, csúnyább, kevésbé sármos, szegényebb pasiknak nagyon nehéz bármilyen kapcsolatra szert tenni, sokkal nehezebb, mint 30-40 éve. A nőknél inkább az életkor a korlátozó tényező, egy 60-70 éves egyedülálló férfi sokkal könnyebben talál nőt, mint fordítva. Ennek a két nem eltérő biológiai öregedése az oka.

2018.06.08. 00:00:26

@Almandin:
Köszönöm a részvétet.
Amikor pár hónappal ezelőtt végre sikerült teljesen kiraknom a puzzle-t, vagyis világossá vált, hogy kivel-mivel van dolgom, az addigi függés teljesen megszűnt, egyetlen vágyam volt: szabadulni tőle. A no contact szabály nemhogy nehezemre esett, hanem megváltás volt... Egy tumortól szabadultam...
De még nem vagyok absztinens, mert szívesen látnám a kapitulálását: amikor minden egyes híve elfordul tőle és rehabilitálódnak az áldozatai...
(Ez utóbbi volt az esti mese...)

"Szexet akarnak, különben gyilkolni fognak"
Hibás a sorrend.
Azért nem jutnak szexhez, mert gyilkolnak. Lelkeket gyilkolnak.
Fizikailag nem ronthatnak neki a nőknek, mert Amerikában annak komoly szankciója van (nem úgy, mint Indiában vagy Mo.-on), egyéb módon meg képtelenek kapcsolatot létesíteni.
Egyszer láttam egy természetfilmet, amelyben az elefántbika éppen "tüzelt", de nem jutott nőstényhez... A bika a feszültségtől őrjöngött, tombolt, fákat tépett ki...

Több a sikertelen férfi? Mert azt hiszik, hogy a nőstény alanyi jogon jár. Nem jár.

Most nincs ihletem többet írni, de ez változni fog... :)

2018.06.08. 00:20:48

@Almandin: Az urbanizáció egyik mellékhatása akár kis hazánkban is. Ha megakarod csinálni a szerencsédet a nagyvárosban, akkor az embereken is át kell gázolnod. Ennek egyik módja a párkapcsolatokon keresztül is vezethet, akkor viszont csak nem fogsz leragadni annál, aki nem rendelkezik kiszámítható, biztos egzisztenciával. Az "Aranyélet" című sorozatban az Ónodi Eszter által (zseniálisan) megformált karakter tökéletes példa, aki nem fog visszatérni a szegény sorba, ahol ismét sorba kell állni a lehullott morzsákért. Pesti oldalon lakóként volt rálátásom arra, hogy a két oldalt az különbözteti meg egymástól, hogy a pesti budai akar lenni, de a budai nem akar pesti lenni. Ellenben ismerek olyat, akiknek az előző rendszerben kiutalt budai panel következtében lazán lenézi azt, aki a pesti oldalon él, még akkor is, ha utóbbi amúgy tehetősebb nála és egy jóval elegánsabb polgári lakásban lakik, ami még olcsóbb is, mint egy budai árakon számított egérlyuk. Ezek az emberek a gyermekeiknek is szigorúan budai elit gimnáziumot választottak, ahol aztán rövid időn belül a gyermekek is magukra maradtak, amikor rájöttek, hogy az "igazi" budai gazdag csemete anyagi színvonalához úgysem fog felérni, ezáltal számos szórakozásból ki is esik/kizárják. Ez később választás elé állítja a gyermeket, aki 1. vagy hátat fordít ennek a fennhéjazó, sznob életformának és felvállalja azt, hogy ő rá úgysem fog soha az a réteg "emberként" tekinteni, vagy 2. asszimilálódik, és akár a testét is feláldozva befektetésként, képes egy párkapcsolaton/házasságon keresztül meg kitörni a helyzetéből, ami lényegesebben gyorsabb, mint saját erőből, akár több évnyi tanulással és kitartással megszerezni ÖNMAGA számára a dicsőséget. Az "Elfújta a Szél" Katie Scarlett O'Hara a világirodalom legjobb példája erre, aki Rhett Butler vagyonát felhasználva igyekezett újrateremteni az elvesztett déli ültetvények mesés gazdagságát, miközben ő maga is tisztában volt vele, hogy a szíve valójában más férfi után vágyakozik, de a siker érdekében még gyermeket is képes volt szülni Rhett-nek. Félreértés ne essék, távol álljon tőlem, hogy megvessem a nőket, az ő jelenlegi viselkedésük is csupán evolúciós következmény. Megvalósult a női emancipáció, csak közben elmaradt a férfi emancipáció. Ezáltal összemosódtak a 4 fal közötti objektív viselkedésminták, és sokszor maguk a szereplők között sem egyértelmű, hogy ki hordja ténylegesen a nadrágszíjat, és ki az, aki valójában csak hiszi, hogy hordja azt. Ezt megszórjuk egy nagy kanál mindennapos manipuláció dömpinggel (mindkét fél részéről), és voilá: Kész is a modern házasság! A végére a férfi házasságot színlel az orgazmusért, az asszony pedig orgazmust színlel a házasságért. Akit sajnálok itt az a gyermek. Ő egyszerre lesz mediátor, diplomata és szeretetpótlék a megromló kapcsolat fázisában. Neki dupla puszit és ölelést kell adnia anyunak apu helyett is, neki azonosulnia kell apu gondolatmenetével, hogy "minden nő k*rva", aztán ebből a gondolatturmixból lesz majd őbelőle is 20-30 év múlva egy továbbörökített szerencsétlenség, akinek meggyőződése, hogy jól csinál mindent a párkapcsolatában, mert anyáék anno ezt tanították neki, és a szülő úgyis mindent jobban tudhat.

2018.06.08. 11:03:00

@Hunedem:
Most csak röviden:
Az emancipáció NEM VALÓSULT MEG. Sehol a világon NEM VALÓSULT MEG. A társadalmak -az utódok életben maradása érdekében- vallással, joggal ugyan próbálják kordában tartani a nemi ösztönöket, de évezredek óta sikertelenül.
Az emancipáció megvalósuláshoz a férfiak nemi ösztöneinek humanizálódása ELENGEDHETETLEN. FELTÉTEL.

És előbb fog a Föld nem forogni, a Nap nem sütni, az eső nem esni, minthogy a Föld (momentán közel 4 milliárd) férfiállománya maradéktalanul képes legyen az ösztönei szabályozására.

Almandin 2018.06.08. 11:04:10

@Hunedem: Sajnos az emberek többségének szüksége van arra, hogy ilyen-olyan alapon (lakhely, anyagi helyzet, stb.) lenézhessen másokat. A budai elitgimnáziumos példáról jut eszembe, hogy nemrég volt egy tragikus eset, amit pont az provokált ki, hogy a szegényebb család beíratta a gyerekét a gazdag budai csemeték közé:
www.borsonline.hu/aktualis/tragedia-bekasmegyeren-tarsai-zrikalasa-miatt-ugrott-a-halalba-a-15-eves-lany/147129

Almandin 2018.06.08. 11:11:15

@hübrisz: Mit értesz a nemi ösztön humanizálódásán? Szerintem a férfiak többségének humanizálódott a nemi ösztöne, mert az emberiség nagy létszáma, népsűrűsége mellett viszonylag ritka a nemi erőszak, a gyilkosság. Egy kísérletben egyszer összezártak csimpánzokat egy buszba utazni úgy, mint az emberek is teszik egy-egy munkanap reggelén. Egy-két órán belül agyonverték egymást az állatok.
A szexuáletika pont azért alakult ki az emberi társadalmakban, hogy a nemi ösztön parttalan kiéléséből származó konfliktusokat minimalizálják.

Almandin 2018.06.08. 11:23:07

@hübrisz: Én több incel típusú férfit ismertem-ismerek személyesen. Meglátásom szerint a többség épp azért nem kap nőt, vagy csak nehezen, mert határozatlan, akár tutyimutyi .Ha ez párosul nyiszlett vagy pufók testalkattal, ráadásul kispénzű is az illető, a mai világban nagyon nehéz dolga van.
A hőbörgő, agresszív, nőgyűlölő incelek, akik fórumokon, blogokon hőzöngenek és hergelik egymást, csupán az incelek egy része. Sok van köztük olyan, aki pont a túlzott szelídsége miatt sikertelen a nőknél, ez nem a neten hőbörgő csoport, ők láthatatlanok.
A nárcizmus-témához is kapcsolódik a téma: általában nárcisztikus anyák pici fiai ezek az incelek. A nárcisztikus anya pszichológiailag kasztrálja a fiát, beidomítja saját szolgálatára. A határozatlan férfi pedig valóban nem vonzó a nőknél. Különösen, ha valami rémanyós-jelölt is van a háttérben.
A nemi élet túl hosszú nélkülözése pedig valóban rombolja a személyiséget. Alanyi jogon se jár, de aki nem kap belőle eleget, vagy rosszabb esetben semmit se kap, ott olyan magány alakul ki, ami akár az öngyilkossághoz is elvezethet, de egy kiadós depressziót nem lehet megúszni.

2018.06.08. 11:56:25

@Almandin: Nincs minimalizálva. Rejtve van.
Abban igazad van, hogy egy bizonyos biztonsági szintet már elértünk, de ezt kizárólag a szankciótól való félelem általi, NEM AUTONÓM.
A férfiak tudatában kellene gyökeres változásokat elérni. De amíg mondjuk a Vatikán a pedofilbotrányairól híres, a politikai hatalom kettős életet él, (orgiázik, veri a feleségét, molesztálja a gyermekét), amíg virágzik az emberkereskedelem, a prostitúció, az aberrált pornó, amíg MINDENNAPOS a családon belüli (nemi) erőszak, hogy csak a jéghegy csúcsait említsem, addig nincs ÉRDEMI változás.

A majmos kísérlet azért nem mérvadó, mert ha a majmokat a természetes közegükből egyik pillanatról a másikra kiragadják, és berakják egy számukra idegen, ijesztő, félelmetes (mozgó, zörgő) tárgyba, persze, hogy azonnal beindulnak a reakcióik...

2018.06.08. 12:13:26

@Almandin:
Az öngyilkos lány esete is azt mutatja, van még mit fejlődni... Nem csak fizikailag lehet ölni, pusztítani.

Almandin 2018.06.08. 15:03:11

@hübrisz: Megint csak azt kell mondanom, hogy a gyerek-és felnőttkori lelki és szexuális traumáid formálják a véleményedet az egész férfinemről. De én sok fordított esetet olvasok a másik oldalról is: sok az olyan férfi, aki a nőnemben csalódott hasonlóan. Pl. az összes nő csak kihasználta, az anyja nem szerette, esetleg megkopasztotta valami aranyásó ribanc. Az ilyennek hiába mondom-írom, hogy nem, nem minden nő k.rva, attól, hogy ilyenekbe futottál bele sorozatban, attól még létezik rendes nő is, nem hiszi el. Sőt, a bunkóbbja finoman érezteti, hogy "biztos te is egy ribanc vagy, csak ügyesen titkolod". Az ilyen emberek saját magukat keserves magányra ítélik, sőt, megkockáztatom a kijelentést, hogy az emiatt kialakuló szeretethiányuk szabályosan vonzza a nárcikat, pszichopatákat és hasonló veszélyes személyiségeket. Amivel aztán újból sérülnek, még jobban meggyűlölik a másik nemet, és kialakul egy lefelé tartó spirál.

Almandin 2018.06.08. 15:13:09

Néhány napja futottam bele egy nagyon jó cikkbe a neten. A szeretethiányról szól, és arról, hogy milyen torzulásokat okozhat ez az emberben. A felsorolt tételek nagy része ráillik a nárcisztikus személyiségzavarra, a többi meg inkább a dependens személyiségzavarra. Tehát itt is lehet látni, hogy ugyanaz a hatás (nem kapott elég szeretetet) a különböző emberekből különböző reakciókat vált ki. Sőt, van, aki a szeretethiány ellenére nem válik ilyenné.
alvasguru.hu/szeretethiany/

Almandin 2018.06.08. 15:19:18

Itt egy kis olvasnivaló a dependens személyiségzavarról:
www.budaipszichologus.hu/tudastar/szemelyisegzavarok/dependens-szemelyisegzavar.html
Amúgy olyanok, akiket mintha direkt a nárcisztikus személyiségzavarosoknak tenyésztettek volna ki társnak.
A másik gyakori helyzet, hogy a nárcisztikus egy másik nárcisztikussal lép kapcsolatra a hasonló a hasonlónak örül elve alapján.

2018.06.08. 17:05:50

@Almandin:
Én rendszerben gondolkodom. Nem a "mit" (mi történt) vizsgálom, hanem a miérteket (miért történt). És ha a miérteket vizsgálod, igen kedvezőtlen felismerésekre lehet rájönni...
Születésünk pillanatától manipulálva vagyunk... Folyamatosan kódolják az agyunkat mesterséges információkkal... És mindez elnyomja a tisztánlátást...
Állandóan elfelejtődik, hogy mindent az ösztönök irányítanak...

Egyébként tök mindegy, hogy mit mondunk, a lényeg az, hogy mi van. Van hosszútávon harmonikus, érzelmeken, kölcsönösségen alapuló párkapcsolat? Nincs.
Vagy van?

A kapcsolat addig "optimális", ameddig tüzijáték benne a szex. Aztán felszáll a köd...
És meddig tüzijáték a szex? Pár hétig? Egy gyerek felnevelése viszont két évtized...

Ugyan Hunedemnek akartam írni, az "intimitás bölcsője" kapcsán, de ide is passzol:
Allan és Barbara Pease szerzőpáros(!!!) könyvében olvastam:
"Az ágybéli együttlét után a férfi agya alaphelyzetbe áll és azt ordítja: "Itt megcsináltad a melót, mi jön ezután?" Ez általában akkor következik be, amikor ötödször szexel ugyanazzal a nővel, mert a férfiagy tudja, hogy öt alkalom elegendő a nősténynek a foganásra. Ezért hát a férfi a hatodik alkalommal kezdi elveszíteni az érdeklődését a legakrobatikusabb partner iránt is. Ám ha találkozik egy új nővel, azonnal égig ér benne a lelkesedés."

(A "férfiagy" ez esetben a mezei ösztönt jelenti.)

Folyt. köv. :
"Ugyanezt az "ötös sorozatot" figyelték meg más fajoknál is, pl. a kosoknál és a bikáknál is. Miután átlagosan ötször párzottak a nősténnyel, nehezen bírnak erőt gyűjteni egy újrázáshoz. Még akkor sem tudnak teljesíteni, ha a nőstényt takaróval, illatszerrel álcázzák, vagy zacskót húznak a fejére. Viszont vezessenek elő csak egy új nőstényt, és a pénisz azonnal vigyázzba áll. A természet tudja, mit tesz. "Ötször megtetted a legjobbat, ami tőled telt - mondja. - Most indulj, keress egy másik nőstényt, segíts fenntartani a fajodat." A férfi elveszíti az érdeklődését és nem si erőlködik tovább.

A kulcsmondat: "A természet tudja, mit tesz."

A tartós kapcsolat idolja semmi más, mint a férfiak manipulációja, hogy szolgálatba állítsák a nőket. És neveljék fel az utódokat.

És Hunedemtől kérdeztem volna, hogy fentiek alapján mikor, hogyan tud létrejönni az a bizonyos intimitás? És ha netán létre is jött, meddig tud tartani?

A szerzőpáros a könyveiben kitér a férfi és női agyak vizsgálatára is, azok különbözőségére... A vérlemezkékben található szerotonin-transzmitter fehérje mennyisége... ill. a mennyiség változása...
"A természet nagyon ravasz, csak annyi időre változtatja meg a hormonszintet, amennyi az utódok létrehozásához kell."

2018.06.08. 18:46:57

@Almandin:
Incel férfiak. (?) (Megismertem egy új fogalmat, jajjjj, mennyi mindent tanulnom kell még...)
Emeljék fel a seggüket a fotelból és tegyenek valamit önmagukért. Vagy jöjjön egy empata nő és áldozza fel magát neki?

A nő olyan férfit akar, aki rendelkezik erőforrással. Ez (is) ősi ösztön. Az utódok a legjobb géneket vigyék át.

Idézlek, mert megszaporodtak a kommentek:
"Az ilyen emberek saját magukat keserves magányra ítélik, sőt, megkockáztatom a kijelentést, hogy az emiatt kialakuló szeretethiányuk szabályosan vonzza a nárcikat, pszichopatákat és hasonló veszélyes személyiségeket. Amivel aztán újból sérülnek, még jobban meggyűlölik a másik nemet, és kialakul egy lefelé tartó spirál.

Én nem gyűlölöm a másik nemet. Csak már nem hazudok magamnak. Én is sokáig hittem a mesékben. Ma már nem fektetek időt, energiát olyasmibe, amit úgy sem érhetek el. Lehet, hogy nem fogod elhinni, de sokkal jobban is érzem magam. Felszabadultam.

A szeretethiány.
Mikor beszélhetünk szeretethiányról? Gyerekkorban, felnőttkorban? A volt házastársam és a nárcim szülei is elváltak. De az anyjuktól, nőktől sok szeretetet kaptak. Én se az anyámtól, se a férfiaktól... És mégsem én kezelem tárgyként az embereket, hanem ők... Akkor hogy is van ez? Talán az igazolódik ezáltal is, hogy a férfiaknak nincsenek érzelmeik?

A szeretethiányról szóló írás mintha egy az egyben a nárcikról szólna...

Almandin 2018.06.09. 17:05:18

@hübrisz: A szeretethiány se torzít el mindenkit. Ez valószínűleg genetika függvénye. Viszont a belinkelt írás csak részben szól a nárcikról, mert sok embernél ez másfajta torzulást okoz: ebből lesz a dependens személyiségzavar. Egy nárcira nem jellemző, hogy ne merne vitatkozni, konfrontálódni. Sőt! Imádja a nézőpontját másra kényszeríteni. A dependens elrejti a véleményét mások elől, mert fél konfrontálódni. Erre mondják, hogy megfelelési kényszeres. Az se jellemző a nárcikra, hogy puritánok lennének (kivéve, ha mondjuk egy covert nárci, aki direkt álszerény, mert ezzel akar jópontokat, csodálatot begyűjteni másoktól). A dependens ember azért puritán, mert nem tartja magát annyira, hogy megérdemelje a jobb dolgokat, sok köztük a vallási fanatikus is, aki azt hiszi, minél önmegtagadóbb ezen a földön, annál nagyobb jutalmat kap a mennyben.
A gyermekkori szeretethiány tehát egyeseknél kóros nárcizmust generál, mások pedig szó szerint koldulják a szeretetet úgy, hogy megalázkodnak, alárendelődőek lesznek. Pedig ezzel az emberek többsége nem fogja szeretni őket, még inkább ki fogják őket használni, beléjük fognak rúgni. Ezek a szerencsétlenek nem veszik észre, hogy a szeretetet nem lehet kierőltetni. Vagy érzi a másik, vagy nem. Ezért ideális célpontok nárciknak, hiszen a nárci két fő késztetése: uralkodni és kizsákmányolni. Emiatt a nárci eljátssza a dependensnek, hogy szereti. Szegény dependens bekapja a csalit, azt hiszi, végre szeretetet fog kapni, de hamarosan a nárci leuralja. Mivel gyerekkorában is az történt a dependenssel, hogy a szülei szeretetét minél nagyobb megalázkodással próbálta kikényszeríteni, itt is ezzel próbálkozik, nem veszi észre, hogy itt se fog szeretetet kapni.

2018.06.10. 10:12:20

@Almandin:
"Egy nárcira nem jellemző, hogy ne merne vitatkozni, konfrontálódni."

Mint valahol írtam már, az első perctől érzetem, hogy valami nem stimmel a nárcimmal. Csaj nem tudtam beazonosítani. (Hiszen nem vagyok szakképzett lélektudós.) De mint mindig az életben, résen voltam és kerestem a választ a kérdésekre. Amit először sikerült beazonosítani, az a passzív-agressziv személyiségzavar. (A volt nárcim felsőfokon műveli.) Namármost, a passzív-agresszív nem konfrontálódik , (mégis eléri, amit akar). De még a passzív-agresszió felismerésével sem volt teljes a kép, tovább tartott a kutatómunka, és így jutottam el a nárcisztikus pszichopata személyiségzavarhoz, ezzel viszont teljesen, villámgyorsan összeállt a puzzle. Ja, és, profin covert a nárcim.
Szóval, bizonyos nárcik a világért se vitatkoznának...

Én rám sokkal inkább jellemző, hogy "megfelelés kényszeres" vagyok (emlékeim szerint a válóperi pszichológiai vizsgálat is tartalmazott ilyen megállapítást), de mégis bármikor képes vagyok konfrontálódni (még akkor is, ha ezzel kárt okozok magamnak).

Javaslom olvasásra:
hu.wikipedia.org/wiki/Elh%C3%A1r%C3%ADt%C3%B3_mechanizmus#Intellektualiz%C3%A1ci%C3%B3

(Az én módszerem az intellektualizálás.)

Az incel férfiak.
Nárciszkertész írt egy jó posztot a nárcik mentegetéséről. Hogy a nárcival való kapcsolat során folyamatosan mentegetjük a nárcinkat, magyarázzuk a bizonyítványát...
Nem csak a nárcizmus felismerése fontos, hanem az is, hogy a saját magatartásunkon, működési mechanizmusunkon is tudjunk változtatni, ha nem akarunk a jövőben ismét szép málnásokba besétálni.

Az incel férfiak, vagy egyáltalán a férfiak mentegetése pont egy ugyanolyan mechanizmus, mint a nárci mentegetése...
Káros, és nem old meg semmit.

Matematikailag is kevesebb a férfi, mint a nő, az életkor előrehaladtával egyre inkább. Ha a statisztikai bázisból levonjuk a drogosokat (alkoholistákat), elviselhetetlenül agresszíveket, szexuálisan aberráltakat, hajléktalanokat, munkakerülőket, deviánsokat, stb., összefoglalva: párkapcsolatra alkalmatlanokat, akkor egy 1 db 30-40 éves férfira -szerintem- jut 5 db nő... És ha ilyen arányok mellett a férfiak nyafognak, hogy nem jutnak nőhöz, akkor ott nincs helye semmiféle mentegetésnek...

A férfiak általános mentegetése. Egyrészt, évezredek alatt iszonyatosan mélyen kódolt a férfi feltétel nélküli szolgálata..., másrészt, ugyanaz az effektus, mint a nárci mentegetése: önmagunk átverése..., akarjuk a kapcsolatot, tehát (még) nem tudunk/akarunk szembenézni a valósággal... (Én már igen.)
Menekülünk azok a hibák elöl, amit a nárci mellett elkövettünk, miközben ugyanazt tesszük továbbra is...

illogikusszurrealizmus 2018.06.10. 10:23:40

@Almandin: Ez a mi esetünkre tökéletes leírás. A pontos forgatókönyvet írtad le, kedves Almadin. Sajnos a depedens illik rám...

Jelenleg az én nárcim már egyre nagyobb csenddel veréseket tart, mert túl sok volt velem a gond (éreztem ugyanis valamit és nagyon sokat szorongtam és teljesen kimerített, így volt, hogy tényleg annyit sírtam, hogy nem volt már könnyem).
Persze ezt ismét a saját nagylelkűségének álcázza, hiszen én kértem, hogy ne nyomuljon annyira (hozzáteszem 0-24 ben nonstop vele kellett foglalkozni, de annyira, hogy a vele töltött napok alatt elfelejtettem beszélni a kamasz gyerekeimmel, meg úgy kb. mindent (tényleg kiesett a fejemből az egész memóriám), mert ketten sajnáltuk őt, a nárcit, hogy miattam kell szenvednie, mert én nem szeretem eléggé, miközben ő minden pillanatban rám vágyik).

Így most napokra békén hagy, nem jelentkezik, persze, ha valamiért érdekében áll, azért kivételt tesz. Akkor mindent félredobva nyomul, leállíthatatlanul.

Közben az is kiderült, hogy nem, dehogy borderes (akkor talán lenne némi remény), hanem súlyosan sérülékeny nárci, akinek valóban egyetlen fizetőeszköze van: az én feneketlen bűntudatom.

Jó mindezeket tudatosítani és fejben szemernyi kétségem sincs már, de a függés az nagyon kínoz. A no contactig még pár hetet várni kell.

Addig pedig azt érzem, hogy szó szerint sóvárok utána, mint valami heroinos tűért, de ha velem van, néhány óra után alig várom, hogy menjen már, mert nem bírom tovább. Voltatok hasonlóan?

Almandin 2018.06.11. 14:26:25

@illogikusszurrealizmus: Ha felismered, hogy dependens személyiségzavar áll fenn nálad, az már fél siker. Erre érdemes keresni egy pszichoterapeutát, aki tud Neked segíteni a dependens viselkedés felszámolásában. Ennek sokkal jobbak a gyógyulási esélyei, mint a nárcisztikus személyiségzavarnak. Viszont kezeletlenül nagy az esély arra, hogy a jövőben is nárcikat fogsz majd ki, ezért is ajánlom a terápiát. Ha esetleg nem akarod, vagy nincs rá pénzed, akkor azt javaslom, tanulmányozd az egészséges nárcizmus témakörét és próbáld magadban kifejleszteni.

2018.06.11. 17:13:22

@illogikusszurrealizmus:
Ugyanígy nem voltam, de abszolut érthető az állapotod. Bár nem segít rajtad, de Veled érzek.

2018.06.13. 16:45:22

@Hunedem:
Elfújta a szél... :)
Kb. 30 évvel ezelőtt olvastam és azzal egy időben megnéztem a filmet is a Filmmúzeumban.
A regényben a főhősnő 3x kötött házasságot és minden férjétől születtek gyermekei, a filmváltozatban csak egy házasság és egy gyermek szerepel. (Mármint a '39-ben készült filmben.)

Idézlek:
"...a siker érdekében még gyermeket is képes volt szülni Rhett-nek."

Azok a mélyen bekódolt, fránya sémák...

A fogamzásgátló tabletták elterjedése előtt (ami kb. szűk 40 éves múltra tekinthet vissza) a nőknek a gyermekszülés NEM kívánságműsor volt. (És a periférián élőknek még ma sem...)
Nem is olyan régen a nők számára egyetlen életpálya volt: a házasság.
Ne kérjünk számon olyat a nőkön, amibe tulajdonképpen a férfiak kényszerítették bele, és ami nyíltan vagy rejtetten, de a férfiak érdekeihez van igazítva.

Továbbá, ha egy férfi nem akar gyermeket, akkor saját maga védekezzen. Megoldható? Abszolut.

illogikusszurrealizmus 2018.06.19. 12:33:15

Most vagyok először másfél hétig külön. Tudom, hogy mindannyian megéltétek, de iszonyat. A családból kb. senki nem érti mit élek át, meg hogy a közös melóhelyre vissza kell mennem. Ugyanazok az érzések jönnek, amiket írtatok, emlékbetörések, amik során úgy érzem, oké, hogy diliházba kerülök a végén, de nem is érdemes nélküle élni... pedig nagyon jól tudom, hogy ez agyrém.

Ugye vége lesz valahogy?

2018.06.19. 15:42:47

@illogikusszurrealizmus:
VÉGE LESZ.
Sőt, még undorodni is fogsz tőle.

Aksuciv 2018.06.19. 18:27:39

Sziasztok!

Mindent köszönök! :) No contact...... sikerült! Baromi nehéz volt! Szabad lettem és repülök tovább :)

Kitartást mindenkinek és hajrá! Menni fog!

2018.06.20. 09:10:34

@Aksuciv:
Gratula!
Az elégtétel-vágyon is túl vagy?

Almandin 2018.06.22. 21:20:43

@hübrisz: Sokat gondolkoztam azokon, amiket leírtál a férfi-nő kapcsolatról. Ha nem is értek mindenben egyet Veled, de az tény, hogy ma egyre kevesebb az élethosszig tartó jó házasság vagy párkapcsolat.

Tulajdonképpen a házasság azért is szorul vissza, mert megváltozott a szerepe. Rájöttem valamire: a világ legtöbb országában, szinte minden történelmi korban a házasság intézményét nem elsősorban a nők, hanem a férfiak "helyhez kötése" miatt találhatták ki. Ugyanis ma nem véletlen, hogy egyre kevesebb házasságot kötnek és azok gyorsabban felbomlanak.

Az őskorban valósznűleg az lehetett a női nem fő problémája, hogy a terhesség-gyermekgondozás őket és a gyerekeiket kiszolgáltatottá teszi. Ha a férfi teherbe ejti, de nem marad mellette, nem jó nekik. Viszont a férfiak nagy része az erős poligám hajlam miatt arra érzett késztetést, hogy a szeretőit gyakran cserélgesse és ne maradjon meg egyetlen nő mellett még akár addig se, hogy megszül, nemhogy a felnevelési folyamat során. Tehát valláserkölcsi vonalon kitalálták, hogy el kell venni egy nőt és lehetőleg felbonthatatlan legyen a házasság. A társadalom megvetését kapta az a férfi, aki elhagyta a kisgyerekes feleségét. Ezzel biztosították, hogy a férfi poligám hajlam gátlástalan kiélésének meggátlásával ne haljon éhen a nő és a gyereke.

A mai világban ezek a keretek felbomlottak, így az emberek újból a természetes ösztöneiktől vezérelve élik párkapcsolataikat. Ezért egyre nehezebb egy nőnek meglasszóznia egy férfit, akiben sokszor nem is tudatos, hogy miért nem akar nősülni és gyereket vállalni még 40 körül sem. Ha pl. szándékosan felcsináltatja magát, hogy a férfi elvegye, ez nem működik, mert a férfi azt mondja, menjen abortuszra vagy nevelje egyedül a gyereket. Mivel az utóbbi se szégyen már a nők számára (50-60 éve még sokan öngyilkosok lettek, ha házasságon kívül teherbe estek és nem vették el őket), így ezzel se lehet kényszeríteni egy férfit nősülésre.
Természetesen ez nem az összes férfira igaz (hogy nem akarnak nősülni), de a mai világban egyre szélesebb körű tendencia ez, és lehetnek ilyen dolgok is mögötte.

2018.06.23. 00:14:16

@Almandin:
IGEN!!!
Pontosan!!!
Örömet okoztál!! :) (Mármint azzal, hogy megértetted a probléma gyökerét. Ill. a rendszer működését.)

A férfiak agyában NINCS benne az utódgondozás winchestere. Nem is értik, hogy mit akarunk mi azzal, hogy gyerek... Ez olyan, mintha a kakukktól várnánk, hogy sk nevelje fel a fiókáját, vagy a tevétől, hogy olvasson...

Viszont igen, a nő nem tud egyszerre mamutra vadászni, meg szülni is. De ha egy nemzet fenn akar maradni, akkor muszáj az utódoknak életben maradni... Ezért a férfit valamilyen módon rá kell kényszeríteni(!!!) arra, hogy részt vegyen az utód gondozásában, ha mással nem, akkor anyagi javakkal (mamuttal :) ).
De az ilyen-olyan vallási, jogi KÜLSŐ kényszerek még NEM változtatják meg az ösztönöket. A biológiai programot... Persze ezt az adott közösségek, társadalmak mindenkori vezetői pontosan tudták... És biztosítottak is a lehetőséget a férfiaknak (házon kívül) kiélni az ösztöneiket... (A prostitúció mindig is létezett... Kocsma a legkisebb településen is volt/van...)
Persze, annak a hatalmas áldozatnak (...), hogy a férfi juttat a mamutjából, óriási ára van: a nő és az utód teljes kiszolgáltatottsága...
Az ősközösség felbomlásával, a magántulajdon kialakulásával egy időben a nőből árucikk lett...

A születésszabályozás egy új helyzetet teremtett. Most teljes a káosz.

Rettenetes ezzel szembe nézni, de a férfinak a nő mindig is csak szexre kellett. És ha van pornó, akkor már gyakorlatilag arra sem.
A pornó meg fog szűnni? Nem.

Viszont ott vannak a nők kielégítetlen ösztönei, az őrületes reprodukciós késztetés...
És a nők -tudatosan meg tudattalanul is- elkezdenek versenyezni a férfiak kegyeiért... A nők lesben állnak, ha netán egy hím hajlandó a pornóról lejönni egy kicsikét...
A nyugati kultúrákban már a nők tartják el a férfiakat...

(A napokban olvastam egy 36 éves, csinos, gyermektelen magyar énekesnő nyilatkozatát: 3 és fél éve nincs párkapcsolata, és tulajdonképpen eddig is ő tartotta el a partnereit, de ma már erre nem hajlandó... Konklúzió: vagy eltartod és szolgálod a palit, eltűröd a poligámiáját vagy egyedül élsz.)

És akkor vonjunk mérleget: melyek azok a férfiak, akik pornó ide vagy oda, de mégis hajlandók a nővel kapcsolatra lépni?
A patológiás nárcisztikusok, a pszichopaták, a nárcisztikus pszichopaták.
Akiknek a másik ember a tápláléka és/vagy az anyagi forrása.

Na, ebből a készletből "válogathatunk"
Persze, áltathatjuk magunkat... .

2018.06.23. 01:01:20

Részlet Pál apostol Timóteushoz írt első leveléből, a lényeg az utolsó mondatokban...

"1Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 5Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. 7Azért rendeltettem hírnökül és apostolul - igazat mondok, nem hazudok -, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket. 8Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. 9Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, 10hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel. 11Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 12A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. 13Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, 14és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. 15Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben."

"Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha..."

Almandin 2018.06.23. 01:35:03

@hübrisz: Na, én pl. már ezek miatt se vagyok hívő. Nemrég egy vallásos blogra beírtam, hogy Pál apostol azt akarta, hogy a nők hallgassanak a gyülekezetben-ugyanis arról szólt a bejegyzés, hogy az evangélikus lelkésznők mennyi szexista beszólásnak vannak kitéve a hívektől. Azt nem tudom, hogy emésztették meg ,amikor azt írtam, hogy maga a női lelkészség is ellentétes a Bibliával...

Almandin 2018.06.23. 01:48:50

@hübrisz: Most is az a véleményem, hogy kissé túl sötéten látod a dolgokat. Nekem személyesen több olyan tapasztalatom van, hogy szakítás után a volt párjaimmal jó barátságban maradtunk, mert nagyon tartalmas beszélgetéseket tudtunk folytatni. Van úgy, hogy a párkapcsolat szekere már nem fut tovább, de a barátság és a szeretet megmarad. Természetesen ehhez két olyan ember kell, aki erre képes, valamint az is kell hozzá, hogy olyan okokból romoljon meg a kapcsolat, ami nem zárja ki a folytatást baráti síkon. Pl. engem egy férfi se vert, nem akart a vagyonomból kiforgatni, módszeres lelki terrornak se voltam kitéve. Ha ilyenek lettek volna, akkor meggyűlöltem volna őket és kizártam volna őket az életemből már csak a józan önvédelem okán is. Tehát én vagyok egy élő ellenpélda arra, hogy nemcsak szexre kellhet egy nő.

Az utódgondozás esetében az a véleményem, hogy a férfiak többsége valóban nem érez rá késztetést, de egy részük igen. Másrészt sokaknak utólag alakul ki a családcentrikus beállítódásuk. Ha már megvan a gyerek, nagyon szeretik, meg örülnek a családnak, de amúgy ellettek volna agglegényként is. A poligámia is érdekes jelenség. A férfiaknál sem egyforma mértékű, de a nők többsége se teljesen monogám. Valójában a monogámia egy okos kompromisszum. Nemcsak az utódgondozás és nevelés szempontjából a legelőnyösebb modell, hanem azért is, mert az emberben megvan a valahová tartozás igénye is. Hosszú távon nem jó gyökértelenül ide-oda sodródni. Egészségvédő hatása van egy jó házasságnak (persze az emberek többségének nincs jó házassága).

2018.06.23. 11:31:54

@Almandin:
Szexista beszólások a hívektől???

Hogyan emésztették meg a kommentedet? Sehogy. (Kiröhögtek, lapoztak.) Minden képmutatás.

Almandin 2018.06.23. 11:39:41

@hübrisz: Valószínűleg zavarba jöhettek egy kicsikét. Vallásos rokonaim ugyanis ilyenkor láthatóan megkavarodnak, védekezni kezdenek.
Ez volt egyébként a blogbejegyzés, kommentekkel együtt:
kotoszo.blog.hu/2018/01/12/mas_nincs_egy_ferfi_szexizmus_a_gyulekezetben

2018.06.23. 13:21:29

@Almandin:
Sötéten látom? Biztos, hogy nem maga a helyzet sötét?

"Nekem személyesen több olyan tapasztalatom van, hogy szakítás után a volt párjaimmal jó barátságban maradtunk, mert nagyon tartalmas beszélgetéseket tudtunk folytatni. Van úgy, hogy a párkapcsolat szekere már nem fut tovább, de a barátság és a szeretet megmarad."

Az, hogy a szakítás után megmarad a jó barátság, még nem jelenti azt, hogy a férfi nem gyakorol hatalmat a nőn.
A kapcsolat valamilyen formában történő fennmaradása soha nem a szeretetről szól, hanem az érdekekről... Nincs itt semmiféle szeretet a férfiak részéről csak használat. A másik ember (nő) használata. Meg a birtoklási ösztön. Ahogy az állatvilágban a hím megjelöli a felségterületét... Az ember hímje ha egyszer bekerítette, meghágta a nőstényt, akkor az már örökre az övé... A tulajdona.
Lehet, hogy átengedi másik hímnek, de akkor is valamilyen szinten birtokolja...

Szembenézni azzal, hogy a férfiak soha nem a nőt szeretik, hanem a nő által nyújtott szolgáltatásokat, ugyanolyan sokk, mint amikor rájövünk, hogy a nárcink az első pillanattól hazudott nekünk... (Ahogy mindenkinek.)

Mondom: a férfiak soha nem a nőt szeretik, hanem a nő által nyújtott szolgáltatásokat.
A szeretet látszata is csak egy olcsó (de annál hatékonyabb) manipulációs trükk... A
A nő és utód iránti szeretet winchestere is hiányzik az agyukból....

És a birtoklási ösztön következtében mindig visszanyúlnak a nőért. Nem a nő kell nekik, hanem az a tudat, hogy hatalmuk van a nő(jük) felett...
Az a bizonyos megmaradó "jó kapcsolat", "baráti kapcsolat" semmi más a férfi részéről, mint a kontroll eszköze...

Ha újra kezdeném, már nem hinném el azt a maszlagot, hogy "család", "apa", "apaság"... Ha nem tudnám legyőzni a reprodukciós ösztönömet, akkor csak és kizárólag ismeretlen férfitől szülnék gyereket. Attól az épkézláb, értelmesnek látszó hímtől, aki szembejön az utcán, vagy a spermabankból... (Utóbbi jogi kérdéseit most hagyjuk.) Ugyanis, teljesen mindegy, hogy egyedül vagy nem egyedül vállaljuk a gyereket, mindenképpen egyedül fogjuk felnevelni... És a gyerek a legjobb eszköz arra, hogy a hím visszanyúljon a nőért... Ahogy itt is analizáltuk, hogy még válás után is minimum a gyerekek nagykorúságáig el kell viselni a nárcipata kínzásait...
Én papíron két gyermekes férjezett nő voltam (a család "szentsége"...), a gyakorlatban három gyerekes egyedülálló... Családfenntartó és cseléd.

"Az utódgondozás esetében az a véleményem, hogy a férfiak többsége valóban nem érez rá késztetést, de egy részük igen."

Murphy asszonyt idézem: "Az apák szívesen vigyáznak a gyerekre, feltéve, hogy focimeccs megy a tévében van elég sör a hűtőben és a gyerek mélyen alszik."
(Lehet, hogy Murphy asszony is sötéten látja a helyzetet? :)) )
Azt a napi 24 órás melót, ami a gyerekkel jár, egy férfi sem csinálja... Ez ugyanolyan, mint a főzés, más naponta, kötelezően főzni (etetni a családot), és megint más egyszer(!!) "alkotni", mondjuk a vendégeknek valami látványosat készíteni... Ilyenkor mindenki a férfit isteníti, miközben a napi robotot a nő végzi...
Megint a manipuláció...

"az emberben megvan a valahová tartozás igénye is. Hosszú távon nem jó gyökértelenül ide-oda sodródni. Egészségvédő hatása van egy jó házasságnak (persze az emberek többségének nincs jó házassága)."

Most, hogy a férfiak felszabadultak a kötelező mamutvadászat terhe alól, tobzódnak az ösztöneik kiélésében...
Évtizedeknek kell még eltelni ahhoz (ha addig nem halunk ki), hogy rájöjjenek, ez a rohadt nagy szabadság "csak" az életükbe kerül...
És ha majd netán felismerik, szerinted le tudnak jönni a szerről?

Almandin 2018.06.23. 13:46:27

A szakítás utáni barátságot volt, hogy én kezdeményeztem, vagy csak egyszerűen megmaradt. Sőt, volt olyan, ami idővel el is halt. Egy férfival majdnem 10 évig voltunk még barátságban a szakítás után, de aztán elhalt a baráti kapcsolat. Elmesélte a társkereséseit is, én barátilag véleményeztem.
Azt látom, hogy Te összekevered a szeretetet és a feltétel nélküli szeretetet. Párkapcsolatban az utóbbi nem létezik. Mindannyian valamiért szeretjük a másikat. Pl. okos, kedves, jó vele beszélgetni, nemileg vonzó, nem bánt minket, stb... A párválasztás során a szerelem is a tudatalatti vágyaink, igényeink miatt alakul ki. Ha a másik bánt, ver minket, normális esetben megutáljuk. ha nem, pszichés zavar lehet a háttérben. Ha a kapcsolat tartósan az elégedettségi küszöb alá megy (Paul Hauck pszichológus meghatározása), elhidegülés és gyakran válás következik be. Lehet, hogy Te ezt értelmezed használatnak és kihasználásnak, mert senkitől nem kaptál elég szeretetet, és sóvárogsz utána. A szüleidnek lett volna a dolga feltétel nélkül szeretni, de ők ezt valószínűleg nem tették meg, ezért a férfiaktól várod azt a fajta szeretetet, ami a szülőtől jár. Lehet, hogy tudat alatt hercegre vágysz. Egy átlagos férfi nem elég jó Neked, túl jó embert szeretnél, de nem találsz, mert nincs. Viszont a narcopaták pont eljátsszák, így hajlamos vagy a csapdájukba sétálni.

2018.06.23. 14:32:59

@Almandin:
(A vallásos blogot még nem olvastam el.)

Mi (hiába) szeretjük a férfiakat, a férfiak nem szeretnek bennünket.
Egyetlen férfinak sem kell a nő lelke. És a férfi sem adja oda SOHA a nőnek a lelkét.

Sosem sóvárogtam a férfiak szeretete után. Nem mondom, hogy nem lenne jó, vagy tiltakoznék, ha valaki szeretni akarna, de nem sóvárgok az után, ami elérhetetlen.
Ha visszagondolok, már azzal is megelégedtem volna, ha egyenrangú Embernek (igen, nagy betűvel) tekintettek volna - minden területen. Fiatalon minden férfi főnököm szexuális szolgáltatást várt, fenét várt: követelt tőlem. (És nyilván minden nőneműtől.) A női főnökökkel sem volt jobb a helyzet, mert ők a konkurenciát látták a női kollégákban (elég volt pár kilóval, évvel kevesebbnek lenni, már minden lehettél, csak jó nem...) Így igen fiatalon vállalkozó lettem. Kényszervállalkozó.
Nem szeretetet vártam másoktól, "csak" tisztességet, tiszteletet. A szeretet már csak hab lett volna a tortán... Mondjuk, a Maslow piramis csúcsa...

"A szüleidnek lett volna a dolga feltétel nélkül szeretni, de ők ezt valószínűleg nem tették meg, ezért a férfiaktól várod azt a fajta szeretetet, ami a szülőtől jár."

Érdekes, de nálam a szülői szeretet (maradjunk csak az anyainál, mert az apám nagyon korán "eltűnt" - bár tisztes házasságba születtem) hiánya a következőt eredményezte:
Anya csak egy van a világon, egy felülírhatatlan vérségi kapcsolat, és ha tőle nem kapok szeretetet, akkor mit várjak egy idegentől (a férfitól) ???
És lehet, hogy pont ezért tudom ennyire racionálisan kezelni, felismerni(!!!), tisztán látni a férfiak érzelmekre való képtelenségét.

Nálam nincs semmiféle tudatalatti hercegre várás. Merthogy tudom, nincsenek hercegek. (Bár lennének.) Amikor még tomboltak a hormonjaim, megalkudtam... Ma már nem teszem. (Persze könnyű úgy nem enni, ha nem kínoz az éhség...) És ez nem azonos a hercegre várással.
A "kötözködésem" :) oka, hogy azt látom, abban a tévhitben éltek, ha megszabadultok a nárcitól, minden heppi lesz... Nem lesz. A természet ezt valahogy nagyon elcseszte...

2018.06.23. 15:03:03

@Almandin:
Van az ismert, sőt, igen népszerű fotós-műsorvezető házaspár, 2 szép gyermekkel. Minden olyan meseszerű, álomszép... Mondhatnám, végre egy nő, aki megkapta a boldogságot, ecetera...

Persze, tudom, hogy ez csak a kirakat...
És már itt is a visszacsatolás:
Olvasom, a fotós "csipkés melltartóban" fotózza a feleségét...
Lefordítom: a férj már kiárusítja a felesége testét...
Itt sincs semmiféle szeretet, csak a másik manipulatív használata.

És meddig fog tartani ez az álomházasság? Amíg a feleség fel nem ébred a kómából, ill. amikor már nem lesz ereje fenntartani a látszatot...

Almandin 2018.06.23. 22:30:01

@hübrisz: Nyilván nem a felesége akarata ellenére készülnek azok a fotók. A modellek is abból élnek akár önként, hogy a szép testükből profitálnak. Ha nem jár együtt prostitúcióval, nem elítélendő. Amúgy férfi modellek is vannak, ők is a szép testükből élnek. Sőt, a férfi filmsztárok nagy része is.

Almandin 2018.06.23. 22:37:34

@hübrisz: Szerintem Te azért gondolkodsz így, mert már gyerekkorodban sem kaptad meg a szülői szeretetet, ez önmagában kötődési zavarokat generál a legtöbb embernél. Másrészt már gyerekkorodtól zaklattak többen is (a gyermekkori szexuális zaklatás szintén súlyosan traumatizáló hatású), felnőttkorodban is az átlagosnál többször ért el ez a dolog. Így kialakult egy hamis kép a férfinemről. Tény, hogy mások, mint egy nő, de a többségük nem maga a sátán. Szeretetre is képes a nagy részük. Én pl. tudtam szimmetrikusan kapcsolódni hozzájuk. A magyar férfiak nagy része azért nem képes a nőt egyenrangú félként kezelni, mert nem ebbe szocializálódott bele. Ez tanulás függvénye.

Én úgy látom, hogy nagyon leegyszerűsítve, feketén-fehéren gondolkodsz. A férfi mind gonosz, és kb. az összes nő szeretetre vágyó, érző szívű angyalka. Pedig a valóság sokkal összetettebb.

Almandin 2018.06.23. 23:03:31

Találtam egy érdekes cikket, ami talán adhat némi magyarázatot arra, miért gyűlölöd ennyire a férfiakat:
hvg.hu/plazs/20150709_Hogyan_eld_tul_az_anyadat

2018.06.24. 02:32:23

@Almandin:
Jó az írás, amit találtál. Hosszú lenne az elemzése...

A fotós felesége nem modell. És igen, nyilvánvaló, hogy nem a nő fizikai (...) akarata ellenére készülnek a fotók, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a férj pénzt csinál a (nem modell) felesége testéből.

Nem "hamis" képet festettem le a férfiakról, hanem azt, amit igen széles körben tapasztaltam. Már gyerekkoromban is láttam, a férfiak hogyan terrorizálják a nőket... A munkámon keresztül több ezer nőt ismertem meg...

Sokáig nem mertem beszélni arról, amit láttam, tapasztaltam, vagy amit más nők osztottak meg velem, vagy nem osztottak meg, "csak" láttam (látom) a kínjaikat...
És mindig a miérteket kerestem...

Sokadszor mondom: nem gyűlölöm a férfiakat. (Egyébként is fiaim vannak...)

Nincs az a szocializáció amelyik rábírja arra a férfit, hogy a nőt egyenrangúnak tekintse. Gyárilag nem képes rá.

Márai Sándor
"Arról, hogy a nőkkel nem kell sokat törődni

Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hősies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint eszelős gyermekességgel rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életemből, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem; s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg."

2018.06.24. 02:33:47

@Almandin:
Jó az írás, amit találtál. Hosszú lenne az elemzése...

A fotós felesége nem modell. És igen, nyilvánvaló, hogy nem a nő fizikai (...) akarata ellenére készülnek a fotók, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a férj pénzt csinál a (nem modell) felesége testéből.

Nem "hamis" képet festettem le a férfiakról, hanem azt, amit igen széles körben tapasztaltam. Már gyerekkoromban is láttam, a férfiak hogyan terrorizálják a nőket... A munkámon keresztül több ezer nőt ismertem meg...

Sokáig nem mertem beszélni arról, amit láttam, tapasztaltam, vagy amit más nők osztottak meg velem, vagy nem osztottak meg, "csak" láttam (látom) a kínjaikat...
És mindig a miérteket kerestem...

Sokadszor mondom: nem gyűlölöm a férfiakat. (Egyébként is fiaim vannak...)

Nincs az a szocializáció amelyik rábírja arra a férfit, hogy a nőt egyenrangúnak tekintse. Gyárilag nem képes rá.

Márai Sándor
"Arról, hogy a nőkkel nem kell sokat törődni

Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hősies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint eszelős gyermekességgel rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életemből, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem; s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg."

Almandin 2018.06.24. 11:23:35

Az, hogy a férfiak egy része gyárilag képtelen-e a nőt egyenrangúnak tekinteni, vagy ez a szocializáció hatása-e, még az ezzel foglalkozó szakemberek se tudják biztosan. Márai meg szerintem nem reprezentálja az egész férfinemet. Nem is a mai kor embere, ezért se jó példa. Pál apostol is azért gondolkodott úgy, ahogy, mert a kora embere volt, fura is lett volna, ha egy ókori ember nemi egyenjogúságban gondolkodott volna. Márai korában eleve alárendeltebb szerepben voltak a nők, mint ma, és ezt megtetézte Márai feltételezhetően eléggé önző természete. Azt állítod, hogy a férfiak azok, akik terrorizálják a nőket, de fordított esetről nem számolsz be. Pedig sok van. Régebben olyat írtál, hogy ha egy nő szemétkedik egy férfival, azt csak önvédelemből vagy kiábrándultságból teheti (nem pontos az idézet, nincs időm visszakeresni, csak a mondanivalója maradt meg). Az is megdöbbentett, hogy az incel férfiakkal nem tudsz együttérezni. Szerintem belőled kihalt a férfiak felé az empátia (a fiaidat kivéve). Ha valaki szeretetképtelen szörnyetegnek látja az összes férfit, akkor nem is csoda. Szerintem Te egy nem tudatos férfigyűlölő vagy. Azt hiszed magadról, hogy nem vagy az, de minden megnyilvánulásodból árad. Előzményeid miatt nem hibáztatlak érte. Amikor régebben azt írtad, hogy a nagymamád óvott az ismerős férfiaktól, de mégsem sikerült megóvni, utána a sok molesztálást leírtad, azt sugalltad, hogy minden férfi alig várja, hogy gyerekeket molesztáljon. A nagymamád valószínűleg azért óvott téged (nagyon okosan), mert minimalizálni akarta a kockázatot. Tudta, hogy az ilyeneknek nincs a homlokára írva, hogy milyenek, de nem valószínű, hogy azt gondolta volna, hogy mindenki ilyen lenne, csupán óvatos volt. Valahogy az volt benne a szavaidban, hogy minden férfi látens nemi erőszaktevő és perverz, és a többséget csak a büntetés tartja vissza ettől. Nekem érdekes módon eléggé más a tapasztalatom.
A fotózás-témáról meg annyit, hogy sokan önként mennek ilyen pályára, férfiak is, mert élvezik, hogy csinos testükről fényképek vagy műalkotások készülnek. Főleg grandiózus, overt nárcisztikusoknál gyakori ez. Igen, bizonyos szempontból tárgyként, megélhetési forrásként használják a testüket, de ez sokakat nem zavar. Kifejezetten élvezik, hogy megcsodálják őket mások, esetleg szexuálisan is megkívánják őket.

2018.06.24. 14:42:37

A nők alárendeltsége (a gyakorlatban) Márai óta sem változott. Egyet kivéve: elvileg eldönthetjük, hogy hány gyereket szülünk vagy sem. Azért írom, hogy elvileg, mert a gazdasági kiszolgáltatottságban élő nőkre ez még mindig nem érvényes.
Nem halt ki belőlem az empátia a férfiak iránt, de nagyon megszűröm. Pl. amikor az 50 éves vízszerelőmet 3 hónap alatt elvitte a rák, napokig nem tértem magamhoz. Mert jó ember volt. Hogy milyen férfi volt, azt nem tudom, arra csak a felesége tudna válaszolni...
A fiaimmal abszolut következetes vagyok. Tudatosságra próbáltam nevelni őket. És arra, hogy mindig mondják meg a nőnek, mit akarnak tőle. Ha csak fél órára használni a testüket, akkor azt is - adják meg a nőnek a választás lehetőségét. Hogy ebből mit tartanak be, az más kérdés. Önállóak, nem telepszem rájuk.
Budapesten születtem, az anyai nagyszüleim vidéken éltek, anyám a szünidőkben "leadott" (kénytelen volt, mert dolgoznia kellett), így meglehetősen sok időt töltöttem ott. Pest és a vidék teljesen más világ volt, de a "családi élet" motívumai ugyanazok... A környékbeli férfiismerősök (rokonok, szomszédok), mind próbáltak molesztálni. Ha nem volt felnőtt a közelben (tanú), azonnal rám ugrottak. Nem egy, nem, kettő, MIND. Mondom: MIND. Nem volt kivétel. Szó szerint mindig a Mama szoknyája mellett voltam. Pesten nem mozdultam ki a lakásból, próbáltam nem találkozni a szomszédokkal... Emlékszem, az egyik lány osztálytársam apja (talán 12 éves voltam) felajánlotta, hogy ő majd elveszi a szüzességemet, nehogy tudatlan kamaszokkal kezdjek... Mondom: egy kiskamasz lány apja...
Az anyai dédapámat nem ismertem, mert fiatalon meghalt. A nagyapámtól elvált a nagymamám, annak ellenére, hogy akkoriban még nem volt divat a válás... Az apai nagyapám csinált két gyereket a nagyanyámnak és lelépett (nők, ital, tivornyák...) Az apám is lelépett... A családomban tulajdonképpen nem voltak férfiak. Más családok férfijait meg jobb volt messzire kerülni...
Vidéken szigorú erkölcsök (...) voltak, mindenki ismert mindenkit, ott nem volt kupi, akkoriban még tévé sem, nemhogy pornó... A férfiaknak igen problémás volt "új húst" találni... A saját szememmel láttam, ahogy a szomszéd hátsó udvarban a tisztes nagypapi a tyúkot töcsköli... (mondjuk így), a tyúk károgásáról mindig tudtam, mi történik... És szerintem nemcsak én tudtam... Láttam a 14 éves kamaszfiút, amikor a malaccal közösült...
Az ösztönök követelik a magukét...
És tudtam, hogy melyik szomszédasszony hová bújik, vagy kihez menekül, mielőtt az ura csontrészegen hazaér...
Regényt írhatnék...
Nem halt ki belőlem az empátia, de nagyon gyomlálom. Az empátia életveszélyes.
Ahogy a nárcik érdemtelenek a sajnálatra, úgy az incel férfiak is. Minket sajnál valaki?

Almandin, egyszerűen nem hiszem el, hogy a környezetedben lévő férfiak kivételek. Szerintem a tagadással véded a pszichédet. Én meg azzal -ma már-, hogy mindent kimondok. Szembemegyek a képmutatással.

Almandin 2018.06.24. 18:12:46

@hübrisz: Tényleg írhatnál regényt. Komolyan. Szerintem érdemes lenne megírni, kiadó is valószínűleg lenne rá (bár nem biztos, ott is csak az számít, ki kinek a kicsodája, elég belterjes világnak tűnik).
A zoofíliának is elég nagy a latenciája. Valahol olvastam, hogy amerikai farmerek közt csináltak egy felmérést, és az derült ki, hogy sok kamaszfiú az első tapasztalatait haszonállatokkal szerezte, százalékosan kimutatható arányban.
A Te nagyszüleidnek faluja nagyon cifra egy hely lehetett. Sötét világlátásodat ott alapozták meg, ahogy látom. Tény, hogy kis közösségekben nagyobb a képmutatás, mert ott régen totálisan egymásra utaltan éltek az emberek, sokáig röghöz is voltak kötve. A mai falusiak is valamennyire ki vannak szolgáltatva a közösségnek egzisztenciálisan is. Ma már nemigen tudnak városba költözni se, mert az ingatlanárak közt nagy különbség alakult ki. 25 éve még könnyebb volt elhagyni a falut. Visszatérve a származási faludra, ott valamiért koncentrálódtak az aberrált egyének. Szerintem a következő magyarázata lehet ennek: régen falun gyüttmentekkel nem házasodtak, ezért évszázadok alatt beltenyészet alakult ki. A genetikai változatosság lecsökkenésével bizonyos tulajdonságok feldúsultak. Az én származási falumban pl. nagyon sok a cukorbeteg, meg a családomban is. Nálatok meg valószínű ezek a szexuális devianciákért felelős gének dúsultak fel. Az ugyanis nagyon ritka, hogy valakit mindenki molesztálni akarjon. Az én életemben is voltak olyanok, akik erőszakosabban akartak szexuálisan közelíteni, voltak molesztáló kamasz fiúk az iskolában, felnőttkorban minimális élmények értek (nem vagyok bányarém, sőt, az átlagnál jobb formám van, ajánlgatták nekem is a modellszakmát). Munkahelyi főnökök eddig még nem tettek tisztességtelen ajánlatot, de olyan munkahelyem volt, ahol nyílt titok volt, hogy kurválkodással vagy besúgással lehet előre jutni és a közvetlen főnöknőim (útszéli kurva stílusuk volt) a nagyfőnökök szeretői voltak, az egyiknek még érettségije se volt. Tehát erős túlzás, hogy minden férfi ilyen. Nem érzem úgy, hogy tagadásban élnék, de Nálad sincs a bölcsek köve, már ne haragudj. Elfogadom, hogy így vélekedsz, de sok mindenben nem osztom a véleményed. Az, hogy egy ilyen aberrált közösségbe tévedtél gyerekként a nagymamád falujában, az rányomja az életedre a bélyeget. Abban viszont hasonlítunk, hogy én se szeretem a képmutatást.

Aksuciv 2018.06.24. 19:21:16

@hübrisz: Túl vagyok :D Tanulságnak jó volt! Remélem már "szagról" felismerem őket! Soha többet ilyet! Én még "szerencsés" vagyok, mert gyorsan kiléptem és a blog segítségével már tudtam mit tegyek. Köszönöm!

Wega RM 2018.06.24. 21:29:41

@Nárciszkertész: Ezen már én is gondolkodtam, hogy baromira gyanús a pasi..:-) !

2018.06.25. 08:19:23

@Aksuciv:
Örülök!!!
A többivel is vigyázz, mert egyik se matyóhímzés! :)

Almandin 2018.06.25. 22:48:39

@hübrisz: Remélem, azért nem lesz túl pesszimista. Sejtem, hogy nem rosszindulatból tanácsolsz ilyet, de a szemléleted mérgezőleg hathat másokra. Nem mondom, nem jó a hurráoptimizmus sem (irreális kép jellemző rá), de a túlzott pesszimizmus csak a kudarc esélyét növeli.
Amúgy sokat gondolkodtam az utolsó hosszabb hozzászólásodon. Nagyon valószínűtlen az, amit leírtál. Én génfeldúsulással próbáltam először magyarázni, de nekem van egy egyre erősödő gyanúm. Ugyanis kb. egy lottóötös valószínűsége kell ahhoz, hogy valakit gyerekként MINDEN ismerős férfi, később MINDEN munkahelyi főnök zaklasson szexuálisan.

Nagyon kérlek, ha igaz az, amit leírtál, ne vedd magadra, amit írni fogok, nem akarok megbántani egy erősen traumatizált embert.

De! Sok mindent megéltem az életben, nagyon nem vagyok naiv, sőt, kissé túl gyanakvó is vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy a netre pláne álnév alatt akárki akármit beírhat. Nem véletlen, hogy sok szélhámos is fals sztorikkal csalja ki a neten mások pénzét.

A gyanúm a következő: Te egy radikális feminista aktivista vagy, aki életcéljának tekinti a férfigyűlölet minél szélesebb körű elterjesztését és a férfi-nő kapcsolat lerombolását. Kinézted ezt a blogot, mert itt talán sokan fogékonyak lehetnek a manipulációra, mert a többség a bőrén tapasztalta meg, milyen egy nárcisztikus társ. Tehát ez a gyenge pontjuk, amivel meg lehet fogni őket. Egy jól kitalált, együttérzést kiváltó kamu történettel elhitethető a naiv olvasókkal, hogy minden, hangsúlyozom, MINDEN férfi alig várja, hogy gyereklányokat molesztáljon, MINDEN férfi szeretetképtelen lelki nyomorék, tulajdonképpen egy érzéketlen gép. A másik, ami gyanússá tett, az az, hogy kinyilatkoztatásként írod le a véleményed. Fel akarod nyitni mások szemét, mindenki más szegény, naiv kis tudatlan, akit fel kell világosítani. Még az sem zárható ki, hogy ismert feminista főaktivista vagy, aki itt próbál ravasz manipulációval minél több nőt elidegeníteni a heteroszexuális párkapcsolattól. Vagy pedig bértollnok. Mint ahogy a nagy politikai pártoknak is vannak bértollnokai.
Természetesen, ha valóban igaz a történeted, akkor elnézést, és továbbra is együttérzésem.

2018.06.25. 23:20:46

@Almandin:
A regényírást úgy értettem, hogy regény-mennyiségű esetet tudnék sorolni...
Még arra sem vagyok képes, hogy a beszéljróla.hu-ra megírjam a történeteimet...

Ha könyv, akkor a 9 éves válásom történetét, a nagyon szövevényes jogi, társadalmi anomáliákat szedném ízekre... Hogy a nő és gyermek még mindig fogyóeszköz... De ehhez rengeteg idő, nagyon alapos munka, és nagy elszántság lenne szükséges... Utóbbi azért, mert újra kellene élnem az eseményeket...
Eltekintve a pénzügyi résztől (nyilván nekem kellene finanszírozni a kiadást), ki a fenét érdekelne egy ilyen könyv??? A még illúziókban élőket nem, nem is értenék, mit-miről írok, a hadak útját megjárt nők meg felejteni akarnak, tehermentesíteni az idegrendszerüket... (Ahogy én is.)

A nagyszüleim lakóhelye nem volt cifra hely. :) Inkább túl egyszerű. Tisztes szegénységben élő, önellátó gazdálkodást folytató idős(ebb) emberek. (A munkalehetőség hiánya miatt a fiatalok elvándoroltak a városokba (ahogy anyám és a bátyja is Pestre jött). Sokszor vizsgáltam már az okokat, de nem mondanám, hogy ott aberráltak, zoofílek éltek volna.
A leírtak ellenére szerettem ott lenni. Voltak tradíciók (szabályok), minden szervezett volt. A helyet elhagyó fiatalokat leszámítva jellemzően több nemzedék élt együtt, és egy ilyen kis közösségben mindenkinek megvolt a korához, képességeihez igazított feladata. Nem volt egymáson élősködés, mindenki dolgozott. Az időseket tisztelték, a gyerek érték volt. (Azt is megfigyeltem, ahol volt férfi, ott mindig a férfi(ak)nak szedtek ételt először a tányérba, utána a gyerek(ek)nek, és a nők voltak az utolsók a sorban...)
A malacos fiú egyébiránt pesti, szünidős gyerek volt... Persze, az ötletet nyilván látta-kapta valamilyen módon...
És valószínűleg azért ugrottak rám, mert mint szünidős gyerek, ritkábban voltam ott, talán azt gondolták, ki kell használni a "lehetőséget", egy "idegent" molesztálni kisebb bűn, illetve kevesebb az esély/lehetőség arra, hogy leleplezzem az elkövetőt...
Eszemben sincs felmenteni őket, csak objektíven keresem az okokat.
Az állatokkal folytatott aktusokat is sokkal inkább annak tudom be, hogy nem jutottak "idegen" nőhöz. Ugyanolyan kényszerpálya, mint a börtönökben a homoszexualitás.
(Ha már a zoofíliánál tartunk, szerintem a városi állattartók között sokkal több van, mint gondolnánk... És a városban nem kényszerből...)
Valahol olvastam: egy pedofilt szabadságvesztésre ítéltek, és kérte a kasztrálását, ill. ha nem teszik meg, akkor öngyilkos lesz, mert olyan kínt okoz az ösztönei kielégítetlensége...
A világra jövünk teljesen tudatlanul, és rengeteget tanulunk... Megtanulunk írni , olvasni, számolni, és akár 100 emeletes házakat tervezni, építeni... A születésünktől kezdve óriási utat teszünk, millió dolgoz sajátítunk el, tanulunk meg, meg, hihetetlenül sokat változunk. Ehhez képest mi történik az ösztönökkel? Semmi. Amit valahogy sikerült elérni a civilizáció során, az az ösztönök kielégítésének késleltetése. De a késleltetés csak késleltetés, attól még az ösztön nem szűnik meg, marad ugyanolyan brutálisan kínzó. Az ösztön nem válogat. Ugyanúgy kínozza a szegényt, a gazdagot, az analfabétát és a tudóst.

2018.06.25. 23:40:23

@Almandin:
Most olvastam az utsó kommentedet.
Nem vagyok radikális aktivista, bértollnok sem. Ha akarod, szívesen megmutatom magam élőben - nincs mit titkolnom. A munkámat, a körülményeimet, a gyerekeimet az eddigi életem színtereit. Azt már tudod, hogy Pesten élek.
justitia@citromail.hu

Nem vagyok exhibicionista (a fészbukon sem bohóckodom), de mindent vállalok, amit leírtam. Közöm nincs semmilyen szélsőséges csoporthoz, eszméhez, agymosókhoz.
Erre a blogra tök véletlenül találtam. Illetve nem volt véletlen, mert a keresőbe írt "nárcisztikus..." találatokból rengeteg oldalt elolvastam. Ezt is. Jó a szerző, jók a kommentek. A kínunk ellenére jó a hangulat, nincs agresszió, mocskolódás. De nem csak a nárcik veszélyesek ránk, nem (lenne) szabad a fejlődésben megállni.

Almandin 2018.06.26. 00:03:59

@hübrisz: Ezért írtam, hogy ha igaz a történeted, akkor elnézést a feltételezésért, nem akartalak megbántani. Én is valószínűleg a rokonságomban gyakran fellelhető nárcik miatt vagyok gyanakvóbb természetű. Meg persze azért is, mert tudom, hogy a netre akárki akármit beírhat.

2018.06.26. 00:08:49

@Almandin:
Pontosítok: a nárcisztikus és egyáltalán, mindenféle bántalmazás melegágya a férfijogúság. Írtam már, hogy a tüneti kezelés kevés...
De ha nem értitek meg a teljes rendszert, akkor én nem tudok mit csinálni. A rendszernek csak egy elemével foglalkozni kevés. Hatástalan.

Igazad van, a MINDEN férfi molesztált-ban van túlzás is. Mert az nem igaz, hogy matematikailag és nyíltan minden férfi. De rejtve igen.
a vidéki tartózkodásom alatt valóban minden ismert férfi molesztált vagy próbált molesztálni, Volt aki, csak a húsvéti locsolkodáskor piása,m vagy disznóvágáskor piásan. De volt, aki színjózanul is... És az igaz, ha a Mama elküldött a boltba, a pult mogött álló boltos nem molesztált. Tehát ebben az értelemben nem igaz a "mindenki".
A pesti kapcsolatrendszerem már sokkal szerteágazóbb volt, és való igaz, hogy matematikailag nem mindenki, de arányaiban meglehetősen sokan, Túl sokan.
Fiatalon (14 éves korom óta dolgozom, minden főnököm bepróbálkozott...) 20 évesen "maszek", azaz munkáltatótól független lettem.
De mondok a közelmúltból is példát. A válóperem kezdeti szakaszában ügyvédhez mentem (ajánlották), és amikor az irodán kívül találkoztunk közterületen (véletlenül), az intim szférámat megsértve, nagyon közel jött hozzám és láttam a szemén, hogy -mondjuk így- extázisban van... Vissza is vontam a megbízást.

2018.06.26. 00:17:42

@Almandin:
Bocs a hibákért, kapkodok.
Nem kell elnézést kérned, nincs miért.

Így van, a neten mindenki azt ír, amit akar. És sokan írnak is. A trollok döntően pszichopaták....
De azt azért tapasztalhattad, hogy masszívan konstans vagyok az álláspontomban. Ami már nem lehet alap nélküli...

2018.06.26. 09:54:07

@Almandin:
Jó reggelt!
Annyit még hozzátennék, ha azt mondom, hogy "a többi sem matyóhímzés", azért az még nagyon messze van a radikálistól meg mérgezőtől. Ezen az alapon ha mondjuk kötsz egy lakásbiztosítást, akkor azt is lehet radikálisnak meg mérgezőnek minősíteni, mert számítasz arra, hogy betörnek, leég a lakásod... (És miért számítasz? Mert kétféle ingatlan van: ahová már betörtek és ahová ezután fognak. És ha saját magunk nem védjük meg magunkat, az értékeinket, akkor senki.)

illogikusszurrealizmus 2018.06.27. 14:06:36

Nemsokára vissza kell mennem dolgozni. Hogy mit érzek, azt szerintem tudjátok. Egyszerre sóvárgást, hogy lássam, és félelmet, hogy mi vár rám...

Azért akinek van kedve, szorítson.

2018.06.27. 20:20:19

@illogikusszurrealizmus:
Szorítok!
Koncentrálj az aljasságaira.

illogikusszurrealizmus 2018.07.12. 10:25:32

Sziasztok!

Nagy nehezen csak kiderült, hogy az én párom borderline-nárcisztikus, ahogyan Te, Kertész gyanítottad is az elején. Ezért volt olyan nehéz eldönteni, hogy most akkor valóban érez-e valamit, vagy tök hideg belül. Valamit talán igen, de olyan, mintha kb. két-három naponta változna.

Most egy hete vagyok no contactban, de megint vissza akar lökni a munkahely. Ő már felmondott, nem engedik, utolsó napig felmondási idő, én meg most már táppénzen, mert az idegösszeroppanás szélére kerültem. Legjobban azokat a "jó tanácsokat" szerettem, amikor azt mondogatták azok, akik sosem éltek át hasonlót, hogy ne figyeljek rá. Lehet, hogy én valami nyomoronc vagyok, de megnézem azt az embert, sőt iszom vele egy sört, aki figyelmen kívül hagy valakit, akivel négyszemközt van egy irodában, és hol simogatja, hol nem köszön vissza, hol rosszul van, hol szerelmeslevelekkel bombázza...

Mindenesetre inkább küldjenek ukrán verőlegényeket rám, de nem megyek vissza most dolgozni. Már így is nem tudom, hányadszorra löknek vissza, úgy, hogy szóltam a vezetőségnek és a fenti választ kaptam, bírjam még egy kicsit...no comment.

Van még egy kérdésem, és bocs, ha erről már volt szó, de mennyi idő míg az üvöltve bőgés el tud múlni? A fizikai függés. Váltakoznak jelenleg a napok a sóvárogva hiányzás, bőgéssel és a tompa üresség között. Álmodom is róla... Meddig még?!

2018.07.13. 12:15:47

@illogikusszurrealizmus:
Valahol olvastam, hogy a pszichológia tudománya szerint akkor tudunk megszabadulni egy szenvedélytől, ha van helyette másik...
Egy új pasi kellene. (Nem írom, hogy erre mennyi az esély - mármint egy "normálisra", mert kikapok Almandintól... :)) )
Persze, olyan szinten leköti minden idegszáladat, ha ott szaladgálnának a királyfik, akkor sem vennéd észre őket...
Szintén olvastam, egy kapcsolat lebontásának (kiheverésének, a lélek rehabilitációjának) az ideje kb. annyi, mint ameddig tartott maga a kapcsolat (házasság). Ugyanúgy, ahogy pl. az évek alatt felszedett túlsúlyt nem lehet 5 perc alatt leadni... Nem véletlen, hogy az új kapcsolat(ok)ban mindig ott lebeg az előző(ek) árnyéka...
Próbáld megtalálni azt, ami ezt az időt (elvonási tüneteket) lerövidíti és/vagy elviselhetővé, kezelhetővé teszi. (Esetemben az önbecsülésem a kulcs: amint kiraktam a puzzle-t, vagyis rájöttem, mi micsoda, mi miért, nem vagyok hajlandó egy pszichopata játékszere lenni.)

Nárciszkertész 2018.07.14. 11:57:10

@illogikusszurrealizmus: Bocs, Szürreál, hogy csak most, nem bírok belépni majdnem egy hónapja a saját blogomra, most is egész meglepődtem, hogy sikerült... 8-O

Szóval: egyáltalán nem értek egyet Hübrisszel abban, hogy egy másik párkapcsolat majd jól kigyógyít ebből. (Különös tekintettel a szürreál részre...) Magadat kell első-, másod- és harmadsorban rendbeszedned. Nagyon kemény meló, és nem is gyors. De senki, de senki nem tud téged kihúzni abból, amiben most vagy. Mert magadat te érted a legjobban. Sokan tudnak segíteni, és kell is segítséget kérni, meg kellene találnod az ehhez megfelelő embereket. (Ez nagyon fontos!) De sajnos EGYIK SEM fog tudni helyetted meggyógyulni.

Tudod mi segített nekem? Hogy rettentő makacsul csináltam, amiről TUDTAM, hogy csinálnom kell. Akár saját magam ellen (értsd: a saját magam érzései ellen). És igyekeztem nem gondolkodni. Kis célok minden napra. TÉnyleg nem nagy dolgok, asszem Cukker írta valahol, hogy neki az volt az első "megcsináltam!" élmény (ami érzésre felér egy olimpiai éremmel, és ezt nem iróniának szánom, hanem ismerem az érzést, és tényleg), hogy befizette a csekkeket a postán....

Te is tudod, hogy hova akarsz eljutni. Meg akarsz gyógyulni ebből a rémületből. Ez a cél. Ilyenkor célszerű, ha egy időre csőlátásod lesz: semmi más nem érdekes, csak az, hogy ezt a célt elérd. Az van, hogy az agyadal te is pontosan tudod, hogy mit kell ehhez tenned. Na, "csak annyi" a feladat, hogy csináld. Ne gondolkozz. Tévedésből se kezdj el elméleteket gyártani, "mi lett volna ha...", "jajj, mit csináltam vajon rosszul..."stb. dolgokon gondolkodni. Nem. Csináld robotpilóta üzemmódban, de CSINÁLD. És ahogy csinálod, úgy fog szép lassan tisztulni a kép, engedni a nyomás, és úgy fogja szép lassan elereszteni a nyakadat a függés (amit egyelőre két kézzel szorít)... És így fog egyre jobban tisztulni a kép.

NEM új kapcsolat kell most neked. Illetve de. Egy egészen új, korábban sosem ismert kapcsolat: saját magaddal. Mert ahogy eddig ismerted magad, amit eddig tudtál magadról, az a jelek szerint valahol félrecsúszott. Na, ezt kell megtalálni. Ez csak úgy megy, ha CSAK magadra figyelsz egy ideig. Szerintem életveszély lenne a kimerült testednek, lelkednek, agyadnak, szívednek egy új kapcsolat.

Ha te rendben vagy (ez csak lassan fog menni, de ne add fel!), minden más is könnyebb lesz. Ez biztos.

illogikusszurrealizmus 2018.07.15. 12:54:24

@Nárciszkertész: Kedves Hübrisz és Kertész!

Köszönöm a válaszaitokat. Még nagyon mélyen vagyok. Sajnos a környezetem kb. totál értetlen és nyilván nem is hibáztathatóak ezért, mert tényleg csak az érti, aki átment ezen. Szakértő segítséget se nagyon találok, próbálom az ingyenes lehetőségeket keresni, tekintve, hogy a gyerekeim apja épp most közölte, hogy egy darabig nem fog adni tartásdíjat (nem ő a nárci, viszont nincs semmije, se lakása, se autója semmi, így megfoghatatlan (lakcíme sincs)).

Nektek szükségetek volt gyógyszerre a kijövetelhez? Antidepresszánsra?

Az a baj, hogy az a két pszichológus, akikkel találkoztam, nagyjából ismeri csak ezt a személyiségzavart és hogy mit okoz az áldozatban és nem is hajlandóak utána nézni. Jellemzően azt hiszik, hogy jobban vagyok, mint, ahogy vagyok valójában.

Ami talán segíthetne, a munka, ahonnan most ugye off van, mert az én "kedvesem" még ott dolgozik két hétig. Nyaralni pénz nincs, marad a séta és a lépcsőzés. A gyerekeim kamaszok, éppen leválóban, nem akarják a nyomorult anyjukkal tölteni a szabadidőt - érthető módon. A barátoknak családjuk van, nyilván nem is dolguk, hogy engem pátyolgassanak.

Nagyon mélyen érzem magam sajnos. És egyedül is. A sóvárgás így ebben a formában, szinte vállalhatatlan, alig bírom, hogy ne hívjam azonnal ide... Miközben szorongok a jelenlétében (a szürreál miatt pláne). Agyrém!

2018.07.15. 22:08:08

@Nárciszkertész:

Akkor másképp fogalmazok. :)
Szürreál által leírtak alapján erősen vélelmezem, hogy a szerről csak egy új pasi esetén tud lejönni. Tehát nem kívánságműsor, hanem -sajnos- egyfajta kényszerpálya.
Persze, ez ügyben igazán Szürreál tudna állást foglalni...

Egy szóval nem írtam, még csak nem is utaltam arra, hogy egy pasi elhozza a gyógyulást. Ellenkezőleg: "...a pszichológia tudománya szerint akkor tudunk megszabadulni egy szenvedélytől, ha van helyette másik... "

És Szürreál legutolsó kommentje is megerősíti az álláspontomat: "Nagyon mélyen érzem magam sajnos. És egyedül is. A sóvárgás így ebben a formában, szinte vállalhatatlan, alig bírom, hogy ne hívjam azonnal ide..."

Pl. vannak nők, akik akár 10-15 évig is benne ragadnak egy szeretői kapcsolatban...
És miért? Azért, mert szeretők akarnak lenni? Egy fenét. Azért, mert nincs másik férfi. És a hazudott 'szeretlek' is jobb a semmilyen 'szeretlek'-nél...

Persze, az optimális az lenne, amit írsz. Önerőből rehabilitálódni, és "tisztán" menni az új kapcsolatba. (Feltéve, ha van új...) Csakhogy a kínzó magányérzet, a tomboló hormonok mellett ritkán győz az önerő, a józan ész...

2018.07.15. 22:13:33

Ma beszéltem két kedves nőismerősömmel. (Spontán találkozás volt.) Egyikük 32, másikuk 42 éves. Mindketten kölcsönt vettek fel a pasijuk a részére... Naná, hpgy, hogy nem fizetik a pasik a törlesztést...
Milyen világot élünk????

2018.07.16. 00:18:29

A saját történetem dióhéjban (egy véget ért pszichoterápia tudatában gyógyulni kész hyper!!! grandi és sebezhető nárcisztikus sorai lesznek ezek)

-Egy saját erejéből felnevelt olyan édesanya gyermeke voltam, aki a szeretetével pótolta oly módon a magunkra hagyott édesapám szeretetét is, amely miatt már egészen kis koromtól kezdve a világ közepének éreztem magam, akit soha nem érhet veszély vagy kudarc, amíg az édesanyja szeretete továbbra is "védőburkot" képez körülötte. Ugyanakkor ez egy kölcsönös és ki nem mondott egyezség volt kettőnk között, amelyben nem tett fel senki kérdéseket, és az évek múltával is könnyedén lehetett az egyre látványosabb repedéseket pótolni a felépített "remekművön". Az édesanyám szeretett és szeret mai napig teljes szívéből. Úgy szeret, ahogyan egy anya csak szeretheti a gyermekét és ahogy egy partnernek is kellene szeretnie engem (az én korábbi világnézetem szerint). Én pedig úgy szerettem őt feltétel nélkül, amennyire egy gyermek csak szeretheti az édesanyját és férfiként álltam mellette és biztosítottam az empatikus béketeremtő "lovag" szerepről, amilyen egy igazi férfi is kellett volna legyen ő mellette, helyettem is. (Kéretik mellőzni, bármilyen szexuális természetű feltételezést, soha nem történt semmi ilyen). Az eltelt évtizedek során hazudnék ha azt mondanám, hogy ez a fajta "életközösség" nem jelentette a legbiztonságosabb komfortzónát, ahova az ember csak visszahúzódhat a világ bántalmai elől (noha az anyai köldökzsinórral való kapcsolat miatt továbbra is szubjektíven tekintettem arra, hogy mi is az igazi fájdalom, ami a nagyvilágban érhet, hiszen ma már tudom, hogy ezek többsége pl pályaválasztás, felelősségvállalás, FÉRFIKÉNT viselkedni végre, nélkülözhetetlenek lettek az igazi felnőtté váláshoz.) Az anyai (túl)gondoskodást azonban nagyban ellensúlyozták a nagyszülők, akik brutális nevelési módszerei elől menekült el még anno édesanyám is, és akik rajtam próbáltak hosszú éveken keresztül retorziót gyakorolni édesanyám helyett, elégtételt véve azért a gyalázatos tettéért, amiért képes volt engem egy egészségesebb környezetben megszülni, amely kevésbé ártalmas az ő személyük hiányában. (Nem részletezném a módszereket, elég sok papírzsepit eláztattam már ezek miatt a sebek felszakítása miatt a pszichoterápián). Így éppen azokban az években, amelyek a személyiségszerkezet kialakulásában a legfontosabbak lennének, teljesen összemosódott a grandi-"a legnagyobb kincs vagy a világon" és a sebezhető-"nem vagy erre világra való". (Brutális volt még az elmúlt hónapokban is visszagondolni néha éjszakánként , hogy mennyire csak a tűzforró és a jéghideg víz között ingáztam, anélkül, hogy megtapasztalhattam volna egy percre is a langyos állóvizet). Az édesanyám "lelki támaszaként" mindent megtettem, amit kötelességemnek! éreztem, hogy pótoljam az apám által hátrahagyott űrt (ezzel egyidőben magát a férfiakban való csalódás összképén is javítani igyekeztem egyetlen személyben). Nevettettem, ahogy tudtam, produkáltam magam, elolvastam a könyveit, hogy azzal is boldoggá tegyem, lényegében így vált a gyermekszobám is inkább egy színész öltözőjévé, ahol állandóan az aznapi aktuális "produkcióra" készültem, amivel elkápráztathatom az én "egyszemélyes közönségemet", egyben a legbecsesebb publikumomat. Ugranék közel 20 évet az egyetemi éveimre. Megismertem az ex-nárcimat. A forgatókönyv a szokásos volt, az idealizálástól egészen a leértékelésig, így ezt nem részletezném, pusztán a saját szerepemet ebben. Az exem rengetegszer a házasságot hozta fel témaként sőt! még a jövőben születendő gyermekeink neveit is állandóan témaként dobta be (nem egyszer társaságban). Ma már tudom, hogy részemről a puszta megfelelési kényszer mérhetetlen szorongással járt együtt, hiszen olyan partnert kellett találnom magam mellé, akit "méltónak" érzek arra, hogy felérjem az édesanyám által nyújtott "ős-szeretettel", másrészt magamat is meg kellett győznöm arról, hogy egyáltalán szeretem ezt a lányt, hiszen eközben még pluszban munkálkodott bennem a nárcival szemben egyre növekvő idegösszeomlás, aki ráérezvén az édesanyám felé mutatott empátiára, átlag 2-3 havonta súlyos betegségeket szimulálva igyekezett magára terelni a figyelmet, én pedig az otthonról hozott minta következtében természetesen gondoskodtam róla (is). (A terapeutám szerint csak kizárólag annak a hihetetlen mértékű makacsságnak köszönhetem szó szerint az ÉLETEM, hogy túléltem ezt az egészet, (hiszen eközben én magam is brutális betegséggel küzdöttem meg minden egyes nap, és még az egyetemi követelményeket is teljesítenem kellett), ami egy olyan erejű életben maradási ösztönt feltételez, ami miatt valószínűleg most először életemben tapasztaltam meg azt, hogy a "köldökzsinórtól elszakadva" saját erőből valójában sokkal erősebb és szívósabb emberi lény vagyok, mint aminek az ellenkezőjéről akár az exem, akár a nagyszüleim próbáltak engem meggyőzni. A nárcimnak egy szerencséje volt velem---> Folyt köv lejjebb:

2018.07.16. 00:59:33

A nárcimnak egy szerencséje volt velem, kizárólag ezért is tartott a kapcsolat több éven keresztül (a korábbi kapcsolatai kivétel nélkül pusztán pár hónapban kimerültek). Az, hogy én MINDEN tudtam lenni az ő kedvéért. Hiszen egész gyermekkoromtól is minden voltam (szexuális partnert leszámítva). Én voltam egy személyben a legtökéletesebb lelki szemetesláda, aki a legkielégítőbb vigasztalást tudta válaszolni a nárcisztikus partnerének, aki ma is (a héten már a 4. alkalommal) szenved a munkájától már fél órával a munkakezdés után. Én voltam a legnagyobb lovag, amiyen csak Edmond Dantes lehetett, a legromantikusabb alkat, aki csak Florentino Ariza volt én előttem. Ha nevettetni kellett, egyik pillanatban tudtam zsonglőrködni, mint Chaplin vagy éppen grimaszolni mint Jim Carrey. (Ezúton kérném a kedves olvasót, hogy ne tekintsen se skizofrénnak, se elmebajosnak, kétlem, hogy önerőből bármelyik személyiségjegy viselője önerőből megelégelné a "bohócorrot" és a gyógyulás útjára akarna térni (ami nem csak időszakos jellegű). Éppen emiatt tartott ki mellettem sok éven át az ex-partner, pedig állíthatom, amikor az ember a szétszakadás küszöbén áll minden egyes napon, mert úgy érzi, hogy a most már 2!! személyes publikumot kell szórakoztassa (akik egymás vetélytársai egymásnak) és mindennap egy újabb darabot kell írni, akkor az egy 24 órás feladatot követel. Még a betegségem legrosszabb napjaiban is színpadias előadást kell nyújtani a nárci párnak, hiszen nem árnyékolhatom be a napsütéses hétvégénket azzal, hogy ágynak esek és emiatt ugrik az éttermi foglalás. Kizárólag az tartott egyben, hogy a lényemmel már eggyé vált a produkálás és pláne!! a színlelése a valós érzéseimnek. Amikor a nárcim kilépett az életemből, az valóban felért egy koncentrációs táborból való szabadulással. 197 centis magasságommal, 63 kilóra lefogyva, csont és bőrként kellett szó szerint újra megtanulnom járni, annyira elvoltak sorvadva az izmok a lábamban, hogy a legkisebb sétát követően is több órás alvásra volt szükségem. Kiműtöttek belőlem egy kulcsfontosságú bélszakaszt, közel egy teljes évbe került, amíg a megfelelő vitaminokkal, ásványi anyagokkal és diétával újra emberi külsővel rendelkezem....és mindezt egy "showműsorért". Amit közel 3 évtizede kezdtem. Ez egy olyan szerep, amit sokkal korábban rád osztottak, mintsem dönteni tudtál volna arról, hogy elvállalod-e, viszont csak a színpadon tudatosul benned, hogy egy valójában improvizációs műsor, ahol még a szöveget is te magad kell megírjad és a publikum a zsűrid. Azt hiszem mind egy ilyen szerepet kapunk, amikor egy nárcisztikussal kerülünk kapcsolatba. Csak sajnos vele azért nehezebb, mert te a Marionett bábu leszel, miközben ő fokozatosan elvágja az életben tartó zsinórjaidat. Olvastam itt hónapokon keresztül az oldalt, elolvastam a nárcisztikus irodalmat (ami fellelhető meg amit egyáltalán még bevett a gyomrom, hiszen annyi szörnyűségről számoltak be sokszor az áldozatok). Átestem én is a "szokásos" folyamaton. A gázlángolások következtében összegubancolódott múlt béli TÉNYLEGES események és a fejembe táplált HAMIS emlékek összeegyeztetése igazán "izgalmas" éjszakai forgolódásokat okozott jó pár hónapon keresztül :D.
Hogy miért írtam le ezeket? Mert itt a központi téma, hogy "Szakítás a nárcival" és úgy gondolom, most érkeztem el ahhoz a részhez, amikor úgy érzem, hogy KEVÉS a múltamban található nárcisztikus személyektől/mintáktól búcsút vennem, hanem egyben Önmagamtól is. (Szigorúan kérek bárkit, hogy nehogy szuicid hajlamot vagy valamiféle utolsó gyónási szándékot feltételezzen, esetleg végső segélykiáltást. Eszem ágában sincs egy másik "szférába" távozni :)) Pusztán azt próbáltam megfogalmazni végre szavakban, hogy elég volt önmagamból. Az eltelt hónapok során (számomra) minden tényre fényt derítettem azzal kapcsolatban, hogyan működnek azok (nyíltan vállalom, hozzám hasonlóknak), akik nem tudnak "rendesen lélegezni és mindent megtennének, hogy a másik ember biztosítsa nekik még a levegőt is". Azt reméltem, hogy a tények változtatni fognak valamit, de nem így lett és emiatt április tájékán, hiába tártam fel az exem, a családja és magának a társadalomnak azt a dinamikáját, amiből én is részesültem, ismét depresszióba estem a csalódottságtól, hogy nem éreztem kielégítőnek a kapott válaszokat. És rájöttem, hogy rosszul álltam hozzá. A tények nem változtatnak semmin. MI!!! változhatunk csak a tények ismeretében. Én bevallom, hogy tavaly, amikor nekikezdtem ennek a személyiség vizsgálatnak, éppen a tudástól féltem, amivel gazdagodhatok, ugyanis csak a tudatlan embert illeti meg az a biztonság, hogy tudatlanságában elkövetheti újra és újra ugyanazokat a hibákat. Aki viszont egyszer már tudja, többé nem hivatkozhat saját tapasztalatlanságára és én is ettől féltem. Nincs több terápia, egyedül maradtam(ami nem magány), és életemben először ismeretlen számomra a jövő. De megakarok gyógyulni, mert a nárcinak tényleg csak örök szenvedés a jussa. Köszönöm, hogy elolvastad!

2018.07.16. 11:27:30

@Hunedem:
Egy technikai(nak látszó) kérdés:
Pszichológus vagy pszichiáter, valamint nő vagy férfi volt a terapeutád?

2018.07.16. 12:02:47

@hübrisz: Női pszichiáter.--->Amennyiben a kérdés arra irányul, hogy pótanyát kerestem-e a személyében, úgy a válaszom igen (kezdetben), viszont a terápia előrehaladtával éppen az vált SZÁMOMRA világossá, hogy szelf-tárggyá szeretném alakítani a terapeuta személyét, aki az általam előadott témák hatására (amik igazak is voltak, viszont 99%-ban nem önmagamról beszéltem, hanem másokról) talán ő igazolja a lényem "ártatlanságát" és túllépve a terapeuta-páciens kapcsolaton, talán helyettem mondja ki azt, hogy velem valójában semmi baj nincs, én csupán áldozat vagyok. Valahol talán ez igaz is, de tudom, hogy valahol nem. Viszont ahogy teltek a hetek, egyre inkább kétségeim lettek, és éreztem magamban a szenvedést, hogy nem fog megnyugvást okozni az sem, ha éppen egy képzett szakember nyilvánít "egészségesnek". Summa summarum a végső konklúzió éppen az volt, hogy gyakorlatilag kis gyermekkoromtól egy olyan mértékű két lábon járó szorongás lettem, hogy már azt sem tudtam, milyen lehet enélkül élni. Teljes természetességgel vettem a párkapcsolatomban is az állandó megfeleléskényszert (amely már a mézeshetek alatt elővetítette a szervezetem összeomlását egészségügyi szempontból), hiszen kis gyermekkortól kezdve legalább 500 féle szerepet kellett eljátszanom. Egy színésznek az a nagy előnye, hogy a darab marad, csupán a publikum változik. De egy nárcisztikus ugyanaz a publikum minden egyes nap, aki viszont mindennap újabb darabot vár el. És én megtettem, hiszen ezzel azonosultam. --> Életem paradoxonja volt, hogy a "szerepem ebben az egészben nekem az volt, hogy mások szerepét játszam el" :)
Amikor én magam is elfogadtam a terapeuta által javasolt lezárást (ami nyilván fokozatosan történik) egyben úgy éreztem, hogy az édesanyámtól is búcsút mertem végre venni, és később otthon is összefoglaltam előtte, hogy mire jutottam. (Önmagam fényezése nélkül, nem kis dolog ma úgy érzem egy gyermeknek a TELJES felnevelési modellel szembesíteni a szülőjét, szembesítve annak minden jó és rossz periódusaival.)
-------------------------------
Hogy mostanság mire jutottam? Annyira furcsa minden. A bennem felgyülemlett (és évekig elfojtott) harag, amit azoknak a megválaszolatlan kérdéseknek a száma okozott, amelyekre soha nem kaptam a családomban választ, lényegében rátelepedett az álmaimra, a vágyaimra, ez vezetett évekig, hogy éppen azt a hivatást válasszam majd az egyetemről kilépve, ahol másokon segíthessek, akik hasonló helyzetbe kerülhettek (miközben én magam sem tudtam/mertem megfogalmazni, hogy én miben voltam, csak legbelül éreztem). Most hetek óta olyan korábbi tankönyveimmel szemezek, és tanulom őket újra, amelyek korábban éppen azért hagytak hidegen, mert nem szolgálták a "célomat", most meg éppen ezek tetszenek. A munkahelyemen pár hét alatt ellenséggé vált számos volt "barát", akikkel a közös összhangot is valójában a mindennapi frusztráció jelentette, és amikor végre a saját életemmel kezdtem el foglalkozni, és ezáltal redukáltam a mások életének megfigyelését (ami központi téma egy ebédszünetben a kollégák között, főleg a magyar viszonylatok között, ahol úgyis sportja van a másik lenézésének), hirtelen azon kaptam magam, hogy van időm a saját gondolataimra és azoknak a megvalósítására, mivel a mindennapjaimat éppen a saját életem előmozdítása teszi ki, ami most hogy így megfigyeltem, iszonyú nehéz, ha nem másokba könyökölve akarom kivitelezni. Nem tudom, hogy mi lesz, biztosan lesznek még visszaesések, hiszen egy közösségi média is ugyanúgy képes lesz később is elcsábítani engem, és én is felülhetek majd ismét az "élményvasútra", ha cserébe nyerhetek pár lájkot, de jelenleg tényleg úgy érzem magam, mint egy (végre) kiürített szemetesláda, és most nem szándékozom újra megtölteni minden sz*rral, az elég volt úgy közel 30 évig. Tény, hogy unalmas sokak számára ez az élet, de számomra most az önfegyelem gyakorlása éppen olyan szenvedélyt jelent, mint akár szeretni valakit tiszta szívből.

illogikusszurrealizmus 2018.07.16. 14:03:14

@hübrisz:

Nehéz a válasz nagyon. Egyrészről senkit sem akarok megbántani, pótléknak használni. Másrészről az ölelés, pont ebben a helyzetben, nagyon jó lenne. Egyelőre tipródom és minden erőmet az köti le, hogy napról napra valahogy kilábaljak, és hogy bár tudom, az a szabály, hogy nincs szabály, de mégis készülök, hogy a nárciszom egy utolsó randit még akarni fog, és csak nagyon-nagyon remélem, mint egy nyomorult heroinista, hogy lesz erőm nemet mondani, miközben reszketek a szerért...

illogikusszurrealizmus 2018.07.16. 14:10:35

@Nárciszkertész: Olyan jó, Kertész, hogy már ilyen erős vagy! Ma még nem nagyon tudom, hogy hogyan tudok majd ebből felállni.

Azt hiszem azért olyan nehéz, mert pont jól írtad a legelején, én még mindig ott tartok, hogy önmagammal harcolok és állandóan kattogok, hogy biztos nem én vagyok a túlérzékeny, túl béna nemtudommi... Bár azért a szorongás nagyon gyanús, mert alapvetően nem vagyok egy besz*ri fajta, mondhatjuk gyógyszer nélküli hard core szorongó voltam. :)))

Meg aztán nálunk tényleg a megfoghatatlan érzelmi bántalmazás folyt, a folyamatos bűntudatkeltéssel, kisajátító birtoklással, idő -és energiavámpírkodással. Szavakban pedig ment a "csillámos jégvarázs", a te vagy életem szerelme, a lelki társam, sőt az istenem (szörnyű!!!). Én meg sokára kezdtem gyanakodni a szavak mögötti valódi tartalomra. Aztán persze ez mostanában esett le, hogy ja, otthonról ez nagyon ismerős!!! Szavakban szeretlek, és büszke vagyok rád, tettekben? Pont most? Ja, azt nem? Pont így? Háát most azt nem lehet...

2018.07.16. 14:30:03

@illogikusszurrealizmus:
Mindenki használ mindenkit az élet minden területén. Csak ezt nem szokás kimondani...
Éppen ezért ne legyen lelkiismeret furdalásod, különösen ne, ha szexről van szó, mert a férfiaknak a nő alapból csak egy szexuális használtai tárgy. (Ajjjjjaj, mindjárt kikapok...) Most legalább meglesz a kölcsönösség...
És ne feledd, hogy az életedről, a mentális egészségedről van szó...
Ha egyszer belemész az "utolsó" randiba, akkor még nagyon sok "utolsó" lesz... És kiröhög...

2018.07.16. 17:08:39

@Hunedem:
A 'pótanya' eszembe sem jutott. Azért kérdeztem rá a terapeutádra, mert úgy látszik, eredményes volt. (Mert nem mindegy, hogy havi 50-100 ezret mire fizet ki az ember, + az idő...)

illogikusszurrealizmus 2018.07.16. 19:50:00

Kedves Kertész!

Írtam pár sor magánt, azt hiszem bátran mondhatom, érdemes elolvasni...:(

2018.07.16. 23:07:46

@hübrisz: Az eredményesség majd életem végén derül ki (ezt a terapeutának is mondtam záráskor). Addig biztosan számos esetben lesznek visszaesések, hiszen még én sem tudom, hogyan fogom megélni amikor a felmenőim (függetlenül a személyiségüktől) majd az élet rendje szerint eltávoznak egy szép napon. A "Pán Péter-effektus" az én esetemben halmozottan igaz volt, mivel éppen a rendszerváltáskor született gyermekként eléggé gyér információval rendelkeztek a szüleim is arra vonatkozóan, hogy egyáltalán hogyan lehet túlélni a vadkapitalizmus dzsungelében (ami sikeresen befészkelte magát a hálószobákba is pár évtized alatt, így még azon a téren sem igazán kaptam MEGFELELŐ útmutatást a jövőre nézve). Arra viszont mindenképpen büszke vagyok, hogy én tényleg nem ártottam az ex-partneremnek, annak ellenére, hogy saját szemmel láthattam kiskoromtól kezdve olyan verbális agressziót több rokon házasságában, amikkel simán azonosulhattam volna később. Valószínűleg ebben is az édesanyámnak való megfelelés vezetett, mert úgy éreztem ő neki okoznék csalódást, ha olyat tennék, amit nővel szemben nem cselekedhet egy férfi. (Pedig túlzás nélkül állíthatom voltak a nárcimnak olyan húzásai, amikért a szakítást követő hónapokban, amikor kezdett kitisztulni a kép, nem 1 díszpárna bánta az évekig elfojtott haragomat.)

illogikusszurrealizmus 2018.07.17. 14:38:54

@hübrisz: Kedves Hübrisz! Én bírlak nagyon. :)

Más: remélem nem köveztek meg érte, mert nem felmenteni szeretném a nárciszokat, csak tegnap megéreztem valamit a működésükből. Csak üldögéltem nyomorultul egy padon és hirtelen bevillant, hogy hogyan láthat ő engem. És olyasmit éreztem, valami olyan mélységes mély sóvárgást, mint, amit a kipirosodott szemű full drogosok érezhetnek, akik reszketnek az anyagért. Kímélet nélküli sóvárgást, olyat, hogy mindegy mi az ára kell nekem, megszerzem az életem árán is. Hogy szinte ő akar lenni én, mert sóvárog az életörömöm és szeretetem iránt.
Így most már értem, hogy miért mondja, hogy "szeret" és hogy a "legnagyobb szerelem" vagyok. A legjobb hasonlat az, hogy mintha az ő lelkének űrjét az enyémmel akarná megtölteni, és észre sem veszi, hogy közben elpusztít.

Persze ez nem menti fel és ettől nyilván nem mehetek és nem is kívánok visszamenni hozzá, csak most értettem meg, miről ír Bánki György, a Baktay házaspár videósorozatát, és Dubarry írását, hogy ők is szenvednek nagyon. Hogy emiatt "még jóízűen haragudni se lehet rájuk".

Nyilván, még egyszer mondom ettől még kihasználnak másokat, de így pláne nem megy, hogy utáljam. Mondjuk nem is cél a gyűlölet, inkább az, hogy elengedjem, mert egyértelműen képtelenség rajta segíteni. Sajnos.

2018.07.17. 14:47:59

@Hunedem:
Ismét tanultam valamit: Pán Péter szindróma.

Eddig "mamahotel"-ként ismertem...
Amikor az ifjú(?) felnőtt jogokat akar gyakorolni felnőtt kötelezettségek nélkül...

A párnákat ne bánd. :)

2018.07.17. 17:26:04

@illogikusszurrealizmus:
Nem "kell" rájuk haragudni, az csak egy lehetőség... :)

Amikor az ex-nárcim aljasságaira gondolok, tulajdonképpen az önbecsülésemet stabilizálom. (Nehogy -kellő utálat híján- elgyengüljek és a játékszere legyek...)
Bevált.

A csatákat ő nyerte, a háborút én.

(Bár nem háborút akartam...)

Nárciszkertész 2018.07.17. 17:48:43

@illogikusszurrealizmus: "Hogy emiatt "még jóízűen haragudni se lehet rájuk"."

De igen, lehet. Drága Szürreál, már megint elfelejted a lényeget: ők nem kis 2éves, védeni való gyerekek, hanem felnőtt, önálló tudattal, értelemmel rendelkező FELNŐTT emberek. Igen, nyomorultak,méghozzá nagyon nyomorultak. De ez NEMNEMNEM a te problémád. Nem a te dolgod sajnálni őt azért, mert megpróbált tönkretenni. Nem a te dolgod azon gondolkodni, hogy "jogos-e", hogy haragszol, mert hiszen jajjszegény, milyen nyomorult. Az. Ééééés???? Te nem vagy? Ja, de. Miatta. Amiatt, amit ő okozott benned. Akkor kit is kell sajnálni? Ja, nincs több kérdésem.

Nagyon fontosat ír Hudenem: bizony, nagyon igaz, meg kell tanulni haragudni IS. Fogadd el végre, hogy a haragod jogos. És merjél végre igazán haragudni, és nem bocsánatot kérni ezért. Az ő nyomora nem a te problémád.

Még mindig nem megy neked, pedig ez a dolog egyetlen kulcsa, hogy ne körülötte pörögjél fejben. Nem tudom, hogy van-e ennél nehezebb, mint ebből kiszállni, mert szó szerint pörögsz körülötte, ésebbe annyira beleszédülsz lelkileg, hogy amikor egy pillanatra megállsz, forog veled a világ, és nem tudod, hogy hol vagy.

Nagyon jól írod, hogy ők sóvárognak azokra a valódi érzésekre, amikről látják, hogy benned megvannak. Azt hiszi a drága, hogy ha belőled kiveszi, akkor neki majd lesz olyanja. Nem lesz.

Még egyszer: AZ Ő NYOMORA NEM A TE PROBLÉMÁD.

Te egyetlen valakiért vagy felelős, és az saját magad vagy.
De szerencsére tudod te ezt, csak még csinálni nem megy, de menni fog, mert akarod.

És olvastam azt is, amit priviben írtál, de figyuzz: az eddigi szürreáliát harmadik hatványra emelő szürreáliának érzed ezt, meg sorsszerűnek, gondolom. NEM AZ. Csak abban a kontextusban válik azzá, amelyben magyarázatokat akarsz találni mindenre... Erről beszéltünk már sokat-sokat. NE AKARJ magyarázatokat találni mások viselkedésére, mások mondójákára. Hadd mondják. Biztos oka van, hogy mondja. Oké. De az az ő oka, nem a tiéd. Neked nincs dolgod mások egyéni szociális problémáival. ;) Van neked épp elég: a sajátod. De nem abban a vonatkozásban, amelyben ők is a probléma kiváltói és okozói. Csakis abban a vonatkozásban, amennyiben te - tőlük TELJESEN FÜGGETLENÜL - felelős vagy a saját jóllétedért. Nemtom, hogy ez most így követhető-e, kicsit félek, hogy nem annyira, mert épp nem vagyok túl összeszedett.
NEM KELL megmagyaráznod mindent, ami körülötted történik. NEM KELL okokat keresned mások viselkedésére. Inkább annak keresd az okait, de nagyon, hogy mi a kiscica-csíkjáért ragaszkodsz hozzá annyira, hogy állandóan meg akard magyarázni, hogy ki mit miért mond vagy csinál... Mondja. Csinálja. Nyugodtan. Semmi baj. Tényleg. Csak neked nem muszáj, hogy közöd legyen hozzá.

(Félre ne érts, nem kiröhöglek vagy ilyesmi, tudod jól, hogy keresztülmentem ezen én is. De sajnos az van, hogy innen kívülről legfeljebb csak ötleteket tudunk adni itt mindannyian, hogy mit igen és mit ne. De végigcsinálni sajnos csak te fogod tudni... A saját válaszaidat a saját valódi kérdéseidre - amelyek függetlenek a nárcitól - csak te tudod megtalálni sajnos... De menni fog, úgyhogy hajrá!)

illogikusszurrealizmus 2018.07.19. 13:12:14

@Hunedem: Kedves Hunedem! Köszi szépen, igen, erre én is gondoltam, hogy benézett engem, hogy mégis bírok nélküle lenni. Bár valahol a kapcsolatunk alatt is érezte, mert a fejemhez vágta sokszor, hogy minek akarok énidőt, meg minek annyi barát, úgyse érek nekik annyit. Nekünk mindig együtt kéne lennünk...

@Nárciszkertész: Kedves Kertész! Próbálok elszakadni nagyon, most tartunk másfél hétnél, szerintem ezért vagyok még ennyire rápörögve. Ahogy a pszichológus fogalmazott az van, hogy még mindig nagyon szeretem és hoztam egy nagyon racionális döntést, ami mellett nem könnyű kitartani, pláne, hogy a másik fél még bombáz. Azért már jobban vagyok, hála Istennek, a barátaimnak és a gyerekeimnek. Meg tudtam már állni, hogy ne válaszoljak az üzenetére (bár gondolom, még fog keresni). Már nem akarok elpusztulni nélküle (végig ezt sulykolta, hogy egymás nélkül belerokkanunk az életbe), már érzem, hogy ha lesznek is még nehéz napok és fájdalom, de lassacskán majd továbblépek valahogy.
És hogy miért ragaszkodom még mindig hozzá egyáltalán? Hát ezen van még mit dolgozni; meg akarom menteni, segíteni rajta, dehát minek? Nem lehet. Agyban már rég tudom, szívben meg még alakul.

illogikusszurrealizmus 2018.07.20. 14:36:33

Haladó nárciáldozatoknak ajánlom, relaxációs zenének:

taichiteacher.bandcamp.com/track/te-vagy-az-oka-youre-to-blame

:))))))))))))))))))))))))))))))))))))

2018.07.20. 16:00:59

@illogikusszurrealizmus:

:)))))))))))))))

Ezt meg hogy találtad? :))))))))

Zsargonnyelven azt mondanám, behalok... :)))))

Almandin 2018.07.22. 17:13:49

@hübrisz: Aki ilyet megcsinál, az nagy balek. Ha nekem lenne férjem, ő se tehetne velem ilyet. Miért nem a saját nevére vesz fel valaki kölcsönt? Azért, mert talált egy balekot, aki ezt megteszi. Sokszor direkt ezért csábítják el az illetőt. Ez nem újkeletű jelenség egyébként, de a mai nagyvárosi élet kedvez ennek, mert kevés ismerősbe botlik valaki pl. egy netes társkeresés kapcsán.
Velem is történt olyan, hogy az egyik volt párom velem akart új autót vetetni magának. Adjak kölcsön kétmilliót, hogy lecserélhesse a kocsiját. Elutasítottam. Mondtam neki, hogy kis összeggel kisegítem, ha bajban van, de ez túlzás.
Ismerőssel a következő történt: fiatalon megözvegyült, pár évvel a férje halála után megismert egy férfit. A nőnek volt egy másfél szobás lakása, erre a pasi beköltöztette a félszobába a rokonait, utána kitalálta, hogy a nő írjon alá egy áladásvételi szerződést. Mondtam a nőnek, hogy ilyen nincs, ki akarják tenni a lakásából, nehogy elhiggye a mesét. Szerencsére nem is tette meg.
Nagyon vigyázni kell, mert sok a szélhámos, sőt, a lakásmaffiózó is, akik előszeretettel hálóznak be magányos nőket.

Almandin 2018.07.22. 18:08:19

@Almandin: Még valami: sajnos társadalmunk arra tereli a nőket, hogy a házasságban kötelező mindent bedobni a közösbe, a házassági szerződést bizalmatlanságnak találják. Sőt, sokan elítélik azokat, akik ilyet kötnek. Pedig bölcs dolog. A szeretet nem kell, hogy párosuljon vakbizalommal. Magas bizalmi szint kell, de élő embernek 100%-os bizalmat adni veszélyes. Ismerőseidnél valószínűleg sok benevelt dolog lehet, a szüleik arra nevelhették őket, hogy mindent tegyenek meg a férfi kedvéért, mert az a női hivatás. Pluszban sok romantikus regényt olvashattak, amelyek hamis képet alakítottak ki a férfi-nő kapcsolatról. Sok szülő balekre neveli a gyerekét. Sokszor a dependens személyiségzavarosok vihetők bele ilyen őrültségbe (hitelfelvétel a másik számára).

2018.07.23. 18:21:51

@Almandin:
Persze, hogy balek. De miért balek? Mert jóhiszemű, és mert meg akar felelni a férfinak. Meg akarja tartani a férfit. Miért is? Mert nincs másik, nincs jobb.

(Egyébként én is nagy "balek" voltam a házasságomban, mert eltartottam a házastársamat... Nagyon-nagyon hülye voltam... És miért? Nem a megtartás végett, hanem mert a felmenőim életében is azt láttam, mindig a nő húzza az igát... A tudatalattim irányított, aztán rájöttem, mekkora marha vagyok...)

Mondtam az ismerőseimnek, meneküljenek. A pénzt úgysem kapják vissza, csak egyre többet veszítenek... A lábtörlő státusznál még az egyedüllét is jobb. Egyetértettek. Az eszükkel tudják, csak hát az ösztönök... (És ahogy írtad, a dependencia.)

A házasság nagyon kockázatos vagyonjogi szerződés. Az én időmben még nem volt internet..., talán lehetőség sem volt effajta szerződésre, de, hogy a köztudatban ismeretlen volt, az biztos. (Bónuszként az én válóperem az 1952. évi Csjt. vagyis a cca. 60 éves, teljesen elavult tv. szabályai szerint zajlott. Azóta volt egy rendszerváltás, átalakultak a tulajdoni viszonyok… Közben –részben- módosították a Csjt.-t és 2013-ban bekerült be a Ptk.-ba, de nekem még a régi szerint kellett lefolytatni az eljárást. Ha előbb történik a tv. módosítás, jó eséllyel nem tartott volna 9 évig a procedúra.)

A házasság csak az élősködőknek buli, azon kívül senki másnak. Ehhez képest még mindig meglepően sokan kötnek házasságot. A házassági szerződés sem teljes védelem, mert van egy csomó dolog, amit nem lehet előre látni, és akár arra is le kell(ene) szerződni, hogy kié lesz a szülői felügyeleti jog, mennyi lesz a tartásdíj összege és így tovább. Meg arra is, ki mosogat és ki hány puszit ad a másiknak. Magyarországon a szerződésfegyelem a béka segge alatt van... És hiába szerződtünk le heti x puszikára, ha nincs betartva, nincs jogorvoslat, csinálhatod végig a válást… Persze, lehetnek a szerződésnek olyan pontjai, mely szerint, ha nincs meg az x puszika, akkor a szerződést szegő x millió kártérítést fizet... (Ahogy tőlünk nyugatabbra ez már teljesen természetes.)
Ne de, egy szerződéstől lenne működésképes a házasság? Sajnos nem.
Ami a tudatos kontrollunkon kívül esik, arra nem érdemes szerződni, mert BETARTHATATLAN. Ergo, teljesen értelmetlen dolog, ill. óriási csapda a házasság.

Ha házasságban élő személy hitelt vesz fel, akkor egyetemleges mindkét fél felelőssége, még akkor is, ha a másik félnek nem volt tudomása a kölcsönről, tehát házasságban élve nem tudsz nem balek lenni. (Kivéve, ha van házassági szerződésed, ami magában foglalja a hitelfelvételre vonatkozó szabályokat is.)

De most komolyan, életszerű az, hogy mondjuk vacsorafőzés közben fellapozzuk a 368 oldalas házassági szerződést, és az 1218. § (4) bekezdés c) pontját odatoljuk a házastárs elé (mármint , ha egyáltalán otthon tartózkodik), miszerint kedd este neki kell teríteni az asztalt? Különösen nárcipata házastárs esetén… :)

És akkor térjünk vissza ennek a problémakörnek a gyökerére: a nőknek mindenüket (testüket, pénzüket, lelküket) FELTÉTEL NÉLKÜL oda kell adni a férfinak , ha nem akarnak egyedül élni. (A testünket, pénzünket használják, a lelkünket széttapossák...)
Nárciszkertész gyönyörűen leírta az öntudatra ébredésének (önismeretének, önbecsülésének) tételeit az „Új év, új élet – nárci nélkül” c. írásában.
És mi következik ebből?
Amelyik nő megtanult nemet mondani a férfinak – és ezt következetesen be is tartja, nincs elgyengülés - az megvette az örökjegyet az egyedül élő nők klubjába. Ez van.

Teljesen véletlenül találtam rá egy írásra egy női hetilapban (2017. novemberi), Márai házasságáról szól.
Márai már a mézeshetek alatt(!!!) így nyilatkozott: „Nem éreztem jól magam a házasságban. Külön élt bennem az, amit Lola (a felesége) iránt éreztem, s külön fejlődött feszengésem és ellenkezésem egy olyan állapottal szemben, amely oly idegen volt, mintha máról holnapra sarkövi éghajlat alatt kényszerülnénk élni. Egyszerűen hiányzott a felszerelésem e veszélyes expedícióhoz, a házassághoz. Megszoktam, hogy szeretek valakit, aztán elfelejtem.”
Márai persze házasan is „szeretett és elfelejtett”…
Még egyszer:
„külön fejlődött feszengésem és ellenkezésem egy olyan állapottal szemben, amely oly idegen volt”
„hiányzott a felszerelésem e veszélyes expedícióhoz”
Erről beszéltem: a férfiaknak a természet nem adott „felszerelést” a párkapcsolathoz. Genetikusan alkalmatlanok rá. Még nárcinak se kell lenni hozzá. Nem bírják a hámot. Nomádok.
Csak ezt nem mondja meg senki IDŐBEN a nőknek.

Hát ezért lesznek-maradnak a nők „balekok”.
Senkitől nem szeretném elvenni a reményt, csak az újabb pofonoktól megkímélni…

2018.07.23. 18:49:35

Feszültségoldásként :) javaslom, nézzétek meg a "Nejem, nőm, csajom" c. magyar filmet.
Vígjáték, pörgős, jó a szereposztás, de közben nagyon tanulságos is... 4 különböző történet, de az alapprobléma mindenhol ugyanaz...

Gömbi30 2018.07.24. 21:39:52

Még pár hónapja megirtam a történetemet, 30 év együttélés, 29 év házasság után, 6 éve léptem, a lelépést 2 évig készitettem elő. Ha korábban tudtam volna a nárcisztikus emberek hihetetlen kártékonyságáról és detektáltam volna, hogy az én drága jó férjem tökéletesen kimeriti az összes kritériumot, alkoholizálással megspékelve, akkor már biztos hamarabb léptem volna, mert reménytelen. Most még a válásig kell eljutni, vagyonjogi szerződés már végre lett a héten, de ehhez is csak erőteljes zsarolással jutottam el, hónapokig beteg voltam, szinte járóképtelen, mikor a legrosszabbul voltam, odahivtam a nárciszt, hogy most már végre egyezzünk meg ebben, irjuk alá a nyomorult papirt, mert megrokkanok és el kell tartania. Jajjveszékelt egy sort látványosan, nyilván felmérte a várható veszteségeit, majd hetekig meg se kérdezte, hogy túléltem-e a legsúlyosabb állapotot, (biztos szólt volna valaki neki egy idő után, ha mégsem.....) Persze, az eszébe se jutott, hogy megkérdezze, tud-e segiteni valamit, pl. hozzon-e egy karton vizet, pedig naponta 2x megy el kocsiva a lakásom előtt. Miközben ezt leirom, csak most megdöbbenek rá, hogy valaki, akinek több évtizedig mosod a sz......s gatyáját, főzöl, takaritasz rá, gyereket szülsz neki stb.. ilyen módon tud viszonyulni illetve nem viszonyulni a még papiron házas társához. Igy hát Hübrisz házasság ellenes irásával csak egyet tudok érteni, Mindeközben a lányaim most házasodtak, házasodnak, tele reménnyel... A tavalyi esküvön a vendégek kaptak egy papirt, hogy irjanak jó tanácsokat az ifju párnak... hát én ezt elblicceltem. Nem tudnék jó tanácsot adni.
Közben már nagyjából meggyógyultam, a szerződés pedig sokat javitott a hangulatomon.

Almandin 2018.07.24. 22:33:05

@hübrisz: Szerintem azért gondolkodsz így, mert megfelelési kényszeres lehetsz. Egyáltalán nem kötelező lábtörlőként viselkedni egy kapcsolatban. Vannak jól működő házasságok, még ha kevesebb is, mint a rosszul működő. Valószínűleg otthon beléd verték anno, hogy mindenben ki kell szolgálni a férfit, különben elhagy és most is ez kattog benned. A gyerekkori és felnőttkori molesztálások pedig elhitették Veled, hogy minden férfi disznó. Balszerencsédre kifogtál néhány nagyon súlyos esetet.
A házassági szerződésben valóban ki lehet térni a hiteles dolgokra is. A szexuális intimitásra kitérni benne szerintem ízléstelenség, olyat én tuti nem kötnék.
Márai életéről meg azt a következtetést levonni, hogy olyan az összes férfi, mint ő volt, nagy logikai hiba. Egyrészt nem a mai kor embere volt, másrészt egy emberből következtetést levonni az összes többiről totálisan illogikus.

Almandin 2018.07.24. 22:35:45

@Gömbi30: Jobbulást kívánok, nagyon együttérzek, azért is, mert több évtizedet töltöttél egy ilyen parazitával.
Ennél már csak jobb lehet!

2018.07.25. 09:01:16

Köszönöm a kommenteket, majd jövök, írok egyelőre meló van. :)

2018.07.25. 18:46:41

@Gömbi30:
A válásom 7. évében kezdtem látni az alagút végén a fényt...
A bíró is, alperes is arra várt, hogy feladjam. Nem adtam fel.
Ha eddig is csak egy haszonállatnak tekintett a férjed (bocs a kemény fogalmazásért, de nem beszélek mellé - én is az voltam), ezután sem fog változni, sőt. És készülj fel a legrosszabbra... A bosszúira...
Kitartás!

A lányaid. Most még kómában vannak.

Eszembe jutott egy történet. Velemkorú, kedves, rendes nőismerősöm 25 év után vált hasonló okokból... Ő szerencsésebb volt nálam, 6 év alatt lezajlott a pere. Majd rendeződött a helyzete, közben a gyerekei (2 fiú, 1 lány) is felnőttek.
Egyszer bejött hozzám, és mondta, férjhez megy a lánya, mutatta a fotót a kiválasztott esküvői ruháról és előkapta a szatyorból a hozzávaló cipőt, nézzem meg milyen fantasztikusan passzol a ruhához... (Láttam, nincs értelme megkérdezni, hogy azok után, amin átmentél, szerinted tényleg ez a fontos?....)
Fél év múlva újságolta, hogy gyermeket vár a lánya.
Fél év múlva hozta a fotókat az újszülöttről. Bűbájos gyermek és kismama, kispapa a fotókon... A tökéletes családi idill...
Fél év múlva újabb fotók a gyermekről, és közölte, hogy költözik haza a lánya, mert válnak. Rájött, csalja a férje.
Kb. 1 év múlva találkoztam a lányával a cukrászda előtt. Gyermek a babakocsiban, új pasi, és a pasi fagyiját is ő fizette...

A gyerekeinket valamennyire megvédeni a csak a tudatosságra neveléssel lehet. Ehhez azonban nekünk magunknak is tudatosnak kell lenni...
Persze, egy férfijogú társadalom a végsőkig akadályozza a nők (ön)tudatra ébredését...

Ez is eszembe jutott:
barokeszter.hu/2014/12/25/a-noi-let-legnagyobb-illuzioja-az-en-vagyok-a-kivetel-szindroma/

2018.07.25. 20:19:56

@Almandin:
A megfelelés-kényszer asszem talált-süllyedt. Bár ez inkább már csak múlt idő.

Elvileg valóban nem kötelező lábtörlőnek lenni egy kapcsolatban.
Elvileg.
Nárciszkertész valahol nagyon jól leírta, hogy legtöbbször észre sem vesszük a lábtörlő státuszunkat...
És gondolj arra is, ahol gyerek van, a gyerek gondozása, eltartása nem kívánságműsor, nem bojkottálhatod a lábtörlőséget, mondván, ha apuka nem végzi el x feladatot, akkor Te sem...

Azt írod, vannak jól működő házasságok.
Akkor ehhez tisztázni kellene, hogy mit értünk a jól működő házasság alatt. Számomra azt jelenteni, hogy nincs alá-fölérendeltség, alap a kölcsönösség, az érzelmi, szociális, szexuális, gazdasági (sorrend mindegy) egyensúly, egység.
Ilyen viszont -az ismert okok miatt- nincs, nem lehetséges...
Lehet, hogy írtam már, de nem tudom elégszer írni: a férfi SOHA nem adja oda a nőnek a lelkét, és a férfinak SOHA nem kell a nő lelke.
Lehet, hogy valami kívülről harmonikusnak látszik, de az csak képmutatás...
A nagy ház, nagy autó, nagy nyaralás is csak pazar díszlet, de nincs mögötte érzelmi egység. És minden kapcsolat ezen vérzik el... Ez a muníció hiányzik. És marad a kirakatélet. (Már aki bírja...)

A házasságnak a szexualitás szerves része, lehet szemérmeskedni, de egy alapos szerződésnél kikerülhetetlen. Biztosan olvastál Catherine Zeta-Jones h. szerződéséről: ha a férje (Michael Douglas) bizonyítottan félrelép, azon nyomban 5 millió dollárra jogosult... :))

Márai (és Popper Péter) felismerte és kimondta, amit a patriarchális társadalmakban SOHA, SENKI nem mond ki.
Márai korában társadalmi előírás volt a házasság, és ennek ellenére ki merte mondani, azt amit...
Nem Márai nyilatkozatából következtetek az összes többi férfi működésére, hanem fordítva: Márai kíméletlenül egyenesen megfogalmazta a férfiak működését, de pontosan tudta, hogy egy totálisan képmutató (keresztény) társadalomban csak egyes szám első személyben beszélhet, ha nem akarja, hogy kivéreztessék...

Gömbi30 2018.07.25. 22:29:36

Tegyük fel, akadhatnak normális emberek, nem nárcik, nem örültek, meg ilyesmi, szimplán normális, jószándékú, kellemes emberek. Ilyen volt férfiban pl. az édesapám, ilyen a testvérem, akadnak a barátaim között is normális párok, tudnak együttélni, nem a másik agyára menni. Ne zárjuk ki, hogy van ilyen. Ez egy pech, hogy nekem ez a hülye jutott, többször próbáltam kimászni az egészból, kemény energiákkal kellett őt 'szinten tartani', azaz, hogy ne hatalamasodjon el mindenen a hülyesége.Amikor másra kellett az extra energiámat forditani, mindig történt valami galádság.Amikor szüksége volt arra, hogy segitsem őt a karrierjében, amiko Mikor átlépte az ötvenet, rájött a férfi pánik, vagy van biztos van ennek szakszerü neve, amikor olyan projektje volt, amihez minden este termelési értekezlet volt otthon, baromira normális tudott lenni. Most már az örök ifjuságra hajt, úgy is öltözik. Már várom a tetkót és a hajfestést. Ehhez egyre fiatalabb nőkkel kavar, pénz. és pozició van hozzá. Szegények, nem tudják, kivel kezdtek. Szerintem menni fog a válás végre.

Gömbi30 2018.07.25. 22:36:34

Kis kavarodás volt az előzőben, HELYESEN
Tegyük fel, akadhatnak normális emberek, nem nárcik, nem örültek, meg ilyesmi, szimplán normális, jószándékú, kellemes emberek. Ilyen volt férfiban pl. az édesapám, ilyen a testvérem, akadnak a barátaim között is normális párok, tudnak együttélni, nem a másik agyára menni. Ne zárjuk ki, hogy van ilyen. Ez egy pech, hogy nekem ez a hülye jutott, többször próbáltam kimászni az egészból, kemény energiákkal kellett őt 'szinten tartani', azaz, hogy ne hatalamasodjon el mindenen a hülyesége.Amikor másra kellett az extra energiámat forditani, mindig történt valami galádság.Tegyük fel, akadhatnak normális emberek, nem nárcik, nem örültek, meg ilyesmi, szimplán normális, jószándékú, kellemes emberek. Ilyen volt férfiban pl. az édesapám, ilyen a testvérem, akadnak a barátaim között is normális párok, tudnak együttélni, nem a másik agyára menni. Ne zárjuk ki, hogy van ilyen. Ez egy pech, hogy nekem ez a hülye jutott, többször próbáltam kimászni az egészból, kemény energiákkal kellett őt 'szinten tartani', azaz, hogy ne hatalamasodjon el mindenen a hülyesége.Amikor másra kellett az extra energiámat forditani, mindig történt valami galádság.Amikor szüksége volt arra, hogy segitsem őt a karrierjében, amikor olyan projektje volt, amihez minden este termelési értekezlet volt otthon, baromira normális tudott lenni de ahogy átlépte az ötvenet, rájött a férfi pánik, vagy van biztos van ennek szakszerü neve,. Most már az örök ifjuságra hajt, úgy is öltözik. Már várom a tetkót és a hajfestést. Ehhez egyre fiatalabb nőkkel kavar, pénz. és pozició van hozzá. Szegények, nem tudják, kivel kezdtek. Szerintem menni fog a válás végre.

2018.07.25. 23:14:03

@Hunedem:
Az a bizonyos "vadászengedély" a genetikai kód. A vadászat legyőzhetetlen ösztön és ezt kell a társadalmaknak kezelni. És hogyan kezelje úgy, hogy a kecske is meg a káposzta is megmaradjon? Vagyis az utód is életben maradjon, azaz biztosított legyen a reprodukció, a hím is kiélhesse az ösztöneit - és mindezt úgy, hogy a nő lehetőleg ÖNKÉNT működjön együtt, de a nő feletti hatalom is megmaradjon - vagyis a nő NE LÁZADJON: a férfi élete, ösztönei kielégítése kényelmes és folyamatosan biztosított legyen.
A fentiek megvalósításához elengedhetetlen a nők leigázása és manipulálása.
Ja, majd' elfelejtettem, az ősközösség felbomlásával kialakult a magántulajdon - ami azt is jelentette, hogy a vagyon tulajdonosa a vér szerinti utódjának akarta biztosítani az örökséget, tehát a nő szexuális magatartását szabályozni kellett...
A nőknek kötelező lett a monogámia, de ezzel együtt párhuzamosan a férfiaknak nem... (Mert nem is lehet monogámiára bírni a férfiakat.)
És ebben évezredek óta nincs változás, csak a csomagolás (manipulációs trükkök) lett más...

Idézlek:
"az otthoni családszerkezet legalább feltételezett egy igazi FÉRFIT. 20-30 fős osztályokra jutott talán 1-2 ilyen család (...), a többi mind csonka családból jött,

Az általad leírt arány is bizonyítja, hogy a férfi kimenekül a családosdiból... (Miután nomád...)
A férfi nem a "vadászképző iskola hiányosságai" miatt menekül ki a családosdiból-gyerekesdiből, hanem mert nomád. Poligám.
Továbbá, a vadászképzőben vadászokat képeznek, nem monogám, mosogatni, gyereket gondozni imádó férjeket... :)

"... felnőttkorú kisfiú, akik még 30-40 évesen is keresik a saját identitásukat."

Ez is a hatalmi manipuláció következménye. Ugye, a társadalmi elvárás az lenne, hogy az ifjú férfi házasodjon, gyereket nemzzen és gondozzon (eltartson). De az említett 30-40 éves nem érti, hogy miért is kellene neki házasodni, gyerekezni... Nem érti, miért várják tőle azt a bizonyos "felszerelést" (Márai...), amivel nem rendelkezik, ami nem az identitása része...
Csak szexet akar, azt pedig megtalálja házasság, párkapcsolat, gyerek nélkül is.
Mamutra sem kell vadászni, mert a mamahotelben tele a hűtő...
Akkor mit is akarnak tőle???
Hát persze, hogy teljes a zűrzavar...

Írod, hogy a volt nárcid időközönként (szükség szerint...) terhességet színlelt. Bocs, de ebben Te is hibás vagy!
Ha én nem akarok gyereket, akkor ÉN MAGAM gondoskodom a fogamzásgátlásról. Akár nő vagyok, akár férfi. Kétségtelen, hogy kényelmesebb a másikra bízni, de a következményeit NEKEM kell viselni.

Almandin 2018.07.25. 23:30:55

@hübrisz: A férfiak valóban poligámabb természetűek a nőknél, de sok olyan házasság van, ahol néha kilengenek, de az összetartozás nagyon erős. Attól, hogy Te nem tapasztaltad meg, még létezik lelki kapcsolat is férfi-nő közt, én is átéltem-átélem. Ritkán, de van hű férfi is, aki megálljt tud parancsolni magának. Szerencse kell ahhoz, hogy az ember ilyet találjon. De ha nem teljesen hűséges a férfi, de jó érzelmi kapcsolat van, attól se dől össze a világ. A fiatal lányokat ma arra nevelik, hogy a legszörnyűbb, ami történhet velük, ha a párjuk félrelép. Olyan férfiideálokat mutatnak nekik, akik nem léteznek, ezért a későbbi csalódás garantált. Pedig sokszor semmi megalázási szándék nincs a férfi kisebb félrelépéseiben (tartós kettős élet, komoly kapcsolat mással az már súlyosabb kérdés). Az a megalázó, amit én annak érzek. Az egyik embernél összedől a világ, ha megtudja, hogy elment egy prostival a párja, a másik meg vígan jár a swingerklubba. Nem vagyunk egyformák.
A szorongásos zavarok egyik megnyilvánulása a katasztrofizálás. Én azt látom, Nálad ez ezerrel működik. Nem véletlenül mondják: "Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!".

Almandin 2018.07.25. 23:35:36

@Almandin: Kis olvasnivaló:
pszichologuskereso.hu/blog/gondolkodasi-hibaink
Hübriszre az első 3 kitétel tökéletesen ráillik, de a többi is gyanús. Nekem az a gyanúm, hogy generalizált szorongása van, ami így nyilvánul meg nála (plusz depresszió).

2018.07.25. 23:44:42

@Almandin:
Azt a bizonyos összetartozást úgy hívják, szociális monogámia. Nem akarnak bútort fűrészelni...
a leleki kapcsolatot csak a nők képzelik bele... Önmegnyugtatásként...

Írod, "ritkán, de van hű férfi is".
Mennyire ritkán? És meddig hű? Úgy értem, hány hétig? :)
Azt is írod, "szerencse kell, hozzá", hogy ilyet találjunk... (Igen, mint a lottó ötöshöz... :) )
Látod, magad is elismered, hogy, "ritkán" meg "szerencse"... :)

Almandin, a vállalkozásomat azok a bizonyos "jó házasságok" tartották el. Azok, amelyek kívülről szépnek, jónak látszottak, de belül rothadtak... Az enyémmel együtt.

Almandin 2018.07.25. 23:50:08

@hübrisz: Milyen érdekes, hogy felgyorsult a világ. Amire az anya 25 év után szánta el magát, a lányának elég volt egy év is. Nem ez az egyetlen pár, ahol ez a tendencia megfigyelhető.
Ezt főleg a fogyasztói szemlélet térhódításának lehet betudni és annak, hogy a mai fiatalok többsége nem szeret küzdeni, az első kanyarban válnak. Tisztelet a kivételnek.

Almandin 2018.07.25. 23:52:47

@hübrisz: Engem se a látszat érdekel. Nem szoktam bedőlni idillikus képeknek. Azt belül érzik a felek, milyen a kapcsolatuk, lehet, hogy egy civakodósabb pár jobban szereti egymást, mint egy idillinek tűnő.
Őszintén szólva engem mások házassága, belső magánügyei nem érdekelnek, magamra koncentrálok ilyen szempontból.

Almandin 2018.07.25. 23:54:40

@hübrisz: Lelki kapcsolat lehet nem összeköltözött feleknél is. De a Te szerencsétlen gondolatmeneted szerint ott is csak valami érdek van, semmi más. Tipikus fekete-fehér gondolkodás és katasztrofizálás.

2018.07.25. 23:59:06

@Almandin:
Igen!
Én azt látom, hogy a kapcsolatok zöme átlag 2-3 évig tart, ha van benne gyerek, ha nincs.
Nem szeretnek küzdeni, egyetértek, de ha felméri, hogy nem érdemes, mert nem lesz érdemi változás, akkor miért küzdjön? Meg nem lég csak az egyiknek küzdeni... Itt is a kölcsönösség hiánya...

2018.07.26. 00:00:14

@Almandin:
Mit nevezünk lelki kapcsolatnak?

2018.07.26. 00:08:44

@Almandin:
Egy fenét katasztrofizálok. :) Csak nem veszem meg a vasat aranynak.
A nárcipaták lelepleződésénél is azért kapunk sokkot, mert kiderül, hogy az első perctől minden hazugság volt.
Ezért célszerű mindent annak nevezni, minősíteni, ami. Aki szenvedni akar, nyugodtan ámítsa magát. Én nem teszem.

Almandin 2018.07.26. 00:09:34

@hübrisz: Ezt a jelenséget szociológusok és pszichológusok hada vizsgálja. Én a felgyorsult világot is oknak tartom. De ez nagyon összetett, nincs lehetőség pár mondatban kifejteni.

Almandin 2018.07.26. 00:15:38

@hübrisz: A pszichés bajoknál gyakori, hogy nincs betegségbelátás. Neked nagyon eltorzították a gyerekkori negatív élményeid a gondolkodásodat, valóban szakemberre van szükséged. Ráadásul a "jószándékod" többet árt, mint használ, mert ezen a blogon sok olyan ember van, aki most van súlyos lelki krízisben, az ő állapotukon ronthat is, ha egy nagyon pesszimista plusz szemfelnyitási kényszerben szenvedő ember fejtegetéseit olvassák. Csupán még mélyebbre zuhannak a szakadékba. Szélsőséges esetben egy nárcisztikus által agyonkínzott áldozat a Te eszmefuttatásaid miatt fogja az öngyilkosságot választani, mert Te még a reménysugarat is el akarod Tőlük venni.

2018.07.26. 00:33:38

@Almandin:
Az embert általában az viseli meg legjobban, amire nincs felkészülve...
Valaki kilép egy bántalmazó kapcsolatból. És várja a csodát... De a csoda nem jön, csak újabb pszichopaták... És akkor lesz öngyilkos. Mert több traumát már nem bír elviselni...
Ha viszont úgy rendezi be az életét, hogy csodavárás helyett ELÉRHETŐ céljai, vágyai legyenek, akkor nem vesztegeti az időt a semmire, ill. az újabb pofára esésekre, kínokra.
Én racionális vagyok. Megvizsgálom, kiértékelem, mi elérhető, mi nem. És ami elérhető, azt teszem.

Írtam is fentebb, hogy nem a reményt akarom elvenni, az újabb traumától szeretnék védeni.

Lehet engem szélsőségesnek nevezni, de az is szélsőséges nézet, hogy valaki miattam lesz öngyilkos.

2018.07.27. 09:11:35

@Almandin:
Mit is mondott Popper Péter?
Ebben a társadalomban minden inverz: nem az a bűnös, aki elköveti a bűnt, hanem, aki kimondja.
Szóval, nem a hatalmi tudatlanságban tartás és/vagy a szarházi férfiak miatt lesznek öngyilkosok a nők, hanem azért, mert kimondom azt, amit...

Látod mennyire tökéletesen működik a hatalmi manipuláció?

2018.07.27. 18:32:20

Ajánlom figyelmetekbe:

www.martonffyandras.hu/narcisztikus-gyereket-nevelunk

És itt van még egy, aminek látszólag nincs köze a nárcizmushoz, de valójában nagyon is sok: nincs jobb táptalaj számukra az olyan közegnél, ahol a lányok már 11-13 évesen feltétel nélkül kiszolgálják a fiúk (férfiak) igényeit...

www.martonffyandras.hu/hogyan-teszi-tonkre-kamasz-lanyokat-az-internetes-porno

Erre a mondatra külön felhívom a figyelmeteket:
"...Női egyenlőség ide, politikai korrektség oda, a férfivilág uralkodik rajtuk. "

(Egyébiránt, Mártonffy András írta az "Egy pszichopata emlékiratai" alcímű könyvet.)

illogikusszurrealizmus 2018.07.28. 10:20:06

Képzeljétek, utoljára még egyszer találkoztunk a nárcimmal. Nekem borzasztóan jót tett, mert kb. szó szerint a nyakamba zúdította a fenti posztban felsorolt vádakat.

Nagyon-nagyon kijózanító volt, sokat csökkent a hiánya miatt érzett fájdalom. Kiderült, hogy folyamatosan bűntudatot keltettem benne, hogy nem kellett volna belemennem a kapcsolatba, ha ennyire nem akartam, mert ezt már előre kellett volna tudnom... Komolyan még az is baj volt, hogy nem haltam bele! Mert van aki szerinte annyira szeret... Szó szerint. Egyszerűen egy színvak embernek próbáltam a szivárványról beszélni.

Igazából utána a barátnőmmel jót röhögtünk, mert annyira - annyira szürreális volt az egész (nicknevemhez híven).

Nem haragszom rá, inkább szánom.

Még távol a teljes gyógyulás, de nekem ez segített, a személyes találkozás a néhány hét no contact után.

Almandin 2018.07.28. 12:47:42

@hübrisz: A második írása tetszett ennek a Mártonffynak. Sok szakember felhívta már arra a figyelmet, hogy a pornó rendkívül káros a társadalomra. A kamaszokra még inkább. Azt felnőtt embereknek is illene tudniuk, hogy az anális szex milyen veszélyekkel jár. Természetesen nem tilos, de nem árt tudni, hogy ez egy veszélyes technika, ami komoly egészségkárosodással járhat. A pornófilmrendezők azért tesznek bele rengeteg extremitást a filmjeikbe, mert a függő fogyasztók már nem izgulnak fel egy normál szex látványától.
A másik probléma a szülők álszemérmessége. Sokan azt hiszik, elég, ha megtiltják a kamasznak, hogy pornót nézzen, és akkor nem is fog. Ezek a szülők elfelejtették a saját kamaszkorukat. Valójában fel kellene készíteni a kamaszt arra, hogy ha belefut ilyen filmbe, akkor az nem a valóságot ábrázolja, és ne akarja a barátnőjén kipróbálni az ott látottakat. Az anális szexről is beszélni kell a kamaszokkal, felhívni a figyelmet annak veszélyeire. Ismeretterjesztő könyveket is érdemes a kezükbe adni.
A férfiakat utáló megjegyzéseidre amúgy már nem írok semmit, mert kifejlett rögeszméd.
Uralkodni is csak azon lehet, aki hagyja magát. A kamasz lányokat is úgy kell szocializálni, hogy nem köteles bármit megtenni a fiújának.

2018.07.28. 13:40:36

@Almandin:
Magam kb. 20 éves voltam, amikor először láttam egy pornófüzetecskét, a szomszédasszony mutatta meg, mint Bécsből hozott „kincset”… (...)
Ha hiszed, ha nem, én addig azt sem tudtam, mi az a pornó. (Mondjuk, nem is veszítettem vele semmit.)
Ma már az óvodások nézik, és az óvodában gyakorolják a látottakat… Szóval, kamaszkorban már késő…
Idézlek:
„Uralkodni is csak azon lehet, aki hagyja magát. A kamasz lányokat is úgy kell szocializálni, hogy nem köteles bármit megtenni a fiújának.”
Ismétlem, sokan sokáig fel sem ismerjük, hogy uralkodnak rajtunk… És ahogy már sokszor írtam, ha gyerek van, nem minden esetben lehet ugrálni…
Azt hiszem, sokkal inkább közös nevezőn lennénk, ha lenne gyermeked. Egy csomó dolgot majd akkor fogsz megérteni ha lesz gyermeked. (Lesz, tervezel?)
A szolganők a lányaikat is szolganőnek szocializálják… És ha esetleg tudatos is a szülő, a kamaszkorú a kortársait helyezi előtérbe… Könnyű mondani, hogy a gyereket így meg úgy kell szocializálni… A tudatos szocializációt különben is már az első perctől kell kezdeni, kamaszkorban KÉSŐ…
Nézd (nézzézek) meg a „Veri az ördög a feleségét” c. filmet. Az anya (Pásztor Erzsi) a nagykorú fiát kényezteti, ajnározza, kíméli, kiszolgálja, a gondolatát is lesi, házimunkának a közelébe sem engedi… Míg ugyanez az anya a lányát nem kíméli semmitől, befogja a házimunkába, stb.
A nők szenvednek a szolgaléttől, a férfihatalomtól, de a gyerekeiket ugyanerre szocializálják… A nők elnyomásának reprodukcióját maguk a nők segítik elő… (A férfiak meg jót röhögnek rajtunk, és szedik a helyzet hasznait…)
Ezért kellene végre felébredni a kómából. Ezt az ébredést léleksimogatással, bólogatással nem lehet elérni…

2018.07.28. 13:45:32

@illogikusszurrealizmus:
Félő, hogy lesz még "utolsó" találkozás.
De látod, fog ez menni.
Amikor a nárcim (a múltkor) váratlanul belibegett a munkahelyemre, és ugyanazokat a paneleket ismételgette, csak megerősítette az undoromat.

Almandin 2018.07.28. 16:09:59

@hübrisz: A Kádár-korszakban valóban nehéz volt ilyesmihez hozzájutni, mert a szocialista erkölcs nevében tiltották a prostitúciót és a szexipar többi formáját. Prostitúció azért létezett, de illegálisan, a pornográfia meg valóban kimerült abban, hogy páran becsempésztek az országba a magánútjaikon vett termékeket. A kamaszok ezeket néha elcsórták, és egymásnak mutogatták, de nem mindenki volt ilyen "szerencsés". Az iskolai vécék falai tele voltak obszcén ábrákkal, de sok kamasz még azt se tudta, hogyan zajlik egy aktus. Lányok nemritkán halálra rémültek az első menstruációjuktól, mert senki nem világosította fel őket. Manapság meg a pornó a tinik első információs forrása, és sajnos azt hiszik, az a valóság. Ezzel sok szenvedést alapoznak meg maguknak és a partnereiknek, most nemcsak az anális sérülésekre gondolok, hanem arra, hogy örök elégedetlenség lesz a részük.

Nincs gyerekem, de már nem is tervezem. Túl vagyok már azon a koron, amikor még jó családot alapítani. Nincs bennem elégedetlenség emiatt. Tény, hogy a gyerekvállalás lehet korlátozó tényező. A gyes időszakában a lecsökkent jövedelem miatt valóban kiszolgáltatottabb egy nő anyagilag, de egy tisztességes férj ezzel nem él vissza. A gyerekvállalás anyagilag és szabadság szempontjából mindkét felet nehezebb helyzetbe hozza, hiszen a férfi is, ha elválik, tartásdíj fizetésére van kötelezve.
A szolgává nevelés azokra jellemző, akik maguk is szolgák. Nem minden anya szolga. Engem pl. nem neveltek szolgává. Sajnos Magyarországon még elég elterjedt a nézet, hogy asszony egyenlő az egész család kiszolgálója.

2018.07.30. 14:20:25

@Almandin:
Családalapítás?
Nárciszkertész nagyon fején találta a szöget, amikor ezt írta: "álsegítség", áljelenlét".

Álcsalád...
Tök mindegy, hogy "családban" vagy egyedül vállaljuk a gyereket, úgyis egyedül gondozzuk, neveljük. És ma már többnyire a nő egyedül is tartja el a gyerekeit.

30 éves koromig úgy néztem a gyerekesekre, mint az őrültekre..., aztán egyszer csak valami nagyon megváltozott... Elkezdtem "kinézni" a gyerekeket a babakocsiból...
34 ill. 38 évesen szültem. Nem az életkoron múlik. Akarjuk vagy sem. Semmi kivetni való nincs abban, ha valaki nem akar.
(Teszem, hozzá, ha huszonévesen dübörög bennem a gyerek utáni vágy, akkor sem szültem volna előbb, mert nálam alap, hogy előbb az ól, aztán a malacka.)

A gyes meg a tisztességes férjek...
Sok nő képzeli még úgy rózsaszín álmaiban, hogy majd a férje eltartja...
A nők között is vannak élősködők, jócskán, meg a pénzt beosztani képtelenek...
De ez a történet (egy a sok közül) nem róluk szól: a háztartásbeli nőnek a férje elintézte, hogy a családi pótlékot ne a felesége, hanem az anyja (a nő anyósa) vehesse fel... A totális kontroll a nő felett, a nő teljes kiszolgáltatottá tétele... De kívülről mindig minden nagyon szép..

Almandin 2018.07.31. 14:23:28

@hübrisz: Na, az a nő is hülye volt. Kiengedte a kezéből a saját pénzügyei feletti kontrollt, ráadásul egy anyósnak (anyósviccek garmadája ugrik be) adta azt át.
Erről a következő jut eszembe (áldozathibáztatás nélkül):
index.hu/belfold/2018/07/30/biro_daniel_anyaotthon_joszolgalati_dij_2018/
Az otthon vezetője úgy látja, hogy főleg az alacsony önbecsülés a fő oka annak, ha valaki sokáig benne marad egy bántalmazó kapcsolatban. Nekem is ez a felismerésem évek óta, hogy főleg az "alázatos feleség" típus keveredik ilyen helyzetbe. Természetesen ez a szabály nem mindig van meg, egy erős, határozott nő is kerülhet olyan helyzetbe, hogy verik. Másrészt az alacsony önbecsülés főleg a szülői neveltetéstől függ, plusz a genetikától. Aki képes meghúzni jól a saját határait, kisebb eséllyel lesz egy ütött-vert feleség vagy partner. Ha van benne egészséges nárcizmus, a partner se tudja leépíteni az önbecsülését, mert nem külső visszajelzésektől függ az. Pl. sok bántalmazott nő számol be arról, hogy úgy kezdődött a pokol, hogy a férfi MEGTILTOTT neki dolgokat. Pl. azt, hogy dolgozni járjon, vagy hogy sminkeljen. Ha valaki nem hagyja, hogy ilyen dolgaiba beleszóljanak, lehet, hogy a bántalmazó hajlamú férfiból se jön elő a vadállat, mert nem mer az asszonnyal kekeckedni. Vagy még időben továbbáll. Feldmár András egy interjújában olvastam, hogy egy férjétől megszökött asszonyt beírattak karatézni és akkor ment vissza a férjéhez, amikor feketeöves lett. Férjecske megint veréssel fenyegetőzött, erre az asszony kilátásba helyezett egy kartörést. Láss csodát, soha többet nem emelt kezet az asszonyra.

Sok bántalmazott ember zsigerből elutasítja az erőszakot , túl szelíd. Pedig van az a szint, amikor az erőszakot csak erőszakkal lehet megállítani. A támadó hadsereggel se terített asztalnál, szép szóval szokás szembeszállni.

2018.07.31. 19:46:04

@Almandin:
A nők, gyermekek bántalmazása (fizikai, lelki, szexuális) nagyon súlyos társadalmi probléma. A nárcisztikus pszichopata általi bántalmazás "csak" a mérhetetlen hímsovinizmusnak, férfijogúságnak egy igen kifinomult változata...
A legcsekélyebb (mert a tudatformálás iszonyatosan lassú folyamat) változáshoz is az alapoknál kell kezdeni... És ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nárcitól való szabadulás még korántsem jelent felhőtlen jövőt...

Valszeg belinkeltem már, de nem lehet elégszer:
mek.oszk.hu/13900/13934/13934.pdf

www.stop-ferfieroszak.hu/sites/default/files/dokumentumok/miert_bantalmaz_pdf_75234.pdf

A feketeövről jut eszembe, nézzétek meg a "Most már elég!" c. filmet (Jennifer Lopez a főszereplő, de ez lényegtelen).
(Tegyük hozzá, a filmben van egy meseszerű elem, amikor a nő a gyerekkel menekül az életére törő férje elöl, váratlanul egy csomó pénzhez jut... Ilyen az életben ritkán van...)
Ez a film is tökéletesen igazolja, amit Popper Péter mondott: "A család halálgyár. Minden zsigerre, velőre megy..."

A Feldmár interjút nem láttam, de nem hiszem, hogy a feketeövesség a megoldás a párkapcsolatokra.

illogikusszurrealizmus 2018.08.02. 16:00:46

@hübrisz:

Rövid helyzetjelentés:

Még nagyon szenvedek. Tudom, tudom és tudom. Az én nárciszom a sérülékeny fajta, nehezebb tetten érni, mint a grandit. Végletekig a lelkembe mászott. Persze tudom, hogy van közületek, aki sokkal többet élt velük, közös gyerekek... csak mondom, szomorúan, mert irdatlanul hiányzik még mindig, a vetített mesevilág. Rá sem bírok nézni másra. Hiányzik a humora és sajna az, ahogy annyira rámhangolódott. Egyszerre tűnt a szerelmemnek, a barátomnak és mindennek...

Ami segít, hogy olvasok róla és tudatosítok. A pszichológust sajnos hagyjuk... mondjuk mit várok, fizetni nem tudok érte, így az van, aki van.
Remélem pár hónap pokol után, ahogy írtátok egyre feljebb csúszik a fájdalom és már nem a szívem közepe fog fájni. "Fel kell vinni a keresztet a Golgotára" - tényleg.

Egyik repülő majma (egy full empata nő) még mindig figyel engem, hogy hogy bírom. Mert már a nárcival nem dolgozunk együtt, így kénytelen közvetve infot szerezni. Nagyon jó lenne, ha kapcsolna ez a szövetségese. Nem szép dolog, de nekem jólesne és elégtétel lenne. Biztos tudnánk miről beszélni, de egyelőre még nagyon a hatása alatt van...

Minden tiszteletem azoknak, akik már túl vannak rajta!

2018.08.03. 13:02:06

@illogikusszurrealizmus:
És lehet, hogy örökre is a hatása alatt fog maradni a közös ismerős. Kerüld. Viselj álarcot - még akkor is, ha nagyon nehéz, és nem a mi műfajunk...

Csak ismételni tudom: amikor meglett a kirakósdi, és ezerszeresen bebizonyosodott az, amit sokáig nem akartam elhinni, hogy igen, képes azokra az iszonyatos aljasságokra, amit megtett/tesz, és, hogy másokkal is ugyanazt teszi, amit velem (tehát nem az én magatartásom következménye..), akkor olyan szinten megundorodtam tőle, vagy megutáltam (nem is tudom, mi a jó meghatározás), hogy nem volt kérdés a lezárás. Ez nem azt jelentette, hogy nem fájt (de, nagyon...). A napnál világosabb lett, hogy tehetek bármit, ennek a kapcsolatnak nincs jövője. Nincs értelme. És az önbecsülésem... Miért is szerződnék szenvedésre??? Egy gátlástalan senkiházi játékszere legyek??? NEM!!!
Ebben a stádiumban a józan észnek kell győzni.
És amikor eljutottam eddig, mintha egy tumortól szabadultam volna...
Próbálj meg nagyon racionális lenni.

illogikusszurrealizmus 2018.08.03. 15:34:45

@hübrisz:

Igen, én is attól tartok, hogy sosem jön rá...Ő az, aki megkért, hogy többet ne keressem, mert az exnárcimmal való barátsága "mindennél többet ér" a számára. Természetesen ő még munkatárs, és jelent az exemnek, hogy én mit csinálok. Mert, hogy ugye az ex, a sérülékeny fajta, akinél van egy minimális kötődés, mert elég sok energiát belém feccölt... és persze borzasztóan sértett, mert én hagytam ott (hozzáteszem, mert az öngyilkosság szélére kerültem).

Eszembe jutott egy nagyon jó kép a kapcsolatunkról:

a nárcim egy csónakban ringatózik és nyugodtan nézi a háborgó vizet, ahol én az életem árán is fulldokolva, árral szemben úszok felé, és mosolyogva közli, hogy sajnos ez kevés, nem küzdök eléggé az árral...én még jobban megyek felé, és ő még távolabb kerül, mert nyugodt tempókkal odébb evez, amint elérném a hajó szélét.
Mert elérhetetlen, lelkileg legalábbis ezer százalékban...
Mindeközben szavakban az ellenkezőjéről biztosít, miszerint ő próbál felém jönni, csak nem ér el... miattam, mert kőből van a szívem... (bár lenne, akkor most nem érzenék így...)
Őrület! És pont úgyis fáj. Semmi nem fájt még ennyire életemben.

A baj az, hogy viszonylag későn vettem észre, és újra és újra visszalöktek engem is, mint Cukort. Kizárólag ésszel szakítottam, mert a szívem még jócskán benne van most is...

Szóval teljesen igazad van, tudatosítás, tudatosítás és sport és tanulás és nemtudoménmi, egyszer csak vége kell, hogy legyen!!!

2018.08.04. 14:17:04

@illogikusszurrealizmus:
A feszültségünket az tudná oldani, ha a nárcipata táplálékforrásai felismernék miről is van szó...
Sokan SOHA nem fogják felismerni, felesleges szövetségest keresni bennük, sőt, csak a nárcipata kap visszaigazolást arról, hogy mi vagyunk az áskálódók, összeférhetetlenek, stb. ...
Lesz majd olyan, aki mondjuk 5-10 év múlva rájön, ki-mi rejlik az álarc mögött, de várhatóan nem fog eléd állni és megkövetni...

A "képed" tökéletesen illusztrálja, hogy a nárcid hagyna megfulladni... Még tetszene is neki...
Mi dolgod van még ezzel a szadistával meg a híveivel???

illogikusszurrealizmus 2018.08.05. 11:06:32

@hübrisz:

Tudod mi a durva? Talán a leginkább az, hogy nem vagyok alapvetően egy gyenge ember. Megbirkóztam a tesóm halálával, két válással, a gyerekeim egyedül való felnevelésével... Most meg egyszerűen el vagyok veszve.

Folyamatosan ezen kattogok, még éjszaka is, hogy biztos nem én vagyok-e túlérzékeny, vádaskodó, félrelátó nemtudoménmilyen? Talán ezért vágyom annyira arra, hogy egy repülő majma (nem sok van, kettő; egyikük talán 8 éve, a másik friss, aki a barátnőm volt) rájön egyszer. És akkor tudnám, hogy nem én vagyok hülye. Mert persze, biztos tele vagyok hibával, meg mindennel, de tényleg teljes szívvel szerettem és így se sikerült.

Persze értem, hogy nem lehet erre várni, rendbe kell jönni, csak olyan, mintha a nárcival való szimbiózisból a vákuumba kerültem volna. A gyerekeim pont leválóban (ami jó, mert ebben a korban ez a dolguk), csak olyan egyedül lettem hirtelen, mint az ujjam...

Szóval köszönöm minden biztatásod (nagyon rámfér) és fejben tudom, de a szívem valahogy benne ragadt a dologban.

Esetleg az segíthet, ha néhány hónap múlva még egy utolsót csap, valami durvát és akkor kitisztulok?! Nem vagyok mazochista, csak keresem a kiutat. Nagyon.

2018.08.05. 11:54:28

@illogikusszurrealizmus:
Meddig tartott ez a kapcsolatod?
Nem, nem Te vagy a hülye, a túlérzékeny, stb.
Kisnyuszi sapkája effektus... Ne magadban keresd a hibát a felelősséget. Persze, mi is követünk el hibákat, de velük szemben nem tudunk nem hibázni, mondom, kisnyuszi...
Az egész emberiség küzd az ösztöneivel...
A szerről való lejövetelt az is nehezíti, hogy valszeg most értél/kerültél az életednek olyan szakaszába, amikor több területen is sok változással, nehézséggel, reménytelenséggel kell szembe nézned... Persze, hogy nehezen viseled... És ez nem két percig tartó állapot... Hosszú évek...
A rehabilitáció nagyon lassú... Főleg egy destruktív közegben...
Persze, hogy vége lesz egyszer.

A repülő majmai is rájönnek majd. Ki kell várni. Lehet, hogy 10 év. Nem tudsz mit csinálni.

illogikusszurrealizmus 2018.08.05. 13:01:03

@hübrisz: Másfél évig. A legrövidebb kapcsolatom. Ha adsz egy email címet megírom mi a slusszpoén.

2018.08.05. 14:35:07

"Csak" másfél év? Nem reménytelen!!! :)

justitia@citromail.hu

2018.08.05. 15:47:40

Ablakpucolás közben eszembe jutott egy történet. Semmi extra, de leírom. :)
Kb. 9 évvel ezelőtt egy kánikulai napon, a déli órákban kellett vinnem az akkor még két kiskorúmat és magamat igazságügyi pszichológiai szakvizsgálatra bírósági előírásra, a válóper okán.
Leparkoltam az intézmény előtt, szerencsére volt tartósan árnyékos hely is. Ugyanekkor érkezett egy másik autó, benne egy középkorú házaspárral, (szokás szerint) a férfi vezetett, a nő kiszállt és elindult a pszichiátria felé. A férfi maradt az autóban a tűző napon (miközben volt árnyékos hely is!!!!) és járatta a motort a légkondi miatt.
Bementem a két gyerekkel, bejelentkeztünk, és ugyanott kellett várakoznunk, ahol annak az asszonynak. Bár időpontra érkeztünk, de mégis kb. egy órát kellett várakoznunk. Az épületben kifejezetten kellemes volt a hőmérséklet, légkondi működött.
A várakozás ideje alatt az a bizonyos asszony többször kiment szólni a férjének, hogy legalább álljon el a tűző napról, de még jobb lenne, ha bejönne az épületbe, hiszen légkondicionált...
A férfi maradt a tűző napon autóban, járó motorral.
Konklúzió:
1. Ha a már a férj megette azt a hallatlan szívességet, hogy a nejét elfuvarozta a pszichiáteréhez, akkor a nej ne pofázzon bele, hol parkol.
2. A férj azért nem ment be a légkondis épületbe, nehogymá' szégyenszemre a pszichiátrián üldögéljen a sok hülye között, miközben ő egy abszolut normális...
3. Számomra nem kérdés, hogy a házaspár mely tagja volt a "hülye"... És mégis ki járt pszichiáterhez?

2018.08.05. 15:50:05

Javítás:
a férj megette = a férj megtette... :)

cukrostakony 2018.08.29. 16:15:52

@illogikusszurrealizmus: Szürreál, vége lesz, de lassan.És hidd el, hiába jönne rá a repülő majma. Dobná őt is, és keresne megint repülő majmot. Ha az is rájön, akkor azt is dobja és keres megitn másikat. Nincs vége náluk. Az én egyszerű gondolkodásomra lefordítva a dolgot: őrültek mindannyian, akiktől jobb távol maradni. Rohadt nehéz. Nem is tudom megfogalmazni mennyire. Az ember ordítana a haragtól, és az igazságtalanságtól. Mert Te látod, hogy mi a helyzet. Én is látom. És attól, hogy esetleg a másik nem látja, attól a 2+2 még mindig egyenlő néggyel, akkor is, ha a nárci bebizonyítja az összes majmának, hogy az bizony öt.
Egyvalami vigasztaljon:
Te változol, de egy nárcisz nem változik.
Ő marad aki volt, mindig és mindenhol. És ki fog derülni, hogy mi a helyzet (persze akkor megint lecserél mindenkit, de kit érdekel??). Csak lassan. De te azt ne várd meg. Inkább élj, és légy boldog.

illogikusszurrealizmus 2018.08.30. 08:12:09

@cukrostakony: Szia Cukor! De jó.
Nagyon lassan van vége. A fizikai függésen túl vagyok, de az érzelmi... iszonyat kegyetlen.
Tudod, az a baj, amit anno írtál, hogy a szívemet próbálom legyőzni az eszemmel. Mert tudom, tudom és tudom, az összes szemétségét, hazugságát, hogy az öngyilkosságig nyelte volna az energiáimat és mégis annyira, de annyira hiányzik némelyik napon, hogy majdnem beleőrülök. A vicc, ha eljönne, velem lenne, szoronganék. Így meg nem. Hát itt tartok egy hónap után...
A repülő majom csak azért érdekelt, mert egy régebbi barátnőm. De őt már elengedtem. Barátságban van méltóságom, és nem futok olyan ember után, aki konkrétan "dobott", hogy többé ne keressem.
És igazad van, szó szerint őrültek a nárciszok... sajnos

illogikusszurrealizmus 2018.09.01. 15:18:35

Kezdődik a lejárató kampányom. A fentemlített repülő majommal. A héten szóba elegyedtünk, mert ő még mindig a munkatársam. Már tudom, hiba volt. Nagyon kedvesnek mutatkozott (ő alapból egy empata lenne, de most teljesen agymosott), mesélte, hogy mennyire szenved az exnárcim és nem lehetne-e, hogy akár párterápiával, vagy pár év múlva visszatérjek a nárcimhoz. Mondtam neki (ott és akkor úgy tűnt érti), hogy ebbe a kapcsolatba a gyerekeim se fértek bele és gyakorlatilag a nárci rászívta magát az életemre, mint egy óriás csecsemő és mellette semmit nem lehetett csinálni, még a levegőre is féltékeny volt, ha nem rá néztem. Megértette, mondta, hogy nem említi a nárcisznak a beszélgetésünket.
Erre másnap kapok egy üzenetet, hogy utoljára hazudik miattam a nárcinak, mert hogy ő és még egy haver hónapok óta a padlóról mossák fel az exem, mert én folyamatosan bántom... és legyek szíves hagyjam azt a szegény párát és őt is, mert a nárci engem őszintén szeretett, és nem hiszi, hogy nekem fáj ez az egész...
Exnárci tulajok, ugye ismerős?
Mindazonáltal én járok dilidokihoz, én bőgök állandóan és fogyok és alszom alig, míg ő aranyos képet nyom a facen a nyaralásról...
Másrészt, ha ekkora genya vagyok, miért keres engem állandóan a szegény kis nárci, miközben én tartom a szavam és nem keresem?
Borzalmas! A lélek legmélyére szúrnak.
Minden tiszteletem annak, aki túlélte és kijött.

cukrostakony 2018.09.03. 15:17:35

@illogikusszurrealizmus: Szürreál, ez szörnyű. Fájdalmas és pokoli. Igazságtalan és vérlázító.

De amit én tapasztaltam az a következő: a manipulációban Nárcisz jobb nálam. Vélhetően jobb nálad is. Ezen a porondon ne szállj vele szembe. Nem vitatkozz. Ne cáfolj. Ne állítsd az ellenkezőjét. Ha lehet, akkor ne is beszélj! Ő olyan elánnal fogja előadni A Nagy Halált az aktuális majmok előtt, hogy ott, a hollywoodi nagyszínpadon esélyed sem lesz legyőzni, vagy esetleg szólni a producereknek, hogy kérem szépen a játék csak addig folyik amíg maguk tapsolnak, utána vizont a kellékként bemutatott vállról indítható rakétával fogja magukat háton lőni ...

Te csak távozz. Csendben. Szó nélkül. (K@va nehéz fealadat, hogy miközben a kakacunami ömlika fejedre, te még egy esernyőt se nyithatsz ki. De nem teheted, mert ha kinyitod, akkor egyértelmű lesz, hogy 1. az esernyő nyelével te hátba akartad szúrni, 2. az esernyő fémalkatrészeiből te le tudod gyártani a legújabb fejlesztéső MIG7-es hordozható rakétát, 3. kakacunami pedig nincs s, mert azt csak te képzelted oda, mivel keresztezted a rózsabokrot a római kori Cloaka Maximával.......) Megkérdezik, hogy távozni akarsz-e? Max. felelet annyi, hogy igen. Miért? Mert így döntöttél. Nincs benned szégyenérzet? Nincs. Miért okozol ilyen fájdalmat? Nem okozol fájdalmat. Beszélsz vele? Nem. Menj el vele egyszer még bezsélgetni! Nem. Miért? Mert így döntöttél.

Jönnek majd a majmok, hogy te ilyen olyan szar alak vagy, igen. Borzasztó lesz! Én a kórházban kötöttem ki utána. De kijöttem, és azóta tudom: csak egy majom, akinek fogalma sincs arról mit beszél. Vigye a megbocsátásomat. Neki se lesz jobb :(.
Ennyi.

Légy erős!

illogikusszurrealizmus 2018.09.08. 20:02:59

@cukrostakony: Szia Cukor! Félek, hogy minden úgy van, ahogy mondtad. Most épp a volt párja könyörög nekem, hogy menjek hozzá vissza, mert kiborult, összeroppant... nem tudom, hogy ez milyen rémdráma, de félek, hogy beleőrülök.
Ugye nem én vagyok hülye, túlérzékeny, bánomisénmi... ?
Nem haragszom én senkire, csak sok ez nekem.

Akire78 2018.09.14. 10:18:06

Sziasztok!
Azon töprengtem, hogy a nárciktól miért olyan nehéz elválni? Nincs arra mód, hogy azt érjük el, hogy mi váljunk számára érdektelenné és ő akarjon válni? Ha van olyan viselkedés részünkről, amivel táplálni tudjuk az egóját, akkor olyan is biztosan van, amivel érdektelenné válhatunk. Nem? Miért ne lehetne egy nárcit is manipulálni? Van valakinek jó ötlete arra, hogyan lehetne elérni, hogy a nárci akarjon szakítani?

2018.09.14. 11:50:52

@Akire78:
Ha a nárcid halálosan un, (mert un, ahogy mindenkit), akkor sem akar elereszteni, egyrészt, mert alapjáraton táplálékforrás vagy, másrészt, mert akkor nem tud bűnbakot csinálni belőled, harmadrészt, iszonyatosan élvezi, hogy szenvedést okoz neked - ettől fosztaná meg magát??????

Keress rá a Stockholm-szindrómára.

Talán az egyetlen mód, hogy elérj valami (részleges) érdektelenséget, ha szenvtelenül (tehát semmilyen kínt, dühöt nem mutatva), közönyösen közlöd vele, hogy mindent tudsz a működéséről (a patológiás hazudozástól a projektáláson át a gázlángozásig, ecetera), és, hogy ne fáradjon, már nem tud manipulálni.
Persze az első meg a sokadik körben is ki fog röhögni, azt fogja mondani, "beteg vagy, hülyeséget beszélsz, meghibbantál". SOHA, SEMMIT nem fog elismerni. De nem is ez a cél (utópia lenne), hanem, hogy keressen más táplálékforrást.
Ez viszont csak akkor működik valamelyest, ha nincs közös gyerek, közös vagyon.

Minden rajtad múlik. Nincs külső segítség.

2018.09.14. 12:04:36

@Akire78:
Ui. A nárci nem hülye, ha nem vagy közömbös iránta (minimum utálod), csak próbálod azt mutatni, azt tudni fogja. Vagyis, nem tudod manipulálni.

Akire78 2018.09.14. 13:07:40

@hübrisz: Tudom, hogy nem hülye. És a szájkaratéban is felettem áll, sosem győzhetek semmilyen vitában. És sajnos manipulációban is gyenge vagyok. Hiába mondom neki, hogy orvosi eset (akkor még nem is sejtettem, hogy nárci), szerinte nekem kellene pszichiáterhez mennem. És most kicsit lelkifurdalásom van, hogy egy szörnyetegnek látom, holott nem is az - mostanában legalábbis - és nem is kellene, hogy furdaljon. Pedig tudom, hogy pillanatok alatt el tudja venni a jókedvem, elég csak rámnéznie. Á ez kész őrület, hogy ebbe keveredtem. Még nem tudom elfogadni. És az a legnehezebb, hogy ezzel a tudattal még mellette kell élnem egy jó darabig, amíg lehetőségem nem lesz lépni. :(

2018.09.14. 13:20:11

@Akire78:
De, szörnyeteg!!!
És -azt hiszem- ez jelenti a legnagyobb sokkot, amikor rájövünk, hogy egy szörnyeteggel éltünk... És úgy, hogy nem tudtunk róla.

"...egy szörnyetegnek látom, holott nem is az - mostanában legalábbis..."
Ne hagyd magad megtéveszteni a mézes hetek ciklusokkal. Most is szörnyeteg. Csak momentán a legvastagabb manipulációs álarcot viseli.

Akire78 2018.09.14. 13:47:59

@hübrisz:
Tudom, ezért is nem akarok már vele élni, de mégse tudok szívtelen lenni, amikor olyan "elesettnek tűnik". Máskor meg őrjöngő barom. Tudom, mégis olyan nehéz elfogadni. Mindenesetre ezt a számomra új felállást fel kell dolgoznom, és másképp felfogni a dolgokat. Viszont, hogy erre ráébredtem, már tudom mivel kell szembenéznem. Eddig csak találgattam, hogy vajon tényleg én vagyok a rossz? Vagy ez lenne a normális? Mostmár tudom, hogy ez az élet nem normális. És minél több felismerésem lesz, annál inkább csökkenni fog az iránta érzett sajnálatom/megbocsátásom. Ahány cikket olvasok, mindig újabb ismerős dologgal találkozok és azért ez sokat segít, hogy tudom mivel állok szembe és mindenre magyarázatot ad.
Köszönöm!

2018.11.07. 15:18:17

Mi ez a nagy csönd???? :)

Ajánlok egy könyvet, csak antikváriumban szerezhető be, de érdemes, mert a maga nemében szenzációs:

www.antikvarium.hu/konyv/gusztav-mariann-a-kepmutatas-gyakorlata-78102

Veda 2018.11.08. 09:39:25

sziasztok!
tanácsot szeretnék kérni: ha a nárci közellenséggé nyilvánított, és látványosan lepattintott, miután rájöttem a kis játékaira előfordulhat, hogy miután lehiggad, és rájön, hogy eltűnt a közönsége, visszatér, és újra beránt engem nincs ló jó a szamár is alapon? mert azt tudja, hogy még mindig kötődöm hozzá. vagy akit egyszer eldobott, az többet nem kell neki?

2018.11.08. 21:55:29

@Veda:
Bármikor utánad nyúl, és abból csak Te jöhetsz ki (ismét) vesztesen.
Ha elolvasod itt a posztokat, kommenteket, minden kérdésedre megtalálod a választ.

Veda 2018.11.09. 11:45:58

@hübrisz: napok óta ez a blog a kávé melletti olvasmányom... elképesztően precíz megfigyelések tömkelege jön itt szembe :(

viszont a posztok/kommentek jó része arról szól, h mi történik, ha te lépsz ki egy ilyen kapcsolatból.
nálam viszont fordítva van, ő dobott engem (és másokat is árukapcsolásban) egy tipik nárci dühroham keretében. most tuti egyedül van, és szerintem egyszerűbb neki visszatapsolni a régi rajongó közönséget, mint újakat keresni, és a hiúsága erősebb lesz, mint az átmeneti gyűlölködés.
magyarul, ha írok neki egy sima szia hogy vagy tipusú mailt, hirtelen megint jó leszek lelki szemetesládának...?

2018.11.09. 22:11:25

@Veda:
Még sokat kell olvasnod. :)
Ebből az őrületből EGYETLEN kivezető út a NO CONTACT. Eszedbe ne jusson mélt írni, telefonálni, SEMMI KAPCSOLAT!!!! Még ha minden percben rá gondolsz, akkor sem!!!
Nem dobott. Két okból:
1. Mert soha nem kellettél neki, csak játékszerként használ (még nem múlt idő! - ez csak rajtad múlik!), ahogy mindenkit.
2. A "dobás" a játszma része, a leértékelési ciklus... ("Mézeshetek" és bántalmazó ciklusok váltják egymást...) Most teszteli, hogy mászol-e utána négykézláb...

Ha nem akarsz szenvedni, porig alázkodni, akkor menekülj!!!

Veda 2018.11.10. 12:29:28

@hübrisz: köszi a válaszokat, olvastam még :) valahol van linkelve barok eszter honlapja, azokat a posztokat. huhhh. szóval ő ilyeneket ír:

25. Számíthatsz a drámai lelépésekre, amelyek után a nárci úgy tűnik fel újra, mintha mi se történt volna.
28. Úgy jön és megy, ahogy csak akar. Az életedben, az életből is.
29. Ha felelősségre vonod bármi miatt, dührohamot kap.

de ezt momentán nem tudom elképzelni, azért ragozom ennyit. szóval lehetséges az, hogy ő üvöltözik, ő szakít, miután rájöttem pár dologra, de ha én ezekután megkérdezem tőle, h miújság (tudom, h sok nehézsége van, de tényleg), vagy írok neki bármit, akkor képes visszajönni??

kicsit konkrétabban: képes arra, h dobja az aktuális cicababát, és visszarántson engem, mert én jobban kiszolgálom az igényeit?...

illogikusszurrealizmus 2018.11.10. 17:28:45

@Veda: Nálunk én nem bírtam. De nagyon- nagyon sokszor visszarántott. Úgy képzeld ezt, hogy tényleg megszámolni sem tudom, hogy hány olyan üzenetet, telefont kaptam tőle, hogy nem érdemeltem meg, majd meglátom, mit veszítettem és nyomatékosan kér, (mondom ő kért, könyörgött), hogy soha többé ne keressem. Azóta (a legelső után) én nem kerestem, de ő kb. huszonötször. És pont ugyanennyiszer sajnáltam meg, és mondtam el, hogy sajnos nem tudok vele élni. Mindannyiszor kiakadt rajta, mintha először hallaná, aztán elszidott mindennek, hogy én milyen vagyok. Ne értsd félre, nem csúnya szavakkal, hanem a sorok között, ahogy itt valaki írta is, anatómiai pontossággal szíven szúrva.
Mert szeretem, csak nem tudok vele élni, mert lehetetlen.

illogikusszurrealizmus 2018.11.10. 17:29:54

@Veda: Az enyém erősen bordi is. Nem a klasszikus grandi.

2018.11.10. 21:27:17

@Veda:
Bármire képes. Bárkivel. Paralel is. Nincs gátlása, nincs lelkiismerete.
Olvasd el az "Én, Sándor Erik" c. könyvet.

Veda 2018.11.10. 21:55:07

@hübrisz: hát ez tömör :) úgy veszem akkor, h simán visszajön, ha engem ítél hasznosabbnak vagy kényelmesebbnek a maga szempontjából.

kösz a könyvajánlókat!

@illogikusszurrealizmus:várj, várj. te szakítasz - erre ő lecsesz, h majd meglátod, milyen hülye voltál, felszólít, hogy soha többet ne keresd - majd ő ír?! huuhhh.
"anatómiai pontossággal szíven szúrva" - na ezt ismerem. és mégis...
igen, az enyém (?) is a szorongó altípus.

2018.11.10. 22:09:52

@Veda:
Én már lejöttem a szerről, ezért a tömörség. :) A "bármi"-ben minden benne van. az is, amire most még azt mondanád, "nem, az lehetetlen, ekkora aljasságra nem képes". De. Sőt, még sokkal nagyobbra is. BÁRMIRE.
A nárcipata folyamatos táplálékhiányban szenved. (A tápláléka a másik ember energiája, lelke, pénze, kapcsolatai, stb., összefoglalva: mindene.)
Azt akarod, hogy felfaljon, kivéreztessen, megsemmisítsen(!!!), vagy élni akarsz?
Ha utóbbi, akkor NO CONTACT. Akkor is, ha a küszöbödön zokog és a csillagot lehazudja az égről.

illogikusszurrealizmus 2018.11.11. 10:21:47

@Veda: Igen, pontosan. Nem egyszer, legalább ötvenszer. Próbáltam mindent. Laza kapcsolat (az neki nem jó, mert szimbióta - nem viccelek!!!), barátság...
A legdurvább, hogy mindig megbeszéltük, hogy akkor próbáljuk ezt. Örültem, mint majom a farkának, hogy megbeszéltük, mint két értelmes felnőtt, de jó. Aztán 3 nap és szíven szúrás a semmiből. Mindenkire féltékeny, de neki szabad mindent. Tudod, ahogy itt is írta valaki: Én igen, de te nem. Félreértések elkerülése végett én a te nem vagyok.
Nem tud másmilyen lenni.
Amúgy szorongós ő is.
Nem haragszom rá (bár ez nem normális, kéne mindenki szerint, csak nem tudok, mert szeretem) csak fáj, irdatlan mértékben.
Minden szavam kiforgatja, sokat hazudik. Más emberek szájába ad mondatokat, amiket ők nem is mondtak.

illogikusszurrealizmus 2018.11.11. 10:28:00

Ja a fentit, hogy ne keressem, és keresett ő, nem tudom hányszor csinálta meg. Mindannyiszor tiszteletben tartottam, amikor üvöltve a falat kapartam a hiányától, akkor se kerestem, mert ezt kérte. Ha mégis találkoztunk (az ő kifejezett kérésére!!!) elmondtam, hogy nem tudok vele élni, mert nem megy. Ennek ellenére akarta a találkozást, majd lecseszett, hogy szórakozom vele, nem tisztelem.

Nem véletlenül antiszociális ez a zavar. Minden szakkönyvet elolvastam, videót megnéztem. Hiába szeretem, nem tudom "kiszeretni" a betegségéből, pláne, hogy szerinte én bántom őt, én nem tisztelem, nem becsülöm.
Nagyon fáj, nagyon, nagyon, de nem lehet mit csinálni.

Almandin 2018.11.11. 18:57:36

@illogikusszurrealizmus: Legyél óvatos. Ha valaki ennyire nem tud valakit elengedni és nem veszi tudomásul a szakítást, akkor még a testi épségedre is veszélyes lehet. Néha az ilyenek bekattannak és megölik a másikat, ha nem tudják visszaszerezni. Érdemes telefonszámot cserélni, titkosítani, ha lehetséges, elköltözni és az új címet nem megmondani neki semmilyen körülmények között.

Veda 2018.11.11. 20:48:46

@hübrisz: iszonyat kemény, ahogy írsz... de valószínűleg igazad van, csak én még nem látom. pedig rengeteg bántást kaptam már.
gondolom a szakítás utáni első pár hét a kritikus. ha kibírok mondjuk 3 hetet no contact, utána már csak nem bukkan fel? vagy ennyire számító tud lenni? h csak azért visszarántson, mert az aktuális céljainak én jobban megfelelek, mint a mostani cicababa?

@illogikusszurrealizmus: igen ez a gond, h gyűlölnöm kellene, de nem megy. és tudom, hogy nem szabadna keresnem, mert fütyül rám... de nehéz. nagyon nehéz.

Almandin 2018.11.11. 22:49:35

@Veda: Sokféle ember van. Nemcsak nárcisztikusakra jellemző, hogy esetleg újra akarják kezdeni a kapcsolatot egy régi partnerrel. Egészséges emberek is tesznek néha ilyet. Van olyan, aki hónapok, vagy évek múlva áll elő újrakezdési szándékkal. Ha detektálta valaki, hogy az illető nárci, akkor semmiképpen se ajánlott újrakezdeni, mert valóban tulajdonnak, játékszernek tekintik a másikat és csak használni akarják. A visszahódítási szakaszban nagyon kedvesek, ez az újabb beetetési szakasz. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy emlékezzen! Mit mondott, tett a nárci a szakítás előtt, mennyi szenvedést okozott.
Másrészt pszichológusok kutatásai is azt igazolják, hogy azok a párok, akik szakítás után egyszer vagy többször újra összejönnek, az esetek többségében szétmennek újra. Ha egy kapcsolatban az alapprobléma nem oldódik meg, akkor halálra van ítélve az újrakezdés. Felmelegítve tényleg csak a leves jó.

2018.11.12. 22:26:19

@Veda:
3 hét? Nem idő. Neki nem.
De, felbukkan. Amíg érzi, hogy hatással (ez lehet negatív is, mondjuk, eljutsz a gyűlölet fázisába) van Rád, addig fel fog bukkanni.
Sőt, még utána is. (!!!)
Tőle ne várj változást. (Nem akar, nem tud változni.) A változást, csak Te magad tudod előidézni.

Felettem már semmilyen hatalma nincs az exnárcimnak. Ezért most a családtagjaimat vette célba. Az más kérdés, hogy szép sorban lyukra fut velük...

Veda 2018.11.13. 09:14:04

@Almandin: kérdés az, hogy mennyi időt energiát érdemes tenni az alapprobléma megoldásába. mikor van az a pont, amikor túl sok a kompromisszum, és igazából élethazugságban élsz....

@hübrisz: oké, látom, te már tényleg túl vagy mindenen... :) szerencse, h a családtagjaidat nem tudja elérni!

az a nehéz, h tényleg függőséget okoz egy ilyen ember, én is érzem, de a szirénhangok rohadt erősek ám, még úgy is, h tényleg ő volt az, aki felháborítóan viselkedett.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:19:12

@Almandin: Egen, kéne talán, csak még mindig...jó nagy lúzer vagyok. Mondjuk félni nem félek tőle.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:25:39

@Veda: Értelek. Nekem is fáj még nagyon. Tegnap keresett. A zsigereimben érzem mindig, hogy jön. Sose tévedtem vele kapcsolatban. Azt is tudom, miért. A személyiségzavarosok annyira ráhangolódnak a partnerre, ahogy egészséges ember nem tud. Meg sem kellett sokszor szólalnom, tudta, mindent. Mert ismer és én is őt. Azért van ez, mert nem tartja azokat a határokat, amiket egy egészséges ember igen, az íratlan szabályokat, a személyes teret.
Ezért ragaszkodunk hozzájuk annyira, ezért fáj úgy az elvesztésük. Mert amikor kedvesek, annyira kedvesek, mint senki más a világon. Csak sajnos ez azzal is jár, hogy amikor meg bántani akarnak (és sajnos akarnak előbb-utóbb) akkor olyan fájdalmat okoznak, amit egy egészséges soha...
Hát ezt kell tudatosítani. Hogy kinek mi, mit ér meg. És mellette még azt is tudni, hogy míg egy normál kapcsolat ellaposodik, egy ilyen típusúban a kezdeti mennyország elmúlik vagy drasztikusan csökken és marad a bántalmazás...Sajnos. És még ezerszer sajnos.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:29:54

Tisza Kata írása (két részletben):

Bántalmazó kapcsolatból való szabadulás után a környezet leggyakoribb kérdése ez: “Hogy tudtál eddig élni vele?”
Ez szakmai szempontból teljesen értelmetlen kérdés, és sokkal inkább ez volna a reálisabb a helyzetben: “Hogy tudtál végül megszabadulni tőle?”
Együttélni próbál az ember ezzel-azzal, mire rájön, mire van szüksége, kiszállni azonban, különösen fogvatartó viszonyból, irtózatosan nehéz lehet.
Hogy mi és miért olyan nehéz, ami a környezet számára sokszor elképzelhetetlen, annak külső és belső okai egyaránt lehetnek, és hogy ezt jobban megértsük, a feltárásukra teszek kísérletet.
Belekerülni nem is olyan bonyolult. A tipikus bántalmazó vagy kifosztó vagy nárcista karakter, mindegy a terminológia, rendszerint magas hőfokon nyit, ostromol, udavarol, majd visszahúzódik, netán elbizonytalanodik, ami értetlenséget és hiányt kelt. Azaz manipulatív csapdahelyzetet teremt. Az áldozat nem érti, utánamegy, és innen tulajdonképpen beszállt a játszmájába a másik félnek, anélkül, hogy tudatában lenne. Persze, rögtön vannak jelek: gyors, minden mély megismerési alapot nélkülöző felnyomott érzések, lebegtetés, kényszerítő körülmények, manipulatív technikák, éles kontrasztok, eltűnések, a kontroll és birtoklás elemei. Mielőbbi elköteleződés kierőszakolása a másik félből, váratlanul berántott módszerekkel vagy kész tények elé állítással, netán szorongáskeltéssel, majd annak csökkentésére tett igérettel, a lényeg, hogy az áldozat házon és fennhatóságon belülre kerüljön. További jel az önreflexió teljes hiánya, a felelősségvállalás elutasítása, valamint állandó hibáztatása az áldozatnak, valós ok nélküli folyamatosan jelenlévő bűntudatkeltés.
A birtokviszony felállítását követően a beetetési vagy mézeshetek fázis felfokozottsága csökken és fokozatos átírása következik az áldozat valóságának. Az ott használt eszközök az ignorancia, amire az áldozat aggódni kezd, és beindul a saját önhibáztatása, hogy mit ronthatott el, amivel a bánásmódot kiérdemelte, így egyre többet és többet ad, hogy hibáját kijavítsa. Az áldozat általában egy sebzett karakter, aki szerethetőségét bizonygatja végig a játszmában. A kifosztó is természetesen sérült a szeretetmintázatában, ám ő ezt állandó bekebelezéssel kompenzálja. Tehát a szeretetmintázat alapsérülése vagy korlátlan adakozásban, vagy korlátlan kifosztásban nyilvánul meg, és ha ez a két karakter találkozik, akkor a szituáció polarizálódik. A kifosztó elvesz és nem ad, ugyanakkor telhetetlen és örök elégedetlen belső űrje miatt, és empátiahiánya akadályozza abban, hogy a másik fél igényeit is befogadja, számára a másik fél eszköz csupán céljai elérése számára, ami jelen esetben a birtokviszony felállítása. Az adakozó karaker sérülését a másik fél kielégítésével kompenzálja, és miután valós szeretetet nem kap vissza, csupán annak látszatát, önmagát bántja. Azaz okolja, hibáztatja és tovább fosztja, mert eleve ez az öröklött alapsémája. Háttérben gyakran egy magányos és figyelemhiányos gyerekkor áll, aminek természetes folytatása a kifosztó viszony, és egy definiálatlan elvárásnak való állandó megfelelési törekvés, aminek sikere kizárt. Az áldozat mindig hibásnak érzi magát, amiért nem szeretik eléggé, azt hiszi, ő az, aki nem elég, a bántalmazó meg mindig áldozatnak pozicionálja önmagát, mert neki soha nem adnak eleget, miközben ő maga tökéletes, és megtesz mindent.
Az első kör párválasztás elég gyakran és szükségszerűen megy mellé, mert senki sincs tisztában se önmagával, se a mintáival ahhoz, hogy ezeket figyelembe tudná venni, leküzdhetné vagy fejleszthetné. A különbség ott lesz majd, hogy van, aki benne marad, vagy ugyanazt ismétli, és lesz, aki képes ezen dolgozni.
Visszatérve a vázolt mintázatra: megy tehát a játszma. A kifosztó minél többet akar, és elégedetlenkedik, tehát bántani kezd, verbálisan vagy olyan légkör teremtésével, amiben a másik egyre értéktelenebb. Az adakozó még jobban alámegy, és egyre inkább elfogy. A kifosztó kontroll alá helyezi, hogy saját szorongását csökkentse, ami a kielégíthetetlen belső bizonytalanságból fakad. Az adakozó reakcióként ugyanezt a mintázatot veheti fel, és gyakorlatilag kiprovokált féltékenységi rohammal reagál, teljes az érzelmi bizonytalanság. Az adó folyamatosan a vevőre rezonál a sémában, legerősebb szenzora az empátia, gyakorlatilag elveszti önmagát és a másik szemén át néz önmagára. A vevő önmaga körül forog, saját szükségletei mohó kielégítése a célja, és nem veszi észre, mert nem érdekli, hogy áldozatát felfalja. Miután az adó energiája fogy, a vevő egyre kevesebbet kap, egyre elégedetlenebb és bűnlistát nyom az áldozat fejére, aki fuldokolni kezd saját definiálatlanul mozgó bűnei alatt, és magát az elkövető szemén át látva egyre szarabbnak ítéli. A rendszer izolált és kisajátító általában, tehát nélkülözi azt a külső tekintetet, amin át az áldozat valósan ráláthatna önmagára.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:32:39

Amint már írtam, nagyon általánosítva, minden sérülés gyökere a szeretetlenség, ami aztán az alap személyiséggel keveredve, mohó kifosztást vagy elárasztó adakozást eredményez, mindenképp aszimmetriát tehát, az a döntő, hogy az alapkarakter a saját vagy a környezet szükségleteit helyezi előtérbe. Ha a saját kielégülés a cél, akkor mindenkit felzabál. Ha a szolgálat a cél, akkor meg felzabálják. És ha ez dinamikát alkot egymással, akkor a fenti játszma lesz az eredménye. Az esetek többségében az áldozat szenved akkora traumát a kifosztottságban, ami személyiségfejlődést eredményez, illetve ő akar a végére járni a saját tévedéseinek, ezért el fog merülni az önismeretben, ami a mentőöve lesz. A bántalmazó azt a konklúziót fogja leszűrni, hogy újabb ember nem volt méltó az ő nagyszerűségéhez, pedig ő mindent megtett. Itt jön a nehezebb része a történetnek.
Az áldozat menekülni kezd, a bántalmazó egyre dühösebb, mert kontrollt és forrást veszít. Neki minden tulajdonjog számít, mert ezek határozzák meg az identitását. A kezdeti szakaszból ismert érzelmi skálával operálva próbálja visszarántani áldozatát. Jön újra a mézeshét, azaz érzelembomba bedobás: életem vagy, belehalok, ha elhagysz, minden vagy, mindent megteszek ezután. Ez tehát reményt kelt az áldozatban, hogy most aztán tényleg szeretni fogják. Ugyanakkor ezzel igazolja saját erőfeszítéseit: csak lesz értelme ennek a sok szar évnek, amit lehúzott a másik mellett. Aztán ezek a visszanyert szakaszok egyre rövidülnek, az áldozat egyre kiürül, és minél durvábban menekül vagy ellenáll, úgy jönnek a büntetések, az érzelmi zsarolós technikák, a bántások a másik oldalon: szar vagy, senki vagy, teljes érzelmi bántalmazás. Miután az empata alkat eleve hajlamos bántani és hibáztatni önmagát, ezek a vádak teljességgel összeroppantják, és elhiszi, hogy ő egy értéktelen szar, bűntudata támad és hajszolja a jóvátételt, jó akar lenni, hogy elkövetője vélt sérelmeit enyhítse. Így lesz a játszma egyre végtelenítettebb: magyarul az áldozat annak az egykori önmagának gyermeki érzelmi állapotába zuhan, aki fél, aki retteg, aki szorong, akinek bűntudata van, aki meg akar felelni, aki a szeretetet és elismerést könyörgi. Vagyis ezekben a szakaszokban az áldozat valójában a saját fojtogató érzéseinek rabja, de ezt a hatalmat bántalmazójára, mint kvázi fölötte uralkodó büntető autoritásra ruházza. Ettől egyre gyengül, amitől érzelmileg és fizikailag válik képtelenné a szabadulásra. Kötődésként értelmezi kapcsolatát, ami valójában sérült kötődésminta, hiszen nem ismer másikat, és az állandó belső munka, amit a saját bűntudatával és bizonygatásaival vív, teljesen odakötik, amire ráerősít az elkövető durván hibernáló és összezavaró, patológiásan kötő kétpólusú bánásmódja, amit szerencsétlen áldozat egy idő után hasonlóképp reflektál, így végül mindazon bűnökért is ő felel, amiket ellene követtek el. Ez a rendszer egy örvény lesz, és senki se érti kívülről, hogy miért nem lehet kiszállni egy ekkora szarból.
Itt jöhet a képbe az önismeret. Amikor az áldozat profi külső hatásra elkezd rálátni önmagára, és saját maga megismeréséből rájön, hogy ő mégsem akkora vérgeci, ahogyan vele bánnak, büntetik és vádolják, valamint rájön, hogy ez az érzelmileg kifosztó és manipulatív bánásmód egyszerűen nem emberi és nem lehet kiérdemelni, akkor szokott jönni a feketeleves. Ez a bántalmazó sztorik igen gyakori vége. Tehát, amikor az áldozat belső munkáját megvívva, eljut oda, hogy önmagát felszabadítsa, tehát egyáltalán kimondja magának a mi kultúránkban erősen tabusított érzelmi bántalmazás tényét, és ki akar szállni, akkor jön az áldozat tagadása. Nem vesz tudomást a szakításról, a válást tagadja, elutasít minden megegyezést és tárgyalást, átmegy duzzogó gyermek mártírságba, bebújik az ágy alá és nem mozdul onnan. Ha az áldozat lépéseket tesz a rendszer felszámolására, mert már nem bír élni egy ilyen mérgező és valós emberi kommunikációt nélkülöző látszatrendszerben, akkor a bántalmazó a passzív agresszióból egészen aktív agresszióba kapcsol: megfenyegeti, zsarolja áldozatát azzal, ami annak legdrágább, például a gyerekeivel. Vagy elkobozza az egzisztenciáját. Vagy lejáratja szakmailag. Vagy teljesen eltávolítja az áldozat baráti hálózatát, és elzár minden kiutat. Ettől az áldozat gyakran kerül hisztériás állapotba, ami provokáció, és felhasználható ellene egy bírósági tárgyaláson például, mondván, hogy nem beszámítható.
A téma mindennapos. A kommunikáció róla zárlatos. A magyar rendszer ismerete hiányos. A segítő szféra nem elég képzett és szenzitív speciálisan erre. A közhiedelemben még mindig kizárólag azt ismerik el bántalmazásnak, ami testi nyomot hagy. Érzelmi vetülettel nem foglalkoznak.

illogikusszurrealizmus 2018.11.13. 09:33:24

Az igazságszolgáltatás gyakorlatilag béna. Mint Nietzsche néma Istene. Hetente halnak bele emberek. Kerülnek az öngyilkosságba, őrületbe. Elhiszitek végre? Aki kijött belőle, gyakorlatilag náci táborból szabadult, tehát már-már emberfeletti dolog. Ne kérjétek számon, hanem támogassátok. Az ember személyisége fejleszthető, elhagyhatók régi rossz mintázatok. Adjatok egymásnak erőt, ne szégyelljétek a sebezhetőséget. Mondjátok el minél többen, hogy van kiút!

Bocs, végül három részletben sikerült. Szerintem érdemes elolvasni...

2018.11.13. 15:02:48

@Veda:
Odüsszeusz az árbóchoz köttette magát, hogy a szirének ne tudják magukkal rántani...
Gyakorlatilag nekünk is ezt kell tenni.
Az "árbóc" a helyzetfelismerés és a kőkemény tudatosság. És szabad közben üvölteni, csak kötelet oldani nem.

2018.11.16. 14:51:59

@illogikusszurrealizmus:
Tisza Kata írása lényegre törő, kiváló.
És igen, a rendszer megengedi az -akár nagyon súlyos- érzelmi bántalmazást. A lélekgyilkosok bármit megtehetnek következmények nélkül.

Nárciszkertész 2018.11.17. 09:15:13

@Veda: Üdv a klubban! Eléggé úgy fest, hogy még nagyon meg akadsz felelni az exnárcidnak... De felismerted a problémát, ami a legfontosabb lépés a gyógyulás felé, de fontos, hogy tudd, hogy ezzel még csak a startvonalhoz érkeztél. Innen jön majd a neheze.
Miért akarod keresni? Miért akarod megtudni, hogy hogy van? Ja, hogy sok a problémája. És? NEKED van most sokkal nagyobb problémád. Azzal foglalkozz, ez olyan probléma, ami egész embert kíván. Az ő problémáját te soha nem fogod tudni megoldani, mégpedig azért nem, mert ő maga NEM AKARJA megoldani.
Élethazugságban él, vagyis a saját szörnyű személyiségtorzulásának a teljes tagadásában. NEM DOLGOD, NEM FELADATOD neked ezzel bármit kezdeni. Illetve de, van egy nagyon fontos dolgod: elmenekülni, és szépen, téglánként újrarakosgatni a saját életedet, az önbecsülésedet, saját magadat. Semmi más dolgod nincs vele kapcsolatban.
Ne gondolkolkozz ilyen időkeretekekben, minthogy 3 hét. Három hét???? Ugyanmár. Pontosan annyi hét lesz, ameddig ragaszkodsz hozzá. Ő ezt érzi, és nem is fog addig elengedni. Illetve pardon: annyi hét, amíg ragaszkodsz hozzá PLUSZ annyi hét, ameddig gyűlölöd - mert azt is érzi, és neki ez is megfelel, hisz addig is vele foglalkozol és nem magaddal.
MAGADDAL FOGLALKOZZ most, semmi mással. Menj szakemberhez, nagyon gyorsan, mert most nagyon sebezhető vagy, és nagyon könnyen visszarántható. Minél többször vissza tud rántani, annál nehezebb lesz szabadulnod. MOST jó úton vagy, mert meg akarod érteni, hogy mi történik körülötted. Ne hagyd magad, erős vagy, ügyes vagy. És főképp tudd, hogy semmilyen hatalma nincsen fölötted, akármit próbál is elhitetni veled.

Nárciszkertész 2018.11.17. 09:24:06

Kedves Mindnyájan!
Nyilván észrevettétek, hogy eltűntem innen, valójában ez csak annyit jelent, hogy nagyon is jelen vagyok, csak nem itt, hanem a saját offline életemben. Az én nárci-terápiám lezártnak tekinthető, ebben nagyon sokat segített a blog írása is, és ti is!

Nagyon örülök nektek, hogy ilyen szuperek vagytok és egyre erősebbek és egyre ügyesebbek! :)

Továbbra sem tervezek teljesen megszűnni innen, csak a jelenlétem továbbra sem lesz mindennapos.

Veda 2018.11.19. 09:00:30

@illogikusszurrealizmus: az a nehéz, hogy nagyon függök tőle, mint valami drogtól tényleg. nehéz elengedni, de azt hiszem, majd elenged engem ő....

@hübrisz: ezt most megkönnyíti, hogy ő tett teljesen ignore-ra, úgyhogy márcsak meg kell várnom, hogy kifakuljanak az érzéseim. most azt mondom, kizárt, hogy visszajöjjön, még akkor sem fog, ha én írok neki.

@Nárciszkertész: üdv kedves bloggazda! jó h te már túl vagy rajta... én még nagyon nem. járok terápiába persze, eredetileg nem ezért. de most csak erről van szó sajnos. mint hübrisznek is írtam, az én helyzetem könnyű, mert ő dobott engem, és most nagyon úgy fest, nemis fog sohatöbbé keresni.
nagyon jó, hogy van a blogod!

csámcsám 2018.11.19. 09:47:41

@Veda: Szintén zenész én is. De az a helyzet, hogy a nárci sosem adja fel. 3 éve dobott :) szerencsére, de mindig újra próbálkozik. Szóval pont jó ez az állapot arra, hogy a közeledését hárítani tudjam, mondván hogy ő akarta így, és ez nekem nagyon jól megfelel. Sok boldogságot kívánok neki és az új partnerének (áldozatának). Ettől kirázza a hideg, és újabbnál újabb magyarázatokba kezd, és mindig bebizonyosodik h tényleg nárci. Szóval biztos fog jelentkezni, csak most a büntetésedet töltöd :)) Használd ki az időt arra hogy lelkileg és fizikailag is megerősödj. Én elég alapos melyütést vittem be neki, kicsúsztam a markából ugyanis a büntetése alatt (amíg nem keresett) várandós lettem, elég sokáig nem tudtak róla a közös ismerőseink, persze azonnal előkerült amikor már publikus lett a dolog. A gyerek születés után is próbálkozott, újra sok boldogságot kívántam nekik és elküldtem, 2 hete újra bejelentkezett, letiltottam. Tudom h nem adta fel (ezt kb burkolt fenyegetéssel meg is mondta), de pontosan tudom mit tett es soha többé nem engedem vissza. Kitartást neked is :)

csámcsám 2018.11.19. 10:38:33

@Veda: Még azt tudom tanácsolni, persze csak ha elfogadod, hogy merülj bele az önismeret témájába. Könnyű ezt mondani ugye, főleg hogy nem is tudjuk hogy kell ezt csinálni :) Nagyon nagy szerencsémre megismerkedtem Dr. David R. Hawkins műveivel, óriási segítség volt a nagyon magamalatt lévő fázisban. Gyógyulás és felépülés vagy az Elengedés az önátadás útján című könyvével. Meg is van egy pár könyve PDF változatban nekem, ha esetleg érdekel szólj és küldöm ( mindenkinek aki úgy érzi segítség lehet neki).

Nárciszkertész 2018.11.19. 14:14:04

@Veda: "az a nehéz, hogy nagyon függök tőle, mint valami drogtól tényleg. nehéz elengedni, de azt hiszem, majd elenged engem ő...."

Ne számíts arra, hogy majd elenged ő. Nagyon jól érzi, hogy függsz tőle. :(
Próbálj megerősödni, ez nagyon nehéz, és nem is lassú folyamat. De vannak itt még sokan a te cipődben (hajrá, @Szürreál drága!), ha olvasod a kommenteket, láthatod, hogy ez eléggé tud hullámzani, készülj fel erre.
Csacsogj sokat Szürreállal például, ő pl. majdnem belehal, pedig nem tnap kezdte, de mégis csinálja, amiről tudja, hogy végül az ő érdekét szolgálja. És sztem mostmár elég tuti, hogy ő fog nyerni ;)

Veda 2018.11.19. 16:07:13

@Nárciszkertész: @csámcsám: "biztos fog jelentkezni, csak most a büntetésedet töltöd" "Ne számíts arra, hogy majd elenged ő."
- hasonlót már többen is írtatok, de ez egyszerűen nem megy a fejembe. ő dob el engem egy tipik nárci hiszti keretében, ő tesz ignore-ra, de mivel tudja h kötődöm hozzá stb, képes lesz előhúzni újra?! csak mert megszűnik a sértődés, és hirtelen hasznosnak gondol esetleg?!

Kertész, én is majdnem belehalok ám, kb mindennap.

csámcsám 2018.11.19. 16:16:33

@Veda: Igen sajnos! És úgy fog tenni mint aki kb. valamiféle kegyet gyakorol veled. Ő lesz az aki megbocsátja a számára szörnyű csalódás okozó viselkedésedet :) Pokolian fáj ez az időszak, és igen vésd az eszedbe hogy bizony most mész keresztül a poklon. De eszedbe ne jusson bármilyen módon keresni őt. Pont azt szeretné ha rágnád nála a küszöböt, és igen tisztában van azzal hogy min mész keresztül csak éppen nem érdekli. Vagyis de, csak szadista örömmel élvezkedik ezen :(

csámcsám 2018.11.19. 16:37:02

@Veda: A sértődöttsége meg nagyon is tervezett, vagyis nincs semmi köze egy normális spontán sértődöttséghez ami normális embereknél előfordul. Nagyonis tudatos bármilyen hihetetlen is ez most. Rideg, számító és kegyetlen. Egy nárci sosem ereszti el egyik áldozatát sem. Ragadj meg minden lehetőséget arra hogy el bird viselni ezt az állapotot, és hogy kigyere belőle. Hosszú az út sajnos és nagyon fájdalmas, de sikerülni fog.

illogikusszurrealizmus 2018.11.19. 21:14:55

@Nárciszkertész:

Köszi Kertész, próbálkozom. Jobban vagyok, de még fáj kegyetlenül. Sokszor hallom a szirének énekét. Pedig most legutóbb olyan e-mailt kaptam, hogy a fal adta a másikat. Egyből szégyellni is kezdtem magam serényen, míg egy-két óra aktív önostorozás után rá nem jöttem, hogy bakker, de nem is csináltam semmit!!! Nem találkoztunk, nem beszéltünk, nem látott, nem hallott... gondoltam is, hogy ezek után már biztos nem jelentkezik, hiszen kiderült, hogy én vagyok az Antikrisztus, akinek a világháborúk, bűncselekmények okozásában ugye, aktív része lehet..:)

És, de, bizony-bizony, keresett a lelkem a minap, igaz csak röviden.

De tényleg én is gáz vagyok, mert még mindig hiányzik a cukrostaknya.
Szóval Veda nagyon megértelek, kőkemény a függés. Agyban megvan minden, de a szívem valamiért nagyon lassan jön ki ebből. Jó lenne, ha valahogy mást tudnék szeretni, dehát nem megy még, így nem is sürgetem.
Nekem az a visszatartó erő, hogy van két gyerekem, és ha már magamért nem, legalább értük ki kell jönni valahogy.

Sajnálom őt is tényleg, de nem tudok rajta segíteni, az a baj. Ha az életemet adnám neki, és ott pusztulnék az orra előtt, akkor sírna, hogy lám-lám, ő hogy szeretett én meg nem átallok elhalálozni... még csak jobban se lenne :(

illogikusszurrealizmus 2018.11.19. 21:15:53

@csámcsám: Igen, az ismerős. Ő gyakorol kegyet, miközben te ugye nullát érsz szerinte.

illogikusszurrealizmus 2018.11.19. 21:18:50

@Veda: Csak mondom Veda, nekem nem köszönt több alkalommal. Nonszensz és azt mondja én nem tisztelem őt.
Szóval ne legyen kétséged, jelentkezni fog, csak most frusztráltat, hogy hiányozzon.
Durva, és normális aggyal felfoghatatlan, mint ahogy az is, hogy kb. az emberek 90%-a neki hisz. Ez még plusz bónusz fájdalom, az alaphoz képest.

2018.11.19. 22:29:32

@Veda:
Csatlakozom az előttem szólókhoz! Minden úgy van, ahogy leírták.

csámcsám 2018.11.20. 08:58:25

Túlélési tippek, a teljesség igénye nélkül akkor ha ő dob, de persze mindenkinek akinek ez hasznos( 10 évig voltam nárcival) :
1. A szakítás utáni kezdeti időszak, amikor gyakorlatilag a teljes összeomlás elkerülése a cél és az, hogy ne őrűljünk bele. Minden, de tényleg minden elérhető segítség igénybevétele. Meg kell tanulni meditálni! Önismereti könyvek, hanganyagok ( pl. Eckhart Tolle - Most hatalma youtube nekem kb. életmentő volt).
2. Mindig legyünk tudatában annak hogy mi zajlik éppen a fejünkben. Kerüljük, és kapjuk magunkat rajta azon hogy belső párbeszédet folytatunk az exel, vagy éppen monológot tartunk neki, pl jól megmondjuk neki a magunkét. Minden egyes alkalommal amikor rajtakaptuk magunkat szakítsuk meg az ördögi kört, pl ilyenekkel: Mindegy, Már nem számít, Nem az én dolgom, Nem tartozik rám, Akkor jó ötletnek tűnt stb. Tartsátok észben, hogy ezek szándékosan gerjesztett folyamatok, futó programok amiket le kell állítani. Eleinte nehéz, de gyakorlat teszi a mestert. És semmiképpen ne ostorozzuk önmagunkat semmiért. Ismerjük el, hogy mindent megtettünk amire csak képesek voltunk.
3. Próbáljunk mindig az éppen aktuális teendőnkre összpontosítani. Mintha ez lenne a legfontosabb dolgunk a világon. Tök mindegy hogy az mi, lehet sima krumpli pucolás, de az legyen roppant fontos, esetleg ha már megy akkor elképzeljük hogy milyen jóízűen fogjuk megenni (akkor is ha úgy érezzük hogy fűrészport rágcsálunk).
4. Akinel még nincs a No Contact szabály, bármivel is próbálkozik nárci, a legfontosabb a saját önjáró reakcióid leállítása. Ne reagálj semmire. Szándékosan. Inkább csak figyelj, nagyon összeszedettnek kell lenned. Semmit ne mondj magadról és a magánéletedről. A nárci nem a lelki társad.
5. A mozi roppant érdekes, élethű és nagyon érzelmes. Beszippantott, elvarázsolt. Oscar díjra érdemes. Már majdnem elhitted annyira beleélted magad. De a történet teljes egészében KITALÁLT! Semmi nem igaz belőle!
Végezetül: egy mankó-mantra arra amikor szélsebesen járnak a gondolataink az ex körül, és hajlamosak vagyunk a másik életét a felnagyitott pozitimumok alapján elgondolni (mit csinálhat most éppen az új áldozattal, csupa móka kacagás, boldogság szex - vagyis minden ami veled is volt.) NEM TUDOM HOGY MIT NEM TUDOK!!!!

csámcsám 2018.11.20. 09:29:12

A legfontosabb, és tulajdonképpen az egész kapcsolat méregfoga a KÜLÖNLEGESSÉG ÉRZÉSE!! Mondj le róla önként. Engedd el. Tudatosítsd, bármennyire fáj is, hogy ez egyoldalú volt. A nárci mindenkivel ezt hiteti el (igen, az előddel Is és az utóddal Is). Bármit is mond, számára nem voltál az. Különleges vagy, de nem a nárcinak. Neki mindenki egyformán csak eszköz, és jól szórakozik azon hogy az érzelmeken keresztül milyen könnyen tud manipulálni mindenkit. Ő nem érez semmi pozitív érzelmet mások iránt.

csámcsám 2018.11.20. 10:27:35

A következő központi probléma, hogy nehéz elengedni az érzelemmel teli szerelmet – nem a szerelem miatt, hanem a kötődés miatt, ami a szeretett személyhez fűz. Azt hisszük, hogy szerelmünk tárgyának elvesztése bánatot okoz, de valójában a bánat magának a kötődésnek az elvesztése miatt következik be, ami annak köszönhető, hogy szerelmünk tárgyát a boldogság forrásának látjuk. A bánat abból az illúzióból fakad, hogy elvesztettük a boldogság forrását, és hogy a boldogság „odakint” van.
Ha megfigyeljük a boldogság érzését, világossá válik, hogy bár valójában bennünk van, úgy tűnhet, hogy rajtunk kívülálló dolgok váltják ki; az érzés azonban egy teljes mértékben belső örömérzés. A boldogság forrása tehát belül van, és kedvező körülmények között az elme által vágyott végeredmény váltja ki. Önvizsgálattal felfedezhető, hogy az esemény csupán kiváltója egy belső veleszületett képességnek. Amikor felfedezzük, hogy a boldogság forrása valójában belső énünkben található, és mint ilyent nem veszíthetjük el, akkor a félelem csökken.
A Valóság szintjéről nézve a gondolatok igazából „odakint” vannak. Lehet, hogy elképesztően hangzik, de teljesen nélkülözhetők, mert megakadályozzák az igazi boldogság elérését.
(David R. Hawkins: Én: Valóság és szubjektivitás, 3. fejezet, 85. oldal)

The next core problem is the difficulty of letting go of emotional love-not because of the love itself but because of the attachment to that which is loved. We think that the loss of a love object brings grief, but actually, the grief is about the loss of the attachment itself, which is due to viewing the object of love as the source of happiness. Grief is due to the illusion that one has lost a source of happiness, and that the source of happiness is 'out there'.
If one looks at the feeling of happiness, it becomes clear that it is actually located within, although the trigger may appear to come from outside oneself; the sensation, however, is totally an inner feeling of pleasure. The source of happiness is therefore actually within and is released under favorable circumstances when the mind experiences a desired outcome. By inner examination, one will discover that the event merely triggers an inner innate capacity. With the discovery that the source of happiness is actually within one's inner self and therefore cannot be lost, there is a reduction of fear.
Viewed from Reality, thoughts are actually an 'out there’. Although it may sound amazing, they can be totally dispensed with because they interfere with the achievement of true happiness.

(David R. Hawkins: I: Reality and Subjectivity, Chapter 3, page 41)

Veda 2018.11.20. 15:41:39

@illogikusszurrealizmus: frusztráltat, büntetésemet töltöm... ehh. biztos így van, próbálom mantrázni magamnak, hogy nem érdemelt meg, hogy hazudott stb. arra az esetre, ha visszajönne. amit kétlek, de jobb felkészülni.
és igen, mást kéne szeretni, de az nem megy vezényszóra. sajnos.

@csámcsám: jó tippek, igyekszem nagyon a jelenben lenni, és negatívan sem gondolni rá.

@hübrisz: tudom... köszi neked is. de rohadt nehéz ez. ...

csámcsám 2018.11.20. 16:35:31

@Veda: Ne kételkedj, visszajön. Egyfajta inverz folyamata annak mint amikor sütit sütünk. Tűpróba. Csak itt az a célja a nárcinak hogy maradj ragadós :) Közben jutnak eszembe még tippek. Hallgass a belső ésszerű késztetésekre. Sokat segíthet a háttérzajok megszüntetése vagy minimalizálása , tv- rádió - reklámok- hírek. Nyugtató zene vagy meditáció, magnézium mehet. Gondold végig hogy milyen indokokat sorakoztatott fel a szakításra, és használd fel ezeket a távoltartására. Gondolok itt ilyenre hogy: ha ő tiszta lappal akarta kezdeni az új kapcsolatát (ezt vmiert szeretik a nárcik), akkor mondhatod majd neki, hogy te megadtad a tiszta lapot neki, nem zavartad, de ezzel egyidejűleg neked is tiszta lapod lett. Nem te leszel aki belerondít az övébe, de ő sem fog a tiédbe. Ezzel nem tud mit kezdeni, elfogja magyarázni hogy ő tkp nem is így értette a tiszta lapot ;) Megpróbál majd 3szögelni. Ne engedd neki. Mond h nem szeretnéd ha kéretlen információkat szolgáltatna, nem vagy kíváncsi rá. Nem tartozik rád stb... Le lehet fegyverezni. Próbáld meg elkerülni a személyes találkozás és a telefonos beszélgetést. Tereld bele abba hogy csak írásba legyen kénytelen kommunikálni veled. Ez nagyon hasznos neked. Van időd vegiggondolni h mit írsz, és nem látja a reakcióidat.

illogikusszurrealizmus 2018.11.20. 17:58:48

@Veda:

Tudom, hogy szörnyű. Én is szeretem még. Nagyon sokszor az tart vissza attól, hogy keressem őt, hogy hiába hiányzik; ha hívom és vele vagyok egyszerűen rám akaszkodik, rám szívja magát, minden percemet akarja és én ezt nem tudom őneki megadni. (Erős bordi vonásai vannak, azt hiszem azért, de stabilabb, mint egy klasszikus borderes). Vannak gyerekeim, kötelességeim, akikről, amikről gondoskodnom kell. Őneki nincsenek határai és kisajátít teljesen. Így amikor elfog a hiánya, arra gondolok, hogy neki is rosszat tennék, ha keresném, hiszen nem tudom a fentieket megadni és akkor csak újra reménykedne hogy mégis.

illogikusszurrealizmus 2018.11.20. 18:00:13

@Veda: Ja és nekem se megy, hogy mást szeressek. Hát talán később.

csámcsám 2018.11.20. 19:11:52

@illogikusszurrealizmus: Nem baj, hogy szereted. Bizton állíthatom hogy ez sokáig nem múlik el, de idővel takarékra teszi magát. Én is majd bele döglöttem, de eltelt 3 év és minden alaposan megváltozott, kivéve a nárcit. Azt sem tudom hogyan jutottam el idáig, csak azt hogy nagyon akartam ezt. Münchhausen báró legendája az hogy
a mocsárba esett báró a saját parókája copfjánál fogva húzza ki magát az ingoványból. Valahogy így kell ezt nekünk is, saját erőből és nagyon kell akarni.

illogikusszurrealizmus 2018.11.21. 20:54:04

@csámcsám:

Kedves Csámcsám! Köszi, ez egy kicsit vigasztal, mert őszintén szólva nem megy, hogy utáljam és igen, vannak olyan napok (pl. ma) hogy a falat kaparom. Tök gáz, ilyenkor arra gondolok, hogy annyira vagyok képes, hogy én nem keresem, mert ha keresne ő, most csúnyán bebuknék...:(

Veda 2018.11.21. 21:57:31

@csámcsám: háromszögelés - ó sztem megpróbált volna megtartani talonban, csak finoman szembesítettem, vele, h tudok a dolgairól. erre jött a sértődés és végleges szakítás. ezért írtam, h nem hiszem, h még újrapróbálkozna. de ha mégis, az biztosan írásbeli lesz, és - szerintem - az is csak akkor, ha előbb én keresem őt.

@illogikusszurrealizmus: tarts ki! én próbálok negatívan sem gondolni rá, mert tkp akkor is vele foglalkozom, és letiltani magam, ha mégis, mert csak a saját szívemet fájdítom. persze nem mindig sikerül....

2018.11.21. 23:03:18

@Veda:
A nárcipaták által létrehozott háromszögek nem hétköznapi 3szögek.
Czakó Dorina leírásában (részlet):

"A nárcisztikus pszichopaták egyik szadista eszköze, az általuk létrehozott “HÁROMSZÖGEK” és azok 4 leggyakoribb verziója

A „háromszög” fogalma megjelenik akkor is, amikor a nárcisztikus pszicho- és szociopaták, vagy ahogyan utaltam is rá, a „Dark Triad” személyiségek, és az un. Cluster B-be tartozó személyiségzavarok különböző arányú és egyvelegű kombinációjával rendelkező „veszélyes személyiségek” egyik meglehetősen szadista módszere kerül szóba. Ők ugyanis “háromszögeket alkotnak” az áldozataik “bekebelezése”, elbizonytalanítása, őrületbe kergetése, megtörése, háta mögötti, vagy épp nyílt lejáratása (általában mindkettő párhuzamosan), érzelmi, pszichés, anyagi és esetleg fizikai kizsákmányolása, elszigetelése, megalázása és végül a teljes „összetörése” érdekében.

NÉZZÜK MEG HÁT AZT A 4 LEGGYAKORIBB (2 DIMENZIÓS) ALAPHELYZETET, AMELYEKBEN EZEKET A HÁROMSZÖGEKET ALKOTJA MINDEN NÁRCISZTIKUS-SZADO-PSZICHOPATA.

1. “KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA”

Általában ez még a kezdeti szakaszban történik, amikor a pszichopaták és a nárcisztikusok próbálják “elvarázsolni” (de valójában megtörni) az aktuális célpontjukat. Ilyenkor azzal párhuzamban, hogy a sármos és izgalmas társalkodó, a törődő és intelligens, illetve érzékeny oldalukat mutatják, már el is indítják az úgynevezett féltékenység hullámot, amivel szó szerint két legyet ütnek egy csapásra. Ez történhet számtalan trükkös formában, de például úgy is, hogy egy barátjukról, kollégájukról elmesélik, hogy mennyire oda van értük. Ezzel a partnerükben máris elültették a féltékenységet, illetve egymás ellen hangolták a partnerüket és a barátot/kollégát. Ez utóbbinak a pszichopata a (mit sem gyanító) segítő szerepét szánta.

Mindkét következménnyel céljaik vannak természetesen. És azt pedig, hogy mit hoznak ki az egészből, még majd menet közeben is alakítgatják. Az egyik céljuk, amit nagy eséllyel el is érnek, hogy ha a partnerük veszélyben érzi a pozícióját, akkor majd “még jobban fog próbálkozni”. Ha emlékeztek még, már volt arról is szó, hogy egy pszichopata rendszerint az exét is felhasználja arra a célra, hogy az új áldozat azt érezze, soha nem érhet a nyomdokaiba egy idézőjeles fantomképnek. Például annak a bizonyos “ÖRDÖGI, de ugyanakkor istenNŐnek”. (Tipikus nárci logika, hogy mindig kell egy meNŐ, arra buknak a csajok!). Erre a horogra a legtöbb ember rákap. De egyébként az sem megoldás általában, ha az áldozat nem vevő erre, azaz “nem próbálja még jobban”, mert akkor meg a pszichopata lesz az, aki mindenféle eszközzel, de még jobban fogja próbálni elérni, hogy végül mindenképp az áldozata maradjon alul vele szemben.

Bónuszként egy pszichopata azt is eléri a két legyet egy csapásra nevű módszerrel, hogy ha a két felet, azaz az áldozatát és a “segítőjét” egymás ellen hangolja, akkor azzal szűri, vagy blokkolja kettejük közt az információáramlást (magyarán szólva eléri, hogy csak felszínesen, vagy egyáltalán ne beszéljenek egymással). Ha pedig megfelelően időzíti ezeket a fázisokat, akkor azzal hatalmas előnyre tesz szert. Csökken a lebukásveszélye, illetve kedvére manipulálhatja az egymástól elszigetelt másik két szereplőjét a háromszögnek.

A féltékenység kialakításával minden pszichopata a népszerűség hamis látszatát kelti, ami több ponton is kapóra jöhet még nekik. Érzelmileg egészséges emberek soha nem alakítanak ki szándékosan féltékenységet a partnerükben.

2. “HÍVEK TOBORZÁSA”
Egy pszichopatának mindig nagyon fontos, hogy legyenek hívei, akik megerősítik az igazát. Méghozzá azt az “igazságot”, amit csakis ő hitetett el velük, például egy exükről, akit a “hívek” vagy csak alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Egy adott háromszögön belül mindig az egyik ilyen híve lesz a pszichopata segítője, akit arra használ, hogy a szócsöve legyen, méghozzá azért, hogy nehogy az a vád érje, hogy csak rá akarja erőltetni a saját verzióját az áldozatra. Így bizonyítani tudja, hogy más is ugyanúgy látja a helyzetet, mint ő. A pszichopaták mesteri bábjátékosok, tehát ezt a játszmát addig képesek fokozni, míg az esetleg kétkedő áldozatban komoly lelkiismeret furdalás alakul ki, ha kételkedik a pszichopata igazát illetően.

Érzelmileg egészséges emberek soha nem használnak egy harmadik felet szócsőként, hogy az megerősítse a saját igazukat manipulatív hazugságaikat, hanem egymással beszélik meg az esetleges nézeteltéréseket. Vagy ha az végképp nem megy, és úgy gondolják, akkor egy szakértő segítségét kérik.

Folyt. köv., sok a karakter

2018.11.21. 23:05:19

3. “SZÉTVÁLASZTÁS / LEVÁLASZTÁS / ELSZIGETELÉS”
A pszichopata számára ez mindig két ember egymás ellen hangolásáról szól, ami történhet szimplán élvezetből, vagy valamilyen céllal is (az is lehet, hogy mindkettő egyszerre, vagy nem egyszerre, hanem időben egymást követően). Mindezt természetesen nem nyíltan, hanem a másik két szereplő (vagy csoport) háta mögött teszi. Ráadásul azt a látszatot keltve, és úgy mozgatva a szálakat, hogy ő maga, egyfajta pozitív, békéltető figuraként tűnjön fel a történetben, mind a két szereplő számára. Akik mindezek hatására gyakran még szégyenkeznek is a miatt, hogy ők képtelenek olyan higgadtan és objektíven látni a dolgokat, mint a pszichopata.

A másik tipikus eset, amikor ezt a technikát a pszichopaták bevetik, ha áldozatként szeretnék feltüntetni magukat egy kapcsolatban, és elhitetni, hogy a partnerük egy őrült. Olyankor teszik ezt, amikor úgy döntenek, hogy már nem tudják hasznát venni valakinek, vagy mondjuk a partnerük kezd átlátni a szitán és ők meg gyanítják, hogy közel a lebukásveszély, illetve ezzel a kapcsolat vége. Ilyenkor elkezdik előkészíteni a terepet arra, hogy még mielőtt bekövetkezik a szakítás, hazugságokkal lejárassák a partnerüket. (Szinte minden mondat után leírhatnám, hogy ezt is megtapasztaltam, de csak néhány fontosabbat emelnék ki, mint például ezt: Az esetemben, mint utóbb kiderült, azt is megtette egy ilyen karakter, hogy valaki mással telefonáltatott a nevemben, természetesen az a valaki egy hisztérikus őrült látszatát keltve kommunikált a telefonban, és állítólag öngyilkossággal fenyegetőzött.)

Amikor egy nárcisztikus-szadista-szociopata két fél egymástól való elszigetelésén mesterkedik, ezt többek között úgy viszi véghez, hogy mindkét félnek vica-versa közvetíti mindazt, amit a másik mondott az egyikről. Ez lehet teljes hazugság, vagy akár igaz is. Utóbbi (nagyrészt) a pszichopata manipulációinak a következménye. Ezzel a technikával a pszichopaták elérik, hogy senki ne egymással kommunikáljon, hanem rajta keresztül. Ez pedig nagyon nagy hatalmat ad a kezükbe, ahogy fentebb is írtam. Hiszen ez által kedvük szerint hazudozhatnak, vagy szűrhetik és blokkolhatják az információáramlást a másik két fél, vagy csoport között. Azaz úgy manipulálnak maguk körül mindenkit, ahogy csak akarnak.

Ugye mondtam már, hogy a közellenség természetesen mindig az, aki már átlátott a szitán?!

Egészséges lelkű emberek soha nem hangolják sem élvezetből, sem önző céloktól vezérelve egymás ellen az embereket. És főként nem hazugságokkal, amik esetleg még komoly lelki, vagy egyéb károkat is okozhatnak az illetőnek. A normális emberek, ha fontos problémát éreznek egy harmadik féllel kapcsolatban, azt igyekeznek tisztázni a másikkal.

4. “FÖLDHÖZ VÁGÁS”
Ez általában a legvégső csapás amit egy pszichopata bevet az áldozata ellen.

Bár tény, hogy a pszichopaták egyetlen bábjukat sem szeretik elveszíteni – sokkal inkább átsorolni valami más pozícióba, ha úgy hozza kedvük és érdekük –, de legnagyobb sajnálatukra időnként mégis szembesülniük kell azzal, hogy már túl késő. Mert egy adott áldozatuk teljes mértékben átlátott rajtuk, és ezért esélyük sincs tovább manipulálni őt. Semmilyen formában és semmilyen eszközzel. (Mondanom sem kell, ennek is részese voltam, máskülönben most nem írnám ezt a bejegyzést.)

Amikor eljön ez a végső fázis, egyrészt elkezdenek fenyegetőzni, hogy ha beszélni mer az áldozat, annak következményei lesznek. Másrészt – annak a reményében, hogy hátha fájdalmat és kétségbeesést még tudnak okozni (illetve azért, hogy jelzés értékkel is azt kommunikálják, hogy mindenki látja, velük nincs semmi baj, és úgyis mindenki nekik fog hinni) -, azt a látszatot keltik, hogy boldog új életet kezdtek valakivel. Aki rendszerint az egyik “hívük / segítőjük / csatlósuk” közül kerül ki, és akinek folytatják a manipulálását. Csak innentől egy kicsit másképp. Egy másik, új háromszögben, majd tetraéderben, és végül egy újabb komplett tetraéder labirintusban."

Eddig az idézet.
Olvasd el többször, mert emészteni kell...

Mondhatnám azt is, hogy Dorina egy az egyben az én exnárcipatámról írta a fentieket... (Még a nevemben történő telefonálást is elkövette...) De gyakorlatilag minden nárcipata ugyanazon kotta szerint működik - ez a vesztük, erről lehet felismerni őket.

Semmiben ne reménykedj. Rettenetes szembenézni azzal hogyan csináltak hülyét belőlünk (és mindenkiből), milyen mérhetetlen aljasságokat követnek el, de muszáj, mert ez a felismerés a szabadulásunkhoz.
Ne pazarold az idődet arra, hogy mentségeket keresel számára.
Menekülj.

2018.11.21. 23:07:10

javítás: mert ez a felismerés VEZET a szabadulásunkhoz.

csámcsám 2018.11.22. 08:00:26

@hübrisz: Megelőztél :) Köszönöm. Pontosan így van. Saját bőrömön tapasztaltam én is.

csámcsám 2018.11.22. 08:43:46

@Veda: Ne keresd őt! Sehogy és soha. Semmilyen formában. Se facebook adatlap nézegetés, se messenger, se email, se telefon...... sehogy. Tiltsd le ahonnan csak tudod. És Soha de soha ne árulj el magadról semmit neki. Azt sem hogy fájt, hogy mennyire, hogy szenvedtél, stb. Semmit. Most el van foglalva az új kapcsolat bebiztosításával, amint biztos a dolgában, már az ujja köré csavarta az új áldozatot jönni fog( néhány hónap) . Olyan vastag bőr van rajtuk aminn csak ámuldozni lehet. Kitartás!
@illogikusszurrealizmus: Én sem tudtam gyűlölni és ez jó (nem kell olyannak lenni mint ő) . Haragudtam nagyon, de elengedtem ezt is a saját magam érdekében. Megbocsátottam a saját magam érdekében és tovább léptem a saját magam érdekében. Az áldozatokra jellemző összes tünetet produkáltam elvonási tünetek, panikrohamok stb...

Sajnos tudom min mentek keresztül, nem veletek van baj. Azt is tudom hogy semmivel nem lehet enyhíteni ezt a kínt. Csak az apró léptékű továbblépegetéssel. Máris hosszú utat tettetek meg, haladjatok tovább és egyszer csak kijöttök belőle, és minden eszközt szabad használni ami segíthet vagy másoknak bevált. Hangsúlyozom újra az önismeret témáját, mert muszáj ezzel is foglalkoznotok. Én 2 héttel ezelőttig meg csak nem is tudtam h nárci az exem, tök véletlenül futottam bele egy könyvismertetőbe és ott fogtam gyanút. De az önismereti könyvekből, hanganyagokból le vont tanulságoknak megfelelően pont jól kezeltem az egész eddigi próbálkozásait a nárcinak. Csak no contact nem volt (illetve igen, de csak úgy 4 hónapra tiltottam le, amíg rendeztem a soraimat.) Ki lehet, és ki is kell jönnötök ebből az állapotból. Ha csúszva-mászva akkor is. Tegyétek meg mindent amit csak tudtok, nem számít hogy az mennyire kevésnek tűnik. A felszínen talán sokáig nem látszik eredmény, de a mélyben nagyon is elindultak a folyamatok és egyszer csak elkezditek észrevenni a felszínen is:)

Ui: ha van rá lehetőségétől utazzatok el többször néhány napra. Ugyanolyan pocsék lesz :) de valahogy ha utólag visszagondoltok az utazásra a pocsék érzésrekre nem fogtok emlékezni. De amúgy jót fog tenni.

csámcsám 2018.11.22. 08:57:45

Ha valakiben megjelenik a gyűlölet érzése a nárci iránt az egyáltalán nem baj ( korrigálom magam, mert az előzőben félreérthető), ettől nem lesz olyan mint a nárci. Csak ne ragaszkodjon ehhez az érzéshez, ami átmeneti megkönnyebbülést jelenthet, de hosszú távon káros. Bocsásson meg magának amiért ezt érzi, és engddje el egy idő után.

illogikusszurrealizmus 2018.11.22. 14:04:50

@csámcsám:

Köszönöm a biztatást, nagyon rám fér. Nálam az jelenti a nehézséget, hogy időről időre felmentegetem és elbizonytalanodom, hogy nárci-e a nárcim? Nem az van, hogy benéztem? Igaz, hogy sokszor sértett határt (állandóan inkább, úgy írom), de nem lehet, hogy én provokáltam ki a szorongásaimmal? Vagy hogy túl őszinte voltam, és az fájt neki, és azért reagált rá rosszul? Van olyan nap, hogy eszembe jut, már az elejétől mikbe vitt bele és égnek áll a hajam, hogy tuti, tuti, tuti nárci, aztán következő nap mentegetem.

Pedig mindent és annak ellenkezőjét is hallottam tőle. Minden, amit tettem, szerinte hol azt jelezte, hogy senki nem szereti őt ennyire a világon, hol azt hogy semmire nem becsültem, nem szerettem őt eléggé...

Bocs a siránkozásért. Fáj még mindig nagyon.

csámcsám 2018.11.22. 15:21:36

@illogikusszurrealizmus: Érthető a bizonytalanság. De máris megkönnyebbülést hoz annak a megértése, hogy tkp egy álcába szerettél bele. Teljes egészében KITALÁLT a szerepe külön neked, abból, hogy megfigyelt, és mivel megbíztál benne, majd mindent elmondtál magadról és az érzéseidről, pont olyan álcát vett föl amivel hatni tud rád. Elképzelhetetlenül aljas, kártékony és romboló, mert kiiktatja az önvédelmi rendszeredet, maximálisan kihasználja a gondoskodás hajlamodat - ami különösen erős ha gyerekeid is annak -, és mindent, de mindent elszív belőled, meg az önmagadba vetett hitedet is. Szólnak azok a vészcsengők ott belül. Hallgass rájuk. Nem tévednek. Ne mentegesd föl. Ha már az eszeddel ezt tudod, ez a megértés eljut a szívedig is igaz egy kicsit lassabban. Nem vagy félember nélküle. Teljes, egész és ép vagy. Az eredendő ártatlanságod okán nem ismerted fel te sem és mi sem azt hogy mivel van dolgod/dolgunk. Nem voltunk erre felkészülve. Megvan mindened amire csak szükséged van ahhoz hogy túltedd magad rajta. És ez a lényeg. Ne foglalkozz azzal, hogy ő mit érez, mit gondol stb.. mert nem tudhatod. Amikor már azt érzed ennél már nincs lejjebb, a nárci megmutatja hogy dehogynincs. Mindig van lejjebb. Feneketlen és végtelen a sötét eszköztára. Hírzárlatot kell bevezetni magadról és a nárci előtt gondosan titkolva észrevétlenül megváltozni. A megfigyelésem szerint a nárcinak egyáltalán nincs intuíciós képessége (bár azt hangoztatja h van). De mivel nem te vagy az első áldozata, és mindegyiket kifaggata, pontosan tudja hogy mivel milyen hatást ér el, bizonyos viselkedések mekkora fájdalmat okoznak ill.hogy kb mennyi ideig hatnak. Pengeéles logikával dolgozik a lélektani hatásokkal. De őbenne nincs ésszerűsség és nem érez semmit. Tebenned viszont megvan mind a kettő. Fel kell fedezned a gondolatok és az érzések közötti kapcsolatot. A gondolatok érzéseket generálnak. Tehát a gondolkodásmódon kell változtatni, ahhoz hogy az érzések megváltozzanak. Ezekről ismereteket kell szerezni. Minden apró lépés előre visz. Lehet hogy lassúnak tűnik a folyamat, de attól még zajlik. Kb úgy mintha egy oceán járó hajót állítanánk új irányba. A felszín alatt a hajólapátok új irányba álltak, de a felszínen a hajótest lassan és észrevétlenül mozdul el. De elmozdul.

Veda 2018.11.22. 15:21:55

@hübrisz: ez nagyon jó volt, köszi. az enyém hálistennek nem ilyen súlyos eset azért. de hogy ötperc alatt rombolta le a saját nimbuszát és nemcsak az én szememben, az biztos. lassan nem marad más bennem, csak a keserűség.

@csámcsám: küzdök h ne keressem. mondjuk többet ártani már nem tud, meg amúgy is ignorál, akármit is írnék neki. és pontosan kell h tudja, milyen fájdalmat okozott nekem, mert azt is tudja, h mennyire szeretem. szóval nem tud ártani már, max megint bánt valami szíven szúró megjegyzéssel, de ennyi.

"ha van rá lehetőségétől utazzatok el többször néhány napra. Ugyanolyan pocsék lesz :) " --> ez kiváló ötlet! :D

2018.11.22. 15:35:01

@Veda:
Elsősorban Dorinának köszönd. :)

No-no, esélyes, hogy még nem tudod, de, ennyire súlyos eset.
Mert nem akarod elhinni, hogy ennyire súlyos...
Megértem. (Hogyne érteném...) De objektíven SOHA ne zárd ki!!!
Azt szoktam mondani: a koreográfia mindig ugyanaz, csak a csomagolás más...

"mondjuk többet ártani már nem tud" DE!!!!!!!!! ÉS FOG IS!!!!!!

Az egyetlen védekezési módod: NO CONTACT. Még az ismerőseivel, rokonaival is. Totális hírzárlat magadról. És még így is tud/fog ártani.

2018.11.22. 15:46:22

@csámcsám:
A gyűlölet érzése...
Nálam amint kristálytiszta lett a tényállás (tökéletesen összeállt a puzzle...), a függést utálat és az igazságérzet diktálta bosszúvágy váltotta fel. (De ez már klasszisokkal jobb volt a függésnél...)
Közben elolvastam az "Én, Sándor Erik" c. könyvet (alcím: Egy pszichopata emlékiratai), és az is világossá vált, hogy ezeken még egy tisztességes bosszút sem lehet állni, mert MINDEN lepereg róluk. Ha lelepleződnek (mert mi más lehetne a bosszú, mint a leleplezés), megrázzák magukat, kiröhögik a leleplezőt, és ott folytatják, ahol abbahagyták. Még a leleplezés, vágy bármiféle elégtétel szerzés is az ő malmunkra hajtja a vizet, mert elégedetten konstatálják, hogy "lám-lám, milyen jól meg tudtam kínozni... rájött arra, hogy ki vagyok valójában? legalább látja, hogy milyen elképesztően zseniális vagyok..."

csámcsám 2018.11.22. 16:03:42

@hübrisz: Pontosan. Ez bennem is megvolt. Ártani akartam, megbossszulni azt a mérhetetlen kínt és fájdalmat amit okozott. De nem tettem. Nem ért volna semmit. Megdöbbentem azon hogy mit váltott ki belőlem, és akkor úgy döntöttem hogy én nem akarok olyan lenni mint ő. Ezerszer inkább végig kínlódom a felépülés folyamatot és semmit nem dédelgetek vele kapcsolatban. Se jót se rosszat. Nem viszem magammal az új életembe csak a tanulságot :)

csámcsám 2018.11.22. 16:33:27

@Veda: De, tud ártani. Mindenre és annak az ellenkezőjére is képes. Maradj inkább nagyon óvatos NEM TUDOD HOGY MIT NEM TUDSZ! Most rettenetesen nehéz a kirekesztettség, magány, elhagyatottság stb. érzése benned. Tudja. Egészen addig ignorál amíg addig nem fokozódik a kínod, hogy a legelső emberi szóra ami tőle elhangzik térdre borulj előtte. Pengeéles logikával dolgozik a lélektani hatásokkal. És hidd el ezeket jobban ismeri mint te. Ne zárd be magad a "tudom" illúziójába.

Tényleg jót tesz az utazás, bár mivel önmagunkat nem tudjuk otthonhagyni, az összes gondoltunk érzésünk velünk megy. És tényleg pocsék érzések ezek. De tényleg nem fogunk ezekre emlékezni ha visszagondolunk. Emlékszünk majd a meglátogatott helyekre, jó kajákra, fürdőzesre

Adrika_28 2018.11.24. 21:39:32

Sziasztok! Ma leltem rá erre a blogra, olvasom órák óta. Sokat segít. Két hete lett vége a kapcsolatomnak, elég csúnyán...utalnom kellene őt, mégis meg mindig érzelmekkel gondolok rá és szenvedek. Remélem egyik nap fel tudok úgy kelni, hogy már közömbös lesz ő is és a történtek is számomra. Az biztos, hogy ez a blog és a kommentek szuperek és erőt adnak.

csámcsám 2018.11.25. 11:20:13

@Adrika_28: Fel a fejjel kedves! Eljön az a nap. Nézdcsak milyen sokan tapostuk előttetek az utat, és ha nekünk sikerült akkor bizonyos hogy neked is fog. Nagyon nagyon fontos, hogy most saját magadat helyezd előtérbe. Annyi mindent megbocsátottál, elneztél már a nárcinak és másoknak, ideje ugyanezt megtenni magaddal is. Nem tudhattad ezt előre, nem benned van a hiba és nem te tehetsz róla.

csámcsám 2018.11.25. 19:47:21

Folyatom a túlélési tippeket, ami leginkább az áldozat saját magán való segítését célozza meg, és ez nyilván a saját tapasztalatomon alapul, vagyis hogy nekem ezek segítettek. Én is mások tapasztalatai és útmutatásai alapján fogtam hozzá a felépüléshez.

A lelki szenvedéshez/ kínhoz a legtöbb esetben rengeteg negatív érzelem szolgáltatja a muníciót, ami szó szerint fizikai fájdalmat és tüneteket is okoz(hat), valamint depressziót, szélsőséges esetben erősödő szuicid hajlamot, életveszélyes állapotba lehet sodródni. Ilyen érzelmek a teljesség igénye nélkül: Szorongás, kirekesztettség, megaláztatás, szégyen, bűntudat, gyűlölet, harag, sajnálkozás, sóvárgás, kétségbeesés, reménytelenség, értéktelenség, elhagyatottság stb... Ezek egy szűkülő tudatállapotot hoznak létre, amibe ha az áldozat benne ragad gyakorlatilag elveszíti az életerejét. Borzasztóan lehúzóak. Ezek lelki eredetűek és a helytelen önértékeléssel állnak  kapcsolatban. Egy bizalmas kapcsolatban történő abuzálás, árulás könnyen kiválthatja ezeket az érzelmeket. A legtöbben éreztük, hogy nem bírunk ezekkel az érzésekkel egyedül megküzdeni és elkezdtünk segítséget keresni. Jó erre egy hozzáértő pszichológus, terapeuta, bárki aki ismeri a dörgést, sokat segítenek, de nem tudják helyettünk megoldani a lelki problémát. Mit tehetünk még??? Nos igen, paradigmát kell váltanunk és egy kicsit ki kell szélesíteni a hétköznapi tudományos alapokon nyugvó  ismereteinket. Mivel rengeteg embert érint, nagy a kereslet a kivezető útra, így nagy a(z elsősorban üzleti érdekek mentén szerveződő) kínálat is. Motivációs előadók, coachingok stb... Kezdetnek nem rosszak, segíthetnek. Facebookos körkép: Szabó Péter, Pilát Gábor, Szikszay Csaba valamint a Használd fel nevű oldal és blog, ők elég széles társadalmi réteget szólítanak meg zanzásított tanaikkal. Nekem az utóbbi 2 olvasgatása jött be jobban. Ezek közös jellemzői, hogy egy kútfőből dolgoznak. Méghozzá "tudatosodás" címen. De mit is jelent ez?! Leánykori néven spiritualitás avagy lélekgyógyaszat. Sajnos a köztudatban erről a szóról valami ezoterikus lepkekergegetés jut a legtöbb ember eszébe. Manapság tudatosodásnak nevezik, még tudományosabban tudatkutatásnak. A lelki szenvedésekre sajnos nincs fizikai gyógyír, így cél és ésszerű ezekre lelki gyógyírt keresni. (bármennyire is úgy tűnik, nem a nárci lesz az :)) Ebben ezek az oldalak és blogok segíthetnek. Középhaladóknak Eckhart Tolle, Rupert Spira, Adyashanti, Mooji stb... Az igazi feketeöves segítők azok akiktől az előzőekben felsoroltak is tanultak. A legátfogóbb  és legérthetőbb tanításokat számomra dr. David R. Hawkins (van magyar nyelvű blog) ránk hagyományozott művei  jelentették, ez már nagyon mélylélektan és igen magas szintű, de vannak mások is. Szóval ajánlom nektek is. Porszívózzatok össze minél több lélektani-mélylélektani ismeretet, nagy segítségeteket lesz és meggyorsítja a felépülést természetesen az esetlegesen  szükséges  terápia mellett. Sok erőt és kitartást mindenkinek.

Veda 2018.11.26. 15:25:46

@csámcsám: ez mind így van meg hasznos is, csak az a rohadt nehéz, h hiába tudom racionálisan, agyban, h mennyire tudatszűkült állapotban vagyok, attól a szív még ugyanúgy fáj... mindegy, lassan eltelik egy hónap az utolsó kontakt óta, jön az ő traumájának évfordulója hamarosan - ha én nem keresem őt, ő sem fog engem, ezt mantrázom magamnak.
és igen, a terápia és az önismeret fontosságát nem lehet eléggá hangsúlyozni, nekem nagyon sokat segít a pszichológusom.

@illogikusszurrealizmus: " de nem lehet, hogy én provokáltam ki a szorongásaimmal? Vagy hogy túl őszinte voltam, és az fájt neki, és azért reagált rá rosszul?" ---> úristen, mennyire pont ezt érzem!! de ő akarta az őszinteséget, ő várta el, hogy legyek az, tehát ez nem lehet hiba.
most viszont ha ott véreznék el a küszöbén, akkor is átnézne rajtam szerintem.

@Adrika_28: üdv klubban...

csámcsám 2018.11.26. 16:58:20

@Veda: Annyira együtt érzek veled/veletek. Tudom mennyire szìvszorító ez. Azért is írogatom a tippeket, hogy esetleg lerövidítse azt az utat nektek amit én sajnos elég nagy kerülőkkel jártam be. Nagyon sok idő amíg mérséklődik a fájdalom. 3 év után sem múlt el teljesen nekem. A NO CONTACT szabályhoz van némi hozzáfűzni valóm. Akiket dobott a nárci, azoknak rengeteg kétségük marad - pl nekem, én mostanában értettem meg h nárci az ex-, nem biztosak abban h tényleg nárci a nárci, és mert a nárci sosem zár le egyértelműen kapcsolatot(van egy olyan érzésünk hogy nincs vége) stb..és persze aktív nagyon az érzelmi szál. Ez a szabály úgy is hatásos, sőt igazán úgy hatásos hogyha a mi döntésünk és önmagunkra vonatkoztatjuk. Nem írunk, nem keressük, nem hívjuk és úgy tekintünk a nárcira, hogy számunkra meghalt. Amikor a nárci jelentkezik (mert minden nárci jelentkezik, ő nem szállhat ki vesztesen sehonnan) az olyan lesz mint a fuldoklónak a levegővétel. Fel fog dobni és ennek a lendületét ki kell használni a magunk javára. Nagyon ébernek kell lenni. Ki fogja dobni a horgokat, és nálunk nem szabad beakadjon egyik sem. Semmilyen látszólag ártalmatlannak tűnő kérdésére nem szabad válaszolni, vagy csak nagyon felületesen esetleg jelentéktelen kérdésekkel visszakérdezni válasz helyett, és semmit sem szabad elhinni neki. Én legalábbis ezt csináltam - fogalmam sem volt a nárciságról és a no contact szabályról- és egy idő után nem maradt semmi kétségem arról, hogy manipulálni akar, hazudik és teljesen groteszk módon kicsavarja a történteket. Ahhoz hogy el tudjam őt, engedni és tényleg a magam részéről lezártnak tekintsem a dolgot, erre szükségem is volt. Hogy azután a nárci mit csinál vagy mivel próbálkozik, az tök mindegy. Egész egyszerűen nem érint meg. Most le van tiltva - él a no contact- azért mert szabályt szegett és annak ez a következménye, de nem azért mert kötelező. Remélem egy kicsit segít ez is.

csámcsám 2018.11.27. 09:19:28

@hübrisz: Ez előző üzenetből az kimaradt, hogy ez csak írásos üzenetváltásokra vonatkozik!! És még így is nagyon észnél kell lenni. Én csak a saját tapasztalatomat tudom leírni és elmondani a "dobott" szemszögéből, és hogy hogyan lehet kimaszni belőle, de mindenki az egyéni lehetőségeit és körülményeit kell mérlegelje és azon belül valahogy megoldja a dolgot. Amikor egyik napról a másikra fenekestől felfordul az életünk, dob a nárci, akkor az áldozat ott marad egyedül az összes tisztázatlan dologgal és az érzelmeivel, a viszonzatlan szerelmével, az eldobottság érzésével, a napról  napra fokozódó kínnal, és tele van kétségekkel. Élő és valós érzelmei vannak, amit nem lehet egy hideg késsel elvágni. Olyan lelkiállapotban van ami nem rendelkezik semmi erővel. Gyakorlatilag olyan, mintha kitépték volna a szívét és hagynák szép lassan elvérezni. Jó a no contact persze, csak odáig is el kell jutni, mert ehhez bizony erő kell. Lelkierő, ami neki nincs. Ehhez kellene a harag, a büszkeség, utálat, vagy gyűlölet kombinációi amelyek ugyan szintén negatív érzelmek, de már rendelkeznek valós erővel és cselekvésre késztetnek. Akik kilépnek a nárcival való kapcsolatból, tegye föl a kezét akinek nem voltak ilyen érzelmei!!  Na ugye. Szóval ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy az áldozatban lévő érzelmeket, kötődést ki kell futtatni valahogy. És a no contact nem minden esetben alkalmazható egyből itt sem, bizonyos értelemben többet árt, mint amennyit használ, mert az áldozat egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy nem-e ő maga a helikopter, lehet hogy felreértelmezte a dolgokat stb.... Akárhányan mondják is kívülről, hogy igen így van, ez és ez a helyzet, ő nincs meggyőződve róla. Egy szigorúan írásos keretek közé szorított contact segíthet tisztázni magában a dolgokat. Meggyőződhet arról hogy ez tényleg az ami, és teret adhat a valódi haragnak stb... Ez már nem egy apatikus, erősen szenvedő tehetetlen állapot. De idáig el kell jutni!! Ne essünk abba a hibába hogy figyelmen kívül hagyjuk az áldozat valós, jelen idejű problémáját. Ő nem a nárci, nem tud egyből hátat fordítani és vissza sem nézni. Szerencsés ha meg tudja tenni, azt jelenti hogy dolgozik már benne a harag és van elég lelkiereje, de nem ez a jellemző.

illogikusszurrealizmus 2018.11.27. 17:00:03

@Veda: @hübrisz: @csámcsám:

Annyira jó Benneteket olvasni!
Nagyon -nagyon igaz nálam is, hogy folyamatosan elbizonytalanodom. Mindig felmerül, hogy én hibáztam és arra ő szegény csak reagált.
Ahogy pörgetem magamban, újra és újra olyan sztorik jutnak eszembe, amik tényleg nem férnek bele a normális emberi túlkapásokba. És mégis újra elemzem..

Nagyon fontos amit Csámcsám írt. Ahhoz, hogy túl tudjak lépni kéne harag vagy büszkeség, és sajnos én itt vérzek el, ezért járok dilidokihoz. Haragudni nagyon tudok, egyetlen emberre: saját magamra, és tudom, hogy ez nem jó és nem normális, hanem sajnos gyerekkoromból hozott nagyon mély minta.
A másik, a büszkeség. A szeretetért gyakorlatilag bármennyire képes vagyok megalázkodni. Ennek oka szintén a gyerekkori megfelelési vágy (csak akkor lehet szeretni, ha "leteszek valamit" az asztalra, alanyi jogon nem jár).

Így aztán többszörösen betalált a borderes nárcim. A büntető felnőtt énje, akik csenddel vert vagy dühöngött, a felnőtt énje akivel olyan megnyugtatóan normálisan meg tudtam beszélni a dolgokat (egy napra) és a kisgyerek, akit védtem a gonosz világtól és minden felelősséget magamra vettem. Hibás vagyok tudom, ezt a játékot ketten játsszák és én hagytam, de még mennyire hagytam, de hiába tudom, a szívem valahogy kínoz vele, hogy lehettem volna jobb, kedvesebb, stabilabb (a borderes vonások miatt)...
Mégis, mivel normális kiegyensúlyozott kapcsolati mintám nincs, vissza- visszakanyarodom a nárcihoz lélekben, mert nehéz hinni abban, hogy lehet más, jobb kapcsolat. Kicsit olyan, mintha azt mondanák, legyél jól előre, hogy aztán utána tényleg jól lehess...:(

csámcsám 2018.11.27. 17:15:50

@hübrisz: Akik itt vannak azok jó úton járnak.

Azért is írom ezeket, mert nagyon melyről jöttem fel. Példának, hogy legyen ilyen is. Soha, még a legvadabb, legszürreális álmaimban sem gondoltam volna ezt az illatos virágomról, azt amire képes volt. Joe Navarro foglalkozásának magyaros változatába tartozó munkájával, annak poroszosan merev munkahelyi és magánéleti szabályazataival, a rendszeres időközönkénti teljes kapcsolatrendszer maximális!! átvilágításával. 4 párhuzamos kapcsolatot buktattam le és emellé egy metropolisz csatornahálózatának tartalmát kaptam a nyakamba bónusznak, meg Hulkot, a jéghideg szadista kegyetlenségével együtt. Ha következmények nélkül megtehette volna, akkor és ott minden teketória nélkül kicsinált volna. Konkrétan azt éreztem, hogy vége van az életemnek, nem fogom túlélni. Elvesztettem az időérzekémet, komplett napok estek ki az emlékezetemből. Ténylegesen majdnem beleőrűltem. Hónapokig hálni járt belém a lélek pedig alapvetően egy nagyon szívós jókedélyű talpraesett nő vagyok. Nagyon együtt érzek mindenkivel aki hasonló cipőben jár, és mutatom nekik, hogy igenis ki lehet jönni. Muszáj.

illogikusszurrealizmus 2018.11.27. 17:34:49

@csámcsám:

Tényleg kőkemény vagy, mint ahogy Hübrisz is!

Nálam ilyen nem volt, azt hiszem az én nárciszom "tartalmaz nyomokban" érzéseket és tényleg nagyon-nagyon akart engem. És ha nem voltam ott, tényleg rosszul volt, nemcsak előttem.
Viszont a mindennapokban élhetetlen volt, hogy féltékeny volt a gyerekeimre (mert kihasználnak engem szerinte...), a munkatársaimra (egy helyen dolgoztunk), a barátaimra. Egyszerűen elvágott volna mindenkitől és az sok volt. Azt mondta: "Úgy kell látnod, ahogy én látok". És azt: "csak mi van, nincs én és te."

Szóval agyban tényleg megvan, csak szívben nincs. Próbálom magam a fentiekre emlékeztetni.

Veda 2018.11.28. 08:55:42

@csámcsám: ezt eskü kinyomtatom magamnak, hogy mindig szem előtt legyen. nagyon jókat írsz!

"ott marad egyedül az összes tisztázatlan dologgal és az érzelmeivel, a viszonzatlan szerelmével, az eldobottság érzésével, a napról napra fokozódó kínnal, és tele van kétségekkel. Élő és valós érzelmei vannak, amit nem lehet egy hideg késsel elvágni. Olyan lelkiállapotban van ami nem rendelkezik semmi erővel. Gyakorlatilag olyan, mintha kitépték volna a szívét és hagynák szép lassan elvérezni."
--> pont így. és nincs erőm haragudni, csak szenvedek a hiányától, és próbálom kidolgozni magamból az érzéseimet, h nem szeretett nem érdemelt meg stb.

velem nem volt gonosz, az igazi ocsmányságait az előző exe kapta, vele simán csak gusztustalanul és fájdalmasan elbánt, természetesen párhuzamos kapcsolatról volt szó... remélem idővel kifakulnak az érzések belőlem.

csámcsám 2018.11.28. 10:32:55

@illogikusszurrealizmus:
Fordítsd meg a dolgot: valójában te reagáltál az ő szándékos de nagyon jól titkolt provokacióira, csak persze nem tudtál róla. Nincs semmi értelme annak ha magadt ostorozod, sürgősen hagyd abba. Engedd meg magadnak annak a belátása, hogy bármit tettél volna úgysem lett volna elég. Mindig a körülmények, és az adott helyzetben lévő lehetőségek közül azt választottad amit a legjobbnak ítéltél meg. Nem hibáztál. Ez nem egy hétköznapi szokványos párkapcsolati játszma. Itt már az elején vesztes voltál , csak még nem tudtad, és rossz helyen kerested az okokat. Egy ilyen kapcsolatban semmi nem az mint aminek látszik.

Az nagyon jó ha rálátsz a saját hozott dolgaidra. Na de mihez kezdesz vele? A megváltoztatásukra tett erőfeszítés mind hiábavaló, de el lehet éveket tökölni velük, ez csak egyhelyben való totyorgás, a továbblépés -->felépülés szempontjából nincs jelentőségük (ezért a kijelentését egy dilidoki tuti hülyének nézne engem, pedig ez a saját tapasztalatom :)) Többé kevésbé mindenkinek ugyanilyen, vagy hasonló mintái vannak (mégsem lesz mindenkiből profi gátlástalan manipulátor).Ha ki akarsz keveredni ebből a helyzetből, akkor számtalan kérdést kell magadban tisztaznod első szám első személyben. Meg kell tanulni elengedni az elvárásokat, ragaszkodásokat, sajnálatot, önsajnálatot, emlékeket a jót és a rosszat is egyaránt, gyakorlatilag mindent el kell engedni a végén. Akik találnak magukban annyi erőt, hogy kilépnek egy nárcisztikus kapcsolatból bizony végig mennek ezen a lelki folyamaton ha tudnak róla ha nem. Amikor már elég sokmindent elengednek, lemondanak a nárcival való kapcsolat jövőbeni várható boldogságáról, mert tudják, hogy az a vágyott jövő sosem érkezik el. A szabadulás "kulcsa" az elengedésben rejlik. Képletesen olyan mintha egy hőlegballonnal fel akarnál szállalni, de hiába nyomod neki a gázt , meg sem fog moccanni mindaddig amíg a ballaszt zsákokat ki nem kezded dobálni. Minél többet dobsz ki, annál hamarabb emelkedsz, minden kidobott zsák után változik a történet mert rálátsz a következő réteg zsákra , vagyis minden új kontextusba kerül, és egyszer csak rálátsz a dolgokra úgy ahogy vannak, na akkor jön a jogos harag és düh. És ezt is csak addig szabad tartani amíg be nem végezte a küldetését, utána ezt is ki kell dobni. Csak a saját életedért vagy felelős! Nem dolgod a nárcit megfejteni.
Kivétel nélkül mindenkinek az a ki nem mondott célja az életben, hogy boldog legyen és elkerülje a fájdalmat. (Még a nárcinak is) Mindennek ez a két mozgatórugója. Méltasd magadban azt az embert ott belül aki annyi mindent megtett már ezért, te is mint mindenki boldog akarsz lenni és nem akarsz fájdalmat. Senkinek nem lehet mentsége arra ha ezekkel manipulál téged a saját károdra. (és szintén saját tapasztalat, lehetséges nagyon is a kiegyensúlyozott, kölcsönösségen alapuló kapcsolat) Ezért tettél mindent, a többi nem rajtad múlt és elkezdheted elengedni az illúzióhoz való ragaszkodást. Segítségül kell hivnod magadban a belátást, és a hajlandóságot, majd a jogos harag és düh megjelenésénél a bátorságot is. És persze ehhez nyitni kell új ismereteket szerezése fele, ha ebből a katyvaszból a további életedre nézve ép emberként megerősödve akarsz kikeveredni. Sikerülni fog :)

Veda 2018.11.28. 10:34:38

@illogikusszurrealizmus: "A másik, a büszkeség. A szeretetért gyakorlatilag bármennyire képes vagyok megalázkodni. Ennek oka szintén a gyerekkori megfelelési vágy" ---> ez is ismerős. ezzel szerintem terápiában elég jól lehet dolgozni. én mostmár sokkal jobban látom saját magamat.
szerintem is tudnak érezni ők is, akár irányunkba is - de legjobban önmagukat szeretik, mi mindig csak másodhegedűsök, pálmalegyezős lányok lehetünk, és mellé nem adnak úgy és annyit, amennyire szükségünk lenne. pláne a szorongósok...
tarts ki! :)

csámcsám 2018.11.28. 16:39:23

@Veda: "pont így. és nincs erőm haragudni, csak szenvedek a hiányától, és próbálom kidolgozni magamból az érzéseimet, h nem szeretett nem érdemelt meg stb."

Nem tudhatjuk, hogy nekik milyen érzéseik vannak, vagy vannak-e egyáltalán. Max elfogadjuk azt a megfigyelésen alapuló klinikai véleményt, hogy ha vannak is érzéseik azok amolyan csökevenyek. De akkor is bölcsebb szem előtt tartani, hogy csak puszta feltételezés és találgatás. Az biztos, hogy valami fontos nincsen jelen bennük. De nem is kell ezzel foglalkoznunk. Ne pazarolj energiát arra, hogy egy állítást - a nárci szeretett- tagadássá változtatod - nem szeretett-. Szeretett ő a maga módján (nem tudjuk hogy ez pontosan nála mit takar). Ezzel nem jutsz sehova, és továbbra is a nárci körül forgolodnak ezzel is a gondolataid, és ez nem a te malmodra hajtja a vizet :) Inkább azt a pangó szeretetet kell kivezetni, mivel a fogadó fél aki fele irányulna köddé vált. Ez most a két lábon járó fájdalom időszaka számodra. Hegessz mosolyt az arcodra minél többször, pláne akkor amikor senki nem látja. "Biztosan tudod, hogy ha mosolyra húzod a szádat, akkor a szervezet endorfint termel. Ez akkor is működik, hogyha a mosoly maga erőltetett és semmilyen örömet nem tükröz. Olyan, mint egy kapcsoló, mely be van építve, az emberi gépezet része. - dr. D. R. Hawkins "
Ha nincs háziállatod és van lehetőséged szerezz be egy kutyust vagy cicát és csak szeresd, az odaadásuk és a szeretetük már önmagában is gyógyít. Ha szereted a pici babákat és van ismerősöd aki éppen babázik látogasd meg, elkepesztően jó hatású egy baba ragyogó szeme és őszinte elragadtatassal teli mosolya. A csaladtagjaidra is kiterjesztheted a szeretetedet még jobban. Tulajdonképpen minden cselekedeted kiindulhat szeretetből. Banálisnak hangzanak és persze közük nincs a nárcihoz, és egyáltalán nem ugyanaz mint őt szeretni - mellesleg őt sem tilos -, de hatásos, amit persze úgyis csak sokkal később fogsz észrevenni :) Mindent szabad ami egy kicsit is örömet okoz neked, vagy ami jó hatással van rád.

csámcsám 2018.11.29. 12:21:59

Még egy kicsit folytatom a gyorstalpalót, aztán takarékra teszem magam.
Ideszúrnám  a Hawkins felé tudattérképet azoknak akik nem ismerik (de mivel nem tudom, töltsétek le a netről a magyar nyelvűt - és tanulmányozzátok át ) , amiről azt kell tudni, hogy a számszerű érték egyfajta lelkierő/energia szintet jelez. A bűvös határ a 200-as szint. Minden ami fölötte van, támogatja az életet /energiaszintet/lelkierőt az a pozitív tartomány. Minden ami a 200-as érték alatt van, az a negatív tartomány, vagyis nem támogatja az életet. (itt be lehet lőni a nárcit, hogy hol is van :)) A skála alján lévő 20-75-100 érteken lévő lelkiállapotú emberek gyakorlatilag életveszélyes állapotban vannak. Az egyes állapotok érzelmi vonatkozásait részletesen taglalja az általam emlegetett dr. David R. Hawkins szinte minden könyve, de jelen esetben az Elengedés könyvét tudom javasolni (nagyon szívesen átadom PDF formátumban) , aholis részletes útmutató van az elengedés technikàjáról. Vegyétek egy mély levegőt és merjetek belevágni, nem számít hogy vallásos vagy-e vagy sem, ateista vagy istenhivő, elhiszed-e vagy sem, nincs kritérium vagy feltétel. Viszont óriási segítség ez a szenvedő embereknek - nem csak nekik- az élet minden egyes területére vonatkozóan. Minden eszközt ragadjatok meg a szükséges terápia mellett, hogy megerősödve, önmagatokba vetett sziklaszilárd hittel és meggyőződéssel keveredjtek ki a nehéz helyzetből, és soha többé ne tudja ezt megtenni veletek senki sem.

Veda 2018.11.29. 12:32:58

@csámcsám: "Ne pazarolj energiát arra, hogy egy állítást - a nárci szeretett- tagadássá változtatod - nem szeretett-" --> igen, én is erre jutottam, hogy még negatívan sem akarok gondolni rá, mert hiszen akkor is rá gondolok ugye. próbálom letiltani magam erről teljesen.
azt is tudom, hogy kire kéne átterelnem ezt a "pangó szeretetet", csak ez ugye nem megy vezényszóra. de saját magamnak most igyekszem megengedni mindenféle kis luxust. :)

csámcsám 2018.11.29. 13:45:11

@Veda: A nárcik következetesen és észrevétlenül építik be magukat a gondolatainkba elérve azt, hogy gyakorlatilag azok csak körülötte forogjanak és hogy mindent neki mondjunk el. (kondícionálás) Így lesz a nárciból a lelki társunk, legjobb barátunk, az apánk és a gyerekünk egyszemélyben. Nem tudjuk még onnan kiebrudalni őket. Továbbra is ott forognak (most még intenzívebben) a gondolataink, és nekünk kell következetesen visszaterelni őket magunkhoz, úgy hogy megszakítjuk a gondolatmeneteket, szisztematikusan elválasztva a múltat a jelentő. Pl már elmúlt, már mindegy, akkor így hittem de már nem így hiszem, már nincs jelentősége stb.... Gyakorlatilag leveszünk minden jelentőségét a felmerülő gondolat vagy mentális kép tartalmáról, lefokozzuk és oda rakjuk ahova való (a múltba). Az elme egy idő után már nem hozakodik elő velük. Ekkor csavar egyet és a jövőt kezdi tervezni. Mindenféle elképzelése lesz, és mind szorongàst keltőek. (itt rájöhetünk pl hogy miért vannak egymásnak teljesen ellentmondó gondolataink:pl egyik pillanatban a pokolba kívánod a nárcit, ott rohadjon meg amiért ezt tette veled (múlt) , a másikban iszonyú szorongást érzel azért, mert mi van ha soha többé nem jelentkezik :D (jövő) ) Kis vizsgalódással rájövünk, hogy csak jósolgat, hisz egyáltalán nem tudhat semmit a jövőről, és azt mondjuk neki hogy ez csak feltételezés vagy jóslás. Ez sziszifuszi munka és úgy tűnhet h sosem lehet a végére érni, ráadásul sokat kell ismételni. De lehet. Gyakorlással, ami aztán automatikus lesz és önjáró.

Felébredtem 2019.02.21. 15:17:08

Sziasztok! Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy regisztráljak és merjek e írni... Nektek! Mertem...ez már egy óriási lépés számomra....és remélem több ilyen lépés fog következni ! Két napja itthon vagyok betegen....így találtam Rátok és ismeretlenül is a " barátaim " letettek. Én még " kezdő" vagyok, azaz most döbbentem Rá kivel is élek együtt két éve. Mennyország-Pokol! Királynő-Rabszolga! Ezek a gondolatok vannak most Bennem. Két éve megismertem " álmaim " párját....nem tudom leírni milyen boldog " kislány" voltam ( 40 éves vagyok....Ő 50 ) ! A tenyerén hordozott, ápolt, anyagi jólét, évi 6 alkalom külföldi pihenés stb. Elköltöztem a városomból hozzá., új munkahely, új élet.....! Több hónap elteltével voltak már fura dolgok....ha nem úgy tettem valamit ahogy szerette volna....ideges lett. Ha nem úgy gondolkodtam ahogy elvárta volna....ideges lett. Családommal azóta nem igen tartom a kapcsolatot....mert szerinte nem szülőként viselkedtek velem az életem során. Mindig azt mondta és mondja is , hogy ő nála jobban nem szeret senki.....! Egy éve jött a hidegzuhany! Undorító módon de beleolvastam a messengerébe....nagy hiba volt ( ? ! ) . Kiderült, hogy folyamatosan bájcsevegett párhuzamosan mással ( szingliként adta ki magát ). Összetörtem...szembesítettem! Kitalált vmi ócska hazugságot amit akkor elhittem. Egy éve, hogy folyamatosan ezt csinálja....rengeteg nővel. Társkeresőn is lebukott....! Folyamatosan ezt csinálja. Mindent tagad....Én vagyok a hülye, beteg, féltékeny...stb stb stb! Sajnos már nem tudok örülni semminek, nem alszok, nehezemre esik a munka....totál leépülés, depresszió. állandóan felteszem magamnak a kérdést...hogy miért??? Meleg, szép otthont teremtettem meg neki.....mindent megadtam neki ( mert ha nem.....!!! ) . Ő külsőleg nem egy adonisz....de Én így szerettem bele. Én magas, szöke, zöldszemű vékony nő vagyok....mindig büszke volt Rám....de ennyi! A legfájdalmasabb az egészben, hogy meghaltam mint Nő mivel a testi szerelmet teljesen megtagadja tőlem.....büntetésből. A kezdetben minden csodás volt....most jelenleg több mint EGY ÉVE nem kezdeményezett....több hónapja nem engedi, hogy hozzányúljak....annyit enged meg, hogy odafeküdhetek a vállára, simogatja a karom vagy a fejemet! Szenvedek és sírok!
Most az elmúlt napokban jöttem rá, hogy a párom 98% ban egy nárci! Minden egyes pont igaz Rá és az életünkre! Ordítani tudnék a fájdalomtól. Ki akarok mászni de nem tudom hogyan. Annyit tudok, hogy elkezdek egy terápiát mert úgy érzem, hogy bekattantam a csalódástól, fájdalomtól. Az elmúlt hetekben 3x mondtam neki, hogy így nem tudok élni, elmegyek.....ordított...majd pár perc múlva jött, hogy mennyire szeret! Most már átlátok a szitán, kezdetnek nem rossz!
Kérlek Benneteket, hogy akármilyen nagy szégyen is de van rajtam kívül más is akit a szeretkezéssel büntettek ilyen formában?
Köszönöm előre is a segítséget!

csámcsám 2019.02.22. 11:26:52

@Felébredtem: Szia! Az már nagyszerű, hogy rátaláltál Nárciszkertész blogjára, és, hogy regisztráltál és írtál. Sajnálom, hogy te is.... A kérdésedre pedig a válasz az, hogy sajnos igen. De ez nem rólad szól, kizárólag az ő felfogását, megalomániáját tükrözi. Most nagyon fontos, hogy sok információt összeszedj, illetve, hogy hasonló tapasztalatokon átmenő emberek társaságát keressed, aztán majd kirajzolódik hogy mit és hogyan kell tenned, hogy véget vess ennek az állapotnak. Óriási bátorságra és elszántságra lesz szükséged és sajnos a fájdalom is társadul szegődik egy darabig. Van egy Facebook csoport is amelyik hasznos lehet, rengeteg sorstárs van ott is - felépülés nárcisztikus visszaélésből- érdemes oda is csatlakozni. A legfontosabb, hogy bármilyen pokoli fájdalmas és kilátástalan is most a helyzet, ki lehet jönni belőle ép emberként, megerősödve, és ez lebegjen a szemed előtt :)

Feketecsuklya 2019.02.22. 15:39:54

Férfiként 7 évig voltam egy bombázó nárcival, akivel a szex maga a mennyország volt, de teljesen kicsinált lelkileg, pillanatnyilag még a cégem alatt is erősen rezeg a léc. Régóta tudtam, hogy valami baj van vele, csak miután én (szerintem) nem vagyok érintett, inkább empata vagyok, mint rájöttem, ezért nem olvastam erről, viszont az utóbbi időben szinte minden elérhető forrást. Én már másfél éve elindultam kifele, akkor volt egy nagyon brutál durva anyagi igénye, 8, de inkább 9 számjegyről beszélünk :) , amikor igazán rájöttem, hogy az életem sem számít a célja érdekében. Grandiózus típus, pár beütéssel. No contacton vagyok vele nagyjából, de az olvasottakkal szemben szerencsésebbnek érzem magam, mert eléggé vissza erősödtem a korábbi lelki erőm környékére, és így elég súlyos ellenfél vagyok már neki. Ő még azt hiszi, játszmában van, de ezen az oldalon elég kihegyezetten várom...

Feketecsuklya 2019.02.22. 16:19:55

@Felébredtem: Persze, alap a szexmegvonásos büntetés.

csinszka3 2019.02.22. 16:54:52

Sziasztok! A blogra rátalálni számomra most maga az erő. :(( Nálunk a legutóbbi kifakadás hétfőn történt: bár tudta, hogy egy nagyon fontos tárgyalásom lesz, természetesen akkor hívott. Nem tudtam felvenni. Mint kiderült, valami "óriás trauma érte", amit nem tudott velem megosztani. Este dühös volt, s hiába barkóbáztam, hogy "mi az Isten történt", nem mondta el. Másnak mindennek elhordott, lerázott telefonon (4 éve élünk együtt), kijelentette, hogy "ezek szerint velem nem tudja megbeszélni a dolgait, majd szakemberekkel teszi és barátokkal"...s persze hozzátette, hogy ez bizony elindított benne egy folyamatot, mégpedig azt, hogy rájött, milyen is vagyok. Azóta (5 napja) nyilván a világ legszarabb embere vagyok, már olyan dolgokat vág hozzám, amiknek értelmét sem látom. Olvastam egy bejegyzésben, hogy 90%-ban még igaz is, amit mond...csak nyilván az összes körülményt hagyja ki, azaz teljesen szürreális az egész + megspékelve el nem hangzott dolgokkal, amik szépítik a meséjét. Először álltam ki végre magamért, mert 1 éve szorgosan próbálom én is elemezni a lelkem...s kértem, hogy hagyja abba, nekem ez fáj, nekem ez rossz. Ezt úgy sikerült értelmezni, hogy ahelyett, hogy én azt mondom, hogy "drágám, én ennek ellenére szeretlek, beszéljük meg stb" saját magamra hegyezem ki a dolgot. A problémájáról persze egy szót sem ejt (mi is volt a hétfői trauma), ellenben ÉN (a szemét, munkamániás, aki a telefont sem vette fel) csak arra bírok koncentrálni, hogy Ő (az ártatlan) MIKET mond és nem látom, hogy azért mondja, mert szarul van. Beleszédültem. Próbáltam erős lenni és kértem, hogy költözzön el, legalább pár napja, mert a periódikusan kibukó hisztiket/kitöréseket/abúzust nem bírom tovább elviselni. Mi jött le ebből? Az, hogy "én a problémájával ott hagyom az út szélén és egy egoista pi.a vagyok". Ahelyett, hogy megráznám magam, szerelmet vallanék, s kibeszélhetnénk a dolgait.
Nem értem.

Persze a kibeszélés lehetőségei adottak, csak éppen az időt tölti máshol: pl. sportklubban, vagy éppen este a barátokkal. Valahogy bűzlik az egész: mikor engem ért trauma, egyrészt el tudtam mondani (5 napon belül tuti...főleg a páromnak), másrészt a buli volt az utolsó, amire vágytam.

Nem bírom elhagyni, ha tényleg probléma érte. Vagy az egész csak színjáték?

Feketecsuklya 2019.02.22. 17:09:45

@csinszka3: igen, színjáték. nekik mindig van egy problémájuk, ami sokkal fontosabb a Tiédnél

csámcsám 2019.02.22. 17:32:42

@csinszka3: Semmiféle eget rengető trauma nem történt vele. Viszont a te sikeredet a fontos tárgyalás ügyében ily módon aknazza alá, egyrészt érezd magad szarul azért amiért Őt "elhanyagoltad", ezért most jól megbüntet azzal hogy nem mondja el a meg sem történt eget rengető traumát, másrészt vedd észre, hogy soha semmilyen körülmények között semmi nem lehet számodra fontosabb mint őnárcisága, még az egisztenciád vagy szakmai hírneved sem, egy pillanatra se.

csinszka3 2019.02.22. 21:24:22

Köszönöm Feketecsuklya és Csámcsám! Ma volt időm kiolvasni a teljes blogot.

Bevallom, az "ominózus hétfő" óta szinte mást sem csináltam, csak kutakodtam a neten és saját józan eszemet firtattam. Mára virradóan már leszedálva ébredtem és a világ szemétládájának tartottam magam azért, mert a tárgyalás alatt nem vettem fel a telefont. (btw: elmondása szerint az összes normális ember felvette volna, hiszen ha hív, pedig tudja, hogy tárgyalok, az nyilván fontos...csak én önző liba nem vagyok ezt felfogni :))

Nem regisztráltam volna, ha ez egy szimpla, egyszeri eset lenne. Sajnos évek óta vannak ezek a hullámvölgyek - persze szinte mindig akkor, amikor nem érek rá, a családomtól már elszakított (mert szerinte a szüleim tettek sérülékennyé)...és igen, rá kell jöjjek, hogy 4 év után is baromi keveset tudok róla (érzelmileg, anyagilag, BÁRHOGY). Tény, hogy nem volt egyszerű a gyerekkorom, de már nem tartok haragot, már elengedtem (szinte csak miatta lett harag) - és büszke vagyok arra, amit egymagam elértem. Volt idő, mikor haragudtam a szüleimre, de nem jellező rám, hogy örlődök egy megváltoztathatatlan dologban. Pontosabban eddig nem volt rám jellemző :))
Jaj, egyszerre sírtam és nevettem a sok bejegyzésen ezen az oldalon...nagyon keserű felismerés ez az egész. Sajnos!!!

Kedves párom miután egész héten mást sem csinált, csak engem alázott (csak a traumáját nem mondta el), s bár kifejtettem, hogy mennyire rosszul érzem magam és gyomorfájdalmaim vannak már a viselkedésétől, attól ő még vígan a haverjaival van ma este is. Annak ellenére, hogy mondta, hogy holnap elköltözik (nálam lakik), persze a mosógépbe rakta a cuccát edzés után (mint mindig, mikor "jelzi", hogy ki kéne mosni).
Gondolom esze ágában sincs elmenni holnap. Hosszú körök lesznek még szerintem
:((
Én meg itthon. Egyedül. Megbántva. Traumájáról nem tudva. Egy pohár fröccsel. A bloggal. És a saját nyomorommal. Ami annyira fájdalmasan nevetséges, üdítően megvilágosító és ijesztő (36 éves vagyok), hogy egyszerre látom a szivárványt és az azt eltakaró sötét felhőket is.

Feketecsuklya 2019.02.23. 08:49:38

Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Tartsd jól fejben a jellegzetes tulajdonságaikat, várható reakcióikat, és ha folyamatosan így reagál, lépj.

illogikusszurrealizmus 2019.02.24. 17:32:39

@Felébredtem:

Sajnos pontosan jól leírtad, addig kedvesek, amíg pontról pontra azt teszed, amit szeretnének. Annyira, hogy mindig minden esetben, (tök mindegy, hogy mit hoz az élet, hogy éppen valaki másnak is szüksége van rád és segítenél neki) ő kell, hogy az első helyen álljon. Ha nem így teszel, akár csak hallja, hogy mással a munkahelyeden fél órát beszéltél, és ne adj Isten jól érezted magad vele, akkor már gáz vagy, mert nemcsak rá van szükséged (pedig neki igen), mert nélküle is jól tudod magad érezni (mikor ő csak veled érzi jól magát), mert előrébb soroltál valakit, mint őt (pedig neki mindig minden esetben csakis te vagy az első). Fél óráról beszélünk...

Nárciszkertész 2019.02.27. 10:44:35

Sziasztok Kedvesek!
Hű, de sokan lettetek hirtelen újak :O Üdv mindenkinek a klubban!
Mindenki, aki itt van, az azért van itt, mert felismerte, hogy miben él/élt. Ez jó, nagyon jó, de csak a startvonal..... Megérkeztetek a nulladik lépéshez, innen jön sajnos a legdurvább rész, olyan, amire felkészülni nem lehet, végigcsinálni pedig iszonyú meló, viszont egyáltalán nem lehetetlen a TELJES felépülés. Csak ez nem két perces menet lesz.
De ehhez az első és legfontosabb, hogy NE NE NE, SOHA NE kérdőjelezzétek meg a saját ép elméteket! Tilos szorongani azon, hogy ti mit csináltatok rosszul. Ez olyan, mintha a csigának lelkiismeretfurdalása lenne azért, mert átment rajta az úthenger... Ő tehet róla, hisz nem szaladt odébb időben, nem? NEM.
Nagyon sokszor sokan leírtuk ezen a blogon, hogy egy nárcival élni nem olyan, mint egy simán elcseszett párkapcsolat, ahol a ki a hibás kérdésre az a válasz, hogy 50-50%.............. Itt az arány 99:1.................... És te vagy benne az egy. Nem a nárci.
Amit te rosszul csináltál, az az, hogy ilyen-olyan-amolyan okok miatt naiv voltál, és hagytad magad bennemaradni valamiben, ami igazából neked sem volt jó, nem hallgattál az ösztöneidre, mindent kimagyaráztál. Ezek a jövőd szempontjából nagyon is fontos hibák. Meg is kell őket nézni közelebbről, rá kell jönni, hogy miért voltak, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanezeket. DE: amíg ki akarsz szállni a nárci-kapcsolatodból, addig nem ez a fő feladat, hanem hogy végképp le tudd zárni az úgynevezett párkapcsolatot (amiről persze csak te hitted, hogy az), erre kell fókuszálni. Méghozzá nagyon koncentráltan.

illogikusszurrealizmus 2019.03.03. 18:28:06

@Boglár Széplaki Bodó: Együttérzek. Sokszor már reggel érzem, hogy üvöltve bőgnék egész nap, annyira hiányzik. Valami beszűkült tudatállapotban vagyok ilyenkor és alig állom meg, hogy ne hívjam fel...

illogikusszurrealizmus 2019.03.05. 09:22:31

@Boglár Széplaki Bodó: Ó, yesss! Szegénykém, ezt ismerem sajnos én is, első kézből. Mikor szakítottam vele, és párszor visszaszippantott, egy ilyen alkalommal, véletlenül megtaláltam a társkeresőn...(jónéhány hónappal utána).
Nem is lenne ezzel baj, ha nem azt terjesztené fűnek-fának, hogy rajtam kívül soha senki, mert én vagyok az igaz szerelem. Ja, amint kiszálltam az ágyából, másnap regisztrált... Nem lepleztem le, pedig megérdemelné. Az összes ismerőse, barátja sajnálja, hogy miattam nem tud talpra állni.
És volt még egyéb nagyon durva is, amit most nem kommentelnék, de akkora ordas nagy hazugságok, mások szájába adva, hogy többször rá kellett kérdeznem nála, mert nem akartam elhinni, hogy pókerarccal ekkorát lehet kamuzni.

Viszont találtam egy újabb nagyon jó Tisza Kata írást, amit belinkelek Neked, hátha segít picit. Azoknak szól, akik még mindig, a fentiek ellenére is szeretik a bántalmazójukat...

Nagyon fáj, még mindig...:(((((

illogikusszurrealizmus 2019.03.05. 09:25:19

Tisza Kata írása:

Figyelem: naturalista szöveg, csak saját felelősségre!
Sokan írják, hogy képtelenek kiszállni a bántalmazó kapcsolatukból. Ebben nincsen semmi meglepő, hiszen éppen ezért bántalmazó. Nem tudsz kiszállni a félelem miatt, hogy megöl, ha megteszed, vagy elveszi a gyerekeidet, tönkretesz, lejárat, ami reális vagy irreális félelem, de generálva van. A másik az a strukturális függés. Totálisan kiszolgáltatott a másiknak, és nem hiszi el, hogy a saját lábára állhatna. A másik éppen ezzel tartja fogva, hogy önbecsülését rombolja. A harmadik ok, hogy egészen egyszerűen még mindig kötődik a bántalmazóhoz érzelmileg, ez a traumás kötés, amit kivülálló nem ért. A traumás kötés gyökere messzire nyúlik nyilvánvalóan, azért ilyen iszonytatóan nehéz leválni, mert nem egy emberről van itt szó valójában, akit el kéne hagyni, hanem az adott emberben tükröződik az áldozatnak a teljes vélt identitása, a gyerekkora, a szülei, úgy érzi, a világnak is vége van a kapcsolatával. Ez nem a realitás. Ez egy vízió. Tehát belül van. Ezért nem kézzelfogható, így elég durva kiműteni onnan.
Ezek az emberek, akik ilyen kapcsolatban élnek, arra panaszkodnak, hogy bár már mindent értenek, minden elolvastak, csomó terápiát végigcsináltak, de nem segített mégsem. És most elakadtak. Mert hiába minden: még mindig szeretik azt, aki bántja őket. És nem tudnak kilépni. Onnan várják a szeretetet, ahonnan a bántást kapják, mert ez az évek során eggyé vált.
Bizonyos embereknél elegendő mindössze információt szerezni a helyzetükről. A megértés már segít szakítani. A megértés már képes dühöt aktiválni, ami kivezető erő. De nem mindenkinél. Van, aki a megértés után is marad. És nem tudja mit tegyen.
Ebben az esetben fölösleges még egy könyvet elolvasni ugyanarról. Fölösleges még egy kognitív terápiát lenyomni. Mert nem itt van a kutya elásva. Ez az irány ki lett maxolva, az emberben már a seggéből is a bántalmazás pszichológiája folyik. És nem segít.
Ezen sokat gondolkodtam. Rájöttem, hogy valami olyasmire van szükség, ami erősebb a patológiás szerelemérzésnél. Mi lehet az? A félelem nem mindenkinél hajtóerő, sokaknál inkább visszatartó erő, mert megszokható és állandósul. Így már nem hat, sőt, lebénít. Mint a hosszú távú szarszag. Tehát valami más kell. Ami erő és képes az úgynevezett szerelmi érzés bomlasztására. Ez pedig sokaknál az undor lesz. Az undor nehezen győzhető le. Amikor hozzád ér, és te öklendezel.
Na de. Itt van a kutya elásva. Ha az áldozat kognitíve tud mindent a másik működéséről, azaz a bántalmazásról (mert ugye van az a nagyon alapszint, amikor az áldozat még nincs tudatában a saját bántalmazottságáról, mert nem áll rendelkezésére információ, vagy tagadásban van), akkor vajon miért nem áll be az undorérzés? Magyarul a kérdés: vajon hogy képes még hozzábújni, ölelgetni, csókolgatni, miután az bántalmazta, átverte, megalázta?
A kérdés tehát az, hogy mi a különbség két egyén között, ahol az egyiknél a tudás elegendő kiváltani azt az undort, ami a szakításhoz elvezeti, a másiknál meg nem?
Egy lényeges különbség az egyén önértékelésében rejlik szerintem. Vagyis minél alacsonyabb az önértékelés, annál kevésbé képes a bántalmazó viselt dolgairól megszerzett tudás oldani a traumás kötést. Hiszen annál inkább úgy véli az áldozat, hogy a magafajtának ez jár, hogy ez normális.
Mi lehet a megoldás tehát? A megoldást én abban látom, hogy az áldozat már ne az elkövető patológiáját akarja megérteni a továbbiakban, amely folyamatban ő még meg is sajnálhatja a saját bántalmazóját mondván: biztosan nehéz gyerekkora volt. Hanem átforduljon a fókusza önmagára, mondván: nadehát bazdmeg, nekem is nehéz gyerekkorom volt! És magában kezdje elvégezni az oldást.
Az áldozat számára egyetlen kiút marad. Már ne kemoterápiázza magát, hanem kezdje el az immunterápiát. Azt értem ezalatt, hogy olyan dolgokat csináljon, amik növelik az önbecsülését, és nem tovább pofozzák. Amit szeret. Amiben jó. Amiben szeretve érzi magát. Akik szeretik. Ahol szerethető lehet. Ezeket a frontokat kell egy adott ponton kinyitnia. És nem a másik állandó megfejtegetésében elmerülnie nyakig és végkimerülésig.
A legtöbb áldozat izolált. A legtöbb izolált áldozathoz évezredek óta senkinek nem volt egy kedves szava.
Van egy japán mondás: ha oda akarsz érni, tegyél egy kitérőt. Ez nekem mindig bejött. Értsd: ha a százhatodik könyv sem segít, tedd le őket. Hagyd pihenni. Engedj meg magadnak egy szünetet. Amiben semmi mást nem csinálsz, mint megpróbálsz rájönni, hogy te magad, mint húsvér ember, mitől éreznéd jól magad. És elkezded azt csinálni. Ahelyett, hogy azzal baszakodnál, hogy a másik mit miért csinál.

illogikusszurrealizmus 2019.03.05. 09:25:54

Folytatás Tisza Katától:

Mi lesz az eredménye? Elmondom. És úgy mondom el, hogy nem könyvből. Hanem a saját szememmel kísértem végig nem egy ilyen folyamatot.
Ahogy az áldozat megéli a saját szerethetőségét máshol, úgy fog a megszerzett tudása undort eredményezni a bántalmazás irányába, ami jótékony. Az undor jótékony érzés. Azért van kitalálva, hogy ha valami nem jó neked, ha megbetegszel tőle, akkor ne edd meg. Ezért nem eszed meg a szart például, hacsak nem a szarevés egészen speciális zavarától szenvedsz. Mert akkor nem érzed az undort. Mindenki más hányna tőle, de te eszed. Ha nem érzed az undort, megeszed a szart, és beteg leszel tőle.
Elnézést a képeimért. De nem tudom másként elmagyarázni pontosabban. Tehát a traumás kötés olyan, hogy szarral etettek egész életedben és megszoktad. Kikapcsolódott az undorjelződ. Már sárgaságos vagy, de még zabálod. Csak úgy tudlak meggyógyítani, ha végre elkezdesz undorodni attól, hogy megedd. Hiába mondják neked, hogy nem jó. Hiába TUDOD, az nem lesz elég. ÉREZNED kell az undort.
Tehát egy jó segítőnek nem elég pofázni. Vissza kell kapcsolnia beléd az érzést. A saját jelzéseid létjogosultságát. Azt az érzést, ami felülírja a szokást, ami addig volt. És mivel a szarevés a baj, sajnos az undor a megoldás. Ha megutálod, akkor ki fogod találni nagyon gyorsan, hogy lehetne megakadályozni. Mert abbahagyni lenyelni a szart, nem véletlenül ismételgetem, már nem fog tűrni halasztást.
Igen. Első körben hányni fogsz. Másodikban is. Addig fogsz hányni, míg ki nem hányod az összes szart, amit lenyeltél nem érzékelve az undort. De most, hogy érzed, hányni fogsz. És soha, de soha többé a büdös életben nincs az az Isten, aki lenyeletné veled még egyszer.
Ha rendesen kihánytad.
Visszatérve. Első lépés: tudás szerzés. Második: szünet az agyalásban. Harmadik: önbecsülés növelése szerethető dolgokkal. Negyedik: megjön az undorérzés. Akkor fog lecsapódni a következő: a kurva kibaszott életbe, ezt VELEM, sőt, senki emberfiával nem lehet megcsinálni! És akkor hányni fogsz. Ötödik: cselekvés a változtatásért. Egyéni és/vagy társadalmi szinteken.
Az undor ott van egyébként a felszín alatt mindig, de mivel nincs kiengedve, az áldozat önmagától undorodik meg. És minél inkább undorodik saját magától, annál inkább helyénvalónak érzi a szart, tehát egyre inkább beleragad.
A düh sajnos nem elég akkor, ha a pár még aktív nemi életet él, mert a düh érzése levezethető a szexen keresztül, és annak részeként csak erősíti a kötést.
Ha a szexualitás áthelyeződik máshová, akkor könnyebb a leválás. Ezért is van az, hogy bizonyos kapcsolatok utolsó fázisaiban a szerető fogja jelenteni a kiutat. Sok esetben ez csupán projekció, és nagyon sok minden kerül bele a szexbe, ami nincs is benne: hordozni fogja kezdetben a szabadságharcok eufóriáját, ami a válást követően egycsapásra szűnik majd meg.
Ha az undorból keletkező negatív energia nincs kiszállásra kiaknázva, akkor sajnos a lehető legrosszabb történik. A konzerválódott undorba ragadnak bele a felek, ahonnan már aligha mozgósítható érzés. Olyan, mint a szartengerbe beleragadt kerék. Élnek, egymás utálatában, míg a halál el nem választ. De itt a pokol előtte van.

puffatag 2019.05.19. 12:15:24

volt barátnémat tarja fogva 2 éve egy nárci. úgy tűnik nyomozva kicsit, hogy már több nőt a halálba kergetett. meddig csinálhatja még? 63 éves a féregnyúlvány, még 2-3 nőt tönkretesz? nem kéne eltávolítani a társadalomból? én ezt tervezem

csámcsám 2019.05.24. 14:25:46

@puffatag: Nem tudom mit tervezel pontosan a nárcival, de sztem inkább a barátnődnek kellene segíteni kilépni ebből a kapcsolatból, már persze ha megszületett már benne ez a döntés....

puffatag 2019.05.28. 15:20:57

a volt barátnőmben már megszületett a döntés, aztán 2 nappal később nem jelent meg ferihegyen, indultunk volna tiranába, ehelyett lement ápolni a férget, mert az azt hazudta, hogy haldoklik. szóval a nárcik elfogyasztanak kb 10 nőt életükben és ezt büntetlenül tehetik. szétrobbantja ez az igazságérzetemet. ha lennének alvilági ismerősök (hálistennek nincsenek), félholtra verést már megrendeltem volna

Bodli 2019.06.06. 21:14:59

Kívülről segíteni próbálni lehet, de megoldani sajnos nem. Nekem is mindenki mondta - de amíg nem jutottam el oda, hogy többször is az öngyilkosságot latolgattam, mert elhitette, hogy csupán egy elviselhetetlen szörnyeteg vagyok a világ szemében, addig nem hallottam meg a barátaimat. Viszont mihelyst leér a gödör aljára a hölgy, nagyon jó, ha tud veled beszélgetni.

2019.06.07. 12:13:35

@puffatag: Érdekes ez, hogy ezek a szörnyetegek embereket simán öngyilkosságba hajszolnak. Engem is egy hajszál választott el tőle, már kétszer. Na több ilyen nem lesz, megszabadultam tőle, de ahhoz az kellett, hogy ráébresszenek, kivel is van dolgom, mert amíg nem tudtam, nem értettem miben vagyok, minden újra felbukkanásakor a remény is újraéledt bennem. Amit persze mindannyiszor meg is ölt szépen...
Barátnőd szembesült vele, kicsoda-micsoda a hapsi?

puffatag 2019.06.10. 10:25:42

fél éve szembesült vele, viszont önértékelése kb nulla, így nem látok kiutat. velem lakott budapesten 15 évig, majd leköltözött egy haldokló faluba, hogy majd ő ott egyedül fog gazdálkodni. mindenki mondta neki, hogy nem fog menni, de majd ő megmutatja. a féreg 2 faluval odébb lakik és rendszeresen segít ház körüli munkákban, így mindig vissza tudja rántani

2019.06.13. 13:45:20

Pedig önértékelés nélkül sajnos tényleg nem sok esélye van szabadulni. Ha esetleg úgy érzi, nincs másra, jobbra esélye.

Bánatkövecske 2019.06.16. 09:28:17

m.youtube.com/watch?feature=youtu.be&v=qhjDFxqfUd0 Szeretnélek benneteket megkérdezni,hogy értékelitek ezt a dalt. Két és fél hónap tellt el a szakítás óta, minden erőmmel küzdök, h.erős legyek és reálisan lássák. Erre tegnap megosztja ezt...

Bánatkövecske 2019.06.16. 09:31:09

Lássak. Bocsánat. Számomra ez az ambivalencia a legnehezebb,hisz folyton felmentettem...és most ismét a bűntudatot kelti bennem..

Bánatkövecske 2019.06.16. 09:33:29

@Felébredtem: Szia, hol tartasz? Az én válaszom is igen a kérdésedre...

csámcsám 2019.06.16. 21:21:00

@Bánatkövecske: Ki osztotta meg? Ha a nárci, akkor könyörögve kérlek, állítsd le a követését, a saját jólfelfogott érdekedben. Mocskosul nehéz időszak ez amúgy is, ne szúrd magad szíven még ilyenekkel is. Nincs mit felmenteni rajtuk. Tudják mit csinálnak.

Bánatkövecske 2019.06.17. 20:38:30

@csámcsám: Tudom,h.minden kapcsolat megszakítása az egyetlen esély. Igazából már nem kommunikálunk,nincs köztünk kapcsolat. Ez a dal egy üzenet nekem arról,h.én rontottam el,mert elküldtem..ugyan hetek óta elhanyagolt,csenddel vert,és a szakítás másnapján megvolt az új áldozat,de azért itt egy kis bűntudatkeltés... Sztem ez is annyira jellemző.. Nagyon fáj,de megerősít abban,h.a tettek és a dumája nincsenek összhangban...h.nem az,akinek hiszi magát.. Sajnos számomra olykor még mindig hihetetlen,h.évekig nem jöttem rá,mi történik...

2019.06.17. 21:22:46

@Bánatkövecske: sokan sokáig nem jöttünk rá
Most már tudod ki ő Csak még nagyon fáj Ezért ne nézd őt sehol!!
Csak még több fájdalmat okoz neked

csámcsám 2019.06.17. 21:33:34

@Bánatkövecske: Tudom milyen nehéz, de próbáld meg azt, hogy törlöd - igazából ezt kellene - , vagy ha ez még nem megy, akkor a követés leállítását a közösségi oldalakon, és soha de soha többé ne jusson eszedbe megnézni az oldalait. Hidd el rengeteg további szívfajdalomtól mented meg magadat. Ő sosem fogja abbahagyni, csak ezután arról gondoskodik rendszeres időközönként, hogy neked minél fájóbb tartalmat osszon meg és pontosan tudja! mennyire fáj neked. Ne add meg neki ezt a torz örömöt. Nagyon messze még a gyógyulás ami nagyon is lehetséges, és nincs szükséged meg pluszban ilyenekre. Magadért meg kell ezt tenned. Nehéz ez akkor amikor pont semmi erőd nincs, de ezekkel nem fog tudni tovább gyengíteni, ha ezt magadra nézve maradéktalanul betartod, és már ez is egy óriási lépés ami elvezet a tényleges No Contact-ig, be fogod látni hogy szükség van rá.

2019.06.17. 22:00:35

@Bánatkövecske: megnéztem a youtubon a számot... Tipikus
Kérlek ne nézd miket oszt meg... Tudom magamról belém is belém hasítana lehettem volna minden
Nem lettem
Te sem
Rajtuk múlt

Bánatkövecske 2019.06.17. 23:00:05

@csámcsám: nagyon nehezen tudok érzelmileg elszakadni tőle... Tudom,h.nem szabadna néznem..már azt is nagy eredménynek tartom,h.nem írok neki és nem reagálok semmit..mert olyan is volt. Valahogy azt érzem,akkor győzöm le igazán a függőséget,ha saját akaratomból nem követem,nem azért,mert nem tudom. De lehet,h.ez csak önámítás. Rá fogok jönni. Pár nap,és elköltözik, jelenleg belehalok a gondolatban,h.soha többet nem látom, miközben tudom,ez egy óriási ajándék,h.meggyógyulhassak. Nagyon őszintén arra várok,vajon el akar-e köszönni.. s hogy legyen erőm azt mondani, nem,már nincs szó,amire szükségem lenne tőle.. Köszönöm a támogatásod,óriási segítség ez nekem.

Bodli 2019.06.17. 23:02:55

"Ne add meg neki ezt a torz örömöt." Ez nagyon találó.
3 és fél hónapja léptem ki. De minden nap találkozunk a munkahelyen. Nem foglalkozom vele, rá se nézek. És mi kezdődött pár napja? Először goromba, ijesztgető levelek, hátha még félek tőle. (Féltem, tudta jól.) Aztán valami idétlen szívességet ajánlott fel, nem reagáltam, erre most írt egy Szégyelld-magad-hogy-ilyen-bunkó-vagy-mikor-én-még-mindig-milyen rendes- jellegűt. Szóval bűntudatkeltés, a maga fényezése és az én mocskolásom vég nélkül... Nagyon okos embernek tartja magát. És azt bizonygatja: én vagyok a mekkora barom, hogy nem hittem el neki: ő mennyire szeret. De közben nem képes észrevenni: a nagy szeretet a folytonos megalázásomból és nagyon durva érzelmi bántásomból áll. Mondtam ezt neki, írtam, sokszor. De abból is az lett kihozva: én vagyok az ostoba, értetlen, aki nem azt érzi, amit kell. Mert hiszen ő szeret, akkor én örüljek. Akkor miért bánt mindig? De hát nem bánt, csak én érzem rosszul...
És nincs vége, hiszen körbe-körbe megy ez.
Csak kilépni lehet.

Bánatkövecske 2019.06.17. 23:04:51

@Eperke2222: Én is azt érzem,tipikus a dal, bűntudatkeltős, hibáztatós, átlépős, megalázó.. Aki ezt nem élte, nem értheti. Hálás vagyok,h.vetted a fáradságot, minden segítséget köszönök, mert olyan nagyon fáj.. De már tudom, sok idő múlva elérem,h.megszűnnek az érzéseim irányába.

Bánatkövecske 2019.06.17. 23:11:12

@Bodli: A konkrétumok eltérőek,de szinte ijesztő,h.a mögöttes tartalom mennyire ugyanaz...amit TESZ, azzal bánt, amit MOND, azzal el akarja hitetni: te érzed rosszul,hisz ő szeret.. Valójában csak újra akarja kezdeni a játszmát, vissza akar szippantani. Az írásodból érződik,milyen erős vagy! Nem fogod hagyni,hogy újra bántson. Nagyon szorítok!

csámcsám 2019.06.18. 12:02:19

@Bánatkövecske: Nagyon nagyon nehéz elszakadni. Bele is haltunk mindannyian, van aki ténylegesen, és vagyunk mi, akik átvitt értelemben, hiszen az az "énünk" aki a nárci mellett volt, gyakorlatilag meghal és ez így van rendjén, bármilyen furcsa és hihetetlen is ez most. De pont ott ahol ez történik, születik meg az új. Lassan észrevétlenül, de nagyon erős lesz. Támogasd és védd magad amennyire csak bírod, azzal, hogy nem teszed ki magad a nárci semmilyen támadásának, provokációjának, minden csatornát el kell zárni. A nárci nem a lelki társad. Miután leesett az álarca, nem lesz tekintettel rád. Minden túlzás nélkül a mentőben is ütne. Ne várj tőle semmi jót, mert ami látszólag jót is próbál adni, mondani, abban sem lesz semmi köszönet, mindig igyekszik majd a kést megforgatni benned. Életed talán legkeményebb időszaka jön, és eltart egy darabig, minden erődre szükség lesz. Ne gondolkozz sokat, egyszerűen csak zárjad le a csatornákat, és következetesen tarts ki amellett, hogy soha többé nem nézed meg. Menni fog. Máris sokat tettél, de ez csak a "start vonal" ahogy Nárciszkertész írta. Bízz magadban, túl fogsz jutni rajta.

Bodli 2019.06.18. 20:17:55

Kedves Bánatkövecske, talán az is segít, ha próbálsz más dolgok, élmények felé fordulni. Menj, csináld. Egy idő után, szerintem elég hamar észreveszed: jól érezted magad. Nélküle. Vagyis lehet élni nélküle. Élni, nem csak szenvedni. Aztán azt is megéled: vele csak szenvedni lehet, nélküle viszont sokkal jobb.
Ha hagyod, az élet elsodor mellőle :-)

Bánatkövecske 2019.06.22. 00:40:22

@Eperke2222: Szia! De jólesik,h.érdeklődsz! :-) Épp azzal küzdök,h.a hozzám közel állók sem értik már,miért szenvedek miatta még mindig. Nem bántom őket,hisz én sem értem.... Még egy hét,és elhúz innen..s közben óriási ambivalencia van bennem: TÉNYLEG örülök, hihetetlen ajándék,h.nem nekem kell váltanom és végre ismét biztonságos,nyugodt közeg lesz az imádott munkahelyem (19 éve dolgozom itt)...és egyúttal esténként zokogok,h.végleg vége mindennek.. Olyan nehéz ez..nem vagyok büszke,sem önbizalommal teli,de értelmes felnőtt nőnek tartom magam,aki két lábbal áll a földön,egyedül teremtettem egzisztenciát magamnak,szépen,szeretettel igyekszem nevelni a gyermekem... S mégis hibáztatom magam még mindig,h.én rontottam el, miközben TUDOM,mennyit bántott,hitegetett,félretett,hányszor hazudott.. Ahogy Bodli tanácsolta,percet sem unatkozom, most épp újítom a lakásom, s vannak terveim, tudok nevetni,már enni is (ez is ajándék,hát kilót fogytam).. De még folyton ezen agyalok, nagyon fáj,és olykor szerethetetlennek érzem magam.. Szenvedek a tudattól,h.most mással éli a cukrostakony időszakot, sztem én ezt engedem el nehezen,mert fantasztikus volt...Írom az emlékeim,amikkel bántott,h.legyen mibe kapaszkodni..van bőven. A mai pl.: egy hónapja megkértem,az öt év közös fotóit adja oda nekem (nem akartam,h.a gyerek és a saját fotóim nála legyenek,hisz ő tényleg átlépett rajtunk, teljesen). Időt kért,mert sok fotót kell átnéznie..ma odaadta a pen-driveomat ÜRESEN.. (ő nagyon ilyen,mindig ígér,alig valósít meg,és felháborodik,ha ezt visszatükrözik)..Sztem azt gondolta,nem nézem meg,de megtettem,persze megkérdeztem, jól szórakozik-e,s hogy valóban ennyire sem képes.. Nézett nagy szemekkel,h.nem érti,mi történt,ő rátette,jajdekellemetlen.. Tipikus amúgy,soha nem fogadta el,a munkában sem,h.alig csinál vmit... Szóval miért bánkódom én,aki fáradhatatlanul dolgozik és mindig őszinte és segítőkész vagyok egy ILYEN ember után? Bevallom azt is,félelemmel tölt el a gondolat,h.az új párjával végleg boldog lesz esetleg,mert az azt jelentené nekem,h.bennem volt a hiba.. Reálisabban kellene mindig gondolkozom, elengednem a hamis,általa keltett illúziót,mert ő az,az ígéret földje volt. Néha még abban is kételkedem,h.nárci,pedig rengeteg dolog stimmel,amit olvastam..a zsigereimben érzem,h.az...de hogy jövök én ahhoz,h.egy szerelmi csalódás feldolgozása céljából ilyet mondjak rá? Néha azt hiszem,nem vagyok normális.. Úgy döntöttem, egy hét múlva,ha eltűnik, törlöm mindenhonnan,hisz engem csak meggyötört: a boldogságát nem kell látnom, harmadszor pedig nem szabad hinném neki,mert az az életembe kerül. Szóval én így vagyok,nem vagyok rá büszke,de küzdök ezerrel. Nálad próbálkozik még??? S te hogy tudsz viszonyulni hozzá? Hálás vagyok minden sörért,amit itt kapok,mert érzem,h.ugyanazt a poklot jártuk itt még mindannyian....

Bánatkövecske 2019.06.22. 00:44:27

Sorért,nem sörért :-) az automatikus szövegszerkesztő olykor megviccel. Bocsánat!
süti beállítások módosítása